Filozófia | Tanulmányok, esszék » Descartes filozófiája

Descartes filozófiája "gondolkodom, tehát vagyok" René Descartes (Frans Hals festménye) Készítette: XXXXX YYYY 200X.XXXX Gábor Dénes Főiskola - Távoktatási tagozat - Műszaki informatika szak - I. évfolyam, I félév 4/1 René Descartes (1596-1650) Descartes 1596-ban La Haye-ban született Joachim Descartes és első felesége Jeanne Brochard második gyermekeként. A család az akkori viszonyokhoz képest felvilágosultnak számított, tagjai részt vettek az ország kulturális életében is. Talán a család ősei (Pierre Descartes ill. az ő apósa Jean Ferrand) is közrejátszottak abban, hogy a filozófus már fiatal korában érdeklődni kezdett az anatómia, a fiziológia és az orvostudományok kérdései iránt. Descartes édesanyja, anyai ágon a Sazuay-családból származott, akik éveken át a poitiers-i királyi könyvtárak őrzői voltak. Mivel már igen fiatalon – mindössze egyévesen – elvesztette anyját, így nem tudhatjuk, milyen

hatással lettek volna rá a Brochard- és Sauzay-családban kialakult kulturális hagyományok. A filozófus édesapja a parlamentben ügyvédeskedett, amely akkoriban még nem volt törvényhozó szerv, hanem csak bírósági intézmény. 1585-ben királyi paranccsal a bretagne-i parlament tanácsnokává nevezték ki. Ez a kinevezés egy csapásra kiszélesítette a Descartes-ok kapcsolatait a hivatali nemesség köreiben, s befolyásukat a szülőföld határain túl újabb tartományra – Bretagne-ra – is kiterjesztette, majd 1586-ban Rennes város parlamentjének tagja lett. Descartes gyermekkorának első éveit La Haye-ban egy kis községben töltötte, majd apja az Anjou tartomány La Fléche városában található akkoriban nyílt jezsuiták kollégiumában taníttatja tovább. Itt elsajátította a latin nyelvet, mely nem csupán a tudományos munkák nyelve volt, hanem irodalmi ízlését formáló forrás is. A kollégiumban - mely mellesleg nemcsak Franciaország

hanem egész Európa egyik leghíresebb iskolája - 8 évig tanult. A filozófus eredetisége, már abban megmutatkozott, hogy elvetette az akkor uralkodó és mindenütt hivatalosan a teológia által elismert és annak alárendelt egész hivatalos tudományt, ugyanakkor a divatos természetbölcselet áltudományát is megvetette. 1618-ban apja – a kor szokása szerint – idősebb fiának állást biztosított, ifjabb fiát pedig katonai pályára szánta, René ez ellen nem tiltakozott, azonban neki más elképzelései voltak a katonáskodással, úgy vélte, hogy a katonai rang, egyenruha tekintélyének védelme alatt biztonságban utazhat, idegen országokat láthat és tapasztalatokat szerezhet. Céljai elérése érdekében a Holland hadseregben vállal szolgálatot és 1618-ban Hollandiába utazik. Itt kiváló matematikusokkal és filozófusokkal (köztük Beeckmannal) ismerkedett meg A filozófus Magyarországon is jár, 1621-ben részt vesz Érsekújvár ostromában.

Később Itáliába utazik, egyik elhunyt rokonának zavaros ügyeit rendezi, majd pedig hazatér. Miután a párizsi környezet nem volt alkalmas filozófiai értekezésének megírására, így elhagyja Franciaországot és 1628-ban Hollandiában telepedik le. Amikor már Németalföldre utazott, Descartes filozófiával kapcsolatos gondolatai régen megérlelődtek csak a megfelelő környezetre volt szüksége, hogy kilenc hónap alatt elkészítse filozófiai tanainak vázlatát – mely kiadására szavát adta párizsi barátainak. Filozófiáját a korábbi idealistáktól csak az a sajátosság különbözteti meg, hogy az ő számára 4/2 a filozófia első kérdése a hiteles, tudományos megismerés, melynek segítségével az ilyen tudás elérhető. Szerinte a filozófiának arra a kérdésére kell válaszolnia: van -e megbízható tudás? Azt a módszert is meg kell mutatnia, amely a tudományt teljesen megbízható eredményekig tudja elvezetni. E két feladat

