Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Németh György - A környezetvédelem és a versenypolitika

ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Németh György - Németh Patrícia A környezetvédelem és a versenypolitika 71. szám Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. március 71. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 Tartalomjegyzék Oldalszám Bevezető . 3 I. A verseny és környezetvédelem általános kérdései 4 II. A versenypolitika és a környezetvédelem viszonya az Európai Unióban 7 III. Az antitröszt szabályok és a környezetvédelem 10 IV. A tisztességes verseny és a környezetvédelem 25 V. Az állami környezetvédelmi intézkedések és a versenypolitika néhány összefüggése 30 Összegzés . 38 MELLÉKLETEK. 41 1. sz

melléklet: Csoportmentesség a kizárólagos forgalmazási megállapodásokra 41 2. sz melléklet: Csoportmentesség a kizárólagos beszerzési megállapodásokra 43 3. sz melléklet: Franchise csoportmentesség 45 4. sz melléklet: Az Yves Rocher jogeset ismertetése 47 5. sz melléklet: A termék környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos megtévesztésre alkalmas állítás . 61 6. sz melléklet: Környezetvédő termékre hivatkozás alkalmassága fogyasztó megtévesztésére . 70 IRODALOMJEGYZÉK . 72 A Zöld Belépő sorozat kiadványai . 75 3 Bevezető A gazdaság, a társadalom és a környezet viszonya többféleképpen közelíthető meg, a köztük lévő kölcsönhatás igen összetett. Magyarországon a g azdasági rendszerváltást, a piacgazdaságra történő áttérés megkezdését követően az új, vagy újként jelentkező problémák között a környezetvédelem is azok közé tartozott, amelyek háttérbe szorultak, illetve időben nem kaptak

megfelelő súlyt és figyelmet. Emellett jelentős torzulásokat okozott, hogy a környezetvédelmi kérdések egy része a szakmai kezelés helyett elsődlegesen politikai kampányeszközként funkcionált. Az elmúlt néhány évben a szakmai, kormányzati figyelem jelentős részben külső hatásokra - környezetvédelem felé fordulása még természetesen nem lehetett elég az elmaradás felszámolására, az összefüggések, kölcsönhatások teljes körű feltárására, s még kevésbé azok megfelelő és hatékony kezelésére. Így a piacgazdaság „alapintézménye”, a g azdasági verseny és a k örnyezetvédelem összefüggései is még a Magyarországon alig vizsgált kérdések közé tartoznak. A tanulmányban szereplő mindkét terület szempontjából érdekes lehet Navratil Ákos magyar közgazdász 1939-ben leírt azon megállapítása, mely szerint: „Bár az ember a társadalomban gazdálkodik, gazdálkodása közben mégsem tartja az egész társadalom

érdekét szeme előtt. Sőt, a vele gazdaságilag közelebbről érintkező embertársai érdekére sincs különösebb tekintettel. A ember mindig a m aga egyéni érdekeit nézi A társadalmat, a m ás embereket csak annyiban veszi figyelembe, amennyiben erre őt a társadalmi jog rendje, illetve azok a korlátozások kényszerítik, amelyeket ez a jogi rend állított fel. Altruizmus csak igen kevéssé érvényesül a gazdasági életben, melynek küzdelmeiben az egoisztikus ösztönök az irányadók.” Illúzió, majdhogynem utópia lenne, ha azt feltételeznénk, hogy a gazdaságon kívüli - köztük a környezeti - értékek önmaguktól mozgatórugói lehetnek a gazdasági szereplők cselekvésének. Látni kell azt is, hogy a világgazdaság óriásivá duzzadt méretei túlterhelik a bioszféra eltartó képességét, a verseny viszont a hatékonyság fokozásná keresztül - csökkenti a környezeti terheket. Mindezek bevezetőben történő kiélezett jelzését két

okból tartjuk szükségesnek. Egyrészt ezek a „körülmények” egyértelműen aláhúzzák az állami, államközi felelősséget a fenntartható fejlődés /sustainable development/ követelményeinek megvalósításában, a környezetvédelmi érdekek képviseletében és érvényesítésében. Másrészt ezzel elkerülhetőnek tartjuk, hogy a tanulmányban az egyes kérdéseknél mindig újra utaljunk arra, hogy a vállalkozásokat elsődlegesen a profitérdekek, s nem a természet szempontjai motiválják. A környezetvédelmi szempontok érvényesítése alapvetően ma még olyan mértékű, amekkorára „a társadalmi jog rendje, illetve azok a k orlátozások kényszerítik, amelyeket ez a j ogi rend állított fel.” A fogyasztói igények, a piaci „nyomás” remélhetően és várhatóan a jövőben válhat meghatározóvá. 4 A fentiek nem jelentik ugyanakkor azt, hogy egyetértenénk, vagy azonosulnánk a piacot környezetvédelmi érdekek miatt korlátozni,

vagy kiiktatni akarók alapállásával. A XXXXI század világgazdaságának a p iac, a g azdasági verseny egy olyan központi, nélkülözhetetlen eleme, ami semmi mással nem helyettesíthető. Elméleti modellek természetesen ezek nélkül is felállíthatók, azok gyakorlati megvalósítása azonban nem realitás. A verseny, a versenypolitika és a környezetvédelem viszonyában nem a kétségtelenül objektíve meglévő ellentmondások, ütközési pontok kiélezése, szembeállítása, hanem a verseny hatékony környezetvédelmi tevékenységet elősegítő elemeinek tudatosabb kihasználása, a k örnyezetvédelem és a v ersenypolitika összehangolásának fejlesztése, erősítése lehet a pozitív előrelépést jelentő út. Magyarországon a környezetpolitika és a versenypolitika eddig alapvetően párhuzamosan „futott egymás mellett”. A találkozási pontok megteremtését, az összhang, illetve megfelelő kapcsolat, viszony kialakítását az uniós

csatlakozási tárgyalások közeli megkezdése önmagában is igen időszerűvé teszi. A hazai versenyfelügyelet eddigi kapcsolódó tapasztalatai - amelyek döntően a tisztességes verseny és csak érintőlegesen az antitröszt témakörében keletkeztek - mellett ezért nagymértékben a n emzetközi tapasztalatokra, az Európai Unió szabályozásának jellemzőire, jogeseteire támaszkodunk a tanulmányban érintett kérdések kifejtésénél. A témánkhoz kapcsolódó magyarországi környezetvédelmi jogi szabályozás és a különböző állami intézkedések teljes körű elemzését és értékelését nem tekintettük a tanulmány feladatának, ezért azok közül elsősorban a versennyel kapcsolatos, illetve az arra közvetlenebbül ható elemekre koncentráltunk. Egyetlen tanulmány sem alkalmas arra, hogy egy összetett téma minden kérdését megválaszolja, illetve véglegesen lezárja. Ennek ellenére célszerűnek tartjuk előljáróban jelezni, hogy egyes

esetekben csak a k érdés, illetve probléma felvetését, megfogalmazását tartottuk időszerűnek, más esetekben pedig örülnénk annak, ha véleményünk, álláspontunk további kutatásokra, vitákra ösztönözne, mert azokat nem tekintjük „kőbevésett igazságnak”. Úgy gondoljuk azonban, hogy a környezetvédelem magyarországi fejlődése, az uniós harmonizációja szempontjából feltétlenül szükséges a versennyel való viszony elemzése, s az összhang erősítése, amihez a tanulmány mindenképpen hozzájárulhat. I. A verseny és környezetvédelem általános kérdései A gazdasági versenynek, mint a p iacgazdaság alapintézményének három olyan funkciója van, ami mással érdemben nem helyettesíthető, s amelyek érvényesülése feltétele az optimális gazdasági, társadalmi fejlődésnek. A verseny három funkciójának - jóléti funkció, allokációs funkció, hatékonysági funkció - a lényege az alábbiakban foglalható össze: - A

verseny lehetővé teszi az egyéneknek mint fogyasztóknak, hogy jövedelmük elköltésekor úgy választhassanak, hogy számukra a lehető legnagyobb jólét következzék be. 5 - Mivel a v erseny szerepet játszik, abban, hogy a t ermelők a beruházásaikat olyan termékek gyártásába és szolgáltatásokba fektetik, amelyekkel a f ogyasztók igényeihez igazodik a termelés, ezáltal a verseny allokációs funkciója vehető számításba. - A versenyben való helytállás és a fogyasztó pénzének megszerzéséért folyó küzdelem a lehető legalacsonyabb ráfordítások elérésére kényszerít, így ennyiben a verseny hatékonysági funkcióját lehet kiemelni. A fenti három funkció érvényesüléséről első megközelítésben akár az is állítható, hogy az egyidejűleg a környezetvédelem céljait is szolgálja. Ezt az állítást azzal támaszthatnánk alá az első funkciót illetően, hogy a „jólét”-nek természetes része a fogyasztó magas

környezeti minőség melletti életlehetősége. Ha pedig a fogyasztó a minél tisztább természetet, a legkevésbé szennyezett környezetet is magában foglaló jólétet igényli, akkor a verseny allokációs funkciója biztosítja a termelés, a beruházások ezen igényhez igazodó alakulását. A harmadik, a hatékonysági funkcióból következő legalacsonyabb ráfordítás elérésére irányuló kényszer pedig a f elhasznált anyag - és energia csökkentése esetén automatikusan kisebb környezetterhelést, a természet kisebb mértékű „igénybevételét” eredményezi. Bár - különösen elméletileg - az állítás jelentős igazságtartalommal bír, a valóság alaposabb elemzése után sokkal összetettebb és ellentmondásosabb viszony állapítható meg a gazdasági verseny és a környezetvédelem között. Ennek egyik alapvető oka, hogy a gazdasági versenyben és funkciói működésében a környezeti externáliák önmaguktól tényleges szerepet nem

játszanak. A verseny jóléti és allokációs funkciója pozitív környezeti hatást csak magasfokú társadalmi és egyéni környezetvédelmi tudatosság esetén fejthet ki .Nem osztjuk ugyan azt az álláspontot, mely szerint a „környezetvédelem a gazdagok luxusa”, de objektív tényként szükségesnek tartjuk azzal számolni, hogy mind az egyéni, mind a társadalmi keresletben a környezetvédelmi szempontok súlya és az anyagi színvonal között relatíve igen erős összefüggés van. Magyarországon, ahol a lakosság általános környezettudata még elég alacsony, s igen jelentős rétegeknél pedig ettől is elmaradnak a drágább környezetbarát termék választásához szükséges anyagi forráslehetőségek, csak hosszú távon lehet a keresletalakulás környezetvédelmi szempontból pozitív allokációs hatásának kibontakozásával számolni. Az allokáció tudatos állami befolyásolásának természetközpontú színvonalát illetően pedig

elgondolkodtató lehet az a tény, hogy az idén január 1-én hatályba lépett új építésügyi törvény nem írja elő a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítését a rendezési tervekkel kapcsolatosan. A verseny hatékonysági funkciója az, ami rövidebb távon is elősegíti a környezetvédelmet, illetve megfelelő állami lépésekkel annak „szolgálatába állítható”. Az a tény, hogy a gazdasági verseny, a profitérdek a vállalkozásokat a költségek minél alacsonyabb szintjének elérésére kényszeríti, az anyag- és energiafelhasználás, s így a környezet igénybevételének, terhelésének csökkentése irányába hat. A ténylegesen realizálódó környezeti hatás egyetlen konkrét input tényező esetében vizsgálva valóban egybeesik a jelzett iránnyal. Nem jutunk azonban ilyen egyértelmű eredményre akkor, ha a helyettesítési lehetőségeket, valamint a környezetterhelés igen eltérő költségkövetkezményeit (amelyek 6

között a nulla is előfordul) figyelembe véve vizsgáljuk a ténylegesen realizálódó környezeti hatást. A nem egyetlen konkrét elemre, hanem a vállalkozás teljes lehetőségtárára vonatkoztatva a hatáselemzést, az állapítható meg, hogy a v erseny hatékonysági funkciója a környezetvédelem helyett kifejezetten környezetkárosítást, környezetterhelést növelő „eredményt” is produkálhat. Egyetlen elemet – a csomagolás termékdíjból adódó költségét – példaként kiemelve Magyarországon arra az 1. sz táblázatban szereplő adatok jelennek meg 1. sz táblázat: Csomagolóeszközök termékdíjai (Ft/kg) Anyag 1998 1999 Műanyag 11 11,50 Társított 9 11,70 Alumínium 5,40 5,50 Egyéb fémek 4,30 4,30 Papír, fa, textil 3,30 4,30 Üveg 2,20 2,10 Egyéb 5,40 5,50 Forrás: Magyar Hírlap Csomagolás melléklete, 1998. okt 26 2000 12,70 15,20 5,60 4,30 5,60 2,10 5,60 Egyértelmű, hogy a verseny hatékonysági funkciója (a többi kapcsolódó

költségelemet azonosnak feltételezve) ebben az estben az üveg és a f émek alkalmazásának növelésére ösztönöz, kényszerít. Ha és amennyiben a különböző csomagolóeszközök ezen költségtételei összhangban vannak az azok teljes élettartama alatt okozott környezeti hatásokkal, akkor a verseny hatékonysági funkciójának érvényesülése környezetvédelmi szempontból pozitív eredményt produkál. Nem teljes összhang és arányosság esetén ez a pozitív hatás mérséklődik, összhanghiány mellett pedig a verseny hatékonysági funkciója a vállalkozások magatartásában a környezetkárosítás növelését váltja ki. Az államok intézkedései, az árak és költségek környezetvédelmi érdekeket közvetítő, érvényesülésüket elősegítő befolyásolása, az externáliák internalizálása nélkül a verseny környezeti szempontból a hatások eredőjében negatív eredményt mutat. Miután azonban a gazdasági verseny nélkül nem

valósulhat meg a társadalom és a gazdaság optimális fejlődése, a környezetvédelem céljai nem akadályozhatják a v erseny funkcióinak érvényesülését, megvalósításukhoz piac-, illetve versenykonform megoldásokat kell keresni és a t orzítások kiküszöböléséhez internalizálni kell a negatív környezeti externáliákat. Ugyanakkor a föld, az emberiség jövője érdekében megvalósítandó fenntartható fejlődési modell követelményeinek érvényesítését nem tartjuk a „szabad verseny” alá rendelhetőnek. A kétféle „érdekkör” egyidejű érvényesüléséhez a versenypolitika és a környezetvédelmi politika „összehangolása” szükséges. A továbbiakban a verseny és a környezetvédelem viszonyát az Európai Unió szabályait figyelembe véve mutatjuk be. 7 II. A versenypolitika és a környezetvédelem viszonya az Európai Unióban Magyarország Európai Uniós Társulási Szerződése és tervezett teljes jogú csatlakozása

egyértelműen azt jelenti, hogy a vizsgált témakörben is a közösségi gyakorlat lehet az a mérce és irány, amit követni érdemes, illetve kell. Az Európai Közösség versenypolitikája nagy tradícióval rendelkezik. A versenyt már kezdettől fogva úgy említi a Római Szerződés, mint a Közösség lényeges célkitűzését, fontosságát a közös piac szempontjából sohasem kérdőjelezték meg. Az eszközökkel és készséggel rendelkező Bizottság és az érdekelt magánfelek a versenyjogot hamarosan a közösségi jog legfejlettebb területévé tették. A környezetvédelmet ezzel szemben az eredeti Szerződés még csak nem is említi, lépésről lépésre kellett tért nyernie. 1972-ben a p árizsi csúcsértekezleten az államfők elfogadták, hogy a gazdasági fejlődésnek a környezetvédelmi követelményekkel összhangban kell végbemenni. 13 évvel később az Európai Bíróság (a 240/83. számú Procureur de la Republique v A DBHU ügyben) úgy

ítélkezett, hogy a környezetvédelem a Közösség fontos célkitűzése. 1987-ben a Single European Act (Egységes Európai Okmány) speciális, környezetvédelemmel foglalkozó rendelkezéseket fűzött a Szerződéshez. Mára egyértelműen rögzítésre került, hogy a környezet védelme a Közösség fontos célkitűzése. A Római Szerződésbe kiegészítésként beiktatott „XVI CÍM A KÖRNYEZET” fejezetben a 130. r cikkely (2) bekezdése rögzíti, hogy „A Közösség környezetvédelmi politikája magas szintű védelemre irányul, figyelembe véve a Közösség különböző régióinak eltérő helyzetét. Ez a politika az elővigyázatosság elvén és a következő elveken alapszik: - a környezetkárosítást megelőző akciókkal kell elhárítani, - a környezetkárosítást keletkezésének helyén kell megszüntetni, - fizetnie a károkozónak kell. A környezetvédelmi követelményeket be kell építeni a Közösség egyéb politikájának

meghatározásába és annak végrehajtásába.” 1 Ebből egyértelműen az következik, hogy a környezeti dimenziókat a versenypolitikának - mint az egyik egyéb politikának - is figyelembe kell vennie. A versenypolitikában általában öt területet, témakört különböztetnek meg, amelyek a Római Szerződésben az alábbiak szerint jelennek meg: 1 Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, 1 Alapintézmények 67. pótlap 8 - kereskedelmi jellegű állami monopóliumok ( R. SZ 37 cikkely ) antitröszt ( R. SZ 85, 86 cikkely ) kizárólagos jogok ( R. SZ 90 cikkely ) állami támogatás ( R. SZ 92 cikkely) tisztességes verseny ( R. SZ preambulum ) Az öt témakör és a k örnyezetvédelem kapcsolata eltérő nagyságrendű, különböző erősségű kölcsönhatással, függőséggel jellemezhető. A kereskedelmi jellegű állami monopóliumokkal kapcsolatos versenypolitikai szabályok, követelmények nem rendelkeznek olyan elemekkel, amelyeknél

környezetvédelmi specifikumok lennének érvényesíthetők. Ezeket a normákat, előírásokat minden területen azonosan érvényesíthetőnek és érvényesítendőnek tartjuk, ezért nem indokolt a tanulmányban való részletesebb taglalásuk. Mielőtt azonban a további négy témakörrel foglalkoznánk részletesebben, célszerű az általános alapösszefüggést néhány szempontból megvilágítani. A versenyszabályozás egyik alapelve a szektorsemlegesség, mert az ágazati sajátosságok (amit az érdekeltek igyekeznek felnagyítani, így például hosszú évekig nemzetközi vita folyt a pénzügyi szolgáltatások sajátosságai és az általános versenyszabályok „összeegyeztethetősége” kérdésében) alapvetően nem a követelmények, a „játékszabályok” meghatározásánál, hanem a j ogalkalmazásban jelenthetnek különbségeket. Az EU versenyszabályozása is ennek megfelelően egységes, általános és szektorsemleges, azonban ezen rendelkezések

alól intézményesen négy területre (szén- és acélipar, mezőgazdaság, hadiipar, közlekedés) felmentés kapható, illetve adható. Miután viszont létezik egy ilyen kivételi lehetőség, érthetően más területek vállalkozásai is megpróbálnak a precedensekre hivatkozással legalább részlegesen kibújni a versenyszabályok normái, illetőleg a szervezetileg egységes versenyfelügyelet alól. Így természetesen a k örnyezetvédelemben érdekeltek oldaláról is rendszeresen felvetődik az a kérdés, hogy a környezet védelmét szolgáló intézkedésekre, illetve az úgynevezett „környezetvédelmi ipar” vagy „öko-ipar” vállalkozásaira vonatkozik-e a v ersenyjog. A válasz mind a j elenre, mind pedig a jövőre vonatkozóan álláspontunk szerint az, hogy a versenyjog alóli kivétel generálisan nem indokolt, s ezért nem lehetséges. A szerződésben nevesített területek kiemelésének egyrészt megismételhetetlen történelmi ( pl. Európai

Szén- és Acélközösség) előzménye volt, másrészt egy ugyancsak történeti előzményekkel rendelkező állami magatartás és szerep, felelősség( pl.: mezőgazdaság, közlekedés) alapozta azt meg Emellett ezek egy homogén nemzetgazdasági ágat, ágazatot alkotnak, míg az „öko-ipar” ( amihez általában azokat a vállalkozásokat sorolják, amelyek környezetbarát eljárásokat fejlesztenek ki, környezetvédelmi berendezéseket, termékeket állítanak elő, illetve környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtanak) vállalkozásai több nemzetgazdasági ágból emelhetők ki, jelentős részük vegyes profilú (az öko-ipar még nem egyértelmű definíciója a besoroláshoz sem biztosít kellően objektív alapot), s ez már önmagában sem teszi reálissá a versenyjog alóli kiemelést, mentesítést. A versenyjog, versenyszabályozás fejlődésének nemzetközi tendenciája nem a kivételek növelése, hanem azok csökkentése, a v ersenykényszer

kiterjesztése ( pl.: a t ermészetes monopolterületekre is, a vasúti közlekedés, a telefónia) Végül az is megjegyezhető, hogy amennyiben az öko-ipar célja a lehető legmagasabb 9 színvonalú környezetvédelmi szolgáltatás nyújtása a lehető legalacsonyabb áron, akkor semmi sem indokolja, hogy az „iparág” felmentést kérjen és kapjon a versenyjog rendelkezései alól. A kiegészített R. SZ 130 c ikkely (2) bekezdése - mint már idéztük - kimondja, hogy a környezetvédelmi szempontokat a többi politikában is figyelembe kell venni. Ebből kiindulva olyan álláspontok, felvetések is kialakultak, hogy nem a vállalkozások, hanem a környezetvédelmi célú rendelkezések, intézkedések felmenthetők a versenyjog hatálya alól. Ez a megközelítés azonban a környezetvédelmi célokat a t öbbi közösségi cél fölé (elé) helyezné, ami nem egyezik meg a rendelkezés által közvetített igénnyel. A „Közösség egyéb politikájának

meghatározásába” a k örnyezetvédelem beépítése nem mint az adott politika céljává tételének igényét, hanem egy lényeges szempontkénti figyelembevételének követelményét jelenti. Másképp fogalmazva, arra a kérdésre, hogy a környezetvédelem célja-e a versenyjognak, ugyancsak nemleges válasz adható, de a környezetvédelmi szempontokat a versenypolitikai rendelkezések előkészítése, elfogadása és a döntési eljárások minden fázisa során figyelembe kell venni. Az alapösszefüggések között végül jelezni szükséges, hogy a k örnyezetvédelmi tevékenység, intézkedések során nem pusztán az öt versenypolitikai témakörnél kiemelt rendelkezésekre kell figyelemmel lenni, mert az R. SZ ezeken túl pótlólagos korlátokat állít a tagállamok magatartása elé. Így az elsődleges joganyagban az 5 c ikkely (f) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy ne hozzanak olyan intézkedéseket, melyek a 85. é s 86 paragrafusok

hatékonyságát csökkenthetik. Így ha egy tagország környezetvédelmi megfontolásból megkövetelne vagy jóváhagyna valamely a versenyt érintő, vállalkozások közötti megállapodást, nem teljesítené a Szerződés 5. cikkelye alapján rárótt kötelezettségét További korlátot jelentenek a Szerződés 30. és 34 cikkelyei amelyek a hatósági intézkedésekre, s nem a m agánvállalkozások magatartására vonatkoznak. Ha a hatóságok megkövetelik vagy bátorítják a magánvállalkozások olyan magatartását, mely az áruk szabad mozgásának korlátozásához vezet, a tagország megsértheti a Szerződés 30. és 34 cikkelyeit Ha a hatóság cselekménye nem igazolható a „rule of reason” alapján, illetve a 36. cikkelyben említett alapokon, ez a magatartás a Szerződéssel nem összeegyeztethetőnek minősíthető. A Szerződés 36. cikkelye az emberi, állati és növényi élet és egészség védelmét említi kifejezetten, mint a 30. cikkelyben

rögzített elvektől való eltérés lehetséges okait A Bíróság azonban már ( a 302/86. számú Bizottság v Dánia ügyben, 2/90 számú Bizottság v Belgium ügyben ) a környezet védelmét is elfogadta mint a „rule of reason” alkalmazásánál figyelembe vehető követelményt. 10 III. Az antitröszt szabályok és a környezetvédelem Ebben a f ejezetben a versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmainak, valamint a fúziókontrollnak környezetvédelmi vonatkozásaival, lehetséges sajátosságaival foglalkozunk. Az Európai Unió vonatkozó versenyszabályai és környezetvédelmi esetekben történt alkalmazásuk mellett a magyarországi szabályozás (amely 1996. óta már harmonizált a közösségi joggal) jellemzőire is kitérünk, s rámutatunk a hazai jogalkalmazási gyakorlat jövőbeni alakulásának lehetséges fő vonásaira. A Római Szerződés 85. cikkelye kimondja, hogy „A közös piaccal

összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amelynek célja vagy hatása a k özös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen azok, amelyek a) rögzítik a v ételi vagy eladási árakat, egyéb ügyleti feltételeket közvetlenül vagy közvetetten; b) korlátozzák vagy ellenőrzik a termelést, a forgalmazást, a műszaki fejlesztést vagy befektetést; c) felosztják a piacokat vagy a beszerzési forrásokat; d) azonos ügyletek esetén eltérő feltételeket írnak elő a különböző kereskedelmi partnerekkel szemben, hogy azok így hátrányos versenyhelyzetbe kerüljenek; e) a szerződés megkötését olyan többletszolgáltatásokhoz kötik a szerződő felekkel szemben, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem

állnak kapcsolatban a szerződés tárgyával.” 2 Az idézett alapnormából egyértelműen látható, hogy a közösség igen széles körű (a versenykorlátozási céltól a versenytorzító hatásig, a vállalatok közötti megállapodástól az összehangolt magatartásig) és generális tilalmat állított. Magyarországon 1991 é s 1996 között a versenytörvény csak a versenytársak közötti versenykorlátozó cselekményeket és a továbbeladási ár meghatározását tiltotta, azonban a jogharmonizáció eredményeként az új, ma hatályos 1996. évi L VII törvény „A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról” szóló törvény már generális, a horizontális és a vertikális versenykorlátozásra egyaránt kiterjedő tilalmat tartalmaz. A törvény 11 §-a ta rtalmi lényegét tekintve ugyan azonos az idézett közösségi normával, de a magyarországi sajátosságok miatt szövegében úgy fogalmaz, hogy „Tilos a

vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a g azdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Ez a tilalom vonatkozik különösen: 2 Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. 1 Alapintézmények Unió, Budapest, I/49 pótlap 11 a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására; b) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására; c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből

történő kizárására; d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására; e) a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összjátszásra; f) arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben, h) a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.” 3 Világosan látni kell azonban, hogy egy modern XX. századi gazdaság át - meg átszőtt a vállalkozások közötti olyan együttműködések rendszerével, amelyben törvényszerűen valamilyen

mértékű versenykorlátozó, vagy versenyt torzító hatású elemek vannak. Ebből következően viszont a generális kartelltilalom érvényesítése működésképtelenné tehetné a gazdaságot, illetve megakadályozna olyan „magánkezdeményezéseket”, intézkedéseket - s ez kiemelten igaz lehet a k örnyezetvédelem témakörében - amelyek egyébként az optimális társadalmi fejlődést segítik elő. Ezt felismerve például az új magyar versenytörvény már eleve törvényi szintű felmentést ad a bagatell-karteleknek (a résztvevők 10 % alatti piaci részesedéssel bírnak a releváns piacon), s az azonos magántulajdonoshoz tartozó vállalkozásoknak. Ezen túl pedig általános piacgazdasági gyakorlat, hogy a generális versenykorlátozási tilalom egy széleskörű mentesítési rendszerrel párosul. A Római Szerződés 85. cikkelye ehhez megfogalmazza azokat az alapelveket, szempontokat, amelyek a tilalom alóli mentesítésnél mérlegelendők. A

közösség alapszerződése azt rögzíti, hogy a tiltás „alkalmazásától el lehet tekinteni olyan - vállalatok közötti megállapodások vagy megállapodások csoportjai, - vállalati társulások döntései vagy döntéseinek csoportjai, - összehangolt magatartások vagy ezek csoportjai esetében, 3 Magyar Közlöny, 1996. évi 56 szám 3499-3500 oldal 12 melyek hozzájárulnak az áruk termelésének és elosztásának javításához, a műszaki vagy gazdasági haladás előmozdításához, miközben az ebből származó haszon méltányos részét a fogyasztóknak juttatják anélkül, hogy az a) érdekelt vállalatokat a célok eléréséhez szükséges mértéket meghaladóan korlátoznák, b) e vállalatok számára lehetőséget teremtenek arra, hogy az érintett áru jelentős részénél a versenyt megszüntessék.” 4 Miután sem a környezetvédelmi vállalkozások, sem az ökológiai célú cselekmények nem esnek a versenyjog hatályán kívül, azok

versenykorlátozása, illetve versenytorzító hatása csak az idézett mentesülés elnyerése esetén valósulhat meg. A vállalkozások versenykorlátozási tilalmat sértő magatartása megnyilvánulhat például az ár- és díjverseny kiküszöbölésével, vagy korlátozásával, amire a környezetvédelem nem mentesítő körülmény. Magyarországon eddig ilyen témájú versenyfelügyeleti eljárás nem volt, a megítélése szempontjából viszont irányadóként idézhető az EU Bizottság több esetben kifejtett álláspontja, mely szerint nem fogadható el, hogy a környezetvédelmi cél szükségessé teszi egy környezetvédelmi célú megállapodásban a d íj- vagy árrögzítést. Ez a bizottsági álláspont jelenik meg konkrétan az alább ismertetett VOTOB ügyben. A holland VOTOB szövetség 6 céget tömörít, melyek tárolási lehetőséget és eszközöket ajánlanak olyan cégeknek, amelyek tárolási szolgáltatást nyújtanak más vállalkozásoknak. A

VOTOB tagjai úgy döntöttek, hogy 1990. április 1-től egységes áremelést hajtanak végre Ez a meghatározatlan időre érvényes egységes „környezeti díj” volt hivatva részben fedezni a tagok tároló tartályaiból történő gőzkibocsátás csökkentésére eszközölt beruházásuk költségeit. A VOTOB azt követően hozta meg döntését, hogy a holland hatóságokkal megállapodást írt alá a környezetvédelmi normák javításáról. A megállapodás azonban nem említi az egységes áremelést és nem tartalmazott semmi ilyen jellegű utasítást a holland hatóságok részéről. A díj egységes kiszabása figyelmen kívül hagyta az egyes tagok helyzetében lévő különbségeket. A Bizottság a következő két ok alapján úgy ítélte meg, hogy a „díj” sérti a 85. cikkelyt Egyrészt, a díjat minden tag számára előírta, azt a tagoknak alkalmazni kellett, függetlenül egyedi helyzetüktől. Másrészt a díj külön tételkénti számlázása

azt a látszatot keltette, hogy kormány által kivetett adóról van szó. Valamely árnak vagy egy elemének rögzítése kizárja a versenyt az adott ár vagy árelem vonatkozásában. A kérdéses díj nem ösztönözte a tagokat a legolcsóbb és költség szempontjából leghatékonyabb beruházásra és negatív hatást gyakorolt volna a felújító és tisztító szolgáltatást nyújtó cégek piacára és a k utatásfejlesztésre. A Bizottság véleménye szerint, ha az adott árelemet nem rögzítik horizontálisan, akkor 4 Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. 1 Alapintézmények Unió, Budapest I/49 pótlap 13 minden egyes cég maga kalkulálta volna ki a szükséges beruházás költségét, döntött volna arról, hogy saját profitjából finanszírozza vagy a fogyasztóra hárítja, s ez utóbbi esetben meghatározta volna az áraiba építendő növekedés összegét. A cégek mindezt függetlenül hajtották volna végre a piaci feltételek

és saját versenyhelyzetük alapján. Az egységes díj elfogadása ezért a cégek közötti verseny és annak előnyös hatásai akadályozásának tekinthető. A külföldi jogesetek között ugyancsak találhatunk olyan környezetvédelmi célú együttműködéseket, ahol a megállapodásban résztvevő vállalkozások a forgalmazás területén korlátozzák a versenyt, vagy akadályozzák más vállalkozások piacralépését. Konkrét példája ennek a németországi újrafelhasználható palackokkal kapcsolatos eset (bár Magyarországon még ilyen probléma sem került felszínre, de nem tartjuk kizártnak, hogy akár jelenleg is létezik, vagy a közeljövőben létrejön hasonló gyakorlat, probléma), amellyel az EU Bizottság két alkalommal foglalkozott. Az ügy alábbi ismertetése azt is jól érzékelteti, hogy ugyanaz a magatartás a konkrét körülmények, a piaci viszonyok és feltételek „függvényében” eltérő versenyjogi megítélést kaphat. Először

1987-ben f ordultak az EU Bizottsághoz belga és francia ásványvízgyártó cégek panasszal a G enossenschaft Deutscher Brunnen (GDB) ellen, mert nem tette lehetővé a pool-hoz történő csatlakozásukat. A Bizottság elutasította a panaszt, mert álláspontja akkor az volt, hogy a GDBt létrehozó megállapodás és az ebből következő külföldi termelők kizárása nem gyakorol számottevő negatív hatást a kívülálló felek helyzetére és a közösségen belüli kereskedelemre, indokolása szerint más csomagolás, mint pl. a műanyag palackok és az egyszer használt palackok biztosítják a német piachoz való szabad hozzáférést. 1988-ig a Németországba irányuló export, különösen Belgiumból és Franciaországból, valóban gyorsan növekedett. 1989-ben a b elga ásványvizeket gyártó cég, az Spa a B izottságnál panasszal élt a GDB ellen, mert az megtagadta számára az újra felhasználható palack és szabványosított rekesz pooljához való

hozzáférést. A Bizottság a panaszokat 1992 de cemberében a GDB-hez továbbította és felhívta a cég et, hogy tegye lehetővé más tagország ásványvízgyártó cégeinek bejutását. Azzal érvelt, hogy a h elyzet olyan mértékben megváltozott a német ásványvíz piacon, hogy külföldi cég számára a versenyképessége megőrzésének egyetlen módja, ha termékét GDB palackban forgalmazza. Emiatt nélkülözhetetlen a poolhoz való hozzáférés A német hulladékkezelésre vonatkozó jogszabály, mely 1989 -ben l épett érvénybe, erre az időre már azt eredményezte, hogy az újra fel nem használható műanyag palackokat már visszavonták a piacról. Azt is megállapították, hogy az egyéb csomagoló anyagok, mint a reciklálható műanyag és az újra nem használt üvegpalack, nem adekvát helyettesítők. Sőt, az egyszer használható üvegpalackok és egyéb csomagolóanyagok 14 használatát 1993 -ban, amikor a csomagolás új szabályozása

(Verpackungsverordnung) életbe lépett, meg is tiltották, ha nem állt recikláló rendszer a r endelkezésre. A nem újrahasználható csomagolást alkalmazó gyártó/elosztó köteles volt többletet felszámolni. Egy másik, a G DB-vel versenyző, újra használható üvegpalack pool létrehozása nem volt megvalósítható megoldás a GDB-n kívüli gyártóknak, mivel a legtöbb ásványvíz nagykereskedő és szupermarket ellenezte azt, mert tetemes raktározási és kezelési költséggel terhelte volna őket. A Bizottság nem kérdőjelezte meg a német környezetszennyezési jogszabályokat ebben az ügyben. Világossá tette azonban, hogy a GDB megállapodás és annak alkalmazása - figyelembe véve a n émet ásványvízpiac 1990 óta tartó trendjét, és különösen az újra nem használható üvegpalackokról hozott tiltó intézkedést, a kiskereskedelem erre való reakcióját és ez utóbbi hatását a N émetországba irányuló közösségi exportra - a

külföldi termékek belépési korlátjaként működik. A Bizottság állásfoglalását követően a GDB megnyitotta poolját a külföldi gyártók előtt. Az ismertetett két esettel kapcsolatban egyértelműen helytálló lehet az a kijelentés, hogy a megállapodások környezetvédelmi célúak voltak. Ugyanakkor felvethető a kérdés, hogy a megállapodást kötő vállalkozások céljai között nem szerepelt-e a verseny korlátozása is, mint amivel piaci helyzetükben, gazdasági eredményességükben kedvezőbb feltételeket teremthetnek maguknak. A válasz álláspontunk szerint lehet ugyan nemleges (a versenykorlátozó célkitűzés, vagy szándék bizonyítása ugyanis jogi érvénnyel esetenként nemcsak nehéz, de lehetetlen is a gyakorlatban), azonban ennek a versenykorlátozás tilalmának megsértése szempontjából nincs döntő jelentősége. A tilalom alól ugyanis céljától függetlenül - s ez alól a k örnyezetvédelem sem jelent kivételt - sem

mentesül egyetlen megállapodás, összehangolt magatartás sem, ha annak versenyellenes, versenykorlátozó hatásai vannak. A megállapodás, egyezség hatásait - mint azt az esetismertetések is mutatták az adott piac specifikumait figyelembe véve a g azdasági környezetben kell vizsgálni, értékelni. Ezen értékelések, vizsgálatok eredményeként a k örnyezetvédelmi célú megállapodások, vállalkozási együttműködések is csak akkor kaphatnak felmentést a versenykorlátozási tilalom alól, ha teljesítik az idézett 85. c ikkely (3) bekezdésében foglalt alábbi két pozitív és két negatív feltételt; - a megállapodás hozzá kell, hogy járuljon a t ermelés vagy elosztás javításához, a technikai és gazdasági növekedés elősegítéséhez, - az elért nyereség részesévé kell tenni a fogyasztókat, - az együttműködésnek nem szabad olyan versenykorlátozó hatásokat maga után vonnia, melyek nem elengedhetetlenek a cél elérése

érdekében, - az érintett termékek, szolgáltatások lényeges részére nézve nem szabad kizárni a versenyt. 15 Nézzük meg egy általános síkon (a mentesítés megadása, vagy megtagadása természetesen mindig a konkrét cselekmény és a konkrét érintett piac jellemzőinek vizsgálatára épül), hogy ezen feltételek teljesülése szempontjából a környezetvédelmi célú együttműködések, intézkedések milyen sajátosságokkal bírnak, amelyek a mentesség elnyerését elősegítik. A termelés és elosztás javítása, a technikai haladáshoz és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás szempontjából elfogadhatónak tartunk egy olyan kiindulási alapot, hogy amennyiben egy rendelkezés magasabb minőséget eredményez, akkor elvileg teljesül ez a feltétel. Számos termék nemcsak anyagi, hanem azon túlmutató értékekkel is bír Ilyen immateriális értékek lehetnek a különlegesség vagy a presztízs. (Több termék esetében adott már az

EU felmentést erre tekintettel a v ersenykorlátozás tilalma alól.) Nehéz meghatározni ezeket a tulajdonságokat, mint ahogyan nehéz magát a terméket is megkülönböztetni a hasonló funkciójú közönséges termékektől. Ha a minőséget tágan értelmezzük, a minőség fogalmába a környezeti minőség, a kedvező környezeti hatás is egyértelműen beletartozhat. A fogyasztók egyre környezetérzékenyebbek, választásukat segítik az öko-forgalmazási rendszerek is. Tehát, ha az önkéntes megállapodások csökkentik a környezetszennyezést, nő a termék minősége. Ebből a szempontból teljesen semleges, hogy a termék életciklusának mely szakaszát jellemzi a minőségjavulás. A felmentés olyan rendelkezésekre is alkalmazható, amelyek hosszú távon fejtik ki hatásukat. Azok az önkéntes megállapodások, amelyekben a résztvevők megegyeznek bizonyos kibocsátási normákban, modernebb technológiákba fektetnek be. A vállalatok környezetvédelmi

önkéntes megállapodásai megnövelik az ökotechnológia iránti keresletet, illetve maguk is kifejleszthetnek új technológiákat. A felmentéshez erős érv lehet, hogy a versenyfeltételek korlátozása nélkül nem lenne lehetséges ugyanolyan jó környezetvédelmi eredményeket elérni. A tiszta környezetet tekinthetjük szűkös erőforrásnak is és az olyan magatartások, megállapodások, amelyek ezen erőforrások hatékony elosztását eredményezik, ugyancsak eredményesen pályázhatnak a versenykorlátozási tilalom alóli mentesülésre. A környezetvédelmi célú vállalati megállapodások, együttműködések eredményes megvalósulása esetében egyrészt állítható, hogy az elért „haszon” döntő része a fogyasztóknak jut. Másrészt viszont rögtön hozzá kell tenni ehhez, hogy a felmentéshez nem elegendő az általános kijelentés, hogy a környezetvédelem javulása, a jobb minőségű természet végső soron minden fogyasztó „hasznát”

növeli. Minden terméknek van úgynevezett környezetvédelmi értéke, amely a termék egész életciklusának környezetre való hatását jelenti és ez befolyásolja a fogyasztó döntését a vásárlás során. Emellett a konkrét megállapodásnak, együttműködésnek a feltétel teljesítéséhez bizonyítania kell, hogy az abban résztvevők a hosszútávon elért gazdasági növekedésből, gazdasági haszonból is „méltányos részt” a fogyasztóknak engednek át. A versenykorlátozási tilalom alóli felmentést a fenti pozitív feltételek teljesülése esetén is kizárja, ha a környezetvédelmi célú megállapodás, vagy együttműködés a két nemleges feltétel valamelyikét nem elégíti ki. Az elengedhetetlenség feltétele azt jelenti, hogy egy megállapodás akkor menthető fel a tilalom alól, amennyiben az abban foglalt versenykorlátozás elengedhetetlen a kitűzött környezetvédelmi cél elérése érdekében. Az EU 16 Bizottság álláspontja

szerint egy környezetvédelmi rendelkezés akkor elégíti ki az elengedhetetlenség feltételét, ha a rendelkezés nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges eszközöket. Az elengedhetetlenség feltétele versenyjogilag megegyezik az arányosság elvével, amelyet a B íróság több jogesetben (így például a C ase 302/86 úgynevezett Dán üvegek ügyben, amelyben a kitűzött normákat környezetvédelmi szempontból túlzottan magasnak minősítette) alkalmazott. Az elengedhetetlenség azt is jelenti, hogyha ugyanaz a cél több úton megvalósítható, azt kell választani, amelyik a legkevésbé károsítja környezetet, illetve azt, amelyik a legkisebb versenykorlátozással jár. A megállapodás, együttműködés sem a környezetvédelmi cél eléréséhez szükséges mértéket nem haladhatja meg, sem pedig ahhoz nem kapcsolódó területre (pl: árrögzítés vagy árukapcsolás) nem terjedhet ki. Végül nem kaphat mentességet olyan környezetvédelmi

megállapodás sem, amelyik az érintett áruk jelentős részének a versenyből való kirekesztésére is lehetőséget teremt, illetve ilyen hatással jár. A versenykorlátozási tilalom alóli mentesítés feltételeivel való általános foglalkozás teljessé tételéhez szükséges még egy elemet, illetve megközelítést érinteni. A környezetvédelem területén működő, az erről az oldalról közelítő szakemberek abból indulnak ki, hogy az R. SZ azt ugyan nem mondja ki, hogy a környezetvédelem célja felülmúlja a Közösség többi célját, de azt kimondja, hogy a környezetvédelmi szempontokat a többi politikába is integrálni kell. Többen ezért úgy gondolják, hogy a 85 cikkelyben felsorolt négy feltételt egy ötödikkel kellene kiegészíteni, mely szerint csak olyan megállapodás kaphat felmentést, amelyik nem rontja tovább a környezet állapotát. Mivel azonban a környezetvédelem nem az EU elsődleges célja, nem a versenyjogi célok fölé

rendelt, ezt a megközelítést, felvetést generálisan nem tartjuk érvényesíthetőnek. Miután viszont a versenykorlátozási tilalom alóli mentesítésnél nem általános vizsgálati kritérium a megállapodás környezeti hatása, sajnos nem lehet kizárni annak lehetőségét se, hogy a 85. cikkely (3) bekezdése alapján környezetszennyező hatással járó megállapodások kapjanak felmentést, s ugyanez igaz a t agországi, vagy az EU joggal harmonizált magyar versenytörvény alkalmazása esetén is. Ugyanakkor - mint arra már utaltunk Magyarországon a j ogalkalmazásban a k örnyezetvédelmi szempontok figyelembevétele, beépítése még az indokolt mértéket, a közösségi szintet sem érte el. Jól érzékelteti ezt az állapotot a GVH egyik versenypolitikai szakértőjének tanulmányában olvasható azon állítás, mely szerint : „Ha minden hasonló séma esetében a verseny sérelméről beszélünk, akkor nem csupán a félrevezetés, a fogyasztóvédelem

egyéb területei, hanem . a k örnyezetvédelmi kötelezettségek teljesítése vagy elhanyagolása, stb. is olyan területnek minősülhet, amely a versenyjog része. Ez azonban nyilvánvaló képtelenség” E zzel a „ magyar” megközelítéssel alapvetően ellentétes, s a jövőben valószínűleg növekvő mértékben érvényesülő megközelítés az, mely szerint az ökológiai szempontok befolyásolják a 85. cikkely (3) bekezdése kritériumainak az értelmezését. Azokat akkor is alkalmazni kellene, amikor a Bizottság azt ellenőrzi, vajon egy intézkedés, amely egy csoportmentesség körébe esik, teljesíti-e a 85. cikkely (3) bekezdésének a követelményeit. A 130r cikkely (2) bekezdése megkívánná, hogy ne mentesítsenek a 8 5. cikkely (3) bekezdése alapján olyan intézkedéseket, amelyeknek jelentős negatív hatása van a környezetre. A Bizottságnak a környezeti szempontot akkor is számításba kellene vennie, amikor egy csoportmentességi előny

visszavonását mérlegeli. Emiatt, ha a B izottság arra a k övetkeztetésre jut, hogy egy intézkedésnek, amely egy csoportmentességen belül esik, jelentős negatív hatása van a környezetre, mely nem 17 ellensúlyozható más előnyökkel, a Bizottságnak vissza kellene vonni a m entességet. Ez a konklúzió szükséges ahhoz, hogy garantált legyen a következetesség az egyéni és csoportmentesség között. Az elvi, elméleti tisztázás mellett a környezetvédelmi megállapodások és a versenykorlátozási tilalmak viszonya gyakorlati szempontból is dinamikusan növekvő jelentőséggel bír. Az elmúlt évek tapasztalata szerint ugyanis gyakran a jogszabályok betartatása az uniós környezetvédelmi intézkedések legnehezebb része. A nehézség okai eltérőek. Először is azt kell látni, hogy a k örnyezetvédelmi intézkedések általában költséget jelentenek az intézkedésekkel megcélzott személyek számára. Vonakodásuk emiatt valószínű

Másodszor, a betartatás terhe a nemzeti hatóságokra hárul, akik nem mindig rendelkeznek az ehhez szükséges eszközökkel. Közösségi szinten a Bizottságnak kell biztosítani, hogy a tagállamok pontosan betartsák az EU környezetvédelmi szabályait, de szervezete és hatásköre ennek vizsgálatára korlátozott. Sem környezetvédelmi felügyelőkkel, sem vizsgálati hatáskörrel nem rendelkezik ezen a t erületen. Figyelembe véve a j ogalkotás és alkalmazás nehézségeit, megalapozottan vethető fel, hogy a Közösség szempontjából a magán kezdeményezéseket kellene előnyben részesíteni. Ha a magán vállalkozások önként, környezetbarát irányba változtatnának tevékenységükön, a célt hatékonyabban lehetne elérni. Az a tény, hogy a cselekmény az érintett vállalkozások konszenzusán alapul, valószínűtlenné teszi az ellenkezést. A betartással kapcsolatos problémák így csökkennének Mindezek alapján az utóbbi időben a közösségi

jogalkotás számára nyilvánvalóvá vált, hogy a környezetvédelem területén a legjobb eredményeket gyakran a vállalkozásokkal együttműködve lehet elérni és hogy a múltban „túl nagy hangsúlyt helyeztek az ‘utasítás és ellenőrzés’ típusú szabályozásra”. Az 5 Környezeti Cselekvési Program a megosztott felelősség koncepcióját hangsúlyozza, ami többek között azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak a környezetre figyelemmel kell viselkedni törvényi kényszer nélkül is. Néhány nemrégiben alkotott jogszabály a v állalkozások önkéntes részvételén alapul. A felismerés és a g yakorlat szintjén azonban nem csak a hivatalok részesítik a magán akciókat előnyben. Maguk a vállalkozások is rádöbbentek arra, hogy több esetben, számos okból, célszerűbb környezetbarát módon viselkedni. A magán kezdeményezések sikerességével gyakran elkerülhető a korlátozó jogalkotás. A vállalkozások arra a következtetésre

jutottak, hogy talán előnyösebb lenne, ha önként változtatnának magatartásukon, mert ha az ipar nem tudja megtisztítani magát, azt kockáztatja, hogy a jogalkotás fogja létéből kiszorítani. Mivel nagyon valószínű a környezeti törvényhozás jövőbeni megszigorodása és a „”szennyező fizet alapelve” maradéktalanul végrehajtásra kerül, ezen vállalatok hatalmas összegek beruházása nélkül lesznek képesek a szabványoknak megfelelni. Ez azt eredményezi, hogy olyan helyzetbe kerülnek, hogy termékeiket alacsonyabb áron ajánlják, mint azok a vállalatok, melyek csak az új törvények hatálybalépését követően kezdenek bele. A „környezetbarátság” fontos marketing érvvé is vált. A fogyasztók figyelembe veszik a termék vagy szolgáltatás környezeti hatásait Ez fontos ösztönzője a vállalkozások törvényi kényszer nélküli környezetbarát tevékenységének. Mivel a vállalkozások a környezeti kérdések területén

gyakorta kénytelenek a hatóságokkal kapcsolatba kerülni, az azonos helyzetben lévő vállalkozások együttműködése hasznosnak bizonyulhat közös álláspont kialakítására is a hatóságokkal való érintkezésben. Míg egészen a közelmúltig a környezetvédelmet a vállalkozások pusztán előnyöket nem jelentő költségtényezőnek tekintették, addig jelenleg a magatartás megváltozásának lehetünk tanúi. A vállalkozások megértették, hogy az új környezetbarát technológiák új, nagy lehetőségeket 18 kínáló piacok. A környezetszennyezés kiküszöbölésére irányuló kutatásba való befektetés rendkívül jövedelmezővé válhat. Valószínű ezért, hogy a közeljövőben a magánvállalkozások tevékenysége lényeges eszköze lesz a környezet védelmének. Bár az EU Bizottság eddig nem adott pontos leltárt a tagállamokban kötött jelentős önkéntes megállapodásokról, nem hivatalos adatok - melyeket Belgium, Hollandia,

Németország, Finnország, Franciaország, Svédország, Norvégia és Anglia adott - arra utalnak, hogy az ilyen egyezmények száma már 1995-ben megközelítette a kétszázat. 5 A környezetvédelmi magánkezdeményezések során mind horizontális, mind pedig vertikális kartellek kialakulása korlátozhatja, akadályozhatja, vagy torzíthatja a versenyt. A horizontális tevékenység úgy határozható meg, mint az azonos részpiacokon működő versenytárs vállalkozások közötti együttműködés minden fajtája. Leggyakoribb típusaként említhető a kutatás és fejlesztés területén folytatott együttműködés környezetbarát termék közös kifejlesztésére, termelési és reciklálási módok kidolgozására. Több más környezetvédelmi együttműködés is lehetséges közös akció formájában, pl. közös hulladékkezelés, közös begyűjtési és reciklálási tevékenység, a szállítás környezeti hatásainak csökkentésére irányuló tevékenység.

