Középiskola > Kötelező olvasmányok > Tündérkert, 1. rész

A Doksi.net kutatja a COVID oktatásra gyakorolt hatásait. Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Történelmi előzmények:

Az 1526-os mohácsi vésszel Magyarország területére betört a török. Az I. Szulejmán vezette sereg a Duna mentén haladva egyre nagyobb területeket hasított ki az országból, s végül 1541-ben elfoglalták Budát is. A még megmaradt északi és nyugati részekre I. Ferdinánd révén a Habsburgok tették rá kezüket, így a magyaroknak csupán a keleti végek maradtak. Az önálló erdélyi fejedelemség megalapítója az utolsó király, Szapolyai János kiskorú gyermekének, II. Jánosnak gyámja, Martinuzzi Fráter György lett. Ettől kezdődően Erdéllyel, mint komoly politikai hatalommal kellett számolni. A térség ugyanakkor nem volt független: hűbérura a mindenkori szultán volt. Erdély több szempontból sem volt egységes állam. Területén három nemzet fiai osztoztak: az ország középső részén főleg magyarok laktak, a déli, gazdag városok a mintegy 450 évvel ezelőtt bevándorolt németajkú szászok birtokában voltak, az őslakos székelyek pedig a legszegényebb, keleti részeken éltek. Külön közösséget alkotott a Partium és az Alföld területén letelepedő nincstelen, katonaviselt réteg, a hajdúk, akik jó pénzért szívesen biztosítottak bárkinek fegyveres támogatást. A religionális megosztottság is erőteljes volt. Az 1568-as tordai országgyűlés eredményeképp Erdélyben négy vallást: a katolikust (pápista), a reformátust (lutheránus), a kálvinistát (protestáns) és az antitrinitáriust (unitárius) ismerték el hivatalosan. II. János halála után a rendek Báthory István nagybirtokost választották vajdává.

Uralkodása idején bőség és béke köszöntött Erdélyre, de Báthoryt 1576-ban lengyel királlyá választották, és emiatt kénytelen volt elhagyni az országot. Utódja bátyja, Báthory Kristóf lett. 1588-ban aztán Kristóf fia, Báthory Zsigmond került hatalomra. Sokan azonban bátyját, Boldizsárt látták volna szívesebben a trónon, s szövetkeztek ellene. Zsigmond 1594-ben elfogatta a "praktikásokat", s Boldizsárral együtt kivégeztette őket. Az uralkodó I. Rudolf unokahúgát vette feleségül, s a császár ekkor adományozta neki a fejedelmi címet. Zsigmond 1595-ben bekapcsolódott a Rudolf által indított 15 éves háborúba. Kezdetben győzelmeket arattak a török felett, de 1596-ban a mezőkeresztesi csatában döntő vereséget szenvedtek. Rudolf, hogy egyre növekvő pénzügyi nehézségeit kompenzálja, Erdélyre küldte Básta Györgyöt. A császári hadvezér garázdálkodása és a gyűlölt oláhok vezetőjével, Mihály vajdával való szövetkezése általános felháborodást keltett. Ezt látva Zsigmond háromszor is lemondott a trónról (ideiglenesen Báthory András vette át a hatalmat), de mindannyiszor hagyta magát rábeszélni a visszatérésre. Végül 1602-ben végleg elhagyta az országot. Székely Mózes rövid hatalomra jutása után az anarchikus állapotoknak a Bocskai István nagybirtokos vezette felkelés vetett végleg véget. Bocskai a hajdúk támogatásával az 1604-es álmosdi csatában győzelmet aratott, s nemsokára sikerült kivernie Erdélyből a császári csapatokat. 1605-ben fejedelemmé választották, majd még ugyanezen évben török segítséggel meghódította a Felvidéket és a Dunántúlt is. A harcokat az 1606-os bécsi, majd a zsitvatoroki béke zárta le. Az uralkodó azonban nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét. Egyesek szerint megmérgezték, korai halálában valószínűleg Kátai Mihály kancellár vállalt tevékeny szerepet. Bocskait Rákóczy Zsigmond követte a fejedelmi székben. Uralkodása alatt a császári trónon is változás történt: 1608-ban II. Mátyás kikényszerítette bátyja, Rudolf lemondását. Rákóczy halála közeledtével utódjául Homonnay Bálintot jelölte meg, de előle a hajdúk támogatását megnyerő Báthory Gábor szerezte meg azt 1608-ban.Történet:

A mű 1613-ban játszódik. Báthory Gábor, az "utolsó Báthory" hatéves, dicstelen, erdélyi fejedelemségének történéseit meséli el egészen haláláig, az eseményeket az utolsó esztendőbe sűrítve (tehát azok időpontja nem valósághű!). Ezenkívül nyomon követhetjük utódjának, Bethlen Gábornak, a későbbi "nagy fejedelemnek" hatalomra jutását a török segítségével.

