Bűnügyi (nyomozási) ismeretek | Kriminalisztika » Mester Györgyi kriminovellái, Horrorra akadva

Mester Györgyi kriminovellái406 Horrorra akadva A világon a legszerencsésebbnek érezte magát Legalábbis, az utóbbi időben, amióta a világjárvány tombolt. A pandémia kiterjedésével ugyanis mindenütt korlátozásokat vezettek be, olyanokat, mint a maszkhasználat a közterületeken és a tömegközlekedési járműveken, a kötelező távolságtartás, na meg a kijárási tilalom, a késő esti órákban. Ez utóbbi mindenkire egyformán vonatkozott, kivéve a kutyatulajdonosokat. Ő pedig az volt, a javából Naponta három-négy alkalommal kiment a kutyával, néha tizennégy kilométert is megtettek a sétáik során. Ez persze arra is jó volt, hogy – a kötelező távolságtartás ellenére –, mégiscsak kommunikálhatott egy kicsit, pletykálhatott másokkal az élet folyásáról, a nagy és kis dolgokról egyaránt. Egy ilyen alkalommal, amikor legkedvesebb, szintén ’kutyás’ barátnőjével

futott össze, szokás szerint, azonnal terítékre kerültek a helyi szaftos hírek. – Hallottad? A Tóth Feri megcsalta az Arankát. Az asszony in flagranti rajtakapta őket a saját kocsijukban Hogy nem tudtak ezek egy kicsit elővigyázatosabbak lenni! Ez az Aranka egyébként nekem nem szimpatikus Beleköt még az élő fába is, semmi se jó neki, mindenkit megkritizál Ja, most jut eszembe ennél komolyabb dolog is történt. Képzeld, megöltek egy futót! – Nem mondod! Itt, nálunk?! – Itt bizony. Engem is zavarni szoktak a késő esti futók, amikor a sötétből egyszerre csak elém ugranak; váratlanul bukkannak fel, és szinte súrolnak a testükkel, ahogy elszáguldanak mellettem. Még a kutya is frászt kap tőlük, nem csak én. – Tény, hogy nagyon zavaró tud lenni egy éjszakai futó. Amikor az ember már senkire nem számít, és akkor csak úgy előtűnnek a semmiből. De mi történt tulajdonképpen? – Meghalt. Ennyi Állítólag, hátulról ütötték

le, vagy ugrottak rá, mert hason fekve találták meg. Az ütőere volt elmetszve, de mintha megharapták, szétmarcangolták volna Megáll az ész! – Szörnyű. És melyik volt a három közül? 406 Keglovicsné Mester Györgyi nyá. rendőr alezredes, nyugállományba vonulásáig a Budapest XI kerületi Rendőrkapitányságon bűnügyi vizsgálóként, majd a BRFK Jogi, Koordinációs és Panaszügyi Osztályán kiemelt főelőadóként teljesített szolgálatot. Ezt követően – 2008-tól 2012-ig – az ORFK Gazdasági Főigazgatóság Igazgatási Főosztályán közalkalmazottként dolgozott. Nevezett többkötetes novella- és meseíró (emellett szívesen fest és rajzol), lapunk olvasószerkesztője. Írásai a határon túli folyóiratokban és napilapokban is megjelennek. A legutóbbi néhány év termése: Jeles napok meséi (Budapest, Sprint Kiadó, 2021); Mesél a tél (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2021); Zizi naplója III. – Zizzie’s diary III (Budapest, Ad

