Gépészet | Karbantartás » Szabó József Zoltán - Gépipari szerelés

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 41 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:400

Feltöltve:2008. május 22.

Méret:579 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2017. december 02.
  Kitűnő összeállítás. Köszönet érte.

Tartalmi kivonat

SZERVÍZTECHNIKA ÉS ÜZEMFENNTARTÁS Szabó József Zoltán Főiskolai adjunktus Gépészeti és Rendszertechnikai Intézet 2. előadás GÉPIPARI SZERELÉS Gépipari szerelés, alapfogalmak   A gépipari szerelés: - az a technológiai eljárás, amellyel a gyártmány egyes részeinek összes alkatrészeit és az egyes részek egymáshoz való kapcsolódását a megfelelő szilárdsági és pontossági előírások, valamint egyéb műszaki feltételek megtartásával összeállítjuk és rögzítjük. Rövidebben fogalmazva a szerelés olyan művelet, amelyben az alkatrészeket illetve, a szerelési részegységeket további egységekké, gyártmánnyá egyesítjük. A gépiparban gyártmánynak azt a terméket nevezzük, amely az alkatrészek elkészítése és összeszerelése, valamint a szerelési és szerkezeti egységek összeszerelése által létesül Gépipari szerelés, alapfogalmak    A gépiparban gyártmánynak azt a terméket

nevezzük, amely az alkatrészek elkészítése és összeszerelése, valamint a szerelési és szerkezeti egységek összeszerelése által létesül. A gépalkatrészek a gyártmány azon elemei, amelyek általában egy anyagból készülnek, szerelés nélkül. A gépalkatrészeken lehetnek szerkezeti elemek, mint pl. csavarfej, fogaskerék koszorú stb Szerkezeti egységet az oldható vagy oldhatatlan kötésekkel összekapcsolt alkatrészek alkotnak. A szerkezeti egység a gyártmány azon része, amely meghatározott funkciót szolgál, és az egész gyártmánytól különválasztható, sok esetben külön is működésbe hozható. A gyártmány szerkezeti egységekre bontása Gépipari szerelés, alapfogalmak      Az alegység a szerelési egységben együttműködéssel összeszerelt több alkatrészből álló egységnek egy alkotó részét képezi, és vagy közvetlenül a gépházzal, vagy a gépkerettel van összekapcsolva. A meghatározott

mozgás előállítására szolgáló egység és alegység a gép mechanizmusa. A szerelési csoport az adott gyártmány azon alkatrészeinek összessége, amely a szétszerelési és összeszerelési folyamatban különálló egységet képez. A szerelési csoportokra bontást a technológiai dokumentációban végezzük Összeszerelés: Az alkatrészek részegységekké szerelése az előszerelés, ezek fődarabbá szerelése a közbenső szerelés, a fődarabok késztermékké szerelése a végszerelés. Szétszerelés: A szétszerelés technológiai kivitelezése - az esetek többségében - az összeszerelésnél alkalmazott eljárás fordított sorrendben történő végrehajtása. A szerelési műveletek jellegük szerint 1. Anyagmozgatás Ide sorolják a műveletközi és műveleten belüli anyagmozgatást, a raktározást és egyéb tárolási feladatokat. 2. Tisztítás Mechanikai, kémiai és összetett tisztítási folyamatok végezhetők a szerelendő gyártmány

jellege szerint. 3. Összeállítás A mozgó és nem mozgó valamint az energiatároló szerkezetek alkatrészeinek működési helyzetbe történő összeállítása. 4 Megmunkálás. Az egyes alkatrészek megmunkálása, szerkezeti egységek, szerelés során történő illesztése, a szerelés szakszerű kivitelezése, és a szerkezet minőségének biztosítása érdekében. 5. Rögzítés Oldható és nem oldható kötések létesítése az alkatrészek, szerkezeti egységek, - funkcióteljesítés szempontjából - megfelelő helyzetben való tartásának biztosítása érdekében. 6. Ellenőrzés Geometriai, funkcionális (feladat szerinti) és egyéb (ergonómiai, esztétikai stb.) ellenőrzéseket végeznek 7. Kikészítés Itt történik a termék komplettírozása, esetleges kisebb hibák javítása, festés és a szükséges dokumentációk elkészítése 8. Csomagolás Szükség szerint előkészítés egyedi vagy gyűjtő csomagolásra, becsomagolás, és/vagy

