Biológia | Felsőoktatás » Alsóbbrendű gerinctelenek

Alsóbbrendű gerinctelenek Phylum: Porifera Subphylum: Silicospongia Classis: Demospongia A szivacsok a vízben lebegő szerves törmelékkel detritusszal parányi lebegő planktonikus lényekkel táplálkoznak amelyeket a vízből szűrnek ki. Általában válogatás nélkül minden részecskét kiszűrnek a vízből amely mérete megfelel a számukra. Az emészthetetlen anyagokat gyorsan kiválasztják de a hasznosítható anyagok részecskéi két-három napig is megtalálhatóak a szivacs testében. A vízáramlást a galléros ostoros sejtek keltik Gemmulatio (gyöngysarjképzés): A kedvezőtlen időszak átvészelésére szolgál. A szivacs testének meghatározott részei betokozódnak, és az amoebocyták a sejtelemeket fagocitózissal bekebelezik. A gemuláben végül csak a megváltozott amoebocyták maradnak. Adott idő elteltével totipotensé válnak képesek minden szükséges sejttípus létehozására ezeket már archeocytáknak nevezzük. Spongia officinalis

(Mosdószivacs) A mosdószivacs használata igen régi időkre nyúlik vissza. Homérosz műveiben pl Hephaistos szivaccsal, tisztálkodik, Odüsszeusz házát szivacsokkal takarítják. Már a Homérosz előtti időkben is használtak szivacsot textíliák és vázák festésére. Később gyógyászatban használták, vérzés elállítására, sebek tisztítására. A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van de, nem haladja meg a 25 C°-ot ugyanis ez a hőmérséklet már károsítja a lárvákat. A Földöziés a Karib – tengerben találhatóak nagy mennyiségben 4 m-200m mélységben de a 100m-nél lejjebb lévő szivacstelepek már nagyon ritkák. A telepek általában a sziklás aljzaton fordulnak elő, de megtalálhatóak fadarabokra, vasroncsokra vagy élő növényekre telepedve is. Mivel a sótartalom változására igen érzékenyek folyótorkolatoknál nem fordulnak elő. A tengeráramlatok kedvezően

befolyásolják a tápanyag és o2 ellátottságát így ilyen helyeken gyorsabban növekednek. A szivacs halászat a szintetikus műanyag, gumi szivacsok megjelenéséig komoly iparág volt. Az ötven méternél sekélyebb vízben található szivacsokat a nagyobb tengeri viharok által keltett hullámzások könnyen letéphetik. A szivacshalászat legegyszerűbb formája ezen darabok összeszedése volt. A Karib- tenger szivacshalászatára a szigonyos halászat jellemző. Újabban búvárok hozzák fel a mélyről a szivacsokat Tenyésztésével is foglalkoznak. Régen fára telepítették a szivacsokat, de a Teredo nembe tartozó fúró kagylók szétroncsolták a fadarabokat ezért a későbbiekben betontömbökre telepítették őket. Hippospongia communis (Lószivacs) Más néven tábla szivacs. Jelentősen csak abban különbözik az előző fajtól, hogy spongin vázába idegen anyagok (pl.: homok rakódik be) ettől érdes tapintású Nagy kiterjedésű telepei az

Adriai-tengerben fordulnak elő, sárga, vöröses vagy sárgásbarna színű, felszínén nagyméretű, kerek, érdes szélű nyílások találhatóak. 1 Spongilla lacustris (Tavi szivacs) Nagyobb kiterjedésű mesterséges és természetes állóvizeinkben közönséges, bokorszerűen elágazó telepekkel rendelkezik, színe a környezeti viszonyoktól függően változó, zöldes vagy barna színű, fokhagymára emlékeztető szagú telepeiben szimbionta algák vannak. Euspongilla carteri f. balatonica (Balatoni szivacs) Balatoni endemizmus, amely sekélyebb partszakaszokon víz alatti tárgyak felszínén fordul elő, telepeinek felszínéről kb. 1 cm átmérőjű ujj alakú nyúlványok indulnak ki, ezek tetején található az osculum. Phylum: Cnidaria A tapogatókon (tentaculum) csalánsejtek (cnidocil) találhatóak. Ha valamilyen állat nekiütközik a cnidocilnak csalánfonal csapódik ki abból és ez megbénítja vagy elpusztítja a zsákmányállatot. Az ilyen

módon harcképtelenné tett zsákmányt a tapogatók segítségével a szájnyíláshoz juttatják majd onnan a gasztrális üregbe. Az emészthetetlen vagy túlságosan nagy darabokat a szájnyíláson keresztül üríti ki. Classis: Hydrozoa Craspedacusta sowerbyi (Édesvízi medúza) Az egyetlen hazai faj, amelynek polip- és medúzaalakja is ismert (polip alak: Mycrohydra ryderi), feltehetőleg az Észak-Amerikából behurcolt (adventív) faj, amelynek csak néhány lelőhelye ismert: Dráva egyes szakaszai, nyéki-és ohati tavak környéke Chlorohydra viridissima (Zöld hidra) Színét a vele szimbiózisban élő szimbionta algák okozzák (Zoochlorella), tiszta vizű, jól átvilágított állóvizekben, árkokban vízinövények fonákón, hínár felületén fordulnak elő, vastag fogókarjai rövidebbek, mint a test hossza. Törzse 10-15 mm Pelmatohydra oligactis (Nyeles hidra) Nagyobb kiterjedésű állóvizeink hullámzástól mentes részein, vízinövényeken, tárgyakon

megtapadva él, barnás színű teste 2-3cm-es kifejlett kinyúlt állapotban, fogókarjai vékonyak és igen hosszúak akár 25 cm-esek is lehetnek. A tapogatók egészen rövidre 3-4 mm-esre összetudnak húzódni! Hydra circumcincta (Törpe hidra) 3-8 mm-es. Állóvizek fenékrégióiban található meg, kövek, vízbe hullott levelek alatt, illetve az iszapban, fénykerülő, rövid fogókarjai a test hosszának kb. harmadáig érnek 2 Phylum: Platyhelmintes Classis: Turbellaria Ordo: Tricladida Crenobia alpina (Alpesi planária) 16 mm-es. Európában és Észak- Ázsiában fordul elő Csak tiszta gyors folyású hegyi patakokban fordul elő, ahol a víz hőmérséklete nem haladja meg a 15 C° fokot. Polycelis cornuta (Sokszemű planária) 20 mm-esre is megnőhet. Az előző fajnál magasabb hőmérsékletet is elvisel Gyakran az alpesi planária szomszédságában a patakok alsóbb lassúbb felmelegedő szakaszaiban található. Dugesia gonocephala (Füles planária) 25

