Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Karsay István - Halálközeli élmények

Adatlap

Év, oldalszám:2006, 56 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:248
Feltöltve:2009. január 15
Méret:412 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Halálközeli Élmények Ennek az anyagnak az összeállításában nagyban elősegítette az, hogy én magam is átéltem egy Halálközeli Élményt. Emlékeimben – régi könyvek olvasásakor – alagút élmény volt, ami számomra jelentette ennek az élménynek az átélését, így amit én átéltem a balesetemkor, azt nem tudtam be Halálközeli Élménynek, hanem egy különleges testelhagyásnak csak, ami csodálatos volt, feldolgozhatatlan, elmesélhetetlen, ezoterikus, és sok megtapasztalással járt. De kezdjük az elején: Élet az élet után. A Halálközeli élmények a 60-as évek óta vannak a köztudatban. Amióta az orvostudomány olyan szintre fejlődött, hogy egyre több embert tudnak visszahozni az életbe a klinikai halálból, sok ember kezdett el beszélni a halál kapujában átélt élményeiről. Nem kívánok sok esetet elmesélni, mert erre nagyon sok irodalom a rendelkezésünkre áll,

csak egy is ízelítőt adok a másik világ rejtelmeiről. Annyit azért előrebocsátok, hogy a történéseket nagyon nehéz szavakkal elmesélni, mert a lejátszódó érzések elmondhatatlanok. ¤¤¤¤¤¤ Motorbaleset 1989-90 években történt egy motorbalesetem. Főútvonalon közlekedtem a belvárosban, a barátom lemaradva mögöttem jött. Egy lámpánál szokás szerint „kilőttem” és száguldottam az úton. Szerintem 80 km-es sebességgel mehettem, amikor jobbról egy zárt Zsuk típusú autó nem adott elsőbbséget és féktávolságon belül elém vágott. Érdekes módon utólag nem emlékeztem semmire, az egész olyan volt, mintha már a baleset előtt egy másodperccel nem lettem volna a testemben. Nem éreztem a csattanást, pedig belefejeltem az autó falába Szerencsére volt rajtam bukósisak. A következő emlékem az volt, hogy a testem fölött lebegek. Láttam, ahogy a tömeg körbeállt és a mentősök szóltak nekik, hogy menjenek messzebb.

Láttam, ahogy fölém hajolva valamit csináltak velem, gondolom élesztgettek, de eltakarták a testem. Motoros barátom utólagos elbeszélése alapján feküdtem a földön, az orromból és a fülemből folyt a vér, el voltam ájulva. 1 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Én ezzel szinte egyidőben hallottam, hogy egy öreg néni imádkozik értem. Érdekes volt fentről szemlélni az eseményeket, de azt, hogy mennyi ideig tartott az egész, azt szinte nem is érzékeltem. A második emeleti ablakból is kihajolt egy ember, az volt a furcsa benne, hogy szinte derékig kilógott az ablakból és nem vette észre, hogy mellette vagyok. Érdekes volt átélni ezt a helyzetet, és ami még feltűnt nekem így utólag is visszaemlékezve, hogy amikor kiléptem a testemből teljesen más törvény, a „Természettörvény” lett érvényes a számomra. Teljesen természetes volt, hogy látom magamat, és kiléptem a testemből, egy kellemes szeretet

érzés járta át a „testemet”, érzéseimet, ekkor megértettem, ha meghalunk egy olyan tudatállapotba kerülünk, ami abban a pillanatban természetes lesz a számunkra, hiszen „hazaérkeztünk”! Ekkor egy maghatározhatatlan kedves hang megszólalt: „nem jött el még a te időd. Ez egy véletlen baleset volt. Kelj fel, nincs semmi bajod, meg vagy gyógyulva” Ekkor hatalmas fájdalmat éreztem, és visszakerültem a testembe! És érzetem testem minden porcikájának fájdalmát. A mentőautóban magamhoz tértem fel akartam ülni a hordágyon. A mentősök visszafektettek mosolyogva a kezükkel, hogy azért ezt nem kellene felkelni, az előbb még meg akartam halni. Közöltem velük, hogy semmi bajom. Mikor megérkezett a mentő és amikor kinyitották az ajtaját fel keltem minden tiltakozásuk ellenére. Fájt és sajgott minden porcikám, az ő segítségükkel szálltam ki a mentőautóból, elutasítottam a hordágyat. Az orvos nagyon meglepődött és

beültetett egy kezelőbe. Pár perc múlva teljesen magamhoz tértem A tiszta tudatommal és beszédemmel annyira megzavartam az orvost, hogy olyan egyszerű az alapvető vizsgálatokat is elmulasztotta, mint koponyaröntgen. Csak annyit látott, hogy jól vagyok. Közölte, hogy megfigyelésre bent kellene maradni egy pár napig A gyerekkori mandulaműtétem kivételével és a látogatásokat leszámítva soha sem voltam korházban, most sem akartam ott maradni. Kérdeztem az orvost, hogy miképpen tudnám ezt elkerülni Rám mosolygott és rámutatott a hátsó kijáratra. Közölte, hogy most valamiért fel kell mennie az emeletre, he én közben eltűnök a rendelőből akkor ő már nem tehet semmit. Elbúcsúztunk egymástól és én „véletlenül” eltűntem a hátsó kijáraton. A mögöttem jövő motoros barátom közben végig szemlélte a balesetet. A motorom roncsait a közelben lévő irodám mellett lévő garázsba tolta, majd miután a mentősöktől megtudta,

hogy hol vagyok, értesítette a családomat, majd üdítőkkel felfegyverkezve bejött hozzám a kórházba, ahol közölték a legnagyobb meglepetésre, hogy eltűntem. Visszajött az irodába, ahol megtalálta a „nyomaimat”, majd rövid gondolkodás után a sarki kocsmába bement, ahol éppen magamban ünnepeltem egy nagy korsó sör társaságában a fura balesetet. Az élményeimről nem beszéltem senkinek, legalább nyolc év telt el, mire elmertem mondani, pontosabban leírni és beszélni mertem róla, de addigra már olvastam a témáról könyvet, és a helyére tudtam tenni az eseményeket. Annyi még hozzá tartozik a dologhoz, hogy évek múlva álmomban „levetítették” a balesetet és szinte minden szögből végig kísérhettem az egész eseményt. Másnap felhívtam telefonon a barátomat és elmeséltem az álombeli eseményeket Megdöbbenve hallgatta, mert olyan dolgokat mondtam el, amit csak egy kívülálló láthatott. Fontos momentum az is és itt volt

jelentősége az elmaradt koponyaröntgennek, hogy egy év után megfájdult a bölcsességfogam, megröntgenezték, és kiderült, hogy az elmúlt időszakban volt egy álkapocs repedésem és nem vettem észre. 2 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Ez most fontos volt, mert a bölcsességfogam a balesetben hosszában kettétört és nehéz volt kivésni, mert fent állt a veszély, hogy újra eltörik, így fogsebészeti eljárás keretén belül óvatosan véste ki egy orvos barátom azzal a lehetőséggel, hogy esetleg egy rossz ütés miatt össze kell drótozni az álkapcsom. Szerencsére nem kellett Találkoztam a motoros barátommal 10 év múlva és szóba jött az eset. Újra rákérdeztem, hogy mesélje el pontosabban azt, amit látott. Elmesélte, hogy a baleset után kb 20 percet feküdtem ájultan a földön, a fülemből és az orromból folyt a vér. Valaki megnézett a járókelők közül és észrevette, hogy nem lélegzem és

megpróbáltak mesterséges légzéssel éleszteni. Mikor kb 20 perc eltelt, a mentőautó szirénájával egyidőben felültem egy pillanat alatt és közöltem az ott lévőkkel a legnagyobb megrökönyödésükre, hogy nincs semmi bajom és fel akartam kelni. Ez persze azért nem sikerült olyan egyszerűen! Volt egy érdekes része annak, amikor álmomban levetítették a balesetet előttem, hogy egy másik részében az „álmom mozinak” visszavittek egy 1980-as furcsa balesetemhez. Itt a következő történt: Hajdúszoboszlón volt egy „kis Béke” nevezetű üdülő, ami magas szintű kormányvendégeknek volt fenntartva, és nem volt nagy, és az év nagy részében kihasználatlan volt. Én tűzjelzőt mentem ellenőrizni a barátommal, és ott aludtunk az üdülőben Az üdülő üres volt, a barátom elment egy ismerőséhez, én meg „élveztem”, hogy egyedül vagyok egy medencés üdülőben, fejest ugrottam a vízbe, és elájultam! Ugyanis a medencének volt

egy olyan kiépítése – gondolom az idősebb vendégek miatt – hogy az egyik felén 2 méter mély volt, de a másik felén csak térdig ért. És én itt ugrottam fejest! Azt, hogy hogyan kerültem ki a vízből, nem tudtam, a medence partján voltam, és vizet hánytam. Nem értettem, hogy hogyan kerültem ki a vízből! Lefeküdtem aludni, másnap szédültem, agyrázkódás utáni állapotot éltem át, a homlokom szemmel láthatóan be volt horpadva. Majdnem 10 év után, a levetített „moziban” láttam magam kívülről vissza, amint egy láthatatlan erő hatására testem felemelkedik, és szinte kidobódik a partra! Egy láthatatlan ERŐ megmentett. 3 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Progressziós hipnózis Második komolyabb élményem egy barátomhoz fűződik. A barátom regressziós hipnózist alkalmazott abban az időben gyógyításaihoz kísérletképpen. Sikerrel működött hipnózis alkalmazása. Ez emlékeim szerint 1997

évében lehetett, január havában Baráti látogatáson voltam nála. Kipróbálta rajtam is a hipnózist, de a visszavezetésnél, az anyaméh emléknél megálltam. Rövid lényege a hipnózisnak, hogy az életet visszapörgetve egy előző életbe visszatérve az esetleges mostani betegség okát meg lehet találni, és ha nem karmikus eredetű a betegség, akkor fel lehet oldani. Én előtte olvastam, hogy nem jó minden áron visszamenni az előző életbe, nem ok nélkül takarja a feledés fátyla az előző élet emlékeit. Nem is sikerült, megmakacsolta magát a tudatom. Mindenesetre a születésem körülményeiről olyan információkat mondott, amit csak én tudhattam egyedül. Ez visszaigazolásként megnyugtató volt a számomra. Utána következett egy érdekes dolog Előrevitt az életembe, egy érdekes helyre kerültem. Egy patak partján találtam magam. Én baloldalon álltam, és sötét volt az én oldalamon A másik oldalon egy gyönyörű aranyszínű köd

volt, mást nem lehetett látni. Pár méterrel arrébb láttam egy HIDAT. Megkérdeztem barátomat, hogy rámehetek-e a Hidra Azt válaszolta, hogy igen, de ne menjek át a Hídon. Ahogy ráléptem, egy különleges dolog történt velem. Teljesen súlytalan lettem (136 kg voltam akkor!), egy csodálatos boldogság érzés járt át és megéreztem valami megfoghatatlan csodálatos dolgot. A Híd közepéről áttekintve egy csodálatos szempárt láttam, amiből sugárzott a melegség és valami megfoghatatlan érzés járt át. A barátom rám szólt, hogy nem menjek tovább, de nem hallgattam rá és elindultam a Hídon, nem volt kedvem visszafordulni. Erre hangosan rám kiabált, hogy azonnal jöjjek vissza! Bánatos és fájó szívvel, de engedelmeskedtem neki és visszajöttem. Mikor leléptem a Hídról, újra éreztem a testem, visszakerültem a valós világba. Utána kiértékeltük a helyzetet. Kiderült, hogy az életet és a halált elválasztó Hídon voltam Ezért

éreztem ezt a különleges érzést. Mellettem volt a gyermekem és érdekes módon még hozzá sem akartam visszatérni. A többiek, akik nézték a hipnózist, később elmesélték, hogy szinte nem is lélegeztem, azt hitték, hogy meghaltam. A barátom elmesélte, hogy a Hídra történő progressziós előrevezetést el tudta végezni, de ha a Hídon átmentem volna, már nem tudott volna visszahozni! Mert most történt ilyen első alkalommal vele is, hogy sikerült előremenni, illetve egy testelhagyást létrehozni külső módszerrel. Ezért kiabált rám Utána napokig lelki beteg voltam, mert olyan jó érzés volt ott lenni, hogy szinte bántam, hogy visszajöttem. Később elmúlt ez az érzés, de minden halálfélelem megszűnt bennem Azóta teljesen máshogy látom a világot! Fáy Gábor barátom készített egy érdekes írást a Halálközeli Élményekről, ezúton megosztom veled kedves Olvasóm! 4 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István

Halálközeli élmények Az írásos emlékekben A Halálközeli élményekről szóló beszámolók kapcsán az egész világon megindult egy mozgalom, hogy összegyűjtse azokat az embereket, akik már megéltek egy halálközeli állapotot, de segítséget igényelnek, hogy feldolgozzák élményüket. A történelmi egyházak kezdetben tiltakoztak az ellen, hogy nyilvánosságra kerüljenek az olyan történetek, hogy a test halála után igenis létezik egy lélek, amely halhatatlan és ez a lélek elkerült valahová, amit túlvilágnak is lehet nevezni. Dr Raymond Moody elsőnek dolgozta fel a halálközeli állapotokat a hatvanas években azoknál a személyeknél, akik az orvostudomány fejlettségének jóvoltából a klinikai halál állapota után ismét visszatértek az élők sorába és tapasztalataik elmondását nyíltan vállalták. Az Élet az élet után című Moody könyv magyar nyelven 11 kiadást ért meg, és olykor még most is igen nehéz hozzájutni. Az

igaz, hogy a katolikus egyház részben örült egy könyvnek, amelyben beszámolók hangzanak el a túlvilág létezéséről, de egy vatikáni hivatalos állásfoglalásra mégis éveket kellett várni, míg meg nem hoztak egy dogmát erről 1979-ben. Az egyház ebben a dogmában elismerte, hogy az ember halála után nem szűnik meg létezni, lélekké változik és ebben a létformában tovább él. Érdekes azonban az a körülmény, hogy míg Moody könyvének előszava – amelyet Elisabeth-Kübler Ross írt meg – mindössze 2,5 oldalas, addig a budapesti egyházi Ecclesia Könyvkiadó a Moody könyvben a tartalomnak 16 százalékát teológiai magyarázatokkal látta el. Felmerül azonban a kérdés, hogy a régi vallási könyvekben valóban sehol sem találkozhatunk olyan történetekkel, amelyek a haláltapasztalatok különböző szakaszait írták volna le? Vagy olyan emberek elbeszélését ismertették, akik tetszhalottként bepillantást nyertek a túlvilági életbe?

