Történelem | Középiskola » Fogalmak a középkorból

Fogalmak a középkorból alispán - a megyésispán helyettese, a királyi vármegye 2. tisztviselője, az ispán maga választotta ki bizalmi emberei közül. anathema – egyházi büntetés, a kiközösítés egyik formája, az anathemával sújtott személy nem vehet részt istentiszteleten, nem részesülhet a szentségekben apát – a bencések és a monasztikus rendek önálló házainak elöljárója. A kanonokrendek elöljáróit is apátnak nevezték bán – méltóságnév, a Magyarország déli határterületeit felölelő külön kormányzati egységek vezetőinek neve, katonai és igazságszolgáltatási jogkörrel. bandérium –a közép és újkori magyar hadszervezet latin műszava. Eredetileg „címeres zászlót” jelentett, majd magának a csapatnak a hivatalos elnevezése. bánság – külön kormányzati egység a középkori Magyarországon, a legkorábbi a Dalmát-Horvát volt, élén a bán állt. baro(nes) – II. András óta így nevezték az ország

főméltóságait, tágabb értelemben a főpapság is. Előjoguk a saját zászló alatti hadba vonulás bazilisszák – a keleti, görög rítusú bazilita rend női ága. beginák – 1175 k. Németalföldön, szerzetesi fogadalom nélkül együtt élő laikus nőkből alakult közösség. Feladatuk: betegápolás, tanítás, szegények védelme bencések – Szt. Benedek Reguláját követő szerzetesek Főbb ismérveik: közös imádság, fizikai munka, engedelmesség („ora et labora”). besenyők – valószínűleg kipcsak-török eredetű nép, mely a 10-11. században a Feketetengertől É-ra elterülő sztyeppét tartotta uralma alatt bogumilizmus – a Balkánon honos, 10-15. századi eretnekség, alaptétele a dualizmus, Isten és az ördög harca, minden ami látható az ördögé, a nem látható az Istené. cartula sigillata – pecsétes kis oklevél, perjogi célzatú pecsétes magánoklevél census –eredetileg a hospesek pénzjáradéka, földesúri adója volt,

majd a jobbágyság adója lett. A telek után fizették ciszterciek – monasztikus szerzetesrend, Szt. Benedek Regulájának pontos megtartására alapították, Szt. Bernát belépése után terjedt el comitatus – királyi vármegye, megye, nemesi vármegye és várispánság conditionarius – a királyi és egyházi birtokon élő „szerződéses elemek”, szolgarendűek, a birtok tartozékainak tekintették őket. congregatio generalis – az egész ország, egy vagy több megye számára tartott törvénykezési, bírósági gyűlések. curia – telek és udvarház, a földesúr tulajdona, de a jobbágy birtoka volt, melyért fizetett. descensus – „ideiglenes település, szállás”, de jelentett szállásadási kötelezettséget is. domonkosok – alamizsnákból élő, prédikáló és tanító szerzetesek rendje. Szt Domonkos alapította, fő elvek: egyszerűség, szegénység, tanulás ducatus – hercegség, területi külön kormányzat, melynek élén az

uralkodóház egy-egy tagja állt. egyházi nemes – az egyházi birtok népeinek elitjét alkotó társadalmi réteg, melynek feladata a birtokigazgatás ill. katonáskodás volt Szolgálatuk után birtokot kaptak, partikuláris nemesek voltak. ellenállási jog – az Aranybulla feljogosította az egyházi és világi főurakat, hogy hűtlenség vétke nélkül ellenálljanak a királynak, ha az megszegi az Aranybullát. érsek – olyan püspök, akinek több püspöki tartomány tartozott a joghatósága alá. esperes – az egyházmegye egyik kerületének felügyelője, kb. 10 plébánia élén állt évkönyv – középkori történetírói műfaj, inkább helyi, dinasztikus érdeklődésű. A szerző évek szerint haladva jegyzi fel az eseményeket. excommunicatio – kiközösítés, a bűnös hívő kizárása az egyházi közösségből. exemptio – valamely egyházi intézmény kivétele az egyházi hierarchiából familliaritás – az egzisztenciálisan

