Irodalom | Középiskola » Haza

Haza "Szeresd a haz át! . H azaszeretet egyike a k ebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek" ".Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg." (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) A haza szolgálata, mint Kölcsey példáiból is kitetszik; áldozatokkal jár, s arra, hogy ezt az áldozatot sokan vállalták , t öbb ókori irodalmi példát is találhatunk. Ezek közé tartozik Türtaiosz (i.e 7sz): Szép a halál kezdetű elégiája , melyben a költő a hazájáért életét áldozó harcos dicséretét zengi: "Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi bátran, s ott esik el védve hazája rögét. .két lábát hát jól megvetve maradjon az ember földjén, ajka fölött összeszorítva fogát." A keresztény középkor nem a nemzeti

különbségek tudatát erősítette, hanem a hitbéli közösségét, ezért a hon fogalma és védelme némileg vesztett jelentőségéből. Biblia Az égő csipkebokorból "Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak . területére"(ford dr Gál Ferenc) Az "ígéret földjén" tehát más nép(ek) élt(ek); nem könnyen, csak harccal szerezhetett földet magának a M ózes vezette zsidóság. Az elfoglalt területeket - a hazát - megtartani sem volt könnyű, bizonyíték erre, hogy a z sidó történelem (mint a kis lélekszámú népek történelme általában) háborúk sorát jelenti. E harcok kimenetelét gyakran eldöntötte az egyéni áldozatvállalás, a személyes bátorság. Így történt ez akkor is, amikor a Judeát

megtámadó asszír seregek Betiluát ostromolták. A védők hosszú ideig ellenálltak, ám élelmük, vizük fogytán volt; egyre reménytelenebbé vált a helyzetük. Ekkor vállalkozott arra egy fiatal özvegy, Judit, hogy átmegy az asszír táborba, s csellel - árulónak mondva magát - távozásra bírja a sereget. Terve sikerült: szépsége annyira magával ragadta a fővezért, Holofernészt (a magyar népmesékben Hollófernyiges), hogy az hálószobájába hívatta, ám amikor elaludt, Judit fejét vette, s visszaszökött az ostromlott városba. Vezérük halálát látva az asszírok természetesen elmenekültek Az ószövetségi történet máig érvényes erkölcsi kötelességet fogalmaz meg: "a haza minden előtt". Homérosz A haza ugyanazt jelentette az ókor embere számára, mint a maiaknak: azt a földet, ahol születtek, felnőttek. Az Odüsszeiában Odüsszeusz a phaiákoknak így beszél szülőföldjéről: ".Ithaké laposan, legföntebb

fekszik a vízben, néz a homályba, .sziklás, mégis erős fiakat nevel: én sose tudnék mást, ami inkább édes a szívnek, látni hazámnál. . Ennyire nincs, ami inkább édes, mint a hazája és a szülői az embernek, még hogyha akármily dús házat lakik is, más földön, messze azoktól." Érthető a húsz év után hazatérő Odüsszeusz öröme, s az, hogy "megcsókolta örömmel az életadó honi földet". A földhöz való ragaszkodást érezhetjük abból a jelenetből is, melyben apja előtt fölfedi kilétét, s mivel Laertész nem akarja elhinni, hogy fia áll előtte, Odüsszeusz sorolni kezdi azokat a fákat, melyeket apja adott neki: "Körte tizenhárom volt köztük, az almafa tíz volt, s még negyven fügefát adtál, és sorranevezve ígértél ötven szőlő-sort, nap-nap után más tőkén értek a fürtök, igen sokfajta gerezddel." - Hányszor idézhette fel hosszú távolléte alatt a k ert fáinak sorolgatásával az otthon, a

h aza képét Odüsszeusz, hogy nem felejtette el?! Zrínyi A haza és a hit védelme egyet jelentett a költő és hadvezér Zrínyi Miklós számára, s ugyanígy gondolkodhatott dédapja, a szigeti kapitány is, hiszen amikor a hazáért harcoltak, akkor nemcsak az országot fenyegető idegen nép ellen küzdöttek, hanem a más hiten lévő, a magyarokat hitetleneknek tartó katonákkal is. Erre a tényre utal Zrínyinek vitézeihez intézett beszéde: "Harcolnunk peniglen nem akarmi okért Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért, Urunkért, feleségünkért, gyermekeinkért, Magunk tisztességéért és életünkért." A Zrínyi szózata után fölvonuló csapatok egyik vezérének esküje is az áldozatkész hazaszeretetet fogalmazza meg. "Hazámért kéméllem hogyha életemet, Ha vigan nem ontom, ahol köll, véremet; Hogy ha, meddig élek, elhagyom uramat, Vagy gondolok az hely ellen practikákat: Isten bosszuálló köveddel magamat Üss meg, és lelkemet

