Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Tóth Gergely Áron - Az elveszett alkotmány nyomában

Tóth Gergely Áron - Az elveszett alkotmány nyomában Bevezetés "Férfiak! A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra Benneteket: komolyan vitatni, mi eszközök által Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé. Ti pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót, Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség � Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek." (Arany János: Az elveszett alkotmány) Minden ország történelmének tanulmányozásakor feltétlenül megvizsgáljuk az adott állam politikai berendezkedését, működését is. Az elemzés egyik sarkköve az adott állam alkotmányának vizsgálata. Először azonban fogalmi és általánosabb történelmi áttekintést adok, hiszen ezek nélkül nehezebben lehetne követni és megérteni az 1994 ut án Magyarországon az új alkotmánnyal kapcsolatos vitákat és az egyes alkotmány-tervezetek közti különbségeket. A tartalmi, elvi követelmények határozzák meg az alkotmányosságot; a

tartalmi és a formai követelmények együttes megléte esetén beszélhetünk alkotmányról.[1] A tartalmi kritériumok közé tartozik a népszuverenitás és a népképviselet elvéből való kiindulás[2], az emberi jogok biztosítása, a demokratikus, kellően tagolt és ellenőrzött hatalomgyakorlás meghatározása[3], a törvények uralma, a jogállam megvalósulása[4], a politikai rendszer és az állami főhatalom legalizálása. Meghatározza a t ársadalmi, gazdasági, politikai berendezkedést, védi a tulajdonviszonyokat, a társadalmi rendet, a politikai intézményeket. Tartalmazza a hatalomgyakorlás módját (állami, közigazgatási intézmények szervezete, hatásköre, feladata, felelőssége, esetleg ellenőrzésének módja)[5], az egyenjogúság, a törvény előtti egyenlőség elvét.[6] Szavatolnia kell az igazságszolgáltatás függetlenségét, szabályoznia kell ennek szervezetét. Az Alkotmánynak rögzítenie kell az alkotmány betartásának

biztosítékait, az állami együttműködés, az állami szimbólumok, a tagozódás főbb elveit, jellemzőit is. [7] Beszélhetünk az alkotmányokban megjelenő értékekről is. Ádám Antal 1998-ban megjelent kötete[8] részletesen foglalkozik ezekkel. A korszakunkra jellemző értékválság idején érdemes ezeket �legalább néhány mondattal- megemlíteni. A keresztény-zsidó kultúra és a felvilágosodás hatására a�természeti értékek� által meghatározott és az alkotmányokban megjelenő normatív jogi értékek[9] a fenti alapelveken kívül a más népek, nemzetek, országok, államok kölcsönös bizalmán alapuló béke (a hatályos alkotmány 6.§-a), a különböző társadalmi rétegek egymás közötti, és az állam közötti érdekegyeztetés, megállapodás, együttműködés (erről folyt vita az új Alkotmány kapcsán is). Ilyen érték többek között az erőszak-, gyűlölet-, nélkülözés-, félelemnélküli élet (54-55.§), bár így

konkrétan sehol nem jelenik meg], valamint a pluralitás, a társadalmi szolidaritás (erre utal a 17.§) Ebbe a körbe tartozik a másság elismerése, a mások iránti türelem és megbocsátás, az emberi, nemzeti és etnikai kulturális örökségek, természeti értékek (erre utalás a 7 0.§-ban történik). Gazdasági, politikai, társadalmi értéknek is tekinthető a piacgazdaság (9§), a család és házasság (14-15.§)[10], a demokrácia, a v allásszabadság Ezek az értékek, valamint ezek megjelenése a leendő alkotmányban a politikai pártok és azok képviselői körében is a nézetkülönbségek egyik fontos forrása, alapja és kérdése volt. Az Alkotmány tipikusan a polgári fejlődés terméke. Első alkotmányoknak az Amerikai Egyesült Államok 1787-es és a f ranciák 1791-es Alkotmányát tekinthetjük, amelyek meghatározták a későbbi alaptörvények jellemzőit is. Az ezekben megjelenő eszmék és értékek azonban már korábban is feltűntek

(így a felvilágosodás idején a hatalommegosztás elve), ezeket foglalták és hangolták össze a XVIII. század végén Az alkotmányoknak csak a polgári demokráciában van létjogosultsága, más politikai, társadalmi rendszerek nem igénylik. Így megkérdőjelezhető, hogy a proletárdiktatúra és a fasizmus idején megalkotott alaptörvények alkotmánynak tekinthetők-e[11], hiszen nem minden esetben felelnek meg az alkotmány említett feltételeinek. Ennek vizsgálata azonban nem ennek a dolgozatnak a feladata. Nagy-Britanniában nincs írott alkotmány, azaz nincs összefüggő, formailag is kiemelkedő alaptörvény, amely minden törvény felett állna. A közmegítélés és a szokásjog alapján határozzák meg az íratlan alkotmányba tartozó törvényeket � alkotmányerejű szokások rendszere (constitutional conventions) működik. Ilyen például a Petition of Rights (1628), a Habeas Corpus Act (1679), Bill of Rights (1689), a parlamentről szóló 1911-es

és az 1949-es, a trónöröklés rendjét szabályozó Act of Settlement (1701) törvények. Ide sorolhatók a Skóciával való Unióról szóló 1706-os törvény, vagy az 1931-es Westminster Statutum, újabban pedig az Európai Unióhoz való viszonyt érintő dokumentumok, szerződések is. Más utat követett a francia alkotmányfejlődés. A már említett 1791-es alkotmányt előzi meg az emberi és polgári jogokat rögzítő 1789-es deklaráció. A forradalom menetét és korszakait egyre újabb alkotmányok jelzik. 1958 okt óber 4-étől az V Köztársaság alkotmánya van hatályban, amely erős köztársasági elnöki intézményt valamint Alkotmánytanácsot vezetett be.[12] A harmadik általam kiemelendő ország, az Amerikai Egyesült Államok 1787-ben megszülető �és igen szűkszavú � alkotmánya jelentős mértékben tér el az európaiaktól. Ezt az alkotmányt kétszáz év alatt csak néhány esetben egészítették ki. Ilyen például a rabszolgaság

eltörlését kimondó 1865-ös törvény. Az 1989 utáni magyar törvényalkotás és alkotmányfejlődés gyakran a német jogrendszer tapasztalatait és eredményeit vette át. Az első német alkotmány 1849-ben született meg Frankfurtban. Kiemelendő még az 1871-es birodalmi és az 1919-es Weimari Alkotmány A második világháborút követően kialakuló Német Szövetségi Köztársaságnak 1949-ben lett új alaptörvénye, amit nem Alkotmánynak neveztek el.[13] A magyar állam- és alkotmányfejlődés kezdete Szent Istvánig nyúlik vissza, majd az 1222-es Aranybulla, a � soha ki nem hirdetett, de évszázadokig a jogalkotásra nagy hatással bíró� 1514-es Werbőczy Tripartitum című műve, az 1723. évi Pragmatica Sanctio, az 1791-es törvény határozza meg sokáig a Magyar Királyság jogi életét. A modern, polgári társadalom és állam kialakulásában fontos állomást jelentettek az 1848-as áprilisi törvények és az 1867-es kiegyezési

törvény.[14] Az első írott alkotmánynak az azóta többször módosított� az 1936 os szovjet (sztálini) alkotmány mintájára készült � 1949/XX törvény tekinthető (1 ábra)[15] Az első átfogó, a nemzeti jelleget és egyes alapvető jogokat is leíró alkotmánymódosítás 1972-ben következett be.[16] Az 1989-es év hozott hatalmas változás mind az Alkotmányban és azon keresztül és vele párhuzamosan az egész ország életében. Mindezekre az első fejezetben fogok kitérni. A második fejezetben az 1990-1994-ig tartó alkotmányozási folyamat legfontosabb eseményit foglalom össze. Egy országnak akkor van közjoga, ha azzal az állampolgár azonosulni tud, ha nemcsak jogait, és kötelességeit ismeri, hanem az ország alkotmányos intézményeit is. Ebben fontos szerep jut az oktatásnak és nevelésnek, ezért is helyez nagyobb hangsúlyt erre a Nemzeti Alaptanterv. A jogállam ott kezdődik, ahol az állampolgár is képes� nem öncélúan � az

Alkotmányra, a demokratikus stabil intézményekre hivatkozni, mivel magáénak érzi azokat. Ilyen tudattal rendelkezve � a civil szervezeteken és a közvetlen demokrácia intézményein keresztül � az állampolgárok valóban alakítói államuknak, nem a politikai elit által négyévente véleményt nyilvánító, legitimációt biztosító eszközök csupán. Az ilyen jogállamban az állam valóban társadalmi szerződésen alapuló politikai alakulat, valóban a köz társasága. Ennek a társadalmi szerződésnek ad keretet a köz joga. Mivel az Alkotmány kifejezi a meghozása idején uralkodó politikai nézeteket és állami akaratot, valamint a l étrehozók elképzeléseit és céljait, alkalmas az adott korszak politikai hangulatának leírására. Én erre teszek kísérletet Az új alkotmány körüli vitákon keresztül ismertetem a XX. század utolsó éveit járó Magyarország és annak politikai vezető rétegének céljaiba, elképzeléseibe és érdekeibe.

Alkalmas-e ez a v ita a p ártok ideológiájának, arculatának leírására és elkülönítésére? Hiszem, hogy igen. A következő kérdésre is választ keresek: szükség van-e az új alkotmányra? Volt-e 1994-1998 között, vagy akár most is alkotmányozási kényszer? Mi vezetett ahhoz, hogy a címnek megfelelően �elveszett alkotmányról� beszélhetünk? I. fejezet A rendszerváltó Alkotmány (1989/XXXI) I 1 Az alkotmányozó folyamat és előzményei Az utolsó egypártrendszerű országgyűlési választás 1985. június 8-án zajlott le A választás jelentős fluktuációt (a képviselők 63%-a új volt) és generációváltást hozott, megtörte a kádári �kemény magot�.[17] A választások eredményeképpen potenciális�reformországgyűlés� jött létre, amely a politikai korlátok fokozatos felszámolásával teljesítette történelmi feladatát. A jogállam-építési folyamatnak a parlamenti kormányzás irányába tett első félénk lépése

volt a jogalkotásról szóló 1987. évi X és XI törvény, amely jogi garanciákkal védte az Országgyűlés hatáskörét, így megjelent a törvények uralmának elve a pártállami struktúrában,[18] a jog származását lényegében a népszuverenitásból, a törvényhozó hatalom akaratnyilvánításából vezeti le. A megalkotott törvényeken, különösen az alkotmányos, a köztársasági elnöki intézményen, az új választójogi törvényen kimutathatók a Kerekasztal pártpolitikusainak érdekei, sokszor a szükségszerű kompromisszumok is. Ilyen a parlamenti képviselők megválasztásának módja (vegyes rendszer), a képviselők száma (amely 386 fő lett), �Magyar a Köztársaság olyan független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek � tétel. A köztársasági elnök hatalmának beszűkítése és az Országgyűlés általi megválasztása a despotikus (és

MSZMP-s) államfőtől, �kommunista� elnökjelölttől (a később sokszínű politikai pályát befutó Pozsgay Imre) való félelem szülte. Ehhez azonban szükség volt a �négyigenes� népszavazás eredményére is Ez eredményezte azt a furcsa alkotmányjogi regulát, amely szerint a feloszlatott Országgyűlés működése az új Parlament megalakulásáig tart. Megfogalmazódott �1994 után az új alkotmány megalkotóinak érvei számát növelő � az Alkotmány preambulumában leírt ideiglenes jelleg. Így vált a még kialakulatlan és instabil többpártrendszerben túlságosan pártpolitikai a választójogi törvény, amely pártot valamennyi választókerületben indulásra késztet, amely politikai mozgalmat pártmezbe kényszerít. Mindezeket a sokszor direkt és taktikai pártelképzeléseket az Országgyűlés nem tudta ellensúlyozni, így politikatörténetileg nem mindig az optimális döntés született meg.[19] I. 2 A rendszerváltó Alkotmány

megszületése, a törvényhozás 1989-90-ben Az előző évben megkezdődött és 1989-ben mind erőteljesebben kibontakozó politikai mozgásokat a törvényhozásnak is le kellett képeznie, hiszen csak így volt megteremthető a változások jogi kerete és formája. Ebben az évben bontakozott ki az értelmiség részéről egy vita a születendő új alkotmány alapkérdéseiről, alapelveiről. Az érveket, tanulmányokat az Alkotmányjogi Füzetek sorozat jelentette meg 1989. májusától A megjelenés évében kezdődött el a nagy törvény- és alkotmánymódosítások korszaka. A megalkotott törvények nagy többsége ugyanis nem új, átfogó kodifikáció, hanem a felgyorsult politikai változásokhoz igazodó törvénymódosítás vagy -kiegészítés. Bár sok olyan jellegűnek tekinthető, amely alapvetően változtatta meg a korábbi jogi kereteket és feltételrendszert (ilyen az 1989/XXXI-es törvénnyel elfogadott alkotmánymódosítás, amely gyakorlatilag új

alapokra helyezte az államszervezetet, a k ormányzati rendszert, valamint az emberi- és állampolgári jogokat). Szintén korszakos jelentőségűnek értékelhetők a büntetőjogi és a büntetési eljárási jog területén végrehajtott módosítások. Ez év januárjában több jogszabály elfogadására került sor, amelyek az alkotmányosság kereteinek kialakítása mellett (Alkotmánybíróság), néhány alapvető jog (egyesülési, gyülekezési, sajtószabadság, polgári szolgálat lehetősége) biztosítását és szabályozását tartalmazták (1989. évi I-III törvény)[20] Szintén az állampolgári alapjogok bővítésével függött össze a sztrájkjog első hazai törvényi szintű szabályozása, amelyet az 1989. évi VII törvény fogalmazott meg A törvényt 1989 április 12-én hirdették ki, 1989. június 1-től kell alkalmazni A kormányzati munka parlamenti ellenőrzésének speciális jogintézménye a b izalmatlansági illetve bizalmi indítvány.

