Biológia | Ízeltlábúak » Legyek jellemzése

ordo MECOPTERA - skorpiófátyolkák rendje Jellemzés: • ısi rovarrend, a Mecopteroidea rendcsoporton belül a legrégebben kialakult csoport (legrégebbi fosszilis alakjaik a permbıl ismertek) • kicsi vagy közepes mérető fajok (max. 35 cm-ig) • fejük csaknem mindig egy lefelé irányuló rostrumot visel, amit a megnyúlt fejpajzs a pofák alapi része és az állkapocs szára képez • rágó típusú szájszerv • oldalt ülı nagy, összetett szemek + általában 3 pontszem (ezek csökevényesek is lehetnek) • serte- vagy fonálszerő csáp • ált. 2 pár jól fejlett hártyás szárny (a hótücskök és a kapcsoslábú csırösrovarok egy részének szárnyai visszafejlıdtek) - szárnyaikat nyugalomban egy síkban, kissé szétterpesztve tartják • hosszú, általában járólábak, 5 lábfejíz • 10 szelvényő potroh hímeknél egyíző nıstényeknél kétíző potrohfüggelék (az utolsó potrohszelvény mindkét nemnél jelentıs módosulásokat

viselhet) • lárvatípusok: campodeoid hernyószerő pajorszerő • • • • • ⇒ egyes családoknál 30 v. több ommatidiumos valódi összetett szem (primitív bélyeg) ⇒ a lárvák talajban, avarban, illetve mohapárnákban élnek (vagy víziek) ⇒ 4 lárvastádium max. 2 évig tartó fejlıdés szabad báb (bábozódás a talajban) az imágók nyirkos, sőrő növényzető helyeken élnek táplálkozásmód: ragadozók szaprofágok növényevık 500 recens faj - Magyarországon: 9 faj ⇒ 3 családba sorolva Panorpa communis – közönséges skorpiólégy Európa-szerte elterjedtek, árnyékos, nedves erdıkben, ligeterdıkben, kertekben, parkokban. Kisebb, frissen elhullott rovarokkal, korhadt növényi részekkel, édes nedvekkel táplálkoznak. A táplálkozás megkezdésekor emésztıváladékot bocsájt ki a táplálékra, hogy azt elfolyósítsa és felszívhatóvá tegye. A hímre jellemzı a skorpiófarokszerően felhajló potroh, amely a

párzószerveket hordozza (nem tartalmaz méregmirigyet). A hím párzáskor a nıstény számára 1 nyálmirigyeinek váladékából tojásfehérjéhez hasonló, a levegın megszilárduló golyócskákat készít, melyeket a nıstény elfogyaszt. Talajba petéznek Teljes átalakulással fejlıdnek Kis üregekben bábozódnak be. Boreus westwoodi – ormányos hótücsök Egész Európában elterjedtek, erdıkben, fıleg bükkösökben, patakok partján élnek, ahol mohában, avarban, olvadó hó tetején láthatók (+10 Cº körüli hımérsékleten a legaktívabbak). Ha megpróbálunk elfogni egy ilyen állatkát, akkor az nagyot pattanva nyomban elugrik, majd lábait és csápjait a testéhez zárva egy ideig halottnak tetteti magát. Az imágók részben elhullott rovarokkal, részben mohákkal és más növényi részekkel táplálkoznak (a rovarok testét nyálukkal feloldják, és az így keletkezett pépet szívják fel). A lárvák mohát és gyökereket esznek. İsszel