A Bibliában kevés szó esik erről Kezdjük a Bibliánál, amely a nyugati világban a legolvasottabb és a leggyakrabban idézett könyv. Nyugaton valószínűleg nem létezik egy otthon sem, ahol ne lenne a polcon egy példány ebből a könyvből. A Biblia keveset beszél arról, hogy mi történik a fizikai testtel a halál utáni létezésben, és hogy milyen a halál utáni világ. A Biblia-kutatók szerint az Ószövetségben csak két helyen találkozhatunk egy – egy utalással a halál utáni életre. Ezekiel próféta (26,19) a következőket írja: „Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok. Mert a halottak országa szülni fog.” Dániel próféta könyvében, a 12 rész 2 bekezdésben a következőket írja: „Akik a föld porában alszanak, azok közül némelyek felserkennek, némelyek örök életre, némelyek gyalázatra, örökké való útálatosságra”. Az Újtestamentumban már

több helyen is találkozunk halálközeli élmények leírásával. Például Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levelében (2,12) 5 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Az Ószövetség prófétáinál mind a két esetben szó van a testek feltámadásáról és a test halálállapotát alváshoz hasonlítják a próféták. Moody megemlíti, hogy gyakorlatában, több esetben is a halálközeli élményt átélt emberek kifejezetten hivatkoznak a Biblia fogalomvilágára, amikor kalandjukat szemléltetni akarták. Jézus szavát idézték, hogy „én vagyok a világ világossága”, mert tapasztalásuk szerint találkoztak egy fénylénnyel, amit Krisztussal azonosítottak. A következőket mondták: „Ebben a fényben nem láttam személyt, de számomra ez a fény jelentette Krisztust, együttlétet minden dologgal és jelképezte a tökéletes szeretetet”. Egyébként Pál apostol is megemlítette, hogy amikor Damaszkuszba ment „déltájban,

a napnál is ragyogóbb világosságot láttam az úton, amely körülragyogott engem is, útitársaimat is”. Egy hangot hallott, amely héber nyelven megszólította és közölte vele, hogy „Jézus vagyok, akit üldözöl. Kelj fel és állj talpra, légy terjesztője és tanúja annak, amit láttál és amit ezután látni fogsz” A fénylény személyi léttel rendelkezik Ez az esemény is bizonyos szempontból emlékeztethet bennünket a halál közelébe jutottaknak a fénylénnyel való találkozására. Valamennyien közölték, hogy a lény személyi léttel rendelkezett, bár testi alakját nem látták. A fénylény kérdéseket tett föl és utasításokat adott. A különbség Pál apostol közleménye és a mai halálközeli állapotból visszatértek elmondásai között az, hogy Pál a fénytől megvakult és három napon át nem látott, a halálközeli állapotból visszatérteknél a leírhatatlan fényesség egyáltalán nem vakított, és senkit sem

akadályozott meg abban, hogy környezetét láthassa. Pál apostol arra is adott választ, hogy milyen a feltámadott test. Az Első levelében Kor 15 fejezet 35-52 bekezdésekben a következőket írja: „Kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a halottak. Isten testet ad, tetszése szerint Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. Van mennyei test meg földi Az embereknél ha romlásra vettetik el, romlatlannak támad fel. Gyalázatosságban vettetik el, dicsőségben támad föl, erőtlenségben vettetik el, erőben támad föl. Van érzéki test, van lelki test is Nem aluszunk el mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantás alatt. Az utolsó trombitaszóra a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, s mi elváltozunk.” Pál apostol leírása nagyon is jól megegyezik azoknak a közlésével, akik a halálközeli élmény során testükön kívül voltak. Pál azt mondja, hogy ha az

anyagi test gyenge és csúnya volt, a szellemi test erős és széppé változik. Ezt említi több halálközeli élmény-beszámoló is, amely szerint a szellemtest egésznek és teljesnek látszik, holott a fizikai test csonka volt. 6 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Egy másik ilyen közlés szerint a szellemi testnek nincs kora, azaz a lélek időbeli korlátozottsága megszűnik. Platón dialógusai Platón, a görög filozófus Krisztus előtt 437-347 között élt Athénban. Tanítójával, Szokrátésszel folytatott dialógusait és leveleit könyvben írta meg, amely majdnem a teljes egészében ránk maradt. Írásaiban abból a tényből indult ki, hogy létezik a létnek egy másik világa és rendje is, az érzékelhető, tapasztalható, testi világ mellett. Hitte, hogy a testi világot csak arra a másik „magasabb” létrendre való hivatkozással lehet megérteni. Ennek megfelelően az ógörög bölcsész érdeklődése az ember

testnélküli, tudatos része felé irányult, és a testet csak a lélek átmeneti börtönének tekintette. Több írásában is a test halála utáni sorsa érdekelte. Platón a halált úgy határozta meg, hogy az nem más, mint a léleknek, az élő ember testnélküli összetevőjének a testből való kiszabadulása. Sőt mi több, szerinte az ember testnélküli része sokkal kevésbé korlátozott, mint a testi része. Kiemeli, hogy az idő semmit sem számít azon a területen, amely a fizikai, érzékelhető világon túl van. Több helyen is azt fejtegeti, hogy a lélek a testből való szabadulása után hogyan találkozik más megholtak lelkével, és miként irányítják a segítőkész lények a másik létrendbe való átmenetelét. A platóni szemlélet szerint a lélek a testbe egy magasabb, öntudatos állapotból egy sokkal kevésbé öntudatos állapotba kerül, és eközben elfelejti azt a valóságot, amit testnélküli állapátban birtokolt. Ez a születés A

halállal kapcsolatban Platón még leírja, hogy a lelket a halál után azonnal megítélik, egy isteni lény a léleknek mindent bemutat és feltár, amit életében elkövetett – a rosszat és a jót egyaránt. Ilyen és ehhez hasonló történeteket mondanak el azok az emberek is, akiknek volt halálközeli élményük, és az orvostudomány fejlődése következtében sikerült őket visszahozni az életbe. Sok utalást a halál utáni életre a tibeti Halottaskönyvben is olvashatunk, valamint a szellemtan egyik úttörőjének, Emmanuel Swedenborgnak könyveiben is megismerhetünk. 7 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Az írásos emlékekben A Respublica tizedik könyvében igen legmegdöbbentőbb történetet olvashatunk arról, mi történik az emberrel, ha hirtelen halál éri és összehasonlítjuk azzal amit a halálközeli állapotból visszatért mai emberek mesélnek az ilyen eseményekről. Platón történetében egy férfi holtan

maradt a csatatéren. Körülbelül tíz nap elmúltával sértetlenül találták meg a sok bomló holttest között. Hazavitték, hogy eltemessék Amikor a tizenkettedik napon a ravatalon feküdt felébredt és beszámolt arról, amit a túlvilágon látott. Azt mesélte, hogy amikor lelke kiszállt a testéből több lélekkel együtt mendegélt, majd eljutott egy csodálatos helyre, ahol a földön két egymással határos szakadék volt látható és ezekkel szemben az égen is ugyancsak kettő. A kettő között ültek a bírók, akik ítéletet mondtak a lelkek fölött és elkülönítették őket Akiket igaznak nyilvánítottak, azokat jobbra fel az égi útra irányítottak. A jó lelkek elől viselték jótettük jelét. A gonoszakat balra lefelé küldték, ezek hátul hordták gonoszságuk bélyegét. Amikor ő is odaérkezett, azt mondták neki, hogy közölje a földön élő emberekkel, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a másvilágnak. Az ítéleten neki nem kellett

átesnie, hanem vissza kellett térnie a földi létbe. Hogy hogyan került vissza a testébe azt nem tudja, egyszer csak feltekintett és a ravatalon találta magát. A tibeti Halottaskönyv útmutatást ad A léleknek a test halála utáni útjával foglalkozik a tibeti Halottaskönyv. A könyv tartalmát a régi nemzedékek szájról szájra adták tovább, míg végül leírták. Az a szövegváltozat, amely nálunk is ismert, a VIII. századból való, így tehát több mint ezer éves A Halottaskönyv szövegét hangosan olvasták a haldokló mellett és a temetési szertartás alatt. A szövegfelolvasásnak két feladatot kellett betöltenie: a haldoklót kellett segíteni, hogy minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik és a haldoklóval meg kell szerettetni az új tartózkodási helyét, hogy kedvet kapjon az ottmaradásra, ne tartsa őt vissza semmiféle szeretet és érzelmi kötelék a földi élethez, megszabaduljon minden testi igénytől. A

Halottaskönyv leírása a halál korai szakaszairól teljesen megegyezik azoknak a vallomásaival, akiket a klinikai halál állapotából felélesztettek. A tibeti leírás szerint amikor az ember lelke megszabadul a testtől akkor kis idő múlva „elájul”, azután huzatba (sodrásba) kerül, majd egy szűk völgykatlanba érkezik, amelyben öntudata tovább él. Ott rémes és kellemetlen zúgást és zörejeket hall, önmagát és környezetét szürke, felhőszerű megvilágításban látja. 8 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Csodálkozik is, hogy a testén kívül van, látja és hallja rokonait és barátait, akik teste mellett siránkoznak és előkészítik a temetésre. Hiába próbálkozik velük beszélni, őt nem láthatják és nem hallhatják. Még nem tudja, hogy már meghalt, ezért eléggé zavarodott Később rádöbben arra, hogy meghalt, de nem tudja, hogy hová menjen, mit csináljon. Ezért nagy bánat fogja el és

kétségbeesik helyzete miatt. Egy darabig azon a helyen tartózkodik, ahol testi életében volt. Akkor észre veszi, hogy még mindig testben van, de ez már az ő sugárteste, amely nem anyag. Képes a legkisebb akadály nélkül is átmenni falakon, sziklákon, hegyeken. A helyváltoztatás egy pillanat alatt történik, mert ahová menni akar, azonnal ott is van. Gondolatai világosak, értelme kifinomult, jobban kitárult az isteni dolgok iránt Földi életében lehetett vak, süket, korcs, itt azonban csodálatosan erős. A sugártest minden érzékszerve rendelkezik földi életének minden képességével, sőt azokat fel is múlja. Ugyanakkor más lényeket is megismer ebben a „testi” formában. A Halottaskönyv részleteit felolvasók ekkor azt tanácsolják az elhunytnak, hogy amikor a fényhez közeledik, közölje, hogy szeretettel van mások iránt és együtt érez másokkal. Ekkor tükörszerűen egész életét felvillantják neki, a jó és a rossz tetteket

egyaránt. Ebben az állapotban nincs semmiféle hamis kép, mert földi életéről nem lehet hazudni. A polihisztor a túlvilágon is járt volna? Emmanuel Swedenborg a XVII. században élt Stockholmban Korának híres hadmérnöke és polihisztora volt, a természettudományok különböző területein dolgozott. Kezdetben az anatómia, a fizológia és a pszichológia problémáival kapcsolatban írt könyveket, életének későbbi szakaszában viszont olyasmikről írt, hogy kapcsolatban áll a túlvilági szellemi lényekkel. Munkáiban hemzsegnek az eleven történetek, amelyekben a halál utáni életet mutatja be. Ezekkel az írásokkal is lehet végezni összehasonlításokat az ő szellemtani tapasztalatai és a halál közeléből visszatért mai emberek vallomásai között. Érdekes a leírása az emberi testről a vérkeringés és a légzés megszűnése után. „Az ember még sokáig nem hal meg” – írja – „hanem csak elválik a testétől, amelyre a földi

világban szüksége volt. Amikor az ember meghal, akkor csak az egyik világból átmegy egy másikba.” A halál beállta utáni események közül néhányat Swedenborg saját maga is megtapasztalt, amikor testén kívül tartózkodott. „Az összes érzékszervem működése megállt, amikor a halál állapotának a közelébe kerültem. Mégis megmaradt a benső életem és gondolkodásom, felfoghattam és visszaemlékezhettem azokra a dolgokra, amelyek ott történtek velem, és hogyan történtek meg azoknál, akik a halálból újraéledtek. Különösen arra emlékszem, milyen volt az, amikor a lelkem kiszakadt, kirántódott a testemből.” 9 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A lélek nyelve mindenki számára érthető A lelkek egymás számára felfogható nyelven beszélnek. A lelkek közötti érintkezés nem földi, emberi módon megy végbe, hanem közvetlen gondolatátvitellel. Minden ember erre a mindenki által érthető nyelvre

változtatja beszédét, amely tulajdonképpen a saját lelkének a nyelve. Az angyalnak vagy szellemnek a másik emberhez intézett beszéde ugyanolyan hangos, mint egyik embernek a másik emberhez intézett beszéde. Ennek ellenére mások, akik a közelben vannak nem érthetik meg ezt a beszédet, csak az hallja, aki felé irányulnak a szavak. Ez azért van így, mert az angyal vagy a szellem beszéde elsősorban az ember gondolataiba hatol be. A szellemi állapot alig korlátozott. A felfogás, a gondolatok, az emlékek tökéletesek A térnek és az időnek nincsenek olyan korlátai, mint a földi életben. A léleknek minden képessége magas tökélyre emelkedik, így a gondolkodás, a tapasztalás és a felfogás is. A haldokló a holtak között olyan lelkekkel találkozik, akiket életében ismert. Ezek azért állnak mellette, hogy segítsenek neki átjutni a túlvilági életbe. Ha valkaiknek a lelke elvált a világtól, barátai és ismerősei azonnal elébe mennek,

