Kémia | Felsőoktatás » Kémia fogalomtár, 2020

Adatlap

Év, oldalszám:2020, 201 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:77
Feltöltve:2020. október 22
Méret:9 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

KÉMIA FOGALOMTÁR (frissítve: 2020.1007) 1 abszorpció (absorption) def #1: Olyan fizikai-kémiai jelenség, melynek során gázok vagy gőzök atomjai, illetve molekulái folyadékkal vagy szilárd testtel érintkezve abban elnyelődnek. def #1: Anyagban való megkötés (pl. amikor a a klorofill megköti a fény energiáját) acetátok (acetates) def #1: Acetátiont tartalmazó vegyületek/molekulák. def #2: Ecetsavból és egy bázisból képződő só. addíció (addition reaction) Olyan szerves kémiai reakció, amely során egy többszörös kötést tartalmazó (tehát telítetlen) vegyület molekulája melléktermék képződése nélkül egyesül egy másik anyag molekulájával. adduktum (adduct) def #1: Két telített vegyületből, illetve vegyületből és elemből keletkező anyag. def #2: Két külön molekuláris entitás közvetlen egyesülésével létrejövő kémiai speciesz, amelyben atomjaik hiánytalanul megmaradnak, de kapcsolódásukban változás

áll be. def #3: Addíciós reakcióval keletkező vegyület. A kifejezést elsősorban akkor használják, amikor a vegyület egy Lewis-sav (akceptor) és egy Lewis-bázis (donor) koordinációjával keletkezik. adiabatikus állapotváltozás / adiabatikus folyamat (adiabatic process) Olyan állapotváltozás, amely során a termodinamikai rendszer és környezete között nem jön létre hőátadás. Adiabatikus állapotváltozás a környezetétől hőszigeteléssel tökéletesen elzárt tartály alkalmazásával állítható elő, vagy pedig az állapotváltozás elég gyors végrehajtásával ahhoz, hogy a rendszer és a környezete között ne legyen idő hőcserére. adszorpció (adsorption) def #1: Az a folyamat, amely során a szilárd anyagok a felületükön légnemű vagy oldott anyagokat kötnek meg. def #2: Adott felületen való megkötés elsőrendű vagy másodrendű kémiai kötésekkel (pl. amikor a fehérjemolekula vizet köt meg és ezáltal hidrátburok alakul

ki). aerogél (aerogel) Olyan gél, amelyben mikropórusos, szilárd anyag a diszpergáló közeg, a szétoszlatott anyag pedig gáz. aeroszol (aerosol) def #1: Olyan szol, amelyben a diszpergált fázis vagy szilárd, vagy folyékony, vagy a kettő keveréke, a diszperziós közeg pedig gáz-halmazállapotú. 2 def #2: A kolloidok légnemű állapota, amelyben a diszpergált fázis szilárd vagy folyékony, a diszperziós közeg pedig gáz-halmazállapotú. def #3: Olyan kolloid rendszer, amelyben folyékony vagy szilárd részecskék vannak eloszlatva a gáz-halmazállapotú közegben. def #4: Olyan keverék, amely egy légnemű közegből és a benne szétoszlatott, apró, szilárd részecskékből vagy folyadékcseppekből áll. akirális molekula (achiral molecule) Olyan molekula, amely saját tükörképével fedésbe hozható. Az ilyen molekulák tartalmaznak belső tükrözési szimmetriatengelyt. akirotóp (achirotopic) A molekula bármely olyan pontjának, pl. egy

atomjának jelölése, amely lokálisan akirális környezetben található (de a molekula egésze nem szükségképpen akirális). aktív centrum / aktív hely / (active site) Az enzimek jellegzetes térszerkezetű része, amelyben a kiindulási anyagok kémiai átalakulást eredményező kötődése létrejön. Egy adott enzim aktív centrumához csak megfelelő térszerkezetű molekulák kapcsolódhatnak. Az aktív centrumhoz kötődő kiindulási anyagok reakcióba lépnek egymással, átalakulnak termékké. A reakció végén a termékek leválnak az enzimről, mert térszerkezetük már nem illeszkedik az aktív centruméhoz. A termékek leválása után az enzim újabb kiindulási anyagokat köthet meg, újabb átalakulást katalizálhat. aktiválási energia (activation energy) def #1: Az a minimális energia, ami (pl. melegítés, sugárzás, elektromos hatás, feszültség formájában) egy kémiai reakció lejátszódásához szükséges. Egy reakció során a reaktáns

molekulák összeütköznek, és a kémiai kötések megfeszülnek, elszakadnak, és újak képződnek a termékek létrejöttekor. A kellő aktiválási energiával rendelkező részecskék kémiai kötései felborulnak, majd egy aktivált komplex jön létre. Ebben már megtalálhatóak a kialakuló új kötések kezdeményei is. E folyamat során a rendszer energiája maximálisra nő, azután lecsökken a termék energiájára. Az aktiválási energia a maximális energia és a reaktánsok energiája közötti különbség, vagyis az az energiagát, amelyet a reakció előrehaladásához le kell győzni. Az aktiválási energia határozza meg, hogy a reakció sebessége hogyan változik a hőmérséklettel. Az aktiválási energia csökkenése exponenciálisan növeli a reakció sebességét A katalizátorok a kémiai átalakulás számára új, kisebb aktiválási energiájú reakcióutat biztosíthatnak. Ezzel magyarázható a katalizátorok reakciógyorsító hatása Az élő

szervezetekben az enzimek az aktiválási energiát csökkentve teszik lehetővé a biokémiai folyamatokat. def #2: Az az energiatöbblet, amelynek köszönhetően a részecskék átalakulásra képes aktív állapotba jutnak. Egy reakció során a reagáló molekulák egymás közelébe kerülnek, a kémiai kötések megnyúlnak, felszakadnak, és termékek kialakulása közben átalakulnak. E folyamat során a rendszer energiája egy maximumig nő, majd lecsökken a termékek energiájára. def #3: Az az energiatöbblet, amely ahhoz szükséges hogy 1 mol aktivált komplexum keletkezzen. Az aktiválási energia egyenlő a maximális energia és a reagáló anyagok energiája közti különbséggel, azaz úgy tekinthető, mint az energiagát, amelyet le kell győzni ahhoz, 3 hogy a reakció lejátszódjon. Az aktivációs energia meghatározza a reakciósebesség hőmérséklettel való változását. Jele: Ea, mértékegysége: kJ mol aktivált komplex / aktivált komplexum

(activated complex) def #1: A kémiai reakcióban megjelenő átmeneti szerkezetek összessége, melyek a meglévő kémiai kötések felszakadása és az új kötések kialakulása közben léteznek. Ennek megfelelően nem egyetlen meghatározott állapotot jellemez, hanem azon átmeneti konfigurációk tartományát, melyen az atomok összessége keresztülhalad, miközben a jól definiált reaktánsokból a végtermék keletkezik. def #2: Ütközéskor létrejövő, csak rövid ideig létező, magasabb energiaállapotban lévő részecskék. Azok az ütközések, amelyekben a részecskék energiája nem éri el az aktiválási energiát, az átalakulás szempontjából nem eredményesek. Bizonyos reakciók esetében csak akkor jöhet létre az aktivált komplex, ha az ütköző részecskék megfelelő térbeli helyzetben ütköznek. Az aktivált komplexet és az átmeneti állapotot gyakran keverik, és több tankönyv is szinonimaként használja őket. Az átmeneti állapot

azonban csak az atomok legnagyobb potenciális energiájú elrendeződését jelenti, míg az aktivált komplex e körül a pont körüli tartományt jelent. 4 def #3: Az aktiválási energia befektetésekor a kiindulási anyagok részecskéi közötti kötések fellazulásával keletkezett, átalakulásra kész, aktív állapotú anyagok. alapállapot (ground state) Egy molekulának, ionnak, atomnak, atommagnak, vagy elektronnak a legalacsonyabb, stabil energiaállapota. alapállapotú atom (ground state atom) def #1: Olyan atom, amelyben minden elektron a lehető legalacsonyabb energiájú atompályán helyezkedik el. Az alapállapot az atom legtabilisabb állapota def #2: Olyan atom, amelyben az elektronok energiáját nem lehet csökkenteni másik atompályára juttatással. def #3: Olyan atom, amelyben az elektronok lehetőség szerint a legközelebb helyezkednek el az atommaghoz, és a legerősebben kötődnek ahhoz. alapmennyiség (base quantity) Egy adott

mértékegységrendszerben kiválasztott, alapvetőnek tekinthető fizikai mennyiség, amely nem vezethető vissza más fizikai mennyiségekre. Az SI-mértékegységrendszer hét alapmennyisége: hosszúság, tömeg, idő, elektromos áramerősség, hőmérséklet, anyagmennyiség, fényerősség. alapvető kölcsönhatások / alapvető erők (fundamental interactions / fundamental forces): def #1: Olyan mechanizmusok, amelyek következtében részecskék kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, és amelyek más kölcsönhatással nem magyarázhatók. def #2: Olyan kölcsönhatások, amelyek nem bonthatók le elemibb kölcsönhatásokra. Négy alapvető kölcsönhatás ismert: a gravitációs kölcsönhatás, az elektromágneses kölcsönhatás, az erős kölcsönhatás, valamint a gyenge kölcsönhatás. Az alapvető kölcsönhatás modellje szerint a természetben minden anyag fermionokból áll. Ezek mindegyike töltésnek nevezett tulajdonságot hordoz magával, valamint egy fél

egységnyi spinnek (perdületnek) nevezett impulzusmomentumot. A gravitációs kölcsönhatástól eltekintve a fermionok egymásra való vonzó vagy taszító hatása virtuális részecskék, ún. mértékbozonok kicserélése útján történik. A bozonokat kölcsönhatás-hordozóknak, vagy erőközvetítőknek is nevezhetjük. A kölcsönhatás kifejezés ezt a kölcsönös bozonátadást tükrözi 5 aldózok (aldoses) Olyan nyílt láncú monoszacharidok, amelyekben az oxocsoport a szénlánc végéhez kapcsolódik, vagyis aldehidcsoportként működik. alfa-aminosavak / α-aminosavak (alpha-amino acids / α-amino acids) def #1: Olyan aminosavak, amelyek mindig tartalmaznak egy aminocsoportot a karboxilcsoportot követő (2. számú, azaz α) szénatomon Biológiai jelentőségük kimagaslik a többi aminosavhoz képest. Közülük kerülnek ki a fehérjeépítő aminosavak def #2: Olyan aminosavak, amelyek biológiailag kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A

fehérjemolekulák kizárólag α-aminosavakból épülnek fel, a többi aminosav (β- és γ-aminosav) biológiailag kevésbé fontos, vagy egyáltalán nem tölt be szerepet. Az α-aminosavak közös szerkezeti jellemvonása, hogy mindig tartalmaznak egy aminocsoportot a karboxilcsoportot követő (2. számú, azaz α) szénatomon 6 alfa-hidroxi savak (alpha hydroxy acids) Olyan karbonsavak, amelyek karboxilcsoporton kívül tartalmaznak hidroxilcsoportot is. alhéj (sub-shell / subshell) def #1: Egy adott elektronhéjon belül az azonos mellékkvantumszámú atompályákon mozgó elektronok összessége. Egy alhéj telített, ha a maximális számú elektront, telítetlen, ha ennél kevesebb elektront tartalmaz. Az alhéjak jelölésében a jobb felső indexbe írt szám az adott alhéjon levő elektronok számát jelöli, pl. 1s2, 3p5, 5f13 stb def #2: Azonos nagyságú és alakú atompályák összessége egy adott elektronhéjon belül. Ahogy az elektronhéjaknak is lehet

több alhéjuk, úgy az alhéjak is rendelkezhetnek több atompályával. Az alhéjak jelölése a mellékkvantumszámmal, vagy a számnak megfelelő betűkkel történik a növekvő energiának megfelelő sorrendben: 0 (s), 1 (p), 2 (d), 3 (f). Az alhéjak is további szervezettségi egységekre, atompályákra bonthatók. def #3: Egy atomban az azonos fő- és mellékkvantumszámú elektronok állapotát leíró atomi pályák összessége. 7 aliciklusos vegyületek (alicyclic compounds) def #1: Karbociklusos gyűrűvel rendelkező alifás vegyületek, melyekben a gyűrűk lehetnek telítettek vagy telítetlenek, de nem lehetnek aromás jellegűek. def #2: Olyan vegyületek, amelyek tartalmaznak nem-aromás gyűrűt. def #3: Olyan vegyületek, amelyekben egy vagy több, csak szénatomból álló gyűrű található, melyek lehetnek telítettek vagy telítetlenek, de nincs aromás jellegük. Egy vagy több alifás oldallánccal is rendelkezhetnek. alifás vegyületek (aliphatic

compound) Ciklusos vagy aciklusos, telített vagy telítetlen szénvegyületek, amelyek nem tartalmaznak aromás részeket. alkadiének / diolefinek (alkadienes / diolefins) 8 Olyan nyílt láncú szénhidrogének, amelyek két darab kettős kötéssel rendelkeznek. A kumulált alkadiénekben a két kettős kötés közvetlenül egymás mellett található. A konjugált alkadiénekben a kettős kötések között egy, az izolált alkadiénekben kettő vagy kettőnél több egyszeres kötés található. A kettőnél több kettős kötést tartalmazó, nyílt láncú szénhidrogéneket alkatriénnek, alkatetraénnek stb. nevezzük alkálifémek (alkali metals) A periódusos rendszer 1. csoportjában található elemek, a hidrogén kivételével Standardhőmérsékleten és -nyomáson puha, alacsony olvadáspontú, nagyon kis sűrűségű fémek. Az aranysárga cézium kivételével ezüstfehér színűek Egyetlen vegyértékelektronjukat könnyedén leadják, egyszeresen pozitív

töltésű kationt képezve, emiatt kiváló redukálószerek, és a legreakcióképesebb elemek közé tartoznak a periódusos rendszerben. Hidrogénfejlődés mellett hevesen reagálnak vízzel, továbbá reagálnak halogénekkel, oxigénnel, alkoholokkal és ammóniával is. Nagy reaktivitásuk miatt olaj alatt kell őket tárolni, és a természetben sem fordulnak elő elemi állapotban, csak sóik formájában. Késsel könnyen vághatóak, a fényes vágási felület azonban hamar fényét veszti, mivel a fém oxidálódik a levegő nedvességtartalma és az oxigén (illetve lítium esetén a nitrogén) hatására. Az alkálifémek atomjai hő hatására könnyen gerjesztődnek, majd a felvett energiát látható fény formájában kisugározzák, ezért lángfestésre ideálisak. A kibocsátott fény színéből következtetni lehet az elektronok gerjesztett energiájára, illetve az adott elemre. Az alkálifémek olvadás- és forráspontja a periódusos rendszerben alulról

felfelé növekszik. A csoport elemei szobahőmérsékleten tércentrált köbös kristályszerkezetbe rendeződnek. A csoport elemei: lítium, nátrium, kálium, rubídium, cézium, francium. 9 alkáliföldfémek (alkaline earth metals) A periódusos rendszer 2. csoportjában található elemek Kis sűrűségű, viszonylag puha, de az alkálifémeknél keményebb fémek, keménységük a periódusos rendszerben lefelé csökken. Szürke színűek, kivéve a stronciumot, amely sárgás árnyalattal is rendelkezik. Az elektromos áramot jól vezetik, standardpotenciáljuk rendkívül negatív. A csoportban lefelé haladva az atomtömegükkel együtt a reakcióképességük is nő. A magnézium kevésbé reakcióképes, mivel felületén – a levegő oxigénjével érintkezve – összefüggő oxidréteg alakul ki, mely megóvja a további oxidációtól. Az alkáliföldfémek közül külön kell említeni a berilliumot, mely a csoport többi elemétől erősen eltérő fizikai

és kémiai tulajdonságokat mutat. Rideg, kemény fém, kevésbé reakcióképes, mint a csoport többi eleme. Kénnel, nitrogénnel, és a berillium kivételével a hidrogénnel is közvetlenül reakcióba lépnek. Vízzel való reakciójuk nem annyira heves, mint az alkálifémek esetében Ennek során erős bázisokat (alkáli-hidroxidokat) képeznek. Kivétel ez az alól a berillium, mely a vízzel sem reagál, illetve a magnézium csak vízgőzzel, a kalcium pedig csak meleg vízzel lép reakcióba. Halogénekkel ionos sókat képeznek, kivéve a berilliumot, melynek halogenidjeiben kovalens kötés található. Gyorsan oxidálódnak, levegőn egyedül a magnézium állandó a védő oxidrétege miatt. Levegőn történő égésük alkalmával az oxidok mellett nitridek is képződnek Külső elektronhéjukon 2 db s-elektron található, ezek leadásával érik el a stabil, zárt elektronszerkezetet, kétszeres pozitív töltésű kationokat hozva létre. Ezek az elektronok

azonban egy teljesen feltöltött s-pályáról kell, hogy távozzanak, másrészt az első elektron távozása után a második leszakításához már jóval nagyobb energia kell, ezért ezek az elemek kevésbé reakcióképesek az alkálifémekhez képest. Az alkáliföldfémek fémrácsos anyagok, a berillium és a magnézium hexagonális rácsot, a kalcium és a stroncium lapon középpontos kockarácsot, a bárium és a rádium térben középpontos kockarácsot alkot. A csoport elemei: berillium, magnézium, kalcium, stroncium, bárium, rádium. alkaloidok (alkaloids) Az alkaloidok növényekből nyerhető, nitrogéntartalmú szerves vegyületek, melyek általában összetett gyűrűs szerkezeteket is tartalmaznak. Léteznek piridinvázas, tropánvázas, kinolinvázas, indolvázas és purinvázas alkaloidok. alkánok / paraffinok (alkanes / paraffins) 10 A telített szénhidrogének egyik csoportja. Nyílt láncú vegyületek, lehetnek elágazó és el nem ágazó

szénláncúak. A szénatomok bennük csak σ-kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz, hozzájuk hidrogénatomok kapcsolódnak, ezek telítik a szénatomok fennmaradó vegyértékeit. A háromnál nagyobb szénatomszámú alkánoknál fellép az izoméria jelensége. alkének (alkenes) Nyílt láncú, elágazó vagy nem-elágazó szénhidrogének, melyek egy szén-szén kettős kötéssel rendelkeznek. alkinek / acetilén-szénhidrogének (alkynes) A telítetlen szénhidrogének egyik csoportját alkotják. Molekulájukban legalább egy, szénatomok közti, háromszoros kötést tartalmaznak. Az alkinek nagyon reakcióképes vegyületek. Az alkénekhez hasonlóan a legjellemzőbb reakcióik az addíciós reakciók alkoholok (alcohols) 11 Egy vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó szerves vegyületek. Az alkoholokban a hidroxilcsoport csak telített szénatomhoz kapcsolódhat. Ebből adódóan a hidroxilcsoporthoz kapcsolódó szénatomnak sp3 hibridizáltnak kell lennie, ami

kizárja, hogy aromás gyűrűnek legyen tagja. A kis szénatomszámú egyértékű alkoholok színtelen, jellegzetes szagú folyadékok. A magasabb szénatomszámú alkoholok szilárdak. Olvadás- és forráspontjuk a megfelelő szénhidrogénekénél, aldehidekénél és ketonokénál magasabb, mivel a legerősebb intermolekuláris kölcsönhatás, hidrogénkötés kialakítására képesek. A karbonsavakénál viszont alacsonyabb forrás-, ill. olvadásponttal rendelkeznek, mivel előbbiekkel szemben molekulánként csak 1 hidrogénkötést tudnak létrehozni. A kis szénatomszámú alkoholok poláris jellegük miatt jól elegyednek a vízzel, azonban magasabb szénatomszám esetén vízben kevésbé, vagy egyáltalán nem oldódnak. Az alkoholok általában jól oldódnak etanolban és éterben. Az alkoholok általában annyi hidrogénkötést tudnak kialakítani, ahány értékűek Szabályos nevüket a megfelelő szénhidrogénlánc nevének végéhez illesztett -ol

végződéssel képezzük. Három-, vagy több szénatomos alkoholoknál az -ol végződés előtt fel kell tüntetni annak a szénatomnak a számát, melyhez a hidroxilcsoport kapcsolódik, pl. butan-2-ol alkoholok értékűsége Az adott alkoholban található hidroxilcsoportok száma határozza meg az értékűséget. Egy-, két- vagy többértékű alkoholok lehetnek. alkoholok rendűsége Annak a szénatomnak a rendűségét adja meg, amelyikhez a hidroxilcsoport kapcsolódik. A rendűség megmutatja, hogy a hidroxilcsoporthoz kapcsolódó szénatom hány olyan kötést alakít ki, melyekkel másik szénatomhoz kapcsolódik. Az elsőrendű (primer) alkoholokban a hidroxilcsoporthoz kapcsolódó szénatom 1 másik szénatomhoz kapcsolódik. A másodrendűekben (szekunder) ugyanez a szénatom 2 másik szénatomhoz kapcsolódik, vagy egyhez, kétszeres kötéssel. Az alkoholok legfeljebb harmadrendűek (tercier) lehetnek állapothatározó / állapotjelző (state function /

function of state / point function) Egy adott rendszer pillanatnyi állapotának jellemzésére szolgáló fizikai mennyiség, pl. sebesség, hőmérséklet. allének (allenes) Olyan szénhidrogének, amelyekben egy szénatom kettős kötéssel kapcsolódik két másik szénatomhoz. Az allén egyben az alapvegyület propadién triviális neve is A két szomszédos kettős kötés következtében az allének az alkéneknél sokkal reakcióképesebbek. Az allének királisak is lehetnek. 12 allotrópia (allotropy / allotropism) Olyan jelenség, amely során bizonyos elemek külső körülmények hatására (hőmérséklet, nyomás) eltérő kristályszerkezetű módosulatokat képeznek. allotrópok (allotropes) Azonos rendszámú, de különböző kristályszerkezetű vagy molekulatömegű módosulatai ugyanannak az elemnek. A kifejezés csak elemekre érvényes alsó fűtőérték (lower heating value) Az a hőmennyiség, amely egy egységnyi tömegű tüzelőanyagból

kinyerhető olyankor, ha a füstgázzal együtt távozó víz gázhalmazállapotban hagyja el a berendezést. Értékét úgy kapjuk meg, ha az anyag felső fűtőértékéből kivonjuk a gőzként távozó vízmennyiség párolgáshőjét. alsó robbanási határérték (lower flammable limit / lower explosive limit) Gázok vagy gőzök legkisebb térfogati koncentrációja, amelyben az adott anyag már normál légköri viszonyok mellett robbanni képes. A robbanási határértékek függnek a nyomástól és a hőmérséklettől. általános kémia (general chemistry) def #1: A kémia alapvető elméleteit, koncepcióit és fogalmait taglaló tudományág, melynek célja, hogy a jelenségekről szemléletes képet adjon. def #2: A kémia olyan területe, amely széleskörű bevezetést ad a kémia különböző koncepcióihoz, alapfogalmaihoz és modelljeihez. amfipatikus vegyületek / amfifil vegyületek (amphipathic compounds / amphiphilic compounds) def #1: Kettős

oldhatósági tulajdonságú vegyületek, melyek molekuláján belül hidrofób és hidrofil részek egyaránt jelen vannak. def #2: Az apoláris és poláris (vagy ionos) részt egyaránt tartalmazó molekulák. amfolitok / amfoter tulajdonságú vegyületek (amphoteric compounds) def #1: Olyan vegyületek, amelyek savakkal szemben gyenge bázisként, bázisokkal szemben gyenge savként viselkednek. Például az amfoter jellegű dipólusos vízmolekulák egymással is kölcsönhatásba lépnek. Az egyik vízmolekula protont (H+) ad le, a másik ugyanazt a protont felveszi. A kölcsönhatás eredményeként oxóniumion (H3O+) és hidroxidion (OH-) keletkezik Ebben a kölcsönhatásban az egyik molekula savként, a másik bázisként viselkedett. A vízben egyenlő az oxóniumionok és hidroxidionok száma, ezért a víz kémhatása semleges. def #2: Olyan vegyületek, illetve ionok, melyek savként és bázisként egyaránt képesek viselkedni, tehát protonfelvételre és

protonleadásra egyaránt képesek. amidok rendűsége 13 Az adott amid molekulájában nitrogénatomhoz közvetlenül kapcsolódó szénatomok számát adja meg. aminok értékűsége Az adott amin molekulájában található funkciós csoportok számát adja meg. aminok rendűsége Az adott amin molekulájában nitrogénatom(ok)hoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok vagy szénatomok számát adja meg. aminosavak / amino-karbonsavak (amino acids / amino carboxylic acids) Amfoter tulajdonságú, szilárd halmazállapotú, szerves vegyületek, amelyek molekulájában aminocsoport és karboxilcsoport egyaránt előfordul, valamint tartalmaznak egyes aminosavakra jellemző oldalláncokat (R csoport). Az élethez alapvető fontosságú vegyületek Molekuláik főként szénből, hidrogénből, oxigénből és nitrogénből épülnek fel. Több, mint 500 természetesen előforduló aminosav ismert, melyek sokféleképpen osztályozhatók, pl. az aminocsoport helyzete, pH-érték,

polaritás, vagy az oldallánc típusa alapján. Az aminocsoportnak a karboxilcsoporthoz viszonyított helyzete szerint megkülönböztetünk α-, βés γ- aminosavakat. Az α-aminosavak kiemelkedő jelentőségűek az élővilág számára, mivel a fehérjemolekulák kizárólag α-aminosavakból épülnek fel, a többi aminosav biológiailag általában jelentéktelen. Az élő szervezetekben több mint 100-féle aminosav fordulhat elő, ebből 22 fehérjeépítő. Ezek közül 20 olyan aminosav létezik, amely közvetlenül a genetikai kód által van kódolva. A természetes eredetű aminosavak a fehérjékben peptidkötéssel kapcsolódnak. Az aminosavak ikerionos szerkezetűek, azaz nem egyszerű aminocsoportot és karboxilcsoportot tartalmaznak, hanem pozitív töltésű ammónium- és negatív töltésű karboxilátcsoportot, a savas karboxilcsoport és a bázikus aminocsoport kölcsönhatása következtében. Tehát ikerionok előfordulnak szilárd halmazállapotban és vizes

oldatban egyaránt. Ezzel magyarázható az, hogy szilárd anyagok, és nagyon magas az olvadáspontjuk. Sőt, meg sem olvadnak, hanem az olvadási hőmérsékleten bomlanak. Ugyanakkor jól oldódnak vízben (poláris oldószer), de nem oldódnak apoláris szerves oldószerekben. A fehérje eredetű aminosavak az oldalláncuk minősége alapján az alábbi csoportokba sorolhatók: – apoláris oldalláncú – poláris oldalláncú, semleges – poláris oldalláncú, gyengén savas, illetve gyengén bázisos viselkedésű – poláris oldalláncú, savas, illetve lúgos kémhatású 14 Amontons-törvény / Gay-Lussac II. törvénye (Amontonss law / Gay-Lussacs second law) def #1: Az ideális viselkedésű gázok állapotát állandó térfogaton leíró állapotegyenlet. def #2: A törvény kimondja, hogy állandó térfogaton, egy adott mennyiségű gáz nyomásának és az abszolút hőmérsékleti skálán mért hőmérsékletének hányadosa konstans. def #3: Egy adott

mennyiségű gáz nyomása egyenesen arányos a hőmérsékletével, feltéve, hogy a térfogat változatlan marad. Képlete: � = �������� � ahol p az ideális gáz nyomása, T a hőmérséklete. Ebből következik, hogy: �1 �2 = �1 �2 és �2 �2 = �1 �1 és �1 ∗ �2 = �2 ∗ �1 ahol az alsó indexben szereplő számok a gáz különböző állapotait jelölik. amorf anyagok (amorphous solids) def #1: Olyan anyagok, amelyekben a részecskék elrendeződése nem szabályos, esetenként kisebb körzetekben rendezett. Az amorf szerkezetű anyagok melegítve fokozatosan lágyulnak meg, határozott olvadáspontjuk nincs. def #2: Szilárd, de kristályráccsal nem rendelkező anyagok. analitikai kémia (analytical chemistry) A kémia azon részterülete, amely különböző anyagok mennyiségi és minőségi elemzésével foglalkozik. 15 anhidrátok / kristályvízmentes vegyületek / kristályvízmentes anyagok (anhydrates /

anhydrous compounds / anhydrous substances / anhydrous materials) def #1: Kötött vizet nem tartalmazó anyagok. def #2: Kristályos vegyületek, amelyek nem tartalmaznak kötött vizet, de erre képesek lennének. anhidridek (anhydrides) def #1: Olyan vegyületek, amelyek vízzel reagálva új vegyületet / keveréket hoznak létre, amelynek vizes oldata savas (savanhidridek), illetve lúgos (bázisanhidridek) jellegű. def #2: Savból vagy bázisból vízkilépéssel keletkező vegyületek. def #3: Azon származékok, melyek a hidroxidtartalmú vegyületekből vízvesztés révén keletkeznek. anion (anion) Olyan atom vagy molekula, melynek egy vagy több elektrontöbblete van, tehát negatív töltésű. Az anionok elektronfelvétellel keletkeznek, ami általában energiafelszabadulással jár Az anion sugara nagyobb, mint az atomé, amelyből létrejött, mert az atommagban lévő, változatlan számú proton több elektronra hat, és az egy elektronra jutó vonzó hatás kisebb

mértékű. Egyszerű, egyatomos anionok esetén a névképzés a következőképpen történik: elem neve + id + ion. Például kloridion (Cl-), oxidion (O2-) anód (anode) def #1: Olyan elektród, amelynél az elsőrendű vezető felületén oxidáció megy végbe. Galváncelláknál az anód negatív töltésű, elektrolízáló celláknál pedig éppen fordítva, pozitív töltésű elektród. def #2: Az az elektród, amelynél az elektronok elhagyják a cellát, és oxidáció történik. anomer centrum (anomeric center / anomeric centre) Hemiacetálos vagy hemiketálos gyűrűzárás során keletkező kiralitáscentrum. Hemiacetál esetén az aldehidcsoport szénatomját (C-1), hemiketálok esetén pedig a karbonilcsoport szénatomját hívjuk anomer centrumnak. 16 anomerek (anomers) Az epimerek olyan fajtája, amely a szénhidrátok esetében fordul elő. Egy gyűrűs szacharid és az anomerje a konfigurációjukban eltérőek, kifejezetten a hemiacetálos / acetálos

szénatomnál. Az anomerek fizikai és kémiai tulajdonságaik különböznek egymástól Az anomerek kémiai elnevezésében az alfa (α) és béta (β) jelölések különböztetik meg a glikozidos hidroxilcsoport axiális, illetve ekvatoriális helyzetét. anyagmennyiség (amount of substance) def #1: Az SI-mértékegységrendszer egyik alapmennyisége, amely a rendszerben lévő anyag mennyiségét az elemi egységek számával és azok megnevezésével adja meg. Bármely elem relatív atomtömegnyi grammjában 6,02214076*1023 darab atom található, amely 1 mólnyi anyagmennyiségnek felel meg. def #2: Annak a rendszernek a nagysága, amely meghatározott számú (6,02214076*1023) elemi egységet tartalmaz. Jele: n, mértékegysége: mol (mól) Képlete a tömeg és a moláris tömeg alapján: �= ahol � � m a vizsgált anyag tömege, M pedig a moláris tömege. Képlete a térfogat és a moláris térfogat alapján: �= ahol � �� V a vizsgált anyag

térfogata, Vm pedig a moláris térfogata. Képlete a részecskeszám és az Avogadro-állandó alapján: 17 �= ahol � �� N a vizsgált anyag részecskéinek száma, NA pedig az Avogadro-állandó. anyagmennyiség-százalék / mólszázalék (mole percent / mole percentage) def #1: Megadja, hogy az oldott anyag anyagmennyisége hány százaléka az oldat anyagmennyiségének. Értéke megegyezik az anyagmennyiség-tört százszorosával def #2: 100 mol oldatban lévő oldott anyag mólban kifejezett anyagmennyisége. def #3: Azt fejezi ki, hogy az oldat 100 mólja hány mol oldott anyagot tartalmaz. def #4: Megadja, hogy a minta 100 anyagmennyiség-egységében hány anyagmennyiségegység a vizsgált komponens anyagmennyisége. Jele: x% | n/n% | %(n/n) | am% Képlete: �%B = ahol �B ∗ 100 � nB az oldott anyag anyagmennyisége, n pedig az oldat anyagmennyisége. anyagmennyiség-tört / anyagmennyiség-hányad / móltört (mole fraction / molar fraction /

amount fraction) def #1: Kifejezi, hogy az oldott anyag anyagmennyisége hányad része az oldatban lévő összes anyag anyagmennyiségének. def #2: Olyan fizikai mennyiség, amely megadja az illető anyag anyagmennyiségét az oldat egységnyi anyagmennyiségében. def #3: Az oldott anyag anyagmennyiségének és az oldat anyagmennyiségének hányadosa. Jele: x | y, mértékegysége: nincs Képlete: �B = ahol �B � nB az oldott anyag anyagmennyisége, n pedig az oldat anyagmennyisége. anyagtudomány (materials science) def #1: Az anyagok szerkezetével, tulajdonságaival, valamint ezek megváltoztatásának elvi alapjaival foglalkozó tudomány. def #2: Olyan tudományterület, amely célja az anyagok belső struktúrája és az anyagi tulajdonságok közötti összefüggések megértése, és ezen összefüggések felhasználása új tulajdonságú anyagok, vagy komplex funkciók ellátására képes szerkezetek kialakítására. apoláris molekula (apolar molecule)

18 def #1: Olyan molekula, amelyben a kötések apolárisak, vagy a kötések polárisak, de a térbeli elrendeződésük, a töltések eloszlása szimmetrikus, ezért a töltéspolaritások kioltják egymást. A molekulák poláris vagy apoláris jellege kihat a fizikai jellemzőkre is, pl. az apoláris molekulák általában alacsonyabb forrásponttal rendelkeznek, mivel a molekulák között nem jön létre dipólus–dipólus kölcsönhatás, ezért az összetartó erő kisebb, mint a poláris molekulák esetében. Az azonos elektronegativitás miatt az elemmolekulák mind apoláris jellegűek def #2: Olyan molekula, amelyben a töltés eloszlása egyenletes, ezért az eredő dipólusmomentum nulla. Egy molekula akkor apoláris, ha azonos elektronegativitású atomokból áll, amelyek egyformán vonzzák a kovalens kötést létrehozó kötő elektronpárt. Különböző elektronegativitású atomokból álló molekula is lehet apoláris, amennyiben a polaritásvektorok

kioltják egymást. apoláris kovalens kötés (apolar covalent bond) Olyan kovalens kötés, ahol a két kötést kialakító atom elektronegativitása megegyezik, tehát a kötő elektronpárok egyforma mértékben tartózkodnak a két atommag erőterében. aromás szénhidrogének / arének (aromatic hydrocarbons / arenes) Olyan gyűrűs, telítetlen szénhidrogének, amelyek molekulájában egy vagy több benzolgyűrű, vagy ahhoz hasonló gyűrűrendszer található. Bennük formálisan konjugált kettős kötésrendszer található, így a cikloalkénekkel megegyező szerkezetűek lennének A formai hasonlóság ellenére mégis szükséges külön tárgyalni őket, mert – a cikloalkénektől eltérően – reakcióik többségében nem telítetlen kötésrendszerként viselkednek. Ennek oka az, hogy az aromás szénhidrogének sajátos, hat π-elektronból álló zárt konjugációt (π-elektronszextettet) hoznak létre. Az ezáltal különlegesen stabilissá vált

szerkezeten pedig addíciós reakciók helyett már inkább szubsztitúciós reakciók játszódnak le, vagyis az aromás szénhidrogének kémiája alapvetően eltér az alkének kémiájától. 19 aromás vegyületek (aromatic compounds) def #1: Olyan gyűrűs vegyületek, amelyek gyűrűjében formálisan konjugált kettős kötésrendszer található, tehát reakcióik többségében nem telítetlen kötésrendszerként viselkednek. Ennek oka az, hogy az aromás vegyületek sajátos, hat π-elektronból álló zárt konjugációt (πelektronszextettet) hoznak létre. Az ezáltal különlegesen stabilissá vált szerkezeten pedig addíciós reakciók helyett már inkább szubsztitúciós reakciók játszódnak le. Néhány kivételtől eltekintve minden aromás vegyület gyűrűjében van szénatom. def #2: Olyan vegyületek, amelyek a következő karakterisztikával rendelkeznek: -van legalább egy konjugált kettős kötés-rendszerrel rendelkező gyűrűjük -ez a gyűrű

egy síkon helyezkedik el (koplanáris) -a delokalizált elektronok száma páros kell hogy legyen, de nem szabad 4-el oszthatónak lennie Arrhenius-bázis (Arrhenius base) Olyan vegyület, amelyek oldódáskor hidroxidionokat juttat a vizes oldatba, tehát az oldat hidroxidion-koncentrációját növeli. Az oldat bázikus kémhatását a hidroxidionok okozzák Arrhenius-sav (Arrhenius acid) 20 Olyan vegyület, amely oldódáskor hidrogénionokat juttat a vizes oldatba, tehát az oldat hidrogénion-koncentrációját növeli. Az oldat savas kémhatását a hidrogénionok okozzák arzenátok (arsenates) def #1: Arzenátiont (AsO43-) tartalmazó vegyületek. Pl: alumínium-arzenát (AlAsO4) def #2: Az arzénsav sói vagy észterei. ásványi olajok és zsírok (mineral oils and fats) Ásványi forrásból, főleg kőolajból származó, hosszú láncú alkánok és cikloalkánok keverékei, vagy azok vegytiszta desztillátumai. asszociációs kolloid / micelláris kolloid

(associated colloid / micellar colloid) Olyan kolloid rendszer, amelyben eltérő polaritású részeket tartalmazó amfipatikus molekulák micelláknak nevezett aggregátumokat hoznak létre a kolloid mérettartományban. átmenetifémek (transition metals / transition elements) A periódusos rendszer azon elemei, amelyek a d-mezőben találhatók; ezek a 3-12. csoport tagjai. Egyes meghatározások a belső átmenetifémeket, vagyis a lantanoidákat és az aktinoidákat is ide sorolják. A legtöbb átmenetifémnek nagy a szakítószilárdsága és a sűrűsége, magas az olvadás- és a forráspontja, illetve a legtöbb ilyen elem jó elektromos vezető is. Ezek a tulajdonságok annak köszönhetők, hogy a d-alhéj elektronjai képesek a fémrácsban delokalizálódni, ezzel növelve az atomok közötti kohéziót. Az átmenetifémek szürke színűek, kivéve az aranyat és a rezet Szobahőmérsékleten a higany kivételével szilárd halmazállapotúak. Komplex ionokat képeznek

(akva-komplexeket is beleértve). A legtöbb átmenetifém sok ligandummal képes kötést kialakítani, mely a lehetséges átmenetifém-komplexek széles körét eredményezi. Több olyan tulajdonság is van, ami a periódusos rendszer elemeiből elsősorban az átmenetifémekre jellemző. Ezek a tulajdonságok abból adódnak, hogy a d-atompályák csak részlegesen vannak feltöltve. Az egyik ilyen tulajdonság, hogy az átmenetifémekből képzett vegyületek lehetséges oxidációs állapotainak száma nagy, mivel a különböző állapotok közötti energiakülönbség viszonylag alacsony. A másik jellegzetes viselkedés az olyan vegyületek képzése, amelyek színe d-d átmenettel, illetve töltésátmenettel magyarázható. Emellett pedig 21 az átmenetifémek sok paramágneses vegyület képzésére képesek a párosítatlan d-elektronok jelenléte miatt. Az átmenetifémeknek gyakori alkalmazási területe a homogén, vagy heterogén katalizátorként való

felhasználás. atom (atom) def #1: A kémiai elemek azon legkisebb részecskéje, ami megőrzi az elem kémiai tulajdonságait. Parányi, gömb alakú, semleges részecske, mely atommagból és elektronburokból áll. Kémiai úton nem bontható fel alkotóelemeire Az atom szerkezetét az atommag és az elektronok közötti vonzás, az elektronok közötti taszítás, az elektronok mozgása, és az energiaminimumra való törekvés határozza meg. Az atomok átmérőjének nagyságrendje 10-10 m. def #2: Az anyagok legkisebb, kémiai módszerekkel tovább már nem bontható egysége, amely pozitív töltésű atommagból és negatív töltésű elektronfelhőből áll. Az atom elektromosan semleges, mert a benne lévő egyenlő nagyságú, de ellentétes töltések kiegyenlítik egymást. atomcsoportos képlet / egyszerűsített konstitúciós képlet (condensed formula / semi-structural formula) Olyan képlet, amely atomcsoportonként ábrázolja az adott vegyületet. Az

atomcsoportos képlet alkalmas lehet az egyszerűbb vegyületek korrekt ábrázolására. Az atomcsoportok közötti kötést vonalakkal lehet ábrázolni, de ez opcionális, tehát el is hagyható. A zárójelek azonos atomcsoportokat jelölnek, amelyek mennyiségét a zárójel utáni alsó indexben lévő szám fejezi ki. A zárójeles csoport a balra lévő legközelebbi nem-hidrogén atomhoz kapcsolódik. Kivételt ez alól csak az jelent, ha a zárójeles csoporttal kezdődik a képlet, ilyenkor a jobbra eső legközelebbi nem-hidrogén atomhoz kapcsolódik. atommag (atomic nucleus) def #1: Az atom közepén elhelyezkedő, pozitív töltésű, protonokból és neutronokból álló mag. def #2: Az atom legbelső, igen apró része, amely nukleonokból épül fel. Az atommag méretének nagyságrendje 10-15 m. atompálya (atomic orbital) Az adott atom atommagja körüli térrész, amelyen belül egy adott elektron vagy elektronpár 90%-os valószínűséggel tartózkodik. Minden

atompályán legfeljebb két elektron tartózkodhat A pályák energiaszintje határozza meg az elektronhéjak feltöltődési sorrendjét. Annak az atompályának kisebb az energiája, amelynél az (n+l)-érték kisebb, ha azonos, akkor a kisebb főkvantumszámúé kisebb. Az s-atompályák alakja szférikus, a p-atompályáké homokórára 22 emlékeztető, két lebenyből álló forma, míg a d-atompályák többnyire négylebenyesek. Az atompályák jelölése a mágneses kvantumszámmal történik. atomrács (atomic lattice) Olyan rácstípus, amelyben kovalens kötéssel kapcsolódó atomok foglalják el a rácspontokat. Az erős kötés következménye az atomrácsos anyagok magas olvadás- és forráspontja, valamint nagy keménysége. Általában az ilyen anyagok standard körülmények között szilárdak, vízben nem oldódnak. Atomráccsal rendelkezik pl a gyémánt, a bór, a szilícium és a szilícium-dioxid is. atomrácsos kristályok (atomic crystals) def #1:

Olyan kristályok, amelyekben az atomok kovalens kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A rácsösszetartó erő igen nagy def #2: Olyan kristályok, amelyekben meghatározott számú, irányított, kovalens kötés kapcsolja össze a rácspontokban elhelyezkedő atomokat. Az atomrácsos kristályok az erős kovalens kötések következtében kemények, a hőt és az elektromosságot nem, illetve egyes esetekben igen gyengén vezetik. Olvadáspontjuk magas, sem vízben, sem szerves oldószerben nem oldódnak. atomsugár (atomic radius) def #1: A legkülső atompálya sugara. Tekintve, hogy az atompálya térbeli kiterjedése csak valószínűségi adattal definiált, az atomsugár is egyfajta átlagértéknek tekintendő. def #2: Az atommag és a legkülső stabil atompálya távolsága az egyensúlyi helyzetben levő atomban. A periódusos rendszerben az atomsugár a csoportban lefelé haladva nő, ahogy új elektronhéjak adódnak hozzá az atomokhoz, és balról jobbra haladva

csökken, ahogy az atommagok töltése nő. 23 Jele: ra, mértékegysége: pm atomszázalék (atomic percent) def #1: Megadja, hogy az oldott anyag atomjainak száma hány százaléka az oldat atomszámának. Értéke megegyezik az atomtört százszorosával def #2: 100 atomnyi oldatban lévő oldott anyag atomokban kifejezett száma. def #3: Azt fejezi ki, hogy az oldat 100 atomja hány atomnyi oldott anyagot tartalmaz. def #4: Megadja, hogy a minta 100 atomjából, hány atom a vizsgált komponens. Jele: a% | atom% Képlete: �%B = ahol �B ∗ 100 � NB az oldott anyag atomjainak száma, N pedig az oldat atomjainak száma. atomtömeg (atomic mass) def #1: Egy adott elem 1 darab alapállapotú atomjának (pontosabban izotópjának) tömege. def #2: Egy alapállapotú atom nyugalmi tömege, melyet általában egységes atomi tömegegységben adnak meg. Jele: ma, mértékegysége: Da (dalton) vagy u atomtörzs (atomic core) def #1: Az atommag és az elektronburok

belső elektronjai, a külső elektronhéj nélkül. def #2: Az atomnak a kémiai reakciókban változatlanul maradó része. def #3: Az atommagból és azokból az elektronokból álló rész, amelyek nem tekinthetők vegyértékelektronoknak. Az atomtörzs a kémiai folyamatok során változatlan marad def #4: Az atom törzselektronokból és nukleonokból álló része. 24 atropizomerek (atropisomers) def #1: Egyszeres kötések menti, gátolt rotációból adódó konformerek, ahol a rotációhoz szükséges, sztérikus feszültségből származó energiagát elég magas ahhoz, hogy külön vegyületként izolálhatók legyenek. def #2: A konformerek egyik altípusának tagjai, amelyek az egyik egyszeres kötésük körüli, korlátozott rotáció miatt alakulnak ki, és amelyek elég stabilisak ahhoz, hogy külön vegyületként izolálhatók legyenek. aufbau-elv / felépülési elv (aufbau principle) def #1: Kimondja, hogy az alhéjak az energia növekvő sorrendjében

épülnek fel. def #2: Kimondja, hogy alapállapotú atomokban az elektronok a lehető legalacsonyabb energiaszinttel rendelkező atompályákat töltik be először. autokatalízis (autocatalysis) A katalízis azon esete, amikor a termék maga a katalizátor. autoprotolízis (autoprotolysis) def #1: Azon kémiai folyamatok összessége, amelyekben azonos molekulák között hidrogénion (H+) átadása történik. Jellemző példa erre a víz autoprotolízise Ez a reakció vegytiszta vízben, szobahőmérsékleten már számottevő mennyiségben zajlik le úgy, hogy az oxóniumion és a hidroxidion egyensúlyi koncentrációja 10-7 mol/dm3. def #2: Két azonos molekula közötti protonátadással járó reakció, mely folyamat során az egyik résztvevő molekula Brønsted-savként, a másik pedig Brønsted-bázisként viselkedik. Egyik ilyen példa a víz autoprotolízise, melynek során 10-7 molnyi vízmolekula ad át protont egy másiknak (1 liter vízben, 25 °C-on). def #3:

Olyan egyensúlyi reakció, amelyben egy adott amfoter vegyület molekulái egymással lépnek sav-bázis reakcióba. Példa lehet a víz, az ammónia és az ecetsav autoprotolízise Avogadro-törvény (Avogadros law / Avogadros hypothesis / Avogadros principle) def #1: Kimondja, hogy azonos állapotú ideális gázok egyenlő térfogataiban egyenlő a részecskék száma. def #2: A törvény szerint a különböző gázok megegyező térfogata azonos körülmények között azonos számú részecskét tartalmaz. def #3: Megállapítja, hogy azonos térfogatú, nyomású és hőmérsékletű ideális gázokban mindig ugyanannyi részecske található. bázis / lúg (base) def #1: Így nevezzük a hétköznapi életben azokat a vegyületeket, melyek vízben oldódva hidroxidiont szabadítanak fel, ezáltal a vizes oldat kémhatását növelik (a pH 7,0-nél nagyobb lesz). A bázisok protonátadással való reakció során protont vesznek fel, vizes oldatuk lúgos kémhatású. 25

def #2: Bázisnak tekintjük azokat a molekulákat vagy ionokat, melyek protont (H+ iont) vesznek fel egy másik molekulától vagy iontól, vagy elektronpárt adnak át annak. A bázisok speciális formái a lúgok, melyek vízbe kerülve hidroxidionokat adnak le. def #3: Olyan anyagok, amelyek vízben oldva növelik a hidroxidion-koncentrációt. Azt a bázist, amely vízben oldódik és oldódása hidroxidiont eredményez, lúgnak nevezik. def #4: Hidroxilcsoportot tartalmazó anyag, ami vizes oldatban hidroxidion képződése mellett disszociál. bázisállandó / bázisos disszociációs állandó (basicity constant / base dissociation constant) def #1: Egy bázis disszociációjának egyensúlyi állandója. Számértéke minél nagyobb, annál erősebb bázisról van szó, hiszen akkor a hidroxidion-koncentráció is nagy. def #2: Az adott bázis egyensúlyi állandója és a vízkoncentráció szorzata megadott hőmérsékleten. Értéke jellemzi a bázis erősségét Jele:

Kb bázisanhidridek (base anhydrides / base anhydrates) def #1: Olyan vegyületek, amelyek vízzel reagálva bázist adnak. def #2: Olyan oxidok, amelyek vízzel reagálva bázist, savval reagálva sót alkotnak. bázispárok (base pairs / BPs) A komplementer DNS vagy RNS szálak egymással szemben elhelyezkedő, hidrogénkötésekkel összekapcsolt nukleobázisai. A nagyobb bázisok, az adenin és a guanin a purinok csoportjába sorolhatók. A kisebbek, a citozin, timin és az uracil a pirimidinek csoportjába tartozik Purinnal szemben a láncon csak pirimidin lehet, és fordítva. A pirimidin-pirimidin párosodás energetikailag veszteséges lenne, mert a bázisok túl messze helyezkednek el egymástól a hidrogénkötés létrehozásához. A purin-purin párosodásnál pedig éppen a bázisok túl közel lennének egymáshoz, elektrosztatikai taszítás lépne fel, így energetikailag a kötés veszteséggel járna. Az energetikailag kedvező párosulás tehát a guanin-citozin

és az adenintimin (illetve RNS-ben az adenin-uracil) belső energia (internal energy) def #1: A testet alkotó részecskék mechanikai energiáinak (mozgási, forgási és potenciális energiák) összege. A belső energia hőközléssel és mechanikai munkavégzéssel megváltoztatható. Természetes nullpontja nincs, csak két állapot közötti különbsége, változása mérhető. def #2: Egy anyaghalmazban tárolt összes energia. Ez a részecskék mozgási energiájából, a vonzásukból és taszításukból eredő energiából, a molekulák kötési energiájából, valamint az elektronburok energiájából tevődik össze. A kötött állapotú részecskéket alacsonyabb energiaállapot jellemzi a szabad állapotú megfelelőivel ellentétben. A szabad állapotú atomokból tehát energiafelszabadulással jön létre a kötéssel / kötésekkel összekapcsolt molekula, így a rendszer energiatartalma (belső energiája) csökken. def #3: A rendszert felépítő atomok és

molekulák összes kinetikus energiája és a köztük lévő kölcsönhatások potenciális energiájának összege. Nem tartalmazza a rendszernek, mint 26 egésznek a kinetikus és potenciális energiáját, sem a magenergiákat, sem más, atomon belüli energiákat. Egy rendszer abszolút belső energiája egy adott állapotban nem mérhető; a jellemző mennyiség inkább a belső energia változása, mely egyenlő a környezetből elnyelt hő és a környezet rendszeren végzett munkájának összegével. Jele: U | Eb, mértékegysége: J (joule) Képlete: Δ� = � + � ahol ΔU a belső energia változása, rendszeren végzett munkája. Q a környezetből elnyelt hő, W pedig a környezet biner elektrolit (binary electrolyte) Olyan elektrolit, amely csak kétféle iont tartalmaz 1:1 arányban, azaz disszociációja, olvadása azonos kémiai mennyiségű kationt és aniont eredményez. biner vegyületek (binary compounds) Olyan vegyületek, amelyeket két

különböző elem atomjai alkotnak. A biner vegyületek a szénhidrogének kivételével szervetlen vegyületek. biogén elemek (biogenic elements) Azok a kémiai elemek, amelyek atomjai részt vesznek az élő szervezetek felépítésében. Biogén elemeknek csak azok az elemek tekinthetők, amelyek esszenciálisak az élő szervezet számára, azaz más elemekkel nem helyettesíthető módon vesznek részt a sejtek felépítésében, működtetésében. Ezen elemek száma körülbelül harmincra tehető A biogén elemeken belül kisebb csoportot alkotnak az elsődleges biogén elemek (organogén elemek), a másodlagos biogén elemek, a harmadlagos biogén elemek (mikroelemek) és a negyedleges biogén elemek (nyomelemek). biokémia (biochemistry) Az élő szervezetek kémiai felépítését és a bennük végbemenő kémiai változásokat tanulmányozó tudományterület. bioszervetlen kémia (bioinorganic chemistry) def #1: A kémia olyan területe, amely az egyes elemek és

szervetlen vegyületek biológiai funkcióival, élettani hatásaival, biocid és toxikológiai sajátosságaival foglalkozik. def #2: A kémia olyan területe, amely a fémek biológiában betöltött szerepét vizsgálja. bomlás (decomposition) Olyan kémiai reakció, amelyek során egy anyagból két vagy több anyag keletkezik. Boyle–Mariotte-törvény / Boyle-törvény (Boyle–Mariotte law / Boyles law) 27 def #1: Az ideális viselkedésű gázok állapotát állandó hőmérsékleten leíró állapotegyenlet. def #2: A törvény kimondja, hogy állandó hőmérsékleten egy adott mennyiségű ideális gáz nyomásának és térfogatának a szorzata konstans. def #3: Egy adott mennyiségű ideális gáz által kifejtett nyomás fordítottan arányos a térfogatával, feltéve hogy a hőmérséklet és a gáz mennyisége változatlan marad a zárt rendszerben. Képlete: � ∗ � = �������� ahol p az ideális gáz nyomása, V térfogata. Ebből

következik, hogy: �1 ∗ �1 = �2 ∗ �2 ahol az alsó indexben szereplő számok a gáz különböző állapotait jelölik. Bravais-rács (Bravais lattice / Bravais classes) def #1: A háromdimenziós térben leképezhető kristályrácsok összefoglaló neve, melyekből összesen 14-féle létezik. def #2: A kristálytan egy geometriai modellje, amelyet kristályok szerkezetének leírásához alkalmaznak. A kristályrács általános fogalmához egy csoportosítási módszert ad, segítségével a kristályok szimmetriái, és az azzal kapcsolatos törvényszerűségek írhatók le. A Bravais-rácsokat hét rácsrendszer és négy rácstípus kombinációja adja az ekvivalens rácsok kiszűrése után. Ennek értelmében a háromdimenziós térben a Bravais-rácsnak 14 lehetséges típusa fordulhat elő, melyekbe az összes kristályos anyag besorolható. A Bravais-rácsok segítenek feloldani azt a problémát, hogy egy rács primitív cellája (azaz a legkisebb

térfogatú elemi cella) a gyakran nem rendelkezik azokkal a szimmetriákkal, melyekkel maga a rács. Ellenben a Bravais-rácsok olyan elemi cellát alkalmaznak, amelyek a rács szimmetriáit mutatják. Ennek érdekében a rács elemi építőkövének olyan elemi cellát választanak, mely nem primitív cella. 28 Brønsted-bázis / Brønsted–Lowry-bázis (Brønsted base / Brønsted–Lowry base) def #1: Olyan molekulák vagy ionok, amelyek protont (H+ iont) vesznek fel egy másik molekulától vagy iontól. Vizes oldatuk lúgos kémhatású def #2: Protonfelvételre képes, ionokból vagy molekulákból álló anyag. A bázis a protonfelvétellel savvá alakul. Brønsted-sav / Brønsted–Lowry-sav (Brønsted acid / Brønsted–Lowry acid) def #1: Olyan molekulák vagy ionok, amelyek protont (H+ iont) adnak át egy másik molekulának vagy ionnak. Vizes oldatuk savas kémhatású def #2: Protonleadásra képes, ionokból vagy molekulákból álló anyag. A sav a

protonleadással bázissá alakul. Cahn-Ingold-Prelog szabályok / Cahn-Ingold-Prelog prioritási szabályok / CahnIngold-Prelog rendszer / Cahn-Ingold-Prelog konvenció (Cahn-Ingold-Prelog rules / Cahn-Ingold-Prelog system / Cahn-Ingold-Prelog convention) A szubsztituensek, csoportok, szekvenciaszabályok által meghatározott prioritási soron alapuló abszolút konfiguráció (R/S) konvenciója. cellapotenciál (cell potential) 29 Két félcella elektródpotenciálja közötti különbség. cellulóz (cellulose) Több száz vagy akár sok ezer β-D-glükózegységből felépülő poliszacharid, melyben a monomerek között β(1→4) kötés van. A tiszta cellulóz fehér színű, szilárd anyag Vízben, híg savban, híg lúgban és szerves oldószerekben nem oldódik, ezért kiváló vázépítő. A cellulóz molekulájában béta-glükózegységek váltakozó térállásban (alsó és felső) kapcsolódnak össze, és lánc alakúvá formálódnak. A hosszú

láncmolekulák hidrogénkötésekkel kapcsolódnak össze, melyek fonalszerűvé teszik a növényi rostokat. Ez annyira ellenálló, hogy csak erős savakkal vagy ammóniás réz-oxid oldattal lehetséges a bontása. Tömény savval főzve először cellobiózzá, majd a cellobióz szőlőcukorrá hidrolizál. A cellulóz a Földön előforduló leggyakoribb szerves anyag, mert a növények vázanyagának nagy része cellulóz. Pontosabban a fa 40%-a, a gyapot 50%-a, a len és a kender 80%-a. A vatta és a papír szinte 100%-ban cellulózmolekulákból áll. Az élelmiszerek széles skálájában megtalálható mint emulgeálószer, térfogatnövelő vagy diétás rostanyag. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Az ember emésztőenzimei a lebontására nem képesek, a tápcsatornán felszívódás nélkül halad át. Jellegzetes szerkezete miatt csak néhány baktérium, illetve alacsonyabb rendű eukarióta képes speciális enzimeivel lebontani. Képlete:

(C6H10O5)n Charles-törvény / Gay-Lussac I. törvénye (Charless law / Gay-Lussacs first law / law of volumes) def #1: Az ideális viselkedésű gázok állapotát állandó nyomáson leíró állapotegyenlet. def #2: A törvény kimondja, hogy állandó nyomáson, egy adott mennyiségű gáz térfogatának és az abszolút hőmérsékleti skálán mért hőmérsékletének hányadosa konstans. def #3: Állandó nyomáson egy adott mennyiségű gáz térfogata az abszolút hőmérsékletével egyenes arányban változik. Képlete: � = �������� � ahol V az ideális gáz térfogata, T a hőmérséklete. 30 Ebből következik, hogy: �1 �2 = �1 �2 és �2 �2 = �1 �1 és �1 ∗ �2 = �2 ∗ �1 ahol az alsó indexben szereplő számok a gáz különböző állapotait jelölik. cianidok (cyanides) def #1: Olyan szervetlen vegyületek, amelyekben cianocsoport (–C≡N) található. Amennyiben a cianocsoport szerves vegyülethez

kapcsolódik, úgy a vegyület nem a cianidokhoz, hanem a nitrilekhez sorolandó. Példák a cianidokra: kálium-cianid, nátrium-cianid, ammónium-cianid def #2: Cianidiont tartalmazó sók. A cianidok túlnyomó többsége erősen mérgező cikloalkánok / cikloparaffinok / naftének (cycloalkanes / cycloparaffins / naphthenes) Egy vagy több gyűrűt tartalmazó telített szénhidrogének, amelyek rendelkezhetnek oldallánccal is. Az egy gyűrűt tartalmazó cikloalkánok a monocikloalkánok, a több gyűrűt tartalmazó cikloalkánok pedig a policikloalkánok. Ezek az alapján csoportosíthatók, hogy a gyűrűjüknek hány közös atomjuk van. Léteznek olyan cikloalkánok, amelyek egynél több gyűrűt tartalmaznak, de a gyűrűknek nincs közös atomjuk. Az ilyen cikloalkánok az izolált gyűrűs policikloalkánok. A spiránok (vagy spirovegyületek) olyan policikloalkánok, amelyekben a két szomszédos gyűrűnek egy közös szénatomja van. Ezt a közös szénatomot

spiroatomnak hívjuk. Ha a gyűrűk két közös atomot tartalmaznak, kondenzált gyűrűs, ha kettőnél többet, akkor áthidalt gyűrűs policikloalkánokról beszélhetünk. cikloalkének / cikloolefinek (cycloalkenes / cycloolefins) Szénatomokból álló zárt gyűrűt tartalmazó vegyületek, melyek gyűrűjében legalább egy szénszén kettős kötés található, de nincsen aromás jellegük. 31 cikloalkinek (cycloalkynes) Szénatomokból álló zárt gyűrűs vegyületek, melyek gyűrűjében egy szén-szén hármas kötés található. cisz-transz izomerek / E-Z izomerek / geometriai izomerek (cis-trans isomers / E-Z isomers / geometric isomers) Olyan kettős kötést tartalmazó izomermolekulák, amelyek csak az atomok térbeli elrendeződésében (konfiguráció) különböznek, a konstitúciójuk és összegképletük azonos. A kettős kötés menti rotációs energiagát miatt egymásba nem alakulhatnak át. A cisz-transz izomerek és az E-Z izomerek abban

különböznek, hogy az előbbiek relatív, az utóbbiak abszolút sztereodeszkriptorokkal vannak jelölve. A cisz-transz izomerek esetében ha a szubsztituensek a kettős kötés tengelyéhez képest egy irányba vannak rendeződve, akkor cisz-, ellenkező irányú állásnál pedig transz- előtagot kapnak. A cisz és transz kifejezéseket használják még a gyűrűs vegyületeken lévő szubsztituensek relatív helyzetének leírásához is. E-Z izomerek esetén előszőr a kettős kötésekhez kapcsolódó szubsztituensek fontossági sorrendje kerül megállapításra a Cahn-Ingold-Prelog szabályok alapján. Ha a két nagyobb prioritású csoport a kettős kötés tengelyéhez képest ellentétes oldalon van, akkor a kötéshez E-konfiguráció lesz hozzárendelve. Ha viszont azonos oldalon vannak, akkor a kötéshez Zkonfiguráció lesz hozzárendelve 32 cisz-transz izoméria / E-Z izoméria / geometriai izoméria (cis-trans isomerism / E-Z isomerism / geometric isomerism)

def #1: Az a jelenség, amikor a molekulában a kettős kötést hordozó két szomszédos szénatomhoz kapcsolódó ligandumok elrendeződése úgy tér el egymástól, hogy konstitúciójuk azonos, de térbeli elrendeződésük más. A leghosszabb szénlánc a kettős kötés tengelyének ugyanazon az oldalán (cisz) vagy az ellenkező oldalán (transz) folytatódik. A cisz-transz izoméria kialakulásának feltétele, hogy a kettős kötést létesítő mindkét szénatomhoz két különböző ligandum kapcsolódjon, oka pedig az, hogy a kettős kötés körül nincs elfordulás (rotáció), a kétféle molekula nem alakulhat át egymásba. def #2: Olyan konfigurációs izoméria, ahol a csoportoknak különböző az elhelyezkedése egy kettős kötéshez, gyűrűhöz vagy centrális atomhoz viszonyítva. Cisz-transz izomériát mutathatnak a MX2Y4 képlettel rendelkező oktaéderes komplexek is. A cisz-transz izoméria oka, hogy a kettős kötés menti rotáció korlátozott, ezzel

rögzítve a két szubsztituens helyzetét egymáshoz képest. A geometriai izoméria a cisz-transz izoméria elavult elnevezése cisz-zsírsavak (cis-fatty acids) A telítetlen zsírsavak kettős kötésében szereplő két hidrogénatom állása szerint beszélünk ciszvagy transz-zsírsavakról. A cisz-konfiguráció azt jelenti, hogy a két hidrogénatom a lánc azonos oldalán helyezkedik el. Ez azt eredményezi, hogy a szénatomokból álló lánc ezen a ponton meghajlik. Minél több cisz kettős kötést tartalmaz egy telítetlen zsírsavmolekula (többszörösen telítetlen zsírok), annál „görbébb” lesz a molekula. A háromszorosan telítetlen alfa-linolénsav molekulája például horogszerűen visszahajlik. 33 cukoralkoholok / polialkoholok / többértékű alkoholok / alditok / alditolok (sugar alcohols / polyhydric alcohols / polyalcohols / alditols / glycitols) A cukoralkoholok a szénhidrátok redukciójakor képződő polialkoholok, azaz többértékű

alkoholok. A poliolok egyik csoportja A folyamat során a cukrok oxocsoportja alakul alkoholos hidroxilcsoporttá. A cukoralkoholok színtelen, kristályos vegyületek Vízben jól, alkoholban kevésbé oldódnak, éterben oldhatatlanok. Számos cukoralkohol édes ízű A természetben is megtalálható néhány cukoralkohol különböző növényekben. cukrok (sugars) Az édes ízű, vízben oldható, ember által emészthető szénhidrátok. Apoláros oldószerekben általában nem oldódnak. A természetes cukrok D-konfigurációval rendelkeznek csomósík (node / nodal plane) Az adott atompálya síkja, amely szeli az atommagot, és amelyen az atompálya elektronjainak megtalálási valószínűsége 0%. Egy atompályának több csomósíkja is lehet Dalton-törvény / Dalton törvénye (Daltons law) def #1: Egy gázelegy össznyomása egyenlő az egyes összetevők parciális nyomásának összegével. def #2: Gázok vagy gőzök keverékének teljes nyomása egyenlő a

komponenseik parciális nyomásának összegével, tehát azoknak a nyomásoknak az összegével, amelyeket az egyes komponensek gyakorolnának, ha egyedül foglalnák el ugyanazt a térfogatot. Szigorúan véve a törvény csak ideális gázokra érvényes. def #3: Egy gázelegyben minden gáz annyi nyomást fejt ki, mintha az egyetlen jelen lévő gáz volna az adott térfogatban. Képlete: � = �1 + �2 + . + �� ahol P az össznyomás, P1, P2, Pn pedig az egyes komponensek parciális nyomása. datív kötés / koordinatív kötés (dative bonding / coordinate bonding) def #1: Olyan kovalens kötés, amelyben a kötést létesítő atomok egyikétől származik mindkét elektron. 34 def #2: A kovalens kötés egyik speciális fajtája. Ilyenkor az egyik atom a nem-kötő elektronpárjával képes egy másik atommal (vagy ionnal) közös molekulapályát alkotni. A kötéshez szükséges mindkét elektront ugyanaz az atom adja, ezt hívjuk donornak, a kötő

elektronokat fogadó atomot pedig akceptornak. Az egyik legismertebb példa erre az ammónia proton-felvétele, melynek során ammóniumionná alakul. Az ammóniumionban mind a négy kovalens kötés egyenlő értékű (és erősségű), s nem biztos, hogy ammóniává visszaalakulásakor ugyanazt a protont adja le, mint amelyiket korábban felvette. delokalizáció (delocalization) def #1: Átlagolás következtében létrejövő elektroneloszlás azon molekulák esetében, amikor a lokalizált többes kötés máshol található a felírható határszerkezetekben. def #2: A vegyértékelektronok sűrűségének eloszlása az adott molekuláris entitáson belül. A delokalizáció megléte fokozza a rendszer stabilitását. def #3: Konjugált rendszer π-kötéseinek leírására szolgáló fogalom, amelynek értelmében a πelektronok nem két atom között (lokalizáltan) foglalnak helyet, hanem kettőnél több atom között eloszolva. def #4: Egy formálisan kötéshez vagy

atomhoz rendelt (nemkötő) elektronpár megjelenése ezektől különböző térrészben vagy pályán. def #5: A vegyértékelektronok kiterjedése két vagy több kötésre egy adott molekulában. Bizonyos vegyületekben az elektronok nem tekinthetők az atomok közötti kötésre korlátozottnak, hanem több atom erőterében mozognak a molekulában. Az ilyen elektronokat delokalizáltnak nevezik. Delokalizáció különösen olyan esetekben történik, amikor a molekula váltakozó (konjugált) kettős vagy hármas kötéseket tartalmaz. Ezen túl az elektronok delokalizációja jellemző még a fémes kötésre is. def #6: Olyan fogalom, amely a tudomány különböző területein némileg eltérő jelentéssel bír. A delokalizáció a szerves kémiában a rezonancia jelenségére értendő a konjugált rendszerek és az aromás vegyületek esetén. A kvantumkémiában a molekulapálya azon elektronjaira utal, amelyek több szomszédos atomra terjednek ki. Végül pedig a

szilárdtestfizikában a kötetlen, szabadon mozgó elektronok megléte esetén használatos, amelyek az elektromos vezetést biztosítják az anyagban. def #7: Kvantummechanikai koncepció, amelyet gyakorta a szerves kémiában alkalmaznak a konjugált rendszerben lévő π-kötés leírására. Ez a kötés nincs lokalizálva két atom között, ehelyett mindegyik kapcsolatnak van egy törtrésznyi kétszeres kötés jellege, vagyis kötésrendje. Valamilyen mértékű delokalizáció mindig jelen van, és ennek mértéke kvantummechanikai számításokkal meg is becsülhető. A hatások szembetűnőek aromás rendszereknél és szimmetrikus molekuláris entitásoknál, amelyekben egy nemkötő elektronpár vagy egy üres p-pálya kettős kötéssel konjugáltak (pl. karboxilátion, nitrovegyületek, enaminok esetén). A delokalizáció ezekben a specieszekben részleges kötésekkel vagy határszerkezetekkel ábrázolható. delokalizációs energia (delocalization energy) A

tényleges delokalizált állapot és a lokalizált állapot közötti energiakülönbség. Általános szabály, hogy minél több centrumú delokalizált molekulapályák tudnak kialakulni (vagyis minél kiterjedtebb a konjugáció), annál nagyobb a delokalizációs energia és a stabilitás növekedése. Különösen jelentős a stabilizálódás a később tárgyalandó gyűrűsen konjugált (aromás) rendszerekben. 35 A molekulák delokalizációs energiája közelítően számítható a Hückel-közelítéssel, a számítástechnika pedig lehetővé teszi a delokalizációs energia számítását ab initio számításokkal, még nagy molekulák esetében is. delokalizált elektronok (delocalized electrons) def #1: Nem helyhez kötött, kettőnél több atommag erőterébe tartozó elektronok. Delokalizált elektronok esetén a molekula stabilabb, mintha az elektronok lokalizáltak lennének; ez a hatás felelős pl. a benzol és a többi aromás anyag tulajdonságaiért

Ezen túl az elektronok delokalizációja jellemző még a fémes kötésre is. A delokalizált elektronok a pi-pálya elektronjaiból kerülnek ki. def #2: Olyan elektronok molekulában, ionban, illetve fémben, amelyek nem egyetlen atomhoz vagy kovalens kötéshez tartoznak. Ilyen például a benzol hat elektronból álló, gyűrűsen delokalizált elektronszextettje, amely a molekula síkja felett és alatt helyezkedik el. denaturáció (denaturation) A globuláris fehérjék jellemző térszerkezetének megváltozása a konformációt kialakító kötések átrendeződése miatt. A folyamat során a fehérje külső behatásra elveszíti a természetes állapotában felvett negyedleges, harmadlagos vagy akár másodlagos szerkezetét is. Ennek következtében a fehérje elveszíti biokémiai hatását is. Az előzőleg fedésben lévő hidrofób csoportok hozzáférhetővé, megközelíthetővé válnak a folyamat során. A hidrofób csoportok kitettsége miatt a denaturáció

általában az oldatból történő kicsapódással (koagulációval) jár. A denaturációt kiválthatja a hőmérséklet emelkedése illetve csökkenése, mechanikai hatás, az ionerősség, illetve a kémhatás megváltozása, ultraibolya sugárzás, elektromos áram, a közeg koncentrációjának növekedése. DNS-denaturációról akkor beszélünk, akkor az a két DNS-szál közötti hidrogénkötések megszűnését jelenti. deszorpció (desorption) Az adszorpció ellentétes folyamata, amelyben az adszorbens felületéről távozik a megkötött anyag. dezoxiribonukleinsav / DNS (deoxyribonucleic acid / DNA) A nukleinsavak csoportjába tartozó, dupla csavar alakú, összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az örökítőanyag. A DNS funkciója a tulajdonságok átörökítése és a fehérjeszintézis közvetett szabályozása. Az alábbi komponensekből épül fel: adenin / guanin / citozin / timin, 2-dezoxiribóz, foszforsav. Moláris

tömege 1 milliárd g/mol is lehet A DNS-molekula kettős hélix szerkezetű, azaz két egymás köré csavarodó láncból épül fel. Ezt a két láncot középen hidrogénkötések tartják össze. A DNS molekulamérete több millió nukleotid egység lehet. Fő előfordulási helye a sejtmag A DNS atomi szinten szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből és foszforból épül fel. 36 diafragma (diaphragm) def #1: Porózus fal a galváncellában, amely elválasztja a két elektródot, megakadályozva az oldatok keveredését, de az ionok diffúziója révén biztosítva a töltéskiegyenlítődést az oldatokban (másodrendű vezetés). def #2: Porózus, vékony hártya, ami a sóhídhoz hasonló szerepet tölt be a galváncellában. diasztereomerek / diasztereoizomerek (diastereomers / diastereoisomers) def #1: Olyan, több sztereocentrummal rendelkező sztereoizomerek, amelyek nem azonosak és nem tükörképei egymásnak, továbbá fizikai és kémiai

tulajdonságaikban is különböznek. Konfigurációjuk részben megegyező lehet. def #2: Két, szerkezetileg azonos vegyület, amelyek két vagy több sztereogén egységet tartalmaznak, és a szénatomok konfigurációja részben megegyezik, részben ellentétes. def #3: Olyan, több királis centrummal rendelkező molekula, amelynek legalább az egyik (de nem az összes) királis centruma eltérő konfigurációval rendelkezik. def #4: Olyan sztereoizomerek, amelyek molekulái egymással nem állnak tükörképi viszonyban. Egymástól mind fizikai sajátságaikban, mind akirális vagy királis reagensekkel szemben mutatott kémiai viselkedésükben különböznek. A diasztereomerek lehetnek királisak vagy akirálisak. diasztereoméria / diasztereoizoméria (diastereomerism / diastereoisomerism) def #1: A sztereoizoméria olyan fajtája, ami nem enantioméria. def #2: Olyan jelenség, amely akkor fordul elő, amikor egy vegyület két vagy több sztereoizomere eltérő

konfigurációval rendelkezik egy vagy több (de nem az összes) megfelelő sztereocentrumnál, és egymásnak nem tükörképei. def #3: Olyan viszony egy adott vegyület két vagy több sztereoizomere között, amelyben ezek a sztereoizomerek egymásnak nem tükörképei, és eltérő konfigurációval rendelkeznek egy vagy több (de nem az összes) megfelelő sztereocentrumnál. 37 diének (dienes) Olyan szerves vegyületek, amelyek két darab kettős kötést tartalmaznak. A kettős kötések egymáshoz viszonyított helyzete alapján csoportosíthatók. A kumulált diénekben a két kettős kötés közvetlenül egymás mellett található. A konjugált diénekben a kettős kötések között egy, az izolált diénekben kettő vagy kettőnél több egyszeres kötés található. diffúzió (diffusion) def #1: Anyagi részecskék áramlása, melyet a részecskék helytől függően változó koncentrációja okoz. def #2: Az anyagok részecskéinek a hőmozgás

következtében történő elkeveredése. def #3: Anyagok keveredése véletlenszerű molekuláris mozgás révén. def #4: Olyan külső hatás nélkül bekövetkező anyagáramlás, melynek következtében egy anyaghalmazban a kezdetben meglévő koncentrációkülönbségek kiegyenlítődnek. dihidrogén-foszfátok (dihydrogen phosphates) Dihidrogén-foszfát iont (H2PO4-) tartalmazó vegyületek. Pl: kalcium-dihidrogén-foszfát (Ca(H2PO4)2). dinamikus egyensúly (dynamic equilibrium) def #1: Olyan egyensúly, amelyben két, ellenkező hatású folyamat egyforma sebességgel zajlik. A dinamikus egyensúly fogalomkörébe többféle egyensúly is beletartozik, pl termikus egyensúly, kémiai egyensúly. def #2: Olyan állapot, amelyben valamely megfordítható fizikai vagy kémiai folyamat oda- és visszaalakulási sebessége megegyezik. Makroszkopikusan szemlélve a rendszert sem kvalitatív, sem kvantitatív változás nem tapasztalható, de mikroszkopikus nagyságrendben az

ellentétes irányú elemi folyamatok szüntelenül végbemennek. def #3: Olyan állapot, amelyben egy rendszer energiája statisztikailag a legvalószínűbb módon oszlik el. Akkor fordul elő, amikor az adott rendszerben az egyik irány aktivitása egyensúlyban van az ellentétes irányú aktvitással. 38 def #4: Egy adott rendszer állapota, amelyben az erők, hatások, reakciók stb. kiegyensúlyozzák egymást. Az illékony folyadékok folyadék-gőz egyensúlya és az oldható sók só-oldat egyensúlya mind példák a dinamikus egyensúlyra. dipól-dipól kölcsönhatás / orientációs kölcsönhatás / orientációs effektus / Keesomerő / permanens dipól–permanens dipól kölcsönhatás (dipole–dipole interaction / Keesom force / Keesom interaction / permanent dipole–permanent dipole interaction) def #1: Állandó elektromos dipólusmomentummal rendelkező molekulák között kialakuló elektrosztatikus kölcsönhatás. Olyan molekulák között alakul ki,

amelyekben az elektronok eloszlása kifelé nem egyenletes. Például ha egy nagyobb és egy valamivel kisebb elektronegativitású atom alkot egy molekulát, a nagyobb elektronegativitású atom kissé magához fogja vonzani a létrejött közös kötés elektronjait. A molekula ekkor polarizálódik: az elektronban dúsabb rész inkább negatív, az elektronban szegényebb rész inkább pozitív lesz. Az ellentétes pólusok vonzzák más molekulák ellentétes pólusait, ezért a molekulák össze tudnak tapadni. A molekulák hőmozgása következtében azonban ez a beállás a dipólus elektromos terének irányába csak részleges, a hőmérséklet növekedésével, a hőmozgás erősödésével csökken a kölcsönhatás erőssége. def #2: Aszimmetrikus töltéseloszlással rendelkező dipólusmolekulák között fellépő kölcsönhatás. Ez az erő hajlamos úgy rendezni a molekulákat, hogy a köztük lévő vonzás nagyobb legyen, ezzel csökkentve a helyzeti energiát. Az

egyik molekula pozitív pólusa vonzza a másik molekula negatív pólusát. A dipólusok így láncokká, halmazokká rendeződnek Két önálló atom között lévő permanens dipól-permanens dipól kölcsönhatás általában nincs, mivel atomok ritkán hordoznak állandó dipólust. Orientációs hatásnak is nevezik, mert a dipólusmolekulák a kedvező állapot irányába forgatják egymást. Orientációs kölcsönhatás elektrolitokat tartalmazó vizes oldatban nem szokott előfordulni. def #3: Dipólusmolekulák közötti elektromos vonzóerő miatt létrejött kölcsönhatás. Oka a részleges töltésmegoszlással bíró részecskék, illetve azok ellentétesen töltött pólusai között fellépő elektrosztatikus erőhatás. Kisebb molekuláknál (például ammónia, hidrogén-klorid) ez normál állapotban nem elegendő ahhoz, hogy az anyag gázfázisból kondenzáljon, de egy folyadékfázisú dipólusos rendszerben többé-kevésbé lokális rendezettséget

eredményez, azaz adott környéken lévő molekulák többé-kevésbé azonos irányba állnak be dipólusaik szerint. Meghatározó tényező a dipólusmomentum, a hőmérséklet és a részt vevő molekulák mérete. A kötési energia általában 0,8-12 kJ/mol között változik. diszacharidok / kettős szénhidrátok / biózok (disaccharides / double sugars / bioses) def #1: Két egyszerű monoszacharid egységből álló vegyületek. Nevezik őket még kettős cukroknak is. A molekula létrejöhet két egyforma, vagy két különböző monoszacharid kapcsolatából, illetve keményítők lebomlásakor is képződhetnek. Hidrolízissel két monoszacharid egységre bonthatók. Vízben jól oldódnak Fontosabb képviselői: szacharóz, laktóz, laktulóz, trehalóz, cellobióz, maltóz, izomaltóz, izomaltulóz. def #2: Olyan glikozid típusú vegyületek, amelyekben az aglikonrész is cukor. A diszacharidok két molekula monoszacharidból egy molekula víz kilépésével

keletkező vegyületek. Savas hidrolízis esetén egyszerű cukrokká vagy cukorszármazékokká (pl. uronsavvá, aminocukorrá) esnek szét. A két monoszacharid egység között a kapcsolat kialakulhat a két glikozidos hidroxilcsoport részvételével, vagy egyik monoszacharid glikozidos és a másik komponens valamely alkoholos 39 hidroxilcsoportjának kondenzációjával. Az előbbi esetben a diszacharidokban szabad glikozidos hidroxilcsoport nincs és ennek következtében a Fehling-oldatot nem redukálják, ezért ezeket nemredukáló diszacharidoknak nevezzük. A diszacharidok másik csoportja szabad glikozidos hidroxilcsoporttal rendelkezik, ennek következtében a Fehling-oldatot redukálják és ezért ezeket redukáló diszacharidoknak nevezzük. diszpergálás (disperse) Az anyagnak kisebb méretű részekre történő darabolása. diszperz rendszer / diszperzió (disperse system / dispersion) def #1: Olyan anyagi rendszer, amelyben az egyik komponens a másikban

valamilyen módon szét van oszlatva. A diszperz rendszert három további kategóriára lehet bontani: heterogén rendszer, kolloid rendszer, homogén rendszer. def #2: Olyan, legalább kétkomponensű rendszer, amelyben az egyik komponens (diszperziós közeg, diszperziós fázis, diszperziós anyag, diszpergáló közeg, diszpergáló fázis, diszpergáló anyag, folytonos közeg, folytonos fázis) részecskékre oszlatott állapotban tartja a másik komponenst (diszperz rész, diszperz fázis, diszperz anyag, diszpergált rész, diszpergált fázis, diszpergált anyag, diszperzum). A diszperz rendszerek csoportosíthatók a diszpergált részecskék mérete szerint, valamint a diszpergált anyag és a diszpergáló közeg halmazállapota szerint. A diszperz rendszer stabilitását a diszpergált részecskék kicsapódásra és leülepedésre való hajlama határozza meg. Minél inkább eloszlatott állapotban maradnak a részecskék, annál inkább marad stabil a rendszer. A

felületaktív anyagok a kicsapódás megakadályozásával segíthetnek stabilizálni a rendszert. def #3: Legalább két komponensből álló keverék, melyek közül az egyik apró darabokra illetve szemcsékre szétoszlatva (diszpergálva) van jelen a másik, összefüggő komponensben. A folytonos (összefüggő), mátrix jellegű anyagot diszperziós közegnek nevezik, a "szemcséset" diszperz fázisnak. Mindkét komponens lehet bármely halmazállapotú Ha a diszperziós fázist nagyjából azonos méretű részecskék alkotják, akkor a rendszer monodiszperz (izodiszperz), ha különböző méretűek, akkor polidiszperz. def #4: Olyan keverék, amelynek két fő komponense a diszperziós közeg és a diszperz fázis. A diszperziós közeg a rendszer összefüggő, molekulárisan folytonos része, míg a diszperz részt a folytonos közegben eloszlatott részecskék alkotják. diszperziós kolloid / fáziskolloid (multimolecular colloid) def #1: Olyan kolloid

rendszer, amelynek folyamatos diszpergáló közegében gáz, folyadék vagy szilárd mikrofázisok, felülettel határolt részecskék találhatók. def #2: Olyan kolloid, amelyben egy anyag nagy számú atomjai vagy molekulái felgyülemlenek, összetapadnak, ezzel kolloidális méretű, fázissal határolt gócokat, csapadékszemcséket hozva létre. Pl: arany szol, kén szol 40 diszperziós kölcsönhatás / diszperziós effektus / London-féle erő / indukált dipól– indukált dipól kölcsönhatás (dispersion force / London force / London dispersion force / induced dipole–induced dipole interaction / fluctuating dipole–induced dipole interaction / instantaneous induced dipole–induced dipole interaction) def #1: Olyan kötés, amely lezárt elektronhéjú atomok vagy molekulák között alakul ki, melyek kifelé teljesen apolárisak. Ilyenkor alacsony hőmérséklet esetén statisztikusan az elektronburok deformálódhat, ezáltal egy kis mértékben polarizálódik

a molekula, amely így már polarizálhatja a szomszédos molekulákat, s azokkal összetapadhat. Kisebb molekulák nehezebben, nagyobb molekulák könnyebben polarizálódnak. A kötés energiája az elsőrendű kötések energiájának kb. huszadrésze Ezért a molekularácsos szerkezetű anyagok (elemek és vegyületek) alacsony olvadás- és forráspontúak: közönséges körülmények között gázhalmazállapotúak vagy folyékonyak, de ha molekulatömegük elég nagy, akkor szilárdak is lehetnek. Kristályaik meglehetősen puhák A diszperziós kölcsönhatás annál erősebb, minél nagyobb a molekula mérete, és minél több az egy molekulára jutó elektronok száma. def #2: Apoláris molekulák vagy atomok között létrejövő kölcsönhatás, amely a másodrendű kötések közül a leggyengébb fajta. Az eredetileg apoláris molekulák elektronrendszerének az atommag körüli rezgése átmeneti, gyenge dipólusosságot eredményezhet. Emiatt a pillanatnyi dipólusok

között rövid ideig tartó, megszűnő, majd újra kialakuló, gyenge elektrosztatikus vonzás jöhet létre. Ezt a molekulák olyan rendeződése követi, hogy a pillanatnyi dipólusok ellentétes töltésükkel fordulnak egymás felé. Az így rendeződő dipólusok polarizáló hatásuk révén fokozzák egymás polaritását. A molekulák közötti diszperziós kölcsönhatás nagyobb, ha a kapcsolódó atomoknak sok elektronjuk van. def #3: Apoláris molekulák vagy atomok között kialakuló, gyenge kölcsönhatás. Az elektronfelhő átmeneti torzulásának köszönhetően gyenge dipólusok alakulnak ki, melyek között megjelenik az elektrosztatikus vonzás. Az apoláris molekulákban az elektronok számának növekedésével az atomok mérete is nő, így nagyobb térrészben mozoghatnak, ezáltal pedig jelentősebb lehet a töltéselkülönülés, a polarizáció. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy elem rendszáma, annál erősebb diszperziós

kölcsönhatás kialakítására képes. def #4: Gyenge kölcsönhatás, amely apoláris atomok és molekulák között jöhet létre. A gömbszerű elektroneloszlással bíró atomok apolárisak, mivel nem rendelkeznek állandó dipólusmomentummal. De ez csak akkor igaz, ha adott időtartam alatt nézzük az átlagos elektroneloszlást. Ha viszont egy adott pillanatban vizsgáljuk meg az elektronburok sűrűségét, akkor azt tapasztaljuk, hogy az eloszlás nem feltétlenül egyenletesen gömbszerű, hanem helyenként eltérések lehetnek. A szférikus szimmetria efféle torzulása legfőképp az atomok közötti ütközéseknek köszönhető. Az elektronok egyenlőtlen eloszlása átmeneti dipólust képez, ami megfelelő távolság esetén szintén átmeneti dipólust eredményezhet a többi szomszédos 41 atomban, ennek következtében pedig vonzó kölcsönhatás alakulhat ki az atomok között. A többi dipólus-alapú kölcsönhatással ellentétben a diszperziós erő

mindig vonzó hatást fejt ki. A nagyobb felületű molekulák általában erősebb diszperziós kölcsönhatást képesek létrehozni. A kötési energia általában 0,8-12 kJ/mol között változik. disszociáció (dissociation) def #1: A megfordítható (reverzibilis) reakciók típusa, ahol egy anyagból két vagy többféle termék keletkezik. Leggyakrabban vízben végbemenő folyamat, amely akkor következik be, ha a hidratáció során felszabaduló energia nagyobb vagy egyenlő, mint a rácsenergia vagy a kovalens kötés energiája. Például a nátrium-klorid vízben való oldódásakor hidratált Na+- és Cl-ionokra esik szét, mivel az ionok hidratációs energiájának értéke nagyobb, mint a kristály rácsenergiája. A dipólusmolekulákból álló hidrogén-klorid-gáz is jól oldódik vízben, mert a hidratációs energia fedezi a hidrogén és klór közötti kovalens kötés felbontásához szükséges energiát, ezért a molekula hidratált H+- és Cl--ionokra

disszociál. Az utóbbi esetben kémiai reakció is végbemegy, mert a H+-ion datív kötéssel egy vízmolekulához kapcsolódik, és létrejön a savas kémhatást okozó oxóniumion (H3O+). def #2: Egy adott molekuláris képződmény különválása két vagy több molekuláris képződményre. def #3: Általános jelenség, amely során molekulák vagy ionvegyületek válnak szét kisebb részekre (atomokra, ionokra vagy gyökökre). A disszociáció folyamata általában reverzibilis különválást jelent. disszociációfok (degree of dissociation / dissociation degree) def #1: A disszociáció mértékét jelző szám, amely egyenlő a disszociált és a bemérési koncentráció arányával. Oldatok esetén a disszociációfok általában csak a gyenge savakra vagy bázisokra van alkalmazva, ugyanis az erős savak vagy bázisok esetében – a tömény oldatok kivételével – 100%-os a disszociáció. def #2: Olyan arányszám, amely megmutatja, hogy az egyensúlyhoz

vezető reakcióknál mennyi a disszociált anyagmennyiség az összes kiindulási anyagmennyiséghez viszonyítva. Mértékegység nélküli szám, értéke 0 és 1 között változik. Ha a disszociáció 100%-os, akkor a 42 disszociációfok értéke 1. A disszociációfok gyenge savak és bázisok esetében a savállandó, a bázisállandó és a bemérési koncentrációk ismeretében kiszámítható. Jele: α, mértékegysége: nincs Képlete a koncentráció vonatkozásában: � = �� �� ahol cd a disszociált anyag koncentrációja, ck pedig a kiindulási / bemérési anyag koncentrációja. Képlete az átalakult és a kiindulási anyagmennyiség vonatkozásában: � = ahol nd a disszociált anyag anyagmennyisége, anyagmennyisége. �� �� nk pedig a kiindulási / bemérési anyag Képlete az egyensúlyi és a kiindulási anyagmennyiség vonatkozásában: � = 1− ahol ne az egyensúlyi anyagmennyiség, anyagmennyisége. �� �� nk pedig

a kiindulási / bemérési anyag égéshő / égési entalpia (heat of combustion) def #1: Adott anyag 1 móljának teljes oxidálódásakor felszabaduló energia. def #2: Az a hőmennyiség, amely felszabadul egy mól éghető anyag tökéletes elégetésekor oxigén jelenlétében. def #3: Egységnyi mennyiségű éghető anyag tökéletes égésekor felszabaduló energia. def #4: Az a hőmennyiség, amely az adott anyag adott mennyiségének égése során keletkezik. Kétféle égéshőt tartanak számon: a felső fűtőértéket és az alsó fűtőértéket Ezek egymástól abban különböznek, hogy a végtermékeket mennyire hagyják lehűlni, és a keletkezett gőzöket lecsapódni. Sok esetben a felső fűtőértéket égéshőnek mondják, az alsó fűtőérték helyett pedig egyszerűen a fűtőértékre hivatkoznak. Jele: ΔéH, mértékegysége: kJ mol egyensúlyi állandó (equilibrium constant) def #1: Egy kémiai reakció egyensúlyát kifejező mennyiség, amely a

reakcióhányados dinamikus egyensúlyban kapott értékével egyenlő. def #2: Egy kémiai reakció egyensúlyát kifejező mennyiség, amely egyenlő a termékek megfelelő hatványon vett egyensúlyi koncentrációinak szorzata és a kiindulási anyagok egyensúlyi koncentrációinak megfelelő hatványon vett szorzatának hányadosával. egyesített gáztörvény (combined gas law) 43 def #1: A Charles-törvény, a Boyle–Mariotte-törvény, valamint az Amontons-törvény egyesített formája. def #2: A tökéletes gáz abszolút hőmérséklete, nyomása és térfogata közötti matematikai összefüggés. def #3: Az ideális gázok egy adott mennyiségének viselkedését leíró állapotegyenlet, mely szerint a gáz nyomásának és térfogatának szorzata és az abszolút hőmérsékleti skálán mért hőmérsékletének hányadosa konstans. Képlete: �∗� = �������� � ahol p az ideális gáz nyomása, V a térfogata, T a hőmérséklete.

Ebből következik, hogy: �1 ∗ �1 �2 ∗ �2 = �1 �2 ahol az alsó indexben szereplő számok a gáz különböző állapotait jelölik. egyesülés (combination) Olyan kémiai reakció, amely során két vagy több anyagból egy anyag keletkezik. egyszerű éterek / szimmetrikus éterek (simple ethers / symmetrical ethers) Olyan éterek, amelyekben az éterkötés két oldalán azonos szénhidrogéncsoportok helyezkednek el. egyszerű fehérjék / proteinek (simple proteins / proteins) Olyan fehérjék, amelyek csak aminosavrészekből állnak. egyszerű lipidek (simple lipids) Olyan természetben is előforduló apoláris molekulák, melyek nem elszappanosíthatóak, azaz lúgos hidrolízissel történő bontásuk nem lehetséges. Csoportjukba beletartoznak a zsírsavak, terpének, karotinoidok, szteroidok, zsíralkoholok, hosszúláncú aldehidek, hosszúláncú ketonok, továbbá egyes alkaloidok, feromonok, eikozanoidok és vitaminok. elegy def #1: Két vagy

több komponensből álló homogén rendszer, amelyben az alkotók aránya nem kötött. def #2: Homogén, többkomponensű rendszer, amelyben az alkotórészek aránya tetszőlegesen változtatható anélkül, hogy közben új fázis keletkezne vagy tűnne el. def #3: Azonos halmazállapotú komponensekből álló, határfelülettel nem rendelkező rendszer. Az elegy abban különbözik az oldatoktól, hogy komponensei mindig azonos halmazállapotúak, és maga az elegy lehet akár légnemű is. 44 elegyedési kontrakció / elegyítési kontrakció Meghatározott két folyadék (pl. víz és alkohol) összeöntésekor fellépő térfogatcsökkenés Ez a jelenség a különböző anyagok részecskéinek eltérő méretével magyarázható. A kisebb részecskék bejutnak a nagyobbak között maradt hézagokba, így a rendelkezésre álló helyet jobban kitöltik együttesen. elektród (electrode) def #1: Az elektrolit és a vele közvetlenül érintkező fémes vezető rendszere.

A pozitív ionok a negatív töltésű elektród felé mozdulnak el, a negatívak pedig a pozitív töltésű elektród felé. Az elektródokhoz érve az ionok elvesztik töltésüket és kiválnak. def #2: Elsőrendű vezetőből (fém vagy grafit) és vele közvetlenül érintkező másodrendű vezetőből (elektrolit oldata vagy olvadéka) álló rendszer. def #3: Olyan heterogén elektrokémiai rendszer, amelyben legalább két fázis érintkezik, és ezek közül az egyik elektron- vagy félvezető, a másik pedig ionvezető. def #4: Olyan rendszer, amelyben egy határfelületen (fázishatáron) az elektródreakció végbemegy. Egy elektrokémiai cella minimálisan két elektródból épül fel, ezért az elektródot gyakran félcellának is nevezik. def #5: Az az elektromos vezető, amelyen keresztül az elektromos áram belép az adott rendszerbe / anyagba. def #6: Olyan elektromos vezető, amely elektromos áramot visz nemfémes anyagokba. Az elektródok jó vezetők, de

anyaguk nem feltétlenül fém. elektródpotenciál (electrode potential) def #1: Egy elektrokémiai rendszer elektromos potenciálkülönbsége. def #2: Egy félcellában (elektródban) az oldat és az elektrolit között kialakuló potenciálkülönbség. Közvetlenül nem mérhető, mivel a méréshez a kört zárttá kell tenni, ami egy másik félcella bevezetését jelentené. def #3: Az elsőrendű vezető és az elektrolit közötti egyensúlyi potenciálkülönbség. Az elektródpotenciál abszolút értéke nem mérhető, de a különböző elektródok közötti potenciálkülönbség igen. A standard-hidrogénelektród elektródpotenciálja nulla, az összes többi elektród potenciálja ehhez viszonyított. def #4: Az elektronok potenciális energiája az elektródon, de ez csak elvi definíció, mivel ennek abszolút értéke nem határozható meg. A gyakorlatban ez olyan relatív érték, mely egy megegyezéses 0-ponthoz, a standard-hidrogénelektród potenciáljához

viszonyítandó. def #5: Annak a galvánelemnek az elektromotoros ereje, amelynek egyik elektródja a vizsgált, a másik a standard-hidrogénelektród. Az elektromotoros erőt így kiszámíthatjuk bármely galvánelem két elektródjának potenciálkülönbségeként. Az elektromotoros erő értéke megegyezés szerint csak pozitív lehet, ezért mindig a katód potenciáljából vonjuk ki az anódét. Az elektromotoros erőt a két elektródpotenciál befolyásolja, az elektródpotenciál pedig függ az anyagi minőségtől, az ionkoncentrációtól, a hőmérséklettől valamint a nyomástól (főként a gázelektródok esetén). Jele: ε, mértékegysége: V 45 elektrokémia (electrochemistry) def #1: Az elektromos áram hatására bekövetkező kémiai változásokkal, valamint a kémiai energia elektromos energiává alakításának folyamataival, törvényszerűségeivel foglalkozó tudományág. def #2: A kémiai és elektromos energia kölcsönös átalakulásával

foglalkozó tudományág. Azokat a folyamatokat és jelenségeket tárgyalja, amelyek az ionos rendszerekben, valamint az ionos rendszer–fém, illetve félvezető határán (elektródokon) lépnek fel. elektrokémiai cella / elektrokémiai rendszer (electrochemical cell / electrochemical system) def #1: Olyan rendszer, amelyben két elektronvezető merül egy, vagy egy-egy ionvezetőbe, elektrolitba. def #2: Olyan rendszer, amely biztosítja a fémes vezetőn keresztül történő elektronátmenetet, az anód- és katódtér elkülönítését és az elektrolitos (másodrendű) vezetést. Fajtái: galváncella, elektrolizáló cella. elektrokémiai egyenérték (electrochemical equivalent) def #1: Az elektródon semlegesítődött kémiai elemek anyagi minőségére jellemző állandó, melynek számértéke megegyezik az adott elemből 1 coulomb töltés által semlegesített anyag tömegével. def #2: Egy adott elem azon mennyisége, amelyet ionjának oldatából elektrolízissel

1 coulomb töltés felszabadít. Jele: z elektrokémiai feszültségi sor / potenciálsor (electrochemical series) A kémiai elemek az elektródpotenciáljuk alapján sorba rendezve. Nulla az elektródpotenciálja a hidrogénelektródnak. Elektropozitívak azok az elemek, amelyek a hidrogénhez képest könnyebben adnak le elektront az oldatban, elektropozitívak pedig azok, amelyek az oldatukból elektront vesznek fel. A sor megadja azt a sorrendet, amely szerint a fémek egymást helyettesíthetik sóikban; az elektropozitív fém helyettesíti a hidrogént a savakból. A sort néha aktivitási sorként is említik. A főbb fémek és a hidrogén sorrendje: K, Ca, Na, Mg, Al, Zn, Cd, Fe, Ni, Sn, Pb, H2, Cu, Hg, Ag, Pt, Au. elektrokémiai folyamatok / elektrokémiai reakciók (electrochemical processes / electrochemical reactions) def #1: Az elektrokémiai folyamatok heterogén redoxireakciók, amelyekben az oxidáció és a redukció mindig a folyékony és a szilárd

halmazállapotú anyag érintkezési, más szóval határfelületén megy végbe, térben egymástól elkülönítve, miközben elektromos energia szolgáltatása vagy felhasználása történik. Az elektrokémiai reakciók a hasonlóság ellenére nem azonosak a kémiai redoxireakciókkal. def #2: Olyan heterogén redoxireakciók, amelyekben az oxidáció és a redukció mindig a folyadék (elektrolit) és a szilárd anyag (elektród) érintkezési, más szóval határfelületén megy végbe. A folyamatok térben egymástól elkülönítve, elektrokémiai rendszerben zajlanak, 46 miközben elektromos energia termelése vagy felhasználása történik, a kémiai és elektromos energia kölcsönös átalakulása révén. Az elektrokémiai reakció nem azonos a kémiai redoxireakcióval, hanem annak egy speciális esete. elektrokémiai potenciál (electrochemical potential) def #1: Az elektrokémiai rendszerek termodinamikai tulajdonságainak leírására szolgáló mennyiség.

Töltéssel nem rendelkező molekulák esetén az elektrokémiai potenciál megegyezik a kémiai potenciállal. def #2: A teljes parciális moláris szabadentalpia az elektrokémiai rendszerekben. def #3: A kémiai potenciálból és az elektromos potenciálból adódó mennyiség. elektrolit (electrolyte) def #1: Szabadon mozgó elektronokat tartalmazó oldat vagy olvadék, amely vezeti az áramot. Erős elektrolitoknak nevezik azokat a vegyületeket, amelyek teljesen disszociálnak az oldatban, míg gyenge elektrolitoknak, amelyek csak részben disszociálnak. def #2: Olyan vegyület, amelynek vizes oldata vagy olvadéka elektromos áram vezetésére képes. Erre mozgékony töltéshordozók (anionok és kationok) révén válik képessé Ilyen elektrolitok például a sók, savak és bázisok. def #3: Olyan oldat vagy olvadék, amelyben szabadon mozgó, töltéssel rendelkező részecskék (ionok) vannak, ezért az elektromos áramot jól vezeti. Ilyen például a konyhasóoldat

vagy a dipólusos hidrogén-klorid vizes oldata. def #4: Azok a vegyületek, amelyek oldott vagy olvadt állapotukban vezetik az elektromos áramot, mert pozitív és negatív töltésű ionokra esnek szét. elektrolizáló cella (electrolytic cell) def #1: Olyan rendszer, amely elektromos energiát kémiai energiává alakít. Részei: elektródok (anód, katód), elektrolitoldat vagy -olvadék, fémes vezető, egyenáramú áramforrás. Az elektródokon oxidáció (anód), illetve redukció (katód) megy végbe. def #2: Olyan elektrokémiai cella, amelyben külső forrásból származó elektromos energia segítségével önként végbe nem menő reakció játszódik le. Az elektrolizáló cellában az anód a pozitív, a katód pedig a negatív elektród. def #3: Elektromos energiát kémiai energiává alakító berendezés. Elektrolitoldatból vagy elektrolitolvadékból és két elektródból (anód és katód) áll, melyekre a megfelelő galvánelem elektromotoros erejénél

nagyobb feszültségű egyenáramot szükséges kapcsolni. 47 Az elektrolizáló cellában a kationok az elektronfelesleggel rendelkező, negatív töltésű katód felé vándorolnak, és ott redukálódnak (egy vagy több elektront vesznek fel). Az anionok ezzel szemben az elektronhiánnyal rendelkező, pozitív töltésű anód felé vándorolnak, és ott oxidálódnak (egy vagy több elektront adnak le). A fémek és a hidrogén mindig a katódon, az oxigén vagy a savmaradék mindig az anódon válik ki. elektrolízis (electrolysis) def #1: Elektromos energia hatására bekövetkező redoxireakció, mely során elektromos energia alakul át kémiai energiává. Elektrolízis során a pozitív ionok a katódhoz, a negatív ionok az anódhoz vándorolnak. A reakciók az elektródoknál történő elektronátadási reakciók, azaz redoxireakciók. Az anódnál az oldat negatív ionjai elektronokat adhatnak le, miközben semlegesítődnek. Az elektród atomjai is adhatnak le

elektronokat, és pozitív ionként oldatba kerülhetnek. A reakció mindkét esetben oxidáció A katódnál az oldat pozitív ionjai elektront vehetnek fel, miközben semlegesítődnek. A katódreakciók redukciók def #2: Az elektródokon egyenáram hatására történő anyagkiválás. Az elektrolízis során mindig azok az ionok semlegesítődnek az adott póluson, amelyeknek a semlegesítéséhez a legkisebb energia szükséges. def #3: Elektromos áram hatására az elektrolit oldata vagy olvadéka és az elektródok határfelületén lejátszódó redoxireakciók összessége. Az elektrolízis során a katódon redukció, az anódon oxidáció játszódik le. Ha az oldatban több azonos előjelű töltéssel rendelkező ion van, akkor az elektródokon mindig az a változás játszódik le, amelyik kevesebb energiát igényel. Az oxidáció és redukció elektrolizáló cellában megy végbe, amely két fémből vagy más elsőrendű vezetőből (pl. grafit), elektrolitoldatból

vagy -olvadékból és egyenáramú feszültségforrásból áll. elektromos dipólus (electric dipole) def #1: Két azonos nagyságú, de ellentétes előjelű, egymástól állandó távolságra lévő pontszerű elektromos töltés. def #2: Két pontszerű töltésből álló töltésrendszer, amelyek töltésmennyiségei egyenlők és ellentétes előjelűek. elektromos dipólusmomentum / elektromos dipólusnyomaték (electric dipole moment) 48 def #1: Azoknak az elektromosan töltött testeknek (dipólusoknak) egyik jellemző sajátsága, ahol a két elektromos pólus (a pozitív és a negatív) elkülönül, tehát az ellentétes töltések középpontja a rendszeren belül nem egy pontba esik. Nagysága megadja, hogy mennyire poláris egy adott vegyület. def #2: A pozitív és negatív elektromos töltések elkülönültségének a mértéke egy adott rendszeren belül, azaz a rendszer összpolaritásának mértéke. def #3: Fizikai vektormennyiség, mely a negatív

töltések súlypontjából a pozitívak súlypontja felé irányul, nagyságát pedig a két töltéssúlypont közötti távolság és a parciális töltés szorzata adja meg. Jele: μ, mértékegysége: D (debye) Képlete: � =�∗� ahol δ a részleges töltés, d pedig a két töltéssúlypont közötti távolság. elektromos ellenállás (electrical resistance) def #1: Az elektromos vezető belső szerkezetéből adódó, a töltések rendezett mozgását gátló tulajdonság. Értéke függ a hőmérséklettől is def #2: Az elektromos vezető két pontjára kapcsolt feszültség és a vezetőn áthaladó áram erősségének a hányadosaként értelmezett fizikai mennyiség. Jele: R, mértékegysége: Ω (ohm) Képlete: �= ahol R az oldat ellenállása, áram. � � U a két elektród közé kapcsolt feszültség, I pedig az oldaton átfolyó elektromos vezető (electrical conductor) def #1: Olyan anyag, amely képes biztosítani a töltések mozgását egy

vagy több irányba. def #2: Olyan anyag, amely szabadon mozgó, elektromosan töltött részecskéket tartalmaz. elektromos vezetőképesség / konduktancia (electrical conductivity) A mozgékony töltéshordozókat tartalmazó testek vagy folyadékok azon tulajdonsága, hogy szerkezetükből adódóan a töltéshordozók jelenlétével képesek biztosítani a rendezett töltésmozgást. Értéke függ a hőmérséklettől is Az elektromos vezetőképesség az elektromos ellenállás reciproka. Jele: G, mértékegysége: S (siemens) Képlete: �= � � 49 ahol G az oldat vezetése, feszültség. I az oldaton átfolyó áram, U pedig a két elektród közé kapcsolt elektromotoros erő (electromotive force) def #1: Egy áramforrás üresjárati feszültsége, a két elektród közötti maximális feszültség (potenciálkülönbség), amit akkor mérhetünk, ha az áramforráson keresztül nem folyik áram. Az elektromotoros erő elnevezés arra utal, hogy az

elektrosztatikus feszültségtől eltérő természete van. def #2: Elektromos áram egy adott forrása által létrehozott legnagyobb potenciálkülönbség. A gyakorlatban a belső ellenállása miatt csak akkor figyelhető meg, amikor a forrás nem szolgáltat áramot. def #3: A galváncella két elektródja közötti maximális potenciálkülönbség, amelyet akkor mérünk, ha a cellán nem folyik át áram. Ennél mindig kisebb feszültséget mérünk (mert a cellán méréskor áram folyik át), ez a feszültségérték a kapocsfeszültség. def #4: Annak a töltésszétválasztó hatásnak a mértéke, amely az áramforráson belül a pozitív töltést az alacsonyabb potenciálú hely felől a magasabb potenciálú hely felé mozgatja. Az elektromotoros erő feszültség jellegű mennyiség. def #5: Az a cellapotenciál, ami akkor mérhető, ha a cellán nem folyik át áram, azaz a terhelésmentes cellapotenciál. Előjele mindig pozitív Jele: EMF | E | ℰ,

mértékegysége: V elektron (electron) Az atomot felépítő szubatomi részecskék egyike. Negatív elektromos töltéssel rendelkezik, mely nagysága megegyezik a proton töltésével, de előjele azzal ellentétes. Tömege elhanyagolhatóan kicsi a protonhoz és a neutronhoz képest. Az elektronokat elektromos vonzóerő tartja az atommag környezetében. Az atompályákon elhelyezkedő elektronok energiáját kétféle mennyiség adja meg: a helyzeti energia és a mozgási energia. Jel: eTömeg: 9,1093837015(28)*10-31 kg | 5,48579909070(16)10-4 u Elektromos töltés: -1,602176634*10-19 C Relatív tömeg: 1/1836 Relatív töltés: -1 elektronaffinitás (electron affinity) def #1: Az az energia, amely egy atom esetében egy elektron befogásához szükséges. Az elektronaffinitás halogénelemek csoportján belül a rendszám növekedésével csökken, kivétel a fluor, amelynek az elektronaffinitása valamivel kisebb, mint a klóré. Két kapcsolódó atom közül az képes

erősebben magához vonzani a kötő elektronpárt, amelyiknek nagyobb az elektronaffinitása (vagyis anionná alakulásakor nagyobb energia szabadul fel). def #2: Az az energia, amely akkor szabadul fel vagy nyelődik el, ha 1 mol alapállapotú szabad atomból egyszeresen negatív töltésű ion képződik. Az elektronaffinitás definiálásában még nincs nemzetközi egyetértés. Sokan az elektronfelvételhez kötik, míg mások az anion semleges állapotának visszaállításához. 50 Jele: Ea, mértékegysége: kJ mol elektronburok / elektronfelhő (electron cloud) def #1: Egy atom elektronhéjainak összessége. Az elektronfelhő elnevezés csak szemléletes, arra utalva, hogy az atomnak nincs jól definiált határfelülete. def #2: Az a térrész, amely magában foglalja egy atom összes atompályáját. elektronegativitás (electronegativity) def #1: A kovalens kötésben részt vevő atomoknak az a képessége, hogy a molekulán belül vonzzák a kovalens kötést

létrehozó elektronpárt. Kísérleti úton meghatározott szám, mely önmagában nem hordoz kémiai értelmet, mindig más atom elektronegativitásához kell viszonyítani. Az elektronegativitás az elektronaffinitástól és az ionizációs energiától függ Annak az elemnek, melynek nagy az elektronaffinitása és az ionizációs energiája, annak nagy az elektronegativitása is. def #2: Elektronvonzó képesség, amely meghatározza, hogy a kovalens kötést létrehozó kötő elektronpár melyik atomhoz tartozik jobban a molekulán belül. A kovalens kötésben a kötő elektronpár, illetve elektronpárok mindig a nagyobb elektronegativitású atomhoz helyezkednek el közelebb. def #3: Viszonyszám, amely a kötésben lévő atomok elektronvonzó képességét jellemzi. Legkisebb értéke 0,7 (francium), legnagyobb értéke pedig 3,98 (fluor). Jele: EN | χ, mértékegysége: nincs 51 elektronhéj (electron shell) def #1: Egy adott atomban az azonos főkvantumszámú

elektronok állapotát leíró atomi pályák összessége. def #2: A közel azonos méretű atompályákon mozgó elektronok összessége. Az egyes elektronhéjakon elhelyezkedő elektronok maximális száma 2n2. Az elektronhéjak további szervezettségi egységekre, alhéjakra bonthatók, az alhéjak pedig atompályákra. def #3: Azonos főkvantumszámú atompályákon mozgó elektronok alkotta héj. Egy atom elektronhéjainak összessége alkotja az elektronburkot. Az elektronok számától függően egy 52 adott atomnak több elektronhéja is lehet, melynek pontos számát a periódusos rendszer periódusai is megadják. Az elektronhéjak jelölése a főkvantumszámmal, vagy a számnak megfelelő betűkkel történik a növekvő energiának megfelelő sorrendben: 1 (K), 2 (L), 3 (M), 4 (N), 5 (O), 6 (P), 7 (Q). elektronpálya (electron orbital) Az atompálya és a molekulapálya közös elnevezése. elektronpár (electron pair) def #1: Két olyan elektron, amely azonos

atompályán vagy azonos molekulapályán tartózkodik. Mivel egy elektronpályán maximum 2 elektron tartózkodhat, ezért az elektronok vagy egyesével, vagy párban fordulnak elő a pályákon. def #2: Két olyan elektron, amelynek megegyező kvantumszámai vannak a spinkvantumszámot kivéve. elektronszerkezet / elektronkonfiguráció (electron configuration) def #1: Elektronok elrendeződése az atommag körül. Az elektronszerkezet szervezettségi szintjei az elektronhéjak, az alhéjak, az atompályák és az elektronok, melyek a kvantumszámokkal jellemezhetők. Az adott atom elektronjai bizonyos körülmények között képesek atompályát váltani foton formájában elnyelt vagy kisugárzott energia által, megváltoztatva ezzel az elektronszerkezetet is. def #2: Elektronok elhelyezkedése az atomokban vagy a molekulákban. Az elektronszerkezet határozza meg az atomok és molekulák kémiai viselkedését is. Az elektronszerkezet szervezettségi szintjei: elektronburok