A harmadik horizontális kartellcsoportba sorolható minden olyan megállapodás, amely a környezetet védi, mint pl. közös termelési normák, kötelezettség vállalás a környezeti kárt okozó termékek termelésének leállítására. A vertikális megállapodásokban az újratermelési folyamat különböző fázisaiban működő - nem versenytárs - vállalkozások a résztvevők. A vertikális versenykorlátozás egyaránt létrejöhet önkéntes és kényszer (ezzel a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés témakörénél foglalkozunk majd) alapon. A vertikális cselekmények általános jellemzője, hogy egy vagy több vállalkozás megkísérli a termelés vagy elosztás megelőző vagy követő szintjén elhelyezkedő vállalkozások magatartásának összehangolását. Ez megjelenhet például a szállítók felé olyan igénytámasztással, hogy tevékenységüket környezetbarát módon folytassák és ökológiai szempontból színvonalas terméket

állítsanak elő. Hasonló korlátozások követelhetők meg a termékek vásárlóitól is. A franchise-ba adó előírhatja, hogy a partnere környezetbarát módon folytassa tevékenységét, ezt téve engedélye feltételévé, vagy a termelés és elosztás területén működő vállalkozások megállapodást köthetnek a környezetbarát forgalmazás, a csomagolóanyagok visszagyűjtése érdekében egy zárt rendszer létrehozására és üzemeltetésére. Ez utóbbi esetben is előfordulhat, hogy egy megállapodás egyidejűleg tartalmaz horizontális és vertikális versenykorlátozó elemeket. A horizontális és/vagy a vertikális versenykorlátozó hatással is rendelkező környezetvédelmi célú megállapodások mind az EU-ban, mind pedig Magyarországon a mentesítés két típusában, az egyedi és a csoportmentességben részesülhetnek. A mentesítésnél a versenyhatóságok Európában alapvetően egységesen az ismertetett négy feltétel meglétét vizsgálják

a konkrét megállapodásoknál. Az idézett R SZ 85 c ikkely (3) bekezdéséhez képest azonban témánk szempontjából a hatályos magyar versenytörvény egy lényeges plusz elemet is tartalmaz. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény 17 §-a szerint „A Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján 5 Competition policy and the environment, Committee on Competition Law and Policy, Paris, 1995. 3 oldal 19 hozott határozattal mentesíti a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha a) az hozzájárul a termelés vagy a f orgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;” 6 A környezetvédelmi helyzet javulásához való hozzájárulás, mint mentesítési indok konkrét nevesítése az ilyen célú vállalkozási

megállapodások jövőbeni (eddig ugyanis ilyen kérelem a GVH-hoz nem érkezett) elbírálásánál az általánosnál kedvezőbb alapot teremthet. Valószínűsíthető viszont, hogy az elengedhetetlenség és az arányosság megítélésében egy iránymutató mérték és értékelés kialakulása Magyarországon is hosszabb időt fog igénybe venni még akkor is, ha egyes megállapodás típusoknál – pl. a szelektív forgalmazás – számos nemzetközi jogesetre is támaszkodhat a versenyhatóság. A környezetvédelmi vállalkozási megállapodások versenykorlátozás alóli mentesülésének másik lehetőségét a csoportmentesség intézménye biztosítja. A csoportmentességek rendszere kialakulásának az EU-ban mennyiségi és minőségi okai egyaránt voltak. Egyrészt az általános tilalom következtében olyan óriási számú egyedi mentesítési kérelem került beadásra, hogy a Bizottság nem volt képes azokkal elfogadható időn belül foglalkozni,

másrészt viszont összegyűlt egy olyan tapasztalati halmaz, amely azt mutatta, hogy bizonyos típusú megállapodások jellemzően kielégítik a mentességi feltételeket. A csoportmentesség egy deklaráció, amely mentesíti a 85. cikkely (1) bekezdésének tilalma alól szerződések egy bizonyos kategóriáját, döntéseket, vagy összehangolt magatartásokat, mivel azok általában teljesítik a 85. cikkely (3) bekezdésében szereplő követelményeket Ha egy intézkedés teljesíti egy csoportmentesség követelményeit, az nem sérti a 8 5. cikkely (1) bekezdését. A Bizottság azonban visszavonhatja a csoportmentesség előnyét egy megállapodástól, ha arra a k övetkeztetésre jut, hogy a cs oportmentességnek való megfelelés ellenére az intézkedés nem teljesíti a 8 5. cikkely (3) bekezdésének követelményeit A környezetvédelem területén a szabadalmi licenciára (2349/84. sz Bizottsági rendelet), knowhow licenciára (556/89 sz Bizottsági rendelet),

kutatás és fejlesztésre (418/85 sz Bizottsági rendelet), kizárólagos forgalmazásra (1983/83. sz Bizottsági rendelet) és a franchise-ra (4087/88. sz Bizottsági rendelet) vonatkozó csoportmentességnek van a 12 uni ós rendelet közül közvetlenül alkalmazható, érvényesíthető tartalma. Szakmai körökben ugyan már felmerült egy olyan gondolat, hogy a környezetvédelmi megállapodások önálló csoportmentességet élvezhetnek, de ennek ma még nincs realitása. Hosszabb távon azonban nem tartjuk kizártnak, hogy a konkrét tapasztalatok felhalmozódása egy ilyen típusú csoportmentességi rendelet kidolgozásához is vezethet. Azonban már ma is a környezetvédelmi célú vállalkozói megállapodásoknak egy igen széles köre élvezheti a csoportmentességi rendeletek által biztosított felmentést, ha az együttműködési típusra vonatkozó rendeletben előírtaknak megfelel. Magyarországon a jogharmonizáció eredményeként kormányrendeletekben

(amelyeket a t anulmány 1. - 3 melléklete tartalmaz) már ugyancsak hatályos a kizárólagos forgalmazási (53/1997. sz Korm rendelet), a kizárólagos beszerzési (54/1997. sz Korm rendelet) és a franchise (246/1997 sz Korm rendelet) megállapodások egyes csoportjaira vonatkozó mentesség, s előkészítés alatt áll a kutatás-fejlesztési csoportmentességi rendelet kiadása. A csoportmentességi kormányrendeletekben meghatározott kritériumoknak való megfeleltetéssel a m agyarországi 6 Magyar Közlöny 1996. évi 56 szám, 3500 oldal 20 vállalkozások környezetvédelmi kutatásra-fejlesztésre irányuló együttműködésének széles köre mentesülhet a versenykorlátozási tilalom alól, speciális környezetbarát termék értékesítési hálózatok alakíthatók ki, vagy az öko-termékek értékesítésében szelektivitás, kizárólagosság érvényesíthető a versenykorlátozás törvényi tilalmának megsértése nélkül. Ugyancsak széleskörű

környezetvédelmi együttműködési lehetőséget kínál a franchise-nak ezen a területen történő alkalmazása, elterjedése, aminek szinte korlátlan voltát érzékeltetheti a kormányrendelet „definíciója” a csoportmentesség típusára vonatkozóan:” E rendelet alkalmazásában a) franchise: know-how-hoz és védjegyhez vagy kereskedelmi névhez kapcsolódó, valamint - a megállapodás tárgyától függően - más iparjogvédelmi vagy szerzői jogi jogok együttese, amelyet áru forgalmazása vagy szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel; b) franchise-megállapodás: olyan megállapodás - kivéve a k izárólag nagykereskedelmi megállapodást -, amelyben a franchise-adó ellenszolgáltatás fejében feljogosítja a franchisevevőt a franchise-nak - a megállapodásban meghatározott áru forgalmazása, illetőleg szolgáltatás teljesítése céljából - meghatározott területen történő hasznosítására, és amely legalább a következőkre

vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazza: ba) közös név, illetve üzleti megjelenés alkalmazása, valamint a megállapodásban meghatározott üzlethelyiség, illetve szállítóeszköz egységes megjelenítése, bb) a franchise részét képező konow-how-nak a f ranchise-adó által a franchise-vevő rendelkezésére bocsátása, bc) folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás nyújtása a franchise-vevő részére a franchise-adó által; c) franchise-adó-áruja: olyan termék, amelyet a f ranchise-adó gyártott, vagy az ő útmutatásai alapján gyártottak, vagy a jóváhagyásával szereztek be, illetőleg, amelyen a franchise-adó neve, védjegye vagy megkülönböztető jele szerepel” 7 A jogszerű magatartás biztosítása érdekében mindenképpen aktuális feladatként fogalmazható meg a környezetvédelem területén, vagy a k örnyezetvédelem javításáért együttműködő vállalkozások számára tevékenységük versenyjogi szempontú

áttekintése, a versenyszabályokkal való szinkron megteremtése. Amennyiben együttműködésük, megállapodásaik a versenykorlátozási tilalom alól nem mentesülnek a versenytörvény vagy a csoportmentességi kormányrendeletek alapján, akkor mielőbb egyéni mentességért indokolt a GVH-hoz fordulniuk. A pozitív környezetvédelmi céljaik megvalósítását ennek hiányában jogsértésük megállapításával, annak folytatásától való eltiltásukkal (az esetleges akár tízmilliós bírságot nem is tekintve) tehetik lehetetlenné. Ha bizonytalanok megállapodásuk, együttműködésük versenykorlátozás tilalmába ütközését illetően, akkor élhetnek a törvény GVH-tól „nemleges megállapítás” kérési lehetőségével. A 4 számú mellékletben bemutatott jogeset pontos képet ad a csoportmentesség és egyéni mentesség uniós kezeléséről, s az abban szereplő termék helyére egy környezetbarát termék, márka behelyettesítésével mindenki

végiggondolhatja egy környezetvédelmi együttműködés, forgalmazás versenyjogi korlátait és lehetőségeit. 7 Magyar Közlöny 1997. évi 116 szám, 8918 oldal 21 Az antitröszt szabályok másik nagy csoportját a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmai alkotják. A Római Szerződés 86 cikkelye rögzíti, hogy „A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a közös piac területén vagy annak egy jelentős részén akár egy, akár több vállalat által, amennyiben ez a tagállamok közötti kereskedelem akadályoztatásához vezethet. Ez a visszaélés különösen a következő formákban jelentkezhet: a) méltánytalan eladási vagy vételárak, egyéb üzleti feltételek közvetett vagy közvetlen kikényszerítése; b) a termelésnek, a forgalmazásnak vagy a műszaki fejlesztésnek a fogyasztók kárára történő korlátozása; c) azonos értékű ügyletek esetén a kereskedelmi

partnerekkel szemben eltérő feltételek alkalmazása, hogy azok így a versenyben hátrányba kerüljenek; d) a szerződés megkötésének olyan többletszolgáltatásokhoz kötése a szerződő felekkel szemben, amelyek sem természetüknél fogva, sem a k ereskedelmi szokások szerint nem állnak kapcsolatban a szerződés tárgyával.” 8 Ez a tilalom a nemzeti versenyjogokban, így a magyar versenytörvényben (1996. évi LVII törvény 21. §) hasonló tartalommal szerepel Szükséges rámutatni arra, hogy a versenyjog a vállalkozások - köztük természetesen a környezetvédelmi vállalkozások - piaci erőfölényét (domináns pozícióját) nem tiltja, nem ítéli meg negatívan. Sőt a piaci helyzettel való élést, gazdasági érdekeik érvényesítését is „természetesnek” tartja, csak a v isszaélést nem engedi meg. Versenytörvényi szempontból az úgynevezett öko-ipari vállalkozások és a környezetvédelem iránt elkötelezett más vállalkozások

cselekményei egyaránt szóba jöhetnek, s azonos elbírálás alá kerülnek az erőfölénnyel való visszaélés tilalmával kapcsolatban. A tilalom megsértésének „első feltétele”, hogy a vállalkozás versenyjogi értelemben bírjon domináns pozícióval a piacon. A közgazdaságtanban, a n api gazdasági életben, a közfelfogásban az erőfölény fogalma nem egységes, igen sokszor egyszerűen a nagyobb erejű vállalkozásokat, piaci partnereket tekintik erőfölényben lévőnek. Ez két fél viszonyát illetően akár el is fogadható, mint egyik jellemző, de a versenyjog nem az üzletfelek viszonyából, hanem a piac jellemzőiből határozza meg a gazdasági erőfölény fogalmát. A hatályos magyar versenytörvény 22. §-a szerint „(1) Gazdasági erőfölényben van az érintett piacon a) az, akinek az áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb

feltételekkel lehet beszerezni, vagy b) az olyan áru megrendelője, amely árut másnak nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni. 8 Az EGK Alapító Szerződése, Unió Budapest, 47. oldal 22 (2) Gazdasági erőfölényben van az is, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. (3) A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli; b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és

jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását; c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását. (4) Gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen.” 9 Az érintett piacot minden esetben a konkrét cselekményben érintett áru és a földrajzi terület figyelembevételével határozzák meg. Az érintett piac meghatározásától jelentős mértékben függ a tilalom megsértésének lehetősége, mert míg egy piacmeghatározás mellett a vállalkozás erőfölényes helyzete megállapítható, addig ugyanez a vállalkozás egy más „érintett piac” meghatározásakor nincs erőfölényes helyzetben. A piac földrajzi területének meghatározásánál a környezetvédelmi tartalmú cselekményeknél vitatottabb, vagy kritikusabb lehet a piac áruoldalról való meghatározása. Ennél ugyanis a

cselekmény tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni. Azonnal feltehetjük azt a kérdést, hogy egy környezetbarát termék „ésszerűen helyettesíthető” e egy erősen környezetkárosító termékkel. Ökológiai szempontból a válasz természetesen nem, de gazdasági-, piaci-, versenyszempontból könnyen belátható, hogy a válasz többféle lehet. Az EU Bizottság rendeletekben alkalmazott megközelítése az, hogy a t ermékek akkor helyettesíthetők egymással, ha „a felhasználó mérlegelése szerint jellemzői, ára és a tervezett felhasználása szempontjából egymás ekvivalensei”. A termék felhasználóinak véleménye döntő a helyettesíthetőség kérdésében. Ezért, ha felhasználó úgy gondolja, hogy két termék jellemzőiben túlzott mértékben tér el egymástól, azok nem egy termékpiac részei. Manapság a vásárlót egyre inkább érdekli a t ermék környezeti hatása és

figyelmét egyre nagyobb mértékben erre a k érdésre irányítja. Ha a v ásárlók értékítélete szerint a környezetre csekély hatást gyakorló termék inkább vonzó, akkor nem tartják a környezetre ártalmas terméket annak helyettesítőjének, még abban az esetben sem, ha egyébként fizikailag azonosak. Ezért azt a következtetést kell levonnunk, hogy a környezeti probléma növekvő tudatosodása a termékpiacok további szétválását okozhatja. Ezt az aspektust is figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy egy vállalkozás erőfölényben van-e a releváns piacon, s ez szűkebb releváns piac meghatározásához vezethet, ami ugyanakkor a visszaélési tilalomba ütközővé teheti „automatikusan” a vállalat magatartását. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma alól nincs felmentési lehetőség. Ha a vállalkozás magatartása visszaélésnek minősül, az abból származó előnyök azt nem mentik. Ez a következtetés akkor is

érvényes, ha a visszaélésszerű gyakorlat a környezetre nézve 9 Magyar Közlöny 1996. évi 56 szám 3501 oldal 23 előnyös. Mint már szó volt róla, a pozitív ökológiai hatások önmagukban nem elegendőek a cselekmények versenyszabályok alóli kivonásához. A környezetvédelmi intézkedések gyakorta magasabb termelési költségeket vonnak maguk után. Ha egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás javítja környezetvédelmi normáit és ennek eredményeképpen növeli termékének árát, hajlamosak lehetünk azt mondani, hogy árai tisztességtelenül magasak, ezért visszaélést valósít meg. A Bíróság (a 27/76 számú United Brands v B izottság ügyben) a túlárazás fogalmát a következők szerint definiálta: „olyan túlzott ár felszámolása, mely a szállított termék gazdasági értékével ésszerű kapcsolatban nem áll”. Ebből kiindulva állítható, hogy amíg egy ár valósan tükrözi a környezetvédelmi intézkedések

költségét, túlárazás nem állhat elő. Mivel a termék „környezetbarátsága” minősége részének tekinthető, a magasabb ár a magasabb minőségi színvonallal indokolható és tükrözi a termék gazdasági értékét. Ha azonban az árnövelés mindezzel nem áll arányban, akkor a vállalkozás megsérti a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát. Tipikusan - különösen a jövőben - felmerülő magatartás lehet, hogy egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás javítani akar környezetvédelmi teljesítményén, ezért megköveteli szállítóitól, hogy az általuk szállított termékek te gyenek eleget bizonyos környezetvédelmi normáknak, melyek vagy magához a termékhez vagy annak előállítási módjához kapcsolódnak. Miután a vásárlók egyre érzékenyebbek a környezetvédelemre, a termékek úgynevezett „ökológiai kartonja” egyre inkább minősége lényeges elemét képezi. A rossz ökokartonnal rendelkező termékek

rossz minőségűek Tehát magasabb minőségi követelményeket támaszt a vállalkozás, amikor azt igényli, hogy a termék kielégítsen bizonyos környezeti normákat. A magasabb minőségi színvonal megkövetelése a szállítótól önmagában aligha nevezhető visszaélésszerű magatartásnak. Azonban a versenyhatóságok nyilván a tilalom megsértésének minősítik, ha a környezetvédelemre való hivatkozás nem kellően megalapozott, vagy a k övetelmény aránytalansága jelent visszaélést. Egy harmadik cselekménytípushoz tételezzük fel, hogy egy domináns helyzetben lévő vállalkozás rendkívül hatékony szennyezéskibocsátást csökkentő technológiával rendelkezik. Amennyiben elzárkózik a technológia más számára is hozzáférhetővé tételétől, a 86. cikkely megsértésével vádolható, mert magatartása a műszaki fejlődés fogyasztó számára hátrányos akadályozásához vezet. A fogyasztó számára általában előnyös a

környezetvédelem javítása, mert a termékek jobb „öko-kartonjához” vezet. A környezetvédelmi technológiák műszaki fejlődését gátló vállalkozás megfosztja a fogyasztót ettől az előnytől. Az antitröszt eljárások harmadik nagy csoportját a fúziókontroll alkotja, amelynek elvi alapját az adja, hogy a hatékony verseny elegendő versenytárs létét tételezi fel. A fúziók és közös vállalatok, mivel csökkentik ezek számát, potenciálisan veszélyt jelentenek a hatékony versenyre. Lényeges előnnyel is járhatnak ugyanakkor az innovációk elősegítése és a gazdaságos termelési méretek kialakítása révén. A fúziók és a k özös vállalatok versenyre gyakorolt hatása a körülményektől függően rendkívül eltérő. Közösségi szinten a Fúziószabályozás (a Tanács 4064/89/EEC számú rendelete) fekteti le a közösségi méretű fúziók elbírálásának kereteit, míg ezt Magyarországon az 1996. évi LVII törvény 23- 32

§ai tartalmazzák Ennek megfelelően minden (függetlenül a módtól) olyan korábban független vállalkozások közötti összefonódáshoz a Gazdasági Versenyhivatal engedélye kell, amelyben a közvetlen és közvetett résztvevők előző évi együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot 24 meghaladja. A versenyhatóságok az engedély megadása szempontjából a piaci viszonyok alakulását vizsgálják, s megtagadják azt minden olyan esetben, ha a fúzió erőfölényes helyzetet teremt, vagy erősít meg, vagy a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezi. A tervezett összefonódás előny-hátrány mérlegelésénél a k örnyezetvédelmi szempontok is játszhatnak bizonyos szerepet, mint ahogy az az alábbi magyarországi esetből (érdekes módon eddig ez volt a GVH-nál az egyetlen antitröszt eljárás, ahol a környezetvédelem szempontként felmerült) látható. A magyarországi dohánynagykereskedelmi piac 2. é s 3 l egnagyobb

vállalkozása, a Hungarotabak Rt. és a Tobaccoland Kft fordult a Gazdasági Versenyhivatalhoz összefonódásuk engedélyezését kérve. Kérelmük részletes indoklása, a T obaccoland beolvadása után is a v ersenyhelyzet érintett piacon való fennmaradásának „bizonyítása” mellett a fúzió pozitív hatásaként a környezetvédelem javulásával is érveltek. A Hungarotabak Rt tevékenységét az ország egész területére kiterjedően végezte, hat városban (Budapesten, Tatabányán, Nyíregyházán, Pécsen, Veszprémben és Szolnokon) tartott fenn. ún r égióraktárat, ahova a g yártók a ci garettát szállítják, és 52 ol yan kirendeltséggel rendelkezett, ahol vásárlói az árut beszerezhették. Emellett 160 gépkocsival ún terítőjárati értékesítést is végzett. A Tobaccoland Kft tevékenységét szintén az ország egész területén végezte, három régió-raktárral (Budapesten, Tatabányán és Nyíregyházán), 60 kirendeltséggel és 100 s

zállítóeszközzel rendelkezett. A beolvadás érvelésük szerint a párhuzamos terítés nagymértékű szállításait kiküszöböli, ennek gazdasági előnyei mellett a környezetszennyezésben is jelentős csökkenést eredményez. A Versenytanács a tárgyaláson az összeolvadást engedélyező határozata indoklásakor elfogadva a kérelmezők megközelítését, mint pozitív hatást maga is kiemelte a környezetkárosítás csökkenését. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk jelezni, hogy általában a környezetvédelem javulása a fúzióengedélyezéseknél nem lehet első, vagy önmagában perdöntő szempont. A fenti jogesetre utalva is világos lehet, hogy a kereskedelemben, az értékesítésben folyó verseny esetében a szállításból adódó nem csekély környezetszennyezés mindig nagyobb, mint verseny nélküli, egyetlen szereplős piac esetében. Ezért a környezetvédelmi szempontok csak mint az egyéb előnyöket, vagy az engedélyezés kizáró okainak

hiányában a pozitívumokat erősítve, kiegészítve játszhatnak szerepet a döntésben. Központi helyre olyan esetben kerülhet a környezetvédelmi kérdés, ha független vállalatok azért lépnek fúzióra, vagy azzal a céllal hoznak létre közös vállalatot, hogy tevékenységüket ökológiailag „egészséges” módon végezzék. (pl: 266/92 sz a Rhone Poulence Chimie/SITA Bizottsági ügy) 25 IV. A tisztességes verseny és a környezetvédelem Az antitröszt szabályozással ellentétben - amely mind közösségi szinten, mind pedig nemzetgazdasági szinten létezik és érvényesül - a tisztességtelenségi szabályok (a Római Szerződés preambulumának érvényesítéseként is) csak az egyes nemzetgazdaságokban jelennek meg részletesen, s így betartatásukban is a n emzeti versenyhatóságok és bíróságok bírnak illetékességgel. Ezért ebben a f ejezetben a k érdéskört Magyarországra koncentrálva vizsgáljuk. A tisztességes versennyel

kapcsolatos nevesített tilalmak a hatályos magyar versenytörvény „A tisztességtelen verseny tilalma” címet viselő II. fejezetében és „A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma” címet viselő III. fejezetében jelennek meg. A kizárólag bírósági hatáskörbe tartozó második fejezetes tilalmak között a törvény 2. § -a t artalmazza az úgynevezett generálklauzulát, mely szerint „Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatni.” 10 A környezetvédelmi területen működő vállalkozások és a környezetvédelmi tartalmú cselekmények esetében is ezen törvényhely alapján lehet fellépni minden olyan tisztességtelen piaci magatartás ellen, ami egyébként nem szerepel a t örvény nevesített tilalmai között. A fejezetben nevesített

tisztességtelen versenycselekmények többsége (bojkott, üzleti titok tisztességtelen megszerzése és felhasználása, versenyeztetés tisztaságának megsértése, szolgai utánzás) nem rendelkezik környezetvédelmi specifikumokkal. Ebből a szempontból egyedül a hírnévrontás tilalmát ( a Tpvt 3 §-a) tartjuk kiemelhetőnek. A környezetvédelem iránt elkötelezett vállalkozási magatartás, a termékek és szolgáltatások környezeti hatásai jelentőségének növekedése miatt ugyanis saját tevékenységük mellett valószínűleg a jövőben közvetve vagy akár közvetlenül is másokról, így a versenytársakról is egyre több információt adnak a vállalkozások, s azok sérthetik azt a törvényi előírást, hogy tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a v ersenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg

veszélyeztetni. A tisztességtelen piaci magatartások másik nagy csoportját a fogyasztók megtévesztése, a f ogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása alkotják, amelyeket a hatályos versenytörvény 8-10. §-ai tiltanak Ezen cselekmények megítélését az Országgyűlés kizárólagosan a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalta. 1991 óta az antitröszt területtel szemben ezeknél a G VH a k örnyezetvédelmi témákban lefolytatott mintegy húsz eljárás során gyakorlati tapasztalatokat szerzett, megítélési precedenseket is teremtett. Így az általános megközelítést, elemzést konkrét példákkal, a cs elekmények versenyjogi megközelítését a V ersenytanács határozataiban kifejtett indoklás, érvelés ismertetésével (két határozatot az 5. és 6 számú melléklet is tartalmaz) egészítjük ki, támasztjuk alá 10 Magyar Közlöny 1996. évi 56 szám, 3498 oldal 26 A fejlett országokban, s az utóbbi időszakban

Magyarországon is egyre nő azoknak az embereknek a s záma és aránya, akik a t ermészet, a k örnyezetvédelem szempontjait fontosnak tartják és azok érvényesítéséért tenni is akarnak. Ha a t ermék olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy a környezetre kevésbé romboló hatást gyakorol, akkor a környezetért aggódó és annak megóvásáért valamit tenni is hajlandó fogyasztó vásárlási döntését ez a tény is befolyásolhatja. Közvetlenül azonban a fogyasztó nem nagyon tud meggyőződni arról, hogy egy termék valóban megfelel-e ilyen követelményeknek, ezért rá kell bíznia magát a terméken elhelyezett szövegekre és jelölésekre, vagy a m ás forrásokból származó információkra. A termékek környezetbarát tulajdonsága tehát vásárlási motívációvá lépett elő, ennek következtében az erre vonatkozó mindenféle utalás és jelzés ugyancsak alkalmassá vált a vásárló befolyásolására. Az egyes termékek különböző

környezeti elemekre gyakorolt hatása igen eltérő, akár ellentétes is lehet. Ebből következően a fogyasztók tényleges eligazodását, jó választását a megalapozatlan állítások mellett az is nehezíti, hogy sokszor a vállalatok csak egy jellemzőre alapozva helyeznek el termékeiken pozitív környezeti minősítéseket. Bár állítható, hogy hosszú távon a valótlan, vagy megalapozatlan pozitív környezeti hivatkozások negatívan hatnak a v állalkozás eredményességére, de a f ogyasztók félrevezetése rövid távon sem engedhető meg, ezért azokat sok országban jogilag tiltják. Az USA-ban például a F ederal Trade Commision irányelvei 11 részletesen szabályozzák, hogy milyen esetekben, feltételek mellett lehet a reklámokban a „környezetbarát”, az „anyagtakarékos”, az „elbomló”, a „nem károsítja az ózonréteget” és más pozitív környezeti minősítéseket szerepeltetni. Magyarországon a környezetvédelmi hivatkozások,

jelzők használatának szabályai a piacgazdaságra történt áttérés után is hosszabb ideig hiányoztak (s még ma sem lehet a kérdést megfelelően rendezettnek tekinteni), ezért azok csak a versenytörvényi szabályok alapján voltak megítélhetőek. A versenytörvény 8 § -a szerint tilos a g azdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A törvény szerint „A fogyasztók megtévesztésének minősül, ha a) az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a k örnyezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak; b) elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a

jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli; c) az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a 11 Az USA-ban a „ környezetbarát” kifejezés reklámcélra alkalmazhatóságának korlátaival részletesen foglalkozik a SAM Advanced Management Journal 1994. évi 3 száma 27 kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről alkalmas tájékoztatást adnak; megtévesztésre d) különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.” 12 Erre a tilalomra alapozva szabott ki a GVH például ötmillió forintos bírságot „bio televízió” reklámozásáért. A Samsung Rt. 1995-ben megjelent sajtó- és televíziós reklámjaiban az

