Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Mikroökonómia jegyzet, 2005

Mikroökonómia jegyzet - 2005 Közgazdaságtani alapfogalmak A közgazdaságtan az embereknek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival, e döntések társadalmi következményeivel foglalkozó társadalomtudomány. Fő kérdés: a társadalom hogyan használja szűkös erőforrásait termékek előállítására és ezt hogyan osztja szét Osztályozása sokféle szempont alapján, pl.  mikroökonómia az egymástól elkülönült piaci szereplőket vizsgálja. Egyes termékek piacát elemzi, az adott termék keresletének és kínálatának alakulására keresi a magyarázatot. Termékfajtában gondolkodik és a gazdaságot elkülönült döntéshozó egységek együtteseként ábrázolja.  makroökonómia összevont mutatók segítségével a gazdaság egészének teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit elemzi. A makroökonómia az éves nemzeti jövedelem, az összes fogyasztás, összes

megtakarítás, foglalkoztatottság, infláció kategóriáit használja. Nem keres magyarázatot az egyes fogyasztó szokásaira, nem különböztet meg eltérő jellegű vállalatokat, piaci formákat. mikro+makro összefügg, de az egyes szereplők szándékai nem mindig tükröződnek az együttes mozgásokban . összetétel csapdája Termelési lehetőségek határa (PPF-függvény) Gazdaság termelési lehetőségeinek megjelenítése határgörbe, amely a társadalom által elérhető termék és szolgáltatáskombinációkat képviseli  adott technológiai szinten  a ráfordítások adott mennyiségével. A termelésben felhasznált javak inputok, vagy termelési tényezők. alapvető termelési tényezők: Munka (L): az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket a termelési tevékenység során felhasználhat. Ellenértéke a munkabér Természeti tényezők (A) a földterület, erdők, vizek, bányakincsek stb., melyek eredeti,

természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra. Ára bérleti formában való felhasználás esetén a bérleti díj. Tőkejavak (K): a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületeké felszerelések, alkatrészek stb. (együttesen reáljavak), valamint az ezek feletti rendelkezést képviselő pénz és értékpapír. Ellenértéke a kamat A vállalkozói szolgáltatás, mint termelési tényező az embereknek a többi termelési tényező kombinálásában, a róluk hozott kockázatvállalással járó döntésekben megnyilvánuló tulajdonosi, szervezési, vezetési, üzleti tevékenységeit, illetve készségeit jelöli. Ára a profit A közgazdaságtan egyik feladata a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodás az igények és szükségletek minél teljesebb kielégítése érdekében. a társadalom szükségletei korlátlanok ↔az erőforrások szűkösek mennyiségben állnak rendelkezésre. A szűkösség

döntési helyzeteket idéz elő választani kell választások ára = azon szükségletek, amelyekről az adott döntéssel lemondunk alternatív költség (opportunity cost) a közgazdaságtan három alapkérdése 1. mit termeljenek, azaz milyen javakat és milyen mennyiségben 2. hogyan termeljenek, az erőforrások milyen kombinációjának felhasználásával 3. kinek termeljenek, azaz a társadalom tagjai, csoportjai között milyen elosztás érvényesül illetve milyen tényezők határozzák meg az egyes emberek és társadalmi csoportok jövedelmét A gazdaság, illetve a társadalom számára a rendelkezésre álló erőforrásokat és a megtermelt javakat el kell osztani a gazdaság szereplői között. Az elosztás elvi alapja különböző lehet:  Etikai koordináció  Bürokratikus koordináció  Piaci koordináció. Azt hogy melyik a domináns, alapvetően az adott ország politikai berendezkedése határozza meg. Ma Magyarországon piaci a leggyakoribb

A piac az adott áruk cseréjének színtere.  a csere két szereplője a vevő és az eladó  .gazdaságban a résztvevők hol vevőként, hol eladóként jelennek meg *termelési tényezők piacán (inputpiacon) a vállalkozások a termelésben használható javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a termelési tényezők tulajdonosaival, mint eladókkal. *fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok a tovább már fel nem dolgozott javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a vállalkozásokkal, mint eladókkal.  racionalitás A fogyasztó racionalitásának lényege: szükségletei maximális kielégítése A termelői racionalitás lényege: a profit maximalizálása. Az egyéni kereslet azt fejezi ki, hogy a fogyasztó hajlandó és képes valamilyen terméket vagy szolgáltatást megvásárolni. Az egyéni kínálat azt jelenti, hogy a cég képes és hajlandó valamely termék vagy szolgáltatás

előállítására. Ezeknek az összessége piaci kereslet és iparági kínálat . alapvető piacok: a fogyasztási javak és szolgáltatások piaca ( termékpiac ), a termelési tényezők piaca ( a munkapiac, a tőkepiac, a föld piaca ). A keresleti függvény-adott termék fizetőképes keresletének mennyiségeit fejezi ki a termék árának függvényében. A kínálati függvény azt fejezi ki, milyen mennyiséget kínálnak a termelők különböző árak mellett. A keresleti és kínálati függvény egy közös ábrába rajzolható ( Marshall-kereszt ).  Túlkereslet: kereslet adott áron meghaladja a kínálatot  Túlkínálat kínálat adott áron meghaladja a keresletet Egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő. A termék mindenkori ára a piaci ár, de csak egyetlen kitüntetett ár lehet egyensúlyi. A fogyasztói magatartás Fogyasztók: egyének és háztartások Jelentőségük 

