Földrajz | Határon túli magyarság » 2006. évi jelentés a szlovákiai (felvidéki) magyarság helyzetéről

2006. évi jelentés a szlovákiai (felvidéki) magyarság helyzetéről 1. ÖSSZEFOGLALÁS A szlovákiai magyar nemzeti közösség helyzetét a 2005. évben is meghatározta a Magyar Koalíció Pártjának ismételt kormányzati szerepvállalása. A szlovák kormány második legerősebb pártjaként az MKP több fontos kormányzati, illetve parlamenti pozíciót birtokolt, emellett jelentős befolyással rendelkezett a magyarlakta területeken a regionális és helyi önkormányzatok szintjén is. A párt az év folyamán a felmérések szerint többnyire a magyarság számarányánál valamivel magasabb támogatottságot élvezett, s változatlanul a kormánykoalíció legstabilabb pártja volt. Támogatása nélkül a Dzurinda-kormány működésképtelenné vált volna. Az MKP az előző ciklushoz képest központi és regionális szinten egyaránt erőteljesebben tudta megjeleníteni a szlovákiai magyarság érdekeit. Jobb feltételekkel rendelkezett az elmaradottabb,

többségében magyarlakta, déli járások átfogó fejlesztéséhez is, hiszen ebben a ciklusban a területfejlesztési, a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárcát is mindvégig általa delegált miniszter irányította. Bár a párt megőrizte korábbi népszerűségét, egyes jelek szerint a szlovákiai magyarságon belül növekedett az MKP teljesítményével elégedetlenek tábora. A 2005. november-decemberben megtartott megyei önkormányzati választások a magyar párt számára komoly figyelmeztetést jelentettek. A kormány- és az ellenzéki pártok ugyanis nagykoalíciókat alakítottak az MKP hatalomból való kiszorítása érdekében. Pozsony megye volt az egyetlen olyan hely, ahol nem jött létre a magyarok elleni összefogás. A MKP számára ugyanakkor elviekben nagy lehetőséget jelentett, hogy országos szinten rendkívül alacsony, mindössze 18,02 %-os volt a részvételi arány, ám intő jel, hogy a mindaddig fegyelmezett szavazóbázisként számon

tartott magyar választók az országos átlagnál is kisebb arányban járultak az urnákhoz. A kassai kormányprogram és a Beneš-dekrétumok ügye a mai napig olyan érzékeny probléma, amely időről időre vitákat okoz a felvidéki magyarság és a többségi szlovákság politikai képviselete között, és esetenként kihatással van a magyar-szlovák államközi kapcsolatokra is. Hasonlóan érzékeny kérdésnek számít Szlovákiában a magyarság esetleges autonómiájának felvetése is. Az MKP képviselői több alkalommal is úgy foglaltak állást, hogy jelenleg a kultúra és az oktatás területén megvalósuló önkormányzatiság elérése a leglényegesebb, mivel ez jelenti a nemzeti identitás megőrzésének alapját. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy hosszú távon a területi autonómiáról sem kívánnak lemondani. Az oktatásügyben az anyagi gondok ellenére a magyar óvodák és iskolák működtetését részben a Magyarországról érkező, elsősorban

alapítványi támogatásoknak köszönhetően - az év folyamán sikerült biztosítani. Az anyagi nehézségeknél sokkal súlyosabb problémát jelent azonban az alapfokú oktatási intézményekbe kerülő magyar gyermekek évről évre csökkenő létszáma, ami sok településen már kérdésessé teszi a magyar nyelvű óvodák és alapiskolák fenntarthatóságát. (Ismeretes, hogy a felvidéki magyarság létszáma a legutóbbi két népszámlálás adatai szerint - alig több mint tíz év alatt - drámai mértékben, közel 47 ezer fővel csökkent, s ennek egyik legfőbb oka az asszimiláció mellett a születések alacsony száma.) A hosszas erőfeszítés eredményeként 2004-ben, (Észak-)Komáromban létrehozott önálló magyar állami egyetem három karán, nappali és levelező tagozaton immár több mint 1.500 hallgató vesz részt az alapvetően magyar nyelvű oktatásban. A nyitrai Konstantin Egyetem önálló magyar kara is nagy népszerűségnek örvend a

jelentkezők körében. A Selye János Egyetem számára adott a lehetőség ahhoz, hogy fokozatosan korszerű európai egyetemmé, a szlovákiai magyar tudományosság műhelyévé, s a felvidéki magyarság egyik jelentős szellemi központjává váljon. 2004. december végével Szlovákiában lezárult a földkárpótlás, ugyanakkor a 2004 január 1jétől hatályos új földtörvény rendelkezésével ellentétben a vissza nem igényelt nevesítetlen földek nem kerültek állami, majd községi tulajdonba, mivel a jogszabállyal kapcsolatban alkotmányossági problémák merültek fel. A nevesítési eljárás lehetősége ezért mindaddig továbbra is nyitott maradt, amíg az alkotmánybíróság határozatot nem hoz az ügyben. A szlovákiai magyarok közül sokan éltek a kárpótlási lehetőséggel, illetve az ún. nevesítetlen földek esetében tulajdonjoguk helyreállításának igényével, ezt a lehetőséget azonban eddig korántsem használta ki minden jogosult.

Évtizedes huzavona után a szlovák parlament elfogadta az egyházi restitúcióról szóló törvényt, amely rendelkezik a Szlovákiában magyar egyháznak számító református egyház törvényben külön felsorolt ingatlanjainak visszaszolgáltatásáról is. A törvény értelmében az egyházak 2005. május 1-jétől egy éven át visszaigényelhetik korábban elkobzott vagyonukat 2005. év folyamán sem született előrehaladás a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája elveinek szlovákiai megvalósítása ügyében noha a charta érvényesítéséről szóló külügyminiszteri jelentést már 2003. november 26-án elfogadta a szlovák kormány, és a charta szellemének tényleges megvalósítása érdekében szükséges, tíz törvényt érintő módosítás terve szerepel a kormányprogramban. Az MKP képviselői a kormány által hivatalosnak tekintett 20 %-os nyelvhasználati küszöb 10 %-osra történő csökkentését szeretnék elérni. (2006

január végén a kormánykoalíció tagjai megállapodtak abban, hogy a charta kilenc pontját Szlovákiában is alkalmazzák majd, ám ez egyelőre nem következett be.) A Magyar Koalíció Pártjának legfontosabb célkitűzései közül továbbra sem valósult meg a kisebbségek jogállásáról és a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvények elfogadása, jóllehet ezek tervezete Csáky Pálnak, az MKP alelnökének, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettesének köszönhetően már 2004 folyamán elkészült. Sajnos e törvények elfogadásához a szlovák parlamenti pártok részéről hiányzott a politikai akarat. 2. TÖRTÉNELEM A mai Szlovákiában élő magyarok, illetve őseik a történelem során először 1918-ban, Csehszlovákia megalakulásával kerültek kisebbségi helyzetbe. Politikai, gazdasági, kulturális és nemzeti létük addig az egységes magyar nemzettel volt azonos, amiként szülőföldjük - az általuk ma is lakott régiók - is

a Magyar Királyság mindenkori társadalmi viszonyainak megfelelő módon fejlődött. A fiktív "csehszlovák nemzet" önrendelkezési jogára hivatkozva, a nagyhatalmak által létrehozott Csehszlovákia soknemzetiségű államként jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia területeiből, amelyeken az 1910-es osztrák és magyar népszámlálási adatok szerint 13,5 millió lakos élt, ebből 6,3 millió cseh, 3,5 millió német, 1,9 millió szlovák, 1,1 millió magyar, 0,5 millió rutén, 100 ezer lengyel és 200 ezer izraelita, akiket 1921-től zsidó nemzetiségűeknek tekintettek. (Az 1918-ban megalakult Csehszlovákiához tartozott Kárpátalja is, amely 1939-1945 között ismételten Magyarország, majd 1945-ben a Szovjetunió, annak felbomlását követően pedig Ukrajna része lett.) Az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyság területéből Csehszlovákiához került 61.633 km², az előző népszámlálási adatok alapján összesen

3517568 lakossal (ebből 30,3 % magyar, 7,4 % német, 48,2 % szlovák, 12,3 % ruszin). Csehszlovákia 1919-ben Saint Germain-en-Layeban szerződéses kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok betartására, ám ezt a kormányzat folyamatosan megszegte. Ennek következtében 1920. december végéig 105 ezer magyar kényszerült elhagyni Csehszlovákiát, akiknek többségét az elbocsátott magyar tisztviselők, pedagógusok, katonatisztek és földjüket vesztett birtokosok alkották, valamint azok, akik megtagadták az új kormány által megkövetelt hűségeskü letételét. 45 ezer magyarnak nem adott a hatóság állampolgárságot, több tízezret pedig lakóhelyük elhagyására kényszerítettek, ily módon 1930-ig közel 200 községből és kisvárosból tűntek el olyan magyarok, akiknek ősei a történelmi középkortól éltek e településeken. Az egységes magyar területek etnikai megbontása céljából megkezdődött a cseh és a szlovák lakosság

betelepítése. A földreform során elkobozták a 250 hektár feletti magyar birtokokat, amelyet cseh és szlovák telepesek között osztottak ki, így 1922 és 1938 között 70 csehek és szlovákok lakta falut hoztak létre az addig magyarok által lakott területeken. 1923 január 1-jétől megváltoztatták a közigazgatási beosztást A nagymegyék létrehozásának és az észak-déli irányú közigazgatási területi megosztásnak az volt a célja, hogy a magyar lakosság minél kevesebb helyen alkothasson többséget, s ezáltal ne kelljen számukra biztosítani a nyelvhasználat jogát. A városokat nagyközségekké fokozták le, hogy megszüntethessék a községek választott önkormányzatait. A magyar középiskolák számát már az 1920-as években radikálisan csökkentették, a pozsonyi magyar egyetemet csehszlovák egyetemmé szervezték át. Az 1930-as években a magyarság már 30 %-kal kevesebb iskolával rendelkezett, mint ami lélekszáma alapján megillette

volna. A magyarok áldatlan helyzete már az 1920-as évek végén, de főként a harmincas években felkeltette az angol politikusok és a Népszövetség figyelmét. A csehszlovákiai kisebbségek elégedetlenségét használta ki a hitleri Németország is, amely kicsikarta a Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország által is támogatott 1938-as müncheni szerződést, amelynek következményeként Csehszlovákiától elcsatolták a szudétanémet területeket. Ezt követte az ún. I bécsi döntés, amelynek alapján a magyar többségű területeket visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1938 novemberében született bécsi döntéssel 11927 négyzetkilométer terület és 869.299 lakos (86,5 % magyar anyanyelvű) került Magyarországhoz Az 1939 és 1945 között létező Szlovák Államban mintegy 70 ezer magyar maradt, jogaik - a nacionalista, egypárti parancsuralmi rendszerben - minimálisak voltak. Egyetlen parlamenti képviselőjük Esterházy János gróf volt, aki

1942-ben egyedül szavazott a zsidók deportálását elrendelő törvény ellen. (Antifasiszta magatartása ellenére 1945-ben halálra ítélte a csehszlovák népbíróság, az ítéletet később életfogytig tartó fegyházbüntetésre enyhítették. Esterházy János 1957-ben börtönben halt meg.) A második világháborút követően újra Csehszlovákiához kerültek az 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt területek, ami a magyarok teljes jogfosztottságát és etnikai tisztogatás végrehajtását vonta maga után. A csehszlovák kormány 1945 áprilisában kihirdetett kormányprogramja kollektív bűnösnek nyilvánította a magyarokat, aminek következményeként elnöki rendeletekkel megfosztották őket állampolgári jogaiktól, elkobozták ingatlanaikat, több tízezrüket kényszermunkára hurcolták, törvényekkel megvonták tőlük az állami intézményekben való alkalmaztatás jogát, betiltották a magyar iskolákat, a magyar intézményeket és a sajtót,

majd kormányhatározattal nemzetiségük megtagadására (ún. reszlovakizáció) kényszerítették őket A nyugati nagyhatalmak azonban sem a jaltai, sem a potsdami egyezményben nem járultak hozzá a szlovákiai magyarok teljes kitelepítéséhez, amit 1943. évi moszkvai látogatásai szellemében Eduard Beneš elnök szorgalmazott. Ezzel szemben a győztes nagyhatalmak nyomására a magyar kormány 1946 februárjában lakosságcsere-egyezményre kényszerült Csehszlovákiával. Ennek értelmében csehszlovák részről annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, ahány magyarországi szlovák nemzetiségű lakos volt hajlandó önként áttelepülni a Csehszlovák Köztársaságba. A nagyszabású, erőltetett szlovák propaganda ellenére a magyarországi szlovákok közül mindössze 73.273 fő volt kész otthont változtatni Ennek megfelelően a csehszlovák kormány 1947 és 1948 folyamán hozzávetőlegesen 76 ezer szlovákiai magyart telepített át - akaratuk

ellenére - Magyarországra. Az etnikai tisztogatás azonban már korábban megkezdődött, 19441945 telén mintegy 50 ezer magyar polgári személyt deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba, 1945 nyarán több mint 36 ezer magyart toloncoltak ki szülőföldjéről, 1946-47ben pedig mintegy 45 ezer embert deportáltak Csehországba (a kitelepített szudétanémetek helyére) kényszermunkára, miközben több tízezer magyart tartottak koncentrációs táborban. A kormányrendelet értelmében nemzetiségének megtagadására - az ún. reszlovakizálásra 327 ezer ember kényszerült egzisztenciális okokból Az 1948 februárjában történt kommunista hatalomátvételt követően egy időre csökkent a magyarok nyílt jogfosztottsága; az 1948/245. számú rendelet lehetővé tette, hogy azok, akik letették a hűségesküt, 90 napon belül visszakapják állampolgárságukat. A reszlovakizálás során tett nyilatkozatokat azonban csak 1954-ben érvénytelenítették. A

