Biológia | Ízeltlábúak » Strepsiptera, Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera fajlista

FAJLISTA (Strepsiptera, Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) Superphylum: Articulata (szelvényes állatok) Phylum: Arthropoda (ízeltlábúak) Subphylum: Hexapoda (hatlábúak) Classis: Insecta (rovarok) Subclassis: Dicondylea (kétbütykő rágójúak) Sectio: Pterygota (elsıdlegesen szárnyasak) Subsectio: Neoptera Superordo: Coleopteroidea (bogárszerőek) Ordo: Strepsiptera (legyezıszárnyúak) 1. Elenchus tenuicornis 2. Xenos vesparum (darázskedvelı legyezıszárnyú) Superordo: Neuropteroidea (recésszárnyú-formájúak) Ordo: Megaloptera (vízi recésszárnyúak) Familia: Sialidae (vízifátyolkák) 3. Sialis lutaria (vízi recésfátyolka) 4. Sialis fuliginosa (barna recésfátyolka) Ordo: Raphidioptera (tevenyakúak v. tevenyakú-fátyolkák) Familia: Raphidiidae (valódi tevenyakúak) 5. Raphidia notata (barna tevenyakú) 6. Raphidia major (óriás tevenyakú) Ordo: Neuroptera (igazi recésszárnyúak) Familia: Osmylidae (partifátyolkák) 7. Osmylus fulvicephalus

(felhısszárnyú partifátyolka) Familia: Sisyridae (szivacsfátyolkák) 8. Sisyra fuscata (füstös szivacsfátyolka) Familia: Mantispidae (fogólábú-fátyolkák) 9. Mantispa styriaca (fogólábú fátyolka) Familia: Hemerobiidae (barnafátyolkák) 10. Hemerobius humulinus (ligeti barnafátyolka) 11. Drepanopteryx phalaenoides (sarlósszárnyú barnafátyolka) Familia: Chrysopidae (zöldfátyolkák) 12. Chrysopa perla (chrysops) (aranyszemő fátyolka) 13. Chrysoperla carnea (közönséges fátyolka) Familia: Myrmeleonidae (hangyalesık) 14. Myrmeleon formicarius (közönséges hangyalesı) Familia: Ascalaphidae (rablópillék) 15. Libelloides coccajus (Ascalaphus libelloides) (szitakötı-rablópille) 16. Libelloides (Ascalaphus) macaronius (közönséges rablópille) ordo STREPSIPTERA (sodortszárnyúak 1813 Kirby: az elnevezés a csökevényes elülsı szárnyakkal kapcsolatos; ezek a kis csonkok csavarodottaknak tőnnek a rovargyőjteményekben feltőzve, de ez csak a

kiszáradás eredménye, Lamarck 1816 Raphidiophora=legyezıszárnyúak, prioritás!) – legyezıszárnyúak rendje • • • valamennyien rovarparaziták – ismert legyezıszárnyú-gazdák: 1. Zygentoma (Lepismatidae), 2. Blattaria (Blattidae), 3 Mantodea (Mantidae), 4 Ensifera (Gryllidae, Gryllotalpidae, Tettigoniidae), 5. Caelifera (Tridactylidae), 6 Sterrnorrhyncha (Psyllidae), 7. Auchenorrhyncha (Cercopidae, Cicadellidae, Membracidae, Delphacidae, Dictyopharidae, Eurybrachidae, Ricaniidae, Flatidae, Fulgoridae, Issidae, Tettigometridae), 8. Heteroptera (Coreidae, Cydnidae, Lygaeidae, Pentatomidae, Scutelleridae), 9. Diptera (Tephritidae, Platysomatidae), 10. Hymenoptera (Formicidae, Vespidae, Sphecidae, Colletidae, Halictidae, Andrenidae) erıteljes ivari dimorfizmus: - ♂: ~ 0.5-6 mm ~ rágó szájszerv, de a kifejlett állat nem táplálkozik ~ többágú, nagy felülető csápok, rajtuk sőrőn szaglósejtek ~ az elülsı szárny csökevényes (billér – haltera:

sajátos érzékszervek, repülés közben élénken mozognak és megadják a szárnyak csapásának sajátos ütemét), ennek megfelelıen a középtor mérsékelten fejlett ~ a (redukált szárnyerezettel bíró) hátulsó szárny szokatlanul széles, az utótor megnagyobodott ~ a hímek a nıstényeket feromonok (Nasszonov-féle mirigyek termelik) és látásuk (kb. 50 ommatidiumból álló szemek, a vizuális információ feldolgozásában agylebenyeik kb. 75%-a vesz részt, más a képalkotás módja: X. peckii viszonylag nagy kitinlencséi mögött egyedi retina alakul ki, egyenként kb. 100 receptorból, egy-egy ommatidium a látótérnek valószínőleg nem egyedi pontjaiból, hanem nagyobb darabjaiból vesz mintát, ami növeli a látókapacitást) segítségével találják meg - ♀: ~ 0.5-26 mm ~ ivaréretten sem valódi imágók, hanem neoténiás alakok (belsı szerveik is erısen visszafejlıdtek, csupán gyengén fejlett trachearendszerük van meg, valamint a

leegyszerősödött idegrendszer, illetve a lüktetı szív, a tápcsatorna csökevényes, a petefészek és a petevezeték hiányos, a peték a potroh belsejében szórtan helyezkednek el, külsı ivarszerveik nincsenek, egyéb lárvakori bélyegeiket is jórészt megırzik) sajátos fejlıdés: a gazdaállat által látogatott virágokról a virágporral (ugrani is tudnak – akár a testhossz 50-szeresét is – a potrohvégen levı serték segítségével) együtt elszállítódnak a gazdaállat fészkébe, itt befurakszanak a fiatal lárvákba – vedlés (csápok, lábak, szemek elvesztése) – továbbfejlıdés a gazda testüregében (a potrohban mozognak a laza szövetek között, elöl nyitott belükbe szivogatják a gazda szövet- és testnedveit) – a gazdaállat kutikulájának közelébe kerülve L4-ek - kifurakszanak (az elızı két fejlıdési alak kutikulája mint pupárium megmarad), bebábozódnak és imágóvá alakulnak – Mengenillidae (párosodás: a hím

egyszerően beszúr) - a gazdaállatban maradó nıstények csak a feji véget tolják a külvilágba, a hímek szárnyas imágóként kerülnek ki a gazdaállatból. A nıstények ventrális • • • oldalának egy része elválik a pupáriumtól, ezen a helyen formálódik a költıcsatorna, amely a fejtor (fej+1. torszelvény) hátsó széle közelében egy hasítékkal nyílik, ezen keresztül éri el a hím párzószerve a nıstény potrohát. A nıstény elevenszülı. L1-ek (triangulinus lárva) a költıcsatornán át jutnak ki stylopizáció: legyezıszárnyúak általi parazitáltság (ált. nem jár a gazdaállat pusztulásával, de külsıleg is észlelhetı változások jelentkezhetnek a gazda testén: szırzethez, színezethez, szárnyerezethez, ivarmirigyekhez kapcsoltan – pl. terméketlenné válás a hártyásszárnyúaknál) kb. 560 faj – 40 Magyarországon családok: fosszilis – Mengeidae; recens – 1. Mengenillidae, 2 Corioxenidae, 3 Halictophagidae,

