Politika, Politológia | Európai Unió » Európaiság, európai identitás

Európaiság, európai identitás 1) Identitás = azonosság. Valahová való tartozás  Lehet: nemzeti, nemi, politikai, érdekképviselethez való tartozás, stb.  Nem eleve adott, nem természetes adottság, hanem megszerzett és megszenvedett kulturális különösség, mely az egyéni tapasztalat és a társadalmi befolyások kölcsönhatásából alakul ki.  Az identitás az önmagunkkal való folytonosság és a másokkal való harmónia tudata.  Identitásválság, új identitás keresése. Bizonytalanná válik önképünk, nem érezzük jól magunkat régi bőrünkben. Identitásválság:  Ha tudjuk mit várnak tőlünk, gyakran nem tudunk, vagy nem akarunk annak megfelelni.  Modern társadalom: foglalkozásunk nem szól egész életre, politikai önazonosságunkat is váltogatjuk + házasságainkat sem örök életre kötjük. ↓ Zygmunt Bauman (szociológus): a modern ember identitásának jelképe a csavargó és a turista lehetne, aki csak

átutazóban van a világban, de nincs állandó kötődése semmi rögzítetthez, szilárdhoz. 2) Nemzeti önazonosság A nemzetállamok kialakulása óta a nemzeti önazonosság volt az identitáspolitika közepe: az ember előbb magyarnak, románnak, németnek, franciának tartotta magát, s csak utána jött a többi.  Létezik-e egyáltalán közös európai tudat?  Európa kulturális gyökerei: antik görögség, zsidóság szellemi hagyatéka, s mindezeknek a kereszténységben való egyesítése.  Eredendően mediterrán kultúra volt, amelyet a kereszténység terjedése szélesített ki a germán és szláv törzsek keresztény hitre való áttérésével. 3) Európai identitás  Két alapvető probléma:  a feltámadó nacionalizmus,  Habermas kifejezésével: az „életvilág kolonizálása” = a gazdasági rendszer szempontjainak eluralkodása a társadalom és a kultúra egész világa felett.  Mindkettő összefüggésben van a globalizáció

terjedésével és annak visszahatásaival.  Nacionalizmus feltámadása:  Kelet-Európában a kommunista rendszerek összeomlása után.  Nyugat-Európában a globalizációs trendek hatása miatt: baszkok, írek, skótok, katalánok, flamand-vallon vita Belgiumban. 4) Európai integráció  Kiindulópontja: sokkal inkább gazdasági és szociális volt, mintsem az európai egységnek valamilyen idealisztikus eszméjében gyökerezett. Persze ilyen elképzelések és motivációk is léteztek.  Az európai identitás csak másodlagos a nemzeti identitáshoz képest, és a belátható időben ez a kettős identitás-struktúra marad fenn.  Uniós állampolgárság:  Maastrichti Szerződés 8. cikkelye: „A jövőben uniós állampolgárnak tekinthető minden olyan polgár, aki valamelyik tagállam nemzeti állampolgárságával rendelkezik”.  Amszterdami módosítás: „Az uniós állampolgárság kiegészítő jellegű, és nem lép a nemzeti

állampolgárság helyébe.”  Bár a tagállamok polgárainak egyre növekvő aránya támogatja az integrációt, szupranacionális európai identitástudat ma még nem létezik.  Az euronacionalisták a régi közös múltra (történeti, kulturális gyökerekre) hivatkozva/alapozva igyekeznek az egységes európai tudatot kialakítani. ↨  Az európai kultúra és civilizáció bölcsője, a mediterrán térség több civilizáció találkozóhelye is volt, nincs egységes eredete.  Európé elrablása is föníciai eredetű legenda.  A keresztény kultúra, a demokratikus önkormányzás eszméje bár közös európai tradíciók, ritkán hatották át az egész történelmét.  Politikailag Európa mindig is megosztott volt, és csak a külső fenyegetésekkel szemben fogalmazódott meg az európai egységnek valamilyen tudata.  Eurobarométer közvélemény-kutatási eredményei:  az integráció támogatóinak aránya évről évre

nő,  a támogatás mértéke függ attól, hogy a kérdés mire vonatkozik:  csak úgy általában jónak látja-e az integrációt,  neki személyesen is hasznára van-e?  A nemzeti identitás mindenütt messze megelőzi fontosságban az európai azonosulást.  Bár az EU iránti lelkesedés nő, viszonylag kevés ember tartja magát „európainak”. Kis százalékuk válaszol úgy, hogy elsődlegesen európainak tartja magát.  Az integrációban részt vevő polgárok közötti bizalom nő. Nem sokkal nagyobb az embereknek a saját polgártársaikba vetett bizalma, mint amit más uniós ország polgárai iránt éreznek.  Az európai identitás és tudat kialakításának nehézségei:  Több tucatnyi nemzetállam alkotja az EU-t,  Eltérő a nyelvük, kultúrájuk, történelmük,  Vallási megosztottság: északi protestánsok és déli katolikusok.  Az azonosulás jelképei: európai zászló, lógó, közös európai útlevél, közös

pénz.  „Az európai kultúra a nemzetállami kultúrák konglomerátuma lesz „- Lepsius.  A polgárok többsége olyan uniót akar és támogat, amelyben tisztelik a nemzeti és regionális identitásokat, védik a kulturális sokszínűséget, és amelyben a nemzeti kormányok megőrizhetik szuverenitásukat minden olyan funkcióban, amelyet maguk is jó hatásfokkal képesek ellátni. Integráció 1) Integráció: egységesülés, összefonódás. Komplex együttműködés, mely meghatározó a résztvevők szempontjából. ↔ Laza, alkalomszerű kooperáció 2) Előnye: a) az államok a gazdasági együttműködés révén a termékek előállításának költségeit megosztják egymás között, s a termékek eladása is biztosabb a nagyobb felvevőpiac által. b) Egységesített katonai erő. 3) Kereskedelempolitika: a) Szabadkereskedelem: ha a nemzetek közötti kereskedelem a termelési tényezők különbözőségén és az ezzel szoros összefüggésben álló

komparatív előnyök (az országok azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódnak, amelyek előállításában a legtermelékenyebbek) elvén alapul. Ilyen formában a szabadkereskedelem sosem valósult meg, a protekcionizmussal mindig egymás mellett léteztek és léteznek. b) Protekcionizmus: az ország a hazai gazdaság védelmében korlátozza az importot. a. Protekcionista gazdaságpolitika = a hazai termelőket védi a külföldről származó import árucikkek versenyétől. b. Eszközei: - Vám: az importált árukra kivetett adó. - Kvóta: a behozható árucikk mennyiségének korlátozása. - Dömping: olyan kereskedelempolitika, amikor valamilyen árut külföldön alacsonyabb áron adnak el, mint a hazai piacon. - Embargó: az áruszállítások (kivitel [export], behozatal [import]) teljes vagy részleges zárlata. 4) „Lépcsőfokai”: a) Preferenciális vámövezet: (preferencia = kedvezmény, előnyben részesítés): az övezeten belüli

országok egymásnak vám- és egyéb kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak. b) Szabadkereskedelmi övezet: az övezeten belüli kereskedelem minden korlátozástól mentes. A kívülálló országokkal szemben minden tagország külön nemzeti vámpolitikát alkalmaz. c) Vámunió: az unión belül szabadkereskedelem van, de a kívülálló országokkal szemben az unió tagországai egyeztetik kereskedelmi politikájukat, és közös külső vámrendszert léptetnek életbe. d) Közös piac: átmeneti állapot az egymás közötti kereskedelem előtérbe helyezésétől a tényleges gazdasági integráció felé. Az egyes árucikkek szabad áramlásán túl, a tőke- és a munkaerő áramlását sem akadályozzák. A termeléshez és az értékesítéshez szükséges tényezők szabad áramlása biztosított. e) Gazdasági unió: már tényleges integrációs szerveződésnek tekinthető. Már nem mint különálló nemzetgazdaságok léteznek, hanem egységes gazdasági

rendszerbe szerveződnek. Közös beruházásokat hajtanak végre, közös termelőegységeket hoznak létre. A gazdasági szférán túl, pl. a tagállamok oktatási, kutatási, egészségügyi politikájukat is egyeztetik Az unión belüli elmaradott területek fejlesztésére közös pénzalapokat hoznak létre. f) Monetáris unió: a tagállamok pénzforgalmában már nem az egyes nemzeti valuták, hanem az unió közös valutája szerepel. g) Politikai unió: az elméleti kutatások szerint az integrációs folyamat legmagasabb foka. Már nem csak a tagállamok gazdasági rendszere, hanem politikai intézményei is összefonódnak. 5) Elmélet és valóság: a) Napjainkra már több mint 100 regionális integrációs megállapodást tartanak nyilván. E szerződések –egyetlen kivétellel- csak szabadkereskedelmi megállapodásnak vagy preferenciális vámövezetnek tekinthetők. b) Ezeknek a regionális integrációs megállapodásoknak is csak kevesebb mint 1/3-a

működik valóban. c) Az egyetlen kivétel az Európai Unió, amely 1999. január 1-én eljutott a monetáris unió szintjére. 6) EU-n kívüli integrációk: A, A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (angol nevének – Organization for Economic Co-operation and Development – rövidítéséről hazánkban is főként OECD néven ismert nemzetközi szervezet. a) Székhelye: Párizs. A szervezetnek Magyarország 1996 óta a tagja b) 1961-ben alakult az OEEC (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet) utódjaként. c) Célja: - Segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában és értékelésében. - Elősegítse a gazdasági növekedést, a magas foglalkoztatási szintet, a pénzügyi stabilitást, illetve a világkereskedelem fejlődését. d) Jogelődje 1948-ban alakult meg egy meghatározott feladat, a Marshall-terv kivitelezésére OEEC, Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet

névvel. e) A Marshall-terv célja az volt, hogy talpra állítsa a második világháborús pusztítások után Európát, az európai országok gazdaságát. f) Az 1950-es évek végére úgy tűnt, hogy a Marshall-terv – és ezzel a szervezet – be is töltötte feladatát. g) A tagországok azonban felismerték, hogy az európai gazdasági és társadalmi struktúrák másfél évtizedes újjászervezése révén hatalmas tudás és szakértelem halmozódott fel, mely további hasznosításra és továbbfejlesztésre érdemes. h) Így került sor az OECD megalakítására 1961-ben, tizennyolc ország részvételével Párizsban. Új neve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet lett i) A szervezethez később csatlakozott az USA, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Japán. Mai 29es taglétszámát a kilencvenes évek végén érte el A legutolsó csatlakozók az amerikai kontinensről Mexikó, a távol keletről Korea és a közép-kelet európai új

piacgazdaságok közül – a csatlakozás sorrendje szerint – Csehország, Magyarország és Lengyelország. j) Felépítése: - Az OECD 3 fő szervezeti egységből áll: - A Tanács (Council): tagjai a tagországok, amelyeket a nagykövetek által vezetett delegációk képviselnek. - Az OECD Titkársága, amelyet a főtitkár vezet. A titkárság igazgatóságokra oszlik Munkatársainak száma mintegy 2500. - Az OECD bizottságai. Több mint 200 szakosított bizottsága és munkacsoportja van B, NAFTA (North American Free Trade Agreement – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között 1992 augusztusában aláírt, és 1994. január 1-jén életbe lépett szabadkereskedelmi egyezmény a) Célja elsősorban a tagországok közötti kereskedelmi és beruházási akadályok lebontása. b) Célkitűzései: piac létrehozása a tagországok áruinak és szolgáltatásainak, új munkalehetőségek teremtése és a

vállalataik versenyképességének erősítése a világpiacon. c) A NAFTA olyan csoportosulás, amely nem ugyanolyan szintű országokat kapcsol össze, hiszen Mexikó kissé kilóg a sorból, s emiatt megkérdőjelezték a NAFTA működését. Zárt szervezetnek mondható. d) Kanada és az USA adja a tőkét, Mexikó pedig az olcsó munkaerőt. e) A NAFTA felépítése: aszimmetrikus a tőke tekintetében, aszimmetrikus továbbá a kereskedelem is, sőt erről beszélhetünk áruszerkezeti szempontból is. f) A NAFTA tevékenysége: szabadkereskedelmi megállapodás; -azonnali vámcsökkentés – vámeltörlés: számítógépek, hardverek, elektronika, és elsősorban mezőgazdasági termékek esetében. C, Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC, Asia-Pacific Economic Cooperation) egy az ázsiai és a csendes-óceáni térségben létrejött gazdasági és politikai szövetség. a) A tagállamok államfői (kivétel képez Tajvan) évente az „APEC

Gazdasági Vezetők Találkozóján” tárgyalnak egymással, amelyet mindig az egyik tagállam rendez. A szövetség híres arról a szokásáról, hogy a vezetők a találkozókon a szervező ország nemzeti öltözetét viselik. b) 1989-ben Canberra-ban hozták létre. c) Tagjainak száma: 21. d) Székhelye: Szingapúr. e) Problémák: - Nagy eltérések voltak/vannak a tagok között gazdasági fejlettségi szinten. - Rivalizálás folyik az USA és Japán között (USA gyors liberalizációt akar, Japán pedig lassút). - Határozataik nem kötelező érvényűek. f) Céljaik: szabadkereskedelem és a tőkeáramlás előtti akadályok lebontása. g) Terveik szerint a fejlett országok 2010-re, a fejlődőek pedig 2020-ra lebontják a szabadkereskedelmi akadályokat a többi ország előtt. D, A CARICOM (Karib Közösség és Közös Piac - Carribbean Community and Common Market) regionális szervezet, amelyet 1973-ban alapítottak Trinidadban abból a célból, hogy

előmozdítsa a Karib-térség apró szigetországainak egységét, illetve gazdasági integrációját és együttműködését. a) Összesen huszonhét tagországból áll. Barbados, Guyana, Jamaica, valamint Trinidad és Tobago az alapító tagországok. b) Alapvető céljaik: 1. Közös piaci jellegű kapcsolatokat kívántak kiépíteni, ezzel erősítve a kereskedelmi és termelési együttműködést. 2. A tercier ágazatok hatékonyságának növelése érdekében funkcionális együttműködési formákat próbáltak létrehozni. 3. A külpolitikai koordináció és a nemzetközi tárgyalási pozíciók erősítésére törekedtek E, Az OPEC betűszó az Organization of the Petroleum Exporting Countries (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete) kifejezést jelöli. a) A szervezetet 1960-ban alapították, 1965 óta Bécsben van a székhelye. b) A szervezet alapító okmánya szerint célja: - Összehangolja és egységesítse tagállamainak kőolajjal és annak

származékaival kapcsolatos politikáját és az árakat, - továbbá hogy megvédje a tagállamok kollektív és egyéni érdekeit. - Feladata, hogy kidolgozza azokat a módszereket és eszközöket, amik segítségével stabilizálható az olaj ára és az olajkitermelés mennyisége, elkerülendő azok felesleges ingadozását. - Figyelemmel kíséri a termelő (nem csak a tagállam) országok tevékenységét és árpolitikáját; - igyekszik stabil, hatékony gazdaságos olajellátást biztosítani a fogyasztó országoknak. c) Az OPEC 12 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országokat találunk. d) Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét. e) Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az Európai Unió Európának „egy hibája van csak: az hogy nincs.

Van Itália, Németország, Franciaország, de Európa – abban az értelemben, ahogy még apáink idejébe is volt, nincs többé. Országhatárok vannak, vámhatárok, szellemi és világnézeti határok, minden van, csak éppen Európa nincsen.” (Márai Sándor, 1952) 1) Az európai integráció története: a) Az európai államok egységének gondolata már a 19. században felbukkant  Victor Hugo már 1849-ben használta az Európai Egyesült Államok fogalmát.  Saint-Simon az európai egyesülésnek már a gazdasági és technikai feltételeit is vizsgálta, rámutatva egy átfogó európai szervezet létrehozásának szükségességére.  Richard Coudenhove Calergi 1923-ban megjelentette „Páneurópa” című könyvét, mely konkrét javaslatokat szerveződése. tett Európa egységesítésére „Páneurópai Mozgalom”  Az egység ideája oly népszerű lett, hogy 1945 után szinte minden európai országban megalakultak az európai

integrációt célul tűző mozgalmak.  1949. május 5-e: Európa Tanács (Council of Europe) megalakulása, mely nem volt igazi integrációs tömb. o Londonban hozta létre Belgium, Dánia, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Svédország. o Később csaknem az összes nyugat- és dél-európai ország, a kommunizmus bukása után pedig a kelet-közép-európai országok (köztük elsőként Magyarország) is csatlakoztak. Jelenleg már 46 tagja van o Székhelye Strasbourg, fő szervei a Miniszteri Bizottság, a Parlamenti Közgyűlés, valamint a Titkárság. o Tevékenységét leginkább az emberi jogi, valamint a különböző társadalmi és kulturális kérdések vizsgálata, elemzése jellemzi. A „strasbourgi bíróság” – Emberi Jogok Európai Bírósága – az emberi jogok legfelsőbb európai bírói fóruma. b) Megvalósításának legfontosabb feltételei és mozgatói:  A II. világháború utáni

gyors újjáépítés,  a német-francia megbékélés igénye,  az USA nyomasztó gazdasági, a Szovjetunió katonai befolyásának az ellensúlyozása,  az államhatárok akadályozták a tőke és a munkaerő szabad áramlását, a nemzetközi kereskedelem és a területi munkamegosztás elmélyülését,  földrajzi fekvésből adódó közelség,  a versenyképesség fokozása érdekében növelték az üzemek méretét, erőteljes szakosítást hajtottak végre, és a sorozatgyártásra összpontosítottak a megtermelt nagy tömegű áru egy-egy ország területénél sokkal nagyobb felvevőpiacot igényelt,  a kutatások (pl. robottechnika, űrkutatás, gyógyszeripar) óriási költségeit egy-egy országnak nehéz felvállalni elengedhetetlen az összefogás e téren is. ↓ Az integráció fő célja egy „közös piac” megteremtése = az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő tagországok közötti szabad mozgásának

megteremtése. c) Az integráció életének fontosabb eseményei:  1950. május 9: Robert Schuman francia külügyminiszter Jean Monnet (közgazdász) hatására javaslatot tesz, hogy Franciaország, az NSZK és bármely más hozzájuk csatlakozni kívánó európai ország szén és acél erőforrásait közösen kezeljék. (Csak ezáltal látták elkerülhetőnek a francia-német ellentétek újbóli kiéleződését, és biztosítva az európai békét).  1951. április 18: a Hatok (Benelux államok, NSZK, Franciaország, Olaszország) aláírják a Szén- és Acélközösséget (ESZAK-Montánunió) (European Coal and Steel Community – ECSC) létrehozó szerződést Párizsban.  1952. május 27: az Európai Védelmi Közösséget (EDC) létrehozó szerződés aláírása Párizsban.  1957. március 25: az Európai Gazdasági Közösséget (EGK, népszerű nevén: Közös Piac, European Economic Community - EEC) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom)

létrehozó szerződések aláírása Rómában.  1958. január 1: A Római Szerződések életbe lépnek, valamint az EGK és az Euratom bizottságait felállítják Brüsszelben.  Az EGK szerződés legfőbb célkitűzései: - vámunió létesítése, - közös politikák megfogalmazása (versenypolitika, agrárpolitika, közlekedéspolitika, jogharmonizáció), - a négy szabadság elvének gyakorlatba való átültetése (áru, tőke, szolgáltatások, emberek szabad áramlása), - a közösség bővülésének lehetősége, - a legtökéletesebb integrációs forma elérése.  1962. július 30: közös agrárpolitika bevezetése  1963. január 14: De Gaulle tábornok sajtókonferencián bejelenti, hogy Franciaország megvétózza az Egyesült Királyság csatlakozását a Közösséghez.  1967: a három integrációs szervezet (Montánunió, EGK, Euratom) intézményeinek egyesítése Európai Közösségek - EK (European Communities – EC) elnevezés. 