örülnek és megmagyarázzák neki, hogy az örök életben mi vár rá. Elmúlt életének minden részletére emlékezik és lehetetlenség bármit is eltitkolni. A legkisebb gyerekkortól a legöregebb koráig minden dologra emlékezik és lépésről lépésre mindent feltárnak előtte. Swedenborg írásaiban – akárcsak a Bibliában, Platónnál vagy a tibeti Halottaskönyvben meglepő párhuzamot fedezhetünk fel azon beszámolók között, amelyeket a mai emberek halálközeli tapasztalataiból már megismertünk. Felmerülhet az a kérdés, hogyan lehet az, hogy Pál apostol látomása és istenélménye, Platón elképzelései és mítoszai, a tibeti lámák bölcsessége és Swedenborg kinyilatkoztatásai, tehát az emberiség írásos emlékei annyira megegyeznek a mai emberek elbeszéléseivel, akik közel voltak a halálhoz. Erre válasz nincs, esetleg az, majd meglátjuk. (írta. FÁY Gábor) 10 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Én

magam különben egy tanfolyamon tudtam meg, hogy amit átéltem a motorbalesetnél, az Halálközeli Élmény volt, még akkor is, ha nem párosult alagútélménnyel, amit vártam, de miután elmaradt, így nem is gondoltam „komolyabb dologra”! A tanfolyam csodálatos volt kitűnő előadókkal, és ekkor járt Magyarországon 2001. március 16.-án Dr Raymond Moody, akivel sikerült személyesen is találkoznom és beszélgetnem, és a beszélgetés végén aláírattam vele az oklevelemet is. Most pedig megosztom veled kedves olvasóm azokat a tapasztalatokat, amellyel segíthetek neked. Nagy segítséget nyújtott nekem a budapesti székhelyű IANDS Alapítvány, aki szervezte a tanfolyamot (és szervezi még most is), és tart rendszeresen előadásokat, és ad segítséget a hozzájuk fordulóknak! 11 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Dr. Raymond Moody: Élet az élet után Azoknak, akik a halálközeli élmények sokrétűségét még nem

ismerik, egy rövid összefoglalót állítottunk össze Moody fenti könyvéből, amely egy paradigmaváltást robbantott ki a halálkutatás területén. A halál közelébe került emberek tapasztalatai és az egyes személyek tulajdonságai közt nagy különbségek vannak, ugyanakkor a különböző személyek tapasztalataiban feltűnően nagy a hasonlóság is. A szóban forgó közlésekben olyan sok a megegyezés, hogy minden nehézség nélkül mintegy 15 különböző elemet fedezhetünk fel. Engedtessék meg, hogy most ezekből az elemekből egy rövid, elméleti-ideális, ill. “teljes egész” élményt állítsak össze, amely az összes elemet tartalmazza, és ezek tipikusan a következő sorrendben fordulnak elő. Egy ember haldoklik. Testi nyomorúságának csúcspontján hallja, amint az orvos őt halottnak nyilvánítja. Egyszer csak egy kellemetlen zajt: átható, sivító harsogást kezd hallani és azonnal az az érzése, hogy nagy sebességgel rohan át egy

sötét alagúton. Aztán hirtelen saját testén kívül találja magát, de ugyanabban a környezetben, mint amiben az előbb volt. Mint szemlélő, bizonyos távolságból nézheti saját testét. Tartózkodási helyéről szemlélve kellemetlen érzések töltik el, amikor látja testének újraélesztési kísérleteit. Egy idő után összeszedi magát, és egyre inkább alkalmazkodik ehhez a különös állapothoz. Észreveszi, hogy még mindig van “teste”, de ez tulajdonságait tekintve lényegesen különbözik a fizikai testétől, amelyet elhagyott. Hamarosan új események történnek Más lények közelednek a haldoklóhoz, hogy köszöntsék őt és segítsenek neki. Meghalt barátokat, rokonokat pillant meg, majd egy szeretetet és melegséget árasztó Fénylényt, amilyet ő még soha nem látott. Ez a lény – szavak nélkül – kérdéseket idéz hozzá, amelyek a haldoklót arra indítják, hogy saját életét, mint egészet értékelje. Segít neki, hogy

életének fontosabb állomásait panorámaszerűen villámgyorsan felidézi számára. Egyszer csak a haldoklónak úgy tűnik, mintha egy sorompóhoz, vagy határhoz közeledne, amely nyilvánvalóan a földi élet és az azt követő élet közötti határvonalat jelenti. Itt világos lesz előtte, hogy vissza kell térnie a földre, mert halálának ideje még nem érkezett el. Küszködik ez ellen, mert a túlvilági élet tapasztalatai annyira megragadták, hogy többé nem szeretne visszatérni. Eltöltötte az öröm, szeretet és a béke lenyűgöző érzése. Belső ellenállása ellenére - anélkül, hogy tudná hogyan – újra egyesül fizikai testével és él tovább. Később, amikor megpróbálja másoknak közölni élményeit, nehézségekbe ütközik. Először is nem találja a megfelelő szavakat, amelyekkel a földöntúli eseményeket és élményeket kifejezhetné, aztán az emberek kinevetik. Majd lemond arról, hogy ezeket másoknak elmondja. Az élmény

mégis nyomokat hagy életében, nevezetesen: hatással van életvitelére, megváltozik gondolkodásmódja, és másként értékeli a saját és más emberek halálát. Mielőtt értékelésre kerülne sor, néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a halál-tapasztalatok magyarázatának hátterét képezik: 1. Az egyes közlések közti feltűnő hasonlóság ellenére mégsem akad kettő, amely teljesen azonos lenne (bár néha figyelemreméltóan közel vannak egymáshoz). 1. Egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki az összeállított élménynek minden összetevőjét említette volna. A legtöbben sokat, a tizenöt elemből nyolcat, vagy többet említenek, sőt volt olyan is, aki tizenkettőt. 1. Az összeállított élménynek egyetlen olyan fix eleme sincs, amely a tanúk vallomása alapján minden elbeszélésben szabályszerűen visszatért volna, mégis az egyes elemeket körülbelül általánosnak tekinthetjük. 12 Halálközeli Élmények

Összeállította: Karsay István 1. Az elméleti modellben említett elemek nemcsak egy elbeszélésben fordultak elő, hanem több elbeszélésben is (tehát nem egyéni, kivételes elemek. A szerk) 1. A haldokló élményeinek sorrendje eltérhet az általam említett elméleti modell sorrendjétől. Egy példa a sok közül: sokan nem úgy közölték a Fénylénnyel való találkozást, ahogy a modellben szerepel, vagyis bizonyos eseménysor után, hanem már az elején, vagy az élmény egész folyamán tapasztalták azt. Az élmények sorrendje általában a modell sorrendje szerint történik. Erősebb eltérések ritkán fordulnak elő 1. Hogy a haldokló milyen messzire jut ezekben a feltételezett élményekben, az úgy látszik attól függ, hogy a klinikai halál ténylegesen mikor következett be és mennyi ideig kellett neki ilyen körülmények között tartózkodnia. Általában azok, akik “meghaltak”, bőségesebb és teljesebb élményekben részesültek, mint

azok, akik a halált csak érintették. Vagyis akik hosszabb ideig voltak “halottak”, messzebb jutottak, mint azok, akiknél ez rövid ideig tartott. 1. Beszéltem több olyan emberrel, akiket halottnak nyilvánítottak, majd életre keltettek Visszatérésük után semmi ilyen élményről nem számoltak be, mert egyáltalán nem emlékeztek semmire. Meglehetősen érdekes dolog, hogy beszélhettem olyan személyekkel, akik különböző okok következtében (időben nagyobb különbséggel) – esetleg kétszer is a klinikai halál állapotában voltak. Az első alkalommal nem emlékeztek semmire, míg a második alkalommal voltak tapasztalataik. 1. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy első kézből vett közlésekkel, tanúvallomásokkal és elbeszélésekkel foglalkozom. Ebből a kiinduló helyzetből tekintsük át most részletesebben a halálközeli élmények ismételten visszatérő stádiumait: • Leírhatatlanság Számunkra az emberi nyelv érthetősége attól

függ, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk a minket körülvevő világból. Azok tapasztalatai, akik megközelítették a halált, a mi tapasztalati világunkon kívül esnek, ezért teljesen érthető, ha az illetők, élményeik visszaadásánál bizonyos nyelvi nehézségekbe ütköznek. Az ilyen élményekben részesülők úgy számolnak be tapasztalataikról, hogy azok kimondhatatlanok, mintegy “leírhatatlanok”. Sokan a következőket mondják: “egyszerűen nincs olyan szó, amely pontosan kifejezné, amit megpróbálok elmondani.” Vagy: “a jelzőket és azok felsőfokát, amelyekkel kifejezhetném magam, még ki kellene találni. Mindazok a szavak amelyeket ismerek a három dimenziós világhoz tartoznak. De ott több van A tér és az idő fogalmával ellentétben kellene magamat kifejezni. Nem tudok Önnek teljes képet adni” • A halálhír meghallása Többen elmondták, hogy hallották, hogy az orvos, vagy más jelenlévők halottnak nyilvánították

őket. Egy asszony, akinek korábban többször voltak szívpanaszai a következőket mesélte el: “Szorító fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha vaspánt szorította volna össze. Férjem és egy ott tartózkodó barátunk hallotta, hogy elestem és sietve jöttek a segítségemre. Hallottam férjemet, mintha nagy távolságból mondaná: “most halt meg”. És én is azt gondoltam: igen ez a halál” 13 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István • A béke és nyugalom érzései Élményeinek kezdeti szakaszáról sok ember azt mondja, hogy rendkívül kellemes érzései voltak. Egy asszony, aki szívroham után került vissza az életbe, ezt mondja: “Egyszer csak olyan jó érzések töltöttek el, amilyeneket csak el lehet képzelni. Nem volt más csak béke, harmónia és tökéletes nyugalom. Úgy éreztem, minden bajom elmúlt és ezt gondoltam magamban: Ó, milyen csendes és békés minden, semmi se fáj. A zaj Nagyon sokan különböző,

szokatlan hallási benyomásokat tapasztaltak. A hangok néha különösen kellemetlenek voltak. Így beszél egy férfi, aki altesti műtétje közben 20 percig “halott” volt: “Nagyon kellemetlen dübörgés jött a fejem belsejéből. Rossz érzés volt Ezt a zajt sosem felejtem el.” Némely esetben a hanghatásokat örvendetes zenei hangoknak érezték. Egy fiatalasszony, aki véralvadási zavarok következtében hajszál híján meghalt, arról a pillanatról tudósít, amikor összeesett: “Egyszer csak zenét hallottam, fenséges csodaszép zenét.” • A sötét alagút A beszámolókból kiderül, hogy a zaj feltűnésével egy időben gyakran azt érzik, mintha egy “sötét termen” nagyon gyorsan kellene átrohanniuk. A térség meghatározásához különféle kifejezéseket használnak. Ilyeneket hallottam: barlang, folyosó, cső, bányaakna, zárt terem, völgy, tölcsér, alagút, vákuum, üresség, henger. Bár az emberek különféle kifejezéseket

használtak, mégis ugyanazt a fogalmat akarták kifejezni e szavakkal. Nézzünk meg két beszámolót, amelyekben az alagút játssza a főszerepet: “Helyi érzéstelenítés hatására nagyon heves allergiás reakció lépett fel nálam. Nem tudtam lélegezni, megállt a lélegzetem. Az első ami történt – hihetetlen gyorsan zajlott le: óriási sebességgel sodródtam keresztül egy sötét, fekete ürességen. Alagútnak is mondhatnám Úgy éreztem, mintha sebesvonattal utaznék, annyira nagy sebességgel rohantam át ezen az alagúton.” Egy asszony, aki közlekedési baleset következtében került közel a halálhoz, párhuzamot vont tapasztalata és egy TV-adás között. “A legnagyobb nyugalom és a legteljesebb béke, a legteljesebb félelemmentes érzés közben egy alagútban találtam magam – egy koncentrikus körökből álló alagútban. Nemsokára ezután láttam a TV-ben egy adást, amelynek címe, “Az időalagút” volt, ahol az emberek egy

