Biológia | Ízeltlábúak » A Hatlábúak (Hexapoda) törzsének jellemzése

Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak törzse Subphylum: Hexapoda - Hatlábúak altörzse Classis: Parainsecta (Entognatha) - osztálya Ordo: Protura - Előrovarok rendje Fossziliáikat nem találták, 1907-ben fedezték fel őket. Hovatartozásuk, életmódjuk hosszú éveken át gondot okozott a szakembereknek. Elnevezésük szerint sem teljes értékú rovarok. 500 fajukból hazánkban 6 él (protos - first , oura- tail) Leírás: Szem (oculus), csáp (antenna), fartoldalék (cercus) nincs, 0,5-2 mm hosszúak. Bár torukon 3 pár láb ered, csak a hátulsó két párral változtatják helyüket, az 1. párral a hiányzó csápjuk helyett előrenyúlva tapogatnak. Az 1-3 potrohszelvéneny csökevényes végtagok vannak. Szaporodás: A petéből kikelő lárvák potrohszelvényeinek száma 9, a kifejlett állatoknak 12. Az egyetlen Hexapoda taxon, melynek lárvája oligomer, fejlődésük teloanamorfózis. Az utolsó szelvények nem húzódnak vissza a potrohba, mint az összes többi

ivarérett rovaron. Életmód: Bomló növényi anyagok között élnek. Elsősorban ragadozók, de gombamicéliumot és baktériumokat is esznek. Eosentomon transitorium - Hajnalrovar Leírása: Alig 1 mm. A szájnyílás a zárt fejtok elején alakult ki, amelybe a szuronyszerű szájszervek visszahúzhatók. Elterjedése: Európa Életmódja: Kövek, korhadó fenyőfák kérge alatt, avarban, általában 10 cm-es mélységig él. Legújabb vizsgálatok szerint gombafonalak nedveit szívogatja. Sarló alakú karmával a táplálékot ragadja meg. A potroh 8 hátlemezén oldalt nyíló mirigy ragacsos váladékát a támadó ellenségére fecskendezi. Ordo: Collembola - Ugróvillások rendje (Greek, kolla= Common name: springtails glue; embolon= tail) Leírás: 0,2-9 mm, szárnyatlanok, 3 pár lábbal. A tor 3, a potroh 6 szelvényű Csápjuk mindig van, 4 ízű, tövében vannak az összetett szemek, melyek max. 8 ommatidiumból állnak Fartoldalékuk (cercus) nincs.

Elnevezésük a potroh 4 haslemezén eredő ugróvillaszervre (furca) vonatkozik, amely nyugalmi helyzetben előrefelé a testhez simul. Erős izomzata összehúzódására a villa hátrafelé kivágódik, s közben a test előrelendül. Az ugróvilla egyes csoportokon csökevényes vagy teljesen hiányzik. Fejlődés: Az ugróvillások különleges sajátsága, hogy az összes többi rovarral ellentétben az ivarérettség elérése után is vedlenek, fejlődésük kifejlés: epimorfózis, monometabólia. Életmód: Elsősorban talaj (2m-ig) és avarlakók, de moha között, fák kérge alatt, a vizek-, hó-, gleccserek tetején, hangya- és termesz fészekben, kövek alatt, barlangokban, még szobanövényeken is megtalálhatók. A leírt 7500 fajból nálunk 200 fajt mutattak ki Egyéb: a legősibb szárazföldi állatok közé tartoznak, a devonból 400 millió éves fosszíliáit mutatták ki vörös homokkőben. Élő fosszíliáknak tartják őket, mivel testfelépítésük nem

változott, a devonban érték el evolúciós klimaxukat. A legnagyobb egyedszámú ízeltlábúak 1 Familia: Sminthuridae – gömbugrókák Leírás: Potrohuk gömbölyded, szelvényezettség elmosódott, csápjuk hosszú és térdes. Életmód: epiedafikusok, termesztett növényekben károkat okozhatnak, 1m2-en 70000 is lehet. Szaporodás: A hímek a nöstényeket csápjuknál fogva a spermatofór fölé helyezik. Familia: Onichuridae – vak ugróvillások Leírás: Féregszerűek, szemük nincs, ugróvillájuk csökevényes vagy hiányzik, csápjuk rövid. Életmód: euedafikusok: talajban, avarban, korhadó fákban, gombákban, barlangokban élnek. Familia: Poduridae Podura aquatica – vízi ugróvillás Leírás: 2 mm, kékes színű. Ugróvillája a vízi életmódhoz alkalmazkodott, lapos és hosszú Életmód: egész életükben a vizen élnek. Nagy egyedszámban fordulhatnak elő pocsolyák, olvadó hó tetején. A víz felszinére potyogó hulladékkal táplálkozik,