1968. július 1: a Közösségen belül eltörlik a késztermékekre kivethető vámokat, bevezetik a közös vámuniót = a belső vámok megszűntek, életbe léptek a közös külső vámok.  1973. január 1: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozik a Közösséghez (Norvégia a népszavazást követően visszalép). E bővülést követően az USA az EK-t egyre inkább vetélytársként kezelte. A 70-es évekre egyértelmű lett, hogy a világgazdaságban három nagyobb szereplő, az ún. Triád, az USA, Japán és az EK versenye válik meghatározóvá.  1975. február 28: a Közösség és 46 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni állam (AKP) aláírja az I. egyezményt Loméban II egyezmény (szintén Loméban) - 1979 október 31: 58 AKP-országgal írják alá.  1979. június 7 és 10: a 410 tagú Európai Parlamentben megtartják az első közvetlen választást.  1979-ig megvalósult az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary

System – EMS), mely a közösségen belüli pénzügyi stabilitást teremtette meg, és az első nagy lépést jelentette a gazdasági unió felé. Európai valutaegység (European Currency Unit) – ECU bevezetése. A gyakorlatban ez a pénz nem létezett, de a tagállamok közötti pénzügyi elszámolásban kiemelkedő szerepet játszott.  1981. január 1: Görögország csatlakozása  1986. január 1: Spanyolország és Portugália csatlakozása = Az EK gazdaságilag és földrajzilag is homogén szervezetből sokszínűbb, különböző adottságú régiókat magába foglaló, ugyanakkor megnövekedett súlyú, földrajzilag és politikailag is jelentősen kiterjedt integrációs tömb lett.  1985: Az USA-hoz és Japánhoz képest technikai és strukturális hátrányba került NyugatEurópa számára a piaci integráció erősítése elengedhetetlennek tűnt: o 1985-ben elkészített az Európai Bizottság egy Fehér Könyvet (nagyobb jogalkotási programcsomagra

vonatkozó terv), amely az egységes piac 1992-re magvalósítandó tervét tartalmazta: o fizikai – határellenőrzések, o pénzügyi – költségvetési, adózási szabályok, o technikai – tagállami jogszabályok, szabványok, és más előírások különbözőségeiből adódó korlátok felszámolását célozta. o 1986 februárjában megtörtént az Egységes Európai Okmány (Single European Act – SEA) aláírása, amely előírja, hogy 1992 végéig az egységes belső piacot meg kell valósítani.  Hatályba lépése óta első ízben módosította átfogó jelleggel a Római Szerződéseket.  + Kibővült a közösségi politikák köre: a regionális, a kutatás- és fejlesztés, a környezetvédelmi, valamint a gazdasági és szociális kohéziót elősegítő politikával.  Intézményi változásokat is hozott: kiterjesztette az Európai Parlament befolyását, szélesítette a Bizottság hatáskörét + megnövelte az ún. minősített

többségi szavazás jelentőségét.  1986. május 29: a Közösségek kék zászlaját ekkor vonták fel első alkalommal Kék = nemzetközi együttműködést jelképezi, a rajta körben elhelyezkedő sárga csillagok = teljesség. Felhangzott ekkor az Unió „himnusza” is = Ludwig van Beethoven IX Szimfóniájának Örömódája.  1990. június 19: aláírják a Schengeni Egyezményt a határellenőrzések eltörléséről  1991. december 9-10: az Európai Tanács Maastrichtban ülésezik  1992. február 7: Maastrichtban aláírják az Európai Unióról (European Union – EU) szóló szerződést = elhatározás, hogy a tagállamok gazdasági és pénzügyi unióra lépnek (az euró majdani bevezetésének eldöntése).  1993. november 1: a Maastrichti Szerződés életbe lép  1994. április 1: Magyarország benyújtja csatlakozási kérelmét  1994-ben létrejött az Európai Gazdasági Térség (EGT): az EK és az 1960-ban NagyBritannia által

létrehozott EFTA – Európai Szabadkereskedelmi Társulás (European Free Trade Association) együttese, ami az egységes piac elvére épülve jött létre.  1995. január 1: Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az Unióhoz  1995. március 26: életbe lép a Schengeni Egyezmény  1997: az Amszterdami Szerződés aláírása, mely célul tűzi ki az EU külpolitikájának hatékonyabbá tételét, a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzését. 1999 május 1-én lépett hatályba a ratifikációs problémák miatt.  1998. március 30: Közép- és Kelet-Európa 10 jövőbeni tagállama, valamint Ciprus integrációs folyamata elkezdődik.  2000. december 7-9: Nizza – az Európai Tanács ülésén döntés született az intézmények reformjáról, a tagállamok által delegálható tagok számáról és a szavazatok országonkénti súlyozásáról. Itt határoztak a közép- és kelet-európai bővítésről  2001. február 26: a

Nizzai Szerződés aláírása  2002. január 1: forgalomba kerül az euró  2002. július 23: a Montánunió 50 évre szóló szerződése ekkor veszítette el hatályát  2002. december: a csatlakozási tárgyalások lezárása tíz tagjelölt országgal a koppenhágai csúcsértekezleten.  2003.: népszavazások tartása a tagjelölt országokban a csatlakozásról (április 12 – Magyarországon népszavazás).  2003. április 16: Athénban a 10 csatlakozásra váró ország, köztük hazánk aláírja az európai uniós csatlakozási szerződést.  2004. május 1: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Málta és Ciprus csatlakozik az Unióhoz.  2004. június 13: az első parlamenti választás Magyarországon  2004. szeptember 1: hazánk az Europol (Európai Rendőrségi Hivatal) teljes jogú tagjává vált.  2005. április 13: az Európai Parlament jóváhagyta Románia és Bulgária

EU-s csatlakozását  2007. január 1: Románia és Bulgária csatlakozott az EU-hoz d) Az integráció fejlődésére leginkább ható elméleti iskolák: a. Funkcionalista: - az államok tevékenységét kísérli meg magasabb, nemzetközi szinten egyesíteni, - ignorálja a nemzetközi tevékenység útjában álló szuverenitási korlátokat, - a jogalkotást csupán az integráció egyik eszközének tekinti, - „minimalista”, „realista” jelzőkkel illetik, b. Föderalista: - a nemzetállamok hatalmát igyekszik az integráció kezében összpontosítani, - nyíltan támadja az állami szuverenitást, és az azt őrző nacionalizmust, - a jogi szabályozás kitüntetett szerepében hisz, - „maximalistának”, „utópistának” nevezik. e) Henry Kissinger: „Mi Európa közvetlen telefonszáma?” Az Európai Unió fontosabb adatai a bővítések tükrében A bővülés folyamata Terület, Népesség, időrendben ezer km2 millió fő

Terület Népesség GDP összesen %- a jelzett A világ ában évben 1957 (az alapító hat 1168 164,3 0,8 5,8 - 1525 256,5 1,1 6,6 - 1657 269,4 1,2 6,0 19,7 2254 320,9 1,7 6,5 20,8 2362 344,3 1,7 6,5 20,6 3225 372,5 2,4 6,5 21,2 1999 EU-15 3225 374,8 2,4 6,3 20,3 2004 EU-25 3930 453,5 2,9 7,1 26,0 országgal) 1973 (Dánia, NagyBritannia, Írország belépése után) 1981 (Görögország belépése után) 1986 (Portugália, Spanyolország belépése után) 1990 (Németország egyesítése után) 1995 (Ausztria, Finnország és Svédország belépése után) 2) Az EU helye a globális világgazdaságban: a) A globalizáció az EU számára is nagy kihívás. A 21 század gazdaságában azok tudnak vezető pozícióra szert tenni, vagy megőrizni azt, akik gyorsan és rugalmasan alkalmazkodnak az új világgazdasági folyamatokhoz. b) Éles verseny van az egyes integrációs szervezetek (pl. NAFTA, APEC), illetve a világ vezető

gazdasági hatalmai között. Az utóbbi évtizedben gyors gazdasági fejlődésüknek köszönhetően tovább bővült a versenyzők köre – pl. Kína, újonnan iparosodott ázsiai országok. c) A világ egyetlen integrációs tömörülése, amely a gazdasági unió, illetve annak legmagasabb szintjén, a monetáris unió szintjén áll. d) Európa elsősorban versenyképességét szeretné fokozni, erőteljesebb gazdasági növekedés, valamint sajátos gazdasági-társadalmi modelljének megőrzése mellett, miközben rohamosan öregedő társadalmat „cipel a hátán”. Népessége: - Összesen (2007): 496 200 000 (EU-27) - Népsűrűség: 115 fő/km² GDP (2006) - Összesen: 13,3 billió USD - GDP/fő (PPP): 28 100 dollár. Legtávolibb pontok: Legészakibb pont – Nuorgam, Finnország Legdélibb pont – Punta de Tarifa, Spanyolország Legnyugatibb pont – Cabo da Roca, Portugália Legkeletibb pont – Tulcea, Románia. e) A világ összes népességének 7%-a (kb. 490

millió fő) itt él, itt állítják elő a világ összes GDP-jének 29 %-át, a világ összes működőtőke-befektetéseinek 1/3-a ide irányul, illetve innen kerül a világ összes többi országába. Népesség millió főben kifejezve, 2005-ben Ország Lakosság (millióban) Kína (CN) 1306.3 Európai Unió (EU-25) 459.5 India (IN) 1080.3 Japán (JP) 127.4 Oroszország (RU) 143.4 Egyesült Államok (US) 295.7 f) A fejlett világ részesedése a teljes emberi népességre vetítve egyre fogy - az 1960-ban mért 30%-ról 2003-ban 19%-ra csökkent. Bolygónkon ma öt emberből négy fejlődő országban él Mindez komoly aggodalomra ad okot, és ezért is igyekszik az EU folyamatosan előmozdítani a globális fejlődést. Az EU a fejlesztési segélyek nyújtásában vezető szerepet tölt be g) Az EU a világ legnagyobb segélyezője, az ezredfordulón egymaga nyújtott annyi segélyt, mint az USA és Japán együtt. Részesedése meghaladta a 45 %-ot az

összes nemzetközi segélyből. A férfiak és nők születéskor várható élettartama az EU-25-ben, 1962-2002 Férfiak Nők (1962) 67.2 72.9 (1972) 68.6 75.0 (1982) 70.3 77.2 (1992) 72.2 79.1 (2002) 74.8 81.1 Valamennyi adat becslés - Forrás: Eurostat h) Negyven évvel ezelőtt az EU-25-ben élő nők várhatóan (átlagosan) több mint 2,5 gyereknek adtak életet. De a születések száma visszaesett Európában: a nők ma várhatóan (átlagosan) 1,5 gyereknek adnak életet. Az EU-ban a fiatalok számának csökkenése a munkaerő fokozatos csökkenését vonja maga után. Ennek az egyre apadó egyre több nyugdíjast kell eltartania. A gazdaságilag aktív népesség számának fenntartása vagy növelése érdekében, Európának az alábbiak kombinációjára van szüksége: szakképzett személyek bevándorlása, élethosszig tartó tanulás, több munkavállaló nő, és több, a nyugdíjkorhatár elérése után részidőben munkát vállaló személy.

Az is segíthetne természetesen, ha több csecsemő születne! i) Európa népességének növekedését két tényező kombinációja okozza: a természetes növekedés (vagyis az, amikor a születések száma meghaladja a halálozások számát) és a nettó migráció (vagyis amikor több ember telepszik le az EU-ban, mint hagyja azt el). Manapság az EU teljes népességnövekedésének nagy része a nettó migrációnak köszönhető. Bevándorlás nélkül 2003-ban visszaesett volna Németország, Görögország és Olaszország népessége. A bevándorlás által az EU munkaerőpiaca az igencsak szükséges fiatal munkaerővel gazdagodik. j) Amerika lakossága átlagban 1,2 %-kal nő, míg az öreg kontinensé csak 0,4 %-kal. k) Európában a K+F befektetések sokkal kisebbek: csak a GDP 1,9 %-ra rúgnak a 15 régi tagállamban, szemben az amerikai 2,6 %-kal. Az egy főre eső bejegyzett szabadalmak száma is a négyszerese az európainak. (Európában egy szabadalom

levédetése négyszer annyiba kerül, mint az USA-ban!). Az R&D-re fordított kiadások a GDP százalékában kifejezve az EU-25-ben, Japánban és az Egyesült Államokban, 1995-ben és 2004-ben R & D fordított teljes kiadás / milliárd euró Egyesült Államok (1995) 2.49 (2004) 2.59 Európai Unió (1995) 1.85 (2004) 1.92 Japán (1995) 2.69 (2004) 3.15 Az EU-25-re vonatkozó adatok nem foglalják magukban Luxemburgot és Máltát. Forrás: Eurostat és OECD l) Az USA népességének 1/3-a rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel, ez az európaiak ötödére igaz csak. Az USA a világ legnagyobb agyelszívója (brain drain) m) 2005-ben a Fortune c. magazin szerint a Global 500 vállalatok közül 170 volt az USA-ban bejegyezve (1998-ban 184), míg a 15 régi EU tagállamban 150 (1998-ban 146). Európában 182. A multinacionális cégek bejegyzett központjai: - Tokió – 52, - Párizs – 27, - New York – 24, - London – 23, - Peking –

15. n) A világméretű importok és exportok mintegy egyötödét (20 %) bonyolítja le, ezért egyike a legjelentősebb kereskedelmi hatalmaknak és világszinten is fontos szerepet tölt be. A világ áruexportjából való részesedése 18,4 % volt 2004-ben, a szolgáltatáskereskedelemből való részesedése 26,9 %. - Az EU teljes kereskedelmének mintegy 2/3-át a tagállamok közötti kereskedelem teszi ki, és ez valamennyi tagállam gazdasága számára elengedhetetlen. A 25 tagállam mindegyikében az összes kereskedelem több mint felét teszi ki, és bizonyos esetekben eléri a 80 %-ot. - Az EU országainak behozatala a tagállamokból 60 %, kivitelük a tagállamokba 61 %. Egyéb EU-tagállamokkal folytatott kereskedelem, az ország teljes kereskedelmének hányadosaként kifejezve, 2003 Ország % Belgium (BE) 75.1 Cseh Köztársaság (CZ) 78.4 Dánia (DK) 71.5 Németország (DE) 64.8 Észtország (EE) 72.0 Görögország (EL) 56.1 Spanyolország

(ES) 71.6 Franciaország (FR) 68.0 Írország (IE) 62.4 Olaszország (IT) 61.0 Ciprus (CY) 59.3 Lettország (LV) 76.7 Litvánia (LT) 58.6 Luxemburg (LU) 82.4 Magyarország (HU) 71.7 Málta (MT) 60.1 Hollandia (NL) 68.1 Ausztria (AT) 77.2 Lengyelország (PL) 74.3 Portugália (PT) 79.9 Szlovénia (SI) 71.4 Szlovákia (SK) 79.2 Finnország (FI) 63.7 Svédország (SE) 64.4 Egyesült Királyság (UK) 57.0 Forrás: Eurostat - Az EU egyik legnagyobb exportpiaca az Egyesült Államok (24,3 %), és az EU-ba beáramló termékek többsége is az USA-ból származik (15,3 %). 1999 és 2003 között viszont az EU Kínával folytatott kereskedelmének értéke több, mint duplájára nőtt, és Kína ma az EU behozatalának második legnagyobb ellátója (12,3 %), exportpartnerei közül a 3. (5,0 %), Svájc után (7,8 %) 3 legjelentősebb importpartnere Oroszország (7,8 %). A világkereskedelem összefoglaló adatai 2004-ben EU 25 USA Japán Kína

Export (GDP %-ában) 12,4 % 9,3 % 12,2 % Import (GDP %-ában) 12,1 % 13,8 % 10,6 % Export (a világker. %-ában) 19,4 % 13, 7 % 8,6 % 8,3 % Import (a világker. %-ában) 19,3 % 23,1 % 6,7 % 6,6 % FDI (részesedése a világ 42,1 % 31,8 % 8,1 % 0,9 % 29,0 % 19,9 % 1,7 % 12,1 % működőtőke-exportjából) FDI (részesedése a világ működőtőke-beáramlásából) Nemzetközi árukereskedelem, milliárd euróban, 2005 milliárd euró Kína Export 476.99 Import 451.18 Kereskedelmi mérleg 25.81 Európai Unió Export 969.28 Import 1032.17 Kereskedelmi mérleg -62.89 Japán Export 454.83 Import 365.99 Kereskedelmi mérleg 88.84 Egyesült Államok Export 729.54 Import 1226.20 Kereskedelmi mérleg -496.66 - Az EU ugyancsak fontos kereskedelmi partner a kevésbé fejlett országok számára, és e kereskedelemmel igyekszik segíteni gazdasági növekedésüket. Az EU a kevésbé fejlett országokból származó mezőgazdasági

termékek egyik legnagyobb importőre. - A külkereskedelem részesedése az egyes országok GDP-jéből jelentős mértékben megnőtt = egyike a gazdasági globalizáció fő jellemzőinek. (Export koefficiens – a GDP hány %-át adja az export). A külkereskedelem jelentősége a GDP százalékában (import + export/GDP) 2003ban EU USA Japán Kína 16,8 16,2 16,6 53,6 o) Mennyire gazdagok az európaiak? Egyik módja annak, hogy hozzávetőleges képet kapjunk egy adott ország anyagi jólétéről, ha vesszük az árát mindazon terméknek, amelyet egy adott naptári évben egy ország előállít (vagyis kiszámítjuk a bruttó hazai terméket, angol rövidítése GDP), és ezt a számot elosztjuk az adott ország lakosainak számával. De az árak országonként változnak, így az életszínvonalak összehasonlítása előtt ki kell küszöbölni ezen árbeli különbségeket. Ezt úgy tehetjük, hogy minden országban megnézzük egy jól összehasonlítható és

reprezentatív kosárnyi termék és szolgáltatás árát. Ennek értékét nem a nemzeti valuta egységében adjuk meg, hanem egy mesterséges értékben, amelynek neve „vásárlóerő paritás” (angolul purchasing power standard - PPS, vagy „purchasing Power parity” - PPP). 2005-ben készítette el a Világbank az első, 145 országot érintő vásárlóerő-paritásos vizsgálatát. A vizsgálatból kimaradt 43 ország adatairól becslések készültek. A program keretében több mint ezer termék, termékcsoport és szolgáltatás árának statisztikai összeírása történt meg. A világot öt földrajzi régióba sorolták, hiszen ezeken belül a beárazandó termékek és szolgáltatások homogénebbek, így könnyebben összemérhetőek. A hatodik, kontinenseket átívelő régió a világ legfejlettebb országait magába foglaló OECD-Eurostat-régió. Pl.: Big Mac-index: egy óriásburger az USA-ban kb 3,4 dollár, Magyarországon 620 Ft Azaz minden egyes dollár,

amit hazánkban Big Mac-re költ egy külföldi, 182 forinttal egyenértékű. Hivatalos jegybanki árfolyamon 1 dollár 174,5 forintot ér, így az árszintindex = 182/174,5 × 100 = 104. Magyarország tehát Big Mac-ben drágább az USA-nál Ha az árszínvonal-index egy adott országban alacsonyabb, mint 100, akkor az az ország olcsóbbnak tekinthető, mint a bázisul választott Egyesült Államok, ha az értéke 100 felett van, akkor drágább. Az egy főre jutó GDP PPS-ben (purchasing power standard) kifejezett értékének összehasonlítása jó képet ad az egyes országok életszínvonaláról. Az uniós tagok közül 2005-ben Bulgária volt a legolcsóbb a maga 38-as árszintindexével, a legdrágábbak: Izland, Dánia és Svájc, 154-es, 142-es, illetve 140-es indexszel. Hazánk indexe 64, vagyis míg Big Mac-ben kifejezve drága az ország, a magyar GDP egészére kiterjesztve olcsóbbak vagyunk az USA-nál. A világgazdaság vezető nagyhatalmainak egy főre eső

GDP értékei Ország GDP /fő (PPP-ben kifejezve, USD), 2005 Kína (CN) 4.091 Európai Unió (EU-25) 25.728 Japán (JP) 30.290 Oroszország (RU) 11.861 Egyesült Államok (US) 41.674 Az EU 25-ök életszínvonalának alakulása, EU-átlag =100 Az EU tagállamainak egy főre eső GDP értékei, illetve az EU-átlaghoz viszonyított %-os értékek, 2005 Ország GDP PPS-ben kifejezve/fő Belgium (BE) 32.077 125 Cseh Köztársaság (CZ) 20.281 79 Dánia (DK) 33.626 131 Németország (DE) 30.496 118 Észtország (EE) 16.654 65 Görögország (EL) 25.520 99 Spanyolország (ES) 27.270 106 Franciaország (FR) 29.644 115 Írország (IE) 38.058 148 Olaszország (IT) 27.750 108 Ciprus (CY) 24.473 95 Lettország (LV) 13.218 51 Litvánia (LT) 14.085 55 Luxemburg (LU) 70.014 272 Magyarország (HU) 17.014 66 Málta (MT) 20.410 79 Hollandia (NL) 34.724 135 Ausztria (AT) 34.108 132 Lengyelország (PL) 13.573 53 Portugália (PT)

20.006 78 Szlovénia (SI) 23.004 89 Szlovákia (SK) 15.881 62 Finnország (FI) 30.469 118 Svédország (SE) 31.995 124 Egyesült Királyság (UK) 31.580 123 Románia (RO) 9.374 36 Bulgária (BU) 9.353 36 Forrás: Világbank % p) Foglalkoztatás: 2005-ben az EU munkaerejének mintegy 8,7%-a volt munkanélküli, szemben az Egyesült Államok 5,1%-os rátájával. Munkanélküliségi ráta, 2005. augusztus Ország % Belgium (BE) 8.4 Cseh Köztársaság (CZ) 7.9 Dánia (DK) 4.8 Németország (DE) 9.5 Észtország (EE) 7.9 Görögország (EL) 9.8 Spanyolország (ES) 9.2 Franciaország (FR) 9.5 Írország (IE) 4.3 Olaszország (IT) 7.7 Ciprus (CY) 5.3 Lettország (LV) 8.9 Litvánia (LT) 8.3 Luxemburg (LU) 4.5 Magyarország (HU) 7.2 Málta (MT) 7.3 Hollandia (NL) 4.7 Ausztria (AT) 5.2 Lengyelország (PL) 17.7 Portugália (PT) 7.6 Szlovénia (SI) 6.5 Szlovákia (SK) 16.3 Finnország (FI) 8.4 Svédország (SE) 7.8

Egyesült Királyság (UK) 4.7 A mezőgazdaságban, iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak százalékos aránya, EU-25, 1998 és 2003 1998 2003 Szolgáltatások 66.0 69.2 Ipar 27.8 25.5 Mezőgazdaság 6.2 5.2 Foglalkoztatási ráta korosztályok és nemek szerint, EU-25, 2005 Férfiak Nők 15-24 39.7 33.8 25-54 85.5 68.9 55-64 51.8 33.7 A nemek fizetésében mutatkozó különbségek, 2004 (Hány %-kal kevesebb a nők keresete a férfiakéhoz képest) Ország % Belgium (BE) 6 Cseh Köztársaság (CZ) 19 Dánia (DK) 17 Németország (DE) 23 Észtország (EE) 24 Görögország (EL) 10 Spanyolország (ES) 15 Franciaország (FR) 12 Írország (IE) 11 Olaszország (IT) 7 Ciprus (CY) 25 Lettország (LV) 15 Litvánia (LT) 16 Luxemburg (LU) 14 Magyarország (HU) 11 Málta (MT) 4 Hollandia (NL) 19 Ausztria (AT) 18 Lengyelország (PL) 10 Portugália (PT) 5 Szlovénia (SI) 24 Szlovákia (SK) 24 Finnország