Librum Kiadó, 2021); Évszakok meséi (Budapest, Sprint Kiadó, 2021); Állati (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2022); 44 (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2022); Sugi (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2023); Enyém, tied, övé Egyszervolt szerelmek (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2023); Kutyavilág (Budapest, Ad Librum Kiadó, 2024). 154 OBSITOS DETEKTÍVEK LAPJA Kulturális és szakmai folyóirat, 2024/1–4. online szám – Hát, jól mondod. Három éjszakai futót ismerek én is Ez az a nyurga fiatalember volt, aki öles léptekkel szokott elvágtázni mellettünk Csak pár nappal később találkoztak újra, mert ’kutyás’ barátnője váltott műszakban dolgozott. – Nem fogod elhinni, mit hallottam! Bár, valószínűleg, tudsz róla te is. – Mondd már, ne csigázz, mi történt? – Meghalt egy másik futó is. – Ez komoly? Hát mi van már itt? Négynaponta halnak meg emberek? Itt, ahol évtizedek óta nem történt gyilkosság?! – Még nem is mondtam, hogy megölték. De

tényleg meggyilkolták azt a szegény nőt Tudod, azt a fitt csajt, aki ruganyos léptekkel, szélvészkisasszonyként szokott elsuhanni mellettünk Ráadásul ugyanúgy, mint a fiatalembert Hátulról ugorhattak rá, ledöntötték azokról az izmos lábairól – nem is tudom, hogy történhetett, hiszen olyan nagy volt az állóképessége. A nyakára mentek, elvágták, elharapták vagy szétmarcangolták, legalábbis, a szóbeszéd szerint, így találtak rá. Fogalmam sincs, hogy eshetett ez meg vele – Hát ez valóban szörnyű! Legközelebb a hétvégén mentek ki együtt sétálni a kutyákkal. A két állat imádta egymást, igazán jó barátságban voltak, ugyanúgy, mint ők, a gazdik. Mindkét kutya okos, engedelmes, nagyon szerethető, nem csoda, hogy odáig voltak értük a tulajdonosaik. Ahogy az utcán meglátták egymást, a barátnője azonnal integetni kezdett. Hadonászva jelezte, igyekezzen, mert mondani akar valami fontosat. Levegőt is alig kapott, annyira

kikívánkozott belőle a mondandója. – Te, ez már kész horror! A fővárosból jöttek ki specialisták. Csak, kizárólag emiatt az ügy miatt. – Mi történt már megint? – Nem igaz, hogy nem tudsz róla! Megölték a harmadik futót. Már nincs több belőlük. Tudod, ismerted te is, az a középkorú, őszes férfi volt, aki olyan elegánsan szokott elgaloppozni mellettünk a késő esti órában. És persze ugyanúgy. Hátulról a földre lökve, nyak elvágva-elrágva, szétmarcangolva ez már sorozatgyilkosság. Több futóval nem fogunk találkozni a környéken – Szörnyű, hogy hová vezet, ha valaki ennyire megszállottja egy sportnak * A réten való szaladgálás, kutyabirkózás, labdavisszahozás után, útjaik elváltak, mindketten hazafelé vették az irányt. Amikor a zebrához ért az egyik páros, a kutya jól nevelten leült. A gazdi jóváhagyólag ránézett, és megsimogatta a fejét. „Jó kutyus vagy, engedelmes” – mondta. „Többé már nem

fognak bennünket zavarni a futók” A kutya visszanézett a gazdájára, és a tekintete mintha ezt felelte volna: „Látod, milyen jó, hogy nem szoktam le teljesen az ugrálásról. Na, meg a gazdinak illik engedelmeskedni Ha a földön fekvő zsákmányt ártalmatlanítani kell, akkor azt egy szófogadó kutya megteszi.” És mintha egymásra mosolyogtak volna: a kutya, meg a gazdi 155 A szerződés Amikor a barátnője felvetette, nem kötne-e eltartási szerződést a szomszédságában egyedül élő, idős asszonnyal, egy napi gondolkodási időt kért. De még fél napig se tartott, hogy eldöntse, vállalja. Barátnőjét gyakran látogatta, így ismerte az öreg hölgyet. Kedvelte, mindig köszöntek egymásnak, néha még beszédbe is elegyedtek. Barátnője férje többéves külföldi kiküldetésre utazott, és a családja természetesen vele tartott. Máskülönben a barátnő, gondolkodás nélkül megkötötte volna a szerződést, hiszen nagy meglepetés nem

