Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között

Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) Bihari Mihály: Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945–1988 között Történelmi vázlat – rendszerezési kísérlet I. szakasz: 1944–45-tôl 1948 nyaráig POLGÁRI DEMOKRÁCIA II. szakasz: 1948–49 KIERÔSZAKOLT RENDSZERVÁLTÁS III. szakasz: 1950–1953 július POLITIKAI DESPOTIZMUS IV. szakasz: 1953 július–1955 április AZ ELSÔ RADIKÁLIS REFORM: AZ "ÚJ SZAKASZ" V. szakasz: 1955 április–1956 október 23 RÁKOSI-RESTAURÁCIÓ VI. szakasz: 1956 október 23–november közepe POLITIKAI FORRADALOM ÉS NEMZETI SZABADSÁGHARC VII. szakasz: 1956 november 4–1962 POSZTSZTALINISTA KEMÉNY DIKTATÚRA VIII. szakasz: 1963–1968 A KÁDÁR-RENDSZER STABILIZÁCIÓJA IX. szakasz: 1968–1972/73 A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS REFORMJA X. szakasz: 1973–1978 A REFORMOK MEGTORPANÁSA XI. szakasz: 1978–1981 A REFORMOK FELGYORSÍTÁSA XII. szakasz: 1981–1985

MÉLYÜLÔ KONFLIKTUSOK XIII. szakasz: 1985–1988 A KÁDÁR-RENDSZER AGÓNIÁJA A diktatórikus szocailizmus fôbb ismérveinek alakulása A történeti szakaszolás – különösen a közelmúltra vonatkozóan – mindig kétes vállalkozás. Ugyanakkor ahhoz, hogy a történelmi események és folyamatok sorozatában eligazodjunk, elkerülhetetlen azok periodizálása. A következô történelmi vázlat kísérlet a rendszerezésre 8/1 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) A társadalomtörténeti szakaszok megvonása többféle ismérv alapján történhet. Máshol húzza meg a szakaszhatárokat a gazdaságtörténész, a politikatörténész, a párttörténész vagy a jogász. A legkézenfekvôbb megoldás egy-egy jelentôs eseményhez, döntés meghozatalához, jogszabály kihirdetéséhez kötni a szakaszhatárokat. A maga szempontjából mindegyiknek meg is van a létjogosultsága Nehezebb dolog az egyes

történelmi periódusokat az ismérvek komplexitása alpján megállapítani Magunk részérôl a periodizáció alapjaként három szempontot emelnénk ki. 1. A társadalompolitikai mozgástér, azon belül a társadalmi-politikaitörténelmi alternatívák változása, a mozgástér beszűkülése vagy kitágulása, korábbi alternatívák irreálissá válása, új alternatívák felmerülése; 2. A politikai hatalom jellege és szerkezete, ezek jelentôs változása; 3. A tulajdoni és a gazdasági viszonyok fôbb jellemzôi, a politikai és a gazdasági rendszer összekapcsolódásának átalakulása A történelmi periódusok és szakaszhatárok megvonása elôtt hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az egyes szakaszhatárok nem köthetôk egy-egy naphoz, jogi aktushoz, pártkongresszushoz vagy új állami intézmény megjelenéséhez. Az elmosódó szakaszhatárok általában több eseményhez kötôdnek és fontosabb a változások kiteljesedése, mint a szakaszhatárok egy-egy

naphoz kötése. I. szakasz: 1944–45-tôl 1948 nyaráig POLGÁRI DEMOKRÁCIA A katonai megszállás és a háborús események befejezése után az idôszak legfontosabb feladatai és eredményei: - az állami szervezeti rendszer újraszervezése; politikai konszolidáció 1; gazdasági stabilizáció, a tulajdoni szerkezet átalakítása a kapitalista tulajdonosi és gazdasági rendszer keretein belül; az államforma átalakítása (a köztársaság kikiáltása), a polgári demokratikus jogállam kereteinek megteremtése; a párizsi békeszerzôdés tudomásul vétele és a Magyarországra kötelezô nemzetközi megállapodások és egyezmények teljesítése. A magyar társadalom 1944–45 és 1948 között működôképes piaci gazdaságot és demokratikus politikai berendezkedést hozott létre, s gyorsított kapitalista modernizációba kezdett. Azonban a politikai mozgástér kívülrôl erôszakolt szűkítésével és a kommunista párt egyre erôszakosabb