növények közé petézik Egyéb: a család egyetlen faja, az É-i féltekén gyakori faj. Familia: Tomoceridae Tomocerus longicornis - Hosszúcsápú ugróka Leírása: 5-6 mm. 6 potrohszelvénye van A csáp a testnél is hosszabb, melyeket felcsavar, ha megzavarják. A hengeres testet pikkelyek fedik A fej mindkét oldalán 8 pontszem van Elterjedése: Európa, a déli részek kivételével. Életmódja: Ivarérettségét fokozatos fejlődéssel éri el. Avarban, gombán él Megjegyzés: A növények zsenge részeinek megrágásával kárt is okozhat. Ordo: Diplura - Lábaspotrohúak rendje 2-5 mm. Név eredete: diploos - kettő, oura - farok, két feltúnő potrohfüggelékükre utal, mely fonál- vagy fogószerű lehet. Az 1 potrohszelvény hasoldalán 1 pár csökevényes láb, az 1-7en lábcsuták és csípőhólyagok nőnek Sárgásfehér testüket finom sertékből álló bunda fedi A csáp gyöngyfüzérszerűen ízelt. Nincs szemük Fénykerülők; a talajban, mohában

tevékenykedő mindenevő állatok. Több éven át élnek Megközelítóen 700 fajt írtak le, hazánkban eddig 10 fajuk ismeretes. Familia: Campodeidae Campodea staphylinus - Fonálfarkú ősrovar Leírása: 4-15 mm. A potroh végén lévő fartoldalék fonálszerű Bár szeme nincs, a fényre kerülve gyorsan a sötétség felé menekül. Elterjedése: Elszórtan Európa nagy részében Finnországig. Életmódja: Csak párás, nedves, de nem vizes környezetben él. Korhadó levelek, kövek alatt a hegyi erdőkben, síkságon nem ritka. Familia: Japygidae – Fogófarkúak 2 Classis: Insecta - Rovarok osztálya Subclassis: Monocondylea – Egybütykű rágójúak alosztálya (A mandibula a fejhez, a lábszár pedig a combhoz egy bütyökkel ízesül.) Ordo: Archeognatha - Ugró ősrovarok rendje archaeos = ősi; gnatha = rágó Familia: Meinertellidae (a tengerparti fajok tartoznak ebbe a családba) Familia: Machilidae - Pattanók családja (a szárazföldi fajok tartoznak

ebbe a családba) Olykor 20 mm-nél is hosszabb, szárnyatlan rovarok. Könyvekben gyakran a következő, 5 renddel együtt közösen emlegetik (sertefarkúak - Thysanura). Testüket pikkelyek borítják, emiatt tarka mustrázatúak vagy fémfényűek. A tor magasan domború Fejük előrefelé elkeskenyedik, csápjuk hosszú, 7 ízbő1 áll. Összetett szemeik nagyok, közöttük pont vagy homlokszemek is vannak, amelyekkel a fényviszonyokról tájékozódnak. Szájszerveik a fejtok külsején ízesülnek, nem annak belsejében, mint az előző két rend fajain. Állkapcsi tapogatóik térdszerűen hajlottak, még a helyváltoztatásban is részt vesznek. A potroh 3 fonálszerű sertében végződik, közülük a középső a leghosszabb, rugalmas, veszélykor ezt az állat az aljzathoz csapva tovapattan. A potroh hasoldalán pálcika alakú ún lábcsuták és csípőhólyagok is vannak. Mintegy 200 fajuk sziklákon, kövek között, erdei talajon futkározik; hazánkban tucatnál is

kevesebb fajt ismerünk. Lepismachilis notata - Ugró ősrovar Leírása: 20 mm. Sötétbronzos testét világos és sötétebb pikkelyrajzolatok tarkítják Nyugalmi állapotban csápja hátrafelé irányul. Veszély észlelésekor azonban azonnal előrecsapja, s fartoldalékait is széttárja. Futása gyors, lökésszerű, vagy 4-5 cm magasra, 10 cm távolságra ugrálva menekül. Elterjedése: Közép-Európa. Életmódja: Melegkedvelő, jól tűri a napsütést. Erdők avarján, mohos köveken, fatörzseken gyakori. Subclassis: Dicondylea - Kétbütykű rágójúak alosztálya (A mandibula a fejhez, a lábszár pedig a combhoz két bütyökkel ízesül.) Apterygota - Elsődlegesen szárnyatlanok tagozata Ordo: Zygentoma - Pikkelykék rendje 10 mm körüli fajok. Pikkelyes testük nagyobbára egyszínű, fémfényű Elöl a legszélesebb, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, és a pattanóktól eltérően jóval laposabb. Potrohvégi három függelékük csaknem egyforma hosszú.