előkészítés szállításra. A szét- és összeszerelési tevékenységek bonyolultsága, különlegessége nehézsége vagy könnyűsége függ: • • • • • a gyártmány konstrukciójától, a gyártmány szereléstechnológiai jellegzetességétől, az anyagminőségtől, a szereléstechnológiai felszerelés milyenségétől és használhatóságától, a kötések fajtájától stb. A szét- és összeszerelés technológiai követelményeit meghatározza: a gép és elemeinek nagysága,  szilárdsági tulajdonságok,  alkatrészek anyaga,  a szerkezet merevsége és tartóssága,  a megmunkálás fajtája és pontossága, valamint  a gépek és a berendezések műszaki állapota.  Szerelési méretláncok    A gyártmánytervezéskor a tervező fontos feladata, hogy helyesen állapítsa meg az alkatrészek gyártási és szerelési tűréseit, mivel ezek alapvetően meghatározzák a termék minőségét és költségét.

Szereléskor meghatározott méretű alkatrészeket helyezünk egymáshoz, hogy az alkatrészek között pontos helyzetet, megfelelő távolságot hozzunk létre. Az alkatrészek a köztük kialakuló távolságokkal méretláncot alkotnak, amelyek meghatározzák két vagy több gépelem egymáshoz viszonyított helyzetét. A méretlánc olyan meghatározott sorrendben, önmagában visszatérő méretsorozat, amely azoknak az alkatrészeknek a felületeit köti össze, amelyeknek kölcsönös helyzetét meg kell határozni. A méretlánc elemzésekor célszerű a méreteket a szerelendő részegység rajzától elkülönítve, önálló vázlat alakjában ábrázolni Elhelyezkedésük szerint a méretláncok lehetnek:  Síkbeli méretláncot, amely kétféle lehet:      Szög-méretláncot Térbeli méretláncot A méretek egymással való kapcsolata alapján     Lineáris, ennek tagjai párhuzamosak Nem lineáris, melynek tagjai nem

párhuzamosak Párhuzamos méretlánc Soros méretlánc Vegyes méretlánc A méretlánc tagjai lehetnek:   összetevő tagok (A A A .vagy B B B stb) eredő tag (AA, AB. stb) Síkbeli lineáris méretlánc Síkbeli nem lineáris méretlánc A vegyes méretlánc tagjai lehetnek: összetevő tagok (A A A .vagy B B B stb) eredő tag (AA, AB. stb) Alkatrészek összekapcsolási módszerei  Összeszereléskor az alkatrészeket úgy kell összekapcsolni, hogy biztosítsuk a kész gyártmány szabályos működését és előírt élettartamát. E célból az alkatrészeket a következő összekapcsolási módszerek szerint készítjük el ill. válogatjuk össze: • a teljes cserélhetőség módszere, • a részleges cserélhetőség módszere, • a kiválasztás vagy válogatás módszere, • az utólagos illesztés módszere, • a beszabályozás vagy mozgó kiegyenlítés módszere A teljes cserélhetőség módszere :    az

alkatrészek minden korlátozás nélkül összeszerelhetők. Ilyenkor a szerelési méretlánc minden tagja olyan tűréssel rendelkezik, hogy az összeszerelés után a zárótag előírt pontossága biztosítva van. A módszer alkalmazásának előnyei:  a szerelés az alkatrészek egyszerű összerakásával, külön illesztési munka nélkül végezhető,  kisebb szakképesítésű szerelőkre van szükség,  könnyű a szerelés ütemezése,  a részegységek egymástól függetlenül szerelhetők,  az alkatrészgyártásnál széleskörű kooperáció lehetséges,  a szerelési műveletekhez futószalag alkalmazható,  egyszerű a tartalék alkatrész ellátás, kisebbek a szerelés költségei. A módszer alkalmazásának hátrányai:  A nagy pontossági követelmény miatt nagyok a gyártás költségei,  az alkatrészgyártáshoz pontos szerszámgépek szükségesek,  az alkatrész gyártásánál nagy a selejtveszély,  magas szintű

minőségbiztosítást igényel. A részleges cserélhetőség módszere :   A részleges cserélhetőség elvének alkalmazásánál a költ-séges, nagypontosságot igénylő alkatrészek méret tűréseit megnövelik a szerelésnél jelentkező többletmunkák rovására oly mértékben, hogy a szerelési selejt ne haladja meg az előírt mértéket. A megoldás alkalmazásának előnyei: az alkatrészek gyártása nagyobb tűrésmezővel történhet, mint az előbbi esetben,  kisebb költséggel gyárthatók az alkatrészek  nagy alkatrészszám és szerelési pontosság mellett is gazdaságosan alkalmazható. Az alkalmazás hátrányai:  nagyobb minőségellenőrzési feladatot igényel,  több kapcsolódó méretlánc esetén a selejt százalék a méretláncok számával növekszik   A kiválasztás vagy válogatás módszere:  alkalmazásánál szelektív párosítással összeválogathatók a megfelelő méretű alkatrészek úgy, hogy a

