Történelem | Középiskola » A Szovjetunió és a szocialista tábor

A Szovjetunió és a szocialista tábor A SZOVJETUNIÓ LÉTREJÖTTE A bolsevik hatalomátvételt követően Szovjet-Oroszországban államosították az ipart, és a kereskedelmet. 1921-re milliókat sújtott az éhínség. 1921 tavaszán parasztlázadások voltak mindenfelé, és a városokban zavargások, és sztrájkok kezdődtek, Kronstadtban is felkelés robbant ki. A válság hatására a bolsevikok gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra szánták el magukat, ideiglenesen és részlegesen „visszaállították a kapitalizmust”. Ismét működhetett a magángazdaság, tevékenykedhettek a külföldi beruházók, visszahelyezték „jogaiba” a pénzt és a piacot. A beszolgáltatási rendszert eltörölték, helyette elviselhető mértékű állami adót vetettek ki a gazdálkodókra, a gazdaság gyors növekedésnek indult. Lenin 1924 elején meghalt, a 20-as évek végére dőlt el, hogy Joszip Visszarionovics Sztálin lesz a bolsevik párt első embere. A bolsevikok

1917 nov-ben a „nemzeti önrendelkezés” elvét hirdették, elveiket gyorsan átértelmezték: eszerint a n emzeti önrendelkezés csak az adott országok proletariátusát illeti meg. Ahová a Vörös Hadsereg bevonult, ott a helyi kommunistákat segítette hatalomra, akik kikiáltották a „szovjethatalmat”. Az így létrejött államok nem maradtak függetlenek: 1922 dec. 30-án létrejött a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szovjetunió. A párt az állam és a k özponti szervek vezetésében orosz túlsúly érvényesült. Sztálin az új politika két legfontosabb elemének az intenzív iparosítást és a kollektivizálást tartotta. A gyorsított iparfejlesztést a tervgazdálkodás keretei között képzelték el. A 20-as évek végén elfogadott első, majd második 5 éves terv hatalmas gazdasági növekedést irányzott elő. A kollektivizálás a mezőgazdaságban azt jelentette, hogy a parasztok magángazdaságait kolhozba vagy szovhozokba

tömörítették. A parasztok pontosan érzékelték, hogy a l ényeg mindkét esetben ugyanaz: elveszik a földjüket, jószágaikat, szerszámaikat. Több ezer lázadás tört ki országszerte A hatóságok megtorlásként milliószám telepítették ki a felelősnek kikiáltott „kulákokat”. 1932-33-ban elsősorban Ukrajnában tízmilliókat sújtott az éhínség. A 20-as évek végén újabb, tömeges tisztogatás kezdődött, milliók kerültek koncentrációs-tábor hálózatba, a GULAG-ba. 1934 és 1938 között a terror elérte a legfelső köröket is A párt és az állam legfontosabb vezetőit sorra bíróság elé állították, halálra ítélték és k ivégezték. Az ún koncepciós perek során sokan nyilvános tárgyaláson is elismerték a szájukba adott képtelen vádakat. A tisztogatások végigsöpörtek a párt- és az államapparátus, a hadsereg, a gazdaságirányítás minden szintjén. A párt és az ország vezére Sztálin körül soha nem látott,

páratlan mértékű személyi kultusz épült ki. Személyét dicsőíteni kellett, ”útmutatásai” szentírásnak számítottak az élet minden területén. A párt- és állami vezetők jobb lakásokhoz, orvosi ellátáshoz, több fogyasztási cikkhez, nyaralási lehetőségekhez jutottak, mint az egyszerű állampolgárok. A szovjet elnyomó rendszer egyik legfontosabb eszköze a manipuláció volt A SZOCIALISTA TÁBOR LÉTREJÖTTE A szovjet befolyás alá került országokban, először szovjetbarát kormányok alakultak. Ezt követően kiterjedt államosításokkal és f öldreformmal igyekeztek megnyerni a nincstelen rétegeket, miközben a k özigazgatás „megtisztításával” gyengítették a nem kommunista erők bázisát. 1947 szeptemberében megalakult a Kominform, amely irányította a kommunista pártokat. Sztálin politikai irányváltásról döntött, a kommunisták egységesen követték. A kommunista pártok mindenütt beolvasztották a szociáldemokrata

