Történelem | Középiskola » A neoabszolutizmus kialakulása és a nemzeti ellenállás

A neoabszolutizmus kialakulása és a nemzeti ellenállás Miután a Szabadságharc az osztrák és orosz haderő együttes támadása miatt elbukott, HAYNAU véres önkényuralma következett (1849-1850). Ő véres bosszút állt a Szabadságharc vezetőin (1849. okt 6-án kivégeztette BATTHYÁNY Lajos magyar miniszterelnököt és a szabadságharc 13 vezető tábornokát). A Habsburg-birodalmat az 1847-es föderáció mintájára szervezték újjá, hazánk tartományi előjogokat kapott. A nemesi előjogokat megtarthatták a magyar nemesek. A Habsburg-udvarnál két nézet létezett akkoriban. Az egyik a birodalom föderalisztikus átszervezését akarta, legfőbb képviselőjük WINDISCHGRÄTZ. A másik egy centralizált összbirodalomban gondolkodott, melyben a német államnyelv, és a területeket azonos módon kormányozzák. Ez utóbbit a katonatiszti-államhivatolnoki réteg szorgalmazta élükön SCHWARZENBERGgel, majd az osztrák nagypolgárság is csatlakozott hozzájuk a

nagy, egységes birodalmi piac reményében. Ez volt a n eoabszolutizmus, mit SCHWARZENBERG halála után Alexander BACH neve fémjelzett. Az oly’ szükséges modernizációnak és tőkés átalakulásnak nem volt ellene sem az udvar, sem Bach, de Bach ezt erős központosítás mellett hajtotta végre. Magyarországot Erdély és Horvátország leválasztása után is nagynak találták, így kialakították a Szerb Vajdaságot, a fennmaradó területeket pedig 5 kerületre osztották. A jobbágyfelszabadítás (kötelező örökváltság) költségét pótadó formájában a lakosságra hárították. Egyértelmű volt, hogy az aktív, fegyveres ellenállásnak nem kedveznek sem a belső, sem a külső körülmények, így a birtokos nemesség egy része passzív rezisztenciába kezdett DEÁK Ferenc vezetésével. Az igazi hazafi nem vállalt hivatalt, nem fizetett adót Az 1859-61-es francia-olasz-osztrák háború és Lombardia elvesztése leleplezte az abszolutisztikus rendszer

gyöngeségét. Bachot menesztették FERENC JÓZSEF kiadta az Októberi Diplomát (1860) amely abszolutisztikus, föderalisztikus, alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvény volt. 1961-ben kibocsátotta a Februári Pátenst 1861-ben összehívják a magyar országgyűlést, ami mind az Októberi Diplomát, mind a Februári Pátenst visszautasította. A képviselők az 1848-as törvényekhez ragaszkodtak Két párt volt: A Felirati és a Határozati párt. A Felirati Párt DEÁK vezetésével az 1848-asokat tömörítette, a ’48-as törvényeket tartották a megfelelőnek és a királyhoz intézendő felirat mellett érveltek. A Határozati Párt TELEKI László vezetésével a ’49-eseket tömörítette, az 1848-as törvényeket és a ’ 49-es trónfosztást minimumnak fogadták el, ők határozatban kívántak Ferenc Józsefhez fordulni. TELEKI a szavazás előtti nap öngyilkos lett, végül DEÁK és pártja nyert három szavazattal. Az udvar még Deák feltételit is

visszautasította, föloszlatta a magyar országgyűlést és visszaállította a nyílt önkényuralmat. Ez a Schmerling provizórium (1861-’65), mit (ahogy a neve is mutatja) az udvar is csak ideiglenesnek tartott. A nemesség visszatért a p asszív rezisztenciához, bár egyértelművé vált, hogy ezt sok kisnemes anyagilag nem bírja. Hivatalnokként vagy katonatisztként jövedelmet szerezhetett volna, de pont ezeket nem vállalhatta a passzív rezisztencia szellemében. Az udvart pénzügyi csőd és háború fenyegette Poroszországgal. Tehát mindkét fél közeledett a megegyezés felé Deák húsvéti cikkében ismertette álláspontját (Pesti Napló 1865). A birodalom biztonságát tartotta fontosnak, alkotmány kért mind Magyarországnak mind az örökös tartományoknak. A megegyezés hívei kerekedtek fölül Bécsben is, Schmerlinget menesztették. 1865 végén Ferenc József összehívta az országgyűlést. Kitört a porosz-olasz-osztrák háború, és a K

önigrätzi csatavesztés világosan megmutatta, hogy Ausztria nem várhat tovább. Ezek után 1867-ben megtörténhetett a Kiegyezés, a miniszterelnök Gróf ANDRÁSSY Gyula lett