Biológia | Tanulmányok, esszék » Edward T. Hall - Rejtett dimenziók

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók I. A térérzékelés. Távolságérzékelô szerveink: A szem, a fül és az orr .A világot mint olyant, soha nem ragadhatjuk meg, .csak az érzékszerveinket érô fizikai hatásokat észleljük F.P Kilpatrick Az anatómia, fiziológia, és az állati viselkedés tanulmányozása során megismert ötletes alkalmazkodási mechanizmusok azt sugallják, hogy e mechanizmusok mindegyike a Föld egy-egy adott pontján való élésre tett alkalmassá egy-egy adott állati szervezetet. mindenállat a maga szubjektív egyedi világában él. Ezt a világot a külvilágból érkezô információk építik fel olyan formában, ahogyan azt az állat érzékszervei az információkból kiszürik. H.W Lissman E két idézet kiemeli az érzékszervek jelentôségét: Ezek a szervek alakitják ki azt a sokféle érzékleti világot, amellyel az egyes organizmusok élnek. Ha meg akarjuk érteni az embert tudnunk kell érzékelôrendszerei müködésérôl is,

hogyan módosítja a kultúra az érzékszervek szolgáltatta információkat. A teljes emberi érzékszervek két kategóriába oszlanak: 1. Távolságérzékelôk – a távoli tárgyak vizsgálatára – a szem, a fül és az orr 2. Közvetlen érzékelôk – a testközelben levô tárgyak vizsgálatára – a tapintás világa – bôrünk, hártyáink, izmaink. Az osztályozás tovább bontható. Pl: a bôr, a tapintás fô érzékszerve, a hôfelvételt-hôleadást is érzékeli, regisztrálja a sugárzó és vezetett hôt. A bôr tehát nemcsak a közvetlen érzékelôk, hanem a távolságérzékelôkhez is besorolható. A tapintórendszerek egyidôsek az élettel. Az élet egyik alapfeltétele az érintési ingerekre adott reakció. Az ember legdifferenciáltabb és legkésöbb kialakult érzéke a látás Vizuális és auditív tér Nem tudjuk pontosan, mennyivel több információt szolgáltat a szem, mint a fül. Ugy kaphatunk mégis valamiféle általános képet, ha

összehasonlítjuk a szemet, ill. A fület az agyközpontokkal összekötô idegek erôsségét. A látóideg kb 18-szor annyi idegsejtbôl áll, mint a hallóideg, ezért feltételezhetjük, hogy legalább ennyiszer több információt is továbbít. Az emberi fül segédeszközök nélkül is hatásos érzékszerv. Mintegy 6-7 méteres körzetben mondható hatékony információgyüjtônek. Kb 30-35 méteres távolságból még folytatható egyirányú kommunikáció, persze valamivel lassúbb ütemben. A segédeszközzel nem növelt teljesítményü szem viszont hihetetlen mennyiségü információt továbbít mintegy 100 méteres hatósugarú körbôl, és emberi kapcsolat puszta szemmel még 1,5 km-es távolságból is viszonylag könnyen fenntartható. A fülben, ill a szemben ingerületet kiváltó impulzusok sebességben és minôségben is különböznek. A szem és a fül hatósugarát kiterjesztô eszközök bonyolultsági foka is a két rendszer

információtömeg-különbségét tükrözi. Oriási a külöbség a hang- és a képreprodukálás minôsége között. Ma már olyan tökéletes hangtovábbító készülékeket gyártanak, amelyek torzítása kisebb, mint az emberi fülé; a továbbított kép ezzel szemben aligha több, mint agy ügyefogyott emlékeztetô a valóságos látványra. A két érzékelôrendszer az általuk hatásosan vizsgálható tér méreteiben is eltér egymástól. Aligha észlelhetnénk pl. fülünkkel egy 400 méter messzeségben felállított hangterjedési akadályt A látásunkat korlátozó magas fal esetében már más a helyzet. A vizuális tér tehát más jellegü, mint az auditív tér. A vizuális információ általában egyértelmübb, összpontosítottabb, mint az auditív. Ez alól a vak ember hallása a legfontosabb kivétel, aki megtanul szelektívebben figyelni. (A denevér szintén összpontosított hangok világában él)(A delfinek nagyfrekvenciájú hanghullámokat

használják fel a tájékozódásra.)(A hang vízben 4-szerte gyorsabban terjed mint a levegôben.) Néhány adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy az auditív tér méretei hatással vannak az emberi teljesítôképességére. JW Black tanulmánya arról ad számot, hogy egy terem méretei és visszhangtulajdonságai közvetlen hatással vannak az olvasó ember olvasási sebességére. Az emberek lassabban olvasnak nagyméretü termekben, ahol a rezonancia ideje is hosszabb. Az akusztikai tér minôsége iráni angol érzékenységet ragyogóan szemlélteti a 2.világháborúban elpusztult Coventry katedrális újjáépítése, melynek során Sir Basil Spence sikeresen mentette át az új épületbe az eredeti katedrális atmoszféráját. Az volt a meggyôzôdése, hogy egy katedrális jellegét nemcsak vizuális, hanem akusztikai sajátságai is ôrzik. Térérékelésünk nem korlátozódik az érzékelhetô dolgoka: az is lényeges eleme, amit ki akarunk szürni belôle.