kommunista kormányzat 1949 márciusában engedélyezte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK létrejöttét. A Szövetség közreműködésével 1949 szeptemberében az alap- és középiskolákban újra indulhatott a magyar nyelvű tanítás (bár új iskolák építését az 1960-as évekig nem engedélyezték). Ha szűk keretek között is, de megkezdődött a csaknem végzetes veszteséget szenvedett magyar szellemi és kulturális élet újjáéledése az országban. A magyar kisebbség jogairól először az 1956-ban elfogadott csehszlovák alkotmány tett rövid említést, az 1960. évi alkotmány pedig az összes kisebbség anyanyelvi oktatásának és művelődésének biztosítását ígérte. Ezzel egy időben azonban megváltoztatták a közigazgatási beosztást, s ezzel tovább csökkentették azoknak a járásoknak a számát, ahol a magyar lakosság többségben élt. 1968 tavaszán a CSEMADOK tervezetet dolgozott ki a nemzetiségi

kérdés rendezésére. A szlovák parlament és a kormány mellett nemzetiségi szervek létrehozását javasolta, az alapiskoláktól a főiskolákig terjedő magyar nyelvű iskolarendszert kívánt létrehozni, felvetette a közigazgatási beosztás módosítását. A CSEMADOK tervezetét cseh és szlovák részről éles kritikával illették. Az 1968 október 27-én elfogadott új csehszlovák alkotmány deklarálta a cseh és a szlovák tagállam szövetségét, a csehszlovák föderáció létrejöttét. A nemzetiségek helyzetét szabályozó 1968/144. sz alkotmánytörvény a különböző választott testületekben először ígért a nemzetiségek létszámával arányos képviseletet. Az ígéret azonban az 1968 utáni visszarendeződés és a meglévő, szigorúan vett pártállami viszonyok között csak papíron maradt, s a nemzetiségi jogok érvényesülése más területeken is szűk keretek közé szorult. Így például többször is kísérletet tettek az

alternatív oktatás bevezetésére a magyar tanítási nyelvű iskolákban. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években e rendszer és politika ellen lépett fel a szlovákiai magyarság körében is kibontakozó ellenzék (az 1978-ban alakult Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, valamint szóvivője, Duray Miklós - a Charta 77 egyik aláírója - és mások aktivitása), amellyel szemben a kormányzati hatalom szigorú megtorlásokat alkalmazott. A tömeges tiltakozás ellenére a szovjet megszállást követő, kommunista "normalizáció" húsz éve alatt mintegy 200 magyar iskolát zártak be. Ebben az időszakban alakult ki az a szlovák nacionalizmust éltető rendszer, amely az 1989-es bársonyos forradalmat követően bontakozott ki teljes egészében, s amelyet már nemcsak a magyar-, hanem a csehellenesség is jellemezte, s amely végül 1993. január 1jével Szlovákia önállósulásához vezetett A rendszerváltozás után a

csehszlovákiai magyarság is hozzáfoghatott önszerveződéséhez, több mint fél évszázados kényszerű szünet után létrehozhatta politikai szervezeteit is. Négy politikai pártot alapított, amelyek 1998-ban egyesültek, s létrejött a Magyar Koalíció Pártja, amely a 2002. évi választásokat követően a többpárti kormánykoalíció tagja lett 3. ÁLTALÁNOS ADATOK 3.1 Általános adatok Szlovákiáról Az adatok többségénél (összlakosság, etnikai csoportok, vallási összetétel, népegészség, iskolai végzettség, munkaerő megoszlása, városok lakosságának száma stb.) a 2001 évi népszámlálási adatokra támaszkodunk. Ettől eltérő esetekben a források időpontjait külön megjelöljük. Terület: 49.035 km² Összlakosság: 5.384000 fő (2005) Népsűrűség: 110 fő/ km². Etnikai csoportok: szlovák - 85,8 %, magyar - 9,7 %, roma - 1,7 %, cseh - 0,8 %, ruszin - 0,4 %, ukrán - 0,2 %. Vallások: római katolikus (68,9 %), evangélikus (6,9 %),

görög-katolikus (4,1 %), református (2,0 %), görög-keleti ortodox (0,6 %), jehovista (0,2 %), baptista (0,1 %). Beszélt nyelvek: szlovák (államnyelv), magyar, cseh, ukrán, ruszin, német, lengyel, roma. Népegészség: csecsemőhalandóság - 11,1 ‰, átlagéletkor - 76,33 év (nők), illetve 68,4 év (férfiak). A használt 2001 évi népszámlálási adatok az 1991-es adatokhoz viszonyítva még mérsékelt növekedést - 105 ezer fő - mutatnak, ellenben a Statisztikai Hivatal legújabb népmozgalmi adatai szerint Szlovákiában is stagnál. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve: a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. Végrehajtó hatalom: a Szlovák Köztársaság Elnöke, a Szlovák Köztársaság Kormánya. Az igazságszolgáltatás legfelsőbb szervei: a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága. Közigazgatási beosztás: Az 1996-os Mečiar-féle területi felosztás

Szlovákiát 8 államigazgatási kerületre - Pozsony, Nagyszombat, Trencsén, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya, Eperjes, Kassa (Bratislava, Trnava, Trenčín, Nitra, Žilina, Banská Bystrica, Prešov, Košice) és 79 járásra osztotta fel. 2001 júniusában a szlovák parlament létrehozta az önkormányzati kerületeket is, amelyek az MKP tiltakozása ellenére azonosak az államigazgatási kerületekkel. A 2002 októberében megalakult új Dzurinda-kormány - bár a választási kampányban mind a három későbbi szlovák kormánypárt ezt ígérte - az MKP javaslata ellenére nem iktatta be programjába a területi elrendezés átértékelését. Ugyanakkor 2004 január 1-jétől a járási állami hivatalok megszűntek, s feladataikat a körzeti, speciális és részben a községi hivatalok vették át. Jelenlegi parlamenti pártok: Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (Slovenská Demokratická a Kresťanska Únia - SDKÚ), Magyar Koalíció Pártja (MKP / SMK),

Kereszténydemokrata Mozgalom (Kresťanskodemokratické Hnutie - KDH), Új Polgári Szövetség (Aliancia Nového Občana - ANO), Szabad Fórum - SZF (Slobodné Fórum - SF), Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - DSZM Néppárt (Hnutie za Demokraticke Slovensko Ludova Strana - HZDS-LS), az Irány (Smer) és Szlovákia Kommunista Pártja (Komunistická Strana Slovenska - KSS). Iskolai végzettség: alapiskolát végzett 21,1 %, középiskolát 61,5 % (szakmunkásképzőt 27,6 %, szakiskolát 2,9 %, szakmunkásképzőt érettségivel 2,8 %, szakközépiskolát 20,4 %, gimnáziumot 7,8 %), főiskolai és egyetemi diplomával rendelkezik 10,2 % (2001. év végi adat). Munkaképes lakosság: 3.349000 fő (63,1 %) Gazdaságilag aktív lakosság: 2.665000 fő (49,6 %, 2004) Foglalkoztatottak száma: 2.170400 fő (2004) A munkaerő megoszlása gazdasági ágazatok szerint: közszolgáltatás (benne oktatásügy, egészségügy, biztosítás, pénzszolgáltatás stb.) 32,5 %, ipar 30 %,

kereskedelem 12,8 %, építőipar 8,6 %, közlekedés és távközlés 7,1%, mezőgazdaság 5,7 %, idegenforgalom 3,4 %. A lakosság egészének megoszlásához képest a magyarság aránya magasabb a munkások, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok, az egyéni kisvállalkozók, az egyéb szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodó földművesek, családi gazdaságok kisegítői között. A magyar lakosság lényegesen kisebb mértékben képviselt az alkalmazottak és tudományos dolgozók körében. Városi lakosság: kb. 57 % Nagyobb városok és lakóik száma (2001. évi adatok szerint 123 városi jogállású helység található Szlovákiában): Főváros - Pozsony (Bratislava), 442.197 fő; Kassa (Košice), 235160 fő; Nagyszombat (Trnava) 71.783 fő; Nyitra (Nitra), 89969 fő; Eperjes (Prešov), 87765 fő, Besztercebánya (Banská Bystrica) 85.030 fő (A Statisztikai Hivatal népmozgalmi adatai szerint Szlovákiában tovább tart a "vidékre vándorlás", a

városlakók száma a népszámlálási adatokhoz viszonyítva némiképp csökkent.) Községek száma: 2.823 (az 1999 év végi adatokhoz viszonyítva -2) GDP növekedése: 2000 - 2 %, 2001 - 3,8 % 2002 - 4,6 %, 2003 - 4,5 %, 2004 - 5,5 %, 2005 6 %. GDP/fő (ezer EUR): 2001 - 3,1, 2002 - 3,3, 2003 - 3,5, 2004 - 3,8, 2005 - 4,2. Árfolyam: 37,79 Sk/EUR (2006). Infláció: 2000 - 12,0 %, 2001 - 7,1 %, 2002 - 3,3 %, 2003 - 9,3 %, 2004 - 3,5 %, 2005 - 2,7 %. Külső államadósság: 1999 - 10,518 Mrd USD; 2000 - 10,804 Mrd USD, 2001 - 11,4 Mrd USD, 2002 - 13,2 Mrd USD, 2003 - 15,0 Mrd USD, 2004 - 23,7 Mrd USD, 2005 - 22,2 Mrd EUR. Költségvetési hiány 2005. év végén: a GDP 2,4 %-a Külkereskedelmi hiány: 2000 - 42,4 milliárd Sk, 2001 - 101 milliárd Sk, 2002 - 82 milliárd Sk, 2003 - 45 milliárd Sk, 2004 - 47 milliárd Sk, 2005 - 75,6 milliárd Sk (bruttó adatok). Munkanélküliség: 2000 - 18,6 %, 2001 - 19,8 %, 2002 - 18,5 %, 2003 - 17,4 %, 2004 18,1%, 2005 - 16,2 %. 3.2 A

magyar népesség és területi megoszlása A magyarság lélekszámának alakulása, illetve számarányának változása 1918-tól napjainkig híven tükrözi a politikai feltételeket, amelyek között élt. A 2001. évi népszámlálás adatai a szlovákiai magyarok drámai fogyásáról tanúskodnak Amíg 1991-ben még 567.296-an vallották magukat magyarnak, ami Szlovákia lakosságának 10,7 %-át tette ki, tíz évvel később ez a szám már csak 520.528 volt, ami 9,7 %-os részaránynak felel meg. A 2001-ben megtartott népszámlálási adatok részletes feldolgozására 2002-ben került sor, ami igazolta a demográfusok korábbi feltételezéseit: a drámai fogyást nem a természetes népszaporulat csökkenése okozta. A természetes népszaporulat csökkenése a közel 47 ezres fogyás alig 20 %-át teszi csak ki: mintegy 8.000 fővel apadt a magyarság létszáma az elhalálozási és születési adatok különbsége folytán. Nem jellemző a külföldre távozás

sem, ezért a fogyás fő okaként a demográfusok két jelenséget jelöltek meg. Egyrészt azok a szlovákiai magyar fiatalok, akik a hetvenes-nyolcvanas években szlovák tanítási nyelvű iskolákba jártak, ennél fogva elveszítették kulturális kötődésüket, majd a magas fokú urbanizáció miatt szülőfalujukból elköltözve gyökereiket is, s az új közegben szlováknak vallották magukat és gyermekeiket, azaz asszimilálódtak. (Ez elsősorban a Csallóközből és a Mátyusföldről elszármazottakra vonatkozik.) A másik csoportot azok az identitászavarral küzdők alkotják, akik az 1989-es rendszerváltás után a felfokozott hangulatban magyar múltjukra hivatkozva magyarosították magukat, a kilencvenes évek nemzetiségi ellentétei, a magyarság ellen folytatott kormánypropaganda miatt viszont 2001-ben újra szlováknak vallották magukat. (Ez elsősorban a Bodrogközben és az Ung-vidéken figyelhető meg) 1. táblázat A lakosság nemzetiségi

összetétele 2001-ben az 1996. évi közigazgatási átszervezés után létrehozott kerületekben Összesen fő Pozsonyi ker. (Bratislava) 599.015 Nagyszombat (Trnava) 551.003 Trencsén (Trenčín) 605.582 Nyitra (Nitra) 713.422 Zsolna (Žilina) 692.332 Besztercebánya (Banska Bystrica) 662.121 Eperjes (Prešov) 789.968 Kassa (Košice) 766.012 Szlovákia összesen 5.379455 Terület Szlovák 546.685 407.246 589.344 499.761 674.766 553.865 716.441 626.746 4.614854 Magyar % 27.434 4,6 130.740 23,7 1.058 0,2 196.609 27,6 660 0,1 77.795 11,7 817 0,1 85.415 11,2 520.528 9,7 A szlovákiai magyarság többsége (92,2 %) egyébként Dél-Szlovákiában él, a mintegy 550 kilométer hosszúságú szlovák-magyar államhatár mentén, összesen 9 ezer négyzetkilométernyi összefüggő nyelvterületen. Ez nagyjából kétezer négyzetkilométerrel kisebb terület, mint 1918-ban volt. A magyar nyelvterületen 523 olyan település van, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 10 %-ot,

ezen belül azonban 435 községben ez a részarány több mint 50 %. E mutató tekintetében is csökkenő tendencia érvényesül Ezen kívül még 87 településen élnek jelentős számban magyarok, de arányuk nem éri el a 10 %-ot (így például Kassán és Pozsonyban több mint tízezren élnek, a lakosság mintegy 4-6 %-át alkotva.) A szlovákiai magyarság demográfiai sajátosságai: A magyar népesség aránya 1961 és 2001 között 12,4 %-ról 9,7 %-ra csökkent az összlakosságon belül. 1994-től kezdve a természetes népszaporulat csökkenő tendenciát mutat. Az asszimilációs veszélyek az ezredfordulóra némileg mérséklődtek, ami részben azzal magyarázható, hogy a magyar gyermekek szüleinek egyre nagyobb hányada ismeri fel az anyanyelvi oktatás fontosságát (míg a kilencvenes évek elején a magyar alapiskolások 27 %-a látogatott szlovák iskolákat, a 2003-2004-es tanévben ez az arány 19,7 %-ra csökkent). Emellett Szlovákiában

gyakorlatilag megszűnt a belső migráció, a városok lakossága nem gyarapszik, minthogy nem épülnek nagyszámban bérházak, azaz a fiatalok is megmaradnak saját közösségeikben, ahol nem érvényesül asszimilációs hatás, ellenkezőleg, a magyar közösség megtartó erőként hat a bizonytalankodó egyénekre is. 1. ábra Tájegységek Szlovákiában 2. ábra Magyarok Szlovákiában 3. ábra Magyarok a szlovákiai járásokban 4. ábra Szlovákia nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2001 között 5. ábra A természetes szaporulat Szlovákiában 1950 és 2000 között 2. táblázat A lakosság nemzetiségi összetételének alakulása Szlovákiában az 1950. és 2001 években Összesen Fő 1950 3.463466 2001 5.379455 Év Szlovákok Magyarok Egyéb 3.003352 4.614854 356.064 520.528 104.030 169.543 Iskolázottság: A szlovákiai magyarság iskolázottsági mutatói jelentősen eltérnek az országos átlagtól, s