Ennek bevezetéséhez szükséges módosításokat az 1989 évi VIII és IX. törvényekben hozták meg, amelyeket május 26-án hirdettek ki Az 1989. é vi XVII törvény (1989 június 15) az Alkotmány végrehajtásának részletszabályaként tartalmazza a n épszavazás és a n épi kezdeményezés pontosabb előírásait.[21] A sarkalatos törvények áttekintése után nézzük meg, hogy�új� az Alkotmány mit tartalmazott 1989. októberében Az 1989. é vi XXXI törvénnyel történt meg az 1949 évi XX törvény � az Alkotmány � módosítása. Formailag csupán módosításról van szó, lényegét tekintve azonban olyan mértékű változásokat vezetett be, hogy joggal tekinthetjük ezt az egységes szerkezetbe foglalt Alkotmányt a politikai rendszerváltás alkotmányának. Ez �javítás� a beilleszthető abba a folyamatba, aminek része volt az 1989. márciusában tárgyalt és elfogadott új alkotmány kidolgozásának koncepciója. A politikai egyeztető

tárgyalások eredményeként azonban több ponton meghaladta az akkor leírt elveket, és határozottabb összhangot teremtett a hazai demokratikus történelmi hagyományok, valamint a nemzetközi alkotmányfejlődés eredményei között. Az 1949-ben elfogadott Alkotmány csaknem 80%-át érintették a változások. A módosítások döntő része három csoportba sorolható: az Alkotmány általános rendelkezései, az államszervezetre vonatkozó valamint az állampolgári jogokra vonatkozó szabályok.[22] A bevezető rész törölve a korábbit, kifejezésre juttatja, hogy a módosítás a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a s zociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet fontos állomásának tekinthető. Tartalmazott egy gondolatjelek közé tett félmondatot: ��az Országgyűlés � hazánk új alkotmányának elfogadásáig � Magyarország Alkotmányának szövegét��, amely 1994 után az új Alkotmány

létrehozóinak kezébe adott egy fontos érvet, valamint ideiglenes jelleget adott az 1989-es Alkotmánynak. Általános rendelkezései között elsőként rögzíti Magyarország államformáját (Köztársaság), valamint függetlenségét, demokratikus jogállam-jellegét, �amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek �. (1989/XXXI 2§) Rögzíti a népfelség és népszuverenitás elvét is. Mivel a d emokratikus hatalomgyakorlással összeegyeztethetetlen bármilyen erőszakos egyeduralmi törekvés, ezért megtiltja a hatalom erőszakos megszerzésére, gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására irányuló magatartást. A módosítás rögzíti a többpártrendszer kiépítéséhez szükséges jogi eszközöket és garanciákat. Kimondja, hogy a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak, és ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle államhatalmi szervet. Ez igen fontos

szabály, hiszen a rendszerváltásig az MSZMP minden állami szervben hatalmat gyakorolt. Az alaptörvény szerint Magyar Köztársaság szuverén állam, amely tiszteletben tartja más államok szuverenitását, elutasítja a h áborút. Elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen és alapvető jogait, amelyek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Fontos garancia, hogy az ezekre az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag minősített többséggel megalkotható, úgynevezett alkotmányerejű törvények állapíthatnak meg. A nemzetközi egyezményekkel a jogok csak meghatározott korlátozásoknak vethetők alá, és a módosítás tételesen felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyeket még rendkívüli helyzetben sem szabad korlátozni. Lényeges változásokat vezet be az 1989-es alkotmány az ország gazdasági rendjére vonatkozó szabályok tekintetében is. Kimondja a köz- és magántulajdon

egyenjogú és egyenlő védelemben részesítését, a versenysemlegesség elvét. Biztosítja a szabad vállalkozás jogát, a verseny szabadságát, amelyeket szintén csak alkotmányerejű törvény korlátozhat. Az általános rendelkezésekben rögzítik a család, a házasság védelmét, az ifjúság oktatásának, nevelésének fontosságát, a szociális ellátást, az emberi környezet védelmét. Az alkotmánymódosítás újrafogalmazza a központi államhatalmi szervek közül az Országgyűlés, a Minisztertanács feladat- és hatáskörét, megalkotta a kollektív államfői intézmény, az Elnöki Tanács helyébe lépő köztársasági elnök intézményének alapvető rendelkezéseit, elhelyezi az állami szervek rendszerében az Alkotmánybíróságot. E szervek egymáshoz való viszonyát a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően szabályozza. Ezen elv tiszteletben tartásával már nem tekinti az Országgyűlést a népszuverenitás egyetlen

letéteményesének. A parlament legfontosabb jogosítványai a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetése, a fegyveres erők külföldi és belföldi alkalmazására vonatkozó döntés. Az Országgyűlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök is kihirdetheti a rendkívüli vagy a szükségállapotot. Ezekben az esetekben Honvédelmi Tanács alakul meg, amely gyakorolja az Országgyűlés által rá ruházott jogokat, a Minisztertanács jogait és gyakorolja az államfői hatalmat is. Rendkívüli és szükségállapot kihirdetésével az alapvető szabadságjogok közül több felfüggeszthető, de az Alkotmánybíróság működése például nem függeszthető fel. Az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak fontos személyi döntések, a köztársasági elnök, a Minisztertanács, az Alkotmánybíróság, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az Állami Számvevőszék elnökének és elnökhelyettesének, a Magyar Nemzeti Bank

elnökének, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint a Legfőbb Ügyész (amely tisztséget 1949-ben vezették be, de csak Nagy Imre kezdeményezésére 1953. július 30-án töltötték be) megválasztása. A módosítás a magyar demokratikus hagyományoknak megfelelően az 1946. évi I törvényben szabályozott alkotmányos alapintézményként, a k öztársasági államformával együtt visszaállította a köztársasági elnöki tisztséget. A köztársasági elnök a Magyar Köztársaság államfője, aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, ő a hadsereg főparancsnoka. Személye sérthetetlen, felelőségre vonására speciális szabályok az irányadók, intézkedései többségéhez miniszteri ellenjegyzés szükséges. Ha a köztársasági elnök hivatala ellátásában akadályozva van, az Országgyűlés elnöke helyettesíti korlátozott hatáskörrel. Az államfő megválasztása, hatáskörére és

felelősségére vonásának szabályozására az alkotmánymódosítás elsősorban az 1946/I. törvény rendelkezéseit vette alapul A köztársasági elnököt 5 é vre választják és csak egyszer újraválasztható. Az Alkotmány rögzíti jogosítványait, az ún. korlátozott vétójogot, valamint az Országgyűlés feloszlathatásának jogát. A korlátozott vétójog értelmében, ha a köztársasági elnök�mint a törvények aláírója és kihirdetője � törvény vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, azt az aláírás előtt egy ízben, megfontolás végett visszaküldheti az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés köteles a t örvényt újra tárgyalni, de döntését követően a köztársasági elnök öt napon belül köteles a törvényt kihirdetni. Az államfő jogosult még a törvényt véleményezésre elküldeni az Alkotmánybíróságnak, ha annak rendelkezésé(ei)t alkotmányellenesnek tartja. Az Alkotmánybíróság döntésétől

függően az államfő vagy visszaküldi, vagy kihirdeti a törvényt. Az államfő ugyancsak korlátozott módon élhet az Országgyűlés feloszlatásával is. Ennek feltétele, hogy az Országgyűlés 12 hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Minisztertanácstól, vagy nem szavaz bizalmat a b emutatkozó Minisztertanácsnak. A parlament kimondhatja saját feloszlatását is. A feloszlatással egyidejűleg ki kell tűzni az új választásokat. A feloszlatás jogával a köztársasági elnök megbízatási ideje alatt legfeljebb két alkalommal élhet. Az alkotmánymódosítás önálló fejezetben szabályozza a Minisztertanácsra vonatkozó rendelkezéseket. Ennek során átfogalmazza a M inisztertanács feladatait és kiegészíti annak hatáskörét, rendelkezik annak megválasztásáról. A módosított Alkotmány több új fogalmat, tisztséget, intézményt vezetett be, melyeknek nincsenek hazai tapasztalatai és hagyományai. Ilyen az állampolgári

jogok országgyűlési biztosa. A skandináv államokban ismert jogintézményhez hasonlóan a tisztség viselőjének feladata, az alkotmányos jogokat érintő eljárásokkal összefüggő visszásságok kivizsgálása, vagy kivizsgáltatása, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezése. A részletes szabályokat alkotmányerejű törvény állapítja meg A nemzetközi egyezmények szellemében újszerűen fogalmazza meg az alapvető emberi és állampolgári jogokat és kötelezettségeket. A szabad mozgás és tartózkodási hely szabad megváltoztatásának jogát, a j ó hírnévhez való jogot, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok és személyes adatok védelméhez való jogot rögzíti. Tartalmazza a gondolat, a lelkiismeret, a v allás és a v éleménynyilvánítás szabadságát, a s zabad gyülekezés jogát, a nemek közötti egyenlőséget. Rögzíti a gyermekek jogait, a kisebbségi jogokat, a törvény előtti

egyenlőséget, az állam és egyház szétválasztását, sajtószabadságot, egyesülési és gyülekezési jogot, menedékjogot, a választó és választhatóság biztosítását, a művelődéshez, a szociális ellátáshoz való jogot, tudományos és művészeti élet szabadságát, tanszabadságot mondja ki és rögzíti. Alapvető kötelesség a haza védelme, a közteherviselés, a szülőknek a gyermekeik nevelése és oktatása. A korábbi Alkotmánytól eltérő a munkához való jog megfogalmazása, amely magába foglalja a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát is. A szociális biztonsághoz való jog garanciája, hogy öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén mindenki jogosult a megélhetéshez szükséges ellátásra (2.ábra)[23] Az 1989. é vi XXXI törvényt október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásával együtt hirdették ki és a módosított

Alkotmány rendelkezéseinek többsége ettől a naptól kezdve hatályba is lépett.[24] Még három fontos törvényt fogadtak el 1989-ben. Az egyik az Alkotmánybíróságra vonatkozó 1989. évi XXXII törvény (1989 október 30), a másik a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló 1989. évi XXXIII törvény, amely az 1989/II törvényt módosította[25] A harmadik az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989/XXXIV. törvény A törvény meglehetősen bonyolult, a német választási törvényt mintául vevő rendszert alakított ki.[26] Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI törvény elfogadását követően megindult a jogrendszer felülvizsgálata és megkezdődtek a szükséges jogszabály-módosítások előkészítő munkálatai is. A pártállami rendszer megszüntetésével a h atalom egységének alapelvét a h atalom megosztásának kívánalma váltotta fel. Az osztott hatalom letéteményesei közül azonban az

elsődleges szerep sokak véleményével ellentétben a p arlament és a köztársasági elnök helyzetének megerősítésében látták. Még az új Országgyűlés megalakulása előtt határozták meg a köztársasági elnök választásának módját (az 1989. november 26-án lezajlott népszavazás eredménye alapján) Az 1990. évi XVI törvénnyel történt meg a köztársasági elnök Országgyűlés általi megválasztásának rögzítése. Az 1989-ben (1989/XXXI és az 1989/XXXV törvény) kialkudott politikai kompromisszum szerint azonban első alkalommal �ha a köztársasági elnöki tisztség betöltése az új Országgyűlés megválasztása előtt került volna sor � mégis a választópolgárok dönthettek volna az elnök személyéről. Mivel a népszavazás eredménye (az 58%-os részvétel és az igen szűkös (6101 db.) szavazatkülönbség[27]) ezt nem tette volna lehetővé, képviselői indítványra az Országgyűlés bevezette a köztársasági elnök

általános választásának szabályait. A választásra vonatkozó rendelkezések mellett a törvény módosította az elnök felelősségre vonásának egyes szabályait is[28], valamint rendelkezés született a n emzetiségek képviseletéről és a választójog bővítéséről is. A március 25-én és április 8-án megrendezésre került első szabad választásokat követően az új Országgyűlés 1990. május 2-án tartotta meg alakuló ülését A legnagyobb frakcióval rendelkező Magyar Demokrata Fórum (24,7% szavazat, 164 mandátum) és a második legnagyobb, ellenzéki parlamenti erő, a Szabad Demokraták Szövetsége (21,4%, 94 mandátum)[29] �a heves választási küzdelem és ideológiai-politikai érdek- és nézetkülönbségek ellenére� az ország kormányozhatóságának biztosítására valamint felelősségérzetükre hivatkozva megállapodást kötöttek, amelyben szabályozták a különösen jelentős közjogi kérdések rendezésének

kérdéseit.[30] A megállapodás alapján megszülető törvénycsomaggal megalkotott Magyar Köztársaság államformája egyértelműen parlamentális köztársaság, ahol az Országgyűlésen kívül érdemi szerepe a miniszterelnöknek van. Tekintetbe véve, hogy a miniszterelnök a legalább 50%+1 szavazattöbbséggel rendelkező kormánykoalíció vezetője, hatalma még jelentősebbnek mutatkozik, és kvázi az Országgyűlés felé emelkedik (főleg ha a személyisége, tudása, tapasztalatai erre képessé teszik). A parlament által választott köztársasági elnök szinte teljesen külön hatalmi ág letéteményese, nem része a törvényhozó hatalomnak, még kevésbé része a végrehajtó hatalomnak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa valamint az adatvédelmi biztosi intézmény bevezetése eltérő okokból, de igen hasonló hatáskörök rögzítése mellett került sor. Már

korábban eldőlt, hogy a miniszterelnök alkotmányos pozíciója jelentősen erősödik a kormányban. Mivel tartani lehetett attól, hogy a gazdasági válság következtében gyakoriak lesznek a kormányválságok, ezért a stabilitás növelésére az ún. kons truktív bizalmatlansági indítvány intézménye került bevezetésre, amely egyszerre jelent védelmet a k ormánynak az Országgyűléssel való viszonyában, valamint a Parlamentnek az államfővel szemben is. A részletes szabályozás eredményekképpen nem állhat elő kormány nélküli állapot, elhárul a �weimarosodás� veszélye. Az 1990. évi LIV, és az 1990 évi LXIII törvényt a nagy alkotmánymódosítások lezárultával alkotta meg az Országgyűlés. Az egyebek között a parlamenti képviselők jogállásáról rendelkező, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló, valamint a helyi önkormányzatokat szabályozó törvények igényelték a kisebb