jelennek meg A párzás a következıképpen megy végbe: a hím hosszú csápjaival megtapogatja a nıstényt, majd gonopódáival (=ivari végtag) megragadja annak egyik lábát, ezután kampószerő szárnycsonkjaival átkarolja partnerét, majd gonopódáival a nıstény potrohvégét fogja meg. A nıstény egyesével teríti petéit a legfelsı talajrétegbe, ahol azok áttelelnek, ezekbıl tavasszal kelnek ki a pajorszerő lárvák, amelyek bábozódásra éretten telelnek át a talajban. Ezek csak a következı évben (nyár végén vagy ısz elején) bábozódnak be egy kicsi, maguk készítette kamrában a földfelszín alatt. A kamra falait finom selyemfonalak szilárdítják, melyeket a lárvák termelnek az alsó ajkakon nyíló szövımirigyekkel. ordo DIPTERA – kétszárnyúak rendje Jellemzés: • imágóik legismertebb morfológiai bélyege az, hogy csak egy pár dermális eredető hártyás szárnyuk van, mivel a második pár billérré (haltera) módosult

(másodlagosan szárnyatlan, illetve csökevényes szárnyú – brachy-, micro-, stenopter – fajok is elıfordulnak), a billér az egyensúlyozás szerve, alapjánál érzékszervek sokasága (húros hallószerv – chordotonális szerv, Hicks-féle szemölcs, nyomást és feszítést érzékelı – kampaniform – receptorok) helyezkedik el • csápjaik, melyek tapintó, szagló és idınként halló érzékszerveket (Johnston-féle szerv a 2. tıízen) hordoznak, alapvetı fontosságúak az alrendek elkülönítésében • a szárny erezettsége döntı fontosságú a családszintő meghatározásban • a tor hátoldalának jellegzetes, romboid vagy háromszöglető szerve a pajzsocska, amely a légyimágók számára életfontosságú tor-potroh összeköttetést védi • 5 íző lábfej (tarsomera), melyet a karomíz (acropodium) követ, ezen van a páros karom, a páros „tapadókorongok” (pulvillus) • 11 potrohszelvény (nagy részük az ivarszervek alkotásában

vesz részt vagy elcsökevényesedik), részei az ivarszervek által nem érintett craniális praeabdomen, és az ivarszervek kialakításában résztvevı hátulsó postabdomen • a külsı hím ivarszerv felépítése igen fontos bélyeg a fajok meghatározásában • a nıstényeknek vagy teleszkópszerően kinyújtható és visszahúzható, vagy hosszú, szklerotizált áltojócsövük van • a 10. vagy a 11 szelvény függelékei a cercusok, melyek receptorokat hordoznak • a tápcsatornához tartozó zsírtestek (corpus adiposum) a magasabb rendőek májához hasonlóan az intermedier anyagcsere központjai • ált. ivaros szaporodás, de elıfordul parthenogenesis és paedogenesis is • a posztembrionális fejlıdés típusa: holometamorphosis (teljes átalakulás) 2 • • • ált. tojásrakók (ovipara), de vannak lárvarakó (ovovivipara), lárvaszülı (vivipara) és „bábtojó” („pupipara”) fajok is a lárvák növényvédelmi károkat okoznak, az

imágók az állattartás és a közegészségügy szempontjából jelentenek veszélyt kb. 120000 leírt faj – Magyarországon: 9500 faj subordo Nematocera Jellemzés: • 6-nál mindig több íző csáp, amely sok csoportjukban hosszú, fonalas • a megkülönböztetés alapja: az arcpajzs felsı részéhez ízesülı tıíz (scapus) és a 2. csápíz (pedicellus) után a többi íz egymáshoz hasonló (homonom ízek) • a lárvák légzınyílásainak elhelyezkedése változatos képet mutat, de a 2. torszelvényen soha nincsenek légzınyílások, ismertek: - holopneusticus: minden szelvényen van egy pár (kivéve: 2. torszelvény) pl bársonylegyek - peripneusticus: csak a 2. és 3 torszelvényen nincsenek pl gubacsszúnyogok, lapospotrohú muslicák hemipneusticus: a 2., 3 tori és az utolsó potrohszelvényen nincsenek pl gyászszúnyogok - amphipneusticus: csak az elsı tori és az utolsó potrohszelvényen található 1-1 pár pl. lepkeszúnyogok, a legtöbb