> elektronhéj > alhéj > atompálya > elektron. A kérdéses atom olyan alhéjainak, amelyeken elektronok találhatók, energiasorrendben megadott felsorolása. A felsorolásban a főkvantumszámmal (n) és a mellékkvantumszámból (ℓ) származtatott betűvel jelöljük az egyes alhéjakat, és jobb felső indexben adjuk meg az alhéjon lévő elektronok számát. Pl: az oxigén alapállapotú elektronkonfigurációja: 1s 22s22p4 vagy csak a vegyértékelektronokat részletezve: [He]2s22p4. elemi cella (unit cell) def #1: A részecskék (atomok, ionok vagy molekulák) csoportja egy kristályban, mely három dimenzióban ismétlődik a kristályrácsban. def #2: A kristályrácsnak az a legkisebb térbeli egysége, amelyet a tér három irányába, önmagával párhuzamosan eltolva felépíthető az egész kristályrács. Az elemi cella élhossza és az élek által bezárt szögek (rácsállandók) jellemzők az adott kristályrácsra, az illető anyagra. Az elemi

cellák közül leggyakoribb a kocka (pl. NaCl), a négyzetes hasáb (pl Sn) és a hatszöges (pl. grafit) def #3: Egy adott kristályrácsszerkezet olyan eleme, amely rendelkezik a rács egészének szimmetriaviszonyaival, és amelyből megfelelő transzlációs műveletekkel az egész rács felépíthető. Azon elemi cellát, melynek térfogata minimális, primitív cellának nevezik elemmolekulák (homonuclear molecules) 53 Azonos atomból álló molekulák, melyek mindig apolárisak. A molekulák atomjait kovalens kötés tartja össze, amely szintén apoláris. Képviselői: H2, C60, C70, C540, N2, O2, O3, O8, F2, P2, P4, S2, S3, S6, S8, Cl2, As2, As4, Br2, I2, At2 Közülük kiemelkedő jelentőséggel bírnak a kétatomos elemmolekulák. Standardhőmérsékleten és -nyomáson kizárólag a következő elemek alkotnak kétatomos elemmolekulákat: hidrogén, nitrogén, oxigén, fluor, klór. Magasabb hőmérsékleten, gázhalmazállapotban a bróm és a jód is ilyen

molekulákat képez. elimináció (elimination reaction) def #1: Olyan szerves kémiai reakció, amely során egy vegyület molekulájából egy kisebb molekula hasad ki. Az elimináció az addícióval ellentétes irányú folyamat A telített halogénezett szénhidrogének jellemző reakciója. def #2: Olyan reakció, melynek során egy vegyület kisebb molekula kilépése közben alakul új vegyületté. Az elimináció során a molekula vagy telítetlenné válik, vagy az átalakulás révén új gyűrű képződik. elsődleges biogén elemek / organogén elemek (primary biogenic elements / organogenic elements) A sejtek anyagainak mintegy 99%-át teszik ki. Tagjai: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén elsőfajú vezető / elektronvezető / fémes vezető (metallic conductor) Olyan anyag, amelyben az elektronok elmozdulása hozza létre az elektromosáram-vezetést. Az elsőfajú vezetők közé főleg a fémek és a félvezetők tartoznak. Vezetőképességük a

kristályszerkezeten alapul, amelyben a le nem kötött vegyértékelektronok sok atom közös elektronjaivá válnak, és szabadon elmozdulhatnak. elsőrendű kötések / elsődleges kötések / intramolekuláris kötések (primary bonds / strong bonds / intramolecular bonds) Nagyságrendekkel erősebbek, mint a másodrendű kötések, csak nagy energia-befektetéssel lehet őket elszakítani. Az elsőrendű kötések hozzájárulnak a kedvező elektronszerkezet kialakításához. Az elsődleges kémiai kötések a kémiai tulajdonságokra vannak hatással Fajtái: kovalens kötés, ionos kötés, fémes kötés. Az adott vegyületben lévő kötésfajták előrejelzésében segíthet az elektronegativitáson alapuló ökölszabály alkalmazása. Ha két kapcsolódó atom elektronegativitás-különbsége 0,4-nél kisebb, akkor a közöttük lévő kovalens kötés apolárisnak tekinthető. 0,4 és 1,7 közötti ENkülönbség esetén poláris kovalens kötés a leggyakoribb 1,7

feletti érték esetén pedig ionkötés feltételezhető. A kötési energia 80-1000 kJ/mol között változik. 54 emulzió (emulsion) Olyan keveréket jelöl, amely nem elegyedő folyadékokból jön létre. Az emulzióban a jellemző részecskeméret 10 nanométer és 100 mikrométer között változik, ennek értelmében kolloid rendszer, illetve durva diszperz rendszer is lehet. enantiomerek / optikai izomerek (enantiomers / optical isomers) def #1: Egy olyan molekulapár, amelynek tagjai egymásnak tükörképei, de egymással nem hozhatóak fedésbe. Legalább egy sztereogén elemnek jelen kell lennie minden enantiomerben Az enantiomerpár tagjainak minden fizikai és kémiai tulajdonsága megegyezik (pl. sűrűség, olvadáspont), kivéve az alábbi tulajdonságokat: -különbözőképpen reagálnak egy másik királis molekulával -a síkban polarizált fény síkját azonos mértékben, de ellenkező irányban forgatják el -ízük és szaguk különböző lehet

-élettani hatásuk különböző lehet def #2: Olyan sztereoizomerek, amelyeknek molekulái egymással fedésbe nem hozható tükörképek viszonyában állnak. Ennek értelmében tehát az enantiomerek tükörképi párt alkotnak. Az enantiomerek mindenképpen királisak Az enantiomerek skaláris fizikai sajátságai megegyeznek, csak vektoriális fizikai sajátságaikban különböznek. Akirális reagensekkel szemben mutatott kémiai viselkedésükben megegyeznek, csak királis reagensekkel szemben eltérőek. def #3: Párt alkotó, azonos összegképletű és konstitúciójú, de eltérő konfigurációjú molekulák, amelyek tartalmaznak legalább egy olyan sztereogén elemet, amelyhez négy különböző ligandum kapcsolódik. Ezek a molekulák egymásnak tükörképei, de fedésbe nem hozhatók egymással. Az enantiomerpár tagjai a molekuláikban található sztereogén egységek és az azokhoz kapcsolódó ligandumok térbeli helyzetében különböznek. 55 enantioméria

/ optikai izoméria (enantiomerism / optical isomerism) Olyan jelenség, amely során két, párt alkotó sztereoizomer molekulában a sztereogén elemekhez kapcsolódó ligandumok viszonylagos térbeli elrendeződése egymástól eltérő. Ez a térbeli adottság teszi lehetővé, hogy azonos konstitúció mellett is kétféle elrendeződésű molekula létezhet, amelyek egymásnak tükörképei, de egymással nem azonosak. Emiatt az enantiomerek nem hozhatók fedésbe a saját tükörképükkel, azaz királis molekulák. endoterm oldódás (endothermic dissolution) Olyan oldódás, amely hűléssel, energiaelnyeléssel jár. A folyamat során a rendszer energiát vesz fel a környezetétől. A hidratációs energia és a hőmozgás energiájának összege kisebb, mint a rácsenergia, vagy gázoknál és folyadékoknál a molekulát összetartó kovalens kötés energiája. endoterm reakció (endothermic reaction) def #1: Olyan átalakulás, amely során (állandó nyomáson és

hőmérsékleten) a rendszer energiát vesz fel környezetéből hő, fény vagy elektromos áram formájában, ezért entalpiaváltozása pozitív. def #2: Olyan reakció, melynek során a standardentalpia-változás pozitív értékű. endoterm folyamat (endothermic process) def #1: Olyan folyamat, ahol az anyag belső energiája nő, a környezeté pedig csökken. Ilyen változás például az olvadás, párolgás és a forrás. def #2: Hőfelvétellel járó változás, ahol a rendszer hőt vesz fel a környezetéből. energia (energy) def #1: Bármely zárt, anyagi rendszer állapotának egyik alapvető tulajdonságát, a kölcsönható képességet jellemző skalármennyiség. 56 def #2: Az anyagi rendszerek állapotára változtatóképesség szempontjából jellemző skalármennyiség, amely zárt rendszer esetén bármilyen állapotváltozásnál állandó marad. Jele: E, mértékegysége: J (joule) az energiamegmaradás törvénye (law of conservation of energy) def

#1: A törvény kimondja, hogy egy izolált rendszer teljes energiája állandó marad. def #2: A törvény kimondja, hogy energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, csak egyik formából a másikba átalakítani. def #3: A törvény kimondja, hogy energia semmilyen folyamatban nem keletkezhet vagy semmisülhet meg, hanem csak egyik energiaformából valamilyen másik energiaformává alakulhat át. az energiaminimum elve (principle of minimum energy) Az energiaminimum elve szerint a természetben minden a lehető legkisebb energiájú állapot elérésére törekszik. enolok / alkenolok (enols / alkenols) Olyan reaktív résszel rendelkező alkének, amelyekben egy hidroxilcsoport egy telítetlen szénatomhoz kapcsolódik. entalpia (enthalpy) def #1: Az állandó nyomáson lejátszódó folyamatok jellemzésére bevezetett – energia dimenziójú – termodinamikai állapotfüggvény, melynek értéke a rendszer belső energiája plusz a rendszer nyomásának és

térfogatának szorzata. def #2: Termodinamikai rendszerre jellemző mennyiség, amely állandó nyomáson megadja a rendszer és környezete között kicserélt hőt, amennyiben nincs hasznos munkavégzés. Nincs természetes nullpontja, csak két állapot közötti különbsége, változása mérhető. Jele: H, mértékegysége: J Képlete: � =�+�∗� ahol U a rendszer belső energiája, p a rendszerben lévő nyomás, V pedig a rendszer térfogata. entrópia (entropy) 57 def #1: A tudomány (elsősorban a hőtan és az informatika) fontos fogalma, amely egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. def #2: Az anyagi rendszerek molekuláris rendezetlenségét, illetve állapotuk termodinamikai valószínűségét leíró, extenzív fizikai mennyiség. def #3: Az energia átalakulási képességét jellemző fizikai mennyiség. Az entrópia a rendezetlenség mértéke. Az entrópia növekedése a rendezetlenség fokozódását jelenti Az entrópia maximumának

elérése azt jelenti, hogy beállt a teljes nyugalmi állapot, a teljes kiegyenlítettség, a teljes szétszórtság. Ebben a rendezetlenség foka a lehető legnagyobb, a rendszerben semmiféle csoportosulás, szervezettség nem észlelhető. Jele: S, mértékegysége J K enzimek (enzymes) A legtöbb esetben fehérjékből álló biokatalizátorok, melyek gyorsítják a szervezetben lejátszódó kémiai reakciók (elsősorban anyagcserefolyamatok) sebességét. Emellett léteznek még RNS-alapú és ellenanyag-alapú enzimek. A katalizátorok a reakciósebesség növelését az aktiválási energia csökkentésével érik el, azáltal, hogy a reaktánsok speciális elrendezésével új reakcióutakat nyitnak meg. Fontos megjegyezni, hogy a reakcióra jellemző szabad energia változást nem befolyásolják, azaz csak energetikailag kedvező, spontán módon lezajló reakciókat katalizálnak. Az enzimek csak átmenetileg vesznek részt a reakciókban, maradandó változást nem

szenvednek. Sokuk működéséhez kofaktor is szükséges A legtöbb enzim neve "-áz" végződésű. Hat nagy csoportjuk van: oxidoreduktázok, transzferázok, hidrolázok, liázok, izomerázok és ligázok. epimerek (epimers) def #1: Olyan diasztereomer pár, amelyek mindössze egy sztereogén centrumban különböznek egymástól. def #2: Olyan, több királis centrummal rendelkező vegyületek, amelyek egymástól csak egy sztereogén centrum konfigurációjában különböznek. 58 def #3: Egy másik molekula olyan sztereoizomerje, amelynek bár több sztereocentruma van, de a köztük lévő sztereokémiai különbség mindössze egy sztereocentrumra vonatkozik. epimerizáció (epimerization) Epimerek interkonverziója, egymásba alakulása. ércek (ores) Azokat a kőzeteket és ásványokat nevezzük így, amelyekből a fémek gazdaságosan előállíthatóak. Az ércekben a fémek oxidált állapotban vannak Ezekből a kohászat az elemi fémet redukcióval

állítja elő. erős elektrolit (strong electrolyte) Olyan elektrolit, amely feloldásakor, illetve megolvasztásakor teljes mennyiségében szétesik ionjaira, azaz disszociációfoka = 1. értékes jegyek / értékes számjegyek (significant figures / significant digits) A mérés pontosságát kifejező számjegyek egy olyan szabályrendszer keretében, amely a pontosság minél jobb kifejezésére, illetve a pontosság téves látszatának elkerülésére szolgál. Egyik legfontosabb elve, hogy a számítás eredménye nem lehet pontosabb, mint a kiinduló adatok. Az értékes jegyek használatával kapcsolatos szabályok és elvek: -pontosan megadott számok értékes jegyeinek száma végtelen -az értékes jegyek csak mért értékek esetén alkalmazandók, darabra megszámolható entitások esetén a kapott szám pontosan megadott számnak minősül, tehát értékes jegyeinek száma végtelen -minden nemzérus számjegy értékes jegy (pl. 239,62 értékes jegyeinek száma

5) -értékes jegyek által közrefogott zérusok szintén értékes jegynek számítanak (pl. 700102 értékes jegyeinek száma 6) -a szám elején álló zérusok nem számítanak értékes jegynek (pl. 0,000000734 értékes jegyeinek száma 3) -a tizedesvessző után álló záró zérusok értékes jegynek számítanak (pl. 3549,00 értékes jegyeinek száma 6) -tizedesvesszővel nem rendelkező szám záró zérusai esetén meg kell kísérelni annak megállapítását, hogy a szám kerekítés miatt végződik nullá(k)ra, vagy pontos értéknek számít; előbbi esetben a záró zérusok nem számítanak értékes jegynek, utóbbi esetben viszont igen (pl. ettől függően a 6200 rendelkezhet 2 vagy 4 értékes jeggyel is) -zérusra végződő egész számok esetén a pontosság nem egyértelmű mivolta és a félreértések elkerülése végett érdemes a számokat normálalakban felírni (pl. kerekített szám esetén 431000 helyett 4,31 * 105 formában felírható, míg

pontos szám esetén 431000 helyett 4,31000 * 105 írandó) -két mennyiség közötti összeadás vagy kivonás esetén a kisebb pontossággal rendelkező (tehát pontatlanabb) szám pontosságára kell kerekíteni a végeredményt (pl. 2700 + 5,376 = 2700, mert a 2700 egy kerekített szám, és csak a százas helyi értékig pontos) 59 -két mennyiség közötti szorzás vagy osztás során az eredmény értékes jegyeinek számát a kevésbé pontos mennyiség értékes jegyeinek száma határozza meg (pl. 7,3 * 4287,4536 = 31000, ahol a végeredménynek csak 2 értékes jegye van, mivel a szám végén álló zérusok nem számítanak értékes jegynek) -több lépésből álló, mért adatokkal való számítás során a köztes eredményeket ajánlott értékes jegyek használata nélkül, nagy pontossággal megadni, és csak a végeredménynél alkalmazni az értékes jegyekre vonatozó szabályokat, ellenkező esetben a kerekítések miatt pontatlan értékek adódhatnak

-a mértékegységek átváltása nem okozhat változást az értékes jegyek számában (pl. 0,072930 km = 72,930 m = 7293,0 cm = 72930 mm = 7,2930 * 10-2 km, azaz minden esetben 5 értékes jegy a pontosság) értékűség Megadja, hogy az adott molekula hány jellemző funkciós csoportot tartalmaz. Az értékűség a szerves vegyületek jellemzésének egyik szempontja. Pl az ecetsav (CH3COOH) egyértékű karbonsav, a glicerin (C3H5(OH)3) pedig háromértékű alkohol. észterek (esters) def #1: Szerves vegyületek, amelyek alkoholok és savak egymásra hatásával keletkeznek. Az egyszerű szénhidrogének észterei illékony, kellemes illatú anyagok, amelyek a természetben sok gyümölcs aromájáért és jellegzetes illatáért felelnek, valamint az élelmiszeriparban is használatosak ízesítőanyagként. Triészterek, azaz három észtercsoportot tartalmazó molekulák a természetes olajokban és zsírokban fordulnak elő, melyeket a glicerin alkotórész miatt

triglicerideknek is hívnak. def #2: Oxigéntartalmú szerves vegyületek, melyek alkoholokból (esetleg enolokból vagy fenolokból) és savakból keletkeznek egy molekula víz kilépésével (kondenzáció). A savak lehetnek karbonsavak vagy ásványi savak, ez alapján megkülönböztetnek karbonsavésztereket, illetve szervetlen savak észtereit. Az észterek képződése alkoholokból és savakból megfordítható reakció, a megfordítása az észterhidrolízis. Az észterek gyakorlatilag teljes hidrolízise lúgok hozzáadásával valósítható meg. Az ilyen folyamat neve az elszappanosítás def #3: Oxigéntartalmú szerves vegyületek, melyek oxosavak és alkoholok (esetleg enolok vagy fenolok) reakciójából keletkeznek vízkilépés mellett. Az észterek általában polárosabbak, mint az éterek, de kevésbé polárosak, mint az alkoholok. A hidrogénkötések kialakításának képessége biztosít némi vízoldékonyságot az észtereknek. észterkötés (ester bond /

ester linkage) Savak és alkoholok (esetleg enolok vagy fenolok) között kialakuló kovalens kötés, amely vízmolekula kilépésével (azaz kondenzációs reakcióval) jön létre. Ilyen kötés található pl a trigliceridekben. 60 esszenciális aminosavak (essential amino acids) Olyan létfontosságú aminosavak, amelyeket az emberi vagy állati szervezet nem képes, vagy csak elégtelen mennyiségben képes előállítani. Az ember számára 9 aminosav számít esszenciálisnak, ezek a következők: fenilalanin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán, valin. esszenciális zsírsavak (essential fatty acids) Azokat a létfontosságú zsírsavakat nevezzük így, amelyeket az emberi szervezet nem képes előállítani, szintetizálni más anyagokból, ezért külső bevitelre szorul. Mindössze két ilyen zsírsav létezik: az alfa-linolénsav (omega-3 zsírsav) és a linolsav (omega-6 zsírsav). Élettani fontosságuk többek között abban rejlik,

hogy gátolják a vérrögképződést, gyulladásgátló hatásuk van, fontos összetevői a sejtmembránnak, szükségesek a növekedéshez, a fejlődéshez és a felépüléshez, serkentik a memóriát és a koncentrációt. éterek (ethers) def #1: Az éterek olyan szerves vegyületek, melyek molekuláiban két szénhidrogén csoportot összekötő oxigénatom, azaz éterkötés található. Az oxigénatom vegyértékelektronpárjának tetraéderes elrendeződésével jól beleillik a szénláncba, nem befolyásolja jelentősen az alakját. Az éterekben lévő C-O kötések polárisak, és emiatt az egész molekula is kismértékben poláris. Általában a kisebb szénatomszámú éterek szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotúak, a nagyobb szénatomszámúak (17-18-tól) kristályosak. Forráspontjuk lényegesen alacsonyabb a megfelelő alkoholokénál, melynek oka, hogy az étermolekulák nem tudnak hidrogénkötést létesíteni egymással. Az étermolekulák között

a diszperziós kölcsönhatások mellett csak nagyon gyenge dipólus–dipólus kölcsönhatás lép fel. A nyílt láncú éterek lehetnek szimmetrikusak vagy vegyesek aszerint, hogy az oxigénatomhoz kapcsolódó két csoport azonos-e vagy különböző. def #2: Étercsoportot tartalmazó szerves vegyületek. Illékony, rendkívül gyúlékony vegyületek. Az oxigén (magányos elektronpárja révén) komplex vegyületek képzésére teszi képessé az étereket. Alkoholokból állítják elő kénsavval történő dehidratálással 61 Az éterek elnevezése az oxigénatomhoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok nevéből és az éter szóból tevődik össze. A két szénhidrogéncsoport nevét abc-rendben kell felsorolni az -éter utótag előtt (pl. dimetil-éter, etil-vinil-éter) def #3: Szerves vegyületek, amelyekben egy oxigénatom létesít kovalens kötést két alkilvagy arilcsoport között. Az éterek nem vehetnek fel sav szerepet, mert funkciós csoportjukban az

oxigénhez nem kapcsolódik leszakítható proton. Erős savakkal szemben bázisként viselkedhetnek, mert az éterkötésű oxigénatom a nemkötő elektronpárjával protont vehet fel. Az éterek savas közegben hő hatására alkoholokra bomlanak. Kémiailag igen állandóak, stabilabbak az alkoholoknál. éterkötés (ether bond / ether linkage) def #1: Két szénhidrogén között kialakuló kovalens kötés, melyben az összekötő szerepet egy oxigénatom látja el. Az éterkötés általában stabilis; lúggal, híg savakkal, oxidálószerekkel nem bontható meg (kivétel az epoxidok és a vinil-éterek), ezért az étereket gyakran alkalmazzák szerves reakciók oldószereként is. def #2: Egy oxigénatom segítségével kialakuló kovalens kötés, mely két szénhidrogén és a közbeiktatott oxigénatom között jön létre. exoterm folyamat (exothermic process) def #1: Olyan folyamat, ahol az anyag belső energiája csökken, a környezeté pedig nő. Ilyen változás

például a fagyás, a lecsapódás és az égés. def #2: Hőleadással járó változás, ahol a hő a rendszerből a környezetbe áramlik. exoterm oldódás (exothermic dissolution) Olyan oldódás, amely melegedéssel, energiafelszabadulással jár. A folyamat során a rendszer energiát ad le a környezetébe. A hidratációs energia és a hőmozgás energiájának összege nagyobb, mint a rácsenergia, vagy gázoknál és folyadékoknál a molekulát összetartó kovalens kötés energiája. exoterm reakció (exothermic reaction) def #1: Olyan átalakulás, amely során (állandó nyomáson és hőmérsékleten) a rendszer energiát ad át környezetének hő, fény vagy elektromos áram formájában, ezért entalpiaváltozása negatív. def #2: Olyan reakció, melynek során a standardentalpia-változás negatív értékű. extenzív mennyiség / extenzív változó / extenzív tulajdonság (extensive property / extensive quantity / extensive variable) def #1: Olyan

állapotjelzők, amelyek a termodinamikai rendszerek egyesítésekor összeadódnak, pl. tömeg, térfogat, anyagmennyiség, energia, hőkapacitás def #2: Olyan fizikai mennyiség, amelynek értéke függ a rendszer mennyiségétől. Az extenzív mennyiségek additívak, mindig előjelesen összegződnek. Az extenzív mennyiségek nagysága mindaddig változik, amíg az egyensúlyi állapot be nem következik. 62 Fajans-szabályok (Fajans rules) Olyan szabályok, amelyek egy adott ionos kötésben az ionok polarizációja miatt létrejövő kovalens jelleg mértékét jelzik. A kovalens jelleg, illetve a polarizáló hatás valószínűsége annál nagyobb, minél több feltétel teljesül a következők közül: 1.: az ionok töltése nagy 2.: a pozitív ion kicsi 3.: a negatív ion nagy 4.: a pozitív ion külső elektronkonfigurációja nem nemesgáz-konfiguráció fajlagos forráshő / fajlagos forrási entalpia def #1: Az az energiamennyiség, amely egységnyi tömegű,

forráspontra melegített folyadék elforralásához szükséges. def #2: Az anyag forráspontján való elpárologtatásához szükséges energia és a tömeg hányadosa. Jele: Lforr, mértékegysége: J kg vagy kJ g fajlagos hőkapacitás / specifikus hőkapacitás / fajhő (specific heat capacity) def #1: Egységnyi tömegű anyag hőmérsékletének egységnyi növeléséhez szükséges energia. Megadja, hogy mennyi hőt kell közölni 1 grammnyi (vagy 1 kilogrammnyi) anyaggal, hogy a hőmérséklete 1 fokkal megemelkedjen. def #2: Megmutatja, hogy mekkora hőmennyiség felvételére vagy leadására van szükség ahhoz, hogy az egységnyi tömegű anyag hőmérséklete 1 kelvinnel változzon. Jele: c, mértékegysége: J g∗K vagy J kg∗K fajlagos oldáshő / fajlagos oldódási entalpia (specific heat of solution / specific enthalpy of solution / specific enthalpy of dissolution) def #1: Az energia, ami felszabadul, vagy elnyelődik, amikor az adott anyag 1 kilogrammja

nagy mennyiségű oldószerben teljesen feloldódik (szigorúan véve végtelen hígítású oldatnál). def #2: Egységnyi tömegű anyagból végtelen híg oldat készítése során bekövetkező energiaváltozás. def #3: Egységnyi tömegű anyag oldószerben való feloldódása során bekövetkezett entalpiaváltozás. Az oldódás folyamata három részre osztható: az oldott anyagban lévő kötések felszakítására, az oldószerben lévő kötések felszakítására, illetve az oldott anyag és az oldószer közötti kölcsönhatások kialakítására. Az oldási entalpia értéke ennek a három részfolyamat entalpiájának az összegével egyenlő. def #4: Állandó nyomáson bekövetkezett entalpiaváltozás egységnyi tömegű anyag oldószerben való feloldódása során. def #5: Az a hőmennyiség, amely felszabadul vagy elnyelődik a rendszerben, ha 1 kg anyag nagy mennyiségű oldószerben feloldódik. Az ionok szétválasztásához szükséges rácsenergia és a

hidratációs energia összege egyenlő az oldáshővel. 63 def #6: Az adott anyag adott oldószerben való feloldódása során tapasztalható energiaváltozás és a tömeg hányadosa. Értéke erősen függ attól, hogy a folyamat végén milyen koncentrációjú oldat keletkezik. Táblázatokban ennek megfelelően meg kell adni a felhasznált oldószer mennyiségét, vagy a végső összetételt is. Ez alól csupán a végtelen hígításra vonatkozó oldáshő a kivétel, ahol az anyagból annyira híg oldat készül, hogy további oldószer hozzáadása mérhető hőeffektust már nem okoz. Jele: Δoh, mértékegysége: kJ kg fajlagos olvadáshő / fajlagos olvadási entalpia (specific heat of fusion / specific enthalpy of fusion) def #1: Az egységnyi tömegű anyag állandó hőmérsékleten (az olvadásponton) és állandó nyomáson történő megolvadásához szükséges hőenergia. def #2: Az az energiamennyiség, amely egységnyi tömegű, szilárd anyag

molekuláit összetartó kötési erők felszabadításához, és az anyag folyékony halmazállapotba hozásához szükséges. def #3: Az adott anyag olvadáspontján való megolvasztásához szükséges energia és a tömeg hányadosa. Jele: Δmh | Lo, mértékegysége: J kg vagy kJ g fajlagos párolgáshő / fajlagos párolgási entalpia (specific heat of vaporization / specific enthalpy of vaporization) def #1: Az egységnyi tömegű anyag állandó hőmérsékleten történő elpárologtatásához szükséges energia. def #2: Az az energiamennyiség, ami ahhoz szükséges, hogy az egységnyi tömegű folyadék molekuláit összetartó másodlagos kötési erők felszakadjanak, és ezáltal légneművé váljon a folyadék. def #3: Az a hőmennyiség, amely egységnyi tömegű anyag elpárolgásához szükséges. A párolgáshő mértéke az anyagi minőségtől, a környezeti nyomástól és a hőmérséklettől is függ. Jele: Δvh | Lp, mértékegysége: J kg vagy kJ g

Faraday I. törvénye (Faradays first law) Az egyik elektródon leváló anyag tömege egyenesen arányos az elektrolizáló áram erősségével és az elektrolízis idejével. Az arányossági tényező az elektrokémiai egyenérték Faraday II. törvénye (Faradays second law) Kémiailag egyenértékű mennyiségeknek az elektródokon történő leválasztásához ugyanannyi töltésmennyiség szükséges. fázisok (phases) 64 Az anyagi rendszer jól meghatározott, egymástól felülettel elhatárolt részei. fehérjék (proteins) Aminosavak lineáris polimereiből felépülő szerves makromolekulák, polipeptidláncok. A fehérjék kialakításában 20 féle fehérjealkotó aminosav vesz részt. Néha a fehérjékhez nempeptid csoportok is kapcsolódnak, ezeket prosztetikus csoportoknak, illetve kofaktoroknak hívjuk. A fehérjemolekulák tulajdonsága már két aminosav felcserélésével megváltozik Fontos biológiai szerepüket jellemzi, hogy gyakorlatilag minden

sejtben lejátszódó folyamatban részt vesznek. Sokféle funkciót betöltenek a szervezetben: az anyagcsere elősegítése, ingerválaszok, DNS-replikáció, molekulák szállítása, immunválasz adása, valamint fontos építőanyagként is szolgálnak. A fehérjék atomi szinten leggyakrabban szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből, kénből és szelénből épülnek fel. A fehérje szerkezetének szintjei: -Elsődleges szerkezet: a fehérje aminosav-szekvenciája, azaz aminosav összetétele, és azok kapcsolódási sorrendje. A polipeptidlánc a peptidkötés körül nem foroghat, mivel az oxocsoport pi-kötése és a nitrogén atom nemkötő elektronpárja delokalizálódik, ezzel pedig rögzül a peptidkötés. -Másodlagos szerkezet: a peptidgerinc hidrogénkötések által stabilizált, lokális (legalább négy aminosavra kiterjedő) rendezettsége. Más szóval a polipeptidlánc olyan szakaszai, ahol a konformáció periódikusan ismétlődik. E szerkezeti

elemek legfőbb csoportjai a jobb- vagy balmenetes hélixek, a redők, a hurkok és a kanyarok. Leggyakoribb az α-hélix, az antiparalel β-redő és a β-kanyar. -Harmadlagos szerkezet: a polipeptidlánc teljes térbeli konformációja. Ezt a konformációt mindenekelőtt a hidrofób kölcsönhatások stabilizálják, de más kötések is előfordulnak. Egy peptidlánc tartalmazhat egyetlen vagy többféle másodlagos szerkezeti elemet, melyek rendezetlen szakaszokkal váltakoznak, de ismertek olyan fehérjék is, melyekből teljesen hiányoznak a rendezett szerkezetek, ezeket natívan rendezetlen fehérjéknek nevezzük. A folyamatot, mely során a fehérjemolekulák elnyerik ezen natív szerkezetüket, vagyis amelyben betöltik biológiai funkciójukat, a fehérjék feltekeredésének, foldingjának nevezzük. -Negyedleges szerkezet: olyan fehérjék szerkezete, amelyek több polipeptid-láncból álló fehérjekomplexeket alkotnak. Ezek létrejöhetnek úgy, hogy a már

feltekeredett fehérjéből kihasad egy rész, de a maradék nem esik szét, ami elsősorban a feltekeredés során létrejött, láncon belüli kapcsolatoknak köszönhető. A másik lehetséges keletkezési formában különkülön szintetizálódnak a polipeptidláncok, majd a már feltekeredett darabok összekapcsolódnak. Az így létrejött fehérjekomplexet nevezzük a fehérjék negyedleges szerkezetének. Az egyes fehérjerészeket alegységeknek hívjuk Ezek az alegységek lehetnek azonosak vagy eltérőek, számuk általában nem haladja meg a nyolcat. fehérjekomplexek (protein complexes) Több fehérjerészből (polipeptid-láncból) álló, nem-kovalens, protein-protein kölcsönhatással egymáshoz kapcsolódott komplexek. Az egyes fehérjerészeket alegységeknek hívjuk Ezek az alegységek lehetnek azonosak vagy eltérőek, számuk általában nem haladja meg a nyolcat. felső fűtőérték (higher heating value) Az a hőmennyiség, amely egységnyi tömegű, illetve

térfogatú anyag tökéletes elégésekor szabadul fel abban az esetben, ha az égéstermékek a kiindulási hőmérsékletre hűlnek vissza, és a keletkező gőz lecsapódik. 65 felső robbanási határérték (upper flammable limit / upper explosive limit) Gázok vagy gőzök legkisebb térfogati koncentrációja, ahol a robbanáshoz már nincs elegendő oxigén. A robbanási határértékek függnek a nyomástól és a hőmérséklettől fémek redukálósora / aktivitási sor (reactivity series / activity series) A fémek redukáló hatásának nagysága alapján felállított sorrend. A fémek közös kémiai tulajdonsága, hogy atomjaik a reakciókban elektronokat adnak át, vagyis redukáló hatásúak. A sor elején álló fémek redukáló hatása a legnagyobb, a sorban jobbra haladva a redukáló hatás fokozatosan csökken. A fémek atomjai az utánuk következő fémek ionjait képesek redukálni A fémek redukálósorának a hidrogén is tagja. A hidrogén előtt

álló fémek híg savakban hidrogéngáz fejlődése közben oldódnak. A hidrogén után levő fémek (nemesfémek) még erős savakban sem oldódnak hidrogéngáz képződésével. Ha fémek reagálnak fémionokat tartalmazó oldattal, akkor a fémionok minden olyan fémmel leválaszthatók, amelyek a sorban őket megelőzik. A pontos sorrend: K, Ca, Na, Mg, Cr, Al, Zn, Fe, Co, Ni, Sn, Pb, H 2, Cu, Hg, Ag, Pt, Au. fémes kötés (metallic bonding) def #1: A fémes kötésben az atomok atomtörzsei (atommag + lezárt elektronhéjak) térbeli rácsot alkotnak, közöttük szabadon mozognak a külső elektronhéj elektronjai. Ez a delokalizált elektronmassza tartja össze a pozitív atomtörzseket. A fémek szilárdak, viszont nem ridegek; fizikai behatásra a rácspontok atomtörzsei „arrébb csúsznak”, de a delokalizált elektronok összetartó ereje nem szűnik meg. Mivel a rácspontok között az elektronok szabadon mozognak, a fémek szilárd állapotban is jól vezetik a

hőt és az áramot. def #2: Olyan elsőrendű kémiai kötés, amelyben a rácspontokban lévő atomtörzseket delokalizált elektronok tartják össze, ilyenkor az elektronok egyenletesen oszlanak el az anyagban. A kötés általában fémek vagy félfémek között jön létre A kialakulásának feltétele az, hogy a fématomok vegyértékhéján kevés számú elektron legyen, ezek az atommagtól viszonylag messze vannak, és kisebb energiával kötődnek, ezt mutatja kicsi ionizációs energiájuk is. A fématomok a kristályban úgy rendeződnek, hogy a rácspontokban a fématomtörzsek helyezkednek el és közöttük a kapcsolatot a vegyértékelektronok biztosítják. Ezek az elektronok valamennyi fématomhoz közösen tartoznak, így delokalizált elektronrendszer jön létre. fémes sugár (metallic radius) Szoros térkitöltésű fémrácsban elhelyezkedő, egymással szomszédos atommagok távolságának a fele. Jele: rm, mértékegysége: pm fémorganikus kémia

(organometallic chemistry) Olyan vegyületek vizsgálatával foglalkozó kémiai terület, amely vegyületekben egy vagy több fématom kötésben van egy organilcsoport egy vagy több szénatomjával. fémorganikus vegyületek (organometallic compounds) 66 Olyan vegyületek, amelyekben egy vagy több fématom kötésben van egy organilcsoport egy vagy több szénatomjával. Jellemző rájuk az instabilitás, a gyenge fém–szén kötés és a kis ionizációs energia. fémrács (metallic lattice) Olyan rácstípus, amelyben fémes kötéssel kapcsolódó fématomtörzsek foglalják el a rácspontokat. A fémes kötés miatt jól vezetik a hőt és az elektromosságot, és általában igen jól megmunkálhatók. A fémrács részecskéit változó erősségű fémes kötés tartja össze, ezért a részecskék méretének és térbeli elrendeződésének különbözősége miatt az olvadás- és forráspontjuk, illetve a keménységük tág határok között változik. Vannak

nagyon puha, késsel vágható fémek, mint a nátrium és a kálium, viszont nagyon kemény pl. a króm és a volfrám Standard körülmények között általában szilárdak, kivéve a higanyt, amely szobahőmérsékleten cseppfolyós. fémrácsos kristályok (metallic crystals) Olyan kristályok, amelyekben a fémrács rácspontjaiban levő fématomtörzseket és a köztük mozgó elektronokat a fémes kötés tartja össze. A közös elektronok szabadon mozoghatnak a fémrácson belül. Ezek a szabad elektronok teszik a fémeket jó elektromos és hővezetővé A fémrács teszi lehetővé a fémek megmunkálhatóságát. fenolok (phenols / phenolics) Olyan vegyületek, amelyekben egy vagy több hidroxilcsoport kapcsolódik aromás szénhidrogénhez. Az aromás gyűrűhöz kapcsolódó hidroxilcsoportok száma alapján egyértékű, kétértékű és többértékű fenolok különböztethetők meg. A fenolok általában színtelen, kristályos vegyületek, de lehetnek folyékony

halmazállapotúak is. Forráspontjuk magas Jellegzetes, átható szaguk van. A legtöbb fenol alkoholban és éterben jól oldódik Néhány monociklusos fenol vízben is jól oldható. Vízoldhatóságuk általában a hidroxilcsoportok számával növekszik. A fenolok kifejezetten savjellegű vegyületek, sokkal könnyebben disszociálnak vizes oldatban, mint az alkoholok. A fenolok sóit fenolátoknak nevezik A fenolok általában mérgező hatású vegyületek. Fertőtlenítő hatásuk miatt gyógyszerek készítésére, baktériumölő és gombaölő szerként, emellett festékek és robbanószerek gyártására használják a fenolokat. 67 fibrilláris fehérjék (fibrous proteins / scleroproteins) Hosszú, rostokká összeálló proteinek, melyeknek drót- vagy rúdszerű alakjuk van. A leggyakoribb proteintípusok egyike. Általában szerkezeti vagy raktárproteinek, melyek kémiailag közömbösek, és vízben oldhatatlanok. Nehezebben denaturálódnak, mint a globuláris

fehérjék. fizikai kémia (physical chemistry) A kémiai folyamatok fizikai vonatkozását vizsgáló tudományág. forrás (boiling) def #1: Egy adott folyadék gőzzé alakulása, ami akkor következik be, amikor a folyadék a forráspontjára van melegítve. Ezen a ponton a folyadék gőznyomása megegyezik a külső légnyomással. A folyadék a forráspont fölé addig nem hevíthető, amíg teljes mennyisége gőzzé nem alakul. def #2: Olyan fizikai folyamat, amely során a folyadékok vaporizációja következik be. Ez jellemzően a folyadék forráspontján valósul meg, ahol a folyadék hőmérséklete további hőközlés hatására nem emelkedik tovább, ehelyett a többletenergia a folyadék másodlagos kötéseinek felszakítására fordítódik. Forrásponton a gőz nyomása megegyezik a külső nyomással. Ekkor az anyag belsejében gőzfázis keletkezik, és a gőz buborékok formájában távozik. forráspont (boiling point) 68 def #1: Az a hőmérséklet,

amelyen az adott anyag telített gőzének nyomása eléri a külső nyomást. def #2: Anyagi minőségre jellemző hőmérsékleti érték, ahol a folyadék forrása megindul. A teljes anyagmennyiség elforrásáig a felvett hőmennyiség nem a hőmérséklet emelésére, hanem a halmazállapot megváltoztatására fordítódik. foszfátok / ortofoszfátok (phosphates / orthophosphates) def #1: Foszfátiont (PO43-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-foszfát (Na3PO4) def #2: A foszforsav sói vagy észterei. foszfitok (phosphites) Foszfitiont (PO33-) tartalmazó vegyületek. foszfolipidek (phospholipids) def #1: Olyan lipidek, melyek molekuláiban a glicerinhez két zsírsavmolekula és egy foszforsav kapcsolódik. A foszforsavmaradékhoz még egy erősen poláris, nitrogéntartalmú szerves molekularészlet is csatlakozik. A foszfatidmolekula zsírsavakat tartalmazó része apoláris, többi része pedig poláris jellegű. A foszfolipidek tehát kettős oldódásúak, azaz

apoláris és poláris oldószerekben is oldódnak. E tulajdonságuknak köszönhetően a sejtek és a sejtalkotók határolóhártyáinak, a biológiai membránoknak az alapját képezik. def #2: Olyan lipidek, amelyekben foszforsav kapcsolódik egy másik molekularészhez észterkötéssel. fotoeffektus / fényelektromos jelenség / fényelektromos hatás / fotoelektromos hatás / fotoelektromos jelenség (photoelectric effect) def #1: Elektronok kilépése fémből vagy félvezető anyagból fény hatására. A fényerősség növelése nem a kilépő elektronok energiáját, hanem a számát növeli meg. A kilépő elektron energiája nem a megvilágító fény erősségétől, hanem a frekvenciájától függ. 69 def #2: A küszöbszintnél nagyobb frekvenciájú elektromágneses sugárzás által egy anyag felszínén lévő elektronok kibocsátása. A kibocsátott elektronok száma a sugárzás intenzitásától, kinetikus energiája pedig a sugárzás frekvenciájától

függ. fotokémia (photochemistry) A fény hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal, illetve a kémiai folyamatokat kísérő – nem termikus gerjesztésű – fényjelenségekkel foglalkozó tudományág. földfémek / bórcsoport (boron family / boron group) A periódusos rendszer 13. csoportjának elemei Ide tartozik a bór, az alumínium, a gallium, az indium, a tallium és a nihónium. A bór kivételével mind fémek Bár a p-mezőben helyezkedik el, a csoportra jellemző az oktettszabály megsértése, főképp a bór és az alumínium esetében. Ezek az elemek a vegyértékhéjukon 8 helyett 6 elektronnal is elérhetik az ideális energiaállapotot. A földfémek – a bór kivételével – puhák, reakcióképesek, jól vezetik az áramot és a hőt szobahőmérsékleten. A bór elektromos és hőszigetelő tulajdonságokat mutat szobahőmérsékleten, de jó vezetővé válik magas hőmérsékleten. A bór a többi földfémtől eltérően vegyületeiben kovalens

kötéssel kapcsolódik a többi atomhoz, továbbá keménysége és törésmutatója is eltér a többi földfémétől. Sok hidridje ismert, amelyeket boránoknak is neveznek. Az alumíniumnak és a galliumnak kevesebb hidridje ismert. Az indium nem képez hidrideket, csak komplexeket, a talliumnak pedig nem ismert stabil hidridje. A bór nyomelemként az emberi és a növényi szervezetekben is megtalálható. Az alumíniumnak nincs biológiai szerepe, toxicitását gyengének vagy közepesnek szokták minősíteni. A tallium erősen mérgező, akadályozza a létfontosságú enzimek működését. főkvantumszám (principal quantum number) def #1: Az atompálya nagyságára és energiájára vonatkozó adat. Az egyes héjakon elhelyezkedő elektronok maximális száma 2n2. def #2: Olyan szám, amely az elektron atommagtól való átlagos távolságát jellemzi. Az atomok egyes elektronjainak energiáját elsősorban ez szabja meg. Az azonos főkvantumszámú alhéjak közös

elektronhéjat alkotnak. 70 def #3: Egy atomban az elektron állapotát jellemző első kvantumszám, amely a hidrogénszerű atomok esetében teljes mértékben meghatározza az atomi pálya energiáját, míg a többelektronos atomoknál csak döntő mértékben teszi ezt. Jele: n, értéke: 1, 2, 3, . (egész szám) lehet frakció (fraction) def #1: Egy adott keverék frakcionálása során elkülönített anyag. def #2: Egy adott keverék frakcionált desztilláció során szétválasztott fázisa. funkciós csoport (functional group) Olyan atom vagy atomcsoport az adott vegyület molekulájában, amely leginkább befolyásolja, meghatározza a vegyület tulajdonságait, pl. reakciókészségét Funkciós csoport lehet maga a heteroatom vagy a hozzá kapcsolódott atomokkal együtt alkotott atomcsoport. Ha azonos szénatomhoz két különböző, egyszerű funkciós csoport kapcsolódik, akkor olyan új tulajdonságot mutathatnak, amelyek külön-külön egyikre sem

jellemzőek. Ezért ezt a molekularészletet egyetlen egységnek, összetett funkciós csoportnak nevezzük. galváncella (galvanic cell / voltaic cell) def #1: Kémiai energia elektromos energiává való átalakítására alkalmas berendezés. A galvánelemben maguktól végbemenő redoxireakciók termelik az elektromos energiát. def #2: Olyan elektrokémiai cella, amelyben spontán kémiai reakció megy végbe elektromos energia képződése mellett. A galváncellában a pozitív elektród a katód, a negatív elektród az anód. 71 def #3: Kémiai áramforrás, amely kémiai energiát elektromos energiává alakít át. Részei: elektródok, fémes vezető, diafragma vagy sóhíd. Ha fogyasztót kapcsolunk rá, akkor galvánelemnek nevezzük. A galvánelemben folyó áram közvetlen oka a két elektród közötti potenciálkülönbség. Ez annak az eredménye, hogy az elektrolit és a belemerülő fém között egyensúlyi elektromos potenciálkülönbség alakul ki. Az

elektrolittal érintkező fémből ugyanis fémionok jutnak az oldatba, illetve az oldatban lévő fémionok semleges atomként kiválnak a fém felületére. Ahhoz, hogy egy fémion az elektrolitoldatból az elektródra kiválhasson, ki kell szakítania magát a hidrátburokból. Az ehhez szükséges energia a kiválás aktiválási energiája A fordított folyamatban, az oldódásban az aktiválási energia ahhoz szükséges, hogy a fématom ionná válva le tudja győzni a szomszédos fématomok vonzóerejét. Mindkét esetben tehát egy energiagáton való átjutás a folyamat kulcsa. galvanizálás (electroplating) def #1: Olyan módszer, amely egy adott fémnek egy másik fémmel történő bevonására szolgál elektrolitikus bevonatkészítéssel. def #2: Olyan elektrokémiai folyamat, amely során elektromos áram hatására az oldatból / olvadékból az elektródon fém válik ki. Az elektrolízis egyik formája gáz / légnemű anyag (gas) Légnemű anyag, amely

mennyiségére való tekintet nélkül kitölti a rendelkezésére álló teret. A gyakorlatban a reális gázok viselkedése valamilyen mértékben eltér a gáztörvényeknek engedelmeskedő ideális gázokétól; a reális gázok részecskéi meghatározott térfogattal rendelkeznek, gyenge erők működnek köztük, és a többatomos gázokban az ütközések bizonyos mértékig rugalmatlanok. Leggyakrabban azonban ezek az eltérések elhanyagolhatóan kicsik. A gáz legszembetűnőbb különbsége a folyadékhoz és a szilárd anyaghoz képest, hogy részecskéi elkülönülnek egymástól, közöttük nincs van der Waals-kölcsönhatás, ami összetartaná őket. gél (gel) 72 Olyan kolloid rendszer, amelyben a kolloid részecskék összekapcsolódnak egymás szolvátburkával, ennek következtében pedig jellegzetes, térhálós szerkezet alakul ki. A gélben a diszpergáló közeg szilárd, a diszpergált anyag pedig folyékony. A diszpergált részecskék mérete 1

nanométer és 1 mikrométer között mozog. A gél kocsonyás jellege a térhálós szerkezet miatt alakul ki. gerjesztési energia (excitation energy) Az alapállapot és a gerjesztett állapot közötti energiakülönbség. gerjesztett állapot (excited state) def #1: Egy molekulának, ionnak, atomnak, atommagnak, vagy elektronnak a legalacsonyabbnál magasabb energiaállapota. A gerjesztett állapot nem stabilis def #2: Olyan állapot, amelyben energia felvétele miatt egy molekula, ion, atom, atommag, vagy elektron az alapállapotnál magasabb kvantumállapotban van. A felvett energia származhat az elektromágneses spektrum bármely hullámhosszán levő foton elnyeléséből, vagy nagy sebességű elektronokkal való ütközésből. Az energiaközlés megszűntével a részecske visszatér az alapállapotába, melyet az elnyelt foton(ok) kisugárzásával, illetve az energiatöbblet más atomnak való átadásával ér el. gerjesztett atom / gerjesztett állapotú atom

(excited atom / excited state atom) def #1: Olyan atom, amelyben egy vagy több elektron az alapállapotúnál magasabb energiájú atompályára került. def #2: Olyan atom, amelyben az elektronok energiáját csökkenteni lehet másik atompályára juttatással. A gerjesztett állapot nem stabilis A gerjesztés megszűnte után az atom alapállapotba jut, miközben a felvett energiát kisugározza. def #3: Olyan atom, amelynek egy vagy több elektronja energiabefektetés hatására az alapállapothoz képest magasabb energiaszintre, az atommagtól távolabbra kerül. A gerjesztés csak meghatározott energiamennyiség hatására történhet. A szükséges energiát a különböző atompályák energiaszintje közti különbség határozza meg. A gerjesztés megszűnése után az atom a felvett energiát visszasugározza. gliceridek / acilglicerolok / acilgliceridek / acilglicerinek (glycerides / acylglycerols / acylglycerides) Nagy szénatomszámú zsírsavak glicerinnel alkotott

észterei. A gliceridek lehetnek monogliceridek, digliceridek és a trigliceridek attól függően, hogy hány zsírsavlánc kapcsolódik 73 a glicerinmolekulához. Emellett lehetnek egyszerű gliceridek, ha a glicerinhez csak zsírsavak kapcsolódnak, és lehetnek összetett gliceridek, ha a glicerin és a zsírsavak mellett egyéb vegyületeket is tartalmaznak. glikogén (glycogen) Sok elágazó lánccal rendelkező, glükózból és a molekula közepén elhelyezkedő glikogeninből álló poliszacharid. Egy glikogénmolekula kb 30000 glükózmolekulát tartalmaz Funkciója a rövidtávú energiaraktározás az állati sejtekben: főleg a máj és az izmok raktározzák, de az agy, a méh és a hüvely szintén képes szintetizálni. Molekulája olyan energiaraktárat jelent, amely gyorsan mobilizálható hirtelen fellépő glükózigény esetén, de a zsírokhoz képest kevésbé kompakt. A glikogén számos sejttípusban megtalálható a citoszol granulumaiban, és fontos

szerepe van a glükózciklusban. glikolipidek / glükolipidek (glycolipids) Olyan lipidek, melyekhez glikozidos kötéssel szénhidrát kapcsolódik. Glicerint is tartalmazó fajtáját gliceroglikolipidnek, szfingozint tartalmazó fajtáját pedig glikoszfingolipidnek hívjuk. 74 glikozidok (glycosides) def #1: Olyan szerves vegyületek, amelyekben egy szénhidráthoz valamilyen más vegyület, általában egy kis méretű szerves molekula kapcsolódik. def #2: Egy vagy több cukormolekulából és egy nem cukor jellegű molekulából (aglikon) álló vegyületek. glikozidos kötés / glikozidkötés (glycosidic bond / glycosidic linkage) def #1: Diszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok monoszacharidjai között kialakuló kovalens kötés, amely vízmolekula kilépésével (azaz kondenzációs reakcióval) jön létre. Az αglikozidos kötés esetén az 1 szénatom glikozidos kötése a glükózgyűrű síkja alatt található, βglikozidos kötés esetén a

glükózgyűrű síkja felett def #2: Monoszacharid részeket összekapcsoló éterkötés. globuláris fehérjék (globular proteins / spheroproteins) Gömb-szerű vagy gombolyag-szerű proteinek, a leggyakoribb proteintípusok egyike. Vízben némileg oldhatóak, kolloidokat formálnak. Vizes közegben a molekulák felszínére az aminosavak poláris, belsejébe pedig főképp apoláris oldalláncai kerülnek. Szerepük sokféle lehet, közülük kerülnek ki az enzimek, a hormonok, a struktúrális fehérjék (aktin, tubulin), transzportfehérjék, valamint a szabályozó fehérjék szerepét is ők töltik be leggyakrabban. gőz (vapor) def #1: Olyan légnemű közeg, amely még nem viselkedik ideális gázként, mert hőmérséklete a forráspontja felett, de a kritikus hőmérséklet alatt van. Emelkedő hőmérsékletnél ez a közeg egyre inkább az ideális gáz tulajdonságait veszi fel, és innentől kezdve már gáznak nevezik. def #2: A köznapi szóhasználatban a gőz

olyan légnemű anyag, amely általánosan ismert körülmények között (légköri nyomáson, szobahőmérsékleten) a tapasztalat szerint folyadékként, esetleg szilárd anyagként viselkedik. A folyékony anyagok valamely mértékben mindig gőzölögnek (párolognak), és egy adott hőmérséklet felett (forráspont) teljesen gőzzé alakulnak. gőznyomás (vapor pressure) A folyadékkal vagy szilárd fázissal egyensúlyban lévő gőz parciális nyomása adott hőmérsékleten. 75 gravimetria / gravimetrikus analízis / súly szerinti analízis (gravimetry / gravimetric analysis) def #1: A kvantitatív kémiai analízis egyik általános laboratóriumi módszere, mely egy adott anyag mennyiségi meghatározására szolgál tömeg alapján. def #2: A mennyiségi analízis egy formája, amely a tömegmérésen alapul. gyenge elektrolit (weak electrolyte) Olyan elektrolit, amely feloldásakor, illetve megolvasztásakor nem esik szét teljes mennyiségében ionjaira, azaz

disszociációfoka < 1. gyökök / szabad gyökök (radicals / free radicals) def #1: Párosítatlan elektronokat tartalmazó, semleges kémiai részecskék (atomok, molekulák, atomcsoportok). Gyökök képződhetnek nagy energiájú sugárzás hatására molekulákból és ionokból is. Alapvető szerepet játszanak az élő szervezetekben végbemenő oxidációs folyamatokban. A gyökök oxidációs láncreakcióit az antioxidánsok gátolják a gyökök megkötésével. def #2: Olyan atomok, molekulák vagy ionok, amelyek egy vagy több párosítatlan vegyértékelektronnal rendelkeznek. A külső atompályán lévő, egyedülálló elektronok miatt igen nagy reakciókészséggel és rövid élettartammal bírnak. def #3: Oyan atomok, molekulák vagy molekulafragmentek, amelyek külső atompályájukon egy egyedülálló, párosítatlan elektront tartalmaznak, emiatt igen fokozott a reakciókészségük. Pl.: klóratom, nitrogén-dioxid molekula, metilcsoport def #4: Olyan

reaktív oxigén-, nitrogén-, kén- vagy szénközpontú molekulák, illetve molekularészletek, amelyek párosítatlan vegyértékelektronnal rendelkeznek, ezért rendkívül aggresszívak és rövid életidejűek, mivel nagyon gyorsan kémiai reakcióba lépnek más vegyületekkel elektronszerzés céljából. gyulladási hőmérséklet (ignition temperature) def #1: Az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen az éghető gázok, gőzök, a finom eloszlású szilárd anyagok levegőn meggyulladnak. def #2: Anyagoknak az a legalacsonyabb hőmérséklete, amelynél meghatározott vizsgálati körülmények mellett az anyagból felszabaduló gyúlékony gázok vagy gőzök láng vagy gyújtószikra hatására meggyulladnak, és a gyújtóforrás eltávolítása után folyamatosan égnek. A gyulladási hőmérséklet magasabb, mint a lobbanáspont. hab (foam) Olyan diszperz rendszer, amelyben gáz van szétoszlatva nagyrészt gázbuborékok formájában a folyékony, szilárd vagy

gél állapotú diszperziós közegben. A buborékok átmérője általában nagyobb, mint 1 mikrométer, de a buborékok közötti lamellák vastagsága gyakran a kolloid mérettartományba esnek. halogenidek / halidok / haloidok (halides / halogenides) 76 Biner vegyületek, amelyek egy halogén elemből és legalább egy másik, elektropozitívabb (vagy kevésbé elektronegatív) elemből vagy gyökből állnak. haloalkánok / halogénalkánok / alkilhalidok / (haloalkanes / halogenoalkanes / alkyl halides) def #1: Telített láncú, halogénezett szénhidrogének. A haloalkánok olvadás- és forráspontja általában magasabb, valamint kevésbé gyúlékonyak az alkán megfelelőikkel összevetve. def #2: Telített láncú alkánszármazékok, melyek egy vagy több halogén atomot tartalmaznak. A haloalkánok egy része ózonkárosító hatású. Az elsőrendű (primer) haloalkánokban a halogénhez kapcsolódó szénatom 1 másik alkilcsoporthoz kapcsolódik. A

másodrendűekben (szekunder) ugyanez a szénatom 2 másik alkilcsoporttal létesít kapcsolatot. A harmadrendű haloalkánok 3 alkilcsoporthoz kapcsolódnak. halogénezett szénhidrogének (halogenated hydrocarbons) Szénből, hidrogénből és halogén elem(ek)ből álló vegyületek. halogenidek (halides / halogenides) Vegyületek, melyekben egyszeresen negatív töltésű halogenidion (F -, Cl-, Br-, I-) található. Léteznek ionos halogenidek (pl. NaF, CaCl 2), kovalens halogenidek (pl HI, PCl 3), és átmeneti kovalens-ionos halogenidek (pl. AgCl, FeF3) 77 harmadlagos biogén elemek / mikroelemek (microelements) Mindössze néhány ezrelékben fordulnak elő az élő szervezetekben a mikroelemek. Ennek ellenére nélkülözhetetlenek, hiszen legtöbbjük az életfolyamatokhoz szükséges makromolekulák egy-egy alkotója. Hiányuk esetén a sejtek képtelenek felépíteni egy sor fontos vegyületet. Tagjai: réz, cink, molibdén, jód, mangán, szelén, kobalt

hármaspont (triple point) def #1: Egyalkotós anyagnak olyan állapota, amelyben mindhárom halmazállapot egyensúlyi állapotban jelen van. A hármaspontot nyomás–hőmérséklet diagramon szokás szemléltetni def #2: Olyan hőmérsékleti és nyomásérték, amely találkozási pontja mindhárom termodinamikai halmazállapotnak. def #3: Az a nyomás és hőmérséklet, amelynél az adott egykomponensű anyag légnemű, folyékony és szilárd állapota egyensúlyban van. Bizonyos anyagok esetén a hőmérséklet és a nyomás függvényében többféle kristályszerkezet / módosulat is előfordulhat, ekkor a több fázist szintén hármaspontokkal lehet kifejezni. határszerkezet / határszerkezeti forma / rezonanciaszerkezet / rezonanciaforma / kanonikus szerkezet / kanonikus forma (resonance structure / resonance contributor / contributing structure / contributing form / canonical structure) def #1: Egy adott molekula, ion vagy gyök egyik lehetséges szerkezete, amely egy

vagy több másik lehetséges szerkezettel együtt rezonanciahibridet képez. A molekula nem váltakozik ideoda a határszerkezetek között; ezek formák egyike se írja le tökéletesen a molekula valós szerkezetét. Azonban kettő vagy több ilyen szerkezet összevonva már jól jellemzi a molekulát def #2: Adott molekula egyik lehetséges elektroneloszlása, amely csak a vegyértékelektronok helyzetében különbözik a többi határszerkezeti formától. Az adott részecske valós szerkezete két vagy több hipotetikus határszerkezet kombinációja. A határszerkezetek a valóságban tehát nem léteznek, a valós szerkezet nem oszcillál a határszerkezetek között. A határszerkezetek ábrázolási módjának lényeges szabálya, hogy a rezonáns formák között kettősfejű nyíl szerepel, ezzel is megkülönböztetve a rezonancia fogalmát a kémiai egyensúlytól, ahol kétirányú nyíl használatos. 78 def #3: Egy adott molekuláris entitás lehetséges