csigavonalú folyosón, alagúton az időben visszafelé mentek. Ez az ami az élményemmel a legjobban megegyezik” • Testen kívül Azok a személyek, akikkel beszéltem, élményük előtt semmiben sem különböztek az átlagembertől. A haldokló személyt ezért éri sok meglepetés a sötét alagúton való gyors áthaladáskor. De abban a pillanatban, amikor öntudatra ébred, a saját fikai testét kívülről pillantja meg, mintha az alakokat, eseményeket szemlélve ő maga a teremben kívülálló, idegen személy lenne. A saját alakját és az ott lejátszódó eseményeket úgy nézi, mint egy színdarabot, vagy filmet, továbbá még a jelenlévők gondolatait is érzékeli. Az ebben az élményben részesülők mindegyike felhívta a figyelmet az időtlenségre. • Álljon itt ízelítőül két beszámoló, amelyekben egyes személyek a “testenkívüliség” állapotában tartózkodtak. Egy lány, aki autóbaleset következtében került testen kívülre a

következőket mesélte el: “A környékről odaszaladtak az emberek. A kocsiban láttam teljesen összeroncsolódott testemet, de annak látványa semmiféle érzést nem váltott ki bennem. 14 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Mintha az a test valaki másé lett volna, olyan volt, mint egy tárgy. Tudtam hogy az az én testem, de teljesen közömbösen hagyott.” A következő részlet egy asszony elbeszéléséből való, akinek megállt a lélegzete, amit az újraélesztés alkalmával működésbe hoztak. “Láttam, hogyan élesztettek fel Nagyon különös volt. Nem lebegtem magasan Úgy tűnt, mintha emelvényen állnék, alig magasabban, mint a többiek. Legfeljebb annyira, hogy a fejük felett éppen átláthattam Megpróbáltam beszélni velük, de egyikük se hallotta hangomat. Senki sem figyelt rám” • Találkozás másokkal Sokan elmondták, hogy az élményük közben, a közelükben más szellemi létezők jelenlétét észlelték.

Ezek a lények vagy azért jöttek, hogy megkönnyítsék neki az átmenetet, vagy hogy közöljék velük, hogy még nem érkezett el haláluk órája, ezért vissza kell térniük anyagi testükbe. Egy asszony így mesél: “Ezt az élményt szülésnél tapasztaltam Nehéz szülés volt, mert sok vért veszítettem. Az orvos lemondott rólam és megmondta hozzátartozóimnak, hogy haldoklom. Ám én egész idő alatt éber voltam és hallottam, amint ezt kijelentette És akkor úgy éreztem, magamhoz térek. Egyszer csak észrevettem, hogy emberek vannak körülöttem, akik - úgy tűnt - a szoba mennyezetén lebegtek. Mindenki ott volt, akit korábbi életemben ismertem, akik már előttem meghaltak. Felismertem a nagymamámat és egy lányt iskolás koromból, valamint sok rokont és barátot. Éreztem, azért jöttek, hogy óvjanak és vezessenek” Más esetekben a szellemi lények, akikkel a haldoklók találkoznak a földi életből nem ismerősök. Néhány ritka esetben a

beszélgetőpartnereim arra a megállapításra jutottak, hogy azok a lények, akikkel találkoztak, az ő “őrangyalaik” voltak. Egy férfinak az egyik szellemi lény azt mondta: “Életednek eddigi szakaszában én segítettelek, mostantól fogva másnak adlak át.” • A Fénylény Az általam tanulmányozott közlésekben a leginkább bámulatba ejtő az az elem, amely az egyénekre a legnagyobb hatással volt: egy ragyogó fénnyel való találkozás. Ez a fény leírhatatlan fényessége ellenére semmiképpen se bántja a szemet, nem kápráztat, nem akadályoz abban, hogy jelenlétében más dolgokat is érzékeljenek. Szokatlan megjelenési formája ellenére egy személy sem kételkedett abban, hogy ez a fény élőlény, Fénylény. Ebből a lényből leírhatatlan szeretet és melegség árad a haldoklóra. A Lény megjelenése után, hamarosan felveszi a kapcsolatot – gondolati úton – a haldoklóval és kérdéseket tesz fel neki. Ezt bizonyítja egy asszony

következő megfogalmazása: “A Lény hozzám intézett első szavai ezek voltak – mintha kérdezett volna: kész vagyok-e meghalni? És mit csináltam egész életemben, amit most megmutathatnék?” Minden élményes megjegyzi, ezek a kérdések bármennyire is mélyrehatóak, mégsem lehet azt állítani, hogy szemrehányóak lennének. Mindnyájan állítják, hogy a Lény által feltett kérdések sohasem vádlók, vagy ledorongolók, mert nem számít, hogy milyen a válasz, utána is ugyanaz a korlátlan szeretet és megértés árad a Lényből mint előtte. A kérdéseknek az a célja, hogy életüket őszintén és alaposan gondolják át, nem előre megfogalmazott válaszokat akar hallani, hanem a megkérdezettet segíti, hogy ő maga jöjjön rá az igazságra. 15 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István • Visszatekintés A Fénylény megjelenése, vizsgálás és szó nélkül feltett kérdései egy döbbenetes képsort indítanak el,

amellyel a Lény panorámaszerűen bemutatja a haldoklónak élete fontos eseményeit. Közben kiderül, hogy a Lény előtt az egyén egész élete kiterítve fekszik Célja az, hogy a haldoklót ösztönözze arra, hogy életére visszaemlékezzen. Az emlékezés folyamatából a Lény kiemel néhány jelenetet, amelynek megfigyelését különösen ajánlja. A visszatekintés rendkívül gyorsan megy végbe, amit az érintettek látomásszerű képzeletnek említenek, mégis azt állítják, hogy életüket lenyűgöző elevenséggel mutatja be, miközben a képek láttán érzelmileg és hangulatilag néha újból át is élték a jeleneteket. Figyeljünk meg, ilyen szempontból egy jellegzetes közlést: “Amikor a Fény megjelent, első szava ez volt: “Mit tettél életedben, amit most megmutathatsz nekem?!” – vagy valami ilyen. Abban a pillanatban megkezdődött a visszatekintés. Ejha, hát ez meg mi? – gondoltam, amikor gyerekkorom jelent meg. Attól kezdve, egymás

után gyakorlatilag életem minden egyes évét láttam kisgyerek-kortól egészen a jelenig. A képek úgy peregtek le, mintha kívülről, a valóságban láttam volna őket, rendkívül szemléletesek, színesek voltak – és hatásosak.” Rá kell mutatni arra, hogy olyan beszámolók is elhangzottak, amelyekben a visszatekintés élményét a Fénylény megjelenése nélkül tapasztalták meg. Azokban az élményekben, ahol a Fénylény egyértelműen “irányítóként” volt jelen, a visszatekintésnek komolyabb meggyőző ereje volt. • Határ vagy sorompó Néhány esetben a résztvevők leírták, hogy halálközeli élményeik folyamán eljutottak egy helyhez, amit “határ”, vagy “választóvonal” szóval jelöltek meg. A különböző szereplők másmás kifejezést használtak, mint pl túlsó part, ajtó, kerítés, vagy egyszerűen egy vonal Elmondták, ha átlépték volna ezt a “határt”, nem térhettek volna vissza fizikai testükbe. Íme egy

beszámoló: Hirtelen egy hullámzó gabonamezőn találtam magam. A mezőn észrevettem egy kerítést és elindultam feléje. A másik oldalon észrevettem egy embert, aki szintén a kerítéshez közeledett, mintha találkozni akart volna velem. Hozzá akartam menni, de úgy éreztem, hogy valami ellenállhatatlanul visszahúz. Ugyanakkor láttam, hogy ő is megfordul és eltávolodik a kerítéstől.” • Visszatérés Azoknak az embereknek, akikkel beszéltem, valamikor vissza kellett térniük élményeikből. Voltak olyanok, akik “haláluk” után néhány pillanat múlva kétségbeesetten kívánkoztak vissza anyagi testükbe és haláluk miatt bánatosak voltak. Amikor azonban a haldokló bizonyos mélységig jutott élményeiben, nem tetszett neki a visszatérés, sőt igyekezett ellenszegülni, nehogy vissza kelljen venni testi létformáját. Különösen érvényes ez azokra, akik találkoztak a Fénylénnyel. Egy férfi így mesél: “Ennek a Lénynek a

közelségét sohase akartam elhagyni.” Más személyek közölték velem, hogy biztonságban érezték magukat szokatlan, fizikai test nélküli állapotukban, mégis azon voltak, hogy visszatérjenek a fizikai létbe, mert befejezetlen feladataik voltak. Lássuk, hogy beszél erről egy több gyermekes családanya: “Gondolkoztam, hogy itt maradjak-e? Aztán megláttam a három gyermekemet és a férjemet. Mit tegyek? Nem könnyű elmagyarázni. Amikor a Fény jelenlétét éreztem, akkor tényleg nem akartam visszatérni. 16 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A családom iránti felelősséget nagyon komolyan vettem és abban a pillanatban is tudatában voltam ennek, így előbbre valónak tartottam, hogy visszatérjek.” Mások úgy vélik, hogy a továbbélés engedménye “Isten” akaratából történik, vagy mert ők ezért imádkoztak, vagy mert az Isten, vagy a Fénylény őket különleges feladat betöltésére rendelte. Néhány kevés

esetben az érintettek olyformán nyilatkoznak, hogy saját akaratuktól függetlenül, mások szeretete és imája hozta vissza őket a halálból. A testükbe való visszatérést, csak nagyon kevesen élik át tudatosan: “Nem emlékszem, hogyan kerültem vissza fizikai testembe. Úgy éreztem, mintha elűztek, vagy elaltattak volna – és aztán az ágyban egyszer csak felébredtem. A többiek még mindig ugyanazon a helyen voltak, ahol őket a testen kívüli állapotban láttam.” Mások viszont emlékeznek arra, hogy élményük végén nagyon gyorsan, sőt gyakran egy rántással húzták vissza őket fizikai testükbe: “A mennyezet alatt lebegve láttam, hogyan élesztgetnek. Amikor az elektródokat a mellemre helyezték és testem megvonaglott, éreztem – mint egy kő esem bele a testembe. Aztán arra emlékszem, hogy a testemben felébredtem” Az élményekkel kapcsolatos különböző érzések felgyógyulás után bizonyos ideig még megmaradnak.:

“Visszatérésem utáni első héten néha sírtam, mert láttam azt a világot, én viszont itt élek. Szívesen soha nem tértem volna vissza.” “Csodálatos érzéseket hoztam magammal, amelyeket ott kaptam. Ez az érzés több napig eltartott. Néha még most is érzem” “Ezt az érzést akkor nem lehetett szavakkal kifejezni. Sohasem felejtem el, mindig gondolok rá." (Forrás: Raymond Moody: Élet az élet után Ecclesia Összeállította: Horváth Attila) Most következzék Dr. Liptay-Wagner András tanulmánya: (magyarországi IANDS Alapítvány elnöke) Akik most találkoznak először a témával, gyakran - érthetően – fantáziálásra, hallucinációkra, stb. gondolnak Mások pszichés problémákra, vagy túlságosan vallásos emberek lelkesedésére, vagy amerikai profitorientált kisegyházak akcióira. Én is így voltam vele kb 10 éve, és elhatároztam, hogy egyszer rááldozok pár hónapot, utánajárok és leleplezem a naiv ábrándozókat. Azóta

több tucat megélővel beszéltem, és 3 országban orvos - kutatókkal. A tényanyag (tárgyi, logikai bizonyítékok) nyomására be kellett látnom, hogy az esetek nagy részét nem lehetett kitalálni. A “hosszú- távú” bizonyítékot pedig a megélő –környezete által igazolt – pálfordulás jellegű életmódváltozása jelentette. Ez jelentősebb, mint egy súlyos betegség/baleset megrázó élménye. Hadd adjak közre néhány orvosi/pszihológiai megállapítást, amelyet a szakirodalomból összegyűjtöttem és könnyen érthetőnek találtam: 17 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A klinikai halálból visszatértek megéléseinek elhatárolása különféle megbetegedésektől, német és amerikai kutató-orvosok tanulmányai alapján Az agyműködés szempontjából a halálközeli állapot (HKÁ) : 1. nem külső drog hatása, mert azok tompa, zavaros képeket eredményeznek, és sok HK- élmény (HKÉ) elem hiányzik, és az

etikára nem hat pozitívan 2. nem skizofrénia, mert más tünetei vannak, és nemcsak pszichés betegeknél fordul elő 3. az epilepszia ("szent betegség") felmutat ugyan HKÉ elemeket, de nem annyira rendezett és sokoldalú. A HKÉ-ba kerültek rendszerint nem betegek 4. A HKÉ kiváltása nem vezethető vissza csupán az oxigénhiányra (nem toxikus pszichózis, hypoxia vagy hyperkapnia), mert ijedség esetén is előállhat. 5. nem az endogén hallucinogének, pl a endorfin hatása, mert az kábító/nyugtató jellegű, de színes/éles képeket nem kelt 6. a HKÉ feltehetően nem lehet az agy terméke, mert nullás EEG-nél is igazoltak történéseket (pl. 6 órás agyoperációnál, P Reynolds esete, Phoenix, Arizona, USA) 7. további logikai/fenomenológiai érv: az altatás után, a klinikai halál állapotában, elvileg öntudatlan állapotban a legbonyolultabb agyi tevékenységet, az analitikus/asszociatív gondolkodást végzik a páciensek pl. helyeket,

személyeket látnak, ismernek fel és összevetik emlékeikkel. 8. a jobb halántéklebeny ingerlésével egyes HK-élményeket ki lehet váltani (testenkívüliség, emlékképek), de ezek szűkkörübbek, mint a HKÉ kb.15 jellemzője 9. Pszichológiai szempontból A HKÉ: 10. nem éberálom, mert nem kapcsolódik az éberálom fázisához, nem szimbolikus/mesés történetek, hanem a megfigyelt képek súlyosabbak, az egyén múltjára mutató vagy tárgyi/logikai realitások. 11. nem oneiroid (résztudatos, félelemmel teli) álom, mert dominálóan pozitív 12. nem hallucináció (vizuális/akusztikai képzelgés): az érzéki észlelés megszűnte után látott tárgyak egy része és a "hallott" beszéd a felélesztés után gyakran igazolható. 13. nem imagináció (vizuális képzelgés), mert az érintetnek - ugyan ismeretlen logikájú és szokatlan - de értelmes (más HK-élményeseknél is gyakran előforduló) jeleneteket, formákat, érzéseket írnak le. 14.