Összetett szemük kicsi Fejlődésük kifejlés Fürge állatok. Mindenevők, olykor ragadozók Erdőkben, köveken, mohán, egyes fajok hangyabolyokban keresik táplálékukat. Főleg a melegebb területekről eddig körülbelül 270 fajt írtak le. Hazánkban csak néhány fajukat ismerjük Az eddig említetteket közös néven ős- 3 vagy szárnyatlan rovaroknak (Apterygota) nevezik, az összes többi ún. szárnyas rovarokkal (Pterygota) szemben. Lepisma saccharina - Ezüstös pikkelyke (≈ezüstös ősrovar) Leírása: 7-10 mm. Ezüstösen csillogó és erősen lapos testéről bizonyára sokan emlékeznek e kis rovarra. Ha sikerül megfognunk, a testét befedő ezüstös pikkelyek jó része a kezünkre tapad. Nincs pontszeme, összetett szeme is csak néhány szemecskéból tevődött össze Farcsuták csak a két utolsó potrohszelvényén erednek. Elterjedése: Európa, de sokfelé széthurcolták. Életmódja: 2-5 évig, 3000 m-es hegyek magasságáig él.

Szürkületben, éjjel tevékenykedik Gyorsan fut, de ugrani nem tud. Fatörzseken, mohán, sziklákon, régi épületekben, lakásoknak főleg a mellékhelyiségeiben gyakori. Keményítő- és szénhidráttartalmú anyagokat kedvel, de gyapjúféleségeket, bőrárukat is megrág. Pterygota - Elsődlegesen szárnyasak tagozata Subsectio: Palaeoptera Ordo: Ephemeroptera - Kérészek rendje (Greek, ephemeros Common name: mayflies = short-lived; pteron = wing) Leírás: 5-38 mm. A kérészek különösen a sűrű, átlátszó szárnyerezet miatt a szitakötőkre hasonlítanak, de az 1. szárnyuk háromszög alakú, a 2 - amennyiben kifejlődött - tojás alakú és sokkal kisebb, s nyugalomban a test fölött egymáshoz simulnak. A csáp rövid Testük meglehetősen puha, gyengén kitines. 1 pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak A potroh végén feltűnően hosszú páros fartoldalék, olykor még egy páratlan végfonal is van. A kérészéletet sokan a rövid, néhány

órás vagy legfeljebb csak a pár napos élet jelképének tekintik. A kifejlett, ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, nem is táplálkozik, tevékenysége csupán a nászra korlátozódik. Egyedfejlődés: A lárvák többnyire folyóvízben - több évig fejlődnek, ahonnan egy növényre kimászva szárnyas szubimágóvá vedlenek. Néhány óra vagy nap múlva újabb vedléssel alakulnak át ivarérett imágóvá. Az egyetlen rovarcsoport, ahol a szárnyak megjelenése után is van vedlés. Fejlődésük tökéletlen átalakulás=átváltozás (hemimetamorfózis: prometabólia) Vizek környékén élnek. Csaknem 2500 fajukat írták le; hazánkban kereken 50 fajt ismerünk Familia: Palingeniidae - Tiszavirágok családja A szárnyak erezete igen sűrű, számos hosszanti és igen sok keresztérből áll. A szárny színe sötét barnásszürke. A hím 1 lábfeje két és félszer olyan hosszú, mint a comb A potrohvégi végfonal csak a

lárván fejlódőtt ki, a kifejlett példányokon már nem alakul ki. Lárvái ásó típusúak, a rágók fejhossznyira előrenyúlnak a fej elé. 6 trachekopoltyúi a potroh oldalán erednek, szélük rojtos. Hazánkban egy fajuk él Palingenia longicauda - Tiszavirág 4 Leírása: 25-38 mm. Európa legnagyobb kérésze A hím fartoldaléka testénél háromszor hosszabb, 60-80 mm. Elterjedése: Egész Európában elszórtan. Életmódja: Tiszta vízű, meredek, agyagos partszakaszok a lárvák kedvelt élőhelyei. Csak ilyen folyórészeken fejlődik tömegesen. A lárva - a horgászok "kilize" - az iszapban fúrt járatokban szerves korhadékból legalább 3 éven át táplálkozik, majd hazánkban június közepén tömegesen kirajzik. Hazánkban korábban számos folyóban fejlődött nagy számban Ma azonban csak a Tiszában, júniusban rajzik, ott is egyre ritkábban. Ezt a rajzást nevezik "tiszavirágzásnak", amely számos kedvező tényező