általa gyártott és forgalmazott két televízió készüléket bio jelzővel látta el és reklámozta, Samsung Ultra Bio Vision fantázia nevű termékét pedig a világ legjobb tévéjeként jegyezte. A versenyfelügyeleti eljárásban kifejtett álláspontja szerint a televízió készülékkel kapcsolatban a bio jelző használata ugyan meglepő, de teljességgel megalapozott. A bio hatás úgy keletkezik, hogy gyártó saját szabadalma alapján a képcső anyagába egyfajta kerámiát épít be, amely infravörös sugarakat bocsát ki. A sugárzás folyamatos, annak intenzitását a készülék rendeltetésszerű használata fokozza. A kibocsátott sugárzás kinetikus energiaként értékesül, amely szerves anyagokra aktiváló, kedvező hatást fejt ki. Csatolta a szabadalmi védelmet biztosító okiratot. Hivatkozott arra, hogy a televíziós reklámban a bio hatás bizonyítására a reklámozott készüléknek a hatósugarába eső virágra gyakorolt kedvező hatása

látható. Ezt a hatást a gyártó saját vizsgálatai megfelelő módon igazolják. Jelenleg az USA Colorado Egyetemén folynak e hatás elemzésére laboratóriumi vizsgálatok. A Versenytanács a k ifejezett állítások fogyasztói megtévesztésre alkalmassága értékelésénél abból indult ki, hogy a kijelentésnek megalapozottnak kell lennie. Értékelése szerint az adott esetben a bio szócska alkalmazása a k örnyezetvédelmi áthallásoktól függetlenül is alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, mert csupán állítja független, szakszerű, elfogulatlan és tudományos megalapozottság nélkül -, hogy az ezen a néven kínált televízió készülék használata az élő anyagra káros hatások nélküli serkentő, az életképességet növelő, erősítő hatást képes kifejteni. A vállalkozás saját vizsgálati eredményei, a s zabadalmi leírás a megindokolt ésszerű alap követelménye kielégítésére nem elegendő. Az Ultra Bio Vision termékjelző

első szava utalhat valami korábban el nem ért színvonalra, de hangra vagy sugárzásra is. A bio szócska általánosságban szerves anyagra, vagy azzal összefüggő dologra, vagy az életre utaló általánosan ismert összetevő, a vision pedig a látásra utal. A szóösszetétel különösen egy kétségtelenül művi, élettelen, szervetlen anyagokból álló készülék esetén figyelem felkeltő, de további magyarázat nélkül az átlagos 12 Magyar Közlöny 1996. évi 56 szám 3499 oldal 28 fogyasztó számára nem értelmezhető. A Versenytanács álláspontja szerint a biológiai hatásra való kifejezett állítás megalapozatlan volta miatt hamis, a teljes készüléket bio-ként való reklámozás pedig bizonytalanságban tartva a fogyasztót, a környezeti hatás tekintetében alkalmas a megtévesztésre. Az ismertetett esetnél is kényesebb, ha a bio-előtagot élelmiszerrel kapcsolatban használják. Ebben az esetben ugyanis nem elegendő az, hogy a

gyártó bizonyítani tudja termékének bio-jellegét: az élelmiszertörvény szerint csak engedély birtokában lehet ilyen speciális jelzésű élelmiszert forgalomba hozni. Az 1995-ben elfogadott jogszabály kereteit azaz az engedély kiadásának rendjét - azonban azóta sem rögzítették az egyébként beígért földművelésügyi minisztériumi rendeletben. Így a bio-jelzőt jelenleg a m agyar jogszabályoknak megfelelő módon nem használhatja egyetlen gyártó sem az élelmiszerekkel kapcsolatban. Részben ennek következménye az a versenyhivatali elmarasztalás is, amelyben a szolnoki WÉS Rt.-t 3 millió f orintra bírságolták a fogyasztók megtévesztése miatt Az ügyben ugyan a nagyobb súlyú jogszabálysértésnek az bizonyult, hogy a WÉS a Versenytanács megállapítása szerint jogosulatlanul használta az energiaital és az IQ kifejezést az IQ Energiaitalára, de a h atározat azt is megállapította, hogy a szórólapokon szereplő biojelző is

megtéveszthette a fogyasztókat. A gyártónak ugyanis nem volt joga ezt a kifejezést használni „energiaitalára”. A vállalkozások a f ogyasztók szimpátiájának megnyerése érdekében nemcsak konkrét termékeik, hanem tevékenységük, működésük környezetbarátságát is igyekeznek bemutatni, amiben ugyancsak előfordulhatnak „megtévesztések”. Egy ilyen cselekményért szabott ki a GVH kettőszázezer forint bírságot a Dunai Cement- és Mészmű Rt-vel szemben. A Reflex Környezetvédelmi Egyesület kérelmezőként a GVH-nál azt sérelmezte, hogy a Dunai Cement- és Mészmű Rt. több napi- és hetilapban, valamint Vác városában felállított óriás plakáton „korszerű gyár - kiváló termék-környezetbarát technológia” felirattal hívta fel termékére a figyelmet, továbbá a „Lélegzet” című környezetvédő hetilapban a gyár egy részletes fotójával tette közzé a f enti szöveget, kiegészítve „a kémények 1991. év ó ta nem

szennyezik a k örnyezetet” állítással Az eljárás alapját képező jogsértést - amely álláspontja szerint alkalmas a fogyasztók megtévesztésére - a kérelmező abban foglalta össze, hogy a környezetbarát jelző használata indokolatlan és valótlan, hiszen nem létezik a világon olyan cement előállítási metódus, amely a természeti és a társadalmi környezetre valamilyen káros hatást nem gyakorolna; legfeljebb a környezetet jobban és kevésbé szennyező technológiáról lehet beszélni. A Versenytanács álláspontja szerint a s érelmezett környezetbarát szó önmagában nem alkalmas a f ogyasztó megtévesztésére, mert szövegösszefüggésében értelmezve arra utal, hogy a korszerű gyárban előállított termék környezetbarát technológia eredménye; a k örnyezetbarát kifejezés mai értelme szerint pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy a környezetre a 29 jelenleg azonos célra alkalmazott technológiák közül kevésbé

káros. Az átlagos környezetvédő fogyasztó előtt is ismeretes, hogy a valóságban nincs olyan emberi tevékenység, amely valamilyen módon a t ermészeti környezetet nem szennyezi, vagy arra nem lenne alkalmas. A Versenytanács határozatában rögzítette, hogy nem tiszte a gazdasági fejlődés részterületei szakmai eredményeit figyelemmel kisérve a környezetvédelemmel kapcsolatos címek osztogatása, vagy megvonása. A versenyjog által értékelhető összefüggésben a jelen esetben a v állalkozás olyan korszerűsítést végzett üzemében, amely a korábban alkalmazotthoz képest a környezeti ártalmakat töredékére csökkentve, a korábbi korszerűtlen állapotokat meghaladóan tekinthető a ma szokásos szóhasználatban környezetbarátnak. A reklámszövegnek ezt az értelmét az átlagos fogyasztó képes felismerni, így az megtévesztésre nem alkalmas. A Lélegzet című lapban hozzátett toldással azonban a szöveg már az eddigieken túlmenő

értelmet kap. Az a valós tény ugyanis, hogy a képen látható három kémény porkibocsátása nem mérhető, a fogyasztó számára, akinek nincs tudomása arról, hogy az üzemben összesen hány kémény található és arról sem, hogy a gyár területén más, jelentős porkibocsátó objektumok találhatók, alkalmas a m egtévesztésre, mert a korábban viszonylagos „környezetbarát” jelző itt már abszolút értelmet kap: a szó a teljes szennyezésmentességre utal. A hirdetés összképe több valós tényt megtévesztésre alkalmas módon kapcsol össze. Az eddigiekben ismertetett esetek, a vállalkozások versenyjogsértései folytatásának GVH általi megtiltása (s a végrehajtás ellenőrzése), valamint a bírságok hasonló cselekményektől másokat is visszatartó hatása úgy ítélhetők meg, hogy a jövőben is lesz szerepe a v ersenyhatóságnak a f ogyasztók valós és megalapozott környezetvédelemmel kapcsolatos informálása biztosításának.

Álláspontunk szerint azonban nem ez a jogág és nem a versenyhatóság az, amelynek ebben a témakörben a döntő és elsődleges feladatokat meg kell oldania. A fejlett piacgazdaságokban a fogyasztók valós és objektív alapokon történő eligazodási lehetőségének biztosítására alakították ki a nyolcvanas évektől kezdve egyre több országban a környezetvédelmi címkézés rendszerét. 13 A KC rendszerekben a termékek teljes környezeti hatását „a bölcsőtől a sírig” (cradle-to-grave) vizsgálják, s ez alapján ítélik oda a hivatalos környezetbarát címke használatának jogát. A KC programokban minősített és címkével ellátott gyártmányok a hasonló termékekhez viszonyítva rendelkeznek kedvező környezetvédelmi, természeti hatásokkal. A vizsgálatok és a minősítések az azonos termékcsoportokon belül történnek, így a KC-k egyértelműen abban segítik a fogyasztót, hogy a környezetvédelem szempontjából jobb terméket

válassza. 13 A témával részletesebben foglalkozik: Németh Patrícia K örnyezetvédelem és marketing az ezr edforduló előtt. Alma Mater 1998/1 szám KVIF Budapest 1998 30 Az elmúlt néhány évben Magyarországon is több lépés történt a téma versenytörvényen kívüli szabályozásában. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. é vi LIII sz törvény 86 § -ában úgy rendelkezett, hogy „(1) A környezetbarát vagy környezetkímélő termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb környezetigénybevételt, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélő termék vagy technológia megkülönböztető jelzés alkalmazható. (2) Megkülönböztető jelzés jogosulatlan használata külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi bírságot von m aga után.” A hivatalos magyar környezetvédelmi címke, a zöld

cédrus egyre több terméken jelenik meg, ismertsége és befolyásoló hatása azonban ma még elég alacsony szinten van a fogyasztók körében. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII törvény 3 § (6) bekezdésében pedig az Országgyűlés úgy rendelkezett, hogy „Reklámban anyagot, terméket, technológiát környezetvédelmi szempontból minősíteni, kedvező környezeti tulajdonságaira utalni csak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. é vi LIII törvény 86 § -ának (1) bekezdése szerinti megkülönböztető jelzést jogosultan használók esetében lehet.” 14 A reklámtörvény ezen előírásának betartatása, megsértése esetén az eljárás a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatáskörébe tartozik. Bár a szükséges állami szabályozás megvalósítására irányuló szándék mindenképpen pozitívan értékelhető, megítélésünk szerint az eddigi megvalósítás alacsony színvonalú, sőt

gyakorlati oldalról hibásnak is minősíthető. Nincs igazán összhang a különböző jogszabályok (pl. élelmiszertörvény, környezetvédelmi törvény) rendelkezései között, a különböző jogszabályokban eljárásra megnevezett hatóságok feladatai összehangolatlanok. A reklámtörvény idézett rendelkezése pedig hibásan és nagymértékben leszűkíti a valós, megalapozott pozitív környezeti hatásokról a vállalkozások törvényes információadási lehetőségét, ami akadályozhatja a fogyasztókért folyó verseny pozitív környezetvédelmi hatásának növekedését is. V. Az állami környezetvédelmi intézkedések és a versenypolitika néhány összefüggése A tanulmány kereteit meghaladja a környezetvédelemmel kapcsolatos magyarországi állami magatartás átfogó értékelése és annak versenyszempontú minősítése. Ezért ebben a fejezetben az eddigiekben érintett kérdések után csak néhány olyan mozzanatot emelünk ki, amelyet az EU

csatlakozás és a h azai gyakorlat fejlesztése szempontjából figyelemfelhívásként lényegesnek tartunk. A magyarországi környezetvédelmi állami magatartás, a v ersenypolitikával a megfelelő kapcsolat megteremtése szempontjából is iránymutató a brüsszeli megfogalmazás, mely szerint: „Mivel az EU környezetvédelmi politikája magába foglalja a környezetvédelem követelményeinek beépítését az EU ágazati politikába, az igazgatással kapcsolatos 14 Magyar Közlöny 1997. évi 59 szám, 4459 oldal 31 követelmények igen széles körűek lehetnek, érintve olyan szerveket is, melyek általában nem rendelkeznek hatáskörrel a k örnyezetvédelem területén. Ugyanakkor a főfelelősség a környezetvédelmi minisztériumokat és az egyéb neki alárendelt szerveket illeti. Miként az már kifejtésre került (regionális politika és kohézió) a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 382 főt foglalkoztat. A megfigyelést az

ágazati szervek végzik, míg a kikényszerítést az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség és annak 12 regionális felügyelősége végzi. Ezen szervezeti megoldások még nem megfelelőek, mert mind országos, mind pedig regionális szinten szükséges az érintett más szervekkel való jobb koordináció kialakítása. Az acquis megfelelő végrehajtása e területen nagyobb pénzügyi és munkaerőforrásokat igényel, melyet a Kormány megerősített kötelezettségvállalása kell, hogy alátámasszon. A rendszer tervezett ésszerűsítése késedelmeket szenved” 15 Nem állíthatjuk, hogy az ezen értékelés óta történtek pozitív változást hoztak volna a hazai helyzetben. Az államnak a környezetvédelem területén meghatározó szerepe és felelőssége van, amit különböző eszközök megfelelő kombinációjával tud érvényesíteni. Ezek között a jogalkotás, az ellenőrzés és szankcionális, a megfelelő anyagi ráfordítások biztosítása, a

szervezés, a felvilágosítás és nevelés, a civil szférával való együttműködés mellett a vállalkozásokkal történő kooperáció is megjelenik. Ez utóbbi oka, hogy mint már érintettük, a fejlett országok tapasztalatai szerint az önkéntes megállapodások több szempontból jobbnak tekinthetők a szabályozásnál. Először is, valószínűbb, hogy a tradicionális jogalkotásnál jobban ösztönzik a környezetvédelmi közcélok iparágak által történő pro-aktív megközelítését. Másodszor, a kormány és az elérendő környezeti cél érdekében hozandó intézkedésben érintett iparág közötti dialógus és tárgyalás az intézkedés műszaki és gazdasági konzekvenciáinak jobb felméréséhez vezet, ezáltal biztosítva a nagyobb környezeti hatékonyságot optimális ipari költségen. Harmadszor, az önkéntes megállapodásoknak előnye a rugalmasság, az igényelt technológiai változtatások elérésére különböző ipari helyzetek

figyelembe vételét teszi lehetővé. Eképpen biztosítja, hogy a leginkább költséghatékony megoldások kerüljenek alkalmazásra. Ezért a magán vállalkozások önkéntes környezetvédő akciói nem mindig magán kezdeményezése alapulnak. A hatóságok is lényeges szerepet játszhatnak az önkéntes környezetvédelmi tevékenységben. Közösségi szinten számos olyan program létezik, melyek bátorítják a környezetvédelmi kutatási és fejlesztési projekteket. A tagországok hatóságai az elmúlt években fedezték fel az önkéntes megállapodások eszközét és bátorítják a vállalkozásokat magatartásuk önkéntes megváltoztatására. Jóllehet a vállalkozások effajta önkéntes megállapodásai kívánatosak lehetnek általában, de mint már foglalkoztunk vele, a versenykorlátozás tilalmába ütközhetnek, s azok alól az állam részvétele nem ad felmentést. A magyar állami, környezetvédelmi hatóságoknak az ilyen irányú jövőbeli

aktivitás szükséges és remélhető növekedése esetén figyelemmel kell lenniük arra, hogy ha egy tagország környezetvédelmi megfontolásból megkövetelne vagy jóváhagyna valamely a versenyt érintő, vállalkozások közötti megállapodást, nem teljesítené a Szerződés 5. cikkelye alapján rárótt kötelezettségét. További korlátot jelent a Szerződés 30 cikkelye A Szerződés 30. és 34 c ikkelyei hatósági intézkedésekre, nem magán vállalkozások magatartására vonatkoznak. Ha a hatóságok megkövetelik vagy bátorítják a magán vállalkozások olyan magatartását, mely az áruk szabad mozgásának korlátozásához vezet, a tagország megsértheti 15 Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történő jelentkezéséről, Brüsszel, 1997. 124. oldal 32 a Szerződés 30. és 34 cikkelyeit Hacsak a hatóság cselekménye nem igazolható a rule of reason alapján vagy a 36. cikkelyben említett alapokon, ez a magatartás a

Szerződéssel nem összeegyeztethetőnek minősíthető. A jövőbeni magyar gyakorlat alakítása szempontjából tehát egyrészt a környezetvédelmi minisztérium, hatóságok és az önkormányzatok figyelmébe ajánlhatjuk, hogy az önkéntes megállapodások nem mindig a magángazdaságból eredő kezdeményezések. Az illetékes közszolgálati szervek nagy nyomást gyakorolnak a vállalatokra. A Közösség és a tagállamok intézményei sokat tesznek azért, hogy a vállalatok önkéntesen önkéntes megállapodásokat hozzanak létre. Másrészt viszont fel kell hívnunk a figyelmüket arra, hogy bár környezetvédelmi szempontból ezek az akciók hasznosak, az EU jogrendszere behatárolja, hogy mekkora és milyen lehet a nemzeti szervek motiváló ereje; - Az 5. cikkely és a hozzá kapcsolódó 3 F cikkely ki mondja, hogy a tagállamok rendelkezései nem csökkenthetik a 85. és 86 cikkelyek hatékonyságát Amennyiben tehát a tagállamok környezetvédelmi

szempontból ösztönzik a vállalatok közötti egyezséget, nem tesznek eleget az 5. cikkelyben vállalt kötelezettségüknek - A 30. é s 34 c ikkelyt is megsértik a tagállamok, amennyiben olyan vállalatok közötti együttműködésekhez járulnak hozzá, melyek akadályozzák az áruk szabad mozgását. Igaz, hogy amennyiben egy ilyen lépés megindokolható a 36. cikkellyel, vagy az ésszerűség elvével, akkor felmentést kaphat a 30. c ikkely alól A 36 cikkely az emberek, állatok és növények egészségének védelmét, mint a 30. c ikkely a lól való felmentést említi meg Az ésszerűség elvébe pedig a környezetvédelem is beletartozik. - A 92. cikkely tiltja az állami támogatást Tehát, az állami támogatással ösztönzött önkéntes megállapodások ellentmondanak az EU jognak. (ezzel a témával még részletesebben foglalkozunk) A környezetvédelem területén létrehozott önkéntes megállapodások felvetik a harmadik fél rendszerhez való

hozzáférésének problémáját. Egy cég számára gyakran a másik céggel való együttműködés az egyetlen módja annak, hogy megfeleljen a szabványoknak és magán hulladékgyűjtő és recikláló rendszert üzemeltessen. A bizonyos csomagoló anyagok reciklálását és visszanyerését szándékozó cég abból indul ki, hogy gyakorta költségkimélőbb megoldás egyetlen rendszer, mint több egymással versenyző rendszer létrehozása, s az államnak is több szempontból kedvezőbb egy ilyen helyzet, ezért támogatja és segíti létrejöttét. Itt persze felmerül a kérdés, hogy az egyetlen rendszer, mely monopol pozícióhoz vezethet, igazolható-e és hogy az ebben való részvétel tekinthető-e termelő és különösen a kívülálló termelő számára a nemzeti piachoz való hozzáférés feltételének. 33 Számos tagország rendelkezik nemzeti hulladékgyűjtő és feldolgozási rendszerrel (pl. a n émet DSD /Duales System Deutschland/ vagy a f

rancia „Ecoemballage” rendszer). Az ezekhez a r endszerekhez tartozó cégek díj ellenében, „green spot” /zöld jel/ jelzéssel láthatják el termékeiket, jelezve ezzel, hogy a cs omagolást későbbi reciklálásra kiválogatják. A DSD rendszerrel kapcsolatban számos panasz merült fel állítva, hogy az belépési korlátként működik az új versenytársak előtt. Ezek a panaszok jelenleg is megbeszélés tárgyát képezik a Bizottsági és a DSD szervek között. Hasonló problémákat érint egy jelenleg folyamatban lévő másik ügy is, ami friss gyümölcs és zöldség szállítására alkalmas, újra használható műanyag rekeszek rendszerét érinti. A német gyümölcs és zöldség nagykereskedők által létrehozott IFCO, díjazás ellenében, vállalkozik rekeszek készítésére, szállítására, visszanyerésére és tisztítására, hogy ezek újra felhasználhatók legyenek. A létrehozó nagykereskedők tájékoztatták szállítóikat, hogy

„amennyire ez lehetséges, csak IFCO rekeszben szállított terméket vásárolnak”. A rendszer bevezetését a Bizottságnak is bejelentették. Karton csomagolóanyaggyártók és zöldségés gyümölcstermelők európai és nemzeti egyesülései panaszt emeltek a rendszer ellen. 1993 j úniusában a Bizottság sajtó közzététel útján rendezte az ügy sajátos problémáját. A levél, melyben a nagykereskedők szállítóikkal tudatták, hogy csatlakoznak az IFCO rendszerhez, eltért a Bizottsági bejelentéstől. Az előbbi azt a benyomást keltette, hogy a nagykereskedő csak IFCO rekeszeket fogad el, míg a bejelentés pusztán annyit jelzett, hogy a rendszer működésének megindításához szükséges minimális mennyiségű rekesz használatával az IFCO rekeszek terjedésének elősegítését vállalták a nagykereskedők. A Bizottság közzétette, hogy kérésére a nagykereskedők új levelet küldtek szét szállítóiknak, melyben tisztázták ezt a kérdést

és megerősítették korábbi vállalásaikat. Az államnak az önkéntes megállapodások támogatása, ösztönzése előtt, illetve azzal párhuzamosan is megfelelő normák állításával, szabványok kidolgozásával kell a gazdasági tevékenységek környezetkárosító hatását korlátoznia. A szabványok formájában megjelenő korlátozások viszont hatásukban természetesen termékek piaci bevezetését, vagy piacon tartását érintik, s így „beavatkoznak” a versenybe is. A normák, szabványok versenykorlátozása négy formában jelenhet meg; - A termék használatát tiltó kormány rendeletek. A hatóságok az intézkedés előnyei és hátrányai mérlegelése és a társadalmi partnerekkel folytatott megbeszélések követően azt a megoldást választják, mely a költség-előny egyensúlyt a társadalom számára optimalizálja. - Az adott termék használata társadalmi költségeinek beépítésére ösztönző adók, ezek a költségek a termék

végső árában jelennek meg. 34 - Önkéntes megállapodások. A cégekre hagyják, hogy a h atóságok felügyelete mellett meghatározzák a megállapodások feltételeit azok csak az eszközökre vagy eszközökre és célokra eg yütt. A kormány felügyelete biztosítja, hogy az egyéb társadalmi és gazdasági célokat tiszteletben tartsák. - Az érintett szektor önregulációja, amit az állam „elfogad”. Az ilyen versenykorlátozások csak akkor nem kerülnek versenyjogi felülvizsgálatra, illetve az alapján megtiltásra, ha megfelelnek az elengedhehetlenség, az arányosság követelményeinek. Az intézkedéseknek ezen túl figyelemmel kell lenniük integrációs szempontból arra is, hogy az Európai Közösség célja az egységes belső piac és a pénzügyi és gazdasági egység megteremtése, ezért a környezetvédelmi megfontolásokat soha sem szabad a nemzeti piacok más tagországok vállalkozásai elől történő elzárásának igazolására

használni. Ezért a Bizottság nem fogad el olyan feltételeket, melyek de facto (még közvetetten is) kizárják egy másik tagország vállalkozóját a p iacról, és amelyek általában nemzetiségi alapon diszkriminálnak. A környezeti externáliák internalizálásának szintje, mértéke és köre alapvetően az állam adó-, ár- illetve díj- és költségintézkedéseitől függ. Az esetek többségében az adóintézkedések és a versenypolitika között nincs konfliktus. Ellenkezőleg, az adó intézkedések lehetővé teszik, hogy a verseny pozitív szerepet töltsön be a környezeti problémák megoldásában. Sajnos azonban számos esetben nem megbízhatók az állami intézkedések, sokszor bizonytalan azok szakmai megalapozottsága és tényleges hatása. Annak érdekében, hogy az ármechanizmus helyesen töltse be jelző szerepét, az alábbi két feltételnek kell érvényesülni: - a vállalkozásoknak be kell építeni a környezetvédelem költségeit, -

ezeknek a költségeknek a lehető legjobban meg kell közelíteni a társadalom által szennyezés-ellenőrzési költségeket. viselt Mint ismert, a Közösség környezetvédelmi politikájának egyik pontja a „szennyező fizet elv”. Ennek hatékonysága különösen függ az ármechanizmus működésétől Az áraknak tükrözni kell egy tevékenység környezetre gyakorolt hatását. Ugyanakkor - mint az előző részekben már foglalkoztunk vele - sérti a versenyjogot, ha mértékük indokolatlanul magas, vagy szükségtelenül a verseny korlátozását eredményezi, s erre az államnak is figyelemmel kell lennie. Ellenkező esetben a versenyhatóság, vagy a bíróság az intézkedést felülbírálhatja, s hatálytalaníthatja. Ez történt például a dán üvegek jogesetben (case 302/86 számú ítélet), amikor a Bíróság kimondta, hogy a kitűzött dán normák környezetvédelmi szempontból is túl magasak voltak. Az állam meghatározó tevékenysége alapján

valósulhat meg helyesen Magyarországon is a megosztott felelősség elve a versenyjoggal is összhangban a gyakorlatban. A megosztott felelősség elve szerint a k örnyezetvédelmi feladat- és 35 munkamegosztás a központi és a helyi önkormányzatok között valósul meg, míg a költségek a jövedelemtulajdonosok között oszlanak meg; 16 A központi és helyi önkormányzat fedezi: - a környezetvédelmi fejlesztésekhez való hozzájárulás és támogatás költségei, - a korábban keletkezett és felhalmozódott környezeti károk megszüntetésének költségei, - a „vad lerakók” felszámolását, - a környezetvédelmi tevékenység orientációját és támogatását a gazdasági szabályozásokon keresztül, - a környezetvédelmi célok tudatosításának, a nevelés és oktatás költségeit. A vállalkozói szféra fedezi: - a környezethasználat és terhelés díjait, - a környezet károsítása esetén a bírságokat, - a környezeti ártalmak

csökkentését szolgáló technológiai beruházásokat. A lakosság fedezi: - a környezetvédelem árakban megjelenő részét, - a központi és helyi önkormányzatok környezetvédelmi kiadásainak lakossági díjakból fedezése, - közvetlen lakossági ráfordítások. Az állam - s itt konkrétan a v ersenyhatóságnak is lehet szerepe - feladata, hogy itt kiküszöbölje az aránytalanságokat, indokolatlan költségáthárításokat, a megalapozatlanul magas vállalkozói árak érvényesítését. A környezetvédelem sajátosságaiból következően az általánosnál indokoltabb és nagyobb arányú lehet az állami támogatás szerepe a k örnyezetvédelmi célok teljesítésében. Nem véletlen, hogy az EU is konkrét támogatási rendszert működtet. A környezetvédelmi célok megvalósításához a fő anyagi forrást az ENVIREG program biztosítja, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapból infrastrukturális típusú környezetvédelmi célú projekteket

támogat. Ezen támogatások ellenére a legnagyobb forrást a környezetvédelem finanszírozására a tagállamok által nyújtott állami támogatások biztosítják. A szennyező fizet elv hatékonytalanságát mutatja, hogy a f inanszírozási kérdéseket általában az állami támogatás alatt tárgyalják. Az állami támogatásokkal kapcsolatban általános normaként (s megítélését 16 Koloszár-Ásványi-Bulla: Az EU-konform környezeti szabályozás költség-haszon elemzése és implementációs vizsgálata. Zöld Belépő sorozat, 21 szám Budapest, 1998 36 kizárólag uniós és nem nemzetgazdasági hatáskörben elhelyezve) a Római Szerződés 92. cikkelye rögzíti, hogy „Amennyiben a jelen Szerződés nem határoz másként, azon állami vagy állami pénzeszközökből biztosított támogatások, bármilyen jellegűek legyenek, amelyek meghatározott vállalatoknak vagy termelési ágaknak nyújtott kedvezményekkel a v ersenyt eltorzítják vagy annak

eltorzításával fenyegetnek, összeegyeztethetetlenek a k özös piaccal, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan befolyásolják.” Ugyanakkor a cikkely harmadik bekezdésében meghatározták, hogy „A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők: a) szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy jelentős foglalkoztatási gondokkal küzdő területek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások; b) közös európai érdekű fontos tervek előmozdítására vagy egy tagállam gazdasági életében jelentős zavarok kiküszöbölésére nyújtott támogatások; c) meghatározott gazdasági ágak vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, amennyiben azok a kereskedelmi feltételeket nem változtatják meg oly módon, hogy az a közös érdekekkel ellentétben áll. A hajóépítéshez nyújtott támogatásokat azonban, amennyiben 1957. j anuár 1-jén fennálltak, és csupán a hiányzó