(FI) 20 Svédország (SE) 17 Egyesült Királyság (UK) 22 Forrás: Eurostat q) Az egykor az európai áru- és személyszállítás oly fontos eszközeinek tekintett vasút és a belföldi vízi közlekedés (vagyis a folyók és kanálisok) mára csupán az összes szállítás és közlekedés csupán csekély százalékát teszik ki. Az Európai Unió szállítmányainak háromnegyedét ma közúton fuvarozzák – ehhez hasonlóan az EU-ban utazók több mint háromnegyede is közúton közlekedik. Az előrejelzések szerint a közúti közlekedés a személyszállítás magasan legfontosabb eszköze marad, és tovább virágzik a légi közlekedés. A közúti torlódások enyhítése és a környezet védelme érdekében az EU az embereket tömegközlekedésre, a közlekedési vállalatokat pedig arra ösztönzi, hogy a lehető legtöbb szállítmányt vonatokon, uszályokon és hajókon szállítsák. Az európai repülőtereken felmerülő torlódások megoldására az

EU azon munkálkodik, hogy létrehozza a légi forgalom ellenőrzésének egységesített európai rendszerét ("egységes európai égbolt"). r) Csak egyetlen EU ország, Dánia nettó energia-exportőr. Összességében tekintve az EU nagymértékben külső energiaszolgáltatóktól függ. 2004-ban az EU földgáz-behozatalának mintegy egyharmada Oroszországból származott. Összességében tekintve, az EU az általa fogyasztott energiamennyiség mintegy felét importálja. Mivel Európa importált energiára, különösen kőolajra szorul, felettébb sebezhetővé válik az olyan nemzetközi politikai válságokban, mint pl. az 1973-as olajválság Ezért az EU azon munkálkodik, hogy saját energiaforrásokat, beleértve megújuló energiaforrásokat fejlesszen. A cél az, hogy 2010-re az EU villamos energiájának 21%-át megújuló energiaforrásokból nyerje. s) Az EU támogatottsága országonként változó és időről időre ingadozó képet mutat. Egy

nemrégiben készített Eurobarométer felmérés szerint, az EU tagságot, általánosságban leginkább azokban az országokban támogatják, amelyek már régóta az EU tagjai. A 2004ben csatlakozott országok többségében még nem dőlt el a kérdés Az EU tekintetében a legkevésbé lelkes országok Ausztria, az Egyesült Királyság, Finnország és Svédország. Az Európai Uniót legerősebben Luxemburgban támogatják - e kicsi, de magas életszínvonallal jellemzett országban, mely egyben egyike az EU-t létrehozó hat alapító tagállamnak. Az EU-tagság támogatottsága a megkérdezett személyek százalékában kifejezve, 2005 ősz Ország Jó dolog (%) Rossz dolog (%) Belgium (BE) 59 14 Cseh Köztársaság (CZ) 44 11 Dánia (DK) 56 16 Németország (DE) 53 14 Észtország (EE) 41 11 Görögország (EL) 54 12 Spanyolország (ES) 66 8 Franciaország (FR) 46 15 Írország (IE) 73 6 Olaszország (IT) 50 17 Ciprus (CY) 41 19

Lettország (LV) 36 15 Litvánia (LT) 57 12 Luxemburg (LU) 82 7 Magyarország (HU) 39 14 Málta (MT) 43 18 Hollandia (NL) 70 12 Ausztria (AT) 32 25 Lengyelország(PL) 54 8 Portugália (PT) 58 15 Szlovénia (SI) 43 9 Szlovákia (SK) 50 7 Finnország (FI) 38 22 Svédország (SE) 39 32 Egyesült Királyság (UK) 34 28 t) A tagjelölt országok: - Ha összevetjük az egy főre jutó PPS-ben kifejezett GDP-t, a tagjelölt országok általánosságban az EU tagállamoknál sokkal kevésbé tehetősek. Horvátország azonban - az EU-25 átlagának 48%-át meghaladó GDP-vel - tehetősebb, mint a jelenleg legszegényebb EU tagállam (Bulgária – 32,1%). GDP/fő, 2005, az EU-25 átlagának százalékarányában kifejezve Ország - GDP/fő az EU-25 átlagának %-ában kifejezve Bulgária (BG) 32.1 Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) 25.8 Horvátország (HR) 48.9 Románia (RO) 34.8 Törökország (TR) 30.8 Az elmúlt évek

gazdasági reformjai olyan nagy változásokat idéztek elő a tagjelölt országokban, amelyek új munkahelyek megteremtését segítették elő. A foglalkoztatási ráta valamennyi tagjelölt országban alacsonyabb az EU-25 átlagánál, de Bulgáriában, Horvátországban és Romániában magasabb, mint Lengyelországban (a 2005-ben legalacsonyabb foglalkoztatási rátával rendelkező EU tagállamban). A tagjelölt országokban - csakúgy, mint az EU-25-ben - a szolgáltatások (beleértve a turizmust is) a gazdaság jelentős részét képezik. Ugyanakkor, ezekben az országokban, a mezőgazdaság a népesség sokkal nagyobb részét foglalkoztatja, mint az EU-25-ben. Foglalkoztatási ráta, 2005 Ország Foglalkoztatási ráta (%) Bulgária (BG) 55.8 Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) 33.8 Horvátország (HR) 54.7 Románia (RO) 57.6 Törökország (TR) 46.1 Európai Unió (EU-25) 63.8 Szektoronkénti foglalkoztatás, 2004 % Bulgária Mezőgazdaság

és erdészet 9.7 Ipar 27.3 Építőipar 5.8 Szolgáltatások 57.1 Macedónia Volt Jugoszláv Mezőgazdaság és erdészet 10.1 Ipar 28.1 Építőipar 7.5 Szolgáltatások 54.2 Horvátország Mezőgazdaság és erdészet 15.9 Ipar 22.0 Építőipar 8.1 Szolgáltatások 54.1 Románia Mezőgazdaság és erdészet 31.6 Ipar 26.0 Építőipar 5.2 Szolgáltatások 37.2 Törökország Mezőgazdaság és erdészet 34.0 Ipar 18.3 Építőipar 4.7 Szolgáltatások 43.0 3) Az európai integráció elmélyülése a 20. század végén: a) Maastrichti Szerződés: - 1991-ben a hollandiai Maastrichtban egyeztek meg a tagállamok vezetői az Európai Unió (European Union – EU) létrehozásáról. A szerződést 1992-ben írták alá - Hosszas egyeztetések és több sikertelen népszavazás után csak 1993. novemberében lépett életbe a Maastrichti Szerződés. - Az Európai Gazdasági Közösség elnevezést megváltoztatták Európai

Közösséggé, ezzel is utalva e közösség általános (nemcsak gazdasági) jellegére. A három közösségből (EGK-EK, ESZAK, Montánunió) álló Európai Közösségek (EK) neve nem változott. - Ekkor döntöttek az uniós állampolgárság bevezetéséről, illetve arról, hogy megerősítik az uniós intézmények demokratikus jellegét. - Az Uniós állampolgár legfontosabb jogai: o Az összes EU tagállamra kiterjedő általános utazási és tartózkodási jogosultság, egyetlen feltétele: a helyi szociális segély szintjét meghaladó jövedelem, o Választójog a lakóhely szerinti helyi közigazgatási választásokon és az Európai Parlament képviselőinek választásán, o Beadvány benyújtásának lehetősége az Európai Parlamenthez, o Kívülálló országokban bármelyik EU tagállam diplomáciai képviseletének védelme. o Bármelyik EU tagállamban előzetes engedély nélkül, szabad munkavállalás. o A társadalombiztosítás a lakó- és munkahely

országa szerint jár, de ha valaki több EU tagállamban dolgozott, akkor a munkában eltöltött éveket összeadják, és a nyugdíjat összesítve folyósítják. o A nyugdíjasok szabadon választhatják meg a lakóhelyüket az EU-n belül, ha megfelelő jövedelemmel (szociális segélyt meghaladó) és betegbiztosítással rendelkeznek. o Az egyetemisták, főiskolások szabadon választhatnak iskolát, ha létfenntartásuk anyagi feltételei adottak és van betegbiztosításuk. o A diplomákat az Unión belül általában kölcsönösen elismerik. - Közösségi szinten csak olyan ügyekben határoznak, amelyek helyileg vagy regionális szinten nem oldhatók meg = szubszidiaritás elve. - A közösségi politikákat az alábbi új területekkel bővítették: fogyasztóvédelmi, kultúr-, ipar- és transzeurópai (közlekedés, távközlés, energetika) hálózatokkal kapcsolatos politika. - Rögzítették a Gazdasági és Pénzügyi (Monetáris) Unió (Economy and

Monetary Union – EMU) létrehozásának fázisait is. - Célkitűzésük továbbá: egy szorosabb Unió alapjainak lerakása az európai népek között, a béke megőrzése, törekvés a politikai egységre, közös fellépéssel a gazdasági és szociális fejlődés biztosítása, a belső piac megteremtése, a szociális kohézió megerősítése. - A Maastrichti Szerződés révén, sajátos ún. három pilléres szerkezet jött létre b) Amszterdami Szerződés: - Az 1997-ben aláírt és csak 1999-ben ratifikált szerződés az intézményi átalakítás terén elkönyvelt kudarc mellett számos előrelépést hozott:  A közös kül- és biztonságpolitika területén, valamint,  A bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésén.  + Bővítette a minősített többséggel meghozott döntések körét, igaz az elvárásoknál jóval szűkebb mértékben. - A várt keleti irányú bővítés előfeltételének tartott intézményi

kérdésekben sem hoztak döntéseket ekkor. c) Az Európai Unió pillérei: • 1. pillér: Európai Közösségek kompetenciájába tartozó területek: EK, Euratom, (ESZAK – 2002-ben megszűnt az 50 évre kötött szerződés jelenleg csak két közösségi szerződés van hatályban). + Ennek keretében jött létre a Gazdasági és Pénzügyi Unió is • 2. pillér: közös kül- és biztonságpolitika A cél az volt, hogy e területeken az Unió minél előbb cselekvőképes legyen. • 3. pillér: rendőrségi és igazságügyi együttműködés Az 1997-es Amszterdami Szerződés csak e területek együttműködéseit hagyta a 3. pillérben, a vízum-, menekült- és bevándorlásügyi politikát, a külső és belső határellenőrzést (Schengen) az első pillérbe emelte át. 1998. októberének elején kezdte meg hivatalosan működését az Europol, mely az - európai rendőrségi együttműködést hivatott irányítani. A “maradék” harmadik pilléres

együttműködés alá tartozik: - - - a rendőrségi, vám- és büntetőügyi együttműködés, - a nemzetközi csalások elleni küzdelem, - valamint a fajgyűlölet és idegengyűlölet elleni közös fellépés. A harmadik pillérben hangsúlyosabb szerepet kap a bűnözés elleni küzdelem területén folytatott együttműködés: a szervezett bűnözés, a terrorizmus, az emberés gyermekkereskedelem, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a csalás, és a korrupció elleni küzdelem.  Az első pillérrel ellentétben tehát a 2. és 3 pillér csupán kormányközi együttműködés, nem emelték őket közösségi szintre = a politikai integráció tekintetében a tagállamok számára sokkal bonyolultabb volt közös álláspontra jutni.  A 2. pillért alkotó közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) a nevével ellentétben tehát nem közös politika, csupán kormányközi együttműködés.  Az Európai Unió fogalma így szigorúan véve nem is jogi

kategóriaként született meg, inkább politikai fogalom, amely a tagállamok teljes körű együttműködését jelenti. o A KKBP céljai: o Az Unió közös értékeinek, alapvető érdekeinek, függetlenségének és integritásának védelme, o Az Unió biztonságának megerősítése minden formában, o A béke megőrzése, a nemzetközi biztonság megerősítése, o Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása. o A tagállamok mindezt a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében fenntartások nélkül támogatják. o A közös kül- és biztonságpolitikában az Európai Tanács által meghatározott elvek és általános iránymutatások alapján elfogadott közös stratégiák, közös állásfoglalások, együttes fellépések jellemzők. E politikával kapcsolatba az Uniót az elnökség képviseli. o A külpolitika jobb külső megtestesítése érdekében az Amszterdami Szerződés létrehozta a „főképviselő” (High Representative)

tisztséget, amelyet a Tanács főtitkára lát el. d) Schengeni Egyezmény: a szerződés a tagállamokon belül eltörli az útlevél-ellenőrzést a szárazföldi és tengeri határokon, illetve a reptereken, de fokozza az ellenőrzést a külső határokon. - Az első megállapodást 1985-ben öt ország (Németország, Franciaország, Benelux-államok) írta alá a luxemburgi Schengen nevű faluban. - A 2. Schengeni Egyezményt, melyben az első megállapodást kibővítettek a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel 1990-ben írták alá az időközben 9 tagra nőtt résztvevő államok, és 1995-ben lépett életbe. E Végrehajtási Egyezmény határozta meg a megállapodás végrehajtásának folyamatát. - A három 1995-ben csatlakozott ország (Ausztria, Svédország, Finnország) 1996-ban szintén csatlakozott az Egyezményhez. - Az Európai Unió bel- és igazságügyi miniszterei döntése szerint a 2004-ben csatlakozott tagországok 2007 decemberében léphettek be

a schengeni övezetbe, mivel megfelelnek az EU által támasztott szigorú határőrizeti, vám- és biztonsági követelményeknek. - A schengeni információs rendszer (Schengen Information System – SIS) olyan számítógépes adatbázis, amellyel a külső határokon ellenőrzik a belépők személyazonosságát. - Az EU eredetileg 2006 októberében tette volna lehetővé a belső határellenőrzéstől mentes terület kiterjesztését a 2004-ben, a szervezetbe belépett tíz országra, de e határidő kitolódott. A Bizottság szerint a csúszás oka a SIS II számítógépes adatbázis technikai hibája, amely a schengeni övezet alapköve. - A SIS adatbázisában a következő adatok szerepelnek: o harmadik állambeli, azaz nem schengeni tagállambeli állampolgárok tekintetében beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzések, o letartóztatandó és európai elfogatóparancs alapján, átadásra, vagy kiadatásra kerülő

személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzések, o eltűnt személyekre vonatkozóan kiadott figyelmeztető jelzések, o bírósági eljárásban keresett személyekre (büntetőeljárásban bíróság által idézett személyekre, büntetés letöltésére felhívott személyekre, tanúkra) vonatkozó figyelmeztető jelzések, o személyekre és tárgyakra vonatkozóan leplezett megfigyelés vagy célzott ellenőrzés céljából kiadott figyelmeztető jelzések, o lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzések. - A SIS működését egy nemzeti és helyi rendőri, vámügyi és igazságszolgáltatási szervek képviselőiből álló, 24 órás kölcsönös információs szolgálatot fenntartó hálózat, a SIRENE is segíti. - Az általános adatvédelmi elveknek megfelelően a Schengeni Végrehajtási Egyezmény elismeri a személyek jogát arra nézve, hogy • hozzáférjenek a SIS-ben tárolt, rájuk

vonatkozó adatokhoz; • a hibás adat kijavítását vagy törlését kérjék; • bírósághoz vagy az illetékes hatósághoz forduljanak, kérve az adatok javítását, törlését vagy kártérítés megállapítását. A fentebb leírt jogokat az érintettek bármelyik schengeni tagállamban gyakorolhatják. - Írország és Nagy-Britannia nem csatlakozott még az övezethez, a terrorizmus hatékonyabb elhárítására hivatkozva. - Az egyezmény értelmében ahhoz csak EU-tagállamok csatlakozhatnak. Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a Schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak. Norvégia és Izland 1999 május 18-án csatlakozott a Schengeni Egyezményekhez. - Magyarország teljes jogú schengeni taggá

válásával a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol - tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken - átléphetik a belső határokat, amennyiben más schengeni országokba utaznak be. - A schengeni övezet 2008. január 1-től 24 tagot foglal magába: az Európai Unió 27 tagja közül 22 országot (Ausztriát, Belgiumot, Csehországot, Dániát, Észtországot, Finnországot, Franciaországot, Görögországot, Hollandiát, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Magyarországot, Máltát, Németországot, Olaszországot, Portugáliát, Spanyolországot, Szlovákiát, Szlovéniát és Svédországot), valamint Norvégiát és Izlandot. - Nem változnak a beutazás szabályai, és továbbra is fennmarad majd a határellenőrzés a schengeni övezeten kívüli öt EU-országba (Bulgáriába, Ciprusra, az Egyesült Királyságba, Írországba és Romániába), valamint a schengeni tagjelölt Svájcba

történő be- és kiutazás esetén. - Magyarország határszakaszai közül 2007. december 21 után: „belső” határnak minősül, és ezért megszűnt a határellenőrzés a magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határszakaszon, „külső” határnak minősül, és ezért változatlan maradt a határellenőrzés rendje a magyarukrán, a magyar-román, a magyar-szerb és a magyar-horvát szakaszon. - A repülőtereken is lesznek ún. külső és belső határok, ezek megkülönböztetésére azonban csak 2008. március 30-ától kerül sor A repülőtéri belső határ ugyanúgy működik, mint a szárazföldi, azaz, ha más schengeni országból érkezünk vagy oda utazunk, akkor csak a légi járatra való bejelentkezéskor (check-in) kerül sor az ellenőrzésre. Nem schengeni tagállamba való utazáskor - vagy onnét történő hazatéréskor - a hagyományosan megszokott ellenőrzésre kell számítani. - A belső határokon való ellenőrzés

megszüntetésének kompenzálására a schengeni tagállamok ún. mélységi ellenőrzési rendszert működtetnek Ennek lényege, hogy az ország területén belül az idegenrendészetért felelős hatóságok munkatársai igazoltathatják a külföldieket. Ez nem egy „beljebb tolt határt” jelent, az igazoltatásra nem folyamatosan és nem helyhez kötötten kerül sor. - A schengeni szabályok lehetővé teszik, hogy valamely tagállam indokolt esetben, korlátozott időtartamban, az Európai Unió Bizottságának előzetesen küldött értesítést követően, ideiglenesen visszaállítsa a határellenőrzést. (Ilyenre pl nagy tömegeket vonzó nemzetközi rendezvények pl. sportesemények, konferenciák, stb idején kerülhet sor) - Fontos tudni, hogy bár a határellenőrzés megszűnt a belső határokon, ugyanakkor személyazonosságot igazoló okmánnyal (személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel) rendelkezniük kell a beutazóknak. - A személyazonosító

igazolvánnyal nem rendelkező, 14 év alatti kiskorú magyar állampolgárok továbbra is csak önálló, érvényes útlevél birtokában utazhatnak külföldre, így a schengeni övezet országaiba is! - Létrehoztak egy Végrehajtó Bizottságot is, mely a megállapodás végrehajtásának felügyelete mellett, számos határozatot is hozott átfogó joganyag, amelyet schengeni vívmányoknak (schengeni acquis-nak) neveznek. - A személyek szabad mozgása területének első pillérbe emelésének logikus következménye volt, hogy az állampolgárok számára az integráció egyik legkézzelfoghatóbb eredményét biztosító Schengeni megállapodás is a Közösség, illetve az Unió jogi-intézményi hatáskörébe kerüljön. 3) A Gazdasági és Monetáris Unió: A. A Bretton Woods-i világgazdasági rendszer és a monetáris unió előzményei (1969-1979): a) 1944: USA – Bretton Woods: USA, Nagy- Britannia és szövetségeseik lerakták egy új nemzetközi

gazdasági rend alapjait (Bretton Woods-i rendszer): - Új árfolyamrendszer = rögzített árfolyamok = egyik valutának valamely másik valutához rögzített ára nem változott, állandó maradt. Minden árfolyamot aranyban kifejezve határoztak meg – aranyalapú rendszer. Az árfolyamokat USD-ban is megadták aranydollár rendszer-nek is nevezték. - Nemzetközi Valutaalap (IMF – International Monetary Fund), - Világbank létrehozása. b) 1971: a Bretton Woods-i rendszer összeomlása (USD meggyengülése miatt + kőolajárrobbanás) ún. lebegő árfolyamok rendszerére tértek át = a valuták árfolyama a piac törvényeinek megfelelően alakult. c) 1969: A Bretton Woods-i rendszer keretein belül is felmerült a gazdasági és pénzügyi unió létrehozásnak terve, az 1969-es hágai csúcstalálkozón. - A terv megvalósításához létrehozták a Werner-bizottságot: - A valuták egymáshoz viszonyított ingadozási sávjának fokozatos szűkítésével jutottak