4. Callipharixenidae, 5 Bohartillidae, 6 Elenchidae, 7 Myrmecolacidae, 8. Stylopidae Elenchus tenuicornis: kabócákat parazitál Xenos vesparum – darázskedvelı legyezıszárnyú: Polistes fajokat (redısszárnyú darazsak) parazitál, Európában és Ázsiában fordul elı Superordo Neuropteroidea – lárvakori szünapomorf jellegek: • sajátos szerkezető szájszervek, melyek fı eleme egy pár szúró-szívó kampó (vagy tüske): a rágó és a hozzá alulról egy csatorna közrefogásával illeszkedı állkapocs együttesen képezi a nagy és hegyes szúró-szívó kampót, amelyen át az állat mérget és emésztınedveket juttat az áldozat testébe, majd kiszívja annak többé-kevésbé elıemésztett szöveteit • a közép- és utóbél határán a bélrendszer lárvakorban el van rekesztve (végbélnyílásuk azonban ilyenkor sem felesleges, uis. szövımirigyeik váladéka – amelybıl a lárva bábbá alakulás elıtt gubót készít – ezen át kerül a

szabadba), ürülékük a középbél végén felhalmozódik és az imágóvá alakulás után ürül (az erdei fátyolkák a szájnyíláson át ürítenek) • a Malphigi-edények szövımirigy funkciót is betöltenek • egyíző lábfejek, melyek idınként a lábszárral is összeolvadnak egyetlen tibiotarsust képezve ordo MEGALOPTERA – vízi recésszárnyúak rendje • • • • rágó típusú szájszerv két pár jól fejlett hártyás szárny, markáns erezettel, nagy felülető szárnyaikat nyugalmi helyzetben háztetıszerően tartják potrohuk felett, gyenge repülık, többnyire a vizek környékén tartózkodnak az ivarnyílást elhagyó petéket a ragasztómirigyeknek a levegın gyorsan megszilárduló váladéka rögzíti az aljzathoz, a váladék bevonat ugyanakkor megvédi a petéket a kiszáradástól és a káros átnedvesedéstıl, a lárva a peteburkot a fején levı főrészes petenyitóval szakítja fel vízi életmódhoz alkalmazkodott, ragadozó

(rovarlárvák, bolharákok, apró győrősférgek, kis puhatestőek) lárvák (az elsı hét potrohszelvényük oldalán páros, szırzettel borított, 3-5 ízbıl álló tracheakopoltyúk vannak, utolsó szelvényük is ilyen hosszú légzıszervben végzıdik), melyek állóvizekben, vizesárkokban és középhegységi patakok csendes lefolyású szakaszain élnek • • • • 1-3 évig fejlıdnek, majd április-május környékén elhagyják a vizet és a parton apró bölcsıt ásnak maguknak, ahol bebábozódnak az imágók – ha táplálkoznak – virágport és nektárt fogyasztanak, a hímek néhány napig, a nıstények 1-2 hétig élnek kb. 220 faj családok: 1. Corydalidae (óriás-recésszárnyúak), 2 Sialidae (vízifátyolkák) Sialis spp. Élıhely: patakok, tócsák, kis, tápanyagban gazdag tavak partján, mindig a víz közelében, rendszerint a parti növényeken mászkálnak, keveset repülnek, lárváik a vízben élnek Elterjedés: egész Európa

(kivéve délkeleten), keleten Szibériáig Szaporodás: a peterakás a víz fölötti növényi szárra történik, innen az esı mossa be a frissen kikelt lárvákat a vízbe. A kis lárvák a vízinövények között vadásznak, a nagyobbak az iszapba húzódnak vissza. A bábozódáshoz feljönnek, elhagyják a vizet, a parton 1-2 cm-rel a felszín alatt találhatóak. A teljes fejlıdés kb 2 évig tart Sialis lutaria – vízi recésfátyolka (iszapos talajban gyakori) Sialis fuliginosa – barna recésfátyolka (inkább a savanyú kémhatású vizeket kedveli) ordo RAPHIDIOPTERA – tevenyakúak v. tevenyakú-fátyolkák rendje • • • • • • • • • • rágó típusú szájszerv jellegzetesen megnyúlt elıtor, amelyet fölfelé hajlítva tartanak, ehhez derékszögben csatlakozik a lapos, hátul nyakszerően elkeskenyedı fejük a nıstényeknek hosszú, hajlékony tojócsövük van, amely segítségével kéregrepedésekbe, laza kéreg alá rakják petéiket