Különbözô kultúrákban nevelkedett gyermekek felnôtt korukban – anélkül, hogy tudatosulna bennük – az információk más-más csoportját szürik ki. A japánok pl. a vizuális érzékelést igen differenciáltan szabályozzák, az akusztikai hatások szürését azonban egyszerü papírfalakra bízzák. A németek és a hollandok vastag falakkal szigetelik el a hanghatásokat. (Ha két azonos méretü szoba közül az egyik jó, a másik gyenge hangszigetelésü, az érzékeny német erôsebben tud koncentrálni az elôbbiben; úgy érzi jobban egyedül van.) A szaglási tér Szaglókészülékünk rendszeres használata szempontjából az amerikai ember kultúrálisan fejletlennek tekinthetô. Az amerikai ember csaknem szagtalan, de ugyanakkor a kellemes illatoktól is mentes térben mozog. Emlékezete is szegényesebb, mert a szaglás sokkal mélyebb emlékeket ébreszt, mint a látás és a hallás. A szaglás kémiai alapjai A kommunikáció egyik legôsibb és

legfontosabb közege a szag. A szagok elsôdlegesen vegyi jellegü jelenségek, a szaglást ezért kémiai érzékelésnek is szokták nevezni. Nemcsak az egyedek megkülönböztetésére szolgál, hanem egyes organizmusok emocionális állapotát is felismerhetôvé teszi. Az állatvilágban segít a táplálékszerzésben A nemi illatok óriási hatása mindenki elött ismeretes (pl. tüzelô szuka; selyemlepke pl 4-5 km-rôl megérzi társát. A svábbogárnak 30 molekulányi mennyiség elegendô a nôstény szexuális illatából, hogy a hím izgalmi állapotba kerüljön.) A sürübb közeg pl. tengervíz többnyire még hatásosabbá teszi a szagokat De a ritka közegben, mint amilyen a légkör magasan a Föld színe felett, a szaglás átadja helyét a látásnak. A szaglás elsôsorban tehát a kapcsolatteremtés eszköze és jelzô- üzenetközlô rendszerként is müködhet. Az illatanyagok termelése, elválasztása(exokrinológia) és a testben lezajló kémiai

szabályozás(endokrinológia) közötti kölcsönhatás csak a legutóbbi évek során vált ismertté. A vegyi kommunikáció kiválóan alkalmas arra, hogy egészen speciális reakciókat váltson ki. A hormonok utján továbbított vegyi üzenetek csak bizonyos meghatározott e célra elôre programozott sejtekre hatnak; a közvetlen szomszédságukban levô többi sejt nem reagál a hormonokra. A test vegyi utasításközvetítô rendszere sokszorosan bonyolultabb és szervezettebb, mint az ember extenziószerüen kifejlesztett közlési rendszerei. Extenzió: az élôlénynek arra a „kiterjesztésére“ utal, amelyet érzékelése, érzékszervei biztosítnak számára. Az egyedek viselkedését összehangoló legfontosabb – sokszor egyetlen – tényezô a vegyi kommunikáció. A biológus Bonner ezt mondja: „édekelni kezdett bennünket az amit a sejtcsoportok közötti beszélgetésnek nevezhetünk. Vagyis a csevegés szintjét a sejtektôl, a több sejtbôl álló

organizmusokra tettük át. Ma már úgy tetszik, hogy azonos jelegü kommunikáció zajlik mindkét szinten.“ Sokféle vegyi üzenetet, továbbítást, hírközlést ismerünk. Vannak pl olyanok amelyek jelentôs idôközt áthidalva az utódokat figyelmeztetik egy elôdjükkel történt szerencsétlenségre. Hediger pszichoanalitikusa azt állította, hogy 2-3 méter távolságból is képes fölismerni páciensein az ingerültség szagát. Dr. Kathleen Smith pszichiáter kisérlete: a patkányok meg tudják különböztetni a szkizofréniásokat, a nem szkizofréniásoktól. Az emberi szaglásról Külföldön utazgató amerikaiakra különös hatással vannak a mediterrán országokban használatos erôs illatszerek. Az arabok érzékelik az emberek szándéka és szaga közötti összefüggést. (Az arab házasságközvetítô sokszor szaglás után közvetít) Rálehelés – araboknál szokás, amerikaiaknál tilos. (Ha valaki egy európai falu, vagy város utcáin sétál

orra tájékoztatja, mi történik a közelben pl.: pékség, kávé, füszerek, mosott ruha) Az efféle szaglási ingerek életkedvünket fokozzák; az illatok váltakozása,keveredése nemcsak térbeli tájékozódásunkat segíti, de mindennapi életünk savát-borsát is megadja. II. A térérzékelés. Közvetlen érzékelôk – a bôr és az izmok Wright építômüvész nagyrészt annak köszönhette sikerét, hogy felismerte milyen sokféleképpen érzékelik a teret. A Tokióban épült Imperial Hotel éllandó vizuális, kinesztétikus és taktilis ingerekkel figyelmezteti a nyugati embert, hogy más, az övétôl sokban különbözô világba érkezett. (változó magasságszintek, miniatür arányok, falba süllyesztett kis csigalépcsôk) Az építész a térérzékelés jelentôségét kívánta hangsúlyozni: személyes kapcsolatot teremtett az ember és a falfelület között. A régi japán kerttervezôk is megéreztek valamit a kinesztétikus térérzékelés és