volna el az árfolyamok teljes rögzítéséhez. - A Bretton Woods-i rendszer összeomlása, illetve az 1973-as kőolaj-árrobbanás miatt mindez nem valósulhatott meg. B. Az Európai Monetáris Rendszer (1979-1990): a) 1979: a tagországok az Egyesült Királyság részvétele nélkül létrehozták az Európai Monetáris Rendszer-t (European Monetary System – EMS): az árfolyam-stabilitás elérése érdekében. b) Az EMS három fő eszközre épült: - európai valutaegység – ECU – European Currency Unit: csak bankszámlapénz formájában létezett, bankjegyek és érmék nem voltak forgalomban. - Sajátos árfolyamrendszere = ERM – Exchange Rate Mechanism: megállapították az ún. lebegési sávot, amely +/- 2,25 % volt, vagyis két valuta között max csak 4,5 %-os lebegés volt lehetséges. Ezt meghaladó „lebegési érték” esetén a központi bankok kötelesek voltak beavatkozni. 1987 után már azelőtt be kellett avatkozni, mielőtt a valuták

túllépték volna a lebegési határsávot. - Európai Monetáris Együttműködési Alap = EMCF – European Monetary Cooperation Fund: a tagországok tartalékaiból hozták létre, egyes központi bankok az alaptól rövid lejáratú, ECU-ben kibocsátott hiteleket vehettek fel. C. A Gazdasági és Monetáris Unió (1990- től): a) A Jacques Delors vezette brüsszeli Bizottság 1989-ben adta ki az ún. Delors-tervet, amely lefektette a gazdasági és monetáris unió (Economic and Monetary Union – EMU) programjának alapjait. b) A Delors-tervet az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés intézményesítette, és tette az unió hivatalos programjává.  1. szakasz (1990-től): célja a tőke szabad áramlásának megteremtése, a tőkepiac liberalizálásának megvalósítása.  2. szakasz (1994-től): céljai az Európai Monetáris Intézet (European Monetary Institute – EMI), valamint az Európai Központi Bank (European Central Bank – ECB)

felállítása. + A pénzcsere megvalósításának előkészítése  3. szakasz (1999-től): céljai az euró bevezetése számlapénz formájában, 2002 január 1-től a pénzcsere, 2002. július 1-ig a teljes pénzcsere lebonyolítása - Maastrichti konvergencia-kritériumok: Konvergencia kritériumok: azon feltételek összefoglaló neve, amelyek alapján 1998 márciusában eldöntötték, hogy mely tagországok vehetnek részt az EMU harmadik szakaszában, az euró bevezetésében. Konvergencia: matematikai fogalom = összehajlás, összetartás.  Árfolyamstabilitás: az euróövezetben részt vevő országok valutáinak piaci árfolyama az árfolyam-mechanizmus által meghatározott ingadozási sávon belül kell, hogy maradjon.  Fenntartható költségvetési pozíció: a költségvetési hiány az adott tagországokban nem lehet több a GDP 3 %-nál, illetve a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 %-át.  Árstabilitás: a vizsgált

tagország inflációs rátája a konvergencia-jelentésben meghatározott egyéves perióduson belül, legfeljebb 1,5 %-kal lehet több a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország átlagánál.  Kamatkonvergencia: a vizsgált tagország hosszú lejáratú kamatai a konvergenciajelentésben meghatározott egyéves perióduson belül, legfeljebb 2 %-kal múlhatják felül a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország átlagát.  „Opt-out”: a pénzügyi unióból való önkéntes kimaradási lehetőség, Dánia és Nagy-Britannia igényelte ezt.  1999. január 1-től 11 tagország volt „alkalmas” arra, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió tagja legyen: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Görögország egyetlen kritériumnak sem felelt meg + Svédország azért nem  csatlakozhatott, mert nem vett részt az ERM-ben. - 1997-ben

annak érdekében, hogy a költségvetési fegyelmet hosszú távon és stabilan biztosítsák, létrehozták az amszterdami csúcson a Stabilitási és Növekedési Paktumot (Stability and Growth Pact):  Pontosítja azokat a Maastrichti Szerződésben előirányzott szankciókat, amelyeket az ellen az eurózónában lévő ország ellen alkalmaznak, ahol az állami deficit meghaladja a GDP 3 %-át.  A tagállam ez esetben GDP-je 0,5 %-ig terjedő mértékben pénzügyileg is szankcionálható.  Közös felügyeleti rendszert hoztak létre, és 12 hónapos határidőt adnak minden országnak, hogy rendezze deficitjét. - 1998-ban az előkészítő munkáért felelős EMI helyett létrehozták a Központi Bankok Európai Rendszerét, amely a frankfurti székhelyű Európai Központi Bankból + az EU országok jegybankjaiból áll. - A frankfurti székhelyű Európai Központi Bank elsődleges célja az árak stabilitásának fenntartása, amelyet max. 2 %-os

fogyasztói áremelkedésben határoztak meg. - A gazdaságpolitikai koordináció fő fóruma az euró bevezetését követően is az ECOFIN, azaz az EU-tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből álló Tanács. - 2001. január 1-én Görögország, 2007-ben Szlovénia is csatlakozott az eurózónához - EU tagságunknak a csatlakozás pillanatában nem volt feltétele az EMU kritériumainak teljesítése, de el kellett fogadnunk annak célkitűzéseit, és törekednünk kell a mielőbbi megfelelésre.  Hazánk ún. „átmenettel rendelkező tagállam” mindaddig, amíg gazdaságunk nem teljesíti a közös pénz bevezetésének feltételeit.  Az euró bevezetésének feltétele:  Az euróövezeten kívüli tagállamok számára kialakított árfolyammechanizmus alkalmazása (ERM-2). = A forint központi árfolyamát nem lehet megváltoztatni, azt fixen az euróhoz kell rögzíteni. + Stabil árfolyamot várnak el, amely viszonylag széles sávban

(+/-15 %) mozoghat a központi árfolyam körül.  Az árak stabilitásának megteremtése. Az inflációs rátát az uniós előírások szerint csökkenteni kell.  Központi költségvetés egyensúlyban tartása. Mérsékelni kell az államháztartás hiányát, az államadósság szintjének tartósan alacsonyan tartása mellett.  A nemzeti jegybankoknak teljesen függetlennek kell lenniük bármiféle kormányzati beavatkozástól a Magyar Nemzeti Bank esetében megszűnt a költségvetés számára nyújtható átmeneti likviditási hitellehetőség, valamint a jegybank intézményi, működési és személyi függetlenségét is megszilárdították.  Az euró bevezetését a kormány 2010-2015 között látja megvalósíthatónak. 4) Az Európai Unió intézményei: a) Az EU intézmények által hozott döntések, jogszabályok valamennyi tagállam számára kötelezőek. Azok gyakorlati megvalósítása azonban nem mindig zökkenőmentes, mivel

előfordul, hogy ütköznek valamelyik ország érdekeivel, hagyományaival. b) Az EU intézmények székhelyeinek pontos elhelyezéséről 1992-ben Edinburgh-ban döntöttek, igyekeztek azokat arányosan elosztani a tagállamok között. c) Nem egyszerű kormányközi szervezet, hiszen önálló hatáskörökkel, saját jogi személyiségekkel és jogi normákkal rendelkezik. ↨ d) Nem is nemzetek feletti föderáció, amelyben a nemzeti kormányok és a parlamentek központi szövetségi intézményeknek lennének alárendelve. e) Bizottság: - javaslattevő, - döntés-előkészítő, - jogszabály-kezdeményező, - csekély mértékben végrehajtó feladatokat lát el. f) Tanács: - a legfőbb döntéshozó, jogalkotó szerv, g) Parlament: - a Tanács mellett részben társdöntéshozó, társjogalkotó, - konzultatív, - ellenőrző testület. h) A Tanács a tagállamok nemzeti érdekeit képviseli, a Parlament a politikai pártok által hordozott állampolgári

érdekeket, míg a Bizottság a közösségi érdekek megjelenítője (szupranacionális bürokrácia). i) Európai Tanács (European Council): o Az Európai Tanács az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint a Bizottság elnökének testülete. Az Unió csúcsszerve, amely meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait. o Az Európai Tanács fóruma eredetileg nem jelent meg a Közösségek alapítószerződéseiben. Az állam- és kormányfők már korábban is létező találkozói az 1974 decemberében megtartott párizsi csúcsértekezlet után váltak rendszeressé. A Maastrichti Szerződés hivatalosan is rendelkezett az Európai Tanács működéséről, ugyanakkor a Szerződés nem definiálta önálló intézményként. o Feladata stratégiai döntések meghozatala, kompromisszumcsomagok, valamint általános politikai elvek elfogadása. Az Európai Tanács dönt az Európai Uniót érintő legfontosabb kérdésekben,

meghatározza a szervezet külpolitikai irányvonalát és ezzel együtt a bővítési politikát is. o E testület vált a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének fő színterévé. Sok esetben ugyanis a tagállamok közötti nézetkülönbségeket csak a nagy politikai rálátású és széles kompetenciájú állam- és kormányfők tudják feloldani, akik az ún. „package deal”-eken („egyezség csomag”) keresztül több kérdést összekapcsolva kompromisszumos döntéseket tudnak hozni. Az így megszülető döntéseket ezt követően már az Európai Tanács iránymutatásai alapján - az Európai Bizottság előkészítését követően (ha az Európai Tanács ezt kérte) vagy anélkül - a szektorális Tanácsok szintjén fogadják el jogszabályként. A végső formába öntés tehát már nem az Európai Tanács feladata. o Tagjai: a tagállamok állam- és kormányfői. Az Európai Tanács ülésein részt vesz az Európai Bizottság elnöke is. Az

üléseket a tagállamok külügyminiszterei, valamint a Bizottság egy tagja készítik elő. Az Európai Tanács évente legalább két alkalommal, a brüsszeli Justus Lipsius épületében ülésezik, és a soros elnökség általában két (de szükség esetén előfordul, hogy több) rendkívüli, ún. informális ülést is tart o A Tanács működése szempontjából kiemelkedő fontosságú a soros elnökség intézménye. A Tanács elnöki tisztségét félévente felváltva tölti be egy-egy tagállam. Az elnöki periódusok összekapcsolódnak az Európai Tanács rendes (június és decemberi) üléseivel, miután azokat a féléves elnökség utolsó hónapjában, mintegy az elnökséget, illetve annak munkáját lezáróan szokták megtartani. j) Miniszterek Tanácsa (az Európai Unió Tanácsa, Council of the European Union): o A Miniszterek Tanácsa az Unió változó összetételben ülésező, kormányközi alapon működő jogalkotó szerve. Korábban nálunk az

Európai Unió Tanácsa elnevezést használták (az angol Council of the European Union tükörfordításaként) az intézmény megjelölésére, de ez könnyen összekeverhető volt az Európai Tanáccsal és az Európa Tanáccsal (előbbi az állam és kormányfők testülete, míg utóbbi az Uniótól független nemzetközi szervezet). o Székhelye: Brüsszel, de tartanak üléseket Luxemburgban is. o A Miniszterek Tanácsa a tagállamok szakminisztereiből áll, és a tárgyalt témától függően kilenc különböző összetételben (a brüsszeli zsargonban a konfiguráció szót használják) ülésezik. Ún szektorális Tanácsok o A Tanács, illetve a soros elnökség munkáját segíti a Főtitkárság, melynek élén egy, a tagállamoktól független kül- és biztonságpolitikai feladatokkal megbízott főtitkár áll. A tisztségre 2004. júniusában ismét Javier Solana egykori NATO-főtitkárt választották (öt évre). o A tagállamok meghatározott sorrendben

töltik be a Tanács soros elnöki tisztét. Az egyes elnöki periódusok hat hónapig tartanak. Magyarország 2011 január-július között tölti be ezt a tisztet. o A Tanács az elé kerülő ügyekben többféle szavazási formával dönt. A hatályos szerződés pontosan rendelkezik arról, hogy melyik területen, melyik szavazási procedúrát kell alkalmazni. • Egyszerű többség Szerepe marginális, csak eljárási kérdésekben alkalmazzák. • Minősített többség A minősített többség ma már a leggyakrabban alkalmazott döntéshozatali forma. A Tanács tagjainak szavazatait, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni. A határozatok elfogadásához a 2007es bővítés óta legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 255 igen szavazat szükséges. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a

minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra. • Egyhangú (konszenzusos) döntés Az Európai Unió története sok szempontból a konszenzusról lemondás története is. Míg az integráció kezdetén az egységes döntéshozatal volt jellemző, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre több állammal bővülő Közösségben a konszenzusra törekvés a működőképességet veszélyeztetné. A 2004 májustól 25 tagú Unióban egyre kisebb az egyhangú döntéshozatal szerepe, de stratégiailag számukra fontos kérdésekben (külpolitika, kultúra, szociálpolitika, adózás stb.) a tagállamok a mai napig fenntartják maguknak a vétójogot. o Szavazati arányok a Miniszterek Tanácsában: amennyiben a Tanács határozatához minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait a következőképpen kell súlyoznia 25 és a

Nizzai Szerződés szerinti 27 tagú Unióban: EU 25 Németország Egyesült Királyság Franciaország Olaszország Spanyolország Lengyelország Románia Hollandia Görögország Cseh Köztársaság Belgium Magyarország Portugália Svédország Bulgária Ausztria Szlovákia Dánia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia Észtország Ciprus Luxemburg Málta EU 27 29 29 29 29 27 27 13 12 12 12 12 12 10 10 7 7 7 7 7 4 4 4 4 4 3 29 29 29 29 27 27 14 13 12 12 12 12 12 10 10 10 7 7 7 7 7 4 4 4 4 4 3 Összesen: 321 345 Minősített többség: „Blokkoló kisebbség”: 232 90 255 91 k) Európai Bizottság (European Commission): o Az Európai Bizottságot az Európai Unió "kormányának" is szokták nevezni, mert feladata, hogy javaslatokat tegyen új törvények megalkotására, végrehajtsa a Miniszterek Tanácsa által hozott döntéseket és figyeljen arra, hogy a tagországok betartják-e a közös szabályozásokat. o Mégsem igazi kormánya az

EU-nak, mert döntéshozó és végrehajtó hatalommal csak nagyon korlátozottan rendelkezik. o Székhelye: Brüsszel. o A Bizottság az EU javaslattevő, döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző intézménye, bár végrehajtó és jogalkotó hatáskörrel csak korlátozottan rendelkezik. Feladata: - a közösségi politikák képviselete, azok megvalósítása, - az EK képviselete a nemzetközi fórumokon, - a közösségi alapok (Európai Szociális Alap - ESF, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap - EAGGF, Európai Regionális Fejlesztési Alap ERDF, Európai Fejlesztési Alap - EDF, Kohéziós Alap, és Tacis) kezelése, - valamint a Bizottság tevékenységének éves értékelése, ún. éves jelentés formájában. o A Bizottság munkáját az elnök irányítja, akit a Tanács minősített többséggel jelöl ki, amelyet az Európai Parlamentnek kell jóváhagynia. A Bizottság elnöke a Tanáccsal közösen (minősített többséggel)

határozza meg a testület további tagjainak névsorát, amelynek „szentesítéséhez” szintén a Parlament jóváhagyására van szükség. Az Európai Parlament ezt követően is felügyeli a Bizottság munkáját. Ha visszaéléseket tapasztal, végső eszközként bizalmatlansági indítvánnyal le is mondathatja a testületet. o A Bizottságba 2004. novemberéig az öt legnagyobb tagállam 2-2 főt, a kisebbek 1-1 főt delegáltak. Mivel a Nizzai Szerződés az „egy ország - egy biztos” elv alapján minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi, az Európai Bizottságnak jelenleg 27 tagja van. o A bővítés miatt Nizzában a Bizottság összetételére vonatkozóan az ún. késleltetett maximálás elvét fogadták el. Azaz miden új csatlakozó állam delegálhat egy biztost, amíg a tagállamok száma el nem éri a 27-et (Románia és Bulgária csatlakozásával ez 2007. január 1-én bekövetkezett). Ezt követően a biztosok száma nem nőhet, hanem a

tagállamok rotáció alapján tölthetik be a biztosi helyeket. o A Bizottság szervezete főigazgatóságokra és szolgálatokra tagolódik. A főigazgatóságok a szaktárcákhoz hasonlítanak, amelyekben az EU közös politikáinak (mezőgazdaság, környezetvédelem, regionális politika, energiaipar stb.) kidolgozása történik. A főigazgatóságok munkájáért egy-egy (néha két) biztos felelős (Kovács László – adó- és vámpolitika). Az Európai Bizottságban jelenleg kb 15 ezer európai köztisztviselő dolgozik, többségük Brüsszelben vagy Luxemburgban. o A Bizottság hatáskörei: • Kezdeményező szerep: A Bizottság a döntés-előkészítés legfontosabb intézménye az EU-ban. A Tanács és az Európai Parlament az esetek többségében kizárólag bizottsági előterjesztés alapján hozhat közösségi jogszabályokat. Ami a javaslattételt illeti, a Bizottság tulajdonképpen monopóliummal rendelkezik. Javaslatait a döntéshozatali eljárás

bármely szakaszában visszavonhatja, ha úgy ítéli meg, hogy a tervezet a tanácsi és a parlamenti egyeztetések során nem a kívánt irányban fejlődik tovább. • A szerződések őre: A Bizottság, mint az alapszerződések és a közösségi jog őre, felügyeli, hogy a Tanács által elfogadott rendeleteket és irányelveket megfelelő módon hajtsák végre a tagállamokban. Amennyiben jogszabálysértést tapasztal, akkor először felszólítja a „vétkezőt” a jogszabálysértés beszüntetésére, végső esetben pedig pert kezdeményez ellene az Európai Közösségek Bírósága előtt. • Végrehajtás: A Bizottság végrehajtási hatásköre a közösségi programok megvalósítására, az uniós költségvetés kezelésére (a Bizottság kezeli az ún. közösségi alapokat, valamint a közép-keleteurópai országok számára létrehozott segélyprogramokat is), illetve az EU külképviseletének ellátására korlátozódik. A közösségi jogszabályok

végrehajtásának kötelezettsége ugyanis mindenekelőtt a tagállamokat terheli. l) Európai Parlament (European Parliament): o Az Európai Unió történetében a leglátványosabb „karriert” befutott intézmény kétségtelenül a mai Európai Parlament. Megalakulásakor, csupán a nemzeti parlamentekből delegált tagokkal rendelkezett, és hosszú éveken át kizárólag - jogi következmények nélkül álló, a többi intézményre kötelezettséget alig jelentő konzultációs, véleményező lehetőséggel bírt. Innen jutott el odáig, hogy mára már tagjait közvetlenül választják, és az európai uniós törvények mintegy 80 százaléka egyszerűen meg sem születhet az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül. o Az EU híres intézményi háromszögére - az Európai Bizottságra, az Európai Parlamentre, és az EU Tanácsra - alapjaiban jellemző, hogy egyik sem abszolút, viszont többnyire egyik sem nélkülözhető. A nemzetek feletti Bizottság csak

kezdeményezhet (s végrehajthat), de nem • dönthet. Ezért nem lehet soha igazából "Európa kormánya" Dönteni csak a nemzetek (kormányok) közötti Miniszterek Tanácsa tud, amelyikben minden ország jelen van. Ők viszont többnyire csak arról dönthetnek, amit a nemzetek feletti Bizottság kezdeményezett. A Tanács alapvetően nemzeti (tagállami) érdekeket tart szem előtt A Bizottságot mindenekelőtt a közösségi, a tényleges európai szempontok vezérlik. De úgy, hogy mindeközben egyik sem létezhet a másik nélkül. Pontosan azért, hogy a kettő közül egyik együttélési forma (a nemzetek közötti vagy a nemzetek feletti) se válhasson kizárólagossá. Ebbe a képletbe lépett be - az EU intézményi háromszög harmadik csúcsaként - az Európai Parlament. o Az EP kiemelkedő fontosságú feladatai: • A Bizottság kinevezésének jóváhagyása, tevékenységének ellenőrzése (a Parlament bizalmatlansági indítvánnyal élhet a

Bizottsággal szemben), • Az EU költségvetésének elfogadása és a végrehajtás ellenőrzése, • A monetáris politikával, Európai Központi Bankkal kapcsolatos döntések, • Új tagok felvétele, társulási megállapodások kötése, • Részt vesz a jogalkotási folyamatban, • Ratifikációs joga (megerősítési, jóváhagyási) van: a társulási megállapodások, bizonyos nemzetközi szerződések, a strukturális és kohéziós alapok, illetve a parlamenti választási szabályok módosításánál. Az Európai Parlament működése, illetve működtetése jelenleg három európai o város - Brüsszel, Strasbourg és Luxembourg - között oszlik meg. • Az EP a "nagy plenárisait" - évente legalább tizenkettőt - Strasbourgban, a másfél-két napos "mini plenárisokat" viszont Brüsszelben tartja. Továbbra is áll, hogy a szakbizottságok és a politikai frakciók többnyire Brüsszelben üléseznek (ami persze nem zárja

ki azt, hogy strasbourgi "nagy plenáris" héten ott is tarthatnak ilyen üléseket), míg a főtitkárság egy része változatlanul Luxembourgban dolgozik. o 1979 óta a tagállamok a képviselőket közvetlenül választják 5 évre, a mandátumok száma a tagállam népességétől függ. 2004 júliustól 732 eurohonatya dolga 450 millió EU-állampolgárt érintő ügyekben véleményt nyilvánítani, társ-törvényalkotóként eljárni. Magyarországnak 24 képviselői helye van a Parlamentben. o Az Európai Parlamentben a képviselők nem országonként, hanem pártonként ülnek frakciókban. Akadnak olyan vélemények, hogy az EP működésének és létének talán ez az egyik legnagyobb érdeme. • A frakcióhoz tartozásnak nincsenek kötött szabályai. Mindenki maga dönti el, hogy melyik EP-frakcióhoz akar tartozni, illetve az őt küldő nemzeti párt rendelkezik olyan preferenciával, amely alapján valamennyi innen érkező honatya igyekszik azonos

