Irodalom | Középiskola » A gyenge embertől a felesleges emberig, Puskin - Anyegin

A “gyenge embertõl” a “felesleges emberig” (Puskin: Anyegin) Puskin: Anyegin Az orosz regény kialakulásának két útja: 1. lírai költészet – elbeszélõ költészet – verses regény Puskin elõtt a próza nyelve nem volt elég csiszolt. Puskin emeli irodalmi rangra az orosz prózát. 2. elbeszélés – elbeszélés-ciklus – regény Lermontov: Korunk hõse A Nyugat-Európai regény az illúzióvesztés folyamatát ábrázolja. Az orosz regény azt ábrázolja, ami ezen túl van. Anyegin a regény elején már illúzióvesztetten áll elõttünk Tatyjana és Lenszkij illúziókkal lép a cselekménybe és végigjárja az illúzióvesztés útját. 1823-1831: Jevgenyij Anyegin Lírai betétei ellenére verses regény. Hõsének, mint általában a realista regények hõseinek, sorsa van, és sorsában nemcsak önmagát, hanem korát is kifejezi. Anyegin Byron Child Haroldjának rokonaként, a “szórakozó” életformát megunt, kiégett fiatalember. Sorsában

az értelmetlen valóság elutasítása mellett az értelmes valóság hiányát is felmutatja. Az Anyegin fabulája nem új. Az európai regény meseszövésének kedvenc fogásai közé tartozott, hogy egyszer a férfi, másszor a nõ ad kosarat. Újszerûen, “regény versekben” formában eleveníti fel. A mû elején Tatyjana az elsõ szerelem tragikus érzésével szeret, Anyeginben már kihûltek a forró érzések. Aztán fordul a kocka, Anyegin szerelmes, és Tatyjana kényszerül kosarat adni Elõször Anyegin oktatja ki Tatyjanát, majd fordítva. A hõsök nemcsak szerepet cserélnek, hanem helyet is. Elõször a megcsömörlött pétervári aranyifjú cseppen bele a patriarkális falusi miliõbe, ahol otthontalannak érzi magát. Majd a romantikus vidéki lány esi ki puha nemesi fészkébõl, és kerül át a fõvárosi arisztokrácia felsõ köreibe, ahol Anyegin mozog otthonosan. Szellemi életpályájuk közelít egymáshoz: Anyegin Tatyjana közegének, a vidéki

életnek, a nemzeti Oroszországnak a tapasztalatával gazdagodik, Tatyjana pedig Anyegin világát, az európaiasodott Oroszországot ismeri meg Pétervárott. A romantikus poémáknak és kalandregényeknek kedvenc fogása volt, hogy a városi civilizációtól megcsömörlött hõs a primitív, naturális emberek között kereste a boldogságot. A vége rendszerint az, hogy visszatér megszokott környezetébe Puskin újszerûen világítja meg a témát. A romantikus sablonokkal ellentétben hõsei egyszerû, hétköznapi emberek. Körképet ad a korabeli nemesi társadalomról, e társadalom szokásairól Szerelem, párbaj, városi és vidéki társasélet, bál, színház, születésnap leírása az orosz életstílus struktúráját rajzolja ki. Ezek az orosz realizmus elsõ képei A hagyományos regény fabulája a szerelmespár egymásra találása felé haladt. Tatyjana azonban nem Anyeginhez, hanem egy fõhadsegédhez megy feleségül. A befejezés sem hasonlít a

romantikus regényekhez, amelyek rendszerint azzal végzõdnek, hogy a hõs megnõsül vagy meghal. Puskinnál a házasság nem oldja meg a konfliktust, épp ellenkezõleg, áthághatatlan akadályt gördít Anyegin elé. “Még ha Tatyjana történetesen szabaddá lesz is, ha idõs férje meghal, és õ özvegyen marad, akkor sem ment volna feleségül Anyeginhez.” – állítja Dosztojevszkij “Hiszen ha Tatyjana követné, Anyegin másnap már kiábrándulna belõle, és gúnyosan tekintene önnön rajongására. Nincs talaja, olyan, mint a szélsodorta fûszál. Tatyjana egészen más: nála a kétségbeesésben és fájdalmas tudatban, hogy élete elveszett, mégis van valami szilárd és rendületlen, amire lélekben támaszkodikKapcsolata a szülõfölddel” A hõsök sorsa lezáratlan marad. A nézõpont objektív. Az elbeszélõ megõrzi a szuverenitását nem azonosul hõseivel, mint Byron. Hangsúlyozza: “Mindig megörvendek, ha látom, hogy hõsömtõl

