Történelem | Középiskola » A középkori város

A középkori város Újjászülető városok: A mezőgazdasági termelés növekvő színvonala lehetővé teszi a városok létrejöttét. A mezőgazdasággal végleg felhagyó kézművesek és a kereskedők azokra a területekre törekedtek, ahol a kedvező körülmények elősegítették termékeik eladását. Ilyen volt például a síkság és a hegyvidék találkozása, fontos utak és kereszteződések, folyók torkolatvidéke, átkelőhelyek, püspöki székhelyek és a királyi és földesúri várak. A városok lakói a polgárok arra törekedtek, hogy lazuljon vagy megszűnjön a földesúr fönnhatósága. Saját bíráik voltak és egy összegben adóztak. A szabadság kivívására sok város önálló szervezetet, ún kommunát hozott létre Városköztársaságok, városkiváltságok: A kereskedelem főként az észak-itáliai városok fejlődését gyorsította meg. Kiszakadva a világi és egyházi urak fősége alól, a környező vidékek magukhoz csatolásával

és alávetésével kisebbnagyobb városi köztársaságokká nőttek. A földesurakkal vívott harcban a városok egy része elérte, hogy egyedül a királynak adózott. Ezek a királytól különböző kiváltságokat kaptak Ilyen volt a vásártartás, a vámmentesség és az árumegállítás joga. A középkori város képe: A középkori városok képe más volt, mint a mai városoké. Rendszerint magas fa-, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül őket, s a falak előtt mély árkok húzódtak. Így védekezve az ellenséges támadások ellen A középkori várost övező falak azonban az idő folyamán szűkké váltak, s nem tudták befogadni az összes városi építményt. Ezért a falakon kívül lassanként létrejöttek az alsóvárosok, amelyekben elsősorban iparosok laktak. Majd ezeket is újabb falakkal, erődítményekkel vették körül. Az utcák rendkívül szűkek voltak A kisebb állatok, kecskék, juhok és disznók a

városon belül legeltek. Az egészségtelen körülmények miatt gyorsan terjedt a városokban a járvány, pusztított a tűzvész. és lakói: a polgárok: A városok lakossága nem volt egységes. A polgárság legelőkelőbb, leggazdagabb rétegét a kereskedők (patríciusok) alkották. => város vezetői, szenátus tagjai A polgárság zöme kézműves, iparos volt. => városi tanács tagjai A lakosság nagy része a polgárjoggal nem rendelkező iparoslegényekből, napszámosokból tevődött össze. (plebejusok) A polgárság különböző rétegei között gyakori volt a politikai küzdelem. A kézművesek szembeálltak a patríciusokkal, de a plebejusok gyakori felkelései miatt sokszor egy táborba kényszerültek. Kézművesek és a céhek: A középkori város termelési alapját a kézművesség szolgáltatta. A kézműves akár a jobbágy kistermelő. Munkaeszközeivel saját munkáján alapuló gazdálkodást folytatott, célja az életfenntartáshoz szükséges

javak megszerzése volt. A X-XII században az ugyanazon iparral foglalkozó kézművesek érdekeik védelmére céhekbe tömörültek. Igyekeztek a belső versenyt is megakadályozni, ezért pontosan szabályozták a termelés egész folyamatát. Szigorúan tiltották a másik „portékájának” ócsárolását és a reklámot. Az ipar és a kereskedelem fejlődése: Az ipar fejlődése Európa egyes területein különösen magas színvonalat ért el. Flandriában jó minőségű posztót készítettek, Dél-Németországban a bányászat és a fémfeldolgozás volt kiemelkedő, Észak-Itália városaiban a posztógyártás mellett a selyemszövés vált jelentőssé. Az árutermelés növekedésével a piaci kapcsolatok is bővültek. A bel- és külkereskedelemben fontos szerepet játszottak a vásárok. Az áruk itt cseréltek gazdát A legnagyobb vásárok Champagne grófságában voltak. Később kialakult a távolsági kereskedelem A legnagyobb jelentőségű a

Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, az ún. levantei kereskedelem volt E kereskedelem haszna a különleges keleti áruk beszerzése és magas áron való eladásán alapult. Ez összekötötte a Közel-Keletet Európával. Az észak- és balti-tengeri kereskedelem az északnémet városok monopóliuma lett. Több kereskedőváros szövetsége által jött létre a Hanza-szövetség Természetesen a kereskedők is szakmai egyesületbe guildébe (gilde) tömörültek