a vizuális térérzékelés összefüggéseibôl. A vizuális teret a kinesztétikus hatások kiemelésével teszik tágasabbá. A japán kert nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem foglalkoztatja az izomérzékelést is. (figyelni kell a lábára és a fejére nehogy bebassza valamibe) Belsô tér kihasználás: a japánok üresen hagyják a szobák sarkait és mindent a szoba közepére helyeznek. Az európai ember kitölti a sarkokat, bútorait a falakhoz állítja Rejtett zónák az amerikai hivatali helyiségekben Hogyan reagálnak az emberek a „hivatali térre“? Hogy az ember munkavégzése közben lehetôleg ne ütközzön bele senkibe és semmibe. Egy interjúalany (nô) sok hivatali helységben dolgozott, sok térbeli tapasztalattal, megállapította; mindig azonos távolságra tolta székét az asztaltól és ha hátradôltében érintette a falat, szüknek érezte az irodát, ha nem érintette, tágasnak. Az amerikai hivatlnak 3 „rejtett“ zónája van: 1. A

közvetlen munkaterület: az íróasztal lapja és a szék 2. Azok a pontok, amelyek az ülô hivatalnok kartávolságán belül vannak 3. Az a terület, amelyet a székét hátralökô hivatalnok foglal el, amikor kissé el akar távolodni munkájától anélkül, hogy felállna. Amelyik helyiség csak az elsô zónában biztosít mozgást, szubjektíve zsúfoltnak minôsül. A második pontban megfogalmazott irodát kicsinek, a harmadikat tágasnak érzik a dolgozók. Az építészeink, és tervezôink alkotta épöletekben zajló mindennapi életnek fontos faktora a kinesztétikus tér pl.: egy amerikai szélloda: a szobák többsége túlságosan szük, az ember beleütközik a bútorokba. Ha megkérünk egy amerikait, hasonlítson össze két azonos méretü, ugyanazokkal a bútorokkal de máshogyan berendezett szobát, bizonyára azt mondja majd nagyobbnak amelyik több mozgás szabadságot biztosít. A termikus tér Bizonyos idegek, az un. Proprioceptorok, vagyis az izmok

és az inak feszültségi állapotát érzékelô szervecskék ingerületet továbbítva arról tájékoztatják az embert, mi is történik, amikor izommunkát végez. Egy másik izomcsoport, az exteroceptorok csoportja a bôrbe van ágyazva; ezek közvetítik a központi idegrendszer felé a hideg-, meleg-, tapintási és fájdalomingereket. A kinesztétikus tér minôségileg különbözik a termikus tértôl Bôrünk például nagy mennyiségü sugárzó hôt (infravörös sugarakat) képes kibocsátani, de ugyanakkor nagyon gyenge sugárzó hôt is képes érzékelni. Az embernek jól müködô adó-vevô berendezése van érzelmi állapota közlésére: testének bizonyos pontjain érzelmei függvényében változik a bôr hômérséklete: „felizgulás“, elpirulás. Müszerek a hôhatás tanulmányozására – infravörös detektorok és kamerák. Ezek a müszerek beváltak a szemmel nem érzékelhetö jelek vizsgálatánál is. RDBarnes megfigyelései: Az emberi test

sugárzó hôjét megjelenítô infravörös fényképfelvételek alapján. A müszerek azt a tényt is megerôsítették hogy a gyulladt testrész több fokkal melegebb a többi testfelületnél. A vérkeringést akadályozó elzáródásokat és bizonyos betegségeket pl emlôrákot szintén ki lehet mutatni termografikus technikával. A testfelületen megnövekedett hômérsékletet 3 féleképpen érzékelhetjük: 1. Bôrünk hôérzékelôivel kellô közelségbôl, 2, Erôsödô szaghatásokról 3. Vizuális megfigyeléssel W.MMasters szex-kutató 1961-ben színes diaképekkel mutatta ki , hogy az altest hômérséklet-emelkedése a nemi izgalom egyik legkorábban jelentkezô tünete. Zsufoltságélmény: Ha sok ember zsófolódik össze egy szük teremben és a tömeg hôje nem tud eloszlani és ezért emelkedni kezd a hômérséklet, bizonyos láncreakciók indulnak meg. A melegben a tömegnek tehát tágasabb térre van szüksége. Az ember negatív módon reagál az övétôl

eltérô hôsémákra. A pajzsmirigy hormontermelése nagymértékben befolyásolja a hidegérzékelést. A nem, a kor és a test egyedi biokémiai sajátságai is fontos szerepet játszanak. A hôszabályozás központja – mélyen az agyban székel; müködését a hipotalamusz szabályozza. A kultúra is belejátszik A nyelv is bôvelkedik a hômérséklettel kapcsolatos kifejezésekben (fagyos hangulat, heves viták). Saját testünkön is lemérhetjük, hogyan reagálunk a mások és a magunk testében lejátszódó hômérsékleti állapotválltozásokra. A vak kisérleti alanyaink megérzik a tárgyak sugárzó hôjét A tapintási tér Látási és tapintási érzékelésünk összefonódik egymással. Bracque, a festômüvész: a „tapintási“ tér elválasztja a szemlélôt a tárgyaktól, a „látási“ tér pedig a tárgyakat különíti el egymástól. JGibson pszichológus különbséget tesz az aktív tapintás (taktilis vizsgálódás) és a passzív tapintás

