Filozófia | Tanulmányok, esszék » Descartes öröksége

Descartes öröksége (1596-1650) Készítette: Gábor Dénes Főiskola 2005. február 25 René Descartes dolgozat TARTALOMJEGYZÉK 1. Descartes élete . 3 2. Descartes filozófiája . 4 3. Descartes öröksége . 7 4. Descartes filozófiai hatása . 10 Felhasznált irodalom: . 11 Gábor Dénes Főiskola 2 René Descartes dolgozat 1. Descartes élete RENÉ DESCARTES 1596-ban született La Haye-ban, a család második gyermekeként. Descartes serdülő korában már érdeklődött, a filozófia, az orvostudományok, és az anatómia iránt. Édesanyját korán elvesztette, édesapja a 1586-ban Rennes város parlamentjének tagjaként tevékenykedett. Descartes fiatal korától megfigyelte az állatok, a rovarok életét, figyelte a növényeket, a teret, térséget, vidéket. Nyolc éves korától a La Fleche-i jezsuita líceumban tanult, melyet IV Henrik alapított. A La Fleche egyike volt Európa legkiválóbb iskoláinak Itt tökéletesen elsajátította a

latint, és találkozhatott a kor legújabb tudományos fölfedezéseivel és nézeteivel (pl. Galileinek a Föld forgásáról vallott elképzeléseiről tanulhatott) 1612 után Poitiers-ba utazott jogot és orvostudományt tanulni. Hat évvel később édesapja kérésére Hollandiába ment annak érdekében, hogy a bredai katonai akadémián hadmérnöki képesítést szerezzen. Ezt követően kapcsolódott be a harmincéves háborúba 1619-ben hosszú utazásra indult: volt Magyarországon, Koppenhágában, Csehországban, Ausztriában és Lengyelországban. Fontos pont volt életében egy Ulm melletti parasztház, ahová télire szállásolta el magát. Itt idejét elmélkedéssel töltötte, s három álom hatására egy "csodálatos tudomány alapjaira" bukkant. Részt vett a fehérhegyi ütközetben -a győztesek oldalán-, később újabb utazásokra indult, míg végül 1625-1628 között Párizsban telepedett le. Itt egy tudós társaság megbecsült tagjaként

tevékenykedett. (A társaság tagja volt többek közt T Hobbes, P Gassendi, A Arnauld) Az 1649-ig a szabad alkotói légkört biztosító Hollandiában volt, Hollandiát csak Krisztina svéd királynő meghívására hagyta el. A királynő a tudósokat a hajnali órákban rendelte magához, mert ezt a napszakot tartotta elmélkedésre alkalmasnak, csakhogy Descartes gyermekkora óta -betegsége folytán- szenvedett a korai keléstől (ezért engedélyezték neki a líceumban is a dél körüli felkelést). A filozófust annyira megviselték a hűvös hajnalok, hogy tüdőgyulladást kapott. A tüdőgyulladásban 1650. február 11-én halt meg Másfél hetes betegség után távozott Kevéssel halála előtt ezt suttogta: „Itt az idő, el kell menned lelkem!” Halála után 17 évvel holttestét visszaviszik Párizsba és a Panthéonban temetik el. Gábor Dénes Főiskola 3 René Descartes dolgozat Főbb művei: Értekezés a módszerről (teljes cím: Értekezés az ész

helyes vezetésének és a tudományos igazság kutatásának módszeréről, 1637), Elmélkedések az első filozófiáról (1641), A filozófia alapelvei (1644), A lélek szenvedélyeiről (1649) 1. Descartes filozófiája Descartes az újkori filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Neve teljesen eggyé vált a racionalista gondolkodás fogalmával. Az európai racionalista filozófiai alapjainak megteremtésében Descartes-ot szokták fő személyként ábrázolni. Szerepe elsősorban abban egyedülálló, ahogyan munkásságában összekapcsolódik a természetkutatás és a filozófia. Kilenc hónap alatt készítette el filozófiai tanainak vázlatát. Descartes-nak a filozófia minden alapvető kérdésével kapcsolatos gondolatai már régen megérlelődtek, csak a megfelelő alkalom kellett, hogy összefüggő egésszé alakuljanak ki. A filozófus filozófiáját az különbözteti meg a korábbi idealistákétól, hogy az ő számára a filozófia első

