Irodalom | Könyvek » Alfried Lángle - Értelmesen élni

ALFRIED LÁNGLE ÉRTELMESEN ÉLNI GÖNCÖL KIADÓ Budapest X I . , Antal János u 3 TARTALOM A FORDÍTÓ ELŐSZAVA 7 ELŐSZÓ 9 1. fejezet: E M B E R N E K LENNI ANNYI, MINT ÚTKÖZBEN LENNI 13 Mit értünk az egzisztenciaanalízisben „értelem" alatt? Az értelem keresésének aktualitása elsősorban az ember szabadságában foglaltatik, lezáratlanságán alapul; másod­ sorban a dolgok különböző értékein; harmadsorban az állandóan változó szituációkon. - Valóban szabad az ember? - Az élet alkotói megbízatás. - A szabadság és a korábbi döntések következményei. 2. fejezet: KITÉRŐ MANŐVER 23 A szabadság döntésre kényszerít. - Tipikus kitérési manőverek: a konform és a totalitáriánus magatartás. Az irányvesztettség, a mi időnk szellemi szükségállapota, egzisztenciális vákuumhoz és kényszercselekedetekhez vezet. 5 3. fejezet: UTAK AZ ÉRTELEMHEZ 33 Megkülönböztetni és dönteni. - Az értelem a

szituációtól és a személytől függ. - Az értelem jelentése - Három fő út az értelemhez: élményértékek, alkotói értékek, beállítódási értékek; az elkerülhetetlen szenvedéshez való viszony 4. fejezet: ÉRTELEM: A SIKERES ÉLET IRÁNYTŰJE 45 Az élet mindig tart olyan lehetőségeket készenlétben, amelyek értelemmel bírnak. - Az értelemnek „túlélési értéke" van. Az értelemnek és az értelem megtalálásá­ nak kilenc pontosabb leírása. - A kulcsmagatartás az értelem megtalálásához 5. fejezet: HOGYAN K Ö V E T K E Z I K BE A S I K E R ? 61 A siker: amalgám fáradságból és véletlenből. - A sikerkényszer ürességérzéshez, belső görcsösséghez és elbizonytalanodáshoz vezet. - A sikerkényszer következ­ tében létrejövő három lelki zavar: a sikerhajhászás, a sikertelenségtől való félelem, a lelki blokád. - Az érzelmi visszhang 6. fejezet: ÉRTELMES A FELELŐSSÉG? 75 A szabadság értelme felelősnek

lenni. - A felelősség feloldhatatlanul össze van kötve a szabadsággal. - Fele­ lősség: a kapcsolat fogalma. - A bűnhöz való viszony FÜGGELÉK: Útmutató az értelem-kereséshez (Áttekintő kérdések) 85 IRODALOM 86 6 A FORDÍTÓ ELŐSZAVA Freud írta Marié Bonaparténak szóló levelében: „Ha az ember számára kérdésessé válik az élet értelme, akkor ez megbetegedését jelenti." Hz a meglepő kijelentés lehetne alapja a harmadik bécsi pszichiátriai iskola lényegének. A lét értelmének vizsgálata áll ennek középpontjában, amelynek megtalálása és életünk ehhez igazítása a lelki egészség fontos előfeltétele. Ez az értelem egyéni és egyedi, a személyiség és az élethelyzetek, életszituációk eredője. Ez a pszichiátriai koncepció különösen alkalmas arra, hogy elfogadtasson és megtanítson egy bizonyos szemlé­ letmódot és sajátos gondolkodást, melyre lelki egészsé­ günk élettervét építhetjük. Ha

pedig konfliktusok, kilá­ tástalan helyzetek, válságok kisebb-nagyobb, rövidebbhosszabb megrázkódtatásaiból keresünk kiutat, akkor is a logoterápia és egzisztenciaanalízis segítségével tehetjük meg a kivezető út első lépéseit. A logoterápia és egzisztenciaanalízis, azaz a harmadik bécsi pszichiátriai iskola (Freud és Adler után) nagy súlyt helyez arra, hogy minden ember számára hozzáférhető módon fogalmazza meg koncepcióját. Ezzel sorozatát teremti meg azoknak a könyveknek, melyek gyakorlati­ lag életvezetési tanácsadóknak tekinthetők. A nyugati országokban is, ahol pedig ezek a preventív jellegű pszichológiai könyvek nagy számban kaphatók, különö­ sen sikeres ez a sorozat. Az „Értelmesen élni"című könyv tehát úgy kezelhető, mint életvezetési tanácsadó. írója, 7 Dr. Alfried Lángle többek között ahhoz is ért, hogy nagy és fontos dolgokat egyszerűen, érzékletesen és meggyőzően adjon elő.

Ervelése tiszta és logikus, a könyv ábrái, vázlatai a megértést segítik. Pszichiátriai gyakorlatából vett konkrét példái olyan esetrajzok, amelyek bármelyikünkkel megtörténhettek volna, ezért elemzésük közel tudja hozni hozzánk az esetleg távolinak tűnő vagy szokatlan elméletet. A könyvből tehát mindenki meríthet muníciót a mindennapok értelmes megéléséhez. Akinek ezzel nincs gondja - és ugyan van-e ilyen? -, annak az érdekes, nálunk alig ismert életszemlélet, világszemlélet lehet vonzó. Aki pedig emberek gondjaival, bajaival, testi-lelki egészségével, személyiségük, szemléletmódjuk megvál­ toztatásával, fejlesztésével foglalkozik (pszichológus, or­ vos, pedagógus), különösen haszonnal forgathatja a kézbe vett könyvet. Viktor Franki - e pszichiátriai iskola megalapítójának 1988-ban megjelent könyve után ( E s mégis mondj igent az életre.) a logoterápia és egziszten­ ciaanalízis iránt már érdeklődők

kiegészíthetik, elmélyít­ hetik megszerzett ismereteiket, és gyakorlatban (életük­ ben) alkalmazható formában interpretálva olvashatják a frankli irányzat újabb alkotását. Budapest, 1989. augusztus 31 Molnár Mária 8 ELŐSZÓ Az ember nagy kérdései közül a legjelentősebb és legnagyobb következményekkel járó a „minek?, mi végre?, mi célból?" kérdéssorozat. Az emberi létezés lényegét sűríti magába és egybeforr jelenlétének kérdésességével. Ebben a kérdésben kulminál az ember szellemi kutatótevékenysége; a felelet, amelyet erre talál, cseleke­ detének alapjához vezet, biztosítja a jövőt. „Az élet értelmének keresése, kimondva vagy kimon­ datlanul, valódi emberi probléma. Az élet értelmét nem lehet kétségbe vonni, a kétely ezért önmagában is mintegy a betegség jele az emberben; holott az örök kételkedés az ember természetes kifejezésmódja s talán a legemberibb rész kifejeződése az