általában rossznak nevezhetők. Az országos átlagnál (28,0 %) jelentősen magasabb (közel 37 %) az alapiskolát végzettek aránya, a középiskolát végzettek aránya viszont a több mint 61 %-os országos átlaggal szemben mindössze 57 %. (A szakmunkások nélkül az eredmény még rosszabb lenne.) Egyetemi vagy főiskolai oklevele a magyarság alig 5 %-ának van csupán, holott az országos átlag már meghaladja a 10 %-ot. 4. JOGI HELYZET Szlovákiában a kisebbségek jogállását alapvetően az Alkotmány, valamint azok a nemzetközi dokumentumok határozzák meg, amelyeket a szlovák parlament a kilencvenes években ratifikált. E nemzetközi dokumentumok közül említést érdemel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlása, amelyet az Európa Tanácsba történő felvételekor Szlovákia kötelező érvényű dokumentumnak nyilvánított önmaga számára. Az Alkotmányt 1992 szeptember 1-jén fogadták el (a nap Szlovákiában államünnep, az

Alkotmány Napja), s 2001. február 23-án módosították. Az Alkotmány Preambuluma (Bevezetője) azonban nem változott, ezért az alaptörvény nemzetállami jellegű, hiszen kezdete - "Mi, a szlovák nemzet" - csak a szlovákságot jelöli államalapító nemzetnek. Az Alkotmány önálló fejezetben foglalkozik a kisebbségek jogállásával, a deklarált jogokat azonban mind a mai napig nem foglalták össze egy egységes törvénybe, amely konkrétan szabályozná a nemzeti kisebbségek lehetőségeit. Az Alkotmány az említett emberi és kisebbségi jogokról a következőket tartalmazza: "12. cikk (2) A Szlovák Köztársaság területén az alapvető jogok és szabadságjogok mindenkinek biztosítottak nem, faj, bőrszín, nyelv, hit és vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, vagyoni, származási vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül. Senkit

sem lehet az említett indokból megkárosítani vagy hátrányosan megkülönböztetni. (3) Mindenkinek jogában áll szabadon dönteni saját nemzetiségéről. Tilos ennek a döntésnek bármiféle befolyásolása és az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás minden módozata (). 33. cikk Bármely nemzetiségi kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozás senkinek sem lehet hátrányára. 34. cikk (1) A Szlovák Köztársaságban nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgároknak biztosított minden területen a fejlődés, főként pedig az a jog, hogy kisebbségük vagy csoportjuk más tagjaival együtt a saját kultúrájukat fejlesszék, továbbá joguk van az információk anyanyelvükön való terjesztéséhez és befogadásához, a nemzetiségi közösségekbe való tömörüléshez, művelődési és kulturális intézmények alapításához és fenntartásához. A részleteket törvény állapítja meg (2) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy

etnikai csoportokhoz tartozó állampolgároknak a törvényben megállapított feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kívül biztosított a joguk: a) b) c) az anyanyelvükön való művelődéshez, anyanyelvük hivatalos kapcsolatokban való használatához, a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő ügyek megoldásában való részvételhez. (3) A nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok számára az alkotmányban biztosított jogok gyakorlása nem irányulhat a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetésére, valamint többi lakosának diszkriminációjára." A Nemzeti Tanács 2002 februárjában elfogadott egy Nyilatkozatot, amelyben arra szólítja fel a Magyar Országgyűlést, hogy módosítsa a kedvezménytörvényt, mivel az nincs összhangban az európai normákkal, s beavatkozik Szlovákia jogalkotásának szuverenitásába. A

parlament kinyilvánította, hogy nem ért egyet a jogszabály alkalmazásával a szlovákiai magyarság tekintetében, s megbízta a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat a magyar féllel a törvény körül kialakult vita tisztázása céljából. A kedvezménytörvény vitája jelentősen megrontotta a két ország viszonyát, s a kérdés csak 2003 végén rendeződött véglegesen, amikor aláírták a kisebbségek támogatására vonatkozó kétoldalú megállapodást. A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság miniszterelnökei 1995. március 19-én Párizsban aláírták a két ország jószomszédi kapcsolatairól és baráti együttműködéséről szóló szerződést, amelyet a Magyar Országgyűlés 1995. június 13-án, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig 1996. március 26-án ratifikált Az alapszerződés 15 cikke részletesen taglalja a Magyarországon élő szlovák és a Szlovákiában élő magyar kisebbség jogait. Megállapítja, hogy a

kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni országos és ahol helyénvaló, regionális szinten azokban a döntésekben, amelyek a kisebbséget érintik. Joguk van szóban és írásban a magán- és közéletben szabadon használni anyanyelvüket. Joguk van továbbá a belső jogrenddel és a két Szerződő Fél által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvüket a hivatalokkal való kapcsolatokban, beleértve a közigazgatást, a bírósági eljárásokat. Az állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül joguk van adekvát lehetőségre anyanyelvük oktatására és az anyanyelvükön történő oktatásra, joguk van a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre. A felek megteremtik a szükséges feltételeket, hogy a kisebbségek megőrizhessék tárgyi és építészeti emlékeiket, emlékhelyeiket, amelyek

kulturális örökségüket, történelmüket és hagyományaikat hordozzák. A Szerződés kimondja, hogy a szerződő felek négy nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumot kötelező érvényű jogi normaként fognak alkalmazni: 1. az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről elfogadott és a Szerződő Felek által 1995. február 1-jén aláírt Keretegyezményét, 2. az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentumát, 3. az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 47/135. számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatát, 4. az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201. (1993) sz ajánlását, tiszteletben tartva az egyéni emberi és polgári jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait. Az Alapszerződés kimondja, hogy a két ország miniszterelnökei évente

legalább egyszer találkoznak, hogy megvitassák a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségeit, s a külügyminiszterek is legalább évente egyszer összeülnek az Alapszerződés végrehajtásának áttekintése érdekében. A kisebbségi jogok gyakorlását biztosító 15 cikk betartásának ellenőrzésére pedig külön, ajánlási joggal felruházott kormányközi vegyes bizottságot hoznak létre. 1998 után az Alapszerződésnek ezek a formális kitételei teljesültek, a szlovák-magyar viszonyban pedig javulás következett be, aminek szimbolikus kicsúcsosodása volt a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd átadása 2001. október 11-én 2002-ben viszont felerősödtek a feszültségek, s ez kihatott a kapcsolatok alakulására 2003-ban is. A feszültséget a kedvezménytörvény gerjesztette: Szlovákia egyik kezdeményezője volt annak, hogy a magyar jogszabályt vizsgálja meg, és ítélje el az Európa Tanács Parlamenti

Közgyűlése. A politikai kapcsolatok azonban akkor jutottak mélypontra, amikor Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben az Európa Parlament német képviselőinek kérdésére válaszolva elmondta, hogy Magyarország nem ért egyet a kollektív bűnösség elvével, hiszen az nincs összhangban az Európai Unió jogi rendszerével, ezért Csehországnak és Szlovákiának rendeznie kell a Beneši dekrétumok máig tartó hatásait. A szlovák kormányfő, de gyakorlatilag az egész szlovák politikai színtér mindezt úgy fordította le - s ilyen értelemben folytatott propagandát -, hogy Orbán Viktor "megnyitotta a dekrétumok kérdését Brüsszelben", és azt szorgalmazta, hogy Csehországnak és Szlovákiának az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt meg kell szüntetnie a dekrétumokat. Dzurinda kormányfő ennek alapján mondta le részvételét a visegrádi tagországok kormányfői csúcsértekezletén, s ugyanerre vette rá Miloš Zeman cseh

kormányfőt is. A mindkét országban megtartott 2002. évi parlamenti választások után sem javult érzékelhetően a helyzet, a szlovák politikai erők nem váltak nyitottabbakká a vitás szlovákmagyar kérdések rendezésére. A Magyar Koalíció Pártját érte az első csalódás Az MKP a kollektív bűnösség elvének máig tartó hatásait egyéni elbírálással - akár bírósági úton kívánta rendezni, tehát fel sem emlegette a Beneši dekrétumok eltörlésének kérdését, mégis le kellett mondania arról, hogy a kormányprogramba belefoglalják a kártalanítás lehetőségét. Ennél is nagyobb meglepetést okozott - még a szlovák sajtó számára is - Mikuláš Dzurinda 2002. november 26-ai budapesti szereplése, amikor a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban 15 pontos kifogáscsomagot adott át Medgyessy Péter magyar kormányfőnek, holott az előzetes tárgyalások megállapodással kecsegtettek. Ráadásul a kialakult helyzet lehetséges megoldásáról

a kormányfő szóbeli egyezséget kötött a Magyar Koalíció Pártja elnökével igaz, ezt később tagadta. A 2002-es esztendő végéig a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban jottányit sem közeledett Pozsony és Budapest álláspontja. Hosszú diplomáciai huzavona után 2004 januárjában lépett életbe az a megállapodás, amely a kedvezménytörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatás folyósításáról szól. Ezt a megállapodás értelmében a Pázmány Péter Alapítvány intézi, a támogatást az oktatási intézmények mellett működő szülői szövetségek kapják. A megállapodás aláírásával nyugvópontra jutott a kétoldalú kapcsolatokat sokáig zavaró kérdés, ennek ellenére 2004-ben már nem került sor hivatalos felső szintű találkozóra. Jobbközép kormány az MKP részvételével A 2002 szeptemberében megtartott parlamenti választások eredményeként Mikuláš Dzurinda, a négy évvel korábban hatalomra került

miniszterelnök folytathatta az euro-atlanti integrációt előtérbe helyező politikáját. A választások eredményeként hét párt jutott be a 150 tagú Nemzeti Tanácsba: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppárt (DSZM-NP) 36, a Szlovákiai Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) 28, az Irány (Smer) 25, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 20, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDM) 15, az Új Polgár Szövetsége (ANO) 15, valamint Szlovákia Kommunista Pártja (SZKP) 15 képviselővel. A kormánykoalíciót alkotó pártok (SDKU, MKP, KDM és ANO) a kormányalakításkor 78 képviselővel, azaz 3 fős kormányzati többséggel rendelkeztek. 2003-ban a DSZM-NP frakcióból kivált egy 15 főből álló csoport, akik független képviselőként vesznek részt a parlament munkájában. A kormánypárti ANO-frakciót 3 képviselő hagyta ott Az SDKU-ból 7 képviselő vált ki, és Szabad Fórum néven alakított új pártot. Így a kormánykoalíció elvesztette

parlamenti többségét, s azóta ad hoc szövetséget köt képviselőkkel, képviselőcsoportokkal a törvények elfogadásához szükséges többség biztosítása érdekében. 2005 második felében az ANO kilépett a koalícióból, a párt három minisztere azonban nem követte a gazdasági tárca addigi vezetőjét, Rusko pártelnököt, és továbbra is a kormányban maradt. 2006 elején a KDM is távozott a kormánykoalícióból, s a válság következtében végül a parlamenti választások 2006. június 17-ére történő előrehozása mellett döntöttek A 2002. évi választások eredményeként elhárultak Szlovákia európai és euro-atlanti integrációja elől az akadályok. Az ország szép ajándékot kapott fennállásának tizedik évfordulójára: Prágában, a NATO-csúcsértekezleten az Észak-atlanti Szövetségbe, Koppenhágában, az Európai Tanács ülésén pedig az Európai Unióba kapott meghívót. 2003 június 16-án Szlovákia polgárai

népszavazással döntöttek az ország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. Az európai parlamenti választásokat - amelyeken a 4 millió választásra jogosult állampolgárnak csupán 16,96 %-a vett részt - Szlovákiában a kormánypártok nyerték. A legtöbb szavazatot a kormányfőt adó SDKÚ (17,09 %) kapta, a KDH (16,19 %) és az MKP (13,24 %) előtt. A negyedik kormánypárt, az ANO nem érte el a parlamentbe jutás 5 %-os küszöbét. Az ellenzéki pártok közül a HZDS (17,04 %) és a Smer (16,89 %) küldhetett képviselőt az európai parlamentbe. Ennek alapján a kormánypártok 8, az ellenzék pedig 6 képviselővel van jelen az Európai Unió parlamentjében. Az alacsony választási részvétel következtében százalékban kifejezve története legjobb eredményét érte el a magyar párt. Az MKP-nak két EP-képviselői helyet sikerült megszereznie. A párt jelöltjei közül Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád jutott be az EU parlamentbe. A 2002.