(amikor bennünket érintenek) között. A kisérleti alanyok felismerésben aktiv tapintással 95%-osak voltak, passzív tapintással viszont csak 49%-osak. Az érzékelés két különbözô világáról ír: 1. látási orientációjú 2 tapintási orientációjú A zsúfoltságról: Abszolút nullának, a skála kezdôpontjának az az állapot tekinthetô, amikor az emberek annyira össze vannak zsúfolva, hogy moccani sem bírnak. E pont felett a rendelkezésre álló tér vagy szabad mozgást biztosít vagy nyomakodni leszünk kénytelenek. Hogy az egyes emberek hogyan fognak reagálni a tülekedésre, az attól függ, milyen mértékben képesek elviselni az idegen emberek érintését. A felület: Csaknem kizárólag tapintással érzékeljük. Az összes érzékeink közül a tapintás a legszemélyesebb. Az ember kapcsolatát környezetével érzékelô-szervrendszerének a müködése határozza meg. Az ember térérzékelése szorosan összefügg önmaga érzékelésével.

Az emberi éntudat, látási, kinesztétikus, tapintási és hôérzékelési aspektusokból tevôdik össze; ezek kifejlôdését a környezet gátolhatja, vagy serkentheti. III. A látási tér A látás alakult ki a legkésöbb, ez a legbonyolultabb érzékünk. Szemeink sokszorosan több adatot szolgáltatnak az idegrendszernek, mint a tapintó, vagy hallószerveink. Az ember szeme több funkciót tölt be; szeme teszi képessé arra, hogy 1. távolról is felismerje táplálékát, társait 2. ismeretlen terepen is biztonságosan közlekedjen 3. szerszámokat készítsen, gondoskodjon magáról és másokról, és információkat szerezzen mások érzelmi állapotáról A szemnek információgyüjtô és információközvetítô funkciója van. (tekintetünk tud büntetni és bátorítani). A látvány szintézise Látás közben tanulunk, de az, amit tanulunk, visszahat látásmódunkra. Innen az ember páratlan alkalmazkodóképessége; ezért tudjuk hasznosítani korábbi

tapasztalatainkat. J.Gibson pszichológus a retinán létrejövô képet „vizuális mezônek“, a látásérzetet pedig „vizuális világnak“ nevezi. A térben mozgó embr szervezete, pontosabban az idegrendszere által felfogott információkra van utalva, hogy stabilizálhassa vizuális világát. A környezeti információ hiányában sok ember elveszíti kapcsolatát a világgal és hallucinálni kezd. Berkeley püspök már jó 250 éve lefektette a modern látásérzékelés elméleti, fogalmi alapjait. Szerinte az ember a távolságot valójában több érzéke és korábbi tapasztalatai kölcsönhatásából állapítja meg. Ugy vélte, hogy „látásunk közvetlenül nem érzékel mást,csak fényt, színeket és alakzatokat; hallásunk is csak zörejeket fog fel.“ Pl: Kocsizörejeket hallván, csak zörejeket hallunk és tudatunkban azonosítjuk hogy ez egy kocsi. Az ember tehát képes rá, hogy hallási érzékletei mellé beillessze a hiányzó vizuális

részleteket. Berkeley azt is tagadja, hogy közvetlenül látjuk a távolságot Pl: tegyük fel, látásommal valami homályos figurát érzékelek, nem tudom mi az, kb. egy mérföldre becsülöm a távolságot; közeledvén hozzá a jelenség változik és mire odaérek nyoma sincs annak amit kezdetben láttam. A nyelvészektôl tudjuk, hogyha a beszédhangokat részletesen elemezzük gyakran szinte lehetetlen ées határt vonni az egyes hangok között. (Az utazókkal nemegyszer megesik, hogy idegen országba érkezvén nem értik az ott élôk nyelvét, pedig otthon megtanulták.) Sokan zavarba ejtônek tartják, hogy nincs két ember, aki - természetes körülmények között – ugyanazt látná (és tényleg nincs, mert mindnyájan aktiv módon látunk), mert az annyit jelent, hogy az emberek nem azonosan viszonyulnak az ôket körülvevô világhoz. A nôk és a férfiak gyakran merôben más érzéki világban élnek. A látás mechanizmusa A retina 3 különbözô

területbôl tevôdik össze: látógödör(fovea), sárgafolt, és a perifériális látást biztosító terület. Mindhárom más-más funkciót tölt be Igy azután az ember lényegileg háromféleképpen lát. A látás e háromféle módja egyidejü és nagy átfedés van közöttük, ezért normális körülmények között nem különülnek el élesen. A látógödör egy kis körkörös mélyedés a retina középpontjában. Kb: 25 ezer színérzékeny csapocskát tartalmaz, melyek mindegyikéhez egy-egy idegrost csatlakozik. A látógödör sejtjeinek sürüsége rendkívül nagy Az ember rengetegféle tevékenység végzésére teszi alkalmassá a foveális látás: cérnabefüzés. Enélkül nem volna tudomány, se technika. A foveát az un. Sárgafolt színérzékeny sejtekbôl álló ovális test formájában veszi körül A sárgafolt-látás is éles, bár nem annyira mint a látógödöri, mert ennek a sejtjei lazábban helyezkednek el. A sárgafolt szolgál az

olvasásra is Perifériás látásról beszélünk, amikor a szemünk sarkából követünk valailyen mozgást. A retina középpontjától távolodva rohamosan vátozik a látás jellege és minôsége. Csökken a színlátóképesség. A téri látás Gibson cáfolja a hagyományos felfogást, mely szerint a mélységérzékelést elsôdlegesen a két, egymást fedô vizuális mezô okozta sztereoszkopikus hatásnak volna köszönhetô. „A mélységérzet nem az érzékelések gyümölcse, hanem egyszerüen a vizuális tapasztalás dimenzióinak egyike.“ Nem vitás, kis távolságokban a sztereoszkopikus látásnak is van szerepe a mélységérzékelésben. Gibson felismerte és elkülönítette a háromdimenziós vizuális világ alkotóelemeit. Amerikai: lineális perspektivikus ábrázolás Kínai és japán – egészen másként jelképezik a mélységet. A keleti müvészet a nézôpontot mozdítja el, míg a jelenetet rögzítettnek tekinti. A nyugati müvészet

