Gépészet | Karbantartás » Szabó József Zoltán - Karbantartás

KARBANTARTÁS Szabó József Zoltán főisk. adjunktus GÉPÉSZETI ÉS RENDSZERTECHNIKAI INTÉZET 4. előadás A KÁROSODÁSOK A TÖNKREMENETEL OKAI A gyakorlatban üzemelő gépek igénybevétele változó. Vannak kis terhelések. Léteznek NAGY TERHELÉSEK. Előfordulnak EXTRÉM ÜZEMI KÖRÜLMÉNYEK A KARBANTARTÁS ÉS DIAGNOSZTIKA OKTATÁSÁVAL CÉLUNK, HOGY HALLGATÓINK EZEKET AZ ÜZEMVISZONYOKAT: - FELISMERJÉK, - SZÉTVÁLASSZÁK, - MEGPRÓBÁLJÁK ELKERÜLNI - VISSZAÁLLÍTSÁK A GÉPET ÜZEMKÉPES ÁLLAPOTÁBA A TÖNKREMENETEL LEGGYAKORIBB OKAI • Egy önmagában dolgozó gépnek vagy egy gépcsoport (gyártórendszer) adott részegységének meghatározott feladatokat kell ellátnia a termelés folyamatosságának érdekében. • A gépeket azonban, mint tudjuk üzemeltetésük során folyamatosan és/vagy szakaszosan külső hatások érik, amelyeknek következményeként használhatósági tulajdonságaik romlanak, használati értékük

csökken, egészen addig, míg a részükre meghatározott feladatokat mar nem tudják végrehajtani. • Ezen hatások olyan meghibásodásokat idéznek elő az alkatrész működésében, amelyek korlátozzák, vagy kizárják a rende1tetésszen használatot. A károsító hatások két fő csoportra oszthatók, technikai-gazdasági és műszaki-fizikai hatások • A technikai - gazdasági hatások akkor is kifejthetik káros befolyásukat, ha az adott gép, vagy szerkezet egyébként üzembiztos. Az értékcsökkentő hatások módja szerint ez a csoport • elévülésre és • végfelhasználásra bontható. • Az elévülés annak a következménye, hogy a fejlődés során a piacon pontosabb, nagyobb termelékenységű korszerűbb eszközök jelennek meg, s mivel a vállalkozásoknak, haladni kell a korral, a régi gépeket felváltják az újak. • A végfelhasználás különleges termékek esetében értelmezhető, melyeknek értékcsökkenésük nincs, használat

közben vagy azt követően azonban tönkremennek A műszaki -fizikai értékcsökkentő hatások • Ezek fejezik ki mindazon mi tényezőket, amelyeket összefoglaló néven károsodásoknak nevezünk. A károsodások a hétköznapi életben méret, vagy alakváltozásokban, az egyes részek geometriai viszonyainak megváltozásában, illetve a felületek minőségének, vagy más egyéb tulajdonságainak megváltozásában nyilvánulnak meg. Jelentkezési formájuk szerint három csoportba sorolhatók: – elhasználódás – túlterhelés – öregedés. KÁROSODÁSSAL KAPCSOLATOS FOGALMAK RENDSZEREZÉSE l. A károk módja: - azt mutatja meg, hogy egy adott károsodás hogyan megy végbe. Például: • Elhasználódási károk: • kopási • korróziós • kifáradási • öregedési • véletlenszerű károk. 2. A károk hatása: - a használati tulajdonságokban bekövetkezett változások leírása. Például: • Kiesési károk: - károk értékcsökkenés

nélkül • értékcsökkenéses károk • használati tulajdonságok teljes elvesztése (pl. totálkár) 3. Károkok: - a kárt okozó igénybevétel módjának leírása Pl • szokványos (normál terhelés mellett keletkező) károk • túlterhelési károk • anyaghibák. 4. A kár okozója: -annak a termelési folyamatnak a leírása, amely területről a meghibásodás eredete származik. Ezeket objektív és szubjektív okoknak is nevezzük. Például: • tervezési, vagy konstrukciós károk • gyártási, előállítási károk • üzemeltetési károk • szállítási károk • raktározási károk • karbantartási károk. 5. A károk keletkezése: - a károsodás időbeli lefolyását mutatja • elsődleges (primer) károk • másodlagos (követő) károk 6. A kár megjelenési formája: - a hibakeresés során feltárt hibák, károk külső megjelenési formáját írja le. Az ilyen kárelemek lehetnek: • alakváltozás (deformáció) • repedés