vámvédelem pótlására szolgálnak fokozatosan le kell építeni a vámok megszűntetésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, fenntartva a jelen Szerződésnek a harmadik országokkal szembeni közös kereskedelmi politikára vonatkozó előírásait; d) más támogatások, amelyeket a T anács a B izottság javaslatára minősített többséggel hozott határozatában megjelöl.” 17 Az állami támogatás és az állami magatartás megítélése nagyobb számú eljárás tárgyát alkotta már az Unióban, amelyek közül az alábbi néhány rövid ismertetés a magyar gyakorlat fejlesztése során célszerűen figyelembe vehető. A Bíróság egy tagállami megkeresésre azt válaszolta, hogy a nemzeti infrastrukturális projektek támogatása nem meríti ki az állami támogatás Római Szerződésben meghatározott tiltott fogalmát, mivel ezek a támogatások nem csak egy-két vállalat érdekeit szolgálják. A 92 c ikkely alá eső rendelkezések egy része is

kompatibilis a Közös Piaccal, ha a támogatás a 92. cikkely (3) bekezdésében f elsorolt célok valamelyikét szolgálja. A Bíróság a Glaverbel jogesetben (Cases 62/87. é s 72/87 sz) kimondta, hogy a tagállamok összefogott akciója a környezet védelmének érdekében a 92. 3 B cikkely a lá esik, vagyis közös európai érdeket szolgál, tehát az állami támogatás megengedett. A Belgian Waste (C-2/90. Commission v Belgium ügy) jogesetben a Bíróság nem találta kirekesztőnek azt a vallon rendelkezést, miszerint a Vallóniában termelt hulladékot lehetett Vallóniában raktározni, de tilos volt bármilyen egyéb eredetű hulladék lerakása. A döntést a „forráshoz 17 Az EGK Alapító Szerződése. Unió, Budapest 48-49 oldal 37 legközelebb való orvoslás” elvével magyarázták, miközben a hulladék gazdaságilag egyértelműen felcserélhető bármely más régió hulladékával. A termékeket különbözőnek ítélte meg a Bíróság, mivel

környezetileg különbözőek voltak. Ez a döntés is része annak a sornak, melyben megfigyelhető egy tendencia, miszerint a környezetvédelem és a közös piac ütköző érdekei esetén a Bíróság általában a környezetvédelem javára dönt. A tény, hogy a Bíróság környezeti alapon kompatibilisnek találta az import letiltását, jelentős következményekkel bírhat a többi közösségi politika alakulására. A Waste Shipmentben jogesetben (C-187/93. számú ügy) a Bíróság jóváhagyta a hajón való hulladékszállítás korlátozására vonatkozó szabályzatot. Ezt azzal indokolta, hogy a szabályzat mind nemzeti, mind közösségi szinten inkább olyan alapvető környezetvédelmi elveket érint, mint a közelség és a forráshoz legközelebb való orvoslás elve, valamint az önfenntartó szemétkezelés, semmint a hulladék szabad mozgását biztosító azonos elbánás elvét. A magyarországi helyzetet az EU az állami támogatás témakörében

versenypolitikai szempontból általánosan jelentős kritikával illette, s komoly fejlődést tart szükségesnek a másik versenyjogi területtel (antitröszt) szemben ahhoz, hogy a csatlakozási követelményeknek megfeleljünk. Ezért a k örnyezetvédelmi támogatások is - a jelentős környezetvédelmi jogharmonizációs feladatok teljesítésével együtt - olyan alapvető és átfogó áttekintést és korszerűsítést igényelnek (nemcsak központi állami, hanem önkormányzati szintre kiterjedően) amelyre alapozva elvégezhető az EU követelményeknek megfelelő változtatásuk, az áttekinthetőség és ellenőrizhetőség biztosítása. Végül a k örnyezetvédelem szempontjából nem mellékes az állam, mint fogyasztó magatartása. Ennek egyik fő jellemzője, hogy a közbeszerzéseknél milyen szempontokat, prioritásokat érvényesít. A közbeszerzésekről szóló 1995 évi XL törvény 35 §-a s zerint „(1) Az ajánlatkérő a 34. § (3) bekezdésében

meghatározott feltételek mellett a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítése - beleértve a m unkahelyteremtés ösztönzését -, az elmaradott térségek fejlesztése, a környezet védelme és a kis- és középvállalkozások részvételi esélye növelése érdekében az ajánlati felhívásban az e szempontok érvényesülését elősegítő feltételeket határozhat meg akkor is, ha azt e t örvény nem teszi kötelezővé (59. §) A feltételeket teljesítő ajánlatokat az összességében előnyösebb ajánlat kiválasztásánál vagy az egyébként egyenértékű ajánlatok közötti választásánál az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban foglaltak szerint előnyben részesíti.” A törvény 59 § (5) bekezdésében pedig az olvasható, hogy „Abban az esetben, ha a ( 2) - (4) bekezdésben foglaltak alapján a nyertes ajánlat nem állapítható meg, egyenértékű ajánlatok esetén előnyben kell részesíteni - ebben a sorrendben - azt az

ajánlatot: a) mely környezetbarát védjegyhasználattal rendelkező terméket tartalmaz; 38 b) amikor az ajánlattevőnek a minőségbiztosítási rendszerét rendszerben akkreditált - tanúsító tanúsította.” 18 - bármely nemzeti A fent idézett megközelítés úgy értékelhető, hogy fogyasztóként sem kezeli előkelő helyen ma még a környezetvédelmet az állam. Ennek a változtatását, a környezetvédelmi szempontok (s nem pusztán a magyar védjegyhasználati joggal rendelkező terméké, amivel kapcsolatban egyébként az értelmezés is többféle lehet, s akár ütközhet az uniós normákkal is) prioritásának erősítését azért is fontosnak tartjuk, mert hatása túlnyúlna az állami konkrét bevásárlásokon, általánosabb magatartás- és versenyalakító lehetne. Összegzés Az Európai Unióban a környezetvédelem és a versenyjog hosszú „békés egymás mellett élése” után - döntően a környezetvédelem közösségi programmá,

majd fontos közösségi céllá válása következtében - az utóbbi évtizedben egyre inkább felszínre kerültek a lehetséges ütközéseik, ellentmondásaik, s azok feloldási lehetőségeinek keresése. Ennek során ugyan már megtörtént több konkrét eset kezelése, bizottsági és bírósági - bizonyos szempontból precedensértékűnek és általánosnak is elfogadható - megítélése, azonban nemcsak gyakorlati, hanem elméleti, elvi szempontból sem állítható, hogy a két közösségi politika viszonya, együttes „alkalmazása” kellő mélységben és átfogóan, a piaci aktorokat egyértelműen eligazító módon tisztázott és rendezett. Magyarországot pedig úgy jellemezhetjük, hogy a környezetvédelem és versenypolitika, a környezetvédelmi- és a versenyszabályozás között nem egyszerűen a „békés”, hanem döntően az egymástól független, párhuzamos (rejtett ütközésekkel, kölcsönös „sérelmekkel” rendelkező) egymás mellett

élés van. A magára hagyott piac, a teljesen szabad és korlátlan verseny igénye hagyomános gazdasági szempontból sem állítható, illetve tartható fenn. Egy ilyen, illetve rosszul szabályozott verseny, vagy a környezetvédelmi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó versenypolitika eredménye (mint azt tulajdonképpen a XX. század gyakorlatilag bizonyította is) a környezet károsítása, terhelésének növekedése lehet. A tudományosan megalapozott, a realitások talaján maradó (nem illúziókat kergető, vagy politikai célra „lózung”-ként megjelenő) környezetvédelem ugyanakkor nem léphet fel a versenypolitika alóli generális mentesülés, a versenyjog alóli kivonás igényével. A megfelelően szabályozott piacon folyó verseny nemcsak általános, mással kellően nem helyettesíthető funkciói miatt szükséges, de a fenntartható fejlődés modelljének megvalósításához, a gazdaságos környezetvédelem szempontjából is

nélkülözhetetlen. Ezért a környezetvédelem nem helyezhető ugyan a versenypolitika fölé, de a jövőbeni fejlődésük irányaként az „egymás mellett élés” helyett az „összehangolt együttélés”, a k örnyezetvédelem szempontjaira tekintettel alakuló 18 Magyar Közlöny 1995. évi 41 szám, 1894 és 1897 oldal 39 versenypolitika, s az ökocélok elérését is segítő gyakorlat, versenyjogalkalmazás jelölhető meg mint célállapot. Kutatásunk, az Európai Unió tanulmányunkban bemutatott fejlődő gyakorlata és a fejlett piacgazdaságok állami tevékenysége alapján látható, megállapítható, hogy a versenypolitika „méltányolni” tudja a t ermészeti érdekeket és a k örnyezetvédelem is profitálhat a versenyből. Az is egyre jobban körvonalazódik, hogy a versenyjog is képes megfelelően „kezelni” a közérdek szempontjából indokolt környezetvédelmi indíttatású versenykorlátozásokat, elválasztva azokat az aránytalan,

indokolatlan korlátozásoktól, vagy a környezetvédelmet alapvetően csak ürügyként, hivatkozásként tartalmazó, kezelő (ezért jogsértő) piaci cselekményektől. A környezetvédelmi állami magatartással kapcsolatban azt is egyértelművé tették az eddigi eseti jogdöntések, hogy az állami részvétel egy-egy cselekményben nem mentesít a versenykorlátozási tilalom alól, illetve a környezetvédelemhez kapcsolódó állami intézkedéseknél a versenypolitika, a versenyjog követelményeit is figyelembe kell venni. Az Európai Unióban és tagországaiban a k örnyezetvédelemben a magyarországinál fejlettebb és következetesebb gyakorlatot valósítanak meg, s ezen a t erületen a magyar jogharmonizáció teendőinek jelentős része is még a jövőben kerül megoldásra. Az Európai Unió részéről mind az országtanulmányban, mind pedig a versenypolitikai screening során úgy értékelték, hogy a vállalati versenyszabályozás és a versenyhatóság

Magyarországon már megfelel a csatlakozási követelményeknek. Ugyanakkor a jogalkalmazás (a bírósági gyakorlat, s felkészültség) fejlesztését, s az állami magatartás (állami támogatások, kizárólagos jogok) lényeges változtatását még teljesítendő igényként fogalmazták meg. Ezeket a feladatokat azonban a tanulmányban bemutatott európai gyakorlat és a magyar helyzet elemzése alapján ki kell egészíteni azzal, hogy egyrészt a k örnyezetvédelmi hatóságoknak a G azdasági Versenyhivatallal együttműködve nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a környezetvédelmi célú jogalkotás és rendelkezések versenypolitikával való összhangjának biztosítására. Másrészt a magyar versenyhatóságnak fel kell készülnie a versenyjog alkalmazásában a környezetvédelmi szempontok általánosabb érvényesítésére, a várhatóan bővülő - remélhetőleg az állam által is megfelelően ösztönzött - vállalkozási kezdeményezések,

együttműködések gyakorlati versenyjogi, versenyfelügyeleti kezelésére. A környezetvédelem céljainak hatékonyabb magyarországi érvényesítéséhez is eredményesen járulhat hozzá a gazdasági verseny, de ehhez a környezetvédelmi szabályok és intézkedések „versenykonform” kialakítására, s a versenypolitikában a környezetvédelmi szempontok általánosabb beépítésére, figyelembevételére egyaránt szükség van. A tanulmányban bemutatott összefüggések és nemzetközi gyakorlat ehhez jelentős szempontokat ad, de mindenképpen indokolt lehet további kutatások végzése, s az állami intézkedések ezekre épülő tudományosabb megalapozása. A magyar környezetvédelmi szabályozás, állami (központi és önkormányzati) magatartás és felügyelet, ellenőrzési- és információs rendszer még közel sem értékelhető euro-konformnak, valamennyi területén jelentős feladatokat kell még megoldani a csatlakozási követelmények

teljesítése érdekében. Ezen munkák során mindenképpen az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben szükséges 40 az EU versenypolitikájának, versenyjogi szabályainak (mind az antitrösztre, mind pedig az állami támogatásokra vonatkozóan) a f igyelembe vétele, az azoknak való megfelelés biztosítása, mert egyébként utólagos korrekciókra, módosításokra lesz szükség. Emellett a magyar környezetvédelmi szabályozás, döntések eredményesebbé tételéhez általánosan is hozzájárulna, ha azok következményeit, hatásait - már a döntés előtt - a piaci és versenymechanizmusok szempontjából, „bekalkulásával” is vizsgálnák. 41 MELLÉKLETEK 1. sz melléklet A kizárólagos forgalmazási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről. 53/1997. (III 26) Korm rendelet A Kormány a t isztességtelen piaci magatartás és a v ersenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.

törvény (a továbbiakban: Tpvt) 96 §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § ( 1) E rendelet alapján - a Tpvt 17 § -ában meghatározott szempontokra figyelemmel mentesül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma (Tpvt 11 §) alól a kizárólagos forgalmazási megállapodás (a továbbiakban: megállapodás), amelyben a s zállító a viszonteladóval szemben arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott területen, meghatározott árut viszonteladás, bérbeadás vagy lízingbeadás (a továbbiakban: forgalmazás) céljából kizárólag neki szállít. (2) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát nem zárja ki, ha - az abban foglalt kötelezettségen kívül - a szállító azt is elvállalja, hogy a felhasználók vagy fogyasztók részére nem értékesít a megállapodásban meghatározott árut a megállapodásban meghatározott területen. (3) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát továbbá nem zárja ki, ha a

viszonteladó a megállapodásban meghatározott áruval kapcsolatban kötelezettséget vállal arra, hogy a) azzal versenyben álló árut nem állít elő és nem hoz forgalomba; b) azt forgalmazás céljából csak a szállítótól szerzi be; c) a megállapodásban meghatározott területen kívül nem létesít lerakatot, nem tart fenn árukiadó raktárat, valamint nem kezdeményezi az áru általa történő forgalmazását az ilyen területen kívüli vevőknek; d) abból a teljes áruválasztékot átveszi; e) abból valamely legkisebb mennyiséget átvesz; f) azt olyan védjeggyel vagy más árujelzővel ellátva, vagy olyan kiszerelésben hozza forgalomba, amilyet a szállító előír; g) a forgalmazást előmozdító intézkedéseket tesz, így különösen reklámtevékenységet folytat, forgalmazási hálózatot, illetve raktárat tart fenn, vevőszolgálatot működtet és garanciális szolgáltatásokat nyújt, vagy megfelelően képzett személyzetet alkalmaz. (4) A

felek az (1)-(3) bekezdésekben említetteken kívül nem vállalhatnak más kötelezettséget, ha annak teljesítése a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközne. 2. § (1) A megállapodás e rendelet alapján csak akkor mentesül, ha kizárólag egy szállító és egy viszonteladó között jön létre. 42 (2) A szállító kötelezettségének teljesítéséhez igénybe vehet olyan vállalkozást, melyet áruinak forgalmazásával bízott meg. (3) Az 1. §-ban foglaltak nem érintik a szállítónak azt a lehetőségét, hogy más viszonteladóval az adott területen kívül, vagy más árura vonatkozóan hasonló megállapodást hozzon létre. 3. § (1) Az 1 § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a) a felek a megállapodásban meghatározott áru gyártói, kivéve, ha a kizárólagos forgalmazás a megállapodásban meghatározott áru vonatkozásában nem kölcsönös, és legalább az egyik fél előző évi nettó

belföldi árbevétele nem éri el az 500 millió forintot; b) a felhasználók és a f ogyasztók a m egállapodásban meghatározott árut mástól nem vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel szerezhetik be; c) a felek vagy azok egyike megnehezíti, hogy más viszonteladó vagy a fogyasztók, illetve a felhasználók a megállapodásban meghatározott árut mástól szerezzék be, különösen, ha annak megakadályozása céljából gyakorolnak iparjogvédelmi vagy más jogokat, hogy az árut a megállapodásban meghatározott területen kívül szerezzék be, vagy azon belül adják el. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a) feleken a m egállapodásban részt vevő vállalkozással a Tpvt. 26 §-ának (3) bekezdése szerint kapcsolatban álló vállalkozást is érteni kell; b) árun a megállapodásban meghatározott árut a Tpvt. 14 § -ának (2) bekezdése szerint ésszerűen helyettesítő árut is érteni kell; c) mástól történő beszerzésnek az árunak

kizárólag a felekkel a Tpvt. 26 §-ának (3) bekezdése szerint kapcsolatban nem álló vállalkozástól történő beszerzése minősül. 4. § E rendelet hatálya nem terjed ki a) arra a megállapodásra, amelynek alapján az áru további feldolgozása vagy a s zakmában szokásos mértékét meghaladó csomagolása vagy osztályozása után történik a forgalmazás; b) a gépjárművek forgalmazására és szervizelésére vonatkozó megállapodásokra; c) a szolgáltatás nyújtása tárgyában kötött megállapodásokra. 5. § E rendelet a kihirdetését követő 15 napon lép hatályba; előírásait az ezt követően kötött megállapodásokra kell alkalmazni. 43 2. sz melléklet A kizárólagos beszerzési megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről. 54/1997. (III 26) Korm rendelet A Kormány a t isztességtelen piaci magatartás és a v ersenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a

továbbiakban: Tpvt) 96 §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § ( 1) E rendelet alapján - a Tpvt 17 § -ában meghatározott szempontokra figyelemmel mentesül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma (Tpvt 11 §) alól az a kizárólagos beszerzési megállapodás (a továbbiakban: megállapodás), amelyben a viszonteladó a szállítóval szemben arra vállal kötelezettséget, hogy viszonteladás, bérbeadás vagy lízingbeadás céljából a megállapodásban meghatározott árut csak tőle vagy vele a Tpvt. 26. §-ának (3) bekezdése szerint kapcsolatban álló vállalkozástól, illetőleg olyan más vállalkozástól szerzi be, amelyet a szállító áruinak forgalmazásával bízott meg. (2) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát nem zárja ki, ha a szállító kötelezettséget vállal arra, hogy nem értékesít a m egállapodásban meghatározott vagy azzal versenyben álló árut a viszonteladó fő értékesítési

területén és forgalmazási szintjén. (3) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát ugyancsak nem zárja ki, ha a viszonteladó a megállapodásban meghatározott áruval kapcsolatban kötelezettséget vállal arra is, hogy a) azzal versenyben álló árut nem állít elő, és nem hoz forgalomba; b) abból a teljes áruválasztékot átveszi; c) abból valamely legkisebb mennyiséget feltétlenül átvesz; d) azt olyan védjeggyel vagy más árujelzővel ellátva, vagy olyan kiszerelésben hozza forgalomba, amilyet a szállító előír; e) a forgalmazást előmozdító intézkedéseket tesz, így különösen reklámtevékenységet folytat, forgalmazási hálózatot, illetve raktárat tart fenn, vevőszolgálatot hoz létre és garanciális szolgáltatásokat nyújt, vagy megfelelően képzett személyzetet alkalmaz. (4) E rendelet alkalmazása szempontjából a megállapodást a szállító a viszonteladóval annak székhelyére vagy telephelyére vonatkozóan is megkötheti, ha a

szállító a viszonteladónak a székhellyel vagy telephellyel kapcsolatban a szokásostól eltérő gazdasági vagy pénzügyi előnyöket biztosít (pl. telket vagy helyiséget bocsát a rendelkezésére, technikai berendezéseket ad át, vagy más beruházást finanszíroz). Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell. (5) A felek az (1)-(3) bekezdésben említetteken kívül nem vállalhatnak más kötelezettséget, ha annak teljesítése a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközne. (6) A megállapodás e rendelet alapján csak akkor mentesül, ha kizárólag egy viszonteladó és egy szállító között jön létre. 2. § (1) Az 1 § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha 44 a) a felek a megállapodásban meghatározott áru gyártói, kivéve, ha a kizárólagos beszerzés a megállapodásban szereplő áru vonatkozásában nem kölcsönös, és legalább az egyik fél

előző évi nettó belföldi árbevétele nem éri el az 500 millió forintot; b) a megállapodásban olyan árukra állapítanak meg kizárólagos beszerzési kötelezettséget, amelyek sem jellegüknél fogva, sem a k ereskedelmi szokások szerint nem állnak egymással kapcsolatban; c) a felek a megállapodást határozatlan időre vagy öt évet meghaladó időtartamra kötik, kivéve, ha a megállapodást az 1. § ( 4) bekezdése alapján kötik, annak tárgya üzemanyag kizárólagos beszerzése és annak hatálya nem haladja meg a tíz évet, illetőleg azt az időtartamot, ameddig a viszonteladó a székhelyen vagy a telephelyen ténylegesen folytatja a megállapodás szerinti tevékenységet. (2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában feleken a f elekkel a Tpvt. 26 § -ának (3) bekezdése szerint kapcsolatban álló vállalkozást, árun pedig a megállapodásban meghatározott árut a Tpvt. 14 § -ának (2) bekezdése szerint ésszerűen helyettesítő árut is

érteni kell. 3. § Arra a m egállapodásra, amelyben a s zállító arra vállal kötelezettséget, hogy a megállapodásban meghatározott árut, meghatározott területen viszonteladás céljából kizárólag a viszonteladónak szállítja, a viszonteladó pedig arra, hogy ezt az árut kizárólag a szállítóval szerzi be, a kizárólagos forgalmazási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló kormányrendeletet kell alkalmazni. 4. § E rendelet hatálya nem terjed ki a) arra a kizárólagos beszerzésre vonatkozó megállapodásra, amelynek alapján az áru további feldolgozása, valamint a s zakmában a s zokásos mértéket meghaladó csomagolása vagy osztályozása után történik a továbbértékesítés; b) a szolgáltatás nyújtása tárgyában kötött megállapodásra. 5. § E rendelet a kihirdetését követő 15 napon lép hatályba; előírásait az ezt követően kötött megállapodásokra

kell alkalmazni. 45 3. sz melléklet A franchise-megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről. 246/1997. (XII 20) Korm rendelet A Kormány a t isztességtelen piaci magatartás és a v ersenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt) 96 §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § ( 1) E rendelet alapján - a Tpvt 17 § -ában meghatározott szempontokra figyelemmel mentesül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma (Tpvt 11 §) alól a franchisemegállapodás (a továbbiakban: megállapodás) (2) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát nem zárja ki, ha a franchise-adó azt is vállalja, hogy a megállapodásban meghatározott területen a m egállapodásban meghatározott franchise-t nem hasznosítja, és ott mást sem jogosít fel annak hasznosítására. (3) Az (1) bekezdés alkalmazhatóságát továbbá nem zárja ki, ha a f

ranchise-vevő azt is elvállalja, hogy üzleti tevékenységét nem terjeszti ki olyan körre, illetve területre, amelyen a franchise-hálózat valamely másik résztvevőjével - a franchise-adót is ideértve - versenyben állna. (4) A megállapodás e rendelet alapján csak akkor mentesül, ha kizárólag egy franchise-adó és egy franchise-vevő között jön létre. 2. § Az 1 § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a) a felek azonos vagy a Tpvt. 14 § (2) bekezdése értelmében egymást ésszerűen helyettesítő áru gyártói, és a megállapodás erre az árura vonatkozik; b) a megállapodás a f ranchise-adónak az áruszállítással kapcsolatos kötelezettségszegése esetére is megtiltja a franchise-vevőnek, hogy a franchise-adó áruját a franchise-hálózat más vevőjétől, illetve a franchise-adóval szerződéses kapcsolatban álló kereskedőktől is beszerezhesse, illetve, hogy a f ranchise-adó árujával azonos minőségű árut

egyéb forrásból beszerezhessen; c) a megállapodás közvetve vagy közvetlenül korlátozza a franchise-vevőt a megállapodás alapján forgalmazott áru vagy az annak alapján nyújtott szolgáltatás árának meghatározásában, nem érintve a f ranchise-adónak azt a jogát, hogy az eladási árakra nézve javaslatot tegyen a franchise-vevőnek; d) a m egállapodás a f ranchise-vevőt olyan esetben is megakadályozza abban, hogy a megállapodás lejárta után a k now-how-t használja, amikor az nem a f ranchise-vevő kötelezettségszegése folytán vált közismertté vagy könnyen hozzáférhetővé. 3. § E rendelet előírásait megfelelően alkalmazni kell az olyan megállapodásra is, a) amely a franchise-vevőt feljogosítja arra, hogy harmadik személlyel újabb franchisemegállapodást kössön a franchise hasznosítására; 46 b) amelyet az a) pontban említett franchise-vevő köt további franchise-vevővel a franchise hasznosítására. 4. § E rendelet

alkalmazásában a) franchise: know-how-hoz és védjegyhez vagy kereskedelmi névhez kapcsolódó, valamint a megállapodás tárgyától függően - más iparjogvédelmi vagy szerzői jogi jogok együttese, amelyet áru forgalmazása vagy szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel; b) franchise-megállapodás: olyan megállapodás - kivéve a k izárólag nagykereskedelmi megállapodást -, amelyben a f ranchise-adó ellenszolgáltatás fejében feljogosítja a franchisevevőt a franchise-nak - a megállapodásban meghatározott áru forgalmazása, illetőleg szolgáltatás teljesítése céljából - meghatározott területen történő hasznosítására, és amely legalább a következőkre vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazza: ba) közös név, illetve üzleti megjelenés alkalmazása, valamint a m egállapodásban meghatározott üzlethelyiség, illetve szállítóeszköz egységes megjelenítése, bb) a franchise részét képező knov-how-nak a

franchise-adó által a f ranchise-vevő rendelkezésére bocsátása, bc) folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás nyújtása a franchise-vevő részére a franchise-adó által; c) franchise-adó áruja: olyan termék, amelyet a franchise-adó gyártott, vagy az ő útmutatásai alapján gyártottak, vagy a jóváhagyásával szereztek be, illetőleg, amelyen a franchise-adó neve, védjegye vagy megkülönböztető jele szerepel. 5. § E rendelet 1998 január 1-jén lép hatályba, előírásait az ezt követően kötött megállapodásokra kell alkalmazni. 47 4. sz melléklet Áttekintés az Yves Rocher kozmetikai termékeket forgalmazó cég mentesítési kérelméhez franchise ügyben 1985. január 15 Az Yves Rocher kartellmentesítési kérelmet nyújt be kozmetikai termékeinek forgalmazására kötött franchise szerződéseire 1986. december 17 A Bizottság egyedi mentességet ad a vizsgált franchise szerződésekre 1985. január 15-től, kivéve azokat a

szerződéseket, ahol a továbbeladási ár megkötése és keresztszállítások tilalma szerepel. Ezeket a cégnek 1986 december 1-i hatállyal módosítania kellett. Az egyedi mentességek 1992 j anuár 15-ig maradnak hatályban azzal a k ikötéssel, hogy az Yves Rocher évente köteles tájékoztatni a Bizottságot alkalmazott és ajánlott árai viszonyáról. A Bizottság vizsgálata 1985. j anuár 15-én indult az Yves Rocher cég bejelentése és mentességi kérelme alapján. A Gacilly-i /Franciaország/ székhelyű Yves Rocher kémiai és alkalmazott kozmetikai termékek forgalmazásával, kutatásával és előállításával foglalkozó cég /SECTA/ és az Yves Rocher Kozmetikai Laboratórium az európai kozmetikai termelők közül az elsők közé sorolható. Az Yves Rocher cég családi vállalkozás, a csoport családi tőkéje 35 %, 65 %-ban pedig a Sanofi cégé. Az Yves Rocher termékeit több mint 50 országban forgalmazza, és külföldön 15 forgalmazási