mértékű alkotmánymódosításokat, amivel az önkormányzatok működésének alkotmányos alapjait teremtette meg.[31] Az 1990. szeptember 30-át követően �az önkormányzati törvények és a választások után � az alkotmányozási láz csillapodni kezdett. Két érdemi alkotmánymódosítás történt, és a parlamenti erőviszonyok tükrében a kormányzat nem gondolhatott az új alkotmány megalkotására, tovább folytatódott az alkotmányos demokrácia építése, korrigálása, a gazdasági és társadalmi rendszerváltozás.[32] Alkotmányos és közjogi rendszerünk inkább a német illetve a francia-belga úgynevezett kontinentális, mint liberális angolszász rendszerekre emlékeztet. Ugyanakkor a liberálisabb angol rendszer hatása is érződik néhány �többnyire az alapjogokra vonatkozó � törvényeken (így a s zemélyes szabadságjogok hangsúlyosabb helyzete), az Alkotmánybíróság természetjogi jellegű döntésein, illetve a parlamenti

házszabályokon. Kimutatható a n émet megoldások átvétele a parlamenti vegyes választási rendszeren, a kormányválságok elhárítására szolgáló konstruktív bizalmatlansági indítványon. Francia hatásra ismerhetünk az alkotmánybírósági előzetes normakontrollnál. Az 1989-es év márciusában-áprilisában született törvények a Nemzeti Kerekasztal előzetes állásfoglalásainak ismeretében készültek, lettek véglegesítve és kihirdetve. Számtalan kérdésben, alkotmányos intézményben kiegyezéses, konszenzusos közjog jött létre. Ez azonban nem terjedt ki minden területre, befejezetlen maradt a N EKA tárgyalássorozata is, valamint a nagy pártok kispártokra vonatkozó kizárásos magatartása, amely paktum jelleget kölcsönöz az 1989-es Alkotmánynak, érvet adva ezáltal az alkotmányt népszavazás útján megerősíteni szándékozók kezébe. A konszenzusos alkotmányozási folyamat egyik hozadéka az azóta is tartó állandó jellegű

alkotmánymódosítási, öntisztulási folyamat. Nagyon erős a kormány általános közjogi pozíciója, felette a politikai nyilvánosság inkább kontroll, mint a parlamenti ellenőrzés, amelynek egész eszközrendszere az eredményt illetően hatástalan. Ugyancsak hatáskör-túltengésben szenved az Alkotmánybíróság, mert túlpolitizált és ráruházott ereje felemeli a hatalmi ágakhoz. Az alapjogok tekintetében csak a klasszikus alapjogok (emberi és polgári) jelennek meg, tendencia a gazdasági, a szociális és kulturális jogok leértékelődése a 90-es évek elején. II. fejezet A magyar alkotmányozási folyamat az első szabadon választott Országgyűlés idején 1991 és 1994 között Az 1990-es önkormányzati választások után lényegében lezárult az alkotmányozás első szakasza, hiszen 1991 és 1994 köz ött összesen 5 alkotmánymódosító törvény született meg. (1. táblázat)[33] Az 1991/LVIII törvény, amely december 1-jén lépett

hatályba a Magyar Nemzeti Bankról rendelkezett. A honvédelem, a határőrség és a rendőrség alkotmányos kötelességeit az 1993/CVII. törvény szabályozza[34] Négy év�egyebek mellett � éles közjogi vitákkal terhes korszak. Két jelentős esemény kavarta fel a politikai életet. Az 1990 október 25 és 28-a között lezajlott taxisblokád a frissen kialakult magyar alkotmány(osság) egyik erőpróbáját jelentette, amely a felek közti tárgyalások (Palotás János és Bod Péter Ákos) után az 1991. évi V törvénnyel (közkegyelem a résztvevőknek) zárult és hárult el. Az egész korszakot végigkísérte a médiaháború is Ezeket a közjogi vitákat a politikai elit belső konfliktusai és a rendszerváltás gazdaságipolitikai-ideológiai (jogi) nehézségei, különbözőségei táplálták. Az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök szerepe is ekkor mutatkozott és nőtt meg.[35] A viták lezárulásához az utóbbi két intézményen

kívül a parlament Házbizottsága, valamint alkotmányügyi és ügyrendi bizottsága is hozzájárult.[36] A viták egyik fontos következménye, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányozó erőként lépett fel az Országgyűlés helyett, megteremtve a �láthatatlan alkotmány� fogalmát.[37] Egy adott Alkotmány elemzésénél figyelembe veendő dolog, hogy képes-e kezelni a politikai, gazdasági, társadalmi életben keletkező konfliktusokat, megőrzi e működőképességét. Átgondolva az 1990-1994-es évek eseményeit megállapíthatjuk, hogy az 1989-ben megalkotott Alkotmány megőrizte működőképességét akár a már említett taxisblokád, a kormányzópárt, az MDF parlamenti frakciójának szétesése, a médiaháború és a miniszterelnök Antall József 1993. é v december 12-én bekövetkezett halála kapcsán is Elmondható, hogy 1993 végére kialakult a teljesnek, modernnek és működőképesnek tekinthető Alkotmány. Problémát jelentett viszont, hogy

az Országgyűlés tagjainak többsége humán értelmiségi, a politikai életben tapasztalatlanabb volt, és ez megmutatkozott a törvények szakmai színvonalán a politikai kultúra és vita hangnemén, jellegén is. Ez a k özvélemény számára is nyilvánvaló lehetett, ami az 1 994-es parlamenti választások eredményein is tükröződött. (2 táblázat) III. fejezet Az új magyar alkotmány nyomában [�] III. 3 Pártok és választások Az 1994. évi választásokra készülő több párt programja is tartalmazta az új alkotmány létrehozásának szükségességét, valamint annak tartalmáról alkotott elképzeléseit. A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt (FKgP) kiállt az új alkotmány elkészítése mellett[38], erős, közvetlenül választott köztársasági elnöki intézményt (prezidenciális rendszer) tartott megfelelőnek. A párt a Szent Korona-tan újraélesztésével közjogi szerepének alkotmányba iktatását kívánta, amit sokan

�így én is � túlhaladottnak és talán feleslegesnek is minősítettek illetve minősítenek.[39] Érdemes előre bocsátani, hogy elképzeléseiket megkísérelték teljes mértékben érvényesíteni az alkotmány-előkészítés során, gondolok például a később bemutatandó dr. Maczó Ágnes által elkészített alkotmánytervezetre Szerintük meg kell határozni az�új társadalom képét� is. Szinte a párt megalakulása óta a kétkamarás parlament és a képviselők visszahívhatóságának bevezetése mellett érvelnek és állnak ki. Terveik közt szerepelt az Alkotmánybíróság szerepének és hatáskörének csökkentése, sőt e szervezet megszüntetése is. Támogatták a halálbüntetés átmeneti visszaállítását.[40] A Magyar Szocialista Párt (MSZP) azon kívül, hogy az erős köztársasági elnöki intézmény híve, más alapelvekben nem sokban egyezik a kisgazdák véleményével. Az MSZP szerint az 1989. évtől a hatályos alkotmány

alapján kiépültek a jogállamiság keretei A következő évek feladata az alapvető intézmények és a köztük lévő összhang megteremtése.[41] Az állam szerepének csökkentése mellett szükségesnek tartotta a p rogram az állam differenciált feladatvállalását, a g azdasági alkotmányosság kérdésében a v egyes gazdasági struktúra megteremtését. [42] Az ország előtt álló nehéz időszak megköveteli a stabil demokratikus berendezkedést, ezért tartották szükségesnek az új alkotmány létrehozását. Ennek középpontjába a szociális jogállam megteremtésének szükségességét állította az MSZP, tartalmának pontos meghatározása mellett. Garantálni akarták a szociális, gazdasági, kulturális jogokat is a polgári és politikai jogok érvényesülése és biztosítása mellett.[43] Az eddigitől eltérően a szociális partnerség, az érdekképviseletek önállóságának elismerése és tiszteletben tartása is meg kell, hogy jelenjen

nem csak a mindennapi döntéshozatalban, hanem az új alaptörvényben is � tartalmazza a párt programja.[44] A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szintén a demokratikus jogállam intézményeinek stabilitását kívánta megvalósítani győzelme vagy kormányra kerülése esetén. Szerintük újra kell szövegezni az alaptörvényt, �vagy új, alapelveiben a jelenlegivel megegyező, de egységes szerkezetű és kellőképpen kidolgozott alkotmányt kell� elfogadni �áll programjukban.[45] A rendszerváltás utáni első kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) választási programjában új alkotmány elkészítését szorgalmazta. Szintén ezt tűzte ki célul a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), de emellett szükségesnek tartotta az alaptörvény egyes részeinek azonnali módosítását is. Szűkíteni kell szerintük a kétharmados törvények körét, szükséges a közvetlen köztársasági elnök-választás kimondása. Módosulna az

Alkotmánybíróság szerepe és szabályozása, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatos alkotmányi részek. [46] Támogatták az MSZP és a FKgP terveiben is szereplő közvetlen elnökválasztást.[47] A Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) alkotmányozással kapcsolatos elképzelése az új, hosszú távra tervezett alkotmány, amelynek középpontjába a l iberalizmus hagyományait követve az egyéni szabadságjogoknak kell kerülniük. Egykamarás, de harmadával csökkentett létszámú parlamentet képzeltek el. Az új alaptörvényben kívánták rendezni a kormány, illetve annak tagjai lemondásának, lemondatásának kérdését, az állami gazdálkodás és költségvetés felhasználásának elveit, a b írói függetlenség garantálását, az ügyészség kormány alá rendelését.[48] III. 4 Választások és várakozások, az előkészítő munka első lépései Az 1994 májusában megtartott parlamenti választás az újkori Magyarország történetében

eddig még nem tapasztalt eredményre vezetett. A szavazópolgárok több mint egyharmadának szavazatával ugyanis�demokratikus választásokon � elsőként nyert baloldali párt választásokat, ráadásul lehetségessé vált, hogy a leendő kormány minősített többséggel rendelkezhet az Országgyűlésben. Bár a Magyar Szocialista Párt az 54%-os parlamenti többségével egyedül is képes lett volna kormányozni, mégis tárgyalásokat kezdett és megállapodásra jutott a második helyen végzett Szabad Demokraták Szövetségével. A választások és a kormányalakító tárgyalások befejeztével remény látszott arra, hogy a két párt képes lesz az új alkotmányhoz vezető folyamatot végigvinni, sőt felmerült annak lehetősége is, hogy a kormánypártok�egyedül� fogják az új Alkotmányt létrehozni, hiszen ehhez elég volt a kétharmados többség. A kormányalakító tárgyalások lezárulta után 1994 júliusában a kormányprogramot az

Országgyűlés megszavazta, majd megalakult a kormány. A kormányprogramban az egyik kiemelten kezelt kérdés az új alkotmány megalkotása volt.[49] Ötpárti egyetértés alakult ki a program azon alaptételét illetően, hogy az új alaptörvény a jelenlegi, a hatályos Alkotmány főbb elveire kell, hogy épüljön.[50] A kormány szándéka szerint �a politikai átalakulás lezárására, társadalmi konszenzusra törekedve és a szilárd alkotmányosság megteremtése érdekében� szükséges az alkotmány létrehozása. Elképzelésük szerint 1995 második félévében széles körű társadalmi és szakmai vita után fogadták volna el, és népszavazással erősítették volna meg az új alaptörvényt. A hazai és a nemzetközi modern jogtudomány és államfejlődés eredményeit és tapasztalatait is felhasználó előkészítő szakmai és politikai munka koordinálására 27-tagú, az igazságügyminiszter által vezetett Alkotmány-előkészítő Bizottság

megválasztását javasolta a kormányprogram. Ez tartalmazta azokat az elvárásokat, követelményeket is, amelyeket az új alkotmánynak magában kell foglalnia. Ezek közé tartozott a jogállamiság erősítése, az emberi és polgári jogok garantálása éppúgy, mint a gazdaság és közpénzkezelés rendszerének alkotmányos szabályozása, vagy az alaptörvény stabilitásának biztosítása.[51] Ezzel lényegében a két párt lemondott arról a lehetőségről, hogy maguk alkossák meg az új alaptörvényt, széles, társadalmi megegyezésre épülő alkotmányozási folyamat mellett tettek hitet. A kormányprogram elfogadása után megkezdődött az alaptörvény egyes rendelkezéseinek módosítása is. Ezekhez a módosításokhoz nem kellett az ellenzék egyik pártjának a támogató szavazata sem, hiszen a kormány igen nagy arányú, 72%-os többséggel rendelkezett. Ilyen parlamenti háttérrel rendelkezve került sor ebben az évben�az ellenzék elutasítása

mellett � a helyi önkormányzati törvény módosításához szükséges alkotmánymódosításra is. Az 1994 évi LXI. törvény rendelkezett a képviselők és a polgármesterek megbízatási idejéről, valamint az utóbbiak közvetlen megválasztásáról nagyobb településeken is (amely szerintem tovább növelte a közvetlen érdekérvényesítés és a vidéken erős pártok lehetőségét helyi szinten is). Az ez évi LXXXIII. törvény tartalmazta az országgyűlési biztosok feladat- és hatáskörével kapcsolatos pontosításokat. Az Alkotmánybíróság létszámának 15-ről 11-re való csökkentését az 1994. évi LXXIV törvénnyel valósították meg[52] A nyár folyamán elkezdődtek az érdemi közéleti és szakmai viták, az alkotmányról. Kezdetben meglepő, vagy nem is meglepő módon a legfontosabb kérdésként az új alkotmány megalkotásának szükségessége merült fel. Ezt az ellenzéki pártok által kezdeményezett vitát a szakmai élet egy

részének óvatosságra, megfontolásra felhívó magatartása is támogatta. Fontos része volt a megbeszéléseknek az alkotmányozásban résztvevő intézmények, személyek köre, annak mikéntje. Félő volt a kirekesztés lehetősége, ami később nem valósult meg.[53] A szakma és a politikai élet résztvevőit nagyban befolyásolta Kukorelli István augusztusban megjelent írása.[54] A kormányzópártok naivitását mutatja a 2078/1994 (VIII. 29) kormányhatározat, amely egy éves alkotmányozási folyamattal tervező részletes feladattervet írt elő, kialakította az alkotmányozás kormányzati feltételeit.[55] Megalakult az Igazságügyi Minisztériumon belül az Alkotmányelőkészítő Titkárság, Lakatos László miniszteri biztos vezetésével[56], felkérést kapott a s zakmai-tudományos munkák összehangolására az Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete.[57] Ősztől a politikai viták a lényeges elméleti és tartalmi