EPcsoport részévé válni. • Akik formálisan sehova nem akarnak tartozni, azok alkotják az Európai Parlamentben is ismert "függetlenek" csoportját. • A képviselők úgynevezett szabad mandátummal rendelkeznek: csakis büntetőjogi eljárás miatt függeszthető fel mandátumuk, és a politikai csoport megválasztásában sem kötelezhetőek. Korábbi pártjuk legfeljebb annyit tehet ellenük, hogy párton belüli pozíciójukon keresztül próbálhat nyomást gyakorolni rájuk. Fontos mozzanat az is, hogy szavazáskor nem köti őket a politikai frakcióban elhatározott álláspont. Az európai parlamenti munka szereplői: o • Az Európai Parlament belső munkamegosztását tekintve sok szempontból ugyanúgy működik minden, mint bármely nemzeti törvényhozásban. Egy-egy plenáris ülés között itt is szakbizottságokban zajlik a munka, amelyeken az álláspontokat itt is a parlamenti frakciók által képviselt vélemények alapján alakítják

ki. • Az Európai Parlament munkáját is házelnök irányítja, akit helyettesek - alelnökök segítenek. A parlament munkájának szervezésében, előkészítésében a nemzeti törvényhozáshoz hasonló vezető testületek döntenek. • Sajátos vonás ugyanakkor, hogy az EP tisztségviselőit (beleértve a szakbizottságok, valamint sok esetben a frakciók vezetőit is) a képviselőtestület ötéves mandátumának fele idejére választják csak, azaz egy-egy cikluson belül két és fél év után általános tisztújítás van. o Az Európai Parlament elnöke: • Mióta az EP tagjait Európa-szerte közvetlen voksoláson választják (1979), az EP mindenkori elnökét két és fél évre választják. Elnökjelölt az lehet, akit egy vagy több frakció, illetve legalább 32 képviselő erre ajánl, majd titkos szavazás nyomán megszerzi a leadott voksok abszolút többségét. Feladata az ülések elnöklése, az EP tevékenységének irányítása (így az

Elnökök Konferenciájának és az Irodának a vezetése), továbbá kifelé - például a nemzetközi kapcsolatokban -, valamint az Európai Tanács (EU-csúcs) ülésein az EP képviselete. o Az EP Bizottságai: • Az EP munkájának meghatározó hányada állandó szakbizottságokban zajlik, amelyeket számos további ideiglenes testület, valamint interparlamentális delegáció egészít ki. m) Európai Bíróság (Court of Justice): o Az Európai Bíróság - vagy teljes nevén az Európai Közösségek Bírósága - az Európai Unió legfelsőbb jogértelmező fóruma. Feladata a közösségi jog betartásának felügyelete, a többi közösségi szerv munkájának törvényességi ellenőrzése és a jogi viták elrendezése az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint a hatáskörrel rendelkező közösségi intézmények rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során. o Alapítás: 1957. március 25 o Székhelye: Luxembourg. o A Bíróság

felépítése, az Európai Közösségek Bíróságának három fóruma van: • a Bíróság, • az Elsőfokú Bíróság, • a Közszolgálati Törvényszék. o A Bíróság • A Bíróság huszonhét bíróból (tagállamonként egy) és nyolc főtanácsnokból áll. • A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki hat évre szóló, megújítható mandátummal. Minden három évben a Bíróság felét kicserélik, illetve újraválasztják. A bírákat olyan jogászok közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok. • A Bíróság bírái maguk közül választják meg a Bíróság elnökét három éves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját és szervezeti egységeit,

elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületekben, a tárgyalásokon, valamint a tanácskozásokon. • A Bíróság teljes ülésben, nagytanácsban (tizenhárom bíró) vagy három- és öttagú tanácsokban jár el. A félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére, valamint a különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben, a Bíróság nagytanácsban ülésezik. A Bíróság teljes ülésben kivételes alkalmakkor ülésezik, amelyeket korlátozó jelleggel állapít meg a Szerződés, valamint ha a Bíróság úgy találja, hogy egy ügy különös jelentőséggel bír. o Az Elsőfokú Bíróságot 1989-ben hozták létre, az eredeti fórum tehermentesítése céljából. • Jelenleg 27, tagállamonként legalább egy bíróból áll. A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat évre nevezik ki, megbízatásuk megújítható. Az Elsőfokú Bíróság bírái maguk közül választják meg az Elsőfokú Bíróság

és az öt bíróból álló tanácsok elnökét három éves, megújítható időtartamra. • Az Elsőfokú Bíróság öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy bizonyos esetekben egyesbíróként eljárva határoz. Különösen jelentős ügyekben nagytanácsban, vagy teljes ülésben is határozhat. • E bírói testület rendelkezik hatáskörrel első fokon a magánszemélyek és a tagállamok közvetlen keresetei alapján indult eljárásokban, kivéve azokat, amelyeket „bírói különtanácsok” hatáskörébe utaltak, illetve amelyek a Bíróság hatáskörében maradnak. Munkáját nem segíti állandó főtanácsnok, ugyanakkor a főtanácsnok feladatait néhány ügyben egy erre kijelölt bíró látja el. • Az Elsőfokú Bíróság létrehozásával kétszintű igazságszolgáltatási rendszer jött létre: az Elsőfokú Bíróság által első fokon elbírált ügyekben - kizárólag jogi kérdésekben - a Bírósághoz lehet fellebbezni. • Az

elmúlt öt évben az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott ügyek növekvő számára tekintettel a 2003. február 1-jén hatályba lépett Nizzai Szerződés egyes különleges területeken eljáró „bírói különtanácsokat” (egyfajta szakbíróságokat) hozott létre, hogy mentesítse az Elsőfokú Bíróságot az ügyek egy részétől. A Tanács 2004 november 2-án határozott az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról. n) Európai Számvevőszék (European Court of Auditors): o Fő feladata a közös költségvetés végrehajtásának ellenőrzése és felügyelete, az EUkönyvvitel átvilágítása, valamint bármely intézményről éves jelentés készítése. A Számvevőszék Maastricht (1992) óta intézményi rangú önálló felülvizsgálati és ellenőrző testület, amelynek feladata továbbá a véleményalkotás, ill. tanácsadás, az EU pénzügyeinek felülvizsgálata, a költségvetési szabályok ellenőrzése. o Ha a

Számvevőszék hiányt, szabálytalanságot és potenciális csalást észlel, azt az illetékes hatóságnak vagy szervnek tudomására hozza, amely azután ennek megfelelően jár el. Továbbá jelzi a rendszerek és eljárások elégtelenségeit, melyek adott problémák okozói lehettek. o A Számvevőszéknek joga van ahhoz, hogy egyes kérdésekben bármikor észrevételeket tegyen közzé külön jelentés formájában. Ezen kívül más intézmények saját kérdéseikben kikérhetik az Európai Számvevőszék véleményét. Kötelező kikérni az Európai Számvevőszék véleményét pénzügyi jellegű törvényi rendelkezések elfogadása előtt, különös tekintettel a pénzügyi szabályokra és saját pénzügyi források felhasználására. Az Európai Számvevőszék éves, vagy rendkívüli jelentésében közzé tett észrevételeire a Bizottság vagy más érintett intézmény ad választ, melyben ügyvezetésének helyességét igazolja. A

Számvevőszék végleges észrevételének kialakítása előtt, figyelembe veszi ezeket a válaszokat. o Az Európai Unió Számvevőszéke tagországonként egy, összesen 27 tagból áll. A tagokat 6 éves (megújítható) időszakra nevezi ki az Európai Unió Tanácsa, miután az Európai Parlament egyhangú döntést hozott. Olyan személyeket választanak ki, akik hazájukban is külső ellenőrző intézmény dolgozói, volt dolgozói, vagy akik erre a feladatra megfelelő képesítéssel rendelkeznek. Három elvárásnak kell megfelelniük: hozzáértés, minden kormánytól vagy szervezettől való függetlenség, teljes munkaidős tevékenység. Megbízatásuk ideje alatt az Európai Számvevőszék tagjai nem folytathatnak más, fizetett vagy ingyenes szakmai tevékenységet. o Az Európai Számvevőszék elnöke - akit kollégái választanak meg három éves időtartamra - ügyel a Számvevőszék szolgálatainak megfelelő működésére és tevékenységének

zavartalanságára. Képviseli a Számvevőszéket más európai intézmények és a nemzeti számvevőszékek felé. o Önrendelkező szerveződés lévén az Európai Számvevőszék saját belső szabályzatot fogad el. Az ellenőrzési feladatok ellátása érdekében könyvvizsgáló csoportok alakultak, amelyek tagjai felosztják egymás között a szakterületeket, és akiknek elsődleges feladata a Számvevőszék tanácskozásainak előkészítése. A testületi jelleg megőrzése megköveteli, hogy a Számvevőszék döntsön az ellenőrzésekből származó észrevételekre adandó válaszokról, és elfogadja az éves jelentéseket, a különleges jelentéseket vagy a véleményeket. A tagállamokban az ellenőrzés a nemzeti ellenőrző intézményekkel együtt valósul meg. o Székhelye: Luxemburg. o) Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Committee): o A Gazdasági és Szociális Bizottság tanácsadó jellegű testület, konzultatív szerv,

amelynek feladata a gazdasági és szociális érdekcsoportok bevonása a közösségi döntések előkészítésébe. o A Római Szerződés határozza meg azokat a témaköröket, amelyekben a Tanácsnak és a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. o A testület a munkaadók, a munkavállalók és egyéb érdekvédelmi szervek csoportjából áll, melyeket számos gazdasági és szociális érdekvédelmi szervezet delegál. o Az intézmény feladata, hogy tanácsokat adjon az Európai Bizottságnak, és a Tanácsnak gazdasági, szociális és foglalkoztatási ügyekben, de véleményt nyilváníthat a közösségi jogalkotás bármely kérdésében is. Mozgástere és lehetősége meglehetősen korlátozott, mert véleménye nem kötelező erejű. o Alapítása: Római Szerződés (1957) o Jelenleg 344 tagja van, akiket a tagállamok által jelölt személyek közül a Tanács minősített többséggel nevez ki megújítható négyéves hivatali

időre. A Nizzai Szerződés értelmében tagjainak száma nem haladhatja meg a 350 főt. o A Gazdasági és Szociális Bizottság kétévente tagjai közül elnököt, két alelnököt és ún. Bürót választ. A Bürónak - amelynek feladata a testület munkájának koordinálása 24 tagja van, mind a három csoportból 8-8 fő Az elnököt és a két alelnököt a három csoportból rotációs alapon választják. Az elnök felelős a testület mindennapi működéséért, folyamatos munkájáért, és az ő feladata a külső szervekkel való kapcsolattartás is. p) Régiók Bizottsága (Committee of the Regions): o A Régiók Bizottsága a Tanács és a Bizottság felé tanácsadó szervként működik. Feladata a véleményalkotás és az érdekképviselet. o Konzultálni kell vele a régiókat és a helyi önkormányzatokat érintő kérdésekben (pl. az oktatás, a kultúra, a közegészségügy, a transzeurópai hálózatok, a gazdasági és szociális kohézió területei).

Véleménye azonban nem kötelező erejű o Székhely: Brüsszel. o A Régiók Bizottságának jelenleg 344 tagja van. A tagokat, akik többnyire regionális és helyi szervek képviselőiből, polgármesterek, önkormányzati vezetők közül kerülnek ki, a nemzeti kormányok jelölik. A tagállamok által jelölt személyek közül tagjait végül a Tanács minősített többséggel nevezi ki megújítható négyéves hivatali időre. q) Európai Beruházási Bank (European Investment Bank): o Az EBB tulajdonosai az Európai Unió tagállamai = jegyzett tőkéjét a tagállamok adták össze gazdasági súlyúknak megfelelő arányban. o A pénzügyileg független intézmény feladata: • a tagországok kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésének elősegítése, • az Európai Beruházási Alap (European Investment Fund) kezelése, • az EU fejlesztési politikájához való hozzájárulás, • a tagállamok közlekedési és távközlési infrastrukturális

fejlesztése, • a környezet és élet minőségének védelme, • az EU energiapolitikai céljainak megvalósítása, • az ipari verseny fokozása, • a kis- és középvállalkozások támogatása, • az egészségügy és oktatás infrastruktúrájának fejlesztése, • valamint az EU-n kívüli országok gazdaságának támogatása. • Az EBB a foglalkoztatási helyzet javítására kedvezményes kamatú kölcsönöket folyósít, garanciát nyújt, és pénzügyi csomagokat állít össze. o Alapítás: Római Szerződés alapján 1958-ban. o Székhelye: Luxembourg. 5) Az EU költségvetése: a) Nem a nemzeti költségvetések összege, hanem önálló költségvetés. b) 1970-ig a tagállamok befizetései adták a Közösség pénzügyi alapját. Azóta az Unió saját költségvetése + tagállamok hozzájárulásai. c) Az EU költségvetése egy évre szól, azonban az Unió költségvetésének főbb kereteit úgynevezett költségvetési

periódusokban határozzák meg. A 2000-2006-ig tartó periódusról még 1998-ban, Berlinben határoztak (ismert nevén: Agenda 2000). A 2007-től szóló terv kialakítása éppen a bővítés miatt nehézkes. d) Általában hétéves költségvetési periódusokban működik, előre elkészítik éves lebontásban a költségvetési tervezetet, ami csak egy keret. e) 1985: „csak” 30 milliárd ECU volt a befolyó pénz ↔ 2003: közel 100 milliárd ECU (European Currency Unit) = európai egységvaluta: a tagországok közötti pénzügyi elszámolásban használták az Euró bevezetéséig, a gyakorlatban ez a pénz nem létezett. f) Az országok a be- és kifizetések alapján két csoportba sorolhatók:  Nettó befizetők = amelyek többet fizetnek be, mint amennyit kapnak,  Nettó kedvezményezettek: amelyek többet kapnak, mint amennyit befizetnek. f) Az EU legnagyobb nettó befizetője = Németország. g) Magyarország adatai 2004-ben: 183 millió eurót kaptunk ↔

befizetésünk 119 millió euró volt. 64 milliós többlettel zártunk = nettó kedvezményezettek vagyunk  2007-től a kifizetések elérhetik a 800 milliárd forintot, míg befizetésünk csupán 270 milliárd forint körül alakul. h) A nemzeti költségvetéstől több pontban különbözik: - A GNI-nek nem a 40 %-át teszi ki, hanem csak 1 %-a körül mozog. - A nemzeti költségvetéseket általában deficitesre tervezik, az uniós költségvetésnek azonban minden esetben egyensúlyban kell lennie, deficites nem lehet. - A nemzeti költségvetések legnagyobb kiadási tétele a szociális területek finanszírozása, az unió esetében a mezőgazdasági kiadások és a kohéziós támogatások jelentik a legnagyobb tételt. - A nemzeti költségvetések az adók befizetésére épülnek, az uniós költségvetésnek megvan a saját forrásrendszere. i) A költségvetési eljárás:  A közösségi költségvetés megalkotásában a Bizottság, a

Miniszterek Tanácsa, és a Parlament egyaránt részt vesz.  A Bizottság minden évben előzetes költségvetés-tervezetet (Preliminary Draft Budget – PDB) készít, amelyet megküld a Tanácsnak. Ezt azután a Tanács vagy elfogadja vagy, minősített többséggel módosítja, így kerül a tervezet a Parlament elé. Így mind a Tanács, mind a Parlament már igen korán megismeri az előzetes tervezetet, és megkezdődhet az érdekegyeztetés.  Az Európai Parlament a tervezetet első olvasatként megvitatja, s vagy jóváhagyja, vagy pedig módosításokat javasol a “kötelező” kiadásokra és módosításokat fogad el a “nemkötelező” kiadásokra. (A kötelező kiadások olyan költségek, amelyek közvetlenül az Európai Szerződésekből, vagy azok alapján elfogadott más okmányokból erednek. Ezek a költségvetés mintegy 53%-át teszik ki).  A Tanács ezután újra megvizsgálja a költségvetést, majd minősített többséggel elfogadhatja a

Parlament módosításait és ezáltal magát a költségvetést. Változtatásokat is eszközölhet, ez esetben a költségvetés második olvasatban visszakerül a Parlamenthez, amely azután kimondja a végső szót. Ezen a ponton az Európai Parlament újra bevezetheti módosításait, miután “egyeztetési eljárást” folytatott a Tanáccsal, és minősített többséggel megszavazta, és így végérvényesen elfogadta a költségvetést.  Természetesen mindezt még bonyolítják a szigorú határidők, a bonyolult szavazási mechanizmusok, de leggyakrabban a lobbi csoportok. Nem véletlen, hogy az EU, illetve elődje történelmében nem egyszer nem sikerült elfogadni a költségvetést. Ebben az esetben az előző évit veszik figyelembe, de annak érdekében, hogy minél előbb megszülessen az egyesség, csak a pénzek 1/12-ét lehet felhasználni. Hamar konszenzusra jutnak aztán.  Az Agenda 2000-ben az Európai Bizottság javaslatot tett a 15 tagállamnak az

Európai Unió 2000 utáni fejlesztését illetően. Témái: az EU költségvetése, a Strukturális Alapok (melyek Európa legszegényebb régióit támogatják) és a közös agrárpolitika (CAP) reformja, tekintettel az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országokra.  Az EU tagországok és az Európai Parlament hosszas vitái után az 1999. március 24-25-i berlini Európai Csúcson az állam- és kormányfők elfogadták az Agenda 2000 útmutatásait.  A berlini csúcson ülésező Európai Tanács úgy határozott, hogy egy ország hozzájárulásának felső határa a GNP (bruttó nemzeti termék) 1,27 százaléka lesz. Ezért az új kiadásokat a közösségi agrárpolitika, a koncentrált regionális politika, a gazdasági növekedés és a pénzügyi erőfeszítései révén keletkező haszonból kell finanszírozni.  Bizonyos országoknak – Hollandia, Németország, Ausztria, Svédország, amelyek úgy vélték, hogy nettó

befizetéseik túl magasak – a berlini csúcson csökkentették befizetéseit. j) Bevételek:  A tagországok hozzáadott érték-adója (kb. a bevételek 13-15 %-át jelenti) 2004-től kezdődően a tagállamoknak áfa-alapjuk 0,5 százalékát kell befizetniük (2001-ig ez egy százalék volt, míg 2002 és 2004 között 0,75 százalék), az áfa-alap ugyanakkor nem haladhatja meg a tagállam bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) ötven százalékát.  Tagországok befizetései – GNI-alapú forrás: 1988-ban vezették be a bevételek növelése érdekében. Ezt a forrást az összes tagállam nemzeti jövedelmének (GNI) összegére vonatkoztatott egységes kulcs alkalmazásával számolják ki. Az egységes kulcs meghatározása mindig az éves költségvetési eljárás alatt történik, a szükségleteknek megfelelően. 2005-ben 0,76 % volt 2004-ben a bevételek 74,5 %-át ez adta már Ez az egyetlen forrás, amelyre az év közbeni költségvetési kiadások

módosítása hatással van.  A közös külső határon az ipari és mezőgazdasági termékekre kivetett vámok.  A bevitt agrártermékekre és a cukortermelőkre kivetett adók és illetékek. Az EU piacára bevitt mezőgazdasági termékek árára illetéket vetnek ki, amely az EU-n belüli ár (a világpiacinál jóval magasabbak) és az importár különbözetével egyenlő. Ezen ún „árlefölözési” rendszer eredményeként az EU-n kívüli országok mezőgazdasági termékeiket nem adhatják el az Unió piacán a közös árnál alacsonyabb szinten.  A tagállamok által visszatartott beszedési költségek: a tradicionális forrásokat (vámok, agrárvámok, cukorilletékek) a tagállamok szedik be, ezért a beszedett összeg egy bizonyos %-át megtartják, a beszedés költségeinek finanszírozására, amely 2001. január 1-től 25 %. Ezt a tételt a költségvetésben a bevételi oldalon tüntetik fel negatív bevételként.  A saját forrásoknak tehát

három kategóriája van:  Tradicionálisa saját források: agrárvámok és cukorilleték, vámok. (2004-ben 11,4 % volt a hozzájárulása ↔ 1996-ban 19,1 %).  Áfa-alapú forrás. (2004-ben 14,1 % ↔ 51,3 %)  GNI-alapú forrás. (2004-ben 74,5 % ↔ 29,6 %) k) Kiadások:  Közös agrárpolitika - kiadások legnagyobb része a közös agrárpolitika finanszírozására megy el.  Strukturális és kohéziós politika - a térségbeli különbségek mérséklésére, a fejlettségi szintek kiegyenlítésére szolgáló támogatások.  Belső politikák - minden közös és közösségi politika, valamint tevékenység finanszírozása.  Külső politikák - a kívülálló országoknak szánt támogatások, segélyek.  Adminisztratív költségek.  Tartalék.  Előcsatlakozási segély. l) A Bizottság által javasolt költségvetés az EU történelmében először 2008-ban több forrást szánna a növekedésre és a foglalkoztatásra, mint a

közös agrárpolitikára!!! A Bizottság a 2007-es büdzséhez képest a költségvetés 2 százalékos növekedésével számol. A kifizetések 129,1 milliárd eurót tehetnek ki, amely 5,3 százalékos növekedést jelentene az előző évhez képest. Fenntartható növekedés és foglalkoztatás A természeti erőforrások megőrzése és kezelése Vidékfejlesztés, halászat és környezetvédelem Polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése Az Európai Unió mint globális partner 44% 31,6% 11 % 1% 5,7% Egyéb kiadások, beleértve az igazgatást 5,8% A közös költségvetés kiadásainak alakulása (1991-2005) Kiadási tételek 1991 1995 2003 2005 63,4 46,8 42,9 41,3 Regionális politika 13,2 13,6 29,7 29,1 Külpolitika 3,9 6,1 4,5 4,5 Belügyek 11,5 12,3 5,9 6,4 Adminisztratív 4,6 5,0 4,7 4,9 3,4 16,2 - - Tartalékok - - 0,4 n.a Előcsatlakozási segély - - 11,9 7,2 100% (55,6 100 % (76,5 100% (102,03