december 6-7-én lezajlott helyhatósági választások azt igazolták, hogy nem előnyös a két szavazás közötti rövid idő: a pártok alig tudtak felvilágosító kampányt folytatni, politikusaikat többségében magukra hagyták, pedig a 2001-ben elindított közigazgatási reform igen jelentősen megnövelte a helyi önkormányzatok szerepét a közigazgatásban. A helyhatósági választásokon a 4.173336 szavazásra jogosult polgárból mindössze 2065431 vette át a szavazócédulát, ami 49,51 %-os részvételi arányt jelentett, ám a szavazók egy része csak a képviselőkre, illetve csak a polgármester-jelöltekre szavazott. A képviselőtestületekre leadott szavazatok száma 2.065431 volt, a polgármester-jelöltekre pedig 1977428-an szavaztak. Szlovákia 2924 községében, városában és városrészében választottak a polgárok, ebből 2.916 településen sikeresen, azaz mind a polgármestert, mind a teljes képviselőtestületet megválasztották. A

választások során a legsikeresebbek a független jelöltek voltak, a pártok közül a legjobb eredményt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja érte el. Viszonylag sokféle, az országos politikai irányultságtól eltérő kormánypárti-ellenzéki koalíció alakult országszerte. Számos helyen együtt indult például a kommunisták jelöltje a szélsőségesen nacionalista nemzetiekkel, de voltak nyolcpárti koalíciók is, amelyekben a magyarokat leszámítva jelen volt az összes parlamenti párt, kiegészítve a parlamenten kívüli nemzetiekkel. A Magyar Koalíció Pártja csak az abszolút számokat tekintve szorult a pártok listáján a negyedik helyre, a jelöltek és a megválasztottak arányait alapul véve ennél sokkal sikeresebben szerepelt: 511 településen, valamint Pozsony 10 és Kassa 8 saját önkormányzattal rendelkező városrészében

indított képviselőjelölteket, továbbá 425 községben saját, illetve a párt által támogatott független polgármester-jelöltet. A 3.607 képviselő jelöltből 2140 (59,2 %) jutott képviselői mandátumhoz, a 425 polgármester-jelöltből 237 (56,7 %) nyerte el a választók többségének támogatását. A pártok rangsorában mindkét "sikerességi mutató" tekintetében az MKP áll az első helyen. A képviselőjelöltek esetében a Galántai járás teljesített a legjobban (a jelöltek 67,8 %-át választották meg), s hasonló eredményt ért el a párt az Érsekújvári (67,4 %) és a Dunaszerdahelyi (67,3 %) járásban. 50 % alatt csak a pozsonyi és a kassai jelöltek szerepeltek, illetve a Nyitra járásbeliek, ahol 45,9 %-ot értek el. A polgármester-jelöltek esetében a legjobb arányt a Kassa-környéki járásban regisztrálták, ahol a jelöltek 73,3 %-át választottak meg, 60 % feletti eredményt ért még el a Dunaszerdahelyi, a Galántai, a

Nagymihályi és a Tőketerebesi járás. Riasztó viszont, hogy a Lévai járásban a párt jelöltjeinek mindössze 47,4 %-át választották meg, s ennél is gyengébb eredményt ért el a Rimaszombati (45,2 %), a Losonci (43,8 %) és a Nyitrai (30,8 %) járásban. A 2005. november 26-án és december 10-én megtartott regionális választásokon Szlovákiában második alkalommal választottak megyei önkormányzati képviselő-testületeket és elnököket. Mivel a politikai erők (jobb- és baloldali, ellenzéki és koalíciós pártok) az MKP-t mindössze Pozsonyban fogadták be koalíciós partnerként maguk közé, a szlovákiai magyar párt három magyarlakta régióban indított önálló megyeelnök-jelöltet. Az első fordulóban egyetlen megyei elnökjelölt sem szerezte meg körzetében a voksok felét plusz egy szavazatot, így december 10-én - a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt részvételével - minden régióban második fordulóra került sor. A megyei

közgyűlések új testületeit viszont sikerült első körben megválasztani. A november 26-ai fordulóban a több mint 4 millió 200 ezer választásra jogosult állampolgárnak mindössze 18,2 %-a járult az urnákhoz, ami az előre jelzett - már eleve igen alacsonynak ítélt - 20 %-os részvételi arányt sem érte el (2001-ben a lakosság 26 %-a élt választójogával), a második körben, december 10-én pedig mindössze 11,07 %-os részvétellel választották meg Szlovákiát alkotó nyolc megye egy-egy első emberét. Összességében az MKP sem tudta mozgósítani választóit - a mindaddig fegyelmezett szavazóbázisként számon tartott magyar választók az országos átlagnál is kisebb arányban járultak az urnákhoz -, s ennek következtében az ország több régiójában is elveszítette addigi vezető pozícióját. A politikai küzdelem elsősorban Nyitra megyében éleződött ki, ahol a párt ispánjelöltje, Szigeti László bekerült ugyan a második

fordulóba, de később visszalépett. Az MKP a magyarok által is lakott öt megye közgyűlésében a korábbi 83 helyett csak 58 képviselői helyet szerzett, a testületek élén pedig egyet sem. Ráadásul a további megyékben, így a nagyszombatiban (Trnava), a besztercebányaiban (Banská Bystrica), és Kassa megyében sem az MKP részéről támogatott szlovák jelöltek győztek. Országos szinten összesített adatok szerint a pártok eredményei a regionális választásokon megszerzett képviselői helyek alapján az alábbi sorrendbe állíthatók: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Kereszténydemokrata Mozgalom SMER-Szociáldemokrácia Szlovák Demokrata és Keresztényunió Magyar Koalíció Pártja Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppárt Szlovák Nemzeti Párt ANO Demokrata Párt 21,20 % 16,50 % 15,05 % 14,08 % 13,40 % 11,65 % 2,18 % 2,18 % A Kommunista Párt egyetlen képviselői helyet sem szerzett. Kormányprogram A szlovák kormány a korábbi időszakban

elmulasztott vagy csak megkezdett reformok folytatását ígérte programjában. A helyzet az oktatásügyben és az egészségügyben volt a legsúlyosabb, de nehéz teher a nyugdíjreform is, amelyre azért van szükség, mert a gazdaság nem képes elviselni a szocialista érában kialakított finanszírozási-biztosítási formát. Folytatni kívánták továbbá a közigazgatási reformot is, s alapjaiban változtatták meg -decentralizálták az adózási rendszert. A Magyar Koalíció Pártjának programja ugyancsak feltételezte az előzőekben említett reformokat, így a kormányprogram általános része elégedettségre adhat okot a párt és választói számára. A kormánykoalícióban elfoglalt pozícióinak megfelelően a párt a szlovákiai magyarság előrehaladása szempontjából fontos célkitűzéseket tudott keresztül vinni a kormányprogram összeállításánál. A kormányprogram kiemelt kérdésként kezelte ugyanakkor az önálló állami magyar egyetem

kialakításának kérdését, hiszen még arra is kötelezettséget vállalt a koalíciós többség, hogy a kormányzás első évében megteremti erre a törvényes feltételeket. A kormányprogram ugyancsak tartalmazza a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló jogszabály kidolgozását, valamint azt, hogy a közszolgálati Szlovák Televízióról, illetve a Szlovák Rádióról szóló új törvény külön szabályozza a nemzetiségi adásokat és a szerkesztőségek jogállását, ami jogbiztonságot adna e médiumok dolgozóinak, illetve jelentős mértékben garantálná a kisebbségek anyanyelvükön történő információhoz jutását. A kisebbségek jogbiztonságának jelentős eleme az anyanyelv-használati jog A kormányprogram ezzel kapcsolatban hivatkozik a parlament által ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára. A magyar politikusok szerint a ratifikációs dokumentumban rögzített kötelezettségvállalás alapján

Szlovákia jelenlegi jogrendjében legalább 10 törvény szorul módosításra ahhoz, hogy a kisebbségek élhessenek a Chartában deklarált jogaikkal. Speciális szempontjai közül azonban koalíciós partnerei nem vették figyelembe a kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt polgárok kártalanításának lehetővé tételét, s visszautasították az MKP-nak azt az igényét is, hogy a kormánykoalíció térjen vissza az ország területi elrendezésének kérdésére, s olyan megoldást valósítson meg, amely kiemelt helyet biztosít a fővárosnak, s emellett 12 kerületi önkormányzatot hoz létre a természetesen együvé tartozó régiókból. A felvidéki magyarság számára különleges jelentőséggel bír, hogy 2003-ban a szlovák parlament elfogadta a magyar egyetem létrehozásáról szóló törvényt, s 2004-ben megindult a képzés a(z észak-)komáromi Selye János Egyetemen. Ezzel teljesült a Magyar Koalíció Pártjának választási ígérete és a

szlovákiai magyarság régóta dédelgetett vágya, létrejöhetett a szlovákiai magyarok kulturális önrendelkezésének egyik fontos pillére. Ugyancsak a 2003-as év őszi parlamenti ülésszakának eredménye a földtörvény módosítása, amelynek következtében egy évvel meghosszabbodott a restitúció határideje. A továbbra is ismeretlen tulajdonú földterületek a határidő lezárulása után azoknak az önkormányzatoknak a tulajdonába kerülnek át, amelyek kataszterében e földterületek találhatók. 5. ÉRDEKKÉPVISELET Szlovákiában a rendszerváltást követően négy magyar politikai mozgalom, illetve párt alakult: a Független Magyar Kezdeményezés (1992-től Magyar Polgári Párt), az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Néppárt. 1995 őszén létrejött egy újabb mozgalom, a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, amely az 1998-as sikertelen választási szereplés után előbb

szocialista párttá alakult, majd kettészakadt: az egyik Szlovákiai Magyar Szocialista Pártként, a másik Magyar Szocialisták Pártja néven egyaránt meglehetősen visszhangtalanul működik. Ugyanakkor 1998-ban egyesültek a rendszerváltó magyar pártok, s létrehozták a Magyar Koalíció Pártját, amely az 1998. évi parlamenti választásokat követően kormányzati szerepet vállalt Az MKP a 2002-es parlamenti választásokat követően is a szlovák kormánykoalíció tagja maradt. Magyar Koalíció Pártja (MKP) Az MKP a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt jogutódja (a Magyar Néppárt a hárompárti egyesülés előtt összeolvadt az Együttéléssel). Az 1998. június 21-én megtartott egyesülő kongresszuson az MKP alapvetően átvette e pártok minden belföldi és külföldi kötelezettségét, valamint tagságát a nemzetközi szervezetekben. A választójogi törvény módosítása késztette e pártokat, illetve

mozgalmakat az egyesülésre, de a szlovákiai magyar társadalmi igény is ebbe az irányba hatott. A párton belül a konzervatív és a liberális irányultságot a keresztény - konzervatív - népi és polgári-liberális platform jelenítette meg. A párt elnöke Bugár Béla, első elnökhelyettese Duka Zólyomi Árpád, az Országos Tanács elnöke Farkas Pál, a keresztény-konzervatív-népi platform elnöke Csáky Pál, a polgári liberális platform elnöke A. Nagy László lett A párt tiszteletbeli elnökévé Duray Miklóst választották az alakuló kongresszuson. 1999-ben a(z Észak-)Komáromban megtartott kongresszuson módosították a párt alapszabályát, eltörölték a platformokat, kibővítették az Elnökséget, s szakmai alelnököket választottak. Bugár Béla maradt a párt elnöke, Duka Zólyomi Árpád általános elnökhelyettes lett, Duray Miklós pedig ügyvezető alelnöki posztot kapott. Alelnökök lettek még: Kvarda József (közigazgatás),

Szigeti László (kultúra és oktatásügy), Harna István (gazdasági), Gyurovszky László (pártkapcsolatok), Bauer Edit (szociális ügyek) és A. Nagy László (emberi és kisebbségi jogok) Az 1998 szeptemberében megtartott parlamenti választásokon a párt önállóan vett részt, 306.623 szavazatot kapott, az összes szavazat 9,12 %-át A parlamentben 15 mandátumot szerzett. A választási eredmények alapján az MKP az ország negyedik legerősebb pártja lett Az MKP az 1998-2002-es választási ciklusban a szlovák kormánykoalíció tagja volt. A párt 2000. június 7-én az Európai Néppárt társult tagjává vált, 2001-ben pedig tagfelvételt nyert az Európai Demokrata Unióba (EDU). A Magyar Koalíció Pártja a 2002-es parlamenti választásokon a szlovákiai magyar politika eddigi legjobb eredményét érte el: 321 ezer szavazattal, 11,17 %-os támogatottsággal 20 parlamenti képviselői helyet szerzett. A parlamentben Bugár Béla pártelnök alelnöki posztot

kapott. A pénzügyi és költségvetési bizottság elnöki posztját Farkas Pál, az emberi, kisebbségi jogok és a családvédelmi bizottság elnöki posztját A. Nagy László tölti be A párt parlamenti frakcióját Bárdos Gyula vezeti. Az MKP jelentős szerepet kapott a kormányzati munkában is. Csáky Pál az emberi és kisebbségi jogokért, valamint az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesi posztra került. A mezőgazdasági minisztériumot Simon Zsolt, a vidékfejlesztési és építésügyi tárcát Gyurovszky László, a környezetvédelmit pedig Miklós László irányította. A Magyar Koalíció Pártja hat államtitkári posztot tölthetett be. A külügyminisztériumban Berényi József, a pénzügyminisztériumban Podstránsky Vladimil, a gazdasági tárcánál Pomóthy László, az oktatásügyinél Szigeti László, a kulturálisnál a Kvarda Józsefet felváltó (2004. október 26-tól kinevezett) Biró Ágnes, a vidékfejlesztési és

építésügyi minisztériumban pedig Lukács Zsolt látta el az államtitkári feladatokat. 2006. február 7-én a Kereszténydemokrata Mozgalom is kilépett a már hosszú ideje kisebbségben kormányzó Dzurinda-kabinetből. A lépés következtében Bugár Béla a parlament ideiglenes elnöke, Szigeti László pedig oktatásügyi miniszter lett. Az MKP az egyetlen olyan határon túli párt a Kárpát-medencében, amelynek nem kell megmérkőznie rivális magyar szervezettel: Szlovákiában egyedül képviseli a magyar nemzeti közösség érdekeit. Noha a párton belül itt is vannak viták, amelyek időről időre felerősödnek, ám ez nem fenyeget szakadással. Bugár Béla - kimagasló népszerűségének köszönhetően képes a pártot egyben tartani Az MKP 2004. november 6-án Galántán tartott VI Kongresszusa kimondta, hogy a magyar párt teljesítményével többé-kevésbé elégedett, hiszen a magyarság szempontjából kulcsfontosságú programpontok (Selye János