veszélyeztetett nemesek felajánlották szolgálataikat egy-egy nagyobb úrnak, aki cserébe védelmet és javadalmazást biztosított számukra. fekete magyarok – a 11. s zázadi magyarok egy részére vonatkozó megjelölés A kortársak szerint bőrük színe sötét, pogányok Lehet, hogy a kabarokkal azonosak, vagy a 7 tör- zsön belüli hatalmi- politikai elkülönülésről van szó, s az Istvánnal szembeforduló vezérek törzseire utalhat. ferencesek – Assisi Szt. Ferenc alapította kolduló szerzetesrend (minoriták), eszménye a minden vagyonról lemondó, szüzességet vállaló, az egyházi elöljáróknak feltétlenül engedelmeskedő életmód. flagelláns – önostorozók körmeneteként fellépő 13-15. századi népi vallási mozgalom Perugiaban alakult ki, világvégeváró-bűnbánati eszme főesperes – egyházi elöljáró, kerületeiken belül önállóan gyakoroltak felügyeletet a papság felett. Kerületüket évente látogatták, papi

gyűléseket tartottak főesperesség – a főesperes vezetése alatt álló nagyobb egyházi kerület. gesta – középkori történetírói műfaj, irodalmi jellegű, szerzője elsősorban szórakoztatni akart, művét nem kronologikusan, hanem tematikusan építette föl, valamely etnikum történetét, eredetét írta le. gyepű – határvédelmi szakszó, mely műveletlen (lakatlan) földet, térelválasztó közt jelent, tulajdonképp „senki földje”. gyula – a szakrális fejedelemség idején a valóságos hatalmat gyakorló uralkodó címe. gyűrűspecsét – a pecsétgyűrű lenyomata, de tágabb értelemben a gyűrű formájú pecsétnyomót is jelenti. harmincad – adónem, mely a 12-13. sz fordulóján alakult ki, az áruk után fizetett vám, mely az érték 1/30-a volt. hétmagyar – Anonymus gestájában a „7 fejedelmi személy” szinonimája, eredetileg a magyar törzsszövetség önelnevezése volt. hitbér – házassági, vagyonjogi fogalom, a férj

javaiból a feleséget megillető rész, jogalapja a házasságkötéskor keletkezik, de csak annak megszűnte után követelhető, mértékét a házastársak társadalmi és vagyoni helyzete határozza meg. hiteleshely – sajátosan magyar, a közjegyzőséghez hasonló magyar jogintézmény. Hiteleshelynek számítottak azok a káptalanok, konventek, melyek magánszemélyeknek királyi vagy hatósági megbízásra közhitelű okleveleket állítottak ki. honor – a 14. században az Anjouk kormányzásának alapjául szolgált Az ország fő tisztségei a ~ok, melyeket az uralkodó ruház át híveire, visszavonhatóan. Ez egyrészt hivatali joghatóság, másrészt a vele járó vagy hozzákapcsolt jövedelmek. horka – magyar méltóságnév, Konstantinos szerint a magyarok 3. főembere, s bírói tisztséget jelöl. hospes – vendég, telepes. Eredetileg szabad idegen, aki letelepedni vállalkozott, ezért védelemben és szabadságokban részesült. idoneitas – a

hatalom birtoklásának az uralkodó személy (elsősorban lelki) alkalmasságában gyökerező, a ker. egyház által favorizált felfogása Kegyesség és igazságosság a fő szempontjai. immunitas – mentesség, kiváltság, amely az állammal szemben bírói vagy adózási mentességet biztosított. interdictum – világiakra és egyháziakra egyaránt kiszabható egyházi büntetés, a hívőt nem zárja ki az egyházból, csak bizonyos lelki javaktól tiltja el. interregnum – király nélküli állapot. invesztitúra – egyházi javadalom élvezetére, egyházi hivatal viselésére való ünnepélyes felruházás. Ispán (comes) – szláv eredetű szó, elsősorban a megyék élére állított királyi tisztségviselőket nevezték így + a kamarák elöljáróit. Később a bírói hatalommal rendelkező világi elöljárók címe lett. istenítélet – bizonyító eszköz, közvetett isteni beavatkozás kikényszerítése valamely próba által, azokban az ügyekben