Lewis-szerkezetei közül az egyik. Több ilyen határszerkezet összevont formája a rezonanciahibrid. A határszerkezetekkel olyan kötésszerkezetek is leírhatók, amelyekben a π-kötések p-típusú betöltött, vagy üres atompályákkal, vagy más π-kötésekkel konjugált helyzetben vannak, és így együttesen egy delokalizált π-rendszert alkotnak. Ennek megfelelően az ilyen vegyületek képletét a delokalizált (két vagy több elektronos) π-rendszert jelképező vonalakkal is lehet ábrázolni. A delokalizált π-rendszert tartalmazó molekulák speciális csoportja az aromás vegyületek, amelyekben a konjugált kettős kötésekből folytonos gyűrűs, delokalizált πrendszer alakul ki. helyzeti energia / potenciális energia (potential energy) Egy anyagi testnek azon képessége, hogy a térben elfoglalt helyzete miatt munkát tud végezni. A nehézségi erőtérben definiált helyzeti energia mellett helyzeti energiának hívják a rugalmas test

deformációjakor felhalmozott rugalmas energiát is. Az atommagok, molekulák stb. kötési energiája is helyzeti energiának tekinthető A helyzeti energia fajtái: elektrosztatikus, mágneses, gravitációs, kémiai és nukleáris helyzeti energia. Jele: Ep, mértékegysége: J (joule) Hess-tétel (Hesss law) def #1: Kimondja, hogy a reakcióhő csak a kiindulási anyagok és a termékek energiaszintjétől függ, és független attól, hogy a reakció hány lépésben, milyen részfolyamatokon keresztül és milyen gyorsan megy végbe. def #2: Kimondja, hogy az eredő reakció standardentalpiája azon egyedi reakciók standardentalpiáinak összege, amelyre a bruttó reakció felbontható. heteroatom (heteroatom) Bármely atom, ami nem szén vagy hidrogén. heterociklusos vegyületek (heterocyclic compounds) Olyan szerves vegyületek, amelyek egy gyűrűn belül legalább egy szénatomot, és a szénen kívül legalább egy másik elem atomját is tartalmazzák. Ezek a

szerkezetek lehetnek egyszerű aromás gyűrűk vagy nem aromás gyűrűk is. 79 heterogén rendszer / durva diszperz rendszer / durva diszperzió (heterogeneous mixture / coarse dispersion) Olyan keverék, amelyben a szétoszlatott részecskék mérete nagyobb 1000 nanométernél. A durva diszperz rendszerekben szabad szemmel látható a csapadék, a folyadék zavaros akkor is, ha nem világítunk át rajta. A durva diszperz rendszerek még kevésbé stabilak, mint a kolloidok, pl. szétválnak a fázisok, ahol az egyik le is ülepedhet A közönséges szűrőpapíron a durva diszperz rendszerek szilárd szemcséi nem mennek át, ahogy a féligáteresztő hártyákon se. heteropoliszacharidok (heteropolysaccharides / heteroglycans) Olyan poliszacharidok, amelyeket többféle monoszacharid egység épít fel, pl. pektin A homopoliszacharidokkal összevetve általában komplexebb struktúrájuk van. hibridizáció (orbital hybridisation / hybridisation) def #1: A kémiai kötés

leírására szolgáló egyik elmélet (vegyértékkötés-elmélet) módszere: az atompályák keverésével olyan új hibridpályákat hoz létre, melyek alkalmasak az atomok közötti kötés jellemzőinek leírására. A hibridpályák jól használhatók a molekulapályák alakjának magyarázására. A hibridizációs elmélet fő felhasználási területe a szerves kémia, azon belül is leginkább a szén, nitrogén és oxigén (kisebb mértékben a foszfor és a kén) atomokra vonatkozóan alkalmazzák. A hibridizációs elmélet kvantitatív számításokra nem 80 annyira alkalmas, mint a molekulapálya-elmélet. Különösen a d-pályák bevonása esetén (például a koordinációs kémia és a fémorganikus kémia területén) lépnek fel nehézségek. A hibridizáció magyarázata a metán kötéseinek leírásával kezdődik. A metánban a tetraéderes koordinációjú szénatomnak 4 megfelelő szimmetriájú pályája van, mellyel a 4 hidrogénhez kapcsolódik. A

szén alapállapotú elektronkonfigurációja 1s2 2s2 2px1 2py1 A két félig betöltött p típusú pálya létezése miatt a vegyértékkötés-elmélet azt jósolná, hogy a szén két kovalens kötést létesíthet, azaz CH2 (metilén) keletkezik. A metilén azonban egy rendkívül reakcióképes molekula, ez az elmélet önmagában tehát nem képes megmagyarázni a CH 4 létezését. Az alapállapotú pályák nem tudnak részt venni a CH4 kötéseiben. Bár a 2s-elektronok 2p-szintre történő gerjesztése elméletileg lehetővé teszi négy kötés létrehozását, ez azonban azzal járna, hogy a CH4 különböző kötéseinek energiája eltérne a pályák eltérő átfedése miatt. Ezt azonban a kísérleti eredmények nem igazolják, ugyanis a szénatomról bármely hidrogén egyformán könnyen távolítható el. A hibridizáció első lépése egy (vagy több) elektron gerjesztése (promóció). A hidrogén magját jelentő proton vonzó hatást fejt ki a szén egyik

kisebb energiájú vegyértékelektronjára. Ez a gerjesztő hatás az egyik 2s-elektront a 2p-pályára mozdítja. Ez azonban növeli a szénatom vegyértékelektronokra ható vonzását, mivel növeli az effektív magtöltést. Ezeknek az erőknek a kombinációja új pályákat hoz létre, ezek a hibridpályák. A négy kötés kialakítására képes szénatom 2s-pályája keveredik a három 2p-pályával, ami négy sp3-hibridpályát eredményez, melyek azonos energiájú, erősségű és hosszúságú kötés kialakítására képesek. def #2: Az adott atom vegyértékhéján elhelyezkedő atompályák lineáris kombinációja, melynek eredményeképp egységes hibridpályák jönnek létre. A hibridpályákat gyakran használják a szerves kémiában tetraéderes (sp3), síkháromszögű (sp2) és diagonális (sp) atomokat tartalmazó molekulák leírásánál. A hibridizáció leginkább a szén, a nitrogén és az oxigén kötéseinek leírásánál ad megfelelő eredményt,

melyek esetében s- és p-pályák hibridizációjáról beszélhetünk. A hibridizáció során az adott atom s- és p-atompályáinak fúziója új sp-pályákat eredményez, melyeket sp3, sp2 és sp atompályáknak jelölünk, felsőindexbe rakva a hibridpályákat létrehozó atompályák mennyiségét. A hibridizációs folyamat többféle módon is lejátszódhat, eltérő lehet a kiinduló és létrejött pályák száma, valamint a pályákon lévő elektronok száma. A létrejött hibridpályák energiaszintjei a kiinduló atompályák energiaszintjeinek súlyozott átlagát veszik fel. Az energiaszint mellett az új pályák alakja is megváltozik a hibridizáció miatt Csak kötő helyzetben lévő atomokban alakulhat ki hibridpálya, önálló atomokban nem, emellett a hibridpályák csak σ-kötéseket hozhatnak létre. A hibridizáció elmélete néhány esetben nem működik, főleg a d-pályák kémiai kötésben való részvételének energiaviszonyait nem tudja jól

megmagyarázni. A molekulapálya-elmélet ellenben sokkal tisztább képet ad ezen molekulák kötésrendszeréről. 81 hidratáció (hydration) def #1: Az a folyamat, amelyben a szabad ionokból vagy molekulákból hidrátburokkal körülvett ionok, illetve molekulák jönnek létre. Az oldott anyag és a vízmolekulák között létrejövő másodrendű kémiai kötések (dipólus–dipólus, ion–dipólus, esetleg hidrogénkötés) energiát szabadítanak fel. A hidratáció stabilizálja az oldatot, ugyanis megakadályozza, hogy az oldott anyag részecskéi újból összekapcsolódjanak. def #2: Az anyagok oldódásakor a vízmolekulák és az oldott anyag molekulái vagy ionjai közötti gyenge kapcsolat kialakulása. Hatására az oldandó anyag részecskéi kiszakadnak a kristályrácsból, majd a víz molekuláival való kölcsönhatás révén stabilizálódnak az oldatban. Ha nem víz az oldószer, akkor a folyamatot szolvatációnak nevezzük. A vízmolekulák sugaras

elhelyezkedésben hidrátburkot képeznek az oldott anyag részecskéi körül. Attól függően, hogy a két anyag milyen vonzóerőt gyakorol egymásra, a kölcsönhatás erőssége a következő sorrendben nő: diszperziós, dipólus–dipólus, H-hidas, elektrosztatikus, koordinációs. def #3: Vízburok kialakulása ionok vagy dipólusmolekulák körül. A hidratáció során különböző típusú intermolekuláris kölcsönhatások alakulhatnak ki: hidrogénkötés, ion-dipól, illetve van der Waals-kölcsönhatások. 82 hidratációs energia / hidratációhő (hydration energy) def #1: 1 mol ion vagy molekula körül kialakuló hidrátburok létrejöttét kísérő energiafelszabadulás. A hidratáció mindig hőleadással jár, ezért a hidratációs energia előjele negatív. Ha a hidratációs energia fedezi a rács felbontásához szükséges energiát, akkor exoterm oldódás történik, ha viszont nem fedezi, akkor endoterm oldódásról beszélhetünk. def #2: A

hidratációt hőváltozás szempontjából jellemző mennyiség, mely 1 mol ion vagy molekula hidratációját követő energiaváltozással egyenlő. Ha a hidratációs energia abszolútértéke nagyobb mint a rácsenergia, akkor az oldódás exoterm. Endoterm oldásnál a hidratációs energia nem fedezi a rács felbontásához szükséges energiát, ilyenkor a hiányzó mennyiséget a környezet belső energiája szolgáltatja. Az ionok szétválasztásához szükséges rácsenergia és a hidratációs energia összege az oldáshővel egyenlő. Jele: Eh, mértékegysége: kJ mol hidrátok (hydrates) def #1: A szervetlen kémiában a hidrátok szervetlen sók, amelyek kötött vízmolekulákat tartalmaznak, melynek aránya a kristályalkotó vegyülethez viszonyítva állandó. def #2: A szerves kémiában a hidrátok olyan vegyületek, amelyek úgy jönnek létre, hogy víz vagy a víz elemei addíciós reakció során egyesülnek egy másik molekulával. hidridek (hydrides)

Hidrogént tartalmazó vegyületek, amelyek lehetnek kovalens hidridek (pl. HCl), ionos hidridek (pl. NaH), interszticiális hidridek (pl AlH3), vagy komplex hidridek (pl LiBH4) Az első és a második főcsoport elemeivel a hidrogén sószerű hidrideket képez, melyek vízben vagy olvadáskor bomlanak. Az átmenetifémek elemeivel a hidrogén fémszerű hidrideket alkot, amelyekben a hidrogént a fémek rácsai atomos alakban, nemsztöchiometrikus arányban veszik fel. hidrofil vegyületek (hydrophilic compounds) Jellemzően poláris vegyületek, melyek vonzódnak a szintén poláris vízmolekulákhoz, illetve képesek a vízben való oldódásra. 83 hidrofób vegyületek (hydrophobic compounds) Jellemzően apoláris vegyületek, melyek taszítják a poláris vízmolekulákat, és nem képesek vízben való oldódásra. hidrogén-foszfátok (hydrogen phosphates / biphosphates) Hidrogén-foszfát iont (HPO42-) tartalmazó vegyületek. Pl: diammónium-hidrogén-foszfát

((NH4)2HPO4). hidrogén-karbonátok / bikarbonátok (hydrogen carbonates / hydrogencarbonates / bicarbonates) def #1: Hidrogén-karbonát iont (HCO3-) tartalmazó vegyületek. Pl: kálium-hidrogén-karbonát (KHCO3). def #2: A szénsav sói. hidrogén-szulfátok (hydrogen sulfates / bisulfates) Hidrogén-szulfát iont (HSO4-) tartalmazó vegyületek. Pl: ammónium-hidrogén-szulfát (NH4HSO4). hidrogén-szulfitok (hydrogen sulfites / bisulfites) Hidrogén-szulfit iont (HSO3-) tartalmazó vegyületek. Pl: kálium-hidrogén-szulfit (KHSO3) hidrogénion / hidrogén(1+)ion / hidrogénkation / H+ (hydrogen ion / hydrogen cation / hydron) A hidrogén egyszeresen pozitív töltésű, egyatomos ionja, ami elektron hiányában tulajdonképpen egy protonnak felel meg. hidrogénkötés / hidrogénhíd (hydrogen bonding / hydrogen bridge bond) def #1: A másodrendű kötéseknek az a fajtája, ahol egy hidrogénatom létesít kötést két másik atom között. A hidrogénkötés

kialakulásának oka, hogy a kis rendszámú, nagy elektronegativitású atomok a velük kovalens kötésben lévő hidrogén elektronját magukhoz vonzzák, ezzel a hidrogénatomból mintegy proton képződik. Az elektronburkától csaknem teljesen megfosztott proton elektronigényét a szomszédos molekulában lévő, elektronokkal jól ellátott atom (általában fluor, oxigén, nitrogén) nemkötő elektronpárjával elégíti ki. Ebben a molekulában is van azonban elektronburkától csaknem teljesen megfosztott proton, ez is kölcsönhatásba lép a következő molekulával és így tovább. A hidrogénkötés más molekulák között gyűrűvé záródó szerkezetet eredményez. A hidrogénkötés létrejöttének feltételei: - a hidrogén nagy elektronegativitású atomhoz kapcsolódjon - legyen nemkötő elektronpár a molekulában A hidrogénkötés következményei: - a moláris tömeg alapján várhatónál sokkal magasabb olvadás- és forráspont 84 - nagyobb belső

súrlódás (viszkozitás) - nagyobb hőkapacitás - nagyobb felületi feszültség def #2: A legerősebb másodlagos kötés, amely egy hidrogénatom és egy nagy elektronegativitású, kis atomtörzzsel és nemkötő elektronpárral rendelkező atom között jöhet létre. Kovalens kötés létesítésekor a hidrogénatom egyetlen elektronja vesz részt a kötés kialakításában. A proton a többi kationhoz képest igen pici, ezért a pozitív töltés sokkal erőteljesebben érvényesül, mint amikor ugyanekkora töltés egy jóval nagyobb méretű kation felületén oszlik szét. Ezáltal a proton a környezetében lévő más molekulák nemkötő elektronpárjaira is vonzó hatást gyakorolhat. Ilyen módon erős másodlagos kötések alakulhatnak ki. A hidrogén ilyen másodlagos kötést fluorral, oxigénnel és nitrogénnel képes kialakítani. def #3: Másodrendű kötések olyan fajtája, amely erősen polarizált, kovalens kötéssel kapcsolódó hidrogén és nagy

elektronegativitású atom nemkötő elektronpárja között jöhet létre. Hidrogénkötés kialakítására így a nagy elektronegativitású és kis atomtörzsű nitrogén-, oxigén-, illetve fluoratomokhoz kapcsolódó hidrogénatom képes egy másik (kötésben lévő) nitrogén-, oxigén-, illetve fluoratom nemkötő elektronpárjával. A hidrogénkötések lehetnek intra- és intermolekuláris jellegűek is. A hidrogénkötéshez hidrogént szolgáltató atomot donornak, a nemkötő elektronpárt biztosító atomot akceptornak hívjuk. A kötési energia általában 8-40 kJ/mol között változik. hidrogénsav (hydracid / binary acid) Olyan sav, amelyekben hidrogén kötődik egy másik nemfémes elemhez. Pl: hidrogén-klorid, hidrogén-fluorid, kén-hidrogén. hidrolízis (hydrolysis) def #1: Olyan szerves kémiai reakció, amelynek során egy szerves molekula vízmolekulával reagálva bomlik kisebb molekulákra. def #2: Kémiai kötések felhasadása vízmolekulák

addíciója által. 85 hidroxidok (hydroxides) Hidroxidiont (OH-) tartalmazó ionos vegyületek vagy hidroxilcsoportot tartalmazó kovalens vegyületek. Pl: nátrium-hidroxid (NaOH), réz(II)-hidroxid (Cu(OH)2) higroszkóposság (hygroscopicity) Az anyag vízmegkötő tulajdonsága. A higroszkópos anyagok levegőn állva annak nedvességtartalmát megkötik, ezáltal felhígulnak, illetve szilárd anyag esetén elfolyósodnak. hipervalencia (hypervalency) Egy molekuláris részecskében lévő atom azon képessége, hogy kibővítse a vegyértékhéját az oktettszabály által megszabott határokon túlra. Ilyen vegyületeket gyakran képeznek a periódusos rendszer 15-18. csoportjába tartozó elemek A hipervalens vegyületek összességében nem kevésbé stabilak, mint az oktettszabálynak engedelmeskedő vegyületek. hipervalens atom (hypervalent atom) def #1: Olyan atom egy adott molekulában, amely több szomszédos atomhoz kapcsolódik, mint amennyihez a

vegyértékelektronjainak száma alapján lehetne, ezzel megszegve az oktettszabályt. def #2: Olyan atom egy adott molekulában, amely kibővített oktettel rendelkezik, így megsértve az oktettszabályt. def #3: Olyan atom egy adott molekulában, amely 8-nál több elektronon osztozik a hozzá kapcsolódó atomokkal. hipervalens molekula (hypervalent molecule) def #1: Olyan molekula, amelyben az egyik atom több szomszédos atomhoz kapcsolódik, mint amennyihez a vegyértékelektronjainak száma alapján lehetne, ezzel megszegve az oktettszabályt. def #2: Olyan molekula, amely kibővített oktettel rendelkező atomot tartalmaz, így megsértve az oktettszabályt. hipokloritok (hypochlorites) def #1: Hipokloritiont (OCl-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-hipoklorit (NaOCl) 86 def #2: A hipoklórossav sói. Általában instabil vegyületek, közülük sok kizárólag oldatban létezik. homociklusos vegyületek (homocyclic compounds) Olyan szerves vegyületek, melyek

gyűrűje csak egyféle elemből épül fel (a hidrogénen kívül). Ezek a szerkezetek lehetnek egyszerű aromás gyűrűk vagy nem aromás gyűrűk is. homogén rendszer / valódi oldat (solution / homogeneous mixture) Olyan keverék, amelyben a szétoszlatott részecskék mérete kisebb 1 nanométernél. Mivel az oldott anyag molekulái a valódi oldatokban nincsenek egymás mellé csoportosulva, nincsenek határfelületek sem, melyek elválasztanák egymástól a két komponenst. Ezzel ellentétben a kolloid rendszerekben és a durva diszperziókban vannak efféle határfelületek. Valódi oldatban a molekulánként eloszló komponensek átjutnak a féligáteresztő hártyán is. Egyenletesen oszlanak el az oldott anyag molekulái az oldószerben, a fény nagy része gond nélkül átjut rajtuk. homopoliszacharidok (homopolysaccharides / homoglycans) Olyan poliszacharidok, amelyeket egyféle monoszacharid egység épít fel, pl. keményítő, cellulóz. 87 hormonok

(hormones) Többsejtű organizmusok mirigyei által előállított szignálmolekulák osztályának bármely tagja. Rendeltetésük, hogy szabályozzák az élettani működést és a viselkedést. Vér útján terjedve fejtik ki a hatásukat az élő szervezetben. A neurotranszmitterekkel összehasonlítva a hormonok nagyobb kiterjedésű területen tudják ellátni a feladatukat, és hatásuk tovább tart, de lassabban érnek célba. A hormonok három legnagyobb csoportja a peptidek, aminosav-származékok és szteroidok. hőkapacitás (heat capacity) def #1: Megadja, hogy mennyi hőt kell közölni a rendszerrel, hogy a hőmérséklete 1 fokkal megemelkedjen. def #2: Megmutatja, hogy mekkora hőmennyiség felvételére vagy leadására van szükség ahhoz, hogy a test hőmérséklete 1 kelvinnel változzon. def #3: A rendszer által felvett vagy leadott hő és a rendszerben emiatt bekövetkezett hőmérsékletváltozás közötti arányossági tényező. Ha a rendszerrel állandó

térfogaton közlünk hőt, az a rendszert alkotó részecskék belső energiájának növekedésére fordítódik. Ha viszont a hőközlés állandó nyomáson történik, akkor a hőközlés során bekövetkező hőmérséklet-változás nemcsak a részecskék mozgási energiáját növeli, hanem a rendszer hőtágulását, térfogat-növekedését is eredményezi, ami térfogati munka végzésével jár. Jele: C, mértékegysége: J K Képlete: �= ahol � Δ� q a rendszer által felvett vagy leadott hő, ΔT pedig a hőmérsékletváltozás. hőmennyiség (heat) def #1: A termikus kölcsönhatás közben átadott energia, amely megváltoztatja az anyagok hőmérsékletét, halmazállapotát. 88 def #2: A termikus kölcsönhatásból származó energiaváltozás. A hőmennyiség értéke negatív, amennyiben a rendszer ad át hőt a környezetének, és pozitív, amennyiben a rendszer vesz át hőt a környezetétől. Jele: Q, mértékegysége: J hőmérséklet

(temperature) def #1: A testek hőállapotát számszerűen jellemző, intenzív fizikai mennyiség, amely a hőenergiából adódik. def #2: Rendszert alkotó részecskék rendezetlen mozgásából származó, átlagos, kinetikus energiájukra jellemző mennyiség. Jele: T | t, mértékegysége: K vagy °C a hőtan I. főtétele / a termodinamika első főtétele (first law of thermodynamics) def #1: Bármely test belső energiájának megváltozása megegyezik a test által felvett hő és a testen végzett munka összegével. def #2: Kimondja a termodinamikai rendszerekre az energiamegmaradást, vagyis azt, hogy az energia a termodinamikai folyamatok során átalakulhat, de nem keletkezhet és nem veszhet el. a hőtan II. főtétele / a termodinamika második főtétele (second law of thermodynamics) def #1: A magára hagyott rendszerekben mindig a melegebb test ad át hőt a hidegebb testnek. def #2: Minden önmagától lezajló folyamat növeli az adott rendszer entrópiáját.

def #3: Elszigetelt rendszerben a maguktól végbemenő folyamatok az entrópia növekedésének irányába haladnak. def #4: A folyamatok irányára vonatkozó törvény, amely kimondja, hogy a természetben lejátszódó folyamatok megfordíthatatlanok. Zárt rendszerben a folyamatok során az energia szétoszlik, tendenciája a kiegyenlítődés, ezáltal a rendezettség mértéke csökken, ellenben a rendezetlenség mértéke növekszik. a hőtan III. főtétele / a termodinamika harmadik főtétele (third law of thermodynamics) def #1: A tökéletes kristályos anyag entrópiája abszolút nulla fok hőmérsékleten zérus. def #2: A termodinamikai rendszerek entrópiája véges pozitív érték felé, az entrópia hőmérséklet szerinti deriváltja pedig a zéró felé tart, amikor a rendszer hőmérséklete az abszolút nulla érték felé közelít. Hund-szabály / Hund 1. szabálya (Hunds rule / Hunds first rule) def #1: Kimondja, hogy egy alhéjon adott számú elektron

úgy helyezkedik el, hogy közülük minél több párosítatlan, tehát azonos spinű legyen. 89 def #2: Azonos energiájú pályákat az elektronok egyszeresen betöltve, párhuzamos spinnel töltik fel, amíg ez lehetséges. ideális gáz / tökéletes gáz (ideal gas) def #1: Olyan absztrakció, amely a gázok olyan egyszerűsített modelljét írja le, amelynek termodinamikai viselkedése egyszerű kinematikai eszközökkel jellemezhető. A reális gázok többé vagy kevésbé közelítik meg az ideális állapotot. A legideálisabb gáz jelenlegi tudásunk szerint a hélium. Az ideális gázokat a fizikai kémiában célszerűbb tökéletes gáznak nevezni, mivel az ideális jelzőt az elegyek jellemzésére használják. A gázok ideális voltának a következő jellemzői vannak: -a gázmolekulák saját térfogata elhanyagolható a gáz által betöltött térfogathoz képest, tehát szinte kiterjedés nélküliek -a gázmolekulák egymásra sem vonzó, sem taszító

hatást nem fejtenek ki, az ütközésektől eltekintve -a gázmolekulák egymással illetve az edény falával való ütközése teljesen rugalmas -a gázmolekulák átlagos sebességét és kinetikai energiáját kizárólag a gáz hőmérséklete adja meg -azonos hőmérsékleten, azonos számú gázmolekula kinetikai energiája megegyezik, és független a gáz anyagi minőségétől def #2: Egy hipotetikus gáz, amely pontosan engedelmeskedik a gáztörvényeknek. Egy ideális gáz olyan molekulákból állna, amelyek elhanyagolhatóan kis teret foglalnak el, és amelyek között a kölcsönhatás elhanyagolható. Minden ütközés a molekulák és a tartóedény fala közt és a molekulák között tökéletesen rugalmas lenne, mivel a molekuláknak a transzlációs kinetikus energián kívül más energiatárolásra nem lenne módja. Ideális gázok 1 mol anyagmennyiségű molekulái azonos hőmérsékleten és nyomáson azonos térfogatot töltenek be. -100000 Pa-on és 0

°C-on: 22,71 dm3-t -100000 Pa-on és 20 °C-on: 24,37 dm3-t -100000 Pa-on és 25 °C-on: 24,79 dm3-t -101325 Pa-on és 0 °C-on: 22,41 dm3-t -101325 Pa-on és 20 °C-on: 24,06 dm3-t -101325 Pa-on és 25 °C-on: 24,47 dm3-t ideális gáztörvény / általános gáztörvény / egyetemes gáztörvény / ideális gázok állapotegyenlete / tökéletes gázok állapotegyenlete (ideal gas law) Ideálisan viselkedő gázok állapotegyenlete, mely szerint a gáz nyomásának és térfogatának a szorzata egyenlő a gáz anyagmennyiségének, az egyetemes gázállandónak, és az abszolút hőmérsékleti skálán mért hőmérsékletének a szorzatával. Képlete: �∗� = �∗�∗� ahol p az ideális gáz nyomása, V a térfogata, pedig az egyetemes gázállandó. n az anyagmennyisége, T a hőmérséklete, R 90 ideális oldat / ideális elegy (ideal solution / ideal mixture) def #1: Olyan elegy vagy oldat, amelyben a keveredő anyagok molekulái közötti kölcsönhatás

nem különbözik számottevően az egyes komponensek azonos molekulái közötti kölcsönhatástól, valamint a molekulák mérete közelítőleg azonos. Az ideális elegyekre jellemző, hogy térfogatuk és entalpiájuk additív módon tevődik össze a tiszta komponensek moláris térfogatából, ill. moláris entalpiájából Ennek értelmében az elegyedést nem kíséri sem hőeffektus, sem pedig térfogati kontrakció vagy dilatáció. def #2: Olyan elegy, amely képződése során a komponensek elegyedése nem okoz kémiai reakciót, térfogatváltozást, hőmérsékletváltozás, valamint az alkotórészek tetszőleges arányban változtathatók. ikerion (zwitterion) def #1: Olyan ion vagy molekula, amely rendelkezik különálló pozitív és negatív töltésű csoportokkal is. def #2: Olyan nagyobb, összetett ion, melyen egyszerre találhatók elektronhiányos és elektrontöbblettel rendelkező részek is. Az ikerionos állapot vizes oldatban alakulhat ki olyan szerves

molekulán, melyen egyszerre található gyengén bázikus és gyengén savas jellegű csoport is. A savas csoport leadja protonját, a bázikus pedig felvesz egy protont, így mindketten ionos állapotba kerülnek. A savas csoport anionos, a bázikus kationos jellegű lesz Az ikerionos állapot, mivel sav-bázis kölcsönhatások során jön létre, erősen pH-függő. def #3: Aminosavak esetén az a szerkezet, amelyben a karboxilcsoport deprotonált, az aminocsoport protonált formában van jelen. Az ellentétes töltések következtében kifelé semleges részecske. indukciós kölcsönhatás / indukciós effektus / Debye-erő / permanens dipól–indukált dipól kölcsönhatás (Debye force / Debye interaction / permanent dipole–induced dipole interaction) def #1: Állandó dipólusmomentummal rendelkező molekula és apoláris molekula között kialakuló kölcsönhatás. A kölcsönhatás során a dipólusmolekula elektromos megoszlást indukál az apolárosban, melynek

következtében vonzás alakul ki közöttük. def #2: Olyan kölcsönhatás, mely során a dipólusmolekulák taszító- vagy vonzóerőt fejtenek ki az apoláris molekulák elektronfelhőjére, ezzel indukált elektromos dipólusmomentumot hozva létre az utóbbiban. Így már az eredetileg apoláros molekulák is rendelkeznek dipólusmomentummal, ezért vonzóerő is fellép a molekulák között. A kötési energia általában 0,8-12 kJ/mol között változik. intenzív mennyiség / intenzív változó / intenzív tulajdonság (intensive property / intensive quantity / intensive variable) def #1: Olyan állapotjelzők, amelyek a termikus egyensúlyban lévő termodinamikai rendszerek egyesítésekor kiegyenlítődnek, pl. nyomás, hőmérséklet, feszültség, sűrűség def #2: Olyan fizikai mennyiség, amelynek értéke független a rendszer mennyiségétől. Az intenzív mennyiségek nem additívak. 91 interhalogének / interhalogén vegyületek (interhalogens /

interhalogen compounds) def #1: A halogének egymással alkotott vegyületei. def #2: Olyan vegyületek, amelyek kettő vagy több halogén elemből épülnek fel, és ezeken kívül nem tartalmaznak más elemet. interkalkogének / interkalkogén vegyületek (interchalcogens / interchalcogen compounds) def #1: A kalkogének egymással alkotott vegyületei. def #2: Olyan vegyületek, amelyek kettő vagy több kalkogén elemből épülnek fel, és ezeken kívül nem tartalmaznak más elemet. ion (ion) def #1: Olyan atom vagy molekula, amely elektromos töltéssel rendelkezik. Önmagában nem, vagy csak extrém körülmények között fordul elő. Egy ilyen önmagában álló ion nagyon hamar elveszti töltését, vagy egy ellenkező töltésű ionnal reakcióba lép. A magányos ionok gyakran képeznek szabad gyököket. Az ionok gyakoribb előfordulási formái: vizes oldatokban (hidratált formában), kristályrácsokban (ionrács), ionos vegyületek olvadékaiban. Az ionok legkisebb

egységére nem molekulaként, hanem elemi cellaként hivatkozunk. def #2: Olyan kémiai részecske, amelyben a protonok és az elektronok száma különböző, tehát a részecske töltéssel rendelkezik. ion–indukált dipól kölcsönhatás (ion–induced dipole interaction) Ionok és állandó elektromos dipólusmomentummal nem rendelkező molekulák vagy atomok között kialakuló elektrosztatikus kölcsönhatás. Hasonlít az indukciós kölcsönhatáshoz, de annál sokkal erősebb, mert az ionok töltése jóval nagyobb, mint az indukált dipólusok töltése. A folyamat során az ion dipólust hoz létre az apoláris molekulában (illetve atomban), s ennek az indukált dipólusnak az ellentétes töltésű pólusát vonzza. ion–permanens dipól kölcsönhatás (ion–permanent dipole interaction) Ionok és állandó elektromos dipólusmomentummal rendelkező molekulák között kialakuló elektrosztatikus kölcsönhatás. Hasonlít az orientációs kölcsönhatáshoz, de

annál sokkal erősebb, mert az ionok töltése jóval nagyobb, mint a dipólusmolekulák töltése. A kölcsönhatásban részt vevő ion és dipólusmolekula úgy helyezkedik el, hogy a pozitív és negatív csoportok egymás mellett legyenek, ezzel maximalizálva a köztük lévő vonzást. A kölcsönhatás nagy szerepet játszik pl. a víz és az ionok interakciója során, ennek a hatásnak köszönhető, hogy hidrátburok alakul ki a vizes oldatban lévő ionok körül. Ez a kötéstípus a hidrogénkötésnél is erősebb. ionizáció (ionization) def #1: Töltéssel rendelkező atom (ion) vagy molekula keletkezése elektron leadása vagy felvétele miatt. A különböző ionvegyületek, pl sók oldódása nem számít ionizációnak, mivel az elektron átadása már az ionrács felbomlása előtt lezajlott. 92 def #2: Olyan folyamat, amely során egy atomból vagy molekulából elektromos töltéssel rendelkező ion keletkezik elektromosan töltött részecskék

(elektronok vagy ionok) hozzáadásával vagy elvételével. Bekövetkezhet molekulákkal, ionokkal, atomokkal vagy szubatomi részecskékkel történő ütközés során, illetve elektromágneses sugárzás miatt. ionképlet (ionic formula) Olyan képlet, amely megmutatja az ionrácsban levő ionok számarányát. Ionos vegyületek képletének írásakor a kation kerül előre, majd utána jön az anion. A töltések száma az ionképletekben nem jelölendő. Az összetett ionokat általában zárójellel különítjük el a képletben, ha arányuk eltér az ellentétes töltésű iontól, vagy ha csak egyszerűen segíti a képletek értelmezését. Mivel az ionvegyületek össztöltése mindig semleges, az ionok arányának feltüntetésénél ügyelni kell rá, hogy a különböző töltések száma kiegyenlítse egymást. Ezt az arányt az adott ion után alsó indexxel jelöljük. Néhány példa egyszerű és összetett ionok képletére: NaCl, MgO, Na2S, Al2O3, CuSO4,

CaCl(OCl), Ca(NO3)2, CaMg(CO3)2 stb. ionos kötés / ionkötés (ionic bonding) def #1: Olyan kémiai kötés, amelyhez az összetartó erőt az ellentétes töltésű ionok közötti elektrosztatikus vonzóerő biztosítja. Két olyan elem atomjai között jöhet létre, amelyek elektronegativitása nagyban eltér egymástól. Ilyenkor a nagyobb elektronegativitású atom képes elektront elszívni a kisebb elektronegativitású atomtól. Ez két, nemesgázszerű zárt vegyértékelektron-szerkezettel rendelkező, ellentétes töltésű iont eredményez. Ezek az ionok vonzzák egymást, és ezért egymás mellé, térbeli rácsba rendeződnek. Az ionrácsos anyagok kemények, ridegek (nem hajlanak, hanem törnek), olvadékuk ionjai pedig töltéssel rendelkeznek, ezért az áramot is vezetik. Az ionrács rácspontjaiban nemcsak egyszerű ionok, hanem nagyobb, több atomból álló ionok is lehetnek. Az ionkötések mindig rendelkeznek valamilyen mértékű kovalens jelleggel is,

anélkül, hogy tényleges kovalens kötés kialakulna az ionok között. A kovalens jelleg, illetve a polarizáló hatás valószínűsége annál nagyobb, minél több feltétel teljesül a következők közül: 1.: az ionok töltése nagy 2.: a pozitív ion kicsi 3.: a negatív ion nagy 4.: a pozitív ion külső elektronkonfigurációja nem nemesgáz-konfiguráció def #2: Olyan kötés, amely keletkezésekor az egyik atomból a legkülső elektronhéjon levő elektron(ok) a szomszédos atom elektronhéjába épül(nek) be és mindkét atom ionos formába kerül. Az eltávozó illetve a felvett elektronok számát nevezzük az ion töltésszámának Az így létrejött pozitív és negatív töltésű ionok elektrosztatikusan vonzzák egymást. Ez a vonzás tartja össze az ionrácsot. Az ellentétes töltésű ionok azonban csak bizonyos határig közeledhetnek egymáshoz, mert a túl közel kerülő elektronfelhők taszító hatása megakadályozza a további közeledést és

végső fokon az ionok egybeolvadását. A kötés nagyon stabil, mert a vegyértékelektronok átkerülnek az egyikből a másik atomba. A kötés általában fém és nemfém között jön létre. Az ionos anyagok általában magasabb olvadás- és forrásponttal rendelkeznek, valamint jobban oldódnak vízben a kovalens kötést létesítő anyagokhoz képest. 93 ionrács (ionic lattice / ionic crystal lattice) Olyan rácstípus, amelyben ionkötéssel kapcsolódó, pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező részecskék foglalják el a rácspontokat. Ezek az anyagok általában kemények, ridegek és nem megmunkálhatok. Olvadáspontjuk magas, szobahőmérsékleten szilárdak Az elektromos áramot csak olvadékban vagy vizes oldatukban vezetik. Ilyen ráccsal rendelkezik pl a konyhasó és a mészkő. ionrácsos kristályok (ionic crystals) Olyan kristályok, amelyek rácspontjaiban váltakozva pozitív és negatív töltésű ionok foglalnak helyet. A rácsot az

ellentétes töltésű ionok közötti erős vonzóerő, az ionkötés tartja össze Az 94 ionrácsos anyagok általában ridegek és törékenyek, olvadáspontjuk pedig az erős ionkötés miatt magas. ionsugár (ionic radius) def #1: Az adott ion legkülső atompályájának a sugara. A pozitív ionok mérete mindig kisebb, a negatív ionoké mindig nagyobb a megfelelő semleges atoménál. Elvileg két szomszédos, ellentétes töltésű ion közötti távolság egyenlő a két ion ionsugarának összegével. def #2: Az ionsugár megadja az ionrácsban elhelyezkedő, pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező ion sugarát. Az atomokhoz hasonlóan az ionok sem rendelkeznek éles határfelülettel, mégis szokás őket egyszerű gömbként modellezni, amely szerint két szomszédos ion ionsugarának összege megadja a köztük lévő távolságot az ionrácsban. Jele: ri, mértékegysége: pm ionvegyület / ionos vegyület (ionic compound) Ionokból álló vegyület,

melyben az összetartó erőt az ionkötés során kialakuló elektrosztatikus vonzás biztosítja. Az ionvegyületeket felépítő kationok és anionok mindig olyan arányban kapcsolódnak, hogy egymás töltéseit semlegesítsék, ezért minden ionvegyület össztöltése nulla. A szilárd halmazállapotú ionvegyületek majdnem mindig elektromos szigetelőként viselkednek, ám megolvadva vagy feloldva vezetővé válnak. Az ionvegyületek általában kemények és törékenyek, valamint magas olvadás- és forrásponttal rendelkeznek. Az egyszerű ionvegyületek névképzése során a kation neve mindig megelőzi az anionét. Az ionvegyület kationjának neve megegyezik a töltés nélküli atom nevével, tehát nem foglaljuk bele az ion szót vagy a töltést. Ellenben az anion neve -id, -it vagy -át végződést kap az oxidációs számától függően. A változó vegyértékű kationt tartalmazó ionvegyületek nevezéktana némileg eltér a fentiektől. Az átmenetifémek

kationjainak töltését általában zárójelbe tett római számmal jelölik a fém neve után, pl. ólom(IV)-klorid izobár állapotváltozás / izobár folyamat (isobaric process) def #1: Olyan állapotváltozás, amely állandó nyomás mellett megy végbe. 95 def #2: Olyan folyamat, amely során a termodinamikai rendszer nyomása nem változik. izobárok (isobars) Azonos tömegszámú, de különböző rendszámú atomok. izochor állapotváltozás / izochor folyamat (isochoric process / constant-volume process) def #1: Olyan állapotváltozás, amely állandó térfogat mellett megy végbe. def #2: Olyan folyamat, amely során a termodinamikai rendszer térfogata nem változik. izomerek (isomers) def #1: Azonos molekulaképletű, de eltérő szerkezetű molekulák. def #2: Azonos összegképletű, de eltérő fizikai és / vagy kémiai tulajdonságokkal rendelkező, izolálható vegyületek. def #3: Azonos összegképletű, de eltérő szerkezeti képlettel vagy

vonalképlettel rendelkező molekuláris entitások. def #4: Azonos számú és minőségű atomot tartalmazó, de eltérő felépítésüknek köszönhetően fizikai és / vagy kémiai tulajdonságukban különböző anyagok. Az izomerek konstitúciója és / vagy konfigurációja és / vagy konformációja egymástól eltérő. izoméria (isomerism) 96 def #1: Azonos molekulaképletű, de eltérő szerkezetű molekulák között fennálló viszony. Többfajta izoméria is létezik, melyek mind különböző okokra vezethetők vissza. def #2: Az a jelenség, amikor egyetlen összegképletnek többféle szerkezetű molekula is megfelel. Az izoméria kiemelten jellemző a szerves vegyületek körében, de számos komplex vegyület esetében is fellép. def #3: Olyan vegyületek létezése, amelyeknek azonos a képlete, de különböző a molekulaszerkezete vagy atomjaiknak térbeli elrendeződése. izomerizáció / izomerátalakulás (isomerization / isomerisation) Egy molekulán

belül a kötések átrendeződésével járó kémiai reakció, amely során a molekula összetétele változatlan marad. izoterm állapotváltozás / izoterm folyamat (isothermal process) def #1: Olyan állapotváltozás, amely állandó hőmérséklet mellett megy végbe. def #2: Olyan folyamat, amely során a termodinamikai rendszer hőmérséklete nem változik. izotónok (isotones) Azonos neutronszámú atomok. izotópok (isotopes) def #1: Azonos rendszámú, de különböző tömegszámú atomok, mely eltérést az izotópok eltérő neutronszáma okoz. def #2: Olyan elemek, amelyek atommagjában a protonok száma azonos, de a neutronok száma különböző. Az izotópok fizikai tulajdonságai kismértékben eltérnek, de kémiai tulajdonságaik azonosak. kalkogenidek (chalcogenides) 97 Biner vegyületek, amelyek egy kalkogén elemből és legalább egy másik, elektropozitívabb (vagy kevésbé elektronegatív) elemből vagy gyökből állnak. karbociklusos

vegyületek (carbocyclic compounds) Olyan szerves vegyületek, melyek gyűrűi csak szénatomokból épülnek fel. Ezek a szerkezetek lehetnek egyszerű aromás gyűrűk vagy nem aromás gyűrűk is. karbonátok (carbonates) def #1: Karbonátiont (CO32-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-karbonát (Na2CO3) def #2: A szénsav sói. karbonsavak (carboxylic acids) A karbonsavak az oxigéntartalmú szerves vegyületek egyik csoportját alkotják. Molekulájukban egy vagy több karboxilcsoportot tartalmaznak. A karbonsavak savjellegű vegyületek, proton leadására képesek. Karboxilcsopotjuk hidroxilcsoportot is tartalmaz, ezért hidrogénkötéseket tudnak kialakítani. A karbonsavak forráspontja magas, sokkal magasabb, mint a hozzájuk hasonló molekulatömegű alkánoké. Ez a karbonsavak molekuláinak asszociációjával magyarázható. A karbonsavak dimereket alkotnak, ekkor két karbonsavmolekula hidrogénkötésekkel összekapcsolódik egy nyolctagú gyűrűt alkotva. A

karbonsavak olvadáspontjai periodikusan változnak, a páros szénatomszámú zsírsavak olvadáspontja magasabb a páratlan számú szénatomot tartalmazókénál. Ez azzal magyarázható, hogy a páros szénatomszámúak más szerkezetű kristályrácsban kristályosodnak, mint a páratlanok. A négy legkisebb szénatomszámú karbonsav (hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav) vízzel korlátlanul elegyedik, bennük a karboxilcsoport hidrofil, poláris jellege érvényesül inkább, mint a szénhidrogénlánc hidrofób, apoláris jellege. A szénatomszám növekedésével a szénhidrogénlánc vagy -gyűrű apoláros jellege egyre erősebb lesz, a karbonsav vízoldhatósága csökken. A karbonsavak karboxilcsoportjábanban levő OH-kötés jóval polárisabb, mint az alkoholok hidroxilcsoportja. A karbonsavak csoportjába tartoznak a monokarbonsavak, dikarbonsavak, trikarbonsavak, aromás karbonsavak, zsírsavak, aminosavak, ketosavak és az alfa-hidroxi savak. 98 karotinoidok

(carotenoids / tetraterpenoids) Növények, algák, baktériumok és gombák által előállított szerves festékanyagok. Molekuláikban konjugált kettős kötések találhatók, emiatt fény hatására könnyen gerjesztődnek. E tulajdonságuknak köszönhetően töltenek be fontos szerepet a fotoszintézisben és a látásban. A vörös és a narancssárga növényi részekben, vízben oldhatatlan kristályzárványokban raktározódnak. Több, mint 1100 karotinoid létezik, melyeknek két fő csoportja van: xantofilok (tartalmaznak oxigént) és karotinok (nem tartalmaznak oxigént). A karotinoidok közé tartozik az A-vitamin is, ami kulcsfontosságú a látásban. katalizátor (catalyst) def #1: A reakciórendszerben az a részecske, amely a reaktánsokkal kölcsönhatásba lépve új, alacsonyabb aktiválási energiájú reakcióutat nyit, és ezáltal növeli a reakció sebességét. Ráadásul a termék képződése során változatlan formában visszatermelődik. def #2:

Olyan anyag, amely meggyorsítja a reakciót anélkül, hogy maradandóan megváltozna. A katalizátor általában kapcsolatba lép az egyik kiindulási anyaggal, így olyan anyag keletkezik, amely könnyebben reagál a másik anyaggal. A reakció végén a katalizátor visszamarad. def #3: Olyan anyag, amely növeli a kémiai átalakulások sebességét anélkül, hogy a folyamat következtében maradandóan megváltozna. Hatása rendszerint azzal magyarázható, hogy kisebb aktiválási energiájú reakcióutat nyit meg. katalízis (catalysis) Az a jelenség, amikor a katalizátor jelenléte következtében az adott reakció felgyorsul. A katalizált reakcióban a katalizátor nem használódik el, hatását többször is képes kifejteni. kation (cation) Olyan atom vagy molekula, melynek egy vagy több elektronhiánya van, tehát pozitív töltésű. A kation sugara kisebb, mint az atomé, amelyből létrejött, mert vagy megszűnik a külső héj, vagy pedig az atommag egy

elektronra jutó vonzó hatása megnövekszik, és ezáltal szorosabban magához vonzza az elektronfelhőt. Az átmenetifém-kationok töltésének nagyságát általában a fém neve után zárójelben, római számmal jelöljük, pl. króm(II)-klorid 99 Egyszerű, egyatomos kationok esetén a névképzés a következőképpen történik: elem neve + ion. Például lítiumion (Li+), kalciumion (Ca2+) katód (cathode) def #1: Olyan elektród, amelynél az elsőrendű vezető felületén redukció megy végbe. Galváncelláknál a katód pozitív töltésű, elektrolízáló celláknál pedig éppen fordítva, negatív töltésű elektród. def #2: Az az elektród, amelynél az elektronok belépnek a cellába, és redukció történik. keményítő (starch) α-D-glükózegységekből felépülő poliszacharid, melyben az elágazásokat leszámítva a monomerek között α(1→4) kötés van. Hélix alakú, el nem ágazó amilózból, és elágazó láncú amilopektinből áll,

melyeknek aránya kb. 20/80% Fehér színű, íztelen, szagtalan, szilárd, olajos tapintású por vagy szemcsés anyag. Hideg vízben és alkoholban nem oldódik, forró vízben kolloid rendszert képez. Jelenlétét jódoldattal lehet kimutatni A keményítő a növényi sejtekben a fotoszintézis eredményeként képződik, majd ezt raktározott tápanyagként használja a növény; főként magokban, gumókban, hüvelyesekben található. Gazdag keményítőtartalmú növények például a gabonafélék: búza, rozs, zab, a burgonya, a kukorica és a rizs. Ételek sűrítésére, tészták készítésére, ipari szőlőcukor előállításánál használják Kémiai képlete: (C6H10O5)n kémhatás (acidity function) A vizes oldatok egyik fontos tulajdonsága. A pH-érték jellemzi az oldat savasságának vagy lúgosságának mértékét. A számadatok 0-14-ig számsort képeznek, amelynek középpontjában a semleges oldat pH-ja áll. A savas oldatok pH-ja 7-nél kisebb, a lúgos

oldatoké 7-nél nagyobb. Az oldat savas vagy lúgos kémhatást akkor mutat, ha a kémhatást okozó ionok egyenlő számában változás áll be. A vizes oldatok kémhatása a bennük levő oxóniumionok és hidroxidionok számának arányától függ. Ha az oxóniumionok száma nagyobb, mint a hidroxidionoké, akkor az oldat savas. Ha pedig a hidroxidionok száma nagyobb, akkor az oldat lúgos kémhatású. kémia / vegyészet / vegytan (chemistry) def #1: Az anyagok minőségi változásaival foglalkozó természettudomány. def #2: Olyan tudomány, amely kémiai elemekkel, illetve atomokból, molekulákból, ionokból álló vegyületekkel foglalkozik, vizsgálja azok összetételét, szerkezetét, tulajdonságait, viselkedését és változásait. 100 kémiai anyagtudomány (materials chemistry) Olyan tudományág, amely új anyagok tervezésére és felfedezésére fókuszál, vegyítve a kohászat, a kerámiák, a szilárdtestfizika és a kémia területeit. kémiai

egyensúly (chemical equilibrium) def #1: Az az állapot, amikor a reaktánsok és termékek koncentrációja időben már nem változik, ezért megfigyelhető változás sincs a rendszer tulajdonságaiban. def #2: Olyan állapot, melyben a reakció és az ellentett folyamata egyenlő sebességgel játszódik le. A dinamikus egyensúly egyik fajtája def #3: Olyan állapot, ahol a reverzibilis folyamatok elérnek egy pontot, ahol az átalakulások aránya mindkét irányba megegyezik, ezért a rendszer látszólag nyugvóponton van, és állandó összetétellel bír. def #4: A telített oldat azon állapota, amikor időegység alatt ugyanannyi részecske hagyja el az oldandó anyag felületét, mint amennyi kiválik. Az ellentétes irányú folyamatok sebessége állandó, miközben az oldat töménysége és a feloldatlan anyag mennyisége változatlan. def #5: Olyan állapot, ahol az átalakulási és visszaalakulási, tehát az ellentétes irányú kémiai folyamatok nem állnak

le, de sebességük egyenlővé válik, így a rendszerben levő anyagok koncentrációja egyensúlyban már nem változik. Az egyensúlyi állapotot befolyásolhatja a kiindulási anyagok vagy termékek koncentrációjának megváltozása, a hőmérséklet-változás és bizonyos esetekben a nyomásváltozás. A kiindulási anyagok koncentrációjának növelése az átalakulás irányába tolja el a reakciót, a hőmérséklet-csökkentés az exoterm, a hőmérsékletnövelés pedig az endoterm reakció irányába. Gázok között, zárt térben lejátszódó reakcióknál anyagmennyiség-változás esetén a nyomásnövelés a molszámcsökkenést eredményező reakció, a nyomáscsökkentés a molszámnövelő reakció irányába tolja el az egyensúlyi reakciót. kémiai elem (chemical element) def #1: Azonos protonszámú atomokból felépülő anyagi halmaz. Közös fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján az elemeket három nagyobb csoportra lehet osztani: fémekre,

félfémekre és nemfémekre. A fémek jellemzően fényes, jó elektromos- és hővezető, jól nyújtható és kalapálható, a higany kivételével szilárd anyagok, melyek egymással ötvözeteket, nemfémekkel pedig sószerű ionos vegyületeket képeznek. A nemfémek többsége színes, vagy színtelen, a hőt rosszul vezető gáz, amelyek egymással kovalens vegyületeket alkotnak. A fémek elektronleadással könnyedén képeznek kationokat, míg a nemfémek hajlamosak inkább elektronfelvétellel anionná alakulni. A fémek és nemfémek közt helyezkednek el a félfémek, melyek tulajdonságai átmenetet képeznek a két csoport közt, vagy keverékei azoknak. def #2: Olyan anyag, amely kémiai úton nem bontható tovább többféle, kémiailag tiszta anyagra. kémiai potenciál (chemical potential) Az áramforrásban lejátszódó kémiai folyamatnak a töltésen létrehozott potenciálemelő hatása, amelynek mértéke a feszültség mértékegységével mérhető. Jele:

μ|E 101 kémiai speciesz / kémiai species (chemical species) def #1: Olyan anyag, amely egyforma részecskékből áll. def #2: Azonos molekuláris entitások kémiailag tiszta halmaza. A kémiai specieszt névvel és képlettel kifejezhető atomok, molekulák, ionok vagy gyökök alkotják. A kémiai specieszt alkotó molekuláris entitások között kisebb eltérések lehetnek, például az atomok neutronszáma változhat a természetben is előforduló izotóparányokat követve. Ha két konformációs izomer kellőképpen lassan alakul át egymásba, és emiatt NMRspektrumok alapján is észlelhető különbség adódik, akkor a két konformációs izomer két külön kémiai speciesznek tekinthető. A kifejezés magában foglalja az allotrópokat és az ionvegyületeket is, ahol az alap szerkezeti egységek nem feltétlenül képesek önálló, elkülönült létezésre. def #3: Egy adott elem specifikus kémiai megjelenési formája a vizsgált rendszerben. A kémiai

megjelenési formát meghatározhatja az izotóp-összetétel, a vegyértékhéj elektronkonfigurációja, illetve az oxidációs állapot (iontöltés), továbbá a molekula, ill. komplex szerkezete. ketózok (ketoses) Olyan nyílt láncú monoszacharidok, amelyekben az oxocsoport láncközi helyzetű, vagyis ketocsoportként működik. keverék (mixture) def #1: Olyan többkomponensű rendszer, amelyben a komponenseket határfelület választja el. Néhány nevezetes keverék: levegő, kőolaj, durranógáz, sújtólég, szintézisgáz, királyvíz, forrasztóón, bronz. def #2: Többkomponensű, egy- vagy többfázisú rendszer, amelyben az összetevők aránya tetszőleges. A komponensek elkülönültségének mértékétől és a közöttük lévő határfelület hiányától vagy meglététől függetlenül egyaránt keveréknek hívjuk ezeket a rendszereket. 102 királis centrum / kiralitáscentrum / aszimmetriacentrum (chiral center / chiral centre / chirality center /

chirality centre / center of chirality / centre of chirality) def #1: Olyan sztereogén egység, ahol egy tetraéderes (sp3 hibridállapotú) központi atomhoz négy különböző ligandum kapcsolódik. A nemkötő párok ligandumnak számítanak, az eltérő izotópot tartalmazó csoportok szintén különböző ligandumot jelentenek. def #2: Olyan sztereogén centrum, amely egy atomból és a ligandumaiból áll egy olyan térbeli elrendezésben, ahol a tükörképével nem hozható fedésbe. Manapság már kevésbé hasznos szinonímája az aszimmetriacentrum. def #3: Molekulán belüli atom, amelynek ligandumai olyan térbeli elrendezésben helyezkednek el, hogy emiatt a tükörképe nem hozható fedésbe önmagával. A királis centrum központi atomja a CIP kód szerint R vagy S sztereodeszkriptorral jelölhető. def #4: Az adott molekula kiralitását okozó aszimmetriacentrum, amely a legtöbb esetben olyan nem szimmetriás szénatomot jelöl, amelyhez négy különböző

ligandum kapcsolódik. A királis centrum megléte még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a molekula egésze királis legyen. 103 királis molekula (chiral molecule) Olyan molekula, amely saját tükörképével nem hozható fedésbe. Az ilyen molekulák nem tartalmaznak belső tükrözési szimmetriatengelyt se. A királis molekulák optikai aktivitást mutatnak, oldataikon áthaladva a polározott fény síkját elforgatják. Olyan molekulák is lehetnek királisak, amelyek kiralitáscentrummal nem rendelkeznek, például a láncmolekulák csavarvonalai királis alakzatok, jobb- és balmenetű változatai enantiomerpárt alkotnak, attól függetlenül, hogy a lánc tartalmaz-e aszimmetrikus szénatomot. 104 kiralitás (chirality) def #1: A tükörképükkel fedésbe nem hozható tárgyak aszimmetriája (mint például a bal és jobb kéz esetén). A kémiai kiralitás általában olyan aszimmetrikus szénatomtól ered, amelyhez négy különböző atom vagy atomcsoport

kapcsolódik. Ezeket sztereogén centrumnak vagy királis centrumnak nevezik. A kiralitás az objektumok (pontcsoportok, molekulák) egészére értelmezett fogalom. def #2: Az a sajátság, ami által királissá válik egy adott molekula. A kiralitás feltételezi az alternáló szimmetriatengely (Sn) hiányát, beleértve a szimmetriasík (S1) és centrum (S2) hiányát. kiralitáselem / királis elem / királis egység (chirality element / element of chirality) A molekulának az a része, amely felelős azért, hogy bal- és jobbkezes formák alakulnak ki. Legtöbb esetben ez egy kiralitáscentrum (pl. egy aszimmetrikus szénatom), de más esetekben lehet egy kiralitástengely vagy egy kiralitássík is. Például az R1R2C=C=CR3R4 típusú allénekben a C=C=C lánc egy kiralitástengely. Bizonyos gyűrűs vegyületek pedig kiralitást mutathatnak a molekula kiralitássíkja miatt. kirotóp (chirotopic) A molekula bármely olyan pontjának, pl. egy atomjának jelölése, amely

lokálisan királis környezetben található (a molekula egésze nem szükségképpen királis). kitin (chitin) N-acetil-D-glükózamin-molekulákból álló poliszacharid-származék. Vízben, híg savakban és lúgokban oldhatatlan. Csak tömény savval való melegítés hatására hidrolizál A gombák sejtfalának fő komponense, valamint az ízeltlábúak külső vázának alkotója is. A kitint számos orvosi és ipari területen felhasználják. Képlete: (C8H13O5N)n klatrátok (clathrates) def #1: Olyan vegyületek, ahol a nemesgázatomok kristályrácsba, vagy szerves és szervetlen vegyületekből létrejövő üregekbe vannak zárva. A vendég nemesgázatomok és a gazdamolekulák között csak gyenge van der Waals-erők hatnak, így a klatrátok nem sztöchiometrikusak. A klatrátok kialakulásához létfontosságú feltétel, hogy a nemesgázatom 105 megfelelő méretű legyen és illeszkedjen a gazdamolekulák által alkotott üregbe. A képződött vegyületek

viszonylag stabilak, de oldódáskor vagy olvadáskor a gáz felszabadul. def #2: Olyan keverékek, amelyeknél az egyik vegyület vagy elem kis molekulái a másik anyag kristályrácsának üregeibe vannak bezárva. Néha zárványvegyületeknek, vagy kalitkavegyületeknek nevezik őket, noha igazából nem vegyületek; a molekulák közt nincs kémiai kötés. klorátok (chlorates) Klorátiont (ClO3-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-klorát (NaClO3) kloridok (chlorides) def #1: Kloridiont (Cl-) tartalmazó vegyületek. Pl: ammónium-klorid (NH4Cl) def #2: A sósav sói. kloritok (chlorites) Kloritiont (ClO2-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-klorit (NaClO2) klorofill (chlorophyll) A klorofill a zöld növényeknek azon anyaga, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. koaguláció / kicsapódás / flokkuláció (particle aggregation, particle agglomeration, coagulation, flocculation) def #1:

Az a folyamat, amelynek során kolloid részecskék egymással való ütközésük miatt nagy tömeget képezve (koagulum) összeállnak, összetapadnak, kicsapódnak. Globuláris fehérjék esetében gyakori jelenség, ilyenkor a kicsapódás a fehérjefunkció időleges vagy végleges megszűnésével jár. Reverzibilis kicsapódásról beszélünk akkor, ha csak a kolloid részecskék hidrátburka szűnik meg az adott külső behatásra, és emiatt egymással tapadnak össze másodlagos kölcsönhatások révén, ahelyett, hogy vizet kötnének meg a felületükön. Ebben az esetben a kicsapódást előidéző hatás megszűnésével a kolloid részecskék újra visszanyerhetik eredeti állapotukat. Okozhatják a könnyűfémsók oldatai, vagy az alkohol Az irreverzibilis kicsapódás során elsődleges kötések jönnek létre a kolloid részecskék között. Ha fehérjéről van szó, akkor emiatt a fehérjefunkció véglegesen megszűnik. Okozhatják erős savak és lúgok, a

nehézfémsók oldatai, valamint magas hőmérséklet. def #2: Az a folyamat, amely során a kolloid részecskék stabilizáló ion- vagy vízburka megsérül, ennek következtében pedig a részecskék egymással kapcsolatot létesítenek, összetömörülnek, kicsapódnak az oldatból, s ezzel megszűnik a kolloid állapot. 106 koenzim (coenzyme) Az enzimhez reverzibilisen kötődő, az enzim méretéhez képest kis szerves molekula, amely az enzim aktív részét képezi. Funkciós csoportot, hidrogént vagy elektront hordoz és visz át a szubsztrátra. Koenzimek vesznek részt többek között a hidrogénátvitellel járó redoxireakciókban. kofaktor (cofactor) Olyan szerves molekula vagy fémion, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy enzim kifejtse a hatását. A kofaktor hozzákapcsolódik a hozzá tartozó, de nélküle funkcionálisan inaktív fehérjéhez (amelyet ezen állapotában apoenzimnek hívnak), ezzel létrejön az aktív enzim, a holoenzim. A kofaktornak

a következő fajtái vannak: prosztetikus csoport, koenzim, fémion kolloid rendszer / kolloid (colloid) def #1: Olyan keverék, amelyben a szétoszlatott részecskék mérete 1-1000 nanométer között változhat. Bármely anyag lehet kolloid állapotú, ha a részecskék megfelelő méretűek A kolloidok tulajdonságai mintegy átmenetet képeznek a valódi oldatok és a heterogén rendszerek tulajdonságai között. Minél kisebb szemcsékből áll az anyag, annál nagyobb a fajlagos (egységnyi tömegre eső) felülete, annál nagyobb a határfelület és az ott lejátszódó folyamatok jelentősége. A kolloid részecskék igen nagy fajlagos felülete határozza meg tulajdonságaikat. A határfelületeken nem ugyanaz az anyag vesz körül egy molekulát, mint az anyag belsejében, ahol ugyanolyan molekulákkal van körülvéve, mint saját maga, ezért mások a kölcsönhatások is, amelyekben részt vesz. A határfelület közelében anizotrop erőtér hat a molekulákra. A

kohéziós erők jelentősége csökken, az adhéziós erőké nő A felületen elhelyezkedő molekulák szabadenergia-többlettel rendelkeznek, és ebből fakadnak az alapvető kolloid tulajdonságok. Nagy felületük miatt termodinamikailag instabilak, ezért különböző anyagokat köthetnek meg a felületükön, így stabilizálva kolloid állapotukat. A közönséges szűrőpapíron a kolloid oldatok diszperz fázisa átmegy. Azonban a félig áteresztő hártya pórusai kisebbek, mint a száz körüli molekulát tartalmazó kolloid részecskék mérete, ezért a hártya azokat nem engedi át. A kolloid részecskéknek már van határfelülete, amin visszaverődhet a fény különböző irányokba, de ezek a részecskék szabad szemmel nem kivehetőek. Oldalról vagy felülről nézve látható a fénysugár útja a folyadékban, holott csapadék (szilárd szemcsék) nem látható az oldatban. A valódi oldatokhoz képest, melyek teljesen stabilak, a kolloidok nem azok. Gyakran

külön stabilizátorokra (pl emulgeátorokra) van szükség ahhoz, hogy a kolloid rendszer fennmaradjon, ezek akadályozzák meg, hogy a szomszédos micellák összetapadjanak. A kolloid rendszerek azért szórják a fényt, mert a szétoszlatott anyagszemcsék mérete nagyságrendileg azonos a látható fény hullámhosszával. Ha a kolloid oldatban növeljük az oldhatóságot (hőmérséklet, oldószer változtatásával) vagy csökkentjük a koncentrációt, a szol valódi oldattá alakulhat át. Ha rontjuk az oldhatóságot vagy növeljük a 107 koncentrációt, akkor gél képződhet. A liofil és a hidrofil kolloid rendszerekben a diszpergált részecske és a diszperziós fázis között erős kölcsönhatás van, a micellát szolvátburok vagy hidrátburok veszi körül. A liofób és hidrofób kolloid rendszerekben a diszpergált részecske és a diszperziós fázis között nincs számottevő kölcsönhatás; ehhez emulgeátorra van szükség. A szol, gél, aeroszol

elnevezések olyan rendszereket takarnak, amelyekben az eloszlatott részecskék mérete kizárólag kolloid mérettartományban mozog. def #2: A kolloidok olyan többkomponensű rendszerek, amelyekben igen apró, 1 nanométertől 1000 nanométerig terjedő mérettel rendelkező szemcsék vannak szétszórva, elkeverve, eloszlatva, diszpergálva. A kolloid kifejezés tehát nem anyagfajtát jelölő, hanem az anyag állapotát leíró fogalom. Az eloszlatott részecskék nagysága nagyobb, mint az atomok és a molekulák mérete, de szabad szemmel még nem különböztethetőek meg, esetleg erős felbontású mikroszkóppal láthatóvá tehetőek. Az élethez tartozó folyamatok jelentős része kolloid rendszerekben zajlik le, a sejtek belsejében. Az eloszlatott részecskék jellege szerint a kolloidok három további kategóriára bonthatók: diszperziós kolloidok, makromolekuláris kolloidok és asszociációs kolloidok. A kolloidok viselkedésével, törvényszerűségeivel

foglalkozó tudományág a kolloidkémia, amit a határfelületek tudományaként is számon tartanak. kolloidkémia / kolloidika (colloid chemistry / interface and colloid science) def #1: Olyan tudományterület, amely az 1-1000 nanométeres kiterjedés közé eső anyagdarabokat, illetve szétoszlatott szemcséket vizsgálja egy folytonos közegben. def #2: A fizikai kémia olyan ága, amely a legalább egy térbeli irányban 1-1000 nm-es mérettartományba eső anyagok karakterisztikáját és jelenségeit vizsgálja. Ezen anyagok körébe tartoznak a filmrétegek, rostok, habok és pórusos anyagok is. A kolloidális részecskék mindhárom halmazállapotban előfordulhatnak, ezért a kolloidkémia a szilárd–gáz, szilárd– folyadék, szilárd–szilárd, folyadék–gáz és folyadék–folyadék állapotú rendszereket is vizsgálja. Habár a kifejezést sok esetben szinonímaként használják a felületi kémiával, valójában ez nem helytálló, mivel a kolloidkémia

esetében a szétoszlatott részecskéknek az 1-1000 nm-es tartományba kell esniük legalább az egyik kiterjedésükben, míg a felületi kémiában nincs ilyen megkötés. def #3: Olyan tudományág, amely a nanoléptékben strukturált rendszerek kémiájával és fizikájával foglalkozik. komplexek / komplex vegyületek / koordinációs komplexek / koordinációs vegyületek / komplex ionok (complexes / coordination complexes / coordination compounds / complex ions / ion complexes / ionic complexes) def #1: Azok a vegyületek, ionok, amelyekben koordinatív kötéssel ligandumok kapcsolódnak a középpontban lévő atomhoz, ionhoz. A d-mező fémeire jellemző, hogy a kívülről számított második héj d-alhéján vannak feltöltetlen pályák, ezért ezek a fémek rendkívül hajlamosak a komplexképzésre; többnyire a vízmolekulákkal képzett akvakomplexek formájában vannak az oldatokban. Ligandumnak pedig a nemkötő elektronpárral rendelkező molekulák (pl

ammóniaés vízmolekulák) alkalmasak A komplex ionok képződése gyakran társul színváltozással, az 108 oldhatóság javulásával, valamint az elektromos vezetés mértékének megváltozásával. A komplex ionok szögletes zárójellel jelölendők, pl. [Cu(H2O)4]2+, [AlF6]3- def #2: Olyan vegyületek, ahol a központi atom vagy ion vegyértékhéjának betöltetlen pályái vannak, és a ligandumok nemkötő elektronpárjaikkal datív kötéssel kapcsolódnak a központi atomhoz vagy ionhoz. A komplex ionok kialakulása gyakran jár színváltozással, az oldhatóság növekedésével és az elektromos vezetés mértékének a megváltozásával. A komplex vegyületek egyik osztályozási módja elektromos töltésük alapján történik. A komplexek töltését a ligandumok és a központi fémion töltésének algebrai összege adja meg. A komplex töltése egyenlő a külső szféra ionjainak töltésével, ellentétes előjellel. Ennek megfelelően léteznek

kationkomplexek (pozitív töltésűek), anionkomplexek (negatív töltésűek), semleges komplexek (nincs töltésük), kation-anion-komplexek (komplex kationnak komplex anionnal alkotott vegyületei). koncentráció (concentration) Az összetételi arány egyfajta kifejezése: négy mennyiség, amely kifejezi valamely elegy, keverék, vagy oldat egyik komponensének a térfogatra vonatkoztatott összetételét; így lehet tömegkoncentráció, anyagmennyiség-koncentráció, térfogati koncentráció, illetve részecskeszám-koncentráció. kondenzációs reakció (condensation reaction) Olyan szerves kémiai reakció, amely során két molekula vízkilépés közben egyesül egymással. konfiguráció (configuration) def #1: A molekulán belüli atomoknak olyan rögzített, térbeli elrendeződése, amely csak kovalens kötések ideiglenes felbontásával valósítható meg. Az egyik konfigurációs állapotból egy másikba tehát csak kémiai kötés felbontása, és új

kötés kialakítása árán lehet átkerülni. def #2: Egy adott molekula jól meghatározott, az adott viszonyok közt stabil állapotú, csak térbeli leírással jellemezhető részének elrendeződése. def #3: Egy molekuláris entitás atomjainak térbeli elrendeződése, amely lehetővé teszi a sztereoizomerek közötti, nem konformáción alapuló különbségtételt. def #4: Egy adott molekulában ugyanahhoz az atomhoz kapcsolódó ligandumok viszonylagos térbeli elrendeződése. def #5: Adott molekulában a kovalens kötéssel kapcsolódó atomok, atomcsoportok térbeli elrendeződése egy-egy központi atom körül. konfigurációs izomerek (configurational isomers) 109 def #1: Azonos összegképletű molekulák, amelyekben azonos a konstitúció, de valamilyen szerkezeti ok miatt jól megkülönböztethető térbeli felépítésük van. def #2: Azonos összegképlettel és konstitúcióval rendelkező molekulák, amelyekben az ugyanahhoz az atomhoz kapcsolódó

ligandumok egymáshoz viszonyított térbeli helyzete eltérő. konfigurációs izoméria (configurational isomerism) Az a jelenség, ahol egy adott vegyület összegképletének többféle molekula is megfelel, mely molekulák egymástól csak az atomjaik, illetve gátolt rotációjú kötéseik körüli, viszonylagos térbeli elrendeződésben különböznek. konformáció (conformation) def #1: A molekulán belüli atomok olyan térbeli elrendeződése, amely kémiai kötések felbontása nélkül, pusztán kötések körüli elfordulásokkal megváltoztatható. def #2: Azonos konfigurációval rendelkező molekulák atomjainak energetikailag megengedett, térbeli elrendeződése adott viszonyok között. Egy molekula különböző konformációi az atomcsoportokat összekötő egyszeres kovalens kötés körüli elfordulással átalakulhatnak egymásba. def #3: Atomok térbeli elrendeződése, amely lehetővé teszi az olyan sztereoizomerek közötti különbségtételt, amelyek

a formálisan egyszeres kötések körüli szabad rotáció miatt egymásba alakulhatnak. konformációs izomerek / konformerek (conformational isomers / conformers) def #1: Egy adott összegképletű, konstitúciójú és konfigurációjú molekula olyan térszerkezetei, amelyek egyszeres kötések körüli rotációval egymásba alakíthatók. def #2: Egymással sztereoizomer viszonyban álló molekulák, amelyek csak r torziós szögben vagy szögekben különböznek egymástól (csak a minimális potenciális energiájú rendszereket figyelembe véve). def #3: Egy sztereoizomer sorozat tagjai, melyek mindegyikét egy jól megkülönböztethető, potenciális energia helyi minimumának megfelelő, stabilis konformáció jellemez. konformációs izoméria (conformational isomerism) def #1: Az a jelenség, ahol egy adott vegyület összegképletének többféle molekula is megfelel, mely molekulák egymástól csak a szabadon forgó egyszeres kötéseik körül más térbeli

elhelyezkedést felvevő alkotórészek viszonylagos helyzetében különböznek. 110 def #2: Az izoméria azon formája, ahol az izomerek egymásba alakulhatnak kizárólag a formálisan egyszeres kötések körüli rotáció által. konformációs racemát Olyan elegy, amelyben a két tükörképi konformer között lévő energiagát csekély, így szobahőmérsékleten akadály nélkül egymásba alakulhatnak, ami a forgatóképesség folyamatos kiegyenlítődését okozza. konjugált bázis / (conjugate base) Savból proton leadásával keletkező anion vagy molekula, pl. kloridion (Cl-), hidroxidion (OH-), nitrátion (NO3-), ammónia (NH3). A konjugált bázisok képesek protont felvenni kémiai reakciók során. sav -> H+ + konjugált bázis sav + bázis ⇌ konjugált bázis + konjugált sav konjugált rendszer / konjugált kötésrendszer (conjugated system) def #1: Egy molekulában levő kettős vagy hármas kovalens kötések, amelyeket csak egy egyszeres kötés

választ el a sorban következő atomtól. Bár sokszor a képletek váltakozó egyszeres és többszörös kötésekként ábrázolják, a valóságban ezek az elektronok egyenletesen oszlanak el a részt vevő atomok elektronfelhőjében. Ilyen molekulákban az elektronok bizonyos mértékben delokalizálódnak a π-pályákon a rendszert alkotó atomok között. Konjugációban részt vehetnek d-atompályák (átmenetifémek esetén) és nemkötő elektronpárok is. def #2: Delokalizált elektronokkal összekapcsolódott p-atompályák rendszere egy molekulában, mely rendszer általában csökkenti a molekula összenergiáját, és növeli a stabilitását. A konjugált rendszerek lehetővé teszik a π-elektronok delokalizációját a szomszédos elhelyezkedésű p-atompályák esetén. Általában váltakozó egyszeres és többszörös kötésekként ábrázolják a vonalképletekben. Nemkötő elektronpárok, szabad gyökök, karbéniumionok mind a rendszer részei lehetnek,

amely lehet ciklusos, aciklusos, lineáris, vagy ezek keveréke. A π-elektronok nem tartoznak egyetlen kötéshez vagy atomhoz, sokkal inkább az atomok egy csoportjához. def #3: Delokalizálódott π-elektronok miatt létrejött kovalens kötésrendszer, amely az adott molekulában lévő egyszeres és kétszeres (vagy többszörös) kötések váltakozásából adódik. Egy konjugált rendszernek átfedő p-atompályái vannak, összekötve a közbülső helyeket, amiket az egyszerű képletek csak egyszeres kötésként ábrázolnak. Az ilyen molekulákban a πkötést alkotó elektronok többcentrumú molekulapályára kerülnek, ami energetikailag kedvező konjugált sav (conjugate acid) Bázisból proton felvételével keletkező kation vagy molekula, pl. oxóniumion (H3O+), ammóniumion (NH4+), hidrogén-fluorid (HF). A konjugált bázisok képesek protont leadni kémiai reakciók során. bázis + H+ -> konjugált sav sav + bázis ⇌ konjugált bázis + konjugált sav

111 konstitúció (constitution) def #1: A kovalens kötés figyelembevételével az atomok kapcsolódása, kapcsolódási sorrendje a molekulában. A konstitúciót a konstitúciós képlet írja le def #2: A molekuláris objektumot alkotó atomok minőségének és konnektivitásának leírása (beleértve a kötések rendűségének megadását), figyelmen kívül hagyva bármilyen térbeli elrendeződésből eredő megkülönböztetést. def #3: A konstitúció fogalma az atomok kapcsolódási sorrendjét és a kapcsolódások minőségét jelenti egy adott molekulában. konstitúciós izomerek / szerkezeti izomerek (constitutional isomers / structural isomers) def #1: Azonos összegképletű molekulák, amelyekben a konstitúció (az atomok kapcsolódási sorrendje vagy a kötések minősége) különbözik. def #2: Azonos összegképletű vegyületek, amelyeken belül az atomok kapcsolódási sorrendje vagy a kötések minősége egymástól eltérő. def #3: Olyan izomerek,

amelyek molekulái eltérő konstitúcióval rendelkeznek. konstitúciós izoméria / szerkezeti izoméria (constitutional isomerism / structural isomerism) def #1: Az a jelenség, amikor egy adott vegyület összegképletének többféle, az atomokat különböző kapcsolódási sorrendben tartalmazó molekula is megfelel. def #2: Az a jelenség, ahol egy adott vegyület összegképletének többféle molekula is megfelel, mely molekulák egymástól csak az atomjaik kapcsolódási sorrendjében, vagy a kötések minőségében különböznek. A konstitúciós izoméria további altípusokra osztható a következők szerint: - Funkciós izoméria (functional isomerism): olyan vegyületekben lép fel, amelyekben eltérő funkciós csoport található. - Láncizoméria (chain isomerism / skeletal isomerism): olyan vegyületekben lép fel, amelyek azonos funkciós csoportot tartalmaznak, azonban a szénláncuk szerkezete eltérő. - Helyzetizoméria (position isomerism /

regioisomerism): olyan vegyületekben lép fel, amelyek a szénlánc más pontján tartalmazzák ugyanazt a funkciós csoportot. - Vegyértékizoméria (valence isomerism): olyan vegyületekben lép fel, amelyekben az azonos atomcsoportok vegyértékei különböző kötésrendszerekkel kielégíthetők. 112 koordinációs kémia / komplexkémia (coordination chemistry / complex chemistry) def #1: A kémia olyan területe, amely komplex vegyületek tulajdonságaival, szerkezetükkel, viselkedésükkel, változásaikkal és előállításukkal foglalkozik. def #2: A kémia olyan területe, amely szerves vagy szervetlen ligandumok és központi fématomok között fellépő kölcsönhatásokkal foglalkozik. koordinációs szám (coordination number) def #1: Egy adott komplexben a központi atomhoz vagy ionhoz kapcsolódó ligandumok száma. def #2: Egy részecske közvetlen szomszédainak száma a szilárd vagy a folyadékfázisban. def #3: A kristályrácsban a közvetlen

szomszédok száma. def #4: Az adott rácspontot közvetlenül körülvevő rácspontok száma a kristályrácsban. def #5: Egy-egy központi helyzetűnek tekintett atom, fématomtörzs, ion vagy molekula közvetlen szomszédainak a száma. korrózió (corrosion) Fémek oxidációja légköri nedvesség és levegő jelenlétében. kovalens kötés / homopoláros kötés (covalent bonding / homopolar bonding) def #1: Olyan kémiai kötés, melyben a párosítatlan vegyértékelektronok az atompályáról egy közös molekulapályára térnek át, ami a nemesgázhéjhoz hasonló szerkezet létrejötte miatt energetikailag nagyon kedvező. A kovalens kötésben az atomok vagy atomrácsot, vagy meghatározott méretű molekulákat alkotnak. Gyakran előfordul, hogy a nemesgázszerkezet 113 eléréséhez nem egy, hanem két vagy három pár elektron is közös pályára kerül. Ilyenkor kettős vagy hármas kovalens kötések is kialakulnak. Ezekben az esetekben van egy erősebb

(σ-kötés – szigma-kötés) és egy vagy két gyengébb kötés (π-kötés – pi-kötés). Az utóbbi esetben a π-pályák csomósíkot tartalmaznak, hogy a σ- (és a másik π-) kötéssel ne fedjenek át. A π-kötések sokkal könnyebben felhasadnak, mint a σ-kötések, ezért az elektronjaik a kémiai reakciókban előbb reagálnak. Kovalens kötés akkor jön létre két atom között, ha elektronegativitásuk között nincs vagy nem számottevően nagy a különbség. Az azonos elektronegativitású atomok apoláris, az eltérő elektronegativitásúak poláris kovalens kötést létesítenek. A kötési energia általában 100-1000 kJ/mol között változik. def #2: Közös molekulapályán mozgó, kötő elektronpárokkal kialakuló elsőrendű kötés az atomok között. Ezt a kötést két (esetleg több) atom között megosztott (közös, kötő) elektronpárok hozzák létre, hogy mindegyik atom stabilis elektronszerkezettel rendelkezhessen. A kötés általában

nemfém és nemfém között jön létre A kovalens kötés lehet apoláris és poláris, attól függően, hogy az alkotó atomok elektronvonzó-képessége (elektronegativitása) milyen mértékben tér el egymástól. Akkor beszélünk poláris kovalens kötésről, ha a kötő elektronpár a kötést létesítő atomok körül eltérő mértékben fordul elő, így töltésmegoszlás alakul ki. Apoláris kovalens kötésnek pedig azt nevezzük, amikor a kötést létesítő atomok magja egyenlő mértékben vonzzák az elektronpárt, így nem alakul ki töltésmegoszlás. A vegyületek molekuláinak polaritását a kötéspolaritás és a molekula alakja együttesen határozza meg. A kovalens kötések jellemzői a kötési energia, a kötéshossz és a kötésszög. A kovalens kötés lehet kolligációs, amikor mindkét atom biztosít egy-egy elektront a kötés kialakításához, és lehet datív (koordinatív), amikor a két atom egyike adja a teljes elektronpárt. A kötési

energia általában 160-500 kJ/mol között változik. kovalens sugár (covalent radius) 114 def #1: A kovalens kötésben lévő atom átlagos atomsugara. Azonos atomok kapcsolódása esetén a kovelans sugár mindig kisebb az atomsugárnál. A nagyobb elektronegativitású atomok a kovalens kötéssel hozzájuk kapcsolódó kisebb elektronegativitású atomok elektronjait maguk felé vonzzák, és ezzel kovalens sugarukat az atomsugárnál nagyobbra növelik. def #2: Az atomok közti kötéstávolságot leíró fizikai-kémiai jellemző. def #3: Két, egymással egyszeres kovalens kötéssel kapcsolódó atom atommagjai közötti távolság fele. Jele: rk, mértékegysége: pm könnyűfémek (light metals) Azok a fémek, amelyek sűrűsége kisebb, mint 5 kg/dm3. környezeti kémia / környezetkémia (environmental chemistry) def #1: A kémia olyan ága, amely a természeti területeken előforduló kémiai és biokémiai jelenségeket, illetve a szennyező anyagok

környezetre gyakorolt hatását vizsgálja. def #2: A környezetben lejátszódó természetes és antropogén jelenségek kémiai vonatkozásaival és kémiai reakcióival foglalkozó tudományterület. Tanulmányozza a folyamatok termodinamikai és kinetikai törvényeit, mechanizmusát és kiváltó okait, valamint hatásait. kötési energia (bond energy) 115 def #1: Az az energiamennyiség, amely 1 mol molekulában két atom közötti kötés felszakításához szükséges. Minél nagyobbak a kötést létesítő atomok, annál kisebb a kötési energia. A kötési energiát az elektronegativitási értékek is befolyásolják, hiszen meghatározzák a kötés jellegét. def #2: A kovalens kötések felbontásához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. def #3: Bizonyos vegyértékű atomok között az adott típusú kötés felszakításához szükséges energia. Jele: Ek, mértékegysége: kJ mol kötésrend (bond order) def #1: Két atom között

fennálló kötés tényleges mértéke a két elektron által létrehozott egyszeres kötéshez viszonyítva. def #2: Érték, amely kifejezésre juttatja egy molekulában két atom között a kötés mértékét egy egyszeres kötésre vonatkoztatva. A kötésrend elméleti mennyiség, értéke függ az alkalmazott számítás módjától. Például az etánban a szén–szén kötés kötésrendje 1, az eténben 2. A benzolban a kötésrend a molekulapálya-elmélet szerinti számítást alkalmazva 1,67. def #3: Főként a molekulapálya-elméletben használatos kifejezés, amelynek értéke megadja a két atom közötti kémiai kötések számát. A kötésrend és a kötéshossz fordítottan arányos egymással. def #4: Egy molekuláris entitásban lévő, két atom közötti térrész elektronsűrűsége. A kötésrend nagy, pozitív értéke az atomok közötti erős kötésre utal, míg a negatív érték jelzi, hogy az elektronok áthelyeződtek máshova a két atom közötti

térrészből. kötésszög (bond angle) def #1: Két szomszédos kovalens kötés tengelyei által bezárt szög. def #2: Három atom között kialakuló kovalens kötések esetén a központi atom és a két kapcsolódó atom tömegközéppontjait összekötő egyenesek által bezárt szög. def #3: A kapcsolódó atomok kötései által bezárt szög. A nemkötő elektronpárok térigénye nagyobb, mint a kötő elektronpároké, csakúgy, mint ahogy a többszörös kötés térigénye is nagyobb az egyszeres kötésénél, ezért ezek módosíthatják a kötésszögeket. Mértékegysége: ° (fok) kötéstávolság / kötéshossz (bond length) def #1: A kötést létesítő atomok magjai közötti távolság. Minél nagyobbak a kötést létesítő atomok, annál nagyobb a kötéshossz is. def #2: Két, kovalens kötéssel kapcsolódó atom tömegközéppontjai közötti távolság. Nagyobb méretű atomok esetében nagyobb a kötéstávolság is, és kisebb a kötési energia.

Jele: l, mértékegysége: pm 116 kötő elektronpár (bonding pair of electrons / bonding electron pair / shared pair of electrons / shared electron pair) Olyan elektronpár, amelyik legalább két atomtörzs erőterébe tartozik, tehát kovalens kötésben vesz részt. Egy adott molekulában az egy atomhoz tartozó kötő elektronpárok számát az atom kovalens vegyértékének nevezik. Vannak olyan atomok, amelyek többféle vegyértékkel képesek kötéseket kialakítani. kötő molekulapálya / kötőpálya (bonding molecular orbital / bonding orbital) def #1: Olyan molekulapálya, amelynek energiája alacsonyabb, mint azoknak az atompályák energiájának az átlaga, amelyek lineáris kombinációjával a molekulapálya leírható. A kötőpálya a két atom közötti térrészben összpontosítja az elektronsűrűséget, ez a negatív töltésű térrész pedig mindkét atommagot egymás felé vonzza és egyben tartja. def #2: Atommagok közötti, magas

elektronsűrűséggel rendelkező térrész, ahol a kötés kiépül. A kötőpálya az atomok összetartására törekszik. közömbösítés (neutralization) Savas és lúgos kémhatású oldatok kölcsönhatása, mely során só és víz keletkezik. központi atom (central atom) def #1: Az a legnagyobb vegyértékű atom, amelyhez a többi atom kapcsolódik a molekulában. def #2: A legnagyobb kovalens vegyértékű atom a molekulában, amelyhez a legtöbb másik atom kapcsolódik. kristályos anyagok (crystalline materials) def #1: Olyan anyagok, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok a tér minden irányában meghatározott rend szerint, szabályosan összekapcsolódva, kristályrácsot alkotva helyezkednek el. A kristályos szerkezetű anyagoknak pontosan meghatározható olvadáspontjuk van. def #2: Olyan anyagok, amelyeknek részecskéi szabályos rendben, egy képzeletbeli térháló pontjaiban helyezkednek el, kristályrácsot alkotva. A rácspontokban levő

részecskék között meghatározott nagyságú összetartó erő működik, ezért a kristályos anyagok jól behatárolható olvadásponttal rendelkeznek. A részecskék illeszkedését a kristályrácsokban kristályilleszkedésnek hívják, amelyet két fő törekvés szabályoz. Egyrészt a legszorosabb illeszkedés elve alapján a rácsot alkotó molekulák úgy helyezkednek el, hogy közöttük a lehető legkisebb üres tér maradjon. Másrészt pedig a legnagyobb vonzás elve arra készteti a rácsban lévő részecskéket, hogy elhelyezkedésükkel elősegítsék a minél nagyobb vonzás létrejöttét. Ez leginkább akkor tud érvényesülni, ha a részecskék töltéssel vagy polaritással rendelkeznek, és úgy rendeződnek, hogy az ellentétes töltések minél közelebb legyenek egymáshoz, ezáltal ionkötést vagy hidrogénkötést kialakítva. kristályrács (crystal lattice) def #1: Olyan matematikai koncepció, amelyben a pontok szabályos, geometriai

elrendeződésben vannak, és periodikusan ismétlődnek. 117 def #2: Térbeli pontok szabályos, geometriai elrendeződése, melyben a pontokat az adott kristály atomjai, ionjai vagy molekulái foglalják el. A kristályrácsnak azok a pontjai, ahol a részecskék elhelyezkednek, a rácspontok. A kristályrács rácspontjain helyet foglaló részecskék minden irányban rezgőmozgást végeznek. E rezgések amplitúdója és frekvenciája a hőmérséklet függvénye: minél nagyobb a hőmérséklet, annál nagyobb a rezgés. def #3: Képzeletbeli pontok szabályos, ismétlődő mintázata, melyben a rácspontok megfeleltethetők az adott kristályos anyag részecskéivel. A kristályrácsban a részecskék helyhez vannak kötve, a rácsponton rezgőmozgást végeznek. A rács felépítése során a rácspontba beépülő elemek energiát adnak le, ezért a kristályrács felbomlásához energiabefektetés szükséges. A rácsot felépítő részecskék, illetve a közöttük

lévő kötés minősége alapján molekularácsot, fémrácsot, atomrácsot és ionrácsot lehet megkülönböztetni. A kristályokat összetartó erők az atomrácsok esetében a legnagyobbak, majd utána csökkenő sorrendben jönnek az ionrácsok, a fémrácsok és a molekularácsok. kristályrendszer / rácsrendszer (crystal system / lattice system) def #1: A hét fő csoport bármelyike, melyekbe a kristályokat általában besorolják a tengelyek relatív hosszúsága és hajlása alapján, illetve az ezekből adódó szimmetriák alapján. A hét kristályrendszer a következő: monoklin, triklin, ortorombos, trigonális, tetragonális, hexagonális és köbös. def #2: Az elemi cella tengelymenti éleinek hosszúsága és egymással bezárt szöge, illetve az ezekből adódó szimmetriák alapján történő csoportosítási rendszer. def #3: A kristályrácsok elemi cellája alapján besorolt hét rendszer (monoklin, triklin, ortorombos, trigonális, tetragonális,

hexagonális, köbös) valamelyike. def #4: A kristályok kategorizációja a szimmetriafokuk alapján. 118 kristályszerkezet (crystal structure) def #1: A kristályos anyagokat felépítő részecskék szabályos, térbeli mintázata. A kristályszerkezet a részecskék szerkezeti elrendeződésének kétféle típusa közül az egyik, az amorf szerkezet pedig a másik. def #2: Kristályos anyagban lévő atomok, ionok vagy molekulák szerkezete, amely szabályos, térbeli rendezettséggel bír. Ezzel szemben a kristályrács csak képzeletbeli pontok tömbje, bár a kristályrácspontok hagyományosan az elemi cella sarkaiba vannak helyezve, ezért könnyű összekeverni a két kifejezést. def #3: Az adott kristályban lévő atomok, ionok vagy molekulák szimmetrikus elrendeződése térrács formájában. A kristályszerkezetet a tér minden irányában periodikusan ismétlődő elemi cella alkotja. 119 kristályvíz / hidrátvíz (water of crystallization / water of

hydration) def #1: Kristályokban jelen lévő, kötött vízmolekulák. Például az ionkristályok gyakran zárnak vizet magukba. A víz aránya a kristályalkotó vegyülethez viszonyítva állandó A kémiailag kötött kristályvíz hevítéssel eltávolítható az ionkristályból, bár ilyenkor előfordulhat, hogy az anhidrát instabillá válik és felbomlik. def #2: Olyan vízmolekulák, amelyek sók vagy fémkomplexek kristályszerkezetében találhatók, és nem kapcsolódnak közvetlenül a fémkationhoz. kritikus állapot (critical state) Az adott folyadéknak és gőzének az az állapota, amelyben eltűnik / megszűnik a két fázis közötti határfelület. Ebben az állapotban a sűrűségük megegyezik, tehát nincs különbség a kétféle fázis között. A kritikus állapot az anyagra jellemző kritikus hőmérsékleten és kritikus nyomáson valósul meg. kritikus pont (critical point) Az a hőmérséklet és nyomás, amelyen a fázisok közötti határfelület

eltűnik / megszűnik. 120 kvantumkémia (quantum chemistry / molecular quantum mechanics) def #1: A kémia egyik ága, amely elsődleges fókusza a kvantummechanika alkalmazása kémiai rendszerek fizikai modelljében és kísérleteiben. def #2: A fizikai kémia olyan ága, amely a kvantummechanika törvényeit alkalmazza a kémiai jelenségek értelmezéséhez. def #3: A kémia olyan ága, amely a kvantummechanika törvényeit alkalmazza a kémiai problémák megoldásához. A kvantumkémia hatása jól érzékelhető a kémia legtöbb területén A szerves kémiában a kvantummechanikát a molekulák relatív stabilitásának becsléséhez, a köztitermékek tulajdonságainak kiszámításához, a kémiai reakciók mechanizmusainak felderítéséhez, illetve mágneses magrezonancia spektrumok analizálására és előrebecslésére használják. A szervetlen kémiában a ligandumtér elméletet (egy többé-kevésbé kvantummechanikai módszert) az átmenetifém-komplex ionok

tulajdonságainak magyarázatához és előrebecsléséhez használják. A biokémiában a kvantummechanikai számításokat a biológiai molekulák konformációjának, szolvatációjának, illetve az enzim– szubsztrát illeszkedések vizsgálatához használják. A fizikai kémiában a kvantummechanikát a gázok termodinamikai tulajdonságainak (pl. entrópia, hőkapacitás) kiszámításához; molekulaszínképek értelmezéséhez, mely által lehetővé válik a molekuláris tulajdonságok (pl. molekuláris geometria, a részecskék gátolt forgásának mértéke, a konformációs izomerek energiakülönbsége, dipólusmomentum) meghatározása; a molekuláris tulajdonságok elméleti számításaihoz; a kémiai reakciók átmeneti állapotában a részecskék tulajdonságainak kiszámításához, mely lehetővé teszi a reakciósebességi állandók előrebecslését; az intermolekuláris erők megértéséhez; illetve a szilárd anyagok kötéseinek vizsgálatához

használják. Az analitikai kémiában a kvantummechanikát a széles körben elterjedt spektroszkópiai vizsgálatok eredményeinek, a spektrumvonalak frekvenciájának és intenzitásának a teljeskörű értelmezéséhez használják. Az anyagtudományban és a nanokémiában a kvantummechanika módszereit a nanoanyagok tulajdonságainak meghatározásához használják. kvantumszám (quantum number) 121 Az adott kvantumrendszer állapotában a megmaradó mennyiségek értékét jelölő szám. A "kvantum" elnevezés arra utal, hogy a számok értéke mindig meghatározott nagyságú. A kvantumszámok leggyakrabban vizsgált rendszere az egyelektronos atom modellje. Atomok esetén a kvantumszámokkal való jelölés többféleképpen is történhet. Például a "3p" jelölés a 3. elektronhéj p-alhéját jelenti A "4f-2" jelölés pedig a 4 elektronhéj f-alhéjának -2 mágneses kvantumszámmal rendelkező atompályáját jelenti. lazító

molekulapálya / lazítópálya (antibonding molecular orbital / antibonding orbital) def #1: Olyan molekulapálya, amelynek energiája magasabb, mint azoknak az atompályák energiájának az átlaga, amelyek lineáris kombinációjával a molekulapálya leírható. A lazítópálya az atommagok "mögé" (az atomoknak arra az oldalára, amely a legtávolabb van a másik atomtól) koncentrálja az elektronsűrűséget, emiatt pedig mindkét atommag igyekszik távol maradni egymástól. def #2: Atommagok közötti, nulla elektronsűrűséggel rendelkező térrész, ahol a kötés nem épülhet ki. A lazítópálya az atomok egymástól való eltávolítására törekszik Le Chatelier-elv / Le Chatelier‒Braun-elv / a legkisebb kényszer elve (Le Chateliers principle / Le Chatelier‒Braun principle / the equilibrium law) def #1: Ha az egyensúlyi rendszert külső hatás éri (koncentráció- hőmérséklet-, illetve gázok esetén nyomásváltozás), úgy változik meg az

egyensúly, hogy a külső hatás okozta változást csökkentse. def #2: Ha egy egyensúlyban lévő rendszer külső hatásra (a nyomás, a hőmérséklet, a komponensek koncentrációjának a változása) változik, akkor a rendszerben végbemenő folyamatok közül azok kerülnek előtérbe, amelyek a külső hatás eredményét csökkentik. def #3: Ha egy egyensúlyi rendszert külső hatás ér, akkor a rendszerben olyan változás indul be, amely a külső hatást csökkenti. Termék elvonása a reakcióelegyből a termékképződés irányába, a kiindulási anyag elvonása a visszaalakulás irányába tolja el az egyensúlyt. A hőmérséklet növelése endoterm irányba tolja el az egyensúlyt, mert a rendszer a közölt hőt igyekszik felhasználni. A nyomás növelése (gázegyensúlyok esetén) a nyomás csökkenésének irányába tolja el az egyensúlyt. A katalizátor csupán meggyorsítja az egyensúly beállását, de azt nem tolja el semmilyen irányba. def #4: Ha

egy egyensúlyi rendszert valamilyen külső hatás ér, abban olyan folyamatok erősödnek fel, amelyek a zavaró hatást kompenzálni igyekeznek. 122 A koncentrációk változtatása úgy módosítja a kémiai egyensúlyt, hogy közben az egyensúlyi állandó változatlan marad. Ha a kiindulási anyagok koncentrációja nő, nő a termékek mennyisége is, ugyanis ezzel csökken az egyensúlyt megzavaró reagens mennyisége. A hőmérséklet emelése olyan reakciónak kedvez, amely a betáplált hőt elnyeli. A nyomás változtatása csak azokat az egyensúlyokat változtatja meg, amelyek esetén térfogatváltozás következik be. A nyomás növelése a térfogatcsökkenés (zsugorodás), a nyomás csökkentése a térfogat-növekedés (tágulás) irányába tolja az egyensúlyt. A katalizátorok a megfordítható reakciók egyensúlyi koncentráció viszonyait nem befolyásolják, mivel az aktiválási energia csökkentésével mindkét irányú folyamatot egyaránt

gyorsítják. Katalizátor alkalmazásakor azonban gyorsabban beáll az egyensúlyi állapot. def #5: Ha egy dinamikus egyensúlyt megzavarunk, akkor a rendszerben olyan átalakulás indul meg, amely az okozott változással ellentétes irányú, és annak mértékét csökkenti az eredeti állapot visszaállításáig. A kiindulási anyagok koncentrációjának növelése az átalakulás irányába tolja el az egyensúlyt. A hőmérséklet-csökkentés az exoterm, a hőmérséklet-növelés pedig az endoterm reakció irányába tolja el az egyensúlyt. Gázok között, zárt térben lejátszódó reakcióknál anyagmennyiség-változás esetén a nyomásnövelés az anyagmennyiség-csökkenést eredményező reakció, a nyomáscsökkentés pedig az anyagmennyiség-növelő reakció irányába tolja el az egyensúlyt. Lewis-bázis (Lewis base) def #1: Olyan részecskék, amelyek elektronpár leadására képesek. Vizes oldatuk lúgos kémhatású. def #2: Olyan vegyület, amelynek

atomjai rendelkeznek kötésben részt nem vevő elektronpárral a betöltött atompályájukon, és képesek Lewis-savval datív kötést kialakítani, ezzel pedig új adduktot létrehozni. Lewis-képlet / Lewis-szerkezet / Lewis-struktúra (Lewis formula / Lewis dot formula / Lewis structure / Lewis dot structure / Lewis diagram / Lewis dot diagram / electron dot formula / electron dot diagram) Olyan képlet, amely feltünteti az adott vegyület összes atomját és a kapcsolódási sorrendjüket. A Lewis-képletben az atomok összes elektronja fel van tüntetve, amik pontokkal vannak jelölve. Kivételt ez alól csak a kovalens kötésben részt vevő elektronpárok jelentenek, amelyeket vonallal is lehet jelölni. Lewis-sav (Lewis acid) 123 def #1: Olyan részecskék, amelyek elektronpár felvételére képesek. Vizes oldatuk savas kémhatású. def #2: Olyan vegyület, melynek atomjai tartalmaznak üres atompályákat, és ezekre az atompályákra képesek felvenni

Lewis-bázisból származó elektronpárt, ezzel datív kötést létesítve, és új adduktot létrehozva. ligandum (ligand) def #1: A kettőnél több atomból álló molekulákban rendszerint egy központi atom körül elhelyezkedő, több azonos vagy többé-kevésbé hasonló elektronhéj-szerkezetű atom, atomcsoport vagy molekula. def #2: A központi atomhoz kapcsolódó atomok vagy atomcsoportok. liofil kolloid (lyophilic colloid) def #1: Olyan kolloid, amelynek részecskéi vonzzák az oldószert, ezt adszorbeálják a felületükön. def #2: Olyan kolloid, amelyben a diszpergált anyag részecskéi és az oldószer részecskéi között erős kölcsönhatás alakul ki, tehát a részecskék szolvatációs hajlama nagy. Amennyiben az oldószer víz, a hidrofil kifejezést használjuk, apoláris oldószer esetében pedig a lipofil kifejezést. Természeténél fogva a hidrofil anyag lipofób liofób kolloid (lyophobic colloid) def #1: Olyan kolloid, amelynek részecskéi

taszítják az oldószert, ezért főleg ionokat adszorbeálnak. def #2: Olyan kolloid, amelyben a diszpergált anyag részecskéi és az oldószer részecskéi között nem alakul ki erős kölcsönhatás, tehát a részecskék szolvatációs hajlama kicsi. Amennyiben az oldószer víz, a hidrofób kifejezést használjuk, apoláris oldószer esetében pedig a lipofób kifejezést. Természeténél fogva a hidrofób anyag lipofil lipidek (lipids) Az élőlények létfontosságú szerves vegyületei, többnyire glicerint és zsírsavat tartalmazó makromolekulák. Mindig apolárisak, vagy legalább rendelkeznek apoláris jellegű molekularésszel. A lipidek a természetben is előfordulnak, csoportjába beletartoznak az állati zsírok, növényi olajok, bizonyos vitaminok, gliceridek, foszfolipidek és szterolok. Vízben rosszul, de víztaszítókban, zsíroldószerekben és apoláris oldószerekben jól oldódnak. Ezt az általános tulajdonságukat a molekuláikat felépítő

hosszú szénhidrogénláncok vagy -gyűrűk okozzák, amelyek általában apoláris szerkezetűek. Egyes típusaikban ezt a jellegzetességet az oldalláncok, a bekapcsolódó egyéb molekularészek módosíthatják. Növényi és állati szövetekből nyerhetők ki szerves oldószerekkel végzett extrakcióval. 124 lobbanáspont (flash point) def #1: Az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egy illékony folyadék gőze a levegővel meggyújtható elegyet hoz létre. def #2: Az a hőmérséklet, amelynél egy illékony folyadék feletti gőz a levegővel gyúlékony keveréket képez. def #3: A folyadék- és/vagy olvadékállapotban levő anyagoknak az a legalacsonyabb hőmérséklete, ahol az anyagból olyan mennyiségű gyúlékony gáz vagy gőz keletkezik, hogy a folyadék felszínén levő levegővel elegyedve gyújtóforrás közelítésére az anyag egész felületére kiterjedően belobban. A gyújtóforrás eltávolítása után az égés abbamarad magerő /

nukleon-nukleon kölcsönhatás (nuclear force / nucleon-nucleon interaction) Két vagy több nukleon között ható erő, amely az erős kölcsönhatásból ered. A magerő tartja egyben a protonokat és a neutronokat, amelyek így atommagok kialakítására képesek. A magerő a szomszédos nukleonok közötti mezoncsere eredménye. Vonzó hatása rövid távolságon belül elég erős ahhoz, hogy legyőzze a protonok között ható, elektrosztatikus erőből származó taszítást. magfúzió / nukleáris fúzió (nuclear fusion) def #1: Olyan magfizikai folyamat, amelyben könnyű atommagok nehezebb atommagokká egyesülnek. Magfúzió akkor jöhet létre, ha két atommag kb 10-15 m-nél közelebb kerül egymáshoz, és a magerők legyőzik az atommagok pozitív töltéséből származó taszítóerőt. Ehhez azonban rendkívül magas hőmérséklet szükséges, ami természetes körülmények között pl. a csillagok belsejében fordul elő Kis rendszámú elemek esetén a

kiindulási atommagok együttes tömege nagyobb, mint a keletkező mag tömege, így a tömeg–energia ekvivalencia alapján a magfúzió energiafelszabadulással jár. def #2: Olyan magreakció, amely során két kisebb atommag egyesül egy nagyobb atommaggá. Ez a folyamat lehet exoterm vagy endoterm, a kiinduló magok atomtömegeitől függően. A kémiai elemek közül a vas és a nikkel a legstabilabb, tehát ezek rendelkeznek a legnagyobb fajlagos kötési energiával. Ha a fúzióban részt vevő elemek könnyebbek a vasnál, akkor a folyamat energiafelszabadulással jár, ellenkező esetben energiát kell befektetni. 125 maghasadás / fisszió (nuclear fission) def #1: Olyan magfizikai folyamat, amelynek során egy nehéz atommag két vagy több, nem feltétlenül egyenlő tömegű atommagra hasad szét. A maghasadás során jelentős mennyiségű energia szabadul fel. Külső behatás nélküli, spontán maghasadás az uránnál és a transzurán elemeknél fordul elő.

def #2: Olyan folyamat, amely során egy atommag két vagy több, kisebb magra szakad. A maghasadást gyakran gamma- és neutronsugárzás kíséri. A maghasadás lehet természetes (spontán maghasadás) és mesterségesen előidézett (indukált maghasadás). A spontán hasadás a nagyon nehéz izotópok egyik radioaktív bomlási formája. A maghasadás az elemátalakulás (transzmutáció) egyik lehetséges módja, mivel a folyamat végén kapott hasadványmagok nem azonosak az eredeti kémiai elemmel. 126 magkémia (nuclear chemistry) def #1: A kémia egyik ága, mely az atommagokat és a magreakciókat kémiai módszerekkel vizsgálja. def #2: Olyan területe a kémiának, amely radioaktivitással, nukleáris folyamatokkal, valamint az atommagok átalakulásával foglalkozik. mágneses kvantumszám / mágneses pályakvantumszám (magnetic quantum number) def #1: Az atompálya mágneses térben való viselkedésére utaló adat. def #2: Az elektron pályamozgásából

adódó mágneses momentumot jellemző érték. Megadja a mellékkvantumszám által meghatározott alakú atompálya térbeli irányát. Minél bonyolultabb a pálya, annál többféleképpen helyezkedhet el a mágneses térben. def #3: Az elektronállapotot leíró egyik kvantumszám, amely az elektron pálya menti perdületének adott irányra eső vetületét adja meg. def #4: Egy atomban az elektron állapotát jellemző harmadik kvantumszám, amely külső (pl. mágneses) tér jelenléte esetén meghatározza az elektron mag körüli, forgó mozgásából származó perdületvektornak a külső tér irányára eső vetületének a hosszát és irányát. Jele: m | ml, értéke: -l-től +l-ig minden egész szám makrociklusos vegyületek / makrociklusok (macrocyclic compounds / macrocycles) Olyan vegyületek, amelyekben a gyűrűt legalább egy tucat atom építi fel. Szerepet játszanak a sejtek membránján keresztül történő iontranszportban. makromolekuláris kolloid