magasabbrendő légy - propneusticus: csak az 1. torszelvényen található 1 pár pl gombaszúnyogok - metapneusticus: csak az utolsó potrohszelvényen van 1 pár pl. igazi szúnyogok - apneusticus: nincsenek kiegyénült légzınyílások pl. árvaszúnyogok • lárváik jelentıs része közvetve hasznos, amennyiben a szervesanyag körforgalomban lebontó szerepük van, egyesek haltáplálékként fontosak subordo Brachycera Jellemzés: • nevüket megrövidült, heteronom, azaz különbözı formájú ízekbıl álló, a fejlettebb családoknál 3 ízővé redukálódott csápjukról kapták • további felosztás: Alrend Divisio Superfamilia Csoport Orthorrhapha (egyenes pupáriumrésőek) Brachycera (rövidcsápú kétszárnyúak) Aschiza (homlokrés nélküli legyek) Cyclorrhapha (kerek pupáriumrésőek) Schizophora (homlokréses legyek) Acalyptratae (torpikkely nélküli legyek) Calyptratae (torpikkelyes legyek) 3 Magyarázat: Orthorrhapha – az imágó a

pupáriumot egyenes vonalban perforált résen nyitja fel Cyclorrhapha – a pupárium egyenes vonalú perforációjához középen egy derékszögben elhelyezkedı második perforáció is járul, így keléskor az imágó mindkét ablakot kinyitva kerek pupáriumrést hoz létre Aschiza – a pupárium felnyitásában nem játszik szerepet erre kiegyénült szerv Schizophora – a pupáriumból való kelést a csápok fölött a homlokrésen (ptilinum) kitüremlı homlokzsákba (ptilinális zsákba) pumpált vérnyirok feszíti fel, ez a homlokzsák a pupárium elhagyása után a fejbe húzódik vissza, míg a vérnyirok a szárny csöves ereibe pumpálva azt kifeszíti, a homlokrés bezáródása után a csápok felıl az arcra ereszkedve „U” alakú rajzolat formájában marad vissza, a csápok felett a homlokrésig tartó félhold alakú teret lunulának nevezzük Acalyptratae – a szárny alsó-belsı, a tor oldalához csatlakozó részén a szárnylemezen csak fiókszárny

(alula) és szárnypikkely (distycalypter) található Calyptratae – a fentiekhez legbelsı harmadikként társul a torpikkely (basicalypter) Tipula maxima – óriás lószúnyog Európa nagy részén elterjedtek, hegyvidéki erdıkben, patakok partján. Bomló növényi anyagokkal táplálkoznak. A nıstény petéit egyesével rakja le a talajba A lárvák erıs szájszervekkel rendelkeznek, a talajban élnek, ahol 4 vedlés után bebábozódnak. Mikiola fagi – bükk-gubacsszúnyog Európa nagy részén elterjedtek, bükkerdıkben, kertekben, parkokban. A lárvák a fiatal leveleken táplálkoznak. Gubacsonként egy lárva fejlıdik ki, amely ısszel a talajra hullik és ott bebábozódik. Tavasszal kelnek ki A lárva által leadott váladék idézi elı a gubacsképzıdést Culex pipiens – dalos szúnyog Egész Európában elterjedtek a tundráig és azon túl a szomszédos kontinenseken is. Kisebb vagy nagyobb állóvizek lefőzıdött öbleiben élnek (néhány hetes

esıvizes hordók vagy vízzel teli vödrök a kertben már megfelelıek a lárvák fejlıdéséhez). A lárvák algákkal és apró állatokkal táplálkoznak a vízben, a kifejlett hímek növényi nedveket szívogatnak, a nıstényeknek peterakás elıtt vért kell szívniuk (leginkább madarak vérét szívják, emlısökre, illetve emberre csak kivételesen támadnak). A megtermékenyített nıstények pincékben vagy üregekben telelnek át. Tavasszal kezdik meg a peterakást A petecsomók a vízfelszínen úsznak. A megnyúlt lárvák potrohvégükön levélszerő farfüggelékeket és hosszú sertékbıl álló evezıket viselnek. A víz felszínén ferdén csüngenek, úgyhogy légzıcsövükkel elérik a levegıt, fejük pedig lefelé néz. A bunkó formájú báb is hasonlóan, a potrohát kissé behajlítva csüng a víz felszínén. Aedes vexans – gyötrı szúnyog Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt. Erdıkben (leginkább ártéri ligeterdıkben),