megoldásához le kellett küzdenie a filozófiai szkepticizmust, mely hazájában komoly, nehezen cáfolható filozófiai tanításnak számított. Descartes mivel jó matematikus és éleselméjű filozófus volt így tudta, hogy még a matematikai megfontolásokban és bizonyításokban is akadnak kirívó logikai hibák, de a skolasztikus filozófia megbízhatatlannak tűnt, így alaposan átgondolta az ókori szkeptikusok érveit és arra törekedett, hogy az elméleti alapjait cáfolja meg. A filozófus így gondolkodott: "ha felteszem, hogy megcsal valamilyen rossz és ravasz démon vagy valamilyen más csalárd lény, akkor mindenben kételkedni kezdek. Ugyanakkor nem kételkedhetem abban, hogy kételkedem. Tehát megbízhatatlan minden gondolatom és minden ismeretem. De hogyan lehet tagadni magának a kétkedésnek a megbízhatóságát? Tehát a filozófus legalább egy megbízható igazságig jut el: kételkedésem mindenesetre létezik. De mi az a kételkedés? A

kételkedés a gondolkodás tevékenysége Ha megbízhatóan létezik a kételkedés, akkor az is biztos, hogy gondolkodásom is létezik. Kételkedem, következésképpen gondolkodom. Bizton létezem mint gondolkodó lény Gondolkodom tehát vagyok. Gondolatom létezik, léte van, s ehhez nem férhet semmi kétség és semmi vita"1 "Ez nem ugyanaz mint testem létének igazsága. Abban, hogy testem valóban létezik még lehet kételkedni. A testről külső érzetek révén veszünk tudomást Ezek az érzetek azonban, s ebben igazuk van az ókori é s újkori szkeptikusoknak, gyakran megcsalnak bennünket. [] Ezért a test létének igazsága, amennyiben csak érzetek alapján tudunk róla, önmagában nem ismerhető el hitelesnek."2 Hogy hiteles legyen, ahhoz egy másik nyilvánvaló, az érzetek közléseitől független igazságon kell alapulnia. Ilyen igazság a kételkedő gondolat létének igazsága Descartes írta: "Az érzékszervek éppúgy becsaphatnak

minket, mint az, aki egy geometriai példát hamisan old meg, rászed az álom is, ezért arra gondoltam, ami tudatomba behatol, csak illúzió. Csakhogy amikor azt gondoltam, hogy minden hamis akkor nekem magamnak léteznem kellett, így mondhattam ki ez az igazságot: gondolkodom, tehát vagyok. Ez pedig olyan határozott és biztos, hogy a szkeptikusok, a kételkedők semmiféle furcsa feltételezése, érvelése sem rendítheti meg. Ez egészen kétségtelen, ezért ez a megállapítás az én filozófiám alaptétele."3 Ettől kezdve a szkepticizmust magában a lényegében küzdik le, a kételkedés segítette elő megdöntését. Így létezik a hiteles tudás is mivel létezik maga a gondolkodó ember is Ezekután bebizonyíthatónak látja, hogy nemcsak a kételkedés és gondolat, hanem a test és az egész fizikai világ is létezik. Az a mód, ahogy a filozófus levezeti a kételkedés és gondolkodás létéből a test és fizikai világ létét, leleplezi