munka-kínálat biztosítói  jövedelmük egy részét megtakarítják (S)  hitelek  vagyonuk a nemzeti vagyon jelentős része Céljuk: szükségletkielégítés  Vásárlással pl. nektarint vagy mobilt vesznek  Juttatással pl. mátrai szeretetszolgálat csomagot ad  Igénybevétellel pl. utcai világítás  Saját termelésből pl. barkácsolás, kertészkedés Közömbösségi térkép Feltételezzük, hogy egy ember két lehetőség közül mindig képes eldönteni, hogy számára melyik a hasznosabb, vagy esetleg egyformán értékesek neki. Egy fogyasztót két terméket vásárol, ruhát és ételt két termék együttes mennyiségétől (x és y) függően alakul a fogyasztásból származó élvezet, hasznosság (U). A közömbösségi görbe azon jószágkombinációk összessége, amelyek a hasznosság szempontjából egyenértékűek, azaz a fogyasztó számára közömbös, hogy melyiket szerzi meg. Az ábra bármely két pontjára vonatkozóan

leolvasható, hogy hasznosság szempontjából hogyan rangsorolja azokat a fogyasztó, vagyis egy kosár bármely másikhoz való hasznosságát meg tudjuk ítélni. Például a D, A és B pontok egyforma hasznosságúak, míg a G náluk kisebb, az E náluk nagyobb hasznosságot képvisel. • • • • Általában origóra nézve konvexek Lefele lejtenek és egyre laposabbak Elvileg mindig húzható két közömbösségi görbe közé egy újabb Soha nem keresztezhetik egymást ( a közös pont miatt azonos hasznosságot képviselnének így olyan pontpárokat találnánk, amelyekben, az egyik termékből azonos, a másik termékből különböző mennyiség lenne, de így nem lehetnek közömbösek, mivel amelyikben több van, az hasznosabb.) • • • Sok görbe rendszere közömbösségi térkép Elégedettség nő, ha jobbra mozdulunk (mérőszámot nem tudunk hozzárendelni csak annyit tudunk, hogy hasznosabb) közömbösségi görbék alakja az egyéni preferenciákat

tükrözi személyenként eltérő A fogyasztó hajlandó lehet egy jószág valamely mennyiségét elcserélni egy másik jószág valamely mennyiségéért, s közben ugyanolyan hasznossági szinten marad. A jószágok a fogyasztásban tehát egymással helyettesíthetők, s a közömbösségi térképről számszerűen leolvashatók a helyettesítés arányai A helyettesítési ráta (MRS: Marginal Rate of Substitution)megmutatja, hogy milyen arányban hajlandó a fogyasztó helyettesíteni az egyik terméket a másikkal, azonos szükségletkielégítési színvonal mellett. A fogyasztó szívesen cseréli el a nála bőségben lévő terméket a szűkös termékkel, de ahogy a szűkös jószág mennyisége nő, egyre kevesebbet hajlandó átadni a bővebb jószágból, mert az közben fogy, hiszen minél több van valamiből annál kevesebbre fogja értékelni, és fordítva. MRS ↓ az adott termékre vonatkozóan ∆y × MU y + ∆x × MU x = 0 A költségvetési egyenes A

fogyasztót a választás során korlátozza a rendelkezésére álló pénzmennyiség nagysága, azaz bizonyos kombinációkat nem tud megvásárolni. Ha ismerjük a rendelkezésre álló pénzmennyiséget ( I ), akkor meg tudjuk határozni az elérhető jószágkombinációkat is. A költségvetési egyenes azon jószágkosarak összessége a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelemből megvásárolhat annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett.  egyenes abszolút értékben vett meredeksége a két termék árarányát mutatja  a költségvetési egyenes felett elhelyezkedő kosarak nem megvásárolhatók az egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. Ha a költségvetési egyenest és a közömbösségi görbéket egy koordináta rendszerben ábrázoljuk ( ld. lent ) megkereshetjük azt a legnagyobb elérhető hasznosságot, amelyet a fogyasztó a jövedelméből elérhet, vagyis azt a legmagasabban fekvő

közömbösségi görbét, melynek még van közös pontja a költségvetési egyenessel ez a fogyasztó számára legoptimálisabb jószágkosár Cél: hasznosság maximalizálása Az optimális választás az egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció. A jövedelemváltozás hatása a fogyasztásra. Ha a fogyasztó pénzjövedelme megnő a költségvetési egyenese párhuzamosan, felfelé tolódik ( az árak változatlansága mellett ) nagyobb hasznosságú kosarat választhat magasabban fekvő közömbösségi görbére kerülhet. Általában ez növeli az egyes jószágok iránti keresletet, de ez nem minden termékre igaz. A jövedelem csökkenése esetén fordított irányba történnek az események Az árváltozások hatása a fogyasztóra Az árváltozások hatására megváltozik a fogyasztó reáljövedelme, s az optimális választás is, változatlan nomináljövedelem mellett. Ha egyik termék ára ↑, megváltozik a

tengelymetszet meredekebb lesz a költségvetési egyenes más lesz az azt érintő közömbösségi görbe is. A fogyasztó alacsonyabb hasznossági szintre kerül, s megváltozik az optimális jószágkombináció összetétele is. Hogyan dönt a fogyasztó több termék vásárlása esetén? • Cél: hasznosság maximalizálása • Akkor választ optimálisan, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető haszon bármely termékre vonatkozóan azonos. (Gossen II törvény) MU k MU b MU z MU a = = = = . pk pb pz pa A vállalat jellemzői és a költségek A vállalat és környezete A vállalat racionális gazdasági szereplő elsődleges célja: profitot, jövedelmet szerezni A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik Az idő a gazdaságban A vállalatok különböző időtávokhoz

kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki. a) Piaci (pillanatnyi)időtáv = nagyon rövid táv: a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre. b) Rövid táv: a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat. c) Hosszú táv az az időperiódus, amelyen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható. A különböző profilú vállalatoknál az időtávok hossza eltérő lesz. A termelési függvény Egy vállalat termelése során dönt a felhasznált erőforrások mennyiségéről és arányáról, szem előtt tartva a gazdasági hatékonyságot. Gazdasági hatékonyság = adott feladat elvégzésekor a legkisebb költségű eljárás, vagy adott összköltség mellett a legnagyobb termelési eredmény. Termelési függvény: a

termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiség közötti összefüggés. Képletben Q = f (K, L) A munka átlagterméke (AP L =Q/L): egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség. A munka határterméke (MP L ) a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozás. A határtermék egy ideig nő (d), addig a termelési függvény konvexen emelkedik (c), tehát a termelés gyorsulva nő, majd a határtermék csökken, ekkor a termelési függvény konkávan, lassulva nő (c inflexiós pont). Ahol a határtermék negatív (b), onnan kezdve a termelési függvény csökken (a). Addig a pontig, amíg a határtermék nagyobb, mint az átlagtermék az átlagtermék-görbe nő (k), onnantól csökken. Csökkenő hozadék elve: egy tényező határterméke (egy pont után) csökken, amint egyre növelik annak felhasználását. A vállalatok szervezeti formái A tulajdonformák szerint: állami, önkormányzati,

szövetkezeti és magánvállalatok. Privatizáció Magyarországon: a magánvállalatok kerültek többségbe (állami vállalat és állami többségű vegyes vállalatok olyan esetekben maradtak, amikor tevékenységük kiemelt szolgáltatás (pl. Magyar Posta), vagy speciális bank, vagy valamilyen nemzeti örökséget képvisel.) A társas vállalkozási formák a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával keletkeznek magánvállalkozások (állam, vagy állami vállalat is lehet tag). A társasági formák megkülönböztetése: a. Alapító szerint: természetes személyek (emberek), vagy jogi személyek (szervezetek) b. Tagok felelősége szerint: korlátlan: a tagok egész vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért, korlátozott: csak a társaságba bevitt tőke erejéig tartoznak felelőséggel. c. Méret szerint: nagy-, közepes- és kisvállalatok d. Tevékenység jellege szerint termelő-, kereskedelmi és szolgáltatókat, s ezen belül ipari,

mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis és nagykereskedelmi vállalatokat. A vállalatok besorolása az előbbi kategóriákba gyakran nem végezhető el egyértelműen. Főbb társasági formák: a közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ezek legnagyobb előnye a rugalmas tulajdonosi szerkezet, az egyes társaságok egymásban is szerezhetnek résztulajdonokat. A más vállalatok részesedéseit kezében tartó vállalatot holdingnak nevezik. A részvénytársaság (rt.) az a vállalat, amelynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik. A részvénytársaságban a tőke tulajdona, az irányítás funkciója elvált egymástól, három alapvető döntési szintet különböztethetünk meg:  A napi (operatív) döntések a menedzserek feladata.  A komolyabb döntések (beruházások,

hitelfelvételek) az igazgató tanács hatáskörébe tartoznak.  A részvényesek közgyűlésének feladata az éves értékelés, eredményfelosztás, részvénykibocsátás elhatározása, kinevezés. Az rt főbb éves adatait sajtó útján nyilvánosságra kell hozni Az rt. hatékony vállalati nagyság létrehozását teszi lehetővé, gyakorlatilag korlátlan vállalati méret alakítható ki. Teljesítményének értékelésére a profit mellett a részvények árfolyama szolgál A termelés költségei A termelés összes költsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC) és). TC = FC + VC. Állandó költségek (FC): a termelés megindulása nélkül is fennállnak, mert már kiadásra kerültek: épületek, gépek költségei, stb. Változó költségek (VC): a termeléshez tartozó költségek, mint a munkabér, anyagköltség, energia, stb. A fix költség rövid távon állandó, a változó költség nem arányosan változik: a

technikai feltételek; az anyagok mennyiségtől függő ára és; a járulékos költség (szállítás) részarányának csökkenése miatt. Az átlagköltség (AC=TC/Q): az összköltség termékegységre jutó nagysága. Átlagos fix költség a termék egységére jutó állandó költség: AFC=FC/Q Átlagos változó költség a változó költség termékegységre jutó nagysága: AVC=VC/Q AC = AFC + AVC. A határköltség (MC): a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás MC=∆TC/∆Q Az AC. AVC, MC függvények U alakúak Kis termelés esetén az egységköltségek hatalmasak, a termelés növelésével csökkennek, majd egy idő után nőnek. Az MC mindig a legutóbb termelt egység költsége, s amíg ez kisebb az AC-nél és az AVC-nél, addig az átlagot lefele húzza. Ha a növekedési szakaszában eléri először az AVC, majd az AC görbét, akkor feléjük kerül, s az átlagot növelni fogja. Így az MC-vel való találkozás után mindkét görbe

nőni fog. A határköltség (MC) függvénye az átlagos változóköltség- (AVC) és az átlagköltség-függvényeket (AC) minimumpontjukban metszi. Kiadás és költség A vállaltoknál a pénzkiadás fogalma két eltérő költekezést jelent: a befektetéseket és a költségeket. A befektetés (lekötött tőke) az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, és lassan fokozatosan térül meg. A befektetések a fix költségek, vagyis a termelés elindulása előtti, annak érdekében tett költekezés, ez folyó költségek formájában térül meg, pl.ingatlanok, termelőgépek vétele Ezek a költekezések a gyártott termékekbe használati idejük arányában épülnek be, vagyis folyó költségnek kell tekinteni egy gép értékének 1/10-ét, ha az tíz év alatt használódik el. Az elhasználódást nevezzük amortizációnak, míg költségként való beszámítását amortizációs, vagy értékcsökkenési leírásnak. Folyó

költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek. Folyó költségek ≅ változó költségek: a termelés során jelentkező anyag, energiaköltség, munkabér. Gazdasági profit a számviteli profit és normál profit különbsége. Normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelem (átlagmunkabér, banki kamatok). Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben. A számviteli költségek az adott évben felmerülő számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatás alapján elszámolt implicit költség (épületek, berendezések értékcsökkenése). Explicit (kifejezett) költségek, adott időszakban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Implicit költségek (rejtett költségek)

az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg, pl. értékcsökkenési leírás. Piac-elemzés A piacot jellemző főbb tényezők 1. Piac mérete 2. Piac szerkezete 3. Főbb piactípusok o Jellegzetességek o Hogyan viselkedik a vállalat? 1. Keresletelemzés: a piac meghatározása A piac méretének, típusának és főbb sajátosságainak leírása azért fontos, mert ettől függ, hogy a vállalat adott erőforrásokkal mennyi terméket és szolgáltatást állítson elő. A piaci felvevőképességet három különböző mutatószámmal mérhetjük: Piacpotenciál: adott termék lehetséges eladásainak összessége. A tényleges és lehetséges eladások összessége, naturális- (db, kg, fő stb.) vagy értékmutatóban (Ft,) kifejezve • Piacvolumen: a megvalósuló eladások összessége. Az egy év alatti tényleges eladások mennyisége, az adott iparág összes értékesítése. •

Piacrészesedés: a piaci összértékesítés egy vállalatra jutó hányada. Számításakor a vállalat saját eladásainak összegét elosztja a piaci volumennel. Jelölése: MS = Market Share • Piacpotenciál Piacvolumen Piaci részesedés Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplők száma és mérete alapján jellemezhető. Ezek határozzák meg a szereplők lehetőségeit, s a verseny erőségét. A piac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy  mennyien vannak az eladók és a vevők;  könnyű-e vagy nehéz új termelőknek, illetve vásárlóknak belépni a piacra;  képes-e egy-egy szereplő egyedül befolyásolni a piaci árat. A piaci szerkezet mérését többfajta statisztikai mutatóval végezhetjük: • koncentrációs ráta (CR), • Herfindahl-index (H), • Lerner-index (Ł). A koncentrációs ráta (CR) megmutatja, hogy egy piac össztermeléséből vagy összforgalmából a legnagyobb n cégek hány százalékban részesednek. CR = ∑

MSi i =1 A Herfindahl-index az iparági piaci koncentráció mérőszáma, amelyet a vállalatok egyedi piaci n részesedésének négyzetre emelésével és összegzésével kapunk. CR = ∑ MSi i =1 A Lerner-index(Ł) a vállalat piaci erejét az ár és a határköltség eltéréseként meghatározó P − MC . mutató £ = P Négy piaci szerkezetet különböztetünk meg: 1. tökéletes verseny (szabad verseny) 2. monopol piac 3. monopolisztikus versenypiac 4. oligopol piac 1. A tökéletes verseny (szabad verseny) Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevő van . egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miatt megegyezni nem tudnak, s ha valamelyikük felemelné az árat, nem vásárolnának tőle, ha valamelyikük csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke miatt nem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplők számára az ár külső

adottság. Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók, s e piacon szabad a be- és kilépés. Egy piac formáját a piaci szereplők átlagköltséggörbéi (AC) és a piaci keresleti görbe távolsága is tükrözi. Szabad versenypiacon az üzemek átlagköltség-görbéi (AC) nagyon távol helyezkednek el a piaci keresleti görbétől , így meghatározó kereslet kielégítését egy üzem csak hatalmas átlagköltségek mellett tehetné meg, ami abszolút gazdaságtalan. A tökéletesen versenyző piacon szereplő vállalat számára az ár adottság, megváltoztatni nem tudja, de lehetőségein belül ezen az áron bármennyit képes eladni. Minden egyes termék által keletkező bevétel megegyezik a piaci árral, az összbevétel ekkor: A tökéletes verseny vállalatának összbevétele (TR) az ár és a mennyiség szorzata. TR = P × Q A határbevétel (MR) az eladásváltozás

egységére jutó összbevétel-változás. MR = TR / DQ Az átlagbevétel (AR) az összbevétel és az eladott mennyiség hányadosa. AR = TR / Q Tökéletes verseny esetén a határbevétel, s az átlagbevétel is megegyezik a piaci árral, a fogalmakból adódóan, tehát MR = AR = P. A vállalat legfőbb célja a profit elérése. A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége. Tπ = TR - TC. Az átlagos profit a gazdasági profit egy termékre jutó nagysága. Aπ = T / Q A határprofit az eladásváltozás egységére jutó profit. Mπ = Tπ / Q = MR - MC A vállalatnak a tökéletes verseny piacához való alkalmazkodása kettős: elfogadja az árat és megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. A tökéletes egy vállalatának profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltség éppen egyenlővé válik határbevételével. Képletben: π max ., ha (MC = MR = P) Ennek oka az, hogy egy

vállalatnak érdemes legyártania, és eladnia a terméket addig, míg az általa nyert bevétel (MR) meghaladja annak költségét (MC), vagyis a termék profitot hoz létre (Mp > 0). A profit mindaddig növelhető, amíg MC < MR. Akkor maximális a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a határköltséggel. A profit mennyisége az ábrán satírozott téglalap területével egyenlő, vagyis a termelt és eladott mennyiség szorozva az árral (TR), s a termelt mennyiség szorozva az AC-vel (TC) különbsége. Ez a profitmaximalizáló termelési mennyiség csak kivételes esetben esik egybe az átlagköltség minimumával, hisz ha az MC magasabb lesz, mint az AC, onnantól növeli azt, de még így is érdemesebb tovább termelni, ha kisebb, mint az MR. Ha a piaci ár csökken, a szabad verseny piacán működő vállalat két dolgot tehet, vagy megszünteti a termelést, vagy tovább termel. Veszteségminimalizálás a vállalat