kérdésekről szóltak. Ilyen volt az ellenzék által felvetett közjogi garanciák kérdése, amelyek megléte esetén hajlandónak mutatkoztak a kormány konszenzuskészségét komolyan venni. A Salamon László által részletesen megfogalmazott biztosítékok közé tartozott, hogy a koalíció csak kivételes esetekben fogja az új alkotmány megalkotásáig az alkotmányt módosítani, valamint az új alaptörvényt négyötödös többséggel fogadja el az Országgyűlés. Úgy gondolta, hogy az új alkotmányt az 1998-ban megválasztott parlamentnek is el kellene fogadni és elképzelhetőnek tartotta a népszavazásos megerősítést is.[58] Utólag elmondható�ismerve az 1998 -as választások végeredményét és az azóta eltelt időszak eseményeit � nehéz elképzelni, hogy sikerülne most az előző időszakban elkészült új alkotmány újbóli elfogadtatása. Az intézet valamint a minisztérium munkája és a politikai viták első eredményeként 1995

februárjában két alkotmánykoncepció készült el. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete és Bragyova András tudományos munkatárs nevével fémjelzett tervezet, a másik az Igazságügyi Minisztérium nyolcfős tanácsadó testülete által készített koncepció Somogyvári István szerkesztésében.[59] A minisztériumi tervezet abban a r eményben készült, hogy ez válhat majd a k ormány hivatalos koncepciójává. �A Magyar Köztársaság Alkotmányának szabályozási koncepciója, előzetes szakmai munkaanyag� címet viselő mű tartalma a kormányprogramban rögzített keretek között mozgott.[60] Részletesebb elemzése a következő alfejezetben történik A kormány március 30-ai ülésén vitatta meg a minisztériumi projektumot és tudomásul véve az igazságügyminiszter tájékoztatóját, a 2090/1995 (IV.4)-es számú kormányhatározatban rendelkezett a további teendőkről. A határozat szerint 1995 július 31-ig

mind a szakmaitudományos, mind a civil szervezetekkel egyeztetni kell ezeket a koncepciókat, meg kell ismertetni ezeket a társadalommal.[61] A határozatban szereplő összes feladatnak eleget tett a minisztérium. A megadott határidőn belül sikerült az előírtnál sokkal szélesebb körben egyeztetést végrehajtani. A koncepció teljes terjedelmében a Magyar Hírlap június 2-i, valamint a KÓDEXPRESSZ július 27-i különszáma közölte, lehetővé téve a szélesebb közvélemény előtt annak megismerését.[62] A kormánypártok az alkotmány megváltoztatását az 1995. m ájus 4-i megállapodással, moratóriummal gátolták. Ezt egyfajta politikai gesztusként vállalták jelezve, hogy kétharmados parlamenti többségüket az alkotmányos berendezkedés megváltoztatására nem kívánják felhasználni.[63] III. 5 Az első tervezetek A kormányprogram által megszabott kereteket figyelembe vevő minisztériumi tervezet alkotói szakmailag tisztességesen jártak

el. Egy-egy alkotmányos témakört vagy szervezetet szabályozó résznél röviden rögzítették és elemezték a lehetséges alternatívákat, majd a saját javaslatukat, az általuk preferált módozatot hangsúlyozták ki. Az így kialakult szöveg koherens, egységes szemléletet és rendszert alkotott. Fontos hangsúlyt kapott a korábbi alkotmányozási folyamat során sem szabályozott kérdések, valamint törekedtek a s zerkezeti hibák és pontatlan megfogalmazások kijavítására.[64] Az elképzelt majdani alaptörvény Preambuluma a békés politikai rendszerváltás lezáródását és az új fejlődés iránti nyitottságot, valamint a történelmi hagyományt, továbbá az alkotmányfejlődés egyetemes értékeire való utalást és elkötelezettséget hangsúlyozza. A tervezet az első részben határozza meg Magyarország független, demokratikus, szociális jogállami jellegét, köztársasági államformáját és az alkotmányos alapértékeket. A szociális

jelleg a társadalmi szolidaritásra, az emberekért érzett felelősségre, a hátrányos helyzetűekről való megfelelő gondoskodásra utal.[65] Észrevehető ebben a meghatározásban a vezető kormánypárt által felvállalt szociáldemokrata értékrend néhány jellemzője. Az általános előírásokon belül rendelkezne még az állam területi beosztásáról, az állampolgárságról, a nemzeti jelképekről, az erőszakos hatalomgyakorlás tilalmáról, a külpolitika elveiről, a nemzetközi szerződésekről, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéről. A liberalizmus elemei találhatók meg az alapvető jogok felsorolását tartalmazó külön fejezetben. A harmadik részben kerül sor az állam intézményeinek, így az egykamarás Országgyűlésnek, a köztársasági elnöknek, a módosított lehetőségekkel rendelkező kormánynak és közigazgatásnak, a fegyveres erőknek (a honvédelem, a közrend és a közbiztonság biztosításából eredő) feladat-,

jog- és hatáskörének meghatározása, azok pontos elkülönítése.[66] Elképzelésük szerint a kormány egy parlamenti ellenőrzés alatt álló, önállóan működő szervezetté alakul. Nem változna alapvetően a választójogi rendszer sem, így a konstruktív bizalmatlansági indítvány és a vegyes választási modell. Csökkenne viszont a minősített többséggel (kétharmados) hozandó törvények köre.[67] A társadalmi vitában azonban felvetődött, hogy nincs a választójogot és a választási rendszert szabályozó külön fejezet.[68] Az új elképzelés szerint három lehetőség van a köztársasági elnök megválasztására. Az önálló hatalmi jogosítványokkal rendelkező, semleges, kiegyenlítő szerepet játszó államfőt vagy közvetlen, vagy közvetett módon választanák meg. A közvetett választás történhet elnökválasztó gyűlés, vagy az Országgyűlés által. Sor kerülne még a különleges helyzetek (védelmi helyzet,

szükségállapot, katasztrófahelyzet) szabályozására is. Itt kapott helyet az állami pénzügyekről szóló hatodik fejezet, továbbá az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács működésének szabályozása. Az utóbbi mellett új elemként felállna az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is.[69] Ez az alapvető jogok és kötelességek megváltozott rendszerével együtt (többek között formainak tűnő változásként ezek az alkotmány elejére kerültek volna) az olasz-francia modellt tükrözte.[70] Az intézet felkérésére Bragyova András is elkészítette előzetes koncepcióját azzal a céllal, hogy az az új alkotmányról szóló viták egyik kiindulópontjaként szolgáljon. Ennek a szerkezete kis mértékben különbözik a már említett minisztériumitól. A bevezető után öt helyett nyolc rész következik, új részben kapott helyet a jogrendszer alkotmányos szabályozása, külön fejezet

a�rendkívüli alkotmány� (krízishelyzetek, rendkívüli állap ot). Eltérne az egyes részek elnevezése, tagolódása is. Az első rész például�bár nem ezt a címet viseli � általános rendelkezéseket tartalmazna, ám ez nem egyezik meg a minisztériumi tervezettel. Itt kapna helyet ugyanis az állami szuverenitás és az állam jellegének meghatározása, ennek alkotmányos kifejezése, valamint az állam célja az alkotmányban. Az alkotmányos jogok címet viselő harmadik részen belül a három fejezet az általános kérdéseket, a j ogok katalógusát és ennek funkcióját, valamint az ezzel összefüggő egyéb alkotmányos kérdéseket szabályozza.[71] Az egyes részek, témák, fejezetek sorrendje egyben jelzi ezek prioritását az alkotmányozó szempontjából. Így, míg az előbb említett két tervezet a jogokat tartalmazó részeket az alaptörvény elején helyezné el, az (általam nem részletezett) 1995. augusztus 26-i kisgazdapárti

tervezetben például az utolsó részben kapna helyet. III. 6 Az Országgyűlés alkotmány-előkészítő munkája A pártok lényegében az új alkotmány szükségességében értettek egyet, annak tartalmában, megalkotási módjában, ütemezésében lényeges eltérések mutatkoztak.[72] Az ötpárti megállapodás alapján, május 30-án elfogadott 1995. é vi LXIV törvény úgy módosította az Alkotmányt, hogy az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat, tehát nem magának az új alkotmánynak az elfogadásához (bár ezt tévesen és sokan így értelmezték) a képviselők négyötödének szavazata szükséges. Az Országgyűlés június 13án módosította a Házszabályt is a 62/1995 (VI17) OGY határozattal, megalkotva ezzel az alkotmány-előkészítés szabályait is.[73] A módosított Házszabály szerint a felállítandó Alkotmány-előkészítő Bizottság feladata az új alkotmány kidolgozása, az

alkotmánytörvény-javaslat parlamenti előterjesztése, vagyis az érdemi munka. A nyilvánosság további kizárását jelentette az alkotmányozási folyamatból, hogy az üléseken�amelyek zártak � a pártok, a bizottság tagjai, az elnök, a meghívott szakértők, továbbá tanácskozási joggal a kormány képviselője (általában az igazságügyminiszter) vehetett csak részt. Az Alkotmány-előkészítő Bizottság tagjait az 1995. június 17-én elfogadott 63/1995 OGY határozattal választotta meg, meghatározta, hogy a szabályozási elveket legkésőbb 1995. december 31-ig, valamint ennek elfogadása utáni kilenc hónapon belül az alkotmányról szóló törvényjavaslatot, vagyis a normaszöveget elő kell terjeszteni. A bizottság tagja lett Avarkeszi Dezső, Bihari Mihály, Csákabonyi Balázs, Csizmadia László az MSZP, Dornbach Alajos, Hack Péter, Hankó Faragó Miklós, Szigethy István az SZDSZ részéről. Az ellenzéki pártokat képviselte Balsai

István, Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Salamon László (MDF), Homoki János, Nagyné Maczó Ágnes, K. Csontos Miklós, Torgyán József (FKgP), Gáspár Miklós, Isépy Tamás, Rubovszky György, Varga László (KDNP), Áder János, Deutsch Tamás, Szájer József, Trombitás Zoltán (Fidesz).[74] III. 7 További tervezetek, szakértői anyagok A tudományos, szakmai közvélemény lényegében 1995 e lejére felkészült az alkotmányozásra.[75] Elkészültek és a bizottság tagjai számára hozzáférhetővé váltak az Igazságügy Minisztérium, valamint az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete megrendelésére készült alapozó tanulmányok, Bragyova András alkotmány-koncepciója, a minisztérium tervezete, az ezekhez beérkezett reflexiók, észrevételek, Kukorelli István és a Független Jogász Fórum koncepciója. Az 1990 óta készült alkotmány-tervezetek, így többek között az 1990. m ájus 8-i igazságügy minisztériumi tervezet (Kulcsár Kálmán,

Somogyvári István), Sajó András[76], Pokol Béla, G. Nagyné Maczó Ágnes (FKgP) és Varga László (KDNP) képviselők koncepciója is a bizottság rendelkezésére állt. G. Nagyné dr Maczó Ágnes, az Országgyűlés és a FKgP alelnöke április első hetében nyújtotta be férjével közösen készített alkotmány-tervezetét.[77] Néhány mondatban szeretnék kitérni ennek a koncepciónak a tárgyalására, hiszen ebben mutatható ki legtisztábban �kissé már tudománytalan minősítéssel � a jobboldali ideológia. Az előző elképzelésekkel szemben a preambulum (a bevezető) lényegében a történelmi múlt dicső és szomorú emlékeit tartalmazza, olyan minősítésekkel, amelyek szerintem nem valók egy alkotmányba, például ez a m ondata: �1 526 után� különböző hatalmak gyarmati elnyomása alatt sínylődött [a magyar nép]�. A múltbatekintés mellett többször is kifejezésre jut az emberi jogok, a nemzeti szuverenitás, a demokrácia

kinyilvánítása, valamint az alkotmány célja is. A legelső fejezet a szuverenitás szabályozásáról szól. Tartalmazza az államformát (Köztársaság), a fővárost (Budapest), a nemzeti jelképeket. Újdonság, hogy az ország zászlaja, az eddigi piros-fehér-zöld egyenlő szélességű vízszintes sáv mellett tartalmazza a Magyar Köztársaság koronás kiscímerét is. Az egész alkotmány-tervezetre jellemző a Szent korona-tan újjáéledése. Erre példa a fejezet 5§-a, amely a szuverenitás megtestesítőjét látja az Országházban elhelyezendő diadémban. Hangsúlyozottabbá válna a közvetlen demokrácia, mint a n emzet (nem a n épé, mint a h atályos alaptörvényben) önrendelkezésének (nem népszuverenitásának) gyakorlata. Nem hangsúlyos a más államokkal való békés és erőszakmentes együttműködésre, kapcsolatra való törekvés, bár a XI. fejezetben � ( Fegyveres erők�) lemond minden háborúról és fegyveres erőről az ország