(macromolecular colloid) def #1: Olyan kolloid rendszer, amelyben a diszpergált részecskék mérete eleve a kolloid tartományba esik. Az ilyen kolloidok elég stabilak és sok tekintetben az igazi oldatokra hasonlítanak. Ezek a részecskék szolvátburokkal rendelkeznek def #2: Olyan kolloid rendszer, amelyben a makromolekulák koaguláció nélkül is eleve a kolloidális mérettartományban mozognak. Ilyen makromolekulák pl keményítő, cellulóz, proteinek, enzimek, polietilén, polisztirén, nylon. másodfajú fémek (post-transition metals / post-transition elements / poor metals) A másodfajú fémek a periódusos rendszer p-mezőjében található fémes elemek, amelyek az átmenetifémek és a metalloidok között helyezkednek el. Egyelőre nincs megállapodás arról, 127 hogy pontosan melyik elemek tartoznak a csoportba, ugyanis jelenleg több, egymásnak ellentmondó javaslat van erre nézvést. Ezek közül a leggyakoribb javaslatok 6, 10 és 13 elemet sorolnak

ide. A javaslatokban közös, hogy mindegyikben szerepel a gallium, az indium, az ón, a tallium, az ólom és a bizmut. A másodfajú fémek puhák és törékenyek, szerkezetileg gyengék, és alacsonyabb olvadás-, illetve forrásponttal rendelkeznek, mint az átmenetifémek. Mivel közel vannak a fém/nemfém választóvonalhoz, kristályszerkezetükben kovalens jellegűek a kötőerők. Kémiailag tehát a kovalens kötésre való hajlam, valamint az amfoter jelleg és az anionos specieszek képzése határozza meg őket. Zintl-fázisokat (erősen elektropozitív fémekből és közepesen elektronegatív fémekből vagy metalloidokból létrejövő vegyületek) is létrehozhatnak. másodfajú vezető / ionvezető (ionic conductor) Olyan anyag, amelyben az ionok elmozdulása hozza létre az elektromosáram-vezetést. Vezetőképességét az egy vagy több só kristályrácsából kiszabadult ionok adják. A másodfajú vezetők lehetnek sóoldatok vagy sóolvadékok. másodlagos

biogén elemek (secondary biogenic elements) Mintegy 0,005-1%-os mennyiségben képezik az élő szervezetek anyagait a másodlagos biogén elemek atomjai, melyek például az idegrendszer működésében vesznek részt. Tagjai: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, kén, foszfor, klór. másodlagos kötések / másodrendű kötések / gyenge kölcsönhatások / intermolekuláris kötések / nemkötő kölcsönhatások (secondary bonds / weak bonds / intermolecular bonds / nonbonded interactions) Intermolekuláris kötések, azaz molekulák között kialakuló kölcsönhatások. Nagyságrendekkel gyengébbek, mint az elsőrendű kötések, ezért sokkal könnyebb őket felszakítani. Azon alapulnak, hogy az elektrondús és az elektronszegény részek egymást vonzzák (elektrosztatikus vonzás). A másodrendű kémiai kötések a fizikai tulajdonságokra vannak hatással. A másodrendű kötések az elnevezésük ellenére inkább kölcsönhatásoknak tekinthetők, mert

kötések alatt inkább intramolekuláris kötéseket értünk. Fajtái: hidrogénkötés, ion és dipólus közötti kölcsönhatások, van der Waals-erők. A kötési energia 0,8-40 kJ/mol között változik. 128 matematikai kémia (mathematical chemistry) Olyan területe a kémiának, amely a matematika újszerű alkalmazásait használja kémiai problémák megoldására. Legfőképpen a kémiai jelenségek matematikai modellezésével foglalkozik. mellékkvantumszám / azimutális kvantumszám / pályakvantumszám (azimuthal quantum number) def #1: Az atompálya alakjára, szimmetriájára és energiájára vonatkozó adat. def #2: Az atompálya térbeli alakját jellemzi. Az elektron energiája az atompálya térbeli alakjától is függ. def #3: Egy atomban az elektron állapotát jellemző második kvantumszám, amely meghatározza az elektron mag körüli, forgó mozgásából származó perdületvektor hosszát. Jele: l, értéke: 0, 1, 2, . (n-1 közötti egész szám)

lehet membránfehérjék (membrane proteins) Olyan proteinek, amelyek biológiai membránokkal állnak valamilyen kölcsönhatásban. Sok funkciót ellátnak az élő szervezetekben. A membrán receptor proteinek jeleket továbbítanak a sejt belső és külső környezete között, a transzport proteinek molekulákat és ionokat mozgatnak a membránon keresztül, a sejtek felszínéhez tapadó CAM-proteinek lehetővé teszik a sejtek közötti azonosítást és interakciót. mérőoldatfogyás / fogyás A titrálás során, az indikátor változásának megtörténtéig (az ekvivalencia pontig) hozzáadott mérőoldat térfogata. A mérőoldat fogyásából, és koncentrációjából, a végbemenő reakcióban a két anyag móljainak arányából az ismeretlen anyag mennyisége kiszámítható, valamint a bemért térfogat segítségével az oldat koncentrációja is megadható. metalloidok / félfémek (metalloids / semimetals) Olyan kémiai elemek, amelyek tulajdonságai

átmenetet képeznek a fémek és a nemfémek között. A periódusos rendszer p-mezőjében helyezkednek el, de pontos számuk az eltérő definíciók miatt nem meghatározható. A legtöbb forrás a félfémek közé sorolja a bórt, a szilíciumot, a germániumot, az arzént, az antimont és a tellúrt, viszont csak a források kb. fele tesz említést a polóniumról és az asztáciumról. A legtöbb félfém külső megjelenésben a fémekre hasonlít; fényes, szürke színük van. Azonban a fémekkel ellentétben törékenyek, és csak közepesen jól vezetik az áramot. Kémiai viselkedésük a nemfémekhez hasonló. Amfoter jellegű vagy gyengén savas oxidokat hoznak 129 létre. A fémekkel ötvözetek képzésére alkalmasak Közepes ionizációs energia és elektronegativitás értékek jellemzik őket. mezo-vegyület / mezo-izomer (meso compound / meso isomer) def #1: Olyan optikailag inaktív sztereoizomer, amelyben a két részre osztott molekula egyik része a

másik rész tükörképe, ezért az ilyen molekuláknak van belső tükörsíkjuk. def #2: Olyan diasztereomerek akirális tagjaira használatos kifejezés, amelyeknek egyébként királis tagjuk is van. def #3: Optikailag inaktív tagja egy sztereoizomer sorozatnak, melynek van legalább két optikailag aktív tagja is. Annak ellenére, hogy tartalmaz két vagy több sztereogén centrumot, a molekula akirális. A mezo-vegyület molekulája fedésbe hozható a saját tükörképével def #4: Sztereogén (királis) egységgel rendelkező, de szimmetriasík megléte miatt akirális vegyület. mezomer effektus / konjugációs effektus / rezonanciaeffektus (mesomeric effect) def #1: Az adott molekula szerkezeti adottságai következtében a π-elektronrendszerben kialakult elektroneltolódás hatása. Lokalizált és delokalizált π-kötések esetén egyaránt 130 felléphet. A mezomer effektus kialakulására akkor van lehetőség, ha a hatást kifejtő csoport (vagy atom)

közvetlenül kapcsolódik egy telítetlen rendszerhez. def #2: A p- és π-elektronpályák (beleértve nemkötő elektronpárokat is) átfedése következtében létrejövő konjugatív jellegű elektroneltolódási jelenség. micella (micelle) def #1: Folyékony kolloidban lévő amfifil molekulák egybecsoportosult aggregátuma. Több molekula vagy ion meghatározott irányú összekapcsolódásával jön létre. Egyensúlyban létezik a kolloidban levő sajátnemű amfifil alkotóelemeivel. Egy micella akár 100 vagy még több molekulát is tartalmazhat. A micellát szolvátburok veszi körül A micellák létrejötte csak egy megadott hőmérséklet (Kraft hőmérséklet) és egy megadott koncentráció (kritikus micella koncentráció - CMC) felett történik meg. E feltételek teljesülése esetén emulgeálószerként is funkcionálhatnak. def #2: Folyékony kolloidban diszpergált, felületaktív anyagok felgyülemlett halmaza. Poláris tulajdonságú közegben a

micellákat alkotó amfipatikus molekulák apoláris, hidrofób részei néznek a micella belseje felé, és az ionos, hidrofil rész kerül a micella külső felületére. A micellák általában gömb alakra törekszenek, de előfordulnak henger vagy ellipszoid formák is. A méret és az alak függ a koncentrációtól, a hőmérséklettől, a pH-tól és a felületaktív részecskék molekuláris geometriájától. A rendszerben szabadon lévő, de a micellák részét nem képező egyes felületaktív molekulákat monomereknek hívjuk. mikrofázisok (microphases) Tetszőleges, de a tényleges határfelület eléréséhez szükségesnél nagyobb számú atomból, ionból vagy molekulából álló, kémiai és / vagy fizikai kötések által összetartott anyaghalmazok, melyek mérete 1-1000 nanométer közé esik. A legkisebb, határfelülettel rendelkező mikrofázisban már megkülönböztethetők belső és külső molekulák vagy atomok. Ezek minimális száma 13. 131

molalitás / molális koncentráció / Raoult-koncentráció (molality / molal concentration) def #1: Az oldott anyag anyagmennyiségének és az oldószer tömegének hányadosa. def #2: Olyan koncentrációfajta, amely az egységnyi tömegű oldószerben oldott anyag anyagmennyiségét adja meg. def #3: 1 kg oldószerben lévő, adott moláris tömegű oldott anyag mólokban kifejezett anyagmennyisége. Jele: b | m, mértékegysége: mol kg Képlete: �B = ahol �B �A nB az oldott anyag anyagmennyisége, mA pedig az oldószer tömege. mólarány / anyagmennyiség-arány (mole ratio) Az oldott anyag anyagmennyiségének, és az oldószer anyagmennyiségének a hányadosa. Jele: r, mértékegysége: nincs Képlete: �B = ahol �B � − �B nB az oldott anyag anyagmennyisége, n pedig az oldat anyagmennyisége. moláris forráshő / moláris forrási entalpia def #1: Az az energiamennyiség, amely egységnyi anyagmennyiségű, forráspontra melegített folyadék

elforralásához szükséges. def #2: Az anyag forráspontján való elpárologtatásához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. Mértékegysége: kJ mol moláris hőkapacitás / mólhő (molar heat capacity) def #1: Egységnyi anyagmennyiségű anyag hőmérsékletének egységnyi növeléséhez szükséges energia. Megadja, hogy mennyi hőt kell közölni 1 mólnyi anyaggal, hogy a hőmérséklete 1 fokkal megemelkedjen. def #2: Megmutatja, hogy mekkora hőmennyiség felvételére vagy leadására van szükség ahhoz, hogy az egységnyi anyagmennyiségű anyag hőmérséklete 1 kelvinnel változzon. A mólhő értéke gázok esetében függ a folyamat jellegétől is. Jele: Cm, mértékegysége: J mol∗K 132 moláris ionizációs energia / moláris ionizációs entalpia (molar ionization energy) def #1: Az az energiamennyiség, mely ahhoz szükséges, hogy kationt hozzunk létre egy semlegesebb (nem feltétlenül semleges) töltésű atomból.

Általánosabban egy atom n-edik ionizációs energiája az az energiamennyiség, mely ahhoz szükséges, hogy az n-edik elektront leszakítsuk az atomról, miután az előző n-1-et már leszakítottuk. def #2: Az az energia, amely 1 mol szabad alapállapotú atom legkönnyebben leszakítható elektronjának eltávolításához szükséges. A periódusos rendszer főcsoportjaiban lefelé haladva csökkenő tendencia mutatkozik az ionizációs energiát tekintve, mert a nagyobb atomoknál a külső elektronok távolabb vannak az atommagtól, amely így nem gyakorol rájuk akkora vonzó hatást, ezért könnyeben leszakíthatók az atomról. def #3: Gáz-halmazállapotú szabad atomból a legkönnyebben leszakítható elektron eltávolításához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. A második, harmadik stb. ionizációs energia értéke azonban egyre nagyobb, mert a kilépő elektront már eleve pozitív töltésű részecskéről kell eltávolítani. def #4: Az az

energiamennyiség, amely egységnyi anyagmennyiségű, gáz-halmazállapotú, semleges atomból vagy molekulából a leggyengébben kötött elektron eltávolításához szükséges. Az ionizációs energia mértéke több tényezőtől is függ: -Az atommag töltésétől: minél nagyobb az atommag töltése, annál erősebben kötődnek az elektronok az atommaghoz, így az ionizációs energia értéke is nagyobb lesz. -Az effektív magtöltéstől (Zeff): minél nagyobb a törzselektronok penetrációja és – az atommag pozitív töltését – árnyékoló hatása, annál kevésbé kötődnek a maghoz a külső elektronok és annál kisebb lesz számukra az effektív magtöltés, így ionizációs energiájuk is kisebb lesz. -Az elektronhéjak számától: minél több elektronhéjjal rendelkezik, és minél nagyobb méretű emiatt az atom, annál gyengébben kötődnek az elektronok az atommaghoz, ezért az ionizációs energia kisebb lesz. -Az ionizált atompálya típusától:

a stabilabb elektronkonfigurációval rendelkező atom nehezebben ad le elektront, így ionizációs energiája nagyobb. -Az alhéj betöltöttségétől: ha az alhéj félig vagy teljesen be van töltve, akkor nehezebben lehet róla elektronokat eltávolítani. Jele: Ei, mértékegysége: kJ mol 133 moláris oldáshő / moláris oldási entalpia (molar heat of solution / molar enthalpy of solution / molar enthalpy of dissolution) def #1: Az energia, ami felszabadul, vagy elnyelődik, amikor az adott anyag 1 mólja nagy mennyiségű oldószerben teljesen feloldódik (szigorúan véve végtelen hígítású oldatnál). def #2: Egységnyi anyagmennyiségű anyagból végtelen híg oldat készítése során bekövetkező energiaváltozás. def #3: Egységnyi anyagmennyiségű anyag oldószerben való feloldódása során bekövetkezett entalpiaváltozás. Az oldódás folyamata három részre osztható: az oldott anyagban lévő kötések felszakítására, az oldószerben lévő

kötések felszakítására, illetve az oldott anyag és az oldószer közötti kölcsönhatások kialakítására. Az oldási entalpia értéke ennek a három részfolyamat entalpiájának az összegével egyenlő. def #4: Állandó nyomáson bekövetkezett entalpiaváltozás egységnyi anyagmennyiségű anyag oldószerben való feloldódása során. def #5: Az a hőmennyiség, amely felszabadul vagy elnyelődik a rendszerben, ha 1 mol anyag nagy mennyiségű oldószerben feloldódik. Az ionok szétválasztásához szükséges rácsenergia és a hidratációs energia összege egyenlő az oldáshővel. def #6: Az adott anyag adott oldószerben való feloldódása során tapasztalható energiaváltozás és az anyagmennyiség hányadosa. Értéke erősen függ attól, hogy a folyamat végén milyen koncentrációjú oldat keletkezik. Táblázatokban ennek megfelelően meg kell adni a felhasznált oldószer mennyiségét, vagy a végső összetételt is. Ez alól csupán a végtelen

hígításra vonatkozó oldáshő a kivétel, ahol az anyagból annyira híg oldat készül, hogy további oldószer hozzáadása mérhető hőeffektust már nem okoz. Jele: ΔoH, mértékegysége: kJ mol moláris olvadáshő / moláris olvadási entalpia (molar heat of fusion / molar enthalpy of fusion) 134 def #1: Az egységnyi anyagmennyiségű anyag állandó hőmérsékleten (az olvadásponton) és állandó nyomáson történő megolvadásához szükséges hőenergia. def #2: Az az energiamennyiség, amely egységnyi anyagmennyiségű, szilárd anyag molekuláit összetartó kötési erők felszabadításához, és az anyag folyékony halmazállapotba hozásához szükséges. def #3: Az adott anyag olvadáspontján való megolvasztásához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. Jele: ΔmH, mértékegysége: kJ mol moláris párolgáshő / moláris párolgási entalpia (molar heat of vaporization / molar enthalpy of vaporization) def #1: Az egységnyi

anyagmennyiségű anyag állandó hőmérsékleten történő elpárologtatásához szükséges energia. def #2: Az az energiamennyiség, ami ahhoz szükséges, hogy az egységnyi anyagmennyiségű folyadék molekuláit összetartó másodlagos kötési erők felszakadjanak, és ezáltal légneművé váljon a folyadék. def #3: Az a hőmennyiség, amely egységnyi anyagmennyiségű anyag elpárolgásához szükséges. A párolgáshő mértéke az anyagi minőségtől, a környezeti nyomástól és a hőmérséklettől is függ. Jele: ΔvH, mértékegysége: kJ mol moláris térfogat (molar volume) def #1: Egységnyi anyagmennyiségű (1 mól, azaz 6,02214076*1023-on darab) atom vagy molekula térfogata. Értéke függ a hőmérséklettől és a nyomástól def #2: Az adott anyag térfogatának és anyagmennyiségének a hányadosa. def #3: 1 mol anyag térfogata adott nyomáson és hőmérsékleten. Jele: Vm, mértékegysége: cm3 mol vagy dm3 mol Képlete a moláris tömeg

és a sűrűség alapján: �� = ahol � � M a vizsgált anyag moláris tömege, ρ pedig a sűrűsége. Képlete a térfogat és az anyagmennyiség alapján: �� = ahol � � V a vizsgált anyag térfogata, n pedig az anyagmennyisége. moláris tömeg / móltömeg (molar mass) 135 def #1: Egységnyi anyagmennyiségű (1 mól, azaz 6,02214076*1023 darab) atom vagy molekula tömege. def #2: Az adott anyag tömegének és anyagmennyiségének hányadosa. A moláris tömeg jele után indexben vagy zárójelben mindig meg kell adni annak a legkisebb alkotóegységnek (atom, molekula, ion, gyök stb.) vegyjelét vagy képletét, esetleg nevét, amely meghatározza az adott anyagfajtát. Jele: M, mértékegysége: kg g vagy mol mol Atomokra vonatkoztatott képlete: �(�) = �� ∗ �� ahol x a vizsgált atom fajtája, Ar a relatív atomtömeg, Mu pedig a moláris tömegállandó. Molekulákra vonatkoztatott képlete: �(�) = �� ∗ ��

ahol x a vizsgált molekula fajtája, tömegállandó. Mr a relatív molekulatömeg, Mu pedig a moláris Képlete a tömeg és az anyagmennyiség alapján: � � �= ahol m a vizsgált anyag tömege, n pedig az anyagmennyisége. Képlete a moláris térfogat és a sűrűség alapján: � = �� ∗ � ahol Vm a vizsgált anyag moláris térfogata, ρ pedig a sűrűsége. molaritás / anyagmennyiség-koncentráció / moláris koncentráció (molarity / molar concentration / amount concentration / amount-of-substance concentration) def #1: Azt fejezi ki, hogy az oldat egységnyi térfogata hány mol oldott anyagot tartalmaz. def #2: Egységnyi térfogatú oldatban az oldott anyag mólokban kifejezett anyagmennyisége. def #3: 1 dm3 oldatban lévő adott oldott anyag mólban kifejezett anyagmennyisége. Jele: c, mértékegysége: mol m3 vagy mol dm3 vagy M Képlete: �B = ahol �B � nB az oldott anyag anyagmennyisége, V pedig az oldat térfogata. molekula

(molecule) def #1: Kettő vagy több atomból álló, kovalens kötéssel összekapcsolt, semleges töltéssel rendelkező entitás. A benne található atomok minőségét tekintve két fajtája létezik: az azonos atomokból álló elemmolekulák, valamint a kettő vagy többféle atomból álló vegyületmolekulák. 136 Egy másik csoportosítási szempont a molekulák elektromos dipólusmomentuma alapján történő besorolás: ennek alapján poláris és apoláris molekulák csoportjára lehet őket osztani. A molekulák térbeli felépítését jellemzi, hogy a kötő és nemkötő elektronpárok igyekeznek egymástól a lehető legtávolabb elhelyezkedni, és a rendelkezésre álló teret minél jobban kitölteni. A molekulák kristályrácsba szerveződése során jön létre a molekularács. def #2: A vegyületeknek az a legkisebb részecskéje, amely még rendelkezik a vegyület kémiai tulajdonságaival. A molekula téralkatát a ligandumok és a központi atom

nemkötő elektronpárjainak száma határozza meg. def #3: Véges számú atommagból és elektronból felépülő rendszer, melyben az atomokat elsőrendű kémiai kötés tartja össze. molekulafeszültség / molekulafeszülés (strain) Egy adott molekulán belül az alkotó atomok közötti kötésekben fellépő feszülés, amely a részecskék közötti elektrosztatikus kölcsönhatásokból adódik. Az ilyen behatások megemelik a molekula belső energiáját a feszültségmentes referenciavegyülethez képest. Fajtái: van der Waals-feszültség, torziós feszültség, gyűrűfeszültség. molekulaképlet / összegképlet (molecular formula) def #1: Olyan képlet, amely az önállóan létező molekula minőségi és mennyiségi összetételét fejezi ki, amely alapján kiszámítható a relatív molekulatömeg is. def #2: Olyan képlet, amely megadja a molekulát alkotó egyes atomtípusok számát. molekulapálya (molecular orbital / MO) def #1: A klasszikus definíció

szerint az a térrész a molekulában, ahol a kötőelektronpár(ok) legalább 90%-os valószínűséggel megtalálhatók. Egy molekulapályán legfeljebb két elektron lehet. A kvantumkémia fejlődésével az 1950-es években kiderült, hogy a kémiai kötés létrejöttéhez nincs szükség elektronpárra, ezért szerencsésebb elkerülni a fenti definíciót. def #2: Atompályák matematikai (lineáris) kombinációjával létrehozott pálya. Azaz a molekulapályát, mint hullámfüggvényt az őt létrehozó atompályák hullámfüggvényeinek súlyozott összegeként kapjuk meg. def #3: Az a hullámfüggvény, amely leírja az elektronok állapotát az atomokból keletkezett molekulákban. Az LCAO-MO elmélet az atompályák lineáris kombinációjából származtatja a molekulapályát. 137 A Pauli-elv a molekulapályára is érvényes, tehát egy molekulapályán két azonos spinű elektron nem tartózkodhat. molekulapálya-elmélet / molekulaorbitál-elmélet (molecular

orbital theory) def #1: A számítógépes kémia módszere, amelyben az elektronok nem tartoznak az atomok közötti egyetlen kötéshez, hanem úgy kezelik azokat, mintha a mag hatása alatt mozognának az egész molekulában. A molekulának különböző molekulapályái vannak A szokásos technika szerint a molekulapályákat az atompályák lineáris kombinációjával nyerik. A molekulapálya-elméletet szinte teljesen párhuzamosan fejlesztették ki a vegyértékkötés elméletével. Az elmélet azonban nem a kor kémikusainak elképzeléseiből, hanem inkább a fizikusoknak az atomszerkezettel kapcsolatos ismereteinek a molekulákra való kiterjesztéséből indult ki. A molekulapálya-elméletben az egész molekulára kiterjedő pályák szerepelnek Az alapja az a feltételezés, hogy a molekulák elektronszerkezetének leírása nem alapulhat más törvényszerűségeken, mint amiket az atomok szerkezetének a leírásánál felhasználtak. A kémiai kötés abból

származtatható, hogy az egyensúlyi magkonfiguráció esetén kialakuló molekulapályákra lépő elektronok összes energiája csökken az atomi pályán lévő elektronok összes energiájához képest. def #2: Olyan elmélet, amely szerint a molekulát felépítő valamennyi atom atompályája az összes többi atom atompályájával kölcsönhatásba lép, s így delokalizált, a kötést létesítő atompályákkal megegyező számú, diszkrét energiájú molekulapályák jönnek létre. Egy-egy molekulapályában egy-egy atom egy-egy atompályájával vesz részt. Matematikailag ez az atompályák lineáris kombinációjával vezethető le. Nagyobb molekulákban a kötéseket létesítő valamennyi atompálya figyelembevétele meglehetősen bonyolult feladat lehet. Sok esetben egy-egy molekulapálya létrehozásában csak néhány atompálya részvétele jelentős, ezek határozzák meg a kötés erősségét, jellegét. Az atompályák kombinációjával nem csak kötő

molekulapályák, hanem lazító molekulapályák is létrejönnek, melyek energiája magasabb a kötőpályákénál, és amelyeken alapállapotú molekulák esetén nem található elektron. Az elmélet elveti azt a feltételezést, hogy a molekulát felépítő atomok páronként lokalizált kötések segítségével kapcsolódnak össze. def #3: A kémiai kötés leírására használt elmélet, amely szerint a kötés kialakulása annak köszönhető, hogy az elektronok az atompályákról a molekula létrejöttekor kialakuló molekulapályákra kerülve kedvezőbb energiaállapotba jutnak. A molekulában valamennyi elektron az összes atomtörzs által meghatározott erőtérben foglal helyet, tehát nem lehet megadni, hogy két adott atomot melyik két elektron köti össze. A molekulapályák az aufbauelv szerint töltődnek fel A létrejövő molekulapályák az atompályák lineáris kombinációjából vannak származtatva. Valójában két atompálya kombinációja két

különböző energiájú molekulapályát hoz létre. Az egyik, az alacsonyabb energiájú a kötőpálya, amely összetartja az atomokat. A másik a lazítópálya, amely az atomok egymástól való eltávolítására törekszik. A vegyértékelektronok esetében csak a kötőpálya van feltöltve. Az elmélet önállóan képes az ionos, a kovalens és a fémes kötés magyarázatára, a molekulák szerkezetének a leírására. Legelterjedtebb változata az LCAO-MO elmélet molekulapolaritás (molecular polarity) A molekula töltéseloszlása a térben. A molekula polaritását a kötéspolaritás és a molekula alakja együttesen határozza meg. 138 molekularács (molecular lattice) def #1: Olyan rácstípus, amelyben másodrendű kötéssel egymáshoz kapcsolódó molekulák foglalják el a rácspontokat. A kötőerő döntően befolyásolja a molekularácsos anyagok tulajdonságait. Az ilyen anyagok olvadás- és forráspontja általában alacsony, de vannak

szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd molekularácsos anyagok is pl. kén, jód, naftalin, cukor. A molekularácsos anyagok keménysége és szilárdsága általában kicsi Az elektromos áramot sem szilárd, sem olvadt állapotban nem vezetik. def #2: Olyan rácstípus, melynek rácspontjaiban gyenge, másodrendű kötőerőkkel összekapcsolódó, semleges össztöltésű molekulák találhatók. A molekulák lehetnek polárisak és apolárisak. A poláris molekulák ellenkező előjelű töltéseikkel egymás felé rendeződve helyezkednek el. Az elektrosztatikus vonzás a rácsszerkezetnek nagyobb stabilitást biztosít A molekularácsos anyagok nem vezetik az áramot, mivel nincsenek bennük delokalizált elektronok vagy mobilis, töltéssel rendelkező részecskék. molekularácsos kristályok (molecular crystals) def #1: Olyan kristályok, amelyek rácspontjaiban molekulák helyezkednek el. A molekulák között működő másodrendű kötőerők sokkal

kisebbek, mint a molekulán belül az atomokat összekötő kovalens kötés. A szerves vegyületek nagy többsége szilárd halmazállapotban molekularácsos kristályt alkot. A molekularácsos kristályok rácspontjaiban elhelyezkedő részecskék közötti összetartó erőt a másodlagos kötések jellegén kívül a molekulák mérete, illetve moláris tömege befolyásolja. Minél nagyobb e két tulajdonság értéke, annál nagyobb az összetartó erő, és ebből adódóan az olvadás- és forráspont is emelkedik. def #2: Molekulák olyan szilárd halmaza, ahol az egyes részecskéket gyenge, másodrendű kémiai kötések kapcsolják össze. A molekulán belüli (intramolekuláris) kötéstávolságok kisebbek, mint a molekulák közötti (intermolekuláris) távolságok. A másodrendű kötőerők miatt a molekularácsos anyagok lágyak, olvadáspontjuk alacsony. A molekulakristályokban a koordinációs szám általában kicsi. molekuláris entitás (molecular entity) def

#1: Mikroszkopikus mérettartományban lévő részecske. def #2: Bármely atom, molekula, ion, ionpár, gyök, gyökion, komplex, konformer stb., amely megkülönböztethető, különálló entitásként azonosítható. Makroszkopikus megfelelője a kémiai speciesz, amely molekuláris entitások halmazából áll. molekulatömeg (molecular mass) A molekulatömeg 1 darab adott molekula tömege, mely az azt alkotó atomok atomtömegének összegével egyenlő. Jele: m, mértékegysége: Da (dalton) vagy u monociklusos vegyületek (monocyclic compounds) Olyan szerves vegyületek, amelyek pontosan 1 zárt atomgyűrűvel rendelkeznek. 139 monomerek (monomers) A polimerek alapegységei. Olyan molekulák, amelyek polimerizáció alanyai lehetnek, ezáltal pedig hozzájárulnak a makromolekula alapvető struktúrájának a kialakításához. monoszacharidok / egyszerű szénhidrátok (monosaccharides / simple carbohydrates / simple sugars) def #1: A legegyszerűbb szénhidrátok,

amelyek savas hidrolízissel nem bonthatók kisebb egységekre. Szén-, hidrogén- és oxigénatomokból állnak Alapvázukat általában 3-7 szénatom alkotja, melyen hidroxil- illetve oxocsoportokat találunk. Molekuláikban a szénatomok láncokká, illetve gyűrűkké rendeződnek. Ezeket a molekulákat szilárd halmazállapotban (szobahőmérsékleten) a legerősebb másodrendű kötések (hidrogén-hidak) tartják össze. A gyűrűvé záródás során létrejövő glikozidos hidroxilcsoport helyzete alapján alakul ki az α- és β-konfiguráció. A monoszacharidok utolsó előtti szénatomja is kiralitáscentrum, melynek meghatározott konfigurációja alapján különböztetjük meg a D- és az L-konfigurációt. Vizes oldatukban a nyílt láncú és a gyűrűs forma egyaránt előfordul, kikristályosítva csak a gyűrűs módosulat. Vízben jól oldódnak, apoláris oldószerekben általában nem oldhatók Édes ízük van A természetben a D-monoszacharidoknak van

jelentőségük. A monoszacharidok nyílt láncú szerkezetében található karbonilcsoport alapján két alapvető típus különböztethető meg: az aldózok és a ketózok. A monoszacharidokat lehet a gyűrűjükben lévő szénatomok száma alapján is csoportosítani, ennek értelmében lehetnek triózok (3), tetrózok (4), pentózok (5), hexózok (6), heptózok (7), októzok (8) és nonózok (9). def #2: A legegyszerűbb felépítésű szénhidrátok. A dihidroxi-aceton kivételével minden monoszacharid tartalmaz egy vagy több aszimmetriás szénatomot, ami sztereoizomerek létezését teszi lehetővé. A természetes cukrok D-konfigurációval rendelkeznek, abszolút konfigurációjuk a D-glicerinaldehidből vezethető le. A D és az L sztereodeszkriptorok a karbonil szénatomtól legtávolabb eső aszimmetriás szénatom konfigurációját jelölik. Minden monoszacharid redukáló hatású, ezért adják a Fehling-próbát. A monoszacharidok a CnH2nOn összegképlettel

jellemezhetők. Vizes oldatban a monoszacharidok nyílt és gyűrűs molekulái is jelen vannak, ezek a molekulák egymás konstitúciós izomerei. A gyűrűképződéskor az utolsó előtti szénatom hidroxilcsoportja az oxocsoportot hordozó szénatomhoz kapcsolódik. A folyamatot az oxocsoport nemkötő elektronpárral rendelkező oxigénatomja indítja el, amely nemkötő elektronpárjával datív kötést képez a szénatomhoz kapcsolódó hidrogénnel. A létrejött gyűrűs molekulában az oxocsoport glikozidos hidroxilcsoporttá alakul. A két forma (nyílt és zárt) között dinamikus egyensúly alakul ki. 140 Fontosabb képviselői: glükóz, fruktóz, ribóz, dezoxiribóz, galaktóz, arabinóz, xilóz, lixóz, ribulóz, xilulóz, mannóz, gulóz, idóz, talóz, allóz, altróz, szorbóz, tagatóz, pszikóz, fukóz, ramnóz, eritróz, eritrulóz. mutarotáció (mutarotation) Az epimerizációhoz társuló változás, amey az optikai forgatóképességet érinti. A

szénhidrátkémiában ez a kifejezés általában a félacetálos szénatom epimerizációjára utal. negyedleges biogén elemek / nyomelemek (trace elements) Ebbe a csoportba tartoznak azok az elemek, amelyek nem minden élőlénynek számítanak létszükségletnek, csak bizonyos fajok számára. Tagjai: fluor, bór, bróm, króm, nikkel, szilícium, ón, titán, vanádium. nehézfémek (heavy metals) Azok a fémek, amelyek sűrűsége nagyobb, mint 5 kg/dm3. nemesgázok (noble gases) A periódusos rendszerben a periódusokat lezáró, igen kis reaktivitású, egyatomos gázokat alkotó elemek. A csoport tagjai a hélium, a neon, az argon, a kripton, a xenon, a radon és az oganeszon. A nemesgázok atomjai között lévő nagyon gyenge kölcsönhatás következménye, hogy a párolgási entalpiájuk kicsi, olvadáspontjuk pedig nagyon alacsony. A nemesgázok elektronkonfigurációját zárt héjak jellemzik, ez pedig az atomok gömbszimmetrikus töltéseloszlását eredményezi.

Elektronfelvétellel nem képesek stabil anion kialakítására, tehát elektronaffinitásuk pozitív. Oxidációs számuk 0 Nagy ionizációs energiájuk rendkívüli kémiai stabilitást biztosít nekik, ezért ritkán alakítanak ki elsőrendű kötéseket más részecskékkel. A kriptonnak, a xenonnak és a radonnak léteznek valódi vegyületei, azonban a 141 héliumnak, az argonnak és a neonnak csak ritka és instabil vegyületei ismertek. A nemesgázok közelítik meg legjobban az ideális gázok tulajdonságait. nemkötő elektronpár / magányos elektronpár / magános elektronpár (lone pair of electrons / lone electron pair / nonbonding pair of electrons / nonbonding electron pair / unshared pair of electrons / unshared electron pair) Olyan elektronpár, amely kémiai kötést nem létesít, tehát a molekulában is csupán egy atomtörzshöz tartozik. Az atom legkülső elektronhéján található Megléte jelentősen befolyásolja a molekula térbeli alakját és

dipólusmomentumát. A nemkötő elektronpárnak nagyobb a térigénye a kötő elektronpárhoz képest, mert csak egy atommag vonzó hatása alatt áll. Ezek alól csak az átmenetifémek jelentenek kivételt, ahol leggyakrabban a nemkötő elektronpárok sztereokémiailag inaktívak, és nincsenek hatással a molekula alakjára, illetve a dipólusmomentumra. A nemkötő elektronpárok gyakran nagy töltéssűrűséggel rendelkeznek, és kisebb az átlagos távolságuk az atommaghoz, mint a kötő elektronpároké. A nemkötő elektronpár kötő elektronpárrá is alakulhat, ha datív kötés kiépítésére van lehetőség. A nitrogéncsoport elemei (pniktogének) egyetlen, az oxigéncsoport elemei (kalkogének) kettő, a halogének pedig három nemkötő elektronpárral rendelkeznek. nemkötő molekulapálya (nonbonding molecular orbital / nonbonding orbital) Olyan molekulapálya, amelynek energiája közel azonos azoknak az atompályák energiájának az átlagával, amelyek

lineáris kombinációjával a molekulapálya leírható. A nemkötő pályákon lévő elektronok általában azokkal az atompályákkal hozhatók kapcsolatba, amelyek nincsenek negatív vagy pozitív kölcsönhatásban egymással, ezért ezek az elektronok nincsenek semmilyen hatással a kötés erősségére. neurotranszmitterek (neurotransmitters) Specializált kémiai hírvivő molekulák, melyek feladata, hogy egyik idegsejttől a másikig, illetve az izom- vagy mirigysejtekig, a szinapszison "átúszva" üzenetet szállítsanak. A hormonokkal összehasonlítva a neurotranszmitterek sokkal gyorsabban célba tudnak érni, de kisebb kiterjedésű területen fejtik ki a hatásukat, amely gyorsabban el is múlik. neutrális olajok / semleges olajok (neutral oils) Trigliceridek szobahőmérsékleten folyadék halmazállapotú keverékei. Apoláros, semleges jellegű vegyületek, innen a neutrális elnevezés. A neutrális olajok általában növényi eredetűek, és

telítetlen zsírsavakban gazdagok. Minél több telítetlen zsírsav van egy olajban, annál alacsonyabb az olvadáspontja. 142 neutrális zsírok / semleges zsírok (neutral fats) Trigliceridek szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú keverékei. Apoláros, semleges jellegű vegyületek, innen a neutrális elnevezés. A neutrális zsírok többnyire állati eredetűek, és sok telített zsírsavat tartalmaznak. Raktározott tápanyagok, az állati szervezetekben a zsírszövet sejtjeiben halmozódnak fel nagyobb mennyiségben. Szerepük van továbbá a hőszigetelésben, a mechanikai védelemben és a zsírban oldódó vitaminok (D-, A-, E-, K-vitamin) raktározásában is. Minél több telítetlen zsírsav van egy zsiradékban, annál alacsonyabb az olvadáspontja. neutron (neutron) Az atomot felépítő szubatomi részecskék egyike. Semleges elektromos töltéssel rendelkezik A neutronokat és a protonokat nagy magerő tartja egyben, így alkotják együttesen az

atommagot. Az atommagon kívüli, szabad neutronok 14,6 perc felezési idővel protonra, elektronra és antineutrínóra bomlanak. Jel: n0 Tömeg: 1,67492749804(95)*10-27 kg | 1,00866491588(49) u Elektromos töltés: 0 C Relatív tömeg: 1 Relatív töltés: 0 nitrátok (nitrates) def #1: Nitrátiont (NO3-) tartalmazó vegyületek. Pl: magnézium-nitrát (Mg(NO3)2) def #2: A salétromsav sói. nitritek (nitrites) def #1: Nitritiont (NO2-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-nitrit (NaNO2) def #2: A salétromossav sói vagy észterei. nitrogéncsoport / pniktogének (nitrogen group / nitrogen family / pnictogens) A periódusos rendszer 15. csoportjának elemei Ide tartozik a nitrogén, a foszfor, az arzén, az antimon, a bizmut és a moszkóvium. A csoport legfontosabb eleme a nitrogén, amely kétatomos molekula formájában a levegő egyik fő összetevője, valamint a foszfor, amely szintén alapvető fontosságú az élethez. A nitrogéncsoport elemei több allotrop

módosulatban fordulnak elő, a bizmut és a moszkóvium kivételével. Szobahőmérsékleten mindegyik elem szilárd halmazállapotú, a nitrogén kivételével, ami légnemű. A csoport elemeire legjellemzőbb kötéstípus a kovalens kötés Szobahőmérsékleten a csoport elemeinek egyike sem reagál vízzel és nemoxidáló savakkal. Stabilis pi-kötéseket csak a kis atomsugarú és a többieknél lényegesen nagyobb elektronegativitású nitrogénatomok tudnak egymás között létesíteni. Ezért csak a nitrogénatomok tudnak egymás között hármas kovalens kötést kialakítani, és így kétatomos molekulákat képezni. A csoportnak két nemfém, két metalloid, egy másodfajú fém és egy nagyrészt ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező elem a tagja. A csoport elemei tehát széles skálán mozognak, 143 analóg vegyületeik mégis nagy hasonlóságot mutatnak, ami külső elektronhéjuk hasonló elrendeződésével függ össze. A csoportban az összes elemnek

öt elektron van a külső elektronhéján, amelyből kettő az s-alhéjon, három pedig a p-alhéjon helyezkedik el. Az oktettszabály értelmében tehát három elektron hiányzik, hogy elérjék a nemesgázszerkezetet, azaz 3 vegyértékűek. Ez alól a hipervalens foszfor kivételt képez, amely rendelkezhet kibővített oktettel is. A pniktogének oxidációs száma -3 és +5 között változhat. Oxidált vagy ionizált állapotban az oxidációs számuk általában +3 (leadva mindhárom elektronjukat a p-alhéjról) vagy +5 (leadva mind az öt elektronjukat a p- és az s-alhéjról). A könnyebb pniktogének általában -3 oxidációs számot vesznek fel, amikor redukálva vannak. A nehezebb pniktogének gyakrabban vesznek fel +3 oxidációs számot, mint a könnyebbek, mert az s-alhéj elektronjai stabilabbá válnak a rendszám növekedésével. normálállapot Az összehasonlíthatóság érdekében választott rendszerállapot, mely 1 atm (vagyis 101325 Pa) nyomást és 0

°C hőmérsékletet határoz meg. nukleinsavak (nucleic acids) A nukleinsavak monomer nukleotid láncokból álló makromolekulák. Természetes képviselői a DNS és az RNS. A biokémiában ezek a molekulák felelősek a sejten belüli genetikai információ hordozásáért. Minden sejtben megtalálhatóak a sejtmagon belül és a sejtplazmában A nukleinsavak irányítják a fehérjeszintézist. nukleobázisok (nucleobases / nitrogenous bases) A DNS és az RNS részei, melyek a bázispárosodásban vesznek részt. Közéjük tartozik a citozin, guanin, adenin, timin és az uracil. Az egymást specifikus sorrendben követő bázisok kódolják a fehérjék aminosavsorrendjét. A nagyobb bázisok, az adenin és a guanin a purinok csoportjába sorolhatók. A kisebbek, a citozin, timin és az uracil a pirimidinek csoportjába tartozik 144 nukleonok (nucleons) Az atommagot alkotó protonok és neutronok közös neve. nukleotidok / nukleozid-monofoszfátok (nucleotides /

nucleoside-monophosphates) A DNS-t és az RNS-t alkotó nukleotidlánc szerkezeti egységei, monomerei. Egy heterociklusos bázisból (nukleobázis), egy pentóz cukorból (ribóz vagy dezoxiribóz) és egy foszfátcsoportból állnak. A nukleotidok fontos szerepet játszanak még a sejt energiatranszportjában és az enzimszabályozásában. A nukleotidoknak két fajtájuk van: az RNS-ben előforduló ribonukleotidok és a DNS-ben található dezoxiribonukleotidok. nukleozidok (nucleosides) Olyan glikozilaminok, melyek nukleobázisok ribóz gyűrűkhöz való kapcsolódásukkal jönnek létre. Úgy is lehet rájuk tekinteni, mint foszfátcsoport nélküli nukleotidokra A csoportjukba tartozik a citidin, az uridin, az adenozin, a guanozin, a timidin és az inozin. A nukleozidokat specifikus kinázok foszforilálhatják a sejtekben, melyek így nukleotidokká alakulnak. A nukleozidoknak két fajtájuk van: az RNS-ben előforduló ribonukleozidok és a DNS-ben található

dezoxiribonukleozidok. 145 nuklid (nuclide) def #1: Adott elem azonos protonszámú és tömegszámú atomjai. def #2: Atommag, amelyet a rendszáma és tömegszáma jellemez. def #3: Olyan atomfajta, melyet tömegszáma, rendszáma és magjának energiaállapota határoz meg, feltéve, hogy az utóbbi közepes élettartama elég hosszú ahhoz, hogy megfigyelhető legyen. nyomás (pressure) Egy felszín egységnyi területére ható erő, vagy az erőnek és a területnek az aránya. Több fajtája is létezik: meg lehet különböztetni pl. légnyomást, hidrosztatikus nyomást, ozmózisnyomást, parciális nyomást, gőznyomást. Jele: p, mértékegysége: Pa (pascal) Ohm törvénye (Ohms law) def #1: Egy vezetőn átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a vezetőn eső feszültséggel. def #2: Olyan fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A

törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. oktettszabály / oktettelmélet (octet rule) Gilbert Newton Lewis amerikai fizikus és kémikus által lefektetett, általános, de sok kivétellel rendelkező ökölszabály a kémiában. A szabály értelmében az atomok arra törekednek, hogy a vegyértékhéjukon nyolc elektron legyen, ezzel egy nagyon stabil állapotot, a nemesgázszerkezetet elérve. Ennek érdekében az atomok egy vagy több vegyértékelektront vesznek fel, adnak le, vagy osztanak meg egymás között. Azok az atomok, amelyeknek sikerült elérniük a nemesgázszerkezetet, viszonylag ritkán lépnek kémiai reakcióba más atomokkal, mivel telített a külső héjuk, és nincs rajta párosítatlan elektron. A szabály a periódusos rendszer legtöbb elemére vonatkozik, de sok kivétel is van, pl. az átmenetifémek és a

ritkaföldfémek. A bór és a berillium esetében gyakran előfordul, hogy 146 nyolcnál kevesebb elektronnal érik el az ideális energiaállapotot a vegyületeikben. A hidrogén, a hélium és a lítium szintén kivételt képeznek, mert ezek az elemek két vegyértékelektronnal érik el a stabil állapotot. A harmadik, vagy magasabb számú periódusban helyet foglaló atomok (pl. Al, Si, P, S, Cl stb) gyakran a szabály szerint működnek, de vegyületeikben akár rendelkezhetnek kibővített oktettel is – ami nyolcnál több elektront jelent – mivel alacsonyan elhelyezkedő d-atompályáik szabadon lehetnek. Az ilyen kibővített oktettel rendelkező atomokat hipervalens atomoknak nevezik. oldat (solution) def #1: Egynél több összetevőből álló, szilárd vagy folyékony fázis, ahol az egyszerűség kedvéért az egyik anyagot oldószernek hívjuk, és másképpen kezeljük a többi anyaghoz képest. def #2: Többkomponensű, homogén rendszer, amely

oldószerből és oldott anyagból áll. Ha adott hőmérsékleten nem lehet több anyagot feloldani az oldatban, akkor telített oldatról beszélünk. Az oldat abban különbözik az elegytől, hogy komponensei különböző halmazállapotúak is lehetnek. def #3: Oldószerből és oldott anyag(ok)ból álló, változó összetételű keverék. Az oldószer leggyakrabban folyadék, de lehet akár szilárd is (pl. ötvözetek) Az oldott anyag mindhárom halmazállapotú lehet. def #4: Olyan többkomponensű rendszer, amelyben legalább az egyik komponens folyadék (ez az oldószer), az oldott anyagnak pedig nincs határfelülete. oldhatóság (solubility) def #1: Az anyagok oldhatósága függ az oldott anyag és az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől, és gázok esetében a nyomástól is. Apoláris molekulájú oldószerben apoláris molekulájú anyagok oldódnak jól, poláris molekulájú oldószerben pedig a poláris molekulájú anyagok. A hőmérséklet

növelésével az endoterm oldáshőjű anyagok oldhatósága nő, az exotermeké csökken. A gázok oldékonysága a hőmérséklet növelésével általában csökken, a nyomás növelésével nő. Az anyagok oldhatóságát megadhatjuk 100 g oldószer által feloldható anyag tömegével, illetve a telített oldat tömeg%-os összetételével is. def #2: Egy telített oldat analitikai összetétele az oldandó anyag és az oldószer arányának kifejezésével. oldhatósági szorzat (solubility product) def #1: A rosszul oldódó sók telítési egyensúlyának jellemzésére használható mennyiség. def #2: Az ionok koncentrációjának szorzata egy telített oldatban. A kifejezés csak a gyengén oldódó sókra érvényes. Amikor egy oldatban az ionok szorzata meghaladja az oldhatósági szorzatot, csapadék képződik. 147 def #3: Az oldódási folyamat egyensúlyi állandója. Jele: Ks | Ls oldódás (dissolution) def #1: Az oldószer és az oldott anyag

részecskéinek egymással való kölcsönhatása és elkeveredése. A folyamat poláris vagy töltéssel rendelkező részecskék kölcsönhatása esetén a szolvatáció/hidratáció, illetve a diffúzió részfolyamatából áll. Apoláris, semleges össztöltésű részecskék esetén pedig javarészt csak a diffúzióból. A szolvatáció/hidratáció során a poláris oldószer részecskéi szolvátburkot (illetve víz esetén hidrátburkot) képeznek az oldott anyag részecskéi körül, ilyen módon különválasztva egymástól az oldott anyag molekuláit vagy ionjait. A diffúzió során pedig a koncentrációkülönbségből adódó részecskeáramlás eloszlatja az oldott anyag részecskéit az oldatban. Apoláris oldószer és oldott anyag esetén nem alakul ki szolvát- vagy hidrátburok, mert a részecskék között csak gyenge diszperziós kölcsönhatás létesül. Ezért a két anyag elkeveredését nem ez, hanem leginkább a hőmozgás vagy a manuális keverés

biztosítja. def #2: Olyan folyamat, mely során az oldott anyag molekuláira (vagy ionjaira) válik szét, és elkeveredik az oldószer részecskéivel. Az oldószerben és az oldott anyagban a részecskéket összetartó kölcsönhatások megszűnnek. Helyettük az oldószer és az oldott anyag részecskéi között jönnek létre új, az előzőeknél erősebb kölcsönhatások. Ha két anyag részecskéi között nem tudnak elég erős kölcsönhatások kialakulni ahhoz, hogy a saját részecskék közötti, eredeti kölcsönhatások megszűnjenek, akkor nem következik be oldódás. oldódási sebesség (rate of dissolution) def #1: Időegység alatt, adott mennyiségű oldószerben feloldódott anyag mennyisége. Az oldódási sebesség függ a hőmérséklettől, az oldószertől, az oldódó anyag részecskéinek méretétől és a keveréstől. def #2: Időegység alatt, adott mennyiségű oldószerben feloldódott anyag mennyisége. Az oldódás sebessége függ az oldószer

és az oldott anyag hőmérsékletétől, minőségétől, az oldódó anyag felületének nagyságától és az áramlást elősegítő keveréstől. olefinek (olefins) Nyílt vagy zárt láncú szénhidrogének, amelyek egy vagy több szén-szén kétszeres kötéssel rendelkeznek (az esetleges aromás részek kettős kötésein kívül). A fogalom magába foglalja az alkéneket, a cikloalkéneket és a megfelelő poliéneket. Az alapján, hogy hány kettős kötést tartalmaznak, monoolefin, diolefin, triolefin, poliolefin stb. csoportokra oszthatók 148 oligoszacharidok (oligosaccharides) Néhány (általában 3-10) monoszacharidból álló vegyületek. A természetben ritkán fordulnak elő, ezek is többnyire triszacharidok. Az oligoszacharidok savas hidrolízis esetén egyszerű cukrokká vagy cukorszármazékokká (pl. uronsavvá, aminocukorrá) esnek szét Fontosabb képviselői: maltodextrin, ciklodextrin, raffinóz, sztachióz, maltotrióz. olvadás (melting) def #1:

Olyan halmazállapot-változás, mely során szilárd anyag válik cseppfolyóssá. A folyamat általában hevítés vagy nyomás hatására jön létre, mely során addig nő az anyag hőmérséklete, ameddig el nem éri az olvadáspontot. Ebben a pontban az ionok/molekulák rendezettsége megbomlik, így az anyag átalakul cseppfolyós halmazállapotúvá. Az olvadás endoterm folyamat. def #2: Olyan folyamat, mely során szilárd halmazállapotú anyagból folyékony halmazállapotú keletkezik. Az anyagok részecskemozgása melegítés hatására élénkebbé válik A kristályos anyagok esetében ez tágasabb rezgést jelent. Ahogy a rezgés során a részecskék egyre közelebb kerülnek egymáshoz, taszítóerők lépnek fel, ez okozza a hőtágulást. Ha egy részecske mozgási és rezgési energiájából származó összes energiája nagyobb lesz, mint az őt kristályrácsban tartó energiák, akkor kiszakad a rácsból. def #3: Olyan fizikai folyamat, amely egy anyag

fázisátalakulását eredményezi szilárdból folyékonnyá. Szilárd anyagot melegítve annak hőmérséklete az átvett hőenergia függvényében nő. Az atomi részecskék szintjén a hőmérséklet-növekedése a rezgés növekedését jelenti a kristályrács rácspontjai körül, ez eredményezi a hőtágulást. Egy bizonyos hőmérsékleten (amely megfelel az olvadáspontnak) a rezgések olyan erőteljessé válnak, hogy a test alakjának megtartását biztosító másodlagos kötések rövid időre megszakadnak, mikor a részecskék szabadon elmozdulnak szomszédjaik mellől. Ebben a fázisban újabb energiabevitel már nem emeli a hőmérsékletet, hanem mind több részecske szakad ki a kristályrácsból. Mikor az egész anyag megolvadt, és a melegítés tovább folyik, a hőmérséklet elkezd újra emelkedni. A továbbiakban a fizikai kötések nem szűnnek meg teljesen, hanem egy dinamikus egyensúly alakul ki, mikor állandóan kötések szakadnak fel, de újak is

létrejönnek más és más részecskék között. Így a részecskék nem jutnak a légtérbe, mint párolgáskor, de nem marad meg a test eredeti alakja sem. olvadáspont (melting point) def #1: Az a hőmérséklet, amelyen az adott anyag szilárd és folyékony fázisa egymással egyensúlyban van. Értéke függ a nyomástól is def #2: Anyagi minőségre jellemző hőmérsékleti érték, amelyen az olvadás jelensége bekövetkezik. A kémiailag tiszta, kristályos anyagoknak jól meghatározott olvadáspontjuk van, míg az amorf anyagok melegedés hatására fokozatosan lágyulnak meg. A teljes anyagmennyiség megolvadásáig a felvett hőmennyiség nem a hőmérséklet emelésére, hanem a halmazállapot megváltoztatására fordítódik. def #3: Az a hőmérséklet, amelyet átlépve a részecskék mozgási energiája nagyobb lesz, mint a szilárd anyagot összetartó kristályrács energiája, és emiatt megjelenik a folyadék fázis. oxidáció (oxidation) def #1: Minden

folyamat, amelyben atomok, molekulák, ionok elektront adnak le. Az oxidáció csak akkor mehet végbe, ha egy másik anyag (atom, molekula, ion) az elektronokat felveszi, azaz redukálódik. 149 def #2: Olyan kémiai folyamat, amely során egy atom, molekula vagy ion elektront ad le, és az alkotó atomok közül legalább egynek az oxidációs száma nő. oxidációfok / oxidációs fok (fractional oxidation state) Ha egy molekula tartalmaz legalább két azonos, de különböző oxidációs számú atomot, akkor abban az atom oxidációs számainak a súlyozott számtani átlagát oxidációfoknak nevezzük. oxidációs szám (oxidation state / oxidation number) def #1: Kovalens kémiai kötésben levő atom oxidációját ezzel a számmal jellemezzük. Az oxidációs szám növekedése oxidációt, csökkenése redukciót jelent. Az oxidációs számokat a kémiai egyenletekben az adott atomok vegyjele fölé írjuk, így könnyen számolhatunk velük, és követhetjük a

változásokat. def #2: Az oxidációs szám a kémiában az egyes atomok oxidációs állapotának megadására szolgáló, előjeles egész szám. Egyszerű ionok esetén az oxidációs szám az ion töltésével egyezik meg. Összetett ionok esetén az egyes alkotók oxidációs száma csak formális, nem a valódi töltésükkel egyező érték. def #3: Egy ion valódi, illetve egy molekulát alkotó atom névleges töltése. Megadja, hogy egy atomnak mennyi lenne a töltése elméletben, ha a kötő elektronpárokat teljes mértékben az elektronegatívabb atomhoz rendelnénk. def #4: Formális szám, amelyet egy elem vagy vegyület atomjaihoz rendelünk. Megmutatja, hogy az egyes atomok hány elektront veszítettek vagy vettek fel. A hozzárendelés szabályai prioritási sorrendben: -Szabad állapotban lévő kémiai elemek oxidációs száma 0. -Egy adott vegyületben vagy ionban az atomok oxidációs számainak összege egyenlő a vegyület vagy ion össztöltésével. -Az

alkálifémek és alkáliföldfémek +1, illetve +2 oxidációs számmal rendelkeznek vegyületekben. -A hidrogén oxidációs száma +1, kivéve amikor hidridként kapcsolódik fémekhez vagy metalloidokhoz, ilyenkor -1 az oxidációs száma. -A fluor -1 oxidációs számmal rendelkezik vegyületekben. Ugyanez vonatkozik a klórra és a brómra, amennyiben nincsenek kötésben könnyebb halogénnel, illetve oxigénnel vagy nitrogénnel. -Az oxigén -2 oxidációs számmal rendelkezik, kivéve amikor fluorral van kötésben, vagy hidrogén-peroxid (H2O2) molekula esetén. -A 17-es csoport elemei -1 oxidációs számmal rendelkeznek, kivéve ha klór, bróm vagy jód kapcsolódik oxigén- vagy fluoratomhoz. -Ha az adott ionban nincs oxigénatom, akkor az elektronegatívabb atomokhoz hozzárendeljük a periódusos rendszerbeli csoportjukra jellemző iontöltést. Ebből, illetve az ion össztöltéséből már ki lehet számolni a többi atom töltését is. oxidálószer (oxidizer /

oxidant / oxidizing agent) def #1: Elektront felvevő partner, amely redukálódik, és az oxidációs száma csökken. Oxidálószerek jellemzően lehetnek a nagy elektronegativitású elemek, a VI. és VII főcsoport 150 elemei (pl. O2, O3, F2, Cl2, Br2), valamint olyan vegyületek (molekulák, ionok), melyekben magas oxidációfokú elemek találhatók (pl. MnO4-, Cr2O72-, H2O2, valamint egyéb, főleg szerves peroxidok). def #2: Olyan anyag, amely más anyagokat oxidál. Ezt avval éri el, hogy önmaga redukálódik Az oxidálószerek olyan atomokat tartalmaznak, amelyeknek magas az oxidációs számuk; azaz amelyek elektronhiányban szenvednek. Más anyagokat oxidálva elektronokhoz jutnak oxidok (oxides) def #1: Oxidiont (O2-) tartalmazó vegyületek. Léteznek savas oxidok (ezek vízzel reagálva savakat képeznek), bázisos oxidok (ezek vízzel reagálva bázisokat képeznek), és amfoter oxidok (ezek erős savakkal bázisként, erős bázisokkal savként viselkednek).

def #2: Az oxidok két elemet tartalmazó (biner) vegyületei az oxigénnek és egy további elemnek. oxigéncsoport / kalkogének (oxygen family / chalcogens) A periódusos rendszer 16. csoportjának elemei Ide tartozik az oxigén, a kén, a szelén, a tellúr, a polónium és a livermórium. A csoport elemei szilárdak, kivéve az oxigént, ami légnemű. A szilárd kalkogének puhák és rossz hővezetők A oxigéncsoport elemei több allotrop módosulatban fordulnak elő, a tellúr és a livermórium kivételével. A kalkogének viszonylag kis atomsugárral rendelkeznek. Elektronkonfigurációjukban 6 vegyértékelektron található. A rendszám növekedésével a külső héj elektronjai növekvő hajlamot mutatnak arra, hogy zárt alhéjat képezzenek. A csoport elemeinek oxidációs száma vegyületeikben legtöbbször -2, +4 és +6. A kalkogének hidrogénvegyületeinek redukáló hatása az oxigéntől a polónium felé haladva nő. A kalkogén-oxidok savas jellege a

rendszám növekedésével csökken. A csoport elemeinek egyike sem reagál vízzel. oxosav (oxoacid / oxyacid) def #1: Sav, amelyben a savas hidrogén olyan hidroxilcsoport része, mely egy oxocsoporthoz is kötődő atomhoz kapcsolódik. Az oxosavak általában összetett ionok, melyeken található egy vagy több hidrogénkation. Néhány példa az oxosavakra: kénsav, salétromsav, foszforsav 151 def #2: Olyan sav, amelyeknél az alábbi feltételek teljesülnek: -oxigént tartalmaznak -legalább egy másik kémiai elemet is tartalmaznak az oxigénen kívül -legalább egy oxigénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomot tartalmaznak -konjugált bázist képeznek egy vagy több hidrogénion elvesztéséből adódóan ozmózis (osmosis) def #1: Oldószer áramlása két, különböző koncentrációjú oldatot elválasztó, féligáteresztő membránon keresztül. Az oldószer a hígabb oldatból a töményebb felé vándorol Az ozmózis megáll, amikor a két oldat

koncentrációja egyenlővé válik, vagy ha nyomás helyeződik a hártya nagyobb koncentrációjú oldalán lévő oldatra. A részecskék mozgása akadályozva van az oldatot és a tiszta oldószert (vagy hígabb oldatot) elválasztó, féligáteresztő hártya miatt, aminek következtében csak a kisebb méretű részecskék (az oldószer molekulái) képesek a féligáteresztő rétegen átjutni, a nagy átmérőjű szolvatált részecskék viszont nem. Az ilyen hártyával elválasztott oldatoknál a termodinamika miatt, a koncentrációjuk kiegyenlítése végett az oldószer részecskéi a hígabb oldatból a töményebb felé áramlanak. def #2: Oldószer diffúziója féligáteresztő hártyán keresztül a kisebb koncentrációjú oldat felől a nagyobb felé. def #3: az oldószer féligáteresztő hártyán keresztül történő áramlásával kapcsolatos jelenség, amely során a hártya két eltérő koncentrációjú oldatot választ el, és az oldott anyagok nem

képesek a hártyán áthatolni. Az oldószer áramlása az oldott anyagot alacsonyabb koncentrációban tartalmazó oldatból, az azt magasabb koncentrációban tartalmazó oldat irányába történik. ozmózisnyomás (osmotic pressure) def #1: Az a nyomás, amelyet az oldatra kell kifejteni ahhoz, hogy dinamikus egyensúly jöjjön létre a tiszta oldószerrel szemben. Ha egy oldat ozmotikus nyomása nagyobb, mint egy másiké, akkor az azt is jelenti, hogy nagyobb benne az oldott részecskék koncentrációja. Fordított ozmózis lép fel akkor, ha az ozmózisnyomásnál nagyobb külső nyomást alkalmazunk. Ilyenkor oldószer préselődik ki a hártyán a hígabb oldat felé. def #2: Az a mechanikai nyomás, amelyet az oldott anyagot magasabb koncentrációban tartalmazó oldat felől alkalmazva megakadályozható az oldószernek a féligáteresztő hártyán keresztül történő áramlása. Jele: π, mértékegysége: Pa (pascal) Képlete: � = �ö ∗ � ∗ � ahol cö

az összes oldott anyag molaritásának az összege, a hőmérséklet. R az egyetemes gázállandó, T pedig öngyulladási hőmérséklet (autoignition temperature / self-ignition temperature) Hőfok, amelyen a levegőn lévő gyúlékony anyag gyújtóforrás nélkül is meggyullad. Az öngyulladási hőmérsékletre melegített anyag elegendő energiával rendelkezik, hogy magától meggyulladjon. 152 összetett fehérjék / proteidek (conjugated proteins) Olyan fehérjék, amelyek az aminosavrészeken kívül még más alkotórészt is tartalmaznak. Sok vázanyag kerül ki közülük, pl. a keratin, a kollagén és az elasztin összetett ionok / többatomos ionok (polyatomic ions / molecular ions) def #1: Elektromos töltéssel rendelkező, több atomból álló anyagi részecskék. Az összetett ionokat alkotó atomok kovalens kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az összetett ionok gyakran savakból és bázisokból keletkeznek, protonleadással vagy protonfelvétellel.

