Szociológia | Családszociológia » Kurila Levente Péter - A családterápia kialakulása, főbb irányzatok röviden (strukturális, milániói, stratégiás, transzgenerációs, szoc. konstruktivista)

4. tétel: A családterápia kialakulása, főbb irányzatok röviden (strukturális, milániói, stratégiás, transzgenerációs, szoc. konstruktivista A családterápia olyan terápiás megközelítés, ami a családot rendszerként tekinti, aminél a kezelés tárgya: NEM a tünethordozó egyén, hanem a CSALÁD. Olyan pszichoterápiásmódszer, amely meg próbálja feltárni és enyhíteni a családrendszerén belül aktuálisan összefonódó érzelmi problémákat, úgy, hogy a családtagoknak segít a diszfunkcionális kapcsolati mintákat megváltoztatni. Kialakulása: • A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet és kibernetika bázisán. (1950-1960) • 1970-es évek: megalakul az Amerikai Családterápiás Társaság. • Európa: a ’70-es években kezdett elterjedni, az amerikai modellből kibontakozva • Magyarországon 1989-ben alakult meg a Magyar Családterápiás Egyesület. A családterápia történetében megjelenő számos

irányzat az ezred fordulóra az integrációs törekvésekkel jellemezhető. 1.) Strukturális Irányzat: • Az irányzat alapítója Salvador Minuchin, Philadelphiából. • A családot rendszerként szemléli, az aktuális életszakaszra van tekintettel. • Az egészséges családban a hierarchia és határok világosan vannak meghúzva, de átjárhatóak. Ha a struktúra jó, akkor az egyén és család egészsége • Rendellenesség akkor keletkezik, ha a család struktúrája tartósan nem felel meg az aktuális életszakasz követelményeinek. • A strukturális terápia a cselekvés terápiája. Fő eszköze nem a múlt kutatása és értelmezése, hanem a jelen megváltoztatása. • A beavatkozás célpontja a családi rendszer. A terapeuta csatlakozik a rendszerhez, majd önmagát használja fel annak átalakítására. • A strukturális családterapeuták a tüneti viselkedés elsődleges forrásának a diszfunkcionális családszerkezetet tartják. • Aktív,

beleszólós terapeuta generálja változást, kontextus a fontos nem az egyén, A strukturális megközelítés: • Azon az elképzelésen alapszik, hogy a család több, mint tagjainak egyéni biopszichikus dinamikája (nonszummativitás) • A strukturális terapeuta megfigyeli, hogy a családtagok miként tapasztalják meg a realitást, és azt a módot, ahogyan hozzá és a többiekhez viszonyulnak. Elemzi a kapcsolati mezőt, amelyen ő és a családtagok találkoznak, és strukturális diagnózist készít. A szerveződés sémája a családi térkép, mely segítségével hipotézisek fogalmazhatók meg. A diszfunkcionális minták megváltozását úgy tekinti, hogy azt a terapeutának a családdal kialakított közössége, a családszerkezet gondosan megtervezett átalakítása hozza el. Ha a terapeuta képes a családdal kapcsolódni, átérezni a családi rendszer feszültségeit, akkor nem kell visszafognia a spontán reagálásait, mivel azok feltehetően együtt

rezdülő megnyilvánulások lesznek. Ha mégsem, akkor kísérleti beavatkozásként válhatnak érdekessé. A strukturális terápiás rendszer kialakítása: 1. csatlakozás és beilleszkedés • „ragasztó”, ami egyben tartja a terapeutát és a családot • formái: karbantartás, aktív követés, mimézis 2. diagnózis, melynek 6 fő területre: • családszerkezet, preferált tranzakciós minták és a rendelkezésre álló alternatívák • a rendszer rugalmasságának, probléma-feldolgozó képességének értékelése (szövetség – koalíció) • a rendszer érzékenysége az egyes tagok akcióira – összeolvadás kontra függetlenség • a család élethelyzete, a támogatás és a stressz forrásai • milyen életciklusban van ~ hogyan használja a család a tünetet v. tünethordozót preferált kapcsolati mintáinak fenntartására 3. terápiás szerződés 4. csatlakozás az alrendszerekhez – szerkezet-átalakító beavatkozás 5. a család

szerkezetének átalakítása 2.) Milánói iskola: M. Selvini Palazzoli, Prata és pszichológus csoportjuk gyermekekkel foglalkozott analitikusan. Az volt a fő koncepciójuk, hogy a terápiát kiterjesztik az egész családra 1967ben csatlakozott hozzájuk L Boscolo és Cecchin is, majd egy évvel később ők ketten és Prata és Palazzoli kiváltak, hogy négyen együtt megalapítsák a Milánói iskolát. • • • • Szerintük a megszokott viselkedési minták egy olyan összefüggő térképet alkotnak, amely aztán irányítja a magatartást. A diszfunkció a merev szabályokból következik, amelyek nem engedik változni a rendszert az új igények szerint. A terápia célja az új információ bevitele, amely felszabadíthatja a rendszert a fejlődésre. Így lehetséges a hiedelmek változtatása, a magatartás változtatásán keresztül. A legfontosabb önálló családterápiás iskola Európában. A Milánói iskolában szoros team-ben dolgoztak (az elején 2

férfi+2 nő volt). A terápiát két terapeuta vezette, a többiek pedig megfigyelőként voltak jelen. A megfigyelők többször is kihívták a terapeutákat, közösen dolgozták ki a hipotéziseket, instrukciókat, visszajelzéseket. 1980-ban adták ki a Hipotézisalkotás – rendszerszemlélet – neutralitás című könyvet, melyben magának a Milánói családterápiás módszernek a három vezérelvét fogalmazták meg (később még eggyel kiegészítették). (4 alapelv) 1. Rendszerszemlélet (cirkularitás) 2. Hipotézisalkotás (ahogy a terapeuta magyarázatokat keres a jelenségekre) 3. Neutralitás (részrehajlás nélküliség) 4. Stratégia készítés (annak is tudatában kell legyen a terapeuta, hogy benne hogyan képeződik le a valóság.) Hangsúly: a folyamatokon, gondolkodás szabályain, hiedelmeken, családi mítoszokon, minden kérdés maga intervenció, Tünet mögötti értelmet logikát kell megváltoztatni. A családterápiára 7 lépcsőt

