Történelem | Könyvek » Az 1956-os magyar forradalom igaz története

Az 1956-os Magyar Forradalom igaz története Ősszeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja. Aki az 1956 os forradalom igaz történetének leírására vállalkozik nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis a reformkommunisták, akik az un. 56 os Intézet keretében a maguk szemszögéből írják a forradalom történetét, mindenekelött 5o é vre titkosítatták az összes forradalomra vonatkozó dokumentumot. Csak ők kutathatnak és tetszés szerint közölnek vagy hallgatnak el lényegre rámutató adatokat. Igy írták meg az interneten is olvasható ’forradalom történetét’ Ezért ravasz és ügyes ez a tanulmány, mert mímeli a t udományosságot. Ezért sorolja fel a támogatók között a Tudományos Akadémiát. Ezért sorol fel megszámlálhatatlan statisztikai adatot, kimutatást, életrajzot, dokumentumot, memoárt, ajánlott irodalmat és még ki tudja mit. E rengeteg adat a tudományos alaposság látszatát kelti és a jóhiszemű

olvasó,főleg a fiadal diák, aki még hisz a nyomtatott szöveg igazságában, olvasás közben nem is gondol arra, hogy a legfontosabb, a lényegre rámutató adatok hiányzanak. Továbbá nehéz helyzetben van a kutató, mert 42 év távlatából nehéz hiteles tanukat találni. A forradalom résztvevői sokan már meghaltak, sokan külföldön élnek, vannak akik még ma sem mernek nyilatkozni és vannak akik egzisztenciális kényszerből elfogadják az un. 56 os Intézet által manipulált forradalomtörténetet. Egyáltalán, mi közük van e refomkommunistáknak a forradalomhoz? Hogyan merik ők magukat a forradalom előkészítőinek nevezni? –Egyébként Nagy Imre az egyetlen akire felnézhetünk, mert soha nem tagadta meg kommunista voltát, az ak asztófa árnyékában sem kért kegyelmet és abban bízott, hogy elvtársai fogják rehabilitálni. Ebben nem tévedett De aki őt forradalmárnak akarja kinevezni az félrevezeti az olvasót.- Vagy hogyan merik e

reformkommunisták a karrierista Maléter Pált aki soha nem lőtt az oroszokra, csak a felkelőkre, soha nem adott ki parancsot a forradalom védelmére, a forradalom hősévé kozmetikázni? Vegyük tudomásul, azért senki nem lesz utólag forradalmár, mégkevésbé nemzeti hős, mert elvtársai a hatalomért folyó marakodás során kivégezték. Gondoljunk Trockíjra, Berijára, Kun Bélára, Rajkra és társaikra. Tehát doumentumoktól eltiltva, csak néhány hiteles tanura támaszkodva, elméleti harcban, a Soros György és a kommunista Horn kormány által pénzelt reformkommunista propagandadömpinggel szemben, a kutató kénytelen az un. 56 o s Intézet által közölt adatokra hivatkozni és ezeket az adatokat értékelve megfelelő magyarázatokkal kiegészítve szembeállítani a meghamisított történelemmel. A forradalom igaz története’ önnmagában olvasva talán kissé elfogultnak, egyoldalunak tünik, de gondoljon a kedves olvasó arra,hogy az igazságnak ez a

fele az, amit a reformkkommunisták elhallgattak. A mi anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy olyan részletes és terjedelmes anyagot állítsunk össze, mint az un. 56 os Intézet, ezért csak azt közöljük, ami abból kimaradt, vagy összefüggéseiben egyoldaluan lett beállítva. Ezért ’Aforradalom igaz története’ szerkezeti felépítésében követi az un. 56 os Intézet anyagát, felhívva az olvasók figyelmét, hogy ott minden adatot ellenőrizhet, kivéve azokat, melyeket tudatosan kihagytak. Ezeketigekszik a mi szerény tanulmányunk pótolni. Az un. 56 os Intézet tanulmánya öt fejezetből,-leckéből- áll 1.Válság és útkeresés 2.Forradalom és szabadságharc 3.A szabadság napjai 4.Megszállás és ellenállás 5.Megtorlás és restauráció Mi is ebben a felállásban közöljük az igazság másik, eddig elhallgatott felét. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a szövegben vastagon szedett nevek, szervezetek, meghatározások,

magyarázatok a fejezetek végén találhatók. 1.Rész, Válság és útkeresés Az un. 56os Intézet történelemhamisító tevékenysége ott kezdődik, hogy a forradalom okait, a válság keletkezésének tárgyalását 1953 –al, Sztálin halálával kezdi, holott a szovjet és kommunista rendszer elleni küzdelem sokkal előbb, 1944 szeptemberében kezdődött,amikor az első szovjet és román katona Magyarország földjére lépett és megkezdte az ország “felszabadítását”. Rövid idő alatt azonban kiderült, hogy e felszabadítás valójában nem más,mint barbár ázsiai és balkáni hordák kegyetlen rablóhadjárata. A “felszabadított” területekről érkező hírek megdöbbentették az ország lakósságát. Kifosztott házak és lakások, kiürített istálók, meggyalázott lányok és asszonyok százai-ezrei estek áldozatul sorozatban, a kegyetlenkedő,fosztogató, erőszakos megszállóknak, és ha egy apa, férj vagy fiú,a lánya, felesége vagy

anyja védelmére kelt, azt nem egyszer szerettei szemeláttára lőtték agyon vagy jobbik esetben verték félhotra. Hírek jöttek civilek, öregek és gyerekek fogságbahurcolásáról, hadifoglyok agyonlövéséről,a Szovjetúnióból hazatérő kommunisták basáskodásáról. Ekkor derült ki, hogy a magyar és német “propaganda” nem hazug uszítás volt, hanem kőkemény valóság. Ez arra késztette a még meg nem szállt területek lakósságát, főleg az államapparátus helyi tagjait, az értelmiségieket, a vagyonosabb rétegeket, a nőtagjait féltő családokat,hogy a felszabadítók elöl menekülve a fővárosban és a Dunántúlon keressenek menedéket. Ekkor, minden előkészület nélkül, váratlanul október 15.-én elhangzott Horthy rádiónyilatkozata,melyben bejelentette, hogy Magyarország leteszi a f egyvert és feltétel nélkül megadja magát a Szoviet Hadseregnek. Az előzőekben felsorolt tények ismeretében a lakósság döntő többsége

értetlenül állt a kormányzó felhívásával kapcsolatban. Még a Hadsereg is, melynek tisztikara esküt tett Horthyra, néhány elszigetelt kivételtől eltekintve, megtagadta a Legfelsőbb Hadúr parancsát és tovább folytatta a harcot a szoviet és román csapatok ellen. Ekkor Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat és élére állt a bolsevizmus elleni nemzetvédő harcnak, ami egyben Európa védelmét, az európai kultúra védelmét is jelentette az ázsiai barbársággal szemben. Itt kell megjegyezni, hogy Szálasi teljesen törvényesen lett Magyarország Nemzetvezetője, hiszen a lemondó Horthy nevezte ki őt, amit a Parlament is jóváhagyott és amit Szálasi a Szentkoronára tett esküvel szemtesített. Ettől kezdve fokozódott az ellenállás az előrenyomuló ellenséggel szemben, ami Budapest 1o1 napos, a teljes kökülzárástól 52napos hősies védelmében érte el csúcspontját. Ekkor a magyar és német hadsereg mellett

számtalan önkéntes egység is alakult, melyek mindegyike kényszer nélkül hősies bátorsággal vette fel a küzdelmet az ország, a főváros védelmében. A legismertebbek megérdemlik, hogy nevük meg legyen örökítve, hiszen nem csak vitézül harcoltak,de a háború után az életbenmaradottak tovább folytatták az ellenállást, szervezkedtek, készültek a visszavágásra, ezért közülük nagyon sokan a kommunista-zsidó bosszúállás áldozatai lettek KABSZ, ABIT, Hungarista Légió, Prónay zlj. Egyetemi zlj Az1944, okt. 15 és 1945, ápr 12 –ig tartó nemzeti ellenállás a következő pozitív erdményeket könyvelheti el . 1, Tübbszázezer olyan magyar menekülhetett ki nyugatra, akik ha itthon maradnak, biztosan áldozatai lesznek a bosszúállásnak és a kommunista osztályharcnak. 2, Hat hónapig feltartóztatták a S zoviet Hadsereget, így azok nem jutottak el a R ajnáig és sokmillió európai menekült meg attól, hogy megismerje a

“felszabadítókat”. 3, Az ország nemzeti értékeinek jelentős részét sikerült nyugatra menteni, a dunai hajóktól, a vasúti gördülőanyagon és a m úzeumok kincsein át a N emzeti Bank aranykészletéig. Ezt 5o éven át, mint az ország kifosztását hirdették, pedig a nyugatra menekített értékek döntő többsége hazakerült és bázisát jelentette az ország újjáépítésének, a Forint megteremtésének. Szemben azokkal az értékekkel, gépekkel, műkincsekkel amit a Szovietek hurcoltak el és a mai napig sem kerültek vissza. Mindezek ellenére a háború után a hatalomra került, Sz.U ból visszatért kommunisták és a német lágerekből hazatért deportáltak olyan bosszúhadjáratot kezdtek, a nemzeti ellenállás hősei ellen, ami azideig ismeretlen volt nem csak Magyarországon, hanem a civilizált világban is. Mint “háborús bűnöst” ezrével itélték el és százával végezték ki azokat, akik 1944, okt. 15Után felvették a harcot a

bolsevizmus ellen Itt kell megjegyezni, hogy a 8o milliós Németországban sokkal kevesebb u.n háborús bűnöst vontak felelőségre mint a 1o milliós Magyarországban. Japánban pedig csak néhány háborús bűnöst végeztek ki, de néhány év múlva már rehabilitálták őket ás ma díszsírhelyen, mint a nemzet hősei elött tisztelegnek .Ezzel szemben Magyarországon a 298-as parcellában még ma is többszáz nemzeti hős van jeltelen gödörben elkaparva, míg Kádár János és tömeggyilkos kommunista társai a Nemzeti Phantheonban, reprezentatív, vörös csillaggal diszített márvány emlékművek alatt nyugszanak. Tehát a kommunista rendszer elleni küzdelem a háború utolsó szakaszában kezdődött és mindazok akik akkor és az azt követő időkben megtapasztalták a kommunizmus áldásait,annak 12 év után is ádáz ellenségei maradtak. 1945-től kezdve egészen 1956 ig folytak azok a perek, melyek a kommunizmus minden rendű és rangú ellenfelei

ellen irányultak. Ezek nagyrészben “az államrend megdöntésére irányuló szervezkedéstől a fegyverrejtegetésen át a kémkedésig terjedő” koncepciós perek voltak. Elég volt néhány sörözgető volt bajtárs és egy ócska vadászpuska és máris fegyveres összeesküvéssel lettek vádolva a” fasiszták”. Elég volt, ha valaki egy levelet írt nyugaton élő barátjának és máris kémkedéssel lett vádolva és elitélve. Álljon itt egy jellemző példa, de ehhez hasonló sokszáz volt akkor az országban. S. J 16 é vesen mint önkéntes vett részt Budapest 1944-45-ös védelmében Szerencsére életben maradt és a háború után folytatta tanulmányait, majd munkába állt,de régi bajtársaival sem szakította meg a kapcsolatot. Rendszeresen találkoztak és tervezgették, hogyan lehetne a kommunistáktól megszabadítani az országot. Ezekre az összejövetelekre felfigyelt az ÁVH és 1955-ben mint az államrend megdöntésére irányuló

szervezkedőket bíróság elé állították és mindannyiokat súlyosan elitélték. SJ 15 évet kapott Szerencséjére, 1956-ban a forradalmárok kiszabadították a börtönből. Első útja a Corvin-közbe vezetett és ott hacolt egészen a f orradalom leveréséig. Ekkor külföldre menekült és 42 é ve az emigráció egyik legtevékenyebb, legismertebb vezetője. Tehát láttuk eddig, hogy a háború alatt, közvetlenül a háború után és azt követően kik sorakoztak fel a kommunizmus elleni harchoz, illetve kik voltak a kommunista rendszer meggyőződéses ellenfelei. Számarányait tekintve azonban ezeket jóval meghaladta a SZUba hurcolt hadifoglyok, civilek,öregek, nők, gyerekek száma Pontos adatok erről soha nem készültek, de az elhurcolt magyarok száma a hadifoglyokkal együtt hozzávetőlegesen több mint félmillióra becsülhető. Ezeknek az elhurcoltaknak nagyrésze elpusztult a szoviet lágerekben. Az elpusztultak hozzátartozói, is a SZU és a k

ommunista rendszer ellenfelének számítottak,de a h azatértek is az átélt és tapasztalt borzalmak hatására a kommunistaellenes tábort erősítették. Kivételt képezett az a néhány tucat hazaáruló, aki behódolt a szovietek csábításának, különböző antifasiszta tanfolyamon vett részt és hazatérve mint megbízható kollaboráns szolgálta a Világkommunizmus eszméjét saját fajtájával szemben. Jellemző példát mondott el N. F aki a sors fintoraként az 5o-es években a N éphadsereg politikai tisztje volt. 1945 áprilisában 17 éves korában az orosz katonák, mint civilt az utcán elfogták, előbb Kiskunfélegyházára, majd onnan Foksányba vitték sokadmagával lezárt vagonokban. Két hónap mulva egy ujabb szerelvénnyel Észak-Oroszországba, egy fogolytáborba szállították ahol a fő tevékenység a fakitermelés volt. A tábornak mintegy 6ooo “lakója” volt 8o% ban német 2o% ban magyar foglyokkal. A kegyetlen munkatempó, az elégtelen

táplálkozás a szokatlan időjárás és az őrség brutalitása megtette hatását és egyre többen kerültek a tábor kórházába és a tél közeledtével egyre szaporodtak a halálesetek is. Ekkor még felírták az elhunyt nevét, címét, azonossági számát Novemberben már –2o-25 fokos fagyok voltak, amikor N. F tisztítás közben belezuhant egy benzintároló aknába. Bajtársainak mág sikerült őt kihúzni, de a lenyelt benzin, a belélegzett benzingőz és a testére tapadt,benzinnel átitatott ruha ártalma folytán a láger kórházába került. Itt német katonaorvosok hamar talpraállították, de a kórház vezetője egy idős orosz doktornő megsajnálta a vékony, fiatal fiút és segédszemélyzetként tavaszig a kórházban tartotta. Mikor kitavaszodott és visszahelyezték a barakba, ahol előzőleg lakott, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a láger 6ooo lakójából mindössze 2ooo ember volt életben, a többi a tél folyamán elpusztult. Mivel a

föld méterekig fagyos volt,nem tudtak sírokat ásni és a n aponta szaporodó halálesetek áldozatait a tábor szélén helyezték el. Később már egymásra helyezték a h olttesteket és így a tél végére valóságos jéggé fagyott, hóval fedett hullahegyek emelkedtek a láger szélén. Ekkor a járványveszély elkerülésére szovjet műszaki katonák jelentek meg, hatalmas gödröket robbantottak és ezekbe a gödrökbe kellett a holttesteket beletólni. Ekkor már minden azonosítás nélkül ismeretlenül lett közel 4ooo ember elföldelve. N. F 1948 ban került haza a fogságból Ez idő alatt jól megtanult oroszul és mivel 3 é vet töltött a Sz. U ban a fordulat éve után úgy gondolták az elvtársak, hogy ez megfelelő biztosíték arra, hogy politikai tiszt legyen. Mikor “kiemelték” és tisztiiskolára küldték nem mert nem-et mondani, mert ismerte a kommunista rendszer lényegét és tudta, hogy ezzel egész jövőbeni életét tönkretenné. Igy lett

politikai tiszt, de biztos, hogy kevés ember volt aki nála jobban gyűlölte volna a Szovieteket és a kommunista rendszert. Ezek után összegezzük, hogy 1953 ig milyen erők voltak azok, akik a rendszer ellenségének számítottak és akik vérmérsékletüktől függően, meglapulva, sokszor illegalitásban, az izgatástól kezdve, a p asszív ellenálláson és szabotáláson át az összeesküvésig, várta a pillanatot, amikor sokéves szenvedéséért és megaláztatásáért visszafizethet. Hozzávetőleges számítások szerint 7oo.ooo-8ooooonőt erőszakoltak meg főleg az orosz katonák. Több mint 4ooooo volt azoknak a nőknek a száma akik valamilyen nemi fertőzést kaptak ennek kapcsán. Hogy hányan nem merték “szégyenüket” bevallani arról nincs adat Ha minden meggyalázott nőnek csak két családtagot számolunk,-apa, férj, testvér, gyermek,akkor ez 2 millió embert jelent. Közvetlenül a háború után, mint „háborús bűnöst, -nyilast,

hunyadistát, volksbundistát,” stb.tübbtízezer ember hurcoltak meg, zártak internálótáborokba, börtönökbe, százakat végeztek ki és kapartak el jetelen gödrökbe, főleg a 298-as parcellába. E meghurcoltak és a hozzátartozóknak a száma is többszázezerre tehető, akik talán még az előzőekben említett csoportnál is jobban kívánták a kommunista rendszer bukását. Végezetül a fél millió Szovietunióba hurcolt hadifogoly, kényszermunkás és azok hozzátartozói is közel 2 millióan potenciális ellenfelei voltak a rendszernek. Tehát a fentiekből kitünik, hogy már 1953 előtt is legalább 3-4 millió ellenlábasa volt a Kommunista rendszernek, akik csak a pillanatot várták, hogy mikor dől meg a hatalom ill. hogy mikor kapcsolódhatnak be a gyűlölt rendszer megdöntéséért folyó küzdelembe. Az u.n 56 -os Intézet tanulmánya ezt a 3 -4 millió embert és a bennük felhalmozódott potenciális erőt figyekmen kívül hagyja, pedig 1956

október 23.-a után ezek soraiból kerültek ki a forradalom legkövetkezetesebb, legelszántabb harcosai, akik a Pesti Srácokkal karöltve győzelemre vitték a forradalmat. Ami a rendszer szempontjából legtragikusabb volt az, hogy elriasztotta magától azokat a tömegeket is, akik kezdetben hittek a kommunista jelszavaknak és a szociális igazságosság megteremtését, a jólét megvalósítását remélték. E helyett a sorozatos normarendezések, a békekökcsönök, a beszolgáltatások, fokozatos elszegényedést eredményeztek. Az elszegényedés szülte elégedetlenséget pedig a t error fokozásával próbólták megfékezni.Zsúfolásig megteltek a börtönök, -egy kétszemélyes zárkába 8-1o rabot is bezsúfoltak- az internálótáborok dugig teltek, a rabmunkahelyek tízezreket foglalkoztattak. Az u.n s zocialista városok –Inota, Komló, Sztalinváros, Kazincbarcika, stb- nagyrészben elitéltek rabszolgamunkájával épült. Láthatjuk tehát, hogy

1953-iga lakósság döntő többsége elégedetlen volt a kommunista rendszerrel. Kivételt képeztek az állami és pártapparátusban dolgozók,a DISZés Szakszervezeti funkcionárusok, az Á.VH,tagjai, a Rendőrség és Honvédség vezető tisztjei Ezek azonban alig tették ki a lakósság néhány %-át.Velük szemben sorakozott fel a végsőkig elkeseredett, elégedetlen, nem egyszer “törlesztésre vágyó” lakósság döntő többsége, akiket a forradalomtól csak a kíméletlen terror és a megszálló Szoviet Hadsereg jelenléte tartott vissza. Most pedig kapcsolódjunk az u.n 56-os Intézet által összeállított anyaghoz Sztalin halála után a S z.U-ban megindult a Sztalini terrorrendszer bomlása, ami először a vezető hatalomért folyó személyi marakodással kezdődött.Azt azonban minden vezető látta, hogy a féktelen terror, a rettegés birodalma az előző formában nem tartható fenn, sem a Sz.Uban, sem a csatlós országokban, így Magyarországon sem

Ezért rendelték Moszkvába a magyar vezetőket, hogy a kompromittálódott Rákosi Mátyást, akinek neve összefonódott a tömegessé vált terrorral, egy kevésbé kompromittált, de megbízható kommunistával, Nagy Imrével váltsák fel. Nagy Imre a Moszkvában kapott utasításoknak megfelelően a közelgő csődöt, a fenyegető katasztrófát az elégedetlenség szülte forradalmi veszélyt igyekezett elhárítani azokkal a pozitív intézkedésekkel melyek az u.n 56 -os Intézet tanulmányában olvashatók Pl A nehézipar túlzott fejlesztésének mérséklése. A kötelező beszolgáltatás megszüntetése Az életszinvonal emelése. A közkegyelem A kitelepítések megszüntetése és az internálótáborok feloszlatása, stb. Azonban meg kell említeni, hogy e kegyelemgyakorlás során elsősorban a koncepciós perek során elitélt kommunisták szabadultak, akik azonnal hatalmas kártérítést, reprezentatív –a kitelepítések során elkobzott- lakást és vezető

beosztást kaptak. A Szociáldemokratáktól jobbra álló politikusok szabadonengedése szóba sem került,sőt, Kéthly Annát 1954-ben itélték el. Nagy Imre által hozott reformok, bár jelentősek voltak, arra viszont nem voltak elegendőek, hogy a fenyegető válságot megoldják. Elsősorban azért, mert a rendeletek nem érintették az előzőekben említett 3-4 millió embert, sőt, ezek elkeseredése , a mellőzöttség látán még tovább fokozódott. Az életszinvonal emelése sem járt sikerrel,sőt, idővel tovább romlott és 1956-ra katasztrófális méreteket öltött. Igy Nagy Imre nem számíthatott az ország lakósságának aktív támogatására De még a pártvezetés nagyrésze is Nagy Imre ellen fordult, mert a kommunizmustól való eltávolodásnak, pártellenesnek bélyegezte Nagy Imre intézkedéseit. Pedig a M oszkvának elkötelezett, párthű kommunista politikus természetesen nem volt, nem is lehetett pártellenes. Végül is a visszahúzó erők

győztek és Nagy Imrét 1955 első felében leváltották a miniszterelnökségről, decemberben pedig a Pártból is kizárták. Nagy Imre leváltésa és a z Sz.KBP 2o kongresszusa után élénkült meg a reformkommunisták tevékenysége, mert belátták, hogy komoly változások nélkül a forradalom elkerülhetetlen és akkor kommunisták és reformkommunisták együtt kerülnek, -a legjobb esetben is- a történelem sűlyesztőjébe. Ekkor kezdődtek a Petőfi Kőr vitái. Itt a reformkommunisták lázasan keresték a válságból kivezető utat. Azonban aki a Petőfi Kőr vitáit úgy igyekszik beállítani mint a forradalom előkészítőjét az nyilvánvalóan türténelmet hamisít. A Petőfi Kőr vitáiban elvtársak vitatkoztak a kommunista rendszer megmentésének lehetőségeiről. Rákosi Mátyás leváltásának követelése pl. nem jelentett forradalmi követelést, hiszen ez már Moszkvában is felvetődött. Jellemző, hogy Rajk Lászlóné a Petőfi Kőr egyik

utolsó vitáján, férje rehabilitálását követelte, amit még véletlenül sem lehet a kommunista rendszer elleni forradalmi követelésnek tekinteni. E vitákban szó sem volt a Szoviet csapatok kivonásáról, aVarsói Szerződésből és a K.GSTből való kilépésről a magántulajdon visszaadásáról, a közkegyelem kiszélesítéséről E vitákra elmentek olyanok is, akik elszánt ellenfelei voltak a rendszernek és megpróbáltak radikálisabb hangot megütni. Azonban a Petőfi Kőr reformkommunistái lehurrogták és szóhoz sem engedték jutni őket. Egyre gyakrabban vetődött fel Nagy Imre neve, mint aki a reformpolitikájával visszatérve talán megakadályozhatla avégső robbanást. A tömegeknek azonban már kevés volt a Párt által kezdeményezett és kilátásba helyezett néhány reform. A bűnbaknak kikiáltott Farkas Mihály és Péter Gábor letartóztatása semmit nem jelentett a t ömegeknek. A helyzet súlyosbodása látán . Szovietek intézkedtek és

56 őszén Nagy Imrét is visszavették a Pártba Ezt azonban a lakósság jóformán észre sem vette. Ekkor már mindenki többre, radikális változásokra számított. Az1944 és 1956 köz ött megalázottak, meghurcoltak, üldözöttek, kifosztottak,bebörtönzöttek és kivégzettek hozzátartozói természetesen esküdt ellenségei voltak a rendszernek, de a kezdetben lojális appolitikus tömegek is a rendszer ellen fordultak, hiszen a terror és félelem mellett egyre nehezebben éltek. A lakósság életszinVonala 1956- ban nem érte el az 1938- as szintet Továbbra is válságos volt a lakáshelyzet Sokan emberi lakásnak nem nevezhető kalyibákban éltek, többeknek azonban még ilyen lehetőség sem jutott. A kiemelt szocialista nagyberuházásokon dolgozók jelentős része embertelen körülmények között lakott, közös barakkokban és ezek a települések egyben a bűnözés melegágyai is voltak. Az ellátás itt még rosszabb volt, mint máshol, pedig mindenütt

voltak hiánycikkek, miközben a kapható áruk minősége is alacsony volt. A falura nehezedő nyomás és az erőltetett nagyberuházások jelentősen megnövelték a lakóhelyüktől távol munkát vállalni kényszerülők, az ingázók számát, akik az év nagy részét, családjuktól távol, hiányos felszerltségű tömegszállásokon,u.n munkásszállókon kényszerültrk eltölteni Rosszak, egészségtelenek voltak a munkakörülmények. A teljesítmények túlhjszolása miatt, nem törődve a munkavédelemmel, gyakoriak voltak az üzemi balesetek. A vezető elvtársak mindezt nem érzékelték, mert lefüggönyözött gépkocsikban suhantak a rózsadombi és pasaréti lkszusvilláikba, amit Á.VH-s őrség védett Tehát előállt az a helyzet amit a Markszizmus – Leninizmus klasszikusai forradalmi helyzetnek neveznek, amikor a tömegek már nem akarnak az adott körülmények közütt élni, és az uralkodó kőrök már nem képesek uralmukat tovább fenntartani.