leányvállalatot alapított 100 % részaránnyal. A cég termékeit elsősorban csomagküldő szolgálat keretében értékesíti, de 1970 óta hét európai tagállamban, nevezetesen Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában az Egyesült Királyságban és Spanyolországban kialakított egy olyan értékesítési üzletláncot, amely az Yves Rocher Szépségközpontok nevet viseli. Ezek a központok nem csak Yves Rocher termékeket forgalmaznak. Az Yves Rocher Csoport jelenleg tízmillió csomagküldő megrendelővel rendelkezik. Az üzletek ezres nagyságrendre rúgnak, ahol termékeit forgalmazza, franchise alapon csak Franciaországban hatszáz ilyen üzlet található. Üzleti számai alapján forgalma eléri a h áromszázezer ECU-t évente átlagosan. A cég és a piac A kozmetikai cikkek a termékek igen széles skáláját vonultatja fel. Ez a különösen nagy választék igen széles termékskálát jelent és igen széles igényeket

elégít ki. Nagy 48 szabadságot ad a parfüm készítőknek, kozmetikusoknak technikai szinten és széles skáláját elégíthetik ki a különböző igényeknek. A kozmetikai termékeken belül, annak érdekében, hogy ezt a széles skálát valamelyest rendszerbe tudja sorolni a Bizottság, négy külön kategóriát különböztetett meg. Az első kategória az úgynevezett szépség termékek. Ide tartoznak a kozmetikai arckikészítéssel és a bőrápolással kapcsolatos termékek, a második kategória az alkoholos parfümök, a harmadik a toalett termékek és a negyedik a h ajápolással kapcsolatos termékek. Minden tagállamban az Yves Rocher termékeit olyan piacokon forgalmazza, amelyek növekvő, intenzív piacok.Ezek intenzitása természetesen különböző a négy megkülönböztetett termékkategóriában. Mivel kozmetikai termékekről van szó, értelemszerű, hogy a fogyasztók nagy részét nők alkotják, 90%-a az eladásoknak a női fogyasztóknál

realizálódik. A kozmetikai termékek kínálati piacát termelés és forgalmazás szempontjából is atomizált piacnak tekinthetjük. A kozmetikai termékek piacán jelen van szinte minden fontos ipari gyártó csoport, vagy annak leányvállalata. Ezen termékek előállításában szinte minden olyan iparág részt vesz, amely technikailag képes erre, például gyógyszergyártó csoportok is. A kozmetikai termelők pénzügyi kapcsolatai komplettnek és az egész világra kiterjedőnek tekinthetőek. A vállalatok szempontjából a piac koncentrációs foka alacsonynak tekinthető. Az első kozmetikai termelő a közösség piacának 15 %-t képviseli, míg a többiek nem foglalnak el 5 %-nál nagyobb helyet, tehát dekoncentráltnak tekinthető termelés szempontjából a piac. A piaci részesedés vizsgálata szempontjából a vizsgált időpontban elég nagy mobilitást tapasztalhatunk, amely abban nyilvánul meg, hogy minden vállalat, minden termelő igyekszik kialakítani

egy márkaképet és így reagál a k onkurencia kihívására, valamint meghatározott kínálati struktúrát, amellyel a konkurenstől meg kívánja különböztetni termékeit és saját arculatát. Egészében vizsgálva az adatokat az Yves Rocher a f rancia piac 7,5 %-át, a belga piac 6 %-át és az összes többi országban, ahol forgalmaz a piac 5 %-át képviseli. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezzel ellentétes az, hogy a négy megkülönböztetett termékcsoportokban ezek az arányszámok mások, de az Yves Rocher minden kozmetikai szektorban jelen van. Országonként különböző, hogy az Yves Rocher értékesítések milyen részarányt érnek el. Franciaországban például a s zépségtermékek és alkoholos parfümök piacán nagyobb a piaci szerepe, de más fontos országokban, ahol Yves Rocher értékesítési csatorna található, a n emzeti piaci részesedése nem éri el a 15%-ot meghatározott eladási ágazatokban. A különböző tagországokban a telepített

Yves Rocher eladási csatornák különbözőek, számosak és egymást kiegészítőek. Jellemző rá úgy a nagybani értékesítés, mint a specializált értékesítési csatornák. Például szelektív elosztás, exkluzivitás és a franchise is Franciaországban a kozmetikai termékek nagy részét úgy értékesíti, hogy nagyon sok helyen teríti az áruját. Kb százezer pont létezik, ahol megvásárolhatóak ezek a termékek: drogériák, élelmiszer ipari, élelmiszer boltok, könyvárudák, stb. A specializált értékesítési csatornákon realizálódik a t eljes eladások egyharmada. Ez hétezerötszáz franchise keretében működő üzletet jelent. A közvetlen értékesítés például csomagküldés, házaló kereskedés, saját üzletek, a teljes eladási forgalomnak 10 %-át teszik ki, valamint ide tartozik még a gyógyszertárakban való értékesítés is. A mellékelt tábla mutatja, hogy az Yves Rocher termékeket milyen módon forgalmazzák, termékek

szerinti bontásban. 49 %-ban Forgalom alk. parfüm Széleskörű értékesítés: 6,6 Specializált értékesítés: 15,9 Közvetlen eladás: 2,7 Gyógyszertárban történő 0,1 értékesítés: Egyéb 0,1 Összesen 25,4 Termékek szépség toalett hajáp. termékek termékek cikkek 7,8 12,3 21,8 14,0 1,7 0,4 5,1 1,4 1,0 5,4 1,2 1,7 32,3 16,6 24,9 egyéb 0,4 0,4 0,8 összesen 48,5 32,4 10,6 8,4 0,1 100,0 Az Yves Rocher termékek végső fogyasztónak történő eladási ára a különböző tagállamokban igen jelentősen eltér egymástól. A konkurensek áraival összehasonlítva természetesen függ a forgalmazás módjától. Az Yves Rocher árait egy közepesnek mondható áron rögzítette, és ezeket különösen a széles elosztási csatornákban és a s pecializált értékesítési formákban használja. A franchise formában történő eladások esetén árait úgy alakítja ki, hogy az eladási árra átlagosan 30%-ot ajánl rátenni és ezt meg is jeleníti

katalógusaiban, természetesen az (ÁFA) forgalmi adó kiegészítések végrehajtásával módosítva. A bejelentett megállapodás értékesítési csatornája A csomagküldő szolgáltatásokkal párhuzamosan az Yves Rocher csoport termékeit hét tagállamban forgalmazza közvetítőkön keresztül, kb. ezer ilyen franchise alapon működő elosztó központban, Franciaországban é s m ás t agállamokban i s, a hol e zekben a cégekben 100 % az Yves Rocher csoport tőkerészaránya. Ezek tehát 100 %-os tulajdonú leányvállalatok. A bejelentett franchise szerződés elsődlegesen az elosztás módjára vonatkozik. Az átlagos üzleti összesített számait tekintve az Yves Rocher forgalmának csak egy járulékos része az a forgalom, amelyet franchise formában bonyolít. A franchise szerződések lényegében azonosak, egy kivételével, amely a belga franchise vevőket érinti. Főként a kizárólagos klauzulák inspirálják a helyi kereskedőket a lehetőségek

kihasználására és a piacon levő jelenlét megteremtésére. A csatorna alapításakor a franchise gazda meghatározta a továbbeladási árakat a franchise vevők számára, és tiltotta franchise vevők közötti keresztszállításokat a szerződés teljes időtartama alatt. 50 Az Yves Rocher franchise vevőinek kiválasztási mobilitása Az Yves Rocher franchise vevőit személyiségük, rátermettségük és a k ozmetikai termékek értékesítésében mutatott alkalmasságuk alapján választják ki. Kiválasztási szempont még az is, hogy hogyan használják ki a kereskedők ezen a területen értékesítési lehetőségeiket, valamint hogy a bevezetési gyakorlati időszakban milyen eredményeket mutatnak fel. A szerződéseket személyre szólóan kötik és azok nem átruházhatóak és nem is továbbadhatóak, sem egészében, sem részeiben, a f elbontás terhe mellett. Ez csak az Yves Rocher értesítése és előzetes írott beleegyezése mellett lehetséges. A

franchise vevő köteles üzletében megfelelő számú képzett alkalmazottat foglalkoztatni. A franchise vevő jogi függősége Minden franchise vevő tulajdonosa kereskedelmi készleteinek, amelyeket saját céljára és kockázatára forgat és vállalja azt, hogy az Yves Rocher által m eghatározott terv és célkitűzések szerint saját költségére szerzi be az üzlethez szükséges berendezéseket és alakítja ki a szintén franchise gazda által kért imaget. Minden, a franchise vevő által kibocsátott kereskedelmi dokumentumon szerepelnie kell a f ranchise gazda által meghatározott elnevezésnek: "Yves Rocher Szépségcentrum". Az Yves Rocher elutasította franchise vevői azon kérését, hogy egyes üzletek sajátos, mintegy az alapképet aláfestő egyéni arculatot alakíthassanak ki. A franchise vevőknek olyan biztosítéki rendszert kell aláírnia, amely a szerződés egész időtartama alatt biztosítja polgárjogi és felhasználói

felelősségét. A szépségközpontok telepítési klauzulája Minden szerződés pontosan meghatározza a f ranchise üzletek elhelyezkedésének, telepítésének módját. A gyakorlatban az Yves Rocher előzetes vizsgálatot folytat a piacon és franchise vevőinek olyan optimális kereskedelmi zónákat javasol, amelyben a franchise vevő a franchise gazdával egyetértve meghatározza egészen pontosan azt, hogy hogyan és hová telepítsék a szépségcentrumot. A szerződés előírja, hogy az üzletet nem lehet egyik helyről a másikra áttelepíteni az Yves Rocher engedélye nélkül. A franchise vevő területi kizárólagossága Az Yves Rocher a franchise szerződésben meghatározott területre kizárólagosságot biztosít franchise vevőjének a kereskedelmi márkajelzések használatára, és a kiskereskedelmi végső eladási lehetőségekre. A franchise gazda kötelezi magát, hogy harmadik személy számára nem ad jogot arra, hogy a szerződésben meghatározott

területen más Yves Rocher szépségcentrumot nyisson. Az Yves Rocher fenntartja magának ugyanakkor azt a jogot, hogy a termékeit más értékesítési csatornákon keresztül, például csomagküldés útján - értékesítse a fogyasztóknak. 51 Az Yves Rocher kereskedelmi márkajelzések tanácsadás, márkanév, szimbólumok, rajzok, koncessziója Az Yves Rocher átruházza a tanácsadás, a márkanevek, szimbólumok, rajzok és modellek használatának jogát a f ranchise vevőre, de ezeknek a jogoknak az Yves Rocher marad továbbiakban is a tulajdonosa. Ez a jogátruházás vonatkozik a flakonok használatára, a termékek csomagolására és az üzletek belső berendezésének, bútorzatának kialakítására. Ezen jogok használata csak és kizárólagosan a f ranchiseban üzemeltetett üzletre vonatkozik. Ezeket a frachise vevő más helyen, más tárgyakra nem használhatja A szerződés leszögezi, hogy az Yves Rocher márkajelzések image-használata jelenleg és a

jövőben is kizárólag az Yves Rocher tulajdonát képezi. A szerződés nem prejudifikálja a franchise vevő jogát arra nézve, hogy vitassa a franchise gazda ipari tulajdoni jogainak érvényességét. Ezen jogok Yves Rocher koncessziója alapján a szerződés hatályát veszti. Az Yves Rocher kereskedelmi módszereinek és a szépségápolási cikkekkel kapcsolatos szolgáltatásainak átadása a franchise vevőnek Tudvalevő, hogy az Yves Rocher köteles a franchise vevőnek átadni tudását minden területen, legyen az technikai, kereskedelmi, promóciós, reklám, igazgatási, pénzügyi, szakember képzési vagy általános igazgatási terület. A központ megnyitása előtt az Yves Rocher oktatást tart a franchise vevőnek arról, hogyan kell szervezni és irányítani az Yves Rocher szépségcentrumot, és milyenek azok a termékek, amelyeket forgalmazni fognak. Az Yves Rocher bizonyos időszakonként szakmai továbbképzési programokat tart a franchise szerződés

teljes érvényességének időtartama alatt. A franchise vevő köteles megőrizni a szakmai és üzleti titkokat, amelyek a tudomására jutnak a szerződés folyamán és azokat harmadik személy számára át nem adhatja. Azokat más üzleti vállalkozásokban fel nem használhatja, csak a szépségközpont üzemeltetéséhez. Az Yves Rocher technikai és kereskedelmi jelenléte a franchise vevőknél Az Yves Rocher centrum telepítésének során az Yves Rocher minden lehetséges segítséget megad, amely a cen trum felszerelésekor és berendezésekor szükséges az Yves Rocher márkanévnek és normáinak megfelelően, és a franchise vevő rendelkezésére bocsátja valamennyi technikai ismeretét. A szerződés során társaság tanácsadóként a franchise vevő rendelkezésére áll, annak kérésére minden a s zépségközpont üzemeltetésével kapcsolatban felmerült kérdésben, legyen az eladási eljárások, termékek vásárlása vagy eladása, (reklámkampányok,

periodikus fenntartó akciók, eladási promóciók, legyenek azok az üzletben vagy közvetlenül a fogyasztók megkeresők). A franchise vevő díjfizetési kötelezettsége a franchise gazdával szemben Valamennyi, a vizsgált szerződések által érintett országban a franchise vevőnek egy belépési átalánydíjat kell fizetnie a szerződés megkötésekor. Hollandiában ezen a belépési 52 átalánydíjon felül még fizetni kell egy alacsonyabb összeget, évi díjként, amely az adózás utáni forgalom 1 % -a, kivéve a szépségápolási termékek forgalmát. Ezen felül a franchise vevő rendszeresen fizet egy kvóta szerinti átalánydíjat a reklámköltségekre. Az Yves Rocher ellenőrzésével a franchise vevő alkalmazza az egységesített kereskedelmi módszereket. A szerződés a franchise vevőnek uniformizált kereskedelmi módszereket ír elő. A franchise vevő köteles betartani a társaság által előírtakat, amely a következőkre vonatkoznak:

dekoráció, világítás, bútorzat. Ezeket a szépségcentrumot berendező belső felszereléseket az Yves Rocher tervei alapján, de a vevő saját költségére kell megvalósítania. Előírások vannak még a termékbemutatókra, az eladási technikára, a reklámkampányra, a s zépség-tanácsadási szolgáltatások természetére és minőségre, a könyvelésre, biztosításra, stb. A franchise vevőnek reklámkampány szervezésére csak az Yves Rocher előzetes jóváhagyásával van lehetősége, de azt önállóan, saját nevében szervezi. A franchise gazda csak a reklám természetét és a továbbeladási árakat ellenőrzi. Ezen kívül a franchise vevő köteles egy- vagy két olyan kozmetikai szolgáltató szaktanácsadást fenntartani - ezeknek külön helységet biztosítani és üzemeltetni, ahol a szolgáltatásokat kizárólag a franchise gazda termékeinek felhasználásával nyújtják. A franchise gazda fenntartja magának a j ogot arra, hogy ellenőrizze a

leltárt és a franchise vevő pénzügyi helyzetét illetően is tájékozódjon. A franchise vevőre vonatkozó versenytilalmi klauzulák a) a szerződés folyamán a franchise vevőnek tilos más olyan jövedelemszerző tevékenységet folytatnia az Yves Rocher központokban, amely annak versenytársa lehet. A franchise vevő szabadon befektetheti viszont tőkéjét egy versenytárs vállalkozásba, ha az a befektetés nem teszi szükségessé, hogy abban a vállalkozásban a franchise vevő személyesen részt vegyen. A franchise vevő csak az Yves Rocher termékeit árulhatja, kivéve olyan kiegészítő termékeket, amelyekhez megszerezte az Yves Rocher előzetes engedélyét. (Pl csipeszek, pamacsok, ecsetek, stb) b.) a szerződés lejártakor a franchise vevőnek tilos versenyeznie az Yves Rocher-val közvetlenül és közvetve is egy évig a szerződésben meghatározott területen, a szerződés felbontása után. A franchise vevőkészlet gazdálkodási rugalmassága A

franchise vevő nemcsak az Yves Rocher-tól vásárolhat készletet, hanem saját és más országban levő franchise vevőnél is. Ugyanígy biztosíthatja készleteit tetszés szerint a különböző kiegészítő termékekből is. Az eladások növelésének kötelezettsége A franchise vevő köteles minden erőfeszítést megtenni és a megfelelő időt rászánni arra, hogy az Yves Rocher termékeket minél jobban eladja, és megfelelő kozmetikai tanácsadói szolgáltatást nyújtani. A szépségszalonokban tilos minden olyan tevékenység, ami ennek a célkitűzésnek ellentmondana. 53 A franchise vevő eladási ára Az Yves Rocher minden szépségközpontjának katalógust küld termékeiről, amelyben ajánlott árlistát szerepeltet. Minden franchise vevő - kivéve a belgákat - szabadon határozhatja meg a fogyasztó felé eladás árait, ettől az ajánlott katalógusártól lefelé és fölfelé is eltérhet, azt figyelembevéve, hogy az Yves Rocher ajánlja, hogy

ezt a katalógusárat ne haladja meg a tényleges eladási ár. A Bizottság megfigyelése szerint az Yves Rocher eltörölte a r égi szerződéseiben érvényben levő olyan klauzulát, amely rögzítette a t ovábbeladási árakat. Ennek dátuma 1986. december 1 Az Yves Rocher franchise vevők közti keresztszállítások A franchise vevőknek tilos más viszonteladóknak Yves Rocher termékeket szállítaniuk, kivéve más Yves Rocher frachise vevőket. Az első szerződések tiltották a franchise vevők közötti keresztszállításokat is. Ezeket a tételeket a bizottság informális jelzése alapján szintén 1986 de cember 1-én megszüntették. A franchise szerződés nem tiltja már a keresztszállítást sem nemzeti, sem nemzetközi szinten a franchise vevők között. A szerződés időtartama Az Yves Rocher általában egy-öt év időtartamra köti és újítja meg a franchise szerződéseket. A belga franchise vevők helyzete Az Yves Rocher franchise vevői az Yves

Rocher termékeit saját nevükben értékesítik és így nyújtják kiegészítő szolgáltatásaikat is, s így tartják fenn kozmetikai szépségápolási tanácsadói szolgáltatásukat is. A belga franchise vevők az Yves Rocher termékeket az Yves Rocher nevében és számlájára értékesítik és bizományosi díjat kapnak ezen tevékenységükért. A belga franchise vevők minden esetben szabadon határozzák meg a végső fogyasztói árakat. Ennél csak azt kell figyelembe venniük, hogy az előirányzott bizományosi jutalék 30 %, s ennek következményeivel kell számolniuk az árak kialakításánál. JOGI ÉRTÉKELÉS A 85. cikk 1) bekezdés A 8 5. cikk egyes bekezdése alapján ellentétes a Közös Piaccal és tilos minden olyan vállalatok közti egyezmény, amely hatással van a közös piac tagállamok közti kereskedelmére és amelynek célja vagy hatása a v erseny korlátozása vagy megszüntetése a Közös Piacon belül. 54 A vizsgált franchise

szerződés jellemzői Az ügy tárgyát képező franchise szerződés előírásaival az Yves Rocher egyrészről meghatározza a f ranchise vevői működési területét és kizárólagossági jogot ad nekik márkajelzései használatára. (embléma, márka, kereskedelmi márkanév, rajzok, eladási technikák) Másrészről továbbadja franchise vevőinek értékesítéssel kapcsolatos technikai és kereskedelmi tudásának összességét azzal a k ikötéssel, hogy azt harmadik személy számára nem adhatja tovább, megállapítva, hogy ez a tény versenyelőny. Ez a tudásátadás, amely a szerződés egész élettartama alatt fennáll, és technikai, kereskedelmi jelenléttel valósul meg, együtt jelentkezik a piacon az Yves Rocher kísérleteképpen a cs omagküldéssel való és a vezető üzletekben való forgalmazással együtt.Vannak kiemelt termékek (pl természetes alapanyagú kozmetikumok), amelyeket a franchise vevők kötelesek kiemelt módon kezelni. A

forgalmazási jogok koncessziója nem feltételmentes. A franchise vevő nem használhatja az ipari tulajdonjogokat, csak megszabott keretek között. Az Yves Rocher termékek forgalmazásának eredeti és fejlesztett formulái csak a f ranchise gazda kereskedelmi módszereivel együtt alkalmazhatóak. Az Yves Rocher elosztási csatornájának tagjai szoros kapcsolatban állnak egymással és a vizsgált franchise szerződés aláhúzza forgalmazási módjainak széleskörű integritását. Ez nem meríti ki a vállalatok közötti megállapodás fogalmát, a 85. cikk (1) bek alapján mert a franchise vevő kereskedelmi készleteik tulajdonosai és maguk viselik a b evezetés, felszerelés költségeit s a m aguk kockázatára kereskednek. Nem versenykorlátozó szerződéses kötelmek A vizsgált szerződés által életbe léptetett eredeti elosztási forma nincs befolyással a versenyre, figyelembevéve az adott termék termelési és elosztási piacának jellemzőit. Egyrészről

lehetővé teszi az Yves Rocher számára, hogy létrehozzon egy egységes elosztási rendszert, anélkül, hogy saját tőkéjét befektesse a kiskereskedelmi üzletek anyagi felszerelésébe, s lehetővé teszi, hogy alkalmazza ezeken keresztül bevezetett márkajelzéseit és szimbólumait, valamint kialakított kereskedelmi módszereit. Másrészről a franchise gazda kötelezettségeket ír elő a franchise vevőnek, akinek garantálnia kell az Yves Rocher ipari tulajdonjogának és ismeretanyagának rendeltetésszerű használatát azzal a ténnyel párhuzamosan, hogy neki megmarad az alapítási joga. Ez lehetővé teszi, hogy mentesüljön a szerződés a 85.cikk (1) által előírtak alól Ezeken kívül a franchise vevő kereskedelmi önállóságának korlátozása nélkül a franchise gazdának lehetősége van arra, hogy átalakítsa a k érdéses elosztási rendszert, amely kitételben nem lehet nem észrevenni a 85. cikk (1) szerinti korlátozást Az Yves Rocher

szerződéses kötelezettségei során nem vállal semmiféle kötelmet partnerei kiválasztásakor. Ennek hiánya azzal magyarázható, hogy az Yves Rocher a kezdeti stádiumban, vagyis az új szépségközpontok megnyitásakor maga képezi ki franchise vevőit. Logikusan joga van arra, hogy maga válassza ki partnereit és elutasítsa azokat, akik nem tűnnek megfelelő képzettségűeknek és személyes jellemzőik sem megfelelőek. A franchise gazdának joga van beavatkozni a szépségközpontok helyének meghatározásába, és ebben a franchise vevőkkel közös az érdekük. Egy rossz választás ténylegesen a franchise vevő kereskedelmi bukásához vezethet, s áttételesen hatással van az egész elosztási forma hírnevére is. A gyakorlatban az Yves Rocher előzetes piackutatást 55 folytat, s ajánlatot tesz a franchise vevőnek egy optimális kereskedelmi zóna kiválasztására. Magát a helyet a franchise vevő választja ki az Yves Rocher egyetértésével. Az

üzlet helyének kiválasztása tulajdonképpen a l ánc valamennyi tagjának általános érdekét érinti. Ugyanezen okból a központok megszüntetése és áthelyezése is az Yves Rocher fennhatósága alá tartozik. A 85. cikk (1) szempontjából elfogadhatatlan ez a forma, mert eszerint egy ilyen központ telepítését csak akkor lehetne visszautasítani, ha ennek azonnali hatásai lennének a cs atorna hírnevére. A franchise vevő kötelezettsége, hogy az Yves Rocher termékeit csak olyan üzletben árulhatja, amelyet az Yves Rocher tervei és tervrajzai alapján bútorozott be és díszített fel saját költségére - és ez szintén az Yves Rocher kizárólagos elosztási rendszerének biztosítását szolgálja. Az üzlet külső kialakítása és a belső berendezés a szépközpontokban szintén nem elválasztható része az Yves Rocher által alkalmazott rendszernek, vonatkozzon ez akár a z elosztási csatorna képére vagy a márkanévre. A franchise vevőnek

kötelezettsége még, hogy felhasználja és alkalmazza azt a tudásanyagot és kereskedelmi módszereket, amelyeket az Yves Rocher adott át neki. Az a k lauzula, amely az Yves Rocher előzetes ellenőrzése alá rendeli minden helyi vállalat reklámját, amelyet egyébként a franchise vevők saját számlájukra folytatnak, nem szolgál más célt, mint azt, hogy a franchise gazda minőségi ellenőrzést folytathasson az egyéni reklámok felett és ezzel megakadályozza a t ermészetes szépségápolási cikkek márka imagejának romlását s az esetleges csődöket. A franchise vevő kötelezettsége, hogy csak Yves Rocher márkacikkeket forgalmazhat, kivéve olyan kiegészítő termékeket, amelyek forgalombahozatalát előzetesen egyeztette az Yves Rocher-val, ugyanazt a kikötést idézi, mely szerint a t eljes Yves Rocher termékskálát kell forgalmazniuk a franchise vevőknek felhasználva a márkanevet, a szimbólumokat és kereskedelmi módszereket, s ez hatékonynak

bizonyul. A termékek olyan forgalmazása esetén, amelyet a k ereskedelmi tudás átadása kísér, egyéb termékek forgalmazása profit reményében kárt okozhat az Yves Rocher tanácsadó szolgálatával fényjelzett csatorna önállóságának. Ennek eredményeképpen szükséges az a kikötés, hogy a franchise vevő ne vásárolhasson máshol, mint az Yves Rocher-tól, vagy más franchise vevőtől. Azzal a tilalommal, mely szerint a vevő nem adhatja el termékeit más viszonteladóknak, nem találkozunk az Yves Rocher franchise szerződésekben. Ezzel a hiánnyal együtt jár az, hogy a franchise vevő kötelezettséget vállal, hogy termékeit az Yves Rocher módszerei szerint adja el, és azokat az Yves Rocher tanácsadása mellett vezeti be a piacra. Ez a k ötelezettség konform azzal, hogy az Yves Rocher franchise vevő szabadon köthet magánjogi szerződéseket a viszonteladókkal, de nem azonos azzal a kikötéssel, amely tiltja a kereskedelmi tudás átruházását.

