Mitológia | Görög » Pallasz Athéné

Pallasz Athéné A görög hitvilág rendkívül színes, nagyszámú halhatatlan isteni lény létezésében hittek, akiket az élet és halál urainak tartottak. Isteneik emberi tulajdonságokkal rendelkeztek A görög föld legmagasabb hegyét, az Olümposzt választották lakóhelyül, ezért nevezték őket Olümposzi isteneknek Dolgozatom témájául az egyik istent, Pallasz Athénét választottam Pallasz Athéné születését és jellemét illetve cselekedeteit szeretném bemutatni, ahogy egyrészről a mítoszokban megjelenik, másrészről ábrázolását a templomokon, szobrokon és tálakon. Robert Graves Görög mítoszok című műve összefüggő mesébe gyűjti a mítoszok szétszórt elemeit és megpróbál a felmerülő kérdésekre antropológiai vagy történelmi fogalmakban válaszolni. Az igazi mítosz – Graves szerint – a nyilvános ünnepségeken előadott, s sok esetben templomfalakon, pecséteken, vázákon, tálakon, tükrökön, ládákon, pajzsokon és

hasonló tárgyakon képekben is ábrázolt, rituális pantomimok gyorsírásos formában lerövidített elbeszélés. A görög mítoszok nagy része politikai és vallástörténet is egyben Találhatunk igazi mitikus elemeket a legvalószínűtlenebb történetekben is, ám egy adott mítosz legteljesebb vagy legérthetőbb változatát ritkán hagyta ránk egyetlen szerző Graves szerint Athéné születése, miszerint Zeusz lenyelte Métiszt, aztán egy fején levő nyíláson keresztül világra hozta Athénét, három, egymásnak ellentmondó nézetet egyesít: − Athéné Métisz lánya volt − Zeusz azzal, hogy lenyelte Métiszt, ő lett minden bölcsesség istene − Athéné Zeusz lánya volt, azaz az istennő hívei elismerték Zeusz fennhatóságát Nevének magyarázatai is eltérőek − Athéné istennő Líbiában, a Tritónisz-tó partján született, ott találta meg és nevelte fel három kecskebőrbe öltözött líbiai nimfa. Még fiatal lány volt, amikor egy

lándzsával és pajzzsal folytatott barátságos párviadalban véletlenül megölte játszótársát, Pallaszt, s gyásza jeléül illesztette Pallasz nevét a magáé elé − Platón Athénét a líbiai Neith istennővel azonosította, akit abban az időben tiszteltek, amikor az apaságot még nem ismerték el. Neith szűz papnői minden évben viadalt rendeztek, nyilván a főpapnői tisztségért Amikor Pallasz éppen egy csapást akart mérni Athénére, Zeusz közéjük tartotta egy kecskebőrből készült, varázserejű tarisznyáját, amiben egy kígyó volt, hogy elterelje Pallasz figyelmét. − A Pallasz szó csupán „hajadont” illetve „ifjút” jelent. Athéné jelleme és cselekedetei Athéné találta fel a fuvolát, a kürtöt, az égetett agyagedényt, az ekét, a gereblyét, az ökör nyakába való igát, a zablát, a kocsit és a hajót. Ő tanította meg az emberiséget a számok tudományára és valamennyi női foglalkozásra, például a főzésre,

varrásra és a fonásra. Hadistennő ugyan, mégsem a csatában leli gyönyörűségét, inkább a viszályok elsimításában és a törvény békés eszközökkel való megtartásában. Ez látható az archaikus és klasszikus kor határának legmonumentálisabb fennmaradt görög emlékcsoportján aiginai Aphaia-templomon. Az oromcsoportok központjában Pallasz Athéné áll A két csatajelenetet Athéné teszi eggyé szenvedélyes gesztusával. Athéné összefoglalja a két oromcsoportot Az arca nyugodt, derűs, jóságos. Béke idején nem visel semmiféle fegyvert, s ha esetleg szüksége van valamilyenre, rendszerint Zeusztól kéri kölcsön. Sok isten boldogan feleségül vette volna Athénét, az istennő azonban minden közeledést visszautasított. Egyszer – a trójai háború idején – Héphaisztoszt kérte meg, hogy készítsen neki teljes fegyverzetet Héphaisztosz nem fogadott el fizetséget érte, kijelentette, hogy az istennő iránti szeretetből vállalja a