stratégiája, ha kibocsátása az átlagköltség alatt, de az átlagos változó költség felett van. Ekkor azért érdemes termelnie, mert minden változó költsége megtérül és a fix költségekből is megtérül valamennyi, attól függően, mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál. Bezárás esetén az összes fix költség elveszne. Szüneteltetni kell a termelést mindaddig, amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos változó költség, mert ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Egy vállalat fedezeti pontja az a termelési mennyiség, amely mellett a termék átlagköltsége egyenlő a piaci árral (AC = P = MR = MC). megtérülnek a költségek, de nincs profit! Ez az átlagköltség-görbe minimumpontjában van. FC BEQ = p − AVC Üzemszüneti pont az átlagos változó költség minimuma . ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést, s csak ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni. Rövid

távon azért képes egy vállalat gazdasági profitot elérni, mert a versenytársak ekkor még magasabb költséggel tudják csak előállítani a terméket. Hosszabb távon azonban szabad a ki- és belépés, s bárki alkalmazhatja a jobb technikát, ezért a termelők költségei megközelítik egymást. A gazdasági profit miatt tömegesen fognak új termelők belépni a piacra, ami csökkenti a piaci árat, mindaddig, amíg gazdasági profit van. Ez azt eredményezi, hogy hosszú távon a gazdasági profit eltűnik, minden, a piacon lévő vállalat normál profitot realizálva az átlagköltség görbe minimumában fog termelni. 2. Monopolizált piacokMonopolizált piac, vagy monopolpiac, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei néhány nagyvállalat uralja a piacot. Különleges esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca Monopóliumnál az átlagköltség-görbe, és a keresleti függvény metszi egymást, így téve alkalmassá a

vállalatot a teljes kereslet kielégítésére. A monopólium kialakulásának okai lehetnek:  gazdasági adottság (óriási méretű üzem, jó bánya birtoklása);  jogi feltétel (állami engedély);  műszaki okok (nem célszerű több vállalatot létesíteni). A monopol piacra való bejutásnak komoly nehézségei, korlátjai vannak. Ezek:  Az optimális üzemméret aránya a piachoz itt nagy az optimális üzemméret, ezért kevés vállalat képes kielégíteni a keresletet.  A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága.  Szabadalmak, licencek, know-how-k.  Ellenőrzési monopólium a fontos nyersanyagforrások felett. Arany- só- rézbányászat sok országban állami monopólium, s az ilyen engedélyek megszerzése monopolhelyzetet képezhet.  Az állam korlátozhatja a piacra lépést (vámokkal, behozatali tilalmakkal, stb. Speciális engedélyeket adhat bizonyos terület ellátására (autópálya-építés,

telefonszolgáltatás). A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az egész keresletet. A piaci kereslet DD függvénye számára az adottság. A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat a piaci kereslet figyelembevételével. A monopólium is profitja maximalizálására törekszik. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott mennyiséget, csökkenteni kell az árat. A monopólium összbevétele az eladás növekedésével, egyre lassabban nő, s nagy kínálat esetén csökkenhet is. Határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert egy újabb mennyiséget csak egyre kisebb áron tud eladni. A monopólium határbevételi görbéje (MR) a keresleti görbe (DD) alatt húzódó, dupla akkora meredekségű lejtős vonal A monopóliumra is érvényes a tökéletes verseny vállalatához hasonlóan az

optimális profit fő szabálya: A monopólium akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan termelési mennyiséget választ, hogy a határköltsége és határbevétele egyenlő legyen. Maximális a profit, amikor MC = MR Piaci szerkezetek II. Monopolisztikus verseny: a piacokon vagy iparágakban sok vállalat termel, a piacra jutás és piacelhagyás egyszerű, de az eladásra kínált termékek hasonlóságuk mellett valamiben különböznek egymástól. A termékek és szolgáltatások közötti minimális különbség bizonyos határok között az eladók befolyásolhatják az árat (a termékek nem teljesen homogének). A monopolisztikus versenypiacon a piaci szereplők közötti versenyben intenzíven használják mindazokat a marketing-módszereket, amelyekkel tudatosíthatják a fogyasztókban a termékek és szolgáltatások közötti különbségeket. Nagyon erős, nem-árjellegű verseny van, a hirdetési, márkázási tevékenység a piaci részesedés növelését

igyekszik előmozdítani. Oligopólium A modern gazdaságok legelterjedtebb, nem tökéletesen versenyző piaci típusa az oligopólium. Átmenet a tiszta monopólium és a tiszta verseny között: kevés, egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng egymással. Oligopol piacon a tiszta monopóliumnál alacsonyabb ár és nagyobb kínálat alakul ki azonos feltételek mellett. Az oligopol piac vállalatainak kartellbe való alakulása esetén a piaci összkínálat, a piaci ár megegyezik a tiszta monopólium esetével, hiszen ilyenkor egy összehangolt nagyvállalatként működnek. A nagyvállalatok általában a technikai optimumon üzemelnek, így az új belépők piacra kerülését korlátozza a nagy tőkeigényesség. Oligopol piacon egyaránt van homogén jellegű terméket vagy szolgáltatást előállító vállalat (cement, hengerelt acéláru) és differenciált terméket gyártó (személygépkocsik, olajfinomítók, légitársaságok). A nagy

