Biológia | Állatvilág » Erdélyi Katalin - A kolibrik

Erdélyi Katalin - A Kolibrik Ezeknek az általában igen apró madaraknak a nagysága jó széles határok között ingadozik; némelyik faj majdnem akkora, mint a méhészmadár, mások meg alig nagyobbak, mint a poszméh. Testük legtöbbször megnyúlt, vagy legalább is ilyennek látszik, mert farkuk gyakran igen hosszú. A rövidfarkú madarakon azonban rögtön szembetűnik, hogy testalkatuk tulajdonképpen igen zömök és erős. Csőrük árszerű, vékony, karcsú, igen hegyes, egyenes vagy gyengén hol lefelé, hol felfelé hajló. A csőr néha sokkal hosszabb a fejnél, máskor ugyanolyan hosszú, sőt olykor még rövidebb is. Némely fajé majdnem akkora, mint a törzs, sőt a kardcsőrű kolibrinál (Docimastes ensifer) még hosszabb. A csőrt fínom, bőrszerű szaruhüvely borítja a kávák vége rendszerint egyenes, de néha kissé kampós; az élek általában símák, csak egyes fajoknál a csőr hegyefelé igen fínoman fürészeltek. A kávák belül mélyen ki

vannak vájva; a felső káva körülveszi az alsót, ezáltal csövet alkot, melyben a nyelv foglal helyet. A homlok felé a csőr orma, mint lapos él dudorodik ki a csőfelületből; mellette sekély barázda van, amelyet ugyan orrgödörnek kell tekinteni, de még sem abban vannak az orrlyukak, hanem jóval tovább kifelé, közvetlenül a csőrkáva szélén, keskeny, hosszú hasíték alakjában. Lábuk feltűnő kicsiny, fínom s csakis az ágon ülésre és megkapaszkodásra alkalmas. Szárnyuk hosszú, legtöbbnyire keskeny és kissé sarlósan hajlott. Mindig az első evezőtoll a leghosszabb, a szára is sokkal erősebb, mint a többié és már azáltal is feltűnik, – legalább is egyik-másik fajnál – hogy a szár alsó fele erősen kiszélesedik. Tíz elsőrendű evezőjük van, de másodrendű csak hat vagy hét. Farkuk – a Loddigesia öreg hímjének kivételével – tiz, rendkívül különböző alakú tollból áll. Igen sok fajnak villás a farka, vagyis a

szélső farktollak hosszabbak a középsőknél, néha alig valamivel, de egyes fajoknál a szélső farktollak hatszor, sőt többször oly hosszúak lehetnek, mint a középsők. A hímek ragyogó tollazata meglehetős durva, a madár nagyságához képest dús s a testnek nem minden részén egyenletesen hosszú; egyes helyeken meghosszabbodott. Így pl némely fajnak kisebb-nagyobb bóbitája, kontya van, másoknak pedig gallérja vagy szakállszerű tollpamatja. A legevő akrobatái A kolibrik előre, hátra, oldal irányban, egyenesen, felfelé vagy lefelé, vagy akár fejjel lefelé is tudnak repülni. Nagy sebességgel veszik üldözőbe a rovarokat, és képesek egy helyben lebegni, amíg nektárt szívnak egy-egy virágból. Mivel a kolibrik hosszú ideig szálldosnak pihenés nélkül, s mivel szárnycsapásaik üteme gyorsabb a többi madárénál, mellizmaik testméretükhöz képest hatalmasak. Szárnyaik kézrésze a leghosszabb, míg a kar igen rövid. Csukló- és

könyökízületük összeolvadt, erős keretvázat adva ezzel a szárnynak. A kolibrik nyolcas alakban mozgatják a szárnyaikat, azaz le és előre, majd fel és hátra. Az előre irányuló repülésnél csak a lefelé csapás játszik szerepet a haladásban, a hajtóerőt viszont együtt kelti a lefelé és felfelé csapás. A szárnyak elképesztő gyorsasággal verdesnek: egyenletes repüléskor másodpercenként nyolcvanszor, az udvarlás célját szolgáló légtornászbemutatók alkalmával pedig kétszázszor. A kolibrik abban különböznek a többi madártól, hogy felszállás után azonnal elérik a maximális sebességüket. Kolibrifélék: • • • • • • Pikkelyestorkú remetekolibri Csíkostorkú remetekolibri Vöröstorkú kolibri Lila kardoskolibri Fecskefarkú kolibri Ibolya-kolibri