Egyetem, földtörvény-módosítás) megvalósultak. Az elért sikerek mellett a párt számára továbbra is fontos feladat a kisebbségi kultúra finanszírozásáról és a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása, az önkormányzatok megerősítése, valamint a regionális gazdaságpolitikára való összpontosítás. Az MKP az autonómia vonatkozásában a kongresszuson is úgy foglalt állást, hogy jelenleg lényegesebb a kultúra és az oktatás területén megvalósuló önkormányzatiság, mint a területi autonómia, mivel előbbi jelenti a nemzeti identitás megőrzésének alapját. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy hosszú távon a területi autonómiáról sem kívánnak lemondani. A magyar párt 2006. május 13-án Komáromban megrendezett VII kongresszusa - amelyen a közelgő országgyűlési választásokra készülve jóváhagyták a párt választási programját megmutatta, hogy a szervezet a jövőben is következetesen ragaszkodik korábbi

céljai megvalósításához. Magyar Föderalista Párt A Szlovák Belügyminisztérium 2002-ben jegyezte be a pozsonyi székhellyel működő pártot, amely a keresztény-konzervatív elvrendszer mellett a magyarok jogvédelmét vállalta feladatul. A párt elnöke Mihajlovics József Részt vett a 2002-es helyhatósági választásokon, s országosan mintegy 20 képviselői helyhez jutott. Országos viszonylatban a párt támogatottsága minimális. 6. GAZDASÁG A magyarlakta területek gazdasági lehetőségei Szlovákia többi területéhez viszonyítva kedvezőtlenebbek. Ennek több oka van: · az 1945 és 1948 közötti időszakban a kitelepítés elsősorban a magyar földbirtokos parasztságot, a vállalkozói és kereskedői réteget és az értelmiséget sújtotta, teljes egészében eltűnt a szlovákiai magyar középosztály, · a magyarok által lakott járásokban - ahol Szlovákia teljes lakosságának közel 23 %-a él - a rendszerváltozást megelőző időszakban

a legkisebb volt az egy főre eső állami beruházások értéke, összességében 50-70 %-kal maradt el a szlovákok által lakott járások beruházásai mögött, · ezen a területen 1988-ban Szlovákia állóeszközeinek csupán 14 %-a volt fellelhető. · Ennek következtében a magyar nemzetiségű lakosság gazdasági aktivitása és a népgazdasági ágazatok szerinti megosztása a szlovák lakossághoz viszonyítva kedvezőtlenebb. Ehhez járul még az eltérő települési szerkezet (a magyarok többsége falvakban él), ennélfogva sokkal kevesebb a munkalehetőség is. Nem véletlen, hogy a magyarok által lakott járásokban a munkanélküliség meghaladja az országos átlagot, de vannak olyan térségek is - pl. a Rimaszombati járás -, ahol az országos átlag kétszerese a munkanélküliek aránya. 2003-ban Szlovákiában radikális gazdasági reformokat valósított meg a kormányzat. A reformok felgyorsították a fejlődést, az év folyamán a

megerősödő külföldi keresletnek és a működő tőke fokozott beáramlásának köszönhetően 4,2 %-os gazdasági növekedést sikerült elérni. Ugyanakkor csökkent a reálbér, s mérséklődött a belső fogyasztás, amit a befektetések növekedése miatt az export emelkedése kompenzálni tudott. A gazdaságban egyértelműen javuló tendencia érvényesült 2004. folyamán is A növekedés mértéke ebben az évben - a legderűlátóbb várakozásokat is felülmúlva - már 5,5 % volt, a reálbér-növekedés elérte a 2,5 %-ot, és a belső fogyasztás is nőtt. 2005-ben az előző évit is meghaladó ütemű fejlődést produkált a gazdaság: a bővülés 6 %-os volt. A lakossági fogyasztás 5,8 %-kal, a beruházások volumene 12,4 %-kal emelkedett. A foglalkoztatottsági mutatók is javultak valamelyest, a munkanélküliség 18,1 %-ról 16,2 %-ra csökkent. Az infláció is 2,7 %-ra mérséklődött Az év folyamán 500 M EUR külföldi működő tőke áramlott az

országba, amelynek 67 %-át az újra befektetett nyereség tette ki. Továbbra is nagy problémát okoz ugyanakkor az egyes régiók közötti fejlettségbeli különbség. A befektetések elsősorban az ország nyugati felére - mindenekelőtt a pozsonyi régióra összpontosulnak. A főváros és vonzáskörzete a Szlovákiába beáramló működő tőke több mint 60 %-át kötötte le, s a régió termelése már 2001-ben meghaladta az Európai Unió átlagát. Az egy főre jutó bruttó hazai össztermék vásárlóerő-paritáson számolt kategóriájában az EUátlagot 100-nak véve a Szlovákiára vonatkozó érték 45 (a pozsonyi régió tekintetében viszont 102, míg Kelet-Szlovákia esetében csupán 34) volt. A fejlettségbeli aránytalanság természetesen megmutatkozik a munkanélküliség és a fizetések terén is. A magyarok lakta vidékeken továbbra is hiányzik a tőke. Az állami beruházások közül kevesebb érinti ezeket a térségeket, amelyek elsősorban

környezetvédelmi jellegűek, kisebb hulladéklerakók, vízvezetékek, szennyvíz-elvezetők épülnek a falvakban. Több térség (Királyhelmec, Rimaszombat, Losonc, Komárom, Bős stb.) is elkészült az ipari park tervezetével, ám a pályázatok különböző okokból sikertelennek bizonyultak. Az elmondottak érvényesek a külföldi tőkére is, ami elsősorban a rossz közlekedési és útviszonyokkal magyarázható. A déli régiók gazdasági állapotán az Európai Unió alapjainak pályázati lehetőségei változtathatnak érdemben. A strukturális és kohéziós alapok jelentős része nyílt meg a 2004-es év során, és ezek komoly fejlesztési lehetőségeket biztosítanak az önkormányzatok, magánvállalkozók és civil szervezetek számára. A privatizáció Szlovákiában a Mečiar-kormány alatt igen vontatottan haladt előre, abba szinte kizárólag a korábbi kormánypártoknak volt beleszólása, a magyarok ebből a folyamatból szinte teljességgel ki

voltak zárva, csak azok vettek benne részt, akik a kormánypártokkal szimpatizáltak. Az állami vagyon szétosztása legtöbbször politikai szempontok szerint történt. A külföldi tőke ezért csak igen lassan és területileg nagyon aránytalanul áramlott az országba, s csupán töredékét fektették be a magyarlakta területeken. A Dzurinda-kormány idején annyiban változott a helyzet, hogy a magánosítási folyamatba bevonták a külföldi tőkét. A szlovákiai magyarok ugyan így sem jutottak állami vagyonhoz, Magyarország viszont sikeresen bekapcsolódhatott a folyamatba: 2001-ben az OTP privatizálhatta a szlovák Befektetési és Fejlesztési Bankot (IRB), 2002-ben pedig a MOL lett a Slovnaft többségi tulajdonosa. A külföldi tőke munkahelyteremtő beruházás esetén öt éves nyereségadó-mentességben részesül, amennyiben a beruházás értéke eléri az 1.000000 eurót A hazai beruházók esetében adócsökkenést garantál a kormány, ha

befektetésük legalább 500.000 eurós Nemzetközi szinten is elismert lépésnek bizonyult a 2004-ben életbe lépett adóreform, amely a kedvező gazdasági folyamatoknak is köszönhetően igen jó eredményt hozott. A többi posztkommunista országhoz hasonlóan Szlovákiában is a bank- és biztosítói szféra, valamint az energetika és a távközlés a legjobban fizető ágazat. Az országos átlagórabérnek az említett ágazatokban csaknem a dupláját keresik a szakemberek. Az országos átlag felett keresnek még az orvosok és a gépiparban dolgozók, megközelítik az országos szintet a tömegközlekedés dolgozói, ellenben igen jelentősen elmarad ettől például a pedagógusok bére, s ennél is rosszabb a helyzet a kiskereskedelemben és a közszolgáltatásokban. 3. táblázat Szlovákia főbb gazdasági mutatóinak alakulása 2001 és 2005 között Megnevezés A GDP értéke folyóáron A GDP növekedése változatlan áron Egy főre jutó GDP folyó áron

Infláció Munkanélküliségi ráta Az export értéke Az import értéke A folyó fizetési mérleg egyenlege Közvetlen működőtőke-import Közvetlen működőtőke-export A költségvetés egyenlege 2001 Mrd EUR 23,3 % 3,8 ezer EUR/fő 3,1 % 7,3 % 19,2 Mrd EUR 14,1 Mrd EUR 16,5 Mrd EUR -1,9 Mrd EUR 1,4 Mrd EUR 0,08 a GDP %-ában -4,6 2002 25,7 4,6 3,3 3,3 18,5 15,3 17,5 -2,0 4,3 -4,7 2003 28,8 4,5 3,5 8,5 17,4 19,4 19,9 - 0,2 0,9 0,02 -4,7 2004 33,1 5,5 3,8 7,5 18,1 22,4 23,5 -1,1 0,8 0,04 -5,3 2005 37,3 6,0 4,2 2,7 16,2 25,7 27,7 -3,3 0,5 0,07 -2,4 Magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok A szlovák-magyar gazdasági kapcsolatok 1993-tól töretlenül fejlődnek, amit a két ország közelsége kezdettől fogva indokolttá tett, ám a politikai kapcsolatok nem mindig kedveztek az együttműködésnek. 1998 után azonban minden akadály elhárult a jó kapcsolatok építése elől, s ez meg is látszott a fejlődésben. Minőségi változás állt be az ezredforduló után,

amikor is a szlovák hivatalos szervek nyitottak a magyar tőke előtt is, tehát ma már nemcsak a kölcsönös kereskedelem kapcsolja össze a két országot, hanem megindult a tőkeáramlás is. Ugyanakkor nem történt még jelentős előrelépés a közös beruházások tekintetében, sem a két ország területén, sem pedig harmadik országokban nem jellemző, hogy közösen lépnének fel szlovák és magyar cégek. A kereskedelmi kapcsolatok egyik jellemző vonása volt, hogy évek óta Szlovákia zárt aktívummal. 2005 folyamán azonban a magyar export értéke (1338,8 M EUR) 61,3 %-kal, az importé (1.215,3 M EUR) pedig 25,6 %-kal növekedett, s ennek következtében 173,5 M EUR értékű magyar aktívum keletkezett a külkereskedelmi mérlegben. A két ország között kialakult erős gazdasági kapcsolat nem csupán a nagyvállalatoknak, bankoknak köszönhető, hanem a több ezerre tehető kisebb cégnek is. 2000 végén befektetőként megjelent Szlovákiában a MOL

Gáz- és Kőolajipari Társaság, amely két évvel később a Slovnaft Rt. többségi tulajdonosává vált 2002-ben az OTP privatizálhatta a szlovák Befektetési és Fejlesztési Bankot, ami az első magyar tőkeberuházás volt a szlovák pénzpiacon. A magyarországi tőkebefektetések értéke 2004-ben - a kedvező szlovákiai adózási lehetőségeknek is köszönhetően - meghaladta a 6 Mrd SKK-t, s ezzel az ország a legnagyobb külföldi beruházónak bizonyult. 2005-ben a magyar tőkebefektetések állománya már meghaladta az 1,2 milliárd eurót, ez azt jelenti, hogy Magyarország a hetedik legnagyobb befektető Szlovákiában. Az OTP Rt és a MOL Rt mellett a DANUBIUS Rt, a SYNERGON-csoport, a SOLE Rt., a Szabolcsgabona Rt, a TRIGRÁNIT Rt és az INTREFRUCT Kft. a legnagyobb magyar befektetők, de az év folyamán tovább erősödött a magyar kis- és közepes vállalkozások szlovákiai cégalapítási tevékenysége is. Magyarország legfontosabb exporttermékei

2005-ben is a különféle gépek, gépi berendezések és feldolgozott termékek voltak. Jelentős a magyar beszállítás a rendkívül gyorsan fejlődő szlovák autóipar számára, ugyanakkor dinamikus növekedés következett be a magyar személygépkocsi-export területén is. Jóllehet a magyar agrárexport a duplájára bővült az év során, ezúttal is Szlovákia zárt aktívummal az élelmiszer-kereskedelem területén, mert a magyarországinál olcsóbb szlovákiai élelmiszerek évről évre növekvő mennyiségben jutnak el a magyar piacra. 7. CIVIL TÁRSADALOM A szlovákiai magyar szervezetekre vonatkozó hivatalos kimutatás nem létezik Szlovákiában. Ez érthető is, hiszen nemzetiségi alapon nagyon nehéz elkülöníteni az egyes szervezeteket Egy 2001. évi felmérés szerint az ismert szlovákiai magyar szervezetek 88,6 %-a kulturális szervezetnek, 12,6 %-a pedig az oktatásügy területén tevékenykedő szervezetnek vallotta magát. Elenyésző volt a

környezetvédő, szociális, sport-, egyházi stb szervezetek aránya Területi eloszlásuk szerint a szervezetek mintegy 20 %-a a Dunaszerdahelyi járásban működött, 10 % fölötti aránnyal jeleskedett még a Komáromi, illetve Érsekújvári járás, ugyanakkor a Rimaszombati, a Nagykürtösi és a Rozsnyói járás alig haladta meg az 1 %-os arányt, a többiek pedig a 2-7 %-os sávba estek.A nyugat-szlovákiai régió meghatározó szerepe érvényesül tehát a felvidéki magyar intézményi struktúrában is, hiszen a magyarok részaránya ebben a régióban 60 %, míg a közép- és kelet-szlovákiai régióra a magyar lakosság 20-20 %-a jut. A szlovákiai magyar intézményrendszer elsősorban a civil szektorhoz tartozik. A decentralizáció folytán nagyon sok állami intézmény (múzeumok, könyvtárak, levéltárak, színházak stb.) megyei, illetve helyi önkormányzati tulajdonba került át Ez azt jelenti, hogy fenntartásuk ettől kezdve nem a központi állami

szerveket, hanem az önkormányzatokat terheli, ugyanakkor nagyobb lehetőség nyílik számukra bizonyos EU-források elnyerésére. 6. ábra A magyar szervezetek százalékos megoszlása 2004-ben a szervezeti típusuk szerint Az adatok jól érzékeltetik, hogy a szlovákiai magyar szervezetek döntő hányadát napjainkban is a nonprofit szervezetek, illetve intézmények alkotják. Jelentősen módosult viszont az állami szektor részaránya. Gyakorlatilag csak két intézmény részesül közvetlen állami támogatásban, a többiek (a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, művelődési központok, színházak stb.) megyei vagy helyi önkormányzati fennhatóság alá tartoznak, s így csak közvetve jutnak költségvetési támogatáshoz. 7. ábra A szlovákiai magyar szervezetek százalékos megoszlása 2004-ben elsődleges tevékenységi körük szerint A szlovákiai magyar szervezetek elsősorban a kultúra területén tevékenykednek. A grafikon jól szemlélteti