kérdése a hiteles, tudományos megismerés, valamint a módszer, amelynek segítségével az ilyen tudás elérhető. Szerinte a filozófiának arra a kérdésére kell válaszolnia, van-e megbízható tudás, amelyre, mint alapra, a tudomány egész épülete felépülhet. Még azt a módszert is meg kell mutatnia, amely a tudományt teljesen megbízható eredményekig tudja elvezetni. E két feladat megoldása érdekében Descartes-nak le kellett küzdenie a filozófiai szkepticizmust. Megkezdte a filozófiára, a kutatás tárgyára és módszerére vonatkozó gondolatainak megszövegezését. Nagyon komolyan fogta fel a kérdést Alaposan átgondolta az ókori szkeptikusok érveit, feltárta az alapjukat képező általános elveket. Arra törekedett, hogy a szkepticizmus elméleti alapját, és egész lényegét cáfolja meg. Descartes túlságosan jó matematikus és éles elméjű filozófus volt ahhoz, hogy észre ne vegye, hogy még a matematikai megfontolásokban és

bizonyításokban is akadnak olykor kirívó logikai hibák. A szkepticizmus cáfolásának első lépése Descartes elgondolása szerint az, hogy általánosságban és teljesen kételkedjünk mindenben. A megismerés természete olyan, hogy éppen az általános kétkedés, vagyis az egész tudományra, mindenfajta tudásra kiterjedő kétkedés követelése vezet el, amennyiben azt helyesen végiggondoljuk. Gábor Dénes Főiskola 4 René Descartes dolgozat Így gondolkodott: „ha felteszem, hogy megcsal valamilyen rossz és ravasz démon, vagy valamilyen más lény, akkor mindenben kételkedni kezdek. Ugyanakkor nem kételkedhetem abban, hogy kételkedem. Tehát megbízhatatlan minden gondolatom és minden ismeretem A filozófus legalább egy megbízható igazságig jut el: kételkedésem mindenesetre létezik. A kételkedés a gondolkodás tevékenysége. Ha megbízhatóan létezik a kételkedés, akkor az is biztos, hogy a gondolkodásom is létezik. Kételkedem,

következésképpen gondolkodom Bizton létezem, mint gondolkodó lény. GONDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK” Filozófiájának kiindulópontja az volt, hogy az ismeretek (a különböző oktatási intézményekben tanítottak) nem feltétlen igazak: ". tanulmányaimnak nincs más haszna, mint az, hogy mind jobban beláttam tudatlanságomat." (Értekezés a módszerről I) Mivel a filozófiának a tudományok alapjául kell szolgálnia, ezért egy új típusú filozófiát kell kidolgozni, amely segít eligazodni a gyakorlati dolgainkban, és amely elméleti és módszertani vonatkozásokban is egységes. A filozófiának (melyet egy olyan fához hasonlított, amelynek gyökere a metafizika, törzse a fizika, koronája az etika, az alkalmazott mechanika és az orvostudomány) "az igazság megismerése első okai szerint". Az új módszer alapja a módszeres kétely, a szkepszis, azaz minden ismeret kritériumaként négy feltételt támasztott, amelyet a következő négy

szabályban foglalt össze: 1. csak világos és határozott (clare et distincte) ismeretek fogadhatók el igaznak Ez az ész természetes igazsága (lumen naturale), azaz az ésszerű intuíció alapján körvonalazható. 2. a tanulmányozás eredményessége érdekében a vizsgálódás során felmerülő minden problémát bontsuk a legalapvetőbb összetevőkre. (A cél: a tudás kiinduló elemeinek felmutatása) 3. A racionális megismerés során a legegyszerűbb, elemi dolgok felől kell haladni az összetettebbek felé. 4. Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni (Ez egyfajta teljes indukció, mely teljessé teszi a dedukciót, azaz a racionalista filozófia logikai módszere.) Az 1.szabálynak megfelelően Descartes igyekszik előítéletektől és paradigmáktól mentes igazságra mint kiindulópontra lelni, ezért kétségbe von minden eddigi ismeretet. De Gábor Dénes Főiskola 5 René Descartes dolgozat kételkedésének célja