általában pontosan a fordítottját müveli A nyugati ember a tárgyakat érzékeli, a közöttük levô teret nem. Japánban a teret érzékelik, és közbensô intervallum névvel illetik. IV. A müvészet, mint az érzékelés kulcsa Amerikai művész Grosser: A portrét pszichológiai közelsége különbözteti meg az összes többi festménytől. A festő és modellje közötti távolságot 120- 270 cm-ben adja meg A festő ilyenkor elég közel van ahhoz, hogy erőlködés nélkül lássa modellje legfontosabb formáit, és eléggé távol, hogy a formék rövidülése ne okozzon nagy gondot. Grosser beszél az érintési és azon túli távolságról, a test melegéről, a vizuális részletekről és a torzulásról, ezek lennének a bizalmas közelség ismérvei. A képzőművész tehát nemcsak a kultúra szorosabban vett értékeit kommentálja, hanem azokat a mikrokulturális eseményeket is, amelyekől ezek az értékek termtődnek. A kortárs kultúrák

ellentétes vonásai E. Carpenter antropológus, F Varley festőművész, R Flaherty fényképész, az eszkimók művészetével foglalkozott. Az eszkimók érzékelésének a világa egészen más, mint a miénk A sarkvidéken gyakran nem látható az eget és földet szétválasztó horizont. ”A kettő teljesen egybeolvad. Nincsenek közepes távolságok, nincs perspektíva, nincsenek körvonalak, csak ködbe vesző, szél kergette hópelyhek, határtalan világ.” Az eligazodásnál nem tényleges tárgyakról és pontokról van szó, hanem viszonylatokról, mondjuk a kontúrok, széljárás adhatnak információt. A művészet, mint az érzékelés története E. Carpenter, M McLuhan, E T Hall azt próbálták kideríteni, hogy mi módon használják a művészek érzékelőképességüket. A festőművészeknél: a látástól függ minden alkotásuk, és ezeket le kell fordítani más érzékletek nyelvére.(Egy festmény nem reprodukálhatja közvetlenül a gyümölcs izét,

illatát.) A művész feladata, hogy elhárítsa a műve és a közönség között tornyosuló akadályokat. A művész egyik legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújtson a laikusnak a maga kulturális világképének megteremtésében. A képzőművészet olyan kommunikációs rendszer, amely szoros történelmi szálakkal kötődik a nyelvhez. Minden kor emberének érzéki világa kibogozhatatlanul összeszövődött a kor ezernyi más összetevőjével, olyan mélyen gyökerezik bennük, hogy csakis a kortársak érthetnék meg. Az elmúlt korok művészetének tanulmányozása két dologra taníthat bennünket: a.) megtudunk valamennyit arról, hogy mi magunk hogyan reagálhatunk a természetre, hogy milyen szerkezetűek a saját vizuális rendszereink és elvárásaink. b.) fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen lehetett a régi ember percepciós világa A legsúlyosabb kritika, mellyel az ember múltját magyarázó próbálkozásokat illethetjük, hogy ezek egytől

egyig a jelenkor vizuális világának szerkezetét vetítik vissza a múlt vizuális világára. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy a művészet lehetett az ember első próbálkozása a természet erőinek megfékezésére. Ha így igaz, akkor valójában minden festmény erőt adó vagy jó vadászatot hozó egyéni kreatív cselekmény volt, de semmiképpen nem nagybetűs Művészet. A. Dorner és S Giedion művészettörténészek, az érzékeléssel foglalkoztak Munkásságuk során, bebizonyították, hogy a művészi alkotások tanulmányozásával sokat megtudhatunk az elmúlt korok érzéki világáról, meg arról, hogyan változik az emberi percepció.(pl az ókori egyiptomiak egészen másként élték át a teret, mint mi.) A nyugati ember csak később kezdte térben látni önmagát. Hogyan lehetséges, hogy a görög szobrászat fejlettsége évezredekkel előzte meg a görög festészetet? (pl. Müron: Diszkoszvető ie 460-450) A görög szobrászat megragadta az

emberi mozdulat lényegét. A szobrászat Grosser szerint elsődlegesen taktilis, kinesztétikus művészet. Minden alkotásnak megvan a maga mérete Ha ezt megváltoztatjuk, minden megváltozik. A szobrot csak akkor értékelhetjük igazán, ha minden oldalról megtapogathatjuk, és szemügyre vehetjük. Súlyos hibát követnek el a múzeumok, amikor megtiltják a szobrok érintését. A reneszánsz a lineáris perspektívát vezette be a háromdimenziós tér érzékeltetésére, és ezzel egyes középkori térkoncepciókat megerősített, másokat elvetett. A reneszánsz festészet a tért statikusnak tekinti, elemeit egyetlen nézőpont köré szervezni nem más, mint kétdimenziós módon közelíteni a háromdimenziós térhez. A 17-18 században a barokkempirizmus dinamikusabb, összetettebb, lényegesen nehezebben szervezhető térszemléletet alakított ki. A Rembrandt-vásznak vizuális szempontból egész sereg paradoxont rejtegetnek. (pl az egyik önarcképe: szoros