Első könyv

1.

Báthory Gábor kolozsvári palotájának egyik szobájában öltözködött. A feleségéhez készült, akit már ... ideje nem látott, de nem igazán bánta, hiszen így alkalma nyílt az udvarban található szebbnél szebb hölgyeket elcsábítani. Éppen ezért őmaga rendelte el, hogy a fejedelemasszony ne jöjjön be Erdély területére, hanem Kamuthy Ádám szászlónai várában várakozzon, amíg ő az "ország dolgait" intézi. Hirtelen nyílt az ajtó, s legújabb szeretője, Imreffyné, kancellárjának felesége lépett be a szobába. Már várta őt. Átadott neki egy kulcscsomót, mely egy titkos folyosón keresztül az ő lakosztályába vezetett. Arra készült, hogy még ma este elszökik az asszonnyal feleségétől. Imreffyné távozott, ő pedig átment a szomszéd szobába, ahol köszöntötte a tiszteletére megjelent főurakat és követeket. Nemsokára megindult a díszes menet Szászlóna felé, ahol Palotsay Anna már a vár ablakából leste férjét, de a fejedelem egyáltalán nem sietett találkozni feleségével. Végül minden a hivatalos ceremónia szerint zajlott. A jelenlévők felsorakoztak a trónteremben, s hangos viváttal köszöntötték az uralkodó párt. Báthory boldog volt, mert már jövőbeli tervein gondolkozott, ti. hadat kívánt vezetni a gazdag szászok és Havasalföld ellen. Örömét Bethlen Gábor főkapitánya hűtötte le, aki szónoklatában erősen ellenezte az eljövendő háborút az ország jelenlegi, amúgy is elég nyomorúságos helyzetében.

2.

Minden úgy történt, ahogy a fejedelem kigondolta. Még aznap este megszökött Imreffynével. Sólyomkőre mentek, az asszony birtokára, ahol azonban Báthory csupán három napot töltött, s máris kiábrándult a kancellárnéból. Főleg mióta megismerte annak húgát, a kis Évát, akit nővére állandóan vert. Elhatározta, hogy visszamegy Kolozsvárra, s megpróbálja bepótolni az elmulatott napokat. Távozásakor Imreffyné megjósolta neki, hogy még a város előtt visszafordul, s a délutánt újból nála tölti. Így is történt, de már nem a szerelem, hanem a politika vezette vissza Sólyomkőre, mivel nem akarta, hogy az általa mozgósított hajdúk kapitánya Kolozsvárra jöjjön utána, s ezzel egycsapásra kitudódjon titkos terve.

3.

A fejedelemasszony, mikor meglátta, hogy férje újból elhagyta, rendkívül elkeseredett. Kolozsvárra utazott sógorával, Bebeknével, de őt nemsokára hazaküldte, mert nem akarta, hogy az asszony magára hagyja újszülött gyermekét. Egyik este vénasszonyával olvastatott fel a Bibliából. Ez volt az egyetlen, amely erőt adott neki abbéli reményében, hogy férje még valaha is visszatér hozzá. Később Báthory nevelőapjáról kérdezősködött, de az idős nő szavai nem nyugtatták meg. Elmondása szerint Báthory István országbíró, Gábor nagybátyja legalább olyan érzéketlen volt feleségéhez, mint a fejedelem. Azt beszélik, hogy a férfi élete utolsó öt évében egyáltalán nem szólt élettársához.

4.

Ezalatt Bethlen Kolozsvár utcáit járta. A nyomor és a szegénység égbekiáltó volt. Szóba elegyedett az emberekkel, akik elmondták, hogy az utóbbi idők amúgy is gyér termése ellenére már jó ideje a városban tartózkodik több ezer katona, s az ő élelmezésüket is nekik kell biztosítani. Ezt hallva Bethlen felkerekedett, elment a fejedelemasszonyhoz, s elbeszélgetett vele. Elmesélte neki Erdély történelmét egészen a nagy Báthory Istvántól kezdve Báthory Zsigmondon és Bocskai Istvánon keresztül Báthory Gábor elődjéig, Rákóczy Zsigmondig. Anna, aki korábban sohasem foglalkozott a politikával, kezdte megérteni, hogy fejedelemasszonyként az emberek felnéznek rá, s férje távollétében most tőle várják a segítséget. Hirtelen kintről csatazaj hallatszott: az elkeseredett pórnép megtámadta a gazdag szászok házait. Anna Bethlenre hagyta a cselekvést. A főkapitány eloszlatta a felkelést, majd azonnal megparancsolta a bírónak, hogy süssenek kenyereket, s azokat a fejedelemasszony nevében osszák szét a szegények között. Ezenkívül megígérte, hogy a katonaság még aznap elhagyja a várost.