vesd pokolban hanyatt." Vörösmarty Vörösmarty már első jelentős munkájában, a Zalán futása című eposzban bizonyságot tett hazafiúi érzelmeiről, hiszen a mű témája a honfoglalás. Később keletkezett lírai alkotásaiban is központi téma a haza sorsa, s jellemző gondolkodására, hogy a magyarság és az emberiség fejlődését összetartozónak tartja. "Legszentebb vallás a haz a s emberiség" -írja fiatalkori epigrammájában, a Pázmán-ban, a "nagy világ"-hoz fordul igazságos ítéletért a Szózatban, s a Gondolatok a könyvtárban című versében is, melyben a tudomány és a művészet hasznáról elmélkedik, összekapcsolja az emberiség és a hazafiak előtt álló feladatokat. "Építsük egy újabb kor Bábelét." -mondja, majd később hozzáteszi: "Előttünk egy nemzetnek sorsa áll" Egyformán fontos tehát a magyarság és az emberiség érdekeiért összefogni. Vörösmarty hazafias

gondolkodásának sajátossága az is, hogy elődeivel - Berzsenyivel és Kölcseyvel - ellentétben nem a sors elrendelésének tartja a haza pusztulását, nem Istentől várja, hogy "védő kart", nyújtson nemzete fölé, hanem a honfiaktól vár önfeláldozó cselekvést. "Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet" - mondja ki a Magyarország címere című epigrammában, s ugyanezt a gondolatot érezzük megfogalmazódni a Szózatban is. Közös cselekvésre buzdít a link ID26 Gondolatok a könyvtárban> soraival, s e cselekvő akarat hiánya miatt ostorozza honfitársait az Országháza című versében. Petőfi "Miért kisérsz minden lépten-nyomon, Te munkás hazaszeretet? . Örökké itt vagy, itt vagy énvelem, Ugy is látlak, ha behunyom szemem" - kezdi 1848 májusában Miért kisérsz . című versét Petőfi, s e sorokból a "hazaszeretet" jelzőjére érdemes felfigyelnünk; a költő számára ugyanis nem elvont fogalmat, nem

szép szólamot jelent a hazaszeretet, hanem célszerű cselekvést. A vers is tett - tudja ezt jól Petőfi, s hogy másokban is erősítse a hazához tartozás érzését, egymás után jelenteti meg az Alföldről, szűkebb hazájáról szóló verseit. A romantikus költők számára a zord hegyek, a kies tájak adtak témát, - Petőfinek nem, mert őt érzelmei a síksághoz kötik. "Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom." - írja Az alföld-ben, melynek záró sorai a Szózathoz kapcsolódnak: "Szép vagy alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem." "Munkás hazaszeretete", az itt élő nép boldogításának szándéka érződik nemcsak forradalmi és tájleíró verseiből, hanem ars poeticájából, A XIX. század költői-ből is

"isten. Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé." - állítja. A Kánaán Petőfi számára az egyenlőség, a szabadság birodalma, melyért mindenkinek küzdenie kell. "Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi!" Madách – Az ember tragédiája A haza, a hazafiasság fogalma két színben válik fontossá Az ember tragédiájában; az athéni és a párizsi színben. Athénban kívülről fenyegeti veszély a szabadságot, ám harcra, önfeláldozásra csak Miltiádész és serege kész. A városban maradók nem képesek fölfogni a fenyegető veszélyt, sőt a győztesként visszatérő hadvezért halálra ítélik. Madách e jelenetben szembeállítja a haza érdekében a halált is vállaló embert azokkal, akik csak saját önös érdekeikért hajlandók megmozdulni: az öntudatlan nép jobban fél