összefüggés van a portré szemei és az arc többi része között, az egész fej életre kel, háromdimenzióssá válik, ha megfelelő távolságból nézzük.) Rembrandt tehát különbséget tett a látógödri, a sárgafolt- és a perifériális látás között. Hobbema a vidéki életet ábrázoló, aprólékos részletességgel festett nagyméretű képei számos, egymástól független jelenetből tevődnek össze. A nézőnek 70-100 cm-re kell megközelíteni őket, hogy minden jól szemügyre vehessen. Ekkor azonban kénytelen a fejét is minden irányba forgatni, hogy áttekinthesse a részleteket. Az impresszionisták, szürrealisták, absztrakttok és expresszionisták a különös világa megbotránkoztatta a nagyközönséget, mert szakítottak az átlagembernek a művészetről alkotott felfogásával. Gibson megkülönbözteti a tárgyakról visszaverődő környezeti fényt a sugárzó fénytől. Az impresszionisták felismerték a visszaverődő fény

jelentőségét Pl a rouni székesegyház homlokzatát ábrázoló Monet-festmények. Paul Klee az időt a térhez viszonyítja, és a mozgás közben változó tér dinamikus percepcióját próbálja megragadni. Chagall, Miro és Kandinsky tudják, hogy a tiszta színek-piros, kék és zöld- bizonyos távolságból a retina gyújtópontjába kerülhetnek, és a színezéssel csodálatos mélységérzetet lehet teremteni. V. A tér nyelve Az antropológusok közül F. Boas hangsúlyozta elsőként a nyelv és a kultúra kapcsolatát Összehasonlította két nyelv szókincsét, és kimutatta a főbb eltéréseket.(pl amerikai ember a havat pusztán az időjárás egyik tényezőjének tekinti, ezért csak két szó van rá a szókincsében: snow és slush, hó és latyak. Az eszkimó viszont számos kifejezést ismer a hóra) B. Lee Whorf azt állította, hogy az egyes nyelvek döntő módon befolyásolják az emberek érzékelésének belső világát. ”Részekre szabdaljuk a

valóságot, majd fogalomcsoportokba rendezzük, és az egyes fogalmakat egy bizonyos megállapodás értelmében ruházzuk fel többkevesebb jelentőséggel. E megállapodás mindenkit kötelez, aki ugyanazt a nyelvet beszél, szabályai az anyanyelv sémáiban vannak lefektetve.” A francia Antoine de Saint-Exupéryt, mint minden írót, foglalkoztatták a nyelv és a tér kérdései. ”Mi a távolság? Jól tudom, ami igazán érinti az embert, az soha nem mérhető meg, nem számolható ki. A valódi távolságnak sincs köze a szemünkhöz: csak a lélek érezheti át Értéke a nyelv értékében rejlik, mert a nyelv kapcsolja össze a dolgokat.” Érzékelés az irodalom tükrében A kommunikáció több síkon zajlik egyidőben, ami az egyik szinten lényeges az a másik szinten lényegtelen. M. McLuhan szerint a háromdimenziós vizuális perspektíva legkorábbi irodalmi leírását a Lear király-ban olvashatjuk: „Csak jer fölebb, Sir. Helyben vagyunk, megállj- Mily

borzalom. S szédítő ily mélységbe nézni le Középtájon varjú és csóka repdes, s kisebbnek látszik csaknem egy bogárnál.” Mark Twain írói egyéniségét többek között a tér torzítása fémjelezi: „Lassanként sikerült felzárkóznom az üstökös csóvája mögé.Lassanként feljebb jutottam a partjai mentén- mondjuk olyan százötven millió mérfölddel. Ahogy kivehettem az alakjából, még a derekáig sem jutottam.” A. S Exupérynek kiváló érzéke volt a személyes és bizalmas tér hatásai iránt: „Fölkelt, kinyitotta az ablakot, arcába csapott a szél.” Kafka A perben az észak- és dél-európai ember viselkedését hasonlítja össze. Konvenciói a szaglási térrel kapcsolatban:az olasz ezt is mosolyogva fogadta, s közben többször is idegesen tapogatta kékesszürke bajuszát. Nyilvánvalóan parfümözte, s az ember szinte kísértésbe esett, hogy közelebb menjen hozzá és megszagolja.” VI. A tér antropológiája: Egyfajta

rendezőmodell Proxemikai részterületek: 1. Infrakulturális, a viselkedésre vonatkozik 2. Prekulturális, fiziológiai vonatkozásokat taglal 3. Mikrokuturális, a proxemikai megfigyelések zöme erre tagolódik A mikrokultúra megnyilvánulásait tanulmányozó proxemika 3 aspektust különböztet meg: A tér kötött, részben kötött és kötetlen változatait. Az egyes szintek egymásra való vonatkoztatásának módszertani nehézségét a kultúra eredendő meghatározatlansága okozza. A kult meghat Annak a következménye, hogy a kulturális megnyilvánulások több szinten zajlanak egyidőben. Minden organizmus életében döntő szerepet játszik a redundancia, vagyis az, hogy az egyik érzékelési rendszer által szállított információt – hiba esetén – más rendszerek pótolják. Az emberi kultúra is nagy redundanciával dolgozik Ha nem így volna képtelenek lennénk kapcsolatot teremteni. A fogalmi modell és az osztályozási rendszer feladata az, hogy