Október 6.-án a Kerepesi temetőben került sor Rajk lászló és társainak ünnepélyes újratemetésére. A temetésre százezrek voltak kíváncsiak, mert érezték, hogy a rendszer gerince megroppant, mert kénytelen önmaga leleplezni –igaz csak részben- saját gonoszságát. Természetesen az újratemetés időpontjának kijelölése is sunyi kommunista manipuláció volt, mert az 1848-49-es dicsőséges szabadságharc Aradon kivégzett 13 tábornoka kivégzésének napját akarták összemosni az újratemetett kommunistákkal, abban a reményben,hogy idővel az emberek tudatában október hatodikán hasonló érzéseket fog kelteni a két esemény. Pedig a szabadságharc kivégzett hős tábornokai és a kommunisták egymásközti marakodásának áldozatai Fényévnyi távolságban vannak egymástól. Október 6.-a volt az az esemény ami már a forradalom előszele volt Az utcákon felvonuló, pártellenes jelszavakat kiáltozó fiatalok,a hatalom dermedt tétlensége ,

a M EFESZ megalakulása , a követeléseket tartalmazó röpcédulák terjesztése már megállíthatatlan lendületet adott az eseményeknek. Azonban ez még nem volt forradalom A Párt vezetői abban reménykedtek, hogy erővel még kézben tudják tartani asaz eseményeket. A reformkommunisták úgy gondolták, hogy a leggyűlöltebb vezetők leváltásával és radikális reformokkal még megmenthető a kommunista rendszer. Természetesen alapvető változásokra, méginkább forradalomra még gondolni sem mertek. Ez a következő napokban vált nyilvánvalóvá, amit a következő felyezet fog bizonyítani. Végső megállapítás. A reformkommunisták és a Petőfi Kőr vezetői nem forradalmat készítettek elő, hanem ők voltak a kommunista rendszer megmentésének végső elszánt harcosai, akik ekkor még fegyver nélkül próbálták a rendszert megmenteni. A forradalomtól úgy féltek mint ördög a szenteltvíztől. Ezért méltatlan, hogy most e refomkommunisták a

forradalom előkészítőinek kiáltják ki magukat és ők írják a forradalom történetét a maguk szája íze szerint. A forradalom igaz története Összeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja. 2. rész Forradalom és szabadságharc Október 23.-án délután a Belügyminiszter engedélyezte az előzőleg betiltott felvonulást azt, hogy az egyetemisták a Bem térre vonulva megkoszorúzzák Bem József szobrát, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a l engyelországi eseményekkel kapcsolatban. Ezt a tüntetést a reformkommunisták által irányított Petőfi kör, a DISZ., az Irószövetség szervezett abban a reményben,hogy egy ilyen tömegdemonstráció rádöbbenti a keményvonalas, még részben sztalinista vezetést, hogy magáévá kell tenni a változások, a reformok megvalósítását,különben az események következményei kiszámíthatatlanok. A Műegyetemtől induló fiatalok zárt sorokban indultak a Bem szobor felé. A lelkes

fiatalokat látva az irodákból, üzemekből, iskolákból hazaindulók, egyre többen csatlakoztak a menethez és mire a Bem szoborhoz értek, az egyetemisták zárt sorai teljesen feloldódtak az ekkor már többtizezer fős tömegben. Ekkor tüntek fel először a lyukas zászlók, melynek a közepéből kivágták az un. Rákosi címert és a következő napokban ez lett a forradalom jelképe Ekkor csúszott ki a vezetés a reformkommunisták kezéből és az egyre növekvő tömeg, önmagát gerjesztve egyre radikálisabb jelszavakat kezdett skandálni, ami már túlment a r eformerek eredeti elképzelésén. Elhangzott a j elszó "gyerünk a P arlamenthez!" és a t ömeg elindult a Margit hídon át. Már sötét volt mire a tömeg a Kossuth -térre ért Ekkor a reformkommunisták egy utolsó, elkeseredett lépésre szánták el magukat, hogy a kitörni készülő forradalmat megállítsák. Szinte erőszakkal cipelték Nagy Imrét a Parlamentbe, hogy onnan nyugtassa

meg az embereket és megpróbálja hazatérésre bírni őket azzal, hogy követeléseik teljesítve lesznek. Nagy Imre nem tagadta meg kommunista mivoltát és " elvtársak " megszólítással kezdte beszédét. A tömeg spontán tiltakozott ez ellen, " Nem vagyunk elvtársak! " kiáltozták. Sokan ekkor érezték meg, hogy az események döntő fordulathoz érkeztek. Ha most hazamennek, minden marad a régiben A reformigéretekből vagy lesz valami, vagy sem.Azonban a most itt összejött soktízezer ember talán ki tudja követelni a gyűlölt Rákosista vezetés azonnali lemondatását. A tömeg ekkor,- Nagy Imrével nem sokat törődve,- elindult két irányba. Egyik fele a Dózsa György út felé indult, hogy a Felvonulási téren álló, a rendszer gyűlölt jelképét, a monumetális Sztalin szobrot ledöntse, ami 1/2 1O körül meg is történt. A tömeg másik fele a Rádió épülete felé vonult, ahol már többen próbálkoztak bejutni, hogy

beolvastassák a követeléseiket tartalmazó pontokat. Benke Valéria, a Rádió vezetője ezt nem engedte, ellenben közvetítették Gerő Ernő beszédét, ami sértő és méltatlan, a tüntetőket becsmérlő jelzői miatt, csak olaj volt a tűzre. Mikor a tömeg a Rádió elé ért, azt követelte, hogy a műsort megszakítva azonnal olvassák be a pontjaikat. Ez a k övetelés is süket fülekre talált, ami a tömeget elkeseredett lépésre, a Rádió megostromlására ösztönözte. A fegyvertelen tüntetőket a Rádió Á.VH-s őrsége előbb csak a levegőbe leadott riosztólövésekkel próbálta visszatartani, de amikor ez hatástalannak bizonyult és a kapu recsegni-ropogni kezdett,sor került a tüntetők közé történő célzott lövésekre. Ez a pont volt az, amikor a tüntetés forradalomba csapott át! A tömeget a l övések nem riasztották el, hanem az elkeseredés, a gyűlölet még elszántabbá tette. Az utcán posztoló rendőröktől elvették a

fegyvereiket és azokkal kezdtek visszalőni a Rádiót védő ÁVH-s védőkre. Később, a helyismerettel rendelkezők a környéken lévő rendőrösökön és az akkori Szabadságharcos Szövetség raktáraiból szereztek fegyvereket és szabályos tűzharc kezdődöttA Rádió védelmére kirendelt Piliscsabai gépesített és páncélos ezred egységei a tömegen nem tudtak áthatolni és mivel lőszer nem volt náluk, fegyvereiket hol rábeszéléssel, hol erőszakkal nagyrészt elvették a katonáktól. Mivel azonban ezekhez a fegyverekhez nem volt lőszer, előbb ezt kellett szerezni. Ekkor többen, egy fiatal honvéd százados vezetésével a Kilián laktanyába indultak, hogy ott szerezzenek lőszert és még több fegyvert. 11 óra körül betörték a laktanya kapuját, lefegyverezték az őrséget. Azt azonban nem tudták, hogy itt csak az örségnek volt minimális fegyverzete, mivel itt csak fegyverelen MUSz-os katonák voltak elszállásolva, akiknek a rendszer nem

mert fegyvert adi a kezébe. A felkelők itt nem tudtak lőszer szerezni, így a laktanya néhány hozzájuk csatlakozott katonájával együtt, a Soroksári úton lévő fegyvergyárba mentek. Itt a kapuőrség nem tanusított ellenállást és így a raktárakban lévő fegyverek és lőszerek a felkelők kezébe kerültek. Ezek visszatértek a Kiliánba, ahol még több MUSz-os katona csatlakozott a már felfegyverkezettekhez és innen nagy csapatban indultak a Rádió ostromához. Az éjfél körül megjelenő, egyenruhás és felfegyverzett katonák bekapcsolódása az ostromba, fellelkesítette a m ár harcolókat és a tömeget " A Hadsereg velünk van! " mondták sokan. A katonák és az egyre sokasodó fegyveres felkelő eldöntötte a csata sorsát. Hajnalra a Rádió védői megadták magukat és az épület a felkelők kezére került. A Rádió elfoglalásának azonban ekkor már nem volt jelentősége, hiszen időközben az adást innen megszüntették és azt a

Parlamentből Lakihegyen keresztül egy szükségvonalon biztosították. Most pedid szenteljünk néhány gondolatot a Kiliánnak, Hiszen a forradalom győztes szakaszában, okt. 23 t ól 28 i g, a laktanya világhírnévre tett szert Itt volt a leghevesebb harcok szinhelye és a Corvin-közi fekelőközponttal közösen itt, az Üllői út és a Körút kereszteződésénél és annak környékén szenvedték el a szovjet csapatok a legnagyobb veszteségeket. Az un. " 56-os Intézet" tanulmányában ennek ellenére a Kilián neve egyetlen egyszer sem szerepel! Vajon miért? Ha jobban megvizsgáljuk a tényeket, világosan láthatjuk, hogy a Kilián és a később oda kimenő Maléter Pál szerepe milyen volt azokban a napokban és a refomkommunisták ezt hogyan használják fel napjainkban a forradalom történetének meghamisítására. 24.-én a reformkommunisták Nagy Imrével az élen magukévá tették a Párt Központi Vezetősége értékelését, hogy Budapesten

"ellenforradalmi lázadás" tört ki, amit fegyverrel kell leverni. Ezért statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki Kérték a szovjet csapatok segítségét, amit meg is kaptak. Ennek megfeleően , okt 28-ig az ÁVH a Honvédség, a Szovjet Hadsereg csapataival együtt csak a felkelőknek nevezett szabadságharcosok ellen lépett fel. Ennek kapcsán vizsgáljuk meg a Kiliánban történteket okt 23 És 28 kö zötti időben. Mint az előzőekben láttuk a laktanya már 23.-án este a felkelők kezére került és 24-én innen adták le az első lövéseket az Üllői úton a Nagyvárad-tér felől benyomuló szovjet páncélos egységekre. 24-én és 25-én itt voltak a l eghevesebb harcok és ekkor már nem csak Magyarország, hanem az egész Világ , Budapest és a K ilián laktanya nevével volt tele. Ez nagyon kellemetlenül érintette Maléter Pált, hiszen a laktanya az ő alárendeltségébe tartozott és nem vetett rá jó fényt, hogy pont az ő egyik

laktanyája az ellenforradalom egyik legerősebb bázisa. 25-én a harcok még elkeseredettebbek lettek A kormány, ill a Párt vezetői elhatározták, hogy mindenképen végetvetnek a "felkelésnek." Ekkor történt a Parlament előtti vérengzés is. Maléter Pál ekkor, hogy a tekintélyén esett csorbát kiküszöbölje,elhatározta, hogy a laktanyát visszafoglalja a felkelőktől. 25-én 5 harckocsival a Kiliánba indult Mivel a laktanya kapuján a harckocsik nem fértek be,az élharckocsi a kapu torkolatában megállt,Maléter ebből kiszállva a laktanyába ment, a t öbbi négy harckocsi visszatért a b ázisára. A laktanya parancsnoka, Csiba Lajos szds. Erre az időre összszedett néhány beosztott tisztet és katonát, és ezekkel a laktanya középső szárnyának egy részét birtokába vette. A felkelők ebben az időben a laktanya két szélső szárnyán a szovjetekkel álltak állandó tűzharcban és nem figyeltek arra, hogy néhány tiszt és katona mit

csinál a laktanya középső szárnyában. Pedig itt lázas készülődés folyt, hogy a laktanyában harcoló felkelőket lefegyverezzék, vagy, ha ez nem sikerül megsemmisítsék, így a laktanyát "megtisztítsák". Tehát okt. 23-tól 28-ig , miközben a szabadságharcosok az Üllői úton és a Körúton előrenyomuló ellenséggel vívtak élet-halál harcot, addig Maléter és katonái csak a szabadságharcosokat lőtték vagy lövették. Ezek tények! Ezt az alábbi szigorúan titkosan kezelt jelentések támasztják alá, amelyek az elmult 44 évben és a következő 5o évre is el voltak ill. el vannak zárva a nyilvánosság elöl, de néhány ezek közül a kutatók kezébe került, amit most közreadunk! Részletek a Hadműveleti Csoportfőnökség jelentéséből: Az alábbi idézetek a Hadtörténeti levéltár szigoruan titkositott 56-os anyagában megtalálhatók. "26.án kb 9-1o óra körül Borbély őrnagy parancsot kapott Kovács

vezérőrnagytól, hogy két szovjet ezredessel menjen a Kiliánba, szervezzék meg az együttműködést Maléterék és a szovietek között. A szoviet tisztek úgy döntöttek, hogy nem mennek a Kiliánba, hanem Malétert vagy megbízottját hozzájuk hívják. Maléterrel megállapodtak, hogy egy sebesültvivő járőrrel egy tisztet fognak küldeni, aki fel lesz hatalmazva a megbeszélésre. 13 órára a jelzett időben meg is érkeztek és a Kilián vázlatát hozták, hogy hol vannak Maléter emberei és hol vannak a felkelők. Ezen a megbeszélésen jelen volt egy szovjet altábornagy és egy vezérőrnagy, valamint két ezredes, továbbá Borbély őrnagy, Kovács alezredes és konok ezredes. A szoviet altábornagy Maléter tervével egyetértett és kérését elfogadta és intézkedett, hogy ne lőjjék a Kiliánt még akkor sem, ha onnan lőnek. Ugyanezen a napon Maléter felhívta a főügyeletet és a honvédelmi minisztert kereste, annak távollétében Szanati

alezredessel közölte, hogy menjen a H.M-hez és jelentse meg, hogy a terv a következő: 13,45-kor meg fogom rohamozni a Kilián jobb és balszárnyát és megtisztítom a felkelőktől. Hogy a szovjet csapatok által biztosíva legyek, ill. hogy azok engem ne lőjjenek, a következő tervet dolgoztam ki : Hordágyon vöröskeresztes járőr egy tisztet fog vinni a szovjetekhez. A hordágyon lévő tisztnél vázlat lesz, melyen megjelölöm, hogy az épületben melyik részeket ne lőjjék a szovjetek. Tehát menj és ezt jeletsd a miniszternek." Most pedig ismerkedjünk meg azzal a jelentéssel, amit Berki Mihály tábornok 1989-ben a Legfelsőbb Ügyészség megbízásából állított össze Maléter rehabilitálásával kapcsolatban. Berki Mihály értékelése korrekt, szigorúan ragaszkodik a tényekhez, érezni benne a szinpátiát és lelki azonosulást az ártatlanul kivégzett tábornoktárssal. Jelentéséből egyértelmű pozitív képet kapunk Maléterről, de

ennek alapján sem állíthatja senki, hogy forradalmár és szabadságharcos volt.Nézzük a jelentés egyes részleteit : Maléter Pál nem bünös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekményben.A fegyveres csoportok vezetői elött is nyiltan hirdette, hogy kommunista és ne higgye valaki, hogy a régi rendet, a kapitalistákat akarja visszahozni. Nov 3-án kijelentette, hogy ha Mindszenty vissza akarja szerezni a papi birtokokat, mi is ott leszünk, de fegyverrel!.Elkötelezettje volt a szocializmus ügyének és nem tett a rendszer ellen egyetlen lépést sem.Maléter 28-a elött nem állt át Maléter nem értett egyet a nemzetőrség Királyék által kidolgozott szervezetével. Azzal ti hogy minden fegyveres tagja lehet annak November 2. -án Maléter jelentést tett Nagy Imrének Hogy amennyiben a Király elleni vádak bebizonyosodnak,nov. 4-én letartóztatja azt Nagy Imre egyetértett A jelentésből egyértelműen megmutatkozik, hogy a Nagy Imre

per, benne Maléter és a többi vádlott egy hamis vádakon alapuló koncepciós per áldozata volt. A vádlottakat ártatlanul végezték ki. Maléter Pál ellentmondásos személyisége, mely származása, neveltetése és későbbi életútja között fennáll, valamint a forradalom alatti tevékenysége még évtizedekig foglalkoztatni fogja a történészeket. Mártír volt, mert ártatlanul, kommunista elvtársai olyan vádak alapján végezték ki , amiket nem követett el. Tisztelet és szánalom neki, mint minden mártírnak, de hősi mitoszt ne fonjunk köré, mert akkor meghamisítjuk a történelmet és elorozzuk a dicsőséget azoktól a hősöktől, akik fiatal életüket valóban a forradalom oltárán áldozták fel. Az, hogy Maléter Pálból és a hozzá hasonló kommunista tábornokból az 1989-es un. rendszerváltás után a magát Történelmi Igazságtétel Bizottság / T.IB/ -nak nevező társaság reformkommunista vezetői hogyan próbáltak nemzeti hőst

faragni, azt az okt. 29 és nov 3 közötti időszak ismertetésénél mutatjuk meg. Azonban nem csak Maléter Pál harcolt 28.-ig a forradalmárok ellen, hanem szinte az egész hadsereg, -Elenyésző kivételtől eltekintve és akkor is csak egyénileg- magáévá tette a Párt és a Kormány álláspontját és tűzzel - vassal harcolt a kommunista rendszer megvédéséért. Ennek bizonyítására álljon itt a " szigorúan titkosított" jelentésekből néhány, melyek ezt minden szónál világosabban bizonyítják: A jelentéseket a csapatok és különböző honvédségi intézmények küldték a Honvédelmi Minisztériumnak. Okt. 24-én szerda Ezen az estén több civil csoport jelent meg a Z rinyi Akadémia kapujában, akik fegyvert követeltek, mondván : ha magyarok vagytok, fegyvert adtok, nem nézheti a honvédség, hogy a munkásokat lövik a v árosban. Márton ezredes ezen csoportokat távozásra szólította föl és fegyvert nem adott ki az

Akadémiáról. Éjjel civilek jöttek a Kossuth Tüzértiszti Iskola elé, fegyvert és lőszert követeltek. A parancsnokság tüzet vezényelt, 5halott és több sebesült maradt az utcán. Éjjel Ott László százados parancsot kapott, hogy Kiss századossal és Angeli századossal jelentkezzenek Zolomi ezredesnél, aki a Rádió védelmét vezeti. A parancsot végrehajtani nem tudták, mert a Rádió körül olyan nagy volt a tömeg,hogy azt nem lehetett megközelíteni. Ezt Ott százados jelentette Kovács vezérőrnagynak, aki ezt tudomásul vette és azzal nyugtatta meg, hogy kb. 1 óra mulva ugyis itt vannak a szovjet csapatok 23.-án éjjel Váradi vezérőrnagy civilben a Rádió körül felderítést végzett Visszatérve a HMbe erélyes fellépést és kijárási tilalmat követelt 24.-én a Zrinyi Akadémia parancsnoka már aktívan tevékenykedett a felkelők ellen -A XIV. Ker-i kapitányság felmentésére erősítést küldött, amit a felkelők szorongattak

-Déleött 1O órakor a felkelőket lefegyverezték és elzavarták. -18 Órakor egységeket vezényeltek a tömeg szétoszlatására és a szovjet csapatok szárnyának biztosítására. -Ugyanezen a napon Z entai G. alezredes parancsnoksága alatti egység 8 felkelőt elfogott és átadott az Á.VH-nak Szentes, a légvédelmi tüzérosztály jelenti : A reggeli rádióadásból tudomást szereztünk a budapesti eseményekről. Személyes kapcsolatot létesítettünk a városi és járási pártbizottsággal, továbbá felfegyvereztük őket. A kecskeméti hadtest parancsnoka Gyurkó Lajos vezérőrnagy, politikai helyettese Sucin József alezredes, azt a parancsot adja, hogy az Arad-Temesvár környékéről érkező szovjet páncélos hadosztály elött biztosítsák az utat, hogy zavartalanul menetelhessen Budapest felé. Ezen a napon a hadtest törzs megteremtette a kapcsolatot és az együttműködést a helyi szovjet parancsnoksággal, a tanáccsal és a pártbizottságokkal

25,-én. csütörtök A Zrinyi Miklós Akadémia tovább folytatja a felkelők elleni hajtóvadászatot. A kora reggeli órákban 5 foglyot adnak át az ÁVH.- nak Parancsot kap az Akadémia, hogy a Miskolc felöl érkező vonatot tartóztassák fel, mert azon felkelők jönnek Budapestre. Az Akadémiáról kiküldött egység a vonat érkezése elött felrobbantja a sint. Később tüzet nyitnak a vonatra, két halott, öt sebesültfegyvereseket nem találtak. A nap folyamán több akciót hajtanak végre közösen az ÁVH. egységeivel Több alkalommal tűzharcra kerül sor A foglyokat mindannyiszor az ÁVH.-nak adják át Kaposvárról jelenti a hadosztály törzs: A 24.-én létrehozott kommunista aktíva csoport tovább fojytatta a csapatoknál a felvilágosító munkát. Röplapokat készítettünk, ami a következő napon repülőgépről a városban szét lett szórva. Ezidőben fokozódott a harci kedv azirányban, hogy a lövészezred Budapestre menjen az ellenforradalom

leverésére. Zalaegerszeg, a tüzérezred jelentéséből: Nagy tömeg vonul fel a Fő térre és tüntettek a pártbizottság elött. Honvédségi egységeket vezényeltek ki a tüntetők szétoszlatására. Ekkor a Pártbizottság ablakából tüzet nyitottak, aminek következtében 3 halott és 5 sebesült maradt a kövezeten. Aszód, a gépesített ezred parancsnokának jejentéséből: A Bp.-re vezényelt egységünk tűzharcba keveredett a Timót ui szertárnál a felkelőkkel Az ezred parancsnoka Fülöp Pál alez. Kijelentette: Aki nem lő a felkelőkre azt lelövöm! Nyiregyháza, a lövészezred jelenti: A tüntető felvonulók a Fő téren és a laktanya elött gyülekeztek. Miután nem sikerült a felvonulást békés ezközökkel feloszlatni, az ezred kivezényelt egységei kézigránátokat dobtak a tüntetők közé. 21 sebesült Cegléd, a tüzérezred parancsnoka jelenti: A tüntetés feloszlatása nem sikerült békés ezközökkel. A tüntetők ellen sortüzet

kellett vezényelni. Két halott Dunapentele, a légvédelmi tüzérezred jelenti: Felvonulók a laktanya elé jöttek és fegyvert követeltek, hogy Budapestre mehessenek harcolni. A felszólításra nem távoztak Igy kénytelenek voltunk sortüzet vezényelni a tömegre. Két halott és 16 sebesült maradt a kövezeten 26.-a péntek A Zrinyi Miklós Akadémián tovább folyt a felkelők elleni katonai tisztogató hadművelet és tovább mélyült a párttal való spontán együttműködés. Ezen a napon került sor a VIII Ker-i P.B felfegyverzésére Ugyanezen a napon az akadémiáról kivezényelt csapatok szovjet harckocsik segítségével felszámoltak egy 7O főböl álló felkelő csoportot. Zalaegerszegen a felháborodott tömeg felvonuásokat szervez és fenyegetően lép fel a pártbizottság épülete elött. Az ezredparancsnok 5 r ohamlöveget és gyalogságot küld a pártbizottság felmentésére. Tisztázatlan körülmények után, - egyesek szerint a PB ablakából

kezdődően - tűzharc keletkezik. Három halott és öt sebesült marad a téren Esztergomban, ezen a napon folyamatosan zajlanak a tüntetések, felvonulások. Egyik tüntető csoport egy busszal a fekete kapun keresztül a hadosztályparancsnokság elé vonult, hogyfegyvert kérjen a szovjetek elleni harchoz. Miután felszólításra nem távoztak el, a parancsnokság elött álló harckocsi ágyújából tüzet nyitott a buszra, majd a parancsnokság ablakaiból gyalogsági fegyverekkel lőtték a fegyvertelen tömeget. 12-14 halott és sok sebesült maradt a helyszínen. Már az egész országban elterjedt, hogy Budapesten a Corvin-köz és a Kilián laktanya a forradalom két " fellegvára" A Kiliánrol minden katona tudta, hogy ott a műszaki építő zászlóalj katonái voltak elhelyezve. Igy minden parancsnok szemében, akik szemben álltak a forraadalommal, megbízhatatlannak tünt minden műszaki zászlóaljban szolgálatot teljesítő katona. Ez tünik ki az

alábbi jelentésből: " A székesfehérvári műszaki építő zászlóalj parancsnoka kérésére a zászlóaljnál kintlévő fegyvereket a hadtest parancsnokságra beszállítottuk." Verpeléten a n ehézharckocsi ezred parancsnoksága szilárdan kézben tartotta az egységet, rendszeresen járőröztek, védték az obiektumokat és több alkalommal kerültek szembe a felkelőkkel. Az okt 26-i jelentésben egy 21O fős csoport lefegyverzéséről számolnak be Dunapentele: Azelőző napi sortűz hatására ujabb, még nagyobb tüntetőcsoport indul el a laktanyához. Mivel felszólításra sem távoznak, sőt fenyegetőleg lépnek fel, ujabb sortűz a figyelmeztetés, ahol a felkelőknek három halott és hat sebesült a vesztesége. Ezen a napon kerül sor hivatalosan, a Párt központi vezetőségének javaslatára a Partizánszövetség mozgósítására és felfegyverzésére. 27.-e szombat A kecskeméti gépesített ezerd Bp.-re vezényelt parancsnoka jelenti: A HM

Körül erős tűzharc fejlődött ki. Ez idő alatt a HM- en keresztül szoros összeköttetésben voltunk a HM és környékét védő szovjet parancsnoksággal. Ugyanez idő alatt főleg az esti sötétedés után állandó járőrözést hajtottunk végre, a Marx tér, Margit híd, Parlament, Alkotmány u. által bejárt területen. Kb 22 órakor az ezred parancsnoka a második zászlóalj és a harckocsi zászlóalj parancsnoka a H M- be ment eligazításra a Corvin elleni roham megindításával kapcsolatban. Az eligazítást Kovács vezérőrnagy a Hadműveleti csoporfőnök és Lascsenkó szovjet altábornagy, valamint a Bp-en állomásozó szovjet páncélos alakulatok parancsnoka tartotta. Az eligazítás lényege Az ezred személyi állománya 28O fő, szovjet páncélgépkocsikon és szovjet harckocsik támogatásával O6.OO órakor 2o perces tüzérségi előkészítés után megrohamozza három irányból a Corvin mozit. A Petőfi Akadémia parancsnoka jelenti: Hogy

nagyszabású akciót hajtottak végre Budakeszin és környékén, ahonnan 134 főt hoztak be. Ekkor már minegy 3-4OO fő elfogott felkelő volt az Akadémia fogságában. Ezen a napon a Széna téri felkelők egy zsákmányolt páncélgépkocsival az Akadémia elött haladtak el. Az Akadémia védői tüzet nyitottak A gépkocsit kilőtték, négy halott és négy sebesült maradt hátra. A budapesti őrzászlóalj naplójából: A hadműveleti csoportfőnökségről a következő parancsot kapjuk . A Széna- téri felkelő csoportot le kell fegyverezni. Ha nem hajlandók semmire, meg kell őket támadni és fel kell számolni. Nagyatádról jelenti a páncéltörő tüzérosztály parancsnoka: Nagyatád rendjének biztosíttására járőröket szerveztünk, melyek többségében tisztek és továbbszolgáló tiszthelyettesekből álltak. Fő feladatuk volt, hogy a városban lévő objektumokat, -járási pártbizottság, járási tanács, üzemek, stb.- védelmezzék Estefelé

járt az idő, amikor Berzence községből a határőrség kért segítséget saját maguk biztosítására, mivel a tömeg meg akarta támadni őket. Ugyanis aznap délután a községben szintén tüntetés zajlott le és a t üntetés feloszlatása alkalmával fegyveres beavatkozás vált szükségessé, melynek következrében két férfi és két nő lett halálos áldozat. Bajáról a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka megerősíti: A bajai helyőrség parancsnoka Ferenczy alezredes a helyőrség alakulatainak parancsnokaival egyetétésben elhatározta a katonai diktatúra bevezetését. Tatán a harckocsiezred katonái tűzharcot vívtak a felkelőkkel, 6 haott és 14 sebesült vesztesége lett az ellenforradalmároknak. Kaposvári hadosztályparancsnokság felhívása: A politikai bizottság határozata: A harc a hatalomért folyik. Aki ellenünk áll, az ellenforradalmár. A párt és a kormány elment a végsőkig a hibák felszámolásában Akinek ez sem jó ,az nem

a népi demokráciát , hanem az ellenforradalmat akarja. Katonák! Kommunisták! Tegyetek meg mindent a prolerár hatalom megvédéséért. MDP politikai bizottsága Ebből azonnal tiszti vagy katonai gyűlést kell tartani és sokszorosítva leadni. Közölni a megyei és járási pártbizottsággal. Bp. 1956 X27 Molnár Lajos százados sk Pol oszt vez 28.-a vasárnap Kaposváron délután 3-kor újból összeült a nemzeti tanács, hogy határozatot hozzon a hatalom átvételéről a kiadott 16 pont alapján. A honvédség képviselői azzal a feltétellel vettek részt, ha a párt és a tanács képviselői is jelen vannak. Ez így is történt A honvédség képviselői, vezetőjük Molnár Lajos Pol. Oszt Vez A semlegességet és a többpártrendszert nem fogadta el. Követelték Kunszabó és a tüntetések szervezőinek letartóztatását Nagy Imre rádiónyilatkozatának felolvasása után, melyben elrendelte az ÁVH megszüntetését, a Hadosztályparancsnok intézkedett az

ÁVH épületének átvételére és őrzésére.Az ÁVH: tagjait a laktanyában helyeztük el biztonságuk megőrzése végett. Kaposvárról jelenti a lövészezred parancsnoka: Nem értünk egyet Magyarország teljes semlegességének kérdésével. Nem értünk egyet a teljes amnesztiával a " szabadsághősök" részére. Továbbá azzal sem értünk egyet, hogy okt 23.-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé Nem értünk egyet azzal sem, hogy az állami, társadalmi, kultúrális és gazdasági élet területén érvényesüljön a megfelelő rátermettség és képzettség, pártállástól függetlenül. Végül nem értünk egyet a szabad választások kérdésével A dombovári tüzérezred jelentéséből: A reggeli órákban megválasztott forradalmi munkástanács látogatást tett az alalulat parancsnokánál, akitől fegyvert kértek a megalakuló nemzetőrség részére. Kovács János százados tudatta a tanács képviselőivel, hogy fegyvert nem ad ki a

laktanyából. A Szegedre vezényelt kiskunmajsai lövészezred jelenéséséből: Szeged helyőrégben a híd biztosítását végző szovjet katonák meleg étkezése nem volt biztosítva, melynek pótlását ezredünk konyhájáról bitosítottuk. A kiskunmajsai helyőrségben ezen a n apon ujabb tüntetésre gyülekeztek, melyet Kerekes Szilveszter alezredes, akkori ezredparancsnok helyettes erélyes parancsára feloszlattak. Kiskunmajsa környező faluiban kisebb gyülekezések voltak, azonban ezeket a kirendelt honvéd személyek feloszlatták. Szabadszállás, a tüzérezred jelenti: Ezen a napon a felvonuló tömeget csak sortűzzel lehetett feloszlatni. 2 halott és 33 sebesült lett a sortűz következménye. A fenti idézetek a csapatok jelentéseiből szórol-szóra lettek leírva! Ezekből egyértelműen kiviláglik, hogy míg Maléter a Kiliánban, a hadsereg országszerte az ÁVH.-val, és a Szovjet Hadsereg csapataival közösen az "ellenforradalmi

banditák"ellen harcolt, addig mindezek ellenére a forradalom az egész országra kiterjedt. Minden nagyobb városban,de a falvakban is előbb a kommunista szimbólumok, - vörös csillagok kommunista és szovjet emléktáblák lettek leverve, az emlékművek ledöntve, majd sor került a pártházak, a tanácsházak, a rendőrségek elfoglalására, a régi rendszer legtöbb vezetőjének leváltására. Megalakultak a forradalmi és nemzeti bizottságok, és megkezdték a közigazgatás átvételét. Megkezdődött a harcoló csoportok átszervezése a Nemzetőrség egységeivé. -Ennek szabotálására a következő részben mutatunk rá.Október 23 é s 28 kö zött Budapesten a forradalom teljes győzelmet aratott A kezdetben spontán és szervezetlenül harcoló felkelők,a hozzájuk csatlakozó II. Világháborút megjárt harci tapasztalatokkal rendelkező katonák segítségével, ütőképes harci egységekké kovácsolódtak. Az ellenségtől elvett fegyverekkel,