emberben. () Egye­ dül az embernek mint olyannak jutott a feladat, hogy egzisztenciáját kérdésesnek élje meg, hogy az egész lét kérdésességét megtapasztalja." (Franki, 1982 39 o) Minden más kérdés a „mi célból?" után sorakozik fel. A „miért" kérdés az időben megelőző eseményekre, az eredetre irányul, a „hogyan" kérdés a dolgok módjára és természetére vonatkozik, amelyből a velük való megfe­ lelő bánásmód adódik. Az értelem a megélt válasz arra az égető kérdésre: „Mi célból élünk?" Nem fásultan, vak passzivitásban akarja az ember, hogy „élni hagyják". Tudni és érezni akarja, hogy „minek? mi végre? mi célból?" van itt, miért kell cselekednie. Eletét a környező világhoz, kortársaihoz akarja alakítani. Ott akar lenni, ahol az élet értéke érzékelhető, és részesedni akar a világ érdekességében, szépségében és jelentöségteljességében. 9 Ez az, ami az

életben számít. Azok a körülmények, amelyeknek keretei között az élet lejátszódhat, ehhez képest másodlagos jelentőségűek, ha valódi tartalmát megértjük és megérezzük. Franki F Nietzsche nyomán ezeknek a gondolatoknak az értékét és jelentőségét ebben a híres mondatban foglalta össze: „Aki egy Miért-ért élhet, majdnem minden Hogyan-t elvisel." (1981 132o) Miért ez az élet tartalma. A „hogyan" ezek az életkörülmények, amelyek az életet gyakran oly nehézzé teszik - de éppen csak egy pillantás a „miért"-re újból elviselhetővé változtatja azt. E g y pszichiátriai irányzat, a pszichoterápia úgyneve­ zett „harmadik bécsi irányzata " (Sigmund Freud és Alfréd Adler után), széleskörűen kidolgozta az ezekre a kérdésekre és a hozzájuk kapcsolódó problémákra vonat­ kozó elméleti és gyakorlati segítő álláspontját. T ö b b mint hatvan év alatt Viktor E. Franki (pszichoterapeutikai

technikák kifejlesztése és pszichiátriai kutatások mellett) megalapított egy iskolát: „Ertelemtanítást az értelmi kiüresedés ellen", és „Egzisztencia-analízis és logoterá­ pia" néven tette ismertté. Az egzisztenciaanalízis olyan analízis, amely a megélni érdemes élethez vezet. Az egzisztenciaanalitikus beszélgetések a konkrét élethelyze­ tek lehetséges értelemtartalmát világítják meg. A logote­ rápia ezután a gyakorlati tanácsokat, segítséget és begya­ korlást biztosítja, a meglelt felismerések szerinti átalaku­ lás és a felismerések megvalósulása érdekében. ( „ L o g o s " ebben az összefüggésben az „értelmet" jelenti a logote­ rápia egyáltalán nem függ össze a logopédiával, a beszédgyógymóddal.) Viktor E. Franki munkásságának eredményeit számta­ lan bel- és külföldi tanítványa a gyakorlatban vizsgálta és bizonyította, s az irányzat egyre nagyobb érdeklődéssel

találkozik a pszichoterápia, a pedagógia, az egyház, a filozófia területén, valamint a szociális munkában. Ezek az eredmények nagy jelentőségűek nemcsak betegségek­ nél és fellépő lelki zavaroknál, hanem már ezek előteré­ ben, a pszichés és pszichoszomatikus megelőzésben és a nevelésben is. Végső soron megalapozott útmutatást 10 adnak az önkibontakoztatáshoz és a lelki-szellemi élet minőségének javulásához. Az előttünk fekvő könyv Franki logoterápiájának és az egzisztenciaanalízisének felismerésein alapul, amelyek­ nek gyakorlati felhasználhatóságát figyelembe véve, al­ kalmazását nem terápiás, klinikán kívüli területekre is kifejlesztjük. Ez a könyv nem oktatni akar, hanem rámutatni valamire. Mivel az értelemről szól, ezért az olvasó saját konkrét életének személyes konfliktusait érinti. Az élet értelmét nem lehet - mint erre még rámutatunk - receptre felírni, egy könyv sem adhatja meg. Az

értelem keresése folyamat, amelynek két jellemzője van: állandóan történ­ nie kell, és senki sem vállalhatja át a másiktól. Az értelemkeresésnek ugyanaz az ismertetőjegye, ami az életnek: azt is mindig újra ugyanannak a személynek kell hordoznia. A könyv a gondolatokat nem tudományos szigorral fejti ki, hanem arra törekszik, hogy az olvasó ismereteihez és tapasztalataihoz kapcsolódjon. Az ember alapvető állapotaival foglalkozó néhány megfontolással kezdődik, mindenekelőtt szabadságáról és lezáratlanságáról szól (nyitottság). A második fejezet­ ben olyan tipikus viselkedésmódokat írunk le, amelyek következtében néhány ember számára a beteljesült élet lehetetlenné válik. A folytatásban arról van szó, hogyan kereshetjük hatásosan saját életünkben az értelmet, hol lehet azt megtalálni. E g y külön fejezetben azt vizsgáljuk behatóan és elmélyülten, hogy mit kell értelem alatt érteni. Hogyan viszonyul az értelem a

sikerhez? Ehhez a kérdéshez fordulunk befejezésként és a siker lényegét egzisztenciaanalitikus nézőpontból beszéljük meg. Végül az ember saját életéhez való valódi és mély viszonyáról lesz szó. Ezzel a szabadság- és értelemkeresés lezárul Bécs, 1987. március r Alfned Langle Gesellschaft für Logotherapie und Existenzanalyse Eduard-Suess - Gasse 10. 1150 Wien. 11 1. fejezet EMBERNEK LENNI ANNYI, MINT ÚTKÖZBEN LENNI Mit értünk az egzisztenciaanalízisben „értelem" alatt? - Az értelem kere­ sésének aktualitása elsősorban az ember szabadságában foglaltatik, lezárat­ lanságán alapul; másodsorban a dolgok különböző értékcin; harmadsorban az állandóan változó szituációkon. - Valóban szabad az ember? - Az élet alkotói megbízatás. ~ A szabadság és a korábbi döntések következményei Ebben a könyvben az értelemről lesz szó, az eszközökről és utakról, amelyekkel az értelem megközelíthető, és