gondolkodásának idealista korlátozottságát. Descartes szerint testünk és az egész világ létére vonatkozó ismereteink csakis akkor lehetnek teljesen hitelesek, ha sikerül bebizonyítanunk, hogy érzeteken alapuló ítéleteink nem csalnak meg és érzékszerveink tökéletlenségük ellenére is mondanak nekünk valamit a tárgyak 4/3 sajátosságairól. Azonban meg nem csaltságunk bebizonyításához előbb be kell bizonyítanunk, hogy isten létezik, amennyiben létezik, akkor – mivel mindenható és jó – nem adhat olyan érzékszerveket és gondolkodást, mely állandóan megcsalna, eszerint a tárgyak érzékszerveink révén megismerhetőek és valóban léteznek. Könnyen belátható, hogy okoskodása nem állja ki a bírálatokat. Ahhoz, hogy meggyőződjünk a világ és a test létezéséről semmi szükség isten létének bebizonyítása. Ismereteink igaz valóságáról ismeretünknek gyakorlat és tapasztalat útján való ellenőrzése nem pedig

istenhit győz meg. Descartes hibája az volt, hogy a gondolkodás létének igazságát hitelesebbnek, nyilvánvalóbbnak tartotta, mint a test, az anyagi világ létének igazságát ill. a külső világ dolgainak, az emberi test reális jellegével kapcsolatos meggyőződését függővé akarta tenni az isten lététől és létére vonatkozó tudásunktól. Azaz az egész fizika attól függ, hogy isten létezik vagy nem, mivel az ő szemében csak isten léte garantálja teljesen a világ létét. Utóbbi tévedése nem más mint a vallásosság maradványa, melyet még ekkor a tudományos gondolkodás nem győzött le. Descartes nemcsak a filozófia, hanem a matematika, természettudományok és kozmonológia területével is foglalkozott. Létrehozta a koordináta geometriát, fejlesztette az algebrai egyenletek elméletét. Az optikában mindörökre az ő nevéhez fűződik a fényvisszaverődés alaptörvénye 1642-ben betiltják tanait, művei 1663-ban az egyházilag

tiltott könyvek jegyzékére kerülnek. Élete vége felé Svédországba utazott, ahol később veszélyes tüdőgyulladást kapott, kilenc napi betegség után 1650 februárjában örökre lehunyta a szemét, nem sokkal halála előtt ezt suttogta: "Itt az idő, el kell menned lelkem"4. Géniuszát kellőképpen csak később ismerték el hazájában. Hamvait 1666-ban szállították Párizsba. Descartes vitathatatlan érdeme, hogy felhívja a figyelmet a filozófia megalapozásának szükségességére, de tagadhatatlan az is, hogy filozófiája nem tudott megfelelni a tiszta, határozott fogalmak maga állította követelményének. Jelentős tette, hogy a tárgyi világból az anyagi világba, az emberbe helyezte a filozófiai gondolkodás kiindulását, hisz az emberben mutatkozik meg legjobban a teremtett lét. Azonban nem sikerül neki megőrizni az ember egységét, s ezáltal kettészakítja a létet is. Következésképp szellem és anyag között többé nincs

hasonlóság, hanem csak különbözőség. A szellem hamarosan azonosul istennel, legalábbis jobban különbözik az anyagtól, mint istentől. Azonban az emberi gondolkodás huzamosabb ideig nem tudja elfogadni a valóság kettészakítását, egyesítő törekvése alapelvet keres, melyből levezetheti a valóságot. Descartes bölcseletének eredményeként a világ, az ember és az élet magyarázatának az alapelve nem a lét, hanem vagy a szellem, vagy pedig az anyag. Descartes ellenfelei és követői A "gondolkodom, tehát vagyok" tétel kihívta a kor gondolkodóinak a bírálatát. Az egyháziak, a teológusok nem fogadták el, mivel hiányzik belőle a teremtő isten fogalma. A kor materialistái 4/4 is elutasították, mert ők már tudták, hogy a gondolkodás forrása a test, a lelket anyagi természetűnek tekintették. Így Descartes tanítását mindenfelől támadták Műveit 1663-ban az egyházilag tiltott könyvek jegyzékére kerültek, 1672-ben