ennek részarányát (68,5 %). Meglepő az oktatási intézmények viszonylag alacsony hányada. Ennek oka az elsődlegesen oktatással foglalkozó szervezetek alacsony számában rejlik, a legfontosabbak (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Katedra Társaság, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Fóruma, Katedra Alapítvány stb.) viszont országos hatáskörrel dolgoznak - a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének pl. járási szervei, a Katedra Alapítványnak pedig klubjai vannak -, így területi lefedettségük messze meghaladja a statisztikai súlyukat. A civil szektorra jellemző területek ugyanakkor alig képviseltetik magukat az elsődleges (szociális, sport, ifjúsági stb.) tevékenységi körben, a környezetvédelem és egészségügy stb (egyéb kategória) pedig szinte meg sem jelenik a statisztikában. Riasztóan alacsony továbbá az olyan területeken működő intézmények száma is, mint az érdekvédelem, közélet, egyház. 8. ábra A

szlovákiai magyar szervezetek százalékos megoszlása 2004-ben másodlagos tevékenységi körük szerint A grafikon érzékletesen mutatja, milyen eltérések jelentkeznek az elsődleges tevékenységi formákhoz képest, egyben arról is tanúskodik, hogy a legtöbb szlovákiai magyar szervezet nagyon sok feladatot vállal magára a helyi és regionális szükségletek szerint. 1990 előtt az egyetlen engedélyezett szervezet a CSEMADOK volt, amely azonban nemcsak kulturális feladatokat látott el, hanem szinte az egész magyar társadalmi és oktatási érdekvédelmet magára vállalta. A "bársonyos forradalmat" követően viszonylag hamar megszervezte magát a szlovákiai magyarság társadalma, amelynek életében a fontos szerepet betöltő társadalmi szervezetek közül aktivitását és jelentőségét tekintve továbbra is kiemelkedik a Szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség (CSEMADOK). A Mečiarkormányok idején az állami szubvenció megvonása

teljesen ellehetetlenítette a szövetséget A legnagyobb feladat, amellyel a CSEMADOK vezetőségének szembe kell néznie, a szervezet anyagi biztonságának megteremtése. A szövetség korábbi adósságait - a szlovák kormány egyszeri támogatásának köszönhetően - 1999-ben sikerült felszámolni. A 407 alapszervezettel és több mint 53 ezres tagsággal rendelkező szövetség elnökévé 2006 májusában Hrubík Béla ipolynyéki alpolgármestert, általános alelnökké pedig Köteles Lászlót választották meg. A CSEMADOK mellett a szlovákiai magyarság az 1989. novemberi változásokat követően számos további érdekvédelmi és szakmai szervezetet, egyesületet hozott létre. 1990. május 8-án alakult meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), amely kiemelkedő szerepet játszott az elmúlt évtized során a szlovákiai magyar oktatásügy és pedagógusok érdekképviseletében, szakmai támogatásában, a nemzetiségi jogok védelmében.

Elnöke: Pék László. Az SZMPSZ hathatós támogatásával alakult meg 1997-ben a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ). A magyarországi oktatási-nevelési támogatások folyósításával a szövetség tevékenysége 2004-től új lendületet vett, gyakorlatilag minden magyar tannyelvű iskolában megalakult a támogatások felhasználásában aktív szerepet vállaló alapszervezet. Elnöke: Mézes Rudolf. 1998-ban alakult meg a Magyar Ifjúsági Közösség, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a fiatalok szociális helyzetétől, végzettségi fokától függetlenül, ideológiamentesen fogja össze a településeken működő ifjúsági szervezetek munkáját. A MIK azóta az egyik legismertebb felvidéki magyar ifjúsági szervezet lett, amely több nyári szabadegyetemet és művelődési tábort is szervez. Elnöke: Zupkó Tamás 1991 áprilisában a korábbi Magyar Diákszövetség jogutódjaként jött létre a szlovákiai magyar Diákhálózat, amely

elsősorban érdekvédelmi szervezet, s amellett főként a szlovákiai magyar diákok közösségének megszervezésén fáradozik. A magyar egyetemista és középiskolás diákok politikailag független ifjúsági szervezete, elnöke: Pastorek Katalin. A magyar keresztény értelmiség összefogását és társadalmi aktivitásának erősítését tűzte ki célul az 1992-ben megalakult Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, amely évente országos értekezletet rendez a keresztény értelmiség és a hívők időszerű problémáiról. A rendszerváltozás után újjászerveződött a Szlovákiai Magyar Cserkész-Szövetség is, s azóta eredményes szervező munkát folytat a fiatalok körében. 1997. április 19-én Ipolyságon (a január 4-5-én Csölösztőn tartott összejövetel döntése alapján) alakult meg a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, amely a pártsemleges, független értelmiség (szellemi erők) összefogását és a szlovák demokratikus

értelmiséggel való együttműködést kívánja elősegíteni. 2000-ben kezdte meg tevékenységét a Szlovákiai Magyar Nagycsaládosok Szövetsége, továbbá minden nagyobb városban működnek a Város és Vidéke Célalapok (összesen 24 ilyen célalapot hoztak létre). 2001-ben alakult meg a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás, amelyet az MKP, a Csemadok, a Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szülők Szövetsége hívott életre. A polgári társulás az alapító tagok munkáját hivatott segíteni és koordinálni, ugyanakkor a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény megvalósításának elősegítését (így pl. a magyar igazolványok iránti kérelmek begyűjtését és a magyar konzulátusra történő továbbítását) is vállalta. A szövetség folyamatosan bővíti tevékenységi körét. Összesen 11 városban hoztak létre jól felszerelt irodahálózatot 8. OKTATÁS A második

világháború utáni években a szlovákiai magyar iskolák bezárása, a kitelepítések, a deportálások és a lakosságcsere következtében a szlovákiai magyarság szinte értelmiség nélkül maradt. A kitelepítés és kiűzetés áldozatául esett több ezer magyar pedagógus is Amikor 1949-1950-ben újranyitották a magyar iskolákat Csehszlovákiában, csupán 100 szakképzett magyar pedagógust találtak. A jelenlegi magyar tanítási nyelvű iskolák hálózata az ötvenes években alakult ki. A magyarság asszimilálását célzó intézkedések mindvégig összefüggésben voltak a magyar iskolahálózat leépítésére irányuló törekvésekkel, amelyek különösen a hetvenes és a nyolcvanas években erősödtek fel. A magyar iskolahálózatot érintő átszervezések, az iskolák összevonása, az egy településen belüli szlovák és magyar iskolák közös igazgatóság alá vonása, a magyar pedagógusok és a magyar egyetemi oktatás hiánya mind a mai napig

kedvezőtlen hatással van a magyar oktatásügyre. A szlovákiai magyar tannyelvű oktatás is felemás képet mutat, egyszerre vannak jelen biztató és aggodalomra okot adó tényezők. Miközben a magyar iskolába beíratott elsősök részaránya nem változik jelentősen, a kedvezőtlen demográfiai helyzet következtében csökken a magyarul tanuló diákok száma. Az általános iskolai korosztályba tartozó magyar nemzetiségű gyermekek 83,28 %-a jár magyar iskolába. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul, hogy 130 településen - ahol a magyar ajkú lakosság többséget alkot - nincs magyar tannyelvű iskola. A középiskolák vonatkozásában a gimnáziumi oktatás van a legjobb helyzetben, a tanulók 89,98 %-a jár magyar tannyelvű állami, magán- vagy egyházi iskolába. A szakközépiskolások esetében ez a részarány 66,46 %, a szakmunkás-tanulóknál pedig csak 26,8 %, a többiek részben vagy teljesen szlovák nyelvű intézetbe járnak. Évek óta csökken

a magyar tannyelvű iskolák, osztályok száma. Az elmúlt években fontos változások következtek be az oktatás irányításában: a decentralizáció keretében az óvodák és az alapiskolák helyi, a középiskolák pedig kerületi önkormányzati fennhatóság alá kerültek. 2005-től a járási és kerületi hivatalok megszűnt oktatási osztályait nyolc kerületi tanügyi hivatal váltotta fel, s ezeken keresztül jutnak el az állami támogatások az iskolafenntartó önkormányzatokhoz. Életbe lépett az iskolák finanszírozásának új normatív módja, a fejkvóta-rendszer, azaz a gyermeklétszám határozza meg az intézménynek nyújtandó költségvetés mértékét. Ezért abban az esetben, ha nem tudnak elegendő gyermek beíratásáról gondoskodni, az önkormányzatok az iskola és óvoda megszüntetésére kényszerülhetnek. A szlovákiai magyar alapfokú- és középiskolákban 48.858 diák kezdte meg a tanévet, és még sehol sem zártak be magyar

alapiskolát. A diáklétszám csökkenése (az utóbbi tíz évben közel százezerrel apadt a gyermekek száma a tanintézményekben) és a finanszírozási mechanizmusok átalakulása miatt azonban számos intézmény kényszerült technikai személyzete, sőt oktatói létszámának csökkentésére. A magyar tanítási nyelvű intézmények anyagi nehézségeit mérsékli az anyaországból érkező oktatási-nevelési támogatás, amely a Pázmány Péter Alapítvány közvetítésével jut el az iskolák mellett működő szülői szövetségekhez. E szervezetek a 20 ezer forintos kereten kívül minden tanuló után 2.400 forint értékben tanszercsomag vásárlására is támogatást kaptak Az alapítvány támogatásával kiírt pályázat révén pedagógus-továbbképzési és tehetséggondozó programokat is megvalósítottak. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a pedagógusokkal közösen országos és regionális tanulmányi versenyeket, nyári táborokat is

szervezett a diákoknak. Szlovákiában jelenleg nincs sem magyar magánóvoda, sem magyar tanítási nyelvű magánalapiskola. A szlovák magánóvodákban és magán-alapiskolákban nem tartanak számon magyar nemzetiségű gyermekeket. 2005 szeptemberében a következő járásokban működtek magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskolák: Dunaszerdahelyen 170, Komáromban 160, Léván 321, Nagykürtösön 24, Nagymihályban 110, Rozsnyón 191 tanuló tanult az I-IX. évfolyamon, a diákok együttes létszáma 976 volt. 2005. szeptemberben 273 magyar állami óvodába 8787, továbbá 4 magyar egyházi óvodába 103 gyermek járt, a kétnyelvű óvodák száma 79 (tizenhárommal kevesebb, mint egy évvel korábban) volt. Ugyanebben az évben az iskolás korú magyar nemzetiségű gyermekek 18,73 %-a látogatott szlovák tanítási nyelvű alapiskolát. A magyar alapiskolába beiratkozott (tanulmányaikat szeptemberben ténylegesen megkezdő) tanulók száma a 2004. évi

36249-ről 34341-re, azaz 5,26 %-kal csökkent Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a gyermekszámnak a magyar nemzetiségű lakosság körében is tapasztalható csökkenése. 2004-ben a magyar nemzetiségű alapiskolások 82,3 %-a végezte tanulmányait anyanyelvén, 2005-ben pedig 83,3 % volt a magyar iskolában tanuló magyarok részaránya. 4. táblázat A szlovákiai óvodákat látogató magyar nemzetiségű gyermekek megoszlása a 2005-2006-os tanévben Gyermekek száma Pozsony I. 37 Pozsony II. 45 Szenc 139 Pozsonyi kerület 238 Dunaszerdahely 2.669 Galánta 745 Nagyszombati kerület 3.414 Komárom 1.619 Léva 621 Nyitra 69 Érsekújvár 1.195 Vágsellye 356 Nyitrai kerület 3.862 Losonc 470 Nagyrőce 193 Rimaszombat 850 Nagykürtös 200 Besztercebányai 1.714 kerület Kassa I. 13 Kassa IV. 67 Kassa-környéke 223 Nagymihály 296 Járás, kerület Magyar óvodába jár Összesen % 36 97,29 44 97,77 148 106,40 228 95,79 2.367 88,68 623 83,62 2.990 87,52 1.262 77,94 526

84,70 6 8,69 960 80,33 227 63,76 2.981 77,18 287 61,06 123 63,73 698 82,11 185 92,50 1.293 75,43 19 60 238 228 146,15 89,55 106,72 77,02 Rozsnyó Tőketerebes Kassa kerület Szlovákia összesen 380 673 1.658 10.892 309 544 1.398 8.890 81,31 80,83 84,31 81,61 2005-ben a magyar nemzetiségű gyermekek 81,61 %-a járt magyar nyelvű óvodába. 5. táblázat Az állami alapiskolákat látogató magyar nemzetiségű gyermekek megoszlása a 2005-2006-os tanévben Gyermekek száma Pozsony I. 180 Pozsony II. 166 Szenc 620 Pozsonyi kerület 1.047 Dunaszerdahely 8.585 Galánta 3.012 Nagyszombati kerület 11.600 Komárom 6.099 Léva 2.091 Nyitra 452 Érsekújvár 4.138 Vágsellye 1.421 Nyitrai kerület 14.200 Losonc 1.979 Nagyrőce 1.367 Rimaszombat 3.538 Nagykürtös 851 Besztercebányai kerület 7.744 Kassa I. 217 Kassa II. 21 Kassa III. 5 Kassa IV. 8 Kassa-környéke 901 Nagymihály 1.284 Rozsnyó 1.388 Tőketerebes 2.792 Kassai kerület 6.620 Szlovákia összesen 41.235 Járás,

kerület Magyar iskolába jár Összesen % 184 102,20 104 62,65 442 71,29 730 69,72 7.581 88,30 2.318 76,95 9.899 85,33 5.517 90,45 1.655 79,14 311 68,80 3.234 78,15 1.139 80,15 11.856 83,48 1.653 83,52 1.160 84,85 3.425 96,80 583 68,50 6.821 88,08 231 106,45 0 0 0 0 0 0 941 104,43 1.045 81,38 955 68,80 1.863 66,72 5.035 76,05 34.341 83,28 6. táblázat A magyar középiskolai tanulók megoszlása Szlovákiában a 2005-2006-os tanévben Oktatási intézmény Magyar nemzetiségű Magyar tanulók nyelven % diákok száma 6.895 5.573 Gimnázium Szakközépiskola Érettségit adó 6.079 szakmunkásképző Szakmunkásképző 4.570 Összesen 23.117 Száma 6.207 3.704 89,98 66,46 3.381 55,61 1.225 magyar nyelven, 26,80 3.438 szlovák és 75,22 magyar nyelven 17.955 77,67 7. táblázat Az egyetemi hallgatók megoszlása Szlovákiában 2005-2006-os tanévben 742 1.137 358 Magyar hallgatók részaránya % 98,67 15,62 4,07 43 44 28 431 32 739 305 27 18 23 109 758 10 3 8 346