5.

Bethlen megtartotta szavát. Igyekezett mindenben segíteni az elnyomottaknak. Másnap a fejedelemasszony érte küldött. Szeretett volna megbeszélni valamit. Tudta ugyanis, hogy Bethlen rendkívül erősnek és vallásosnak tartja, aki még a haláltól sem fél, de ez sajnos nem igaz. Valójában túlzottan is megviselte férje távolléte, s a halál látványát is csak egyszer, édesapja sírjánál volt képes megemészteni. Bethlen őszintén sajnálta az asszonyt. Végül Anna közölte, hogy nem marad itt tovább, még aznap este visszavonul vidéki birtokára, Görgénybe.

6.

Eközben Sólyomkőre vendégek érkeztek Báthoryhoz: Nagy András és Csonka Bálint hajdúkapitány, Foktűi Máté református pap és Géczy András. A fejedelem szívesen tartózkodott hajdúi társaságában, mert azok jó zsákmány reményében támogatták hadi törekvéseit. Géczy pedig, bár nem tartozott a hajdúk közé, de idővel a fejedelem egyik legbizalmasabb emberévé vált, aki joggal hitt hűségében, hiszen minden vagyonát és címét tőle kapta ajándékba. Az este folyamán megérkezett Imreffy is, s friss hírekkel szolgált: a havasalföldi oláh vajda, Serbán Raduly megtámadta a fejedelem adófizetőjét, a moldvai goszpodárt, akinek az éjszaka során menekülnie kellett háza népével. Ezt hallva Báthory rögtön visszaküldte Imreffyt, hogy hívja ide az erdélyi főurakat tanácskozásra.

7.

Reggel a fejedelem az előző napi részegségtől kissé kábultan ébredt. Már az urak megérkezte előtt elkezdte szervezni a háborút. Először Géczyvel beszélt, s felajánlotta neki a tövisi udvarházat, cserébe pedig azt kérte, hogy menjen el Brassóba, kémkedjen a szászok városában, majd utazzon le Konstantinápolyba, s eszközölje ki a Portán a szultán engedélyét, hogy hadait kivihesse az országból. (Jól tudta, a jelenlegi követ, a háborúellenes Bethlen ezt soha nem tenné meg.) Ezután Nagyot kérette, akit rögtön kinevezett generálisnak, s minél több hajdú mozgósítására adott parancsot. A vezér ehhez nem kis mennyiségű gabonát kért, melyet azonban Báthorynak nem állt szándékában megadni, ezért azzal nyugtatta meg, hogy a harc után Nagy katonái szabadrablást végezhetnek.

8.
A fejedelmi levél a főurakat Bánffy Pál bonchidai kastélyában találta. Az emlékezetes szászlónai események után ugyanis idejött mulatni Kamuthy Farkas, Kendy István, Kornis Boldizsár és Kornis György, s az utóbbi kivételével mindegyikőjük hozta a feleségét is. Sok kedvük nem volt elutazni, de a fejedelem akaratával nem akartak szembeszegülni, így végül elmentek Sólyomkőre. Délelőtt érkeztek, s a fejedelem azon nyomban tanácskozásra rendelte őket, ahol Imreffy ismertette velük a történteket. Az urak meglepően higgadtan fogadták a híreket, s Kamuthy kivételével egyikük sem foglalt állást a megtorlás mellett. Báthory azonban nem ismert ellentmondást, s behívatta a hajdúkat. Kérdésére Nagy nem kevesebb, mint hatvanezer katonát ígért, amin az urak igencsak megijedtek, mert saját birtokaikat féltették a bevonuló rablóbandától. Foktűi heves prédikációval próbálta megnyugtatni őket. Végül abban maradtak, hogy majd az országgyűlés határoz Báthory tervéről.

9.

A megbeszélés közben gyorsan telt az idő, s mire az urak végeztek, már kész is volt az ebéd. Két asztalra terítettek, egyiken az urak, másikon a hajdúvezérek étkeztek. A bőséges evés-ivás után a fejedelem különösen jókedvű volt, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, birtokokat és címeket kezdett adományozgatni a jelenlévőknek. Ennek ellenére senki sem lett sokkal boldogabb, mert vagy kevesebbet kapott, mint amire számított, vagy a szomszédjának még az övénél is több jutott. Végül a vadászatra terelődött a szó, s Kamuthy felajánlotta a fejedelemnek, hogy látogasson el Tordára, ahol nemsokára vaddisznóhajtást rendez. Kedvessége indokolt volt, mert már régóta Gyalu várára áhítozott. Báthory szíves-örömest egyezett bele, mert ő pedig Kamuthy fiatal feleségére áhítozott...