érthetővé válik, hogy mi is az és milyen szoros kapcsolat­ ban van a valós élettel. Elöljáróban: értelem alatt nem az élet egyetlen nagy értelmét értjük, hanem a szituációknak egy bizonyos módon való alakulását. Értelmesen élni azt jelenti tehát, hogy az ember adottságaival és képességeivel, érzelmeivel és akaratával átadja magát annak, amit a lecke felkínál, azzal kreatívan és elmélyülten foglalkozik, eközben épp­ úgy elfogad, mint ad. Az értelem a kötelezettségvállalás egy fajtája, a kötelezettségvállalásé azért, hogy „szorosan a tárgynál maradjunk". Az értelem olyan téma, amely életünk minden szaka­ szában időszerű, hiszen az életet mindig alakítani vagy elviselni kell. Az út nincs előre kitűzve; a jövő felé minden nyitott. Aki még nem adta fel azt a vágyat, hogy életét aktívan élje meg, aki a mindennapok legyűréséért, egy krízis, egy szenvedés elviseléséért küzd vagy életének egy

szakaszát tervezi, aki egy eseményt ünnepel, vagy új eszméket akar elsajátítani, az, miközben a közvetlen feladattal foglalko­ zik, egész idő alatt szellemi kapcsolatban van tevékenysé­ ge céljával. A beállítottság, a „Mi végre? Mi célból?" attól függetlenül, hogy az ember számára tudatos, spon­ tán vagy tudattalan - programként áll minden emberi cselekedet mögött: az élettel kapcsolatos mindenfajta megfontolást megelőzi az értelmesség kérdése. E g y ilyen 13 egzisztenciális tárgykörnél lényegtelen, hogy az „értelem" témája éppen divatos-e, vajon beszélnek-e róla. Az értelem fogalmát az utóbbi években nagyon elkoptatták, és gyakran érdektelenség mutatkozik minden iránt, amit e szó alatt értünk. Nem csoda, meg kell mondanunk, mivel ezt a témát gyakran laposan és üres fogalomként kezelik, és egzisztenciális súlyát kevésbé veszik számí­ tásba. Ami a divatban a felszínre kerülhet, az a dolog

rendje és módja, az, ahogyan a témát megközelítjük. Az értelem kérdésével magával viszont mélységesen emberi problémát tárgyalunk. Ezért tapasztalunk az előadások, viták, publikációk során ugyanúgy, mint korábban is, erős, élénk érdeklődést minden életkori és foglalkozási csoportban. Az értelem kérdése iránti természetes érdek­ lődésnek sok oka van. Az érdeklődés azzal függ össze, hogy mit értünk értelem fogalma alatt. Leggyakrabban olyasvalamit, ami az emberi életnek egészen a középpont­ jában van. Ettől függ az emberi élet sikere vagy hajótö­ rése. Tudjuk, hogy az értelmetlenség kétségbeesést jelent Amíg az ember nem tudja helyét megállni az életében, ezzel a létkérdéssel küzd, tudatosan vagy gondolkodás nélkül, az „értelem" fogalma alatt vagy más fogalmak alatt. Amit értelem alatt gondolunk, az az ember életének központjával van kapcsolatban. Miért van ez így? Azért, mert az élet

lezáratlan, a jövő bizonytalan? Akkor az állatoknak is az értelem kérdésével kellene küzdeniük! Az értelem kérdésének aktualitása és jelentősége, súlya és elkerülhetetlensége lényegében az ember három alap­ vető tapasztalatából adódik: 1. Az én szabad akaratom, amellyel a lehetőségek közül választhatok; 2. A tapasztalat, mely szerint nem mindegy, mit választok, hiszen értékek felett döntök; 3. A folyamatosan változó szituációk Kíséreljük meg a következőkben az első pont köze­ lebbről való megvilágítását (a második pontot ebben a fejezetben csak az előzetes döntés befolyása szempontjá­ ból beszéljük meg a szabad választással összefüggésben, 14 hogy azután a harmadik és negyedik fejezetben behatób­ ban foglalkozhassunk vele). Az ember élete egy külső és egy belső közegbe van beágyazva. Minden ember olyan pszichés és szociális környezetben létezik és olyan adottságokkal van ellátva, amelyeket

nem ő választott. Tehát minden attól függ, hogy hogyan alakítja életét ezen a világon. Minden ember képes arra, hogy önmagából és életéből valamit kihozzon. Az élet értelmes alakítása két területet érint: a szituációt és abban az embert. Az embernek rendelkezésre áll valami - dolgok és szituációk, amelyek értelmesen megváltoztat­ hatók és emberhez méltó alakot kaphatnak. És ami az embert illeti, az alakítás azt jelenti, hogy az ember cselekvőként és megélőként beavatkozhat saját életébe, szabadsága arra szólítja fel, hogy tervezzen, különbséget tegyen és döntsön a lehetőségek között, amelyek számára kínálkoznak. Végül is ő maga élete alakitója, ő az, aki önmagáért és jövőjéért dönthet. Rajta áll, hogy vajon ezeket a lehetőségeket megragadja és kiépíti, vagy ott­ hagyja. Itt azonban nem az ember szabadságáról szóló elméleti vitát érintjük. Az a pont, amelynél meg akarunk állapod­ ni, az

ember saját tapasztalata. Eddig még senkit sem találtam, aki tagadta volna, hogy életében választási lehetőségek vannak. Ez arra utal, hogy mindenki ismer olyan szituációt, amelyben egy döntésért küzd, ahol információkat keres, amelyek lehetővé teszik a helyes döntés meghozatalát. Hivatásunk gyakorlása közben például gyakran gyűjtünk olyan tapasztalatokat, amelyek szerint meg kell gondolnunk, milyen üzleti kapcsolatok­ ba megyünk bele, melyik árut vegyük meg,vajon ez vagy az a rizikó még elviselhető-e? Némely ember sokáig nem tudja eldönteni, hogy hol töltse el a szabadságát: a tengeren vagy a hegyekben? És ha valami nem sikerül, szemrehányást tesznek önmaguknak (ha maguk hozták a döntést), vagy másnak (ha más döntött helyettük), hogy nem választották a másik megoldást. Tehát az emberek tudják, hogy van, vagy lett volna más lehetőség és hogy senki sem kényszerítette őket választásuk során (mert így 15 a