réteken, vízpartok mentén él. Vérszívó Áprilistól októberig repül A szúnyogok által okozott kellemetlenségekért elsısorban ez a faj tehetı felelıssé. Anopheles maculipennis – foltos maláriaszúnyog Mocsaras területeken, réti idıszakos pocsolyái, növényzettel dúsan benıtt vizesárkok környékén élnek. Szarvasmarhák, sertések vérét szívják A malária kórokozóját (Plasmodium spp) terjeszthetik. 4 Chironomus plumosus – közönséges árvaszúnyog Majdnem egész Európában elterjedtek, sokfelé Ázsiában és Észak-Amerikában is. Mindenféle vízterekben (a tápanyagban gazdag vizekben nagyon gyakori) és nedves parti zónákban fordul elı. A párzás repülés közben vagy a vízparti növényzetben történik Utána azonnal a víz felszínére petézik. A peték megduzzadnak és lesüllyednek a fenékre Ott fejlıdnek ki féregszerő lárváik, amelyek fontos táplálékforrást jelentenek a halak és vízimadarak számára. Simulium

equinum – lócseszle Gyors folyású patakok környékén élnek, de az imágók azoktól jelentısen el is távolodhatnak. A lárvák ezekben a patakokban élnek, ahol kövekbe és vízinövényekbe kapaszkodnak. A lárvák szerves törmelékkel, a hímek növényi nedvekkel, a nıstények vérrel táplálkoznak. Bibio marci – tavaszi bársonylégy Erdıszéleken, kertekben, parkokban, gyakran víz közelében élnek. Az imágók nektárral és növényi nedvekkel táplálkoznak. A lárvák korhadékevık (fıleg a bomló avart fogyasztják), de olykor kárt okoznak a gyökerek megrágásával. Repülve párzanak A nıstények petéiket laza, humuszos talajba rakják. A lárvák csoportokban élnek a talaj laza humuszrétegeiben, az erdei avarban vagy öreg, korhadt farönkökben. Lárvaalakban telelnek át Tabanus bovinus – marhabögöly Majdnem egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában elterjedtek. Legelık, rétek, erdıszélek, kertek és nagyobb

parkok lakói, a hegyekben kb. 2000 méterig a havasi réteken fordulnak elı. Lovak, szarvasmarhák és sertések, de idınként a szarvas és az ız vérét is szívja. A nıstényeknek vért kell szívniuk, hogy a peték megérhessenek A lárvák a nedves talajban élnek, ahol rovarlárvákat fognak. Haematopota pluvialis – esıthozó pıcsik Eurázsia palearktikus zónájában elterjedtek. Fıleg vízpartokon, nedves, mocsaras területeken él, de messzebbre is elkóborol. A hímek nektárt és növényi nedveket szívogatnak, a nıstények vérszívók. A párzás a talajon történik A nıstények ezután vért szívnak, majd vízközeli növényekre lerakják megérett petéiket. A lárvák vízi életmódúak, kültakarón keresztül lélegeznek. A bábozódás a talajban történik Bombylius major – szegélyes pöszörlégy Egész Európában és Ázsiában elterjedtek Japánig, délen Észak-Afrikáig, valamint ÉszakAmerikában is. Erdıszélek, kertek és parkok lakói