100 % (111,3 milliárd ECU) milliárd ECU) milliárd euró) milliárd euró) Mezőgazdaság és halászat költségek Egyebek Összesen m) Kohéziós Alap: Kohézió: több ország vagy régió gazdasági fejlettségi, jövedelmi és életszínvonalbeli (szociális) eltérési szintje – ha a fejlettségi szintek közötti különbségek kicsik = erős a kohézió ↔ ha a különbségek jelentősek = gyenge kohézió. Konvergencia: a kohézió erősödésének folyamata, vagyis konvergenciáról akkor beszélünk, ha több régió, illetve ország gazdasági fejlettségi szintje közeledik, azaz a fejlettségbeli különbségeik csökkennek. A divergencia a különbségek növekedését jelenti Cohesion Fund - a Maastrichti Szerződés által létrehozott támogatási alap. Célja a környezetvédelmi és a transzeurópai hálózatok kiépítését segítő beruházások támogatása. Csak azok a tagországok részesülhetnek a támogatásában, melyeknek vásárlóerő

paritáson számított GNP-je nem éri el az EU átlag 90%-át.  1994-ben jött létre, hogy segítse a kevésbé kedvező helyzetben levő tagállamokat az EMU-ra (Gazdasági és Pénzügyi Unió) történő átmenet nehézségeinek a leküzdésében, és lehetővé tegye számukra a szállítási és a környezetvédelmi infrastruktúrájuknak a fejlesztését. • 1993-1999 között négy ország (Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország) részesült eltérő arányban. • A 2004. évben csatlakozott 10 ország mindegyike jogosulttá vált a Kohéziós Alapokból származó forrásokra. 2007-től Görögország, Portugália, Spanyolország, valamint a 2004-ben, és 2007-ben csatlakozott új tagállamok jogosultak a Kohéziós Alap támogatására. • A pénzt két fő területen használják fel: környezetvédelem és infrastruktúra-fejlesztés szinte azonos arányban. • Transzeurópai hálózatok fejlesztése, közlekedés, telekommunikáció

és energiaellátás területén. A megfelelő infrastruktúra hiányában meghiúsulhat az adott országok gazdaságának fizikai integrálódása az egységes európai piacba. o Célja: összekapcsolja a meglévő nemzeti, regionális hálózatokat, kiépítse a hiányzó vonalakat, szakaszokat, megszűntesse a nemzeti hálózatok közötti szűk keresztmetszeteket, és felszámolja a periférikus régiók elszigeteltségét. o Gyakorlati cél: a távolsági közlekedés és szállítás súlypontját a közutakról egyre inkább a vasutak felé terelje. A helyi közlekedés súlypontját pedig a magánautókról a tömegközlekedési eszközök felé. • Környezetvédelmi alapelvek: fenntartható fejlődés, a környezetvédelem tervszerű alakítása, maximális védelem és elővigyázatosság.  Az előcsatlakozási stratégia keretében, az Európai Tanács a környezetvédelem és a közlekedés területére kiterjedő infrastrukturális beruházások pénzügyi

támogatására létrehozta az ISPA-t (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession). A program 2000 április 1-én indult. • A támogatás mértéke és intenzitása azonban messze elmaradt a Kohéziós Alap által a régi kohéziós országok számára biztosított korábbi lehetőségektől, az ISPAt a Kohéziós Alap görbe tükrének is nevezhetjük. n) Strukturális Alapok:  Célja: a szegény és gazdag régiók fejlettségbeli különbségeinek csökkentése, valamint a tagországok egymáshoz való felzárkóztatása.  Összetevői: • Európai Regionális Fejlesztési Alap: 1975-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a régiók közötti fejlettségbeli különbségeket mérsékelje. Megakadályozva ezzel a fejletlenebb régiókból (pl. Dél-Olaszország, Görögország, Portugália, Írország) a nagyobb arányú népesség elvándorlást. - A felhasználható összeg az 1994-1999-es időszakban a Strukturális Alapok 45 %-át tette ki, amiből 900

ezer új munkahelyet teremtettek. - Infrastrukturális és munkahelyteremtő beruházások, kisvállalkozások támogatásra szolgál elsősorban. • Európai Szociális Alap: 1958-ban hívták életre. Működésének alapját 12 pontban foglalták össze. - Mindenkinek joga van eszerint megfelelő bérhez, szociális ellátásra, szakmai képzésre, egészségvédelemre, stb. - A 90-es évtizedben a Strukturális Alapok közel 30 %-át fordították e célra, amely végső soron kiegészítette az egyes országok szociálpolitikai intézkedéseit. - A munkanélküli, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkaerőpiacra való beilletve visszailleszkedését, át –és továbbképző tréningek finanszírozását szolgálja. • Európai Mezőgazdasági Tanácsadó és Garancia Alap: 1964-es felállítása óta a mezőgazdaság alkalmazkodását és a vidékfejlesztést támogatja. - Különösen a nehéz körülmények között -hegyvidéken vagy

hátrányos helyzetbenlevő területeken segíti a mezőgazdasággal fogalakozó települések fennmaradását, pl. infrastruktúra fejlesztés, falusi turizmus ösztönzése révén. • 1994-1999 között a Strukturális Alapok 18 %-a jutott a célra. Pénzügyi Eszköz a Halászat Fejlesztésére, 1993-ban felállított alap, amely a halászatnak nyújt segítséget. - Legfőbb célja a rendelkezésre álló halállomány és a halfogás összhangba hozatala. - Az ágazat szerkezetváltásának finanszírozása, a halászflottát sújtó túl nagy kapacitás leépítése miatt mutatkozó kedvezőtlen hatások csökkentése. - Ez az alap az összes forrásból 2,9 %-kal részesedett. 6) Regionális különbségek és regionális politika az EU-ban a) Az EU-ban egyik kiemelt feladat a térségek közötti társadalmi-gazdasági különbségek mérséklése, az elmaradott régiók felzárkóztatása, s így a belső kohézió erősítése. Ennek teljesítéséért a

regionális politika a felelős. b) Európai szolidaritás = az elmaradott európai térségek támogatása, az ott élők életfeltételeinek javítása. Oka: a stabilitásra törekvés, mivel a jelentős társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek kedvezőtlen folyamatokat indíthatnak el (pl. tömeges elvándorlás a szegényebb régiókból). c) Egység erősítése = ezáltal a nemzetközi versenyképesség fokozása, mivel a világpiaci versenyben csak akkor tudnak helyt állni, ha egységesek és nem gyengítik belső társadalmigazdasági-politikai ellentétek. d) Regionális politika = területfejlesztés fő feladatai: • A térségek közötti –elsősorban fejlettségi- egyenlőtlenségek mérséklése, • A hátrányos helyzetű, lassan fejlődő vagy válságba jutott térségek felzárkóztatása. e) Régiók: • A regionális politika igényli az országos alatti, de a települési szint feletti területi szintet, mert fő tartalmában gazdaságfejlesztést

jelent, ami túllép a települési kereteken. • Régió = olyan középszintű közigazgatási egység, aminek a területe, lakosságszáma nagyobb a nálunk ismert megyénél, közvetlenül az ország térkategóriája alatt helyezkedik el. • Az EU területi beosztásának jegyzéke, az ún. NUTS (Nomenclatures des Unites Territoriales Statistiques) az EU statisztikai hivatalának (EUROSTAT) keretein belül született, abból a célból, hogy az integrációnak legyen egy egységes –országos szint alattiterületi felosztása. - A NUTS struktúra 5 egymásra épülő területi egységből áll: az első három regionális szint, a 4. kistérségi szint, az 5 települési szint - A NUTS-2 szint a legfontosabb, az EU beavatkozásainak ez a bázisszintje. f) A fejlettség mérése nem egyszerű dolog. Jelenleg a fejlettség klasszikus, világszerte elfogadott mérőszámai a GDP és a GNP, azaz a társadalom és a gazdaság által előállított érték, illetve annak egy

főre jutó értékei. • Az EU-ban a fejlettség mérőszámaként az egy főre jutó GDP-t használják, melyet mind euróban, mind vásárlóerő-paritáson (PPS) számon tartanak országos és regionális szinten. • Ha a 15 egykori tagállam mutatóit nézzük csak, akkor a három dél-európai ország egy főre eső értékei maradnak el az EU átlaghoz képest (EU-átlag = 100). Luxemburg: 214 % ↔ Portugália: 75 %, Görögország: 81 %, Spanyolország: 97 %. (A valaha utolsó helyen tanyázó Írország az élbolyba került – 132 %). Az utolsó körben felvett keletközép-európai országokkal sokkal rosszabb lett a helyzet = igen nagy regionális különbségek mutatkoznak, pl. Lettország: 41 %, Észtország: 48 %, Szlovákia: 52 %, Magyarország: 60 %. • Az EU GDP-jének 80 %-a 5 tagállamból származik = Német-, Francia-, Olasz-, Spanyolország és Egyesült Királyság. • Az EU legfejlettebb területei egy olyan tengely mentén helyezkednek el, amely

Londontól ÉNy-ra indul, s Németországon át Észak-Olaszországig terjed. Ennek az ipari tengelynek a formája banánra hasonlít „kék banánnak” is szokták nevezni. - Magába foglalja az ipari forradalom bölcsőjét, Közép-Angliát, a holland, a belga és az észak-francia ipar összefüggő térségét, - majd a Rajna mentén terjed tovább, beleértve a Rajna-Ruhr-vidéket is. Délen a Milánó-Torino-Genova ipari háromszöggel végződik. - A közeljövő további jelentős gazdasági térségei: o A Mediterrán térség legfontosabb városai, o A kelet-közép-európai országok fejlettebb országrészei: Hamburgtól-Berlinig + Lipcsét, Bécset, Budapestet és Prágát fogja majd át. • Másik térszerkezeti jegy: kiemelkednek környezetükből a fővárosok, nagyvárosok, nagyvárosi térségek. • Az egyes országok régiói között is óriási különbségek vannak (pl. Németország, Olaszország), ezeknél az országoknál komoly problémát

okoz, hogy az államhatárok keretein belül számottevő fejlettségi különbségekkel kell szembenézni. g) A regionális politika fő célkitűzései (objectives): (2000-2006-os időszakra) • 1. célkitűzés (Objective 1): a legelmaradottabb régiók támogatása és fejlesztése = azok a NUTS 2 szintű régiók, ahol a 2000. évet megelőzően az egy főre eső GDP az uniós átlag 75 %-át sem érte el. - + A korábbi 6. célkitűzésben szereplő, ritkán lakott észak-európai, valamint a tengerentúli régiók kerültek ebbe a kategóriába. - Az unió lakosságának 22 %-a él ezekben a térségekben. - A célkitűzés finanszírozásában mind a négy korábban említett Strukturális Alap részt vesz és a teljes keret közel 2/3-át fordítják erre. • 2. célkitűzés (Objective 2): a strukturális nehézségekkel küzdő, gazdasági, társadalmi átalakulás sújtotta térségek támogatása. - Többféle területe is tartozhat ide: válságba jutott

ipari, halászati térség, elmaradott rurális területek, problémákkal küzdő városi térségek. Mindegyik térségtípus esetén konkrét kritériumokhoz kötötték, hogy ki tartozhat az egyes kategóriákba, pl. rurális térségeknél: vagy a népsűrűség legyen kisebb 100 fő/km2-nél, vagy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya legyen kétszer nagyobb, mint a közösségi átlag. • Az összes támogatás közel 10,5 %-át emészti fel. 3. célkitűzés (Objective 3): az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszereinek és politikáinak modernizációjának támogatása. - Ebben az esetben nem területi alapon osztják el a pénzeket, hanem különböző programokat támogatnak. - Az erre a célra elkülönített forrásból minden tagállam kap egy bizonyos összeget a népesség nagyságától függően. - Az 1. célkitűzés alá eső terület nem részesülhet támogatásban a 3 célkitűzés szerint. h) Magyarország és a régiók: • Az

Európai Unió regionális támogatásait nagy régiók kapják. A támogatások fogadásához több megye (főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egységet kellett kialakítani, amelyek hosszabb távon stabil egységként a rá szervezett információrendszer zavartalan működését is biztosítják. • Ezt a követelményt a tervezési-statisztikai régió elégíti ki. Magyarországon az alábbi tervezési-statisztikai régiók jöttek létre:  Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye  Közép-Dunántúl: Fejér-megye, Komárom-Esztergom megye, Veszprém megye  Dél-Dunántúl: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye  Közép-Magyarország: Budapest és Pest megye  Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye  Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye,

Szabolcs-SzatmárBereg megye  • Dél-Alföld: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye Ez a hét területi-statisztikai régió az Európai Unió ötfokozatú területbeosztásának második szintje (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques - NUTS 2). • A régiók mind megfelelnek az uniós előírásoknak, méretükben nagyjából egyezőek (egyedül a közép-magyarországi régió tekinthető lakosságszáma alapján a többinél lényegesen nagyobbnak). • A legelmaradottabbnak az észak-magyarországi régió számít, itt az egy főre jutó GDP 2002-ben az Unió átlagának csupán 37,3 százalékát érte el. Az észak-alföldi régió az uniós átlag 37,7 százalékát, a Dél-Dunántúl 42,8 százalékát, a Dél-Alföld 40,4 százalékát tette ki. A közép-magyarországi régióban az egy főre eső GDP a 2002-es adatok szerint a közösségi átlag 96 százalékát érte el. Az egy főre eső GDP a közösségi átlag százalékában,

az egyes régiókban (EU-25 = 100%) KözépMagyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 71,6 44,9 51 40,5 75,4 48,5 53,2 39,3 76,4 50,7 57,1 39,9 79,4 49,3 60,4 40,9 83,4 52 60,8 39,7 89,4 53,1 59,5 41,5 96 51,8 60,8 42,8 34 34,9 39,4 35,1 35 39,4 34,9 33,7 39,2 34,3 33,8 38 36,6 37,3 39,9 37,3 37,7 40,4 72,6 45,4 51,9 39,6 36,1 34,2 35,3 34,8 41,2 40,2 Forrás: Eurostat 7) Az EU keleti bővítése a) 2003. április 16 = az Unió történelmének legnagyobb mértékű bővítését hajtja végre, amikor 10 új tagállam csatlakozási dokumentumait írják alá Athénban. b) Európai politikusok szerint nem „keleti bővítésről”, hanem „Európa újraegyesítéséről” kell beszélnünk. 1989-90-ben megkezdődött ezen egykori szocialista országok rendszerváltása, amelynek keretében az egykori szocialista típusú gazdasági-társadalmi

rendszerről a piacgazdaságra térnek át. c) A bővítés legfontosabb eseményei: • Magyarország és az EGK közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló megállapodást 1988. szeptember 26-án írták alá Brüsszelben • 1989: PHARE program kezdete. Magyarország és Lengyelország részére évi 100 millió ECU vissza nem térítendő segélyt ajánlott fel az EK (Poland and Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy). Végül az egész régióra irányuló segélyezési programmá vált. • Társulási Megállapodások aláírása és életbe lépése. Először 1991 decemberében az ún. Visegrádi országokkal (Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, Magyarország) írtak alá ilyen megállapodást. Ezen Európai Megállapodások elsősorban az ipari termékek szabadkereskedelmének megteremtésére vonatkozott, a mezőgazdasági cikkek terén a felek csupán bizonyos kölcsönös kedvezmények nyújtását vállalták. •

1993. június 21-22: koppenhágai ülés: kijelölték azt a kritériumrendszert, amely feltételeinek teljesítése után a tagjelöltek csatlakozhatnak = koppenhágai kritériumok. o Stabil intézményrendszer, o Jogállamiság, o Emberi jogok biztosítása, o Kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme, o Működő piacgazdaság megléte, o Alkalmas legyen a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésre, o „Nem fékezheti le az európai integráció lendületét”. • 1994. január 1= a Magyar Köztársaság hivatalosan átnyújtotta kérelmét az EU-hoz való csatlakozásról. • 1996. április 26: a csatlakozni kívánó országok egy 150 oldalas, mintegy 2000 kérdést tartalmazó kérdőívet kaptak, a válaszokat 1996. július 26-ig kellett a Bizottsághoz visszaküldeni. 23 fejezetben kértek „helyzetfelmérést” az egyes országok gazdasági, társadalmi helyzetéről, jogszabályairól, intézményeiről. • 1997. július 16: a Bizottság

véleményének átnyújtása a csatlakozásra váró országoknak Agenda 2000 (Napirend 2000): felvázolta az EU közeljövőre vonatkozó stratégiáját, másrészt ez tartalmazta a 10 közép-kelet-európai országról készített országvéleményeket. Hazánk számára ez az „érettségi vizsga” igen jó eredménnyel végződött. • 1997. december 12-13: a luxemburgi Európa Tanács ülése hozott döntést arról, hogy megkezdődik a bővítési folyamat. • 1998. március 31: kétoldalú (bilaterális) kormányközi konferenciák keretében az EU megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a legfelkészültebb 5+1 országgal = Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Észtország és Ciprus = ún. „luxemburgi hatok”. • 1999. december 10-11: Helsinki – további 6 országgal is megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások = „helsinki hatok” = Bulgária, Románia, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Málta. • 2000. december:

nizzai csúcsértekezlet: az Európai Tanács elfogadja a Nizzai Szerződést: o megszabta az Európai Parlament képviselői helyeinek felső korlátját, o módosította a tanácsbeli szavazati arányokat, o módosította a Bizottság összetételét és megválasztásának módját, o 35 területre terjesztette ki a minősített többségi szavazással hozható döntések körét, o a keleti bővítés menetrendjére útitervet, ún. „road map”-et fogadtak el • 2001. december 14-15:Laeken: itt ismertették, hogy a tárgyalások lezárt fejezeteit illetően a luxemburgi és a helsinki csoport között lényegében megszűnt a különbség. Ez kizárólag Románia és Bulgária esetében nem áll fenn. Megnevezték a „laekeni tízeket” • 2002. október: a brüsszeli csúcson megerősítették, hogy az év végére 10 ország zárhatja le a csatlakozási tárgyalásokat. • 2003. április 16: Athén – csatlakozási szerződések aláírása • 2004. május 1: Az

EU tagjainak száma 25-re bővült d) A csatlakozási tárgyalások: • 1998-ban a közép- és kelet európai tagjelölt országok közül öt ország (a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) esetében az Európai Bizottság úgy találta, hogy teljesítik a koppenhágai kritériumokat. Így 1998 márciusában ezekkel az országokkal, továbbá a szintén tagjelölt Ciprussal megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások. • A Bizottság ezt követően minden évben országjelentést vagy ún. éves jelentést (regular report) tett közzé valamennyi tagjelöltről. Ebben ismertette, hogy az adott ország az év során milyen lépéseket tett, mekkora fejlődést tanúsított a kritériumoknak való megfelelésben, illetve „normaszegésekre.” figyelmeztetett az esetleges problémás területekre, • A csatlakozási tárgyalások alapvetően két jól elkülöníthető szakaszból álltak: - a közösségi joganyag

átvilágításából (acquis screening) és - az érdemi tárgyalásokból. • Az első, technikai jellegű szakaszban a Tanács felhatalmazása alapján az Európai Bizottság (EB) vetette össze a 31 fejezetre tagolt közösségi joganyagot (lásd: táblázat) a tagjelölt országok vonatkozó jogszabályaival. Ez a szakasz maga is két részre bontható: - először az EB egy multilaterális értekezlet keretében ismertette valamennyi tárgyaló féllel a napirenden lévő fejezet tartalmát, majd - a második részben - immár bilaterális alapon - az EB és egy tagjelölt ország azonosította, hol találhatók egybeesések és hol eltérések a nemzeti és a közösségi joganyag között. Az összevetés háromféle eredménnyel végződhetett: 1) Ha a két joganyag teljes mértékben egybevágott, az adott fejezetet vagy fejezetrészt félre tették. 2) Félre tették a fejezetet akkor is, ha a két joganyag között voltak ugyan különbségek, de a tagjelölt ország

vállalta, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjáig ezeket felszámolja, és a nemzeti szabályozásokat összhangba hozza a közösségi szabályokkal; 3) További egyeztetésre akkor volt szükség, ha a két joganyag között olyan lényeges eltéréseket találtak, amelyek felszámolását a tagjelölt ország nem tudta vagy nem akarta a csatlakozás időpontjáig vállalni. Ebben az esetben a vitatott kérdéseket a tárgyalások „érdemi" szakaszában kellet tisztázni. • Egy adott fejezet esetében akkor kezdődhetett meg a tárgyalások érdemi szakasza, ha az átvilágítási procedúra lezárult. • Ezt követően juttatta el a tagjelölt ország a tárgyalási álláspontját (position paper) a Bizottsághoz, amelyben részletezte, hogy milyen feltételek mellett és mennyi időn belül kívánja vagy tudja a közösségi joganyagot átvenni vagy végrehajtani. Az EB ez alapján dolgozta ki az EU közös álláspontját („common position”), amelyet a

tagállamok konszenzussal fogadtak el. A két dokumentum képezte a tárgyalások kiindulópontját A csatlakozási tárgyalások fejezetei 1. Áruk szabad áramlása 12. Statisztika 23. Fogyasztóvédelem 2. Személyek szabad áramlása 13. Szociálpolitika és foglalkoztatás 24. Bel- és igazságügyi együttműködés 3. Szolgáltatások szabad áramlása. 14. Energia 25. Vámunió 4. Tőke szabad áramlása 15. Iparpolitika 26. Külgazdasági kapcsolatok • 5. Vállalati jog 16. Kis- és középvállalkozások 27. Közös kül- és biztonságpolitika 6. Versenypolitika 17. Tudomány és kutatás 28. Pénzügyi ellenőrzés 7. Mezőgazdaság 18. Oktatás és képzés 29. Pénzügyi és költségvetési előirányzatok 8. Halászat 19. Távközlés, információs technika 30. Intézményi kérdések 9. Közlekedéspolitika 20. Kultúra és audiovizuális politika 31. Egyéb 10. Adózás 21. Regionális politika 11. Gazdasági és Monetáris Unió

22. Környezetvédelem Az EU-t ebben a szakaszban már nem a Bizottság, hanem a tagállamok képviselték, tehát a tagjelölt ország kormánya a Tizenötök kormányaival tárgyalt kormányközi konferencia keretében. Ezen a fórumon dőlt el, hogy a leendő új tag milyen feltételek mellett csatlakozhat az EU-hoz: milyen tartalmú és időtartamú „átmeneti mentességeket” (átmeneti derogáció) sikerül szereznie a közösségi joganyag végrehajtása alól, milyen befizetési kötelezettségeknek kell majd eleget tennie, illetve milyen juttatásokra számíthat a mezőgazdasági és a strukturális alapokból. e) Előcsatlakozási támogatások, alapok: • Az EU 1990 óta nyújt vissza nem térítendő segélyeket a kelet-közép-európai országoknak. A támogatás célja kezdetben a piacgazdasági átmenet és a politikai demokrácia kiépítésének elősegítése, később az EU-tagságra való felkészülés, az integrációs folyamat társfinanszírozása volt.