nem az ítéletek felfüggesztése (vö: antik szkeptikusok epokhé fogalma), nem az agnosztikus magatartás, hanem a kétségbevonhatatlan támpont -"arkhimédészi pont"megtalálása. A kételkedés szinte minden eddigi állításra kiterjed, kivéve a kételkedés tényét, s mivel aki kételkedik, az gondolkodik, s aki gondolkodik, az létezik is: Cogito ergo sum, azaz: Gondolkodom, tehát vagyok. Így Szent Ágostonhoz hasonlóan (si fallor, sum azaz: Csalatkozom, tehát vagyok.) a csalóka érzékletek (empiria) helyett a szubjektum öntudatát, a gondolkodó Ént helyezi filozófiájának fundamentumává, s ezeket a racionalista filozófia alaptényezőjévé a ratiot, a gondolkodást teszi meg. Az a mód, ahogyan Descartes a kételkedés és a gondolkodás létéből levezeti a test és a fizikai világ létét, világosan leleplezi gondolkodásának idealista korlátozottságát. A testünk és az egész világ létére vonatkozó ismereteink csak akkor válnak

Descartes eszmefuttatása szerint teljesen hitelessé, ha bebizonyítjuk, hogy ez a csalás nem lehetséges. Előbb azonban azt kell bebizonyítani, hogy Isten létezik-e? Ha Isten létezik, akkor nem lehet csaló. Könnyen megérthetjük, hogy egész érvelése nem állja ki a bírálatot Ahhoz, hogy meggyőződjünk a világ létezéséről és a test létéről, semmi szükség nincs az Isten létének bebizonyítására. Descartes a gondolkodás létének igazságát sokkal hitelesebbnek és nyilvánvalóbbnak ismerte el, mint a test, az anyagi világ létének az igazságát. Mivel ilyen álláspontra helyezkedett, ezért beleesett az idealizmus alapvető tévedésébe, és maga is idealista volt. A külső világ dolgainak, többek között az emberi testnek reális jellegével kapcsolatos meggyőződését függővé akarta tenni az Isten létéről és az Isten létére vonatkozó tudásuktól. Eszerint az egész fizika alapjában véve attól függ, sikerül-e bebizonyítani

Isten létét, vagy nem, mivel Descartes szemében csupán Isten léte garantálja teljesen a világ létezését. Gondolkodását befolyásolta a vallásosság maradványa, melyet a tudományos gondolkodás még nem győzött le. Matematikai munkássága is igen jelentős. Megalapította a koordináta geometriát, és tovább fejlesztette az algebrai egyenletek elméletét. Az analitikus geometria megalapozásával új korszakot nyitott a matematika történetében. Gábor Dénes Főiskola 6 René Descartes dolgozat 2. Descartes öröksége Descartes vitathatatlan érdeme, hogy fölhívja a figyelmet a filozófia megalapozásának szükségességére, de tagadhatatlan az is, hogy filozófiája nem tudott megfelelni a tiszta és határozott fogalmak maga állította követelményének. Jelentős tette, hogy a tárgyi világból az anyagi világba: az emberbe helyezte a filozófiai gondolkodás kiindulását, hiszen az emberben mutatkozik meg a teremtett lény. Nem sikerül

azonban megőriznie az ember egységét, s ezáltal kettészakítja a létet is. Következésképpen szellem és anyag között nincs többé rokonság vagy hasonlóság, hanem csak különbözőség. Az emberi gondolkodás azonban huzamosabb ideig nem tudja elfogadni a valóság kettészakítását, egységesítő törekvése alapelvet keres, amelyből levezetheti a valóságot. Descartes bölcseletének eredményeként a világ, az ember és az élet magyarázatának az alapelve nem a lét, hanem vagy a szellem, vagy az anyag. Descartes tudományos és filozófiai eszméi túlélték szerzőjüket. A természet mechanisztikus szemlélete, melynek megteremtésében Descartes kiemelkedő szerepet játszott, uralkodó szemléletté vált nemcsak a XVII., hanem a XVIII században is Sajátos a filozófiai tanítása. A kételkedés, mint bevezetés a hiteles filozófia indoklásához; a térbeli és a gondolkodó dualista elmélete; a módszer négy szabálya; az akarat és az értelem

viszonyára vonatkozó tanítása – mindez Descartes filozófiai világnézetének eredeti sajátossága. Éppen ezért nemcsak a természettudományban és fizikában, hanem a filozófiában is külön iskola alakult ki. Idealizmusa, ismeretelméletének racionalizmusa, s különösen az a gondolata, hogy az idealizmus szükséges a tudomány hitelességének megmagyarázásához, óriási hatással volt az újkori filozófiai idealizmus fejlődésére – egészen napjainkig. Néhány Descartes utáni filozófus igyekezett kiterjeszteni a mechanikai materializmus által javasolt módszereit és elveit azokra a területekre is, amelyekre Descartes nem merte és nem is tudta kiterjeszteni – társadalmi és állami élet területére. Gábor Dénes Főiskola 7 René Descartes dolgozat A mechanika törvényei Descartes filozófiájának integráns részét alkotják: a cogitóból kiinduló logikai szálon jut el a testek két alapvető tulajdonságához: ezek a kiterjedés