árnyékkedvelık, hővös, nyirkos helyek, erdık, ligetek, sőrő bozótok lakói fıleg a nappali órákban repülnek, de némely faj alkonyatkor is, és a mesterséges fényforrásokat is felkeresik lárváik (kisebb áldozataikat – levéltetvek, atkák, fiatal hernyók – maradéktalanul eltüntetik, a nagyobbakon lyukat rágnak és kieszik a lágy részeket, a kifejlett lárva 4-5 lószúnyogot is megeszik óránként) az imágóhoz hasonló alkatú, de szárnyatlan rovarok, elvált kéreg részek alatt vagy talajban élnek általában két évig fejlıdnek (a lárvák fák tövében, korhadó tuskók, laza kéreg alatt, régi szújáratokban vagy a kormos gyantamoly elhagyott gubacsaiban telelnek át) a lárvák és az imágók egyaránt ragadozók (levéltetvek), nagy növényvédelmi jelentıségőek kb. 180 faj (ebbıl egy él Dél-Amerikában – Chile) – 14 Magyarországon családok: 1. Raphidiidae (valódi tevenyakúak), 2 Inocelliidae (kurta tevenyakúak) Raphidia

notata – barna tevenyakú Élıhely: ritkás lombos-elegyes erdık, öreg tőlevelő erdık, erdıszegélyek és árnyékos tisztások Elterjedés: Európa, fıleg a középsı és északi részeken, kivéve az Ibériai-félszigetet, a délkeleti részeket és a Balkánt Szaporodás: a partner megtalálása látás és szaglás alapján történik, a petéket a nıstény résekbe, repedésekbe rakja, a kikelt lárvák az erdı talaján élnek, ahol a laza humuszban cincérlárvákat, petéket stb. fogyasztanak Az öreg lárvák a fák kis üregeiben telelnek át, amelynek többnyire beszövik a nyílását és ahol tavasszal bebábozódnak Raphidia major – óriás tevenyakú Élıhely: erdei tisztások, bozótosok Elterjedés: Észak-európai faj, hazánkban a Bakonyból, a Pilisbıl és a Mátrából került elı Szaporodás: öreg fák kérge alatt fejlıdı lárvája kétszeri áttelelés után március végén vagy április elején mozgékony bábbá alakul, az imágó

májustól augusztusig repül ordo NEUROPTERA (a név a dús szárnyerezetre utal: neuron – ideg; pteron – szárny. Linné alkalmazta elıször ezt a nevet 1758-ban) – igazi recésszárnyúak rendje • • • • • • rágó típusú szájszerv általában két pár szárnyuk van, de egyes csoportoknál a hátulsó szárny csökevényesedhet vagy feltőnıen módosulhat, a szárnyszegélyen marginális megvastagodások, ún. trichosorok vannak, az erek sertézettek (a serték részben pikkelyekké is módosulhatnak), a szárnyakon halló- és hangadó szerv is kialakulhat általában három lárvastádium, lárváik rendszerint campodeoid típusúak, fejlıdésük két család kivételével szárazföldi élıhelyeken történik, évente több nemzedékük is lehet, kifejlıdésük több évet is igénybe vehet túlnyomó többségük ragadozó (többnyire szürkületkor vagy éjjel vadásznak) életmódot folytat lárva és imágó korban egyaránt (fitofág kártevık

elleni biológiai védekezés) kb. 5000 faj – 95 Magyarországon családok: 1. Coniopterygidae (lisztesfátyolkák), 2 Osmylidae (partifátyolkák), 3 Sisyridae (szivacsfátyolkák), 4. Dilaridae (fésősfátyolkák), 4 Mantispidae (fogólábúfátyolkák), 5 Hemerobiidae (barnafátyolkák), 6 Chrysopidae (zöldfátyolkák), 7 Myrmeleonidae (hangyalesık), 8. Ascalaphidae (rablópillék), 10 Nemopteridae (kardszárnyú-fátyolkák), 11. Ithonidae, 12 Psychopsidae, 13 Berothidae, 14 Polystoechotidae, 15. Trichomatidae, 16 Nymphidae (hosszúcsápú hangyalesık), 17 Myodactylidae Osmylus fulvicephalus – felhısszárnyú partifátyolka Élıhely: hegyvidékeken, erdei patakoknál, sekély, tápanyagban gazdag tócsák és tavak, ahol az imágók és a lárvák rovarokra vadásznak, az imágók is mindig vízközelben tartózkodnak Elterjedés: Európa mérsékelt övi és meleg részében Dél-Skandináviáig Szaporodás: sekély zónában vízinövények leveleire petézik, a