kibocsátási volumen miatt a vállalat termelése döntő módon befolyásolhatja az iparági kínálat alakulását, de ez mindegyik piaci résztvevőre igaz. Az oligopóliumok ármeghatározók. Árkereső magatartásukat korlátozza versenytársaik piaci jelenléte Játékelmélet Elm. Alap:Neumann János és Oskar Morgenstern (1944): A játékelmélet és a gazdasági magatartás Racionális döntéshozó egyének (mikroökonómiában: cégek) kölcsönhatásait vizsgálja. Jelentősége: alkalmazásával lehetővé vált az egzakt matematikai összefüggések felhasználása a rendszerint bizonytalan gazdasági szituációk elemzésében, a gazdasági szereplők racionális, ill. várható magatartásának elemzésében. Feltevések: Két vagy több vállalat (játékos) szerepel bennük. Mindegyik vállalat profitjának (kifizetésének) a maximalizálására törekszik. Mindegyik vállalat tisztában van azzal, hogy más vállalatok lépései hatással lehetnek a profitjára.

Elemei: 1. Játékosok (résztvevők, akik önálló döntéshozóként befolyásolhatják a játék alakulását) 2. Akciók (a játék menetének elágazási pontjaiban elérhető döntési lehetőségek)stratégiák Az egymás után következő akciók sorozatai 3. Eredmények v kifizetések(pay-off) : a játékosok milyen eredményeket érhetnek el a különböző kimenetek esetén 4. Információs struktúrajátékszabályok felírása extenzív és normál formában Fajtái  Résztvevők (játékosok) száma  Időzítés: egyidejűség vagy nem azonos idejű  Célok (kooperatív vagy nem)  Ismétlődés mikroökonómiában legtöbb szituációban: gazdaság folyamat!  Eredmény: állandó (speciális állandó: a zérus-összegű) v. változó összegű  Információ elérhetősége: teljes v. nem teljsekörű info, stb  Együttműködés: kooperatív v. nem-kooperatív Gazdasági logika itt is érvényesül, amennyiben a vállalat célja:

profitmaximalizálás (Tπ), fogyasztóé meg haszonmaximalizálás (TU) ! végig kell gondolni ellenfél lehetséges reakcióit (interaktivitás) HOGYAN választ két vagy több játékos (szereplő) azon lépések (stratégiák) közül, amelyek kölcsönösen hatást gyakorolnak valamennyi részvevőre Stratégiák: Domináns: az egyik játékos legjobb stratégiája független attól, hogy a másik játékos mit választha minden félnek van domináns stratégiájadomináns egyensúly Nash-egyensúly: egyik játékos sem növelheti a (nem-kooperatív egyensúly) kifizetését, adottnak vélve a többi stratégiájátsenki sem akar stratégiát változtatni Minimax-stratégia: a cégvezetés leggyakrabban kockázatkerülő+ha nem lehet a profitot maximalizálni, célszerű a veszteséget minimalizálni (zérus összegű játékban) minimalizálja a maximális veszteséget vagy maximalizálja a nyereség minimumot (biztonsági játék biztonsági egyensúly) Fentiek TISZTA

stratégiák (vannak kevert stratégiák is, pl. nemek harca) 1. MINTAPÉLDA B játékos Stratégia A játékos Föl Bal Jobb 10, 20 15, 8 -10, 7 10, 10 Le a) Az eredmény-mátrixot megvizsgálva, döntse el, hogy melyik játékosnak van domináns stratégiája! b) Milyen biztonsági stratégiát javasolna a domináns stratégia nélküli játékosnak? c) Határozza meg a Nash-féle egyensúlyt! 1. MEGOLDÁS a) Domináns stratégia az, amely az ellenfelek bármely választása esetén egyértelműen jobb kifizetést eredményez, mint a többi. Az A játékosnak van domináns stratégiája, mindenképpen FÖL kell mennie Bnek nincs domináns stratégiája b) B játékos – domináns stratégia hiányában – törekedhet biztonsági játékra, vagyis arra, amely a legrosszabb esetben biztosítja számára a legmagasabb jövedelmet. Ez B esetében jobb választásával érhető el, mert ekkor minimum 8 jövedelme lesz, míg bal mellett csak 7 lenne a bevétele. c)

Nash-egyensúlyban a megvalósuló stratégiakombináció egyetlen játékost sem ösztönöz stratégiájának megváltoztatására. Itt a Nash-egyensúly A föl és B bal stratégiájánál van (ehhez szükséges, hogy észrevegye, hogy A-nak van domináns stratégiája (föl), így B jobban jár, ha nem biztonsági játékra törekszik, hanem balra megy (20 > 8) 2. MINTAPÉLDA 2. Világháborús szituáció normál alakban felírva: Japán hadiflotta Amerikai légierő Útvonal Észak, b1 Dél, b2 Észak, a1 2 2 Dél, a2 1 3 A minimax-módszert alkalmazva határozza meg a hadviselő felek stratégiáját! 1. Mindkét fél meghatározza a legrosszabb lehetséges kimeneteket mindegyik alternatívára 2. Utána megkeresi, hogy melyik döntés eredményezi a legjobb hozamot a feltételezett legrosszabb alternatívák közül. Sorminimum (Szövetségesek számára legrosszabb) Japán hadiflotta Amerikai légierő Útvonal Észak, b1 Dél, b2 Észak, a1 22 2 2