Például az ammóniumion (NH4+) ammóniából keletkezik protonfelvétellel. Általában a bázisokból protonfelvétellel keletkező, pozitív töltésű összetett ionok neve "-ium" végződést kap. Az oxosavakból protonleadással keletkező ionok magasabb oxidációs szám esetén "-át", alacsonyabb oxidációs szám esetén "-it" végződést kapnak. def #2: Több atomból álló, pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező részecskék, amelyekben az atomok kovalens kötéssel kapcsolódnak (pl. hidroxidion (OH-)) Nagyon reakcióképesek, ezért ritkán léteznek önmagukban. Általában protonfelvétellel vagy -leadással keletkeznek molekulákból, illetve más összetett ionokból. Például savak vizes oldatában a kis méretű és pozitív töltésű hidrogénionok (protonok) datív kötéssel a vízmolekulák nemkötő elektronpárjához kapcsolódnak, így alakul ki az oxóniumion is. összetett lipidek / komplex lipidek (complex

lipids) Olyan természetben is előforduló apoláris vagy amfipatikus molekulák, melyek elszappanosíthatóak, azaz lúgos hidrolízissel történő bontásuk lehetséges. Az ilyen molekulák általában tartalmaznak észter-, éter- vagy amidkötést. Csoportjukba beletartoznak a trigliceridek, viaszok, a foszfolipidek, glikolipidek és szfingolipidek. ötvözetek (alloys) Az ötvözetek fémes kötésű összetett anyagok. A fémek olvadékai képesek más fémeket és néhány nemfémes elemet feloldani. A különféle fémek olvadékaiból akkor keletkeznek ötvözetek, ha a megszilárdulás során az anyagok nem válnak el egymástól. A fémes állapot az olvadékok megszilárdulása után is megmarad, az ötvözetekben tehát fémes kötés van. Az ötvözetek kémiai tulajdonságai is újszerűek. Gyakran bizonyos fémarányok mellett az ötvözet az ellenállóbb fém tulajdonságait veszi fel. Kialakulásuk és szerkezetük alapján három fő csoportba sorolhatók az

ötvözetek: 1.: Az olvadékból a kétféle fém külön-külön egymás mellett kialakult kristálykákban szilárdul meg. Az ilyen ötvözetek olvadáspontja a két tiszta fém olvadáspontja alatt van Ilyen például az ón és az ólom ötvözete, a forrasztóón. 2.: Ha a kétféle fém hasonló tulajdonságú és hasonló méretű fématomokból áll, akkor azok egymást helyettesíthetik az ötvözet rácsában. Ilyen például az arany és az ezüst, a réz és a nikkel, a vas és a nikkel ötvözete. Ezeknek az ötvözeteknek általában nagyobb a szilárdságuk, kémiailag ellenállóbbak, mint az őket alkotó fémek. 3.: Ha az egyes atomok mérete között jelentős különbség van, a kisebb atomok (a nemfémek közül például a hidrogén, a szén, a nitrogén) a rács közötti hézagokat foglalják el. Ezek az ötvözetek keményebbek a tiszta fémeknél. Ilyen ötvözet például az acél 153 pályaenergia (orbital energy) def #1: Az az energiamennyiség, amely

akkor szabadul fel, ha az elektron a magtól igen nagy távolságból az adott atompályára lép. A pályaenergia a pálya méretétől és alakjától függ Értéke annál nagyobb, minél messzebb van az elektron az atommagtól, és minél bonyolultabb alakú pályát hoz létre. A pályák energiaszintje határozza meg az elektronhéjak feltöltődési sorrendjét. Annak az atompályának kisebb az energiája, amelynél az ( n+l)-érték kisebb, ha azonos, akkor a kisebb főkvantumszámúé kisebb. def #2: A szabad atom adott pályáján levő elektron kiszakításához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. A pályaenergia a pálya méretétől és alakjától függ; értéke annál nagyobb, minél messzebb van az elektron az atommagtól, és minél bonyolultabb alakú pályát hoz létre. Jele: E(nl), mértékegysége: kJ mol parciális nyomás (partial pressure) def #1: Az a hipotetikus nyomás, amit a gázkeverék egyetlen komponense fejtene ki, ha

egymagában töltené be ugyanazt a teret azonos körülmények között. A gázok nem a gázkeverékben vagy folyadékokban vett koncentrációjuknak, hanem a parciális nyomásuknak megfelelő mértékben oldódnak, diffundálnak és lépnek reakcióba. def #2: Az a nyomás, amelyet a gázelegyben lévő egyes komponensek gyakorolnának, ha egyedül foglalnák el ugyanazt a térfogatot. A komponensek parciális nyomásának összege adja a rendszer össznyomását. 154 párolgás (evaporation) def #1: Olyan folyamat, amely során egy adott folyadék felszínén gőz keletkezik. A folyadék részecskéinek hőmozgása során a részecskék energiát adnak le, illetve vesznek fel az ütközéseikből adódóan. Ha a felszínen lévő részecskék elegendő energiát gyűjtenek össze, hogy leküzdjék a gőznyomást, akkor a folyadékból kilépve a környező térbe (legtöbbször levegőbe) kerülnek. A folyadék energiája a részecskék távozásához szükséges energiával

egyenlő mértékben lecsökken, amely miatt a folyadék veszít a hőmérsékletéből is. def #2: Folyékony anyagok felszínén levő részecskék hő hatására bekövetkező halmazállapotváltozása légnemű állapotba. Ha a környező gáz telített a párolgó folyadék gőzével, akkor a folyamat nem tud lejátszódni, illetve folytatódni. Párolgáskor csak a folyadék felszínéről távozhatnak molekulák, míg forráskor a folyadék egész térfogatában keletkezhetnek gőzbuborékok, melyek a folyadék felszínére törve gyakran az egész folyadék heves mozgásához vezetnek. def #3: Olyan folyamat, amely során részecskék lépnek ki egy folyadék felszínéről. A párolgás miatt az anyag lehűl, mert abból az átlagosnál nagyobb energiájú részecskék távoznak. Párolgás során a folyadék felszíne felett gőzréteg alakul ki. A folyamat minden hőmérsékleten végbemegy. A párolgás sebessége függ a hőmérséklettől, a folyadék felszínének

nagyságától, az anyagi minőségtől. A forrásponton a gőzképződés a folyadék felületi rétegéről az egész térfogatára átterjed, ilyenkor a párolgás átmegy forrásba. passziválódás (passivation) A fémek felületén összefüggő védőréteg kialakulása. Pauli-elv / Pauli-féle kizárási elv / Pauli-féle tilalmi elv (Pauli exclusion principle) Kimondja, hogy egy atomban nem lehet két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezik. peptidek (peptides) Meghatározott sorrendben, peptidkötéssel összekapcsolódó α-aminosavakból felépülő, rövid polimerek. Kovalens kötés alakul ki, amikor az egyik aminosav karboxilcsoportja reagál a másik aminosav aminocsoportjával. Általában 2-50 aminosav molekulából állnak, 50 fölött már inkább fehérjének nevezzük őket. A peptideket az aminosavrészek száma szerint csoportosítva megkülönböztetünk di-, tri-, tetra-, stb. peptideket A 10-nél több aminosavegységből álló

peptidek a polipeptidek. peptidkötés / amidkötés (peptide bond / peptide linkage / amide bond / amide linkage) Két aminosav peptidkötéssel kapcsolódhat össze. Általában egy aminosav-molekula karboxilcsoportjából és egy másik aminosav-molekula aminocsoportjából vízkilépés során keletkezik. Eredménye erős, kovalens kötéssel összekapcsolt dipeptid Ebből polipeptid lánc jöhet létre. A peptidkötések hidrolízissel felszakíthatók, így aminosavakra bonthatók 155 periódusos rendszer / kémiai elemek periódusos rendszere (periodic table / periodic table of elements) def #1: A kémiai elemek növekvő protonszám szerinti sorokba (periódusokba) és oszlopokba rendezett táblázata. A periódusos rendszer vízszintesen 7 periódusra osztható, bár ez a szám még nőhet új elemek felfedezésével. A periódus száma egyben megmutatja azt is, hogy a benne szereplő elemeknek hány elektronhéja van. Függőlegesen az elemek 18 oszlopban foglalnak

helyet, melyeket csoportoknak hívnak. Ez alól csak a lantanoidák és az aktinoidák kivételek, amelyek külön vannak feltüntetve. Az 1 és a 2 csoport, valamint a 13-18 csoport elemei azonos külső elektronhéjjal rendelkeznek a csoportokon belül. Ennek értelmében a külső elektronhéjon található elektronok száma az 1. csoportban egy, a 2 csoportban kettő, illetve a 13-18. csoportban a számuk megegyezik a csoportszám második számjegyével (pl a 15. csoportban öt) A periódusos rendszert négy mezőre lehet felosztani, amely megmutatja, hogy a benne lévő elemek melyik alhéj kiépítésénél tartanak a Madelung-szabály szerint. Az s-mező magában foglalja az 1. és a 2 csoport elemeit (alkálifémek és alkáliföldfémek), valamint a héliumot; ezek az elemek a legkülső héjukon az s-alhéjat építik ki. A p-mező a 13-18 csoport elemeit tartalmazza a hélium kivételével; ezek az elemek a legkülső héjukon található p-alhéj kiépítését végzik. A

d-mezőbe tartoznak a 3-12 csoport elemei, vagyis az átmenetifémek; ezen elemek esetében jellemzően az egyik belső héjukon található d-alhéj feltöltése történik. Az f-mező tagjai a lantanoidák és az aktinoidák, melyek az 57-71., illetve a 89-103 rendszámú elemeknek felelnek meg; ezek az elemek jellemzően az f-alhéjuk kiépítésénél tartanak az egyik belső elektronhéjukon. A periódusokba, csoportokba, mezőkbe rendezés azzal az előnnyel is jár, hogy az elemek elfoglalt helye alapján megállapítások tehetők a kémiai tulajdonságukat és a viselkedésüket illetően. A legtöbb ilyen tulajdonság trendszerűen módosul, tehát a sorokban és oszlopokban valamelyik irányba haladva fokozatosan változnak a jellemzők. Megfigyelhető például, hogy balról jobbra és fentről lefelé haladva nő az atomtömeg, a rendszám, a protonszám, az elektronszám és a neutronszám. Balról jobbra és lentről felfelé haladva nő az elektronaffinitás, az

elektronegativitás és az ionizációs energia. Jobbról balra és fentről lefelé haladva nő a fémes jelleg és az atomsugár. Valamint fentről lefelé nő az elektronhéjak száma és az elemek alkotta anyaghalmazok sűrűsége. Jelentős különbség tapasztalható a 2. periódus elemei és a megfelelő csoportjaikban lévő többi elem között. Ennek oka, hogy a második periódusban található atomok mérete kisebb, és vegyértékelektronjaik csak az 1s2 héjjal vannak árnyékolva. Az atomoknak a többi periódusban van belső s- és p-elektronjuk, amelyek hatékonyan árnyékolják a külső elektronokat a magtól. Továbbá a második periódusban az atomoknak csak az s- és p-pályák állnak rendelkezésre a 156 kötés kialakításához. Ellenben a nehezebb atomok képesek elektronokat juttatni a külső héjon található üres d-pályára, és azokat is használni kötés kialakításához. Emiatt van, hogy a periódusos rendszer második periódusának

atomjai maximálisan 4 elektronpárt tarthatnak meg maguk körül molekulaképzés során. Azonban a 3 periódustól kezdődően 4-nél több elektronpár is tartozhat egy atomhoz. def #2: A kémiai elemek táblázatos megjelenítése, amelyben az elemek rendszámuk (vagyis protonszámuk), elektronszerkezetük, és ismétlődő kémiai tulajdonságaik alapján vannak elrendezve. A periódusos rendszer sorait periódusoknak nevezzük, az oszlopokat pedig csoportoknak. Ez az elrendezés jól szemlélteti az elemek periodikusan változó tulajdonságait, mivel a kémiailag hasonlóan viselkedő elemek így gyakran egy oszlopba kerülnek. A táblázat négy téglalap alakú mezőt (s-, p-, d-, f-mező) is tartalmaz amelyeken belül egyes kémiai tulajdonságok hasonlóságokat mutatnak. Általánosságban elmondható, hogy a periódusok bal oldalán fémek, a jobb oldalán pedig nemfémek helyezkednek el. A periódusos rendszerben helyet foglaló elemek közül az első 94 mindegyike

megtalálható a természetben, bár néhányuk csak nyomnyi mennyiségben. A 95-118-as rendszámú elemeket csak laboratóriumokban vagy nukleáris reaktorokban állították elő. A periódusos rendszer mindegyik eleme rendelkezik egy egyedi rendszámmal, amely megmutatja az elem atommagjában található protonok számát. A legtöbb elemnek különböző neutronszámú atomjai fordulnak elő, ezeket izotópoknak nevezzük. Az izotópokat a periódusos rendszer nem különíti el egymástól, hanem együtt, egy elemként ábrázolja őket. A stabil izotóppal nem rendelkező elemek atomtömegének a legstabilabb izotóp atomtömegét veszik, és ezt zárójelben tüntetik fel. A hagyományos periódusos rendszerben az elemek növekvő rendszám szerint vannak rendezve, és új periódus kezdődik mindig, amikor egy új elektronhéj kezd el kiépülni. Néhány csoportnak a sorszáma mellett saját neve is van, például a 18. csoportot nemesgázokként, a 17. csoportot

halogénekként is ismerik, de egyes csoportoknál az első tagból képzett nevet is használják, például széncsoport, nitrogéncsoport. A periódusos rendszer elemeit mezőkbe lehet sorolni az alapján, hogy az elem "legutóbbi" elektronja melyik alhéjra épül be, így beszélhetünk s-, p-, d- és f-mezőről. Az s-mező magába foglalja az első két csoportot (az alkálifémeket és alkáliföldfémeket), valamint a hidrogént és a héliumot. A p-mezőbe az utolsó hat csoport elemei tartoznak (13-18 csoportok) A d-mező a 3-12. csoportokat (átmenetifémek) foglalja magába Az f-mező (lantanoidák és aktinoidák) helytakarékossági okokból legtöbbször külön van ábrázolva a periódusos rendszer többi részétől, és nem tartalmaz számozott csoportokat. 157 perklorátok (perchlorates) def #1: Perklorátiont (ClO4-) tartalmazó vegyületek. Pl: lítium-perklorát (LiClO4) def #2: A perklórsav sói. permanganátok (permanganates) def #1:

Permanganátiont (MnO4-) tartalmazó vegyületek. Pl: kálium-permanganát (KMnO4) def #2: A permangánsav sói. pH (pH) def #1: Dimenzió nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását jellemzi. Híg vizes oldatokban a pH egyenlő az oxóniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának ellentettjével. A pH valójában a hidrogénion-aktivitástól függ, ami töményebb oldatokban nem egyenlő a hidrogénion-koncentrációval. def #2: A vizes oldatok kémhatásának számszerű jellemzésére szolgáló érték, mely megegyezik az oxóniumion-koncentráció 10-es alapú logaritmusának a mínusz egyszeresével. (pH = -lg [H3O+]). def #3: Olyan mennyiség, amelyet az oldatban lévő hidrogénionok aktivitása határoz meg. Egy mol semleges oldat hidrogénion-koncentrációja 25 °C-on 10-7 , így a pH-ja 7. A 7 alatti pH dm3 savas oldatot jelez, a 7 feletti pedig lúgosat. def #4: A hidrogénionok moláris koncentrációjának negatív tízes alapú logaritmusa.

Értéke függ a hőmérséklettől is. Képlete: 158 1 �� = − log10 (�H+ ) = log10 ( ) � H+ ahol aH+ a hidrogénion aktivitása. pi-kötés / π-kötés (pi-bonding / π-bonding) Olyan kovalens kötés, amelyet párhuzamos tengelyű p-orbitálok képeznek. Abban az esetben beszélhetünk pi-kötésről, ha a kötés síkszimmetrikus és a szigma-kötés tengelye a pi-kötés szimmetriasíkján fekszik. Csak abban az esetben jön létre, ha a kötésben részvevő két atom között már kialakult egy szigma-kötés, ezért az egyszeres kötés mindig szigma-kötés. A kettős kovalens kötés egy szigma, és egy pi-kötésből áll; a hármas kovalens kötés pedig egy szigmaés két pi-kötésből. A pi-kötés nem teszi lehetővé a kötésben részt vevő atomok szabad forgását, ezért sokszor a cisz-transz izoméria megjelenéséhez vezet. A pi-kötés energetikailag kedvezőtlenebb helyen van, mint a szigma-kötés, ezért a felbontásához kevesebb energia

szükséges, azaz kisebb a kötési energiája, mint a szigma-kötésé. A pi-kötés kialakulásának feltétele a kis atomsugár és a nagy elektronegativitás. Ez jellemző a szén-, az oxigén- és a nitrogénatomra. Nagyobb méretű és kisebb elektronegativitású atomok inkább az egyszeres kovalens kötés kialakítására hajlamosak. Az atomok a szigma-kötés mentén egymáshoz viszonyulva elfordulhatnak. A szigma- és pikötés együttes jelenléte viszont nem teszi lehetővé az elfordulást pirimidinek (pyrimidines) Olyan heterociklikus, aromás, szerves vegyületek, amelynek az alapját egy pirimidingyűrű képezi. Három, elég jól ismert nukleobázis is a pirimidinek csoportjába tartozik: a citozin, a timin és az uracil. pniktidek (chalcogenides) 159 Biner vegyületek, amelyek egy pniktogén elemből és legalább egy másik elektropozitív elemből vagy gyökből állnak. pOH (pOH) Egy vizes oldat lúgosságának (bázisosságának) a mértéke; a

hidroxidion-koncentráció negatív tízes alapú logaritmusa. poláris kovalens kötés (polar covalent bond) Olyan kovalens kötés, ahol a két kötést kialakító atom elektronegativitása különböző, tehát a kötő elektronpárok többet tartózkodnak a nagyobb elektronegativitású atomtörzs környezetében. A kötés részleges negatív pólusa a nagyobb, míg a részleges pozitív pólusa a kisebb elektronegativitású atom. Az adott molekula képletében egy kötés polarizáltságát jelölhetjük úgy, hogy az elektronegatívabb atom vegyjele fölé a negatív töltéssűrűséget jelző δ–, míg az elektropozitívabb atom fölé a δ+ jelet tesszük. Egy másik leírási mód, hogy a polarizált kötést két határszerkezettel, a szimmetrikus elektroneloszlású és az ionizált határszerkezetekkel jellemezzük. Minél polarizáltabb egy kötés, annál nagyobb arányban kell figyelembe venni az ionos határszerkezetet, azaz annál nagyobb a kötés ionos

jellege. poláris molekula / dipólusmolekula (polar molecule / dipole molecule) def #1: Olyan molekula, melynek eredő dipólusmomentuma nullától eltérő. Ha a molekulát különböző kémiai elemek atomjai, tehát eltérő elektronegativitású atomok alkotják, akkor az erősebben elektronegatív atom jobban vonzza a kötő elektronpárt, és ez az elektronfelhő eltolódásához vezethet. Ennek következtében a molekula egy része pozitív, másik része pedig negatív töltésű lesz. Azonban csak akkor beszélhetünk poláris molekuláról, ha a poláris kötések megléte mellett a töltéseloszlás aszimmetrikus, ellenkező esetben a dipólusmomentum eredője nulla lesz, apoláris molekulát eredményezve. def #2: Olyan molekula, amelyben a kötések polaritása és térbeli elrendeződése miatt a töltés eloszlása nem egyenletes. Emiatt a molekula permanens dipólussal rendelkezik A kétatomos molekulák akkor polárisak, ha az atomoknak különböző mértékű az

elektronegativitásuk; az elektronegatívabb atom részlegesen negatív töltésű lesz. A több atomból álló molekulákban a dipólusok vektorszerűen összeadódnak. A molekulák poláris vagy apoláris jellege kihat a fizikai jellemzőkre is, pl. a poláris molekulák általában magasabb forrásponttal rendelkeznek, mivel a molekulák között dipólus–dipólus kölcsönhatás jön létre, ezért az összetartó erő nagyobb, mint az apoláris molekulák esetében. def #3: Olyan molekula, amelyben legalább egy aszimmetrikus elrendeződésű poláris kovalens kötés található, ezzel egyenetlen töltéseloszlást létrehozva. Ebből adódóan két ellentétes töltésű pólus alakul ki a molekulában, emiatt használatos a dipólusmolekula elnevezés is. Az így kialakuló töltéspolaritások értéke – az ionok töltésétől eltérően – kisebb az egységnyi pozitív vagy negatív töltésnél. 160 poliaddíció (addition polymerization) Olyan szerves kémiai

reakció, amely során sok telítetlen molekula melléktermék képződése nélkül egyesül egy óriásmolekulává (makromolekulává). policiklusos vegyületek / többgyűrűs vegyületek (polycyclic compounds) Olyan szerves vegyületek, amelyek legalább két zárt atomgyűrűvel rendelkeznek. Tartalmazhatnak izolált gyűrűket, kondenzált gyűrűrendszert vagy áthidalt gyűrűrendszert is. polikondenzáció (condensation polymerization) Olyan szerves kémiai reakció, amely során sok kis molekula kapcsolódik össze egy óriásmolekulává vízkilépés közben. polimerek (polymers) Azokat a kémiai vegyületeket nevezzük így, amelyek nagyszámú, egy- vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból, úgynevezett monomer egységből épülnek fel, és ezeket az 161 építőelemeket primer kémiai kötések kapcsolják össze. A polimerek elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak. polimorf anyagok (polymorphs) def #1: Azonos kémiai összetételű,

de eltérő kristályformájú szilárd anyagok. A kifejezés elemekre és vegyületekre is alkalmazható. def #2: Olyan anyag, ami a körülményektől függően különböző szilárd fázisú szerkezetet mutat. Ez a szerkezetbeli eltérés akár a fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságok megváltozásával is járhat. poliolok (polyols) Legalább három hidroxilcsoporttal rendelkező szerves vegyületek. Ha az adott vegyület rendelkezik az alkilcsoportokon és hidroxilcsoportokon kívül más funkciós csoporttal is, akkor nem számít poliolnak. poliszacharidok / összetett szénhidrátok / glikánok (polysaccharides / complex carbohydrates / glycans) Olyan természetes polimerek, amelyekben nagyszámú monoszacharid egység kapcsolódik egymáshoz glikozidos kötéssel. A kifejezést gyakran csak azokra a szénhidrátokra használják, amelyek legalább tíz monomerből állnak. A poliszacharidok általában több száz, vagy több ezer monoszacharid molekulából épülnek

fel. A molekulák vízkilépéssel (kondenzáció) kapcsolódnak össze, hidrolízissel pedig monoszacharid egységekre bonthatók. Vízben nem oldódnak, nem redukáló hatásúak, és ízük nem édes. Tartalék energiatárolásra és vázanyag gyanánt hasznosítják az élő szervezetek. A két legfontosabb poliszacharid a keményítő és a cellulóz, melyek szőlőcukor-molekulák sokaságából épülnek fel. Az egyes poliszacharidok közötti különbséget a monomerek száma, típusa, összekapcsolódási módja, valamint a molekula elágazásainak jellemzői adják. Fontosabb képviselői: keményítő, cellulóz, glikogén, amilóz, amilopektin, kitin, kitozán, kefirán, dextrin, maltodextrin, inulin, xantángumi. promóció (promotion) Olyan folyamat, amely során a vegyértékhéjon lévő párosított elektron energiaközlés hatására nagyobb energiájú pályára megy át, ahol kötés létrehozására képes elektron szerepét veszi fel. 162 prosztetikus

csoport (prosthetic group) Szerves molekula vagy fémion, amely kovalens vagy koordinatív kötéssel irreverzibilisen kapcsolódik az enzimhez, azaz disszociálni nem képes. Az enzim denaturálása nélkül nem távolítható el. proton (proton) Az atomot felépítő szubatomi részecskék egyike. Pozitív elektromos töltéssel rendelkezik, mely nagysága megegyezik az elektron töltésével, de előjele azzal ellentétes. A protonokat és a neutronokat nagy magerő tartja egyben, így alkotják együttesen az atommagot. Jel: p+ Tömeg: 1,67262192369(51)*10-27 kg | 1,007276466621(53) u Elektromos töltés: 1,602176634*10-19 C Relatív tömeg: 1 Relatív töltés: +1 purinok (purines) Olyan heterociklikus, aromás, szerves vegyületek, amelynek az alapját egy összekapcsolódott pirimidingyűrű és egy imidazolgyűrű képezi. A purinok csoportjába a 9H-purinon kívül több vegyület is tartozik, általában ide értjük a szubsztituált purinokat és tautomereiket is. Két

legismertebb képviselőjük az adenin és a guanin. racemát / racém elegy / racém keverék (racemate / racemic mixture) Olyan elegy, amely az enantiomerpár mindkét komponensét 50-50%-ban tartalmazza. rácsállandó (lattice constant / lattice parameter) 163 Egy kristályrács elemi cellájában az élek hosszúsága. A rácsállandó nagyságrendje általában 10-10 m. rácsenergia (lattice energy) def #1: Az az energia, amely 1 mol kristályos anyag szabad, gáz-halmazállapotú ionokra bontásához szükséges. A molekularácsos anyagoknál a rácsenergia helyett inkább szublimációs hőről, az atomrácsos kristályoknál pedig kovalens kötési energiáról célszerű beszélni. def #2: Az adott kristályos anyag szabad részecskékké való felbontásához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. Minél nagyobb egy anyag rácsenergiájának abszolút értéke, annál magasabb az olvadáspontja. def #3: Egységnyi anyagmennyiségre jutó energia,

amely akkor szabadulna fel, ha az atomok, ionok, vagy molekulák végtelen távolságból rácsot hoznának létre. Mértéke jellemzi a kristályrács stabilitását. Jele: Er, mértékegysége: kJ mol radioaktív bomlás / nukleáris bomlás (radioactive decay / nuclear decay) def #1: Radioaktív atommagok bomlásának a folyamata, amely nagy energiájú ionizáló sugárzással jár együtt. def #2: Olyan folyamat, amely során egy instabil atommag részecskék sugárzásával energiát veszít. A bomlás három leggyakoribb fajtája az alfa-bomlás, a béta- bomlás és a gammabomlás Az alfa-bomlás során az atommagból egy hélium atommag válik ki Erősen ionizáló, viszont a hatótávolsága levegőben 1 cm alatti. A béta-bomlás során az atommagban neutron alakul protonná elektron kibocsátása közben. Így a béta-sugárzás valójában elektronsugárzás Közepesen ionizáló hatású, hatótávolsága levegőben néhányszor 10 cm. A gamma-bomlás során energia

távozik a gerjesztett állapotú atommagból nagy energiájú foton formájában. Az előbbi két bomlás kísérőjelensége szokott lenni. Kevésbé ionizáló hatású, mint az alfa- és a béta-bomlás, viszont sokkal nagyobb a hatótávolsága: légüres térben gyakorlatilag végtelen, a nagy tömegszámú elemek viszont hatékonyan gyengítik. 164 radioaktív izotóp / radioizotóp (radioisotope / radioactive isotope) Olyan izotópatom, amely atommagja radioaktív sugárzást kibocsátva egy másik atom magjává alakul át. A bomlás sebességét a kémiai változások nem befolyásolják radioaktív sugárzás / nukleáris sugárzás (nuclear radiation) Az atom bomlása közben kibocsátott sugárzás. Háromféle radioaktív sugár különböztethető meg: alfa-, béta- és gamma-sugárzás. Az α-sugarak héliumatommagokból (He2+), a β-sugarak elektronokból vagy pozitronokból, a γ-sugarak pedig fotonokból állnak. 165 radioaktivitás (radioactivity) def #1:

Olyan jelenség, amely során egy elem atomjainak magja külső behatás nélkül bomlik, miközben radioaktív sugárzást bocsát ki. def #2: Egy adott nuklid spontán nukleáris átalakulásra való képessége sugárzás kibocsátása közben. def #3: Bizonyos atommagok bomlása, amelyet alfa-részecskék (hélium mag), bétarészecskék (elektronok vagy pozitronok) kibocsátása, vagy gammasugárzás (rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzás) kísér. A természetes radioaktivitás a természetben előforduló radioizotópok spontán bomlásának eredménye. A radioaktivitás indukálható számos nuklidban neutronokkal vagy más részecskékkel bombázva azokat. 166 reakciókoordináta (reaction coordinate) def #1: A kémiai reakciók előrehaladásának a mértékét kifejező mennyiség. A kémiai reakcióban részt vevő valamelyik komponens (általában a B komponens) anyagmennyiségének a megváltozása (a változás abszolút értéke) a kiindulástól

számítva, osztva a komponensnek a reakcióegyenletben szereplő sztöchiometriai számával. Az abszolút érték azért szükséges, mert minden kémiai reakcióban van komponens, amely képződik (termék), és van amely fogy (kiindulási komponens). A reakciókoordináta a reakció előrehaladásával 0-ról indulva növekszik a reakció befejeződéséig, a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig. def #2: Olyan mennyiség, amely megmutatja, hogy az adott időpillanatban milyen mértékben zajlott már le a reakció. reakciósebesség (reaction rate / rate of reaction) def #1: A kiindulási anyagok végtermékké alakulásának sebessége. Reakció során a kiindulási anyagok anyagmennyisége csökken, a termékek anyagmennyisége pedig növekszik az idő előrehaladtával. def #2: A termék koncentrációjának egységnyi idő alatti növekedése vagy a reaktáns koncentrációjának egységnyi idő alatti csökkenése. def #3: Azt fejezi ki, hogy időegység alatt

egységnyi térfogatban hogyan változik valamelyik anyag mennyisége. A reakciósebesség függ a reagáló anyagok minőségétől, koncentrációjától, a hőmérséklettől és a katalizátorok jelenlététől. Jele: v, mértékegysége: mol dm3 ∗s 167 reaktáns (reactant) A kémiai reakció kiindulási anyagainak összefoglaló neve. redoxireakciók / redoxifolyamatok (redox) def #1: Olyan kémiai reakciók, melyek az oxidációfok megváltozásával járnak. Ezekben a folyamatokban az egyik reakciópartner felvesz, a másik pedig lead elektronokat. def #2: Elektronátadással járó kémiai reakciók. Az elektron leadásával járó részfolyamat az oxidáció, az elektron felvételével járó pedig a redukció. Az oxidáció és a redukció mindig egyidejűleg történik a redoxireakció során. Ha egy reakcióban a kiindulási anyagok vagy a termékek között elem szerepel, akkor az biztosan redoxireakció. redoxpotenciál / redoxipotenciál (redox potential) def

#1: Az az egyensúlyi elektródpotenciál, amelyet egy iners fémelektród az illető redoxirendszerrel érintkezve felvesz. A rendszerek többségének redoxpotenciálja +1 és -1 V között van. def #2: A redoxpotenciál az oxidáló, illetve redukálóképesség mértéke. Önmagában nem, csak más rendszerek redoxpotenciáljához képest értelmezhető: mindig a pozitívabb redoxpotenciálú rendszer képes oxidálni a negatívabbat. Általában, minél pozitívabb egy redoxpotenciál, annál oxidálóbb a rendszer. def #3: Az elektród redukálódó-, illetve oxidálódókészségének jellemzésére szolgáló tulajdonság. redukálószer (reducer / reductant / reducing agent) Elektront leadó partner, amely oxidálódik, és az oxidációs száma nő. Redukálószerek jellemzően lehetnek az első két főcsoport tagjai (alkáli- és alkáliföldfémek, valamint a hidrogén), de a legtöbb fém és néhány nemfémes elem (pl. szén, nitrogén) is képes redukáló ágensként

szerepelni a redoxifolyamatokban. A szerves és nem szerves vegyületek többsége (pl. cukrok, alkoholok, egyes vitaminok) is lehet redukálószer redukció (reduction) def #1: Minden folyamat, amelyben atomok, molekulák, ionok elektront vesznek fel. A redukció csak akkor mehet végbe, ha egy másik anyag (atom, molekula, ion) az elektronokat leadja, azaz oxidálódik. def #2: Olyan kémiai folyamat, amely során egy atom, molekula vagy ion elektront vesz fel, és az alkotó atomok közül legalább egynek az oxidációs száma csökken. relatív atomtömeg / standard atomtömeg (relative atomic mass / standard relative atomic mass / standard atomic weight) def #1: Egy viszonyszám, amely megmutatja, hogy adott elem atomjának átlagos tömege hányszor nagyobb a 12C-izotóp tömegének az 1/12-ed részénél. A kémiai elemek több különböző tömegszámú izotópból állnak, emiatt relatív atomtömegük nem egész szám. 168 def #2: Egy atom átlagos tömegének és az

egységes atomi tömegegységnek ( 12C-izotóp tömegének Jele: 1 -ed része) a hányadosa. 12 Ar, mértékegysége: nincs relatív molekulatömeg (relative molecular mass) Megadja, hogy az anyag egy molekulájának átlagos tömege hányszorosa a atomtömege 1 C-izotóp 12 -ed részének. 12 A molekula tömegét atomi tömegegységben megadó szám Jele: Mr, mértékegysége: nincs rendszám (atomic number) Olyan szám, amely megmutatja az elem helyét a periódusos rendszerben, és egyenlő az adott elem atomjaiban levő protonok számával. Így egyértelműen meghatározza a kémiai elem minőségét. A rendszámot a vegyjel bal alsó sarkában, indexszámmal jelöljük Jele: Z rendűség Megadja, hogy egy adott molekulában lévő szénatom hány kovalens kötéssel kapcsolódik másik szénatom(ok)hoz. Primer (elsőrendű), ha egyhez, szekunder (másodrendű), ha kettőhöz, tercier (harmadrendű), ha háromhoz, és kvaterner (negyedrendű), ha négyhez

kapcsolódhat. A rendűség a szénvegyületek jellemzésének egyik szempontja részecskeszám-koncentráció (number concentration) def #1: Az oldott anyag részecskeszámának és az oldat térfogatának hányadosa. def #2: Az elegyben lévő oldott anyag részecskéinek száma elosztva az elegy térfogatával. Jele: C, mértékegysége: 1 m3 Képlete: �B = ahol �B � NB az oldott anyag részecskéinek száma, V pedig az oldat térfogata. rezonanciaelmélet (theory of resonance / resonance theory) 169 def #1: Olyan elmélet, amely szerint a több, egyenértékű Lewis-képlettel is felírható molekulák esetében a molekula valós szerkezete ezeknek a határszerkezeti formáknak az egyesített változataként fejezhető ki helyesen. Ezt az egyesített szerkezetet hívják rezonanciahibridnek. A rezonancia alternatív elnevezése a mezoméria. A név előnye, hogy jobban kifejezi a köztes állapotot, míg a rezonancia a hamis koncepciónak bizonyuló ugrásokra,

váltakozásokra utal a szerkezetek között. A mezoméria szóalak hátránya viszont, hogy a mezomer effektus elnevezés formailag hasonló hozzá, de a benne szereplő mezomer szót eltérő értelemben használják. Másik hátránya, hogy nemzetközileg ritkán használt kifejezés def #2: Olyan elmélet, amely szerint nem minden vegyület szerkezete fejezhető ki egyetlen Lewis-képlettel, ezért az ilyen molekulák tényleges elektroneloszlása a határszerkezetek súlyozott átlagolásával írandó le. def #3: A vegyértékkötés-elméletben a kötések leírásának olyan módja bizonyos molekulák vagy ionok esetén, amely több határszerkezeti formát von össze egyetlen rezonanciahibriddé. Azoknál az eseteknél hasznos, ahol az adott kötést nem lehet kifejezni egyetlen Lewisszerkezettel, és helyette delokalizált elektronokat kell használni. def #4: Olyan módszer a kémiában, amely a molekuláris entitások határszerkezeti formáinak kombinált ábrázolását

teszi lehetővé. A koncepció a kvantummechanikai vegyértékkötésmódszereknek az alapja A rezonanciából adódó stabilitás a rezonanciaenergia koncepciójához köthető. A rezonancia kifejezést a delokalizáció jelenségére is használják rezonanciaenergia (resonance energy) def #1: Egy adott részecske legkisebb energiájú, rezonáns határszerkezete, valamint a részecske valóságos, legstabilisabb szerkezete közötti energiakülönbség. def #2: A helyzeti energia különbsége a tényleges molekuláris entitás és a legalacsonyabb helyzeti energiához tartozó határszerkezete között. A rezonanciaenergia nem mérhető, csak becsülhető, mivel a határszerkezetek a hipotetikus mivoltuk miatt nem megfigyelhetők. rezonanciahibrid / hibridszerkezet (resonance hybrid / hybrid structure) def #1: Egy adott részecske (molekula vagy ion) különböző lehetséges Lewis-szerkezeteinek kombinációja, amely megfelelően kifejezi a részecske valós szerkezetét. def

#2: A rezonancia jelenségét mutató molekula, ion vagy gyök képi ábrázolása, amely két vagy több hipotetikus határszerkezet összevont, hibrid formájának tekinthető. def #3: Az összes jelentős határszerkezeti forma súlyozott átlaga, amely a molekula valós elektronszerkezetét ábrázolja. A rezonanciahibridek akkor szükségesek egy adott rendszer állapotának leírásához, amikor önmagában egy Lewis-szerkezet nem képes megfelelően ábrázolni ezt a rendszert. 170 ribonukleinsav / RNS (ribonucleic acid / RNA) A DNS-hez hasonló, csavar alakú, polimer óriásmolekula. Molekulamérete 80-10000 nukleotid egység, lényegesen kisebb mint a DNS-é. Az RNS funkciója a fehérjeszintézis közvetlen szabályozása. Az alábbi komponensekből épül fel: adenin / guanin / citozin / uracil, ribóz, foszforsav. Molekulája egyszálú hélix Az RNS formálhat intramolekuláris bázispárokat, így visszahajló szakasz keletkezik a fő RNS szálon kívül. Más

szóval az RNS-t alkotó, egyszálas polinukleotidlánc helyenként hurkot képezve a bázisok közti hidrogénkötések révén önmagával alkothat kapcsolatot. A szabadon álló bázisok miatt az RNS-molekulák meglehetősen reakcióképesek, kémiai szerkezetük könnyen módosul. Az RNS fő előfordulási helye a citoplazma. A DNS atomi szinten szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből és foszforból épül fel. rotációs izomerek / rotamerek (rotational isomers / rotamers) def #1: Konformációs izomerek olyan tagjai, amelyek kizárólag az egyik egyszeres kötésük körüli, korlátozott rotáció miatt különböznek egymástól. def #2: Olyan konformerek, amelyek az egyik egyszeres kötésük körüli, gátolt rotáció révén alakulnak ki. def #3: Egy konformer sorozat olyan tagjai, amelyek csak az egyik egyszeres kötésük körüli, gátolt forgásból adódó specifikus térbeli elhelyezkedésükben különböznek egymástól. savak (acids) def #1:

Hétköznapi értelemben azokat a vegyületeket nevezzük savnak, melyek a vízmolekuláknak protont adnak át, ezáltal a vizes oldat kémhatását savasabbá teszik, a pH-t csökkentik. Kémiai értelemben egy anyag nem önmagában, hanem a konkrét kémiai folyamatra nézve sav vagy bázis. Így például az ecetsav is viselkedhet bázisként, ha egy erősebb savval, például kénsavval reagál. Ekkor a kénsav ad le protont, az ecetsav pedig protont vesz fel, tehát bázisként viselkedik. Konkrét folyamat említése nélkül az általános sav és bázis szó az anyagok jellemző, általában vízzel szembeni viselkedésére utal. def #2: Olyan anyagok, amelyek vízben oldva növelik a hidrogénion-koncentrációt. 171 savak és bázisok értékűsége Megmutatja, hogy a savak és bázisok egy-egy molekulájából maximálisan hány H+-ion (H3O+ion), illetve hány OH--ion kerül az oldatba disszociáció során. A többértékű savak és bázisok több lépésben,

fokozatosan disszociálnak. savállandó / savi disszociációs állandó (acidity constant / acid dissociation constant) def #1: Egy sav disszociációjának egyensúlyi állandója. Számértéke minél nagyobb, annál erősebb savról van szó, hiszen akkor az oxóniumion-koncentráció is nagy. def #2: Az adott sav egyensúlyi állandója és a vízkoncentráció szorzata megadott hőmérsékleten. Értéke jellemzi a sav erősségét def #3: Egy adott sav oldatbeli erősségének kvantitatív mértéke, a savak disszociációjának egyensúlyi állandója. A savi disszociációs állandó nagyságát befolyásoló tényezők közé tartoznak Pauling savak erősségét taglaló szabályai, az induktív és mezomer effektusok, valamint a hidrogénkötés. A tudomány mai állása szerint nincs kidolgozva univerzális, oldószerfüggetlen skála a savi disszociációs állandókra, mivel nincs ismert módszer két különböző oldószer standardállapotának összehasonlítására.

Jele: Ks savanhidridek (acid anhydrides / acid anhydrates / acidic oxide) def #1: Olyan vegyületek, amelyek vízzel reagálva savat adnak, pl. a szén-dioxid vízzel reagálva szénsavat ad. A szerves savanhidridek előállíthatók savakból (vagy savkeverékekből) vízelvonással. Rendszerint acilhalogenidet reagáltatnak a sav nátriumsójával A savanhidridek könnyen reagálnak vízzel, alkoholokkal, fenolokkal és aminokkal, és az acilezési reakciókban használják őket. def #2: Olyan oxidok, amelyek vízzel reagálva savat, lúggal reagálva sót alkotnak. def #3: Olyan szerves vegyületek, amelyekben két acilcsoport kapcsolódik ugyanahhoz az oxigénatomhoz. Az egyszerű savanhidrideket úgy nevezzük el, hogy a sav neve után tesszük az -anhidrid utótagot. savmaradékion def #1: Negatív töltéssel rendelkező konjugált bázis. def #2: Savból proton leadásával keletkező anion. 172 semlegesítés Savas és lúgos kémhatású oldatok kölcsönhatása,

mely során só és víz keletkezik. A folyamat végén az oldat kémhatása semleges lesz (pH = 7). skalármennyiség (scalar quantity) Olyan mennyiség, amelynek csak nagysága van. sók (salts) def #1: Azok az anyagok, melyek pozitív töltésű kationokból és negatív anionokból állnak, azaz kifelé semleges töltésű ionos vegyületek. Ezek az ionok lehetnek szervetlenek vagy szervesek, egyatomosak vagy többatomosak. A sók önmagukban nem vezetik az elektromos áramot, kivéve olvadék vagy oldott állapotban. def #2: Pozitív töltésű fémionokból (vagy ammóniumionokból) és savmaradékionokból származó vegyületek. Sók akkor keletkeznek, ha a halogén elemek fémekkel reagálnak, vagy a fémek és a savak redoxireakciója során, vagy savas és lúgos kémhatású oldatok közömbösítésekor. Néhány példa a sókra: nátrium-klorid (NaCl), kalcium-karbonát (CaCO3), ammónium-nitrát (NH4NO3). spektroszkópia (spectroscopy) def #1: Spektrumok

készítésére és elemzésére szolgáló módszerek tanulmányozása spektroszkópokkal, spektrométerekkel, spektrográfokkal és spektrofotométerekkel. Az így készített spektrumok eredménye felhasználható kémiai analízisre, atomi és molekuláris energiaszintek vizsgálatára, valamint égitestek összetételének meghatározására. def #2: Az anyag kvantált állapotai közötti átmeneteket okozó kölcsönhatásokkal foglalkozó tudomány. Abszorpciós (elnyelési), emissziós (foton kibocsátásával járó), valamint reflexiós (amikor a foton visszaverődik az anyagról) spektrum is mérhető. Nem tévesztendő össze a színképelemzéssel, ami egy szükebb fogalmat takar; az csak a spektroszkópia egy részét fedi le. def #3: A spektroszkópia a spektrumok készítésére, tanulmányozására és értelmezésére szolgáló módszerek, illetve tudományok összessége. Az eredetileg a látható fény tartományában használt módszerek idővel szinte az egész

elektromágneses spektrumra kiterjedtek, sőt, más jellegű sugárzások és részecskék vizsgálati módszereit is a spektroszkópiai módszerek közé sorolják. spinkvantumszám / mágneses spinkvantumszám (spin quantum number) def #1: Az elektron atomon kívül is jellemző mágneses tulajdonságára vonatkozó adat. def #2: Az elektron mágneses sajátságairól (amelyet az atomból kiszakítva is megőriz) információt adó érték. def #3: Egy atomban az elektron állapotát jellemző negyedik kvantumszám, amely megadja az elektronok saját spinvektorának az egymáshoz képesti, térbeli irányítottságát, illetve külső (pl. mágneses) tér jelenlétében a spinvektor térre eső vetületének a hosszát és irányát Jele: ms | s, értéke: -1/2 vagy +1/2 173 spiránok / spirociklusos vegyületek / spiro vegyületek / spirogyűrűs vegyületek (spiranes / spirocyclic compounds / spiro compounds) Olyan vegyületek, amelyekben fellelhető többgyűrűs rendszer,

amelyben a gyűrűk pontosan 1 közös atommal kapcsolódnak egymáshoz. Jellemzően szerves vegyületek, amelyek lehetnek karbociklusos, heterociklusos vagy polispiro vegyületek. standard légköri nyomás / standard légnyomás (standard atmosphere) A légköri nyomás referenciának választott értéke, azaz 101325 Pa (az IUPAC definíciójában). Nem összetévesztendő a standardnyomással. standard moláris képződéshő / standard moláris képződési entalpia / standard moláris formációentalpia (standard molar heat of formation / standard molar enthalpy of formation) def #1: Annak a reakciónak a reakcióhője, amelyben egy vegyület egységnyi anyagmennyisége standard körülmények között stabilis elemeiből képződik. Az elemek képződéshője mindig 0. def #2: Az az energiamennyiség, amely felszabadul, vagy elnyelődik, amikor a vegyület 1 mólja keletkezik standardállapotú alkotóelemeiből. def #3: Egy adott vegyület standard körülmények között,

stabil elemeiből való képződése során tapasztalható energiaváltozás és az anyagmennyiség hányadosa. def #4: Egységnyi anyagmennyiségű, standardállapotú anyag, standardállapotú, stabilis elemeiből való képződését követő entalpiaváltozás. Jele: ΔkH | ΔkH⦵, mértékegysége: kJ mol standard moláris reakcióhő / standard moláris reakcióentalpia (standard molar enthalpy of reaction) def #1: Egy rendszer entalpiaváltozásának mértéke a standardállapotú reaktánsoktól a standardállapotú termékig vezető reakció során. A reakcióhő csak a kiindulási anyagok és a termékek energiaszintjétől (minőségétől, mennyiségétől és állapotától) függ. def #2: A reakcióegyenletben feltüntetett mennyiségű, minőségű és halmazállapotú anyagok átalakulásakor bekövetkező energiaváltozás. def #3: Megmutatja, hogy mekkora a hőváltozás, ha a reakcióegyenletben szereplő mennyiségű és minőségű anyagok maradék nélkül

termékekké alakulnak. 174 def #4: A felszabaduló, vagy elnyelődő energia annak eredményeként, hogy a reagáló anyagok moláris mennyiségei közt a kémiai reakció teljesen lejátszódott. A reakcióhőt megkapjuk ha a termékek képződéshőinek összegéből kivonjuk a reagensek képződéshőinek az összegét. A reakcióhő független a részfolyamatok milyenségétól és sorrendjétől, csak a kiindulási és a végállapottól függ. Jele: ΔrH | ΔrH⦵, mértékegysége: kJ mol standardállapot (standard state) def #1: Standardnak választott rendszerállapot, melyet gyakran használnak az összehasonlíthatóság érdekében. Standardállapotban a nyomás értéke az IUPAC aktuális ajánlása nyomán 100000 Pa. Egy régebbi, már nem érvényben lévő ajánlás némileg magasabb értéket adott meg: 101325 Pa-t. A standardállapot mellé nem tartozik alapértelmezett hőmérséklet, azt mindig külön meg kell adni. Ennek ellenére gyakori tévedés, hogy

a standardállapot magában foglalja a 25 °C-os hőmérsékletet is. Ha egy termodinamikai mennyiség standardállapotra vonatkozik, akkor felső indexbe tett körrel lehet ezt jelölni a mennyiség jele után, pl. entalpiaváltozás (ΔH°) vagy entrópiaváltozás (ΔS°) esetén. def #2: Referenciának használt rendszerállapot, melyet egyezményesen standardnak választottak. Három standardállapot különböztethető meg az anyagok állapota szerint A standardállapot gázok esetén az a hipotetikus állapot, amely akkor fordulna elő, ha a gáz tiszta anyagként lenne jelen, és ideális gázként viselkedne standardnyomáson. A standardállapot folyadékok és szilárd anyagok esetén egyszerűen a tiszta anyag állapota standardnyomás alatt. A standardállapot oldott anyag esetén az a hipotetikus állapot, amely akkor fordulna elő, ha az oldott anyag molalitása a standardmolalitással, a rá ható nyomás a standardnyomással, vagy koncentrációja a

standardkoncentrációval megegyezne, valamint végtelenül híg oldatként viselkedne. standardhőmérséklet és -nyomás (standard temperature and pressure / STP) Standardként megállapított körülmények, amelyeket kísérleti méréseknél alkalmaznak a különböző eredmények összehasonlíthatóságának érdekében. A standardhőmérsékletet és nyomást több szervezet is definiálta, ezek közül a legelterjedtebben használt meghatározást az IUPAC adta. Ennek értelmében a standardhőmérséklet 273,15 K (vagyis 0 °C), a standardnyomás pedig 100000 Pa. Ideális gázok 1 mol anyagmennyiségű molekulái standardhőmérsékleten és -nyomáson azonos térfogatot töltenek be: 22,71 dm3-t. standardnyomás (standard pressure) A nyomás referenciának választott értéke, azaz 100000 Pa (az IUPAC definíciójában). Egy régebbi, már nem érvényben lévő ajánlásban némileg magasabb érték szerepel: 101325 Pa. Nem összetévesztendő a standard légköri

nyomással. Jele: p⦵ | p°, mértékegysége: Pa 175 standardpotenciál / standard-elektródpotenciál (standard potential / standard electrode potential) def #1: Egy elektród egyensúlyi potenciálja standard körülmények között. Minél kisebb (minél negatívabb) egy fém standardpotenciálja, annál könnyebben képez vizes közegben kationt. A standardpotenciál mérési feltételei: 25°C-os hőmérséklet, a vizsgált ion 1 mol/dm3-es koncentrációja az oldatban, 0,1 MPa nyomás. def #2: A fémek ionjainak egységnyi koncentrációjú oldatában mért potenciálértéke a hidrogénionokéhoz viszonyítva. A hidrogén–platina elektród standardpotenciálja megegyezés szerint nulla. def #3: A vizsgált standardelektródból és a standard-hidrogénelektródból álló galváncella elektromotoros ereje. A standardpotenciál anyagi minőségtől és hőmérséklettől függő érték def #4: Standardállapotú, egységnyi koncentrációjú oldatot tartalmazó

elektród elektródpotenciálja. Jele: E°, mértékegysége: V sűrűség (density) def #1: Egy adott test tömegének és térfogatának hányadosával meghatározott fizikai mennyiség. Értéke függ a hőmérséklettől és a nyomástól is def #2: Olyan fizikai mennyiség, amely megadja az adott anyag egységnyi térfogatára eső tömeget. Jele: ρ | ϱ, mértékegysége: kg m3 Képlete a tömeg és a térfogat alapján: �= ahol � � m a vizsgált anyag tömege, V pedig a térfogata. Képlete a moláris tömeg és a moláris térfogat alapján: �= ahol � �� M a vizsgált anyag moláris tömege, Vm pedig a moláris térfogata. szacharidok / szénhidrátok / (saccharides / carbohydrates) def #1: A növények által, fotoszintézis során termelt, szén-, oxigén- és hidrogéntartalmú szerves vegyületek, melyekben a H:O arány legtöbbször 2:1. Fontos szerepük, hogy energiát szolgáltatnak az állati és emberi szervezetben, a bevitt energia 50-70%-a

szénhidrátokból származik. Ide tartoznak a cukrok, a keményítő és a cellulóz def #2: A bioszféra szerves anyagainak főtömegét alkotó vegyületek. Ide tartoznak a polihidroxi-aldehidek (aldózok), polihidroxi-ketonok (ketózok), valamint olyan vegyületek, melyek hidrolízisével ilyen molekulák képződhetnek. 176 számítógépes kémia / kémiai számítástechnika (computational chemistry) A kémia olyan ága, amely számítógépes szimulációval segíti elő a kvantummechanikai számítások és egyéb kémiai problémák megoldását. Hatékony számítógépes programokba ágyazva használja az elméleti kémia módszereit, hogy kiszámítsa és modellezze a molekulák, illetve az anyagok tulajdonságait. Ilyen tulajdonságok lehetnek pl az anyagstruktúrával, abszolút és relatív energiával, elektromos töltéssűrűség eloszlásával, dipólusmomentummal, rezgési frekvenciával, reakcióképességgel és a részecskék ütközésével kapcsolatosak.