pártokat, a többi pártot felszámolták. Államosították a k özép- és kisüzemeket is, tervutasításos rendszert vezettek be, s gyorsított iparosításba kezdtek. Kampányok kezdődtek a mezőgazdaság kollektivizálása érdekében, az „osztályidegenek” és az egyházak ellen. Valamennyi országban személyi kultusz épült ki. A tisztogatások és a k oncepciós perek a kommunista pártok vezetőit is elérték. Jugoszlávia helyzete kivételesnek számított A Tito vezette kommunisták, felszabadították az ország nagy részét. Az 1947-es fordulat után Jugoszlávia „bezzeg-ország” lett, minta a tömb országai számára. 1948-ban mégis szakításra került sor. Tito és vezetői megpróbáltak Moszkvától független politikát folytatni Uszító kampány indult a „nemzetközi munkásmozgalom árulói” ellen. A Titói rendszer túlélte a kiközösítést, így született meg az „önigazgató szocializmus” modellje. Lényege, hogy a dolgozói

közösségeknek nagyobb beleszólása volt az üzemek irányításába. Abbamaradt a mezőgazdaság kollektivizálásának erőltetése, polgárok százezrei dolgozhattak NyugatEurópába, az ország föderációvá alakult A legnagyobb tagköztársaság Szerbia volt, de 2 a utonóm tartományt is létrehoztak: Koszovót, Vajdaságot. Sztálin halála után a szovjet vezetés rendezte kapcsolatait Jugoszláviával 1945 után Sztálin belpolitikája ott folytatódott, ahol a II. világháború kitörésekor abbamaradt Sztálin halála után utódai életszínvonal-javító intézkedéseket jelentettek be, a t öbb millió embert fogva tartó koncentrációs-tábor hálózatot nagyrészt felszámolták. 1956 februárjában Hruscsov nagyhatású beszédet mondott 1958-ra az ukrán Hruscsov megszerezte a hatalmat a szovjet párt és állam élén. A Hruscsovi korszakban megkönnyebbülést jelentett a terror enyhítése, javultak az életkörülmények, ugyanakkor nőtt az

elégedetlenség is. Hruscsovot nyugdíjba küldték, az új pártvezető Leonyid Brezsnyev lett. 1956 júniusában a lengyelországi Poznanban felkelés tört ki. Októberben tömegnyomásra Gomulkát emelték a kommunista párt élére, s ezt a szovjetek elfogadták. A lengyelországi és magyarországi események változtatásokra késztették a szovjet vezetést. Visszahívták a szovjet „szakértők” jelentős részét A szovjet megszállók igyekeztek visszahúzódni laktanyáikba. 1968 elején a szlovák Alexandr Dubcsek a párt reformerei mellé állt Reformokat irányoztak elő: gazdaság decentralizálása, szabad utazás, állam-egyház kapcsolatának normalizálása, csehekszlovákok egyenjogúsága. 1968 augusztus 20-21-e éjszakáján 5 szocialista ország csapatai meglepetésszerűen megszállták Csehszlovákiát, s véget vetettek a t avasszal megindult reformfolyamatnak. 1980 aug-ban hatalmas sztrájkhullám söpört végig Lengyelországon, a hatalom

meghátrált, s engedte a Szolidaritás (szakszervezet) megalakulását. A RÁKOSI-RENDSZER Az egypárti diktatúra törvényesítéseként a parlament 1949 aug.-ban új alkotmányt fogadott el A köztársasági elnöki intézményt megszüntették, helyébe elnöki tanács lépett. Az országgyűlés innentől már nem ülésezett csak évi 2-3 alkalommal. Az alkotmány nem tett említést az MDP-ről, melynek főtitkára Rákosi Mátyás volt 1949-53-ig gyakorlatilag Rákosi-Gerő-Farkas triumvirátus kezében összpontosult a hatalom. Az önkormányzatokat felszámolták, ennek szerepét a tanácsok vették át. A bíróságok új elnevezést kaptak, de függetlenségük csak névleg érvényesült, mint az ügyészségeké. KONCEPCIÓS PEREK: Nagy megdöbbenést váltott ki amikor 1949 májusában letartóztatták Rajk Lászlót a kommunista párt egyik népszerű vezetőjét.1949-ben elítélték, majd kivégezték Sorra indultak a koncepciós perek melynek szintén áldozata