az éhezéstől, mint a szabadság elvesztésétől. A párizsi színben nyomát sem látjuk annak, hogy a nép saját érdekeit a h aza ügyénél fontosabbnak tartaná. E jelenetben nem a külső, hanem a belső veszélyt hangsúlyozza Madách, s így tudja megmutatni, hogy az öntudatra ébredt tömegek képesek csak egy nemzet érdekében cselekedni. A két jelenetben megmutatkozó központi eszme a szabadság, s talán nem véletlen, hogy a levert szabadságharc után Madách arra figyelmeztet, hogy öntudatlan, szűklátókörű emberekkel még a külső ellenség ellen sem lehet megvédeni a h azát. Hasonlít a k ét jelenet abban is, hogy a nagy embert mindkettőben halálra ítéli a nép, ám azáltal, hogy a párizsi színben fejlettebb öntudatú, önfeláldozásra is kész embereket mutat Madách, azt sugallja, hogy van fejlődés, s eljöhet még az idő, amikor a nép képes lesz felismerni az igazi nagyságot is. Ady Ady Endrét ugyanúgy foglalkoztatta az ország

megmaradásának gondja, mint XIX. századi elődeit, s ahogy Petőfi versei is a nép szegénységéről, elnyomatásáról szólnak, ugyanúgy Ady művei is. A hang természetesen más, de az ország urai, a tespedtség ellen táplált düh egyformán érződik mindkét költő verseiből. Ady első három kötetében egy-egy ciklusba gyűjti össze Magyarországról és a magyarságról szóló költeményeit. E versekben Hortobágynak, Ugarnak, Átok-városnak, a lelkek temetőjének, a kipányvázott lelkek földjének, Halál-tónak nevezi az országot. E fölsorolásból is látszik, hogy Ady a legnagyobb bűnnek az elmaradottságot, műveletlenséget tekinti, s e bűnök okát a szellemi szabadság hiányában jelöli meg. Az 1908-ban megjelent kötetben (Az Illés szekerén) két ciklus is a haza ügyéről szóló verseket tartalmaz. A téli Magyarország-ban olvasható a Magyar jakobinus dala és a Nekünk Mohács kell Ez utóbbi vers jól példázza, hogy Ady világosan

látta; a magyarság csak akkor tud összefogni, ha külső ellenség fenyegeti. Hasonló motívum tér vissza néhány évvel később a Sípja régi babonának című versben: ".átkozott nép, Ne hagyja az úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen." . A magyarság sorsán hol kesergő, hol e balsors okozóit ostorozó költő menekülne ebből az országból "Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem, . Már menőben bús világgá, Fáradt lábbal útrakészen." - írja az előbb idézett versben -, de ezer szállal köti őt magához a haza. Erről a kötelékről vall A föl-földobott kőben József Attila Húsz éves volt József Attila a Tiszta szívvel keletkezése idején. E vers két tagadó szerkezetben megjelenő szava (se hazám, se bölcsőm) Vörösmarty Szózatát idézi fel, csak éppen negatív értelemben. A hetyke - vagy éppen végtelenül szomorú hang (attól függ, hogyan olvassa az ember) azonban

nem a haza megtagadását jelenti, hiszen a vers végén az "áldott föld" kifejezés éppen a költő ragaszkodását, hazaszeretetét fejezi ki. Petőfi és Ady nyomán járva a líra eszközeivel József Attila is a tengődő magyarság sorsának jobbításán dolgozott. A hazához kapcsolódó verseire a tényszerű leírás, a higgadt hang jellemző. Tájverseiben (Külvárosi éj, Téli éjszaka, A város peremén) nem egyszerűen a külváros képét tárja elénk, hanem - ahogy Petőfi, úgy ő is - e tájhoz és az ott élő emberekhez tartozását fogalmazza meg. A Hazám című szonett-ciklusban szociográfiai pontossággal számol be a költő a "nemzeti nyomor" okairól. Érzékletes képet fest a "hitetlen, csodára váró" kisemmizettekről, a "fortélyos félelem"-ről, mely megszabja a társadalmi osztályok közti viszonyt, majd a záró szonettben egy fohásszal oldja a komor hangulatot. József Attila utolsó verse, az Íme,

hát megleltem hazámat. mintha a Tiszta szívvel-ben megfogalmazottaknak a megfordítása volna. "Íme, hát megleltem hazámat, . . E föld befogad, mint a persely." - írja, de e vers rezignált hangja arra utal, hogy a költő tudomásul vette: élve nincs rá szüksége a hazának