filozófiájának oktatását a Sorbonne-on is betiltják. Ennek ellenére néhány neves kortársa lelkesedik érte: Bérulle, Bossuet, Fénelon és a Port Royal köre. Kezdetben Blaise Pascal is követője volt, később legnagyobb ellenfele. Pascal kiváló megfigyelő révén, helyesen bírálta Descartes racionalizmusát és elszakadását a konkrét valóságtól és teljes joggal nehezményezte, hogy istenérvei nem szólnak a szívhez. Igaza van abban is, hogy Ábrahám, Izsák és Jakob istene nem azonos a filozófusok Legfőbb Lényével. Viszont Pascal nem veszi észre azt, hogy ő is Descartes nyomán jár amikor emberben keresi isten nyomát. A. Geulincx pl elutasította test és lélek kölcsönhatását, együttműködésüket a testi változás alkalmából megfelelő lelki, ill. a lelki változásnak megfelelő testi változást hoz létre isten az emberben. Descartes eszméinek hatása a XVII-XIX. század tudományára és filozófiájára Tudományos és filozófiai

eszméi túlélték őt, a természet mechanisztikus szemlélete, amelynek megteremtésében kiemelkedő szerepet játszott, uralkodó szemléletté vált. Filozófiai tanítása elég sajátos, a kételkedés a bevezetés a hiteles filozófia indoklásához, a térbeli és a gondolkodó szubsztancia dualista elmélete, a módszer 4 szabálya, az akarat és értelem viszonyára vonatkozó tanítása mind világnézetének eredeti sajátossága. Tanítása hatásának – a tudomány és a filozófia további fejlődésére – megértéséhez, meg kell említeni, hogy ez a hatás világnézete kettős és ellentmondásos jellegének megfelelően kettős volt. Ismeretelméletének idealista racionalizmusa, s különösen az a gondolat, hogy az idealizmus szükséges a tudomány hitelességének megmagyarázásához, óriási hatással volt az újkori filozófiai idealizmus fejlődésére, egészen napjainkig. Azonban természetfilozófiájának van egy ellentétes, materialista oldala

is, melyet későbbi néhány filozófus igyekezett kiterjeszteni más területekre is, amelyekre Descartes nem merte és nem is tudta. Tanításai kiinduló elméleti forrásul szolgált Spinózának, a nagy holland gondolkodónak, aki nyomtatásban megjelent első művében Descartes filozófiájának az elveit fejtette ki. Blaise Pascal, francia matematikus De lEspirit géométrique c. geometriai értekezésében Descartes eszméi alapján tömören összefoglalta a dedukciós elmélet logikai felépítésének lényegét. Ismeretelméleti és logikai gondolatai nemcsak hazájában, hanem Angliában is hatottak, főleg a XVII. század angol materialistái által kifejtett ismeretelméleti kérdésekre A természettudományi kérdések terén szintén nagy volt Descartes hatása, az optikában mindörökre az ő nevéhez fűződik a fényvisszaverődés alaptörvénye. Mindaz amit ma nemzedékére és a XVII. század szellemi fejlődésére jellemző vonásnak tartunk, jelentős

mértékben magán viseli egyéni géniusza bélyegét. Descartes korában ez a korlátozottság elkerülhetetlen feltétele volt, hogy majd az emberiség a jóval sokoldalúbb és rugalmasabb kutatás útjára léphessen. 4/5 Az emberiségnek Descartes egész útját végig kellet járnia ahhoz, hogy az igazabb tudást felfedezhesse, megpillanthassa annak fényét. Idézetek pontos lelőhelyei: 1 ASZMUSZ – Descartes 84. o ASZMUSZ – Descartes 84-85. o 3 Lengyel Dénes – Újkori bölcsek nyomában 99. o 4 ASZMUSZ – Descartes 264. o 2 Felhasznált irodalom: René Descartes – A filozófia alapelvei ASZMUSZ – Descartes Nyíri Tamás – A filozófiai gondolkodás fejlődései Boros Gábor – René Descartes Lengyel Dénes – Az újkori bölcsek nyomában Készítette: XXXXX YYYY 200X.XXXX Gábor Dénes Főiskola - Távoktatási tagozat - Műszaki informatika szak - I. évfolyam, I félév 4/6