• PHARE: o A Phare-programot még 1989-ben hozták létre a fejlett világ államai (tehát eredetileg nem uniós programról van szó) Lengyelország és Magyarország gazdasági rekonstrukciójának támogatására (innen a neve). A programot később kiterjesztették Közép- és Kelet-Európa valamennyi rendszerváltó országára. Az Agenda 2000-rel aztán a Phare szerepe megváltozott. 2000-től kezdődően, mint előcsatlakozási alap a közösségi joganyag átvételével összefüggő intézményfejlesztéseket támogatja a tagjelölt országokban. o A Phare éves költségvetése 1,5 milliárd euró. o A Phare-on keresztül valósul meg az ún. twinning program is, amelynek keretében az EU szakértőket ajánl fel a tagjelölteknek rövid távú tanácsadó tevékenység ellátására. A program lényege, hogy a tagjelölt országok szakértői közvetlenül dolgoznak együtt uniós kollégájukkal egy közös projekt megvalósítása során. Innen a program

elnevezése: twinning, amelyet talán „ikresítésként" lehetne magyarra fordítani. A twinning projektek célja általában a közösségi joganyag valamely elemének a gyakorlatba való átültetése. • ISPA - Instrument for Structural Policies for Pre-Accession o Az ISPA a környezetvédelmi és a közlekedésfejlesztési beruházásokat támogatja. Célja az EU környezetvédelmi irányelveinek végrehajtásához szükséges infrastrukturális fejlesztések finanszírozása, illetve a transz-európai közlekedési hálózatok kiépítésének elősegítése. A nyertes projektek a tagjelölt ország társfinanszírozásával valósulnak meg. o Az ISPA-program közvetetten olyan pénzügyi mechanizmusok kiépülését is ösztönözi, amelyek megfelelnek a szigorú uniós előírásoknak, és amelyek megléte szükséges ahhoz, hogy az adott ország a csatlakozást követően sikeresen pályázhasson a Kohéziós Alap támogatásaira. o Az ISPA éves

költségvetése 1 milliárd euró. • SAPARD - Special Accession Programme for Agriculture & Rural Development o A SAPARD-program támogatásával mezőgazdasági és vidékfejlesztési programok valósulhatnak meg az adott tagjelölt országok társfinanszírozása mellett. Ez a program az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlegébe (a Strukturális Alapok egyike) való későbbi betagozódást készíti elő. o Az EU az alapból való részesedést az uniós normáknak megfelelő decentralizált végrehajtási struktúrák, ún. SAPARD-ügynökségek létrehozásához kötötte Az uniós források megnyílását követően ezek az ügynökségek felelősek az adminisztrációért és az Európai Bizottság által jóváhagyott és kiutalt pénzek kifizetéséért. o A SAPARD éves költségvetése fél milliárd euró. Az előcsatlakozási alapok, 2000-2006 (milliárd euró) Forrás 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Összesen

Phare 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 10,5 ISPA 1 1 1 1 1 1 1 7 SAPARD 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 3,5 Összesen 3 3 3 3 3 3 3 21 8) Közös agrárpolitika (KAP) – Common Agricultural Policy (CAP) a) Az EU kiadásainak kb. 42%-át, évente 42,5 milliárd eurót tesz ki b) A finanszírozást szolgáló eszköz: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) – European Agricultural Guidance and Guarentee Found (EAGGF). A forrásokat úgy biztosítják, hogy a tagállamok országonként meghatározott kulcs szerint befizetik hozzájárulásaikat. c) Az EU a világ vezető mezőgazdasági termelője, a mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelméből az EU 13-14 %-kal részesedik. d) A mezőgazdaság az EU GDP-jéhez már csak 1,5 %-kal járul hozzá, az aktív keresők alig 5 %-a dolgozik a mezőgazdaságban. e) A KAP kialakulása és alapvető célkitűzései • Az ötvenes években Nyugat-Európában a mezőgazdasági

termelés - ellentétben a gazdaság más ágazataival - nem indult fejlődésnek. A paraszti gazdaságok nem voltak képesek a hazai fogyasztást fedező mértékben élelmiszereket előállítani. A paraszti jövedelmek messze elmaradtak az ipari átlagtól, fennállt a gazdaságok tömeges tönkremenetelének veszélye. A Közösséget alapító országok mindegyike támogatta agrárgazdaságát, azonban különböző módszerekkel és nem megfelelő hatékonysággal. • A stratégiailag elfogadhatatlan élelmiszerimport-függőség megszüntetése, • az egységes piac kiterjesztése, • a parasztgazdaságok helyzetének javítása érdekében az Európai Gazdasági Közösség alapítói speciális intézkedések meghozatalát határozták el. • A Római Szerződés a Közös Agrárpolitika alapelveit a 39. cikkelyében rögzíti, a következők szerint: 1. A mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel, a munkaerő optimális

hasznosításával; 2. a mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelemszint biztosítása; 3. a mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása; 4. az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása; 5. annak biztosítása, hogy a fogyasztók reális áron jussanak az élelmiszerekhez A KAP létrehozásáról folytatott tárgyalásokon fogalmazták meg a közös agrárpolitika három alapelvét:  A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piacának elve: az egységes piacon a tagországokban előállított termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Az egyenlő piaci esély érdekében a termelést és a piacot szabályozó, a keresletet-kínálatot befolyásoló eszközöket, a támogatásokat, a termékek minőségi, állat-egészségügyi stb. előírásait egységesíteni kellett.  A közösségi preferencia elve: e szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon a Közösségen belül termelt termékek előnyt

élvezzenek a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett erős importvédelmet alkalmaznak.  A pénzügyi szolidaritás elve: e szerint a tagországok, a KAP működtetési költségeit mezőgazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül, egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. A termelők részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. f) A KAP fejlődése • A KAP megvalósítása érdekében a hatvanas évek elején a fő mezőgazdasági termékekre egységes piaci szabályozást, „közös piaci szervezeteket” (piaci rendtartásokat) alakítottak ki. Ezek keretében közösségi eszközökkel befolyásolták a termelést, illetve az értékesítést • A termékekre „intézményes” árakat határoztak meg, amelyek alapja a belső piacon

fellelhető legmagasabb ár volt. Az intézményes árak képezték a piaci zavarok esetében alkalmazott közösségi intervenciós felvásárlások, illetve az importvédelmi intézkedések alapját. • Az intézményes árak meghirdetése, az importot gyakorlatilag kizáró vámok és lefölözések alkalmazása tartósan biztosította azt, hogy a belső piaci árak jóval meghaladják a világpiaci szintet! A magasabb belső árak miatt a termékeket csak akkor lehetett harmadik piacon értékesíteni, ha ahhoz exporttámogatást nyújtottak!!! • A világpiaci szintet meghaladó árak növelték a termelői jövedelmeket, lehetőséget biztosítottak a termelés bővítésére, az európai farmstruktúra fenntartására. Az intézkedések árát azonban a tagországok fogyasztói fizették meg a magas élelmiszer árakban. • A hetvenes évek elejéig a Közösség teljesen önellátóvá vált agrártermékekből, exportőrként súlya a világkereskedelemben egyre

jelentősebbé vált. Jelentősen nőtt a termelés műszaki színvonala, hatékonysága is. A hetvenes évektől szükségessé vált az állatés növény-egészségügyi, az állatvédelmi, élelmiszer-minőségi, higiéniai előírások egységesítése annak érdekében, hogy a termelés kielégítse a fogyasztói igényeket. A közös piaci rendtartások keretében nem lehetett megfelelően kezelni a kedvezőtlenebb adottságú területek és termelők problémáit, az intézkedések nem ösztönöztek a termelési, üzemi szerkezet átalakítására. Az EGK döntéshozói ezért megfogalmazták a mezőgazdaság strukturális fejlesztési irányelveit, azok végrehajtásának segítésére közösségi támogatásokat biztosítottak. • A nyolcvanas évek elején jelentkeztek a KAP első problémái. A termelés bővítésére ösztönző szabályozás termékfeleslegek megjelenéséhez vezetett. Egyre több közösségi forrást igényelt az intervenció (beavatkozás),

az export támogatása. A KAP finanszírozása az EGK költségvetés legnagyobb tételévé duzzadt!!! A nyolcvanas években került sor a KAP első jelentősebb korrekciójára: 1. Az intézményes árakat befagyasztották és korlátozták az előállítható termékek mennyiségét. 2. A területük egy részének pihentetését vállaló termelőket közvetlen támogatásban részesítették. A korrekciós intézkedések azonban nem oldották meg a rendszer alapvető problémáit. Tovább nehezítette a helyzetet az újabb mezőgazdasági országok (Spanyolország és Portugália) felvétele. • A KAP legjelentősebb átalakítását 1992-ben hajtották végre. A cél az ár- és jövedelempolitika szétválasztása volt: 1. A szántóföldi növénytermesztés, illetve a szarvasmarha szektor esetében jelentősen csökkentették az intézményes árakat. 2. A termelőket emiatt elméletileg ért veszteségeket a területtől, az állatlétszámtól függő mértékben,

közvetlen kifizetésekkel kompenzálták. 3. Kötelezővé tették a területek egy részének ugaroltatását 4. A külterjes gazdálkodás többlettámogatásban részesült 5. Útjára indították az agrár-környezetvédelmi programot 6. Támogatták a mezőgazdasági területeken végzett erdőtelepítést és a gazdák korai nyugdíjazását. • Az 1992-es reform a kitűzött célokat csak részben teljesítette. Nem vezetett a várt termeléscsökkenéshez, a termelői jövedelem bővüléséhez, a versenyképesség növekedéséhez. • A KAP működési költségei tovább emelkedtek. • A 2000-től bevezetett Agenda 2000 reform célja: 1) az európai mezőgazdaság nemzetközi versenyképességének fokozása, 2) a családi alapokon nyugvó európai mezőgazdasági modell fenntartása, 3) a WTO követelményeknek való megfelelés biztosítása. Eszközei: 4) kiemelt szerepet kapott a vidékfejlesztés, 5) a termelés intenzitásának csökkentése,

6) a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele, 7) meghatározó szempont volt, hogy az agrárkiadások nem növekedhettek, 8) a tagországok nagyobb beleszólást kaptak a támogatások elosztásába, megfogalmazódott a kibővítésre való felkészülés szempontja is, 9) a gabona intézményes árakat tovább csökkentették, viszont a termelőket csak részben kompenzálták, 10) 11) az olajos növények támogatását a gabonafélék szintjére csökkentették, fenntartották a kötelező ugaroltatás rendszerét, 12) a marhahús szektorban tovább csökkentették az intézményes árakat, 13) az intervenció szerepét a magántárolás támogatása váltotta fel, 14) 15) új támogatásokat vezettek be az extenzív (külterjes) termelés ösztönzésére, a vidékfejlesztést a közös piaci rendtartások mellett a KAP második pillérévé tették, 16) a tagországoknak a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosítottak arra, hogy a támogatásokat a

helyi szempontok figyelembe vételével osszák el. c) KAP-reform 2003 • A tagállamok miniszterei 2003. szeptemberi találkozójukon fogadták el a Közös Agrárpolitika újabb, alapvető reformját. • A reform teljesen átszabja a mezőgazdasági támogatások rendszerét, melyek nagy részét függetlenítik a termelés mennyiségétől (kettéválasztás) = a támogatások leválasztása a termelésről (decoupling). o A reform életbelépése után a támogatások nagy része nem függ attól, hogy az üzem milyen terméket, mekkora területen, mekkora mennyiségben állít elő. A támogatások összegét egy korábbi referencia-időszakban fennálló jogosultságok figyelembevételével határozzák meg, és az összeg alanyi jogon jár a termelőknek. A leválasztás 2005. január 1-én lépett életbe • A tagállamok ugyanakkor korlátozottan továbbra is köthetik a támogatást a termelés mértékéhez, a termelés volumenének megőrzése céljából. •

A reform az új, egységesített mezőgazdasági támogatások feltételéül szabta a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelmények teljesítését (keresztmegfelelés) = kölcsönös megfeleltetés (cross compliance). • A cél, hogy a termelők versenyképesebbek és piacorientáltabbak legyenek, miközben megtartják jövedelmük stabilitását. • Az új rendszerben a nagyobb termelőknek kifizetett közvetlen támogatások csökkenésével, több pénz jut a környezetvédelemre és a minőségi állattartásra = a támogatások modulációja/degressziója. o A közvetlen támogatások összege 2005-től kezdve fokozatosan csökken, kezdetben 3 százalékkal, majd 2006-ban 4 százalékkal, illetve 2007-2013 között évi 5 százalékkal. A megtakarítás a vidékfejlesztési intézkedések (a KAP 2. pillére) támogatására csoportosítódik át. A csökkentés nem vonatkozik a támogatások első 5000 eurójára • Ahhoz,

hogy a 2013-ig tartó időszakban az EU-tagállamok betartsák a kötött költségvetési terveket, pénzügyi fegyelmi mechanizmust vezettek be. • Aszimmetrikus árcsökkentések történtek a tejszektorban: a vaj intervenciós ára négy év alatt 25 százalékkal csökken, amely az Agenda 2000-ben megfogalmazott célokhoz képest újabb 10 százalékos csökkenést jelent; a sovány tejpor intervenciós ára három év alatt 15 százalékkal csökken, mint azt az Agenda 2000 is tartalmazza; • A cereáliák (gabonafélék, kenyérgabonák) havi növekményének felére való csökkentése, a jelenlegi intervenciós ár megtartása mellett; • A rizs-, a durumbúza-, a dió-, a burgonyakeményítő-, és a szárított takarmány piacok reformja; • A KAP reform egyes elemeit 2004 és 2005 között vezették be, az egységes mezőgazdasági támogatások 2005-től léptek életbe. • Egyes tagállamok ugyanakkor időleges felmentést kaptak az egységes kifizetés

bevezetésére, nekik legkésőbb 2007-ben kellett csatlakozniuk az új rendszerhez. • A 2004-ben csatlakozott tagállamoknak, amelyek a közvetlen támogatások SAPS (egységes területalapú kifizetési rendszer – egyszerűsített támogatási rendszer) rendszerét alkalmazzák (Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia), eredetileg 2009-től kellene áttérniük a 2003-as reformcsomagban definiált egységes támogatási rendszer (Single Payment Scheme) végrehajtására. o A gazdák birtokában lévő területekre nincs előírva, hogy miként hasznosítsák, vagyis bármilyen termesztett növény esetében jár a támogatás. Azaz minden olyan mezőgazdaságilag művelt területre támogatás igényelhető, amely a termelők használatában van. o Az egyszerűsített területalapú kifizetés keretében támogatás azon kül- és belterületi mezőgazdaságilag hasznosított területek (szántó, gyep,

szőlő, gyümölcsös és konyhakert) után igényelhető, melyek mérete legalább l hektár (szőlő és gyümölcsös estében legalább 0,3 hektár), és amely 2003. június 30-án megfelelt a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot feltételrendszerének. o Egy adott támogatási évben minden egyes megművelt mezőgazdasági parcellára kizárólag egy terület-alapú támogatási kérelem nyújtható be. • A Bizottság legújabb javaslata szerint azonban a 2004-ben csatlakozott tagállamokban 2009 helyett csak egy három éves átmeneti időszak után, 2012 körül kellene teljes körűen alkalmazni a keresztmegfelelés rendszerét, míg az egyszerűsített támogatási rendszer 2010-ig maradhat érvényben.  A 2003-as reform menete: • A reformot az Európai Bizottság rendeleteken keresztül valósította meg. • Az első rendelet a keresztmegfelelés, az ellenőrzés és a moduláció szabályait tartalmazza. o A keresztmegfelelés az egyik

legfontosabb elem a KAP-reformban, amely az egységes kifizetéseket közegészségügyi, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti szabályokhoz, EU-normákhoz és jó mezőgazdasági gyakorlathoz köti. o A keresztmegfelelés rendszerének két fő összetevője van: o a „kötelező irányítási követelmények” (SMR) o és a „jó mezőgazdasági és környezeti feltételek biztosítása” (GAEC). o A kötelező irányítási követelmények 19 különböző szabályból állnak, miközben a GAEC esetében egy uniós keret alapján a tagállamoknak kell minimális előírásokat rögzíteni. • A második rendelet a reform két kulcselemét, az egységes kifizetést szabályozza, amely megszünteti a támogatás és a termelés mértéke közötti kapcsolatot (kettéválasztás), s lehetővé teszi, hogy a gazdák biztos jövedelemre tegyenek szert, miközben rákényszerülnek, hogy a termelést a piaci és a vásárlói igényekhez közelítsék. •