(ld. később) Az alapjogokról rendelkező második fejezetben említés történik olyan eddig vitatott és meg nem oldott kérdés megoldására, mint hogy az élet a születéstől vagy a fogantatástól kezdődik-e el. Ez a tervezet a fogantatástól tekinti a születendő gyermeket jogalanynak. A választási törvény helyett a választójog szabályozása is ebben a fejezetben (31. §) történik meg. Ez kisebbfajta korlátozást jelentene, hiszen tíz éve kizárólag magyar állampolgárságú, nagykorú személy lenne választható, illetve legalább öt éve magyar állampolgár kapna választójogot; politikai pártok, szervezetek is alakíthatóak, azonban az utóbbi jogok rendkívüli állapot esetén korlátozhatóak. Ez véleményem szerint így nem megfelelő, szűkítené az aktív és passzív választójogot, valamint széles lehetőséget biztosítana az államnak rendkívüli helyzetben, ami könnyen kihasználható, visszaélésekre adna lehetőséget. A

szociális biztonsághoz való jogot is garantálná a tervezet, azonban ez a jog is korlátozható szükségállapot, rendkívüli állapot idején. A köztársasági elnök jog-, feladat- és hatáskörét szabályozó harmadik fejezetben az államfőt közvetlen, titkos, egyenlő és általános választójoggal választják meg. Tartalmazza az alkotmány-koncepció az államfő hivatalbalépésekor (a tervezet szerint október 23-án déli 12 órakor) leteendő eskü szövegét is, ami szerintem nem az alaptörvényben kellene, hogy helyet kapjon. Az esküben ismét a nemzet és az azt megtestesítő szent korona kap hangsúlyos szerepet. Kérdésként merülhet fel, hogy ha az államfőt közvetlenül a nép (a nemzet) választja, akkor több jogot kell-e kapnia? Maczó Ágnes erre a kérdésre a tervezetben határozott nem-mel felel. Új jogosítványként azonban bármikor feloszlathatja az Országgyűlést. Növekedne a kül- és biztonságpolitikában is a szerepe, valamint

intézkedéseihez nem kell miniszteri ellenjegyzés. Az Országgyűlés szerepéről szóló rendelkezések (IV. fejezet) nincsenek helyesen szabályozva, megtalálhatók feleslegesnek tűnő szabályozások (eskü szövege), vagy olyan vitatott kérdések, mint a polgármester képviselőségének tilalma, illetve a képviselők visszahívhatóságának bevezetése. A következő fejezet,�a bírói hatalom� címet viseli Ez a fejezet az egyetlen, amelynek szinte mindegyik paragrafusát elfogadhatónak tartom, bár tudom, hogy nincs meg a megfelelő képesítésem, valamint tapasztalatom ennek eldöntésére. Külön fejezetben szabályozza az államháztartást, a h elyi Alkotmánybíróságot, a jogalkotás menetét, a fegyveres erőket. önkormányzatokat, az A záró rendelkezésekben kerül sor a h adiállapot, szükség-, és rendkívüli állapot kinyilvánításának, és ekkor teendő néhány intézkedés (Államtanács létrehozása) szabályozására, az alkotmány

módosításáról és az új alkotmány létrehozásának módjáról, illetve végrehajtásáról.[78] Ez az alkotmány (normaszöveg), egy kissé már túlhaladott elveken nyugvó Magyarországot képzel el, és építene ki. III. 8 Az első eredmények A bizottság 18 ül ésén fokozatosan közeledtek az álláspontok, olyannyira, hogy elkészítették (a bizottság Titkársága segítségével) a koncepciótervezet egységes szövegét. A parlamenti képviselőcsoportok beérkezett észrevételei és további egyeztetések után 1996. március 28-án nyújtotta be az Alkotmány-előkészítő Bizottság H/2252. szám alatt a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslatot. Április első napján öt országos politikai napilap közölte a koncepció tervezetét, várva az olvasók véleményét, amelyre közel nyolcszáz észrevétel érkezett be. Így sikerült bekapcsolni a közvéleményt az alkotmányozási

folyamatba. A koncepció természetesen konszenzus eredményeképpen jött létre. Megfigyelhető, hogy a kormánykoalíció pártjai ezt tudomásul vették[79], míg az ellenzéki pártok képviselői fenntartásaikat hangsúlyozták, sokszor ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Érdekes módon Horn Gyula miniszterelnök sem volt megelégedve a koncepciótervezettel, ami a későbbi történéseket is meghatározta. Folyamatos érdek- és véleménykülönbség állt fenn a civil szervezetek és a b izottság között az előbbieknek az alkotmányozási folyamatban való részvételének kérdésében. Három szervezet, a F üggetlen Jogász Fórum, a T ársadalmi Érdekegyeztető Tanács és a Társadalmi Egyesülések Szövetsége vezetésével Alkotmányelőkészítő Társadalmi Bizottságot hozott létre. Céljuk a társadalmi szervezetek bekapcsolódásának elősegítése volt. Az Országgyűlés véleményezői jogosultságot kívánt biztosítani a civil szervezetek

számára. A társadalmi bizottság erőteljes bírálatot mondott a nyilvánosságra hozott koncepciótervezetről.[80] Fő vádként szerepelt az elitalkotmányozás, vagyis, hogy a hat parlamenti párt tudatosan zárja ki az alkotmányozásból a civil szervezeteket, illetve szorítja vissza a közvetlen demokrácia intézményeit. Kinyilvánítják, hogy egy esetleges népszavazáson le fogják szavazni az alkotmány-tervezetet.[81] A társadalmi vita során még elhangzott: a koncepció nem foglalkozik a civil társadalommal, valamint nem tárgyalja pontosan az érdekegyeztetés rendszerét sem.[82] A tervezet �általános rendelkezések� címet viselő 3. illetve az 5 bekezdése foglalkozik az állam felelősségvállalásával a határokon kívül élő magyarság jogainak védelmében, illetve a külföldön élő magyar állampolgárok választójogával.[83] Somodi István, a Magyarok Világszövetségének nevében fejtette ki ezirányú véleményét, állást foglalva

ezek, valamint az alkotmányozás elhalasztása, a k étkamarás országgyűlés, a nemzeti érdek hangsúlyozása mellett.[84] Samu Mihály is kívánatosnak tartaná az �elüldözött�, külföldön élő magyar állampolgárok választhatóságának biztosítását, amellyel a szülőföldhöz való kötődésüket értékelnénk.[85] A választójog ilyetén kiterjesztése azonban jogegyenlőségi aggályokat vethet fel azokkal a Magyarországon élő állampolgárokkal szemben, akik hozzájárulnak a közterhekhez, és részvételükkel a választásokon saját képviselőikről és így sorsuk alakítóiról döntenek. Támogatható viszont az a javaslatban is megjelenő vélemény, hogy a Magyarországon élő, de a választások napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok érvényesíthetik választójogukat.[86] Ez az alkotmánykoncepció az állam szociális jellegének deklarálása (I. rész 1 bekezdés) mellett erőteljesen megnövelte a szociális jogok

körét is, amelyet a konzervatívnak mondott ellenzék és értelmiség erősen vitatott. Az emberi és állampolgári jogokat a II. rész első fejezete tartalmazza, ami a korábbi tervezetekhez képest tartalmazná az ingyenes közoktatáshoz való jogot, valamint a közérdekű információhoz jutás lehetőségét is. Állami kötelezettségvállalásként és nem alanyi jogként kerülne rögzítésre a munkához való jog biztosítása, ami magában foglalná például a méltányos munkabérhez, az egyenlő munkafeltételekhez és a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot is. A deklarált szociális jogok körébe tartozik még a munkaidő ésszerű korlátozásához, a rendszeres, fizetett szabadsághoz való jog, az egészségkárosodottak és fogyatékosok különleges védelme, a pihenéshez, a szabadidőhöz, valamint a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jog biztosítása (1. fejezet, g) pontja)[87] Az ellenzők kifogásolták,

hogy a szociális jogok ilyen bővítése erősen növelné az Alkotmánybíróság beleszólási lehetőségét a gazdaságpolitika alakításába.[88] A szerkezeti elrendezéssel kapcsolatban felvethető, hogy a nemzetközi emberi jogi deklarációkban használatos elrendezést kellene követni, amely az átláthatóságot biztosítaná. Külön alfejezetben szerepelhetnének az emberi jogokat, a közéleti politikai részvételt és a hozzá kapcsolódó jogosultságokat tartalmazó rendelkezések, valamint egy másik alfejezetben a gazdasági, a szociális és kulturális alapjogok.[89] �A jogok alkotmányos biztosítékai� címet viselő 3. fejezetben e jogok bírói úton történő érvényesíthetőségének lehetőségét is szükségesnek tartotta a koncepció.�Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberi és állampolgári jogainak megsértése esetén a b írósághoz forduljon, ha megsértett jogai alanyi jogok. � [90] Ellenvélemények szerint a szabályozás így

lehetővé tenné, hogy a munkanélküliek a bírósághoz fordulva követeljenek munkát, valamint a dolgozók saját munkaidejük ésszerű korlátozását. Az Alkotmánybíróság pedig minden esetben alkotmányellenes mulasztást állapítana meg, ha egy jogszabály nem garantálja ezt a fellebbviteli jogot.[91] Ez azonban nem fordulhat elő, hiszen azért is emeltem ki, hogy nem alapjogként határozták meg ezeket a jogokat, mert a tervezet idézett része alapján az emberi és állampolgári jogok megsértése esetén csak abban az esetben járhat el a b íróság, ha a megsértett jogok alanyi jognak minősülnek. Szükséges átgondolni, hogy a mai magyar gazdaság képes-e biztosítani ezeket a szociális jogokat, valamint, hogy ez alapján az 1995-ös stabilizációs törvénycsomag egyetlen paragrafusa sem állta volna ki az alkotmányossági felülvizsgálat próbáját. Úgy gondolom azonban, hogy a határozati javaslat alapján elkészítendő normaszövegben ezeket a

problémákat sikerült volna megoldani. A koncepció igyekszik elejét venni a populizmus térhódításának azzal, hogy� a kisgazdapárt ilyen irányú javaslatait elutasítva � csökkentette a népszavazás jelentőségét. Nem változna lényegesen az állami intézményrendszer szerepe. Alapvető változás nem, kisebb korrekciók azonban történtek az államfővel kapcsolatban, ilyen a törvénykezdeményezési jogának megszüntetése, valamint a rendkívüli helyzet (szükségállapot, rendkívüli állapot, parlament akadályoztatása) esetén felállítandó Honvédelmi Tanácsnak nem lenne tagja. A koncepció szerint az Országgyűlés továbbra is egykamarás, a választási rendszer vegyes maradna, erőteljesebbé válna a parlament ellenőrzése a kormány felett.[92] Az alkotmányozás és új alkotmány-koncepció egyik vitás kérdése a m egyék szerepéhez kapcsolódik. A IV részének 7 fejezete �amelyhez több módosító indítvány is érkezett �

foglalkozik az önkormányzatisággal, az önkormányzatokkal. Szükséges lenne továbbá az átláthatóság elérése érdekében a szerkezetileg pontosabb tagolás, a különböző önkormányzati formák (területi, köztestületi, nemzeti és etnikai, egyesülési jog alapján létrejövő egyéb társadalmi szervezetek önkormányzatai) szabályozásainak elkülönítése.[93] III. 9 Az alkotmányozási konszenzus vége, a koncepció sorsa Az elkészült határozati javaslat felvetette annak lehetőségét, hogy végre megszületik a már így is késésben lévő alkotmány. Ezek a remények azonban néhány hónapon belül elillantak Ha megnézzük az Alkotmány-előkészítő Bizottság ülésein a frakció szerinti részvételt 19951998. március 16-áig, akkor azt látjuk, hogy a FKgP az ülések 33%-án, míg az MSZP az ülések 75,3%-án képviseltette magát[94], a kisgazdák alacsony részvétele indokolható a már említett kivonulással, a részvétel

megtagadásával. Az észrevételek beérkezése és feldolgozása után került sor a t ervezet parlamenti vitájára. Kormánypárti képviselők történelmi jelentőségűnek, szakmailag megalapozottnak minősítették a tervezetet, ellenzékiek szerint azonban rossz, ráadásul nem lesz elegendő idő a társadalmi vitára és a részletek tisztázására sem, ami szerintük azt a v eszélyt rejti magában, hogy a kormánytöbbség a maga akaratát próbálja majd keresztülerőltetni az Országgyűlésen. Ezért javasolta a két kormánypárt, hogy a negyvenórás vitában fele-fele alapon osszák meg az időkeretet a kormánypártok és az ellenzék között. Önkorlátozást jelentett, hogy a többség az ellenzéki pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül nem nyújtja be az új tervezetet az Országgyűlés elé. Újabb leküzdendő akadályt jelentett az MDF-ből kivált képviselők által megalakított új (parlamenti) párt, a Magyar Demokrata Néppárt helyzete. Az

Országgyűlés által korábban módosított Házszabálya szerint a bizottság munkájában csak azok a képviselőcsoportok vehetnek részt, amelyek indultak az 1994. é vi választásokon[95] Miután Kónya Imre, Kutrucz Katalin az MDNP-be lépett, Salamon László pedig független képviselő lett [96], tehát elhagyták az MDF a frakcióját, elvesztették bizottsági tagságukat. Az MDF nemsokára kijelölte új képviselőit, és a hét parlamenti párt megállapodott, hogy az új pártnak is biztosítani fogják a részvételt az alkotmányozási folyamatban, ezért módosítani fogják a Házszabályt, úgy, hogy továbbra is öt párt egyetértése és jelenléte kelljen a döntésekhez.[97] Erre júniusban és decemberben történt kísérlet, azonban a négyötödös döntéshez mindkétszer hiányzott néhány szavazat, az MDF több képviselője ugyanis �tévedésből rossz gombot nyomott meg� (Lezsák Sándor). [98] A bizottság munkáját befolyásolta az MDNP

képviselőinek távolmaradása. Az elfogadott 93nál (ami az összes 22%-át tette ki, ami nem túl rossz arány) sokkal több módosító indítványt, javaslatot fogadott volna el a bizottság, ha nem kellett volna minden döntéshez egyhangú szavazat. A bizottság által támogatott módosítások az emberi jogokról szóló rész bővítését, kiegészítését érintették. Bekerült továbbá a későbbi törvényhozói munkát befolyásoló elv, a külföldön élő magyar állampolgárok választójogáról és a honvédelmi kötelezettségről. A 62/1995 (VI.17) OGY határozatnak megfelelően az Országgyűlés egy csomagban szavazott június 27-én az Alkotmány-előkészítő Bizottság által támogatott 93 módosító indítványról[99], míg a zárószavazás július 3-ára volt kitűzve. A tervezetet támogató szavazatok száma ugyanis a szavazatjelző táblán a szükséges 257 szavazat helyett 252 j elent meg. A javaslatot öten nem szavazták meg, 22-en

tartózkodtak, Tölgyessy Péter (akkor még SZDSZ politikus) tartózkodott. Érthető, ha mind a képviselők, mind az eddigi alkotmányozási folyamatban résztvevő szakértők, valamint az érdeklődő állampolgárok részéről értetlenség és felháborodás mutatkozott. Pusztay Erzsébet például a szavazási eredmény kihirdetésekor a következő megjegyzést tette: �Tökéletes! Brávó! A kormánypártok kinyírták az alkotmányt!�. Az MSZP �mezei� képviselői arra hivatkoztak, hogy a tervezetből kimaradtak azok a valóban baloldali értékeket képviselő elvek, jogok, amelyek a párt számára fontosak, tehát az előzetes egy év tárgyalásai és kompromisszumai eltüntették azokat az elveket, amelyek érvényesítésére és képviselésére a párt létrejött. Nem sikerült tehát az MSZP tárgyalódelegációjának, bizottsági tagjainak ezeket�megvédeni� és képviselni, a p arlamenti többség ellenére sem.[100] Ezt a véleményt erősítette