kívánt illesztés adódjon, ugyanakkor nem szükséges a tűrésmezőket szűkíteni. Ilyenkor az alkatrészgyártás után és a szerelés előtt kell osztályozó mérést végezni. A tűrésmezőt a pontossági követelményektől függően - több méretcsoportba osztjuk Az utótagos illesztés :  alkalmazásánál az alkatrészek mérettűréseit a gazdaságos megmunkálasi pontosságot figyelembe véve állapítják meg, majd kijelölnek egy alkatrészt, amelynek méretét sze-reléskor alakítják ki általában valamilyen módon, általában forgácsolással A beszabályozás vagy mozgó kiegyenlítés módszere :  alkalmazásakor a szerelés pontosságát egy kompenzáló alkatrész méretének változtatásával érik el, de a méret változtatást nem forgácsolással végzik, hanem egy alkat-rész méretét változtatják meg. Az alkatrész méretének változtatása lehetséges méretlépcsőként (hézagoló alátét) vagy folyamatos méretváltoztatással

(hagyományos szelephézag állítás). Szerelési rendszerek         A szerelés szervezett végrehajtását a rendszer hatékonyságát elsősorban a körülmények minél jobb összehangolásával lehet növelni. A gépipari szerelési rendszerek a szerelés szervezeti felépí-tésének, a szervezési módjának, a szerszámozottságnak, a munkaerő szakképzettségének és a szerelés tárgyának összhangján alapulnak. A szerelési rendszerek főbb jellemzői: a munkadarabok mozgási módja, a szerelés térbeli elrendezése, a szakosítás mértéke, a szerelés ütemessége, a szerelés szervezése, a szerelés és alkatrészgyártás összefüggése. A munkadarabok mozgása szerint megkülönböztetünk álló vagy mozgó szerelést, attól függően, hogy az egymást követő szerelési műveletek során a munka tárgya változtatja-e a helyzetét  A szerelés térbeli elrendezését a szerelési családfa ismeretében alakítják ki.

Általában a szerelési alegységekre tagolható gyártmányokat elágazó és csillag alakú elrendezésben, a nem kellően tagolt gyártmányt sorbakapcsolt vonalmenti művelettel szerelik.  A szakosítás mértéke attól függ, hogy a szerelés szervezésében a központosítás vagy a munkamegosztás elve érvényesül. Központosítás esetén a gépet egy szerelő  A szerelés üteme lehet: kötött vagy kötetlen. A kötött ütemű szerelésnél minden szerelési művelet eleje és vége egy megadott időpontra esik. Az ütemidőn belül nincs lehetőség az ügyesebb, nagyobb teljesítményt nyújtó szerelő munkájának hasznosítására, viszont a termelés egyenletessége biztosítható. A kötetlen ütemű szerelésnél adott idő alatt kell elvégezni a gép szerelését, de nincs előírva az egyes műveletek kezdete és vége.  A szerelés szervezése, a szerelési rendszer kialakítása jórészt annak a függvénye, hogy a szerelési programban

szereplő termékek mennyire hasonlóak, homogének (az a szerelési feladat, aminek a szerelés technológiája hasonló, műveletek, ezek száma, ideje tagozódás, hasonló eszközök, stb.)  A szereléstechnológia tervezése         A szereléstechnológia tervezésének feltételei: • konstrukciós kialakítás, • a konstrukció és az alkatrész előállítás kölcsönhatása, • a gyártmány tagolhatósága. A szerelést befolyásoló további tényezők : A munka tárgya: A termék bonyolultsága, működési elve, hossz és tömeg méretei, részelemek és alkatrészek száma, alkatrészek és részegységek jellege, alkalmazott kötésmódok, méretlánc megoldási módszerek stb. A munka eszköze: Száma, alkalmassága, korszerűsége, elhelyezése, mobilizálhatósága, méretei, kiszolgálási helyszükséglet, műszaki állapota, fejleszthetősége stb. A munkaerő: Létszáma, képzettség szerinti megoszlása,