Második könyv

1.

A fejedelem a tordai erdőben várta a disznót, majd mikor az feltűnt, rávetette magát, s rövid birkózás után leterítette. Sajnos a hajtás során áldozatul esett egyik hű katonája, a vén Sárkány, emiatt rendkívül elkomorult, s visszatért a kastélyba. Ott legnagyobb meglepetésére egy hívatlan vendég, unokahúga, a mindig pimaszul vidám Török Katalin várt rá. A találkozásnak kissé megörült, mert már igencsak kiábrándult a háziasszonyból. Kata azt újságolta neki, hogy Bethlen saját búzáját hordja a székelyföldről Kolozsvárra a fejedelemasszony nevében, valamint azt, hogy nemsokára követek jönnek Magyarország nádorától, aki találkozni kíván Báthoryval. A fejedelem azonnal intézkedett, Kamuthynak meghagyta, hogy szolgáltassa be saját raktárába Bethlen búzáját, őmaga pedig Gyulafehérvárra indult a követek elé.

2.

A gyulafehérvári palota egyik termében iszogattak a főurak. Egyre gyülemlett bennük a harag Báthory iránt. Végül Kendy volt az, aki nyíltan felvetette, hogy tegyék el láb alól. Kornis Boldizsár másnap a borbélynál találkozott Kolosváry János főbíróval, aki szintén nagyon szidta a fejedelem könnyelmű életmódját. Ebben a pillanatban egy szán kanyarodott be a sarkon. Károlyi Zsuzsanna volt az, Bethlen felesége. Egész éjszaka hajtott, hidegben, veszélyek közepette, hogy találkozzon férjével, s elmondja neki, mi történt a Székelyföldről küldött búzájával. Aznap a fejedelem sok tárgyalást folytatott, fogadta a követeket. Különös módon csupán egy embert tartott maga mellett az egész délelőtt folyamán, Kornis Boldizsárt. Azután az urak együtt ebédeltek a fejedelemmel, s utána rögtön indultak Besztercére, az országgyűlésre. Báthory kijelentette, hogy este Radnóton, Kornis Boldizsár birtokán fognak megszállni.

3.

Másnap Báthory hajnali kettőkor ébredt a kürtszóra, mely azt volt hivatott hirdetni, hogy indulnak tovább. Már éppen távozóban volt, amikor eszébe jutott, hogy még nem búcsúzott el a háziasszonytól... Kornist Géczy és Imreffy tartotta eközben távol, azzal az indokkal, hogy a fejedelem levelet ír. Végül elindultak, Kornis a távolból követte őket. A fejedelem este Széken pihent meg, s Kornist küldte előre, hogy biztosítsa a terepet. A főúr örült ennek, mert eltervezte, hogy még ma bosszút áll Báthoryn felesége meggyalázása miatt. Újvárra lovagolt, ahol Kendyvel találkozott, s megszervezték a gyilkosságot. Basa János lovászmestert küldték el a tettet végrehajtani, de azt elfogták a fejedelem emberei, s átállt Báthoryhoz. Mikor a fejedelem megtudta, mit szerveztek ellene, kíméletlen megtorlást rendelt el. Halomra ölette az ellenszegülő urakat, de Kornist élve fogatta el. Báthory továbbvonult Besztercére, ahol Kornist, Kolosváryt és a többieket a főtéren kivégeztette. Ezt látva a megrémült országgyűlés minden döntését jóváhagyta. Szükség is volt erre, mert azóta hadai már Kelet-Erdélyben tartózkodtak...

4.

Besztercén Imreffyné sógoránál laktak, de nem maradtak sokáig. A fejedelem Géczyt elküldte Konstantinápolyba, hogy a megbeszéltek szerint járjon közben érte a szultánnál. Őmaga Tasnádra ment, ott várta a nádort, aki Trencsénből érkezett Szatmárra. Sokáig nem közeledtek egymáshoz, mert egyikük sem akart kimozdulni szállásáról, végül egy köztes helyen, a királydaróci mezőn találkoztak. A protokollnak megfelelően szívélyesen üdvözölték egymást, majd az egyik sátorba húzódtak megbeszélésre. A nádor azzal az üzenettel jött, hogy szerződést kössön Magyarország és Erdély között, elismerve annak függetlenségét, s egymást minden esetben kölcsönösen segítsék. Amikor azonban Báthory megkérdezte, kiderült, hogy ez csak a külső ellenségekre vonatkozik. A fejedelem kedvetlenül hallotta, hogy országon belüli harcaiban és a lázadók elleni küzdelemben nem kívánják támogatni a magyarok, ezért visszautasította az ajánlatot. A nádor dolgavégezetlenül tért vissza Magyarországra.