-ezek között nehézfegyverek, ágyúk, sőt harckocs is volt- de főleg benzinespalackokkal vették fel a küzdelmet és értek el világraszóló sikereket. A legnagyobb forradalmi haccsoportok megérdemlik, hogy névszerint is meg legyenek említve. Mindenekelőtt a Corvin-közi harccsoportot kell megismerni, mivel ez alakult meg legelőször, már 23.án éjjel Ittfolytak a leghevesebb harcok Ez volt a legszervezettebb és legnagyobb létszámú.- a hozzá csatlakozó kisebb csoportokkal együtt, jóval meghaladta az ezret- A Corvin-közi parancsnoksággal szoros együttmüködésben harcoltak azok a felkelők, akik a Kilián laktanya Körúti és Üllői-uti szárnyába fészkelték be magukat és innen folytatták a harcot. A Práter u-i iskola volt a Corvin-köz ellátó bázisa Az itteni konyháról látták el meleg élelemmel rendszeresen a harcolókat. Itt őrizték a harcok során fogságba esett szovjet katonákat és elfogott ÁVH.-okat is Nincs mód, hogy e

tanulmányban minden harcos nevét megenlítsük,-bár megérdemelnékAzonban aki kíváncsi a neveikre, az a Kerepesi temető 21-es parcellájában megtalálja a harcok alatt elesett hősi halottak neveit / akiket itt temettek el , mert a más temetőkben nyugvó hősök sírjait a Kádár-rendszer éveiben felszámolták, hogy ne emlékeztessen senkit a forradalomra / A megtorlás és bosszúállás éveiben kivégzettek sírjait pedig a köztemető 3O1es parcellájában Azéletbenmaradottak nevei a -reményeink szerint - rövidesen megjelenő " Forradalom enciklopédiája " c. kiadványban lesz olvasható Azonban három nevet feltétlenül meg kell említeni . Iván Kovács László, a harccsoport első parancsnoka, akit a megtorlás éveiben kivégeztek. Pongrátz Gergely aki a csoportok összevonása után a főparancsnok lett, és Lassan györgy aki a Práter u.-i iskola parancsnoka volt Ők szerencsére mindketten elmenekültek és évtizedeken keresztül az USA.- ban

az emigrációban folytatták a forradalom emlékének ápolását. Másik jelentős harccsoport a Széna tér és környékén alakult és itt tevékenykedett. A csoportban nagyon sok ipari tanuló harcolt, akik a közeli ipari tanuló iskolának és az otthonnak voltak növendékei.A forradalom első szakaszában , okt 23és 28 között Ezt a csoportot érte a legtöbb támadás a honvédség részéről, mert a csoport elszánt vezetése és akciói nagy szálka volt a rogyadozó hatalom szemében. Legsikeresebb akicójuk, a Maros utcai ÁVH. -s központ és a Külügyminisztérium elfoglalása volt A szovjetek ellen különösen a nov. 4 -i orvtámadás után harcoltak sikeresen és elszántanA harcosok közül meg kell említeni Szabó-bácsit, az egység parancsnokát, aki köré valóságos legedát szőttek ragaszkodó harcostársai és Ekrem Kemál Györgyöt, aki bátorságával és merészségével az egyik legsikeresebb alparancsnok volt. Minketten Kádár bitófáján

fejezték be hősi életüket Szerencsére életben maradt Bánkuty Géza,a" szénatéri motoros" aki mint népszerű és közismert többszörös országos bajnok, mágnesként vonzotta a maga köré a harcolni vágyó fiatalokat. Külfödre menekülve ma, az emigráció egyik legismertebb vezetője Feltétlenül meg kell említeni a Baross tér és környékén harcoló csoportot. E csoport jelentősége azért emelkedik ki, mert a főváros legforgalmasabb újának, a Rákóczi útnak a tokolatában, a Kerepesi útnak a bejáratánál helyezkedik el, ami az Üllői út mellett, a másik legfontosabb felvonulási útja volt a támadó szovjet csapatoknak. Ennek a csoportnak meghatározó szerepe volt a K öztársaság-téri Pártház felderítésében és későbbi ostromában. Érdekességként megemlítjük,hogy míg 28. i g a forradalom elszánt ellenségei, a reformkommunisták sok vezetője zsidó volt, addig az egyik legelszántabb forradalmi csoportot szintén egy

Nikelszburg nevü zsidó fiú vezette, akit a megtorlás éveiben szintén kivégeztek. Jelentős harci csoportok jöttek létre még,a Móricz Zsigmond köréren, Újpesten, Csepelen, Kispesten, a Boráros téren, a Várban, és még több helyen. Ezek a csoportok ebben az időszakban alakultak és teljes szervezettségüket csak néhány nap mulva érték el. Ezért nagyobb jelentőségük főleg nov. 4-e után, a hitszegő szovjet támadás után mutatkozott meg, amikor jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak. Róluk részletesebben a következő részben foglalkozunk. Minderről alig esik szó az un. 56-os Intézet tanulmányában Ezzel szemben megismerkedhetünk azzal, hogy a Párt milyen erőfeszítéseket tett a " Rend helyreállítására" Névszerint megismerhetjük a DISz. , a Párt Politikai Bizottsága, Központi Vezetősége, a különböző Pártbizottságok tagjait, a hazánkba érkezé szovjet vezetőket, valamint Nagy Imre munkatársait. De a

forradalom valódi hőseiről alig esik szó Napjainkban a reformkommunisták minden igyekezete arra irányul, hogy az 1956-os forradalmat úgy próbálják meghamisítani, hogy az a kommunizmus megjavítására irányuló kisérlet volt. Ennek megfelelően a forradalom vezetői, hősei és mártírjai is a kommunisták, ill. a reformkommunisták voltakEzért szerepel a tanulmányban többszáz kommunista neve és csak elvétve egy-egy forradalmáré. A forradalom egyes eseményeinek beállítása, értékelése néha olyan egyoldalu és nyakatekert, hogy az szinte nevetséges és szánalmas lenne, ha nem lenne tragikus. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa az un 56-os Intézet tanulmányából: "Október 24. én szinre lépett a forradalom győzelmét eredményező újabb fontos erő A miskolci MDP megyei elsőtitkára Földvári Rudolf a P B. korábbi tagja, élére állt annak a küldöttségnek, amely vállalta a k övetelések 21 pontjának eljuttatását Nagy

Imréhez. Igy veszített erejéből az a nézet, hogy mindaz ami Pesten történik az ellenforradalmárok aknamunkájából bújt elő, a követeléseket nem a csőcselék akarta rákényszeríteni a miniszterelnökre, hanem egyik elvtárs terjesztette elé azokat a p ontokat, amelyek közül számos kiolvasható Nagy Imre korábban megfogalmazott programjában is." Itt lóg ki a lóláb! Szerintük 24. én a forradalom győzelmét eredményező fontos erő nem az volt, hogy Budapesten a forradalmárok felvették és sikeresen folytatták a harcot az ÁVH. a Honvédség és a Szovjet Hadsereg egységei ellen, hanem az , ho gy egy kommunista, a Miskolci megyei PB. első titkára küldöttség élén vállalta a r eformkövetelések eljuttatását Nagy Imréhez. Az Intézet tanulmányában furcsán értékeli a 25-én a Parlament elötti sortüzet is. Szerintük Szerov szovjet altábornagy adta ki a tűzparancsot, aminek több mint 1OO halálos és 3OO sebesült áldozata volt.

Azzal azonban adós marad a " tanulmány " / udvariasságból mindíg tanulmányt írtunk és írunk, de szívesebben használnánk a propagandabrossúra megnevezést/ hogy kinek adott parancsot Szerov, ki továbbította azt a Parlamentbe és a környező épületek tetején elhelyezkedett Zöld ÁVH-s és a f elfegyverzett Partizánszövetség egységeinek, és kik adták ki a végső tűzparancsot? Egyedül Szerovot tenni felelősé a tömegmészárlásért, nem más, mint felmentést adni a tűzparancs továbbítóinak és végrehajtóinak, valamint elködösíteni a parancs valódi kiadójának kilétét. Végső következtetés az okt. 23 És 28 között lezajlott eseményekről: Ezen idő alatt a forradalom és szabadságharc harcosai a P esti Srácok és a h ozzájuk csatlakozók, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert, győzelemre vitték a forradalmat! A félelmetes és mindenható pártállam napok alatt

összeomlott. A Bp-re vezényelt szovjet egységek súlyos veszteségek árán sem tudták a " rendet helyreállítani." Az ÁVH minden vonalon defenzívába vonult Ez volt a forradalom dicsöséges győzelemrevivő szakasza. Ekkor ismerete meg a Világ, Magyarország, és Budapest, nevét, még azok is akik soha nem hallottak rólunk. Ez alatt az öt nap alatt a Párt, a kormány, Nagy Imrével az élén, a kommunisták és reformkommunisták, mindent megpróbáltak a forradalom fegyveres leverésére. Csak amikor ez nem sikerült és a forradalom az egész országban győzött, hogy mentsék , ami menthető, "elismerték a forradalom győzelmét". Tették ezt azzal a sunyi szándékkal, hogy a harcok befejezésével a forradalmárok leteszik a fegyvert, és akkor reformokkal és igéretekkel helyreállítják a " Rendet" Nyilván az Ö rendjükre gondoltak, a reformerek rendjére, ahol nincs helye semmiféle radikális,"ellenforradalmi"

követelésnek Ezt a következő napok eseményei fényesen bizonyítják. Ezt igazolja az un 56 -os Intézet, 1998-ban megjelent tanulmánya is, ami figyelmesen olvasva, kommentár nélkül is önmagáért beszél. Függelék: Kilián laktanya. A maszív, téglából épült, vastagfalu háromemeletes laktanyát 1844-ben adták át rendeltetésének. Akkor a M ária Terézia nevet kapta Sokáig ez volt a v árosban a legkorszerübb laktanya, mely mindíg jelentős szerepet játszott a főváros életében. Sokáig itt volt a helyőrség parancsnokság is. Igy az 1918-19-es forradalmaak idején is A Horthy rendszer éveiben, de még a Rékosi idők kezdetén is fontos katonai objektumnak számított. Azonban a technika korszerűsödésével nem felelt meg a követelményeknek, mivel a modern, gépesített harcezközök nem tudtak behajtani a keskeny kapun. Igy az 5O-es évek elején a laktanya funkciója megváltozott. Időközben a nevét is megváltoztatták és Mária Terézia

helyett egy fital kommunistáról, Kilián Györgyről nevzték el. A katonaság helyett az egyik szárnyában munkásszállót alakítottak ki, a másik felében a Műszaki Kisegítő Építő Dandár egyik zászlóalját helyezték el. 1956 okt 23-án éjjel 11 óra körül a felkelők elfoglalták a laktanyát, majd fegyvereket szerezve az itt elhelyezett MUSz-os katonákkal együtt, már 24.én az elsők között vették fel a küzdelmet a benyomuló szovjetekkel A következő napokban a" Kilián " világhírnévre tett szert, mint a forradalom egyik bölcsője. Ezt a hírnevet akarták meglovagolni a Reformkommunisták, amikor megpróbálták összemosni a Kilián hírnevét és a kommunista tábornok, Maléter Pál nevét. Ez részben sikerült is és a becsületes történészek kötelessége, e hamisítás leleplezése és a valóság feltárása. MUSz- os Katonák A fordulat éve után megkezdődött a hadsereg szovjet mintáratörténő átszervezése. A

szabályzatok, a f egyverek, az egyenruhák, még a rangjelzések is szolgalelküen utánozták a Szovjet Hadsereget. Minden egység és magasabb egység parancsnoka nyakára egy- egy szovjet " tanácsadót" ültettek, akiknek a szava szent és sérthetetlen volt. Ebben a h adseregben nem volt helye" megbízhatatlan" elemeknek Igy a sorozáskor az un. Kulákok, az oszályidegen elemek, az egyébb származásuak, stb gyermekei nem lehettek a h adsereg rendes tagjai. Ezeket az un Kisegítő Műszaki Alakulatok egységeibe osztották be. Ezek a fiatalok nem kaphattak fegyvert, egyenruhájuk is elütütt a hadsereg rendszeresített ruházatától. / A Horthy rendszer hadseregéből visszamaradt, leselejtezett ruhában dolgoztak./ 1956-ra a Műszaki Kisegítő Alakulatok zászlóaljait egy Dandárba vonták össze. Ennek a dandárnak volt a parancsnoka Maléter Pál A dandárparancsnokság a Várban az Úri utcában települt. A dd E gyik zászlóalja a Kilián

laktanyában volt elszálásolva. Innen jártak ki naponta a megadott munkahelyelre A Kiliánban elhelyezett zászlóalj parancsnoka Csiba Lajos százados volt. Maléter Pál ezredes. A Felvidéken született 1917 -ben Érettségi után felvételt nyert a Honvéd Ludovika Akadémiára., ahol 1942 be n hadnaggyá avatták A II Világháborúban a Szovjet fronton harcolt, aholfogságba esett. Itt partizánnak jelentkezett és be is vetették a német és magyar csapatok ellen. A háború után ezek a partizánok lettek a kommunista rendszer legbiztosabb támaszai. 1945-ben százados és a kormányt őrző egység parancsnoka Gyorsan halad a ranglétrán és 1956-ban ezredes, a Műszaki Kisegítő dandár parancsnoka. Mivel okt. 23,-24,-25-én A Kilián a f orradalom egyik fellegvára volt , Malétert ez kellemetlenül érintette és 25.-én harckocsikkal ment ki a laktanyába, hogy azt a felkelőktől visszafoglalja. Ettől kezdve egészen a forradalom győzelméig Maléter és az

emberei csak a felkelőket lőtték vagy lövették. 28 -án a kormány rákényszerült a forradalom győzelmének elismerésére. Kapóra jött, hogy a közben világhírnévre szert tett Kiliánban ott volt Maléter Nosza, a Kilián hírnevét mossuk össze a kommunista ezredes nevével és máris igazolva van, hogy a forradalmat a kommunisták vezették a rendszer megjavításáért. Igy előbb Honvédelmi Miniszterhelyettessé, egy nap mulva, Miniszterré nevezték ki és tábornokká léptették elő. Ebben a minőségben semmit nem tett az ország védelmének megerősítésére, pedig nyilvánvaló volt, hogy friss, nagylétszámú szovjet egységek módszeresen kezdik megszállni az országot. Minisztersége alatt is többször hangoztatta, hogy nem lőtt és nem is fog lövetni a szovjetekre, hiszen mindent nekik köszönhet. Nov 3-án a Szovjetek mégis letartóztatják Tökölön, és 1958-ban egy koncepciós per keretében elitélik és Nagy Imrével és társaival

együtt kivégzik. Szánalom neki mint minden ártatlanul kivégzett mártírnak, de hősi mitoszt ne fonjunk köré, mert akkor elorozzuk a forradalom dicsőségét azoktól akik a f orradalmat győzelemre vitték. Csiba Lajos százados A hadsereg nagyütemű fejlesztésekor, 1949-ben, egy gyorsított tanfolyam keretében avatták tisztté. 1953-54-ben sikeresen elvégezte a tatabányai Hunyadi János Lövésztiszti Továbbképzö Iskola zászlóaljparancsnoki tanfolyamát. Innen vezényelték a Kisegítő Műszaki Alakulathoz, ahol a Kilián laktanyában elhelyezett zászlóaljnak lett a parancsnoka. A forradalom napjaiban a laktanyában tartózkodott A forradalom leverése után külföldre menekült. 1956 decemberében Jugoszláviában megírta ill kiegészítette a forradalom alatt írt naplóját, ami a Kilián laktanya forradalom alatti története, -a szubiektív elemeket leszámítva- leghitelesebb leírásának mondható. A napló Magyarországon is megjelent Csiba Lajos ma

Svájcban él. Történelmi Igazságtétel Bizottság / TIB/ Mikor, 1988-89-ben a kommunista rendszer válsága elmélyült és a rendszert az összeolás veszélye fenyegette, a k ommunista vezetés az 1956-os refomkommunistákat hívta segítségül. Mint ismeretes, a Kádár rendszer éveiben a 2O.OOO börtönbezárt és 4OO kivégzett forradalmár mellett, néhány tucat regomkommunistát is felelőségre vontak 56-os szereplésükért. Ezek most el akarták hitetni az emberekkel, hogy ők a forradalom áldozatai és létrehozták a jólhangzó Történelmi Igazságtétel Bizottságot. A legfőbb céljuk az volt, hogy régi reformer elvtársaikat rehabilitáltassák, és a várthatóan összeomló hatalom után kezükbe kaparintsák a vezetést. Ez részben sikerült is nekik Leglátványosabb akciójuk az 1989 j úni. 16-i Nagy Temetés megrendezése volt, ahol öt kommunista mártírt valósággal szentté avattak. E mártírokra hivatkozva , -főleg az SzDSz soraiba

tömörülve- megkezdték a különböző kulcspozíciók megszerzését. Igy lett Köztársasági Elnök Göncz Árpád, ennek kapcsán neveztek ki ezredessé, tábornokká olyan hadnagyokat, főhadnagyokat, de őrmestereket, tizedeseket, sőt, soha nem volt katonákat is akik hajlandónak mutatkoztak a TIB. szekerét tólni A szervezet az utóbbi években megtisztult, a legkompromittáltabb vezetőket a tagság kivetette soraiból. Ezek most az un56os Intézetbe tömörülnek és onnan folytatják a forradalom történetének meghamisítását Márton András ezredes 1927- ben született. A II Világáború után szerzett tanítói oklevelet A " fordulat éve " után, a hadsereg nagyütemű fejlesztése idején, gyorsan tiszti rangot szerez. Rövidesen a Szovjet Unióba küldik, ahol elvégzi a katonai akadémiát. Hazatérve nemsokára a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává nevezik ki. Itt éri a forradalom Az Akadémia okt. 23tól 28 Ig az ÁVH val és a

szovjetekkel együttmüködve harcolt a felkelőknek és ellenforradakmároknak nevezett szabadságharcosok ellen. Foglyaikat minden esetben átadták az ÁVH-nak Miután győzött a forradalom és a harcok véget értek, Márton András is megpróbált helyezkedni. Az Akadémiával szomszédos ÁVH-s laktanyábol -a szerevezet feloszlatása után,- néhány teherautóval ruhákat, csizmákat, fegyvereket szállítatott a Corvin -közbe és az Akadémia állományából 1O tisztet küldött, hogy a Fegyvereseket katonai rendbe szervezzék. Itt kell megjegyezni, hogy a nov 4 - i szovjet támadás után, közűlük egy sem maradt a Corvin-közben, magukra hagyták a szabadságharcosokat. Nov1én kinevezik Budapest külső védelmi ővezetének parancsnokává, de ebben a minőségben semmit nem tett a főváros védelméért. Nov 4-én az Akadémia elé érkező szovjet harckocsizó egység parancsnokával személyesen veszi fel a kapcsolatot és teteti le a fegyvert. Nov 8- án

felajánlja szolgálatait a Kádár kormánynak Az Akadémia vonakodó tisztjeit agitálja a " Tiszti Nyilatkozat " aláírására és 9. -én példát mutatva elsőnek írja azt alá Elvtársai azonban nem tartottak igényt szolgálatára, nem bocsájtották meg neki néhánynapos megingását és a megtorlás éveiben hosszú börtönbüntetésre itélték. Az 1989-es un rendszerváltás után a TIB vezetői tábornokká neveztetik ki és ezután mint " forradalmár" mindent megtesz , hogy TIBes urait hűségesen szolgálja és a valódi forradalmárokat mellőzze. Kovács István Vezérőrnagy 192O-ban született . A II Világháborúban mint zsidó munkaszolgálatost vezénylik a Keleti frontra. Fogságbaesése után partizániskolára lelentkezik és bevetésére is sor kerül. A háború után magas Párt, majd magas katonai beosztásokba kerül 1956- ban a Hadműveleti Csoporfőnök. Ebben a minőségben szervezi okt 23és 28 között , a szovjetekkel a

legszorosabb együttműködésben az ellenforradalmárok elleni akciókat. Okt 29. én kinevezik vezékari főnöknek / Nesze neked forradalom!/ A következő napokban legfőbb tevékenysége, a hadsereg védelmi képességének csökkentése. Ezt a következő részben tárgyaljuk meg készletesen. Nov3 án Tökölön őt is letartóztatják a szovjetek, bár megpróbál ügyesen visszatáncolni. Ez nem sikerül és megingásáért a megtorlás éveiben őt is elitélik. Ezt az itéletet használja fel 1989 Után, hogy a TIB- keretében mint " forradalmár" részt kérjen a "rendszerváltó"hatalomból. A legmagasabb tábornoki rangra emelik és így szervezi azokat a rehabilitált katonákat, akik elégedettek voltak a TIB-féle forradami elvekkel. Váradi Gyula vezérőrnagy életútja sokban megegyezik Kovács Istvánéval A vörös Csepelről kommunista munkáskáderként kerül a hadseregbe ahol gyorsan halad felfelé a ranglétrán. Érdekességként

megemlítjük, hogy az 5O-es évek elején tagja volt annak a katonai bíróságnak, amelyik többek között Király Bélát is halálra itélte, aki kegyelemből életfogyiglani börtönt kapott, csak a forradalom alatt szabadult és lett a Nemzetőrség parancsnoka. Váradi 1956-ban a páncélos és gépesített alakulatok csopotfőnöke. Okt 23és 28között természetesen az "ellenforradalmárok " ellen harcolt. A forradalom győzelme után, okt 3Oán a refomkommunisták manipulációja nyomán, Őt "választják?" meg a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Bizottsága Elnökének./Nesze neked forradalom!/ Nov 3 ig a fő ténykedése a hadsereg gyengítése.Ez a n ov4-i támadákor vált egyértelmüen nyilvánvalóvá Nov. 5-én már Szolnokon van és 7én azzal a szovjet páncélosegységgel jön föl a Parlamentbe, amelyikkek Kádár, Münichés társai. Váradi elsők között írja alá a Tiszti Nyilatkozatot és még közel fél évig Ő marad a

Páncélos csapatok parancsnoka. Azonban a K ádár-rendszer megerősödése után már nem volt szükség Váradi féle ingadozókra, előbb menesztették a hadseregből, majd rövidesen bíróság elé állították és elitélték. 1989-ben ennek az itéletnek alapján lett a T IB segítségével " nemzeti hős" és ellenlábasa minden olyan forradalmárnak , aki nem fogadta el a TIB megalkuvó politikáját Partizánszövettség A háború után mindazok, akik a háború alatt a németek és a vele szövetséges magyarok vereségére spekuláltak és ennek érdekében tettek is valamit, a Partizánszövetségbe tömörültek. Ide elsősorban a háború alatt a SzU-ban fogságbaesett és ott partizániskolára jelentkezett tagok tömörültek. Közülük többet kiképzés után be is vetettek a front mögött, többen élétüket vesztették. Az életbenmaradottak a háború után magas beosztásba kerültek. A Partizánszövetség tagjának lenni kiváltságot

jelentett, ami sok kedvezménnyel járt. Azonban ezek a partizánok nagyon kevesen voltak, ezért soraikat ki kellett bővíteni. Igy aztán bemondás után, - én igazollak téged, te igazolsz engem-alapon, a Szövettség taglétszáma szépen fekszaporodott. Ha valaki " bizonyította " hogy katonaszökevény volt, máris ellenállónak számított. Ha még azt is bizonyította, hogy lövöldözött az őt igazoltatni szándékozó tábori csendőrökre, akár Köztársasági Elnök is lehetett belőle. 1956-ban több partizán és ellenálló csatlakozott a reformkommunistákhoz, és szerepet vállalt a forradalom második szakaszában, okt.29és nov3 között, hogy a forradalmat " megszelidítse" és a reformok megvalósításával megmensék a kommunista rendszert. A forradalom leverése után az elvtársak nem bocsájtották meg nekik a megingásukat és többet el is itéltek. Ezekből próbált nemzeti hőst faragni az un 56-os Intézet Nemzetőrség A

forradalom győzelme után, okt. 28 után, a reformkommunisták legfőbb törekvése az volt, hogy a forradalom harcosait lefegyverezze. Ennek legfőbb ezköze lett a Nemzetőrség megalakítása. Úgy tervezték, hogy a Honvédség, a Rendőrség és a forradalmi csapatok összevonásával létrehozzák a Nemzetőrséget. Ez jól hangzó, de megtévesztő érv volt. Ugyanis a 1OOOOO fős hadsereg, a több 1OOOO fős rendőrség között a néhányezer fegyveres teljesen alárendelt szerepet játszott volna. Maga az a tény, hogy a Nemzetőrség parancsnoka, egy ingatag jellemű, kommunista multtal rendelkező tábornok lett,helyettese pedig a szilárd elkötelezett kommunista Bp.-i Rendőrfőkapitány, mutatja, hogy milyen szerepet szántak a Nemzetőrségnek. Azokon a helyeken, ahol valóban forradalmár vezetők akarták a nemzerőrséget megszervezni, ott minden módon akadályozták a szervezést, a felfegyverzést. Ez október utolsó és november első napjaiban volt