nem deperszonalizáció (elszemélytelenedés), mert megmarad a pontos én-tudat, bár olykor 2 – fizikai és nem fizikai - testet észlel a klinikai halál állapotában lévő tudat, 15. nem a “szülés traumája”, azaz a szülőcsatorna jelenik meg az "alagút-élménynél", mert császármetszéssel született embereknek is volt alagútélménye, 16. nem vallásos vágygondolkodás: ez esetben sokkal több variációja lenne, továbbá mert ateistáknál és gyerekeknél is gyakran előfordul 17. nem a halálfélelem reflexszerű elhárítása, mert hirtelen balesetnél sokszor nincs is halálfélelem. Hosszú előzetes kábultság esetén sincs Könnyebb műtét szintén ritka a halálfélelem. Testenkívüliség (OBE) esetén jelzik, hogy nem is gondolták hogy meghalhatnak, csak később döbbenti meg őket saját távolabb lévő testük meglátása, ami nem önlátás (heautoskopie). 18. nem projekció (fantáziálás), mert gyakran reális, tényszerű

(számos egymástól független esettel bizonyítható) információt vesznek fel az azt megélők 19. semmi különleges, mert "hipnózissal vagy meditációban is előidézhető" Válasz: az említett "megváltozott tudatállapotokban" hasonló történések lehetnek, de kevesebb HKÁ elem fordul ott elő és nincs olyan mély személyiség átalakító hatása. Az, hogy hipnózisos indítással vagy meditációban hasonló jelenségek fordulnak elő (pl. OBE), jelzi, hogy a HKÉ beindulásához nem kell akut testi probléma. 18 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István 20. a haldoklók látomásaihoz képest jelentősen több jelenség-elem fordul elő a HKÉ-ben . Az esetek szavahihetőségéről: a kutatók által mélyen analizált esetek nagyságrendje világviszonylatban tízezres szinten van. A széleskörű, országos szintű demográfiai adatgyűjtések százezres/millós nagyságrendű előfordulást rögzítenek (USA: 15 millió,

Németországban 4 millió, azaz a lakosság 4-5%-a). A gyermekek kb 4 éves korig nem tudnak hazudni. Az ő eseteiket – különösen, ha a kutatók még a szülök kultúrája (szóhasználata) gyerekre való ráhatása előtt kikérdezik a gyermeket - torzítatlan közléseknek foghatjuk fel. Több mint 500 ilyen eset lett feldolgozva. Az esetek nagy részénél ”hyperamnézia” (kitörölhetetlen, részletes emlékezet) tapasztalható, így az élmény elemei évtizedekkel később is a részletekig menően kontrollálhatók. Az esetek csak a témát még fel nem tárt országokban "szenzációképesek”, ill. lepik meg az orvosi személyzetet ill. a laikus embereket, ami így természetesen szkeptikus magánvéleményeket, hevenyészet válaszokat, ideológiai általánosságok hangoztatását jelentik. (Írta: Dr. Liptay-Wagner András) Kérdése és válaszok. 1. Mi is az a halálközeli élmény? A haldoklóknál vagy pl. az operációk közben válságos

helyzetekben a „tudat kitágulása", amikor percek alatt nagytömegű, gyakran külső forrásból származó információt kap az egyén pl. a folyosón lévőket látja, beszédjüket hallja, élete fontosabb pillanatait filmszerűen látja, sötétet vagy érzelemmel teli fényt tapasztal. E jelenséget számos országban az orvosok már elhatárolják a hallucinációtól és az endorfin kábító hatásától. Az USA-ban kb. 13 millióan tapasztalták meg, kb 4000 páciens beszámolt kutatóknak élményéről, amelyeket rendszerint komoly életmód változás kísér. Az emberi és etikai értékek a figyelem előterébe nyomulnak. Az orvosok, pszichológusok a tanatológia tudományág keretében foglalkoznak vele, de témája a vatikáni parapszichológiai kutatóknak, és a szociológusoknak is. Egyes ősi kultúrák és a misztikus élményeket kereső vallások is ismerik ezt a testenkívüliséget. Az élmények ugyanazokat a főbb elemeket mutatják fel bármely

vallás hívőinél, ateistáknál , gyerekeknél, vakon születetteknél is. 2. Hogyan kutat, segít és tájékoztat a Dr Raymond Moody nyomdokain járó IANDS 20 éve 14 országban? Szakemberek és kiképzett segítőkész emberek gyűjtik az eseteket, tudományok, vallások és határterületeik szakértőivel elemzik a jelenségeket, segítenek a megrázkódtatáson átesett embereknek jó és negatív tapasztalataik feldolgozásában, cikkeket írnak, előadásokat és több szakág képviselőivel vitaesteket tartanak, könyveket fordítanak az illető ország nyelvére, könyvkiadásokat támogatnak, nemzetközi konferenciákat szerveznek. Segítenek - nonprofit módon - helyi klubokat szervezni az érdeklődőknek. 19 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István 3. Hogyan lehet többet megtudni az esetek tanulságairól? Számos magyarul megjelent könyv megadja az alapokat. A REVITAL Alapítvány ill IANDSBudapest előadásain és tanfolyamain új

külföldi tanulmányok eredményeit fogjuk ismertetni Vitaesteken hazai szakértők sokoldalú véleményét lehet gondolatébresztőként hazavinni. Az élményesek, a „tanúk" beszámolója rendszerint megrázó és meggyőző. 4. Miért érdemes egy „laikusnak" ezzel a témával foglalkozni? Moody 90 millió olvasója, további 6-8 neves nemzetközi szaktekintély tanulmányai, publikációi - különösen az USA-ban - azt eredményezték, hogy a kórházakban már nem küldik pszichológushoz az élményeseket. Családjuk is felfigyel a vallások felett álló, de azok leírásaihoz hasonló témákra. A „messziről visszajött" családtag pozitív életmódváltozása szinte bizonyító erejű, hogy ő valamilyen realitással (dimenzióval) került kapcsolatba, ami még ismeretlen a társadalom számára. A kvantumfizika több mint tíz dimenziója alapján feltételezhető, hogy az ismert tér és idő dimenzióktól eltérő realitások is létezhetnek.

Feltehetően az esetek visszhangja hatására a Vatikán új dogmát adott ki a halál utáni élet mikéntjéről. A „szellemi elem azonnali továbbélése", a 19-20 század szintjére emelte eszkatológiáját. A mai korszellem az anyagi világ kizárólagosságát abszolutizálja. A nem-anyagi szférával kapcsolatos „idealizmust", annak erkölcsi, életviteli ajánlásaival elavult koncepciónak tűnteti fel, különösen a volt szocialista országokban. A témával foglalkozók, az esetek gyűjtői számos orvosi, vallási, parapszichológiai, filozófiailogikai ismeretet szereznek meg, világnézetük szélesebb alapokra helyeződik, nem elméletek, hanem tényanyagok alapján, gyakran első kézből, egyre több magyar eset alapján. A külföldi tapasztalatok alapján kötetlen, klubszerű csoportokat lehet kialakítani ebben a súlyos és érdekes interdiszciplináris témakörben. Iskolák, hitbéli, egészségügyi, karitatív szervezetek gyakran kérnek

előadásokat a szakértőkké vált „amatőröktől" és az „élményeseiktől". Találkozás Prof. Dr Raymond Moody-val 2000 április elején Velencétől délre, Riminiben került megrendezésre egy a HKÁ állapotokkal foglalkozó konferencia. Hét országból jöttek előadók. Kutatók orvosok és egy fizikus mellett különleges képességekkel rendelkező emberek is voltak, például egy perui sámán. Amikor Dr. Moody az előadói pulthoz lépett, az átlagos 6-800 résztvevő helyett közel 1000 ember szorongott a modern kongresszusi teremben. Három TV vonult ki, egyik egyenes adásban közvetítette az előadást. A magas termetű, amerikai 56 éves orvos kedélyes, magabiztos előadásával magával ragadta a hallgatóságot. Előadásában - az alaptémák mellett - szólt arról, hogy még nagy kérdőjel az a megfigyelés, hogy az élményesek jelzik, nem érezték az időt, a tér nem okozott akadályt, de: volt mozgás és voltak formák, de fizikai

tárgyat nem tudtak megfogni. Különös, hogy a visszatérés gyorsabb és élménytelenebb mint a test elhagyása. Egyre több olyan eset van, hogy a tanulási vágy megnő. Egy esetben egy halálközeli állapotból (HKÁ) visszatért 70 éves ember beiratkozott az egyetemre és 77 éves korában doktori fokozatot ért el. A klinikai halál állapotból visszatérők kinyílnak továbbá a zene és a költészet irányába, jóllehet korábban ilyen irányú érdeklődésük nem volt. Utalt arra, hogy a halálközeli élmény (HKÉ) manapság még nem fizikai, hanem filozófiai téma. A mind-body (tudat-test) kapcsolata egy ritkán kutatott téma. 20 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Előadásában szinte sokk hatást váltott ki a hallgatóságban az a tájékoztatás Moody részéről, hogy már számos beszámolót rögzítettek az ún. empátiás HK esetekről Itt a haldokló mellett lévő szerető rokonok hasonló élményéről van szó, akik

nagyon azonosulnak a haldoklóval. Olykor spontánul látják szinte az egész HKÁ folyamatot, így a fénylényeket és az életfilmet is. Visszaigazolják azokat a képeket, amelyeket a haldokló rokon visszatérése után elmond. Ezt a kórházakban kiépített hospice jellegű lehetőségek jelentősen elősegítették. Korábban kevesebb lehetőség volt a haldokló mellett állni, mert a kórházban zavaró volt a sírdogáló rokon. Ennek lehetőségét a következő tényezők összejátszása tette lehetővé: 1. Az amerikai kórházakban bőven van hely arra, még ha nem is a hospice elvei szerint kezelik a beteget, hogy egy haldokló vagy egy súlyos beteg egy külön szobát kapjon, ahol a műszerek mellett 2-3 rokon is huzamosabb ideig lakhat. 2. Az a korosztály, amely a 70 -es évektől belekerült abba az áramlatba, hogy több spirituális mozgalmat, módszert ismerhetett meg. (Az USA-ban kb 2500 bejegyzett egyház van (gyakran minimális az ideológia különbség).