A kifizetések csak a keresztmegfelelés teljesülése esetén indíthatók el. • A harmadik rendelet a megmaradó termékspecifikus támogatásokat, illetve azon támogatási elemeket tartalmazza, amelyeket a tagállamok megtarthatnak. Ezek főleg a prémium kategóriájú hústermékekre (marha és bárány) vonatkoznak, amelyeket a termelés és a támogatás szétválasztása a legkritikusabban érintett. Jó mezőgazdasági állapot Követelmény • Talaj erózió ellen kitett területeken A talaj megfelelő védelme • • • • • • vetésforgó Talaj megfelelő szerves- Megfelelő gyakorlattal és művelési anyag tartalom eljárásokkal a talaj-szerves biztosítása anyag tartalmának fenntartása • • • Talajszerkezet Megfelelő géphasználattal és terméshányaddal a talajszerkezet fenntartása. • Szabványok Mezőgazdasági üzemi szinten a lejtős területekre vonatkozó minimális téli talaj takarás, valamint az egész évre vonatkozó

talaj takarás. Művelési eljárások Művelési korlátozások Kezelési eljárások Teraszok megtartása Talaj gyomszint Vetésforgó, termésmaradványok visszaforgatása. Szántóföldi tarlógazdálkodás, égetés szabályai. Állandó legelők megújításának szabályai. Megfelelő géphasználat (keréknyomás, nyomvonalak, tevékenységek típusa és időzítése) A terméshányad maximálása a talajszerkezet károsodásának elkerülésével. Talajszikesedés Olyan öntözési és tápanyag gazdálkodási gyakorlatok követése, amelyek elkerülik a káros sók talajba való beépülését. A gondozás minimális szintjének biztosítása és a romlásának A gondozás minimális termőhelyek elkerülése szintje • Biztosítani kell az öntözés, a drénezés és a talajvízszint utánpótlás egyensúlyát. • Minimális állatsűrűség és/vagy megfelelő viszonyok. Az állandó legelő védelme a használatváltozásokat korlátozó alapelvek és

követelmények által. A területi határok és a táj jellegének megőrzése. A mezőgazdasági terület elbokrosodásának megakadályozása. • • • Forrás: 2003/0006 (CNS) IV. melléklet A KAP legújabb reformja 2008-2009-ben esedékes. A tagországok vezetői a 2007-2013 közötti, hétéves büdzsé 2005-ös elfogadásakor állapodtak meg abban, hogy legkésőbb 2009-ben felülvizsgálatot végeznek, amelynek során várhatóan döntenek egyebek között az agrárkiadások visszafogásáról. d) Megállapodás az egységes zöldség-gyümölcs rendtartásról • 2008-tól a zöldség-gyümölcs szektor is részese lesz az egységes támogatási rendszernek, amely a termeléstől elválasztott közvetlen jövedelemtámogatást nyújt a zöldséggyümölcstermelőknek. Ezáltal a nemzeti támogatások 800 millió euróval nőnek majd A paradicsom esetében azonban a tagállamok négy éves átmeneti időt kapnak a reformra. • A reform támogatja a termelő

szövetkezetek létrehozását és a válságkezelést. A termelőszövetkezeteknek és a kormányoknak nemzeti működési tervet kell majd kidolgoznia. • A zöldség-gyümölcs szektor az egységes támogatási rendszerbe való bevonása azt is jelenti, hogy a termelőknek be kell tartania a keresztmegfelelést, azaz a szigorú agrárkörnyezetvédelmi szabályokat. • A termelőszövetkezeteknek minden működési program 10 százalékát környezetvédelemre kell fordítania. A működési programokban szereplő biotermelésre fordított összeg 60 százalékát ugyanakkor az EU állja. • A zöldség-gyümölcs fogyasztás népszerűsítésére 6 millió eurót szán a Bizottság, míg az iskolák, a kórházak és jótékonysági szervezetek 8 millió euróért kapnak majd ingyengyümölcsöt, s ez utóbbit teljes egészében az EU állja majd. e) A borszektor gyökeres átalakítására készül az EU • Bár az unió továbbra is a világ legnagyobb

bortermelője, exportőre és fogyasztója (az unióban több mint 1,6 millió gazdaságban, 3,4 millió hektárnyi területen foglalkoznak borászattal; az EU adja a világ bortermelésének 60 százalékát), az európai ágazat dolgozói évek óta súlyos kihívásokkal szembesülnek a piacok telítettsége, elsősorban az olcsó amerikai, chilei, ausztrál, dél-afrikai és kínai borok miatt. A jelenlegi támogatási rendszer megújítása ezért már régóta napirenden van. • Az új javaslat a túltermelésből származó felesleg támogatása helyett inkább az európai borok versenyképességének növelésére, valamint azok külföldi promóciójára helyezné a hangsúlyt. • Az unió jelenleg évente mintegy félmilliárd eurót költ a felvásárolatlan borok eladására, mely a jelenlegi trendeket figyelembe véve - az uniós fogyasztás egyre csökken, miközben az import egyre nő, az évtized végére mintegy 15%-os túltermelés várható a borpiacon már

fedezhetetlen az unió borpiaci költségvetéséből. A döntésről szóló brüsszeli közlemény szerint a borágazat eddigi uniós költségvetése ugyanakkor változatlan maradna (évi 1,3 milliárd euró), de annak elköltésében jelentős változások várhatóak. • A reformcsomag legfontosabb elemei: o az unió bortermelésének csökkentése, a javaslat 200 000 hektár szőlőültetvény kivágását indítványozza, o minden tagállamnak kötelezettséget kellene vállalnia arra, hogy borvidékeinek legalább 10%-át kivonja a termelésből. o Azok a termelők, akik önként felhagynak a termeléssel, több évre kompenzációt kapnak majd. o Ezen túlmenően az EU minden túltermeléshez kapcsolódó támogatást is megszüntetne, így a felesleg felvásárlását, ennek ipari alkohollá történő desztillálását, a magántárolási támogatásokat, illetve az export-visszatérítéseket is. o A javaslat megtiltaná a borok mesterséges édesítését, a

„szárazcukrozást” is, mely előre láthatóan megosztja majd a tagállamokat. Míg a déli országok termelői - ahol az év nagy részében folyamatosan süt a nap, így a bor cukortartalma természetesen magasabb lehet - támogatják az elképzelést, az északabbra fekvő tagállamok, akik a kedvezőtlenebb időjárási viszonyok miatt inkább élnek szárazcukrozással, valószínűleg megtámadják ezt a javaslatot. • A magyar álláspont szerint a tervezet nem segíti a kijelölt célok megvalósulását. Az FVM különösen sérelmesnek nevezi közleményében a tervezet, a támogatások elosztására vonatkozó megközelítését. „A támogatások történelmi alapon történő újraelosztása diszkriminatív, rendkívül hátrányos és igazságtalan a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott 12 tagállam szőlő és borágazatára nézve, mert részükre nem biztosítja a szükséges forrásokat a szerkezetátalakításra, a versenyképesség feltételeinek

javítására. A tervezet jelenlegi formájában konzerválja az Európai Unió strukturális problémáit, nem ösztönöz szerkezeti változásokra.” - áll a minisztérium által kiadott véleményben Az FVM ellenzi a répacukor használatának tilalmát is, mert az szerinte növeli a termelés költségeit, a bor versenyképességi esélyeit pedig rendkívüli mértékben rontja. • Az Európai Parlament képviselőinek véleménye szerint: o „az európai bortermelés olyan szerkezeti átalakítását tervezi, amely a termelés néhány szőlész-borász nagytermelő kezében történő összpontosításához és az előállított borok jellegtelen egyformaságához vezet, és amely következésképpen veszélybe sodorja az európai borok sokszínűségét és számos európai régió gazdasági, társadalmi és kulturális gazdaságát”. o „az alkoholtartalom cukor felhasználásával végzett növelését minden olyan bortermelő régióban engedélyezni kell, ahol

ezt hagyományosan alkalmazzák, és ahol nincs strukturális túltermelés”, o „az alkoholtartalom cukor felhasználásával végzett növelését nem kell betiltani, ugyanis ez diszkriminációt eredményezne azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek a közösség olyan területén helyezkednek el, ahol a kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok miatt nehezebb a bortermelés”. • Az európai mezőgazdaság egyik legjelentősebb szektorában, a borszektorban jelenleg mintegy két és fél millió ember dolgozik, a változások elsősorban a legnagyobb bortermelő országokat érintik majd, melyek sorrendben a következők: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Portugália, Magyarország, Görögország és Ausztria. f) A KAP hatálya, kedvezményezettjei • A KAP-szabályozás hatálya alá tartozik valamennyi az EU-tagországokban előállított, illetve oda behozott feldolgozatlan, vagy csak elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termék. • A

KAP keretében nyújtott támogatások döntő részét a mezőgazdasági termelők kapják. • Mezőgazdasági termelőnek minősül az a gazdaság, amely mezőgazdasági (kertészeti) termék előállítással foglalkozik, és önálló könyvelést végez, függetlenül attól, hogy egyéni termelőről, társas vállalkozásról, vagy jogi személyiségű társaságról van szó. • A vidékfejlesztési intézkedések kedvezményezettjei a hátrányos helyzetű mezőgazdasági termelők, élelmiszer-feldolgozók, illetve vidéki közösségek. • A KAP hatálya nem terjed ki viszont olyan területekre mint a földtulajdon, az adózás, az oktatás, szaktanácsadás. g) A közösségi szabályozó eszközök • Az Európai Bizottság javaslata szerint a jövőben egységes termékpálya-rendszerrel váltanák fel a jelenlegi szabályozást, amelyben 21 agrártermékre 21 külön szabály vonatkozik, legyen szó az intervencióról, a magánraktározásról, a

marketingről, az import- és exportszabályokról vagy az állami támogatásokról. • A javaslat értelmében egy 198 cikkből álló rendelet váltja majd fel a 41, összesen 600 cikkből álló tanácsi jogi aktust. • Az unió fontosabb szabályozó eszközei: Külső védelem: Korábban a piaci rendtartások legfontosabb eleme volt. A széles körben alkalmazott, magas vámok, a világpiaci és a belső árak közti különbség alapján meghatározott importlefölözések lehetőséget biztosítottak arra, hogy a világpiacit jóval meghaladó belső árak alakuljanak ki, illetve ne jelenhessen meg konkurens import termék a piacon. Az 1994-es WTO megállapodást követően a külső védelem szerepe csökkent, a piacvédelem csak vámokkal lehetséges. Exporttámogatás (export-visszatérítés): A magasabb belső piaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja. A támogatások egy része normatív, termékhez kötött, más

része a piaci zavarok kezelésére, a termékfeleslegek levezetésére időszakosan kerül alkalmazásra. Az elosztás a kivitt mennyiségek alapján automatikusan, vagy pályázatos rendszerben történik. A WTO megállapodás korlátozta az EU exporttámogatási lehetőségét. Intervenció: Célja a piaci zavarok kezelése. A közösség által finanszírozott felvásárlásokkal átmenetileg jelentős mennyiségű terméket vonnak ki a piacról, amelyek a piaci zavar megszűnését követően értékesítésre kerülnek. Az EU intervenciós árakat hirdet meg, amelyek az esetek többségében a belső piaci átlagárak alatt vannak, és csak részben fedezik a termelés költségeit. Amennyiben a piaci ár az intervenciós ár alá esik, a termelő korlátlanul felajánlhatja gabonáját intervencióra. A hosszú távra meghirdetett intervenciós árak jelentősen hatnak a belső piaci árakra. Termelési támogatások: Bizonyos termékek termelői normatív támogatást

kapnak. A kifizetések a területnagyságtól (pl. durumbúza) függenek, vagy termelési kvótához (pl dohány) kötődnek. E kategóriába sorolható az öntözött területeknek juttatott, a magasabb termelési költségeket kompenzáló támogatás is. A feldolgozás támogatása: Elsősorban a kertészeti termékeknél, illetve a keményítőgyártási célra termelt burgonyánál alkalmazzák. A feldolgozóüzem jut közösségi forrásokhoz, amennyiben vállalja az érintett termék felvásárlását, egy minimális szintet meghaladó áron. A támogatott mennyiségekre kvótát állapítanak meg Közvetlen termelői kifizetések: Az 1992-es reform keretében vezették be a gabona- és szarvasmarhaszektorban, szerepüket az Agenda 2000 tovább növelte. Céljuk a termelői jövedelem közvetlen, normatív módon történő kiegészítése. A kifizetett összeg a művelt földterület, illetve az állatállomány nagyságától függ. Az önszabályozás ösztönzése: A

zöldség-gyümölcs ágazatban a termelői szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásához, működési költségeikhez folyósított támogatás. A termelők nagy száma, illetve az előállított termékek sokfélesége miatt e szektorban nem lehetséges a más esetekben bevált központi szabályozás működtetése. A támogatások célja annak elérése, hogy a piacszabályozást a termelők által önkéntesen alapított szervezetek végezzék. Közvetlen termeléskorlátozó intézkedések: A kínálat csökkentése érdekében bizonyos termékek előállítását termelési kvótákkal szabályozzák. A legfontosabb kvótás termékek a tej, a cukor. A kvótát túllépők büntetést kötelesek fizetni Közvetett termeléskorlátozó intézkedések: A legfontosabb eszköz az 1992-ben bevezetett kötelező ugaroltatás. Közvetett termeléskorlátozó hatása van a kvótákhoz kötött támogatásoknak (pl. dohány) Ez esetben a termelőnek elvileg lehetősége van a kvótán felüli

termék előállításra, azonban a közgazdasági viszonyok miatt nem teszi azt. A termelést, a túlzott üzemi koncentrációt korlátozzák azok a szabályok, amelyek határt szabnak a különböző támogatási címeken egységnyi területre vagy állatlétszámra felvehető támogatásoknak. h) A KAP végrehajtása • A KAP működtetése - szerteágazó, bürokratikus rendszeréből adódóan - komoly EU-szintű, illetve tagországi intézményi háttér meglétét feltételezi. A piacrendtartási és horizontális szabályozások végrehajtásában, felügyeletében tagországonként több ezer fős állami apparátus működik közre. A munkába - takarékossági célból, a párhuzamosságok elkerülése érdekében - több tagország köztestületeket is bevon (pl. agrárkamarák, terméktanácsok). • A termelő legfontosabb kötelezettsége, hogy betartsa a piacrendtartási, illetve a horizontális szabályozási előírásokat. A szabályokat be nem tartókat

az illetékes nemzeti hatóságok szankcionálják. • A szabályszegők legtöbbször büntetést fizetnek, azonban lehetséges az előállított termék forgalmazásának megtiltása, vagy súlyosabb esetben a termelés ideiglenes szüneteltetésének elrendelése is. • A támogatásokhoz jutás alapfeltétele, hogy a termelő rendszeresen részletes információt szolgáltasson gazdaságáról, földterületéről, állatállományáról, termelési adatairól stb. Az európai integráció jövőjének kérdései a) Az EU és a szuverenitás:  A szuverenitásnak mindig is nagy szerepe volt az egyes nemzetállamok életében.  Az állami szuverenitás elve máig védelmezi a kisebb, katonailag gyengébb államokat attól, hogy az erősebb államok rájuk kényszerítsék –szándékaik vagy érdekeik ellenéreakaratukat.  Forrása a nemzeti büszkeségnek is: azt sugallja az államalkotó nemzetnek, hogy van ereje és képessége saját ügyeinek

szuverén, befolyásmentes intézésére.  Az uniós szervek nemzetállamok feletti döntésalkotási (jogalkotó) hatalma átalakítja a szuverenitás hagyományos fogalmát. - A tagállamok ugyan megőrzik saját szuverenitásukat (önálló törvényhozásukat, végrehajtó, bírói hatalmukat), de számos hatáskört, így pl. a jogalkotást sok területen közösen gyakorolják. - Demokratikus deficit = a szuverenitás letéteményese, a népképviselet alapja a parlament ↔ EU döntéshozatali rendszere (Bizottság, Tanács) – nem választott szervek = deficitet, hiányt jelent az Unió döntéshozatali mechanizmusában a bizottsági túlsúly a választott parlament rovására. b) Az EU és a nemzetállamiság:  Az egyik oldalon megfigyelhető a sok új állam születése az elmúlt ötven évben ↔ globalizáció. A kis államok létrejötte azonban a globalizáció további felgyorsulását eredményezi (globalizáció ↔ lokalizáció, homogenitás ↔

heterogenitás).  Az Unió törekszik arra, hogy a bővítés során a nemzetállamiság feltételei ne csorbuljanak, de az Uniós célkitűzések is megvalósuljanak.  Az egyes tagállamok eltérő érdekek mentén, eltérő irányt tartanak elképzelhetőnek: - Konföderációs irányzat: az uniót továbbra is az államok laza társulásának tekinti (északi államok), - Föderális irányzat: az államok szorosabb együttműködésén alapul (déli államok, kelet-közép-európai országok többsége).  Alakulóban van tehát az „európai szuperállam”, amelyben a hatalmi mérleg az EUintézmények javára billenne a szuverén államokkal szemben. Konvent létrehozása, amely ezeket a kérdéseket igyekszik széles társadalmi alapon megvitatni. c) Konvent:  2001-ben a belgiumi Laekenben tartott csúcstalálkozón nyilatkozatot bocsátottak ki, amely kitűzte az Európa jövője elnevezésű konvent megnyitását, maghatározta összetételét, megfogalmazta

az a közel félszáz kérdést, amelyre 2003 első felében kellett választ adni.  Az „alkotmányozó gyűlés”, a Konvent 2002. február 28-án kezdte meg munkáját, melynek elsődleges feladata az alkotmányos szerződés –magyar névjavaslat- kidolgozása.  Az új Alkotmány hatályba lépése esetén átláthatóbbá és hatékonyabbá tenné az Európai Uniót, és kellő rugalmasságot biztosítana a további fejlődéshez.  Az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződés (Alkotmányos Szerződés) magában foglalja az EU alapvető értékeit, céljait és hatáskörét. Az Alkotmányos Szerződés egységes szöveg, amely az eddigi összes alapító szerződés helyébe lépne, és az Európai Uniónak a nemzeti és a nemzetközi jogban is érvényes, egységes jogi személyiséget adna. Tovább növelné az Európai Parlament jogkörét, és létrehozná az Európai Unió külügyminiszteri posztját az EU nemzetközi befolyásának erősítése

érdekében.  A Szerződés elfogadását követően, miután az Európai Unió mind a 25 tagállamának vezetője 2004. október 29-én Rómában kézjegyével látta el az Európai Alkotmányszerződést, elindulhatott a ratifikációs folyamat.  Ennek keretében minden tagország vagy nemzeti parlamentje vagy népszavazás útján hagyja jóvá az alapszerződést, amely eredetileg a tervek szerint két évvel aláírása után lépett volna életbe, ám Franciaország és Hollandia lakossága népszavazáson elutasította a szöveget.  Az EU állam- és kormányfői 2005. júniusi csúcstalálkozójukon úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják a ratifikációra előirányzott időszakot, és egy ún. gondolkodási időszakot iktatnak be. Ezen időszak alatt lehetőség van arra, hogy az állampolgárokkal jobban megismertessék az Alkotmány tartalmát és céljait. Mely tagországokban ratifikálták az Alkotmányt? Ország A ratifikáció módja Megjegyzés

Uniós ügyekben tartott népszavazások Ausztria Parlamenti jóváhagyás Az Alsóház (Nationalrat) 2005. május 11-én, a felsőház (Bundesrat) 2005. május 25-én ratifikálta Alkotmányt. 1994. a csatlakozásról Belgium Parlamenti jóváhagyás A szövetségi Felsőház 2005. április 28-án, az Alsóház május 19-én hagyta jóvá az Alkotmányt. A Brüsszel Régió Parlamentje 2005. június 17-én ratifikálta. A Német Közösség Parlamentje 2005. június 20-án fogadta el A Vallon Közösség Parlamentje 2005 június 29-én hagyta jóvá az Alkotmányt. A Francia Közösség Parlamentje 2005. július 19-én fogadta el A Flamand regionális Parlament 2006. február 8-án hagyta jóvá Ciprus Parlamenti jóváhagyás A parlament az Alkotmányt 2005. június 30-án ratifikálta Csehország Ügydöntő népszavazás A népszavazást elhalasztották. 2003. a csatlakozásról Dánia Ügydöntő népszavazás A 2005. szeptember 27-ére ütemezett népszavazás

1972. a csatlakozásról elhalasztva, nincs új dátum. 1986. a SEA-ról 1992. Maastrichti Szerződés 1993. Maastrichti Szerződés 1998. Amszterdami Szerződés 2000. az EMUcsatlakozás Egyesült Királyság Parlamenti jóváhagyás és véleményező népszavazás. A parlamenti ratifikáció felfüggesztve. (a felfüggesztést 2005. június 6-án jelentette be az Egyesült Királyság kormánya) 1975. a csatlakozásról Észtország Parlamenti jóváhagyás. Az észt parlament 2006. május 9-én ratifikálta az Alkotmányt. 2003. a csatlakozásról Finnország Parlamenti jóváhagyás A finn parlament 2006. december 5-én ratifikálta az Alkotmányszerződést. 1994. a csatlakozásról Franciaország Ügydöntő népszavazás 1972. a bővítésről A népszavazáshoz módosítani kellett az alkotmányt. A referendumot 2005. május 29-én 1992 Maastrichti tartották, amelyen a franciák Szerződés elutasították az Alkotmányos Szerződést. Görögország

Parlamenti jóváhagyás 2005. április 19-én ratifikálta a parlament az Alkotmányszerződést. Hollandia Parlamenti jóváhagyás és véleményező népszavazás. A referendumot 2005. június 1jén rendezték, amelyen a hollandok elutasították az Alkotmányt. Írország Ügydöntő népszavazás és parlamenti jóváhagyás A népszavazás elhalasztva. 1972. a csatlakozásról 1987. a SEA-ról 1992. Maastrichti Szerződés 1998. Amszterdami Szerződés 2001. Nizzai Szerződés 2002. Nizzai Szerződés Lengyelország Ügydöntő népszavazás A Palament 2005. július 5-én elmulasztotta a ratifikációs eljárásról szóló határozathozatalt. Nincs új dátum. 2003. a csatlakozásról Lettország Parlamenti jóváhagyás. A parlament 2005. június 2-án ratifikálta az Alkotmányszerződést. 2003. a csatlakozásról Litvánia Parlamenti jóváhagyás A parlament 2004. november 11- 2003 a csatlakozásról én ratifikálta az Alkotmányszerződést.

Luxemburg Parlamenti jóváhagyás és véleményező népszavazás. A Parlament 2005. június 28-án hagyta jóvá a szerződést, amelyet népszavazás erősített meg 2005. július 10-én (56,52% igen, 43,48% nem). A parlament 2005. október 25-én végleg jóváhagyta. Málta Parlamenti jóváhagyás A parlament 2005. július 6án fogadta el Magyarország Parlamenti jóváhagyás Az Országgyűlés 2004. december 2003 a csatlakozásról 20-án ratifikálta az Alkotmányszerződést. Németország Parlamenti jóváhagyás, a népszavazás alkotmánymódosítást igényelne Az Alsóház (Bundestag) 2005. május 12-én ratifikálta az Alkotmányszerződést. A Felsőház (Bundesrat) 2005. május 27-én fogadta el. Olaszország Parlamenti jóváhagyás (alsóház és szenátus) A parlament alsóháza 2005. január 25-én, míg a szenátus április 6-án ratifikálta az Alkotmányszerződést. Portugália Ügydöntő népszavazás A népszavazás elhalasztva, dátum

megjelölés nélkül. Spanyolország Parlamenti jóváhagyás és véleményező népszavazás. A 2005. február 20-i népszavazáson a spanyolok 76,7%-a igent mondott az Alkotmányra. Az Alsóház április 28-án, a Felsőház május 18-án ratifikálta az Alkotmányt. Svédország Parlamenti jóváhagyás A ratifikációt elhalasztották. 2003. a csatlakozásról 1994. a csatlakozásról 2003. az EMUcsatlakozás Szlovákia Parlamenti jóváhagyás 2003. a csatlakozásról A parlament 2005. május 11én elfogadta az Alkotmányszerződést. Szlovénia Parlamenti jóváhagyás A parlament 2005. február 1-jén ratifikálta az Alkotmányszerződést. 2003. a csatlakozásról