érzékelhető, amiről a következő fejezet dokumentumaiból részletesen tájékozódhatunk. Zöld ÁVH. Afordulat éve után, a Katonapolitikai Osztály és a Államvédelmi Osztály utódjaként hozták létre az ÁllamVédelmi Hatóságot, melynek az egyenruházata megegyezett a Homvédség egyenruhájával, azzal a különbséggel, hogy a tányérsapka szegélye, a paroli és a vállap, sötétkék szinű volt. Amikor a Határőrséget a Honvédelmi Minisztérium kezéből kivették és az ÁVH.-hoz hasonlóan a Belügyminisztérium alá rendelték, az egyenruhákon a jelzések ugyanolyanok lettek, mint a kék ÁVH.-nál azzal a különbséggel, hogy a Határőr ÁVH ruházatán a sötétkék helyett zöld lett a megkülönböztető szin.Ezeket nevezte a nép Zöld ÁVH-nak Mint a kék, mint a zöld ÁVH a rendszer szempontjából a legmegbízhatóbb fegyveres testületnek számított. A tiszti és tiszthelyettesi állomány szigorú megrostálás után elsősorban önkéntes

alapon lett feltöltve. A sorállományt pedig a legmegbízhatóbbnak tartott ipari munkások és szegényparaasztok soraiból vállogatták össze. Ezek különböző kedvezményekkel és ideológiai meggyúrással hűséges és megbízható " katonái " lettek a rendszernek. Nem véletlen, hogy a két legvéresebb sortűznél , a Parlament elött és Mosonmagyaróváron döntö szerepük volt. 3. Rész A szabadság napjai Mint az elõzõ részben láttuk, okt. 23és 28 között a forradalom az egész országban gyõzelmet aratott, annak ellenére, hogy a Párt, a kormány, az ÁVH, a hadsereg, a S zovjet Hadsereg, a kommmunisták és refomkommunisták mindent megtettek a kommunista rendszer megmentéséért. Azonban az elmúlt napok bebizonyították, hogy az alapjaiban rothadt, mindenki által utált rendszert, néhányezer bátor, elszánt forradalmár meg tudja dönteni. Ez csak azért volt lehetséges, mert az ország lakósságának elsöprõ többsége

egyetértett a " felkelõk" követeléseivel és erkölcsileg, majd napról-napra növekvõ mértékben fizikailag is támogatta a rendszer megdöntéséért folyó harcot. Holttestek összeszedése a harcok szünetében a József körút - Pál utca sarkánál. 1956 október 28 A már megdöntött kommunista rendszer utolsó és elkeseredett próbálkozása volt, hogy a forradalom követeléseinek látszólagos elfogadásával megakadályozzák a t ovábbi radikális jobbratolódást, a forradalom teljes kibontaakozását, mert akkor kommunisták, reformkommunisták, kollaboránsok és a rendszer haszonélvezõi együtt kerültek volna a történelem sûlyesztõjébe. Nagy Imre nehéz helyzetben volt. A forradalmi követelések elfogadása a Szovjetúnió számára elfogadhatatlan volt. Ugyanis ennek két legfontosabb pontja a Szovjet csapatok kivonása és a többpártrendszer bevezetése volt. Mikoján figyelmeztette a magyar vezetõket, hogy " Feltétlenül útját

kell állni minden további jobbratolódásnak." 29.-én Nagy Imre az Országos Pártközpontból, -mert eddig ott tartózkodott, szovjet páncélosok védelme alatt- áttette székhelyét a Parlamentbe. Elsõ és legfontosabb intézkedése az volt, hogy a felkelõk tegyék le a fegyvert és az országos sztrájk szünjön meg. Ez a két alapvetõ intézkedés egyértelmûen bizonyította, hogy a forradalom elismerése csak taktikai, a figyelmet elterelõ lépés volt. Mert miért kell letenni a fegyvert, amikor a forradalom gyõzött, de még a Szovjet csapatok Budapesten tartózkodnak és még 29,.én, sõt 30 án is voltak összecsapások felkelõk és szovjet csapatok között, a legfontosabb budapesti objektumokat pedig még 31.-én is szovjet csapatok védték? Az egész nemzet országos sztrájkkal tett hitet a f orradalom támogatása mellett. Miért szüntették volna be a sztrájkot, amikor a forradalom legfõbb követelései még nem lettek teljesítve? Ekkor lépetk

színre azok a forradalmi erõk, melyek szerették volna továbbvinni az eseményeket és nem elégedtek meg Nagy Imre "langyos" javaslataival., melyek nem érintették a P árt vezetõszerepét, a Varsói Szerzõdést , a szovjet csapatok kivonását. A Gyõri Nemzeti Tanács ultimátumot kûldött Nagy Imrének, hogy amennyiben nem áll a forradalom mellé, a Dunántúl lakóssága a b udapesti szabadságharcosok segítségére siet. Fevetõdött egy ellenkormány létrehozásának lehetõsége is. Volt példa arra , hogy egy-egy vidéki nemzetõr egység "kötelékben" utazott fel Pestre és ott csatlakozott valamelyik felkelõ csoporthoz. Dudás József vezetésével megalakult a "Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány" mely nem ismerte el a N agy Imre kormányt és az ENSz- hez fordult katonai segítségért. Ezek voltak a v alóban forradalmi tettek és éppen az ilyenek elterjedésének megakadályozására került sor a " forradalom

elismerésére." Nem véletlen, hogy az un 56-os Intézet a t anulmányában ezeket káros, veszélyes cselekedetként értékeli. Nagy Imre abban reménykedett, hogy a forradalom gyõzelmének elismerésével a h arcok megszünnek, és az állam vezetését a kompromittált kommunisták leváltásával a reformkommunisták kezére sikerül átjátszani. Ezt elsõsorban a fegyveres erõknél kellett biztosítani, hiszen ezekben a napokban a fegyvereké volt a szó. Félõ volt, hogy egy-két napon belül a hadseregen belül megindul a bomlás és az a Néphadsereg mely az elmúlt napokban döntõ mértékben a felkelõk ellen harcolt, kisebb részben passzív, semleges magattartást tanusított, látva, hogy az egész országban gyõzött a forradalom, elzavarja moszkovita tisztjeit, parancsnokait és a forradalom mellé áll. Ezt meg kellett akadályozni, mert a h adsereg átállása visszavonhatatlanná tette volna a v áltozásokat. A késõbbiekben látni fogjuk, hogy voltak

olyan hazafias érzelmû fiatal tisztek és katonák, akik már okt. 26-án, 27-én a l aktanyákban, -parancsnokaik tiltakozása ellenére- forradalmi katonatanácsokat hoztak létre, felvették a kapcsolatot a civil forradalmi szervezetekkel. Még olyan esetek is elõfordultak, hoyg tüzéregységek fontosabb útkeresztezõdéseknél, folyami átkelõknél tüzelõállásba vonúltak, hogy felvegyék a harcot az esetleg közeledõ ellenséggel. Jellemzõ volt a c sapatok hangulatának megváltozására, hogy a r étsági páncélosegység katonái Pálinkás /Pallavicini/ õrnagy vezetésével kiszabadították Mindszenty József hercegprímást fogságából és újpesti forradalmárokkal együtt Budapestre kisérték. Útjuk valóságos diadalmenet volt. Miután Nagy Imre elismerte a forradalom gyõzelmét, a h adsereg élére " forradalmi "/?/ vezetõket választottak. E vezetõk legfõbb ténykedése az volt, hogy ezeket a valóban forradalmi katonatanácsokat

leváltsák és helyettük megbízható kommunistákból állítsanak fel forradalmi katonatanácsokat. A tüzelõállásban lévõ egységeket visszaparancsolták a laktanyákba és elrendelték a l egszigorúbb tüzelési tilalmat. Ezekrõl a h azaáruló tényekrõl mindennél világosabb képet adnak azok a parancsok , amik okt. 30 és nov3 köz ött mentek ki a csapatokhoz és azok a j elentések, melyeket a cs apatok küldtek a minisztériumba. Mielött rátérnénk a " szigorúan titkos " jelentések ismertetésére, nézzük meg, hogy az un. 56-os Intézet tanulmányában hol vannak a csúsztatások és , ho gy kik lettek a hadsereg "forradalmi"/?/ vezetõ. A fejezet elsõ oldalán ez olvasható: "A négy napja harcban álló hadseregnek pihenésre, átcsoportosításra, erõsítésre volt szüksége." Azonban ez a mondat félrevezetõ! Nem derül ki belõle, hogy ki ellen állt harcban a hadsereg? Az olvasó azt is hihetné, hogy az

ellenséges Szovjet Hadsereggel. Pedig a h adsereg eddig -sajnos- csak a f ekelõk ellen harcolt- Ezt az elõzõ fejezetben idézett dokumentumok bizonyították. A 6. oldalon ez olvasható: "A felkelõk tárgyalási pozícióját erõsítette,hogy a Kilián, a fegyveres harcok hõsének tekintett Maléter Pál ezredes is támogatta álláspontjukat."Ez a mondat a mellébeszélésnek, a m egtévesztésnek is az kolapéldája! Köztudott tény,hogy Maléter Pál csak a felkelõk ellen harcolt. Ebbõl a mondatból pedig éppen az ellenkezõje tünik ki Azt a nyilvánvaló hazugságot nem merték leírni, hogy Maléter Pál a Kilián hõse volt, csak azt, hogy "harcok hõsének tekintett". Ki tekintette annak? Senki! Csak a reformkommunista propagandagépezet próbálta hõssé kozmetikázni. És most nézzük meg kik lettek a hadsereg forradalmi vezetõi? A Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Bizottságának vezetõje Váradi Gyula vezérõrnagy a p áncélos és

gépesített csapatok parancsnoka lett. Az elõzõ fejezetben már találkoztunk a nevével és a következõ fejezetben is fogunk. Röviden annyit, hogy nála hithûbb kommunistát nehezen találtak volna az egész hadseregben. Vezérkari Fõnöknek azt a Kovács István vezérõrnagyot nevezték ki , aki öt napig a Szovjetekkel a legszorosabb együttmûködésben harcolt a forradalmárok ellen. Az õ nevével is találkoztunk az elõzõ fejezetben és fogunk találkozni a következõben is. Mindkét tábornok legfõbb igyekezete az volt okt. 31és nov 3 között, hogy a hadsereg erkölcsi állapotát és harci értékét minél jobban meggyengítsék, hogy a nyilvánvalóan bekövetkezõ szovjet támadáskor ne tudjon számottevõ ellenállást kifejteni. A jelentésekbõl látni fogjuk, hogy amikor , okt. 31-én megindult a friss szovjet csapatok beözönlése, a Minisztériumból utasítás ment a csapatokhoz, hogy a másodéves katonákat szereljék le. Tehát a kiképzett

katonákat leszerelték/Melyik katona nem örül, ha hazamehet?/ Csak a kiképzetlen újoncok maradtak a laktanyákban. Ugyanakkor leszerelték azokat az egyetemistákat is akik tartalékostiszti kiképzésük idejét töltötték a hadseregben. Pedig ezek lehettek volna a hadsereg forradalmi szellemének élharcosai. Elrendelték a szigorú tüzelési tilalmat, " nehogy provokáljuk a szovjeteket." Ez a tilalom soha nem lett visszavonva és nov. 4-én sok kommunista tiszt erre hivatkozva nem engedte, hogy katonái felvegyék a harcot a támadó ellenséggel. Elrendelték, hogy a lövegekbõl /ágyúkból/ szereljék ki az ütõszeget, hogy még véletlenül se lehessen lõni azokkal. Bevezetõnek ennyi is elég, de a legaljasabb árulásokra nov.4-én került sor Ezekrõl a következõ fejezetben számolunk be. Most pedig nézzük a jelentéseket, mely dokumentumok a Hadtörténeti Levéltárban találhatók a szigorúan titkos anyagok között. Október 30.-án-án

jelent meg Janza Károly Honvédelmi Miniszter napiparancsa Ez a parancs szégyenteljes elárulása a forradalomnak és egyetlen célja a forradalom további kibontakozásának megakadályozása. De lássuk a parancsot! "Harcosok, Tiszthelyettesek, Tisztek, Tábornokok, Elvtársak! A Magyar Népköztársaság kormánya a vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás érdekében elrendeli az általános tûzszünetet! Utasítja a fegyveres erõket, csak akkor tüzeljenek, ha megtámadják õket. Álljanak helyt továbbra is szilárdan, a népünk hatalmát féltõ dolgozókkal, szólítsák fel megadásra, szereljék le azokat a felfegyverzett csoportokat, egyes elemeket, akik céltalanul ontva a magyar vért, a munkások, parasztok, néphez hû értelmiségiek, szocialista jövõjét veszélyeztetik. A Néphadsereg katonái eddigi küzdelmei során, népünk többségének támogatásával helytálltak a nép hatalmának védelmében és a rend helyreállításában. A

rend és a fegyelem érdekében eddig tett tevékenységéért ezuton mondok köszönetet népünk hû fiainak. Janza Károly altábornagy, Honvédelmi Miniszter." Október 29.-én A Zrinyi Miklós Katonai Akadémia jelenti: "Az ÁVH laktanya feloszlatása után több volt ÁVH-s tiszt jelentkezett az Akadémia parancsnokságon és kérte, hogy saját érdekükben vegyék õket õrizetbe. Ezek a következõk voltak: /Itt 25 ÁVH-s tiszt és tiszthelyettes neve következik./ egyes ÁVH-s tiszteket az akadémia személyügyi osztályvezetõje igazolvánnyal is ellátott. A volt ÁVH-s tiszteken kívül még két szovjet harcosnak is menedéket nyújtott, akiket késõbb csapatukhoz irányítottunk. Ezen kívül kilõtt szovjet gépkocsikat és motorkerékpárokat is bevontattunk az akadémiára és azokat késõbb a parancsnokságuknak átadtuk. A fent említett két szovjet katonát magyar egyenruhába átöltöztetve tudtuk csak átküldeni a szovjet parancsnokságnak."

A páncélos és gépesített csapatok csoportfõnöksége jelenti, hogy a felkelõktõl több középületet "visszfoglaltak" és közben több foglyot ejtettek. Janza Károly 29.-i parancsából való a következõ idézet, ami még a fegyverbenálló szabadságharcosokra vonatkozik: "Kímélet nélkül szálljanak szembe a fegyveres bandákkal, ezek kétségtelen, hogy ellenforradalmi banditák." Szentesrõl jelenti a Légvédelmi Tüzérosztály parancsnoka: "Honvédségi brigád megkezdte Szentes város és járás területén a stencilgépek összeszedését, hogy ezzel is megakadályozzák különbözõ ellenforradalmi röplapok kibocsájtását?. Ezen a napon történt, hogy illegálisan megalakult a Forradalmi Katonatanács Bódi Miklós százados vezetésével. Összeállították követeléseiket és a parancsnokság elé terjesztették Utána hatalmas vita alakult ki és már a honvédek is betódultak a tiszti étkezdébe. Ezután a parancsnok

bajtárs felhívta a hadtest parancsnokot és jelentette azt, hogy lázadás tört ki az osztályon belül és kérte a hadtestparancsnok segítségét a rend helyreállítására és a kezdeményezõk letartóztatására. Az esti órákban megérkezett a hadtestparancsnokságról Németh Ferenc õrnagy vezetésével a bizottság, mely bizottságban még jelen volt Kovácsházi százados az elhárító osztályról, /Itt meg kell jegyezni, hogy az elhárító osztály tagjai ÁVH.-s tisztek voltak és az ÁVH ekkor már fel volt oszlatva./ Tenner százados bajtárs a politikai osztályról A parancsnokság a következõ döntést hozta: Tóth õrmestert letartóztatta, mivel különbözõ kémkedéseket hajtott végre a laktanyán belül és ezeket az adatokat a város forradalmárainak juttatta. Mint a késõbbi kihallgatás alatt kiderült, szervezkedés történtés a könnyû lövegeket a parancsnokságra viszik, akkor szétlövik a parancsnokságot az épülettel együtt.

Továbbá a gépkocsivezetõkbõl egy brigádot szerveztek, melyet a sorompónál állítottak fel azzal a céllal, hogy megakadályozzák a forradalmárok elvitelét." Nagyatádról jelenti a Lövészezred parancsnoka: Kuruc Ferenc hadnagy vezetésével 3 egyetemista követelésekkel lépett fel Bottyán százados felé, ezek az alábbiak voltak: - Ki a parancsnokságról az elhárító tisztekkel. - Alakítsák meg a Katonai Tanácsot. - Magyar ruhát a honvédeknek. - Ki az oroszokkal. Erre Boottyán százados Kurucz hadnagynak azt mondta, magát is le kellene tartóztatni és széttépte a követeléseket tartalmazó papírt." Kaposvárról a Lövészezred Parancsnokság jelenti: A kaposvári Megyei / forradalmi/ Bizottságot honvédségi személyekkel is kiegészítik. Az ezred részérõl Kovács õrnagyot választják be, megbeszélve elõzõleg ezt a Hadosztály Politikai Osztályával. A cél akkor az volt, hogy minél több kommunista vegyen részt a mozgalomban,

hogy azt helyes irányba befolyásolják. Október 30.-án A Zrinyi Miklós Katonai Akadémia jelenti: Dienes ezredes Márton ezredestõl parancsot kapott, hogy 10 fõvel menjen ki a Corvin közbe az ottani fegyveres felkelõk katonai egységekbe történõ megszervezésére. A kiküldött 10 fõ szakaszparancsnok lett. A " Corvin csoport" szemben állt a Kiliánnal és Márton ezredest akarta Honvédelmi Miniszternek. Az Akadémia parancsnok parancsára egy tisztekbõl álló részleg Végvári Márton õrnagy parancsnoksága alatt az ÁVH számára rendõregyenruhát szállított Aradi u.-i helységükbe A páncélos és gépkocsizó csoporfõnökségrõl jelentik: Ezen a napon választották meg a forradalmi bizottságot, de mindjárt hozzáteszi, hogy a Bizottság semminemû aktív munkát nem végzett. A jelentés szerint Váradi vezérõrnagy a Corvin közbe ment, hogy a fegyverletételrõl tárgyaljon. Ugyanakkor Váradi volt, aki harckocsikkal

pártfunkcionárusokat fuvaroztatott haza. Dombovárról jelenti a tüzérezred parancsnokság: A szovjet katonai parancsnokság látogatást tett a laktanyában, ahol az alakulat parancsnokával közös együttmûködést beszéltek meg arra az esetre, ha támadás érné akár a szovjet alakulatot, akár a laktanyát. Napközben fegyvert követelõ küldöttségek jártak a laktanyában, fegyvert azonban nem kaptak. Távmondat érkezett a hadosztályon keresztül a H.M-bõl, melyben utasították az alakulatot az FKT megválasztására. A távmondat vétele után az ezredparancsnok és a politikai helyettes összehívta a politikai munkásokat és eligazítást tartott arról, hogy másnap reggelre válogassák ki azokat a személyeket, akiket az FKT.-be kell megválasztani Szabadszállásról a közepes harckocsizó ezred parancsnoksága jelenti: Szabadszálláson a délelötti órákban a tanácsháza elõtt nagy tömeg gyülekezett. Miután a tömeg nem távozott és erõszakosan

követelõztek, Herceg Bertalan százados a levegõbe figyelmeztetõ lövést adott le. Ennek ellenére sem oszlott el a tömeg, benyomták a kommendánsi hivatal ajtaját, ekkor Angyal Károly õrnagy helyõrség kommendáns a biztosításra kirendelt két harckocsival tüzet vezényelt, a harckocsik a levegõbe lõttek. A katonák a levegõbe lõttek, azonban Fekécs József százados párttitkár három kézigránátot dobott a tömeg közé. A helyõrség kommendánsi hivatalba behatoló személyt agyonlõtték. Három halott, 15 súlyos és 30 könnyû sebesült lett ezen a napon a tüntetõ tömegbõl. Kecskemétrõl a hadtestparancsnokság jelentésébõl: A politikai osztály beosztottjai olyan feladatot kaptak, hogy menjenek ki a csapatokhoz, ismertessék a helyzetet, és ha valahol is katonai tanács akarna alakulni, azt sehol ne engedjék létrehozni. Délután parancs érkezett az FKT megalakítására. Raduly õrnagy páttitkár megkérdezte Gyurkó vezérõrnagy

elvtárstól, hogy mi lesz, már teljesen kicsúszik a kommunisták kezébõl a vezetés? Ezért javasolta, hogy az FKT. megválasztását elõ kéne készíteni, ily formában, hogy a párt szempontjából megbízható elvtársak kerüljenek az FKT-ba. Kaposvárról jelenti a lövészezred parancsnokság: Az ezred állományának kétharmad része gépkocsin Budapestre távozott. Az egység parancsnoka Bötykös István százados, politikai helyettese Virovecz százados, TÖRF. Papp Béla százados. Az egységet úgy indították útba Kaposvárról, hogy az ellenforradalom leverésére megy. Budapesten a Petõfi laktanyában lettek elhelyezve.Itt Bötykös századostól parancsot kaptak,hogy válasszák meg alegységenként a Katonai Tanács tagjait. Ez a választás abból a szempontból jól sikerült, hogy a Katonai Tanács tagjai többségükben párthû, párttag, ill. párton kívüli tisztek lettek. Október 31.-én A Nagykanizsai lövészezred parancsnoksága jelenti: Ebben

az idõben kialakult az igazi kommunisták testvéri összefogása. Az ezredagitátor irodájában minden éjjel ég a villany és tárgyalnak. Ide jönnek azok a kommunista tisztek, akik hûek maradtak a párthoz és megbeszélik a feladatokat. Elhatározzák: illegalitásba vonulnak és szervezték az illegális kommunista pártot. Dombovárról a tüzérezred parancsnokság jelentésébõl: A parancsnokok és a politikai helyettesek hangoztatták, hogy lehetõleg olyan személyeket kell a Forradalmi Katonai Tanácsokba beválasztani, akik a múlt idõszakban minden tekintetben megállták a helyüket. Szabadszállásról a harckocsizó ezredparancsnokság jelentésébõl: A hadosztálytól parancs jött a Forradalmi Katonai Tanács megalakítására. Az ezredparancsnok és szûk törzse a katonai tanács megalakítását halogatta, de felsõbb utasításra el kellett rendelni a megalakítást. Az ezredtörzsön belül igyekeztünk megbízható párttagokat a tanácsba

beválasztani. Kalocsáróljelenti a lövészezred parancsnoksága: Felsõbb utasításra az esti órákban megalakult a Forradalmi Katonai Tanács. Tisztjeink a tanács megválasztását nem helyeselték, de mivel a katonai tanács megválasztására parancs volt, javasolva lett 13 fõ, melybõl 7 olyan tiszt lett beválasztva, akik feltétlenül megbízhatók voltak. Székesfehérvárról a hadtestparancsnokság jelenti: A gépkocsivezetõ iskolán Bauer százados követeli 500 géppisztoly kiadását a Nemzetõrség részére. A kérést a parancsnokság elutasítja Lentibõl jelenti a lövészezred parancsnokság: A Lenti-i forradalmi tanács túl radikális követelésekkel lép fel, ezért a parancsnokság a Lenti forradalmi tanács letartóztatását tervezi. A Pápai lövészhadosztály jelenti: A hadosztály egyik magasrangú és beosztású tisztje, Mór ezredes Csehszlovákiába való távozása elõtt 31.-én meglátogatta a pápai repülõtéren szolgáló szovjet

barátait, akik "megsúgták " neki, hogy a szovjet hadsereg beavatkozik és lebeszélték szándékáról. Ekkor,/adta ki a hadosztályparancsnok azt a " látnoki" / nov.1-én / parancsot, amelyben megparancsolta, hogy a Nemzeti Bizottságok és Forradalmi Tanácsok kérését, utasítását a csapatok nem hajthatják végre, de még az elöljárótól kapott parancs végrehajtását sem kezdhetik meg, csak az õ jóváhagyása után. A hadsereg október 31.- november I hangulatának jellemzésére és ezen belül a hadsereg nagyon sok alakulatának állásfoglalására álljon itt jellemzõ példaként az alábbi idézet: "Október 30.-a után tétlenség lett urrá rajtunk A katonák társasjátékot játszottak vagy kibámultak a kerítésen. Akiket tudtunk, járõrbe küldtük, látszatfeladattal A tisztek a katonákkal beszélgettek vagy kártyáztak. A Mindszenty-beszéd után éreztük, hogy most így, vagy úgy de eldõl az ország sorsa és ezen

belül a miénk is. A beszéd nyílt állásfoglalás volt a régi rend visszaállítása mellett, -és mindez az állami tulajdonban lévõ Magyar Rádióban hangzott el, az egész ország lakósságához.- hogy várhatunk: vagy az ellenforradalom arat elsöprõ gyõzelmet, vagy valaki a vezetésben észbe kapva, összefogva a hozzánk hasonlóan tétlenségre kárhoztatott erõkkel, ha polgárháború árán is, de megmenti a népi hatalmat." November 1. A Hadmûveleti Csoportfõnökség jelenti: November 1.-én a délelötti órákban megerõsítették, hogy nagyobb szovjet erõk lépték át a határt Záhony és Záhony déli kõrzetében, valamint a román határ felõl. Elõször több száz, majd több ezer , keletrõl - nyugati irányba vonuló szovjet harckocsiról érkezett jelentés. Kovács vezérõrnagy és Szûcs ezredes / mint új VKF és hadmûveleti csoportfõnök / a legszigorúbban megtiltottak minden " provokációt" és utasítást adtak, hogy a

helyõrségparancsnokok vegyék fel a kapcsolatot a szovjet egységek parancsnokaival és tegyenek meg mindent a polgári lakósság szovjet ellenes hangulatának leszerelésére. A tüz megnyitását az illetõ parancsnokok legszigorúbb felelõsségrevonása mellett megtiltják. Ekkor futottak be a Honvédelmi Minisztériumba az elsõ összesítõ jelentések a nemzetõrségekrõl. Fel kell itt hívni a figyelmet, hogy a november 1-i jelentések értelemszerüen az október 31.-i állapotot mutatják Ezen a napon már 4500 fõ volt felfegyverezve, folyamatos szervezés és kiképzés alatt. Nem nehéz elképzelni, hogy központi irányítás és a honvédséggel való szoros együttmûködés mellett ezek az egységek 3-4 nap alatt létszámban, szervezettségben, fegyverzetben megerõsödve többtizezres ütõképes csapattá válhattak volna. Mert forradalmi, hazafias lelkesedésben nem volt hiány , csak kevés vezetõ volt, aki ezt magáévá tette. A nemzetõrség gyors

fejlesztésének különösen Budapesten lett volna jelentõsége, mert a helyismerettel rendelkezõ harcosok, akik minden pincét, átjáróházat, padlást ismernek, feltétlenül döntõ fölényben vannak az idegen, a várost nem ismerõ, nehezen tájékozódó ellenséggel szemben. Igy ír errõl egy katonai szakember Király Béla a nemzetõrség parancsnoka: "A harcok sikere taktikailag is érthetõ. A kisebb - nagyobb szabadságharcos csoportok remekül használták a szovjet típusú fegyvereket és helyesen alkalmazták a szovjet típusu szovjet partizán taktikát. Rajtaütöttek az ellenségen, öszpontosított tûzzel nagy veszteséget okozva neki és dolguk végeztével eltüntek. Sokszor kis csoportokra bomlottak, ha kellett teljesen szétszéledtek, hogy elõre megbeszélt helyen újra egyesüljenek, vagy egyénenként más - más csopothoz csatltkozva folytassák a harcot. Ha kellett késõbb , másokkal új egységet alakítva ismét felvegyék a harcot. Ez a

rendkívüli rugalmasság egyszerûen verhetetlenné tette a szabadságharcosokat a forradalom elsõ szakaszában." És, ha ez a harcmód ilyen sikeres volt a forradalom elsõ szakaszában, amikor a spontán alakult felkelõ csoportok a szovjetek mellett az ÁVH-val és sokszor a honvédséggel is szembekerültek, a fegyvereiket innen-onnan szerezték, vagy az ellenségtõl vették el . Milyen sikeresen harcolhattak volna, ha szervezetten a honvédséggel együtt , fegyverrel, lõszerrel bõségesen ellátva veszik fel a harcot? Ez el lett szabotálva! A II. Rákoczi Ferenc katonai középiskola IV Éves növendékei jelentik, hogy ha nem kapnak fegyvert, elhagyják az iskolát és csatlakoznak a felkelõkhöz. Belina Ferenc III. Éves növendék kijelenti: " a felállítandó zászlóaljat harcba kell vetni a szovjet csapatok ellen." Ugyanakkor a tisztikar elkeseredett, a "Horthysta és egyben népellenes tisztek" rehabilitálásának lehetõségétõl.