ahol az emberi tudás nem dönthetett. Tűzpróba, vízpróba, bajvívás a formái. ítélőmester – a kúriai bíróságok (nádori, országbírói stb.) vezető munkatársainak elnevezése Őrizte a bíróság pecsétjét, irányította a jegyzőket izmaeliták – az Árpád-korban a mohamedán vallásúak gyűjtőnevéül szolgált. jászok – a jász szó az alánok önelnevezéséből származik. Valószínűleg a tatárjárás körül a kunokkal érkeztek jobbágy – társadalmi fogalom. Eleinte a 12 században a királyság világi főméltóságait jelentette, jelzős szerkezetben pedig a különböző conditionárius népek legfölső szabad állapo- tú rétegét. A 13 sz közepétől a földesúri joghatóság alatt élő parasztnépesség szabad állapotú elemeit jelentette. johanniták – Keresztelő Szt. János jeruzsálemi kápolnájáról elnevezett, a Szentföldön alapított lovagrend. Eredetileg zarándokokat ápoltak, majd 1120-ban alakultak át

lovagrenddé Felépítése alapján a szerzetesrendekhez hasonlított, tagjai engedelmességet, szegénységet, nőtlenséget fogadtak. 3 osztály: lovagok, papok, szolgáló testvérek kabarok – a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozó kazár néprész kamarahaszna – eredetileg a kincstárnak a kötelező pénzbeváltásból és pénzrontásból származó bevétele. Károly Róbert megszüntette, de ugyanezen a néven új portális adót (kapuadó) léptetett a helyébe kancellár – bármely intézmény írásbeli teendőit végző hivatalának vezetője kancellária – az írásbeli ügyintézésre szervezett hivatal, melynek állandó vezetője, s állandó személyzete van. kánonjog – az egyház által alkotott vagy szankcionált olyan szabályok összessége, melyek az egyház rendjének és céljának biztosítása érdekében tagjainak jogait és kötelességeit meghatározzák. A középkorban több világi kérdést a hatáskörébe tartozónak tudtak

(keresztelkedés, házasság) kápolnaispán – a királyi kápolnának, a királyi káptalanoknak a feje, a királyi udvar tisztségviselője, az uralkodó bizalmi embere. Prépost vagy püspök káptalan – kánonok szerint élő klerikusokból – a kanonokokból – álló világi papi testület. kapuadó – lásd. kamarahaszna karmeliták – eredetileg remeterendi szerzetesek. Nevüket a Szentföldön levő Karmelhegyről kapták IX Gergely 1129-ben a kolduló rendek közé sorolja karthauziak – Szt. Brúnó reims-i kanonok alapította, aki a simónia és az erkölcsi romlás ellen szállt harcba Szigorú hallgatás, durva szőrcsuha viselése, hústól tartózkodás, gyógyítás, tudományos munka katonai segédnépek – a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó fegyveres népelemek. Nagyobb volt köztük a fegyveres középréteg, a fejedelem közvetlen irányítása alá tartoztak. I István mint határőröket telepítette le őket. kazárok – török nyelvű nép,

mely a K-európai sztyeppét a 7-10. századig a kezében tartotta kegyúri jog – olyan kiváltság, mely azt a személyt illette meg, aki valamely egyházi intézményt alapított v. megajándékozott Külön hely, nevük a templom falán keltjobbágyfiú – a kiemelkedő szolgálatokat teljesítő várnépek jutalmazásaként felemelték őket a várjobbágyok közé, s ez annak legalsó rétege. kenéz – a vlach és a vlach jogon telepített falvak elöljárója. Fő feladata az adó beszedése és a bíráskodás keresztelőegyház – püspök v. egy közösség (Szt Istvánnál 10 f alu) építethette, tulajdonjogot senki nem formálhatott rá, feladata a szentségek kiszolgáltatása volt kilenced – földesúri adónem, Nagy Lajos vezette be (1351). A gabona és a bortermés 9 tizede volt, melyet a földesurak jobbágyainak kellett fizetniük. kincstartó – pénzügyi tisztségviselő, Károly Róbert hozta létre, 1377-től a kincstár, az országos pénzügyek és a