Ez a kikötés szükséges ahhoz, hogy az Yves Rocher megőrizze az értékesítési csatorna és a márkajelzések identitását és hírnevét. Az a klauzula, melynek értelmében a franchise vevőnek a szerződés időtartama alatt konkurens tevékenységet folytatnia tilos ugyanúgy értékelhető, mint az a kikötés, mely szerint tilos a szerződést megszüntetni, azt részben vagy egészben átruházni a f ranchise gazda előzetes engedélye nélkül; vagy az a kikötés, hogy tilos a tudásanyag továbbadása konkurensek számára. Ezek elengedhetetlenek a f ranchise gazda számára, mert védenie kell szakmai tudásanyagát és jelenlétét a piacon. A nyilvános tudásanyagokra ez nem vonatkozik, amelyeket például a termékek vagy a k ozmetikai szolgáltatások eladásakor alkalmaznak. Ezekből a versenytársak is profitálhatnak, de természetesen csak indirekt módon. Ez a klauzula szintén a hatékonyságot segíti elő. 56 Az a kikötés, mely szerint a franchise

vevő nem fektetheti be tőkéjét az Yves Rocherval versenyben álló vállalatokba, s nem vehet részt személyesen azok irányításában, szintén ezt a célkitűzést követi és ugyanaz a versenyjogi értékelése is. A szerződés azon klauzulája, mely szerint a volt franchise vevőnek egy év időtartamig tilos a szerződés felbomlása után a szerződésben meghatározott kizárólagos területen kozmetikai kiskereskedelmi tevékenységet folytatni, az a cél ja, hogy az Yves Rocher késleltesse a franchise szerződés időtartama alatt megszerzett technikai tudásanyag kokurensekhez való eljutását. A szerződés időtartamára az adott területen az Yves Rocher kizárólagos jogot ad, s a kiesett központ pótlására a franchise gazdának is szüksége van időre ahhoz, hogy új szépségközpontot állíthasson fel. Ez az igény mindenféle szempontból elfogadható. Adott esetben ez a klauzula nem értékelhető úgy, mint ami feltétlenül szükséges annak a célnak

az eléréséhez, hogy a régi franchise vevő ne versenyezzen az Yves Rocher-val, mert a klauzula csak a szerződésben meghatározott kizárólagos területre vonatkozik, s nem vonatkozik más franchise vevők területére. Ebben a feltételrendszerben ez csak úgy értékelhető, mint a 85. cikk (1) megsértése Ez az értékelés nem tekinthető prejudifikációnak abban az esetben, ha a franchise vevő a nemzeti jog alapján bírósághoz fordulna. A franchise vevőnek az az általánosan előírt kötelezettsége, mely szerint köteles minden erőfeszítést megtenni, s arra megfelelő időt szentelni, hogy elősegítse az Yves Rocher termékek értékesítését és a s zépségközpontok szolgáltatásait, s annak tilalma, hogy olyan alkalmazottat foglalkoztathasson a szépségközpontban, aki erre alkalmatlan, nem értékelhető versenykorlátozásként. Az Yves Rocher elosztási formájának sikere nagyban függ a franchise üzletekben jelenlevő eladóktól és a franchise

vevő személyes elkötelezettségétől a franchise gazda felé, így az Yves Rocher választja ki azokat, miután megkapják a megfelelő képzést. Ezzel a kikötéssel nem tiltják a franhise vevőnek, hogy nem versenytársi feladatot is teljesítsen, csak azt biztosítják, hogy meg legyen a személyes elkötelezettsége az Yves Rocher termékeinek elosztási rendszerében. Az a jog, melyet a f ranchise gazda fenntart magának (leltárak, pénzügyi helyzet, esetenkénti ellenőrzés, stb.) nem esik a 85 cikk (1) hatálya alá, s nem értékelhető úgy, mint a verseny korlátozása, de ez nem zárja ki a nemzeti vegyesbíróságok előtti megtámadhatóságát. Egyébként a l eltár ellenőrzésének joga lehetővé teszi a franchise gazda számára, hogy előre jelezze a túlkészletezést és módosítsa a piac által kívánt minőséget. A Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy beavatkozzon abban az esetben, ha ezt a jogát franchise gazda arra használja, hogy

befolyásolja a franchise vevő árkialakítási szabadságát vagy rögzíti a végső eladási árakat. Az Yves Rocher katalógusaiban ajánlott árak akadályozzák a franchise vevők jogát arra, hogy teljesen szabadon határozzák meg áraikat, de a gyakorlatban nincs semmi olyan egyeztetett gyakorlat s em a f ranchise gazda és franchise vevő, sem a franchise vevők között, amely az árak konkrét megkötésére vonatkozna. A konkurens forgalmazókra és termelőkre vonatkozó versenykorlátozások hiánya Konkurens termelőkre és forgalmazókra az Yves Rocher forgalmazási csatorna nem gyakorolhat érezhető horizontális hatást a piacon belül, figyelembe véve, hogy a kozmetikai termékek piacán a k ínálat mind a t ermelésben, mind a f orgalmazásban igen nagy szóródást mutat. 57 Ha a fontos európai termelőket vesszük figyelembe, az Yves Rocher piaci részaránya valamivel több, mint 5 % a kozmetikai szektorban. Két legfontosabb piacán sem ellenőrzi

annak 15 % -ánál többet. Franciaországban hatszáz eladási helyet üzemeltet franchise formában, de hétezer egyéb specializált kereskedelmi helyen is forgalmazza termékeit. Nem tekinthető jelentősnek a piaci hatása, mert a statisztikák szerint százezer helyen forgalmaznak még kozmetikai cikkeket Franciaországban mind a négy vizsgált piaci szegmens termékeiből. Így van ez a többi érintett tagállamban is, ahol a forgalmazási helyek teljes száma nem haladja meg az ötszáz pontot, s ahol a nem szakosodott forgalmazás is jelentős helyet foglal el az értékesítési csatornák között. Versenykorlátozó szerződéses kötelezettségek Mindezekkel ellentétben az Yves Rocher egy meghatározott területre egyetlen franchise vevőt választhat ki, aki élvezheti a kizárólagosság előnyeit a területen, használhatja a márkanevet és a franchise gazda tudását annak érdekében, hogy az Yves Rocher termékeit eladja a szépségközpontokban. A franchise

gazda szerződéses kötelezettsége szerint saját maga nem nyithat és szerelhet fel egy másik szépségközpontot, s nem is használhatja máshol az Yves Rocher kereskedelmi márkanevét, szimbolumait, mint a szerződésben rögzített helyen. Ez a kikötés piacfelosztáshoz vezet és korlátozza a versenyt az értékesítési csatornán belül. Ezen klauzula eredményeképpen az Yves Rocher franchise szerződések akadályozzák a franchise vevőket a más tagállammal való kereskedésben, s érezhető hatással vannak a tagállamok közti kereskedelemben. Figyelembe kell venni viszont az is, hogy az Yves Rocher piaci részaránya az érintett termékek kereskedelmében csak két tagállamban magasabb, mint 5 %, s a piacon jelen van a dinamikusan fejlődő csomagküldő értékesítési forma is. A vizsgált szerződések a 85. cikk (1) hatálya alá tartoznak 85. cikk (3) A 85. cikk (1) alá eső vállalati körnél a 85 cikk (3) alkalmazandó akkor, ha a kifogásolt egyezmény

javítja a termékek termelését vagy elosztását anélkül, hogy az egyezményes korlátozások meghaladnák a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket, és jelentős részben korlátoznák a versenyt. A 67/67/EGK és az 1983/83/EGK számú bizottsági rendeletek mentesítik a franchise megállapodások bizonyos csomportjait, ha a franchise gazda a vevőre engedményez egy a szerződésben meghatározott egyedi és önállóan is fejleszthető jogot. A csoportmentességhez szükséges jogi feltételeknek a vizsgált franchise szerződés nem felel meg, ezért a 85. cikk (3) alapján azt kell vizsgálni, hogy az Yves Rocher szerződések rendelkeznek-e az egyedi mentességhez szükséges előnyökkel. Az Yves Rocher franchise szerződés célja az érintett termékek elosztását javítani és megkönnyíteni a termelő számára a piacra jutást az új nemzeti piacokon, s lehetővé tenni számára, hogy anyagilag is befektessen az új üzletekbe. C élja továbbá,

hogy ezekkel az új szépségközpontokkal kiegészítse a már létező szaküzleteket, s így egy kiegészítő versenyt vezessen be a márkák között, s javítsa a kozmetikai termékek elosztási struktúráját. 58 Az Yves Rocher csatornán belül dolgozó független kereskedők széleskörű együttműködése a standard kereskedelmi módszerek modernizálásához vezet, amely a kiskereskedelmi elosztási tevékenység valamennyi aspektusát érinti. A közvetlen jelleg, a nagykereskedő hiánya a franchise gazda és franchise vevő közti kapcsolat megkönnyíti az információcserét a fogyasztótól a termelőig és segíti a kereslet változásának közvetítését és elfogadását, amely az adott piacon igen változó. Egy kizárólagos terület biztosítása a franchise vevő számára, kombinálva azzal, hogy tilos ezen a területen túlterjeszkednie, lehetővé teszi számára, hogy az eladási erőfeszítéseit koncentrálja az adott területre és az Yves Rocher

termékeire, amelyet segít az Yves Rocher által kialakított egységes forgalmazási jelleg is. A területi kizárólagosság lehetővé teszi a tervezést és ennek következményeként a termelő általi folyamatos ellátást. A vizsgált megállapodások a fogyasztók számára megőrzi azt a lehetőséget, hogy hozzájuk jusson a p rofit egy méltányos része, amelyet az elosztási rendszer javulásának köszönhetnek, s ezt több tagállamban a k ozmetikai termékek skálájának szélesítésére fordíthatják. Ezen kívül a kiskereskedelemben való jelenlétük saját tőkéjükkel elősegíti a gazdaságosabb üzemeltetést, garantálja a fogyasztó számára a kereskedelem dinamizmusát és a forgalmazók gondosságát. A csatorna homogenitása, a kereskedelmi módszerek egységesítése, a f ranchise szereplők közötti közvetlen kapcsolat biztosítja a fogyasztók számára, hogy minél közvetlenebbül jusson el a termelőhöz a termék jó minőségéből és a

gyorsabb forgalmazásból származó haszon. Az Yves Rocher által folytatott közvetett árpolitika és a széles elosztási rendszerek, valamint félutas szaküzleti értékesítés ugyanakkor lehetővé teszi a kozmetikai termékek fogyasztói körének szélesítését is. Az Yves Rocher franchise szerződések nem tartalmaznak több korlátozást, mint az a közös célok eléréshez szükséges, kivéve azokat a régi szerződéseket, amelyekben szerepel az árkikötési klauzula és a keresztszállítások tilalma a franchise vevők között, amely csökkenti az árak tekintetében a javítási mechanizmust működését. A szerződés szerint egyetlen egy franchise vevő sem valósíthat meg beruházást, más független kereskedő részvételével, ha csak nincs biztosítva az, hogy ez kedvező lesz a versenyben, s az kiterjed az adott területen alapított központra vagy más franchise vevőre. Ez az egyetlen kötelezettség, amely a 85. c ikk (1)-be ütközhet, de

elengedhetetlen a vizsgált franchise rendszer működéséhez. A franchise gazda Yves Rocher és a franchise vevő közti szerződés nem ad lehetőséget arra, hogy a kozmetikai termékek piacán jelentősen korlátozzák a versenyt, lévén a franchise vevők közti versenyt a kizárólagos területek kicsinysége garantálja, s az franchise vevő számára adott az a lehetőség, hogy valamennyi lehetséges vevőjét kiszolgálja saját üzletében. Az Yves Rocher rendszerének vizsgálata azt a kérdést vetette fel a Bizottság számára, hogy minden franhise vevő szabadon realizálhatja-e különböző profitját az ajánlott árak rendszerében, ellentétben a fő konkurens helyekkel. Az Yves Rocher franchise szerződések kumulált hatása sem teszi lehetővé, hogy a márkák közti versenyt csökkentse a megállapodás, figyelembevéve a piac sajátosságait, vagyis annak struktúráját, és az Yves Rocher piaci helyzetét. A 85. cikk (3) alapján az Yves Rocher franchise

szerződésre nem alkalmazható a 85 cikk (1). 59 A 17. rendelet (6) és (8) pontja Az Yves Rocher által az értékesítési csatorna kialakításakor kötött első szerződéseknél nem alkalmazható a 85. cikk (3), mert azok továbbeladási ár megkötési klauzulát alkalmaznak, és tiltják a franchise vevők között az Yves Rocher termékek keresztszállítását. Ezeket a kikötéseket az Yves Rocher törölni fogja 1986 de cember 1-i hatállyal. A 17 s z rendelet (6) értelmében lehetséges, hogy a h atározat életbelépésével kapcsolatban kivételt állapítson meg a Bizottság a régi szerződésekre vonatkozóan, amelyeknek hatálybalépési dátuma a fent említett 1986. december 1 lesz A többi szerződés teljesíti az egyedi mentesség megállapításához szükséges feltételeket mind az életbelépése időpontjáig, vagyis 1985. január 15-ig A 6 cikk (1) második sorának megfelelően a mentesítés ezekre a szerződésekre hatályos lehet ettől az

időponttól fogva. Az új szerződésekre és az elosztási módszerek módosulására, valamint a forgalmazási struktúra gyors változására való tekintettel a kozmetikai iparban hasznosnak tűnik jelen határozat érvényességi időtartamát 1992. január 14-ig megállapítani Fentiekre való tekintettel ki kell egészíteni a határozatot azzal a kötelezettséggel, hogy az Yves Rocher-nak minden évben kommunikálnia kell a bizottsággal ajánlott árai állapotáról és a franchise vevő ténylegesen az Yves Rocher termékekre alkalmazott árairól, amelyek a konzultáció idején érvényben vannak a különböző értékesítési csatornák által érintett országokban. Ez a konzultációs rendszer lehetővé teszi, hogy a Bizottság megítélhesse a franchise vevő gazdasági érdekeltségét abban, hogy a nemzetközi keresztszállításokat hajtsanak végre és értékelhesse azt is, hogy azt elosztási rendszer ésszerűsítéséből és a szabad árakból származó

haszon egy része eljut-e a f ogyasztóhoz. Ez a kötelezettség lehetővé teszi továbbá a Bizottság számára, hogy a 17. s z rendelet 8 cikk (3) alapján hogy értékelhesse a transznacionális keresztszállításokból hiányából adódó unilaterális vagy koncentrált, közvetlen vagy közvetett korlátozások kockázatát. HATÁROZAT 1. cikk A EGK Szerződés 85. cikk (1) nem alkalmazható a 85 cikk (3) alapján az Yves Rocher által kötött franchise szerződésekre, amelyeket kozmetikai cikkeinek forgalmazására hozott létre az európai közös piac területén. 2. cikk Jelen határozat 1985. j anuár 15-én lép életbe, mindamellett nem lép életbe azoknál a szerződéseknél 1986. december 1 előtt, amelyekre az Yves Rocher vállalta a fent említett dátumig, az ármegkötés és a keresztszállítások tilalmának feloldását a franchise vevők között. Jelen határozat 1992. január 14-ig érvényes 60 3. cikk A Kémiai Kutató és Terápia Alkalmazási

Társaság (SECTA) és az Yves Rocher Kozmetológiai Laboratórium minden év szeptember 1-ig kommunikál a Bizottsággal az ajánlott árak helyzetéről és a ténylegesen alkalmazott árakról, amelyek a konzultáció időpontjában különböző tagállamokban alkalmazásra kerültek a csatornák telepítése során. 4. cikk Címzettek. SECTA és Yves Rocher Kozmetológiai Laboratórium Tanulságok 1. A franchise szerződések vizsgálata során a Bizottság elsősorban azt vizsgálja, hogy megfelel-e a szerződés a 67/67. EGK franchise csoportmentességi rendeletben foglaltaknak. Ha egyetlen olyan kritériumot is talál, amelyre nem alkalmazható a csoportmentesség, akkor automatikusan a 85. cikk (3) alapján részletesen elemzi a vizsgált szerződések versenyjogi előnyeit és hátrányait. 2. Jelen szerződéseknél egyértelmű előnyként jelöli meg azt a tényt, hogy rövidül az elosztási csatorna hossza, s ésszerűbbé válik az érintett termékek forgalmazása.

Társadalmilag hasznosnak ítéli meg azt is, hogy kevesebb anyagi befektetéssel válik lehetővé az új piacok elérése. Az eladási és forgalmazási tapasztalatok átadásának is társadalmi hasznosságot tulajdonít. A látszólag versenykorlátozó területi kizárólagosságot is pozitívan értékeli, mert a Bizottság véleménye szerint ez a franchise vevő számára lehetővé teszi eladási erőfeszítései koncentrálását és tevékenységének tervezését. 3. Fontos szempont az előnyök értékelésénél az, hogy a versenykorlátozásból származó társadalmi megtakarítások egy méltányos része eljusson a f ogyasztóhoz. A Bizottság e határozatában is jelentős hangsúlyt kap ez az érv. 4. Fontos értékelési szempont az is, hogy a vizsgált franchise szerződések által lebonyolított forgalom nem jelentős a tagállamok érintett piacán. 5. Elfogadhatatlan versenykorlátozás viszont a B izottság számára a t ovábbeladási árak kikötése,

ezért a régi franchise szerződéseket a mentesség megadásával egyidejűleg módosítatta a kérelmezővel. Ugyanez történt a hasonlóképpen értékelt keresztszállítások tilalmáról szóló klauzulával is. 6. A mentesség megadásával egyidejűleg évenkénti tájékoztatási kötelezettséget írt elő az Yves Rocher számára a tényleges eladási árak alkalmazásáról. 61 5. sz melléklet A termék környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos megtévesztésre alkalmas állítás Vj-251/1994. sz határozat kivonata A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Dr. Kalas György (Győr) kérelmezőnek PKL-Hungaria Csomagolórendszerek Kft (Kecskemét) eljárás alá vont vállalkozó ellen fogyasztók megtévesztése és tisztességtelen piaci magatartás miatt indított eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi határozatot. A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozó termékének környezetre gyakorolt hatása

vonatkozásában reklámjaiban a f ogyasztók megtévesztésére alkalmas állítást tett. Ezért vele szemben 100 000 ( százezer) Ft bírságot szab ki, melyet 30 na pon belül köteles megfizetni a GVH 232-90103-7553 számú bírságbevételi számlájára. Ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja. Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozót, hogy fizessen meg a kérelmező részére ugyancsak 30 napon belül 1000 (egyezer) Ft eljárási díjat. E határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 30 napon belül Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni. A bírság és eljárási díj fizetésére kötelező rendelkezés kivételével a keresetnek nincs halasztó hatálya. Indokolás I. Az eljárás alá vont belföldi vállalkozó - kinek többségi tulajdonosa a német multinacionális "Papier und Klebstoffwerke Linnich" (PKL) osztrák leányvállalata - az Ausztriában gyártott PKL

combibloc csomagolóanyag belföldi forgalmazója. A cég egyben marketing tevékenységet is ellát. A PKL - aseptikus csomagolást lehetővé tevő - réteges kartondoboz csomagolású folyékony élelmiszerek és italok egész Európában jelen vannak a piacon. A réteges kartondoboz csomagolóanyag piaci részarányának növelését a kelet-európai piacokon is célul tűzték ki (7/3-as irat). A folyékony élelmiszerek, italok hazai piacán többféle csomagolóanyagot használnak, így pl. az egy- és többrétegű műanyag zacskót (pl tejtermékek); a PS és PVC poharakat (pl: joghurt, tejszín); az ásványvíz, üdítő italok, olajtermékek, csomagolására az üveget és 62 műanyagot (PET, PVC), továbbá a kartondoboz csomagolást. A gyümölcslevek és teaitalok terén a kartondobozos csomagolási mód elterjedőben van. Az aseptikus csomagolási módot biztosító többrétegű kartondoboz magyarországi alkalmazása 5-6 éves múltra tekint vissza. Piaci

részesedésük a gyümölcslé forgalmazás terén a legmagasabb, aholis az eljárás alá vont vállalkozó termékének legjelentősebb versenytársa a Tetra Pack Hungária Rt. A Tetra Pack 1994. nyarán reklám akciót szervezett, melyre válaszul az eljárás alá vont vállalkozó a termékét használó gyümölcslé gyártókkal közös finanszírozásban válaszreklám akciót indított. Ennek keretén belül 6 a lkalommal - 1994 szeptember 26-a és október 10-e között - nagy példányszámú napi- és hetilapokban (Népszabadság, Tele és TV Magazin, Nők Lapja, Kiskegyed) és óriásplakátokon reklámokat jelentett meg, melyeken egyrészt különböző gyümölcsleveket szerepeltetett, másrészt különböző gyümölcsitalok társaságában nyereményakciót hirdetett meg az alábbi szöveggel. "Gyűjtse össze a gyümölcslé dobozok aljáról a combibloc emblémát! Már öt db combibloc emblémával részt vehet egy Opel Astra és számos más nyeremény

sorsolásán." A részvételi borítékok beküldési helyéül az eljárás alá vont vállalkozó címe volt megjelölve. Mindkét reklám terméken szerepelt a "minőség, környezetbarát PKL-combibloc dobozban" felirat és a combibloc szó a többi szótól eltérő betűtípussal és kiemelt színkörnyezetben lett megjelenítve. Az eljárás alá vont vállalkozó tavaszra tervez reklamációt, amikoris a g yümölcslével együtt az ő forgalma is nagyobb mértékben nőhet. Az eljárásban szereplő többréteges kartondoboz 28-30 gramm tömegű, melynek 75%-a karton 21%-a polietilén, míg 4%-a alumínium. II. Európában és ezen belül is Magyarországon különböző csomagolási formákat alkalmaznak a friss és tartós élelmiszerek forgalmazásához. A különböző csomagolási formák (papír, műanyag, fém, üveg, stb.) környezetre gyakorolt hatását - az azokban forgalmazott termékre, pl. különféle tejtermékek, sör, is tekintettel -

tudományos igénnyel vizsgálják, különös figyelemmel a csomagolóanyagok újrahasznosíthatóságára, illetve a hulladék kiküszöbölésére (Európai Unió csomagolási irányelvek). A csomagolás - ezen belül az ún. egyutas, azaz egyszer használatos csomagolás, ahová az eljárás alá vonti termék is tartozik, továbbá az ún. többutas, vagyis többször felhasználható csomagolás (pl. üveg, többször használatos műanyag flakonok) - környezeti hatásának kimutatása bonyolult, tudományos igényű komplex feladat, mely eredményesen, termékorientáltan az ún. életciklus analízissel végezhető el valamennyi környezeti tényező együttes figyelembevételével. Így például részletesen elemezni kell az energiaköltséget a termelésben, elosztásban, eltakarításban, újrafeldolgozásban vagy az eredeti célra történő újrahasznosításban; vizsgálni kell a szállítás környezeti hatásait, az újrafeldolgozás vagy eredeti formában való

újabb hasznosítás vagy a megsemmisítés a természetre (vízre, talajra, légkörre) gyakorolt hatásait. Annak a kérdésnek a megítélését, hogy fenti összetett szempontrendszer figyelembevételével az adott technikai szinten, mely csomagolóanyag tekinthető környezetbarátnak önmagában és a többi - adott időben és helyen használatos csomagolóanyaghoz képest tovább nehezíti, hogy még nem alakult ki az életciklus elemzés 63 szabványos metodikája, illetve vitatottak a prioritások is avonatkozásban, hogy mely környezeti ártalmak elkerülését kívánják előtérbe helyezni. Németországban, ahol vizsgálat folyt az egyutas és többutas csomagolási rendszerek környezetre gyakorolt hatásáról a t ejtermékek és a s ör vonatkozásában, a vizsgálattal megbízott Frauenhofer-Intézet (München) állásfoglalása azon túl, hogy rögzítette azt, hogy a friss tejre, illetve a sörre a többutas rendszereket ökológiai szempontból túlnyomó

részükben nem valószínű, hogy le kell váltani, megállapította, hogy csak részletes analízis alapján lehet kiértékelni, hogy az egyutas vagy többutas rendszer előtérbe helyezése indokolt-e környezeti szempontból. Ehhez - álláspontja szerint - szükség van annak meghatározására is, hogy milyen környezeti ártalmak elkerülését kívánják előtérbe helyezni, mindamellett hogy a körforgási számoknak és szállítási távolságoknak nagy jelentősége van. Fenti állásfoglalásra alapítottan a N émet Környezet- Természetvédelmi és Reaktorbiztonsági Szövetségi Minisztérium úgy határozott, hogy bár az értékelésnél alapvető szempont az intézet által megjelölt szállítási távolság és az újrafelhasználás gyakorisága, a rendelkezésre álló adatok mégsem engedik meg az egyutas (pl. kartondoboz), illetve többutas (pl üveg) csomagolás természetre gyakorolt előnyeinek vagy hátrányainak végleges, általános érvényű

ökológiai értékelését. Fentiekkel összhangban hangzott el Budapesten az 1993. június 9-én a "Csomagolás és Hulladék" tárgyában összehívott nemzetközi konferencián, hogy a tudomány még nem elég fejlett a világos és mindenre kiterjedő válaszadásra (Lyn-Trytsman-Gray, a S zövetség a Kartondobozos Csomagolásért és a Környezetért vezérigazgatója). Nevezett előadó azt az álláspontot képviselte, hogy a megalapozott döntéshez tanulmányozni kell az adott anyag teljes életciklusát az előállítástól a lebomlásig, illetve idézte más oldalról az Európai Tanács értékelését, miszerint "ameddig az életciklus értékelések nem igazolják a r angsort, az újrafelhasználható csomagolást és a visszanyerhető csomagolást úgy kell tekinteni, mint egyformán érvényes módszereket a csomagolás környezeti hatásának csökkentésére". III. Magyarországon jelenleg nincs olyan külön jogszabály, mely általános

jelleggel szabályozná a "környezetbarát" jelző használatát. A magyar jogfejlődés tervezett irányát jelzi az ún. termékdíj bevezetésére kidolgozott koncepció, melyet csak az egyutas eldobható csomagolóanyagot gyártó vállalkozókra nézve terveznek kivetni. A müncheni intézet életút elemzését egyébként a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) nem fogadja el maradéktalanul. Különböző vélemények vannak jelenleg arra vonatkozóan, hogy mely csomagolási technológia környezetbarátabb. Például a Hulladék Munkaszövetség és csatlakozói, az AlbaKör, a Duna-Kör, ELTE-Klub, GATE Zöld-Klub, Magyar Természetvédők Szövetsége, stb akik alapszabályukban vállalták az állampolgárok környezeti tudatának kialakítását -, tiltakoztak az eldobó, egyutas élelmiszercsomagolások reklámkampánya ellen azzal, hogy tapasztalataik szerint a t öbbutas csomagolási rendszereket tartják környezetvédelmi

szempontból pozitívabbnak, az előbbi használatával járó szemetelés, anyagpazarlás miatt. 64 A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség ugyanakkor azt fejtette ki, hogy a combibloc és ehhez hasonló kivitelezésű csomagolások előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, ilyenek pl. a rendkívüli kis anyagfelhasználás, az aseptikus csomagolásnak megfelelő védőhatás, továbbá az egyutas üveghez vagy műanyag palackhoz képest - átlagos szállítási távolságot feltételezve - környezetterhelési szempontból használatuk kedvezőbb. Mindemellett a Szövetség azt is megállapította, hogy a jelentős ráfordításokkal járó tudományos életciklus analízis nyújthat megbízható választ arra nézve, hogy a technika adott szintjén milyen a természet viszonya a termeléshez, kiindulva abból hogy valamennyi termelő tevékenység energiát és anyagot igényel a környezetből, másrészt oda a környezetet terhelő anyagokat bocsát ki,

miáltal a környezetbarát jelző relatív összehasonlítást tételezhet fel csupán. Magyarországon, ahol a települési szilárd hulladék kezelése környezeti oldalról nem megoldott, 1994. január 3-tól működik a Kormány döntése alapján a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság, mely a h ozzá benyújtott pályázat alapján jogosult a KTM által létrehozott Környezetbarát Védjegy viselési jogának megadására azon termékek részére, melyek környezetvédelmi szempontból különösen előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. A minőségtanusító rendszer gyakorlati jelentősége a pályázati felhívásban megfogalmazottak szerint abban áll, hogy ezáltal megszüntethetők a környezetbarát megjelöléssel kapcsolatos korábbi bizonytalanságok és kiküszöbölhetők a terméken vagy reklámokban előforduló téves tájékoztatások. A minősítési rendszer célja még, hogy kiküszöbölje azt, hogy az érdekelt gyártó vagy forgalmazó maga -

esetleg elfogultan vagy megalapozatlanul - minősítse környezetbarátnak termékét. A minősítési rendszer folyamatosan épül és azokon a termékcsoportokon túl, melyekre nézve már elkészültek a minősítési követelmények, további más termékekkel is pályázni lehet. Ez utóbbi termékekre nézve a minősítési feltételrendszer kidolgozása a pályázat témájától függően folyamatosan történik. Azon termékekre - ahová az eljárás alá vonti termék is tartozik - melyekre nézve a minősítési feltételrendszer még nincs kidolgozva, magasabb pályázati díjat kell fizetni, illetve a vizsgálat költségeit a g yártónak vagy forgalmazónak kell viselnie. A pályázati felhívástól az eljárás alá vont vállalkozó tudomással bírt 1994. szeptemberétől A Versenytanács a f enti tényállást a v izsgálati jelentés ténymegállapításai, az ügyfelek előadása, valamint a beszerzett és csatolt iratok és a vizsgálatban készült feljegyzések

alapján állapította meg. IV. A kérelmező kérte annak megállapítását, hogy az eljárás alá vont vállalkozó a reklámjaiban használt "környezetbarát" pozitív tartalmú általános fogalom használatával szakmailag megalapozatlan állítást tett, kedvezőbb színben tüntetve fel ezáltal termékét más, alternatív pl.: többutas csomagolóanyagokhoz képest, anélkül, hogy megfelelően alá tudná támasztani azt, hogy terméke magyar viszonyok között kedvező ökológiai paraméterekkel rendelkezik. A kérelmező álláspontja az volt, hogy más Magyarországon használatos csomagolóanyagok ökológiai jellemzői kedvezőbbek. A kelendőség fokozására kifejtett tevékenység álláspontja szerint az 1990. évi LXXXVI törvény (Vtv.) 11 § -ba ütközik, vagy másodlagosan sértheti a törvény 3 § ( 2) bekezdését, mely általában tiltja a tisztességtelen piaci magatartást. 65 Az eljárás alá vont vállalkozó előadva, hogy