különbözöm” Mint 5. Szereplõ van jelen Közben-közben leáll a cselekmény, a szerzõ beavatkozik, leírja saját érzelmeit, a világhoz való viszonyát. Pl Rajevszkij tábornok lányára, Máriára emlékezik Az író nem elõlegezi hõsei sorsát, mert maga sem ismeri. A mindentudó költõ helyét az irányított nézõpontoknak adja át. Puskin minden eseményt, alakot egyszerre több nézõpontból világít meg. Koncepcióváltás figyelhetõ meg. Kezdetben a szerzõi ideál, valamint Anyegin és a nagyvárosi társaság oppozícióját figyelhetjük meg. Késõbb az anyegini és szerzõi pozíció közeledik. Létrejön egy másik oppozíció: Lenszkij – Anyegin A fennkölt stílusból folyton átvált a beszélt nyelv hangnemébe. A romantikus, lírai hangnem váltakozik a realisztikus, tárgyilagosabb hangnemmel. Keveri a magasrendû költészetet a prózai csevegéssel. “amit most írok, nem regény, hanem regény versekben – ez pedig pokoli nagy

különbség” A lírai élmények és gondolatok tárgyiasítására és regényesítésére egy új mûfajformában tesz kísérletet. Sokszólamúság a követendõ példa Puskin szerette a harmóniát. Rajongott az Isteni színjáték hármas tagozódású kompozíciójáért. Regényének szerkezetét õ is a triptichon elvére akarta építeni Elsõ rész. Elõszó I. ének Unalom (handra) II. ének A költõ III. ének A kisasszony Második rész IV. ének Falu V. ének Névnap VI. ének Párbaj Harmadik rész VII. ének Moszkva VIII. ének Utazás IX. ének A nagyvilág A háromszor hármas szerkezet nem valósult meg. Puskin megírta a IX és a X fejezetet is Sõt, azt nyilatkozta, hogy talán a XII.-ig is elmegy A cenzúra azonban nem tûri a szabadgondolkodást. Házkutatást tartottak nála, és a X fejezetet elégették, amely a létezõ rend éles kritikáját tartalmazta. A VIII fejezet egy része szintén megsemmisült, másik része bekerült a mostani VIII.

fejezetbe, amelyik eredetileg a IX volt Politikai felhangjai miatt kimarad tehát a VIII. fejezet, az Utazás Ebben Anyegin a párbaj után beutazza Oroszországot. A népéletbõl megismer egy más Oroszországot, Novgorod polgárosodott kis világát, és Szibériában a számûzötteket. Az Elsõ rész Kiterjedt expozíció, az alakok, a négyszereplõs kompozíció bemutatása. Unalom – Anyegin jellemzése A költõ – Lenszkij bemutatása A kisasszony – Tatyjanának szentelt A regény mellékszereplõi, Lenszkij és Olga, statikus, egydimenziós emberek. Jellemük nem fejlõdik. Lenszkij mindvégig a hõsszerelmes szerepét játssza, Olga a naiv pásztorlányét Puskin hangsúlyozza: Olgáról állóképet fest. Olga mamácskája másolatának ígérkezik Lenszkij pedig ha életben marad, a családi tûzhely melegétõl elpuhult papucsférj válik belõle, vagy buzdító versei miatt felakasztják, mint forradalmárt. Mindez azonban kiszorul a regényidõ keretébõl. A

két dinamikus jellem, Anyegin és Tatyjana kerül elõtérbe. A szereplõk kontrasztosak. Anyegin az angol romantika képviselõje, byroni szkeptikus vonásai vannak – Lenszkij inkább a német romantikához kapcsolható wertheri álmodozó vonásaival. Tatyjana romantikus-szentimentális érzéseihez titokzatosság és népi gyökerek kapcsolódnak – Olgában nincs 1. fejezet: Unalom – Anyegin alakja Intellektuális megítélése: A dekabristák odafigyelnek a történelemre, és hazafias ideálokat keresnek benne. Anyegin viszont felületes Adam Smith gazdaságtanát olvassa, de ez jól megfér a bállal és a tánccal. Felszínes mûveltsége ahhoz elég, hogy a társaságban csillogjon: tud táncolni, viselkedni, idézeteket citálni és anekdotázni. Zsenije a hölgyek elcsábításának Anyegin egy napja: dél felé felébred; válogatja leveleit; tanakodik, hová menjen: bálba vagy színházba; elindul szórakozni; hajnalban, mikor mások dolgozni mennek, Anyegin