pénzügyi igazgatás legfőbb vezetője. királyi ember – a különböző jogügyletek végrehajtásában segédkező személyek neve. klarisszák – a ferences rend női ága. Szt Klára alapította, szabályzatuk Szt Ferencét követi, de a közös birtoklást megengedi. kolduló rendek – a római-katolikus egyházban azok a szerzetes rendek, melyek koldulással, adományokból tartják fenn magukat. Birtokkal, vagyonnal nem rendelkeznek konvent – a középkorban szerzetestelepet jelentett. közjegyző – pápai vagy császári felhatalmazás birtokában, meghatározott formájú közhitelű okleveleket állítottak ki, melyeket kézjegyükkel hitelesítettek. köznemes – a nemesi társadalom szerényebb vagyoni helyzetű tagjai. különböző társadalmi rétegekből származtak, nagyobb részük a királyi serviensek közül került ki Örökölhető földbirtokkal rendelkeztek, királyi zászló alatt vonultak hadba, közvetlen kapcsolatban álltak a királlyal, aki

főbírájuk is volt. krónika – középkori történetírás műfaja. Jellegzetessége az időrendiség, az események előadása színes. Eseménytörténet kizárólagossága, a történeti összefüggések figyelmen kívül hagyása. kunok – valószínűleg K-Ázsiából származnak, a 11. századtól szállásterületük az Urál folyótól az Al-Dunáig terjedt. Vereséget szenvedtek a mongoloktól, ezután bejönnek Magyarországra és lassan beolvadnak künde – a szakrális fejedelem címe a magyaroknál, a törzsszövetség korában lancea regis – királylándzsa, hatalmi jelvényként használt díszfegyver a magyar királyság első századában. lándzsásnemes – a Szepesség területén élő határőrök, idegen eredetükre utal nagyfokú autonómiájuk. Kezdetben személyesen vonultak hadba, később 10 lándzsást kellett kiállítaniuk lazariták – a betegek, zarándokok ellátására szerveződött jeruzsálemi szerzetesrend. 1120-ban átalakul

lovagrenddé (johanniták), s azok a szerzetesek, akik nem értettek egyet ezzel, megalakították a Szt. Lázár Rendet leánynegyed – a lányok része az apai örökségben, 1222 után legátus - pápai követ, az egyházfői érdekek érvényesítésére alkalomszerűen vagy állandó jelleggel igénybe vett eszköze. legenda – a szentnek tartott emberek erényeit bemutató, a földi ember szemét a túlvilágra irányítani akaró írásmű. Hármas szerkezet: élete, szenvedése, csodák jegyzéke levirátus – a patriarchális társadalom azon szokása, hogy az özvegy az elhunyt férj testvéréhez vagy közeli rokonához ment feleségül. liber – a libernek nevezettek alkották a jogilag egységes nemesség és jobbágyság magvát. Eredetileg a szabad magyarok összességét jelentette libera villa – szóban vagy írásban megadott kiváltságokkal rendelkező település. Nem lehet pontosan meghatározni, a szabad (kiváltságolt) falutól a városig értelmezhető a