fellépésével a történelmi mozgástér és alternatíva-keret egyre szűkebbé vált, és végül erôszakolt rendszerváltásra került sor. 1 Konszolidáció: 8/2 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) II. szakasz: 1948–49 KIERÔSZAKOLT RENDSZERVÁLTÁS 1948–49 a fordulat két éve, ami részben már elkezdôdött 1947-ben (Nagy Ferenc lemondatása, az összeesküvési per, a "kékcédulás" választások) és 1950ig, a tanácsrendszer megteremtéséig és az elsô ötéves terv elindításáig tartott. A beszűkített politikai mozgástéren belül a kommunista párt fokozatosan fölmorzsolta politikai ellenfeleit, de likvidálta saját szövetségeseit is (MSZDP bekebelezése). Az 1949-es választások után a szövetséges pártok működését lehetetlenné tették s a hatalmi harcot kiterjesztették a párton belülre (Rajk-per stb) A magyar társadalom politikai mozgásterét a nemzetközi

események is szűkítették, a Tájékoztató Iroda határozata után megindult a szovjet pártvezetés igényeinek szélsôséges és versengô kiszolgálása. A szélsôséges hatalomkoncentráció és az egypárti totalitáriánus uralom Rákosi személyi hatalmában öltött testet. A rendszermódosító alternatívák felvetése teljesen lehetetlenné vált. A kierôszakolt rendszerváltoztatás a társadalom többségének akaratával szemben és az addigi szerves fejlôdést megszakítva történt. A magántulajdonon alapuló gazdasági, és parlamenti demokrácián valamint többpártrendszeren alapuló kapitalista politikai berendezkedést a szovjet típusú diktatórikus szocializmus váltotta fel. III. szakasz: 1950–1953 július POLITIKAI DESPOTIZMUS 2 Ez az idôszak a totalitáriánus hatalom megszilárdulásának, a politikai despotizmusnak az idôszaka. A politika kriminalizálódott, s mindennapi eszközévé vált a bűncselekmények elkövetése. A társadalom

minden ellenálló erejét elvesztette, kiszolgáltatottsága totálissá vált, s ez a totális kiszolgáltatottság kiterjedt, áthatotta a hatalmat gyakorlókat is, egészen a legfelsôbb szintig A gazdaság etatizálódott, s az újraelosztás (a redisztribúció) érdekében a gazdaságipolitikai bürokrácia féktelen kizsákmányolást vezetett be IV. szakasz: 1953 július–1955 április AZ ELSÔ RADIKÁLIS REFORM: AZ "ÚJ SZAKASZ" Az elsô modellváltó, rendszert módosító radikális reform idôszaka, amelynek társadalompolitikai célkitűzéseit és jellegét az elsô Nagy Imre-kormány határozta meg és az "új szakasz politikája" elnevezéssel vált ismertté. A politikai despotizmus posztsztalinista diktatúrává enyhült, a bürokratikus tervgazdaság kismértékben racionalizálódott, a paraszti vállalkozó és gazdálkodó réteg részben újraszervezôdött, s a politika kriminalizálódása jelentôsen lecsökkent. Az "új

szakasz" politikáját kiélezett hatalmi harc kísérte végig, ami kiszélesítette a politikai és gazdasági mozgásteret, s csökkentette a szovjet modell másolásának kényszerét. 2 Despotizmus: 8/3 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) V. szakasz: 1955 április–1956 október 23 RÁKOSI-RESTAURÁCIÓ Hiába nôtt meg a társadalmi mozgástér, a Rákosi-féle vezetés restaurálni tudta személyi és klikk-hatalmát. Ám a felsô vezetésben bekövetkezett személyi változások és az "új szakasz" politikájának eredményei – Nagy Imre félreállítása ellenére – megakadályozták a szélsôséges politikai despotizmus visszaállítását. Lényegileg egy kemény posztsztalinista 3 diktatúra, államosított tervgazdaság és kizsákmányoló gazdasági rendszer működött. VI. szakasz: 1956 október 23–november közepe POLITIKAI FORRADALOM ÉS NEMZETI SZABADSÁGHARC A

magyarországi diktatórikus szocializmus történetében az elsô rendszerváltoztatási kísérlet kezdôdött el és bontakozott ki október 23-át követôen. Jellegét tekintve fegyveres felkelés volt a diktatórikus hatalom ellen, de a fegyveres harcok mindvégig a magyar forradalom fegyveresei és a szovjet csapatok között folytak. Nem volt polgárháború, hanem egy idegen nagyhatalom katonái folytattak rendszervédô és a régi rendszert restauráló harcot a magyar nép ellen. A tisztán politikai forradalomként indult rendszerváltási kísérlet a "demokratikus szocializmust" állította szembe a diktatórikus szocializmussal. Ez már önmagában is a régi rendszer gyökeres tagadását jelentette, de a forradalom alig két hete alatt a magyar társadalom politikai mozgástere rendkívüli mértékben kiszélesedett, s több más társadalmi alternatíva is megfogalmazódott. A nemzeti szabadságharc és a rendszerváltoztató forradalmi kísérlet végül