19 5.186 0,64 5,35 0,99 4,18 0,53 5,33 4,90 0,88 2,29 0,85 1,41 4,01 1,86 0,75 0,25 6,70 0,46 4,58 Összes hallgató Ebből magyar Egyetem Fő Selye János Egyetem, Komárom 752 Konstantin Egyetem, Nyitra 7.278 Közgazdaságtudományi Egyetem, 8.796 Pozsony Eperjesi Egyetem 6.687 Állatorvosi Egyetem, Kassa 822 Cyril és Metód Egyetem, Nagyszombat 2.803 Műszaki Egyetem, Kassa 10.293 Zsolnai Egyetem 8.588 Szlovák Műszaki Egyetem, Pozsony 13.840 Szlovák Mezőgazd. Egyetem, Nyitra 6.212 Műszaki Egyetem, Zólyom 3.054 Zeneművészeti Főiskola, Pozsony 786 Nagyszombati Egyetem 3.410 Bél Mátyás Egyetem, Besztercebánya 7.720 Comenius Egyetem, Pozsony 18.868 Képzőművészeti Főiskola, Pozsony 537 Művészeti Akadémia, Besztercebánya 400 Trencséni Egyetem 3.146 Safarik Egyetem, Kassa 5.160 Katolikus Egyetem 4.045 Összesen 113.197 A legnagyobb lemaradás a felsőfokú képzésben jelentkezik. A 2001 évi népszámlálási adatok szerint a lakosság 10,4 %-ának van

felsőfokú végzettsége, a magyar nemzetiség esetében ez az arány azonban csupán 5,3 %. Miközben az egyetemi hallgatók részaránya egy évtized alatt 70 %-kal növekedett, addig a magyar nemzetiségű diákoké alig változott, s jelenleg is az egyetemisták mindössze 4,58 %-át teszi ki. Míg Szlovákiában az adott korosztály kb 16-17 %-a, addig a magyaroknak csupán kb. 7 %-a jár egyetemre A szlovákiai magyar felsőoktatásban az elmúlt időszakban fontos események történtek. A pedagógusképzésben előrelépést jelent - bár komoly terheket ró a szlovákiai magyar fiatalokra -, hogy a szlovák oktatási tárca rendezte a magyar tanárképző főiskolák végzettjeinek helyzetét. Oklevelüket ugyan nem ismeri el, ám háromszemeszteres továbbképzést biztosított számukra a nyitrai és a besztercebányai egyetemen, ahol pedagógusképzés is folyik, így másfél év alatt teljes értékű pedagógusként oktathatnak a magyar iskolákban. Ez vonatkozik a

Komáromi Városi Egyetem levelező tagozatos hallgatóira is. Jelentős előrelépés történt 2001-ben a szlovákiai magyar felsőoktatás terén az által, hogy Észak-Komáromban megkezdte munkáját a budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem, majd a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett kara, amely elsősorban közgazdászokat, menedzsereket és informatikusokat nevel a szlovákiai magyar társadalom számára. A kart a Selye János Alapítvány működteti, s magyarországi és szlovákiai előadók oktatják a hallgatókat. A Selye János Egyetem megalakulását követően azonban közgazdász-szakon 2004-től, informatika-szakon pedig 2005-től nem indít új évfolyamot a kihelyezett képzés. 2002-ben erőteljesen rajzolódott ki az önálló szlovákiai magyar egyetem megalakulásának a lehetősége is, amely kiemelt feladatként szerepelt a szlovák kormány programjában, s az MKP fő prioritása volt. Működésével az egyetem elősegítheti a többségi

nemzet és a magyar kisebbség műveltségi szintéjében tapasztalható különbségek csökkenését, egyben az önálló magyar egyetem a szlovákiai magyarság szellemi életének egyik fontos központjává válhat. A szlovák kormány 2003 augusztusában egyhangúlag jóváhagyta a magyar egyetem létrehozásáról szóló törvénytervezetet, a parlament pedig október 23-án megszavazta a Selye János Egyetem 2004. január 1-jével történő megalapítását Az egyetem létrehozásával végre sikerült elérni a teljes körű, az óvodától az egyetemig terjedő magyar anyanyelvű oktatási rendszer megteremtését Szlovákiában. A hosszú folyamat eredményeként megszületett komáromi egyetemen alapvetően magyar, kisebb mértékben szlovák és egyéb nyelvű képzés folyik. 2004 szeptemberében az egyetem három - pedagógiai, közgazdasági és református teológiai - karán több mint 600 nappali és levelező hallgató kezdte meg három-, illetve ötéves

tanulmányait. Az Akkreditációs Bizottság 2004 nyarán jóváhagyta az egyetemen indítandó mindhárom - pedagógiai, közgazdasági és teológiai - kar működését. Az egyetem rektorává az MKP parlamenti képviselőjét, Albert Sándort nevezték ki. A nyitrai Konstantin Egyetemen - a magyar nyelvű pedagógusképzés eddigi szlovákiai központjaként számon tartott oktatási intézményben - 2002-ben alakult és 2003 novemberében nyílt meg a Közép-európai Tanulmányok Kara, miután a szlovák kormány és az MKP által korábban évekig szorgalmazott önálló magyar kar nem jött létre. Az egyetem támogatja az új kar fejlődését, amely továbbra is vállalja a magyar pedagógusok képzését, és a tervek szerint a karon megnyílik a hungarisztikai, valamint a kulturális szakemberek képzésére hivatott etnokulturológiai és az euro-regionalisztikai szak is. Az új kar dékánja László Béla professzor lett. A Közép-európai Tanulmányok Karának

megalakulása pozitív fejlemény a magyar nyelvű felsőoktatásban, hosszú távon azonban csak a magyar környezetet biztosító (Észak-) Komárom jelenthet tényleges megoldást. Városi Egyetemek A komáromi önkormányzat a meglévő jogszabályoknak megfelelően 1992-ben hozta létre a Városi Egyetemet, amely magyarországi társintézmények (Benedek Elek Óvónőképző Főiskola, Sopron; Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Győr; Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Főiskolai Kara, Kecskemét) kihelyezett tagozataként működik. A végzős hallgatók diplomáját magyarországi felsőoktatási intézmény adja ki A Városi Egyetem igazgatója Sidó Zoltán. Királyhelmecen a Városi Egyetem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozataként 1993-ban jött létre. Igazgatója Gillányi István A királyhelmeci 8 szemeszteres képzés főiskolai szintű közgazdász-diploma megszerzéséhez nyújt lehetőséget. 2004-től

a Selye János Egyetemhez tartozik. A városi egyetemek esetében megoldatlan a diplomák elismerése és az intézmények akkreditációja, mivel az oklevelek kölcsönös elismeréséről szóló magyar-szlovák egyezmény csak az egyetemi oklevelek elismerését teszi lehetővé. Így a magyarországi főiskolák diplomái csak annyi segítséget jelentenek a szlovákiai magyar diákok számára, hogy háromszemeszteres továbbképzés után megkapják a szlovák egyetem oklevelét. Ezt a három szemesztert azonban kizárólag önköltséges alapon végezhetik el. E két városi egyetemen kívül magyarországi főiskolák kihelyezett tagozatai működnek még Kassán (sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola), Dunaszerdahelyen (tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), valamint Kassán és Diószegen (budapesti Gábor Dénes Főiskola). Az oklevelek elismerése hasonlóan megoldatlan, mint a városi egyetemek esetében 1990 őszén alakult meg a Calvin János

Teológiai Intézet (Komárom), amely később a Calvin János Teológiai Akadémia nevet vette fel, s hitoktatókat és lelkészeket képez. Működéséhez a szlovák kormányzat az intézmény megalakulásától kezdve nem nyújt anyagi támogatást. A teológiai intézet működését külföldi testvérgyülekezetek adományai és magyarországi alapítványok biztosítják. A helyzet 2001-ben csak annyit változott, hogy Erdélyi Géza püspököt fogadta Dzurinda kormányfő, s ígéretet tett arra, hogy az akadémiát besorolják a szlovák iskolarendszerbe, azt követően pedig kaphatnak állami támogatást is. Ez azonban még nem vonatkozott a 2001-2002-es tanévre. Az Akadémia akkreditálásának ügye a jelenlegi jobbközép kormány programjában is szerepel. A Selye János Egyetem megalakulásának parlamenti jóváhagyása után az Akkreditációs Bizottság 2004-ben mindhárom kar működéséhez hozzájárult. 9. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY Az elmúlt tíz

évben számos szlovákiai magyar könyv- és lapkiadó, közművelődési társaság, alapítvány és civil szervezet alakult. Magyarországról alapítványok és egyéb intézmények segítik e szerveződések életben tartását, működését. Szerény szlovák kormányzati támogatásról csak az utóbbi időben lehet beszélni. Jóllehet e kormányzati támogatás elosztásába az utóbbi időben már az érintett kisebbségek is beleszólhatnak, a kisebbségi kultúrák támogatását Szlovákiában törvényileg még mindig nem garantálják. Állami kulturális és közművelődési intézményhálózat Színházak 1952-ben alakult a Faluszínház magyar részlegének tagjaiból a MATESZ (Magyar Területi Színház) Drámai Színház. 1990 június 1-jétől Komáromi Jókai Színház néven működik Az intézmény 1999. április 1-jén nyerte vissza jogalanyiságát 2003 májusától Tóth Tibort nevezték ki igazgatójává. Az 1969. október 31-e óta működő kassai

Thália színházi társulat önállóságát 1971-ben megszüntették, azóta a MATESZ (Komáromi Magyar Területi Színház) fiókintézeteként működött tovább. 1990 július 1-jétől ismét önálló színházként - kassai Thália Színház néven működik 1996 júniusában megszüntetett jogalanyiságát 1999 április 1-jén nyerte vissza. Igazgatója Kolár Péter 2003 októberében sor került a színházhoz tartozó Márai Stúdiószínpad megnyitására is. 2003-ban alakult meg Dunaszerdahelyen a SZEVASZ (Szerdahelyi Városi Színház) Gágyor Péter vezetésével. A profi színészeket alkalmazó színház évente 3-4 bemutatót tart Az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes székhelye Pozsonyban van. 1960-ban alakult, és alapvetően a néptánc- és népzenei hagyományokat őrzi, de van egy énekkari részlege is. Az együttes félhivatásos alapon működik, csak a kiszolgáló személyzet és a művészeti vezetők vannak teljes állásban, a néptáncosok és

-zenészek, valamint a kórustagok szerződéses viszonyban vannak az együttessel. 1999 július 1-jén visszanyerte jogalanyiságát és székházát a Kulturális Minisztériumtól. 2003 februárjától Grendel Ágota a művészegyüttes igazgatója Múzeumok, könyvtárak 2003-ban a Szlovák Nemzeti Múzeum fiókintézeteként Jarábik Gabriella vezetésével megalakult a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Az új intézmény létrejöttével végre önálló múzeummal rendelkeznek a szlovákiai magyarok, amelyben az 1918-tól napjainkig tartó időszak kisebbségi létbe kényszerült magyarságának történeti, népművészeti és képzőművészeti múltja kerül bemutatásra. További szlovák-magyar intézmények a Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, Komárom; a járási múzeumok (Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely; Barsi Múzeum, Léva; Gömöri Múzeum, Rimaszombat; Bányászati Múzeum, Rozsnyó). A dél-szlovákiai járásokban működő járási

könyvtárakon (Csallóközi Könyvtár, Dunaszerdahely; Dudvág Könyvtár, Galánta; Duna Menti Könyvtár, Komárom; Barsi Könyvtár, Léva; Nógrádi Könyvtár, Losonc; Zsitva Menti Könyvtár, Érsekújvár; M. Hrebenda Könyvtár, Rimaszombat; Gömöri Könyvtár, Rozsnyó) kívül szinte minden magyarlakta városban és községben működik - szintén nem önálló - közkönyvtár, amelyeket az önkormányzatok finanszíroznak. 1999 júniusában alakult meg Losoncon a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, amely folyamatosan felméri a szlovákiai magyar könyvtárügy és könyvtári ellátottság helyzetét. Könyv- és lapkiadók 1990-tól működik a Pannónia, 1991-től a Kalligram (Pozsony), a NAP Kiadó és a Lilium Aurum (Dunaszerdahely), valamint a Vox Nova, 1992-ben alakult meg a Madách Posonium, amely a korábban államilag működtetett, 1969-ben alapított Madách Lap- és Könyvkiadó szerepét vette át (Pozsony), 1994-ben az AB-ART Kiadó, 1995-ben a

Méry Ratio stb. A rendszerváltozást követően - elsősorban a magyarországi anyagi támogatásnak köszönhetően a könyvkiadást az egyik legsikeresebb kulturális tevékenységnek lehet tekinteni. Alapítványok és szakmai vagy regionális civil szervezetek Az 1997 őszén életbe lépett kedvezőtlen új szlovák alapítványi törvény miatt az addig alakult alapítványok túlnyomó része - hogy ily módon fennmaradhasson - polgári társulássá alakult. A legjelentősebb alapítványok és társaságok: Pázmány Péter Alapítvány; Márai Sándor Alapítvány; Gyurcsó István Alapítvány; Szlovákiai Magyar Folklórszövetség; Fórum Információs Központ, Somorja; Pódium Színházi Társaság; Palóc Társaság; Phonix Lutetia, Losonci Polgári Kör; Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat; Új Nemzedék Polgári Társulás Ifjúsági Klub, Kassa; Fábry Zoltán Társaság; Mécs László Társulás, Demokratikus és Nyitott Társadalomért