Zrinyi Miklós Katonai Akadémiáról jeletik: A Kilián laktanyából 10 fõbõl álló felkelõ csoport megjelent a Bajcsy Zsilinszky laktanyában és az Akadémiáról kirendelt õrségtõl fegyvert kért. Zentai alezredes parancsára a fegyverek kiadását megtagadták. Nagy Imre százádos parancsnoksága alatt 8 fõt a Nádor u-i pártház védelmére rendeltek ki. Tovább folyt az egyes objektumok védelme és a különbözõ járõrözések. Különös esemény nem történt. Kiskunfélegyházáról a tábori tüzérezred parancsnoka jelenti: Ezen a napon még több alkalommal tisztek és polgári személyek jöttek fegyverért és lõszerért, de mi hivatkozva arra, hogy nekünk csak rendszeresített fegyverünk van, és így nem kaprak. Pécsrõl jelenti a kirendelt nagyatádi lövészezred parancsnoka: Reggel 9.00-kor megtörtént a Forradalmi Katonai Tanács választása Elõzõleg elõkészítõ munkát folytattak a hû párttagok, hogy megbízható emberek és a

parancsnok is bekerüljenek a tanácsba. Zalaegerszegrõl a Harckocsizó ezred jelenti: Elõkészületeket tettek a szovjet csapatok elleni harchoz, felvonultak és tüzelõállást foglaltak a Zala hídjánál. Ezzel szemben Várpalotán a Harckocsikat üzemképtelenné tették, hogy azokat ne lehessen felhasználni a szovjet csapatok ellen. A Müegyetem Katonai Tanszékérõl jelentik: Kovács István vezérõrnagy a Honvéd Vezérkar Fönöke szigorú utasításba adja, hogy a szovjetekre lõni semmiképen sem szabad. November 2. A Honvédelmi Minisztériumban uralkodó szellemre jellemzõként álljon itt, hogy a Honvéd Vezérkar Fõnöke , A Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Bizottságának tagja miként nyilatkozott ezen a napon. Ezt olvashatjuk Cinege Lajos: "Visszaemlékezések 1956" címû könyvében: "1956. Nov 2-án a kora esti órákban a pártközpont Nádor u 28sz alatti épületében néhányan összegyûltünk?. Megszólalt a telefon?Kovács

István tábornok az újonan kinevezett Vezérkari Fõnök jelentkezett és harsányan mondta: Jelentem a pártnak, hogy erõs harckocsizúgást észlelünk Szolnok Debrecen térségben. Milyen irányban? -kérdeztemBudapest irányába Köszönöm a párt nevében,-válaszoltam Így reagált a szovjet agresszióra a Vezérkar fõnöke, akinek az lett volna a fõ feledata, hogy felkészítse a hadsereget az agresszorral való szembeszállásra. A hadmûveleti csoportfõnökség jelentésébõl: November 2.-án és 3-án álandóan érkeztek a jelentések a szovjet csapatok nyugatra, majd késõbb minden irányban történõ szétágazó felvonulásáról. Több helyõrségbõl jelentették, hogy a szovjet csapatok körülzárták õket. Ezekben a napokban Kovács vezérõrnagy jóformán állandóan a Parlamentben volt. Szücs ezredes a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodott, kivéve 3.-át, amikor õt is berendelték a Parlamentbe Trepper ezredes is visszaament a miniszteri

irodára, ahol más feladatkõrben dolgozott. A hadmûveleti csoportfõnökség lényegében egy regisztráló szervvé változott, jelentéseket vett, valamint vidéki csapatok felé kisebb jelentõségü ügyekben intézkedett. A Kilián repülõtiszti iskola jelenti Szolnokról: A városi forradalmi tanács kezdeményezésére 1200 üveget töltenek meg benzinnel a város védelmére. Ugyanakkor jelenti, hogy a repülõtér védelmére kirendelt légvédelmi tüzérüteget magasabb parancsra visszavonták, pedig ezen a napon vették körül a szovjet páncélosok a repülõteret. Dombovárról jelenti a tüzérezred parancsnoksága: A Forradalmi Katonai Tanács több tisztet kihallgatott abból a célból, hogy megtudja állásfoglalásukat. A beszélgetést Révfalvi Zsigmond õrnagy vezette A megidézett tisztek mind kiálltak elvük mellett. A szovjet hadsereg elleni harcról kijelentették, hogy nem hajlandók ellenük fegyvert fogni. Orgoványból jelenti a légvédelmi

tüzérosztály parancsnoksága: A Forradalmi Tanács a községbõl követelte, hogy csapatunk adjon ki megfelelõ mennyiségû fegyvert és lõszert a partizánharc megkezdéséhez, valamint a Nemzetõrség felállításához. A fegyver kiadását a parancsnok megtagadta. November 3. A Honvédelmi Minisztérium vezetõi annyira " óvták" a hadsereget a " provokációtól", hogy csírájában igyekeztek elfojtani minden olyan kezdeményezést, ami a az idegen betolakodók elleni védekezés sikerét, de legalább a támadókra leadott elsõ, gyors, meglepetésszerû rajtaütés lehetõségét biztosította volna. A Honvédelmi Minisztériumból és a Vezérkari Fõnökségrõl olyan parancsok mentek ki a csapatokhoz, amelyek minden körülmények között megtiltották a fegyverhasználatot. Az útkeresztzõdéseknél, hidaknál tüzelõállásban lévõ lövegeket visszarendelték a laktanyákba. Elrendelték, hogy a lövegekbõl szereljék ki az ütõszeget,

így azok használhatatlan ócskavassá váltak. Ezeket a hazaáruló központi utasításokat egyes helyi parancsnokok " továbbfejlesztették" oly módon, hogy pl. a Nemzetõrségnek éles helyett gyakorló kézigránátokat adtak ki Máshol a harckocsiaknákhoz nem adtak gyújtószerkezetet, így azok használhatatlanok voltak. Ilyenkkel és hasonlókkal számtalannal találkozunk ezekben a napokban. Pécsett az egyetem katonai tanszékének tisztjei azt mondták , az alakulóban lévõ egyetemi zászlóalj tagjainak: " nem volna értelme felvenni a harcot a túlerõben lévõ szovjet csapatokkal." Kaposvárról jelenti a lövész hadosztály parancsnoksága: Adorján százados parancsot adott Kaposvár védelmének, elsõsorban páncélos védelmének megszervezésére. A tervet aznap estére elkészítették A törzs tisztjei zömmel ezt a tervet " vicc" tervnek nevezték el. Véleményük az volt, hogy a szovjetek elleni harc esztelenség, ezért

ezzel nem értenek egyet. A tisztek zöme az éjszaka folyamán lakására távozott A hadosztály felderítõ alosztályának vezetõje Farkas Sándor fõhadnagy parancsot kapott, hogy a Taszár környékén lévõ szovjet csapatok helyét, létszámát, erejét derítse fel. A felderítést végzõ tisztek közül Csonka Ferenc hadnagy és Cselik Kálmán tizedes a szovjet csapatokhoz ment és kérte õket, hogy jöjjenek Kaposvárra, mert a hadosztályparancsnokot, a hadosztály törzsfõnökét és a politikai osztály vezetõjét börtönbe vitték. Ugyanakkor részletes tájékoztatást adtak a kaposvári objektumok helyérõl. Táborfalváról jelenti a tüzérezred parancsnoksága: Szovjet harckocsik 10,50-kor zárták körül a laktanyát. A harckocsizó egység parancsnoka felvette a kapcsolatot az ezredparancsnokkal, ahol olyan megegyezés jött létre, hogy egyik fél sem fog a másikra lõni. A szovjet harckocsik a lõszerraktárat is körülvették Erre az

ezredparancsnok parancsot adott az ott lévõ ütegnek a laktanyába való bevonulásra. Ez szintén csak a szovjet és magyar ezredparancsnok megegyezése alapján sikerült. Az ezredparancsnok megnyugodva a szovjet parancsnokkal való megegyezés alapján elrendelte az õrség csökkentését és az általános pihenõt. Ezek után az ezredparancsnok a lakására távozott A nagyatádi egység tisztjei élen a parancsnokkal, egységüket elhagyták. A katonák egy része , mivel nem volt vezetés alatt, a Mecsek felé vette az irányt. A 1480.-alakulat tisztjei is hazamentek Más különösebb esemény nem volt Ez a sötét cinizmus minõsíthetetlen! A veszély pillanatában magukra hagyni a katonáikat, elárulni a nemzetet, a legaljasabb bûntény, amit egy parancsnok elkövethet. És most térjünk vissza a forradalom eseményeihez. Október 29-én a párt lelsötétebb vezetõi a Szovjetunióba menekültek. A középvezetõk, -Párt, szakszervezeti, tanácsi funkcionárusok,

ÁVH-s tisztek, szovjet laktanyákban kértek menedéket. /Ezekbõl lettek a Pufajkások a szovjet csapatok helyismerettel rendelkezõ" idegenvezetõi" Róluk késõbb lesz szó./ A kisebb vezetõk vagy vidéki rokonoknál próbáltak elbújni, vagy igyekeztek alkalmazkodni az új helyzethez. 29.-én indult meg az angol és francia csapatok támadása Egyiptom ellen A forradalom és általában a magyar ügy szempontjából ez nagy negatívum volt. Ugyanis egy hét alatt a Magyar forradalom a Világ nagy hírügynökségeinek elsõszámú témája volt. Ekkor még azok is megismerték Magyarországot, akik eddig azt sem tudták, hogy van Magyarország. Az egyiptomi háború a figyelmet nagyrészt elterelte rólunk. Október 30.-án Nagy Imre bejelentette, hogy megszünik az egypártrendszer Meg kell jegyezni, hogy ez, abban a szituációban nem volt szerencsés intézkedés. Ugyanis nem csak a hagyományos, történelmi pártok bontottak zászlót,-Kisgazda párt,

Szociáldemokrata párt, Nemzeti Parasztpárt / Peõfi párt néven/, hanem önjelölt pártvezérek, politikai akarnokok, több tucat pártot hoztak létre, igyekezvén meglovagolni a forradalmat. Így az az ipozáns nemzeti egység, ami az egypártrendszer és kiszolgálói, valamint a Szovjet Hadsereg ellen egy hét alatt kialakkult, kezdett megbomlani,és sokan már elkezdték a maguk kis pecsenyéjüket sütögetni. Pedig ekkor lett volna szükség a legnagyobb összefogásra, hogy a kivívott eredményeket tovább lehessen fokozni, ill. az újabb szovjet támadásra felkészülni 30.-án született meg a tev a nemzetõrség felállítására Ez a terv valójában nem volt más, mint a forradalmat gyõzelemrevivõ fegyveres harcosok lefegyverzésére született kisérlet. A terv szerint a 18 évnél fiatalabb felkelõket lefegyverzik. Pedig tudjuk, hogy a legelszántabb szabadságharcosok a Pesti Srácok voltak, akik haláltmegvetõ bátorsággal pusztították az ellenséget.

Az idõsebb fegyvereseket -aki akar- a honvédséggel és a rendõrséggel közösen Nemzetõr egységekbe osztanák be. El lehet képzelni azt a Nemzetõrséget, ahol százezer katona és többtizezer rendõr közé néhányezer felkelõt sorolnak be! Ráadásul a Nemzetõrség Fõbb vezetõi a régi nomenklatúra alakjaiból kerülnének ki. A Deák-téri Rendõrfõkapitányságon határozták el kik lesznek a Nemzetõrség vezetõi. Parancsnoknak Király Bélát jelölték, aki megromlott egészségi állapota, de fõkép ingadozó politikai jelleme miatt, nem a legszerencsésebb választás volt. Helyettesének Kopácsi Sándort választották, akinek szilárd kommunista meggyõzõdése biztosítéknak látszott, hogy a nemzetõrségbe nem szivároghatnak be "ellenforradalmi " elemek. Ezen a napon volt az elhíresült Köztársaság-téren lévõ Pártközpont ostroma. Ezt sokan, sokféleképen magyarázzák. A lényeg: Az ÁVH-t 28-án feloszlatták Ennek ellenére

30-án még két szakasz ÁVH-s õrizte a pártházat. Amikor felkelõk érdeklõdtek, hogy kik tartózkodnak az épületben, tûzharc keletkezett, mely a pártház elfoglalásával végzõdött. Az ostrom alatt mindkét oldalon sok halott és sebesült volt a veszteség. A feldühödött tömeg a védõk közül többet /elitélendõ, de érthetõ módon/ meglincselt. Ezt a sajnálatos tényt használta fel a hazai kommunista vezetés, a tényeket sokszorosan felnagyítva és dramatizálva, a szovjet vezetés felé , igazolandó a második szovjet beavatkozást. A fehérterror és ellenforradalom tobzódását szajkózták évtizedeken keresztül. Pedig bátran állítjuk, ez volt a világ legtisztább forradalma! Minden hazug híreszteléssel szemben az egész forradalom alatt 29 /huszonkilenc/ ember lett népitélet áldozata. A Francia forradalom többtizezer, az 1919-es tanácsköztársaság többszáz, a" Nagy Októberi Szocialista Forradalom" többmillió áldozatöt

követelt. Ezzel szemben a 12éves kommunista terrort,-mely máig is megszámlálhatatlan áldozat áldozatot követelt,- mindössze 29 lincseléssel egyenlítette ki a tömeg. 30.-án jelentkezett elõször a Szabad Kossuth Rádió Itt hangzott el a szállóigévé vált néhány mondat: "Hazudtunk éjjel-nappal minden hullámhosszon." Ezen a napon történt, hogy a VIII. és IX Kerületben eddig szétszórtan harcoló felkelõ csoportok közös parancsnokságot hoztak létre a Corvin-közben és fõparancsnoknak Pongrátz Gergelyt választották meg. Az így összevont csapatok létszáma megközelítette a kétezer fõt. Ez tetemes erõ volt és látni fogjuk a késõbbiekben, a nov 4-i támadásnál, amikor a hadsereg / elenyészõ részétõl eltekintve/ tétlen maradt, a Corvinisták vették fel a küzdelmet a legnagyobb sikerrel de sajnos a legnagyobb veszteségek árán. Október 31.-én dõlt el a forradalom sorsa! A szovjet vezetés 30.-án még lehetségesnek

tartotta , hogy Nagy Imrének sikerül az eseményeket abban a mederben tartani, amit a szovjet vezetés még elfogadhatónak tartott.Azonban a Budapesten tartózkodó Mikoján a következõt jelentette moszkvába: "A fegyveres felkelés felszámolása békés úton lehetetlen. A felkelõk pártházakat, nyomdákat, telefonközpontokat foglalnak el, továbbá fordulópont várható Magyarország nemzetközi politikájában is , tehát úgy gondoljuk, Konyev elvtársnak haladéktalanul Magyarországra kell jönnie."31-én ismét összeült a szovjet vezetés és ekkor a fegyveres beavatkozás mellett döntöttek. Konyev marsal a Varsói Szerzõdés egyesített csapatainak fõparancsnoka kiadta az utasítást a kijelölt csapatoknak a Magyarországra történõ bevonulásra és maga is Szolnokra érkezett, ahol kiadta a nov. 4-i támadási parancsot Moszkvában állították össze a megszállás utáni magyar kormány tagjainak névsorát is. Valószínüleg ezen a napon

árulta el Kádár és Münich a forradalmat és álltak a szovjet beavatkozás mellé. Mivel az MDP atomjaira hullott szét a kommunistákat új pártba kellett összefogni. Így került sor ezen a napon a Magyar Szocialista Munkáspárt / MSzMP /megalakítására. Nem érdektelen az új kommunista párt intézõbizottságának névsorát áttekinteni: Kádár János, Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor, Szántó Zoltán, Lukács György. Ezen a napon a Kilián laktanyában került sor az elõzõ napon elhatározott Nemzetõrség megalakítására. A kormány részérõl jól képzett és nagy tapasztalattal rendelkezõ katonák, tábornokokés politikusok vettek részt az alakuló ûlésen. A felkelõket lelkes, hõsiesen harcoló, de tapasztalatlan fiatalok képviselték, akik nehezen látták át azokat a veszélyeket -szinte csapdákat,- melyeket a volt kommunisták állítottak. Király Béla a Nemzetõrség kijelölt parancsnoka megnyitó beszédében a

forradalom vívmányainak megõrzésérõl beszélt és 3 pontban foglalta össze a vívmányokat fenyegetõ veszélyeket. Restaurációs kisérletek, melyek ellen fegyvereinkkel fel kell lépni. Reakciós zavarkeltés. A szovjet csapatok késlekedése Budapest kiürítésében, amelyet minden rendelkezésre álló békés ezközzel siettetnünk kell. Jellemzõ, hogy amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szovjet páncélosok ezrei özönlenek az országba, azzala szándékkal, hogy leverjék a forradalmat, akkor legfontosabb feladatnak a restsurációs kisérletek és reakciós zavarkeltés elleni harcot tartották, melyek ellen fegyverekkel kell fellépni. Ugyanakkor a szovjet csapatok Budapestrõl való kivonulását békés ezközökkel kell siettetni. Ehhez nem kell kommentár. Ha valóban a forradalom megvédését tûzték volna ki célul, akkor 3 nap alatt "csodákat" lehetett volna mûvelni. Az országban olyan nagy volt a lelkesedés és olyan nagy volt a szovjetek

elleni gyûlölet, hogy egy rádióban közzétett általános mozgósítással, vagy néhány korosztály behívásával , a honvédség, a fegyveres felkelõk, a Nemzetõrség, esetleg a rendõrség összevonásával akár 3-400.000 fõs népfelkelõ hadsereget lehetett volna talpraállítani Amennyiben a honvédség riadókészültségben, harcra készen áll nov. 4-én, maga mögött érezve a felfegyverzett nemzet támogatását, olyan meglepetésszerû elsõ csapást mérhetett volna a szovjet erõkre, hogy azok komoly veszteségeket szenvednek. Majd népfelkelõ és partizánmódszereket alkalmazva, hosszú "tisztogató hadmûveletekre" kényszeríthették volna a megszálló idegen csapatokat. Ha a kormány nem egy kommunista követségre menekül, hanem illegelitásba vonul és onnan szervezi az ellenállást a külföldi vízhang is fokozódott volna mellettünk. Igaz ez az ellenállás nagyobb emberveszteséggel járt volna, de ne felejtsük el a szovjet

megszállás után 200.000 ember menekült ki az országból Ez is veszteség volt, sokkal nagyobb, mint bármilyen fegyveres ellenállás esetén történt volna. Nem igaz, hogy a szovjetekkel szemben reménytelen lett volna minden ellenállás! Ezt csak az áruló reformkommunisták hirdetik, hogy leplezzék azt az aljas árulást, ami nov. 4.-én bekövetkezett, egy 100000 fõs hadsereg, -a világ hadtörténetében páratlanfejveszett önlefegyverzése, fegyverletétele, amit a hadsereg szégyenteljes szétzavarása követett. Az, hogy ennek nem kellett volna így történni , csupán egyetlen számadatot tekintsünk át. A második szovjet támadás megindulásakor /nov.4-én/ a hadsereg páncélelhárításra alkalmas lövegeinek csupán elenyészõ töredéke volt tüzelõállásban. Ezek közül a megkésett riadó, a megtévesztõ parancsok, a tisztek többségének távolléte, vagy eltávozása miatt mindössze 23 löveg vette fel a tûzharcot a benyomuló szovjet csapatok

ellen. Ez a 23 löveg összesen 15 ellenséges egységet semmisített meg. Nevezetesen: 8 harckocsit, 1 páncélgépkocsit, 2 önjáró sorozatvetõt, 2 tehergépkocsit, 1 személygépkocsit. A jármûvekbõl kiugráló szovjetek és ÁVH-ok nagyrészét gyalogsági fegyverekkel semmisítették meg. Néhánynak sikerült elmenekülni. Lelõttek egy IL-28 mintájú repülõgépet is, melynek 3 fõnyi személyzete szintén életét vesztette. Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mi történt volna abban az esetben, ha a hadsereg hozzávetõleg 3000 páncélelhárításra alkalmas lövege harcra felkészülten, tüzelõállásban és hasonló elszántsággal veszi fel a küzdelmet. Mekkora veszteséget okoztak volna ezek a betolakodóknak? És akkor még nem beszéltem a harckocsiaknákról, a páncélelhárító kézigránátokról és a benzinespalackokról, ami nem volt elhanyagolható tényezõ, hiszen a szovjet páncélos erõknek éppen ezek okozták a legnagyobb

veszteséget. A szûk utcákban forgolódó harckocsikkal szemben a fedezékbõl vagy a házak ablakaiból benzines palackot dobó harcos feltétlenül elõnyben van. Tehát a hadsereg harcnélküli, szégyenteljes megadása nem volt más, mint a forradalom és szabadságharc elárulása. És ez az árulás itt kezdõdött , a Kilián 31-i értekezletén, ahol a fõ veszély a "jobbratolódás" volt és semmit nem tettek a valódi veszély , a szovjet támadás fogadására. Itt kell megemlíteni, hogy Vietnámban egy népfekelõ, partizánhadsereg mért megszégyenítõ vereséget az USA hadseregére.Néhány évvel késõbb, Afganisztánban, szintén egy népfelkelõ, partizánhadsereg kényszerítette az ország elhagyására a világ legerõsebb szárazföldi hadseregét. A közelmúltban pedig a maroknyi Csecsen nép vívta ki függetlenségét, hasonló módszerekkel a 200 milliós Oroszország hadseregével szemben. November 1.-én Már az egész világ tudta, hogy

az ország katonai megszállása elkezdõdött, csak a magyar katonai vezetés dugta homokba a fejét, ill. szándékosan szabotálta az ellenállásra való felkészülést. A politikai lépések csak taktikai idõhúzó, meddõ kisérletek voltak az események remélt megváltoztatására. Nagy Imre több alkalommal magához hivatta Andropov szovjet nagykövetet és magyarázatot kért az újabb szovjet csapatok felvonulásával kapcsolatban. A válasz minden esetben mellébeszélõ, idõhúzó volt. Ezt látni kellett volna Nagy Imrének, de különösen a katonai vezetésnek, hiszen mindenrõl pontos értesüléseik voltak. A Varsói Szerzõdés felmondása látványos lépés volt, de a szovjet terveken semmit nem változtatott, hiszen a támadási parancs már régen ki vol adva. A Biztonsági Tanács összehívása is megkésett, mert ennek határozatai csak jóval késõbb éreztették volna hatásukat, de mint késõbb láttuk a SzU. ezeket figyelmen kívül hagyta Közben a

szovjet vezetõk erre a napra Bresztbe rendelték a lengyel és német vezetõket és ismertették velük a magyar ügy katonai megoldását. Másnapra Bukarestbe rendelték a bolgár, a román és csehszlovák vezetõket és velük is közölték, hogy 4.-én megkezdik a magyarországi ellenforradalom leverését. Az összes kommunista vezetõ egyetértett a szovjet szándékkal, bár nem egyforma mértékben. A lengyel vevetõk kissé visszafogottabbak voltak és kifejtették, hogy jobban örültek volna a politikai megoldásnak, de végül is egyetértettek. A német vezetés az elsõ pillanattól örömmel üdvözölte a lépést és a legszigorúbb büntetést javasolta a" bûnösöknek." A románok pedig még a Román Hadsereg segítségét is felajánlották, de a szovjetek erre nem tartottak igényt. Ezután következett a legnehezebb feladat Titó megnyerése és beleegyezése. Nov 2-ról 3.-ra virradó éjszaka Brioni szigetén folyt a tárgyalás, ahol Titó is

segítõkész partnernek bizonyult. Egyetértett az ellenforradalom leverésével, sõt, segítségét is felajánlotta oly módon, hogy Nagy Imrét és kormányát kikapcsolja úgy, hogy a Jugoszláv Követségen ad menedékjogot, de az események folyásába nem engedi beleszólni. Mit tett ebben a helyzetben a magyar katonai vezetés? Mint az elõzõekben láttuk, a másodéves , jól kiképzett katonákat leszerelték. Ki volt adva a szovjetekkel szembeni legszigorúbb tüzelési tilalom. Szombaton a laktanyákban maradt katonák jelentõs része is eltávozást kapott. Ehhez járult, hogy a tisztek is otthonukba távoztak, hogy csak hétfõn kezdik a szolgálatot. Csak az ügyeletes tisztek maradtak a laktanyákban Tehát a hadsereg napok alatt jóformán harcképtelenné vált! Ez nem lehetett véletlen! Ez csak a legfelsõ vezetésben meghúzódó kommunisták aknamunkájának lehetett az eredménye, akik titokban -vagy nagyon is tudatosan - abban reménykedtek, hogy a

Szovjet Hadsereg ujabb támadással visszaállítja az elõzõ állapotokat. A következõ fejezetben látni fogjuk, hogy ez nem csak "remény" volt, hanem sajnálatos valóság, a honvédség vezetésének aljas árulása. November 3.-án Ezen a napon az egész országban nyugalom volt. Sok helyen hozzákezdtek a romok eltakarításához. A harcok alatt elesetteket temették, gyászolták Az üzemek készültek a hétfõi munkakezdésre. Mindenki a kivívott gyõzelemnek örült, kivéve a bukott rendszer vezetõit és haszonélvezõit. Aggodalmat csak azok éreztek akik" testközelbõl" tapasztalták a szovjet csapatmozgásokat. A repülõtereket már 2.-án körbezárták a szovjet páncélosok A következõ napon a Nyugati határt és fontosabb csomópontokat , a hidak nagy részét, és a fontosabb katonai obiektumokat szállták meg ill. zárták körül Minderrõl tudomása volt a legfelsõbb katonai vezetésnek, mégis a Honvédelmi Miniszter, a Vezérkari

Fõnök és a Hadmûveleti Osztály vezetõje a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyalt a Parlamentben a szovjet katonai vezetõkkel. Fel sem merült bennük, hogy a tárgyalások valódi célja az idóhúzás, hogy szovjet csapatok jobban felkészülhessenek a meglepetésszerü döntõ támadásra. Ráadásul vállalták, hogy a két legfõbb katonai vezetõ Honvédelmi Miniszter és a Vezéskari Fõnök együtt mennek az ellenség fõhadiszállására tárgyalni. -Erre nincs példa a világ hadtörténetében. Önkéntelenül felvetõdik a kérdés: Nem azért mentek -e oda, hogy megegyezzenek a szovjetekkel a forradalom eredményeinek eltiprására? Talán abban reménykedtek, hogy hogy ha együttmûködnek , a hadsereget semlegesíteni, netán a szovjetek mellé tudják állítani, akkor az új vezetésben is megtarthatják poziciójukat? Persze ez csak feltevés, de a következõ nap eseményei erõsen ezt a gyanút ébresztik. A Tökölre ment küldöttség letartóztatása

és az azt követõ események köré font mártírmitosz ,csak az un. 56-os Intézet Történelemhamisító vezetõinek az agyában született meg Már most leszögezzük! Senki nem lesz utólag forradalmár, mégkevésbé nemzeti hõs,.azért, mert elvtársai a hatalomért folyó küzdelemben elitélik vagy kivégzi. Hogy miként igyekeznek az emberek agyába belemosni hamis elméletüket, arra álljon itt egyetlen példa : Mint az elõzõekben láttuk, a forradalom gyõzelme meghatározó és döntõ mértékben a fegyveres forradalmárok nevéhez fûzõdik, akik a Nagy Imre által soha vissza nem vont statárium és kijárási tilalom ellenére gyõzelemre vitték a forradalmat. Mégis a "Szabadság napjai" c fejezetben Nagy Imre neve 43 szor, Kádár Jánosé 14 szer, Hruscsov 6 szor, Mikoján 5 ször , de különbözõ szövjet és magyar kommunista vezetõk nevei is 48 szor fordulnak elõ Sztálint és Gerõt is beleértve. Ezzel szemben a forradalmi oldal

képviselõi közül Mindszenty neve csak 4 szer, Pálinkás õrnagy 1 szer, Szigeti Attila 2 szer Dudás József 4 szer szerepel. Azonban e két utóbbi névnél ki van hangsúlyozva, hogy elõzõleg mindkettõ kommunista volt. Tehát összesn 111 szovjet és magyar kommunista vezetõ név szerepel a fejezetben, szemben 9 forradalmár névvel. A forradalmat gyõzelemre vivõ harcosok közül egyetlen egy sincs megemlítve, még a Corvin-köz fõparancsnoka Pongrátz Gergely neve sem Az egyszerû olvasó ebbõl önkéntelenül azt olvassa ki, hogy itt magyar és szovjet kommunisták vitatkoztak a rendszer megjavításáról , a rend helyreállításáról. Mellékesen volt még néhány akadékoskodó, de gyõzelmet kivívó forradalmár hõs egy sem volt. Jól jegyezzük meg. A féligazság hazugság! Az 1956-os Magyar Forradalom igaz története Összeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja 4. rész Megszállás és ellenállás Mielőtt

rátérnénk a nov.4-i hitszegő szovjet támadás részleteinek ismertetésére, mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a világ hadtörténetének legalávalóbb példáját produkálta a magyar hadsereg vezetése, beleértve az események során felszínre vetődött, „forradalmi” vezetőket is - mert a 100.000 fős hadsereget a forradalom okt , 28-i győzelme után módszeresen szétzüllesztették és a döntő pillanatban az árulás útját választották, amikor megtiltották a szovjetek elleni fegyverhasználatot és letetették a fegyvert. De nézzük a tényeket! Nov. 3-án szombaton az egész ország örömmámorban égett a kivívott győzelem érzésével Mindenki a hétfői munkakezdésről, a romok eltakarításáról, az élet újraindításáról beszélt. A világosabban látó politikusok, de főleg a hadsereg vezetői azonban tudták, hogy hatalmas szovjet katonai erők özönlöttek be az országba és ugrásra készen állnak a f orradalom leverésére.