Nektárfogyasztók A nıstények olyan virágokba rakják petéiket, melyeket az Andrena fajok látogatnak, vagy pedig a magányosan élı bányászméhek fészkeinek bejárata közelébe petéznek. A lárvák bemásznak a fészekbe, a méhlárvákon élısködnek és itt is bábozódnak be. Hemipenthes morio – közönséges gyászlégy Európában, Szibériában és Amerikában elterjedtek, fıleg domb-és hegyvidékeken, gyakran erdei utakon sütkérezik. A kifejlett állatok nektárral táplálkoznak, az elsı stádiumú lárvák a gazdalárva táplálékát, a nyőszerő második stádiumúak magát a gazdalárvát eszik. A lárvák fürkészdarazsak lárváiban fejlıdnek, amelyek maguk is más állatok élısködıi – hiperparazitizmus (esetenként faliméhek fészkében is fejlıdhetnek). 5 Eristalis tenax – közönséges herelégy Világszerte elterjedtek, kertekben, szemétdombokon, istállókban, trágyahalmokon élnek. A lárvák erısen szennyezett, oxigénben

szegény vizekben, trágyalében élnek. A hátsó testfelületükön elhelyezkedı hosszú csıvel lélegeznek. Syrphus ribesi – közönséges zengılégy Dél-Afrika kivételével világszerte elterjedtek. Réteken, kertekben, út-és erdıszéleken fordulnak elı. A lárvák levéltetvekkel táplálkoznak A nıstények gyakran petéznek katicabogarak petéire. Volucella pellucens – üvegpotrohú légy Világszerte elterjedtek. Réteken, kertekben, erdıszéleken, tisztásokon élnek Lárváik poszméhfészkekben élnek (a poszméhek nem kezelik ıket ellenségként). Bebábozódás és áttelelés a poszméhfészekben. Rhagoletis cerasi – európai cseresznyelégy A nıstények május-június környékén rakják le a petéiket a cseresznye szártövére. A nyüvek befúrják magukat a gyümölcsbe, ezzel a cseresznye kukacosságát okozva. A fejlett lárva a talajra ereszkedik. A bábozódás a talajban történik (áttelelés báb alakban) Drosophila melanogaster –

közönséges muslica Világszerte elterjedtek, fıleg a trópusokon. Erjedı gyümölcsök közelében fordulnak elı Rothadó növényi anyagokkal táplálkoznak. A partnerek az erjedı gyümölcsön találkoznak A násztánc során ritmikusan mozgatják testüket és szárnyaikat. Ezt követi a párzás, majd a nıstények lerakják petéiket (akár 400-at is). Kedvezı hımérséklet esetén a teljes fejlıdési idı csak 2 hét. Braula coeca – méhtetőlégy Az imágók a méhek torán vagy a tor és a potroh összeköttetés környékén tartózkodnak. A lárvák a mézes lép viaszfedelén viaszból alagutakat építenek. Az imágók a méhek szívókájáról nyalakodnak, a lárvák virágpor tartalmú viasszal táplálkoznak. Glossina palpalis – cecelégy Afrika trópusi és szubtrópusi területein (a Szaharától délre) fordulnak elı. Obligát vérszívók, több Trypanosoma faj egyedeit oltják át (maguk e fajok végleges gazdái), így az emberi álomkórt és több

állatbetegséget terjesztenek. A hártyafalú tojásból kelı lárvát – mindig csak egyet-egyet – a nıstények nem szülik meg, hanem a potrohuk belsejében speciális mirigyváladékkal táplálják. A teljesen kifejlett, bábozódásra kész lárva születik meg Fannia canicularis – kis házilégy Világszerte elterjedtek, fıleg emberi lakóhelyeken élnek, de a szabadban is elıfordulnak. A lárvák bomló állati és növényi anyaggal táplálkoznak. A nıstények nedves helyekre (pöcegödrökbe, trágyadombokra, rothadó állati vagy növényi anyagra) petéznek. A bebábozódáshoz és átteleléshez a lárvák beássák magukat a felsı laza talajrétegbe. Musca domestica – házilégy Világszerte elterjedtek, épületekben, kertekben és a szabad természetben fordulnak elı (itt azonban nem képesek áttelelni). Hulladékokat, különösen cukortartalmú anyagokat fogyasztanak. A nıstény bomló anyagokra, szemétre, trágyadombra (fıleg sertéstrágyára) 6