termelékenysége, tovább képezhetősége, Létszámának bővíthetősége stb. Gyártási feltételek: Gyártási program, a gyártmány piaca, tervezett átfutási idő, a gyártmány állandósága, fejlesztés lehetősége, gyártási kapacitás jelenlegi és jövőbeni helyzete stb. A gyártás szervezése: A gyártmány tagolása, folyamatosság, szervezési forma, sorozatnagyság, technológiai feltételek és szervezettség, határidők, minőség, fejleszthetőség. Egyéb tényezők: Infrastruktúra, hazai és nemzetközi tapasztalatok, a fejlődés várható tendenciái stb. A gyártási és szerelési költségek egymásra hatása  o o o o Egy gépipari termék előállítási költségeit alapvetően a megvalósítási folyamat egyes, elkülöníthető rész-folyamatainál felmerülő ráfordítások határozzák meg. Ennek értelmében a vevő által beszerzendő termék önköltsége kissé egyszerűsítve, összetevődik: a tervezés vagy konstrukció

kialakítás, az alkatrészgyártás és beszerzés, a szerelés, az értékesítés és garanciális szolgáltatás költségeiből A szerelés költségeit befolyásoló tényezők a konstrukció és az alkatrészek bonyolultsága, méretei, méretpontossága, tömege,  a szerelési folyamat tervezett jellege (egyedi, kissorozat, sorozat),  a szerelés technológiai színvonala (hagyományos kézi vagy robotokkal történő),  a gépalkatrészek és részegységek szereléshelyes kialakítása,  a gyártási sorozatnagyság stb.  A szerelési mutató    Ha a gyártási folyamat részeként tekintjük a tervezési folyamatot, akkor a gyártás és szerelés költségeinek egymásra hatását tágabb értelemben elemezhetjük. A termék előállításának színvonalát, bizonyos esetekben jellemezni szokták a szereléshez szükséges idő (T és a gép-munkaidő (Tg) hányadosával, melyet szerelési mutatónak (K) neveznek. K= Tsz / Tg A K

értéke egyedi és kissorozat gyártás esetén 0,45 körül, nagysorozat vagy tömeggyártásnál 0,25 alatt van. Ez a mutató függ meg a gyártmány jellegétől is Motorgyártásnál a szokásos szerelési időhányad 18 25%, darugyártás és hajóipar területén 40 - 50% és nagy tartályok, vegyipari berendezések létesítésénél 70 - 75%. A szerelendő gyártmány már korábban említett jellemzői közül több olyan található, amely befolyással van a szerelés költségeire illetve a szerelés várható időszükségletére. Az egyik ilyen konstrukcióból adódó jellemző a gyártás pontossági követelménye, amit az alkatrészek tűrésével jellemezhetünk.   Az „a” görbe a szerelési, a „b” a megmunkálási költségek vál-tozását szemlélteti az alkatré-szekre megadott méretpontos-ság függvényében. A „c” gör-be a két költség eredője. Látható, hogy minél pontosabb a munkadarabok mérete, annál kisebb költséggel

lehet a szerelést megvalósítani. A gyártott termék darabszáma lényegesen befolyásolja a fajlagos szerelési időráfordítást, ami közvetve a költségeket is módosítja   A szerelési időt jelentősen befolyásolja a szerelendő gépet alkotó alkatrészek és részegységek bonyolultsága is Az alkatrészek szerelési bonyolultságát a főbb alaki jellemzők határozzák meg.  A bonyolultság osztályozása : A legegyszerűbb szerelési művelet a tömör golyó beszerelése, mivel a vele kapcsolatba hozandó alkatrész viszonylatában nincs kitüntetett tengelye. A központos forgásfelületű alkatrészek behelyezése egyszerűbb, de szerelése egyre bonyolultabb mozgásformákat igényel minél több rajta az alapfelületen kívüli egyéb kialakítás.  A szerelést legjobban az excentrikusan elhelyezkedő felületek nehezítik, mivel ezek igényelnek a kézi és a robotszerelés esetén is egyre bonyolultabb mozdulatokat. A szerelés

dokumentációja A szerelés dokumentációjára általános érvényű elő-írások nincsenek. Minden vállalat a saját gyakorlatában kialakult módszereket alkalmazza. A gépfenntartásban általánosan használható szerelési dokumentációk gyakoribb variációit és ezek egymással való kapcsolódását a következő ábra szemlélteti.  A számítógépes gyártmány és gyártástervezés bevezetésével egyre több cég foglalkozik szerelést segítő szoftverek kifejlesztésével, melyeket a gépfenntartási tevékenységek során is jól lehet használni.  A dokumentációk és kapcsolataik Szerelési családfa egyszerű gépek esetén Szerelési folyamatábra vázlat Rajzolt, vagy fényképes szerelési segédlet