és a mozgás. Az alapjelenség: az ütközés Descartes elméleti, spekulatív úton megállapított (az ütközésre vonatkozó) törvényei között vannak ugyan helyesek is, de a kiindulás mindenképpen rossz és sokszor az eredmény is. Descartes jó kísérletező is volt, ennek ellenére nem vette észre elmélete és a tapasztalat közötti diszkrepanciát, ütközési törvényeiben a matematikai tételek bizonyosságával hitt. Descartes nemcsak a meglevő világ magyarázatával akar szolgálni, hanem arra a kérdésre is felelni kíván, hogyan alakulhatott ki mostani világunk. Ezt kérdezve először természetesen mind a maga, mind az olvasója lelkiismeretét meg kell nyugtatni, hogy elmélete nem áll ellentétben a Bibliával. Nemcsak ahhoz a szokványos megoldáshoz folyamodik, hogy elmélete hipotézis jellegű, amely tehát vagy igaz, vagy nem és legfeljebb, mint az égi mechanikában, a könnyebb számítást teszi lehetővé, hanem határozottan kijelenti, hogy

a világ kialakulására vonatkozó elmélete biztosan hamis. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Isten a világot, úgy ahogy az jelenleg létezik, hat nap alatt teremtette a maga tökéletességében. Mi értelme van akkor az egész fejlődéselméletnek? Descartes erre azt feleli, hogy ez a kérdés mindenképpen érdekes: a világ mostani állapota vajon nem érthető-e meg mint valamilyen előző ősállapotnak a természet törvényei alapján való kifejlődése? Ugyanis az elme számára a jelenségek ilyen végigkövetése és megértése olyan megnyugtató jelleggel bír, mintha valóban igazak lennének a kiinduló állapotra vonatkozó feltevések. Idézve: „. mégis, pontosan úgy, ahogy jobban ismerhető meg Ádám, vagy a Paradicsom fáinak igazi természete, ha megvizsgáljuk, hogy miként alakul ki egy gyermek fokról fokra anyja méhében, vagy hogyan bújik ki a növény a magból, mint ha őket csak azon tökéletes állapotukban tekintjük, ahogy Isten őket

teremtette: ha el tudunk képzelni néhány alapelvet, amelyek könnyen felfoghatók és nagyon egyszerűek és amelyekből kiindulva világosan beláthatnánk, hogy a csillagok, a Föld és végül az egész látható világ úgy alakul ki, mint valamilyen magból, jóllehet tudjuk, hogy nem így keletkezett – mintha csak egyszerűen leírnánk, milyen, vagy milyennek hisszük hogy teremtetett.” Gábor Dénes Főiskola 8 René Descartes dolgozat Descartes nem ősrobbanással, Big-Banggel indítja a világot: a világ kezdetben homogén volt, meghatározott mozgásmennyiséggel ellátva. Bármennyire elsietettnek látszik ez a kísérlet, hogy a világ fejlődését, a bonyolult jelenségek összességét néhány primitív, sőt hibás törvény – már mint az ütközési törvények – segítségével megmagyarázza, Descartes merészsége, fantáziája minden elismerést megérdemel. Ugyanakkor az ütközési törvények előtérbe helyezése az adott

tudománytörténeti szituációban, mint majd az elkövetkezendőkben látni fogjuk, a lehető legszerencsésebb lépés volt. Ezt követően Descartes olyan eszméket tételez fel, amelyek nem származhatnak a tapasztalatból és a képzeletből, hanem ezek "velünk született eszmék" -idea innatae-, ilyen a lét, az Isten, a szubsztancia fogalma. Azonban hogy elkerülje a tudat önmagába zárkózásának ( a szolipszizmusnak) a veszélyét, feltételezi és egyúttal bizonyítja is Isten létét, azét az Istenét, melyet maga a szubjektum nem tud önmaga képzeteként megalkotni, mivel Isten végtelen, a szubjektum pedig véges. Ezáltal a végesből, az okozatból az ontológiailag tökéletesebb okot, a végtelen, abszolút Istent mint velünk született eszmét mutatja ki. Ily módon a külvilág és az Én közti szakadékot is áthidalja. A racionalizmusban a gondolkodó Énnek a középpontba állítása mellett Descartes a szubsztancia új szempontú