jelentése. libertinus – Szt. Istvánnál a szolga-felszabadítással teljes szabadságot nyert servus, később azoknak a servusoknak az elnevezése, akiket földre ültettek Az úr tulajdonai maradtak, el lehetett őket adni, de önállóan gazdálkodtak, elismerték házasságukat, megválthatták magukat. magánegyház – a földesúr saját birtokán alapított egyházat ~ának nevezte, melyet tartozékaival együtt saját tulajdonának tekintett, s azt örökíthette vagy eladhatta. mansio – a 11-12. században ház illetve háznép jelentésben használták, később ez lett az adózási egység, a 14. században a jobbágytelek mezőváros – olyan településforma, amely széles átmenetet képez a falu és a város között. Valamely földesúr tulajdonában állt Gazdaságilag város volt, lakói azonban jogilag jobbágyok maradtak miles – fegyveres vitéz, katona, lovag. Szt István a szabadok 3 r étegét különbözteti meg: vulgaris, miles, comes. Vagyonilag

kicsivel a vulgarisok fölött álltak nádor – a legmagasabb udvari ill. rendi méltóság Magyarországon Eleinte gazdasági jellegű feladatai vannak, továbbá az udvarnokok bírája, a milesek parancsnoka. Később országos jellegű bírói joghatóság nemesi vármegye – a királyi vármegyéből alakult ki a 13. század végén Tulajdonképp a területén birtokos nemesek önkormányzattal bíró szervezete. Állandó hatóságát az alispán és a szolgabírók alkották. német lovagrend – a Szentföldön a németek által 1198-ban alapított lovagrend. Katonai tevékenységük mellett betegápolással is foglalkoznak, hármas fogadalom: szegénység, nőtlenség, engedelmesség. II András hívta be őket 1211-ben a Barcaságba, majd 1225-ben kiűzte őket, mivel önálló állam alapítására törekedtek. nemzetség – olyan csoport, amelynek összetartozás tudata a vélt vagy valós közös őstől való vérszerinti származáson alapul. nomadizmus – a

termelés állattartó formájának rendszeres elmozdulással járó változata. nyestbőradó – a Dráván túli terület királyi adója, melyet még az adott terület nemességének is kellett fizetnie 1351-ig. obszervánsok – a ferences rend egyik családja, szigorúbb regulák. országbíró – a királyi udvar székhelyén a nádor mellett ítélkező, 2. állandó jellegű bíró, később hatásköre minden lakosra kiterjedt. ősiség – a fiúörökös nélkül elhalt nemes után nemzetsége örököl (a leánynegyed kiadása után), ha egyáltalán nincsenek rokonok a birtok a királyra száll vissza. Csak ingatlanra érvényes pálosok – az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. 1225 körül alapították, s 1308ban engedélyezték számukra a Szt Ágostoni Regula követését, ezután kezdték magukat Szt Pálról elnevezni. pápai tizedjegyzék – a pápák által a S zentföld felszabadítására, valamint az egyház központi költségeire kivetett

adók beszedéséről készült részletes jegyzékek. patrocinium – védőszent. Azon szent vagy szent titok neve, akinek tiszteletére a templomot vagy kápolnát felszentelték perjel – elöljáró, a szerzetesek egyik vezetőjének a neve. Bizonyos szerzetesrendekben önálló házfőnök, másoknál az apátot követő méltóság, a kolostor gazdasági ügyeiért felelt placetum regium - az államnak az a joga, amely szerint a római pápának az országba küldött minden iratát, és viszont az országból a pápához vagy hivatalaihoz küldött iratait az állam megvizsgálhatja abból a szempontból, hogy tartalmuk nem irányul-e az állam törvényei ellen. plébánia – olyan templomok, ahol az egyházi szolgálatot nem a püspök, hanem egy pap végzi el, akinek neve plébános. poroszló – a szláv „jelen lenni” szóból alakult ki, az írásbeliséget megelőző, intézményesített szóbeliség közhitelű tisztségviselője. Egy személyben volt hatósági