Ebben a helyzetben ment tárgyalni Tökölre, a szovjet csapatok főhadiszállására a hadsereg három legfontosabb vezetője, Honvédelmi Miniszter, Maléter Pál, a Honvéd Vezérkar Főnöke, Kovács István és a Hadműveleti Csoportfőnök Szűcs Miklós. A delegációval ment Erdei Ferenc is, aki bár nem volt katona, tisztában kellett lennie a helyzettel. Meg kell jegyezni, hogy a küldöttség mind a négy tagja a SZU-nak elkötelezett hithű bolsevik volt. Különösen a katonákra vonatkozott ez, hiszen mindhárom a SZU-ban végezte el a k atonai akadémiát, ráadásul Maléter és Kovács már a II. Világháború idején átállt a szovjetekhez és partizánként harcolt előző bajtársai ellen. Mindhárom katona fiatalon futott be nagy katonai karriert és ezt nyilván szerették volna a jövőben is megtartani. Önkénytelenül felvetődik a kérdés, miért a hadsereg legfőbb vezetői mentek „tárgyalni” az ellenség főhadiszállására? Erre sincs példa a

hadtörténelemben! Nem az volt-e a cél, hogy a hadsereg lefegyverzése, esetleg átállítása fejében a „ tárgyalók” maradhassanak a h adsereg vezetői a forradalom leverése után is? Ezt a feltevést valószíűsítik a küldöttség „letartóztatását" követő órák, napok történései. A letartóztatott küldöttek már néhány óra múlva együtt tárgyalnak a szovjet parancsnokokkal. Elkövették azt a hazaárulást, amire nehéz elmarasztaló jelzőt találni. A szovjet katonai térképeken berajzolták azokat a pontokat, ahol jelentősebb ellenállásra lehetett számítani. Ez a forradalom nyílt és durva elárulása volt! - Az ilyen aljas bűncselekményt, ha az áruló kézreerül, azonnali halállal büntetik- Végül megegyeztek, hogy szovjet fedezet mellett bemennek a Honvédelmi Minisztériumba és onnan tetetik le a fegyvert a hadsereggel. A küldöttség tagjai tisztában voltak azzal, hogy a Szovjet Hadsereg hajnalban megindította a

támadását és azt is látták, hogy a tököli laktanya udvarán százával nyüzsögnek a felfegyverzett és pufajkába öltözött magas rangú ÁVH-s tisztek, párt és állami funkcionárusok és nem lehetett kétséges, hogy ezek a forradalom leverésére várnak, hogy bosszút állhassanak mindazokon, akik, - ha néhány napra is, de- megfosztották őket a hatalomtól. Ennek ellenére vállalták a szovjetekkel való együttműködést. A páncélosokból, teher és személykocsikból álló oszlop a Soroksári úton igyekezett a város központja felé. Maléter egy KGB-s őrnaggyal, egy magyar ÁVH-s tiszttel és a vezetővel ült egy személygépkocsiban. A Jutadombnál azonban a honvédség 51 légvédelmi tüzérosztálya Szabó Pál őrnagy parancsnoksága alatt, nemzetőrökkel kiegészülve felvette a harcot az ellenséggel. Az oszlopot egy harckocsi vezette Ekkor Rémiás Pál hadnagy személyesen leadta az első lövést, hogy példát mutasson az ütegnek. Erre a

két másik üteg is tüzet nyitott.Kicska János hadnagy és az ütegének katonái a harcjárművekből kiugráló szovjet katonákat és ÁVH- sokat egyéni fegyvereikkel lőtték. Amikor az első lövés elhangzott, Meszes hadnagy a 31. Lövészezred 7 Századának ittlévő szakaszát riadóztatta. A feléjük közeledő szovjet gépesített egységre /személygépkocsik, harckocsik, sorozatvetők és tehergépkocsik/ Ők is tüzet nyitottak. Kilőttek egy személygépkocsit, egy harckocsit, és egy sorozatvetőt. Több szovjet katona és ÁVH-s meghalt, sokan megsebesültek, az élők egy része a közeli nádasba menekült. A kilőtt személygépkocsi utasai közül csak Maléter és a gépkocsivezető maradt életben. A gépkocsikról leugráló ÁVH-sok és KGB-sek elfogtak néhány fegyveres civilt, akiket helyben agyonlőttek. Az összecsapás után a járművek és a megmaradt emberek visszatértek Tökölre és innen, telefonon és futár útján levélben keresték a

Honvédelmi Minisztériumot. A telefonbeszélgetéseket nem ismerjük, mer nem lettek rögzítve, de megmaradt az a levél, amit a forradalom által Vezérkari Főnökké emelt Kovács István vezérőrnagy küldött, a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Tanácsa Elnökének, Váradi Gyula vezérőrnagynak. A levél kommentár nélkül, önmagáért beszél. Kedves Váradi Elvtárs! Itt a szovjet elvtársaktól kapott felvilágosítások alapján meggyőződtem arról, hogy a Nagy Imre kormány képtelen magát tartani. A jobbratolódás egyre gyorsabban folytatódik és egyenesen a proletár hatalom elvesztéséhez vezet, a nyílt fasizmushoz és a fehérterrorhoz. Most minden kommunista válaszúthoz érkezett. Úgy hiszem cselekedni kell Saját erőnk nincs, a hadsereg többé-kevésbé demoralizálva van. Rendőrség nincs A nemzetőrök titkos, vagy nyílt fasiszták kezén vannak. Az egyedüli kiutat abban látom, hogy a szovjet hadsereg segítségével gyorsan

helyreállítsuk a proletárhatalmat és okulva a régi hibákból, visszanyerjük a nép bizalmát. Ehhez azonban az kell, hogy megakadályozzunk minden nagyobb vérontást. És ehhez kérem itt a segítségedet A Honvédelmi Minisztériumban lévő kommunistákkal / óvatosan / mindent kövess el, hogy a hadsereg és a többi fegyveres erő minél kevesebb vért veszítsen. 56. 11 4 Kovács István vezérőrnagy Itt kell megjegyezni, hogy 1989 után, az un. Történelmi Igazságtétel Bizottság reformkommunista vezetői mindkét tábornokot forradalmárnak és mártírnak kiáltották ki, mert elvtársaik nem bocsátották meg nekik néhány napos megingásukat és néhány évre bezárták őket. - E közben százakat végeztek ki és tízezreket itéltek 10-15 éves börtönre – Természetesen mindketten megkapták a legmagasabb kitüntetéseket és a legmagasabb katonai rendfokozatot, az ezzel járó minden kiváltsággal együtt. Nézzük ezután miként alakult a

katonai helyzet? Mint az előző két részben láttuk, a Magyarországon tartózkodó különleges hadtest csapatai, melynek parancsnoka Lascsenkó altábornagy volt, Kecskemét és Székesfehérvár felöl érkeztek Budapestre okt. 23-án, az ellenforradalom leverésére Ezek a csapatok csúfos kudarcot vallottak a Pesti Srácokkal vívott küzdelemben és kénytelenek voltak a fővárosból kivonulni és a városon kívül beásni magukat. Okt. 31 ut án, amikor Moszkvában eldöntötték a magyar forradalom fegyveres leverését, A Szovjet Unióból újabb, friss és nagy létszámú katonaság kezdte elözönleni az országot. Több páncélos hadosztály, hozzávetőleg 3000 harckocsival valamint a kísérő gyalogos és tüzér csapatokkal, továbbá légierővel készült a támadásra. Szovjet hadtörténeti dokumentumok alapján tudjuk, hogy mekkora erők sorakoztak fel a forradalom leverésére. A már itt lévő különleges hadtest négy hadosztályból állt. Két

gépesített lövészhadosztályból és két légi hadosztályból, melyből az egyik bombázó, a másik vadász volt. Okt 25-én erősítésül megérkezett Romániából Abaturov hadosztálya. 31-e után érkezett a m oszkvai légideszánt hadosztály, Odesszából pedig egy összfegyvernemi hadosztály. A Kárpátontúli katonai körzetből egy összfegyvernemi hadsereg és egy gépesített hadsereg csapatai lépték át a magyar határt. Összesen tehát 19 hadosztály több mint 200000 katonával várta a támadás megindulását. November 4.-én hajnalban meglepetésszerűen törtek rá az alvó városokra, laktanyákra, objektumokra. A honvédség, néhány elszigetelt eset kivételével nem tanusított ellenállást! Ez elsősorban áruló vezetőinek bűne! A 100.000 fős hadsereg, -még ha gyengébb is volt a fegyverzete- felkészülten, tüzelőállásban, hazafias lelkesedéstől fűtött milliókkal a háta mögött, megnehezítette volna a támadók helyzetét. Most

megismétlem az előző részben ismertetett „matematikai” számítást: A magyar hadseregnek hozzávetőleg 3000 olyan lövege /ágyúja/ volt, amelyik alkalmas harckocsik és páncélautók kilövésére. Ezek közül nov 4-én mindössze 23 vette fel a harcot! Ez a 23 löveg 16 ellenséges egységet semmisített meg! 8 harckocsit, személy és tehergépkocsit, páncélautót, sorozatvetőt, és egy repülőgépet. Milyen első csapást mérhettünk volna a támadókra, ha mind a 3000 löveg tüzet nyit? Tudjuk, a szovjet hadsereget nem győzhettük volna le, mert ha kell, tízszer ennyi katonát is ideküldenek, de egy első csapás után, partizán harcmodorra áttérve hetekig tartott volna az ország megszállása. De térjünk vissza a szomorú valósághoz! A 100.000 fős hadsereg szinte teljes egészében tétlen maradt. Ez pedig nem más mint a forradalom elárulása! Most pedig lássunk néhány „szigorúan titkos” jelentést, ami a fenti állítást

alátámasztja. Először az nézzük meg, hogy az egyetemek katonai tanszékeinek tisztjei hogyan viselkedtek a döntő pillanatban, nov. 4-én? Budapestről a jogi karról jelentik 4-én hajnalban: Az épületben Németh őrnagy, Pataki hadnagy és 20 nemzetőr tartózkodott. Elrendelték a riadót! 800-kor Németh őrnagy hazamegy, Pataki hadnagy pedig felhívja Kardos alezredest, a kerületi nemzetőr parancsnokot és utasítást kér. Az utasítás: Fegyverletétel! Ezt vonakodva bár, de végrehajtják 1100 és 14.00 között „fegyveresek” szivárognak be az épületbe és védelemre rendezkednek be A tanszékről ekkor már senki nincs ott. A Budapesti Közgazdasági Egyetem jelenti: 03.00-kor szovjet harckocsik vonulnak az épület felé. A 60 fős nemzetőrséget a tisztek lefegyverzik! A Budapesti Orvostudományi Egyetem jelenti: Az egyetemisták az Üllői út 26 központi alagsorában helyezték el fegyvereiket, majd a betegek óvóhelyre való szállításában és

ellátásában vettek részt. A tisztek pedig otthonukba távoztak Sopron. Erdőmérnöki Egyetem: Két egyetemista századdal Farkas százados vette át Sopron védelmét. Megoldotta Sopron sorsát! Két századdal kiment Sopron elé Ő maga pedig felvette a kapcsolatot a közeledő szovjet erőkkel és felvonult a fertődi tüzérekkel. A lövegekből kiszedték az ütőszeget, a gránátokat gyújtó nélkül szállították a tüzelőállásba. A szovjet csapatok így nyugodtan közelítették meg a tüzelőállásokat, mert tudták, hogy a lövegek nem működnek. Szeged. József Attila Egyetem: Lazúr Barna főhadnagy a nemzetőrség egyik parancsnoka magára hagyja hallgatóit és Jugóba menekül. Pécs. Janus Pannónius Egyetem: „Nem volna értelme felvenni a harcot a túlerőben lévő szovjet csapatokkal” Ezt 3.-án este a tanszékvezető mondta Másnap hajnalban Szabó őrnagy: „Saját elhatározásomból összehívtam a századparancsnokokat, utasítást adtam, hogy

az összes fegyvereket hordják le és rakják le a kijelölt helyre. Majd hazamentem” Méder főhadnagy:”03 h-kor hazamentem tisztálkodni. 7 h -kor visszajöttem és a hallgatók kijelentették, hogy a Mecsekbe vagy nyugatra akarnak menni. Parancsot adtam, hogy nem mehetnek sehova. Miután parancsomat nem hajtották végre, kifejezésre juttattam, hogy útjaink elválnak és ezzel hazaindultam. A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola jelenti, hogy nov 4-én a szovjetek körbevették a laktanyát, ekkor a tisztek sorakoztatták fegyver nélkül a hallgatókat, a szovjetek pedig megkezdték a testi motozást. Egyes hallgatók ijedten kiáltottak parancsnokaik felé, mikor szovjet katonák órákat, gyűrűket, öngyújtókat és egyéb értékeket zabráltak el. A tisztek tiltakoztak, mire a zabrálás megszűnt. Ezután a szovjetek felszólították a parancsnokságot, hogy az épületet ürítsék ki. A magyar parancsnokság kérte a szovjet parancsnokot, hogy legalább

egy napig maradhassanak a vidéken lakó hallgatók, mivel nem tudnak hazautazni. A szovjet parancsnokság ehhez nem járult hozzá, így a gyermekeket a környéken lakó házak, lakások lakói fogadták be. A páncélos és gépkocsizó csoportfőnökség jelenti: Váradi vezérőrnagy a miniszteri készüléken adja ki a parancsot, melyben a legszigorúbban megtiltja a fegyverhasználatot a szovjet csapatok ellen. A Bajáról Budapestre rendelt lövészezred parancsnokság jelenti: Reggel 3.00-kor fegyverek dörgésére ébredtünk. Miután riadóra az ezred parancsot nem kapott, felhívtuk a minisztériumot, a hadosztályparancsnokságot és kértünk utasítást. Miután parancsot, semminemű intézkedést ezen időszakban nem kaptunk, a személyi állománynak pihenőt rendeltünk el. Nagy Imre bejelentése után, hogy csapataink harcban állnak és hogy a kormány a helyén van, a parancsnokság és a Forradalmi Katonai Tanács úgy döntött, hogy a Nagy kormány érdekében

nem fogunk fegyvert a szovjet csapatok ellen. Bajáról jelenti a h arckocsizó ezred parancsnoksága: A bajai nemzeti bizottság kérte Baja város védelmének megszervezését. Azonban az alakulat parancsnokai és a nemzeti bizottság elnöke egyöntetűen elhatározták, hogy semmiféle fegyveres ellenállást nem fejtenek ki. A legénység a parancsnokságot árulónak nevezte el és a civilekkel együtt feltörték a raktárakat, fegyvereket és ruházatot osztottak ki, majd a l aktanyát gépkocsikkal és harci járművekkel elhagyták. A tisztek legnagyobb része látta, hogy a l egénység a p arancsokat nem hajtja végre és a laktanyát elhagyták. Ezt megakadályozni nem tudták, ők is a laktanyából kiszállingóztak Szegedről a légvédelmi tüzérosztály parancsnoksága jelenti: 1956.11hó 4-én 0700-h-kor amikor világossá vált, hogy a Nagy Imre kormány csődöt mondott és a szovjet csapatok beavatkoznak Budapesten az ellenforradalom leverésére, az alakulat

részére harci riadót rendeltek el, az alakulat pk-at a Forr. Kat Tanács behívta és elrendelték a p k-nak, hogy a szovjetekre nem kell lőni. Ezt a parancsot a szegedi Forr Tanács elnöke személyesen távbeszélőn kapta a Ho. Pk-tól Kaposvárról jelenti a lövészhadosztály parancsnokság: A szovjet erők hajnalban 3.00-500 között megszállták a kaposvári helyőrségben lévő objektumokat. /Pártbizottság, börtön, posta laktanyák, stb./ A pártbizottság épületénél fegyveres összetűzésre került sor A nemzetőrség tagjai, diákok tüzet nyitottak a szovjet csapatokra. Rövid tűzharc után 4 szovjet katona, egy magyar katona és két diák halt meg, többen, közülük két honvéd megsebesült. A börtönből a pártbizottsági tagokat és a hadosztálytörzsből, valamint a taszári helységből letartóztatott katonai személyeket kiszabadították. A kiszabadított elvtársak a szovjetekkel együtt a v árosi tanács épületébe vonultak és

visszaállították a n épi hatalom szervét a Tanácsot. Nagyatádról a p áncéltörő tüzérosztály parancsnokság jelenti: Hajnalban már mind a három üteg tüzelőállásban volt, várva a további fejleményeket és parancsot. Ez időben már nem bízott bennünk a nagyatádi forradalmi tanács, amely azt kívánta tőlünk, hogy vegyük fel a harcot a szovjet harckocsikkal szemben, ha jönnek Nagyatád községbe. Ütegeink tüzelőállásban voltak, éppen ezért a pk. Bajtárs, törf htpf körbejártuk a tüzelőállásokat és külön megbeszéltük az üpk.-al, ha jönnek harckocsik ne nyissanak rájuk tüzet, később pedig azt az utasítást adtuk részükre, hogy manőverezzenek be a laktanyába. Marcaliból jelenti a harckocsizó ezred parancsnoksága: Vasárnap reggel a t isztek a r ádió felhívására mentek be a laktanyába, mielőtt még a hadosztály parancsnok által elrendelt riadó kiértesíthető lett volna. A laktanyában a legénység már

teljesen felszerelve talpon volt A szovjetellenes hangulat főleg a legénységnél magas fokra emelkedett. Sokan a forradalom ügyét látták elárulva a szovjet csapatok beavatkozásában és készek lettek volna ellenük a harcot fegyveresen is felvenni. Bajáról jelenti a műszaki zászlóalj parancsnoksága: 4.-én hajnalban a k ormány felhívására értesültünk a szovjet beavatkozásról. Ennek eredményeképpen újabb harckészültséget foganatosítottunk. A polgáriaknak azon javaslatát, hogy vegyük fel a harcot a szovjetek ellen, esztelenségnek tartottuk, majd azon javaslatot is elvetettük, hogy az egység a f elfegyverzett nemzetőrséggel együtt a Dunántúlra távozzon. Orgoványból jelenti a l égvédelmi tüzérosztály parancsnoksága: Nov. 4-re virradóra osztályunk személyi állománya hallgatta Nagy Imre felhívását. Így alakulatunknál is megingott az eddig állandó rend és nyugalom. Az orgoványi nemzetőrséghez a hadtest forradalmi tanácsának

utasítására vittek ki fegyvereket abból a c élból, hogy partizáncsoportokat szervezzünk a szovjet csapatok ellen. A fegyverek kiosztására nem került sor, mert nem tartottuk célszerűnek, hogy polgári személyek kezébe fegyvert adjunk. Csongrádról jelenti a műszaki zászlóalj parancsnoksága: Reggel, amikor a Kossuth Rádió bemondta, hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet, egységünknél a forradalmi katonai tanács a következő intézkedéseket foganatosította: Csongrád város Nemzeti Bizottságával egyetértésben felhívással fordultunk a város lakósságához, hogy minden katonaviselt ember vonuljon azonnal a laktanyába, amit a hangos híradón állandóan ismertettek, mire a l akósság egy kis része megkezdte a b evonulást a laktanyába. Ezzel párhuzamosan ugyancsak a FKT intézkedésére Szabó Béla főhadnagy századparancsnok vezetésével térképen kidolgozták a fő közlekedési utak leaknázásának tervét, amit részben végre is

hajtottak. Az FKT intézkedésére elrendelték az élelem, a robbanóanyag és egyéb felszerelések kiszállítását azzal az elhatározással, hogy elhagyjuk a l aktanyát és védelemre rendezkedünk be a Tisza partján. A felszerelés után a zászlóaljparancsnok javaslatára, a katonatanács egyes tagjainak belegyezésével megkezdték a lerakott aknák felszedését és a civilek leszerelését, ami 13.00-ra végre is lett hajtva. Az SZKT arra az elhatározásra jutott, hogy teljesen értelmetlen az ellenállás szervezése. Szentesről jelenti a légvédelmi tüzérosztály parancsnoksága: Az alakulatnál különösebb akció nem volt, mint a szegedi páncéltörő tüzérosztály 4 db. 76-os lövegét lőszer-javadalmazással együtt a Mindszent melletti tiszapartról behoztunk, mert tudomásunk volt arról, hogy ott szovjet ellenes harcot akartak kifejteni. Székesfehérvárról a hadtestparancsnokság jelentéséből: Felsőbb utasításra továbbítják a csapatok

felé azt az előzőleg kiadott parancsot, hogy a tüzérségi lövegekből szedjék ki az ütőszeget, hogy velük véletlenül se lehessen azokat használni. Ezt nagyon sok egység végrehajtotta, sőt egyesek az ütőszegeket átadták a szovjeteknek. Ceglédről jelenti a tüzérezred parancsnoksága: Az egység végig megőrizte harcértékét. Nem engedett az ellenforradalmárok bomlasztásának. Az együttműködés a szovjet csapatokkal szinte végig biztosítva volt. Már november 5-én 12 löveget és hozzávaló lőszert szállítottunk Budapestre és átadtuk a szovjet csapatoknak. Az előző dokumentumokból világosan megmutatkozott, hogy a hadsereg legfelsőbb vezetése és a legtöbb csapatparancsnok november 4.-én elárulta a f orradalmat és Nagy Imre kormányát. Erre nincs mentség! Az utólagos mentegetőzés és önigazoló elmélet csak szánalmas magyarázata az árulásnak és gyávaságnak. Az elkeseredett és kilátástalan küzdelmet azok a Pesti Srácok

és most már nem csak a pesti srácok vették fel, akik okt. 23 és 28 között győzelemre vitték a forradalmat Ezeket a fiatal hősöket akarták a forradalmat meglovagolni szándékozó reformkommunisták a nemzetőrség szervezése során leszerelni. Köztudott tény, hogy a harcosok jelentős része 18 év alatti fiatalokból állt. Ezt bizonyítja a későbbiekben kimutatott halálozási statisztika is Ezek a fiatalok most is megmutatták mi az igazi hazafiság, amely még az életnél is drágább. Ők voltak azok, akik helyenként még november 8.-9-én is szervezetten ellenálltak a hatalmas túlerőnek és a szervezett ellenállás után,a Mecsekben, a Bakonyban még hetekig tartották magukat és ezzel a reményt, hogy még nem veszett el minden. Most pedig lássuk azokat a konkrét harci cselekményeket, melyek a sok árulás mellett megmentették a magyar katona,a magyar harcos becsületét. A magyar hadsereget váratlanul érte a november 4-i támadás, ezért a

legtöbb helyen nem is tanúsítottak ellenállást. Ennek ellenére a Szovjet Hadsereg valóságos háborút indított és legtöbbször felszólítás nélkül nyitott tüzet az egyes alakulatokra, laktanyákra, objektumokra. Debrecenben nov. 4 -én hajnalban kilőtték a postát védő magyar harckocsit Egy katona meghalt. A Kossuth és a Pavilon laktanyára ágyú és géppuskatüzet zúdítottak A két helyen 13 katona lelte halálát. Nyíregyházán a Damjanich laktanyára mértek tűzcsapást. Záhonyban 51 harckocsi zárta körül a légvédelmi laktanyát. A magyar parancsnok a kívülről is jól látható füves udvarra rendelte az ezred katonáit. A szovjetek sortüzet zúdítottak a fegyvertelen katonákra Öten meghaltak, nyolcan megsebesültek, 60 főt pedig gépkocsira szállítottak és kivitték őket a határon túlra. Dunaföldváron tüzet nyitottak a falu főbb épületeire ágyúkkal és géppuskákkal. Három nemzetőr meghalt, néhányan megsebesültek. A falu

szélén, a hatos út melletti Légvédelmi laktanyát 51 harckocsi , tüzérségi és gyalogsági fegyverekkel lőtte egy órán át. Veszprémben, hajnali 4 ór a 15 pe rckor szabályos páncélos és gyalogsági támadás indult a város lakóssága és az ott lévő laktanyák állománya ellen. Órákon át mindenre lőttek Pápán is lőttek 10 percen át a hadosztálytörzs és az ott elhelyezett ezred épületeire, pedig tudták, hogy a hadosztályparancsnok már napokkal előbb megtiltotta, hogy a szovjetekkel szembeszálljanak Szolnokon –bár ők uralták a várost- már nov. 2 -töl, így biztosítva a frontparancsnok szintű vezetési pontot, 4-én hajnalban golyószórókkal, géppuskákkal és harckocsiágyúkkal ébresztették a 27. Légvédelmi tüzérezred, valamint az aknavető és tüzérezred katonáit Békéscsabán sem kerülhették el a kemény tűzcsapást. A 8 Hadosztály parancsnokságáról Tóth István alezredes megüzente a szovjeteknek, hogy

kerüljék el a várost. Nem kerülték el, hanem tűz alá vették a laktanyát. A kapunál megsebesített tiszthez, Kovács Zoltánhoz nem engedték oda a betegszállítókat. Hagyták őt elvérezni Kecskeméten tüzet nyitottak a kiegészítő parancsnokság feltartott kezű tisztjeire, de megtámadták a hadtesttörzs épületét is. A lefegyverzett tiszteket órákon át állították feltartott kézzel, majd beterelték őket az étkezdébe, ahol továbbra is fegyveres őrök vigyáztak rájuk, mint a foglyokra. Miskolcon a T izeshonvéd laktanyánál és a l égvédelmi alegységek épületeinél is tüzet nyitottak. Budapesten a Petőfi laktanyánál 51 harckocsi 1.5 órán át ontotta a tüzet a kerítés melletti műútról. A laktanyában volt elhelyezve a 7 Gépesített hadosztály alakulatainak nagy része és a 43. hí radó ezred A hadosztály gépkocsijai feltöltött állapotban álltak a tágas udvaron összezsúfolt állapotban. Az üzemanyaggal teli gépkocsik

meggyulladtak, az élelmiszerrel és ruházati anyagokkal megrakott kocsik porrá égtek. Kisebb tűzcsapást mértek a Róbert Károly körúti Mátyás laktanyára és az Országos Légvédelmi Parancsnokság épületére. A Zrinyi Miklós Katonai Akadémia raktárait feltörték és kirabolták azokat. Ez egyébként jellemző volt mindenütt. Úgy látszik, hogy az országra szabadított, főleg ázsiaiakkal feltöltött két hadsereg katonáinak szabadrablás ígértek a parancsnokok, mert az elő ténykedésük mindenütt a szekrények és fiókok feltörése volt /a tisztek is raboltak/ és éppen úgy lecsatolták a karórákat 1956-ban, mint 1944 őszén és 1945 tavaszán. Rászabadult az országra több mint kétszázezer rabló, hogy „felszabadítsa” azt a néhány ezer pártfunkcionárust és ÁVH-st, akik félték a nép igazi hatalmát, mer ők a néphatalomnak nevezett bolsevista diktatúra hívei voltak. Székesfehérvárott a város szélén lévő gyárak

bejáratánál elhelyezett híradó katonákra lőttek gyalogsági tüzet és megölték őket. Veszprémben november 5.-én az egyetemisták gyalogsági fegyverekkel hat irányból támadást indítottak a szovjetek ellen. Repülők bombázták, harckocsik lőtték a várost Légideszantegységek is bevetésre kerültek, mint gyalogosok Dunapentelén nov. 7 -én került sor a légvédelmi ezred védelmének szétverésére Repülők, nehéztüzérség és 51 harckocsi összesített tüze felszámolta a védelmet. Nyolcan meghaltak és sok volt a sebesült is. Ahol csak egy puska vagy géppisztoly eldördült, ott harckocsi ágyúkkal válaszoltak, nem kímélve sem az embereket, sem az épületeket. A főváros egyes kerületei, főbb útvonalai nagyobb pusztítást szenvedtek, mint a II. Világháborúban A harcok befejezése után sok forradalmár menekült a megtorlás elöl és igyekezett szabad földre menekülni. E menekülés nem volt veszélytelen, mert a szovjet csapatok

és később pufajkás alakulatok is igyekeztek megakadályozni a nyugati határ elérését. Sokszor fegyverrel kellett utat vágni maguknak az ellenségen keresztül. Jellemző epizódként álljon itt a Corvin-közi és Práter utcai harcosokból álló csapatnak utóvédharca, amit a Tatabánya melletti Tarján községben vívtak az őket megtámadó szovjetekkel. November 9-én reggel a község keleti szélén gyülekezni kezdtek a szabadságharcosok, akik előző este teherautókkal érkeztek és a község lakói szeretettej adtak nekik szállást. Lassan György a P ráter utcai iskola parancsnoka elmondta, hogy innen és a Corvin-közből jöttek, mert az ellenállás teljesem reménytelen volt a nyomasztó szovjet túlerővel szemben. És most az osztrák határ felé igyekeznek, mert tudják, hogy akár az oroszok, akár az ÁVH-sok kezébe kerülnek nem kegyelmeznek meg nekik. Közben a község nyugati szélén szovjet tankok és gépkocsikon szállított gyalogság

tűnt fel. Ugyanis voltak „jó magyarok” akik az éjszaka folyamán elmentek Tatára, az ottani szovjet parancsnokságra és jelentették, hogy „ Tarjánba ellenforradalmárok fészkelték be magukat" A község központjában, a templom közelében találkozott a két csapat. A küzdelem kezdetben egyenlőtlennek mutatkozott, hiszen a szovjetek tankokkal és jól kiképzett katonákkal álltak az egyik oldalon, a másik oldalon a szabadságharcosok, zömmel fiatal, kiképzetlen emberek gyalogsági fegyverekkel. Heves tűzharc bontakozott ki, mely mindkét oldalon súlyos veszteségeket okozott. A szovjetek technikai fölényét a szabadságharcosok lelkesedése, elszántsága és a helyi lakósok segítő tájékoztatása ellensúlyozta. Mindkét oldalon több halott és sok sebesült volt a veszteség. Egy idő múlva a szovjetek visszavonultak és a Tatáról érkezett újabb erősítésekkel a községen kívül helyezkedtek el. Úgy foglaltak tüzelőállást, hogy a

tankok ágyúinak csövét a községre irányították és felszólították a lakósságot ill. a fegyvereseket, hogy adják meg magukat, különben egy órán belül tüzet nyitnak. A szabadságharcosok természetesen nem várták meg a végkifejletet, hanem a rendelkezésre álló idő alatt, a sebesültek elszállításával egyidejűleg megkezdték a községből való „kiszivárgást” így a falunak sem lett bántódása és a harcosok is megmenekültek a fogságtól. A hősi halott szabadságharcosokat később a község lakói temették el, A nyugatra menekültek közül többen a „nemzeti emigráció” jelentős képviselői lettek. tiltották még a temetőkben is a forradalmárok sírjainak ápolását. A 301-es parcellában jeltelen sírokban kaparták el a kivégzetteket. A Kerepesi temetőben, ahol a h arcok alatt elesettek voltak eltemetve, a 21-es parcellát áthatolhatatlan sövénnyel vették körül és még a halottak napján is igazoltattak a

rendőrök és csak a hozzátartozókat engedték a sírok közelébe. Még a halott forradalmárok szelleme is félelemmel töltötte el a gyilkosokat és kollaboránsokat. Mint az előzőekben láttuk, a hadsereg november 4-i árulása a szabadságharc halálát jelentette. A Juta-domb, az Éles-sarok, a Corvin-köz, Veszprém. Csepel, Dunapentele a haláltusa egyegy végvonaglása volt Mégis, e végsőkig kitartó forradalmárok mentették meg a n emzet, a katonák becsületét. Az ő hősiességük világított égő fáklyaként a sötétség, az elnyomatás éveiben és tartotta a reményt azokban, akik lélekben soha nem mondtak le 56 m agasztos eszméiről. Tudták ezt a Kádár rendszer szekértolói is és ezért pusztították tűzzel-vassal 56-nak még az emlékét is. Ezért Nem véletlen, hogy nemzeti újjászületésünk kezdetén, 1988-89-ben e két temető parcelláinak feltárása és nemzeti kegyhellyé tétele volt az első lépés, amely 56 szellemét

felélesztette és alig két év alatt a kommunista diktatúra bukásához vezetett. A fegyveres harcok befejezése után, a sír csendje borult az országra. A bukott rendszer urai a szovjet tankok mögött visszasompolyogtak és megkezdték kegyetlen bosszúhadjáratukat. A nemzet szinte egy emberként állt ki a visszatérő kommunisták, Kádár nevével jelzett rendszere ellen. Mint 1849 után, most is a passzív ellenállás lett a harc fő formája, ami kezdetben abban a jelszóban mutatkozott meg, hogy addig sztrájkolunk, míg a szovjetek ki nem vonulnak az országból. Ez a követelés irreálisnak mutatkozott, de a Munkástanácsok léte és egyre jobban való megerősödése olyan helyzetet teremtett, ami valósággal „kettős hatalom” jellegét öltötte. Egyik hatalom a szovjetek által létrehozott és támogatott bábkormány, a másik, a lakósság döntő többsége által támogatott Munkástanácsok. A harcok befejezése után megindult és egyre nagyobb

méreteket öltött a n yugatra való menekülés. Elsősorban azok menekültek, akik az előző évtizedben üldözve voltak és nem vállalták a további megalázást, üldözést, továbbá azok, akik részt vettek a harcokban és nem akartak a bosszúállás áldozatai lenni. Sokan azonban itthon maradtak és az új körülményekhez alkalmazkodva, más módszerekkel folytatták a harcot. Röpcédulákkal, falfeliratokkal árasztották el a városokat. Szinte mindenhol olvasható volt a kis versike, ami nem volt műalkotás, de híven tükrözte az emberek gondolkozását. Hazudnak rendületlenül Ne higgy nekik magyar, Oroszbérenc a kormány Tűnjenek el hamar! Az ellenállás egyik központja volt a Péterfy Sándor utcai kórház, melynek egyik hőse a fiatal, végzős orvosjelölt Tóth Ilonka volt. Itt szerkesztették az illegális „Élünk" című lapot Obersovszky Gyula és Gáli József irányításával. A lap nagyban hozzájárult az emberek

felvilágításához, a remény életbenntartásához. A Munkástanácsok megerősödéséhez és sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy az egész haladó világ közvéleménye és a legtöbb kormány elitélte a szovjet beavatkozást. Sok országban nagyméretű tiltakozó gyűléseket szerveztek a szovjet követségek és a beavatkozást támogató kommunista pártok székházai előtt. A nyugati kommunista pártokból milliók léptek ki, csalódva és kiábrándulva a tapasztalt politika miatt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt folyamatosan napirenden volt a „magyar kérdés” A nemzetközi közvélemény és az egységes itthoni eszmei ellenállás egyre nagyobb erőt adott a Munkástanácsoknak. Egyes nagyobb városokban, pl Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Győrben, a valódi hatalom a Munkástanácsok kezében volt. A forradalom napjaiban alakult gyárőrségek még megmaradtak, Így a munkástanácsok kezében még fegyveres erő is volt. Az üzemekben ők gyakorolták

a munkáltatói jogokat Ők határozták meg, hogy a régi vezetők közül ki maradhat meg a gyárban. Több helyen még a szovjetekkel is tárgyaltak. Követeléseik teljesítésétől függött, hogy felveszik e a munkát Befolyásukat igyekeztek kiterjeszteni a rendőrségre is. Ellenőrizték a letartóztatások törvényességét, igyekeztek kiszabadítani a politikai okokból lefogottakat. Tiltakoztak az ellen, hogy az ÁVH tagjait átvegye a rendőrség. Részt vettek a közellátás megszervezésében, ami a kialakult helyzetben, a f elvásárlási láz következtében kritikus volt. Beleszóltak a p iaci árak alakulásába. A lakásproblémák megoldásába, az energia igazságos elosztásába Az országos sztrájk, a passzív ellenállás, a munkástanácsok erősödése arra késztette a Kádárkormányt, hogy a szovjet hadsereg mellett saját fegyveres erőre tegyen szert. A szovjetekkel visszatérő pufajkások, a hozzájuk csatlakozó Pártfunkcionárusok és a volt