lárvák ragadozók, hegyvidéki vizek lakói, ahol az aljzat vagy a part közelében élnek, fıleg apró rákokkal és rovarlárvákkal (elsısorban árvaszúnyoglárvák) táplálkoznak Sisyra fuscata – füstös szivacsfátyolka Élıhely: sekély tavakban, lassú folyású csatornákban, mellékágakban Elterjedés: Európa nagy része Szaporodás: lárváik víziek, nádszálak tövére települt szivacs- és mohaállat-telepeken/ben tartózkodnak, rágóikból és állkapcsaikból kialakult szívócsöveik révén kiszívják azok nedveit, bábozódáshoz kimásznak a vízbıl, vízinövényeken, vízbıl kiálló fák kéregrepedéseiben kettıs falú gubót készítenek, ebben telelnek át, bábbá csak tavasszal alakulnak, a bábból 1014 nap elteltével kialakul az imágó Táplálkozás: gubacsatkák, levéltetvek Megjegyzés: gyengén repülnek, elsısorban alkonyattájt Mantispa styriaca – fogólábú fátyolka Élıhely: tölgyesek Elterjedés: Közép-Európa

Szaporodás: a nıstény föld feletti növényi részekre petézik, petéi nyelesek, lárva alakban telelnek át, áprilisban elhagyják téli szálláshelyüket, farkaspók vagy kalitpók petekokont keresnek maguknak, melyeken szájszervük segítségével hasítékot nyitnak, majd belebújnak és megvedlenek, az így kialakult 2. lárva alak a kokonban levı pókpetékkel táplálkozik, júniusban a pók petezsákján belüli külön gubóban bebábozódnak, júliusban megjelennek a kifejlett egyedek Táplálkozás: elülsı lábpárjuk fogólábbá módosult, a zsákmányállat megragadására és fogva tartására szolgál Hemerobius humulinus – ligeti barnafátyolka Elterjedés: erdık, kertek, mezıgazdasági területeken is megél Elterjedés: Eurázsia, Észak-Amerika Táplálkozás: a lárvák és az imágók is ragadozók, apró fitofág rovarokra vadásznak Drepanopteryx phalaenoides – sarlósszárnyú barnafátyolka Élıhely: lombos erdık, kertek Elterjedés: Európa

(fıleg az északi, hővösebb tájakon) Szaporodás: vékony nyélen ülı petéiket talajközelben helyezik el, a lárvák kokont csinálnak, lárva alakban telelnek át, tavasszal kelnek ki Táplálkozás: levéltetvekkel Chrysopa perla (chrysops) – aranyszemő fátyolka Élıhely: erdık, kertek, parkok, települések, télen padlásokon és egyéb áttelelı helyeken, tavasszal és nyáron a kertben, meleg nyári estéken nagy rajokban repül a fényre, nappal nyugodtan ülnek a zöld levelek felsı oldalán (tökéletes álcázás) Elterjedés: egész Európa (Új-Zéland kivételével mindenütt) Szaporodás: bonyolult udvarlási szertartás, nyeles (megszilárdult fonal, melyet egy mirigy termel) petéiket levelekre rakják (gyakran egy levéltető-kolónia közelébe), a kikelı lárvák kicsik, szırösek és sörtések (egyesek ezeket álcázásra használják, mások kéregdarabokkal vagy levéltetvek üres bırét hátukra véve mimikrizálnak), nagyon erıs