petézik. A bebábozódáshoz beássák magukat a trágyába Az egész fejlıdés szokatlanul gyors, így közép-európai viszonyok között évi 5 nemzedéke is lehet. Stomoxys calcitrans – szuronyos istállólégy Világszerte elterjedtek, elsısorban marhaistállókban. A lárvák bomló szerves anyagokkal, az imágók emlısök vérével táplálkoznak. Elsısorban trágyatelepeken, nedves növényi törmelékben, kivételesen gombákban, vízparti hordalékban fejlıdnek. A teljes fejlıdési idı 14 nap. Bagócslegyek: lárvái valódi légylárva-betegségeket (myasis) okoznak. Emlısök testüregeiben vagy bıre alatt élı obligát paraziták. Robusztus testfelépítésőek, közepes vagy nagy termetőek. Toruk molyhos vagy hosszan szırös Szájszervük csökevényes, az imágók nem táplálkoznak. Életmenetük állatorvosi jelentıségük miatt alaposan tanulmányozott Gasterophilus intestinalis – közönséges lóbagócs A gyomorbagócsok közül országszerte

már csak ez az egy faj elterjedt. A nıstények lovak nyakára, sörényére, illetve oldalára rakják le petéiket, ahol azok 2 hét alatt kikelnek és igyekeznek befurakodni a ló bıre alá. Emiatt a lovak fertızött testtájai erıteljesen viszketni kezdenek, így elkezdik harapdálni, illetve nyalogatni a viszketı részeket. Ennek köszönhetıen a lárvák bekerülnek a tápcsatornába és a gyomorfalban gennyes sebeket okoznak. Kb 10 hónapi fejlıdés után az ürülékkel jutnak ki a szabadba. A bebábozódás a talajban történik Oestrus ovis – juhbagócs A lárvák a juhoknak az orrüregébe kerülnek, ahonnan felvándorolnak a homloküregbe, ahol nyálkával táplálkoznak. A fertızött juhok erıteljesen lesoványodnak és folyamatosan tüsszentenek. A tüsszentések során a lárvák kikerülnek a szabadba A bábozódás a talajban történik. Az imágók a következı tavasszal kelnek ki, amikor az elsı juhokat kihajtják a legelıre. Hypoderma bovis –

közönséges marhabagócs A nıstények szarvasmarhák bırére rakják le a petéiket. A lárvák a szır tövénél fúrják be magukat a bır alá, ahol 2 hónapig vándorolnak. Ezután 3 hónapig kötıszöveti tokban élnek, majd kifúrják magukat és a talajban bábozódnak be. Calliphora vicina – kék dongólégy Csaknem világszerte elterjedtek. Nagyvárosokban a leggyakoribb kellemetlen „társbérlı”, mely lakásokban is gyakran megjelenik (a szoba hővös zugait kedveli). Bomló növényi és állati anyagokkal táplálkozik. A nıstény elpusztult állatokra, nyílt sebekre vagy szemétdombra petézik. A fejlıdési idı két-három hét Lucilia caesar – fémzöld döglégy Európában és Szibéria nagy részén elterjedtek. Elsısorban erdıkben élnek, ahol elıszeretettel repülnek ürülékre és dögre. Erıs illatú virágokon (erdei szömörcsögön), trágyán, ürüléken vagy tetemeken táplálkoznak. Az elıbbiekben táplálékforrásként említett