szemrehányás tárgytalan és már előre meggyengített lenne). Ennek a tapasztalatnak a logikájában nem arról van szó, hogy az ember milyen gyakran nem szabad, tehát nincs választási lehetősége, hanem egy olyan megállapí­ tásról, miszerint minden ember ismételten dönt és önma­ gát döntést hozó személynek éli meg olyannak, aki szabad egyik vagy másik, számára adódó lehetőség választásában. Az ember nagyon is szabad, de szabadsága (éppen) emberi (és nem természetfeletti), ezért feltételes szabadság - szabadság, meghatározott korlátok között. (Lásd bő­ vebben az ezzel a ténnyel való bánásmódot például: Franki, 1982. 91 o) Fatális hiba lenne, ha ezt a játékteret nem akarnánk figyelembe venni, azzal dacolva, hogy az ember nem mindenható. A szabadsággal kapcsolatban a fatalista felháborodottan nyilatkozik: „Ha nem birtokol­ hatom a teljes szabadságot, akkor a maradékról is lemondok." Mindenesetre az ember annyira

szabad, hogy ezt a döntést is meghozhatja. Amit mi akarunk, az az a szabadság, amely nem kétségbeesést, hanem valódi betel­ jesedést hoz. Önök talán azt az ellenvetést teszik: „jó, mindig tudtam, hogy a napi életemben, a hivatásom gyakorlása közben egy meghatározott fokú szabadsággal rendelke­ zem és néha a döntéseim tőlem származnak. Valóban megválaszthatom, mit csinálok a hétvégén, kivel beszélek és miről. De az életről, arról mégis mást képzelek el Mert mi ez a szabadság, ha azt, amit tulajdonképpen tenni akarok, nem tehetem meg? Van valami köze egyáltalán ennek a szabadságnak az én életemhez?" Valóban, sok ember azt gondolja, hogy az életnek csak néhány lényegtelen dolgában rendelkezik bizonyos szabadsággal, de azokban a dolgokban, amelyek számára az élet lényegét teszik ki, adottságaik és neveltetésük által megformáknak, megkötöttnek tartják magukat. Minden, ami életükkel kapcsolatban van, olyan,

mintha önmagától menne végbe és egy öntörvényű fejlődést követne. Hogyan lehetséges, hogy némely embernek ilyen 16 ellenvetése van a szabadsággal szemben és fontos létkér­ désekben gátoltnak érzi magát? Ez a tény az „életről" alkotott elképzelésekkel van összefüggésben. Általában két gyakori választípust hallunk. Egyesek nem tudnak pontos választ adni. Az élet számukra valami egészen zavaros és átgondolatlan dolog; valami, ami inkább álom, mint valóság, homályos és a valóságtól távoli elképzelés, amely sohasem valósul meg. Ebből az következik, hogy élményéhség hajtja őket, amely nem csillapítható, mert nem tudják, mire éheznek. Csak azt tudják, hogy várnak várnak, hogy „valami történik". De a valóságos élet nem csak akkor lehetséges, ha az ember vagyont nyert a lottón! Másoknak, nagyon helyesen, konkrét elképzelésük van valamilyen „igazi életről". Ezen elképzelések nagyobb-

biztonságról és egészségről, jobb életkörülményekről (más partner, más hivatás, több anyagi eszköz stb.), szenvedésektől mentes életről, a saját akarat gyors és problémamentes megvalósításához való hatalomról szól­ nak - röviden, olyan elképzelések, amelyek kívánságok és választott célok megvalósítása körül forognak, és gyakran a követelések jellegzetességeit viselik magukon. Ezeknek az embereknek szemében jelenlegi életük leg­ jobb esetben (amíg sorsuknak meg nem adták magukat) megelőző lépcsőfoka a valóságos életnek, amely remélhe­ tőleg egyszer bekövetkezik. Most egy provizóriumban, ideiglenességben élnek, és amit jelenleg tesznek, az nem igazán helyes, mert a tulajdonképpeni élet még el sem kezdődött. Természetesen előfordul, hogy egy ilyen beszélgetés már akkor zajlik le, amikor az élet nagy része elmúlt és az emberek ijedten kérdezik, vajon ez volt minden, amit az élet számukra

felkínálhatott? Úgy tűnik, az élethez tartozik, hogy sohasem vagyunk készen, sohasem érkeztünk meg valahová, állandóan úton vagyunk és sohasem vagyunk egészen biztonság­ bán. Eletünkben állandóan nyitott valami Mindannyian egy életen át várakozá0b$fl"élünk.vMir^ várnak az emberek? Azok, akik éöntő, létfontpsís^agú dolgokban guk teljesülésére várnak. Mások, akik döntő befolyást remélnek életük jobbulására, várják a körülményeket, amelyek között ez megvalósulhat. Szabadon dönthetünk, milyen beállítódással rendel­ kezzünk életünkkel szemben. Egyesek tehát kívánságaik teljesülésére várnak, amelyeket „ajándékba" szeretnének kapni az élettől, hogy életképesek legyenek (vagy legaláb­ bis hogy ne legyenek hátrányban, mert máskülönben azt hiszik, hogy „nyomorékként" élik életüket). Ez olyan, mintha a szülőkkel szembeni gyermekes kívánság éretlen magatartása, hogy

gondoskodjanak róluk és „táplálják" őket továbbra is fennmaradna. Némelyek úgy állítják be kívánságaik teljesítését, mint az élet felé megfogalmazott igazságos követelést. Felfogásuk szerint az a tény, hogy megkérdezésük nélkül dobták bele őket az életbe, adja a jogot arra, hogy a légjobb körülményeket követelhes­ sék. (Hogy nehogyfélreértés keletkezzék, hangsúlyoz­ zuk, hogy itt az élet iránt, a sors iránt megfogalmazott követelésekről van szó, nem szociális vagy az emberi igazságossággal kapcsolatos törvényes követelésekről). De ezek a kívánságok és követelések olyasvalamire irányulnak, amit ember birtokolni akar és ezért állandóan veszteség fenyegeti, amíg egyszer (legkésőbb a halálos ágyon) valóban el is veszíti. Mások egy „egzisztenciális utat" választanak, amely felé fordulhatnak. Náluk nem arról van szó elsősorban, hogy többet birtokoljanak, hanem arról, hogy életüket a