hazatér aludni, majd minden kezdõdik elõröl ugyanúgy. A részletes leírás azt sejteti, hogy minden napja ilyen. Anyegin a pétervári élet terméke, nagyvilági dandy Csillogás, arisztokratizmus, kozmopolitizmus. Elfásult, megcsömörlött ebben a nagyvilági életben. Ekkor érkezik az üzenet: nagybátyja haldoklik. Vidékre utazik, hátha ott megújulást talál Végre a jelenhez ér a történet Elkezd írni, irodalmárkodni. Azután reformokat próbál végrehajtani falujában De csakhamar felhagy mindennel, a kiégettség ide is követi. A nemesi intelligenciának a szabadságkeresése kivonulás a nemesi konvencionalitásból, és belépés a semmibe .Anyegin szabad individuum, szabadságának azonban nincs tartalma Emiatt nem lehet valódi, autentikus szabadság. A kor hõse az üres szabadság hõse De ez a szabadság az egyén önkereséseként mégis magasabb létezés, mint az élet látszatainak elfogadása. A felesleges emberek lelki törékenységük ellenére

tagadásnak jöttek I. Miklós uniformizált, bürokratikus társadalmába. A típus az 1860-70-es években Dosztojevszkijnél fõként metafizikus lázadásba fordul, Tolsztojnál pedig az erkölcsi átrendezõdés utópiájába vált. Az Anyeginnel kezdõdik az egyéniségközpontú ábrázolás, amely közvetlenül Lermontov, Goncsarov, Turgenyev, mûveiben folytatódik. Az orosz regény többek között a kallódó ember pszichikai és társadalmi helyzetének analízisével fejleszti ki önmagát a század elsõ felében, s ezek a regényalakok kisebb-nagyobb mértékben mind Puskin hõséhez hasonlítanak. Puskin a történelmi tér hiányában a semmi vállalását éreztette egyszerre leverõnek és rokonszenvesnek Anyegin jellemében. 2. fejezet: A költõ – Lenszkij A verses regény emellett egy másféle romantikus magatartás kritikája is. Az 1825 elõtti rajongó életérzésé: a szépségmámorában élõ költõ, Lenszkij tragikus halála az álmodozás, a

fantázia meghajlása a tények elõtt. Anyegin azért barátkozik Lenszkijjel, mert becsüli benne az álmodozó, felismeri benne régi önmagát. Reálisan ítéli meg a világot Látja, hogy Olga szép, de csapd fel bármelyik regényt, s megtalálod benne. Felfedezi Tatyjana értékeit és kijelenti: “Én ha költõ lennék, õt szerettem volna meg.” Lenszkijbõl hiányzik ez a hûvös analitikus beállítottság Olgába szeret bele, holott Tatyjana jobban illene hozzá. 3. fejezet: A kisasszony – Tatyjana A patriarkális életformából felmerülõ Tatyjana alakja, naiv bája, ártatlansága, lelke költõisége maga a megtartó erõ a lét mint érték kétségbevonásával szemben. Az elsõ orosz nõtípus, aki ezt a megtartást képviseli, egy sajátos erkölcsi fölényt a veszteglõ férfihõsökkel szemben. Ez életösztönükbõl fakad, az orosz férfit oly sokszor visszavetõ intellektuális és lelki kételyek ellentéteként. Neveltetésére a romantika és a

szentimentalizmus olvasmányai nyomják rá bélyegüket, valamint a népi közeg, a dajka meséi, a babonák. A népiesség itt nem társadalmi hovatartozást jelent, nem szociális tartalma van. Erkölcsi-pszichikai képzetek összességét jelenti, az érzelmek jellegét és a gondolkodásmódot. Ilyen értelemben a népélet szembekerül az intellektuális, társadalmi léttel, és értékként szerepel. A szerelmi konfliktusban nyilvánul meg a hõs és hõsnõ jelleme. Anyegin értékét Tatyjanával való összevetés határozza meg. Tatyjana egy elképzelt romantikus hõsnek ír levelet, romantikus szerelmi történetet képzel el. Anyegin válasza kettõs: meghatja a lány naivsága, ártatlansága, ugyanakkor kioktatja, tagadja a mély romantikus érzéseket. Tatyjana is végigment az illúzióvesztés útján. 5.-6 Fejezet: Névnap – Párbaj Tatyjana névnapi bálján Anyegin és Olga kacérkodnak egymással. Lenszkij meglátja a valódi, a hétköznapi Olgát.