meg és egészítette ki Horn Gyula miniszterelnök nyilatkozata a Népszabadság 1996. j úlius 11-i számában.[101] Czúcz Ottó alkotmányjogász az elutasítás okait elemezve a szociális jogok elégtelen szabályozását nevezte meg egyik fő indokként az érdekegyeztetési szabályozások hiányosságai, a köztársasági elnök hatáskörének szűkítése, vagy a kétkamarás parlament megteremtésének hiánya mellett.[102] Nem lehet azonban egyértelműen az MSZP rovására írni a kudarcot, a s zavazati lista átvizsgálása után ugyanis megállapítható, hogy az ellenzéki képviselőcsoport tagjai kis számban jelentek meg a szavazáson, így távollétük �nem� voksot jelentett.[103] Az alkotmányozás elvesztette első csatáját. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a háború is elveszett. III. 10 A második forduló A kudarc után elkezdődött az újabb forduló, újra feltűrték az ingek ujját. A remény még élt mindenkiben, Salamon László 1996 a

ugusztusában például így nyilatkozott: �Nagy kára lenne az országnak� és az ellenzéknek egyaránt �, ha a napi politika rövidlátó módon bölcsőjében fojtaná meg a konszenzusos alkotmányozás ügyét.�[104] Az MSZP átgondolva az eddigi alkotmányozás folyamatát, a p árt álláspontjának meghatározására Vastagh Pál vezetésével öt főből álló bizottságot hozott létre. A testület munkájának és a belső viták hatására a párt az állam szociális jellegének kinyilvánítását, a társadalmi-gazdasági érdekegyeztetés intézményének rögzítését, a p ihenéshez való jog alanyi jogként való szabályozását javasolta új elemként az alkotmányjavaslatba felvenni. Október 31-én készült el az új alkotmány-tervezet, amelyet H/3358. szám alatt nyújtottak be a parlamentnek. A november 20-a és december 4-e között lezajlott parlamenti vita szinte semmiben sem különbözött a fél évvel azelőttitől, új érvek és szempontok

nem merültek fel a vitában felszólalók beszédeiben. Félszáz módosító javaslat érkezett az Alkotmány-előkészítő Bizottsághoz, ezek közül hatot tudott támogatni. Ezek közül az egyik figyelemreméltó, hogy a preambulumban utalás történik a magyar Szentkoronára, mint történelmünk, történelmi hagyományunk részére. A módosító javaslatokat az Országgyűlés meggyőző többséggel szavazta meg december 10én, majd egy hét múlva sor került a zárószavazásra is, a s zavazás eredményeképpen megszületett a Magyar Köztársaság Alkotmányának szabályozási elveiről szóló 119/1996. (XII. 21) országgyűlési határozat Nagy nehézségek után és sok év munkájának eredményeképpen megtörtént az első lépés az új alkotmány létrehozása felé. A politikai erők és az érdeklődő állampolgárok és szakemberek előtt felcsillant a remény, hogy 1997. tavaszára megszülethet Magyarország új alkotmánya. Ezt megalapozta az az

elfogadott határozat is, amely szerint a b izottságnak a s zövegszerű javaslatot következő év március 1jéig kell (kellett volna) benyújtania.[105] A szavazás eredményessége kapcsán érzett megkönnyebbülést negatívan befolyásolta, hogy két párt (FKgP, KDNP) nem támogatta a határozati javaslatot, az MDF pedig tartózkodott. Az MDF még annyiban kivétel, hogy olyan kérdést hiányolt a koncepcióból, amit a kormánypártok is csak a szövegezéskor akartak beemelni.[106] III. 11 Az alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozat Az 1996-os év tehát fontos fordulópontja az alkotmányozási folyamatnak. Elsősorban ebben az évben végérvényesen véget ér a konszenzus a politika erők között az alkotmányozással kapcsolatban, erre példa a júniusi szavazási kudarc. Másrészt az év végére megszületik az új alkotmányhoz vezető első lépcsőfok, a szabályozási elvekről szóló országgyűlési határozat. A hét részből

álló határozat tartalmazza azokat az elveket, szerkezeti egységeket és a tartalom mondatszerű leírását, amely alapján az új alkotmány normaszövegét, szabados jogi megfogalmazását (paragrafusokkal, bekezdésekkel együtt) meg kell határozni. Így részekre, fejezetekre, bekezdésekre bomlik, amely a végső alkotmányszöveg részeit, fejezeteit és paragrafusait fogja alkotni. Sok esetben változott az egyes bekezdések sorrendje az előző javaslatokhoz képest, ez azonban lényegi változást nem jelent. Tagolása, szerkezete világosabbá és logikusabbá vált az 1996. márciusi javaslathoz képest A határozat alapján Magyarország független, demokratikus, szociális jogállam, köztársaság, amely elkötelezett a s zociális értékek iránt, és az állam feladatának tartja az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének elősegítését. (Első rész, I fejezet) Nem változott az előző javaslathoz képest a szuverenitásról szóló rész. Az

elfogadott határozat szerint is a hatalom forrása a nép, amely hatalmát a választott képviselői útján gyakorolja, bizonyos esetekben népszavazást is lehet ill. kell tartani Ez egyértelműen a közvetett demokrácia erősítését jelenti. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) való 1999. é vi március 12-i csatlakozásunk, valamint a 2005-re remélt Európai Uniós tagságunk megköveteli annak kinyilvánítását, hogy a magyar állam felségjogainak egy részét nemzetközi szerződéssel átruházhatja nemzetközi szervezetre. Ilyen szerződést azonban csak az Országgyűlés minősített többséggel hozhat meg, bizonyos esetekben népszavazás megtartása is szükséges. (Első rész II fejezete) Bővült az �általános rendelkezések� alapvető alkotmányos elveket és célokat tartalmazó 3. fejezet, amely többek között rendelkezik a határokon kívül élő magyarság jogainak védelméről, az állam ezirányú

kötelezettségvállalásáról mind a két-, mind a többoldalú kapcsolatokban. Kiemeli az alapvető emberi jogok szerepét, tartalmazza a szociális partnerek közti együttműködés és annak formáinak megvalósításának célként való kitűzését, a kisebbségek, a cs alád, a házasság védelmét, a gyermekek és az ifjúság létbiztonságáról, oktatásáról, neveléséről való gondoskodást. (Első rész III és V fejezet) Ezzel erősödött a két kormánypárt által képviselt elvek megjelenése (szociális kérdések, emberi jogok hangsúlyozása), nyomokban nőtt a konzervatívnak tartott értékek jelenléte is (házasság, család, a külföldön élő magyarok jogainak hangsúlyozottabb védelme). Az alapvető emberi és állampolgári jogokat a II. rész tartalmazza, annyi eltéréssel az előző leszavazott javaslathoz képest, hogy a munkához való jogot, a munkaidő ésszerű korlátozásához, a rendszeres fizetett szabadsághoz való jogot, a

fogyatékosok és az egészségkárosultak védelmét nem állami kötelezettségvállalásként, hanem alanyi jogként határozza meg (Második rész I. Fejezet)[107] Az eddig említett szociális jogok és deklarációk elvi jelentősége, hogy az állam a szociális érzékenységét hangsúlyozza, valamint a választópolgárok és az országgyűlési képviselők nagy részének elvárásainak is megfelelne az ez alapján létrejövő új Alkotmány, így egy esetleges népszavazáskor annak társadalmi támogatottsága biztosított lenne. Erre néhány szakértő már korábban is felhívta a figyelmet.[108] Nem változtak az alapvető jogok korlátozásával vagy felfüggesztésével kapcsolatos, valamint az alkotmányos biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezések sem. Az állam szociális jellegében tehát annyiban történt csak változás, hogy a szociális jogok érvényességi körét kiterjesztve, azokat alapjogként határozta meg (Második rész, I. fejezet) Kisebb

pontosításoktól eltekintve nem változna a jogrendszer, a jogalkotás menete sem a korábbi javaslathoz képest. A következő két fejezet a jogalkotási eljárást, valamint a nemzetközi és a belső jog viszonyát szabályozza (Harmadik rész. I-III fejezet) Ez utóbbi szintén a már említett nemzetközi szervezetekhez való kapcsolódás miatt szükséges. �Az állam� címet viselő rész, a választások általános szabályairól, az egyes állami intézményekről rendelkezik. Lényegesnek és logikusnak tűnő szerkezeti változás, hogy az előző javaslathoz képest az eddig�Bírói szervezet� címet viselő nyolcadik fejezet ötödik fejezetként, �Az igazságszolgáltatás� címet viseli a határozatban, mégpediga kormányt és a közigazgatást tartalmazó negyedik fejezet után. Az igazságszolgáltatás területén tartalmilag nem következik be alapvető változás az elfogadott határozati javaslatban. Rögzítésre kerültek az

igazságszolgáltatás alapelvei, így többek között a bírói függetlenség elve, vagy a bíróság előtti egyenlőség, vagy a néprészvétel biztosítása. Változás, hogy az ügyészséget szabályozó rendelkezések az igazságszolgáltatás fejezetébe tagolódnak, nem képeznek önálló fejezetet (a H/2252-ben önálló, 9. fejezetként szerepel) (Negyedik rész, I-V fejezet)[109] Önálló fejezetekben kerül sor a közpénzügyek, a katonai és rendvédelmi szervek alkotmányos szabályozására, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatos rendelkezésekre. A régiók felállítása, vagy annak lehetősége továbbra is hiányzik a határozatból. Megvalósult Bragyova András �rendkívüli alkotmányra� vonatkozó javaslata, hiszen önálló, (ötödik) rész foglalkozik a rendkívüli helyzetekkel. Lényeges, hogy ez esetben sem jön létre a hatalmi ágakat egyesítő csúcsszerv. Az utolsó két rész az alkotmányvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket,

valamint a záró és átmeneti szabályokat tartalmazza.[110] A koncepció ellentmondásainak, pontatlanságainak kiküszöbölése a normaszövegezésre maradt. Így január végére kialakult egy tervezet, amely a későbbi munka alapjául szolgált. III. 12 A normaszöveg elkészítésétől� Az új év új reményeket is hozott az új alkotmány létrehozásával kapcsolatban. Ebben a reményteljes hangulatban ült össze január 28-án az Alkotmány-előkészítő Bizottság. A titkárság öt nap alatt elkészítette a tervezet átdolgozását, majd azt elküldte a parlamenti pártoknak, amelyek február 10-ig véleményezték azt. A február 26-i bizottsági ülésen a koalíció küldöttei elutasították a február 3-i normaszöveg-tervezetet, mert az �szerintük � jelentősen eltért az alkotmány-koncepciótól. Így a bizottság a január 7-i tervezetet fogadta el tárgyalási alapul. A frakciók vállalták, hogy egy héten belül a tervezet első részeire

szövegszerű javaslatot tesznek. Ehhez minden segítséget megkaptak az állami szervektől, és a jogtudósoktól.[111] �A képviselőcsoportok megállapodása az új alkotmány megalkotásáról�címet viselő, 1995. május 4-i megállapodás szinte napra pontosan két évet élt. Vastagh Pál szocialista párti igazságügy-miniszter aláírásával ugyanis a kormány benyújtotta az alkotmány módosításának tervezetét, ami két stádiumban zajlott le. Az első szakaszban az 1997. é vi LIX törvénnyel az igazságszolgáltatási reformot megalapozó, a m iniszterek és államtitkárok jogállását szabályozó törvényhez szükséges módosításokra került sor.[112] A hatályos alkotmány alapján csak háromszintű a magyar igazságszolgáltatási rendszer, így a felsorolásba az ítélőtáblát is be kellett emelni. Hasonlóképpen ehhez a területhez tartozik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amelyet szintén a módosítás hívott életre. Egyúttal

a korábban alkotmányellenesnek minősített népszavazási törvényt felváltó új szabályozás kiindulópontját jelentő változtatásokat is tartalmazta. A kormány koncepciójának elfogadásával az Országgyűlés 200 ezerre emelte a népszavazás kötelező kiírásához szükséges aláírások számát. Megmaradt a százezres határ is: e felett mérlegelés tárgya lenne a referendum. Pontosan szabályozták, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről, az adókról, a vámokról, a népszavazásról, személyi kérdésekről, a fegyveres erők bevetéséről és a közkegyelem gyakorlásáról.[113] Módosította a képviselői összeférhetetlenség kimondásához szükséges határozathozatali többség szabályozását, valamint a menedékjogra vonatkozó alkotmányi előírásokat. Ez utóbbit a menekültek helyzetét szabályozó Genf Egyezménnyel való jogharmonizáció tette szükségessé. Kudarcot vallott a kormány által

kezdeményezett előzetes egyeztetés az ellenzékkel, hiszen a négy párt arra próbálta rábírni a 7 4%-os parlamenti többséggel rendelkező kormánypártokat, hogy egyedül ne változtassanak az alaptörvényen. Ez után nem volt meglepő, hogy az MDNP T/4406. szám alatt alkotmánymódosító indítványt nyújtott be, amelyben azt javasolták, hogy az alkotmánymódosításához a képviselők háromnegyedének szavazata legyen szükséges. A május 20-i javaslatot az Alkotmány- és igazságügyi Bizottság nem támogatta, ezért nem került tárgyalásra a plenáris ülés elé. Ezután került sor az alkotmány módosítására az ellenzék támogatása nélkül. A másik módosítás a választójogi törvény korszerűsítésével kapcsolatban ősszel történt meg. Az 1997. évi XCVIII törvény az országgyűlési képviselők, polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők megválasztásának időpontját, megbízatásuk idejét szabályozta, valamint sort

kerített a nyáron elfogadott népszavazásra vonatkozó két rendelkezés pontosítására is. Ebben � kivételesen � egyetértés volt a kormány és az ellenzék között.[114] Problémát jelentettek a fenti alkotmánymódosítások, mert csak részben feleltek meg az elfogadott alkotmánykoncepciónak. Így sem a népszavazással kapcsolatos rendelkezés, sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács léte nem felelt meg a tervezetben megjelenő konszenzusos elveknek.[115] Egyre inkább érezhetővé vált, hogy egyetlen párt sem bízik az alkotmány létrehozásának sikerében, erejüket, szakmai kapacitásukat más ügyekre, például a közelgő választásokra kívánják fordítani. A kilátástalannak tűnő helyzetben kompromisszum született, amely szerint csak azok az alternatívák maradjanak a n ormaszöveg-javaslatban, amelyeket legalább négy képviselőcsoport támogat. Természetesen lehetőség volt arra, hogy egy párt több változatot is