mm-es. Tiszta vizű de meglehetősen meleg alsó szakasz jellegű patakokban erős áramlású folyókban él. Nincs tapogatója testének elülső része hegyben végződik és mindkét végén egy-egy fülecske található. Polycelis nigra (Fekete planária) Patakok, folyók csendes folyású öbleiben, pocsolyákban, tavakban fordul elő. Sokszor vízi növények fonákán. Nagyon hasonlít a sokszemű planáriára, testének eleje tompább, és nincsenek tapogatói. Dendrocoelum lacteum (Tejfehér planária) 25 mm-es nagyon igénytelen állat: gyakorlatilag mindenféle vízben megtalálható. A gyors folyású patakoktól a félsós vizekig. Fő tápláléka az Asellus aquaticus (közönséges vízi ászka). Classis: Cestoda Subclassis: Eucestoda Ordo: Pseudophyllidae Dypilinum caninum (Uborkamagképű galanféreg) Élve rózsaszínű kb. 50 cm-es, ízeinek száma elérheti a 250-et A fej kicsi rajta négy ovális tapadókorongot ill. egy behúzható kúp alakú rosztellumot

találunk Kutyák, macskák, számos ragadozó, valamint olykor az ember bélélősködője. Az érett ízek a bennük levő petetokokkal együtt az ürülékkel távoznak a gazdaállat szervezetéből. A tokokban levő peték sokáig életképesek maradnak. Akkor fejlődnek tovább, ha egy bolhalárva táplálékként bekebelezi őket. A bolhalárva belében kibújnak a horgaslárvák (oncosphaera), áttörik a bél falát, és megtelepednek a testüregben. Itt addig időznek, amíg a lárva át nem alakul, rövid farknyúlványos ciszticerkoiddá, így kerülnek fertőzésre kész állapotba. Ha a ciszticerkoidot tartalmazó bolhát a kutya, macska vagy más gazdaállat bekapja és szétharapja, akkor a ciszticerkoid megtapad a nyelvén, majd ha lenyeli, a gyomrában két-három hét alatt galandféreggé fejlődik. Világszerte elterjedt 3 Ordo: Cyclophyllidea Taenia solium (Horgasfejű galandféreg) Kifejlett állapotban kizárólag az ember belében élősködnek. Elterjedési

területük akár az emberé valamennyi földrészt felöleli Teste mintegy 4 m hosszú, az ízek száma elérheti a 800-900-at. Gömb alakú feje gombostűhegy nagyságú A fejen a négy félkör alakú tapadókorongon kívül kis, kidomborodó rosztellumot is találunk, amelyen 26-28 horogból álló koszorú ül. A kisebb horgok rendszeresen nagyobbakkal váltakoznak A horgasfejű galandféreg borsókája szinte kizárólagosan a sertésben található, de kivételesen előkerült már kutyából, macskából, majmokból, sőt az emberből is. A peték a táplálékkal kerülnek a köztesgazdák belébe. Főként a trágyadombokon turkáló sertések vannak kitéve a fertőzésnek. A horgaslárvák (oncosphaera) a vékonybélben bújnak ki, behatolnak a véráramba, és az egész testben elterjednek. Elsősorban a végtagok, a nyelv, a has és a rekeszizom izomzatában telepednek meg, de bejuthatnak a szívbe, tüdőbe, az agyba vagy a szembe is. Itt két-három hónap alatt a

horgaslárvából mogyorónyi, kékes színben játszó borsóka fejlődik, amelyet Cysticercus cellulosae néven ismernek. A borsókában csüngő galandféreg fején ugyanolyan számú és formájú horgokat találunk, mint a kifejlett Taenia solium-on. Az ember a megfelelően ki nem sütött vagy meg nem főzött, tehát félig nyers, borsókás sertéshús által fertőződik. A hosszabb időn át tartó 60 C°-os meleg elpusztítja a borsókát. Ha élő borsóka jut az ember vékonybelébe, az epeváladék hatására kiölti a fejét (ezt egyébként a borsókára gyakorolt erősebb nyomás révén is elérhetjük), és megtapad a bélfalon. Körülbelül három hónap leforgása alatt annyira kifejlődik, hogy testének végén levő ízei már leválnak. A székletben rendszerint 5-6 egymással összefüggő proglottisz található A fertőzöttséget gyakran nem fedezik fel és csupán a krónikus bélgyulladás vagy az epileptikus rohamok miatt hívott orvos állapítja meg

az okát. Az ember belében élő kifejlett galandféreg inkább kellemetlen, mintsem veszélyes. Annál súlyosabb károsodást okozhatnak az ember szervezetébe telepedett borsókák. Ha véletlenül az agyba kerülnek, nagyra növekednek, és gyakran az agy létfontosságú részeit elpusztítva halált okoznak. Az ember rend szerint frissen trágyázott földön termelt és kellőképp meg nem mosott, ill főzött saláták, és zöldségek révén fertőződhet borsókákkal A piszkos kéz is forrása lehet a fertőzésnek. A tisztátalan kézzel fogdosott evőeszköz, vagy ami a gyerekeknél meglehetősen gyakori - az ujjak szájba vétele tehát nem is olyan veszélytelen dolog, mint azt hihetnénk. Nagyfokú tisztátalanság esetében előfordulhat, hogy a kifejlett galandféreggel fertőzött egyén a proglottiszokból kiszabaduló petéket lenyeli, melyekből vékonybelében előbújnak a horgaslárvák. Ilyen esetben tehát ugyanolyan szervezetben lehetnek borsókák,