(vízhőmérséklet, víz magassága, a levegő hőmérséklete, nyomása és páratartalma) együttes hatásának eredménye.A hím szubimágó, amint lárvabőrébő1 a víz felszínén kibújik, perceken belül egy közeli fatörzsön vagy más aljzaton még egyszer vedlik, ekkor válik ivaréretté. A nőstényeknél ez azonban elmarad, mert ezek ivaréretten hagyják el lárvabőrüket. Hamarosan gomolygó tömeget alkotnak néhány deciméterrel a víz színe felett. A rövid nász után a hímek élettelenül húllanak a vízbe A nőstények a felszín közelében repölve a vízbe hullatják a petecsomagjuk tartalmát (gyakran 57 ezer petét) és ezt követően osztoznak a hímek sorsában. Másfél-két órás nászrepülés után a tiszavirágok a vízbe hullanak, élénk színük elszürkül. A bő táplálékra ilyenkor sok madár, hal gyűlik össze messze környékről. Manapság a vízszennyeződés, részben a rajzást megelőző zöldár túl magas vízszintje miatt a

tiszavirág rajzása mind ritkábban észlelhető. Familia: Ephemeridae – tarka kérészek Végfonal van. Szárnyuk átlátszó, sötét foltokkal, nálunk 2 fajuk él Ásó típusú lárva, a rágók fejhossznyira a fej elé nyúlnak. 7 trachekopoltyja a potroh oldalán ered (első csökevényes), szélük rojtos. Ephemera vulgata – tarka kérész A hát lemezein 2 háromszög alakú folt van. Alföldi folyókban, nagyobb patakokban, V-VII, 14-22 mm. Ephemera danica – dán kérész A potroh elülső szelvényei világossárgák. Hegy- és dombvidéki sebesebb patakok mentén gyakori. V-VII, 16-24 mm Familia: Baetidae Végfonal nincs, a második szárny kicsi, vagy hiányzik. Cloeon dipteron - Elevenszülő kérész Leírása: Csak egy pár szárnya van, potroha barnászöld, nincs végfonala, 8-10 mm. Életmódja: Hazánkban a leggyakoribb kérészfaj. Kisebb árkokban állóvizekben is kifejlődik, ezért a legtöbb helyen megtalálható májustól, októberig. Elevenszülő

Peték helyett eleven lárváit bocsátja vízbe és azokat 2 hétig őrzi. Familia: Heptageniidae Végfonal nincs. Két pár szárnyuk színtelen, áttetsző, legfeljebb ennek a fajnak a kifejlett hímjein az 1. szárny töve rozsdabarnás A kisebb 2 szárnyon háromnál több hosszanti ér fut a szárny végéig. Az 1 szárny hátulsó szélén 4 köztes ér halad a szárnyszegély felé Az 1 láb a leghosszabb. A 3 lábfej 5 ízbő1 áll 5 Rhithrogena semicolorata - Pehelykérész Leírása: 8-12 mm. A test sárgásbarna színű a potroh hátoldala sötétbarna A combokon hosszúkás barna folt van. Az összetett szemek sötét- vagy feketésszürkék A lábak rozsdavörösek vagy sárgásbarnák. Elterjedése: Európa hegyvidékei. Életmódja: 1 éven át fejlődik, az V-VIII. hónapban repül Heptagenia sulphurea - patakvirág A hosszanti erek sötétek, az első szárny a szegélyér és sugárér között sárga, máshol szintelen. Ordo: Odonata - Szitakötők rendje

(Greek, odous Common names: dragonflies, damselflies = tooth) A legősibb ismert szárnyas rovar fosszília a 350 millió éves Meganeura mony ősszitakötő a karbonban élt, 100 millió évvel korábban élt mint az első dinoszautuszok és 150 millió évvel korábban mint az első madarak. Szárfesztávolsága 75-85 cm volt 28-85 (18-150) mm. Mindkét pár hártyás szárny legalább megközelítően egyforma nagy, sűrű erezetű, pikkelytelen, legfeljebb részben finom szőrös, és nyugalomban oldalt kiterjesztve vagy a hátukon összecsapva helyezkedik el. A potroh végén nincs fonalszerű függelék, a hímeken rövid fogószerű fartoldalék vagy ivarkampó ered. A hím ivarkészüléke a többi rovarétól eltérően a potroh 2. szelvényében van Az apró sörteszerű csápok a fejnél rövidebbek. A láb utolsó ízei, a lábfejízek száma 3 A rágók jól fejlettek A szitakötők felismerésekor legalább tízszeres kézinagyítóval kell megvizsgálni legtöbbször

a szárnyerezettel körülhatárolt sejtek alakját s a háromszöget. Ez utóbbi a szárnytövek közelében, középen kialakult és kissé vastagabb erekkel határolt széles vagy keskeny háromszög alakú sejtcsoport. A leírásokban sokszor találkozunk az itt megadottól eltérő színezettel. Az elpusztult példányok eredeti színüket gyorsan elvesztik, ezért a gyűjteményekben őrzöttek is már kifakultak. A lárvák a vízben 1-4 év alatt, bábállapot nélkül alakulnak át imágóvá, amelyek az erdei rabló kivételével őszszel elpusztulnak. Fejlődésük átváltozás. A szitakötők kitinruhája szilárd, élénk színei azonban a halál után eltűnnek Mind a szitakötők, mind a lárváik ragadozók. A rovarvilág legkitúnőbb repülői, egyben kalózai Ágvégeken, magasabb tárgyakon óriási összetett szemeikkel figyelik környezetük mozgásait. Egyes fajok 8 m-rő1 is felismerik fajtársukat. Meredek fordulatokkal villámsebesen vetik magukat repülő