feltüntetésével új távlatokat nyit, egyúttal több évtizedes vitákat inspirálva. A szubsztancia nála is mindentől független, önálló entitást jelent, amely saját létezéséhez semmi más dologra sem szorul. (A szó eredeti értelmében ez csak Isten lehet, hiszen minden más az Õ alkotása.) A természet szubsztanciáit viszont megnyilvánulásuk alapján Descartes két csoportba osztja: A) res cogitans: (gondolkodó dolog): független a testtől, oszthatatlan, nincs kiterjedése, benne egybeesik "a szellem, illetve a lélek, illetve az értelem, illetve az ész." B) res extensa (kiterjedt dolog): a res cogitans ellentétpárja, kiterjedt, osztható, anyagi jellegû, jellemzõje az állandó változás -s ennélfogva a fejlődés is. (A és B közös vonása, hogy mindkettő örök, és az Istentől származik.) A két szubsztancia között mechanikus kapcsolatot tételezett fel, az állatokat is mechanikus szerkezetnek tekintette. Az emberben viszont a két

szubsztancia (a test és a lélek) ugyan szintén különbözik, de a tobozmirigy összekapcsolja a működésüket. Gábor Dénes Főiskola 9 René Descartes dolgozat 3. Descartes filozófiai hatása A nevéhez fűződő filozófiai rendszer, a kartézianizmus követõkre talált. Filozófiai folytatásnak tekinthetõk az okkazionalisták (A.Geulincx, NMalebranche), JODe Lamettrie, Spinoza és Leibniz. Descartes filozófiáját bírálták az empiristák, valamint többek között Gassendi és Hobbes. Descartes pályája végén jelentette meg A filozófia alapelvei című munkáját. Ebben a művében foglalta össze mindazt, amit filozófiai kutatásai során felismerni vélt, amit korábbi munkáiban - szétszórtan - megírt, megfogalmazott. Mégsem úgy adta ki a művet, mint saját filozófiájának összefoglalását, hanem mint bevezetést a filozófiába. Ezt annál is inkább joggal tehette, mert az ő filozófiája volt az első újkori, modern filozófia, az ő

életművével indult másodjára - újra a nyugati filozófia története. Ezt az újrakezdést, ezt az elsőséget Descartes maga is érezte. Abszolút elégedetlen lévén az általa egyébként kiemelkedően jól ismert skolasztikus, késő skolasztikus filozófiával, elsősorban arra törekedett, hogy a filozófiát megalapozza. Nem kapcsolódott egyetlen korábbi gondolkodóhoz, "elölről" kívánta kezdeni a filozófiai gondolkodást. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy nem az ontológiából, a lételméletből indult ki (mint a filozófia első megalapítói, a görögök), hanem az ismeretelméletből, amelynek lényegében ő az első igazi nagyja, klasszikusa. Alapkérdése, filozófiájának kiindulópontja az, hogy mennyiben bízhatunk meg ismereteinkben, hol lelünk bizonyosságra tapasztalásaink, tanulmányaink során. A filozófia alapelvei című mű azokkal a passzusokkal indul, amelyek elvezetnek a mindenki által ismert, sarkalatos descartes-i

tételhez: "gondolkodom, tehát vagyok". A kételkedés egyetemes (és szükségszerű) tengeréből ez az egyetlen bizonyosságszirt áll ki, minden további filozófiának ez az alapja, és Descartes valóban minden további gondolatmenetét ehhez az axiomatikussá tett (bár több oldalról megalapozott) tételhez képest fejti ki. És így jut el - ismeretelméleti kerülővel - az ontológiához is, amely persze töredékes, igazi kifejtése majd a nyugati filozófia egész története lesz - napjainkig. Gábor Dénes Főiskola 10 René Descartes dolgozat Felhasznált irodalom: Boros Gábor: René Descartes (Aron K., 1998) Nyíri Tamás : A filozófiai gondolkodás fejlődése (Holnap kiadó, Budapest 1991) Lukács József : Bevezetés a filozófiába (Budapest Tankönyvkiadó, 1984) Lendvai L. Ferenc – Nyíri J. Krisztián: Gábor Dénes Főiskola A filozófia rövid története (Kossuth, 1974) 11