valamint kifejlett galandféreg. Szerencsére napjainkban már meglehetősen ritka a horgasfejű galandféreg. Azokban az országokban ahol rendszeresen ellenőrzik a húsokat, és betartják az óvatossági rendszabályokat, gyakorlatilag már teljesen kiirtották. A mohamedánok, ill a vallási szabályokat betartó zsidók által lakott területeken sincs galandféreg, mert ezek a vallások tiltják a disznóhús fogyasztását. A vallási tilalom egyébként részben a galandféreggel való fertőzés megelőzése érdekében jött létre. Az elmondottak ellenére, Földünk mintegy 2,5 millió lakája tekinthető galandféreggel fertőzöttnek. A fertőzés természetesen főként azokat az országokat sújtja, ahol a lakosság rossz egészségügyi viszonyok között él, mint például Indiában, Közép- és Dél-Amerikában, ahol a lakosság mintegy 8 %-a fertőzött 4 Taenia saginata (Simafejű galandféreg) A simafejű galandféreg jóval gyakoribb, mint az előbb

említett faj. Az általa fertőzött emberek száma hozzávetőleg 40 millióra tehető. Gyakoriságának oka abban rejlik, hogy borsókái igen kicsinyek, és így a húsvizsgálatnál nem ötlenek szembe. Ezek a borsókák a marhahúsban fordulnak elő. A simafejű galandféreg fején - akárcsak a horgasfejűén - négy nagy tapadókorongot találunk, a fej csúcsán viszont nincs horogkoszorú. Hasonlít a horgasfejű galandféregre, de annál lényegesen hosszabb. Elérheti a 10, sőt, olykor a 25 m hosszúságot is, és ennek megfelelően kétszer olyan széles lehet, mint a horgasfejű rokona. Az ízek száma 2000 is lehet. A horgasfejű galandféregével ellentétben az érett ízekben levő méhnek 20-30 el nem ágazó oldalnyúlványa lehet. Az ízek többnyire egyesével találhatók az ürülékben, és nagyobb mozgékonyságukkal maguktól is elhagyhatják a végbelet, és a fertőzött egyén alsóneműjébe jutnak. Havonta mintegy 300--400 íz válik le, ebből könnyen

kiszámítható, hogy egyetlen élősködő évente legkevesebb 500 millió petét termel. Fejlődésmenete hasonlít a horgasfejű galandféregéhez, azonban Cysticercus bovis néven ismert borsókái kizárólag szarvasmarhákban élnek, és főként a rágóizomzatban, a garatban, a nyelvben és a rekeszizomban találhatók, a belső szervekben nagyon ritkák. Borsókái gyakorlatilag nem fordulnak elő az emberben, ezért nincsen egészségügyi jelentőségük. A borjakban előforduló nagyobb arányú fertőzöttség súlyos következményekkel járhat. Belső vérzéseket okoz, és az állatok elhullásával végződhet A kifejlett élősködőn horgasfejű galandférgességhez hasonló tüneteket okoz. Ezért tartózkodjunk a gyanús eredetű marhahús fogyasztásától. Echinococcus granolosus (Törpe galadféreg, Háromízű galandféreg) A kutya emberre is rendkívül veszedelmes galandféreg-élősködője a három ízű galandféreg szerencsére egyre ritkábban bukkan

fel. Csupán fejből és hozzá csatlakozó három fő ízből áll (sós, savanyú, és édes ☺). A középső ízben van a teljesen érett hímnős ivarszerv, az utolsó ízben pedig a petékkel telt anyaméhet találjuk. A feje négy tapadókorongot visel, a kissé kiemelkedő rosztellumon pedig 30-50 horogból álló koszorú van. A rövidebb és a hosszabb horgok ezen a fajon is váltakozva állnak. Az élősködő gazdája a kutya, valamint számos más kutyaféle ragadozó. Rendszerint Háromizű galandféreg tömegesen találhatók a bélben, de ennek ellenére nem okoznak súlyosabb tüneteket. Itt is inkább a borsókák jelentenek veszedelmet az emberre és a háziállatokra. A petéből kikelő horgaslárvák (oncosphaera) ideális esetben (legalább is számukra) a bélbe jutnak, onnan a vérárammal a köztesgazda bármely szervébe behatolhatnak. Hónapok vagy évek alatt ökölnél is nagyobb, olykor gyermekfej nagyságú hólyaggá lesznek. A hólyagban lárvakori

szaporodás zajlik le. Hólyagjában a fal kicsiny, 0,5 mm átmérőjű költőtokocskákat hoz létre, amelyek rövid nyélen függenek. Mindegyik tokocska 10-20 visszatürődött galandféreg-fejecskét tartalmaz. Ezek részben a tok falán ülnek, részben szabadon fekszenek a tokban. Az Echinococcus-hólyagok (rivókatömlő) ivartalan szaporodása azonban nemcsak a költőhólyagocskák képzéséből áll. Igen gyakran előfordul, hogy a folyadékkal telt hólyagban levő fej újabb kis hólyagokat fejleszt, ezekben pedig szintén kis galandféreg-fejek találhatók. Így a Háromízű galandféreg egyetlen petéjéből sok ezer fertőzőképes galandféreg-fej keletkezhet. Ez különösen fontos a faj fennmaradása szempontjából, ugyanis meglehetősen kevés petét termel, és ezeknek is csak kis része talál megfelelő köztesgazdára. Az Echinococcus-hólyag egyaránt veszedelmes emberre és állatra, mert növekedése során elnyomja a környező szöveteket, amelyek

végül szét is esnek. A tünetek a hólyag elhelyezkedésétől függően különbözők lehetnek. Így pl, ha a hólyag a májban képződik - ami 5 egyébként a leggyakoribb - súlyos sárgaság következik be. Az Echinococcus-hólyag tartalma annyira mérgező, hogy ha valamilyen oknál fogva felfakad, a fertőzött egyén el is pusztulhat. A rivókatömlők különböző belső szervekben, főként a tüdőben ill. a májban élnek Juhokban, egyéb patásokban, rágcsálókban és ragadozókban, majmokban, sőt az emberben is előfordulhatnak. A háromízű galandféreg végleges gazdája, a kutya közvetítésével mindenhová eljutott, és főként azokon a tájakon gyakori, ahol nagyarányú juh- és szarvasmarha-tenyésztés folyik. Az élősködő szempontjából különösen kedvező, hogy fejlődése az egymás közelében élő háziállatokban játszódik le. A kutyákkal való foglalatosság után tehát gondosan kezet kell mosni, különben az ember is