megbízott és tanú praedium – a földesúr gazdasági üzemét, szolgái munkáján alapuló házigazdaságát, és a mellette lévő épületekből álló települést jelentette. premontreiek – Szt. Norbert alapította szerzetesrend, a szerzetesélet mellett lelkipásztori feladatokat is vállaltak, a Szt Ágostoni Regulát követték prépost – 1. az apát helyettese, ő a káptalan feje, ő hívja össze 2 Magyarországon a premontrei monostorok vezetője primogenitura – az öröklési jogban az elsőszülöttet illető elsőbbség. püspök – a pápa fősége alatt a legmagasabb egyházi rend viselőjeként, valamely egyházmegye vezetője, lelki hatalmat gyakorol. sedria – az úriszék feljebbviteli fóruma a 14. századtól serviens regis – a királynak szolgáló személy, azon szabad jogállású vagyonos elemek, akik a 13. s zázadtól a magánföldesúri függés elkerüléséért és az uralkodó réteghez tartozás jogi elismertetéséért folytattak

harcot. servus – szolga, az alávetett népesség legnépesebb csoportja. soltész – olyan személy, aki az általa végzett betelepítésért cserébe, az általa telepített falu bírája, a földesúri adó behajtója lett. Tisztsége örökölhető stefaniták – II. Géza által a johannita és a templomos lovagrend mintájára alapított, Szt Ágoston Reguláját követő, önálló magyar ispotályos kanonokrend. 1187-ben II Orbán hagyta jóvá és látta el kiváltságokkal. szabadispánság – egyes földesuraknak az a királyi privilégiumon alapuló örökös felhatalmazása, hogy birtokuk határain belül, bárkin, aki köztörvényes bűnt követett el, ők hajthatták végre a halálos vagy csonkításos ítéletet. székelyek – túlnyomórészt Erdélyben lakó, vitatott eredetű, magyar nyelvű népcsoport. Határőri feladataik voltak, ezért cserébe közig., bíráskodási és adózási autonómiát élveztek székelyispán - a székelyek legfőbb katonai,

közigazgatási és bíráskodási elöljárója. A király nevezte ki, de sohasem a székelyek közül. szolgabíró – a 13. század elején így nevezték egy megye királyi servienseinek választott bíráit, a nemesi megyében pedig annak legfontosabb választott képviselőit (ált 4) Az ispánnal és az alispánnal együtt képviselték a megyét és alkották annak törvényszékét tárnokmester – királyi tisztségviselő, kezdetben a tárnokok felügyelője, szűk bírói hatásköre is van. Később az államháztartás tényleges feje, az ország pénzügyi és gazdaságpolitikájának irányítója templomosok – 1128-ban, Jeruzsálemben francia lovagok által alapított lovagrend. Fő feladatuknak a pogányok elleni harcot tekintették, Szt. Benedek Regulája szerint éltek, hármas fogadalom tized – egyházi adó, melyet Magyarországon a gabona és a bor után szedtek, annak 1/10-e. A megyés püspököt illette törvénynapok – olyan országos jelentőségű

bíráskodási alkalmak, melyeken a különböző jogállású társadalmi rétegek egyedileg nem rendezhető sérelmeinek orvoslására nyílott lehetőség. törzs – olyan szociológiai értelemben vett nagycsoport, mely elsősorban politikai keret. Több nemzetség egy politikai keretbe történő szervezése. törzsszövetség – több törzs egyetlen politikai keretbe történő szervezése. udvarnok – a királyi udvari birtokszervezet legnagyobb létszámú népeleme. A királyi udvar napi élelmezését biztosították. Vezetőjük és bírájuk a nádor urbura – bányabér. A király által kiváltságolt bányászok fizették, a kitermelt arany után 1/10-ed, az ezüst után 1/8-ad részt. úriszék – földesúri jogszolgáltató törvényszék. Hatásköre a joghatósága alá esőkre terjedt ki Bármely földesúr tarthatott ~et és a városok is vajda – a középkori Magyarországon a külön kormányzatnak számító erdélyi vajdaság legfőbb méltósága.

A király nevezte ki, a királyi hatalom megtestesítője: katonai, bíráskodási és közigazgatási jogkörrel várjobbágy – a királyi várszervezet legkedvezőbb helyzetben levő tagjai. A várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma alá tartoztak, fejenkénti hadkötelezettség várnép – a királyi várszervezet eltartására rendelt szolga jogállású népesség. Egy részük hivatás-, többségük alkalomszerűen katonáskodott