volt Kádár János is, aki akkor belügyminiszter volt. Ezzel egy időben leszámoltak a rendszer ellenségeivel is. Több tízezer ember került munka és internálótáborokba Az új hatalom az ellenállás letörését, és a társadalom átalakítását csak terrorral tudták elérni, s ennek a fő eszköze az ÁVH volt, amely 1949-től önálló főhatósággá vált.(Internáló táborok őrzése (Recski)) A vezetés készült a III. világháborúra a szocialisták és az „imperialisták” között Rákosiék célja a gyors iparosítás, és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. Az iparfejlesztést ötéves tervekben fogalmazták meg, s a nemzeti jövedelem kirívóan magas hányadát fordították nehéziparra, melynek eredménye hogy az 1938-as termelés háromszorosát érték el, ellenben az életszínvonal még rosszabb lett mint előtte volt. A mezőgazdaság átalakítása nehezen ment, mert a parasztság ellenállt. 53-ra még 2/3-a magánkézben volt

Magyarország a Rákosi korszakban kenyérgabona és bor importjára készült. Rákosi körül is kiépült a kommunista vezetőknek kijáró személyi kultusz, de arra ügyeltek, hogy ez ne homályosítsa el a Sztálin-kultusz fényét. A Rákosi-korszakban a hatalom igyekezett mindent, és mindenkit az ellenőrzése alatt tartani, csak egyetlen szakszervezet létezett. Az állambiztonsági szervek, a besúgók hada minden korábbinál szorosabb ellenőrzés alá vonta az emberek életét. A félelem átitatta a mindennapokat Az életszínvonal csökkent 1951-ben bevezették a jegyrendszert. Az alapvető élelmiszerek, és a szolgáltatások árát az állam mesterségesen alacsonyan tartotta, a lakáskörülmények lassan javultak. Beszűkültek az utazási lehetőségek, a népesség növekedett, ami a csecsemőhalál, és a fertőző betegségek visszaszorításának köszönhető. A társadalombiztosításba bevont népesség 1956-ra 64%-ra emelkedett, de ezt politikai okokból

egyéni gazdákra, kisiparosokra nem terjesztették ki. REFORM ÉS VISSZALÉPÉS 1953 nyarán a szovjetvezetés Moszkvába rendelte a magyar vezetőket. Rákosit leváltották a kormány éléről, bár főtitkári posztjait megtarthatta. A kormány élére Nagy Imre került, aki új kormányprogramot hirdetett A Nagykormány csökkentette a nehézipari beruházások mértékét, előirányozta a könnyűipar fejlesztését, és az életszínvonal emelését. Könnyítettek a p arasztság beszolgáltatási terhein Megkezdődött a törvénytelenül elítéltek pereinek felülvizsgálata. Az ország lakossága érezte, hogy nemcsak egy új személyről, hanem egy új politikai stílusról is szó van. A kormányprogram meghirdetése után Nagy Imre mögé állt a k özvélemény többsége A keményvonalas pártfunkcionárusok viszont Rákosi mögé tömörültek, aki szívós harcot kezdett a hatalom visszaszerzéséért Nagy Imre ellen. 1955-ben a magyar vezetőket ismét Moszkvába

hívatták, s goromba stílusban rendre utasították őket Nagyot leváltották, és a pártból is kizárták. Az új miniszterelnök, Rákosi embere Hegedűs András lett, Rákosi azonban már nem tudta visszaszerezni 1953 előtti hatalmát. Mind több ügyről derült ki, hogy koncepciós per volt Rákosi megpróbálta a felelősséget Péter Gáborra hárítani, akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. A reformkommunista értelmiségiek aktivitása nem szűnt meg Nagy Imre leváltásával. Rákosi személye végül a szovjeteknek is kényelmetlenné vált, s 1956 jún.-ban menesztették Egyre többen valódi változásokat sürgettek AZ 1956-OS FORRADALOM 1956 okt. 6-án újratemették Rajk Lászlót és társait Ekkor a szegedi egyetemisták független ifjúsági szervezetet hoztak létre, s ezt a példát követték ország szerte is. Fontosabb követelések közé tatozott a szovjet katonák kivonása, szabad választások, sajtószabadság, és a b