Társulás stb. Szakmai érdekvédelmi társaságok A már említett Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mellett elsősorban a Katedra Társaság, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága - a szlovákiai magyarság művelődéstörténetének egyik, 15 éve alakult intézménye -, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Kortárs Magyar Galéria Alapítvány és a Stúdió RT tartozik ebbe a körbe. Tudományos intézmények A tudományos intézmények közül a somorjai Fórum Társadalomtudományi Intézet báziskutatóintézetként működik, kutatókönyvtárakat és levéltárat működtet. Mellette még a GRAMMA Nyelvi Iroda, a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport és a Kultúrantropológiai Műhely tevékenysége jelentős. 1990 óta működik Somorján a Bibliotheca Hungarica, amely megőrzési és felhasználási céllal gyűjti, rendszerezi, tárolja a szlovákiai magyarságra vonatkozó korábbi

dokumentumokat, irodalmat, valamint az aktuális forrásokat, továbbá publikációkat készít elő. A szomszédos országokat tekintve a maga nemében egyedülálló kisebbségi intézmény. A Bibliotheca Hungarica 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet részeként működik. A kultúra és a közművelődés finanszírozása A kormány programnyilatkozatával összhangban első lépésként a Kulturális Minisztérium mellett 1998. december 1-jén létrejött a Kisebbségi Kultúrák Főosztálya (A főosztály szorosan együttműködik a Nemzeti Tanács bizottságaival, a Kulturális és Sajtóbizottsággal, az Emberi Jogi és Nemzetiségi bizottsággal, a Külügyminisztérium Emberi Jogi Szakosztályával, a Miniszterelnök-helyettesi Hivatallal, valamint a Nemzetiségi Tanáccsal.) 1999. február 25-e óta a főosztály mellett egy szakbizottság dolgozik, amelynek feladata az állami költségvetésből nemzetiségi kultúrára szánt anyagiak elosztása. A

költségvetés 1999 óta a Kisebbségi Kultúra Célalapon keresztül támogatja a nemzetiségi kultúrát. Az anyagi támogatás pályázati rendszerre épül, amelynek konkrét kritériumai vannak. Évente egyszer kerül sor a pályázat kiírására. A szakbizottságnak 19 tagja (öt magyar, három roma, kettő cseh nemzetiségű, a többi nemzetiségnek egy-egy képviselője) van. A szakbizottság mellett minden kisebbség albizottságot hozott létre, amelynek feladata a pályázatok elbírálása. A szlovákiai magyar kulturális tevékenységre beadott pályázatok elbírálására két albizottság alakult: egy a rendezvényekre, egy pedig a lap- és könyvkiadásra. A kisebbségi kultúrák támogatására 2002-ben 86 millió, 2003 és 2005 között pedig csak évi 80 millió Sk állami pénz jutott, amely összegnek csak kb. negyedét fordították a magyar kisebbség kultúrájára. Előrelépésként értékelhető, hogy 2006-ban a szlovák költségvetés 160 millió Sk-t

szán a kisebbségi kultúrákra, de valójában az oldaná meg a problémát, ha megszületne a törvény, amelynek alapján alanyi jogon járna támogatás a kisebbségi kultúrának. Erre vonatkozóan 2004-ben több törvénytervezet is készült 10. EGYHÁZAK, VALLÁSGYAKORLÁS A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Szlovákiában összesen 4521549 (1991: 3840949) hívőt regisztráltak. Ebből római katolikus 3708120 (3187383) fő, evangélikus 372858 (326.397) fő, görög-katolikus 219831 (178733) fő, református 109735 (82545) fő, egyéb vallású 160.598 fő (ezen belül belső egyházi adat szerint pravoszláv 85000 fő és protestáns 15.500 fő) Az 1991. évi népszámlálás szerint a szlovákiai magyarok 64,9 %-a vallotta magát római katolikusnak, 1,4 %-uk görög-katolikusnak, 11,4 % reformátusnak, 2,2 % evangélikusnak, 12,9 % nem jelölt meg semmilyen felekezetet, 0,6 % pedig a felsoroltakon kívüli felekezetet határozott meg. A hitéletet a

rendszerváltozás előtt gátolta az egyházi vagyon elkobzása, illetve államosítása. Azóta a helyzet javult, de nem alapvetően A Szlovák Nemzeti Tanács 1993 szeptemberében törvényt fogadott el az egyházi javak visszaszolgáltatásáról. Ennek érvényességi határa - ellentétben a többi restitúciós törvénnyel 1945 május 8, illetve a zsidó egyház javai esetében 1938 november 2 Ennek alapján az egyházak visszakaphatják ingó- és ingatlan vagyonukat, kivéve a törvényben felsorolt eseteket (ha a volt egyházi tulajdonban egészségügyi vagy oktatási intézmény működik, a földterület magántulajdonba került, vagy azon bánya működik). Az egyházak költségvetési támogatása az SZK Kulturális Minisztériumának feladata. A törvény a református egyház számára - amely kifejezetten magyar egyház Szlovákiában csak részleges kárpótlást biztosít. A beneši dekrétumok alapján, a kollektív bűnösség elvére hivatkozva elkobzott

vagyonának egy részét (a földingatlannak mindössze 70 %-át) szolgáltatták csak vissza, ugyanakkor az egyházi javak restitúciójára vonatkozó törvény módosításának köszönhetően sikerült néhány újabb ingatlant visszaszerezni. A szlovákiai magyar hitéletet más hátrányok is érték és érik. Alapvető probléma, hogy a szlovák katolikus egyház változatlanul a nemzetiségi nyelvi és kulturális asszimiláció eszköze. A Szlovákiában élő magyar katolikus hívők 1990 óta hiába kérik az önálló magyar püspökség kialakítását, illetve egy magyar püspök kinevezését. Elmozdulás csak annyiban történt, hogy 2004-ben az apai ágon magyar származású Jan Oroscht kinevezték a PozsonyNagyszombati Főegyházmegye segédpüspökévé. A 235 magyar jellegű plébánián jelentős hiány mutatkozik magyar papokban, évek óta két-három, az utóbbi években 6-8 új papot szentelnek fel, és nincs megoldva a magyar papképzés. Ez a helyzet

nemcsak a római katolikusok hitéletének megszervezését nehezíti, hanem a katolikus iskolaalapítást is gátolja. A református egyház a már említett meghurcolás és hátrányos megkülönböztetés dacára a(z észak-)komáromi teológusképzésnek köszönhetően rendelkezik kellő számú lelkésszel. Talán az evangélikus vallású magyarok helyzete a legkatasztrofálisabb. Mintegy 10-15000 hívőről van szó egy erősen szlovák identitású egyházon belül, gyakorlatilag magyar ajkú lelkész nélkül. A magyar izraelita közösségek megszűntek, amihez nemcsak a második világháború borzalmai járultak hozzá, hanem a felekezet magyarjaira gyakorolt asszimilációs nyomás, illetve a szlovák antiszemitizmus is, amely főleg 1968 után erősödött fel. A legjobbnak a görög-katolikusok helyzete mondható. A 11 magyar jelegű plébánia két esperességben oszlik meg, a közel 10 ezer magyar görög-katolikus lelki szükségleteit 12 magyar pap látja el. A

nehézségek ellenére az egyházi élet folyamatosan erősödik. A Magyar Katolikus Papok Társulása, a Glória Remény címmel hetilapot ad ki. Megalakult a Magyar Hitoktatási Központ. 1994-ben létrejött a Jópásztor Alapítvány, amely sürgeti a kialakult paphiány megszűntetését. Formálódik a katolikus Keresztény Ifjúsági Közösségek hálózata A magyar katolikus papképzést segíti, hogy az Elzer-alapítvány jóvoltából évente néhány szlovákiai magyar szeminarista hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon tanulhat. 11. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS Írott sajtó A szlovákiai magyarságnak a kilencvenes években 2 magyar nyelvű napilapja, 3 országosan terjesztett általános heti-, illetve 2 havilapja, 4 tudományos és művészeti folyóirata, 6 szakmai lapja, 14 regionális, 2 egyházi kiadványa, 4 családi magazinja és 1 ifjúsági lapja volt. A nemzetiségi sajtó állami támogatásának hiánya miatt több lap - a HÉT, a NAP, a Keleti Napló -

megszűnt, illetve megváltozott periodicitása, a napilap Szabad Újság hetente, a hetilap Ifi havilapként jelenik meg, a Nő ugyancsak hetilapból lett havi kiadású Új Nő. Jelenleg megjelenő lapok: Új Szó (napilap), Vasárnap (családi hetilap) Tücsök és Tábortűz (évente tízszer megjelenő gyermeklapok), IFI (ifjúsági havilap), Fórum Társadalomtudományi Szemle (negyedévente megjelenő tudományos folyóirat), Katedra (szakmai havilap a pedagógusok számára), Irodalmi Szemle és Kalligram (irodalmi lapok), Göncölszekér (gyermekmagazin), Csallóköz (hetilap), Új Nő (havilap), Szabad Újság (hetilap), Remény (katolikus hetilap), Jó Gazda (kertészeti havilap). Ezen kívül több regionális - pl. Gömörország (az északi peremvidék fóruma) - és helyi (községi vagy városi) lap is megjelenik, köztük a Castrum Novum (Érsekújvár), a Honti Lapok (Ipolyság), a Komáromi Lapok, a Párkány és Vidéke, a Somorja és Vidéke stb. A minimális

állami támogatáson túl a megjelenést magyarországi alapítványok és civil szervezetek támogatása teszi lehetővé. Pátria Rádió - a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége A nemzetiségi adások a Szlovák Rádió szerves részeként már az előző rendszerben is korlátozott autonómiával rendelkeztek a Regionális és Nemzetiségi Adók Szerkesztőségének keretében. A rendszerváltozás után önállóságuk megszilárdult, de ennek következtében nagyobb felelősség is hárult a szerkesztőségek vezetésére. A ’90-es évek elejétől a Nemzetiségi és Etnikai Adások két különböző stúdióban készültek: Pozsonyban tevékenykedett a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége, Eperjesen pedig a Nemzetiségi és Etnikai Adások Főszerkesztősége. 2004 január 1-jétől Pátria Rádió elnevezéssel egy adószerkesztőségbe egyesültek a Nemzetiségi és Etnikai Adások; a magyar műsorok továbbra is a pozsonyi, az egyéb nemzetiségi és etnikai

műsorok pedig a kassai stúdióban készülnek. A Pátria Rádió élén főszerkesztő - Papp Sándor - áll, aki tagja a Szlovák Rádió igazgatótanácsának és programtanácsának. A magyar nyelvű adás irányítása mellett felelősséget vállal a többi nemzetiségi műsorért is. A Pátria Rádió jelenleg 38 tagú szerkesztőségből áll, amely három részlegre tagolódik: híradás és publicisztikai műsorok szerkesztősége, művészeti műsorok szerkesztősége, valamint műszaki részleg. A Pátria Rádió programcéljai és feladatai tekintetbe veszik azt a tényt, hogy a magyar adás elsősorban a magyar nemzetiségű, illetve a magyarul beszélő hallgatókhoz szól. A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége az eltelt évtizedek alatt sok mindent elért, hiszen 77 esztendővel ezelőtt csupán 5 percben szólalt meg, ugyanakkor a jelenlegi heti műsoridő ma már 56 óra 10 perc (hétfő-péntek: 10.10 órától 1200 óráig és 1300 órától 1800 óráig,

szombat, vasárnap és ünnepnapokon: 7.00 órától 1800 óráig) A műsor gerincét a híradás alkotja, hétfőtől péntekig óránként, szombat és vasárnap kétóránként mondanak híreket. A nap történéseit a naponta kétszer (1300 és 1730 órakor) jelentkező "Nap krónika" tükrözi. Péntekenként 1330 órától 30 perces műsort közvetítenek a magyarul beszélő romák számára. Szombaton "Hétről hétre" címmel élőműsort sugároznak, amelyben a hét politikai eseményeit foglalják össze. Vasárnap reggel egyházi magazin, majd 10 órától 14 óráig a "Randevú" című négyórás élő műsor szerepel a programban. A publicisztikai műsorok közül a legnépszerűbb a "Pulzus", mely hétfőtől péntekig hallható 15.05 és 1700 óra között A magyar adás fontos feladatot tölt be a kultúra és népi hagyományok ápolása tekintetében is. A szlovákiai magyar rádióadások - a Kárpát-medence többi

nemzetiségi szerkesztőségéhez hasonlóan - ’90-es évek kezdetétől élvezik a Magyar Rádió támogatását, amely főleg továbbképzésekben, szakmai tanácsadásban, műsorcserében nyilvánul meg. A szerkesztőség szoros kapcsolatot épített ki a Kárpát-medencében működő kisebbségi magyar rádióstúdiókkal. A Pátria Rádió Magyar Adása több elismerésben is részesült, így pl. megalakulásának 75 évfordulója alkalmából Csáky Pál miniszterelnök-helyettes arany plakettel, a Csemadok Országos Tanácsa pedig Fábry-díjjal jutalmazta eddigi tevékenységét. Ezen kívül oklevelet kapott minisztériumoktól, kulturális és politikai szervezetektől. Szlovák Televízió Magyar Főszerkesztősége Az 1983 novembere óta létező magyar adás a múlt rendszerben heti fél óra összefoglaló hírműsort jelentett. 1989-ben 45 percre bővült a hétfő esténként jelentkező műsor 1991-től a magyar vonatkozású témákra mindössze 7-8 perc jutott.

1993-ban visszaállították az 1989 előtti félórás műsoridőt. 1997-ben az adásidő 1 órára nőtt, de mivel kizárólag magyar vonatkozású programokat sugárzott, a Mečiar-kormány magyar kisebbségellenes politikájának következtében elbocsátották a magyar nemzetiségű főszerkesztőt és a szerkesztőket. A Dzurinda kormány idején, 1999. április 1-jén megalakult a Szlovák Televízió Magyar Műsorok Szerkesztősége. Jelenlegi főszerkesztője Both Enikő A napi ötperces híreken kívül a Szerkesztőség hétfőnként a Szlovák Televízió hivatalos műsorrendjébe iktatott 26 perces adásidővel rendelkezik. Kéthetente további negyven perces, aktuális kérdésekkel foglalkozó vitaműsort sugároz. A szlovák nyelvtörvényből adódóan a magyar nyelvű adásokat szlovák nyelvű feliratozással látják el. Ez egyrészt nehezíti a szerkesztőség munkáját (nem teszi lehetővé élő adás sugárzását), másrészt viszont a szlovák TV-nézők is

tájékozódhatnak a magyar kisebbség életéről