Így az emberek hozzászoktak a hitbéli pluralizmushoz (sokféleséghez), ami az egyes embernek nyitottságot ad az új spirituális koncepciók befogadására is. A hitbéli „szabadverseny" hozzájárult ahhoz, hogy egy-egy nagy egyház hívei (pl. mohamedánok, katolikusok) nem gőgösek hitükre, szent szövegeiket inkább összehasonlítják más koncepciókkal, tehát befogadóbbak a „Szentszellem különféle fúvásaira" indiai, japán, kínai kollegáiktól esetleg tanultak is spontán egy-két önismereti, meditációs módszert is). A TV-ből könyvekből, sőt baráti körükben közvetlenül megismerkedhetett a HKÁ-ok részleteivel, így nyitottabbak lettek és elhiszik, amit a betegszobában látnak vagy megélnek. Ők mostanság ötvenes éveiket tapossák, szüleik pedig mostanában érik el az átlagéletkort, azaz gyakrabban kerülnek a halál mezsgyéjére. Ha megvan a harmónia a szobában, elfogadják a haldoklótól, amit mond és nyitottan követik

a fejleményeket. Így az együttes megélés lehetőségei kialakulnak. Ennek a közös, empátiára alapozott HKÉ-nek az a pikantériája, hogy 1,2 vagy 3 egészséges, értelmes ember igazolja azt, amit a klinikai halálból éppen visszahozott beteg mond. Tehát a betegséggel vagy a test/agy védekezésével összekapcsolt minden olyan magyarázat, ami azt mondja, hogy az élmények nem valósak, elveszti komolyságát. Továbbá: 2-3 ember azonos tartalmú „tanúvallomása" bizonyító ereje nagyobb mint 1 személy közlése. Az esetek terjedése megsokszorozódik Ma Amerikában a lakosság kb. 30%-a fogadja el az élmények valódiságát Az orvosok reagálásáról Amerikában, amikor elindult a HKÉ rendszeres kutatása: általában pozitívan fogadták, különösen azok, akiknek volt ilyen esetük, és nem tudták, hogy mit kezdjenek vele, jóllehet olykor pszichológiai utókezelést kellett alkalmazni. Az egyházak reagálásáról: ahol a túlvilágkép fejlettebb

(több részletet tárgyal), azoknál jobb, így a mormonoknál, pünkösdistáknál, buddhistáknál és a samanisztikus csoportoknál. A többieknek ez nehezebb téma, mert problémás az ősi könyvek esetleges kiegészítése vagy nagy a megszokottság. Nem hagyhatják, hogy az orvosok meglátása vagy egy misztikus élménye befolyásolja tanításukat. Egyébként a Church of New Jerusalem (a Swedenborg svéd látnokra épülő egyház) túlvilágképe sokban hasonlít az NDE élményekhez. A mormon vallást egy kb. 100 évvel ezelőtti NDE eset alapvetően befolyásolta A tibeti Halottaskönyv is mutat rokon vonásokat az NDE esetekkel. 21 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Az olvasók reagálásáról: egyértelműen pozitív, Moody Dr. könyveiből kb 90 millió példány kelt el. Már a HKÁ-ról való olvasás is életviteli változást okoz és az öngyilkosságra való hajlam csökken. Ezt a 80-as évek elején állapították meg a

szociológusok Később egy személyes beszélgetésben Moody Dr. számos tanácsot adott a HKÉ magyarországi kutatásának beindításához. (Írta: Dr. Liptay-Wagner András) Élmények halálközeli állapotban Egy kép festője a következőket mondta el saját élményét megjelenítő festményéről „Talán azt a címet adhatnám neki, hogy A Fény előtt. Életemben sokféle szeretetet éreztem már: anyait, szerelmest, embertársit - de soha olyan kellemes, olyan csodálatos szeretetet nem tapasztaltam, mint akkor, amikor a fehér fény előtt álltam. Úgy lehetne ezt a Fényt jellemezni, mint egy nagy ködöt, amibe úgy belesejlik azért, hogy élő valami - de se nem ember, se nem állat - hanem egy nagyon jóságos lény. A fénye nem olyan volt, mint a mi lámpáink fénye, hanem olyan fogható, testes. És kisugárzott belőle valamilyen rendkívüli melegség - nem fizikális, hanem olyan szeretetteli, ami szinte simogatja az embert. Rám nézett és gondolataival

azt mondta nekem, hogy: „Várjál!" Én többedmagammal vártam, amíg Ő két emberrel szavak nélkül beszélgetett. De mindvégig sugárzott belőle a szeretetnek egy olyan mélysége, amelyet még sohasem éreztem." (Forrás: Ács G., Pilling J, Zatik I) Halálközeli állapot szülés közben A halálközeli állapotokat kutató szervezet home page-érõl vettük át az alábbi esetet, amelyet kivonatosan adunk közre: . 1982 január 2-án szültem második gyermekemet Így nem izgultam nagyon, no meg a háziorvos jelezte, hogy ott lesz a születésnél. Kissé ugyan kimerült voltam, mert a három utolsó napon sokat kellett dolgoznom. A kórházban még nem volt ott az altató orvos. Orvosom kérte, hogy próbáljam tartani magam Ez nagyon fárasztott. Egyszer csak elájultam Már alig hallottam, hogy a nővér rám parancsolt, lélegezzek! Az orvos rákapcsolt az altató készülékre. Mielőtt ez hatott volna, a szülés beindult. Hallottam azt az édes kis hangot,

amint felsírt Megkönnyebbültem De úgy éreztem, nem tudok tovább lélegezni. Még hallottam, hogy az orvos felkiált: - Gyerünk, a vérzést el kell állítani! - A szívem egyre hevesebben vert a vérveszteség miatt. Oxigénmaszkot kaptam. Nem bírtam tovább, túl fáradt lettem Minden megállt körülöttem Nagy béke öntött el. Úgy érzetem, hogy egy hullám testemet a mennyezet felé emeli Csodálatos volt! Az lepett meg, hogy nagy fény érte a szememet. Ezután azt tapasztaltam, hogy a fény teljesen körülvesz. Azt kértem a fénytől, hogy küldjön vissza engem az új kisbabámhoz. Ekkor következőt hallottam: - Én visszakísérem őt. - Nem láttam senkit és a hang sem volt ismerős Nem is értettem, hogy is beszélhettem a fénnyel. Valahogy természetesnek tartottam Ezután éreztem, hogy valamilyen erő visszahelyez a testembe. Újra éreztem a test súlyát és a fájdalmakat. Az orvos állt mellettem Életemet már másként láttam, mint a leírt élmény

előtt. Korábban féltem a haláltól Most már tudom, hogy nincs a Földön semmi ahhoz hasonló, mint az az intenzív szeretet, amit abból a fehér fényből éreztem. Boldogan nézek elébe, hogy egyszer újra találkozzak azzal az érzéssel A világra egész más szemmel tekintek, mint annak előtte. Forrás: .Internet: www iandsorg-/birthndehtml 1998 dec 24-i home page állapot 22 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Egy vak asszony beszámolója a látottakról Long Islandon egy hetvenéves asszony, aki tizennyolc éves kora óta vak volt, a legnagyobb részletességgel el tudta mondani, mi történt körülötte, amikor szívrohama után az orvosok az újraélesztésével foglalkoztak. Nemcsak azt tudta megmondani, hogy milyenek voltak az alkalmazott műszerek, hanem még a színüket is megjelölte. Számomra az volt eben az esetben a legelképesztőbb, hogy ezeknek a műszereknek nagy részére ötven évvel ezelőtt, amikor az asszony utoljára

láthatta volna őket, még csak nem is gondoltak. S mindezeken felül még azt is meg tudta mondani, hogy az orvos kék öltönyt viselt, amikor az újraélesztést megkezdte. (Forrás: R. Moody: A fényen túl) Egy fiatalasszony szülés közben került a halál közelébe „A fiam megszülése nagyon nehéz volt: három napig vajúdtam és a végére már nagyon kimerültem. Közvetlenül a szülés után megkérdeztem, hogy miért harangoznak, mert olyan gyönyörű harangszót hallok. Az orvos fölém hajolt, és én tudtam ugyan, hogy ez a szülész orvos, de helyette a kilenc éve halott bátyámat láttam, és hallottam, hogy szólongatott: Marcsó! Vigyázz ne aludj el! Mindig Marcsónak szólított gyermekkoromban. Az orvost már nem láttam, de hallottam, hogy azt mondja: „Gyorsan koffeint, mert exitál." Értettem, hogy ez mit jelent, tudtam, hogy a halált jelenti, és megnyugodtam benne." (Forrás: Ács G., Pilling J, Zatik I) Egy csecsemő halálközeli

élményéről Egy hathónapos csecsemőt kritikus állapotban szállítottak be az intenzív osztályra, kifejezett vérszegénységgel, veseelégtelenséggel. Súlyos állapotát kapkodó légzés, szürke bőrszín és keringési elégtelenségre utaló tünetek jelezték. Az azonnali kezelés hatására a gyermek állapota gyorsan javult. Néhány hónappal az eset után pánikreakciót figyeltek meg a gyermeknél, amikor egy áruháznál testvérei arra akarták rávenni, hogy másszon át egy sötét alagúton. A reakció oka akkor még nem volt nyilvánvaló, de ez az „alagútpánik" később többször is előfordult. Anyja szerint ilyen alkalmakkor a gyermek igen ijedt és izgatott, nagyon gyorsan beszél, és úgy tűnik, mintha az alagutat jól ismerné. Három és fél éves korában, amikor anyja a nagymama bekövetkezett haláláról beszélt vele, a gyermek a következő megjegyzést tette: „A nagymamának is át kell menni az áruházi alagúton, hogy eljusson

Istenhez?" (Forrás: D. B Herzog, J T Herrin: Near Death Experiences in the Very Young) Halálközelben egy műtét után „Tizennégy éves koromban kivették a vakbelemet. Egy hét múlva szövődményként hashártyagyulladás lépett fel. Nagyon súlyos állapotban voltam, 42°C körüli volt a hőmérsékletem. A szüleim és a nagymamám bejöttek látogatni Édesanyám azonban nem sokáig bírta, kiment sírni a folyosóra. Leült egy fehér kórházi padra, közvetlenül a bejárati ajtó mellé, amerre az ajtószárny nyílik. Ezt én úgy mondom el, ahogyan láttam, mert miközben lázasan feküdtem a kórteremben, egyidejűleg kint voltam a folyosón is, az édesanyám mellett. Ebben akkor semmi rendkívülit nem találtam Édesanyám sírva mondta édesapámnak, hogy: „meg fog halni". Erre én leellenőriztem, hogy valóban így van-e Nehéz dolog ezt megmagyarázni. Olyan, mintha nem tudnám biztosan, hogy hányast kaptam, és megnézném az ellenőrzőmet.

Én is úgy néztem utána valahogyan annak, hogy tényleg meg fogok-e halni. És akkor mondtam a nagymamámnak, hogy menjen ki, és meg édesanyámnak, hogy nem fogok meghalni." (Forrás: Ács G., Pilling J, Zatik I) 23 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István HKÉ számszerű jellemzői Kiváltó okok: 20% operáció, 14% baleset, 8% fulladás, 6% szív, 3% öngyilkos, dominálóan, (de nem kizárólagosan) életveszélyes testi probléma Észlelések: 99%-ot eltölt a nyugalom érzése, 80% örömöt érez, 77%-nál fény látása, 63% környezetet lát 61% fájdalmak elmúlását és egy kellemes érzés kiterjedését 58% tudat és test között különbséget vesz észre 59% időérzékelés megszűnt 41% saját testét látja (esetleg szellemtestét is leírja). 61% OBE (testenkívüliség) 32% repülés vízszintes alagúton át (18% lefelé) 38% az alagút végén lévő fény vonzását és összeolvadást vele, boldogságot és mindentudást

13% zajokat, csilingelést, sóhajtást de dominálóan harmonikus zenét (színeket) 35% az alagút után kultúrájának/vallásának megfelelő környezetet talál 30% találkozik elhunyt rokonaival 27% vallásának megfelelő fénylő személyekkel találkozik 33% egy határt lát (folyó, kapu, kerítés), és érzi, hogy onnan már nincs visszaút 27% prekogníció (jövőbe látás) amelyet egy vallásos lény tesz lehetővé: személyes jövő vagy apokaliptikus képek (ritkábban) 21% látja az életfilmet, teljesen elfelejtett epizódokat 18% negatív benyomásokat is kap, sok pozitív mellett sok negatívat lát/érez vagy pokolélménye van, démonokat ír le, fenyegető érzésvilág veszi körül Forrás: Schröter-Kunhardt, Heidelberg Utóhatások: 40% belső látást kap, mediális lesz, 80% pálfordulás A Gallup - felmérés szerint az USA-ban a lakosság 30%-a fogadja el a HKÉ tényét. A lakosság 5%-a került HKÉ - ba. Németországban 4%

A HKÁ után 10 éven belül öngyilkossági kísérletet hajt végre a felnőttek 4%-a és a gyermekek/fiatalkorúak 21%-a. Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a "láthatatlan hullámokat" milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár. Albert Einstein A halálközeli élmény: Egyike az általunk ismert legerőteljesebb érzelmi és pszichológiai hatással bíró eseményeknek. Akár egyszerű, akár részletekben gazdag, ez egy olyan élmény, amely jelentősen megváltoztatja az ember hitét, illetve értékrendjét az élet valóságos és fontos dolgairól. Ezek az élmények számtalan kultúrában és minden évszázadban előfordulva, életeket változtattak meg, szenteket és politikai hősöket teremtettek, vallásos és szent iratokat ihlettek, alakították a történelmet. 24 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Nincs két egyforma halálközeli élmény de

egy alaptípus felsejlik, amikor az emberek elmondják élményüket. Előfordulhat a fizikai testből való kilépés élménye, sötétségen vagy alagúton való áthaladás, a vallásokban leírt lények illetve elhunyt szeretteik, hozzátartozóik életszerű látása, találkozás egy szeretettel teljes fénnyel vagy félelmetes sötétséggel, az élet fontos eseményeinek újra élése, azok hatásának és jelentősségének megvilágosodása. Sokan számolnak be különböző tájak vagy városok megfigyeléséről. Gyakran egy határvonal is jelen van, amit nem léphet át az, aki visszatér az életbe. Az élmény érzelmi színezete erőteljes és hosszan tartó. Habár nagyrészük kimondhatatlanul békés és jó érzést kelt, ritkán előfordulnak félelmetes élmények is. Ezen elemek jelenlétét nem befolyásolni az egyén személyes vagy kulturális háttere. A háttér színesíti azonban az élményről való beszámolás módját- vallásos emberek a hitükhöz