támogasson, illetőleg bármely változatot elfogadjanak. A megállapodás eredményeképpen harmincra sikerült az alternatívák számát csökkenteni, egy koherensebb tervezet formálódott a bizottság keze alatt. Már látható volt, hogy a cél nem egy új alkotmány elfogadása, hanem egy tervezet elkészítése, ami alapján kedvező esetben a következő Országgyűlés elfogadja a Magyar Köztársaság Alkotmányát.[116] Erre még ma is van bizonyos fokú remény, de a magam részéről nem hiszek benne. III. 13 �az �új Alkotmányon� ker esztül� Az 1998. m árcius 10-én a bizottság által megszavazott AEB/17/2/1998 számú alkotmánytervezet több esetben alternatív változatot tartalmaz Szerkezeti felépítésére jellemző, hogy eltérően a jelenleg hatályos alaptörvénytől minden fejezeten belül a logikai egységenként (általában paragrafusonként) tartalmazza annak címét is, valamint természetesen a paragrafusok és a f ejezetek sorszámozása

folyamatos, tartalmában igazodik az elfogadott és általam jellemzett országgyűlési határozathoz. Mivel a tervezet tartalmazza, hogy melyik párt mely alternatív javaslatot támogatja, ezért levonhatóak a pártok elképzeléseire, ideológiájára vonatkozó �esetleg merésznek tűnő � következtetések is. A bevezető után az első rész az általános rendelkezéseket tartalmazza. Rögzíti Magyarország államformáját (köztársaság), hivatalos nevét (Magyar Köztársaság), független, demokratikus jogállamiságát, valamint szociális állam jellegét. Két további paragrafus �A szuverenitás� címet viseli, amely alfejezet 2.§ 1 bekezdése a népszuverenitás elvét rögzíti A FKgP által képviselt alternatíva jobban hangsúlyozza a k özvetlen demokrácia alkalmazását. Rögzítésre kerül a képviseleti demokrácia, a választójog általános és egyenlő, valamint a szavazás közvetlen és titkos jellege. Érdekes, hogy sok kérdésben az MSZP

és a FKgP közösen támogat alternatív megoldásokat, ilyen a 3.§, ahol az Európai Uniós, a NATO és az ENSZ tagságunk miatt jelentős rendelkezés kerül rögzítésre, vagyis a nemzetközi szervezetek részére átadott felségjogok körét nevezik meg. A két párt által támogatott javaslat alapján a magyar�az állam Alkot mányban meghatározott jogalkotói, végrehajtói vagy igazságszolgáltatási hatáskör gyakorlását � olyan nemzetközi szervezetnek adhatja át, amelynek tagja. A többség által támogatott változat ennél általánosabban fogalmaz. Én a két párt által javasolt változatot támogattam volna, ha előzetes népszavazást tartottak volna erről a kérdésről. A fejezeten belül az alkotmányos elvek és célok rögzítésében szinte egyöntetű az egyetértés. Általam kiemelendő ebből a fejezetből, hogy régiók alakítására is lehetőséget biztosít (bár konkrétan nem utal erre). Tartalmazza továbbá a képviseleti

demokráciák egyik alapvető elvét, a többpártrendszert, a pártok alapításának szabadságát. Megmaradt az az elv, hogy �a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában�. A rész utolsó paragrafusa (18.§) felsorolja a köztársaság nemzeti ünnepeit, így március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át. Az alapvető jogokat tartalmazó második részben már korántsem ekkora az egyetértés. Az élethez való jogot szabályozó 19.§-ban a SZDSZ egy kiegészítő javaslatot (bekezdést) fűzött, mely elsődlegesen a liberális értékítéletre utal, vagyis rögzítené, hogy mindenkinek joga van a személyisége szabad alakítására, erkölcsi, szellemi és testi épségének tiszteletben tartásához. A többek között a vallás szabadságát biztosító 25.§-hoz alternatív javaslatot a Fidesz nyújtott be, amely a vallás gyakorlását�pontosan meg nem határozott � közerkölcs védelmében is korlátozná a

közrend védelme mellett, valamint nem tartalmazná a többség által támogatott változathoz képest a �mások jogainak védelme érdekében� kitételt. Ha a kisgazdapárti változatot fogadná el az Országgyűlés a sajtóval kapcsolatos paragrafusban (26.§), akkor lényegében a tekintélyelvűbb és korlátozóbb változat lépne életbe A véleménynyilvánítás szabadságát ugyanis abban az esetben is korlátoznák, ha a honvédelem, a bűnözés megelőzése, a közrend, a nemzetbiztonság, az ország területi sérthetetlensége, mások jó hírneve vagy jogai védelme, valamint a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása a cél, valamint a bíróság utólag megtilthatja ilyen esetben is a közlést. Nem írná viszont elő háborús propagandának, a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet hirdetésének, a hátrányos megkülönböztetésnek, az erőszakra uszításnak, vagy ennek támogatásának tilalmát. A sokat vitatott szociális jogok

kérdésében az alkotmány-tervezet úgy rendelkezik, hogy garantálni kell a munkához és a pihenéshez való jogot, a skandináv modellt támogatva síkra száll a t eljes foglalkoztatottság elérésére való törekvés mellett. Az emberhez méltó körülmények biztosítására, valamint a kisgazdák és a szocialisták által közösen támogatott alternatíva szerint az egészségügyi alapellátáshoz való jogot is biztosítani kell. Az emberhez méltó életkörülmények és az egészséges környezet garantálása azonban csak fokozatosan, az állam gazdasági teherbírásának megfelelően kötelező. A harmadik fejezet, amely a jogképességet, jogegyenlőséget, az alapvető jogok gyakorlását és védelmét, szabályozását és korlátozását, valamint rendkívüli helyzetben attól való eltérést szabályozza, nagy egyetértés mutatkozik, csak a jogok korlátozására vonatkozó kisgazdapárti alternatív javaslat maradt meg a t ervezetben. Ez pontosabban,

részletesebben, konkrétabban tárgyalja a kérdést, mint a többségi javaslat. A negyedik rész rendelkezik az állam felépítéséről, intézményrendszeréről. Lényeges, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak van választójoga, a felsorolt kivételektől eltekintve, ilyen például a szabadságvesztést töltő, a jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt állókat. A külföldön élő és Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező, valamint a választásokkor ideiglenesen külföldön tartózkodók szavazati jogának kérdését lényegében kikerüli a tervezet, hiszen ennek a szabályozását a választásokról szóló törvény hatálya alá rendeli. Megmaradna a v egyes választási rendszer, azzal a k iegészítéssel, hogy a m andátumok legalább a felét listán kell betölteni. A Fidesz és az MDF olyan változatot támogatott, amely rögzítené a kétfordulós választást. Ebben a kérdésben ugyanis az MSZP az egyfordulós

szisztémát támogatja, de ez konkrétan ebben a végső tervezetben nem jelenik meg, csak a lehetőséget biztosítaná. Az Országgyűléssel kapcsolatos rendelkezések közül kiemelem, hogy az egykamarás törvényhozó hatalom Házszabályának szerepét emeli ki és rögzíti, valamint előírja a parlamenti választások időintervallumát, amely négyévente, április 1-je és május 31-e között változhat. Ez a megoldás találkozik a Magyar Közigazgatási Kamara ezirányú elképzelésével is. Vitatott, hogy a parlament feloszlatása, illetve feloszlása azonnali hatályú-e Az azonnali hatályt a Fideszen és az MDF-en kívül mindenki támogatta. Pontosan szabályozza, hogy a köztársasági elnök mikor oszlathatja fel az Országgyűlést, amihez csak és kizárólagos esetben a Kormány megalakításának, vagy bukása utáni új kormány megalakulásának kudarca esetén lehetne joga. A közvetlen demokrácia mértékében is véleménykülönbség alakult ki,

elsősorban a népszavazást kezdeményezők. A Fidesz szerint ugyanis legalább százezer, míg a t öbbi párt szerint háromszázezer választópolgár kezdeményezhet népszavazást a k öztársasági elnök, a kormány és az országgyűlési képviselők egyötöde támogatása mellett. Úgy tűnik, hogy a kisgazdák ebben a kérdésben nem közvetlen demokrácia-pártiak. Az alternatív javaslatok nem borítanák fel a leendő alkotmány egyöntetűségét. Ilyen összhang-biztosító a közigazgatásra, a kormányra vonatkozó rendelkezések között is megtalálható. A paragrafus többi bekezdése alapján kötelező lenne még népszavazást tartani abban az esetben, ha azt az Alkotmányt megváltoztató, még ki nem hirdetett törvény előtt kezdeményezték, vagy azt százezer (Fidesz által támogatottan) vagy háromszázezer (többi párt) választópolgár kezdeményezi. Igen részletes a kormánnyal és közigazgatással kapcsolatos rendelkezés. A végrehajtó

hatalom megtestesítője államigazgatási szervezeteket hozhat létre, meghatározza e szervek és a miniszterek feladatait, kormánybiztost nevezhet ki, valamint bizottságot alakíthat. További joga, hogy az irányítása alá tartozó, vagy az FKgP és az MSZP által támogatott alternatíva szerint minden államigazgatási szerv tevékenységét megvizsgálhatja, arról adatokat és beszámolót kérhet. A két említett párt által támogatott javaslat ezt még kiterjesztené az önkormányzatokra is. A napjainkban is zajló alkotmányozási vita, ami az ügyészség kormány, vagy Országgyűlés alá rendeléséről folyik, megjelenik ebben a tervezetben is. A Fidesz megalakulása óta az ügyészség kormány alá rendelését szorgalmazza. Ennek egyik burkolt megjelenése, hogy bár a legfőbb ügyészt az Országgyűlés választaná meg, de a többségi állásponttal szemben nem minősített, hanem egyszerű többséggel. A közpénzügyek kezeléséről a XII. fejezet

foglalkozik A tervezet a XIII fejezetben a katonai és rendvédelmi szervekkel, a XIV. fejezet az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Változás a határozathoz képest nem figyelhető meg A XVIII. fejezetben az alaptörvény megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezések foglalnak helyet. Az alkotmány módosításáról szóló törvényt minősített többséggel szavazza meg a parlament, az államfő nem küldheti vissza, ha nem ért vele egyet, valamint az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja természetesen annak alkotmányosságát. A törvény ellen 90 napon belül a képviselők egyötöde, vagy háromszázezer választópolgár népszavazást kezdeményezhet. Egy működőképesnek, koherensnek tűnő tervezet készült el, amely elfogadása esetén teljesítette volna azokat a követelményeket, amit dolgozatom Bevezetésében és a III. fejezetének elején meghatároztam. Természetesen ez a j avaslat sem lehet végleges, hiszen hazánk Európai

Unióhoz való csatlakozása új kérdéseket vethet fel, amit az alkotmányban kellene szabályozni. Erről a kérdésről Tóth Judit cikke[117] ír részletesebben A tervezetnek vannak vitatott és általam kevésbé támogatható javaslatai, azonban egy esetleges népszavazás esetén egészében megszavaznám. III. 14 � az alkotmányozási folyamat lezár ultáig A tervezet megalkotásával befejeződött az 1994-ben alakult Országgyűlés alkotmányelőkészítő munkája. A normaszöveg azonban nem került a parlament plenáris ülése elé, hiszen az március 16-án befejezte működését. Az alkotmánytervezet azonban mindenki számára elérhetővé vált � a modern informatika eredményét felhasználva� az Interneten (cím: www.mkogyhu/) A bizottság elküldte továbbá az előkészítésben résztvevő, valamint a korábbi tervezetekről véleményt nyilvánító állami szerveknek, társadalmi, szakmai és érdekképviseleti szervezeteknek, szakértőknek.

Két, kudarccal végződő alkotmánymódosítási kezdeményezés is kötődik a kormány 1998-as tevékenységéhez. Az első a T/5389 számú törvényjavaslat a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét biztosítaná. Hosszú vita után�a sokak szerint előkészítetlen � javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el. Ilyen sorsra jutott a T/5399. számú, az Alkotmánybíróság egyetértésével találkozó törvényjavaslat is. A módosítás alapján az alkotmánybírák jelölésének módja változott volna Az Országgyűlés frakcióinak egy-egy képviselőjéből álló jelölőbizottság helyett egy többcsatornás jelölési rendszer jött volna létre. A jelölés joga a parlament paritásos jelölő bizottságát, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot valamint a köztársasági elnököt illette volna meg, valamint a bírák megbízatási ideje kilencről tizenkét évre nőtt volna meg a tagok

újraválaszthatóságának megszüntetésével együtt.[118] III. 15 Összegzés Az évtizedes alkotmányozás áttekintését követően néhány mondatban a tapasztalatok, a vitatott kérdések, valamint a jövő lehetőségeinek számbavételével foglalkozom. Nincs alkotmányozási kényszer, működőképes a demokrácia, kialakultak és funkcionálnak azok az alapvető intézmények, amelyek biztosítják az ország működését. Megvalósult a hatalmi ágak közötti egyensúly, tehát nincs túlhatalma sem a kormánynak, sem a parlamentnek, sem az igazságszolgáltatásnak. Az egyensúly biztosításában részt vállal többek között az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az ügyészség, az országgyűlési biztosok, a bírói szervezet valamint az Alkotmánybíróság. Ez utóbbi tevékenysége központi szerepet játszott az alkotmányosságról folyó vitáknak. A demokrácia kialakulásának évtizedében megóvta mind az Antall-kormányt, mind a

Horn-kormányt, és reméljük, hogy az Orbán-kormányt is meg fogja óvni az alkotmányellenes cselekedetektől. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a jelenleg érvényes alkotmányt az eddigi választások, az elmúlt évek eredményei legitimizálták. Nem került olyan helyzetbe az ország, amely sürgetővé tenné egy új létrehozását. A megváltozott körülmények, így a most kialakulóban lévő információs társadalom, egy új hatalmi ágnak tekinthető média felértékelődése, a globalizálódó gazdaság és az ezekkel összefüggő integráció új kihívások elé állította és állítja hazánkat, amelyekre a mostani alkotmány nem ad, nem adhat választ. Többek között ezek a hiányosságok vezettek az 1990 utáni médiaháborúhoz, és más közjogi vitához. E kérdésekre keresték a v álaszt az 1994 után született törvények (például a m édiatörvény, az igazságügyi reform törvényei) és az alkotmányozás körüli viták, ha nem is

adtak mindig tökéletes megoldást (3.ábra) Magyarország alkotmányos rendszerét folyamatos alkotmányozás, alkotmánymódosító törvények sora alakította és alakítja, amely szinte az egyetlen eszköz volt a pártok tárgyalóasztalhoz kényszerítésében. Az 1989 é vi alkotmány békés forradalmi változás közepette, parlamentáris úton keletkezett. Lehet, hogy nem a legszerencsésebb módon, de nem különült el az alkotmányozó és a mindenkori törvényhozó hatalom. Az új alaptörvény létrehozására tett erőfeszítések nem voltak hiábavalók, megismerhetővé váltak a politikai és szakmai álláspontok, érték- és érdekkülönbségek. A négy év alatt rá voltak kényszerülve a pártok a folyamatos párbeszédre és egyeztetésre egymással, valamint a szakmai közvéleménnyel, amely nem tekinthető sikertelennek az 1998. március 10-én megszületett alkotmány-tervezetet tekintve. A látszólagos eredménytelenség több okra vezethető vissza.