ÁVH tisztjei létszámban alig érték a 2-3000 főt. Szükség volt a honvédség hivatásos állományára, hogy a meginduló fosztogatásokat megakadályozzák, az akadozó közellátást segítsék, a honvédségi objektumokat őrizzék, stb. Az állományt a tiszti nyilatkozat aláírására kényszeríttették azzal, hogy aki nem írja alá, azt azonnal leszerelik. A tisztek döntő többsége egzisztenciális kényszerből aláírt, - azért, mert KÁDÁR BEJELENTETTE, HOGY A FORRADALOMBAN VALÓ RÉSZTVÉTELÉRT SENKIT NEM VONNAK FELELŐSÉGRE - de legtöbben nem értettek egyet a p ufajkások embertelen módszereivel és ennek hangot is adtak. Ezek sorsa rövidesen a megvetés és elmarasztalás volt a hatalom részéről. Mindenesetre a Honvéd Karhatalom jó volt arra, hogy a közbiztonságot úgy-ahogy fenntartsa, biztosítsa az élet megindulását. Így a Pufajkások megkezdhették a f orradalomban részt vett fegyveresek és politikusok letartóztatását. Közben a

forradalom két legnagyobb vidéki központjában, Miskolcon és Győrött november közepére nagyjából visszaállt a nov. 4-ét megelőző helyzet Borsodban a helyi pártvezetés és a szovjetek kénytelenek voltak bevonni a hatalomba Földvári Rudolfot a Megyei Munkástanács egyik vezetőjét. Sikerült hazahozatni és a vezetésbe is bevonni a munkástanács többi elhurcolt tagját is . Ennek az ára a munka felvétele volt Győrött a vagongyár munkástanácsa vette kezébe a v áros és a m egye irányítását. Sikerrel léptek fel a l efogottak kiszabadítása érdekében. Küldötteik bekerültek a megyei tanácsba, vagongyári munkás lett a városi tanács elnöke. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács /KMT/ nov.14-én alakult meg Ez azért volt veszélyes a h atalom számára, mert már a m egalakulása napján több vidéki munkástanács is elküldte képviselőit és így tovább erősödött a „kettős hatalom veszélye” A kormány rövidesen

kénytelen volt fogadni a KMT küldöttségét, amit Rácz Sándor és Bali Sándor vezetett. Azonban a kormány és a munkásküldöttség álláspontja között olyan nagy volt a különbség ami áthidalhatatlan volt, a tárgyalások megszakadtak. Pedig mindkét félnek fontos lett volna a megegyezés. A KMT ezzel bizonyította volna, hogy az egész ország mögötte áll, de azt is érezték, hogy a sztrájkot nem lehet a végtelenségig folytatni. A kormány is kényszerhelyzetben volt, Mert eredményt akart felmutatni, főleg a szovjeteknek, mielőtt azok meg nem unják a kormány tehetetlenségét és félre nem állítják. Közben a Jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imrével is kereste a kormány a kapcsolatot. Szerették volna megnyerni maguknak akár a kormányba való bevonás árán is. Nagy Imre azonban hajthatatlan volt, ezért az Elnöki Tanács nov.12-én felmentette A KMT azért, hogy pozícióját erősítse, november 16-án /a sztrájkjog fenntartása

mellett / elrendelte a munka felvételét. Ezzel egyideüleg november 21-re a Nemzeti Sportcsarnokba összehívta az ország összes munkástanácsának képviselőjét, hogy ott megalakítsák az Országos Munkástanácsot. November 21-én annak ellenére, hogy a KMT az országos gyűlés megtartását előzetesen egyeztette a szovjetekkel, és a tárgyalásokra ők is meg lettek híva, Kádár kormány képviselőivel együtt, a Nemzeti Sportcsarnokot szovjet tankok vették körül és nem engedélyezték a gyűlés megtartását. Ekkor a küldöttek az Akácfa utcai székházba mentek és itt tartották meg a gyűlést. Ide azonban a vidéki küldötteknek csak töredéke fért be Itt határozták el az Országos Munkástanács megalakulását, és úgy döntöttek, hogy a KMT képviselje a vidéki munkástanácsokat is, mivel ezt már a Kádár kormány elismerte és így már legitimitással rendelkezett. A kormány azonban tárgyalás helyett, másnap megjelentette a

munkástanácsok jogállásáról szóló, törvényerejű rendeletet, amelyik figyelmen kívül hagyta a KMT- vezetőivel előzőleg egyeztetett javaslatokat. Hosszas tárgyalások után november 21-én sikerült megegyezni a jugoszlávokkal, ennek értelmében a Kádár kormány írásos garanciát ad Jugoszláviának, amelyben kijelenti, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelőségre vonni, ennek nyomán a csoportszámára nyújtott menedékjog megszűnik és Nagy Imréék a követséget elhagyhatják. Délután szovjet autóbusz várta az épületből távozókat, ez azonban nem a lakásukra, hanem a mátyásföldi szovjet parancsnokságra vitte őket, ahonnan másnap repülőgépen Romániába, a Bukarest melletti Snagovba szállították a csoportot. November 21. És 22 én a Kádár-kormány két fontos „eredményt” köszönhet a szovjeteknek Negyvennyolc óra alatt megszabadult két olyan fontos erőtől, amelyik legitimitását fenyegethette. Az Országos

Munkástanács valóságos létrejöttétől valamint Nagy Imre és Társainak mind kellemetlenebbé váló jelenlététől. Feltétlenül meg kell emlékezni a nemzeti ellenállás egyik látványos megmozdulásáról a nov23-i néma tüntetésről. A tüntetés szervezői abban állapodtak meg, hogy a forradalom kezdetének egyhónapos fordulóján délben egy órán keresztül álljon meg az élet! S valóban délben elnéptelenedtek az utcák. Egy lelket sem lehetett látni Még a járőröző karhatalmisták is a k apualjakba húzódtak és onnan lesték a néma utcákat. Félelmetes volt a h allgatás Az egész nemzet egy volt a némaságban! December 2-án összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A fő téma az okt-nov-i események értékelése volt. Határozat született, hogy az eseményeket egyértelműen ellenforradalomnak kell minősíteni! Itt fundálták ki azt a négy okot, am az okt.23-i ellenforradalom kirobbanásához vezetett: A

Rákosi-Gerő klikk által elkövetett hibák és bűnök. A Nagy Imre- Losonczy féle pártellenes csoport tevékenysége. Hazai ellenforradalmi /Horthy-fasiszta, kapitalista, földesúri / törekvések. Nemzetközi imperializmus bomlasztó tevékenysége. Mondani sem kell, hogy ez az értékelés olyan erőltetett és távol áll a valóságtól, mint a Marxizmus-Leninizmus legtöbb „tanítása”. Arra azonban jó volt a határozat, hogy amennyiben ellenforradalom volt, akkor annak résztvevői és irányítói ellenforradalmárok, akiket a s zocializmus megmentése érdekében üldözni kell. Szabad utat kapott tehát a megtorlás! December első napjaiban megkezdődtek a tömeges letartóztatások. Százával kerültek börtönbe azok, akik valamilyen módon a pufajkások látóterébe kerültek. A letartóztatottakat a legtöbb eseten kegyetlenül bántalmazták, az elhurcoltakat kereső hozzátartozókkal semmit nem közöltek. Legfőbb módszer a fényképek alapján

történő ” begyűjtés” volt Ugyanis a forradalom napjaiban nagyon sokan fényképeztek. Ezek közül százával jelentek meg a különböző nyugati képeslapokban. Akit egy ilyen fotón felismertek, az elegendő ok volt az előzetes lefogáshoz. Mert, ha ott volt az illető akkor már részt is vett az eseményben Ha véletlenül fegyver is volt az illetőnél, akkor ha egyszer sem sütötte el a fegyverét, „számszerint meg nem állapítható gyilkossággal” lett vádolva. Ezért egy idő után a nyugati lapokban a forradalomról közölt fotókon az emberek arcát letakarták, hogy ne lehessen azokat felismerni. Nem érdektelen megnézni, hogy ezekben a hetekben a vezető nyugati lapok hogyan értékelték a magyarországi helyzetet és ezen belül a Kádár-kormány helyzetét: „A párizsi Le Monde, amely az egész világ egyik legjobban értesült és szerkesztett napilapjának számít, arról ír, hogy a nyugati hatalmaknak meg kellene vonniuk az elismerést a

Kádár-féle bábkormánytól. Nem elég megbélyegezni a Szovjetunió magyarországi beavatkozását. A nyugati hatalmaknak másfajta békés eszközök is rendelkezésükre állnak ahhoz, hogy Moszkvát a magyar nép kívánságainak tiszteletben tartására kényszerítsék. Ez pedig az elismerés megvonása a Kádár-féle kormányzattól. A Le Monde megállapítja, hogy Kádár-csoportot semmiféleképpen sem lehet Magyarország törvényes kormányának tekinteni, mert az 1949-es alkotmány durva megsértésével alakult meg, egy külföldi hatalom segítségévelA Kádár-kormány hatalma nem terjed a s zovjet páncélos kocsik lőtávolságán túlra. Az egész lakósság kifejezésre juttatta kívánságát, hogy Nagy Imrének az alkotmány értelmében egyedül törvényes kormánya kerüljön ismét hivatalba. Az elismerés megvonása tehát a n emzetközi és magyar jog szerint egyaránt indokolt lenne. Más kérdés persze, hogy politikailag célszerű-e visszahívni

a nyugati államok követeit. Az Economist hosszú cikket szentel az oroszok és a K ádár-féle bábkormány magyarországi nehézségeinek. Amikor az orosz tankok ismét begördültek Budapestre, sokan úgy vélték, hogy a kommunista uralom és az orosz megszállás ellen irányuló magyar szabadságharc elfojtása mindössze órák kérdése. Alaposan tévedtek számításaikban A bányákban és a gyárakban még mindig nem indult be a rendszeres munka. Az egyre fokozódó üldöztetés ellenére még ma is a munkástanácsok kezében van az igazi hatalom. Akármi történik a közeljövőben a magyarokkal, Végzetes csapást mértek az orosz uralomra." December 4-re nőtüntetést szervezett a KMT és az Élünk c. lap körül tömörülő ellenzéki csoport. A Hősök terére érkező gyászruhás asszonyokat szovjet katonák és karhatalmisták várták. Közbelépésükre azonban nem került sor Mert megjelent a helyszínen az éppen Magyarországon tartózkodó és az

eseményekről értesülő K.PS Menon, India nagykövete és előtte nem akarta magát a hatalom kompromittálni. Így a tüntetők megtarthatták a megemlékezést és elhelyezhették a magukkal hozott virágokat az ismeretlen katona emlékművénél. Válaszul a kormány december 6-án szimpátiatüntetést szervezett maga mellett. Erős katonai fedezet mellett, - melyben szovjet katonák mellett elsősorban pufajkások vettek részt – alig ezer fő, vörös zászlók alatt vonult végig a. Körúton A fegyveres fedezet ellenére az emberek a Nyugati pályaudvarnál megtámadták a felvonulókat. Kiáltozásokkal, kődobálással zavarták a felvonulókat. A pufajkások lövésekkel válaszoltak Az elkeseredett és feldühödött emberek több pufajkástól elvették a fegyverét és lövöldözés kezdődött. Természetesen a túlerő győzött és a tömeg szétfutott. Néhányat sikerült a pufajkásoknak elfogni és közülük néhányat a helyszínen agyonlőttek. Ebben az

akcióba minden valószínűség szerint Horn Gyula is részt vett. Szerepét a „ Deport 56" nevű szervezet vizsgálja de az erre vonatkozó adatokat „ gondos kezek” eltüntették A budapesti Nyugati pályaudvar melletti vérengzés után országszerte megindult a tüntetők elleni fegyverhasználat, ami számos városban, de kisebb településeken is , véres sortüzekhez vezetett. Miskolc, Gyoma, Zalaegerszeg, Kecskemét, Eger voltak az ismertebb sortüzek helyszínei, de az összes fegyverhasználati helyszín száma megközelíti a százat, melyek sok halott és sebesült áldozatot követeltek. A legtöbb áldozatot a december 8-án Salgótarjánban leadott sortűz követelte. Itt 200-nál több halott és sebesült maradt a kövezeten A legtöbb halottat és sebesültet hátulról, menekülés közben érte a lövés. A sebesültek jelentős részét a hozzátartozók nem merték jelenteni, hanem később más sérüléssel jegyezték be a kórházakban, hogy így

elkerüljék a felelőségrevonást. A salgótarjáni vérengzés hírére a KMT december 11-12- re általános sztrájkot hirdetett. A kormány dec. 11-én tárgyalások ürügyével a Parlamentbe csalta a KMT vezetőit, Rácz Sándort és Bali Sándort. Itt már várták őket és tárgyalás helyett letartóztatták mindkettőjüket Ezen a napon fosztották meg a munkástanácsokat a mögöttük álló fegyveres erőktől, az üzemek munkásokból álló őrségeitől, arra hivatkozva, hogy oda ellenforradalmi elemek szivárogtak be. Elrendelték a gyülekezési tilalmat, mely szerint, három embernél több nem gyülekezhet. Aki ezt megszegi, gyűlést vagy felvonulást szervez, az öt évig terjedő börtönnel büntethető, de egy éves büntetéssel büntethető az is, aki csak rész vesz ilyen megmozduláson. A következő napon dec. 12-én kimondták a statáriumot, ami elsősorban a fegyverrejtegetést büntette. Ez a rendelet 1960-ig volt érvényben Ez idő alatt több

száz forradalmárt állítottak statáriális bíróság elé ahol számtalan halálos és „kegyelemből” életfogytig tartó ítélet született. December 13-án elrendelték az internálótáborok felállítását, ahol a „ megbízhatatlan” egyéneket, akár hat hónapig, bírói ítélet nélkül fogva lehetett tartani és ezt még kétszer hat hónappal meg letetett hosszabbítani. A következő hónapok, évek megtorlásairól, az utolsó, ötödik részben számolunk be! 5. rész Megtorlás és restauráció Mint az előző fejezetben láttuk, a Szovjet Hadsereg hatalmas erőkkel / 19 hadosztály, 200.000 katona, 3000 harckocsi , légierő, tüzérség / valóságos háborút folytatva, néhány nap alatt megtörte a szervezett fegyveres ellenállást. Ez elsősorban azért történhetett meg, mert a 100.000 fős Magyar Hadsereg, áruló vezetőinek aknamunkája nyomán tétlen maradt Az ellenállás elsősorban azoknak a forradalmároknak az érdeme, akik október

23 és 28 között győzelemre vitték a forradalmat és november 4után is folytatták a harcot, amíg az ellenállásra a legkisebb remény is megvolt. A szervezett ellenállás megszűnte után, kisebb csoportok még elszigetelt ellenállást fejtettek ki, de ez a végső "eredményt" a forradalom fegyveres leverését nem befolyásolta. Ezután az volt jellemző. Ez jellemezte a lakósság hangulatát, a m egszállással és a Kádár-kormánnyal szembeni hozzáállással kapcsolatban. A szovjet páncélosok mögött visszasompolygó, pufajkába öltözött ÁVH-s tisztek párt és állami funkcionárusok kezdték meg, az elsősorban bosszú által vezérelt "rendcsinálást".A szovjetek által fenntartott hatalom és a levert nemzet közötti egyenlőtlen küzdelem végkifejlete nem lehetett kétséges. Mégis a harc csak december 12-én dőlt el, amikor az előző napok párthatározata alapján, országszerte, a legdrasztikusabb módszerekkel, békés

tüntetőkre leadott sortüzekkel kezdődött meg az a megtorlássorozat, ami 1963-ig, az úgynevezett "nagy amnesztiáig" tartott. 11-én bevonták az üzemi őrségek fegyvereit. 12-én bevezették a statáriális bíráskodást. 13-án elrendelték az internálótáborok felállítását. Az üzemi őrségek lefegyverzésével megfosztották a munkástanácsokat attól az egyetlen fegyveres erőtől, ami esetleg ellensúlyt képezhetett volna a pufajkások túlkapásai ellen, a munkások védelmében. A statáriális bíróság bevezetése elsősorban a forradalom fegyveres harcosai ellen irányult, akik a harcok után nem dobták el fegyvereiket, hanem félretették, hátha szükség lesz még azokra. Ezektől a "fegyverrejtegetőktől" féltek, mert minden puska, géppisztoly, veszélyt jelentett a hatalomra. A statáriális bíráskodás 1960-ig fennmaradt Az internálótáborok felállítását az tette szükségessé, hogy a börtönök lassan

telítődtek, a rendőrségeken és a bíróságokon nem volt hely az előzetes fogvatartottak részére a tárgyalásokig. A rendelet szerint bárkit internálni lehetett 6 hónapra előzetes bírói ítélet nélkül. Ezt még kétszer 6 hónapig meg lehetett hosszabbítani Tehát másfél évig ítélet nélkül tarthatták fogva a gyanúsítottakat, a"veszélyes, gyanús" egyéneket. Az internálótáborokban fennállásuk alatt közel 16.000 e mbert tartottak fogva Ezek legnagyobb részben a munkástanácsok, a különböző Forradalmi és Nemzeti Tanácsok tagjai voltak. A statáriális bíráskodás és internálások mellett rendszeresek voltak a különböző városi, járási, megyei pufajkás és nyomozó egységek magánakciói. Ugyanis főleg az ÁVH volt tagjaiból hozták létre a rendőrkapitányságok nyomozóosztályait és alosztályait. Ezek a letartóztatások és kihallgatások legtöbbször a személyes bosszú megnyilvánulásai voltak. A vallatások

rendszerint veréssel, megalázással kezdődtek, nem egyszer kínzással sőt gyilkossággal végződtek. A fokozódó terror elől megindult a tömeges menekülés. Először Ausztria felé indult meg a menekültáradat. Ezek golyószóróval felszereEz rövidesen olyan méreteket öltött, hogy előbb szovjet, majd később pufajkás alakulatok próbálták megakadályozni, hogy az ország színejava, a fiatalok, az értelmiségiek elhagyják az országot. Ebben a "munkában" kiemelkedő szerepe volt annak a pufajkás egységnek, amit Budapestről vezényeltek le az osztrák határra. lt gépkocsikkal vadásztak a "disszidálókra" és aki felszólításra nem állt meg, azt kegyetlenül lelőtték. Sokszor már osztrák területen érte a menekülőt a halálos sorozat Ekkor a határt megsértve, osztrák területről hozták vissza az áldozatot, hogy a bűnjelet eltüntessék. Ezekben az akciókban jeleskedett Horn Gyula is, aki a december 6-i Nyugati

pályaudvarnál történt dicstelen szereplése után, az osztrák határra lett levezényelve. Arra is nem egy példa van, hogy "megbízható elvtársak" menekültnek álcázva magukat, a menekülttáborokban szimatoltak forradalmárok után és sokszor megtették azt, hogy prominens 56-os harcosokat elraboltak, majd visszahurcolták Magyarországra, hogy itthon vonhassák felelőségre és ítélhessék el. Az osztrák határ lezárásáig közel 150.000 ember menekült ki az országból Ausztria felé Ezután Délre, Jugoszlávia felé indultak a menekülők. Az itteni határ lezárásáig erre is mintegy 50.000 embernek sikerült kimenekülnie Összesen 200000 e mber hagyta el az országot, akiknek reményük sem volt arra, hogy valaha is hazatérhetnek. Ez is vérveszteség volt! Sokkal nagyobb, mint bármilyen elkeseredett ellenállás esetén történt volna. -Mohácsnál 20000, a Don-kanyarban 60.000 halott volt Magyarország vesztesége1957 februárjában hívták

életre a Munkásőrséget Ezt a szervezetet elsősorban az elrettentés, a "belső ellenség" elleni fegyveres leszámolás céljából hozták létre. Vezetői, parancsnokai, elsősorban a volt ÁVH tagjaiból, az állami és pártapparátus, valamint a Honvédség legöntudatosabb tagjaiból lettek kiválogatva. A Munkásőrség tagjai számtalan kedvezményt kaptak, -munkahelyi kedvező beosztás, lakáskiutalás, külföldi üdülés, stb. - hogy egzisztenciálisan is a rendszerhez kössék őket. A Munkásőrség a következő évtizedek folyamán 60.000 fős párthadsereggé fejlődött és egész 1989-ig a kommunista rendszer legfőbb támasza volt. 1989 október 23-i lefegyverzése a "rendszerváltó 56-os forradalmárok" sikeres akciója volt. Ugyancsak 1957 februárban hívták életre a Népbíróságok intézményét. Itt a bíró mellett un népi ülnökök osztották az "igazságot". El lehet képzelni, milyen "elfogulatlan"

igazságos ítéletek születhettek az "ellenforradalmárok" elleni perekben, amikor az ülnökök, a forradalom alatt elkergetett párttitkárok, T.SZ elnökök, esetleg meglincselt ÁVH-sok hozzátartozói voltak. 1957 márciusra a s zakszervezetek gerincét is megtörték. A munkásság, a n emzet érdekeit valóban képviselő szakszervezeti vezetőket leváltották, gyakran le is tartóztatták, vagy "csak" internálták, működésüket látszattevékenységekre korlátozták. A forradalom alatt feléledő ifjúsági szervezeteket feloszlatták, működésüket betiltották. Volt vezetőiket, szervezőiket különböző ürügyekkel letartóztatták, vagy internálták, de mindenképpen zaklatásnak voltak kitéve. Ennek áldozatai elsősorban azok a papok voltak, akik a cserkészcsapatokat szerették volna újraszervezni. Egyetlen ifjúsági szervezet, a Kommunista Ifjúsági Szövetség a KISZ működését engedélyezték illetve szorgalmazták. 1957elején

a pártvezetés Romániába küldte Kállai Gyulát, hogy a Snagovban deportált Nagy Imre és társai körül szimatoljon, van e lehetőség Nagy Imre, vagy a környezetében lévők valamelyikének a "megdolgozására", a Kádár vezette kormánnyal való valamilyen együttműködésre. A deportáltak ekkor még szinte egységesen álltak ki Nagy Imre mellett, ami, - mint a későbbiekben, a Nagy Imre per tárgyalásánál látni fogjuk - már nem volt ilyen egyértelmű. Kállai Gyula eredménytelen küldetése után határozták el Kádárék, hogy Nagy Imrét és társait bíróság elé állítják. Ez egybeesett a S zovjet és a t öbbi un népi demokrácia vezetőjének, - elsősorban az NDK vezetőjének - álláspontjával is. A Nyugati világ ezzel szemben, szinte egységesen ítélte el a s zovjet beavatkozást és vonta kétségbe a Kádár-kormány legitimitását. Az ENSZ 1957. januárjában különbizottságot hozott létre a "Magyar ügy"

megtárgyalására és kivizsgálására. Az ENSZ főtitkára Budapestre akart utazni, hogy személyesen győződjön meg a helyzetről, a magyar hatóságok azonban ezt nem engedték meg. Lépésüket azzal indokolták, hogy ami itt történik az "magyar belügy" és a l átogatás és az ENSZ akciója beavatkozás a magyar belügybe. Ugyancsak januárban alakult meg Strasburgban a M agyar Forradalmi Tanács melynek vezetői, Kéthly Anna, Kővágó József és Király Béla lettek. Ez a Forradalmi Tanács maga köré gyűjtötte azokat a forradalmárokat, akik később az ENSZ bizottsága előtt tanúskodtak a magyarországi eseményekről. Segítette a menekültek tömegeinek elhelyezését, továbbutazását, elsősorban a fegyveres harcosoknak, mint Pongrácz Gergely, Oltványi László, vagy megszervezték az Ausztráliából, Európába visszaérkező, de Magyarországra visszatérni nem akaró sportolók segítését. A Nyugati világ szinte egységes rokonszenvét