• törés • anyaglehordás • berágódás • lepattogzás • teljesítmény csökkenés • pontosságcsökkenés • veszteségnövekedés • hőmérsékletnövekedés • tömítetlenség, stb. • A tudomány jelenlegi állása szerint az alkatrészek szilárdságra jól, kifáradásra pedig közelítően méretezhetők, a gyakorlat számára megfelelő eredményt nyújtanak. • Az egymáson csúszó súrlódó felületek megengedett kopásra való méretezése még nem megoldott kérdés • A tervezésben rejlő problémát legjobban az un. ideális kopási görbe mutatja, amely az illesztési hézag (H) változását mutatja be az üzemelési idő (t) függvényében. • • • TERVEZÉSI HIBÁK I. Az első szakaszban t1 ideig a H mm gyári illesztési hézag viszonylag gyorsan növekszik. Ez az összekopás szakasza, amely a bejáratási idő alatt játszódik le II. A második szakaszban a bejáratás befejezésével kezdődik az un hasznos üzeme idő,

amelyet a t2 időtartam és a lassan növekedő görbe jellemez. III. A harmadik szakaszban ismét rohamosan no az illesztési hézag, mert egy bizonyos nagyságú hézag érték után megváltozik a súrlódó részek közötti erőjáték, ütési igénybevétel keletkezik, ami nagymértékben növeli a koptató hatást. GYÁRTÁSI, ELŐALLÍTÁSI HIBÁK A gyártásban és a technológiai tervezésben elkövetett hiányosságok csökkentik a gyártmány megbízhatóságát és növelik a műszaki hibák keletkezéseinek valószínűségét. A gyártási, előállítási hibák megjelenési formáikat tekintve a következők lehetnek: • méret, helyzet, vagy alakhibák, • felület minőségi eltérések, felületek réteghibái, • inhomogenitások (p1. öntési hibák), • hegesztési, ragasztási hibák, • szerelési hibák, hiányosságok, • beállítási hibák. Ezek a hibák elsősorban rosszul megválasztott technológiából, és nem utolsó sorban emberi

tényezők közrejátszásával, hanyagságból, nemtörődömségből keletkeznek, és hatásuk mar a gép élettartamának korai szakaszában jelentkezhet. ÜZEMELTETÉSI HIBÁK • Amint egy gépet vagy berendezést üzembe állítunk, elkezdődnek azok a folyamatok, amelyek a gépet egész további élettartama során károsítják. A gépeket károsító folyamatok főbb jelentkezési formái: • - az elhasználódást, amely mint gyűjtőfogalom minden esetben valamilyen tömeg változással járó felületpusztulási folyamatra utal. Három fő okozója a kopás, a korrózió és a kifáradás, amelyekkel a továbbiakban részletesen foglalkozunk. • - a túlterhelés, amelyet a m szerkezetek helytelen használata, valamint az elhasználódás túlzott mértéke okozhat. A túlterhelés vezethet akár közvetlenül a teljes tönkremenetelhez, vagy pedig meggyorsíthatja az elhasználódás folyamatát. • - az öregedés : - az anyag belsejében végbemenő folyamat,

amely külső tényezők hatására, az igénybevételtől függetlenül jön létre, és meg az alkatrész hasznos tervezett élettartamán belül, főként szilárdság csökkenésben, vagy más anyagszer kezdeti jellemző maradandó változásában (romlásában) nyilvánul meg. Az oregedés tehát nagy mértékben függ az alkatrész korától, a külső környezeti hatásoktól, valamint az anyagminőségtől KOPÁS • A kopás olyan károsodást okozó folyamat, amely ügynevezett koptatóerők (mechanikai terhelések és súrlódás hatására két érintkező felület között jön létre. A kopás során a felületekről apró melyek az alkatrész, vagy alkatrészek méret, illetve tömegcsökkenését, az üzemeltetés szem pontjából káros elváltozását okozzák. Az elváltozások kiterjedhetnek a felület. • fizikai, kémiai, szövetszerkezeti, mechanikai tulajdonságainak módosulására is, valamint a munkavégző képesség csökkenésén kívül számos

további meghibásodás: • repedés, törés, berágódás forrásai lehetnek. Ezek később az alkatrész, majd az egész berendezés teljes tönkremenetelét okozhatják • A hegedéses kopás fémes anyagok között, nyomás hatására jön létre abban az esetben, ha az érintkező felületek között nincs folyadékfi1m illetve nem képződött oxidhártya. • Az egymáson viszonylag kis sebességgel elmozduló érintkezési felületeken a fajlagos nyomás nagyobb, mint az egyik anyag folyáshatára, amely a felületi rétegek, érdességi csúcsok képlékeny alakváltozását okozza. • A z érintkezési pontokon molekuláris fémes kötés összehegedés jön létre ADHÉZIÓS KOPÁS • A további e1mozdu hatására a szétválás nem az összehegedési ponton történik meg, hanem a lágyabb anyag belsejében, így a szilárdabb fém apró darabokat szakít ki a lágyabb feiületből. A kiszakított részecske a képlékeny hidegalakítás hatására

e1ridegedik a további elmozduláskor mint szilárd csiszolóanyag abrazív módon koptatja, karcolja a feületet. OXIDÁCIÓS KOPÁS ABRÁZIÓS KOPÁS FÁRADÁSOS KOPÁS (PITTING)