Csalódottságát nem tudja feldolgozni Egyetlen megoldás a párbaj Ez Lenszkij illúzióvesztése. Lenszkij hozzáállása a korízlést tükrözi. Romantikus hevület fûti Anyegin legyint a párbajra, de a közvélemény fontos számára. Mikor Lenszkij elesik a hóban, Anyegin odarohan, de már késõ. A felesleges ember sajátja ez, hogy mindig késõn jut eszébe, hogy mi a helyes lépés 7. fejezet: Moszkva Anyegin távozása után Tatyjana beveszi magát Anyegin dolgozószobájába. Mindent Tatyjana szemével látunk. A falon Byron portré Az asztalon Napóleon szobor Könyvek: antik mûvek, pl.Cicero, a francia felvilágosodás írói Tatyjana olvassa ezeket a könyveket, megfigyeli, hogy Anyegin hova tett jeleket a könyvekben. Két funkció: Tatyjana intellektuális fejlõdése, érettebb, tapasztaltabb lesz. Másrészt megtudjuk, hogy miért vált Anyegin ilyen fásulttá. Anyegin tudatában szembesül a dicsõ múlt és a törpe jelen. Tatyjana Moszkvába utazik.

Moszkva provinciálisabb, mint az európaibb, bûnösebb Pétervár. Itt mûvelt emberek társaságába kerül Tatyjana Pl Jazemszkij herceg – a kor egyik legmûveltebb embere, Puskin barátja, író, költõ. Feleségül megy egy idõs, kövér, de tekintélyes tábonok. 8. fejezet: Az utazás Ez a fejezet kimaradt. Az utazás során változik Anyegin jelleme A cselekmény szintjén ez a mostani változatban nincs jelen. Ezért meglepõ a változás Anyegin jellemében a 9 fejezetben 9. fejezet: A nagyvilág Dinamikusan változó jellemek: Tatyjana: Kezdetben mûveltségben nem éri el Anyegint, de érzelmi szinten felette áll. A történet végén joggal ítélkezhet Anyegin felett, mert utolérte mûveltségben, tapasztalatban is. Anyegin: A kiábrándult és fásult fiatalemberben valami változást indít el a névnap és a párbaj. Majd megjelenik Pétervárott és beleszeret Tatyjanába. Pszichikus jellegû változás Anyegin beleszeret Tatyjanába, mert a “tiltott

gyümölcs” és a nagyvilági dáma csillogása felkelti érdeklõdését. Ugyanis Tatyjana beletanult szerepébe Nem pszichikai változás ez, de felvette a társasági modort. Tatyjana tehát nem akárki, és nem akárki férje sem Néma jelenet: Tatyjana Anyegin levelét olvassa és sír. Anyegin letérdel elé Tatyjana megremeg, nem tesz szemrehányást, meglátja Anyeginben a szenvedõ hõst. A két ember szótlan szerelmi vallomása ez. Tatyjana azonban már nem lehet Anyeginé. Most már sértõ Anyegin szenvedélye, aki a hódító hírnevére vágyik. Másrészt tiszta népi erkölcse nem engedi, hogy hûtlen legyen Népi erkölcsbõl fakadó küldetése: feleség és anya legyen. Megoldás: A találkozás illetlen délelõtti órán történt, és betoppan a férj. A történet a cselekmény szintjén nincs lezárva, de a kor emberének bemutatása megtörtént. Anyegin visszatért, de késõn. Csak tragikus szerelem a sorsa Nincs más útja, csak a feleslegesség

Kompozíciós zártság: 1.fejezet Pétervárott indul, ahol Anyegint mindenki ismeri Ezt a falu és a vidéki Oroszország rajza követi, ahol az igazi élet zajlik. A 8fejezet újból Pétervárott játszódik. Anyegint most már nem ismeri senki Sorsa tragikus Visszatér oda, ahol megcsömörlött, nincs hova mennie. Mindez a felesleges ember szerepét emeli ki A Nyugat-Európai regény a hõs és környezete ellentétét ábrázolja. Az orosz regényben a hõs nem tud kiszakadni környezetébõl. A kor pusztító hatása belülrõl érlelõdik, és ez ellen nem tudnak küzdeni. Potenciális képességek rejlenek bennük, de a természetük és a kor nem engedi ezeket kibontakozni. Tétlenségbe süppednek, enervált, szkeptikus emberekké válnak Anyegin-strófa: 14 sor – 3 x 4 + 2 9a 9c 9e 8b 9c 8f 9a keresztrímek 8d páros rímek 8f ölelkezõ rímek 8g 8b 8d 9e 8g jambikus lejtés (Hajnády Zoltán: Az orosz regény Török Endre: Orosz irodalom a XIX.

században