fertőződhet. Különösen a kutyákkal oly szívesen játszadozó gyermekek. Classis: Monogenea Subclassis: Polyonchoinea Ordo:Dactylogyridea Dactylogyrus vasator (Pontymétely) 6 cm-es. Kisebb pontyok kopoltyúján élősködik, hőmérséklettől függően kétféle petéje van. Tavasz, nyár: A petékből kikelő lárvák gyorsan fejlődnek, rövid idő alatt sok nemzedékük jön létre. Az egyedek élettartama rövid Mindössze két hét, de hirtelen és nagy tömegben jelennek meg, és sokszor az egész tó pontyállománya áldozatul esik. Ősz: tartós petéket hoznak létre, amelyek a telet az iszapban heverve vészelik át, és a következő év tavaszán kelnek ki. A gazdaállat pusztulása akkor következik be, amikor annyira sok métely telepszik meg rajta hogy a ponty már nem képes mozgatni a kopoltyúfedőjét. Subclassis: Oligonchoinea Ordo: Mazocraeidae Diplozoon paradoxum (Ikerféreg) A latin név jelentése kettős állat. Ez arra utal, hogy a két ivarérett

állat (hím- nőstény) összenő egymással. 1 cm-es pontyfélék kopoltyúján élősködik, de előfordul más taxonokon is pl.: megfigyelték már Botos kölöntén is A lárvák csillósak, de nem úsznak szabadon, ugyanis az anyaállat a gazdára ragasztja a petét. Így a kikelő állat rögtön megtapadhat a hal kopoltyúján. A lárvák csak akkor fejlődhetnek tovább, ha összetapadnak egy ellenkező nemű féreggel Az egyik egyed ondóvezetéke összenő a másik egyed hüvelyével. Így pusztulásig tartó ivari kapcsolat jön létre Minden évben csupán 1-3 petét raknak le amelynek megtermékenyítését a másik fél biztosítja. Classis: Trematoda Ordo: Strigeatida Schistosoma haematobium (Vérmétely) A hímek 12- 15 mm-es. A nőstények 16- 20 mm-esek Észak- Afrikában és KisÁzsiában elterjedtek Ember veséjében, húgyhólyagjában, vénáiban élősködnek Már a régi 6 egyiptomiak is szenvedtek tőle, ie. 1090-1200 –ból származó múmiákban is

találtak vérmételyt. A Nílus menti lakosság 80%-a szenvedett vérvizelésben A peték nagyok, egyik végükön hegyes tüskeszerű nyúlványuk van. Ennek segítségével passzív úton a környező szövetek mozgása által hajtva törnek utat és így jutnak a húgyutakba vagy a húgyhólyagba. Így érthető hogy vérzéseket okoz. A különböző Schistosoma fajok egyébként jól elkülöníthetőek ezen nyúlványok alapján, ugyanis ezek mérete ill. elhelyezkedése fajra jellemző. A peték a vízbe jutnak, és itt csillós miracídium lárvává alakulnak Ezek Bulinus genusban tartozó csigák szervezetébe fejlődnek tovább. Itt zsák formájú sporocisztává alakulnak, amelyek leány sporocisztákat hoznak létre. Összességében több ezer sporocisztát képeznek. A cerkáriák elhagyják a köztes gazdát, és villás farkuk segítségével a víz felszínén úszkálnak. Ha az ember bőrével, illetve nyálkahártyájával érintkezve azonnal befúrják magukat.

Fertőzés esetén az alábbi tünetek jelentkeznek: véres hasmenés, lesoványodás, vérszegénység. A Schistosoma mansoni eredetileg afrikai elterjedésű volt, de néger rabszolgákkal együtt behurcolták Dél- Amerikába. Az előző fajjal szemben közti gazdája Biomphalaria fajok. Schistosoma japonicum Távol- keleten okozza a katayama betegséget. A Köztes gazdája Oncomelania fajok. Ordo: Echinostomatida Fasciola hepatica (Májmétely) A végleges gazda elsősorban juh, szarvasmarha, sertés, de emberben is előfordulhat. 3 cm hosszú. Petéit az epeutakban rakja le, ami azután a bélbe kerül, és az ürülékkel távozik Vízbe kerülve néhány hét alatt szabadon úszó csillós lárvává alakulnak, amelyek aztán a törpe iszapcsiga (Galba truncatula) folytatják tovább fejlődésüket. Az iszapcsigában a tüdőüreg tájékára vándorolnak, és sporpcystává alakulnak. Két- négy hét alatt számos redia fejlődik. Ezek szétrepesztve a sporocysta falát

bevándorolnak a csiga középbél mirigyébe. 15- 20 mm-es rediák farkos cerkáriákat képeznek Jó körülmények között újabb rediákat képeznek, és ezek utódai lesznek a farkos cerkáriák. Ilyen módon megnövekszik a fertőző képes lárvák száma és ezzel együtt a valószínűsége is annak, hogy néhányan megfelelő végleges gazdára találnak. Az érett cerkáriák elhagyják a közti gazdát, és a vízbe szabadon úsznak. Később a part közelében valamilyen vízi növényen megtelepednek, elveszítik farkukat és betokozódnak. Ha a gazdaállatnak alkalmas egyed megeszi a növényt, annak belében kibújnak a metacerkáriának nevezett lárvák. Átfúrják magukat a bél falán és a testüregen át, bevándorolnak a májba, és ott befurakodnak az epeutakba. Ennek hatására az epeutak falai begyulladnak. A máj szövetei a nyomás hatására, megduzzadnak és szétesnek Vérszegénységet, erős fogyást súlyos esetben halált okozhat. A mételyek több