pillanatnyi valóság szerint alakítsák. Várakozásuk formailag nyitott, és ahelyett, hogy (belülről kivetített) kívánságaikra és követeléseikre állí­ tódnának be, érdeklődéssel, de higgadtan várják, hogy mit hoz még az élet. Érdeklődésük kiváltképpen arra irányul, hogyan fogják állni az élet kihívásait és mit tudnak az adott körülményekből (sors) kihozni. Az élet számukra nem a kívánságok és jogok beteljesülését jelenti. Ez az élet, egzisztenciálisan tekintve, inkább a követke­ ző jellegzetességekkel bír: megélni azt, aminek önmagában értéke van, ami jónak, 18 szépnek és gazdagítónak tapasztalható; megváltoztatni és jóra fordítani - önmagában jobbá tenni és nem „nekem" jobbá tenni mindig, ahol csak ez lehetséges. Ahol nem lehetséges, ahol az szükséges, hogy a körülményeket elviseljük, ott az számít, hogy ne passzívan viseljük el, hanem általuk minden szenvedés ellenére

növekedjünk és érlelődjünk, az emberileg lehetséges teljes kibontako­ zás közben még önmagunkat is megváltoztassuk, önma­ gunkat is jobb irányba fordítsuk. Ezzel pedig már előrebocsátjuk a frankli tanításokat az alkotói, az élmény és a beállítódási értékekről, amelyek az értelemmel teljes élet felé vezető három utat vázolják (központi helyet foglalnak el az egzisztencia-analízis rendszerében és alkalmazásuk logoterápia formájában gyakorlati jelentő­ séggel bír). Ha most visszatérünk az előző kérdésre, hogy szabad- ság abban is van-e, ami az életemet centrálisán érinti, úgy most azt mondhatjuk, hogy a válasz attól a (megváltoztat­ ható) felfogástól függ, amelyet az életről kialakítunk. Ha ugyanis az „élet" alatt kívánságok és követelések teljesü­ lését értjük, akkor ez az „élet" függ a körülményektől és távolról sem szabad. Ha az életet egzisztenciálisan szemléljük, mint

személyiségem konfliktusát a számomra jelenleg adott életkörülményekkel, úgy az tele van lehetőségekkel, amelyeket alakítani vagy elviselni lehet. Miközben az ember szabadságáról gondolkodunk, még valami fontosat kell figyelembe vennünk. Mondtuk korábban, hogy az ember nem rendelkezik abszolút szabadsággal, hanem csak életkörülményeinek alakításá­ ban szabad. Ehhez még hozzátehetjük, hogy még korlá­ tozott szabadságunkkal sem rendelkezhetünk minden­ kor. Az élet tele van lehetőségekkel - és ezek nem csak tönkremehetnek, hanem el is mulaszthatjuk őket! Mint ahogyan a házat sok téglából építik, úgy az életünket is sok kis döntésből építjük fel, és az utolsó döntések a több emelettel korábbi döntéseken nyugszanak, amelyek az emlékezetből, a tudatból már rég eltűnhettek. Mégis feltételhez kötik a ma jelentkező lehetőségeket, és megad­ ják a további döntések irányát. Ha egy ember például 19

kíváncsiságból vagy az élete terhei iránti bosszúságból az alkoholhoz vagy a kábítószerhez nyúl, ez a döntés tökéletesen szabad, mint ahogyan még a következő próbálkozások is. Az idő múlásával azonban egyfajta automatizmus és függőség fejlődik ki, amelyek ezt a szabadságot egyre inkább csökkentik, s egyre nehezebb lesz ezekről a dolgokról lemondania. Meghatározott cselekedetek és tevékenységek ismételt gyakorlása függetlenül attól, hogy ezek helyes vagy helytelen csele­ kedetek - bizonyos életutak számára utat nyit és érdemes gyakorolni azokat, míg mások ugyanattól lemaradnak. Ne felejtsük el sohasem, hogy a szabadságnak története van. Korábbi döntéseink (elődöntések) meghatározzák a ma lehetőségeit, megnövelik vagy korlátozzák azokat. Néha, ha a terápiás beszélgetések során ehhez a kérdéshez jutunk el, a páciensek meglepődnek azon a megállapításukon, hogy tulajdonképpen milyen szaba­ dok is voltak

mindig életük alakításában. E g y páciens például tartós szorongásos állapotoktól és fájdalmas vállizomfeszültségektől szenvedett; félt, hogy akarata ellenére leeshet egy lépcsőről, vagy felesége akarata ellenére elhagyhatja. Azoknak a körülményeknek egzisz­ tencia-analitikus megvilágítása után, amelyek szorongá­ sos állapotához vezettek, meg kellett állapítania, hogy már évek óta önmagával és a jó iránti érzésével szemben állt. Számtalan kis döntésében és kiderült, hogy ezek döntések voltak! - tagadta „jobb tudását" és a felszínre kerülő kérdéseket és feladatokat félretolta, ha ezek nem szolgálták elsődleges célját. Mi volt ez a cél? A szorongá­ sos állapotok láthatóan amiatt törtek ki, mert élete, ahogyan ezt be akarta rendezni, a legvégső veszélybe került és a semmibe való zuhanás előtt állt. Az a szűk élettér, amelybe ezáltal bemanőverezte magát, szorongá­ sában most

láthatóvá vált - ezt a terápia során meg kellett fejteni és azután egy gyakorló programmal leépíteni. Lehet, hogy Önnel is ez történik: csodálkozik vagy megijed, ha meggondolja, hogy milyen gyakran van lehetősége a világgal vagy önmagával konfliktusba kerül­ nie, egyetlen napon vagy egyeden órában, milyen gyak20 ran dönt Ön, gyakran (és helyesen) egészen „spontán", (tudatos) meggondolás nélkül. Valóban minden perc a lehetőségek tucatjait hordozza magában, a legkisebb és a legnagyobb lehetőségekét, amelyek közül mi szakadat­ lanul válogatunk és mindig ki is keresünk egyet. így alakítjuk életünket, mert az, amivel ebben az órában, ebben a percben foglalkozunk, az a mi életünk ebben az órában. 21 2. fejezet KITÉRÉSI MANŐVEREK A szabadság döntésre kényszerít. - Tipikus konform és a totalitáriánus magatartás. időnk szellemi szükségállapota, cselekedetekhez kitérési manőverek: - Az