szájszervekkel, a bebábozódáshoz két ág közé szövik be magukat (a szövıfonalak ugyanazokból a potrohmirigyekbıl származnak, mint a peték nyelei) Táplálkozás: katicabogarak, zengılegyek, levéltetvek (a tető megöléséhez váladékot fecskendeznek az állatba, amely gyorsan feloldja annak belsejét, ezután kiszívják azt, így csak az üres kitinbır marad vissza) Megjegyzés: bőzlégynek is hívják az elıtorán levı bőzmirigyek miatt, ezek váladékát a ragadozók elleni védekezésben használják. Egyeseknél az elülsı szárny alapjánál tympanális szerv található, amellyel az ultrahangot is hallja, ez valószínőleg védıberendezésként szolgál az éjjel rovarokra vadászó denevérekkel szemben Chrysoperla carnea – közönséges fátyolka Élıhely: hazánkban mindenütt közönséges Elterjedés: Európa, Észak-Afrika, Ázsia, Észak-Amerika Szaporodás: imágóként telel át, röviddel a nász után elpusztul, 6-30-asával levelekre,

ágakra rakja petéit (többnyire levéltető kolóniák közelébe), petéi hosszú, vékony nyélen ülnek, a lárva főrészes tojásnyitó foga segítségével a szabad végén felnyitja a petét, az embrionális lárvabır és a tojásnyitó fog a petében marad, a lárva egy ideig lefelé csüng, majd lemászik a nyélen, levéltetvekkel, atkákkal, rovarpetékkel táplálkozik (kannibalizmus is elıfordul), 2 nemzedék/év Myrmeleon formicarius – közönséges hangyalesı Élıhely: meleg vidékek homokos területein, pusztákon, erdıszéleken Elterjedés: Európa Szaporodás: a lárva kb. 1 cm-es, száraz, homokos területeken épít kis, 15 cm átmérıjő tölcséreket és vár, amíg valamilyen apró állat beleesik (a legördülı homokszemekre azonnal „ugranak”, ha a zsákmány (hangyák, kisebb rovarok) menekülni próbál, homokszemcséket szór rá), a lárva áldozatát elkapva bénító mérget és emésztı enzimet tartalmazó anyagot fecskendez bele, majd

elıemésztett tartalmát kiszívja, jellegzetes ásómozgást végez (hátrafelé, lökésszerő ásómozdulatokkal ás), a talajba beásva magát testét a hasoldal felé behajlítja, majd „kilövi” magát, a homokszemcséket szétrepíti, tölcséreit széltıl, esıtıl védett helyeken (erdıszegélyek, bokrok alja) készíti, amit a napsugarak átjárnak, kétszeri áttelelés után beszünteti a táplálkozást, a bábgubóból 2 hét elteltével egy kerek lyukon át távozik Táplálkozás: az imágók levéltetvekkel, kisebb rovarokkal, hernyókkal táplálkoznak Megjegyzés: alkonyatkor aktív. Védett faj (Másik tölcsérépítési mechanizmus: barázdahúzós. Amely fajok tölcsért készítenek, azok csak hátrafelé tudnak futni.) Libelloides coccajus (Ascalaphus libelloides) – szitakötı-rablópille Élıhely: gyér növényzető napos lejtık (melegkedvelı) Elterjedés: Európa déli része Szaporodás: petéiket párban főszálakhoz rögzítik, ragadozó

lárvák a talajon élnek, az avarban rovarokra és lárvákra vadásznak, kétszeri áttelelés után nyár elején bebábozódnak, majd nem sokkal késıbb kikelnek az imágók Libelloides (Ascalaphus) macaronius – közönséges rablópille Élıhely: nagyon meleg élıhelyeken, mindig nyílt területeken Elterjedés: Földközi-tenger környéke, Magyarországon domb- és hegyvidéki erdeink tisztásain Táplálkozás: ragadozók, az imágók repülı rovarokra vadásznak Megjegyzés: védett faj