kifejtse a közlés magától értetődő részeit, és jelezze a részek egymáshoz valóviszonyát. Az ember anyagi eszközöket hozott létre territóriumának kiterjesztéséhez, továbbá kialakította a határait jelző látható és láthatatlan jeleket. Mivel tehát a területiség viszonylag meghatározott, proxemikai szinten ezt a tértípust kötött térnek nevezték el. A kötött szerkezetű tér Az egyedek és csoportok tevékenysége megszervezésének egyik alapvető módja a kötött tér. A fogalomba beletartozik: a tér anyagi megnyilvánulásai, és a térben mozgó ember viselkedését irányító rejtett, belső formák. A nyugati világ házainak belső beosztása is térben szervezett. Más-más helyiségben zajlanak az egyes tevékenységek. Az európai házak szobáinak egészen a 18 századig nem volt külön meghatározott funkciója. A szobák neve is jelzi a rendeltetésüket: nappali, ebédlő A kötött tér és a személyiség, ill. kultúra

viszonyára a konyha a legjobb példa Az egymást akadályozó mikrorendszerek minden nőt halálra idegesítenek. Aki nem tud tájékozódni a térben: pszichotikus. Reflexsebességgel cselekedni vagy sokáig töprengeni teendőkön élet és halál kérdése is lehet. ( pl sztrádán a gépkocsivezetője) Régi rossz hagyomány, hogy az építészek munkájuknak csak vizuális vonatkozásaival törődnek – azzal, ami látható. Az emberek egy életen át magukkal hurcolják a kötött térről szerzett kisgyerekkori élményeiket. Az egyes kultúrák között az egyik legfontosabb különbség, hogy az emberi szervezet anatómiai és viselkedési sajátosságainak más – más vonásait hangsúlyozzák. A részben kötött szerkezetű tér H. Osmond orvos kimutatta a részben kötött tér és az emberi viselkedés összefüggéseit Megfigyelte, hogy bizonyos terek, pl. a vasúti várótermek távol tartják egymástól az embereket. Ezeket szociofugális térnek nevezte el Más

terek pl kávéházak asztalkái összehozzák az embereket. R. Sommer pszichológus olyan természetes elrendezésre keresett példát, amelyben különböző helyzetű emberek beszélgetését kísérhette figyelemmel.(kórházi asztal – 6 személy beszélgetése)-(az asztalnál ülők egymáshoz való viszonyában hat különböző távolság és orientáció lehetséges.) D F E A C B Sommer 50 beszélgetés-megfigyelést végzett. Így alakult: F-A típusú beszélgetés 2-szer annyiszor zajlott le, mint C-B típusú. C-D viszont csak harmada volt a C-B-nek Az asztal sarkán át csak a.) bizonyos jellegű társalgás folytatható b.) egymással egy bizonyos kapcsolatban álló partnerek között c.) erősen korlátozott kult körülmények esetén Ami az egyik kultúrában szociofugális tér az a másikban esetleg szociopetális. A szociofugális tér nem feltétlenül rossz, a szociopetális sem feltétlenül jó. Ami az egyik kultúrában kötött térelemnek

minősül, azt egy másikban részben kötöttnek tekintik és fordítva. A kötetlen tér Talán a legfontosabb az egyes emberek szempontjából, mert a másokkal való kapcsolatteremtésben szerepet játszó távolságokat soroljuk ide. A kötetlen térelemeket pontosan körül lehet határolni, és mélységes jelentőségük minden kultúra lényeges összetevőjévé avatja őket. VII. Távolságok az emberek között „Egy rőfnyi orromtól a tér meddig önnön határom él.” W. H Auden Hediger menekülési, kritikus, személyes és társasági távolságot különböztet meg. A menekülési és kritikus távolság – nagyon kevés kivétellel – teljesen eltűnt az emberi reakciók sorából. A személyes és társasági azonban jelen van Hogyan változik a hangerő a távolság függvényében? Ha nagyon közel vagyunk egymáshoz: suttogunk, a nagy távolságot kiabálással hidaljuk át. Társas érintkezésben: bizalmas, személyes, társasági és nyilvános

távolság (mindegyik közeli és távoli szakaszra bontható) Az emberek egymás iránt táplált pillanatnyi érzéseitől függ, hogy mennyire közelítik meg egymást. A tér dinamizmusa Az emberi térérzékelés dinamikus, mert cselekvéshez kötődik, vagyis, hogy mit lehet csinálni az adott térben. Személyiségtípus: vannak introvertált és extravertált, uralomra vagy egyenlőségre törekvő, appolói vagy dionüszoszi típusok Helyzeti személyiséggel is rendelkezünk, ez legegyszerűbb formáiban, a bizalmas, személyes, társas és nyilvános érintkezés során megnyilvánuló viselkedési árnyalatokat alakítja. A 4 távolságzóna tehát a: bizalmas, személyes, társasági, nyilvános Mindegyik közeli és távoli szakaszra tagolódik. Bizalmas távolság Lehetetlen nem észlelni valakinek a jelenlétét. Néha nyomasztó lehet (szaghatások, test melege.ezek egyértelműen jelzik, hogy egy másik test szférájába kerültünk) Bizalmas távolság –