Dél, a2 1 3 1 2 3 Maximum (a rosszak legjobbja) Oszlop maximum (Japán legnagyobb vesztesége) Minimum (a rosszak legjobbja) Játékos konfliktuskezelés: 2005-ös közgazdasági Nobel-díj: Robert Aumann +Thomas Schelling Összefoglaló tábla a főbb piaci szerkezetekről: Tökéletes verseny Tökéletlen verseny Jellemzõk szabad versenypiac monopolisztikus verseny oligopóliu m monopóli um Vállalatok száma sok sok kevés kevés Termékek jellege homogén differenciált homogén vagy differenciált homogén Árbefolyásol ás lehetõsége nincs korlátozott jelentõs kizárólago s Piacra lépés körülményei könnyû könnyû nehéz nehéz vagy lehetetlen Tényezőpiacok Eddig a vállalat tevékenységét a kibocsátása, a termelése szempontjából vizsgáltuk. Ebben a felfogásban a vállalat eladó, s tevékenysége a termék (szolgáltatás)-piacon zajlik. Ugyanakkor a vállalat vevő is, mert ahhoz, hogy működjön, termelési

tényezőket (inputokat) kell vásárolnia ezen a piacon is optimalizálnia kell a tevékenységét. A termelési tényezőknek négy fő csoportját különböztettük meg:  a föld (A),  a tőke (K),  a munkaerő (L),  a vállalkozó (E) a munka tényezőcsoport egy megkülönböztetett részének is felfogható. A termelési tényezők következőképpen csoportosíthatók: 1. Elsődleges tényezők: munka-humán tőke, természeti tényezők 2. Tőketényezők: termelt tőkejavak, pénz- és értékpapírtőke 1. Az elsődleges termelési tényezők nem gazdasági okokból keletkeztek, de a gazdasági folyamatokban is felhasználhatók. Pl a munkaerő, a népesség alakulását történelmi, erkölcsi tényezők befolyásolják, s nem a gazdaság munkaerőigénye, ami a szakmák szerinti megoszlásra már erősen hat. A természeti tényezők mennyisége is külső adottság. 2. A termelt tőkejavak mindazon anyagi és pénzügyi erőforrások, amelyeket gazdasági

folyamatokban állítanak elő: pl. épületek, gépek, berendezések, melyek a fogyasztási cikkek gyártását szolgálják Az erőforrások kereslete: származékos kereslet (fogyasztói piac szükségleteiből határozódik meg) Egy tényező optimális felhasználása Egy vállalat output piacán a profitmaximalizálás feltétele továbbra is a határbevétel és határköltség egyenlősége (MC = MR). Az inputtényezők piacán is vizsgálhatjuk a bevételek és költségek alakulását, az input mennyiségétől függően. Egy pótlólagos munkafelhasználás ( L) következtében bizonyos mennyiségű határtermék (MP L ) keletkezik. Ez a vállalat TR összbevételét MP L × MR x = MRP L mennyiséggel növeli, míg az (TC) összköltséget a L × P L = MFC L mennyiséggel. A határtermék-bevétel (MRP L ) az adott inputtényező határtermékének és ennek eladásával elérhető piaci egységárnak a szorzata. MRP L = MP L × MR x Kompetitív vállalat esetén megegyezik

a határtermék-érték VMP L = MP L × P x nagyságával. A tényező-határköltség (MFC L ) az adott input tényező mennyiségének változása és az adott input egységárának szorzata. MFC L = L × P L Egy vállalatnak addig érdemes növelni input felhasználását, amíg az újabb tényező által termelt áru értéke meghaladja a tényező felhasználásának költségeit. Az optimális érték a kettő egyenlőségénél alakul ki Egy tényező felhasználása akkor optimális, ha határtermék-értéke egyenlő a tényező-határköltséggel. Több tényező esetén természetesen minden tényezőre külön-külön igaznak kell lennie az előző összefüggésnek. A vállalat többszörös optimalizálást folytat. Az MC = MR összefüggés teljesüléséhez az MRP = MFC egybeesés szükséges. Munkapiac A munka a társadalom legfontosabb erőforrása a javak termelésében. A munkapiaci egyensúlyt a kereslet és a kínálat alakítja ki. Azt hogy egy ember mennyit

hajlandó dolgozni, az az egyéni preferenciáitól függ. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember valamilyen külső vagy belső kényszer hatására dolgozik. Mint fogyasztó az életszínvonalát próbálja maximalizálni, éppen ezért négy fontos tényező alakítja a munkakínálatát:  Életminőség  Munkaidő  Szabad idő  Jövedelem A tényezők együttesen alakítják ki, hogy ki mennyit dolgozik. Az életminőség maximalizálásában fontos szerepe van a jövedelemnek. Nominálbér: pénzösszeg, amit a munkáért kapunk, az ebből megvásárolható áruk köre a reálbér. A dolgozó igyekszik a számára legoptimálisabb arányt megtalálni a szabadidő és a munkaidő között. A szabad idő a mikroökonómia szerint a hasznos jószág. A munka feláldozott energia, a munkaidő feláldozott szabad idő, ezért a munkában eltöltött idő feláldozott hasznosságot jelent. Az egyéni életminőség érdekében a fogyasztó a jövedelem és a

szabad idő valamilyen mennyiségét választja ki. A munkakínálati függvény a jövedelemszint függvénye, de (#más keresleti függvény!) az alakja visszahajló lesz a szabadidő-preferenciái miatt. A munkavállaló a jövedelemszint növekedéséért kezdetben növeli munkáját, majd egy szint elérése után értékesebb lesz számára a szabadidő, és inkább csökkenti munkakínálatát. A piaci munkakínálati függvény alakja nem visszahajló (nem érzékelhetően), mert más piaci tényezők is befolyásolják, pl. a népesség száma, korösszetétele, az iskolázottság, a képzettség, társadalmi szokások. A munkakeresleti függvényt a pótlólagos munkaerő-bevonás határtermék-bevétele határozza meg. A vállalatok annyi munkaerőt keresnek, és olyan áron, amennyire a tényező-felhasználásuk optimalizációja értelmében szükségük van (tehát a tényező-határköltségük egyenlő legyen a tényező határtermék-bevételével). A humán tőke A