Magyarországon nincs nagy történelmi hagyománya a többpártrendszernek, a valódi parlamentarizmusnak. A pártok nem rendelkeznek szilárd szavazó- és tömegbázissal, ezért igyekeznek addigi támogatottságuk megőrzésére, amely álláspontjukhoz, véleményükhöz való ragaszkodáshoz vezet. Minden politikai erő igyekszik saját arculatának kialakítására, törekszik ideológiai támaszokat találni, amellyel megkapaszkodhatnak az ingatag talajon. Az eddig lezajlott választások igazolják ezeket a f eltételezéseket, gondolok például a Magyar Demokrata Fórum választási eredményeire. A kis pártoknak nem érdeke az alkotmány jelentős alapkérdéseinek � így a választási rendszernek � módosítása, hiszen az ő jövőjük kérdőjeleződne meg, például a képviselők számának jelentős csökkentésével. Nem lehet lebecsülni a n api politikai taktikázások, csatározások jelentőségét sem, néha az az érzés, hogy egyik párt csak azért

ragaszkodik elképzeléséhez, mert a másik ellenzi azt, és fordítva. A fenti gondolatmenetből lehet következtetni arra, hogy 1998 után sem fog jelentősen módosulni a jelenlegi alkotmány, illetve nem fog megszületni az új alaptörvény. Az új alkotmány vitatott kérdései közé tartozott az állam szociális jellegének meghatározása, a gazdasági, szociális, kulturális jogok szabályozásának módja, az érdekegyeztetés intézményesítése, amely elsősorban a kormányzó Magyar Szocialista Párt számára volt fontos. A közvetlen demokrácia, a népszavazás szerepét, a kétkamarás parlament bevezetését, valamint bizonyos jogok korlátozását, a média szerepének visszaszorítását elsősorban a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt kezdeményezte. Az Országgyűlés létszámának csökkentése és a v álasztási rendszer módosítása, az ügyészség kormány alá rendelése a F iatal Demokraták Szövetségének (mai nevén:

Fidesz-Magyar Polgári Pártnak) állt érdekében. A külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosítása több konzervatívnak tartott politikai erő programjában szerepelt. A köztársasági elnök megválasztása, jogköre szintén vita tárgya volt. Ez a k érdés azért is nem került le a napirendről, mert az 1989-es népszavazás kis többséggel döntötte el a p arlament általi megválasztást, amely a társadalom megosztottságára utal. Meghatározó az államfő személye is, valamint a véleményt nyilvánító párt hatalmi helyzete. Ez elsősorban az FKgP, valamint az MSZP részéről figyelhető meg. Míg a kisgazdák a négy év alatt a nép általi választás mellett álltak ki, 1998-tól, kormányra kerülése után, amikor a koalíciós megállapodás révén esélyük van köztársasági elnököt �adnia� az országnak, a parlament általi választás hívévé vált. Az MSZP-vel is hasonló történt 1994 után. Természetesen nem

történt volna tragédia, ha minden vitatott kérdésben népszavazás döntött volna, ha következetesen és átgondoltan történik meg (1. táblázat) Áttekintve az alkotmányozás évtizedes történetét, az a meggyőződésem alakult ki, hogy csak nagy társadalmi igény által kiváltott erős politikai akarat esetén van esély egy új, korszerű, hosszú távon is működőképes alkotmány megalkotására, amely biztosítja az állampolgárok jogait, az állam megfelelő, demokratikus működését, a politikai és társadalmi stabilitást, a békét, a tartós és kiegyensúlyozott fejlődést. Jegyzetek [1] Szikinger István: Az alkotmány, Útmutató Kiadó, én. (1995?) 7 oldal [2] Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan, Osiris, Bp, 1997 20 [3] Szikinger István: Az alkotmány, im. 6 [4] Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan, im 21 [5] Gulyás Jenő István (szerk.): Állam, Polgár, Társadalom, FOK-ÖA, Bp, 1994, 95 [6] Kukorelli István (szerk.):

Alkotmánytan, im, 21 [7] Gulyás Jenő István (szerk.), im 95 [8] Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris, Bp., 1998 [9] Ádám Antal, im. 35 [10] Ádám Antal, im. 66-68 [11] Szikinger István: Az alkotmány, im. 5-6 [12] Szikinger István: Az alkotmány, im. 11-14 [13] Szikinger István: Az alkotmány, im. 15-17 [14] Szikinger István: Az alkotmány, im. 23-25 [15] Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet, Osiris, Bp., 1996 388 [16] Lásd még A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1972. április 19-i tv) , K ossuth Könyvkiadó, Bp., 1977 [17] Bihari Mihály-Kukorelli István: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994 in. 20 Századi magyar történelem, Korona, Bp., 1997 378 [18] Kukorelli István: Az alkotmányozás évtizede, Korona Kiadó, Bp., 1995 13 [19] Kukorelli István: Az Országgyűlés a többpártrendszer első évében, Magyarország politikai évkönyve, DKMKA, 1990. 194-195 [20] Jutasi György: A törvényhozás 1989-ben,

Magyarország politikai évkönyve, DKMKA, 1990. 370-371. [21] Jutasi György: A törvényhozás 1989-ben, im. 371-373 [22] Jutasi György: A törvényhozás 1989-ben, im. 365 [23] A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. október 23-i tv), Somogyország Kiadó, Kaposvár, 1989. [24] Kukorelli I.: Az alkotmányozás évtizede, im 18 [25] Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan, Osiris, Bp, 1997 41 [26] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 383-384 [27] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 384-385 [28] Kukorelli I. (szerk): Alkotmánytan, im 41 [29] A két adat: Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 385 [30] Kukorelli I.: Az alkotmányozás évtizede, im 23 [31] Kukorelli I.: Az alkotmányozás évtizede, im 25 [32] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 387-388 [33] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 378

[34] Kukorelli I. (szerk): Alkotmánytan, im 43-44 [35] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 388 [36] Kukorelli I.: Az alkotmányozás évtizede, IM 31 [37] Bihari M.-Kukorelli I: Alkotmány- és politikatörténet, 1985-1994, im 388-389 [38] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, Magyarország politikai évkönyve, DKMKA, 1995. 488 [39] Hovanyecz László Elveszett alkotmány? c. cikke in Népszabadság, 1998 augusztus 19, 3. o [40] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998 in. Somogyvári István (szerk.): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998., Parlamenti Módszertani Iroda, Bp., 1998 22 [41] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 489. [42] Jánosi György (szerk.): Kihívások és válaszok 1994-1998 MSZP választási program, Verzál, Bp., 1994 221-223 [43] Lakatos

László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 489. [44] Jánosi György (szerk.): Kihívások és válaszok 1994-1998 MSZP választási program, 223. [45] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 489. [46] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 488-489. [47] Hovanyetz László: Elveszett alkotmány? Népszabadság 1998. augusztus 19 [48] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 488. [49] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, Társadalmi Szemle, VI. évf. 1996/10. 30 [50] Hovanyetz László: Elveszett alkotmány? Népszabadság 1998. augusztus 19 [51] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im. 30 [52] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 21 [53] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új

alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 490. [54] Kukorelli István: Az alkotmányozás néhány koncepcionális kérdése, im. [55] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im. 31 [56] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 491. [57] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im. 31 [58] Lakatos László: A Magyar Köztársaság új alkotmánya előkészítésének megkezdése, im. 491. [59] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 21 [60] Lakatos László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 168 [61] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 21-22 [62] Lakatos László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 174 [63] Gy. B , Magyar Narancs 1997 március 6 IX évf 10 szám [64] Lakatos

László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 168 [65] Somogyvári István: Az Igazságügyi Minisztérium alkotmánykoncepciója, Társadalmi Szemle, 1995/8-9. 83-84 [66] Az Igazságügyi Minisztérium tervezete, im. 883 [67] Lakatos László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 168 [68] Magyar Közigazgatási kamara állásfoglalása. Megjelent: Comitatus, 1995 a ugusztusszeptember, V évf 8-9 szám, 130 oldal [69] Az Igazságügyi Minisztérium tervezete, im. 883 [70] Lakatos László: 1995: hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 168 [71] Bragyova András koncepciója in. Alkotmánytervezetek, Magyarország politikai évkönyve, DKMKA, 1996. 886 [72] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 23 [73] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 23

[74] 63/1995 (VI. 17) OGY határozat, in Somogyvári I (szerk): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998., im 38 [75] Lakatos László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 166 [76] Az OTKA és a TS/2 program keretében folyó kutatások eredménye ez az 1991-ben elkészített tervezet, amit azonnal elutasítottak a politikusok. Két házból álló parlamentet és közvetett úton választott államfőt képzelt el. A jogállamiságot és az alapvető emberi jogokat hangsúlyozó alkotmánytervezet alapján az egyéni képviselőkből álló Országgyűlés mellett Területi Gyűlés állna fel. Ez utóbbi tagjait a helyi önkormányzatok választanák, feladata az alkotmányosság biztosításában való részvétel, illetve az azt megtestesítő alkotmánytörvények megerősítése, a köztársasági elnök megválasztása, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatos

alkotmányvédelem. Részletesebben ld Társadalomtudományi Közlemények 1991/3-4.sz 7-108 [77] Lakatos László: 1995: Hivatalos nyilatkozatok és részeredmények az új alkotmány elkészítése folyamatában, im. 170 [78] A Magyar Köztársaság Alkotmánya, T/895. Sz törvényjavaslat (Maczó Ágnes) [79] Interjú Hack Péterrel. Vasárnapi Hírek, 1996 április 1 [80] Somogyvári István: alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im. 35-36 [81] Az Alkotmányelőkészítő Társadalmi Bizottság Állásfoglalása megjelent: Eszmélet 31. sz. 53-59 [82] Magyar Narancs 1996. május 30, VIIIévf22szám [83] Somogyvári István (szerk.), Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 44-45 [84] Somodi István: Állásfoglalás az alkotmányozás ügyében, in. Nemzetstratégia, MVSZ, Bp., 1996 91-97 [85] Samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság, im. 182 [86] IV. rész 1 Fejezet in Somogyvári I (szerk): Az Országgyűlés

Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 53 [87] Somogyvári István (szerk.): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 48-49 [88] ld. Halmai Gábor cikkét Magyar Narancs 1996 november 28 [89] Samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság, im. 179 [90] 3. Fejezet in Somogyvári I (szerk): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 50 [91] Halmai Gábor cikke Magyar Narancs 1996. november 28 [92] IV. rész, 1-4 fejezet in Somogyvári István (szerk): Az Országgyűlés Alkotmányelőkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998 53-57 [93] Samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság, im. 180-181 [94] Adatok az Országgyűlés 1994-1998. évi tevékenységéről, Országgyűlés Főtitkársága, Bp., 1998 276 [95] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 26-27 [96] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon

1994-1996, im. 39 [97] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 27 [98] A nyilatkozatot Somogyvári I.: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im 39 o közli. [99] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 27-28 [100] Tóth András országgyűlési képviselő (MSZP, 1994-98 között Komárom-Esztergom megye 2.vk, 1998-tól Komárom-Esztergom megye, cím: Tata, Móra F u 1, 2890) szóbeli közlése. [101] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1996, im. 40 [102] Czúcz Ottó: A szociális jogok többszintű alkotmányos védelmének lehetőségéről és szükségességéről, in. Szentpéterváry-emlékkönyv, 1996 180 [103] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 28 [104] A nyilatkozatot Hovanyetz László közli: Népszabadság 1998. augusztus 19 [105] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 28-29 [106] Gy. B: Magyar Narancs 1997 március 6 IX évf 10

szám [107] Somogyvári I. (szerk): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 974-977 [108] Így Czúcz Ottó már említett cikkében. Czúcz Ottó: A szociális jogok többszintű alkotmányos védelmének lehetőségéről és szükségességéről. [109] Somogyvári I. (szerk): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 978-988 [110] Somogyvári I. (szerk): Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő munkájának dokumentumai 1994-1998. 988-996 [111] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1997., M agyarország politikai évkönyve, DKMKA, 1998. 91 [112] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 30 [113] Magyar Narancs, 1997. május 15 IX évf 20 szám [114] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1997., im 92 [115] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1997., im 91-92 [116] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1997.,

im 93 [117] Tóth Judit: Az európai integráció és az alkotmányozás kapcsolata, Európai Tükör 1998/1. 99-115 A cikk az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt szükséges közjogi szabályokat tekinti át. Az elemzés a nemzetközi és a belső jog viszonyával kezdődik, kijelenti, hogy a multilaterális és a nemzeti jog mereven szét van választva, az 119/ 1996. OGY. határozatban sem határozzák meg a közösségi és a belső jog egymáshoz való viszonyát A harmonizációhoz szükséges a parlamenti hatalom csökkentése, a szociális jelleg hangsúlyozása. A szuverenitás (ön)korlátozását és a nemzetközi együttműködés szabályozását is tartalmaznia kell. [118] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon 1994-1998, im. 33