munkát. Egy otromba tréfa következményeként Héphaisztosz erőszakoskodni kezdett Athénével Az erőszakoskodás után Athéné letörölte magát egy fűcsomóval, amit Athén város közelében dobott el és az megtermékenyítette a látogatóban járt Földanyát. De a Földanya nem akarta vállalni a megbecstelenítés révén megszületett gyermek felnevelését. Athéné, miután fia megszületett, azonnal oltalmába vette és bedugta a gyereket egy szentelt kosárba, a kosarat meg odaadta az athéni király legidősebb lányának, hogy gondosan őrizze azt. Athéné szűzi életmódot folytatott. Amikor Teiresziász egyszer véletlenül rajtakapta fürdés közben, a férfi szemére tette ugyan a kezét és megvakította, kárpótlásul azonban megajándékozta a belső látás adományával. Csupán egyetlen egyszer mutatkozott kicsinyesen féltékenynek A bíborfestékéről híres lüdiai Kolophón egyik hercegnője, Arakhné, olyan ügyesen tudott szőni, hogy még

Athéné sem versenyezhetett vele. Amikor megmutattak neki egy kendőt, amelybe Arakhné beleszőtte az Olümposziak szerelmi ügyeit, az istennő gondosan átvizsgálta, hátha sikerül valami hibát találnia rajta Mivel nem sikerült, bosszúból darabokra szaggatta. Arakhné megijedt, felakasztotta magát egy szarufára, mire Athéné pókká változtatta – ezt a férget utálta a l egjobban –, a kötelet meg pókhálóvá, amelyben Arakhné rémülten húzódott meg. Egy Kr e 600 körül készült korinthoszi edényen Arakhné mítoszának ábrázolását lehet felismerni A kis váza készítése idején a keleti művészeteknek a képviselőjével szemben Pallasz Athénét állították szembe győztesen. Az athéniak istennőjük szüzességében városuk legyőzhetetlenségének jelképét látták. Athéné eredetileg az istennő-háromság volt. Amikor elveszítette középső alakját, a nimfaistennőt, csak két alakja maradt: a kecskebőrruhás szűz, aki a háborúra

specializálta magát, és a banya, aki jóslatokat sugallt és a művészetek pártfogója volt. Athénének banya alakjában egy bagoly meg egy holló voltak a kísérői. Pallasz Athéné idilli ábrázolása figyelhető meg a Zeusz-templom oromcsoport- ján. Athéné segítőként áll Héraklész mellett, ő önt belé erőt, amikor az oroszlán legyőzése után csüggedt fáradtság bénítja meg A segítségnek ez a kiemelése aláhúzza a domborművek sajátos hangulatát; nem a fizikai erő fölényének ragyogása, inkább a küzdelem gyötrő fáradtsága látszik Héraklész arcán, aki győzött, mert Athéné mellette állt. A görög kultúra aranykora című kötet tanúsága szerint a templomokon, oszlopokon, vázákon ábrázolt Athéné alakja a győzelemről, a hősiességről szól. Általában pajzzsal, lándzsájára támaszkodva, harci öltözetben jelenik meg Kr e 450 körül készült Pheidias szobra, amelyen addig ismeretlen módon, sisak nélkül

jelenik meg az istennő, bal kezével lándzsájára támaszkodik, a sisakot pedig előrenyújtott jobbjában tartja, tekintete is afelé fordul. Pallasz Athéné jelentőségét az ókori görögök életében az is jól példázza, hogy Athén legfontosabb ünnepsége, az istennő tiszteletére rendezett Nagy Panathénaia volt. Négyévenként került rá sor, és hat napig tartottak a zenei, versmondó és sportversenyek. Az ünnepségsorozat csúcspontja a fényes díszmenet volt. Itt egy külön erre az alkalomra varrt ruhát ajánlottak fel Athéné fából készült, ősi szobrának, amely a monda szerint a mennyből hullott alá Pallasz Athéné alakja egybeforrt az ókori görög nép történelmével. A görög mítoszokban egy kiegyensúlyozott, szinte tökéletes hős, emberi jellemvonássokkal felruházott istennő alakja rajzolódik ki, ám a szobrokon megjelenítése inkább idealisztikus