építettek föl: 1. Újra pontosított leírást adjunk arról, hogy mi hogyan látjuk, hogy hogyan működik a rendszer. 2. A tüneti viselkedést konnotáljuk pozitívan, és nevesítsük az egyéb rejtett kapcsolatokat, mint a rendszer megőrzésére tett kísérleteket. 3. Pontosan mondjuk ki, hogy milyen kapcsolatban vannak a családtagok 4. Javasoljunk alternatív viselkedéseket 5. Írjuk elő a „status quo” fenntartását 6. Próbáljuk megőrizni a terápiás kontextust, kiemelve a család viszonyulását a terápiához. 7. Javasoljunk valamilyen feladatot, vagy rituálét a család számára a következő találkozásig. (Szokás hosszú-rövid terápiaként is emlegetni, mert 4-6 hetente volt egyegy alkalom, összesen pedig 8-10 alaklom volt, és nagyon sokat számított, hogy két ülés közti időszakban is dolgozzon a család a problémáján.) 3.) Stratégiás irányzat: • A 60-as években alakult ki, és Jackson, Haley, Watzlawick, Weakland Palo Alto nevéhez

kötődik. • Fókuszban tünet és annak megszüntetése, és a hangsúly a jelenen van, az ITT és MOST • Viselkedés változás a cél, Aktív terapeutai hozzáállás szükséges. • Ugyanazokat a köröket futjuk ezért terapeuta beavatkozó szerepben- felelősség! • Nem kell belátás, intellektuális megértés viselkedés változás hozza rendszer változását • Nincs külön diagnosztikus szakasz: Diagnózis-terápiás intervenció párhuzamosan zajlik, Fő eszköz utasítás és feladatok, akár manipulatív Watzlawick változás: ◦ Elsőrendű változás alapvető családi egyensúly nem változik ◦ Másodrendű változás: egyensúly borul- új egyensúly Paradox Intervenció: • Paradox instrukció, Terápiás kettős kötés • Paradox intervenció 3 lépése: Újracimkézés, átkerezetés labeling ( szenvedésönfeláldozás), Előírás: pozitívan megfogalmazott tünet fenntartása, korlátozás Haley: • Családi hierarchia-koalíció strukturális

• Paradox instrukciók, ellenállás kezelés stratégiás • Hatalom, küzdelem kontrollért a családi működés alapja • Tünet egy kapcsolati esemény célja kapcsolat definiálása, alakítása • Megoldás központú, rövid, probléma fókuszú • Triádok, háromszögelés 4.) Transzgenerációs elméletek: • Történeti szemlélet a lényege, az évtizedek óta fennálló családi mintákra koncentrálnak, generációkon keresztül fennálló mintázatok kerülnek elő térbe. • Pszichoanalitikusan orientált • Család működésének megértéséhez mélyebbre kell ásni, mint családtagok közötti interakció felismerése • • • Kapcsolati etika családtagok hosszútávú egymás közötti hullámzó egyensúlya Az érzelmi kapcsolatok a családon belül az egyén érzése szemben állhat a családéval, ki alakulhatott több generációs átviteli folyamat alatt. gyermek elkötelezettsége szülei iránt, egzisztenciális tény Bowen

családrendszer elmélete a következőt takarja: • Család érzelmi egység és érzelmi kapcsolatok hálója • Családi összetartozás/egyéni függetlenség egyensúlya • Család érzelmi rendszere egy sajátos természeti rendszer• krónikus szorongás: élet minden területén, készenléti állapot Terápia menete: ◦ Felmérő interjú ◦ Terapeuta semleges objektív, távolságtartó, nem bevonódó ◦ Család jelenlegi és múltbeli viszonyait tesztekkel interjúkkal méri fel ◦ Terápiás célok: ◦ 1.a kapcsolati rendszer megváltoztatása, ◦ 2. családtagok elkülönülésének javítása ◦ 3 szorongás csökkentése ◦ Genogram alkalmazása ◦ visszalátogatás 5.) Szociális Konstruktivista modellek: • Nincs objektív valóság, igazság • Rendszer szemléletet alapvetően kérdőjelezi meg • Kliensek problémáról alkotott nézőpontjára koncentrál, • A terapeuta nem külső szakértő hanem a közös munkára koncentrál, a probléma

értelmezése a cél • Egyes családtagok, tapasztalatait nézőpontját kell figyelembe venni • Az igazság viszonylagos és függ a körülményektől • Terapeuta nem szakértő, a kliens a feljogosított önmaga legjobb megismerésére „Mindenki számtalan családot ismer, bár csak egyben nőtt fel. A szakembert mégis gyakran fogja el az érzés, hogy minél többet tud a családokról, annál kevésbé vallja magát szakértőnek. A családokban sok az azonosság, mégis valamennyi más Csodálatos intézmény, ami annyi büszkeség és annyi szégyen, annyi erő és annyi gyengeség, annyi támogatás és annyi követelés forrása, amit éppoly könnyű megérteni, mint amennyire zavarba ejtő is lehet.” Insoo Kim Berg