Magyarországon nincs környezetvédelmi törvény és nincsenek objektív kritériumok a környezetbarátság definíciójára, úgy nyilatkozott, hogy a "környezetbarát" kifejezés használatának nincs törvényes alapja. Mindemellett álláspontja szerint tevékenységét nem saját, hanem gyümölcslégyártó és forgalmazó partnereinek árúja kelendősége érdekében fejtette ki és a reklám megjelenése után nem is nőtt ténylegesen a forgalom . Az eljárás alá vont vállalkozó védekezése szerint Magyarországon a f ogyasztói tudat egyébként sem áll azonos szinten a f ejlett országok lakosságáéval, ezért a cs ak jelzésként, mintegy mellékszereplőként feltüntetett "környezetbarát" szó nem célozta a fogyasztók megtévesztését. Arra vonatkozóan, hogy melyik csomagolási forma környezetbarátabb úgy nyilatkozott, hogy ezt a kérdést a csomagolóanyagok életciklus vizsgálata döntheti el, terméke környezetbarátként

elfogadott, az életút elemzést a tényállásban megjelölt müncheni intézet el is végezte. Vitatta, hogy a többutas csomagolás pozitívabb összhatású a természeti környezetre, tekintettel arra is, hogy Magyarországon a rétegelt kartondoboz hasznosítható a Dunapack Rt.nél, a papír újra feldolgozható, míg a további anyagok deponálhatók, vagy elégethetők Előadása szerint a "környezetbarát" jelzőt az alkalmazott technológiára vonatkoztatta, a gyártás környezeti ártalmai egyébként sem terhelik Magyarországot. Szállítási paraméterei kedvezőbbek az üvegénél, így a levegőszennyezési mutatói kedvezőbbek, a nyersanyag, energia és vízfelhasználása fajlagosan kisebb, az előállításnál, töltésnél, szállításnál kevesebb energiát használ. Álláspontja szerint a többutas rendszernél (pl. üveg, PET visszaváltható palack) szükséges vízszennyezés itt nem tényező, míg a visszaválthatatlan műanyag palackok

hulladéka nagyobb teret igényel. A vizsgálati jelentés - mely értékelte a n émet életciklus elemzést - elfogadta, hogy a kartondoboz és az üveg összehasonlításában a s zállítási távolság és az újrafelhasználás gyakorisága a két kritikus tényező. Elfogadta továbbá, hogy a külföldi vizsgálat eredménye szerint általános érvényű ökológiai értékelés jelenleg még nem lehetséges. Kimondta, hogy nem helytálló azon kérelmezői előadás, miszerint Magyarországon még nincs érvényes hatásvizsgálat. Figyelembe vette, hogy Magyarországon nincs olyan jogszabály, mely a környezetbarát jelző használatát kötelező jelleggel szabályozná, továbbá rögzítette, hogy a Környezetbarát Termék és Közhasznú Társaság a rétegelt kartondobozra nézve a minősítési rendszert még nem készítette el. A jelentés értékelte azt is, hogy a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség a "környezetbarát" jelző

használatát terméktől és környezettől függően viszonylagosnak tekinti, aminek tartalma nem határozható meg pontosan. Fentiek ismeretében arra a következtetésre jutott, hogy mivel az előny-hátrány megítélése mindig az adott környezeti, politikai, gazdasági feltételek között elvégzett tudományos-gazdaságos elemzés alapján lehetséges, ennek hiányában a r endelkezésre álló mérlegelt adatok alapján az eljárás alá vont vállalkozó tevékenysége nem tekinthető jogsértőnek, ugyanis ha bármely vonatkozásban a csomagolóanyag kedvezőbb helyzetet teremt a környezetnek és a fogyasztónak, akkor már barátságosan kíméli a környezetet, illetve az embereket. Annak megítélésénél, hogy fenti követelménynek eleget tett-e az eljárás alá vont vállalkozó a jelentés az anyagfelhasználást, a műanyag palackokkal szembeni 66 összelapíthatóságot, a kisebb szállítási igényt, a higiénikusabb, aseptikus csomagolási

lehetőséget, a vízszennyezés kisebb voltát, a hulladék gyakorlati és elméleti újrahasznosíthatóságát, a magyarországi üvegvisszaváltás ellehetetlenülését, valamint a gyártási hulladék hiányát vette figyelembe. Értékelte továbbá, hogy a kartondoboz elemei nem veszélyeztetik a környezetet. A kérelmező a jelentésre tett észrevételében és az eljárás alá vont vállalkozó kérte az ügy tárgyaláson kívül történő elbírálását. A kérelmező kifogásolta, hogy a vizsgálat jelentés annak ellenére foglalt állást, hogy a különféle csomagolási rendszerek magyar viszonyok közötti életútját értékelő vizsgálat nem készült el, a külföldi szakértői vélemények pedig, melyeket részben ő, másrészt az eljárás alá vont vállalkozó csatolt, egymásnak ellentmondóak. Vitatta a jelentésnek az eljárás alá vont vállalkozó termékére tett egyes konkrét (pl. szállítási környezet-szennyezés, szállítási térfogat,

hulladékprobléma, a lerakóra került dobozok szerves anyagmaradékainak környezetet terhelő bomlása) következtetéseit. Nem állította, hogy más csomagolóanyagoknak nincs a környezetre káros hatása, illetve nem vitatta, hogy az eljárás alá vonti terméknek vannak kedvező ökológiai tulajdonságai, álláspontja mégis az volt, hogy a pozitív jelentéstartalmú környezetbarát jelzőt az eljárás alá vont vállalkozó tudományos megalapozottság és egyben tényleges tartalom nélkül használta amivel a k örnyezeti ártalmakra érzékeny fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, versenyelőnyhöz jutva azon vállalkozókhoz képest, akik a jelen helyzetben megalapozatlan, fogyasztásra ösztönző reklámtevékenységet nem folytatnak. Fenntartotta, hogy a "környezetbarát" jelzőt az eljárás alá vont vállalkozó saját érdekkörében a fogyasztók meglévő környezeti érzékenységére alapozva, a kelendőség

fokozása érdekében használta. Az eljárás alá vont vállalkozó a vizsgálati jelentést követően kelt iratában arra hivatkozott, hogy a "környezetbarát" definíciót csupán véletlenül és nem a fogyasztók megtévesztése céljából használta, továbbá előadta, hogy a PKL cég a jövőben - tekintettel arra, hogy a kérdésről Európában is vita folyik, illetve a "környezetbarát" fogalom Magyarországon sem tisztázott - a jelző használatától a tartózkodik, azt nem fogja használni. V. A Versenytanács a kérelmező elsődlegesen előterjesztett kérelme alapján bírálta el jelen ügyet. Az 1990. évi LXXXVI törvény (Vtv) 11 § (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztókat az áru kelendősége céljából megtéveszteni. A 11 § (2) bekezdése példálódzó jelleggel sorolja fel azon magatartásokat, melyek alkalmasak a f ogyasztók megtévesztésére. Fentiek szerint a fogyasztók megtévesztésének törvényi tényállása

megvalósul az esetben, ha a s érelmezett reklám célja az árukelendőségének fokozása és az abban található állítás - a reklám összhatását figyelembevéve - objektíve alkalmas a fogyasztói döntés befolyásolására, minek folytán a vásárló a reklámmal összefüggésben egy adott áru mellett, illetve közvetve egy más áru megvétele ellen dönthet. 67 Az eljárás alá vont vállalkozó reklámtevékenységét általa is előadottan a versenytársi csomagolóanyagot gyártó más vállalkozó reklámkampányára válaszul indította a gyümölcslé gyártókkal egyetértésben. A Versenytanács, tekintettel arra, hogy jelen esetben, nem csak az eljárás alá vonti termék, hanem más vállalkozók, vagyis a gyümölcslé gyártók terméke is reklámozásra került, különös gonddal vizsgálta, hogy a gyümölcslevek kelendőségének fokozásán túl megvalósulte a csomagoló anyagra vonatkoztatva is a kelendőség fokozására irányuló célzat.

Azon túl, hogy a reklámozási tevékenység önmagában a hirdetett áru kelendőségének fokozását szolgálja, az a t ény, hogy az eljárás alá vont vállalkozó költség-hozzájárulásával megvalósított reklámtevékenység a csomagolóanyag gyártó versenytársi akcióra válaszul történt, az eljárás alá vonti magatartásról megállapíthatóvá tette, hogy az saját áruja kelendőségének fokozását célozta. Az a körülmény, hogy nemcsak a csomagolóanyag, hanem a gyümölcslevek is reklámozásra kerültek, fentiek ismeretében nem eredményezheti az eljárás alá vonti célzatos magatartás hiányát, annál is inkább, hogy az eljárás alá vonti termék jellegéből adódóan, árujának kelendősége csak a gyümölcslével együtt nőhet a magyar piacon. Az eljárás alá vonti célzatot alátámasztja az újságokban megjelent hirdetés képi megjelenítése is, amikor is a combibloc felirat eltérő betűtípussal és kiemelt színkörnyezetben

szerepelt. A jelen eljárás tárgyává tett, gyümölcsleveket is népszerűsítő reklám kettős üzenetet hordoz a fogyasztók felé. Azon túl, hogy a gyümölcsleveket megjeleníti, külön közli a combibloc dobozra azt is, hogy ez környezetbarát termék. A környezetbarát kifejezés többletjelentést közvetít a potenciális fogyasztók felé azon termékekhez képest, melyeknek reklámanyaga ilyen tartalmú általános fogalmat nem tartalmaz. A környezet védelme nemcsak a f ejlett ipari országoknak, hanem a m agyar társadalomnak is kiemelt problémája. Az ipari termeléssel és forgalmazással törvényszerűen együttjáró környezetszennyezés, különös tekintettel a hulladék probléma megoldásának jelenlegi állapotára, a környezetvédelem kérdését előtérbe állítja. Így a környezet kímélésére fokozottan érzékeny fogyasztói csoportok fogyasztói döntésének befolyására alkalmas a környezeti hatással kapcsolatban tett pozitív

kijelentés. Az ésszerűen eljáró fogyasztó az adott reklámból azt az üzenetet kapja, hogy amennyiben a reklámozott gyümölcslé mellett dönt, egyben környezetkímélő, tehát hasznos tevékenységet is kifejt. Ezen tény - a Versenytanács álláspontja szerint - az eljárás alá vonti magatartást alkalmassá teszi a környezetért hatásokra érzékeny fogyasztó döntésének befolyásolására, mégpedig olyan körülmények között, amikor is ezen fogyasztó a közlés valóságtartalmát nem képes ellenőrizni. A Versenytanács álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozó pontosan ezen környezetvédelemre érzékeny fogyasztói réteget célozva fejtette ki magatartását, és emelte ki termékének megnevezését a környezetbarátságra utaló jelző kíséretében. Az a körülmény - amire az eljárás alá vont vállalkozó hivatkozott, - hogy ténylegesen nőtt-e forgalma a reklámkampány következtében, a versenyjogi megítélés

szempontjából nem releváns, mert a jogsértés megállapításához elegendő, ha magatartása alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Nem értékelhető az eljárás alá vont vállalkozó javára az a körülmény sem, hogy reklámjával nem kívánta a fogyasztókat megtéveszteni, mivel a fenti kifejtettek szerint a fogyasztók megtévesztésére irányuló magatartás versenyjogba ütköző jogellenességének megállapításához az áru kelendőségének fokozására irányuló célzat és a megtévesztésre alkalmas magatartás szükséges. 68 Az ügyfelek a vizsgálati jelentéssel egybehangzóan adták elő, hogy az a tény, hogy mely termék környezetbarát, illetőleg környezetbarátabb más terméknél, csak bonyolult és minden, a környezetre gyakorolt hatás szempontjából figyelembe veendő tudományos vizsgálat alapján dönthető el. A Versenytanács ezen álláspontokat osztva fejti ki, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak nem feladata annak

megállapítása, hogy ténylegesen mely termék környezetbarát, vagy kíméli inkább a környezetet a technikai fejlettség adott szintjén olyan körülmények között, amikor az összetett szakkérdésben végleges tudományos álláspont még nem alakult ki. Feladata viszont a V ersenyhivatalnak a r eklámok valóságtartalmának megítélése és egyben a reklámok által közvetített üzenetekkel szembeni követelmények megfogalmazása. Fentiekkel összhangban megállapítható, hogy piaci körülmények között a nyereség orientált vállalkozók csak olyan állításokat fogalmazhatnak meg reklámtevékenységük során, melyek kellően megalapozott ismereteken alapulnak, azokat alapos tudományos vizsgálatok támasztják alá, mint ahogyan azt a Versenytanács már több határozatában kifejtette. A Versenytanács jelen ügyben sem kívánta eldönteni tehát a tudományos vitát, mérlegelve a különböző csomagoló anyagoknak a környezetre gyakorolt komplex

hatását. A Versenytanács - feladatával összhangban - így annak megállapítására szorítkozott, hogy az eljárás alá vont vállalkozónak piaci hatású magatartása kifejtésekor nem állt rendelkezésére kellő tudományos alap ahhoz, hogy a termékének pozitív jellegét kiemelő környezetbarát jelzőt használhassa, így annak alkalmazását a Vtv. 11 § (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartásnak minősítette, mely szerint tilos az áru lényeges tulajdonságára így a törvény által külön ki is emelt környezetre gyakorolt hatása tekintetében megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adni. Nem fogadta el a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozó vizsgálati jelentéssel összecsengő azon védekezését, mely szerint a jogellenesség megállapíthatóságának hiányát eredményezi az, hogy a környezetbarát, vagy környezet kímélő kifejezést jogszabály Magyarországon nem definiálja, mivel jelen ügyben az eljárás alá vont

vállalkozó piacon kifejtett reklámozó magatartásáról kellett dönteni, mellyel kapcsolatban - éppúgy mint bármely más reklámban megfogalmazott állítással szemben - az 1990. évi LXXXVI törvény támaszt követelményeket, mégpedig a fentiekben már kifejtett módon. Nem fogadta el a V ersenytanács azon védekezést sem, hogy az eljárás alá vont vállalkozó a k örnyezetbarát kifejezést az általa alkalmazott gyártási technológiára használta, mivel az ügyben való döntésnél a reklám piacon kifejtett tényleges üzenetét kell értékelni. Nem fogadható el azon reklámozói magatartás, mely esetlegesen csak saját termékére koncentrálva állít valamit a termékről, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a reklám a fogyasztókra ható magatartás révén a piacon fejti ki hatását versenyelőnyhöz juttatva állításaival a reklámozó vállalkozót versenytársaihoz képest. Nem osztja a Versenytanács azt az álláspontot sem, hogy valamely

termék megalapozottan nyilvánítható az azt forgalmazó vállalkozó által környezetbarátnak az esetben, ha bármely vonatkozásban a csomagolóanyag kedvezőbb helyzetet teremt a környezetnek és a fogyasztónak. A relatíve környezetbarát kifejezés ily módon nem szűkíthető le, a relatív kifejezés ugyanis azt feltételezi, hogy a terméket a m ás - versenytársi termékek sorából kiemelő - jelen esetben természetbarát tulajdonságnak a technikai fejlettség adott szintjén az érintett részpiacon tudományosan igazoltnak kell lennie, mégpedig úgy, hogy a kiemelt tulajdonság valóságát befolyásoló és az életút tanulmányban feldolgozandó hatásokat is ismerni kell. Tekintettel kell lenni arra is, 69 hogy milyen árut (pld. tej, sör, gyümölcslé) forgalmaznak a reklámban ajánlott csomagoló anyagban. Az eljárás alá vont vállalkozó által hivatkozott német intézet által elkészített tanulmány fentiek igazolására nem alkalmas. Az

intézet konkrétan csak a tejre és a sörre tesz, mégpedig a többutas csomagolás leváltathatatlanságára utaló megállapítást, ezen túl pedig általában tárgyalja az egyutas és többutas rendszer környezeti hatásainak eldöntésénél irányadó szempontokat anélkül, hogy általában igazolná az egyutas csomagolási mód, illetve ezen belül a kartondobozos csomagolási mód más csomagolási módszerekkel szembeni kiemelkedő előnyét a gyümölcslé vonatkozásában. Az intézet véleményét a KTM egyébként sem osztja maradéktalanul, illetve nem készült el a combibloc környezetre gyakorolt hatásvizsgálata sem. A jogsértés megállapításának következményeként - mérlegelve a környezeti hatásokra érzékeny fogyasztói kört, továbbá azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó a határozat meghozatala előtt felhagyott a jogsértő magatartásával, valamint, hogy a reklám tevékenység nem volt széleskörű a bírság összegét kimutatható

jogosulatlan anyagi előny vagy kár hiányában a 48. § (2) bekezdése alapján állapította meg Az eljárás alá vont vállalkozó a jogsértő magatartással felhagyott, így a magatartás további folytatásától való eltiltásra nem volt szükség. A jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezés a Vtv. 41 §-án alapul (Versenyfelügyeleti Értesítő 1995/5.) 70 6. sz melléklet Környezetvédő termékre hivatkozás fogyasztó megtévesztésre alkalmassága Vj-290/1996. sz határozat kivonata A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Bödecs Barnabás (Győr) kérelmezőnek PLUSZ Élelmiszer Diszkont Kft. (Budapest) kérelmezettel szemben fogyasztók megtévesztése miatt indított ügyben megállapítja, hogy a f ogyasztók megtévesztésére alkalmas a kérelmezett azon állítása, hogy az általa forgalmazott Plusz Élelmiszer Diszkont emblémájú műanyag bevásárlótáska környezetvédő termék, továbbá, hogy a KAISERS Szupermarket emblémájú

bevásárlótáska kíméli a környezetet. A feliratok alkalmazását 30 nap elteltével megtiltja. Kötelezi a kérelmezettet, hogy fizessen meg 30 napon belül 1 millió Ft (azaz Egymillió forint) bírságot. Indokolás I. A kérelmező kifogásolta, hogy a kérelmezett az általa üzemeltetett KAISERS üzletlánc kirakatába, és más feltűnő helyre "Védjük együtt a természetet" feliratot helyezett el, továbbá az áruházakban beszerezhető műanyag bevásárló táskák közül a KAISERS emblémáson a "többször felhasználható, ezért kíméli a környezetet", illetve a PLUSZ Élelmiszer Diszkont emblémáson a "környezetvédő termék" felirat szerepel. Álláspontja szerint a feliratok részben valótlanok, részben olyan tevékenységre utalnak, amelyet a kérelmezett nem gyakorol. Magatartása alkalmas a f ogyasztók megtévesztésére, ezért a jogsértés megállapítását, folytatása megtiltását kérte. A kérelmezett vitatta

a jogsértést. Előadta, hogy az áruházaiban elhelyezett felirat egy nemes cél, a természetvédelem területén való tevékeny részvételre buzdítja a f ogyasztót. Az 71 együttes tevékenységre való utalás a kérelmezett ezügyben tett erőfeszítéseire utal: a műanyag gyűjtő- és papírcsomagolást az áru átvétele után tömörítve előkezeli, majd egy erre szakosodott vállalkozásnak adja át újrahasznosítás és feldolgozás céljára; az üzletek bejáratánál szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas tartókat helyez el; árukínálatában kiemelt helyet biztosít a környezetkímélő technológiával készült, vagy ilyen funkcióra alkalmas termékeknek; csak újrahasznosított papírból készült füzetet árusít és törekszik a betétdíjas palackok túlsúlya megteremtésére. A bevásárlótáskák felirata eligazító, valós tartalomra utal II. A "Védjük együtt a t ermészetet" felirat elemzésénél nyilvánvaló: nem az

áruház, hanem az ott kínált termék a k érelmezett áruja. a k étségtelen nemes tevékenységben való együttműködésre való felszólítás valós tarttalma ugyan rejtve marad a fogyasztó előtt, hiszen sem az áruházon belül nincs a természetvédő hatás elérését elősegítő termékeknek külön polc, egyéb elkülönített hely, vagy a hatás eléréséhez hozzásegítő termékek megkülönböztető jelzése, sem feltáró közlemény az együttműködés mikéntjére; a fogyasztó áruválasztási szabadsága káros befolyásolására azonbanalkalmatlan és értékelhető piaczavaró hatása nem lévén, versenyjogsértést nem valósít meg. Az áruházban megvásárolható műanyag bevásárlótáska vonatkozásában más a helyzet: ez a táska a kérelmezett által forgalmazott áru. a f eliratok arra buzdíthatják a környezetvédelemre érzékeny fogyasztót, hogy más, például természetes anyagokból készült bevásárlótáska rovására a

kérelmezettnél könnyen, olcsón beszerezhető táskát használja, amely bizonyárakényelmesebb, mint mondjuk egy kosarat odavinni. A felirat azonban a k örnyezetvédelem valós tartalmával kapcsolatban hamis, és más hasonló céllal beszerezhető áruval szemben sem jelent pontos megkülönböztetést, vagyis sugallata ellenére nem kínál valós alternatívát. A felirat túlbecsüli a kínált áru tulajdonságát; nem vitatva azt, hogy kellő kímélet mellett a táska áruszállításra többször használható, két vagy három használat után biztosan tönkre fog menni. Ha pedig tönkremegy, anyagánál fogva lebomlásra képtelen szennyező anyagként kerül a természetbe vagy elégetése esetén mérgező vegyi anyagok felszabadulásával szennyezi azt. a többször való felhasználhatóság igaz lehet, de semmiképpen nem csak a kérelmezett műanyag bevásárlótáskájára jellemző. Jogsártővémindazonáltal a környezetkímélő hatásra utaló túlzó

állítás teszi. A két állítás együttesen alkalmas az átlagos fogyasztó megtévesztésére (Vtv.11§(2) bekezdés a/ pontja) A PLUSZ Élelmiszerdiszkont emblémával ellátott műanyag bevásárlótáska környezetvédő termék felirattal való ellátása, az állítás valótlansága miatt jogsértő. 72 IRODALOMJEGYZÉK 1. Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történő jelentkezéséről Brüsszel, 1997. 2. Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. 1 Alapintézmények Unió Kiadó, Budapest, 1998. 3. Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. 2 Verseny Szellemi tulajdon Unió Kiadó, Budapest, 1998. 4. Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. 11 Környezetvédelem Unió Kiadó, Budapest, 1998. 5. Az 1996. évi LVII törvény és a törvényjavaslat indokolása GVH, Budapest, 1996. 6. A „környezetbarát” kifejezés reklámcélra történő alkalmazásának feltételei SAM

Advanced Management Journal, 1994. 3 szám 7. Bándi - Bencze - Elek: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, a szabályozás módszertani kérdései Zöldbelépő Sorozat, Budapest 8. Chalmers: Environmental protection and the Single Market: an unsustainable development. Does the EC Treaty need a title on the environment ? Legal Issues of European Integration, 1995/1. 9. Competition policy and the environment Committee on Competition Law and Policy, Paris, 1995. 10. Environmental protection and Article 30 EEC Traty. Common Market Law Review, 1993. 30 szám 11. Harmonisierung des Rechts gegen den unlauteren Wettbewerb in der EG ? Carl Heymanns Verlag, Köln, 1993. 12. Kerekes - Kiss: Uniós elvárások és csatlakozási stratégiák a környezetvédelemben Zöld Belépő sorozat, 59. szám Budapest, 1998 13. Koloszár - Ásványi - Bulla: A z EU-konform környezeti szabályozás költség-haszon elemzése és implementációs vizsgálata

Zöld Belépő sorozat, 21. szám Budapest, 1998 73 14. Krämer: The Single European Act and Environment protection: reflections on several new provisions in community law. Common Market Law Review, 1997. 24 szám 15. Lane: New Community competences under the Maastricht Treaty. Common Market Law Review, 1993. 30 szám 16. Németh György: Egy módszer az egységes Európához vezető úthoz - a franchise Kereskedelmi Szemle, 1990. 11 szám 17. Németh György - Papp Ilona: Szolgáltatási menedzsment Aula Kiadó, Budapest, 1995. 18. Németh Patrícia: Környezetvédelem és marketing az ezredforduló előtt Alma Mater, 1998. 1 szám 19. Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana Aula Kiadó, Budapest, 1995. 20. P. de Wolf: Competition in Europe Klawer Academie Publishers, Dordrecht, 1991. 21. Reports of Cases before the Court Publications of the Court of Justice of the European Communities Luxemburg 22. Reto Jacobs: EEC competition law and the

protection of the environment Legal Issues of European Integration, 1993/2