rovartáplálékukra, s a kisebbeket erős lábaikkal tartva, még repülés közben fel is falják. A legeredményesebb rovarpusztítók A sarkkörök kivételével az egész Földet benépesítik, eddig 4700 fajukat írták le. Hazánkban 90 fajt ismerünk, illetve részben várható a megismerésük. Subordo: Zygoptera - Kis- vagy Egyenlőszárnyú szitakötők Az 1. és a 2 szárny csaknem egyforma, a szárnytövek keskenyek, a szárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Az összetett szemek közötti távolság felülrő1 nézve a szemek átmérőjénél nagyobb. Gyengébb repülők, a víz környékérő1 nem távoznak messzire LÁRVA LEÍRÁSA Familia: Platycnemidiae - Széleslábú szitakötők családja 6 Mindkét szárny töve nemcsak keskeny, hanem szegélye csaknem párhuzamos, nyélszerű. A szárnyak sejtjei általában négyszögletesek. Az 1 szárny hegye előtti sötét folt - a szárnyjegy kicsi, alatta csupán 1 vagy 1,5 sejt fér el A 2 és a 3

lábszár lemezszerűen lapos, enyhén kiszélesedett, széleit hosszú és merev serték szegélyezik. Platycnemis pennipes - Széleslábú szitakötő Leírása: 35-38 mm. A nőstény sárgás- vagy barnásfekete, a hím világoskék és fekete foltos Elterjedése: Európa, Kis-Ázsia. Életmódja: Az V-IX. hónapokban gyakran látni repülő szitakötőket, amint a hím potrohvégével a nőstényt nyakon ragadva a víz fölött lebeg, tovaszáll vagy éppen a nőstény, potrohvégével a vízbe lógva, elszórja vagy a vízinövényekre helyezi petéit. Mivel a hímek ivarszerve a potroh tövén van, a potroh végén nyíló ivarszervbő1 a spermát előreviszik a párzószervükbe, majd párosodáskor a hímek potrohvégi függelékeikkel a nőstényt megragadják, mire a nőstény felgörbített potrohvégével gyűrűszerűen a hím ivarszervéhez kapcsolódik, s abból átveszi az ondót. Sekélyebb álló vagy lassan folyó vizek mentén közönséges. Familia: Coenagrionidae

- Légivadászok családja A szárnytövek nyélszerűen keskenyek, a szárnyjegy alatti sejtszám és a szárnysejtek alakja általában négyszögletes, mint az előző fajon. A 2 és a 3 lábszárak azonban nem szélesednek ki. Coenagrion ornatum - Díszes légivadász A lábakon hosszanti fekete és világos csíkok váltakoznak. A fejtetőn 2 nagy világos folt díszlik. A szárnyjegyek feketék A toron lévő középső fekete sáv az oldalsó sávoknál jóval szélesebb ( Coenagrion fajok). Leírása: 22-26 mm. A potroh végén a hímen alsó és felső, a nőstényen csak felső potrohfüggelékek vannak. A hátlemezeinek töve világoskék, a többi része fekete, aranyoszöld fémcsillogással. Az előhát hátulsó szegélyének közepén 2 apró világos színű kiugrás van Elterjedése: Közép- és Dél-Európa. Életmódja: Az V-VII. hónapokban sík és domb- vagy hegyvidéken szórványosan előfordul Coneagrion pulchellum - Gyakori légivadász Leírása: A 2.

potrohszelvényén V alakú rajzolat van A potroh hátoldala kék 29-35 mm Élőhelye: Nedves helyek, mocsaras rétek, csendesebb vízfolyások környékén mindenütt gyakori. Szaporodása: A többi fajhoz hasonlóan a hím párzáskor megragadja a nőstény nyakát vagy az előtorát. Ezután feltölti ondóval a 2 potrohszelvényén lévő ondótartót oly módon, hogy a potroh végén lévő ivarkészülékét a potrohhal együtt előrehajtja. A 2 potrohszelvényen az ondótartály mellett párzókészüléket is találunk. Ha az ondótartályt sikerült feltöltenie az állatnak, akkor párzóképessé válik. Ezután a hím a lábai között előrenyújtja a potrohvégét és a potrohfüggelékkel megfogja a nőstény nyakát. Egy levélre leszállva a nőstény a hím 2 potrohszelvényéhez nyújtja a potroh végét és így gyűrűvé záródva párzanak. (Több faj ezt is a levegőben repülve végzi. Ezt követő petézéskor is többnyire a párok együtt maradnak és a