kapcsolódó megfogalmazást használnak, a világiak viszont sokkal általánosabb kifejezéseket. A tények: Széles körben végzett kutatások szerint a halál közelébe került emberek 35-41%-a fog később halálközeli élményről beszámolni. Ilyen élmények nem csak életveszélyes helyzetben következhetnek be, mint pl. betegség vagy baleset, hanem alvás, mély elmélkedés (ima) vagy meditáció során, erősen felfokozott érzelmi állapotban vagy akár spontán módon is. A modern technika visszahozhatja az egyént a halál mezsgyéjéről, de nem tudjuk megmondani mi is történik ekkor valójában. Mint minden humán élménynek, a halálközeli élménynek is kétségkívül van egy kiváltó ingere, de jelenleg még nem tudjuk, hogy milyen mechanizmus alapján, hogyan működik. A több mint tíz elmélet egyike sem ad meggyőző magyarázatot. Azok számára, akik úgy gondolják, hogy csak a fizikális világ valóságos, egy élmény pszichológiai, érzelmi

vagy spirituális megközelítése nevetségesnek tűnhet. A halálközeli élmény létét nem lehet elvetni csupán, mert nincs rá megfelelő magyarázatunk. Bármi is legyen a halálközeli élmény, az nem új keletű és nem lokális jelenség. Valami történik és ez megváltoztatja az illető életét. Egy fuldokló para – élménye és visszahívása Megingott a csónak, és a lány kizuhant a szabad vízbe. A következőket halljuk magától a lánytól: Még hallottam, hogy azt mondja Feri Zsoltnak: "Nem tud úszni!" A víz alatt voltam, de már nem kapkodtam levegő után. Mérhetetlen nyugalom szállt meg Láttam mindent a víz alatt, minden halat, élőlényt, mintha kitágult volna a látószögem. A tó bármely pontjára elláthattam Ez nagyon meglepett, de leginkább az lepett meg, mikor kiemelkedtem a vízből, és láttam a tehetetlen testemmel viaskodó Zsoltit, aki ki akart húzni onnan. Sikerült valahogy felhúzniuk a csónakba, és én éreztem

mennyire zaklatottak mindketten. Tisztán hallottam: Nyomjuk ki a vizet belőle, próbáljuk újraéleszteni! Láttam a testemet, olyan volt mint egyébként, csak valahogy fényesebb. Fényt láttam magam körül, furcsa áttetsző fényt. Szóltam nekik, hogy semmi bajom, itt vagyok, de õk nem vettek észre. Kiabáltam, de felém sem fordultak. Akkor azt gondoltam, vajon mi lehet velem a baj, hogy nem látnak engem? Én látom őket, õk pedig ügyet sem vetnek rám, egyre csak a testemmel vannak elfoglalva! Ekkor vettem észre csak, hogy a vízfelület tükrén állok. Tudtam rajta menni anélkül, hogy bármilyen felületi gyűrűsödést okoztam volna a víz felszínén. Az okozott igazán meglepetést, amikor kiderült, tudok repülni is. 25 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A víztükör rettentő sebességgel száguldott alattam, és gyorsan át is értem a túlsó partra. Ott láttam egy horgászó öreget, egy jókora hal akadt a horgára. Az

öreg húzni kezdte a horgászbotját, erre az kettétört. A hal elvitte a másik felét a botnak Abban a pillanatban egy óriási lyuk, vagy mi kezdett kialakulni tőlem jobbra a bokroknál. Ezzel egyidőben hallottam, amint Zsolti könyörög nekem, hogy térjek vissza hozzájuk a csónakba. Feri úgy nézett rá, mint aki megőrült "Kihez beszélsz?! Inkább segíts!" Erre Zsolti az felelte. "Még itt van! Olvastam már ilyenről, most itt van valahol a közelünkben! Talán ha beszélek hozzá még visszatér!" Éreztem, hogy döntenem kell, visszamegyek, vagy elnyelődöm abban az átható lyukban, amely már akkorára nőtt, hogy majdnem elnyelt. Akkor azt mondtam magamnak: "Visszamegyek." Hirtelen köhögni, és fuldokolni kezdtem, öklendeztem. Nehezen kinyitottam szemeimet, és láttam, amint a két fiú sír felettem. Néhány óra múlva valamennyire rendbe jöttem, és a parton megemlítettem Zsoltinak, hogy hallottam, amint visszahívott.

Először furcsán nézett majd azt kérdezte: "Tehát mégis igaz, láttál minket?" Ezek után elmondtam neki részletesen mindent, amit tapasztaltam, és jólesett, hogy hittek nekem, de akkor döbbentek meg igazán, amikor megkerestük az öreg bácsit, akinek eltörött a horgászbotja. Azóta mindhárman hiszünk a halál utáni létben, vagy valamiben, ami ott vár minket, ha meg kell halnunk. Forrás: Árvai Attila Halálközeli élmények magyar földön, 1998. Testenkívüliség a hamburgi autópályán - Egy vallástalan hívő misztikussá válik – Ülünk a Siemens cég egy müncheni épületében, kb. 20 komputer között Mindegyik gépről egy 10-20 betűs cím beadásával pillanatok alatt akár ezer oldalas szövegeket (fájlokat) tudunk küldeni a Föld túlsó felére. Témánk az eladási árak automatikus kiszámítása Megfáradunk Pár percet lazítunk. Munkatársam Claus, a hallgatag, 195 cm-es fiatalember kitűnik a tömegben. Nemcsak termetével,

de komoly arcával, nyugodt pillantásával Megkérdezem, evezett-e ezzel a termetével? Kiderül, hogy nyolcasban regattázott, több versenyt is nyertek. Elmondom, hogy én is sokat eveztem a Dunán. A közös néhai hobbyról való beszélgetés oldja a "munkahelyi légkört". Ezután újabb hobbymról, a parakutatásról, ennek nagy világnézeti, erkölcsi kihatásairól mondok néhány szót. Ismerem a témát - mondja német kollégám - láttam már magamat 5 méter magasból és nyugodtan szemléltem amikor a kocsim a testemmel az árok felé repül. Pillanatok alatt megváltozott a világnézetem. Másnap félrehúzódtunk egy sarokba beszélgetni. Az alábbiakat jegyeztem le: 1985-ben, 20 éves koromban történt. A Bréma-Hamburg közötti autópályán Sittersen magasságában 140-160 km/óra sebességgel haladtam, amikor az egyik hátsó kerék defektet kapott. A kocsi még 50-60 méteren keresztül tartotta az irányt, majd kezdett az árok felé haladni.

Ezalatt a 1-2 másodperc alatt a következő történt: egyszer csak 5-6 méter magasságból és 8-10 méterre a kocsi előtt lebegve láttam az autót, és - feltehetően egy sikoly folytán - a kitátott számat. Teljesen nyugodt voltam, nem érdekelt az a test. Tudtam hogy az félt, de szinte megvontam a vállamat. Megszólalt bennem egy hang Nem az én hangom, se férfi, se nõi hangnak nem lehetett mondani. Csupán ezt mondta: most egy baleset lesz, de túl fogod élni, mert még feladataid vannak. Az életet csak Isten adhatja és veheti el 26 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Hozzá kell tennem, nem neveltek vallásosan. 5-10-szer voltam csak templomban Tehát nem sulykolták belém az Isten szót. Később se mentem el az egyházakhoz, mert a történelem és egyes személyek ismeretében tudtam, hogy ott emberek saját karrierjüket egyengetik, és olyanról beszélnek, amit igazán nem is tudnak. De évente néhányszor feljött bennem az a

gondolat, hogy de jó lenne, ha tényleg létezne Isten és az õ túlvilága. Az értelmesebbé tenné ezt az életet. Megformáltam egy gondolatot kérés formában és koncentráltam, szinte imaként elmondtam: kérnék egy jelet, hogy van Isten! Na, most aztán megkaptam a jelet. Én akkor azt hittem, hogy a Hang maga az Isten No később ezt kielemeztem. Mindenesetre, ebben a 2-3 másodpercben egy nagy belső nyugalmat és békességet éreztem. Mire a kocsi elérte az árkot és a levegőben megpördült, újra a testemben voltam. Éreztem ahogy az üveg az arcomat éri és záporoznak az "ütések." Ekkor vesztettem el az eszméletemet, tehát semmilyen "adás" nem volt. Mint kiderült, mögöttem jött az autópályán kocsijával egy orvos, aki a nyaralásból tartott éppen hazafelé. Akkor még nem voltak mobil telefonok, de neki volt egy CB-rádiója, amivel azonnal tudta hívni a helikopteres mentőket. 5-10 perc alatt ott voltak Az orvos emelt ki a

kocsiból. Ekkor tértem magamhoz Eltört a gerincem, megsérült a lépem és a vesém Az operációs asztalon fekve mindent hallottam, de semmit nem éreztem (az orvos utólag azt mondta, hogy ez a nem elég mély altatásnál előfordul). Szinte nevetnem kellett, amikor azt hallottam, hogy "ez úgyis meg fog halni". Én tudtam, hogy ezt túlélem! Egy évig betegen feküdtem otthon. Ezalatt és az utána lévő hét évben annyira el voltam foglalva magammal és a tanulmányaimmal, hogy - bár gyakran gondoltam arra a napra mégsem változtatta meg ez az esemény a gondolkodásomat, illetve az életemet. Ekkor szakmai zsákutcába kerültem. Úgy nézett ki, hogy hiába tanultam ki a közgazdaságot és az auditor tevékenységet. Most arra kértem Istent, hogy mutasson nekem utat (most nem jelet kértem). A rákövetkező napokban egy plakát ötlött a szemembe. Shri Mataji indiai asszony jött Hamburgba és egy egyszerű meditációs technikát oktatott: hogyan lehet

napi negyed óra ellazulással a hátgerinc alsó végénél található kundalini energiát a fejtető csakra felé vinni, (ez a Sahaja jóga, nem egyenlő a kundalini jógával). Már a tanfolyamon kezdtem éreznie valamit, talán nevezzük úgy, hogy az Isten és az ember összekapcsolódását. Később ez fokozódott Azóta tudom, hogy létezik egy egészen más világ. Ezt nem magyarázatok alapján tudom, de naponta a gyakorlatok alatt tapasztalom és ez kiegyensúlyozottá tesz. Szerényen élek, de új szakmám, a szoftver rendszerek tervezése sok országba eljuttat. A munkámat igyekszem precízen végezni, mert ezen a területen a hibákkal sok fájdalmat lehet okozni az embereknek, a program felhasználóinak vagy a kollégáknak. Harminckét évesen nősültem, most jön a gyerek. Szerintem ez egy hétköznapi történet, csak sok ember nem veszi észre a jeleket. Nálam talán az első egy markáns jel volt, de a többinél már kezdtem sejteni, hogy a földi véletlen

mögött van egy nem erőszakos irányítás vagy rávezetés. Ha ez az egész élet nincs hiába, akkor a barátunk (barátaink) csak-csak segítenek, hogy a magasabb összefüggések logikájának megfelelően gyúródjunk át egy megfelelő anyagtalan közösségi lénnyé. Én legalábbis így érzem, de nem tudnék, illetve nem akarnék erről könyvet írni. Ezt nem lehet magyarázni, különösen pódiumról nem. Az életed hullámzása a könyv, csak elemezd egy kicsit. Néhány gondolatébresztő könyv persze nem árt 27 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István De a gyöngyszemet csak latolgatással, az érzelmi élet fokozásával és az összes gondolat időnkénti kirekesztésével lehet csak megkapni. Most már sokat beszéltem. Folytatnunk kell a munkát Visszazökkenünk és elveszünk a részletek világában. Ebben az anyagi környezetben szellemünk erősen kötődik testünkhöz, legértékesebb részünket az érzelmet a legrakoncátlanabb,

a gondolat bénítja le. Még jó, hogy a részleg embereivel vállvetve vagy gáncsot vetve, szereplői lehetünk az élet nagy közös színjátékának. Nemcsak a komputer logikájával, de a kollégák értelmi/érzelmi akcióival, zivataraival is küzdünk. Tudjuk, hogy minden villámcsapás formál bennünket, vagy új útszakaszokra taszajt. Amikor én azonban el akarom hárítani a villámot, vagy visszaadni, Claus a bölcs, csupán szelíden mosolyog. Utóirat: Azóta kiderült, hogy egy kolléga nagy jógás, egy másik pedig megjárta a TM (transzcendentális meditáció) útvesztőit, egy kolléganő a szellemtani könyveket imádja, és a hivatalban is sikeresen gyógyít kézrátétellel. Hát igen, itt nem 1990-ben törölték el a hivatalos ideológiát, hanem már 1945-ben. Gépkocsivezetõk testen kívüli beszélgetése Előzni kezdtem és eleinte szinte biztos voltam benne, hogy megcsinálom. Mikor a pótkocsis teherautó mellé értem úgy középtájra,