közeli szakasz A szeretkezés, birkózás, vigasztalás.zónája Ilyenkor jelentkezik leginkább a fizikai kapcsolat. A távolságérzékelő szervek használata erősen korlátozott, kivétel a szaglás és a hő érzékelése. A legszorosabb érintkezés fázisában a bőr és az izmok kommunikálnak Bizalmas távolságban a vokális hatások alárendelt szerepet játszanak. Bizalmas távolság - távoli szakasz (Távolság: 15-45 cm) A fejek, combok, medencék nem érintkezhetnek könnyen, de kezünkkel elérhetjük és megfoghatjuk partnerünk végtagjait. A fej méreteit nagyobbnak látjuk, az arcvonásokat torzultnak. Ebben a távolságban már hangunknak is szerepe van, de normális körülmények között igen halkan vagy suttogva beszélünk. E távolságból érezhető a másik ember leheletének melege és szaga. Személyes távolság Személyes távolság – közeli szakasz (Távolság: 45-75 cm) A partnerek végtagjaikkal még megérinthetik egymást. Már nem torzultak

a vonások A tárgyak háromdimenziós jellege erősen hangsúlyos. A felületek anyaga is jól érvényesül Abból, hogy mekkora távolságot tartanak az emberek, viszonyukra, egymás iránt táplált érzelmeikre. Személyes távolság – távoli szakasz (Távolság: 75-120 cm) „Kartávolság” Olyan témákat szokás ilyen távolságból megbeszélni, amelyekben személyesen érdekeltek vagyunk. A fej méreteit normálisnak észleljük A hangerősségszint mérsékelt, a testhőmérséklet nem észlelhető. Társasági távolság Az arc bensőséges vizuális részletei többé nem észlelhetők Senki sem akarja megérinteni partnerét, ill. senki sincs felkészülve hasonló érintésre A hangerősségszint normális Némi különbség van a közeli és a távoli szakasz beszélgetési hangereje közt. Társasági távolság – közeli szakasz (Távolság: 120-210 cm) A fej méreteit normálisnak észleljük, amint távolodunk a vizsgált személytől, testének egyre

nagyobb része kerül foveális látásunk mezejébe. Ez a távolság személytelen ügyek megtárgyalására való, bár közeli szakaszában több személyes mozzanat van még, min távoliban. Társasági távolság – távoli szakasz (Távolság: 210-360 cm) A társasági távolság maximumán folytatott üzleti vagy társaság beszélgetés hivatalosabb jellegű. Az arc legfinomabb részletei nem láthatók A bőr, hajzat, fogak, ruházat jól látható Nem érezhető a testszag. Hosszabb beszélgetéseknél már fontossá válik a vizuális kapcsolat fenntartása. Ha ebben a távolságban elveszítjük társunk tekintetét, kirekesztjük őt, és a társalgás elakad. A hangerőszint észlelhetően magasabb Nyilvános távolság Nyilvános távolság – közeli szakasz (Távolság: 360-750 cm) A hangerő nagy, de nem maximális. MJoos „Formális stílus”-nak nevezi ezt a beszédmódot A bőr és a szemek apró részletei már nem láthatók. A fej méreteit jóval

életnagyság alattinak látjuk. Nyilvános távolság – távoli szakasz (Távolság: 750 cm-től) Nyilvános szereplés alkalmával bárkit megillet. 9-10 méterről elvesznek a normális hangerő közvetítette jelentésárnyalatok, csakúgy, mint a mimika és a mozgás részletei. Nemcsak a hangot, de minden más kifejezőeszközt is erősíteni kell. A kommunikáció nem verbális részének közvetítése szinte teljes egészében a gesztusokra és a testhelyzetekre hárul. A beszédtempó is lelassul. Miért csak négy távolság? Minden állat és ember is természetéből adódóan képes olyan tevékenységet kifejteni, amelyet egy bizonyos nagyságú terület birtoklásának a fogalma alatt foglalunk össze. E tevékenységük közben érzékeik segítségével tesznek különbséget az egyes terek és távolságok között. Négy fő kapcsolatkategóriát (bizalmas, személyes, társasági, közéleti) ugyanennyi tevékenységet és ezeknek megfelelő ugyanennyi

teret-távolságot találunk. Az ember térigényét egészen a legutóbbi időkig általában a testtérfogatával azonosították. A zónák közötti különbség csak akkor derült ki, amikor az amerikaiak olyan külföldiekkel kerültek érintkezésbe, akik másképpen használták érzékelő-képességüket, kiderült, hogy ami az egyik kultúrában bizalmasnak számít, az a másikban lehet személyes, vagy nyilvános. Egyszeriben fontossá váltak az aktivitás a kapcsolatok, a viszonylatok, az érzelmek, az érdekeltségek különféle zónái. Az embert elszomorítja, ha szűk térben kénytelen élni és dolgozni. Akarata ellenére olyan kapcsolatok rabja lesz, amelyek erős stresszhatást okoznak. A stressz fokozódásával a zsúfoltságra való érzékenység is növekszik, ennek következtében egyre ingerültebbek leszünk, egyre több térre lenne tehát szükségünk, és egyre kevesebb áll rendelkezésünkre