eszolgáltatás eltörlése. A tömeg egy része a Parlament elé vonult, s követelte, hogy Nagy Imre beszédet mondjon hozzájuk. Október 23-án a városligetben ledöntötték a Sztálin szobrot. A legfontosabb helyszínné a Magyar Rádió épületét körülvevő utcák váltak. A tüntetők a követeléseik beolvasását követelték, de az ÁVÓ -sok közéjük lőttek, s ezzel megkezdődött a fegyveres harc. Megjelentek Budapest utcáin a szovjet páncélosok, s beavatkoztak a h arcba A pártvezetés Nagy Imrét ismét miniszterelnökké nevezte ki. Gerőt leváltották helyébe Kádár került A tüntetések, és harcok több vidéki városra is átterjedt. Megrázó hatást váltott ki a Kossuth téri vérengzés október 25-én. A gyárakban munkástanácsokat, az intézményekben forradalmi bizottságokat alakítottak, s egyre több városban a forradalmi tanácsok vették át a hatalmat. Ismét szerveződni kezdtek az 1948-ban felszámolt pártok Nagy Imre elfogadta,

hogy Magyarországon nemzeti szabadságharc, és demokratikus forradalom zajlik. Október 28.-án a k ormány kihirdette a fegyverszünetet, az ÁVH felszámolását, és a szovjet csapatok kivonását Október 30-án feloszlott az MDP, s létrejött az MSZMP. Nagy Imre tárgyalásokat kezdett egy koalíciós kormány megalakításáról. Egyes forradalmár csoportok megrohamozták a budapesti pártközpont Köztársaság téri székházát Király Béla vezetésével létrejött a Nemzetőrség. Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, s kinyilvánította Magyarország függetlenségét. A harcok november 1-ével megszűntek A nyugati országok tisztában voltak vele, hogy beavatkozásukkal kirobbanthatják a III. világháborút A szovjet vezetés ezekben a napokban folyamatosan ülésezett, s elfogadták a fegyverszünetet. Október 31-én azonban fordulat következett be, a szovjetek megszerezték a l egfontosabb kommunista pártok

hozzájárulását az intervencióhoz. November 4-én a szovjet hadsereg megindult Magyarország ellen. A KÁDÁR-RENDSZER A szocializmust két fő részre oszthatjuk: I. 1956-63 és II 63-88/89-ig (puha diktatúra) A Kádár-rendszer jelszava a kétfrontos harc lett. Kádár ügyelt, arra hogy a „szélsőség” ne szerveződhessen táborrá Kádár 1956-88 között az MSZMP első titkáraként volt az ország vezetője. A Kádár-korszak politikai rendszere, és az uralkodói ideológia nem változott a Rákosi-rendszerhez képest, de sokat változott a hatalmon lévők stílusa, és a hatalom gyakorlásának módszere. Magántulajdonban hagyták a háztáji földeket. Magyarország lett a „legvidámabb barakk” a szocialista tömbön belül 1968-ban elindították a gazdasági reformot is. A 60-as évek során kialakult egyfajta hallgatólagos közmegegyezés: a rendszer eltűri, hogy az emberek a saj át jólétükkel foglalkozzanak, cserébe elfogadják a f ennálló

hatalmat, s elfelejtik annak eredetét. A MSZMP volt a legfontosabb államhatalmi szerv is. Taglétszámuk: 1957-ben 350000 1985-re 871000 fő volt A párt ifi szervezete 1957-ben KISZ néven szerveződött újjá. A tagsággal jártak bizonyos előnyök is A szakszervezetek nem láthatták el valódi feladatukat a d olgozók érdekvédelmét. Az ellenzéki értelmiségiek pályájukon maradhattak, ha nem voltak kifogásolható politikai megnyilvánulásaik. A Kádári kultúrpolitikára jellemző, hogy sehol sem szélesedett ki ennyire a „tűrt” kategória. A cenzúra nehezen átlátható, és sehol le nem írt szabályok alapján működött. Kádárt tekintélyes népszerű politikusként kezelték a 60-70es években, ő is kísérletezett belpolitikai megoldásokkal, de arra vigyázva, hogy a szovjet elvtársak ne nehezteljenek