A számítások eredménye kiegészíti a kísérletekből nyert információkat, de néhány esetben akár előre is tud jelezni korábban nem észlelt kémiai jelenségeket. Mivel a kvantum soktestprobléma nem oldható meg analitikai úton (a hidrogén-molekulaionnal kapcsolatos kalkulációkat leszámítva), ezért a számítógépes kémia létjogosultsága vitathatatlan. Széles körben használják, többek között új gyógyszerek és anyagok kifejlesztésénél is. származtatott mennyiség (derived quantity) Az alapmennyiségekből valamilyen matematikai eljárással levezetett új fizikai mennyiség. A származtatott mennyiségek mértékegységei is visszavezethetők az alapmennyiségek mértékegységeire. szénatom rendűsége Megadja, hogy az adott szénatom – a hidrogént leszámítva – hány másik atommal létesít kapcsolatot. széncsoport (carbon group / carbon family / crystallogens) A periódusos rendszer 14. csoportjának elemei Ide tartozik a szén, a

szilícium, a germánium, az ón, az ólom és a fleróvium. A szén kivételével a csoport elemei szürke színű, fém fényű, elektromos áramot vezető, szilárd anyagok. E tulajdonságok a szén egyik módosulatára, a grafitra is érvényesek. A csoport legfontosabb eleme a szén, amely kötött formában megtalálható minden élő szervezetben. A forráspont a csoportban lefelé haladva csökkenő tendenciát mutat, a sűrűség viszont lefelé haladva nő. A csoport elemeinek 4 elektronja van a külső elektronhéjon, amelyből kettő az s-alhéjon, kettő pedig a p-alhéjon helyezkedik el. Az atom méretének és rendszámának növekedésével a külső héj s-elektronjai egyre nagyobb hajlamot mutatnak arra, hogy zárt alhéjat képezzenek, a palhéj viszont egyre könnyebben válik meg az elektronjaitól. Egyedül a szén képez negatív ionokat karbidionok (C 4-) formájában. A szilícium és germánium félfémek, mindkettő tud +4 ionokat képezni. Az ón és ólom

fémek, mindkettő képes +2 töltésű ionokat létrehozni. A széncsoport legalább két elemének (az ónnak és az ólomnak) mágikus atommagja van, ami azt jelenti, hogy ezek az elemek gyakoribbak és stabilabbak a mágikus atommag nélküli elemeknél. szénhidrogének (hydrocarbons) A legegyszerűbb összetételű szerves vegyületek, melyek csak szén- és hidrogénatomokat tartalmaznak. 177 szerkezeti kémia (structural chemistry) A kémia olyan területe, amely különféle vegyületek elektron- és térszerkezetével, műszeres szerkezetfelderítési módszerek alkalmazásával, illetve a szerkezet és a különféle szintézisek közötti kapcsolatok vizsgálatával foglalkozik. szerkezeti képlet / síkképlet (structural formula) Olyan képlet, amely külön-külön feltünteti a molekulában lévő összes atomot, az atomok közötti kovalens kötéseket és az atomok kapcsolódási sorrendjét. A kötéseket vonalak jelölik szerves kémia (organic chemistry) A

kémia egyik jelentős ága, mely a szerves vegyületek tulajdonságaival, felépítésével, összetételével és reakcióival foglalkozik. szervetlen kémia (inorganic chemistry) A kémia egyik jelentős ága, mely a szervetlen vegyületek tulajdonságaival, felépítésével, összetételével és reakcióival foglalkozik. szerves vegyületek (organic compounds) def #1: Olyan vegyületek, amelyek legalább egy szénatomot tartalmaznak. A legtöbb definíció emellett még egyéb feltételeket is szab, pl. C–C vagy C–H kötés meglétét a molekulában Hivatalos meghatározás vagy általános megegyezés azonban nincs a szerves vegyületek fogalmát illetően. def #2: Olyan vegyületek, melyekben egy vagy több szénatom kovalens kötéssel kapcsolódik más elemekhez, főképp hidrogénhez, oxigénhez, vagy nitrogénhez. Kémiai tulajdonságaikban jelentősen eltérnek a szervetlen vegyületektől, és számuk is lényegesen nagyobb. Egyelőre nincs tudományos konszenzus,

hogy pontosan mely vegyületek számítanak szerves vegyületnek. Általában a szerves vegyületek szilárd halmazállapotban molekularácsot képeznek, melynek rácspontjaiban egymáshoz másodrendű kötésekkel kapcsolódó molekulák foglalnak helyet. E gyenge másodrendű kötések miatt a molekulakristályok gyakorta könnyen megolvadnak vagy elpárolognak, az olvadás- és forráspontjuk közötti különbség kicsi. Viszonylag puhák és 178 könnyen összenyomhatók, hő hatására jelentős mértékben kiterjednek. Az elektromosságot nem vezetik. Általában a következő vegyületek / csoportok szervetlennek számítanak: -karbidok -karbonátok -cianidok -dicián, foszgén -CO, CS, CO2, CS2, COS, C3O2, C3S2 -HCN, HOCN, HSCN és izosavjaik, fémsóikkal és komplexeikkel -szénsav, és tio-analógjainak szervetlen kationnal képzett sói -hangyasav, ecetsav, oxálsav fémsói szervetlen vegyületek (inorganic compounds) def #1: Olyan vegyületek, amelyek kívül esnek

a szerves kémia tárgykörén. Egyelőre nincs tudományos konszenzus, hogy pontosan mely vegyületek számítanak szervetlen vegyületnek. def #2: Olyan vegyületek, amelyek néhány kivételtől eltekintve nem tartalmaznak szenet. A kivételeket a szervetlen szénvegyületek képezik. def #3: Olyan vegyületek, amelyek általában nem tartalmaznak C-H kötéseket. def #4: Olyan vegyületek, amelyekben nem fordul elő egyidejűleg C-H és C-C kötés. szigma-kötés / σ-kötés (sigma-bonding / σ-bonding) Olyan kovalens kötés, amelyben a kémiai kötést létrehozó elektronpár a kötés tengelyére nézve forgásszimmetrikus molekulapályán helyezkedik el. A kötésben részt vevő elektronokat szigma-elektronoknak is nevezik. A szigma-kötés kötési energiája nagyobb, mint a pi-kötésé Ez a kötés van a legalacsonyabb energiaszinten, ezért minden kovalens kötésben van szigmakötés. A pi-kötés energetikailag kedvezőtlenebb helyen van, mint a szigma-kötés,

ezért a felbontásához kevesebb energia szükséges, azaz kisebb a kötési energiája, mint a szigmakötésé. Az atomok a szigma-kötés mentén egymáshoz viszonyulva elfordulhatnak. A szigma- és pikötés együttes jelenléte viszont nem teszi lehetővé az elfordulást szilikátok (silicates) def #1: Szilikátiont tartalmazó vegyületek. def #2: Bármely anioncsalád, amely szilíciumból és oxigénből épül fel. def #3: A földkérget 92%-ban alkotó, különböző összetételű, szilíciumtartalmú ásványok és kőzetek. szol (sol) 179 def #1: A kolloidok folyékony állapota, amelyben a kolloid részecskék önálló szolvátburokkal rendelkeznek, ezért szabadon elmozdulhatnak egymáshoz képest. A diszpergált részecskék mérete 1 nanométer és 1 mikrométer között mozog. def #2: A kolloidok folyékony állapota, amelyben a diszpergált részecskék önálló hidrátburkukkal egyenként elmozdulhatnak. A szolban a diszpergáló közeg folyékony, a

diszpergált anyag pedig szilárd. szolvatáció (solvation) def #1: Az a folyamat, amelyben a szabad ionokból vagy molekulákból szolvátburokkal körülvett ionok, illetve molekulák jönnek létre. Az oldott anyag és az oldószer között létrejövő másodrendű kémiai kötések (dipólus–dipólus, ion–dipólus, esetleg hidrogénkötés) energiát szabadítanak fel. A szolvatáció stabilizálja az oldatot, ugyanis megakadályozza, hogy az oldott anyag részecskéi újból összekapcsolódjanak. def #2: Az anyagok oldódásakor az oldószer molekulái és az oldott anyag molekulái vagy ionjai közötti gyenge kapcsolat kialakulása. Hatására az oldandó anyag részecskéi kiszakadnak a kristályrácsból, majd az oldószer molekuláival való kölcsönhatás révén stabilizálódnak az oldószerben. Ha ez az oldószer víz, akkor a folyamatot hidratációnak nevezzük Az oldószer részecskéi sugaras elhelyezkedésben szolvátburkot (víz esetén hidrátburkot)

képeznek az oldott anyag részecskéi körül. Attól függően, hogy a két anyag milyen vonzóerőt gyakorol egymásra, a kölcsönhatás erőssége a következő sorrendben nő: diszperziós, dipólus–dipólus, H-hidas, elektrosztatikus, koordinációs. def #3: Szolvátburok kialakulása ionok vagy dipólusmolekulák körül. A szolvatáció során különböző típusú intermolekuláris kölcsönhatások alakulhatnak ki: hidrogénkötés, ion-dipól, illetve van der Waals-kölcsönhatások. szolvatációs energia / szolvatációs hő (solvation energy) def #1: 1 mol ion vagy molekula körül kialakuló szolvátburok létrejöttét kísérő energiafelszabadulás. A szolvatáció mindig hőleadással jár, ezért a szolvatációs energia előjele negatív. Ha a szolvatációs energia fedezi a rács felbontásához szükséges energiát, akkor exoterm oldódás történik, ha viszont nem fedezi, akkor endoterm oldódásról beszélhetünk. def #2: A szolvatációt hőváltozás

szempontjából jellemző mennyiség, mely 1 mol ion vagy molekula szolvatációját követő energiaváltozással egyenlő. Ha a szolvatációs energia abszolútértéke nagyobb mint a rácsenergia, akkor az oldódás exoterm. Endoterm oldásnál a szolvatációs energia nem fedezi a rács felbontásához szükséges energiát, ilyenkor a hiányzó mennyiséget a környezet belső energiája szolgáltatja. Az ionok szétválasztásához szükséges rácsenergia és a szolvatációs energia összege az oldáshővel egyenlő. 180 Jele: Es, mértékegysége: kJ mol sztereodeszkriptorok (stereodescriptors) Olyan prefixek (előtagok) a kémiai nómenklatúrában, amelyeknek rendeltetése az abszolút konfiguráció, a relatív konfiguráció, valamint a konformáció jelölése, illetve leírása. sztereogén centrum / sztereocentrum (stereogenic center / stereocenter) Bármely pont (nem feltétlenül atom) egy molekulában, amely csoportokkal rendelkezik, és ezeknek a

csoportoknak bármely két tagjának felcserélése új sztereoizomert eredményez. sztereogén egység / sztereogén elem (stereogenic unit / stereogenic element / stereogen / stereoelement) def #1: A sztereoizoméria forrása, amely lehet sztereogén centrum, tengely vagy sík. A sztereogén egységgel rendelkező molekulákban két, az egységhez kapcsolódó atom(csoport) felcserélése egy másik sztereoizomerhez vezet. Legalább egy sztereogén elemnek jelen kell lennie minden enantiomerben. A sztereogén elemek jelenléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott molekuláris objektum királis. def #2: A sztereoizoméria gócpontja egy molekulán belül, amely két kapcsolódó ligandumának felcserélése sztereoizomerhez vezet (pl. a és b cseréje egy tetraéderes Cabcd szénatomon, vagy abC=Cab alkénben, vagy abC=C=Cab allénben). Ha az elem kirotop, így pl ha királis molekulán belül található, akkor királis centrumról, tengelyről vagy síkról beszélünk, de

ha az elem akirotop, mint pl. abC=C=Cab esetében, ezek a kifejezések nem helytállók, de a centrum, tengely és sík még mindig sztereogén. def #3: A molekuláris objektum egy olyan része, amely a sztereoizoméria forrása lehet. A hozzá kapcsolódó atomok vagy csoportok valamely párjának felcserélése új sztereoizomert eredményez. A ligandumként négy atomnál nem többet viselni képes atomok alkotta rendszerek esetében a sztereogén elemek típusai a következők: (a) Atomok olyan csoportja, melyek közül egy centrális atomhoz úgy kapcsolódnak ligandumok, hogy a ligandumok közül bármelyik kettőnek felcserélése sztereoizomereket eredményez. E sztereogén elem tipikus esete az aszimmetrikus atom (kiralitáscentrum) (b) Négy, nem egy síkban elhelyezkedő atom (vagy merev csoport) olyan stabil konformációja, melynél a centrális kötés körüli (egyébként gátolt) rotáció sztereoizomert eredményez. (c) Atomok olyan csoportja, amelyek kettős kötést

tartalmaznak úgy, hogy (E)-/(Z)-izoméria léphet fel. A ligandumként négy atomnál többet viselni képes atomok alkotta rendszerek esetében a sztereogén elemek további fajtái lehetségesek. sztereogén sík (stereogenic plane) Olyan sztereogén egység, amelyben a síkalkatú molekularészt síkon kívül elhelyezkedő atomok, atomcsoportok deszimmetrizálják. 181 sztereogén tengely (stereogenic axis) Olyan sztereogén egység, ahol egy tengelyhez rögzítve négy (páronként különböző), nemplanáris helyzetű csoport található. sztereoizomerek / térizomerek (stereoisomers) def #1: Olyan izomerek, amelyeknek konstitúciója azonos, de atomjaik térbeli elrendeződése eltérő. Minden sztereoizomer tartalmaz valamilyen sztereogén elemet def #2: Azonos összegképlettel és konstitúcióval rendelkező izomerek, amelyek eltérő térbeli elhelyezkedésű atomokkal bírnak, emiatt pedig a konfiguráció és / vagy a konformáció különbözik. def #3: Azonos

kémiai képlettel leírható, egymáshoz megegyező módon kapcsolódó atomokból álló, de térszerkezetükben eltérő molekulák. sztereoizoméria / térizoméria (stereoisomerism) def #1: Atomok térbeli elrendeződésén alapuló különbségek miatt fellépő izoméria, melyben a kapcsolódások sorrendje és a kötések minősége nem játszik szerepet. def #2: Az izomériának azon típusa, ahol az azonos konstitúcióval rendelkező vegyületek alkotóinak egymáshoz viszonyított térbeli helyzetében különböznek egymástól a molekulák. def #3: Az a jelenség, amikor azonos összegképlettel és konstitúcióval rendelkező molekulák atomjainak térbeli elrendeződése eltér egymástól. sztereokémia (stereochemistry) def #1: A kémiának egyik ága, amely az atomok térbeli szerkezetét vizsgálja egy molekulán belül. Főleg az egyetlen központi atom köré csoportosuló atomok konfigurációját, a cisz-transz izomereket és az enantiomereket kutatja. def

#2: A kémiának azon ága, amely a molekulák szerkezetével foglalkozik, és avval, hogy hogyan befolyásolja az atomok és molekulák elrendeződése a kémiai tulajdonságokat. szteroidok (steroids) A szteroidok perhidro-ciklopentano-fenantrénvázat (más néven gonánváz, szteránváz) tartalmazó, a lipidek családjába tartozó szerves molekulák. Attól függően, hogy a szteránvázhoz milyen oldalláncok kapcsolódnak, lehetnek apolárisak vagy kettős oldódásúak. Az állatokban, gombákban és növényekben több száz szteránvázas vegyület fordul elő. A szteroidok előállítása a sejtekben történik: állatok és gombák esetén lanoszterinból, növények esetén pedig cikloarteninből. Néhány hormon, vitamin és a koleszterin is szteroidnak minősül Több funkciót is ellátnak: részt vesznek a sejt szerkezeti elemeinek kialakításában, valamint szteroidhormonként a szervezet élettani működésének szabályozásában is szerepet játszanak. 182

sztöchiometria (stoichiometry) def #1: A kémiának az a része, amely a kémiai reakciók során tapasztalható tömeg- és térfogatviszonyok törvényszerűségeivel foglalkozik. A sztöchiometriához tartozik a kémiai anyagok sűrűségének, moláris tömegének és térfogatának, olvadás- és forráspontjának stb. kiszámítása is. def #2: A kémiai reakciók kiindulási anyagainak és a belőlük keletkező termékeknek az összetételével és azok mennyiségi viszonyaival, illetve az ezekkel való számolással foglalkozó tudományág. def #3: Olyan kifejezés, amely az egymással reagáló anyagok mennyisége és a folyamat során keletkező termék(ek) mennyisége közötti kapcsolatra utal. def #4: Kvantitatív összefüggések a reaktánsok és termékek tömege vagy anyagmennyisége között. sztöchiometriai egyenlet (stoichiometric equation) def #1: A reakciókban részt vevő anyagok vegyjeleit vagy sztöchiometriai képleteit, illetve a reagáló és a

keletkezett anyagok anyagmennyiség-arányait tartalmazó egyenlet. def #2: Kémiai reakciót leíró mérlegegyenlet, amely a reaktánsok és a termékek közötti mennyiségi viszonyokat, illetve az anyagok vegyjeleit, képleteit tartalmazza. sztöchiometriai szám / sztöchiometriai együttható (stoichiometric number / stoichiometric coefficient) def #1: A reakcióban szereplő anyagok anyagmennyiség-arányát kifejező szám. def #2: Kémiai reakció során az anyagok anyagmennyiségére vonatkozó relatív arányok. def #3: A reaktánsok és termékek tömege vagy anyagmennyisége közötti összefüggések kvantitatív kifejezése. Jele: ν szublimáció (sublimation) 183 def #1: Olyan halmazállapot-változás, amelynél a szilárd halmazállapotú anyag melegedés hatására átmegy légnemű állapotba anélkül, hogy közben folyékony állapotot venne fel. A folyamat endoterm, és általában az adott anyag hármaspontjánál alacsonyabb hőmérsékleten és

nyomáson történik. def #2: A szilárd anyagok felületén végbemenő folyamat, amely során a részecskék légneművé válnak. Standardnyomáson a szublimáció jelensége ritka def #3: Közvetlen átmenet szilárdból gőzzé, folyékony halmazállapot megjelenése nélkül. szubsztitúció (substitution reaction) Olyan szerves kémiai reakció, amely során az egyik molekula valamelyik atomja vagy atomcsoportja egy másik molekula atomjára vagy atomcsoportjára cserélődik ki melléktermék képződése közben. szubsztituens (substituent) def #1: Olyan atom vagy atomcsoport, amely egy szénhidrogén szülői láncában a hidrogén helyére behelyettesíthető. def #2: Hidrogént helyettesítő atom vagy atomcsoport a szénláncon. szubsztrát (substrate) Az enzim által katalizált reakció kiindulási vegyülete. Az enzim a biokémiai reakcióban ezen a molekulán fejti ki a hatását, megváltoztatva annak szerkezetét. Az enzim és szubsztrát közötti kapcsolatot

gyenge, reverzibilis kölcsönhatások (elektrosztatikus kötések, H-hidak, hidrofób kölcsönhatások, van der Waals-kölcsönhatások) biztosítják. szulfátok (sulfates) def #1: Szulfátiont (SO42-) tartalmazó vegyületek. Pl: vas(II)-szulfát (FeSO4) def #2: A kénsav sói. szulfidok (sulfides) def #1: Szulfidiont (S2-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-szulfid (Na2S) def #2: A kén-hidrogén sói. szulfitok (sulfites) Szulfitiont (SO32-) tartalmazó vegyületek. Pl: nátrium-szulfit (Na2SO3) szuszpenzió (suspension) def #1: Folyadék, amelyben szilárd anyagszemcsék vannak eloszlatva. def #2: Olyan anyagi rendszer, amelynek alkotóelemei nem szolvatálnak, azok között nem lép fel oldódás. Leginkább folyadékban lebegő szilárd szemcsék elegyét nevezzük szuszpenziónak A szuszpenzióban a részecskeméret általában meghaladja az 1 mikrométert is. A 184 szuszpenzióban a diszpergáló közeg folyékony, a diszpergált anyag pedig szilárd. Általában

a diszpergált részecskék szabad szemmel is láthatóak, és az idő előrehaladtával leülepednek a tárolóedény aljára. A szuszpenzióra jó példa a homok és a víz keveréke tapasztalati képlet (empirical formula) def #1: A vegyületet alkotó atomok kémiai anyagmennyiségének arányát kifejező képlet, a vegyjelek utáni lehető legkisebb, egész számokkal. def #2: Egy adott vegyületet alkotó elemek atomjainak legkisebb egész számokkal kifejezett aránya. A tapasztalati képlet a vegyület sztöchiometriai összetételét adja meg, és az elemek egymás mellé írt vegyjelét tartalmazza. A vegyjelek alsó indexe fejezi ki az összetevők legegyszerűbb arányát. A tapasztalati képlet nem tartalmaz információt az izomériáról, szerkezetről és az atomok számáról. Különböző vegyületek rendelkezhetnek azonos tapasztalati képlettel. A molekulaképletből a legnagyobb közös osztó segítségével egyszerűen felírhatjuk az adott vegyület

tapasztalati képletét. tautomerek (tautomers) def #1: Szerves vegyületek olyan konstitúciós izomerei, amelyek könnyedén egymásba alakulnak. Ez a reakció gyakran a proton relokalizációját eredményezi A tautoméria az aminosavak és a nukleinsavak esetében fordul elő a leggyakrabban. def #2: Olyan konstitúciós izomerek, amelyek molekulái egy mozgékony hidrogén és egy kettős kötés helyzetében különböznek. Elkülönítésük egymástól nem mindig lehetséges, ugyanis a két tautomer forma egymással dinamikus egyensúlyban található, az egyensúly azonban jellemzően valamelyik irányban erősen el van tolódva. 185 telítetlen alkoholok (unsaturated alcohols) Olyan alkoholok, amelyeknek lánca tartalmaz szén-szén kettős- vagy hármas kötést, de a hidroxilcsoportjuk telített szénatomhoz kapcsolódik. telítetlen vegyületek (unsaturated compounds) Olyan vegyületek, amelyek molekulái rendelkeznek kettős vagy hármas kötéssel is. Addíciós

és szubsztitúciós reakció is jellemző rájuk. telítetlen zsírsavak (unsaturated fatty acids) Olyan zsírsavak, amelyek legalább egy kettős kötést tartalmaznak a láncban. A legtöbb természetes eredetű, többszörösen telítetlen zsírsavban a kettős kötések között két egyszeres kötés található, és a kettős kötések mind cisz-konfigurációjúak. Az ettől eltérő zsírsavak (köztük a transz-zsírsavak is) többnyire mesterséges eredetűek. A cisz-konformációjú kettős kötések miatt a telítetlen zsírsavak oldékonysága általában jobb apoláris oldószerekben, mint a megfelelő szénatomszámú telített zsírsavaké. telített alkoholok (saturated alcohol) Olyan alkoholok, amelyek molekulái csak egyszeres szén-szén kötésekkel rendelkeznek. telített vegyületek (saturated compounds) Olyan vegyületek, amelyek molekulái csak egyszeres kötéseket tartalmaznak. A telített vegyületek szubsztitúciós reakciókban vesznek részt.

telített zsírsavak (saturated fatty acids) Olyan zsírsavak, amelyek nem tartalmaznak kettős kötéseket vagy más funkciós csoportot a karboxilcsoporton kívül. A telített zsírsavak egyenes láncai szorosan illeszkednek egymás mellé, így lehetővé teszik az élőlényeknek (elsősorban az állatoknak), hogy zsír formájában nagy mennyiségű energiát raktározzanak viszonylag kis helyen. 186 térfogat (volume) def #1: Megadja, hogy egy adott test mekkora helyet foglal el a térben. Értéke függ a hőmérséklettől és a nyomástól. def #2: Egy adott térrész nagyságát jellemző fizikai mennyiség. Jele: V, mértékegysége: m3 Képlete a tömeg és a sűrűség alapján: �= ahol � � m a vizsgált anyag tömege, ρ pedig a sűrűsége. Képlete a moláris térfogat és az anyagmennyiség alapján: � = �� ∗ � ahol Vm a vizsgált anyag moláris térfogata, n pedig az anyagmennyisége. térfogati dilatáció (volumetric dilation /

volumetric dilatation) def #1: Két vagy több különböző anyag elegyítésekor bekövetkező térfogatnövekednés. Bekövetkezhet még a szerkezet megváltozása, illetve a belső energia változása miatt is. def #2: Olyan térfogatnövekedés, amit több anyag elegyedése, a hőeffektus, valamint a részecskék közötti kölcsönhatások megváltozása okozhat. térfogati koncentráció / térfogat-koncentráció (volume concentration) Az oldott anyag térfogatának és az oldat térfogatának hányadosa. Jele: σ | C, mértékegysége: nincs Képlete: �B = ahol �B � VB az oldott anyag térfogata, V pedig az oldat térfogata. térfogati kontrakció (volumetric contraction) def #1: Két vagy több különböző anyag elegyítésekor bekövetkező térfogatcsökkenés. Bekövetkezhet még a szerkezet megváltozása, illetve a belső energia változása miatt is. def #2: Olyan térfogatcsökkenés, amit több anyag elegyedése, a hőeffektus, a kiindulási

részecskék eltérő mérete és a részecskék közötti kölcsönhatások megváltozása okozhat. térfogatszázalék (volume percent / volume percentage) def #1: Megadja, hogy az oldott anyag elegyedés előtti térfogata hány százaléka az oldatot alkotó összetevők elegyedés előtti térfogatának. Értéke megegyezik a térfogattört százszorosával. def #2: 100 cm3 oldatban lévő oldott anyag cm3-ban kifejezett térfogata. 187 def #3: Azt fejezi ki, hogy az oldat 100 cm3-e hány cm3 oldott anyagot tartalmaz. def #4: Megadja, hogy a minta 100 térfogategységében hány térfogategység a vizsgált komponens térfogata. Jele: φ% | V/V% | %(V/V) | tf% Képlete: �%B = �B ∗ 100 �0 ahol VB az oldott anyag elegyedés előtti térfogata, elegyedés előtti térfogata. V0 pedig az oldatot alkotó összes anyag térfogattört / térfogathányad (volume fraction) def #1: Kifejezi, hogy az oldott anyag elegyedés előtti térfogata hányad része az oldatot

alkotó összetevők elegyedés előtti térfogatának. def #2: Olyan fizikai mennyiség, amely megadja az illető anyag elegyedés előtti térfogatát az oldatot alkotó összetevők elegyedés előtti, összesített térfogatában. def #3: Az oldott anyag elegyedés előtti térfogatának és az oldatban lévő alkotók elegyedés előtti térfogatának hányadosa. Jele: φ | Φ, mértékegysége: nincs Képlete: �B = �B �0 ahol VB az oldott anyag elegyedés előtti térfogata, elegyedés előtti térfogata. V0 pedig az oldatot alkotó összes anyag természetes olajok (natural oils / organic oils) Túlnyomórészt trigliceridekből álló, de más lipideket is tartalmazó vegyületek keverékei. A növényi zsiradékok elsősorban a növények magvaiban és gyümölcseiben fordulnak elő, de megtalálhatók a növények gyökereiben és a szárban is. Az állati zsiradékok elsősorban a bőr alatti kötőszövetben, a hasüregben, a májban és az izmok között

találhatók. A zsiradékokat szobahőmérsékleten mutatott halmazállapotuk alapján szilárd zsírokra és folyékony olajokra osztjuk. 188 természetes zsírok (natural fats / organic fats) Túlnyomórészt trigliceridekből álló, de más lipideket is tartalmazó vegyületek keverékei. A növényi zsiradékok elsősorban a növények magvaiban és gyümölcseiben fordulnak elő, de megtalálhatók a növények gyökereiben és a szárban is. Az állati zsiradékok elsősorban a bőr alatti kötőszövetben, a hasüregben, a májban és az izmok között találhatók. A zsiradékokat szobahőmérsékleten mutatott halmazállapotuk alapján szilárd zsírokra és folyékony olajokra osztjuk. termikus kölcsönhatás (thermal interaction) A termikus kölcsönhatás folyamán mindkét test belső energiája megváltozik, a hidegebb test belső energiájának növekedése ugyanakkora, mint a melegebb test belső energiájának csökkenése. termokémia (thermochemistry) def

#1: A kémiai folyamatok energiaváltozásának mennyiségi leírásával foglalkozó tudományág. def #2: A kémiai reakciók során lejátszódó hőmérséklet- és energiaváltozásokkal foglalkozó tudomány, a fizikai kémia egyik ága. def #3: A kémia olyan ága, amely a kémiai reakciókat kísérő hőváltozásokat méri, elemzi és alkalmazza. termolízis (thermal decomposition / thermolysis) Olyan folyamat, amely során egy anyag hevítés hatására több anyagra bomlik. 189 titrálás / titrimetria / volumetrikus analízis / térfogatos analízis (titration / titrimetry / volumetric analysis) def #1: A kvantitatív kémiai analízis egyik általános laboratóriumi módszere, mely egy adott anyag koncentrációjának a meghatározására szolgál. A titrálás nemcsak kémiai elemek, hanem vírusok és baktériumok mennyiségi meghatározására is alkalmas. A titrálási folyamat egy ismert koncentrációjú mérőoldat lassankénti adagolását jelenti a

meghatározandó / mérendő anyag oldatához mindaddig, amíg egy indikátornak nevezett jelzőfolyadék vagy egy mérőberendezés azt nem mutatja, hogy a mért anyagot a mérőoldat kémiailag teljesen fel nem használta. Ezt a titrálási pontot a titrálás végpontjának nevezzük, a felhasznált mérőoldatmennyiséget pedig mérőoldatfogyásnak. Az egységnyi mérőoldat által mért anyagmennyiség a titer. A titrimetriát a kémiai reakció típusa szerint, valamint a végpont jelzése szerint csoportosíthatjuk, pl. konduktometriás titrálás, potenciometriás titrálás, komplexometriás titrálás, argentometriás titrálás, jodometriás titrálás, permanganometriás titrálás, redoxi titrálás, csapadékos titrálás. def #2: A térfogatos analízis egyik módszere, amelyben egy reagenst (mérőoldatot) adagolnak lassan egy ismert mennyiségű másik reagenshez, amíg a végpontot el nem érik. Az adagolt térfogatot a végpont előtt feljegyzik. Ha az egyik oldat

koncentrációja ismert, a másiké kiszámítható. A végső cél egy anyag kémiai összetételének megállapítása, ami általában tömeg%-ban van megadva. Előzetesen meg lett határozva, hogy a mérőoldat egységnyi térfogata súlyban mérve mennyi mérendő elemet képvisel. Ismert, hogy milyen mérőoldat-térfogat volt használva a titrálás során, és analitikai pontossággal meg lett mérve a minta. Ezekből az adatokból a mintának az elemtartalma törtben vagy tömegszázalékban kifejezve kiszámítható. def #3: Anyagmennyiség, illetve koncentráció meghatározására szolgáló eljárás. Az ismeretlen koncentrációjú, de pontosan bemért térfogatú oldathoz, fokozatosan, egy pontosan ismert koncentrációjú, olyan mérőoldatot adagolunk, amely a mérendő anyaggal ismert arányban reagál. Szükség van indikátorra is, amely azt jelzi, hogy a mérendő anyag elfogyott Az indikátor lehet a mérő- vagy a mérendő oldat színe, valamilyen harmadik

anyag, amely hirtelen színváltozást mutat, vagy lehet egy műszer, amely az oldat valamely tulajdonságának változását méri. topicitás (topicity) def #1: Olyan sztereokémiai viszony, amely egy adott molekuláris struktúra és a hozzá kapcsolódó szubsztituensek között áll fenn. E viszonytól függően a csoportok lehetnek heterotópok, homotópok, enantiotópok és diasztereotópok. def #2: Azonos konstitúcióval bíró csoportok elrendeződési viszonyai egy molekuláris objektumon belül. 190 tökéletes égés (complete combustion) Olyan égés, ahol az anyag minden oxidálható része teljesen oxidálódik. tökéletlen égés (incomplete combustion) Olyan égés, ahol a rendelkezésre álló oxidáló anyag nem elegendő a teljes oxidációhoz, így gyakran további éghető égéstermékek keletkeznek. tömeg (mass) def #1: Az anyagi testek tehetetlenségét és gravitációs képességét meghatározó fizikai mennyiség. def #2: Egy anyagi test

tulajdonsága, amely a rá ható erőkifejtés során a gyorsulással szembeni ellenállás nagyságát fejezi ki. Jele: m, mértékegysége: kg (kilogramm) Képlete a sűrűség és a térfogat alapján: � = �∗� ahol ρ a vizsgált anyag sűrűsége, V pedig a térfogata. Képlete az anyagmennyiség és a moláris tömeg alapján: � = �∗� ahol n a vizsgált anyag anyagmennyisége, M pedig a moláris tömege. 191 tömegarány (mass ratio) Az oldott anyag tömegének, és az oldószer tömegének a hányadosa. Jele: ζ, mértékegysége: nincs Képlete: �B = ahol �B � − �B mB az oldott anyag tömege, m pedig az oldat tömege. tömegdefektus / tömeghiány (mass defect / mass deficit) def #1: A szabad nukleonok együttes tömegének és a belőlük keletkezett atommag tömegének különbsége. A kötési energia és a tömegdefektus egymással egyenesen arányos mennyiségek. def #2: Az atommagok tömege és a különálló alkotórészek

tömegének összege közötti különbség jelensége. Azzal magyarázható, hogy az atomok létrejöttekor energia szabadul fel, amely adott mennyiségű tömegcsökkenéssel jár együtt. tömegkoncentráció (mass concentration) def #1: Az oldott anyag tömegének és az oldat térfogatának hányadosa. def #2: Az oldott anyag tömege az oldószer egységnyi térfogatában. def #3: Egy többkomponensű rendszer egyik alkotójának tömege osztva az egész rendszer térfogatával. def #4: 1 dm3 oldatban lévő oldott anyag grammokban kifejezett tömege. Jele: γ | ρ | cm, mértékegysége: kg m3 vagy g dm3 Képlete: �B = ahol �B � mB az oldott anyag tömege, V pedig az oldat térfogata. a tömegmegmaradás törvénye (law of conservation of mass / principle of mass conservation) A törvény kimondja, hogy a kémiai reakciókban a kiindulási anyagok együttes tömege megegyezik a keletkezett anyagok tömegének összegével. tömegszám (mass number) Az adott

atommagban található protonok és neutronok száma együttesen. A proton és a neutron tömege közötti különbségek, illetve az elektronok tömegének figyelembevétele miatt a tömegszám nem egyenlő az atomtömeggel. Jele: A 192 tömegszázalék (mass percent / mass percentage) def #1: Megadja, hogy az oldott anyag tömege hány százaléka az oldat tömegének. Értéke megegyezik a tömegtört százszorosával. def #2: 100 g oldatban lévő oldott anyag grammban kifejezett tömege. def #3: Azt fejezi ki, hogy az oldat 100 grammja hány gramm oldott anyagot tartalmaz. def #4: Megadja, hogy a minta 100 tömegegységében hány tömegegység a vizsgált komponens tömege. def #5: Az oldott anyag és az oldat tömegének százalékos aránya. Jele: w% | m/m% | %(m/m) | tömeg% Képlete: �%B = ahol �B ∗ 100 � mB az oldott anyag tömege, m pedig az oldat tömege. tömegtört / tömeghányad (mass fraction) def #1: Kifejezi, hogy az oldott anyag tömege hányad

része az oldatban lévő összes anyag tömegének. def #2: Olyan fizikai mennyiség, amely megadja az illető anyag tömegét az oldat egységnyi tömegében. def #3: Az oldott anyag tömegének és az oldat tömegének hányadosa. def #4: Egy adott összetevő tömege elosztva az elegyben lévő összes összetevő együttes tömegével. Jele: w | ω, mértékegysége: nincs Képlete: �B = ahol �B � mB az oldott anyag tömege, m pedig az oldat tömege. transz-zsírsavak (trans-fatty acids) A telítetlen zsírsavak kettős kötésében szereplő két hidrogénatom állása szerint beszélünk ciszvagy transz-zsírsavakról. A transz-konfiguráció a két hidrogénatom átellenes oldalon való elhelyezkedését jelenti. Az ilyen láncok a középpontos szimmetria miatt nem törnek meg, formájuk ezért jobban hasonlít a telített zsírsavak egyenes molekuláira. A molekulák 193 geometriájának ezen különbözősége jelentős biológiai hatással bír. A

transz-zsírok alapvetően kétféle módon keletkezhetnek, egyrészt mesterségesen, a növényi olajok részleges hidrogénezése vagy az olajok finomítása útján, másrészt természetes úton, a kérődző állatok anyagcseréje során. Sok kutatás összefüggésbe hozza a magas transz-zsírsavtartalmú étrendet a szívbetegségekkel, cukorbetegséggel, elhízással és számos egyéb megbetegedéssel. trigliceridek / triacilglicerolok / triacilgliceridek / triacilglicerinek (triglycerides / triacylglycerols / triacylglycerides / TG / TAG) def #1: Glicerinből és három hozzá kapcsolódó zsírsavból álló észterszármazékok. A lipidek egyik csoportja, a természetes zsírok és olajok legfőbb alkotóelemei. Biológiailag rendkívül fontos, természetes vegyületek, melyeket növényi- és állati szervezetek állítanak elő. Ha a glicerin mindhárom hidroxilcsoportját azonos zsírsav észteresíti, akkor egyszerű trigliceridekről (homoacid zsír), ha a glicerin

két- vagy háromfajta zsírsavval kapcsolódik, akkor kevert trigliceridekről (heteroacid zsír) beszélünk. A trigliceridek apoláris és hidrofób vegyületek Vízben nem oldódnak, detergensekkel emulgeálhatók. Lúgos hidrolízisük során glicerin, valamint a zsírsavak sói, azaz szappanok keletkeznek. A trigliceridek leggyakrabban a növényi magvakban, valamint a gerincesek zsírsejtjeiben fordulnak elő apró zsírcseppek formájában. A C-H kötések oxidációjával (főleg a hidrogén vízzé oxidálásával) nagy mennyiségű energia szabadítható fel, így az egyik legfontosabb szerepük az energiatárolás. A trigliceridek hatékonyabban tárolható energiaforrások a poliszacharidokkal összevetve, mivel a trigliceridek oxidációja során több mint kétszer annyi energia szabadul fel. Emellett hidrofób jellegük miatt nem igényelnek hidratációt, tehát az élő szervezetnek nem kell járulékos energiát befektetnie a víz hordozásához. A bőr alatt lévő

zsírszövetek az energiatároló funkciójuk mellett hőszigetelő szerepet is betöltenek, mivel rossz hővezetők. van der Waals-erők / van der Waals-kölcsönhatások (van der Waals forces / van der Waals interactions) def #1: Gyenge másodrendű kötések, melyek létrejöhetnek poláris és apoláris molekulák között is. Fajtái: orientációs, indukciós és diszperziós kölcsönhatás def #2: Molekulák közötti kölcsönhatások, amelyek a molekulán belüli töltésaszimmetriából, a dipólusból következnek. A dipólusok lehetnek állandóak, átmenetiek és indukáltak def #3: Molekulák között létrejövő dipólus-alapú kölcsönhatások. Sok molekulát nem csak egyféle másodlagos kölcsönhatás tart egyben a kondenzált állapotában, hanem ezeknek bizonyos kombinációja. A van der Waals-kölcsönhatással kapcsolódó molekulákból álló anyagok általában alacsony olvadás- és forráspontúak, ezért leggyakrabban gáz, vagy folyadék 194

halmazállapotúak szobahőmérsékleten. Ha nagy molekulatömeg miatt szilárd kristályokba rendeződnek, akkor ezen kristályok meglehetősen puhák. A kötési energia általában 0,8-12 kJ/mol között változik. van der Waals-molekula (van der Waals molecule) def #1: Olyan részecske, amelyet van der Waals-erők tartanak össze. Az elnevezés ellenére nem számít igazi molekulának. def #2: Gyengén kötődő atomok vagy molekulák alkotta részecskeegyüttes, amelyet gyenge kölcsönhatások tartanak össze. van der Waals-sugár (van der Waals radius) def #1: Az adott elem két olyan atomja közötti távolság fele, amely atomok nem ugyanahhoz a molekulához tartoznak. def #2: Az a távolság, amennyire két azonos, nemfém atom megközelítheti egymást anélkül, hogy kötésbe kerülnének. Jele: rW, mértékegysége: pm vegyérték (valence / valency) def #1: Az a szám, amely megadja, hogy egy atom hány elektronnal vesz részt a kovalens kötés(ek)

kialakításában. Így például a hidrogénatom egy elektronnal vesz részt, tehát 1 vegyértékű. A fluoratom szintén egy vegyértékű, hiszen hét külső elektronja közül csak egy vesz részt a kovalens kötés kialakításában. Az oxigén kettő vegyértékű, mivel két elektronnal alkot kovalens kötést, míg a nitrogén három (és öt) vegyértékű, mert három (vagy öt) elektronja vesz részt a kovalens kötésben. def #2: A hagyományos értelmezés szerint az a szám, amely megmutatja, hogy az adott kémiai elem egy atomja hány hidrogénatomot képes lekötni vagy vegyületeiben helyettesíteni. Ma a vegyérték fogalma már elavult, bár a szó használata még elterjedt. A kifejezés tulajdonképpen kötéstípusonként mást és mást jelent: ionkötésnél gyakran azonosítják az ion töltésszámával, kovalens kötésnél egy molekulában az adott atomhoz tartozó kötőelektronpárok számát adja meg. Ez utóbbi esetben kovalens vegyértékről

beszélünk def #3: Egy adott molekulában az egy atomhoz tartozó kötőelektronpárok száma. Vannak olyan atomok, amelyek többféle vegyértékkel képesek kötéseket kialakítani. Pl a S8molekulában 2, a SO2-molekulában 4, a SO3-molekulában 6 a kénatom vegyértéke vegyértékelektron-pár taszítási elmélet / vegyértékelektron-pár-taszítási elmélet / vegyértékhéj-elektronpár taszítási elmélet / VSEPR-elmélet / VSEPR-modell / Gillespie–Nyholm-elmélet (valence shell electron pair repulsion theory / VSEPR theory / Gillespie–Nyholm theory) def #1: A kémia területén alkalmazott modell, amely segít előre jelezni az egyes molekulák geometriáját a központi atomjaikat körülvevő elektronpárok alapján. Az elmélet legfontosabb tétele, hogy az adott atom körüli vegyértékelektron-pár tagjai egymás kölcsönös taszítása miatt úgy rendeződnek el, hogy minimalizálják ezt a taszító hatást. Ebből következik, hogy a molekula energiája

csökken, stabilitása pedig nő, ez pedig nagyban meghatározza a molekuláris geometriát. Az elmélet szerint a molekuláris geometria meghatározásához fontosabb a Pauli-elvből adódó elektron‒elektron taszítás, mint az elektrosztatikus taszítás. 195 Az elmélet inkább a megfigyelhető elektronsűrűségen alapul, mintsem a matematikai hullámfüggvényeken, ezért független a pályák hibridizációjától, bár ezen utóbbi elmélet fókuszában is a molekulák alakja áll. Az utóbbi időkben a teóriát több kritika is érte, melyek szerint a tudományos pontosság és a pedagógiai értékek szempontjából az elmélet már idejétmúltnak számít. A kritikák egyik tárgya, hogy a vízmolekula és a karbonilvegyületek egyenértékű, nemkötő elektronpárjai alapvető különbségeket hagynak figyelmen kívül a molekulapályák és az ezeknek megfelelő természetes kötőpályák szimmetriájában, mely különbségek esetenként fontosak lehetnek

kémiailag. Ezen felül pedig kevés kísérleti és számításalapú bizonyíték van arra nézvést, hogy a nemkötő elektronpárok "nagyobbak" lennének a kötő párjaiknál. Felmerült az az elgondolás is, hogy a Bent-szabály (mely egy egyszerű modell a molekuláris szerkezet leírására) alkalmas lenne a vegyértékelektron-pár taszítási elmélet kiváltására. Mindezek ellenére a VSEPR-elmélet jól írja le az egyszerűbb molekulák alapvető strukturális és elektroneloszlási tulajdonságait. def #2: Olyan elmélet, amely a molekulák térszerkezetét írja le a központi atomok körüli elektronok száma alapján. Az elmélet legfontosabb feltevése, hogy az atomok vegyértékelektron-párjai taszítják egymást, így olyan elrendeződést vesznek fel, amelyben a taszítás a lehető legkisebb mértékű, meghatározva ezzel a molekula térszerkezetét. Az elméletet régóta kritizálják amiatt, hogy nem kvantitatív, és emiatt a

molekulageometriának csak "nyers" (bár szerkezetileg helyes) megadására képes. def #3: Olyan elmélet, amely szerint a vegyértékhéjon lévő kötő elektronpárok taszítják egymást, így arra törekednek, hogy egymástól minél távolabb kerüljenek, és ez határozza meg a geometriát. A térszerkezet kialakulásánál a molekulában lévő párosítatlan elektronokat és a nemkötő elektronpárokat is figyelembe kell venni. def #4: Olyan elmélet, amely az atomokban lévő kötő és nemkötő elektronpárok közötti taszítás alapján magyarázza a molekulák alakját. A központi atom körül lévő elektronpárok száma alapján az elektronpárok olyan elrendeződését feltételezi, amely a lehető legkisebb taszítást biztosítja közöttük. Az így választott szabályos elrendeződésből származtatható kötésszögektől való eltérést a kötő és a nemkötő elektronpárok eltérő térigényével magyarázza. A nemkötő magányos párok

taszítását erősebbnek, térigényét nagyobbnak feltételezi, és ennek megfelelően torzítja a választott geometriát. 196 vegyértékelektronok (valence electrons) def #1: Olyan elektronok a külső héjon, amelyek létre tudnak hozni kémiai kötést, ha a külső héj nincs lezárva. Kovalens kötésnél általában mindkét atom ad egy-egy vegyértékelektront, hogy közös elektronpárt hozzanak létre. A főcsoportok elemei esetében a vegyértékelektronok csak a legkülső héjról származhatnak. Az átmenetifémeknél a belső héj is szolgáltathat vegyértékelektronokat. def #2: A kémiai reakciókban rész vevő elektronok, melyek a külső elektronhéjon és a belső, telítetlen alhéjakon helyezkednek el. A vegyértékelektronok létezhetnek nemkötő elektronpárok, valamint párosítatlan elektronok formájában is. Az előbbiek stabilak, nem reakcióképesek, és nem vesznek részt a kötések kialakításában, míg az utóbbiak instabilak,

reakcióképesek, és részt vesznek kötések kialakításában. def #3: Azok az elektronok, amelyek a kémiai reakciókban részt vesznek, illetve befolyásolják a képződő részecskék tulajdonságait (pl. a molekulákban a nemkötő elektronpárok is befolyásolják az alakot, valamint a kötésszögeket). vegyértékkötés-elmélet (valence bond theory) def #1: Alapvető kémiai elmélet, amely a kvantummechanika módszereit alkalmazza a kémiai kötés leírására. Központi tárgyát az képezi, hogy a molekulaképződés során a különálló atomok atompályái hogyan kombinálódnak az egyes kémiai kötések kialakításához. A 197 vegyértékkötés-elmélet szerint két atom között kovalens kötés a két atom félig betöltött, egy párosítatlan elektront tartalmazó vegyértékpályáinak átfedésével jön létre. Az átfedő atompályák különbözőek lehetnek, és két típusuk van: szigma és pi. A kötésrend tekintetében az egyszeres kötésben

egy szigma-kötés van, a kettős kötések egy szigma- és egy pi-kötésből állnak, a hármas kötésben pedig egy szigma- és két pi-kötés található. A kötést kialakító atompályák hibridpályák is lehetnek. A kötéshez megfelelő típusú (karakterű) atompálya előállítására szolgáló módszer neve hibridizáció. A vegyértékkötés-elmélet napjainkban kiegészíti a molekulapálya-elméletet (MO-elmélet), amely nem ragaszkodik a vegyértékkötés azon elképzeléséhez, hogy a molekulában az elektronpárok két meghatározott atom között találhatók, hanem úgy tekinti, hogy az elektronok molekulapályákon helyezkednek el, melyek az egész molekulára kiterjedhetnek. Az MO-elmélet közvetlenül meg tudja magyarázni a mágneses tulajdonságokat, ezzel szemben a vegyértékkötés-elmélet hasonló eredményt csak bonyolultabb úton tud adni. A vegyértékkötés-elmélet a molekulák aromás sajátságát (aromaticitását) a Kekule, Dewar és

esetleges ionos határszerkezetek közötti rezonanciaként értelmezi, míg a molekulapályaelmélet ezt a pi-elektronok delokalizációjával írja le. A VB-elmélet matematikai formalizmusa is bonyolultabb, ami az elméletet a viszonylag kisebb molekulák leírására korlátozza. Ugyanakkor a VB-elmélet sokkal pontosabb képet ad arról, hogy az elektromos töltés átrendeződése hogyan megy végbe a kémiai reakciók során, amikor kötések szakadnak fel, és új kötések jönnek létre. def #2: A kémiai számítástechnika egy módszere, amelyben az elektronokat a molekulában az atompárokhoz tartozó elektronpárok meghatározott kötéséhez rendelik. A molekula aktuális állapota kanonikus formák halmazának eredménye. A vegyértékkötés-elmélet szerint a kémiai kötést az abban részt vevő atomok atompályáinak átfedése hozza létre. Az átfedés következtében az elektronok a legnagyobb valószínűséggel a kötés körüli térrészben tartózkodnak. A

módszer a hibridizációs és a rezonanciaelmélettel kiegészítve, az induktív és mezomer effektusokat bevezetve a legtöbb esetben alkalmas a kötések leírására, szemléletes képet ad az elektrondelokalizáció mértékéről, a tényleges elektroneloszlásról. Nem ad felvilágosítást azonban a molekulákban található molekulapályákról, az elektronfelhő valódi felépítéséről. vegyes éterek / aszimmetrikus éterek (mixed ethers / unsymmetrical ethers / asymmetrical ethers) Olyan éterek, amelyekben az éterkötés két oldalán különböző szénhidrogéncsoportok helyezkednek el. 198 vegyesszázalék (mass-per-volume percent) def #1: 100 cm3 oldatban lévő oldott anyag grammban kifejezett tömege. def #2: Azt fejezi ki, hogy az oldat 100 köbcentimétere hány gramm oldott anyagot tartalmaz. def #3: Megadja, hogy a minta 100 térfogategységében hány tömegegység a vizsgált komponens tömege. Jele: v% | m/V% | %(m/V), mértékegysége: g

100∗cm3 Képlete: �%B = ahol �B ∗ 100 � mB az oldott anyag tömege, V pedig az oldat térfogata. vegyjel (element symbol) def #1: Az adott atom vagy elem nemzetközileg elfogadott, egységes, rövid jelölése. def #2: A kémiai elemek rövid jele. Noha az elemek nevei nyelvenként eltérhetnek, a vegyjelek nemzetközileg ismertek és azonosak. vegyület (chemical compound) def #1: Különböző atomokból álló molekulákból vagy ionokból felépülő anyagi halmaz. def #2: Olyan kémiai anyag, amelyet két vagy több kémiai elem atomjai vagy ionjai alkotnak, meghatározott arányban. vektormennyiség (vector quantity) Olyan mennyiség, amelynek van nagysága és iránya. viszkozitás / belső súrlódás (viscosity) Egy gáz vagy folyadék belső ellenállásának mértéke a csúsztató feszültséggel szemben. A viszkozitás mértékét a részecskék között fellépő másodrendű kötőerők nagysága szabja meg. A legtöbb valóságos fluidumnak van

viszkozitása, csak az ideális folyadék, az ideális gáz, valamint a nagyon alacsony hőmérsékleten szuperfolyékonnyá vált anyagok viszkozitása nulla. vízionszorzat (ionic product of water) def #1: A víz saját disszociációjára jellemző egyensúlyi állandó. A vízionszorzat alapján az egyik ion (oxónium vagy hidroxidion) koncentrációjából meghatározható a másik ion 199 koncentrációja. Tiszta vízben az oxónium- és hidroxidionok koncentrációja megegyezik: 25 °Con 10-7 mol/dm3 def #2: A tiszta víz autoprotolízise során keletkező oxónium- és hidroxidionok mol/dm3-ben kifejezett egyensúlyi koncentrációjának szorzata. Értéke függ a hőmérséklettől Jele: Kv vonalképlet (skeletal structure / skeletal formula / bond-line structure / bond-line formula / line diagram) Olyan képlet, amelyben a hidrogénen kívül fel van tüntetve az összes atom, de a szénlánc vonalakkal van jelölve, ahol a vonaltörések / csúcsok jelentik az egyes

szénatomokat. A szénatomokhoz kapcsolódó hidrogénatomok a legtöbb esetben el vannak hagyva, azokat implicit módon kell értelmezni. A nem szénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomokat minden esetben fel kell tüntetni, de kötésüket elhagyva egyszerűen az adott atom mellett kell ábrázolni (bár ez alól is létezik néhány kivétel). A vonalképlet lehetőséget ad a sztereokötések és a konjugált kötések megjelenítésére is. zöld kémia / környezetvédelmi kémia (green chemistry) def #1: A kémia és a vegyészmérnöki tudomány olyan területe, amely környezetbarát termékek és folyamatok megtervezésére koncentrál, ezzel minimalizálva a veszélyes anyagok használatát és előállítását. def #2: A kémiai termékek tervezését, termelését és felhasználását irányító elvek egységes alkalmazása, melyek eredményként csökken vagy megszűnik a környezetre veszélyes anyagok előállítása és felhasználása. 200 zsírsavak (fatty

acids) Azok a növényi és állati eredetű zsírok és olajok fő alkotórészét képező monokarbonsavak, melyek telített vagy telítetlen, alifás szénláncot tartalmaznak. A természetes eredetű zsírsavakban található szénatomok száma a legtöbb esetben páros. Egyetlen karboxilcsoport található bennük. A zsírsavak a glicerinnel triglicerideket alkotva képezik a természetes zsírok és olajok nagy részét. Az emlősök és az emberi szervezet lipidjeiben általában 12-24 szénatomszámú monokarbonsavak fordulnak elő. A zsírsavak gyenge savak, sóik a szappanok A szénatomszám növekedésével egyre kevésbé mutatnak savas jelleget. Karboxilcsoportjuk segítségével képesek más molekulák hidroxilcsoportjával kapcsolódni vízkilépés mellett, ekkor észterkötés alakul ki. A természetben ritkák a szabad zsírsavmolekulák, azok általában valamilyen vegyülethez vannak kötve, mint például a foszfolipidek vagy a trigliceridek. 201