irányvesztettség, egzisztenciális a a mi vákuumhoz és kényszer­ vezet. Az előző fejezetben arról a szabadságról beszéltünk, amellyel az ember körülményeinek alakításában és saját élete formálásában rendelkezik. A szabadság ajándék és teher egyidejűleg. Mert egyfelől teret enged az élet egyéni alakításának, másfelől kényszerítő döntéseket követel tőlünk. (Kényszerítő - mivel azokban a szituációkban, amelyekben sem egyik, sem másik dolog mellett nem döntünk, mégis döntöttünk - éppen a semmi mellett.) Az, aki választ, később egyszer büszkén vagy talán fájdalmasan fog visszaemlékezni egy szituációra abban a tudatban, hogy akkor szabad - volt. Amit szabadságom által sikerre vittem vagy kudarcra kárhoztattam - azt ma­ gam tettem, magamtól helyeztem az egyiket a másik elé. Mindegy, hogy ez a döntés az életemben, élettörténetem­ ben jó vagy rossz - felelős vagyok mindenkor. Felelős vagyok minden

esetben, amikor szabad vagyok (erről az utolsó fejezetben fogunk gondolkodni). Némely ember azon okból riad vissza a személyes szabadság útjától, mivel számukra kellemetlen, terhes a felelősség, ha az, amit tesznek, nem sikerül. Milyen kellemes ezekben az esetekben egy bűnbak, vagy valami mentség! Nem kell szégyenkeznünk sem önmagunk, sem mások előtt, nem kell folyamatosan változnunk, ami a legfáradságosabb dolgok közé tartozik az életben. Mire keresnek az emberek szívesen mentséget? Van a mentségeknek az a csoportja, amely konformizmushoz vezet. Ebben az esetben az emberek azt mondják, hogy „az ember" mégsem tehet mást, mert „ma" ez így van és 23 3. fejezet UTAK AZ ÉRTELEMHEZ Megkülönböztetni és dönteni. Azértelem a szituációtól és a személytől függ. - Az értelem jelentése - Három fő út az értelemhez: élményérté­ kek, alkotói értékek, beállhódási értékek; az elkerülhetetlen szenvedés­ hez

való viszony Az ember szabadsága abból fakad, hogy külső lehetőségek és személyes magatartásmódok nagy számban állnak nyitva előtte. A szabadsággal ugyanis egy küldetés is együtt jár. Meg kell találnunk, hogy döntéseinknél merre orientálódjunk. Hiszen a döntés bizonyosságot követel meg - mivel személyes erőbevetésről van szó! A bemuta­ tott életmódoknál, ha nem alakult ki személyes meggyőző­ désünk: a szabadság értelmét nem ragadtuk meg. A szabadság értelme - más szavakkal - azt jelenti, hogy megkeressük azokat az alapokat, amelyek segítségé­ vel az igazi döntés egyedül lehetséges. E g y igazi döntést pedig két lépés előz meg: 1. Információ Ismeretet kell elsajátítani, ismerni kell a dolgok állását. Tisztában kell lennünk azzal, hogy miről döntünk és milyen választási lehetőségeink vannak. 2. Az értékesség megragadása A megszerzett informá­ ciókat egymáshoz képest mérlegeljük, figyelembe véve

saját értéküket és használati értéküket. Ez a két lépés eredményezi a 3. dolgokra vonatkozó orientációt mint útmutatást a döntéshez. Természetesen léteznek más orientációs lehetőségek is: vallások, 61ozófiai rendszerek, ideológiák, a közvéle­ mény. Ha nem félelem, fanatizmus vagy megszállottság állt befolyásoló tényezőként a döntés mögött, akkor itt is alkalmazhatók ezek a lépések. N e m lévén teológus, nem tehetek a vallásos hitről kijelentéseket, de úgy tűnik nekem, hogy a mélységes hit nem egészen illik bele ebbe 33 képpen állítódhatunk be: vagy harc nélkül feladjuk, vagy egyben-másban megszabadulunk a befolyásától. Vajon az ember személyisége eközben nem válik ismét teljeseb­ bé (akkor is, ha ezt mások nem veszik észre)? A változtathatatlanhoz való viszonyában nem az élet értékét tükröző magatartása fejeződik-e ki? Ha ez így van, s én nem kételkedem ebben - ezekben az órákban nem

mutatkozik-e meg annak az értéknek a valódisága is, mely alapjában véve azonos velem? Ami a belső érték alapját jelenti? 44 4. fejezet ÉRTELEM - A SIKERES ÉLET IRÁNYTŰJE Az élet mindig tart olyan lehetőségeket készenlétben, amelyek értelem­ mel bírnak. Az értelemnek „túlélési értéke" van. és az értelem megtalálásának kilenc pontosabb leírása. tartás az értelem Az értelemnek - A kulcsmaga­ megtalálásához Bármilyen kiszámíthatatlan és előreláthatatlan az élet, mégis minden eset és szituáció bizonyos értelmet tart készenlétben. Az előző fejezetben leírtuk az értelemhez vezető utakat: az élet értelmes lehet élmények által, amelyek során egy dolognak vagy egy másik embernek adja önmagát; alkotás által, amely során egy műnek, egy feladatnak vagy egy embernek szenteli magát. Az élmény­ értékek és az alkotás értékei azok az eszközök, amelyek által életünket értelemmel teljessé

tehetjük. Mindkét esetben az értelem az önátadás egy formája, egy értéknek való önátadásé. Ott, ahol ez nem lehetséges, amikor a munkára és az élvezetre való képességünk elveszett, ebben az egy esetben minden viszontagság ellenére még egy lehetőség merül fel, mégpedig beállítódásunk által: a legszemélyesebb értelmet az élettől kikényszeríteni. Aránylag könnyű valami szépet élvezni, vagy valami értelmeset tenni, de a személyiség különleges teljesítmé­ nyének számít az a mód, ahogyan a sors keménységét elviseli, és a kétségbeesést legyőzi. (Ha bővebbet akar olvasni a beállítódási értékekről és azok lehetséges értelméről, amelyet a szenvedésből ki lehet kényszeríteni, akkor Franki következő könyveire hívom fel a figyelmet: Az értelmetlen élettől való szenvedés, 80 84. o Orvosi lelkiszolgálat,113120. o és különösen részletes: Homo pátens, amely A szenvedő ember című könyvben ismét