évig is élhetnek. A végleges gazda elsősorban juh, szarvasmarha, sertés, de emberben is előfordulhat. Ordo: Plagiorchiida Dicrocoelium dendriticum (Lándzsás métely) 8- 10 mm-es. Alakja miatt nevezik lándzsás mételynek Növényevők, mindenevők epeútjaiban élősködik. Főleg juhok, kecskék, disznók szarvasokban fordul elő, de kutyákban, macskákban, de még az emberben is előfordulhat. A gazdaállat ürülékével kerülnek a szabadba a peték. Az előző fajjal ellentétben ezeknek nem kell vízbe kerülniük, mert a miarcidium lárvák addig nyugalomba vannak, amíg valamilyen Zebrina, vagy Helicella genusba tartozó csiga táplálékként el nem fogyasztja őket. A csigák belében kibújnak a 7 miracidiumok és bevándorolnak a középbéli mirigybe. Itt erősen elágazó sporocystákat képeznek, amelyek újabb sporocisztákat képeznek. (nincs redia stádium!) A cerkáriák nem kerülnek vízbe. A közti gazdaként szereplő csigák légző üregébe

vándorolnak és ott betokozódnak, sőt a csiga is beburkolja őket nyálkával. Több százas csomókban ürülnek ki A cerkáriákat ezután valamelyik Formica fajnak kell felvennie, ahhoz hogy továbbfejlődhessenek. A hangyában a garat alatti ganglionba vándorolnak, és itt alakulnak át fertőzőképes lárvává. A lárva hatására megváltozik a hangya viselkedése, hűvösebb esti és hajnali időben felmásznak a növények csúcsi részére ekkor rágójuk görcsbe, rándul és nem képes elhagyni a növényt. Az állatok pedig ezzel együtt fogyasztják el Phylum: Nemertinea Classis:Anopla Lineus longissimus (Óriási zsinórféreg) Akár 30m-esre is megnőhet de, testének vastagsága nem haladja meg az 1cm-ert! Az Atlanti-óceán európai partjainál kövek alatt összetekeredve találhatunk rá. Főként éjjel dagály idején hagyja el rejtekhelyét és indul vadászni. Classis:Enopla Prostoma graecense (Gráci zsinórféreg) 1-2 cm-es pirosas színű. Főként az

aljzaton kövek vagy növények között tartózkodik Gyűrűsférgekkkel és kisebb állatokkal táplálkozik. Hímnős Európában és Észak-Amerika Keleti részén honos. Nálunk a Balaton sekély vizű partszegélyén és a Tiszában kövek alatt fordul elő, de nagyon ritka. Phylum Nematoda Classis: Adenophorea Ordo: Trichocephalida Trichinella spiralis (Trichinella) A kifejlett férgek a legkülönbözőbb melegvérű állatok belében élősködnek, főként patkányokban, sertésekben és egy sor húsevő állatban. A kifejlett férgek (bél trichinák) a bélben tartózkodásuk másnapján már párosodnak. A hímek (1,5 mm) ezután elpusztulnak A nőstények (3-4 mm) behatolnak a bél nyálkahártyájába és kb. 1500 kis lárvát, hoznak létre A trichináknál nagyon fontos megjegyezni, hogy a lárvák nem hagyják el a gazda szervezetét! Befúrják magukat a bélfal véredényeibe, és a vérárammal elszállítatják magukat a harántcsíkolt izmokba. Főként az

erősen igénybevett izmokat kedvelik, mint pl: a rágóizom vagy a rekeszizom ezeknek ugyanis magasabb az o2 ellátottsága, ami kedvező a lárvák számára. Táplálkozásuk során elpusztítják az izmokat, és erős fájdalmat okoznak Az izomtrichinák bizonyos méret elérése után betokozódnak. A citrom alakú tokokra kb fél év múlva a gazdaszervezetből mész rakódik ki ez azonban nem károsítja az izomtrichinákat. A fiatal trichinák mindaddig nem tudnak továbbfejlődni, amíg be nem kerülnek egy húsevő tápcsatornájába. Az emésztőnedvek feloldják a tok falát A kiszabadult férgek behatolnak a 8 bél nyálkahártyájába és 2-4 nap alatt ivaréretté fejlődnek. Ezután visszatérnek a bélbe, ahol megtörténik a párzás. Az ember csak akkor fertőződhet ha izomtrichinát tartalmazó húst fogyaszt. Elsősorban sertéshússal. A sertésről köztudomású hogy mindenevő leggyakrabban trichinás patkányok elfogyasztásával fertőződik. Másik

gyakori eset a vadállatok húsának fogyasztásával történő fertőződés. A trichinellával való fertőződés akár halálos kimenetelű is lehet. Az izomtrichinák alapos főzéssel ill sütéssel elpusztíthatók, de a pácolás vagy fagyasztás önmagában nem elegendő. -15 -18 C° több mint 10 napig képesek elviselni Világszerte elterjedt, de Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában csak szórványosan fordul elő emberekben. Classis: Secernentea Ordo: Rhabditida Turbatrix aceti (Ecetféreg) 2,5mm hosszú. Szabadon élő fonálféreg, amely baktériumokkal táplálkozik Ordo: Strongylida Ancylostoma duodenale (Közönséges bányaféreg) A Nercator americanus-al (Amerikai bányaféreg) kézen fogva okozzák azt a tünet együttest, amit horgasféreg-megbetegedésnek vagy bányakórnak neveznek. 8-13 mm hosszú élő állapotban vöröses fehér színű. Szájürege erős benne 4 horog formájú fogat találunk Ezek segítségével hasítják fel a

vékonybél nyálkahártyáját. Ha véredényt találnak, szétroncsolják annak falát, és az abból kifolyó vérrel táplálkoznak. A fejükön lévő horgok tövénél nagy mirigyek találhatóak, amelyek véralvadás gátló anyagot termelnek. Így a seb még akkor is vérzik, amikor a féreg már nincs ott. Egyetlen féreg naponta kb 0,4 cm3 vérveszteséget okoz Egyetlen emberben gyakran 500-1000 féreg található így 200-400 cm3 veszteséget okoznak, ami már jelentékeny mennyiség. A betegség súlyosabb vérszegénységgel és legyengüléssel jár. A nőstény a bélben rakja le a petéit. A bélsárral együtt ürülnek A továbbfejlődéshez nedves közegre van szükség, ha ez rendelkezésre áll, akkor a petékből előbb rhabditiform majd ezekből továbbfejlődve filariform lárvák fejlődnek. A lárvák igen mozgékonyak különböző tárgyakra kapaszkodnak fel pl.: füvek csúcsán olykor tömegesen láthatók Ha érintkeznek az ember bőrével, azonnal