érhette: hosszú évek óta egymás közelében éltek a nyolcvan körüli matrónával, így volt alkalmuk alaposan kiismerni egymást. Abszolút jószomszédi viszony alakult ki közöttük, a fiatal néha bevásárolt az idősnek, aki viszonzásul átvette a postát, alkalmanként pedig vigyázott a gyerekekre, ha a házaspárnak esti programja adódott. A lakás szép volt, tágas, jól karbantartott, ízlésesen berendezett, a néni pedig tiszta, rendes, kedves. Az első évben nem is adódott semmi gond * A fiatalasszony hetente kétszer, szükség szerint többször is ránézett az idős hölgyre. Megvette és házhoz vitte a súlyosabb bevásárlandó árukat – krumplit, hagymát, tejet stb. –, a nénit elkísérte az orvoshoz, fodrászhoz, néha pedig csak beült hozzá kicsit beszélgetni a világ dolgairól, hiszen nem volt neki hozzátartozója. Senki Milyen szomorú dolog Bárkivel előfordulhat, hogy így alakul az élete Azután, ahogy teltek az évek,

pártfogoltja életkora meghaladta a kilencvenet. A problémák akkor kezdtek jelentkezni Az idős hölgy egyre furcsább szokásokat vett fel Megkritizálta az ajándékba vitt süteményt, mondván, nem elég friss – pedig az volt, pár óra alatt elfogyott. Örülni kellett, ha délután még kapható volt Előfordult, hogy megkérdőjelezte, átadta-e a teljes nyugdíját, amit ő vett fel, mivel a néni már nem tudta egyedül kezelni a bankkártyáját. Mindig elfelejtette a kódot. Először akkor akadt ki igazán, amikor a néni feltételezte, hogy kicserélte, vagyis hazavitte a „jó” kisollóját, mivel az ottmaradttal nem tudta levágni a kezéről a körmeit. Később szóba került, miszerint elvitte a szekrényből az ezüst emlékérméket, amit a rosszabb napokra, tartalékul vásárolt magának. Eltűnt továbbá a kézkréme, a cipőpasztája, és a naptár is, ami pedig létfontosságú a mindennapok követéséhez. Egyre kényelmetlenebbé vált számára a

helyzet. Néha úgy érezte, már anynyira terhes neki a dolog, hogy inkább feladja Vagy – és bár szégyellte, mégis eljátszott a gondolattal –, legszívesebben az ajtó mellett álló, hosszú nyelű szemétlapáttal jól fejbe vágta volna a nénit. Csak hogy egy kicsit észhez térjen, és leszálljon róla. Persze, ezt nem gondolta komolyan Igazándiból sajnálta, és közben arra gondolt: mind ilyenek leszünk, ha megöregszünk. Nehezen, de még évekig elment a dolog. A néni betöltötte a kilencvenötöt „Úristen, meddig él ez még?!” – tette fel magában a kérdést. „Lehet, hogy ő lesz az én lakásom örököse?!” 156 OBSITOS DETEKTÍVEK LAPJA Kulturális és szakmai folyóirat, 2024/1–4. online szám Egy nap váratlanul, bejelentetlenül ment a nénihez. Mondjuk, a látogatás indokoltsága megvolt: a néni nem vette fel a telefont. Aggódott és egyben reménykedett. Megfordította a kulcsot a zárban, majd belépett az előszobába, amikor

hirtelen egy ütés érte. A hosszú nyelű szemétlapát éles széle éppen a torkát találta el, elvágva a nyaki ütőerét Percek alatt elvérzett A kiérkező rendőrség önvédelemnek minősítette az esetet. A matróna, a homályosan megvilágított előszobában, joggal hihette, betörőt tett ártalmatlanná Ütött az életéért Azt persze senki nem tudhatta, hogy a néni közben mire gondolt: „Ez már megint rám tört. Kell neki a cipőpasztám, a naptáram, és persze, ki akarja cserélni a kisollómat, amivel majd nem tudom levágni a körmömet” * 157