kinyomtatásra került, 161-142. o) A mai orvostudomány álláspontja szerint az ember akkor egészséges, ha munkára és élvezetre képes. Ebből 45 5. fejezet HOGYAN KÖVETKEZIK BE A SIKER? A siker: amalgám fáradságból és véletlenből. - A sikerkényszer ürességérzéshez, belső görcsösséghez és elbizonytalanodáshoz vezet. - A sikerkényszer következtében létrejövő három lelki zavar: a sikerhaj­ hászás, a sikertelenségtől való félelem, a lelki blokád. - Az érzelmi visszhang Sikeresnek lenni - korunknak jelenleg legkívánatosabb állapota. Érdemes tehát egyszer utánanézni, milyen feltételek között keletkezik a siker és mit jelent tulajdon­ képpen. Mivel ebben a könyvben alapvetően arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan képes az ember értelmesen élni, ezért feltesszük a kérdést, hogy milyen kapcsolat van siker és értelem között: az értelem recept a sikerhez? vagy az értelem azt követeli, hogy lemondjunk a

sikerről? Először azt kérdezzük, mit jelent sikeresnek lenni? Milyen szituációban használja ön ezt a szót? - Ha erről elkezdünk gondolkodni, akkor feltűnik, hogy siker alatt nagyon különböző, esetenként ellentétes dolgokat ér­ tünk. Ez a siker céljának az értékelésével függ össze E g y elégséges dolgozat az egyik tanulónak éppoly nagy sikere lehet, mint kudarca a másiknak. Bármennyire is különbözőképpen ítéljük meg a siker célját, mégis vannak közös pontok, amelyek a fogalom egységes alkalmazását lehetővé teszik. Sikerről ugyanis csak akkor beszélünk, ha érdekében egy célirányos cselekvés zajlott le, amely során az erőfeszítés lényegesen hozzájárult a cselekvés céljának eléréséhez. Másodszor, a lezajlott történésnek nem szabad ellenállhatatlanul sikerhez vezetni (úgy, mint a megindult lavina, feltartóztatatlanul és belső törvényszerűségektől hajtva.) Sikerről csak akkor beszélhetünk, ha egy

tevékenység bizonyta­ lansággal terhelt, ami abban áll, hogy nem garantált annak a megvalósulása, amit szándékunkban volt létre61 szeretetteljes beállítódásával felesége iránt. Hogyan tu­ dott kitalálni ebből a patthelyzetből? Néhány óra beszélgetésre szükség volt, amíg a döntő belátás létrejött. Ez abban állt, hogy mint orvos és férj reális büszkeségét megőrizhette, mert elmondhatta: „Mindent elkövettem feleségemért, amit orvosi segítség­ ként egészségéért meg lehetett tenni." Figyelembe véve lelkiismeretességét, ez nem lehetett kétséges. Büszkeségét az az egyszerű belátás kísérte: „Fáradozásaim sikeréért nem én vagyok a felelős. A gyógyítás már nem az én feladatom a régi közmondás szerint: Medicus curat, natura sanat. (Az orvos kezel, a természet gyógyít)" Ennek az egyszerűségnek a másik oldala a szituáció felmentése volt: „Többet egyáltalán nem is keli tennem! Éppen

saját feleségének a házastársaként (aki ráadásul egyetlen paciense nyugdíjas éveinek) sikert elérni, ez állandó túlkövetclést jelentett. Ehelyett valódi, reális felelősségnek helyt adni, ennek megfelelni, ez volt az a teljesítmény, ami az önértékelésére a döntő hatást gyako­ rolta. Az elbizonytalanodás, a kudarcérzés eltűnt Felesé­ géhez fűződő görcsös kapcsolata olyan oldott lett, hogy ismét tudtak beszélgetni egymással. Megkérte, hogy beszéljen egészségi állapotáról, mert most már volt ereje hozzá, hogy részt tudjon venni szenvedésében. Élete értelmet kapott, mely a következő mottóban foglalható össze: „Megbirkóztam vele!" ahelyett, hogy „Legyűrt engem". ^4 6. fejezet ÉRTELMES A FELELŐSSÉG? A szabadság értelme felelősnek lenni. össze van kötve a szabadsággal. - A felelősség fcloldbatatlanul - Felelősség: a kapcsolat fogalma. A bűnhöz való viszony Ami saját teljesítményem

által sikerül, az az én érdemem. Ami az én szabad cselekedetem következtében szenved hajótörést, az az én bűnöm. Minden esemény, amelynek létrejöttében részvételemnek szerepe volt, az érdem és a bűn két pólusa között van, javamra írható vagy rossz megvilágításban tűnhet fel önmagam előtt (vagy mások előtt is), feltételezve, hogy szabad emberként voltam részese. Szabad, ez azt jelenti, hogy tudatában vagyok annak, hogy mibe megyek bele, miről van szó, és ezen az alapon döntök és cselekszem. Semmi sem mutatja meg világosabban, hogy ki vagyok, mint azok az események, amelyek tőlem függenek. Az én reakcióm, az én válaszom a szituáció értelmére (hogy vajon megfelelek-e egyáltalán és hogyan, vagy elejtem), eredményezi azt a fényt, amelyben önmagam előtt és más emberek előtt megállok. Mert mint szabad ember nem valaki másnak a nevében cselekedtem, nem voltam a kényszer eszköze. Én voltam egyedül, aki az eseményre

bélyeget nyomtam; az én kézírásommal íródott. Mivel én voltam az, aki ezt akarta tenni és meg is tette, az én érdemem marad, akkor is, ha a sikert másvalaki saját javára írja vagy magáénak mondja, és az én bűnöm, ha valakivel szemben igazságta­ lan vagyok, akkor is, ha mások ezt másként látják. Ott, ahol én szabadon cselekedtem, senki mást nem tehetek felelőssé (felelősségeltolás), senki sem vállalhatja magára a felelősséget (érdemkisajátítás). A tett rajtam marad Ez az önálló és érett személyiség kifejeződése és céljai, amelyekkel össze van kötve. 75 A felelősségnek ezt a két oldalát, nehézségét és szépségét tárgyaljuk meg a következő szövegrészben, melyben a felelősség nagysága ismét nyilvánvalóvá válik: „A felelősség az, amihez »vonzódunk« és ami alól »kivonjuk« magunkat. Ez azt jelenti, hogy az emberben ellentétes erők dolgoznak, amelyek visszatartják a felelős­ ség