befúrják magukat, majd a vérárammal a tüdőbe szállítatják magukat. A kapillárisokon kibújva befurakodnak a légutakba innen, pedig a szájba vándorolnak. A fertőzött egyén lenyeli őket Így eljutnak a vékonybélbe ahol ivarérett féreggé válnak. Európában Ázsiában Afrikában honos meleg és magas páratartalom szükséges fejlődéséhez Ordo:Ascaridida Ascaris lumbricoides (Orsógiliszta) Ez a faj az ember vékonybelében élősködik. Testvérfajától az Ascaris suum-tól morfológiailag nem lehet elkülöníteni. Ez utóbbi sertésben élősködik A nőstény féreg 40 cm hosszú a hím pedig 20 cm-es. Élő állapotban vörösessárga színű A nőstények naponta akár 200000 petét is rakhatnak. Ezek a bélsárral ürülnek A szabadban a környezeti viszonyoktól függően 18 nap és néhány hét között válnak fertőzőképessé. A fertőzőképes lárvák mindaddig nem hagyják el a peteburkot, amíg be nem kerülnek a gazda szervezetébe. A

patkóbélben 9 bújnak ki a lárvák, behatolnak a bél falába, és a vérárammal a tüdőbe jutnak itt 5-6 szorusokra növekednek majd a szájnyílásba jutva visszakerülnek a bélbe ahol ivaréretté válnak és szaporodnak. Súlyosabb fertőzés esetén a férgek nem csak a bélben élősködnek, behatolnak az epeutakba, a hasnyálmirigybe, a vakbél féregnyúlványába, szájba, orrüregbe, sőt a légcsőbe is. Általában hastáji fájdalmat, hányást, hasmenést, a bélben összetekeredett férgek pedig székrekedést okoznak. Az orsógiliszták anyagcseretermékei mérgezően hatnak a gazdaszervezetre görcsös rohamokat, szemkáprázást, szédülést izomfájdalmat okozhat. Így nem csoda hogy a fertőzött egyén rosszkedvű lehangoltságot. A nem ivarérett példányok tüdőben való tartózkodásuk alatt tüdőgyulladást okozhatnak. Az ember a peték elfogyasztásával fertőződhet ajánlott mindennemű növényi táplálék alapos mosása. A

főzeléknövények ill gyümölcsök legbiztosabban úgy tehetőek Ascaris mentessé, ha rövid ideig forró vízbe tartjuk. Ordo: Spirurida Dracunculus medinensis (Medinai féreg) Gazdája főként az ember de számos más állatban is előfordul: kutya macska róka szarvasmarha mosómedve majmok. Elő- és Közép-Ázsia Afrika és Dél-Amerika trópusi vidékein fordul elő. A nőstény 50-80 cm a hím mindössze 4 cm-es Párosodás után a nőstény a bőr alatti kötőszövetekbe húzódik, itt fájdalmas kelevényeket, fekélyeket okoz ebbe bágyazódik a féreg elülső vége. A kelvény vízzel érintkezve felpattan, és a nőstény a vízbe bocsátja a lárváit, majd visszahúzódik. Ez addig ismétlődik, amíg minden lárvát ki nem bocsát a vízbe, ezután elpusztul. A lárvák akkor tudnak továbbfejlődni, ha elfogyasztja őket a köztigazda: evezőlábú rák (Copepoda) pl.: Cyclops sp bevándorolnak a rákocska testüregébe és kétszeri vedlés után fertőzésre

alkalmas állapotba kerülnek. Mivel ezek a rákok igen aprók ezért a vízzel együtt könnyen lenyelheti őket az ember. A bélben kiszabadulnak a rákból és átfúrják magukat a bél falán majd kb. egy évig, vándorolnak a kötőszövetben, amíg végül párosodás után megjelenik a nőstény a bőr alatt. Többnyire olyan testrészeken jelenik meg, amelyek gyakran érintkeznek vízzel. A fekélyek nem csak kellemetlenek könnyen el is fertőződhetnek, vérmérgezés jöhet létre. Az ókorban egyik végén behasított pálcikára tekerve húzták ki a fírget Ezt az eljárást használják mai napig a bennszülöttek. Az eljárás igen hosszadalmas, mert naponta csak kis darabot lehet kihúzni a sebből, különben elszakad a féreg teste. Egyesek szerint a gyógyszertárak jelképe a pálcikára tekeredett medinai féreg. Loa loa (Szemféreg) A nőstény 7-cm-es Szerencsére csak Afrika egyenlítői esőerdőiben él köztesgazdái Chrysops genusból (Diptera) kerülnek

ki C. silacea és C dimidiata (a nálunk élő Chrysopsokat pőcsikeknek hívjuk közismertek fájdalmas csípésükről) A nőstény 40- 70 mm hosszú a hím 30-40 mm. A nőstények igen apró úgynevezett microfiliare lárvákat ürítenek A lárváknak napszakos aktivitása van: nappal tartózkodnak a bőr alatti hajszálerekben, igazodva a köztigazda aktivitásához. A Chrysops a vérrel együtt veszi fel a férgeket, itt a tor izomzatába vándorolnak és fejlődnek tovább 1 stádiumú lárvává majd 2. és 3 stádiumú lárvává. Ekkor már fertőzőképes és elvándorol a Chrysops szúró-szívó szájszervéhez, így kerül a végleges gazdába. Gyakran fészkeli be magát a szem kötőhártyájába vagy szaruhártyába és ilyenkor összetekeredve fehér fonálként látható. Hosszú utat tesz meg a bőr alatt, mire eljut a szembe. Gyakran csoportosan vándorolnak ezért vándorfiláriának is nevezik. A bőr alatt fájdalmas daganatok keletkeznek: Calabar- vagy Kamerum

daganatok 10 Wuchereria bancrofti (Nyirokféreg) Szubtrópusi és trópusi területeken honos az elefántiázisnak nevezett betegség okozója. A végtagok és a medence nyirokcsomóiban és nyirokereiben élősködnek kifejlett állapotban. A nőstény 10 cm hosszú, míg a hím 4 cm-es. Többedmagukkal eltömítik a nyirokereket ezáltal a nyirok pangását okozzák, és kialakítják az elefántiázis jellegzetes tüneteit. A nőstény által lerakott lárvák a véráramba kerülnek. Továbbfejlődésükhöz az szükséges hogy bekerüljenek a köztigazdába ami külömböző szúnyogfajokat jelent : Culex (C. annulirostris, C bitaeniorhynchus, C quinquefasciatus, and C pipiens); Anopheles (A. arabinensis, A bancroftii, A farauti, A funestus, A gambiae, A koliensis, A melas, A merus, A. punctulatus and A wellcomei); Aedes (A aegypti, A aquasalis, A bellator, A cooki, A. darlingi, A kochi, A polynesiensis, A pseudoscutellaris, A rotumae, A scapularis, and A. vigilax); Mansonia