nőstényt a hím védelmezi.) 7 Ischnura elegans – kék légivadász 30 mm, tora kék alapszínű, a középső potrohszelvények oldalt feketék, alsó oldaluk sárgás. A nőstények tompa olajbarnák, zöldesek vagy narancsszínűek. Az egyik leggyakoribb, legigénytelenebb faj: mindenféle vizes élőhelyek környékén előfordul. Petézéskor a hímek nem kísérik a nőstényeket. Familia: Lestidae - Rabló szitakötők családja A szárnyak töve keskeny, az előző fajéhoz hasonlóan nyélszerű. Az 1 szárny szárnyjegye alatt 2-3 sejt van. A szárnyak erezete többnyire ötszögletű sejteket alakít ki Lábszárai azonban nem laposak. Sympecma fusca - Erdei rabló szitakötő A szárnyjegy az 1. szárny csúcsához közelebb áll, mint a 2 szárnyon A fej felülrő1 nézve feltűnően széles, a pontszemek és az összetett szemek közötti távolság az utóbbi szélességénél sokkal nagyobb (Lestes fajok). Leírása: 34-40 mm. A potroh hátlemezeit élesen

határolt fémeszöld csíkok dísztik, amelyek a szelvények végein oldalra is lehúzódnak. A nőstény potrohvégén csak felső hegyes potrohfüggelékek vannak. Elterjedése: Európa délibb része, Lengyelország, Kis-Ázsia - Turkesztánig. Életmódja. Hazánk egyetlen imágóként áttelelő szitakötője, rendszerint vizek partján, napos erdőszegélyeken egész évben mindenütt csapatosan tanyázik, olykor már februárban előbújik. Lestes barbarus – foltos szárnyjegyű rabló Teste fémzöld, a szárjegy külső fele barna a külső sárgásfehér, mindenütt gyakori. VI-X Familia: Agrionidae - Színesszárnyú szitakötők családja Mindkét szárnyuk a tövétő1 kezdődően ívelten, fokozatosan szélesedik, nem nyélszerű, és a csúcsa szélesen lekerekedik. A szárnyerezet rendkívül sűrű A szárnyak színe még az azonos fajokon belül is különböző. Amíg a nőstény szárnyjegye fejlett, addig a hímen hiányzik Agrion splendens - Sávos szitakötő

Leírása: 42-48 mm. A hím tora, szárnytöve fémesen csillogó kékeszöld, a potroh kék, és a szárnyakon nagy, fémfényű sötétkék folt van. A 9 hátlemez felülről nézve a szélességével azonos hosszúságú. A nőstény egész teste, szárnya zöldes-aranyos, a szárnyjegye fehéren világít, a lábai szürkésfeketék. Elterjedése: Északnyugat-Ázsiától Észak-Afrikáig, Közép- és Dél-Európa, Anglia, Németország északi része. Életmódja: Lassú folyású patakok, vizesárkok mentén az V-VIII. hónapokban mintegy 500 m tengerszint feletti magasságig gyakori, a magasabb területek hegyi patakjain, rétjein az egyenletesen sötét szárnyú A. virgo faj váltja fel Gyakran pihen a víz fölé hajló sás, gyékény levelein. Apró legyekre, rovarokra vadászik A mág nem teljesen ivarérett fiatalok egy csoportban maradnak, gyakran egy-egy sáscsomón töltik az éjszakát. Agrion virgo - Kisasszony szitakötő 8 Leírésa: a hím szárnya

sötétkék vagy sötétzöld., fémes fényű, gyakran barnás árnyalatú A nőstény egyszínű barna. Életmódja: Gyorsabb lefolyású patakok mentén, tavasztól őszig gyakori. Nemritkán az előző fajjal együtt tanyázik. Subordo: Anisoptera - Nagy- vagy Egyenlőtlenszárnyú szitakötők Az 1. és a 2 szárny közötti különbség feltűnő, a 2 szárny töve hirtelen kiszélesedik, s itt nemcsak a szárny végénél, hanem az 1. szárnynál is határozottan szélesebb Az összetett szemek a fejtetőn egymáshoz érnek vagy legalább egymás közelében vannak. Kiváló repülők, költőhelyüktő1 nagyobb távolságra, olykor 100 km-re is elkóborolnak. LÁRVA LEÍRÁSA Familia: Aeschnidae - Karcsú acsák családja Vastagabb testű, nagyobb termetű szitakötők. A szemek a fejtetőn hosszabb szakaszon simulnak egymáshoz. A szárnyháromszög hegyesszöge oldalra, a szárnyak csúcsa felé irányul Anaciaeschna isosceles - Lápi acsa Leírása: 67-72 mm. Széles