helyekre petézik Fejlıdése nagyon gyors. Sarcophaga carnaria – közönséges húslégy Európa és Afrika nagy részén elterjedt, fıleg domb-és hegyvidékek erdıs tájain. Emberi településeken is elıfordul. A természetben gyakran az erıs illatú virágokon tartózkodik 7 Bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Néhány nap alatt peték százait rakja le Kedvezı külsı hımérséklet mellett a lárvák órákon belül kikelnek. Tachina fera – közönséges fürkészlégy Európa mérsékelt övi részén elterjedtek. Erdıs vidékek lakója, gyakran látható tisztások virágain. Az imágók nektárral és mézharmattal táplálkoznak, a lárvák bagolylepkék hernyóiban élısködnek. A nıstények többek között a gyapjaslepke és az apácalepke tápnövényére, valamint egyes bagolylepkék hernyóira rakják petéiket. A kis lárvák rátapadnak a hernyóra (esetleg a hernyó maga falja fel a petéket). A kikelı lárvák a hernyókban élısködnek.

Hippobosca equina – ló-kullancslégy Palearktikus elterjedéső. Legelıkön fordul elı Melegvérő gerinces állatok vérét szívja A gazdaállatra repülve szárnyait elhullajtja, vért szív és párosodik. A fejletlen lárva az anya testében kikel és a bábozódásra kész lárva hagyja el az anya testét, ezért nevezik ıket bábtojó legyeknek is. 8 ordo SIPHONAPTERA - bolhák rendje Jellemzés: • 1-8 mm-es nagyság (ált. a nıstények > a hímeknél) • oldalirányból összelapított test • hátrafelé irányuló serték (szırzet, tollazat közötti könnyebb mozgás) ⇒ feji serték elhelyezkedése, fejlettsége határozóbélyeg • a pofa alsó határán és/vagy a pronotum hátulsó részén ctenidium: dúsan pigmentált, sötétbarna, hátrafelé álló tüskék alkotta féső – horizontálisan, illetve vertikálisan • szúró-szívó szájszerv (fej elején lefelé irányul) • szemek: egyszerő, fényérzékeny pontok (néha csökevényesek

vagy hiányzanak) • rövid, bunkószerő csápok a fej két oldalán levı mélyedésekben • szárnyatlanok • 3. pár láb=ugróláb: a többinél sokkal fejlettebb, hosszabb • 5 lábfejíz, végén 1 pár karom • 10 potrohszelvény (az utolsó 2 fıleg hímeknél erıteljesen módosult: bonyolult felépítéső párzószervek helye hímeknél fajra jellemzı) • holometamorphosis: vért szívott, megtermékenyített nıstény tojás L1 L2 L3 báb kifejlett rovar ⇒ L1: féregszerő lábatlan testén erıs serték rágó szájszerv: - szerves anyagok - bolhaürülék - esetleg ragadozás • kifejletten paraziták, melegvérő állatok vérét szívják – a fajok kb. 94%-a emlısökön, a többi madarakon élısködik • bár egyes gazdafajoknak ismertek a saját bolhafajai, a bolhák gazdafajlagossága néhány faj kivételével nem szoros (a fontosabb fajok adultuszai állandóan a gazdán tartózkodnak – stationer élısködık) • köz- és

állategészségügyi szempontból egyaránt jelentısek: az emberek és állatok nyugtalanítása mellett jellegzetes klinikai tünetekben jelentkezı allergiás bırreakciót, ún. bolhaekcémát idézhet elı a gazdaszervezetben, illetve számos kórokozó terjesztıi (pl. Yersinia pestis, Dipylidium canis) • kb. 3000 faj – Magyarországon: 80 faj ⇒ 6 család Pulex irritans – emberbolha Világszerte elterjedt. Fıleg embereken, de kutyán, macskán, sertésen is megtelepedhet A szabadban fıként rókán és borzon fordul elı (emberi települések, de nagyobb emlısök kotorékában is). Vérszívó (a sebbe véralvadást gátló anyagot bocsájt, egy-egy táplálkozás alkalmával többször is szúr). Nyőszerő lárvái vannak, melyek erısen fénykerülık, sötét és nedves helyeken élnek (pl. padlórepedésekben, tapéta alatt) 9