(M pseudotitillans, M uniformis); Coquillettidia (C juxtamansonia). A szúnyogba vérszívás közbe kerülnek be a lárvák A lárváknak napszakos aktivitása figyelhető meg éjszaka tartózkodnak a bőr alatti erek közelében. Nappal a tüdőben vagy a verőerekben fordulnak elő. A szúnyogban a lárvák a tor izomzatában fejlődnek fertőzőképes lárvává, majd a szívóka közelében gyülekeznek, és vérszívás alkalmával kerülnek a végleges gazdába a nyirokerekben egy-két év alatt válnak ivaréretté. Phylum: Rotatoria Classis: Bdelloidea Rotatoria rotatoria (Közönséges kerekesféreg) 0,3-1,1 mm. Kisebb nagyobb állóvizek növényzetén, mohapárnákban igen gyakori Ragadozó. A fejen található a kerekesférgekre jellemző kerékszerv a rota Ez a faj a kerékszervét helyváltoztató mozgásra használja. Csak nőstényeik vannak szűznemzéssel szaporodnak. Nyugalmi (anabiotikus) állapotában porszemmé zsugorodik Ebben az állapotban életfolyamataik

nagyon lecsökkennek, így akár évekig is képesek ebben az állapotban életben maradni. A kiszáradó élőhelyekhez így alkalmazkodtak Ha vízbe jut hamarosan újra aktív lesz. Philodina roseola (Rózsaszínű kerekesféreg) 220-250 µm. Hasonló életmódú mint az előző faj de talajban is él Classis: Monogonata Keratella cochlearis (Kehelyférgecske) 100-150 µm. Kisebb-nagyobb állóvizekben a lebegő életközösség gyakori tagja Páncélja borospalack alakú. Hosszú tüskéje a palack nyakának felel meg ennek a lebegtetésben van szerepe. A hímek igen rövid életűek testfelépítésük erősen csökevényesedett A testüreget gyakorlatilag egyetlen nagyméretű here tölti ki. Szaporodása heterogonia. A megtermékenyített vastag héjú téli petékből kizárólag nőstények kelnek ki Ezek szűznemzéssel szaporodnak vékony héjú nyári petéket termelve mindaddig, amíg vm.en környezeti hatásra a nőstények el nem kezdenek nagyobb számú kisebb petéket

termelni amelyekből már olyan nőstények kelnek ki amelyek megtermékenyülhetnek. Ha mégsem termékenyülnek meg abban az esetben a csak hímek fognak kikelni a petéből. A hímek megtermékenyítik a nőstényeket és így keletkezi a tartós vastag falú téli pete. A párosodás 11 során a hímek a csőszerű párzószervüket a nőstények kloakájába helyezik, vagy nemritkán egyszerűen a testfalon keresztül a nősténybe döfik, és ivarsejtjeiket a testüregbe bocsátják. Phylum: Nematomorpha Gordius aquaticus (Viziborjú, Közönséges húrféreg) 20-30 cm hosszú. A hímek hátulsó részén két lebeny van A test elülső vége világosabb mindkét nem esetében. Lárvái Dytiscidae családba tartozó bogarak élősködői leggyakrabban a Dytiscus marginalis (Sárgaszegélyű csíkbogár). Kifejlett állapotban nem táplálkoznak. Phylum: Annelida Classis: Polychaeta Familia: Eunicidae Palolo viridis (Ehető paloló) Szamoa és Fidzsi szigetek körüli

tengerben fordul elő. A szamoaiak mbalolonak hívják. Kb 40 cm-es élénkzöld színű állat Saját maga ásott kanyargós járatokban él Az ivarérett állatok minden évben, októberben vagy novemberben levetik a petével vagy spermiumokkal telt hátulsó végüket, amit epitok-nak nevezünk. Az epitok levetésének pontos időpontját a holdciklus határozza meg az utolsó holdnegyed előtti napon, következik be és csak néhány napig tart. Ilyenkor a bennszülöttek összeszedik az epitokokat és nyersen vagy párolva fogyasztják. Állítólag az európai ember ízlésének is megfelelő Classis: Clitellata Subclassis:Olygochaeta Ordo: Tubificida Tubifex tubifex (Csővájó féreg) Álló és folyóvizek iszapjában és parti homokjában, és lakócsövéből amely nyálkából és iszapból készít csak örökké himbálózó hátulsó testvége áll ki így biztosítja a megfelelő o2 ellátást. Ivarérett állatok egész évben találhatók Egész Európában valamint

Dél-Ázsiában, Észak-Amerikában, és Új-Zélandról ismert. Nálunk mindenütt közönséges Az akvaristák kedvelt haltápláléka. Ordo:Lumbricina A földigiliszták talajban élő szervezetek. Kétféle járatot készítenek Az egyik tipus keresztül kasul húzódik a talaj humuszban gazdag felsőbb rétegeiben, míg a másik viszont merőlegesen lefelé halad és sokszor szinte a talajvíz szintjéig hatol. A hosszanti járatokban vészelik át a kedvezőtlen időszakokat. A giliszták igen hasznosak a talaj szempontjából: 12 - A felszíni járatok lazítják, morzsalékossá teszik a talajt - Tevékenységük során keverik a talaj szerves és ásványi alkotórészeit - A durva szemcséjű talajt a gyomra finomra őrli, ezzel javítja a talaj víztartó képességét - Bél-, és Gyomornedvei az elfogyasztott talaj szerves anyag tartalmát a neutralizáció és a humuszosodás irányába mozdítják el - Egyes baktériumok számára elsőrendű táplálék a

giliszták ürüléke. - Haláluk után tetemük nitrogénnel dúsítja a talajt Egyes fajok a földfelszínen lévő leveleket a járataikba húzzák majd gyálkával vonja be ami hamarosan rohadni kezd a nyálkán megtelepedő baktériumoknak köszönhetően, és végül a giliszta csak a levél ereket hagyja meg. Az állatok hímnősek a megtermékenyítés kölcsönös. A nyereg nyálkát termel, amely a levegőn hamarosan megkeményedik. Ezt az állat lehúzza magáról, és amikor a női ivarnyíláshoz ér belepréseli a petéit. A kokon továbbra is halad tovább az állat testén Amikor elér az ondótartályok kivezető nyílásához, akkor kiáramlanak a párosodáskor elraktározott peték. Amikor a giliszta teljesen kihúzza magát a kokonból az tökéletesen zárttá válik azáltal hogy a két vége összezsugorodik. Lumbricus terrestris (Földi giliszta) 9-30 cm hosszú kozmopolita faj. Nálunk csak emberi települések környékén fordul elő. Lumbricus polyphemus