humán tőke a képességek, a szaktudás és a szakmai tapasztalatok összessége, az a termelési tényező, amit az egyén bérbe ad a vállalkozónak vagy a vállalatnak. Különleges termelési tényező, mert  hosszú távú tőkebefektetésnek számít,  nem használódik el hanem még növekszik is munka közben. A munkapiacon nem uralkodik tökéletes verseny, hiszen nagyon sokféle törvény, jogszabály, és hagyomány befolyásolja. A tőkepiac A termeléssel létrehozott anyagi termelési tényezők, valamint a pénz és értékpapírok együtt alkotják a tőkepiacot. A tőkeeszközök piaca A termelt tőketényezők piacát megkülönböztetésül tőkeeszközök piacának nevezik. Főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. Tőkeeszközöket vállalatok, vállalkozók vásárolnak nagy mennyiségben és értékben. A nyersanyagok és mezőgazdasági termények egy része

speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsde) kerülnek forgalomba. A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere, intézménye. Előnye, hogy több vevő és több eladó találkozhat egyszerre, s gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde nem profitorientált szervezet, a vevők és eladók önkéntes társulása Ma már piacszabályozó szerepet is játszik. Tőkebefektetés - kamat - profit A vállalatok tőkéjük egy részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó ún. forgótőkében tartják. Egy vállalat a piachoz való alkalmazkodás során (terjeszkedés, visszafogás, más vállalat felvásárlása) tőkemozgásokat hoz létre. Egy vállalat bővítéséhez nem mindig áll rendelkezésre saját tőke. Ilyenkor gyakran hitelt vesznek fel, vagy eszközöket bérelnek (lízing). Teljesen mindegy, hogy pénzt, vagy

eszközt vesz kölcsön a vállalat, mindegyikért kamatot kell fizetni. A tőkeeszközök bérbevételével szétválik a tőketulajdonos és a vállalkozó szerepe. A lízingelt gép a bérbeadó tulajdonában marad, az ő jövedelme a használatért kapott kamat. A vállalkozó a gépet profitszerzésre használja, az ő jövedelme a nyereség. A tőketulajdonos jövedelme a kamat, a vállalkozó jövedelme a vállalkozói nyereség, vagy profit. Tőkebefektetések értékelése-vagyonértékelés Tőkebefektetés, ha valaki vásárol egy újabb gépet, bővíti az üzemét, de ide tartoznak a vállalatfelvásárlások is. A tőkebefektetések értékelése a tervezett befektetési lehetőségek összehasonlítása, értékelése az előzetes kalkulációk alapján. Vállalat, vagy nagyobb üzem vásárlásakor meg kell határozni annak értékét Erre szolgál a vagyonértékelés, tehát része a tőkebefektetés értékelésének. Ezt általában könyvvizsgáló társaságok

végzik Egy vállalatnak többféle gazdasági értékelése lehet egyidejűleg: A könyv szerinti érték a vállalati vagyontárgyak ún. nettó értéke Ez a beszerzési áron, a tényleges költségekkel elkönyvelt bruttó eszközérték, levonva belőle az eszközök elkönyvelt értékcsökkenését. Vagyonértékelés módjai  A könyv szerinti érték általában naprakészen rendelkezésre áll nem megbízható mutató.  Újrabeszerzési érték: a vállalat eszközeinek jelenlegi piaci árát csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel  Az üzleti érték: a vállalat jövedelemtermelő képességét veszik figyelembe, vagyis a vállalat várható profitbevételeinek jelenbeli értéke.  A likvidálási érték azt fejezi ki, mennyi lenne a nettó bevétel az eladással kapcsolatos tranzakciós költségek levonása után, ha a vállalatot bezárnák, eszközeit értékesítenék. A különböző értékelési módszerek lehetnek eltérőek, sőt ellentétes

előjelűek is. Egy tényező tőkésített értéke A tőkésített, vagy üzleti érték egy befektetés jövedelmezőségének megállapítására, vagy több befektetési lehetőség közötti választásra szolgál. A tőkebefektetések értékelésekor csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és költségeket szabad összehasonlítani. A különböző időpontbeli pénzeket, vagy leszámítolhatjuk az első időszakra (diszkontálás), vagy "felkamatolhatjuk", azaz kamattal növelhetjük az utolsó időszakra. A kamattal való növelés esetében a jövőbeni értéket (FV) állapítjuk meg a piaci kamatláb (r) és az időtartam figyelembevételével. PV 0 a jelenérték A tőke jövőbeni értéke a t-edik évben: FV t = PV 0 (1 + r)t. Ez egy adott összeg kamattal növelt értéke egy későbbi időpontra. A diszkontálás a jövőbeni pénzösszeg jelen értékének (PV 0 ) meghatározása a kamatláb és időtartam figyelembevételével. Egy jövőbeni

pénzösszeg jelenértéke: PV 0 =FV t ×(1/(1+r)t). Egy vagyontárgy tőkésített értéke a jövőbeni jövedelmek jelenértéke. Ez a jövőbeni jövedelmek kamatlábbal diszkontált hozadékösszege. Most már egy meglévő vagyontárgy értékét meg tudjuk határozni, de vizsgáljuk a tervezendő befektetéseket. Ez abban különbözik az előzőektől, hogy a jövőbeni jövedelmek jelenértékéből le kell vonni a befektetett összeget is. Így kapjuk a nettó jelen értéket Nettó jelen érték a tőke jelen értéke és a befektetési összeg különbsége. Minél nagyobb ez az összeg, annál inkább jó egy tőkebefektetés