elbukott VII. szakasz: 1956 november 4–1962 POSZTSZTALINISTA KEMÉNY DIKTATÚRA A szakasz elsô felében restaurálják a despotikus hatalmi szerkezetet. Kíméletlen és bosszúálló diktatúra teszi megkérdôjelezhetetlenné és alternatíva nélkülivé a magyar történelmet Az elsô szakasz második felében, 1958-tól kezdôdôen konszolidálódik 4 a posztsztalinista kemény diktatúra, a mezôgazdaságra rákényszerítik a bürokratikus tervgazdálkodást és a termelôszövetkezeteket. Azonban az is egyértelművé válik, hogy a Rákosi-féle vezetô garnitúra és annak politikája többé nem térhet vissza Magyarországra. 3 4 posztsztálinista: Új sztálinista konszolidálódik: mérséklődik, enyhül 8/4 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) VIII. szakasz: 1963–1968 A KÁDÁR-RENDSZER STABILIZÁCIÓJA A szakasz elsô felében a Kádár-rendszer stabilizálódik, Kádár személyi hatalma

megkérdôjelezhetetlenné válik. Magyarország követi a szovjet modellt és belesimul a szocialista diktatúrák rendszerébe. Ám a konszolidáció relatív mozgásteret teremt, s a politikai vezetés korlátozott, de nyilvános alternatívakeresô vitákat engedélyez. Mindez megnyitja az utat az elsô tartós modellváltás felé. IX. szakasz: 1968–1972/73 A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS REFORMJA A második radikális reformkorszak a magyarországi szocializmus történetében. A gazdaságirányítási reform fokozatosan kiterjed az oktatási, a politikai és a tudományos szférára is. X. szakasz: 1973–1978 A REFORMOK MEGTORPANÁSA Az elindított reformok lelassulnak ugyan, de már meg nem állíthatók. A reformok eredményei tartósnak bizonyulnak Egyszerre indulnak el a hatalomkoncentrációs és a szervezeti centralizációs folyamatok (Tsz-összevonások, közigazgatási centralizáció, az iskolák és a kórházak körzetesítése, a gazdasági szervezetek összevonása),

az ideológiai bomlás, az újraelosztó tervgazdálkodás ésszerűsítése és további érdekeltségi elemek beépítése a gazdaságba. XI. szakasz: 1978–1981 A REFORMOK FELGYORSÍTÁSA Az 1968-ban bevezetett, de késôbb lelassított és korlátozott reformok felgyorsításának és kiterjesztésének az idôszaka. Ekkor kezdenek nyilvánvalóvá válni a vezetésen belül is a rendszerváltoztató reformok korlátai, s az, hogy a politikai túldetermináció, sôt maga a politikai rendszer a legfôbb akadálya az újabb gazdasági reformoknak és az újabb modellváltásnak. 8/5 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) XII. szakasz: 1981–1985 MÉLYÜLÔ KONFLIKTUSOK A konfliktusok felhalmozódásának és elmélyülésének idôszaka. Elôtérbe kerülnek a radikális reformok, s már a rendszer alapelemeit kérdôjelezi meg a kritika Kádár János és környezete rendszer-konzerváló erôfeszítéseket tesz,

s felmerülnek az utódlás kérdései és személyi alternatívái. XIII. szakasz: 1985–1988 A KÁDÁR-RENDSZER AGÓNIÁJA 5 A politikai tagoltság már a párton belül jelentkezik, s megkezdôdik a politikai alternatívát hordozó személyek rivalizációja (Grósz Károly, Berecz János, Pozsgay Imre). Széles körben nyilvánvalóvá és kollektív felismeréssé válik a rendszer felbomlása és további megreformálásának lehetetlensége. A modellváltás reformjaival szemben a rendszerváltás igénye fogalmazódik meg Új, rendszer-alternatívát hordozó, szervezett politikai erôk jelennek meg. Az MSZMP-n belüli utódlási harc és az állampárt lassú szétesése egyre inkább csak kiegészítô, de már nem meghatározó tényezôje a társadalmi változásoknak. * A kelet-európai diktatórikus szocializmusok leginkább életképes modelljét Magyarország alakította ki. A Kádár-rendszer, azaz az 1956-ban ismételten Magyarországra kényszerített és

unifikált 6 diktatórikus szocializmus, a maga 32 éves történelmi pályafutása során – rendszeralakító reformjaival és modellváltásaival – a térségben a legeredményesebben használta ki relatíve meglévô mozgásterét. Ezzel együtt a legpregnánsabban mutatta meg a diktatórikus szocializmusok megreformálhatóságának a korlátait A rendszer reformjai egyszerre növelték meg a rendszer korlátozott életképességét és bomlasztották fel magát a rendszert. Végül pillanatok alatt vált tömegessé a felismerés, hogy a rendszer további reformja már lehetetlen, a rendszer életképessége már nem növelhetô. Egyetlen vállalható alternatíva a rendszert lebontó és új társadalmi rendszert kiépítô reformok sorozata. Az átmenet (1987–1991) folyamatát az gyorsította fel, hogy a rendszerváltás alternatíváját szervezett politikai erôk követeléssé, politikai akarattá változtatták, s a nemzetközi politikai helyzet is példátlanul