vállalásától. Es valóban - van valami a felelősségben, ami mérhetetlen. Minél hosszabban és mélyebben veszszük szemügyre, annál inkább észrevesszük ezt - amíg végül is a szédülésnek egy fajtája vesz erőt rajtunk; ha elmélyülünk az emberi felelősség lényegében, elborza­ dunk: Valami félelmetes az ember felelőssége - és ugyanakkor valami nagyszerű! Félelmetes: hogy minden pillanatban felelősséget hor­ dozunk a következő pillanatért; hogy minden döntés, a legkisebb és a legnagyobb egy »örök időkre« szóló döntés, hogy minden pillanatban egy lehetőséget, a pillanat által adott lehetőséget valósítom meg vagy játszom el. Mármost minden egyes pillanat a lehetőségek ezreit kínálja fel - és csak egyetlenegyet választhatok, hogy megvalósítsam; az összes többit ezzel szemben már el is vetettem és a sohascmlétre ítéltem - és ezt is: »örökre!« De mégis nagyszerű: tudni, hogy a jövő, a saját jövőm és a

dolgok és a körülöttem lévő emberek jövője valamiképpen - ha mégoly csekély mértékben is - függ a minden pillanatban meghozott döntésemtől: amit általuk megvalósítok, amit teremtek a világnak, amint mondtuk - azt átmentem a valóságba és megőrzöm a múlandóságtól." (Franki, 1981 140-141 o) S-l FÜGGELÉK Útmutató a2 értelemkereséshez (Áttekintő kérdések) Kiinduló kérdés: Miről van itt szó? - Mi ennek az órának a célja? - Mi szükséges most? - Mit várnak tőlem? - Mit tehetek én konkrétan? Elményértékek? ( Van valami „szép", ami ebben az órában „egyszeri"?) Alkotói értékek? (Tehetek vagy létrehozhatok valami értékeset? Cselekedetek, művek, munka.) Megváltoztathatatlan helyzetekben: bcállítódási ér­ tékek? Az értékre irányuk) kérdés: Fontos a felismert és a megérzett érték? Mi lenne, ha nem tenném? (Történne valami, ami nem lenne jó?) A szabadságra irányuk) kérdés: Meg keli

tennem? - El tudnám képzelni, hogy nem teszem meg? (Ha nem: ki/mi kényszerít?) Mondhatom: Én ezt akarom? Szabadon? A felelősségre irányuk) kérdés: Miért/kiért teszem ezt tulajdonképpen? (Fezért akarom én ezt tenni?) Megtegyem ezt a dolgot ezek között a körülmények között? (Ki mondja, hogy tegyem meg?) Egyetértek vele, ha megteszem? (Vagy inkább azzal értek egyet, ha nem teszem meg?) 85 IRODALOM Franki, V. E (1959): GrundriB der Existenzanalyse und Logotherapie (Az egzisztenciaanalízis és logoterápia alapjai). In: Frank V, v o n Gebsattel V., Schultz J H (Kiadva): Handbuch der Neurosenlehre und Psychotherapie (A neuróziselmélet és a pszichiátria kézikönyve) München: Úrban und Schwarzenberg, 3. kötet, 663736 oldal Utánnyomás: Franki, V: Logotherapie und Existenzanalyse Texte aus fünf Jahrzehnten (Logoterápia és egzisztenci­ aanalízis. Öt évtized szövegeiből) München: Piper (1987 57-184 oldal) Franki, V. E (1978): Der Wille zum Sinn

Ausgewáhlte Vortráge über Logotherapie (Az értelemhez vezető akarat. Válogatott előadá­ sok a logoterápiáról) Bern: Huber Franki, V. R (1981): Die Sinnfrage in der Psychotherapie (Az értelem kérdése a pszichoterápiában) München: Piper Franki, V. E (1982): Arztliche Seelsorge (Orvosi lelkipásztorkodás) Wien: Deuticke (Fischer zsebkönyvként is kapható) Franki, V. E (1983): Theorie und Therapie der Neurosen (A neurózisok elmélete és terápiája) München: Reinhardt, U T B Franki, V. E (1984): Der leidende Mensch Antropologische Grundlagen der Psychotherapie (A szenvedő ember: A pszichoterápia antropológiai alapjai) Bern: Huber Franki, V. E (1985): Das Leiden am sinnlosen Lében Psychotherapie für heute (Az értelmetlen élettől való szenvedés. Pszichoterápia a mának) Freiburg: Herder 86 Zsebkönyv Franki, V. E (1986): Psychotherapie in der Praxis (Pszichoterápia a gyakorlatban) München: Piper I-anglc, A. (1985): (szerkesztésében) VCege zum Sinn

Ix>gotherapia als Orientierungshilfe (Utak az értelemhez: A logoterápia, mint az orientáció segítője) München: Piper Lángle, A. (1987) (szerkesztésében) Entscheidung zum Sein (Döntés a létért) München: Piper Tagungsbcrichle der Gesellschaft f. Iogotherapie u Existenzanalyse: Heft 1. und 2 1986 (A Logoterápia és F.gzisztenciaanalízis Társaság konferenciájáról kia­ dott közlemények 1986. 1, 2 füzet) Az ember nagy kérdései közül a legjelentősebb és talán leggyakrabban feltett kérdés ez: „ m i n e k ? mi végre? mi célból?" T ö b b mint hatvan év alatt Viktor E. Franki (pszichoterapeutai technikák kifejlesztése és pszichiátriai kutatások mellett) iskolát teremtett egzisztenciaanalí­ zis és logoterápia néven. Az egzisztenciaanalízis olyan elemző módszer, amely a megélni érdemes élethez vezet. Az így lefolytatott beszélgetések a konkrét élethelyzetek lehetséges értelemtartalmát világítják meg, a logoterápia

ezután gyakorlati tanácsokat és segítséget ad, a begyakorlást biztosítja. Ez a könyv egészében Franki logoterápia] ának és egzisztenciaanalízisének felismerésein alapul. Minde­ nekelőtt az ember szabadságával és nyitottságával foglalkozik, majd azokkal a tipikus viselkedésmó­ dokkal, amelyek az ember számára lehetetlenné te­ szik életének betelj esítését, s legfőképpen azzal, ho­ gyan kereshetjük saját életünk egyedi értelmét. Külön fejezetek vizsgálják, hogy mit tartsunk egyáltalán értelemnek, és hogyan viszonyul az értelem a siker­ hez. A szabadság-- és értelemkeresés a saját életünk­ höz fűződő valódfi és mély viszony megértésével teljesedik ki. / Dr. Alfried Láng le, Franki módszerének legjelentő­ sebb osztrák képviselője,1983 óta a bécsi Logoterápiai Intézet kutató és kiképző részlegének vezetője, a Logoterápia és Egzisztenciaanalízis T á r s a s á g elnöke. Mint logoterapeuta saját

praxissal rendelkezik, számtalan előadást tart és sokat publikál