(Erdei giliszta) 15-50 cm hosszú. Leginkább a barna erdőtalajt kedveli Lumbricus rubellus (Vöröslő giliszta) 5-15 cm hosszú Szántóföldi réti és erdei talajokban. Eisenia lucens (Világító giliszta) 7-10 cm hosszú. Hegyvidéki faj korhadó farönkökben található Ha megnyomkodjuk a kibocsátott folyadék biolumineszcencia révén világít. Hazánkban az Északi-Középhegység magasabb területein fordul elő. Subclassis: Hirudinea Ordo: Rhynchobdellida Piscicola geometra (Halpióca) 1-5 cm hosszú. Európában és Észak-Amerikában elterjedt faj, amely az alacsonyabb sótartalmú vizeket is képes elviselni ezért folyamok torkolatainak félsós vizeiből is előkerült már. Egyébként nagyon sokféle víztípusban előfordul Amikor éhes megtapad a vízinövényeken, és testével mereven kinyújtózik. Ilyen testhelyzetben várakozik mindaddig, amíg nem érzékel egy közelben lévő halat az árnyékáról vagy az általa keltett vízmozgásról. Ilyenkor

imbolygó mozgást kezd el végezni. Ha ilyenkor a szívókorongja halhoz ér azonnal rátapad és ezzel egyidejűleg a tapadókorongja elengedi a vízinövényt. A pióca hamarosan elkezdi szívni a gazdaállat vérét. A szívás akár több napon át is tarthat 48 óra leforgása alatt kb. 150 cm3 vért szívhat ki Előfordulhat, az hogy egyetlen halon akár 50 pióca is megtelepszik és ilyenkor a szerencsétlen halból gyakorlatilag az összes vért kiszívják ami természetesen az egyed halálához vezet. Az előbb említett eset akkor szokott előfordulni, amikor lehalászás előtt leengedik a halastó vizét és ilyenkor a sekély vízben összezsúfolódnak a halak és a piócák. A Halpiócák nagyon sokféle halat megtámadnak, különösen azok 13 szenvednek tőle amelyek vízinövények között lesnek a zsákmányukra pl.:harcsa vagy csuka vagy előszeretettel úszkálnak a nádasok körül minta a compó vagy a sügér. A fiatal halakra szívesen támadnak ezért

fiaztatótavakban komoly problémát jelenthetnek. Párosodás után az egyedek 50-90 kokont raknak le kövekre, vízinövényekre vagy más víz alatti tárgyakra. Minden kokonban csupán ez pete van. Ezek kb egy hónap múlva kelnek ki A kikelő kis pióca 6 mm-es. Néhány nappal az utolsó kokon lerakása után az egyedek újra párosodhatnak, így rövid idő alatt több nemzedéket hozhatnak létre. Ordo: Gnathobdellida Hirudo medicinalis (Orvosi Pióca) A kifejlett példányok hossza meghaladja a 20 cm-ert. Mintázata igen változatos régebben több mint 60 változatát tartották nyilván. A dús növényzetű állóvizeket kedveli Eredetileg Közép- Dél- Európában a volt Szovjetunió nyugati területein, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Iránban Észak-Afrikában is honos. Az ember meghonosította ÉszakAmerikában is A kifejlett piócák a vízhez inni járó emlősök vérével táplálkoznak A vízfenéken vagy a vízinövények között tartózkodnak, és a

gazdaállatok által keltett vízmozgás riasztja fel őket. Ilyenkor hullámzó mozgással a gazdaállathoz úsznak, és a hátsó testvégükön lévő tapadókoronggal megtapadnak. Ezután elülső testvégüket rányomják a bőrre 3 db állkapcsuk egymással 120°-os szöget zárnak be mindegyiken 100 apró fogacska van, ezek segítségével sértik fel a bőrt. Ezután elkezdik kiszivattyúzni a vért A szívóerő jelentős 1 cm3 felületű vízoszlopot 10 cm magasra képes felemelni. A pióca véralvadásgátló anyagot (hirudin) fecskendez a sebbe, emiatt a seb még órákon keresztül vérzik. A piócák testsúlyuk ötszörösét néha tízszeresét képesek felszívni. Ha teleszívják magukat 5-18 hónapig kibírják táplálék nélkül. Hidegvérű állatok vérét sem vetik meg, sőt a fiatal piócák elsősorban békavérrel táplálkoznak, azonban az ivarérettséghez legalább egyszer melegvérű állat vérét kell szívnia. A piócák hímnősek a

megtermékenyítés kölcsönös. A szaporodási időszak májusban és júniusban van. Párosodáskor a vízben ritkábban a part menti talajmélyedésekbe tartózkodnak és ivartájékukkan egymással szemben fekszenek. Mintegy 18 órán keresztül mozdulatlanul így maradnak. Kb két hónap múlva a parti övezetben közvetlenül a vízszint fölött járatokat ásnak és ezekbe rakják le kokonjaikat amelynek képzésében az oligochaeta-k hoz hasonlóan a nyeregnek van fontos szerepe. A következő tavasszal amint az idő felmelegszik az 1 cm-es piócák elhagyják a kokont és békákra ill. ebihalakra tapadnak Haemopis sanguisuga (Lópióca) Akár 10 cm-esre is megnövő faj, amely egész Európában elterjedt. Iszapos medrű állóvizekben és lassú folyású patakokban fordul elő. Az előző fajtól könnyen elkülöníthető mert ennek háta egyszínű. Ez a faj NEM VÉRSZÍVÓ Alig fogazott állkapcsával, ha akarná, se tudná átvágni a gerincesek bőrét. Nagyon

falánk ragadozó szinte minden vízi állatot megtámad, amit le tud gyűrni. Zsákmányát egészben nyeli le Kokonjait az orvosi piócához hasonlóan a partmenti nedves talajba készített járatokban helyezi el. 14