szárnyai üvegszerűen átlátszók A fekete szárnyjegy elején-végén sárgásbarna folt van. A 2 szárny hirtelen kiszélesedő része szürke, a mellette lévő erek sárgásbarnák. A 2 hátlemezén hosszúkás sárga folt világít A csápok egymáshoz közel erednek. A szemek szélessége a hosszukkal azonos A szárnyjegy alatti két hosszanti ér között a szárny végén 5-10 sejtsor alakult ki. A hím és nőstény szeme egyaránt zöld; a toruk, potrohuk sárgás-vörhenyes barna. A hím felső potrohfüggeléke karcsú, vége finom hegyben elkeskenyedik, oldalról nézve az alsó sokkal rövidebb, alig éri el a felsó félhosszát. Elterjedése: A Földközi-tenger mellékétől Angliáig, Észak-Európáig. Életmódja: Sík vidékeken, csatornák, állóvizek, vizesárkok mentén az V-VII. hónapban él Aeschna cyanea – sebes acsa 2 tojásdad sárgászöld folt a toron + sávok a „mell” felé Fekete-zöld potroh, hímeknél fekete-kék potrohvég. Állóvizek

környékén fordul elő. Egyesével petézik vízinövények közelébe. Aeschna mixta – nádi acsa 2 sárga sáv a tor oldalain, sárga háromszög a potroh elülső részén. Hím: fekete-kék potrohmintázat Nőstény: fekete-sárga, fekete-barna Nem repül olyan jól, mint az előző faj. Növényekben gazdag állóvizek (halastavak) környékén fordul elő. Úszó nádszárak közé petézik. Aeschna affinis – gyakori acsa 9 Hím: kék potroh Nőstény: zöld potroh Mediterrán faj, Mo.-on síkvidéki területeken (Bugac, Bátorliget, Ócsa) Anax imperator - Óriás szitakötő Nagy testű, gazdag színezetű fajok. Szemei hosszan összeérnek A szárnyjegy alatti 2 hosszanti ér között a szárny végén csupán 2-4 sejtsor alakult ki. Mindkét ivar potrohának oldalán hosszanti kiemelkedő léc húzódik. A szárnyháromszög hegyesszöge a szárnyak csúcsa felé irányul. A szárnyak elülső szegélyere a szárnyjeggyel együtt sárga (Anax fajok) Leírása:

70-76 mm. Feje, tora nagy részben zöld A hím potroha kék, a nőstényé halvány zöldeskék, mindkettőn hoszszanti fekete csík húzódik. A szárnyak töve a kiszélesedő részen csak elöl fehér, hátul szürke. Elterjedése: Közép-Európától Észak-Afrikáig. Életmódja: A VI-VIII. hónapokban alföldi csatornák, vizesárkok mellett rendkívül gyorsan repül. Anax parthenope - Tavi szitakötő Leírása: 80-86 mm. Feje, tora, sőt potroha is barna, a hímen a potroh hosszanti sávja olykor nem olyan éles, mint az előző fajon. A szárnyak töve a kiszélesedő részen hosszant végig fehér. Az 1-2 kiszélesedett potrohszelvény kékes, a nőstényen barna Elterjedése: Ázsia mérsékelt területeitől Dél-Európáig, Anglia, Svájc Életmódja: Az V-IX. hónapban nagyobb tavak mentén él, az előzőnél jóval ritkább Familia: Gomphidae – csermely szitakötők Szemeik nem érnek össze, a potroh vége kiszélesedik. A többi szitakötőtől eltérően

lárvái nem növényekre mászva kelnek ki, hanem a patakparti köveken. Színük sárga vagy zöld alapon fekete mintás. Erdei tisztásokon élnek, az imágók növényeken ülve vadásznak Onychogompus forcipatus – csermely szitakötő Lábszárai feketék, a combok töve sárga. Középhegységeinkben közönséges V Familia: Cordulegasteridae - Hegyi szitakötők családja A szárnyaik üvegszerűen átlátszók, a hímeké víztiszta, a nőstényeké részben halványsárga. A hosszanti szárnyjegy alatt 3 sejt elfér. A fekete tor sárga sávjainak határa éles A szemi a fejtetőn egy pontban érintkeznek. Mindkét szárnyuk szárnyháromszögének hegyesszöge oldalra, a szárnyak csúcsa felé irányul. Lesben ülve vadásznak Patakok mentén élnek Cordulegaster bidentatus - hegyi szitakötő Ritka hegyvidéki faj, a hím potrohfüggelékei párhuzamosak. A sárga gyűrűk száma kevesebb és az előtoron a sárga foltjai nagyobbak mint a következő fajon. V