kedvezôen alakult. Az átmenet nemcsak a diktatórikus szocializmusok legéletképesebb változatának, a Kádár-rendszernek a bukását, de mindenféle diktatórikus szocializmus-modell és kísérlet történelmi bukását is magával hozta. Történelmi távlatban – és síkon – nem Kádár János és személyi hatalma bukott meg 1988–90-ben, hanem – az általa kétségtelenül modifikált – diktatórikus szocializmus rendszere, és az temette maga alá Kádár János személyi hatalmát. 5 6 agóniája: unifikált: 8/6 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) Az új – korszakunkban második – rendszerváltás Magyarországon 1989–91ben zajlott le illetve zajlik még most is. Ennek a rendszerváltásnak az eredményeképpen a diktatórikus szocializmus társadalmi berendezkedését a magántulajdonon és a piacgazdaságon alapuló gazdasági szerkezet, a parlamenti demokrácia és a versengô

többpártrendszer váltja fel Negyven évi megszakítás után – magasabb szinten és más körülmények között – a magyar társadalom "visszazökken" a szerves történelmi fejlôdés útjára. Cikkünk alapját a Fôvárosi Pedagógiai Intézet által szervezett budapesti történelemtanárok fórumán elhangzott elôadás képezi. A diktatórikus szocailizmus fôbb ismérveinek alakulása 1. Történelmi alternatívák léte 2. A politikai hatalom jellege 3. A politikai rendszer szerkezete 4. Tulajdoni rendszer 5. A hatalom szervezôdésének módja 6. Az ideológia funkciója A Rákosi-korszak modellje Oktrojált – nem választott – társadalmi rendszer, rendszeralternatíva nélkül Totalitárius diktatúra Pártközpontú, monopolisztikus hatalmi rendszer Bürokratikus állami tulajdonon alapuló, újraelosztó, központosított tervgazdálkodás Személyi függôségen alapuló hatalmi szerkezet Ideokratikus – az egyedül helyesnek ítélt ideológia

alapján megszervezett – társadalom A Kádár-korszak induló modellje Oktrojált társadalmi rendszer. Az "egyetlen szocializmus" modell szigorú követésének kényszere. Mindenféle más rendszer alternatívája kizárva Totalitárius (kezdetben bosszúálló) diktatúra, a Rákosi-rendszer despotizmusa nélkül Pártközpontú monopolisztikus hatalmi szerkezet Bürokratikus állami tulajdon. Redisztribúciós tervgazdálkodás és kizsákmányolás Személyi függôségen alapuló hatalmi szerkezet Ideokratikusan megszervezett társadalom, és az unifikált szocialista ideológia uralma. A Kádár-korszak lezáró modellje Oktrojált társadalmi rendszer csökevényesen kialakult legitimációs mechanizmussal és érvekkel. Rendszer-reformokkal átalakított önálló szocializmus modell Relatíve megnövelt mozgástér, amelynek a kihasználása és bôvülése a rendszerváltás békés alternatíváját reálissá tette Enyhített diktatúra. A rendszerkritika

szigorú korlátai: a szocializmus elfogadása, Kádár személyének kritizálhatatlansága, a Varsói Szerzôdésen keresztül a Szovjetunióhoz kapcsolódó katonai szövetség és hűség megkérdôjelezhetetlensége. 1956 ellenforradalomnak minôsítése, a párt vezetô szerepének feltétlen elismerése A pártbürokrácia hatalmát meg nem kérdôjelezô, de azt korlátozó szervezetek és ér8/7 Bihari Mihály - Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között (2001, 8 oldal) dekcsoportok hatalmi ellensúlyozó szerepének kialakulása és érvényesülése. Racionalizált redisztribúció Az állami tulajdonra épülô gazdaságon belül relatíve megnövekedett gazdasági önállóság, érdekeltségi elemek beépülése a döntési mechanizmusba. A második és a harmadik gazdaság erôsödô szerepe és kihívása az elsô gazdaság felé A személyi függôség szigorúsága és a hatalomba juttató személy iránti feltétlen lojalitás-kényszer

leszűkül a központi és a helyi pártvezetés köreire. A társadalom egyes alrendszereiben (gazdaság, oktatás, tudomány, kultúra, helyi hatalmak stb) relatíve autonóm és intézményes hatalmi függôségek rendszere épül ki Az ideokrácia uralma csökken, az egyetlen uralkodó ideológia megkérdôjelezhetôvé válik. Az ideológia nyelvezete fokozatosan felbomlik és elveszíti egyetlen politikainyelvi kifejezô szerepét 8/8