érezve, az itthonmaradt és részben illegalitásban élő forradalmárok elhatározták, hogy március 15-én a N emzeti ünnep eseményeit felhasználják és újból elindítják a f egyveres harcot. A MUK / Márciusban Újra Kezdjük / jelszó fogalommá vált és nagyon sokan, főleg a fiatalok reménykedtek, hogy van lehetőség a szabadságharc folytatására. A MUK lelkes szervezői azonban nem mérték fel helyesen az erőviszonyokat. A forradalom legkövetkezetesebb harcosai közül 2000 hősi halált halt a harcok alatt. Nagyon sokan, a megtorlások elől külföldre menekültek Sokat már letartóztattak Kádár pribékjei. A pufajkások egyre erősebbek lettek Életbe lépett már a statárium. Állt már a Munkásőrség is Ráadásul itt volt a megszálló Szovjet Hadsereg Tehát a f egyveres harc újrakezdésének és sikerének semmi esélye nem volt, ellenben okot adott a Március elei tömeges "megelőző" letartóztatásokra. A MUK "

kudarca" diadal volt a hatalom részére. Ezt ki is használták, amikor márc 21-én Moszkvába utaztak. Bizonyíthatták, hogy milyen nagy sikert értek el az ellenforradalom felszámolása terén. Ekkor született meg a kétfrontos harc elmélete és gyakorlata. Szavakban nagy hangon hirdették, hogy egyforma harcot folytatnak egyfelől a régi Rákosi-Gerő féle baloldali elhajlók és módszereik ellen, másfelől a Nagy Imre féle revizionisták és ellenforradalmárok ellen. A gyakorlatban azonban ez a kétfrontos harc nagyon féloldalas volt. A baloldal elleni harc kimerült abban, hogy néhány kompromittálódott Sztálinistát elitéltek, /akik rövid időn belül szabadultak / é s, hogy hatalmukat megtarthassák, Rákosiék visszatérését igyekeztek megakadályozni. Ebben Hruscsov is segítségükre volt, amikor Rákosit a távoli Krasznodárba költöztette, hogy minél távolabb legyen a politika helyszínétől. A jobboldal elleni harcot viszont

letartóztatások, internálások tízezrei, kivégzések százai jellemezték. Áprilisban Budapesten és a nagyobb vidéki városokban működni kezdett a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa. Ez a szerv a fellebbezés lehetősége nélkül hozta meg döntéseit Most kezdődtek meg nagy tömegben az un. 56-os perek Ezek legtöbbje szigorúan titkos, un duplanullás per volt. Ezeket szigorúan titkosan, zárt ajtók mögött folytatták Csak a bíró, az ülnökök és a pert előkészítő nyomozók lehettek jelen. A vádlottaknak alig volt lehetőségük a védekezésre. A külső világtól, a rokonaiktól is el voltak zárva Hírek nem juthattak el hozzájuk. Védelmüket csak olyan ügyvédek láthatták el, akiket a hatóságok megbízhatónak tartottak. Ezek a rendszernek elkötelezett, kommunista tudattal rendelkező elvtársak voltak, akik a bíróságok előtt sokszor többet ártottak védenceiknek mint az ügyész. Jellemző volt később a börtönben a "

börtönhumor" ami így jellemezte ezeknek az ügyvédeknek a védőbeszédét: " Tisztelt Bíróság. Védencem számára enyhe, nevelő hatású büntetést kérek. Kötél!" Valójában ezek a z árt tárgyalások az igazságszolgáltatás megcsúfolásai voltak! A perek "legendáit" a nyomozók állították össze, nagy gonddal és hozzáértéssel, hiszen ugyanazok voltak, akik a Rákosi-idők koncepciós pereit előkészítették. - A Fő utcai Vizsgálati Főosztály nyomozói még 1961-ben is a szekrényükben őrizgették régi ÁVH-s kékparolis egyenruhájukat, és büszkék voltak múltjukra.- A perek előkészítői addig "vallatták" a vádlottakat, amíg azok nem vallották azt, amit vallatóik kívántak. Alapvető szempont volt, hogy a politikai per látszatát elkerüljék, elrejtsék. Ezért a forradalom résztvevőből, a paragrafusok csűrés-csavarásával közbűntényes bűnözőt faragtak. Pl Aki október 23. ut án bárhol

fegyvert szerzett, azt "a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással" vádolták. Ugyanis akkor senki nem vásárolhatott fegyvert, azt csak "lopni" lehetett Aki részt vett fegyveres harcban , az "számszerit meg nem állapítható gyilkos" lett. Ha a szovjetek rommá lőttek egy szállodát ,egy áruházat vagy bármilyen középületet, /ugyanis a forradalmárok elsősorban középületekben rendezkedtek be védelemre, hogy kíméljék a lakósság, a kis emberek lakását / akkor az ott védekező harcolók, "a népgazdaság sérelmére elkövetett különösen nagy kár szándékos okozásával álltak bíróság előtt. Tehát a forradalom hőseiből, tolvajok, gyújtogatók, rablók, gyilkosok lettek. Előfordult, hogy a forradalom alatt közbűntényes rablók, zsebtolvajok, stricik is fegyverhez jutottak és fegyveresen folytatták megszokott tevékenységüket. Ha ilyen fegyveres került a nyomozók kezébe akkor ebből

forradalmárt kreáltak. Rábeszélték, hogy vallja azt, hogy pl Maléter hadnaggyá vagy őrnaggyá léptette elő. Ezt azután megjelentették a sajtóban, és a Fehér Könyvben és már is bizonyítva volt, hogy az ellenforradalmat bűnözők, rablók gyilkosok, stricik és prostituáltak csinálták. Ők akarták megdönteni a nép hatalmát és üldözték a becsületes, ártatlan kommunistákat. Ezért kellettek a z árt tárgyalások, hogy a manipulált, koncepciós perek és ítéletek ne kerüljenek ki a köztudatba és ezen keresztül külföldre, ahol az ilyen "igazságszolgáltatás" elképzelhetetlen és egészen biztosan még nagyobb felháborodást keltene. Az újságokban megjelent tudósításokban, a Rádió híreiben csak az juthatott a lakósság tudomására, amit a hatóságok jónak láttak, vagy amilyen pert előre "megrendeltek", amit aztán a "Fő utcai kémgyárban" a szakemberek nagy gondosan előkészítettek. Még arra is

kiterjedt a figyelmük, hogy később se derülhessen fény a sok aljasságra. Mert ha valaki túlélte a pert és letöltötte a büntetését, akkor aláíratták vele, hogy ami a nyomozáson és a bíróságon elhangzott az szigorú állami titkot képez, aminek megsértése öttől tíz évig terjedő börtönnel büntethető. És mivel senki nem akart a börtönbe visszakerülni, inkább hallgatott Szomorú és furcsa az, hogy ezek a perek még ma is titkosak, valószínűleg azért, mert azok kiagyalói és végrehajtói, esetleg azok utódai ma is vezető beosztásban vannak. Mialatt a h ivatalos szervek a "Szocialista törvényességről" és a politikában "Kétfrontos harcról" papoltak, gőzerővel indultak be a forradalomban résztvett személyek ellen a koncepciós perek. Ezek megdöbbentő méreteket öltöttek és hihetetlen szigorú ítéleteket eredményeztek. 1957és 1963 k özött 22.000 embert zártak börtönbe Az ítéletek 5-10-15 év

börtönt jelentettek Közel 400 forradalmárt végeztek ki. Budapesten a Gyűjtő fogház "kisfogházában" voltak a kivégzések. Alig volt nap amikor nem volt kivégzés, de volt olyan nap, amikor több akasztás is volt. Álljon itt jellemző példaként az egyik legsikeresebb forradalmi központnak, a Széna-téri harcosok perének ítélete: A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Budapesti Fővárosi Bíróság gyorsított, külön tanácsa Budapesten 1957 évi június hó 17, 19, 21, 24, 28 na pján és július 1, 3, 4, 8, 9, 11, 15 , 17, 19, 22, é s 23. na pján tartott részben nyilvános, részben zárt tárgyalások alapján meghozta, majd 1957 é vi július 29. na pján kihirdette a következő ítéletet. Rusznyák László Czimer Tibor Laurinyecz András Bán Róbert Ekrem Kemál XI. r vádlottat I. II. III. IX. r. r. r. r. vádlottat, vádlottat, vádlottat vádlottat Bűnösnek találta a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló

szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének bűntettében. Ezért a bíróság összbüntetésként, fejenként halálbüntetésre, bárhol feltalálható egész vagyonuk elkobzására ítéli a vádlottakat. Budapest, 1957. évi július hó 29 napján Szabó László s. k dr Halász Pál s k Vidó András skülnök a tanács elnöke ülnök A kivégzéseket az öt vádlotton a reggeli órákban, a Kozma utcai gyűjtőfogház udvarán végrehajtották! Ez azonban csak az egyik Széna-téri per volt. Szabó bácsit , a s zénatériek legendás parancsnokát, már előzőleg kivégezték, Dudás Józsefet pedig a szó legszorosabb értelmében agyonverték. Utólag hozták meg a halálos ítéletet A Széna-térihez hasonló kegyetlenséggel hozták meg az ítéleteket a Corvin-közi, a Práter utcai, a Baross-téri és a többi ellenállási központ harcosaival kapcsolatos perekben is. Több száz volt azoknak a szerencséseknek a száma, akiknek a halálos ítéletét "

kegyelemből" életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. Voltak olyan perek, melyeket nagy előkészületek után nyilvánosan folytattak le, hogy a világnak megmutathassák az ellenforradalmárok gonoszságát, elvetemültségét. Ilyen per volt Tóth Ilonka pere. A nyomozók addig faggatták a törékeny végzős orvostanhallgató-nőt, amíg "önként" be nem vallotta, hogy milyen kegyetlen módon ölt meg egy állítólagos ÁVH tagot. Ezért aztán a " kommunista igazságszolgáltatás " örök szégyenére kivégezték. Hasonló, az egész világot megrázó aljasság volt Mansfeld Péter pere, amikor a forradalom alatt 16 éves gyereket úgy ítéltek halálra, hogy megvárták míg 18 éves "nagykorú" lesz és születésnapja után néhány nappal akasztották föl. Itt kell megjegyezni, hogy a 22.000 bebörtönzött és a 400 kivégzett döntő többsége munkás, ipari tanuló, diák, alkalmazott volt. A nyomozók és

ügyészségek minden igyekezete és manipulációs erőfeszítése ellenére, az elitéltek között csak 5% osztályidegent, kulákot, Horthystát sikerült kimutatni. A 22.000 be börtönzött forradalmár mellett néhány tucat reform-kommunistát is elitéltek Azonban amíg a forradalmárokkal a fentiekben leírt kegyetlenséggel bántak el, addig a reform-kommunista elvtársak megúszták néhány éves büntetéssel és legtöbben ezt sem töltötték le, mert már 1958- 59-ben részleges amnesztiával vagy egyéni kegyelemmel szabadultak. Kivételt képezett Nagy Imre és négy társa, akiket szintén zárt tárgyaláson ítéltek halálra és 1958. június 16-án kivégeztek Ezzel mutatva példát, hogy a kommunisták saját elvtársaikat is likvidálják, ha a maguk hatalmának megtartása ezt kívánja. Ez egyébként a Szovjetuniótól átvett gyakorlat volt, mert ott a hatalomban egymást váltogató elvtársak , ezerszámra végezték ill. végeztették ki valódi,

vélt vagy lehetséges vetélytársaikat A Nagy Imre perben, még a vádlott elvtársak is egymásra igyekeztek a felelőséget hárítani és mindent egyedül Nagy Imrére vallottak. / Nem véletlen, hogy a Nagy Imre per anyaga még ma, 1999-ben is titkos, nehogy a még élő és magukat hőssé kozmetikázó, elvtársból urakká változott társairól, az emberek megtudják a valóságot./ Egyedül Nagy Imre volt, aki vállalta a felelőséget és a biztos halálos ítélet előtt, / mert ismerte elvtársait és a kommunista módszereket / sem kért kegyelmet. Büszkén vállalta kommunista voltát és biztos volt abban, hogy elvtársai idővel rehabilitálni fogják. Ez meg is történt! 1989ben június 16-án, kivégzésének évfordulóján a Hősök-terén, megrendezett Nagy Temetésen kommunisták és reform-kommunisták egymást tiporva igyekeztek hogy koporsója mellett "díszőrséget" állhassanak. 1957-ben a hatalom már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy

feloszlassa a Karhatalmat, mert feladatát átvette az ÁVH volt tagjaival megerősített Rendőrség és a Munkásőrség. Azonban Kádárék nem maradtak hálátlanok azokkal a pufajkásokkal szemben, akiknek a szovjetek mellett a hatalmukat köszönhették. 1957 á prilis 21-én, 25/ 1957,szám alatt, Kormányrendelettel létrehozták a " Munkás Paraszt hatalomért" emlékérmet, amely a második legmagasabb állami kitüntetés volt! Ezzel számtalan kedvezmény járt. Magas állami és gazdasági beosztástól, kiemelt nyugdíjig. Reprezentatív lakástól, gyermeke egyetemi felvételéig minden. Ezt a kitüntetést hozzávetőleg 20000 fő kapta meg Ezek voltak az igazi pufajkások! A legmegbízhatóbb kollaboránsok, a megtorlás legkegyetlenebb végrehajtói. A következő években valóságos "hőstetteket" találtak ki a maguk "érdemeinek" valójában a forradalom elárulásának igazolására. Díszes kiadványokban és különböző

könyvekben népszerűsítették magukat. /A fejezet végén és a lap következő számaiban ezekből néhány jellemző részletet ismertetünk./ Jellemző az 1989-es elszabotált un rendszerváltásra, hogy az elvtársak mindenütt ott maradtak. 1999 á prilisában a Parlamenti Könyvtárban kutatva az 1956-os eseményeket, kértük a Munkás Paraszt hatalom kitüntetettjeiről szóló könyvet. A legnagyobb megdöbbenésünkre a könyvtáros közölte, hogy az nem adható ki még betekintésre sem. Elgondolkoztató! Amíg minden kitüntetésről és kitüntetettről, még a legegyszerűbb kultúresemény kitüntetettjeinek nevei is megtalálhatók, addig a második legmagasabb állami kitüntetés tulajdonosai, az ismeretlenség homályába burkolóznak. Ez nem lehet véletlen! Egész biztos, hogy a 20.000 név közül nagyon sok közismert név megtalálható lenne, a helyükön hagyott elvtársak ill. azok utódai közül Visszatérve az 57-es év eseményeihez lényeges

momentum, hogy megállapodást írtak alá a SZ.U vezetőivel a szovjet csapatok Magyarországon való tartózkodásáról Az "ideiglenesen hazánkban állomásozó" csapatok, nagyon is véglegesen rendezkedtek be. A tisztek valódi öröklakásokba költöztek családostól, a katonák a laktanyákban voltak elhelyezve. Szigorúan ügyeltek arra, hogy ne érintkezhessenek a lakóssággal. Máig vitatott és érthetetlen történet, hogy 1957 május 1-én hogyan tudták elérni, hogy százezres tömeg jelent meg a Hősök-terén, ahol Kádár és Marosán üdvözölte a megjelenteket és értékelte az elmúlt eseményeket, elmarasztalva a szervezett ellenforradalmi felkelést. Miután a rendszer úgy-ahogy megszilárdult és nem kellett tartani az ellenzéki erők feűlkerekedésétől, megkezdték a lakósság megnyerését. Mindenekelőtt az un Népi Demokráciáktól, de főleg a SZ.U-tól jelentős segélyeket és kölcsönöket kértek és kaptak, hogy a

népgazdaság egyensúlyát helyreállítsák. Ugyanis a forradalmi események, a háborús károk és a hosszú sztrájk miatt, gazdasági csőd fenyegette az országot. Egy év elteltével elhárult a gazdasági összeomlás veszélye és megkezdhették az életszínvonal lassú emelését, ami néhány év alatt elvezetett a Kádári gulyáskommunizmus látszólagos és viszonylagos jólétéhez. Megszületett a jelszó: " Aki nincs ellenünk az velünk van" A gazdasági élet viszonylagos fellendülése mellett természetesen tovább folyt az ellenforradalmárok felelőségrevonása. 1960-ban ugyan sor került egy részleges amnesztiára, amikor a legtöbb reform-kommunista és ismert közéleti személyiség , köztük Déri Tibor, Donáth Ferenc, Farkas Mihály is szabadult, az igazi forradalmárokat azonban ez nem érintette. A több ezer 56-os elitélt ezt méltánytalannak tartotta és a Váci Börtönben éhségsztrájkkal tiltakoztak az igazságtalanság ellen. Az

éhségsztrájkot kegyetlen módszerekkel letörték. A rabokat szétszórták az ország különböző börtöneibe és a sztrájkolókra külön büntetést szabtak ki. Tehát, míg az országban igyekeztek a lakósságot megnyerni és országunk a "legvidámabb barakk lett a béketábor lágerében" addig a börtönökben semmi nem változott. Igaz, 1961-ben megszüntették az internálótáborokat, de a Gyűjtőfogházban még ebben az évben is végeztek ki 56-os ügyben elitéltet. Az ország gazdasági talpra állításában, a K ádár-rendszer megszilárdításában, a K eleti-tábor országai mellett az Egyesült Államok is kivette részét. Előnyös kölcsönökkel támogatta és erősítette a h atalmat. Már 1960-ban titkos tárgyalások kezdődtek az USA és Magyarország között. Ennek eredményeként 1962-ben, az addig folyamatosan napirenden lévő "Magyar kérdés" lekerült az ENSZ Közgyűlés napirendjéről. Nem sokkal ez után sor került

Magyarországon az 1963-as nagy amnesztiára, amikor nagyon sok 56-os elitélt nyerte vissza szabadságát. Ez az amnesztia azonban nagyon álságos volt! Ugyanis a "gyilkosokra" nem vonatkozott és mint az előzőekben láttuk, a fegyveres harcosok nagy részét ezzel a váddal ítélték el. Így nagyon sokan 1963 után is a börtönben maradtak és többen az utolsó napig letöltötték 15 éves börtönbüntetésüket. Tehát az ország konszolidálása mellett, még hosszú ideig kísértett 56 szelleme és a megtorlás hosszú évekig elhúzódott. Ennek a konszolidálásnak volt része az is, hogy a legszélsőségesebb Sztálinistákkal megszakították a kapcsolatot. Jellemző, hogy 1962ig, még Rákosi és Gerő is tagja volt a pártnak és csak ekkor került sor a kizárásukra. Az 1963-as amnesztia után a forradalom emléke lassan a feledés homályába merült, mert az emberek úgy tudták, hogy minden forradalmár szabadult. Csak a meghurcoltak százezrei,

a rendőri felügyelet " REF " megaláztatásait elviselők, a hivatásuktól eltiltottak, a lakásukat, egzisztenciájukat , emberi méltóságukat elvesztettek emlékeztek 1956-ra és titokban, szinte reménytelenül várták sorsuk jobbrafordulását. A hatalom urai közben egyre nagyobb biztonságban érezték magukat. Biztos vezető pozíciókban, egyre nagyobb jólétben, erős fegyveres testületekkel a h átuk mögött és végső soron az ideiglenesen itt tartózkodó szovjet csapatok védelmében, megdönthetetlennek érezték hatalmukat. Gyermekeik egyetemeken, sokan külföldi egyetemeken tanultak és a jövő biztosnak látszott. A Kerepesi temetőben, a Nemzeti Sírkertben felépítették a Munkásmozgalmi Panteont, ami méreteiben egy egyiptomi fáraó monumentális síremlékére emlékeztet. Itt helyezték el a "Nagy kommunisták" hamvait, Münnich Ferenctől Kádár Jánosig és több száz, vagy több ezer előre elkészített urnahely várta a

kommunista hősök hamvait a kétszintes labirintusban, mintha örök időkre akartak volna berendezkedni és örök emléket állítani maguknak. Tehát a forradalom leverése után néhány évvel, az 1956 előtti kommunista rendszer újjáéledt. Igaz, a forradalom eredményeként némi módosításra kényszerült. Megszűnt a Rákosirendszerre jellemző nyílt, brutális diktatúra A többi un Népi Demokrácia országaihoz képest magasabb lett az életszínvonal. Lehetőség volt, - korlátok között- a magánszektor működésére. A lényeg azonban a régi maradt 1981-ben a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának 25. é vfordulóján a hazaárulók és kollaboránsok már úgy érezték, hogy hatalmukat és utódaik hatalmát örök időkre megteremtették és egyre nagyobb számban jelentették meg azokat a kiadványokat, amelyekben 25 év előtti árulásukat, dicsőséges forradalmi tettnek tüntették fel. A Népszabadság és a Kossuth Kiadó " Ez

történt" címmel cikksorozatot adott ki az 1956-os ellenforradalomról. Itt találunk utalást pl a hadsereg november 4i szereplésére: "Dr. Münnich Ferenc a fegyveres erők minisztere bejelentette: a Nagy Imre kormány négy volt tagja, Apró Antal, Kossa István, Kádár János, ő maga már november 1-én megszakította ezzel a kormánnyal minden kapcsolatát. Ugyancsak ő írta 4-én hajnalban: Elrendelem, hogy a magyar néphadsereg egységei ne tüzeljenek a szovjet egységekkel szemben. A parancs eljuttatásáról egy, a Honvédelmi Minisztériumban mindvégig ott tartózkodó főtiszti csoport gondoskodott, melynek addigra már volt kapcsolata az " eltűnt" kommunista vezetőkkel. Egy sor katonai alakulat parancsnoka ennek nyomán már november 4-én felvette a kapcsolatot a szovjet egységek parancsnokaival, rész vettek környékükön a rendhelyreállításában. A hadsereg forradalommal szembeni gyászos szereplésére mutat rá Berecz János:

"Ellenforradalom tollal és fegyverrel" című könyvében: " Az ellenforradalmi fegyveres csoportok szétzúzásában alapvető szerepe volt a szovjet csapatok jól megválasztott harci taktikájának. Hatékonyan hozzájárult a fegyveres harc gyors befejezéséhez az a tény is, hogy a Magyar Néphadsereg egyetlen egysége sem harcolt szervezetten a szovjet csapatok ellen. Ez igen fontos körülmény volt, mert a k iképzett és jól felszerelt egységek harcba lépése megnehezítette és jelentősen késleltette volna az ellenforradalom szétzúzását. Nem akadt egyetlen olyan magyar katonai egység sem, amely átgondolt és szakszerűen irányított harcba lépett volna a szovjet csapatok ellen. Első helyen kötelesek adózni azon a tisztek hősiességének és helytállásának, akiket korábban megbénított az árulás, de november 4-én a döntő pillanatban helyén volt a szívük és az eszük és megakadályozták a fegyverbarátok elleni harcot. A

Kádár-korszak "katonahősei" kiemelkedik Hodosán Imre. Lássuk, hogy az ő saját szavaival a klasszikus parancsmegtagadás és hazaárulás a kommunisták szemében hogyan változott hősi cselekedetté? "November 4-én éjjel két órakor a törzsfőnök azzal ébresztett, hogy valami parancs jött. A H.M riadót rendelt el Nyomban sejtettem, hogy miről van szó, hiszen a szovjetektől tudtuk, hogy akcióra készülnek. Hagytam aludni az ezredet Egy órával később a HM parancsát továbbítva a hadosztály is elrendelte a riadót. Jelentettem, hogy már végrehajtottuk, pedig az ezred továbbra is aludt. Négy órakor ismételten elrendelték a riadót, mert mint a parancsban állt, a szovjet csapatok megtámadták Budapestet. Jelentettem, hogy felderítőink jelentése alapján szó sincs támadásról, a szovjet csapatok a roncs harckocsikat vontatják ki a városból. Eközben a vezérkartól megkaptam a p arancsot is, amely szerint a s zovjet hadsereg

akcióba lépett és a hadsereg maradjon tétlen. A rádióban elhangzott Nagy Imre fegyveres ellenállásra utasító felhívása. Egymásra néztünk, végképpen megértettünk mindent Megállapítottuk, hogy egy árulás nem is végződhet másképpen, mint a nép ügyével való teljes szembefordulással. A rádió gombját tekergettük, tudtuk, hogy valami közleménynek kell következnie. És megtaláltuk az adót, melyen Forradalmi Munkás Paraszt Kormány a munkásokhoz, parasztokhoz, az ország népéhez. Az irodámban ott szorongott az ezred vezetése, a politikai munkások. Mindenkinél toll volt, meg papír és írtuk a felhívás szövegét A sok-sok apró mozaikból ki mit tudott lejegyzett. Összeállítottuk a felhívás teljes szövegét Fennhangon olvastuk és könnyeztünk. Elképzelni is nehéz volt, hogy milyen nyomás alól szabadultunk fel Egyszerre világosan és érthetően tudtára adták mindannyiunknak, hogy mi cselekedtünk helyesen, amikor

tántoríthatatlanul kiálltunk a néphatalom védelmében. Tudtuk, hogy az erő és az igazság a mi oldalunkon áll. Vártuk a szovjet csapatokat. Akkor már talpon volt mindenki A távoli moraj egyre erősebb dübörgéssé vált. A harckocsik ismert hangja egy csapásra elűzte a fásultságunkat és lehangoltságunkat." Ezekből és a hasonló hazaárulókból a Kádár-rendszer évei alatt tábornokok lettek. Közülük kerültek ki a hadsereg legfőbb vezetői, a Varsói Szerződés leg szolgalelkűbb kiszolgálói. Az 1989-90-es un. rendszerváltás után Für Lajos Honvédelmi Miniszter szinte valamennyit a helyén hagyta. Az a néhány, akit akkor nyugdíjba helyeztek, négy év múlva, a Horn-kormány idején, Keleti György minisztersége alatt, -aki maga is évtizedekig vezető politikai munkás volt a Honvédelmi Minisztériumban - mint tanácsadók visszaszivárogtak a hadseregbe és napjainkban a NATO lelkes propagandistái. A forradalom utóéletéről

szólva, feltétlenül meg kell emlékezni azokról a forradalmárokról, akik a megtorlások, a halálos ítéletek és a hosszú börtönbüntetés elől külföldre menekültek. A forradalom leverése után közel 200.000 ember hagyta el az országot Köztük voltak azok a forradalmárok, akik a legelszántabbak voltak és a legvégsőkig harcoltak és ezt a harcot más eszközökkel, de tovább folytatták új hazájukban is. Miután a világban szétszóródott magyarok egzisztenciálisan megkapaszkodtak, a volt forradalmárok megkeresték egymást és szinte minden országban, Ausztráliától - Canadáig, Dél-Amerikától - Európa sok országán át az USA-ig megalakították a különböző forradalmi és szabadságharcos szervezeteket. A szervezés kezdeti lépéseinél nagy segítséget kaptak azoktól az emigráns szervezetektől, melyek az előző évtizedben jöttek létre, megerősödtek és tapasztalatokkal rendelkeztek az emigrációs munka területén. Az

együttműködés azért jött könnyen létre, mert mindannyian elszánt ellenfelei voltak a kommunizmusnak és a Szovjet uniónak. Mert valójában semmi különbség nem volt a II.Világháborús magyar katona, aki páncélököllel lőtte ki a T-34 harckocsit, és az a Pesti Srác között, aki benzines palackkal füstölte ki a T-54 es tankot. Az elkövetkező években, évtizedekben ezek a szervezetek tartották életben a forradalom és szabadságharc emlékét. Szebbnél -szebb emlékműveket emeltek világszerte Könyveket, újságokat adtak ki és adnak ki a forradalom igaz történetéről. Évente rendszeresen megemlékeznek október 23-ról, ami sokszor nem csak a magyar emigrációt, hanem az adott ország hivatalos szerveit és lakósságát is megmozgatja. Ebben a sorban kiemelkedik a Francia-országi emigráció, amely minden évben a Diadalív előtt, az ismeretlen katona emlékművénél, francia katonai díszegység, zenekar és neves Francia politikusokkal együtt

emlékezik meg az 1956-os forradalomról. Nem sokkal marad el ettől ezen a téren az Ausztráliában működő magyar emigráció sem. Itt is legtöbbször, jelentős közéleti személyiségek együtt ünnepelnek, együtt koszorúznak a magyarokkal okt-23-án. De szinte ugyanezt lehet elmondani nagyon sok városról Amerikában és Canadában is. A világban szétszórtan működő csoportok idővel megkeresték egymást és egységes szervezetekbe tömörültek. Így jött létre a Szabadságharcos Világszövetség, melynek legaktívabb csoportja az Európai szervezet. Ennek vezetői és tagjai évente rendszeresen találkoztak, különböző tiltakozó akciókat szerveztek szovjet követségek előtt. Kitüntetéseket, okleveleket szerkesztettek és adtak át az arra érdemeseknek. Az európai szervezet titkársága hosszú ideig Svájcban volt és innen tartotta a rendszeres kapcsolatot a tagszervezetekkel. Hasonló, bár létszámban kisebb szervezet a Szabadságharcos Nemzetőr

Szövetség, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Volt politikai Foglyok Szövetsége. Legutóbb alakult az 56-os Magyarok Világszövetsége. E szervezetek semmiféle kapcsolatot nem tartottak a Kádár-kormánnyal és azok képviselőivel. Következetes és megalkuvásmentes, kommunista és szovjetellenes politikát folytattak, ezért gyűlöletesek voltak az itthoni kommunisták szemében, akik szerint minden Nyugaton élő, nemzeti elkötelezettségű, és politikával foglalkozó szervezet vagy egyén fasiszta és ellenforradalmár volt. 1989-ben felcsillant a remény, hogy a k ommunista rendszer összeomlásával, a legkövetkezetesebb kommunistaellenes erőket is bevonják a politikai életbe. Mivel azok évtizedek alatt anyagilag talpra álltak, a n yelveket anyanyelvi szinten beszélték, rokoni, baráti, üzleti és politikai kapcsolataik révén, az adott országban sokat tehettek volna Magyarország érdekében. Az Antall-kormány azonban nem használta ki e

hatalmas potenciális erőt, a legtöbb hivatalban, - a diplomáciai testületben is - ott hagyták a régi, kommunista nomenklatúra embereit. Ez a folyamat a Horn-kormány alatt is folytatódott, sőt, az előző kormány szerény próbálkozásait is visszafejlesztették. Az Antall-kormány felelőségét az igazi rendszerváltás elmaradásáért a történelem fogja felvetni! Ugyanis száz évenként egyszer adódik olyan lehetőség egy nemzet életében, mint amilyen lehetőség a magyarok előtt állt 1989-ben! Az 1999-es választásokon a kommunisták kiestek a hatalomból és remény van arra, hogy az eddig méltatlanul mellőzött forradalmárok méltó elismerésben részesülnek és a forradalom történetét nem a reform-kommunisták fogják tovább hamisítani! A Magyarországon és a világban szétszóródott 56-osok most figyelnek és várnak. Vajon megteszi-e a kormány azt ami elsőszámú kötelessége lenne 56-al kapcsolatban? Az idő sürget! A legfiatalabb 56-os

is túl van már a nyugdíjkorhatáron és soraik napról-napra fogyatkoznak. Ne várják meg, míg az utolsó is eltávozik közülük Életük alkonyán még emeljék fel őket! És főleg a tankönyvekben tegyék helyre 1956 történetét, hogy az utókor az igazságot, a torzításmentes igazságot ismerje meg a forradalomról, amelyik nem csak magyar, de világtörténelmet írt!