Cordulegaster boltonii - Sárgafoltos hegyi szitakötő ) = C. heros= C annulata = gyűrűs szitakötő Leírása: 74-85 mm. Szemei aranyosbarnák A fej közepe a nyakszirt táján sárga A közép- és az utótor oldalán lévő széles sárga sávok között egy keskeny sárga sáv is kialakult. A potroh első sárga foltjai gyűrűt formáznak. A potrohon a széles és keskeny sárga sávok váltakoznak Elterjedése: Portugáliától Észak-Afrikán át Kis-Ázsiáig. 10 Életmódja: Hegyi patakokban fejlődik, a VII-VIII. hónapokban repül A lárva amikor kimászik a vizből, hátán felpattan a bőr és kimászik a szitakötő. Elősször a lárva bőrébe kapaszkodik mivel szárnyait is még a teste fölött tartja. Miközben a szárnyakba levegőt présel, azok megszáradnak, keménnyé merevednek, és a teste is teljesen kiszínezódik. Az imágó ezután a patakok beárnyékolt szakaszain, a víz fölött pár deciméternyi magasságban repdes. Hazánk egyik legnagyobb

szitakötője; eddig csak az Örségből és a Mecsekből, Zobákpusztáról és a Melegmányi-völgyből ismerjük. V Familia: Libellulidae - Laposhasú acsák családja A potroh feltűnően széles, többé-kevésbé lapos, oldala élben végződik. A szem hátulsó szegélyén nincs szemölcsszerű kiemelkedés. A szárnyháromszög hegyesszöge nem oldalra, a szárnycsúcs felé irányul, hanem a 2. szárny hátulsó szegélye felé Libellula depressa - Közönséges acsa A 2. szárny tövén rendszerint háromszögletes sötétbarna vagy fekete, élesen elhatárolt folt van. A hím potrohát olykor kékes hamvasság színezi (Libellula fajok) Leírása: 38-50 mm. Mind a nőstény, mind a hím potroha feltűnően széles, a szélessége a hosszának mintegy egynegyede, oldalszegélye határozottan ívelt, színe barna és sötétsárga, világosabb sárga foltsorral az oldalán; az idősebb hímek potroha hamvaskék. A 2 szárny fekete tőfoltja nagyobb, a szárnyháromszög

csúcsát is befedi, az 1. szárnyé kisebb, s mindkettőben az erezet világosabb, a nőstényen sárga. Elterjedése: Európa, Kis-Azsia. Életmódja: Néhány rokonához hasonlóan gyakran tömegesen nagy távolságra vándorol. Ilyenkor - az V-VII. hónapokban - kifejlődési helyétő1 messze, száraz tájakra is elkerül, de peterakásra a vizekhez mindig visszatér. Libellula quadrimaculata – négypettyes acsa Közönséges. V-VII A két ivar hasonló Minden szárnyukon 2 sötét folt van Állóvizek mellet él, alkalmanként lassú folyású vizek mentén is. Az előző fajhoz hasonlóan ágról vagy növényről indul el vadászni. A nőstény petéit repül közben a víz felszinére rakja Messze elvándorolhatnak. Libellula fulva - Mocsári szitakötő Leírása: 44-48 mm. A potroh karcsúbb, szélessége a hoszszának legfeljebb egyhatoda A potroh felső része, a fej elöl, a tor, továbbá a szárnyak elülső szegélye alatti erek sárgásbarnák, a szemek felső

részén piros folt díszlik. A 2 szárny tövén lévő fekete folt kisebb, csak a szárnyháromszögig terjed. Az 1 szárny tövén nincs fekete folt A hím potroha fehéreshamvas kék. Elterjedése: Spanyolországtól Nyugat- és Közép-Európán át a Szovjetunió keleti részéig. Életmódja: Az V-VII. hónapokban zsombékos, mocsaras területeken él Orthetrum cancellatum - Vízipásztor A potroh szélessége, a szárnyháromszög hegyesszöge, a szem "szemölcse" a közönséges acsánál említetthez hasonlóan alakult. A 2 szárny tövén azonban nincs élesen elhatárolt sötét folt, az legfeljebb sárgásra színeződhet. Potroha meglehetősen széles, de nem annyira, mint a 11 közönséges acsán. A szemek a fejtetőn egy ponton érintkeznek A hím potrohát gyakran kékes hamvasság borítja, a nőstényé sárga vagy barna (Orthetrum fajok). Leírása: 48-58 mm. A test színe sárga, részben barna, a potroh oldala hosszanti fekete csíkos A szemeket

határoló homlokrész fekete. A szárnyjegyek is feketék A nőstény potrohvégén csak alsó, a hímen egyszínú fekete páros felső és páratlan alsó potrohfüggelék is van. Életmódja: A VI-IX. hónapokban sík vidéken él Elterjedése: Európa, Kis-Ázsia. Sympetrum sanguineum - Alföldi szitakötő Leírása: Kisebb, hengeres potrohú szitakötó. A hím teste feltűnő bordó-piros, a nőstényé sárga. 30-35 mm Élőhelye, életmódja: Az egész ország sík és dombvidékein, réteken, erdei tisztásokon gyakori. Néha népes csoportokban cikáznak a napfényes nyári melegben 12