észrevettem, hogy a szembejövő személykocsi túl gyorsan közeledik felém. A francba - gondoltam és padlóig nyomtam a gázpedált Megcsinálom, megcsinálom" - mondogattam egyre hangosabban. Gyerünk, gyerünk, te szemét, gyorsulj, te ócskavas! Villogni kezdett a szembejövő kocsi, de már nem volt visszaút. Rémülten ezt kiáltottam: Isten most segíts! Jézus segíts rajtam! - ordítottam most már torkom szakadtából. Halálfélelmem volt Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, egy mozdulattal balra kaptam a kormányt, arra számítva, hogy kisiklok majd a szántóföldre és megúszom valahogy. Pechemre a szembejövő is ugyanezt gondolhatta, mert ugyanarra táncolt ki az autója, amint az enyém és ennek az lett az eredménye, hogy a két autó frontálisan ütközött egymással. Óriási csattanás és rápördültem az útra, úgy forogtam, mint a ringlispíl A jobb első tetőtartó oszlop úgy rácsuklott a fejemre, mint a tangóharmonika. Idõm sem

volt felfogni, mi történik velem, mert mire egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött" az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?. Mennyire más volt onnan nézni a történeteket! Azt gondoltam: Hogy van ez? Az előbb még vezettem a kocsimat, most meg itt dekkolok öt méter magasságban, és nézem a saját halálomat. Mi a franc történik itt?! Aztán észrevettem, hogy oda szállok, ahová csak akarok. Közben megálltak az utánam jövő autók és sietve odaszaladtak a roncshoz, mivel az én kocsim sokkal rosszabbul járt, mint a szembejövő autó. De mint később kiderült, ez csak a látszat volt, mert a másik autó vezetője kikerült a szélvédőn, és haldoklott az úttest

szélén. Körbevették őt is és a roncsot is, amiben én voltam Ami ez után következett, az nagyon meglepett. Láttam, hogy az a másik férfi kiszáll a testéből, és odaszáll hozzám. Azt mondta: Látod mit csináltál?" Én nagyon zavarba jöttem és azt feleltem: Látom, de kérem, ne haragudjon rám. Erre õ: Nem haragszom rád, mert ennek így kellett lennie, most megyek, de te még visszamehetsz, mert érted imádkoznak ott lent." Valóban" gondoltam, mert lent egy nénike imádkozni kezdett a roncs felett, hogy ne haljak meg ilyen szörnyű módon, hiszen olyan fiatal vagyok még. 28 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Érdekes módon nem hallottam az õ hangját, inkább csak valahogy éreztem a gondolatait, melyek őszinték voltak. A férfi egyre távolabb került a baleset helyszínétől, nem láttam, csak éreztem, mint ahogy azt is éreztem, hogy valami húz a roncshoz engem és a következő pillanatban, mintha

lezuhantam volna, egyenesen a roncsba. A pillanatnyi emlékem a fájdalom és a még szörnyűbb fájdalom volt. Amikor elmondták nekem, hogy a másik autó sofőrje meghalt, akkor én már ezt rég tudtam. Forrás: Árvai Attila: Halálközeli élmények magyar földön A halálközeli tapasztalatok üzenete és a Tibeti Halottaskönyv párhuzamai A halálközeli tapasztalatok központi üzenete, amelyet a halállal való találkozásból magukkal hoznak az emberek, ugyanaz, mint amit Buddha és a tanítások a bardo-ról mondanak: az élet legfontosabb dolgai a szeretet és a tudás, a könyörületesség és a bölcsesség. Pk már kezdik érezni, amit a bardo tanít, hogy az élet és halál magában a tudatban van. S az a bizalom, amelyik ez után a tapasztalat után születik bennük, a tudat mélyebb megértését tükrözi. Bizonyos különös hasonlóság van a halálközeli tapasztalatok és eredményük, valamint a misztikus állapotok és az általuk kiváltott

tudatállapot között. A halálközeli élmények átélői több paranormális jelenségről számoltak be. Profetikus látomásaik vannak, előre látják életüket, s ezek a látomások utóbb nagyon pontosnak bizonyulnak. Mások olyan élményekről számolnak be, amelyek a kundalíni energiájának tűnnek; mások úgy érzik, hogy csodálatos tisztánlátó erővel rendelkeznek, vagy képesek a testi-lelki gyógyításra. Sokan, akik közel kerültek a halálhoz, nagyon szépen, szeretettel és személyes kötődéssel beszélnek arról, amit átéltek. Számomra ez úgy hangzik, mintha bepillantást nyertek volna a tudat természetének sugárzásába, és aligha meglepő, ha az igazi szellemi átformálódásban újra és újra osztályrészük volt ez a bepillantás. Mégis, mint Margot Gray kimutatja: Nem szükséges, hogy majdnem meghaljunk ahhoz, hogy megtapasztaljunk egy magasabb szellemi valóságot." Az a magasabb szellemi valóság itt van és most van, az

életben, csak fel kell fedeznünk és be kell lépnünk. Többek között azért írtam ezt a könyvet, hogy bemutassam, lehetségesnek tartom, amit Melvin Morse mond: a technológia és a szellem létezethet egymás mellett, ha legteljesebb emberi képességeinket kifejlesztjük. Nem lenne-e feladata egy teljes és igazán hasznos humán tudománynak az, hogy felölelje és felfedezze a misztikum, a halál és haldoklás tényeit, ahogy azok feltárulnak a halálközeli tapasztalatokban és ebben a könyvben. Bruce Greyson a halálközeli tapasztalatok kutatásának egyik vezető egyénisége ezt mondja: Úgy gondolom, a tudománynak ma meg kell próbálnia magyaráznia a halálközeli tapasztalatot, mert abban rejlik saját felnövekedésének kulcsa. A történelem azt mutatja, hogy ha a tudomány megpróbál olyan jelenségeket megmagyarázni, amelyek pillanatnyilag érthetetlenek, az új tudományos módszerek kifejlesztését eredményezheti. Azt hiszem, hogy a halálközeli

tapasztalat az egyik talány, amely arra készteti a tudósokat, hogy új tudományos módszereket alkalmazzanak, amelyek a tudás minden forrását felölelik, nemcsak az intellektus logikus következtetését és a külvilág tapasztalati megfigyelését, de közvetlenül a misztikus tapasztalatokat is. Úgy gondolom, hogy az emberiség közösen harcol, hogy ráébredjen egy újabb és magasabb tudatszintre. Hogy ez megvalósul-e vagy sem, az teljes mértékben tőlünk függ, attól, hogy valóban van-e bátorságunk szembenézni a halálközeli tapasztalatokban és a bardo tanításokban rejlő igazságokkal, és átalakítani magunkat, a körülöttünk lévő világot, s így az egész emberiség jövőjét. 29 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Hasonlóság a változás bardójával: A halálközeli élményben a tudat pillanatokra elhagyja a testet és számos élményen megy keresztül, amelyek a változás bardójának élményeihez hasonlóak.

1. Testen kívüli élmény A halálközeli élmény gyakran együtt jár egy testen kívüli észlelése; az emberek látják saját testüket s a körülöttük lévő dolgokat, mindez hasonlít arra, amit már a Tibeti halottas könyv elmondott. Emlékszem, hogy megkerültem az altatóorvost, azután odébb sodródtam, és akkor a testemen kívül találtam magamat, az ágy felett, s lenéztem holttestemre. Tudatában voltam, hogy agy vagyok és szem vagyok, de nem emlékszem, hogy lett volna testem." Egy szívrohamot átélt ember mesélte Kenneth Ringnek: Úgy tűnt, mintha fenn lennék a térben, és a tudatom teljesen aktív volt. A testemet nem érzékeltem, mintha csupán az agyam lett volna ott fenn. Súlytalan voltam, nem volt semmim, csak a tudatom 2. Tehetetlenül szemlélni a rokonokat Leírtam, hogy a változás bardójában a halottak láthatják és hallhatják élő rokonaikat, azonban képtelenek, néha felkavaró módon, kommunikálni velük. Egy floridai

asszony mesélte Michael Sabomnak, hogyan látta az anyját, mintha valahonnan a plafonról nézne le: A legfontosabb, amire emlékszem, az , hogy szomorú voltam, mert sehogy nem voltam képes tudatni vele, hogy jól vagyok. Valahogy tudtam, hogy jól vagyok, de nem tudtam, hogyan mondjam meg neki. Emlékszem, lepillantottam egy teremre a feleségem, idősebb fiam és idősebb lányom meg az orvos. nem tudtam, miért sírnak emlékezett vissza egy másik férfi Egy nõ ezt mesélte Michael Sabomnak: . Ott ültem, s lenéztem megránduló testemre, anyám és a szobalányunk zokogtak, sírtak, mert azt hitték, hogy meghaltam. Sajnáltam őket mélymély szomorúsággal De én szabadnak éreztem magamat ott fent, és nem volt semmi okom a szenvedésre." 3. Tökéletes forma, mozgékonyság és tisztánlátás A Tibeti halottas könyv úgy írja le, hogy a változás bardójában a szellemtest olyan, mint . egy aranykorbeli test. , s mintha természetfeletti mozgékonysággal és

éleslátással rendelkezne A halálközeli tapasztalatot átélők is azt érzékelik, hogy formájuk tökéletes és életerős. Lebegtem, és sokkal fiatalabb voltam. Az volt a benyomásom, mintha egy bizonyos távolságból látnám magamat, és mintha húsz évvel fiatalabb lennék, mint valójában." Azt is érzik, hogy állandóan utaznak, egyszerűen a gondolatuk segítségével. Egy vietnami veterán mondta Michael Sabomnak: . Úgy éreztem, hogy egy pillanat alatt bárhová eljuthatok, ahová csak akarok. Az erő érzése felvillanyozott Mindent meg tudtam tenni Valóságosabb volt, mint a valóság." . Emlékszem, hogy egyszer csak hirtelen, mintha visszakerültem volna a csatamezőre, ahol elestem. Olyan volt, mintha ott lettem volna, s azután alig egy pillanat alatt már itt Annyi idő volt az egész, mintha egyet kacsintanál." Sok halálközeli élményt átélt ember mondja, hogy különös tisztánlátásban és a mindentudás érzésében volt része,

. az idők kezdetétől az idők végeztéig Egy asszony mesélte Raymond Moodynak: . Hirtelen, egy pillanat alatt mindent tudtam, a kezdetek kezdetétől mindenek végéig, a korok minden titkát, ismertem az egész világmindenséget, a csillagokat, a holdat; mindennek, de mindennek a jelentését. Volt egy pillanat, nem is tudom leírni, de valahogy olyan érzés volt, hogy mindent tudok. Egy pillanatra azt éreztem, hogy nincs szükség beszélgetni, tudtam, hogy amit meg akarok tudni, azt tudom." Egy másik esetben ezt rögzítette Moody: . Amíg abban az állapotban voltam, úgy éreztem, hogy a dolgok közepén vagyok. Megvilágosodottnak és megtisztultnak éreztem magamat 30 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Úgy éreztem, hogy mindennek látom az értelmét. Minden a helyén volt, mindennek volt értelme, még a sötét korszakoknak is. Olyan volt, mint amikor a mozaikjáték darabjai összeillenek." 4. Másokkal találkozni A tibeti

tanításokban leírják, hogy a szellemtest a változás bardójában más lényekkel találkozik. A halálközeli állapotból visszatértek hasonlóképp arról számolnak be, hogy beszélgettek korábban meghalt emberekkel. Michael Sabomnak mesélte egy vietnami veterán, hogy miközben öntudatlanul feküdt a csatamezőn, látta a saját testét: Az a tizenhárom srác, akiket előző nap öltek meg, és én magam raktam őket a plasztik zsákokba, ott voltak velem. És még többen is Május folyamán az én csapatom negyvenkét halottat veszített. Mind a negyvenkét fiú ott volt Nem emberi formájuk volt De tudtam, hogy ott vannak. Éreztem jelenlétüket Anélkül beszélgettünk, hogy egy szót kiejtettünk volna Egy asszony mesélte, akinek mikor a fogát húzták, altatás közben megállt a szíve: . Egy csodás vidéken találtam magamat, a fű zöldebb volt, mint amilyet valaha is láttam a földön, s volt valami különös fény vagy derengés. A színeket nem lehet

leírni, az itteni színek mind olyan szürkék ahhoz képest. Embereket láttam itt, akikről tudtam, hogy rég meghaltak Nem szólt senki egy szót sem, de tudtam, hogy mit gondolnak, s ugyanakkor tudtam, hogy õk is tudják, hogy én mit gondolok. 5. A különböző régiók A szellemtest a változás bardójában, egyéb látomásokkal egyetemben, a különböző régiókat és jelüket is látja. A halálközeli élményt átéltek némelyike megemlíti, hogy belső világokat látott, paradicsomot, fényvárosokat, melyeket túlvilági zene árasztott el. Egy asszony mondta Raymond Moodynak: . Messze a távolban láttam egy várost Épületek voltak arra - különálló házak. Fényesen ragyogtak Az emberek boldogok voltak ott Vizek bugyogtak, szökőkutak. egy fényváros, azt hiszem, talán ezt mondhatnám csodálatos volt Gyönyörű zene szólt. Egyszerűen minden csodálatosan ragyogó volt Ha belépek, azt hiszem, soha nem tértem volna vissza. Azt mondták nekem, hogy ha

odamegyek, akkor nem tudok visszajönni, a döntés azonban az enyém volt." 6. Pokolbeli látomások Egy nõ, akivel Margot Grey készített riportot, a következőket mesélte: . Egyszer csak köd borította helyen találtam magamat. Úgy éreztem, mintha a pokolban lennék Volt egy hatalmas szakadék, amelyből gőz csapott elő, kezek és karmok nyúltak ki belőle, el akartak kapni. Borzalmasan megijedtem, hogy ezek a kezek elkapnak és bebúznak a szakadékba a másik oldalról egy rettenetes oroszlán rohant felém, s akkor felsikoltottam. Nem az oroszlántól féltem, hanem attól, hogy fellök és betaszít abba a rettenetes szakadékba. Nagy forróság volt ott lenn, a gőz is nagyon forró volt. Egy ember, akinek a szíve megállt, mesélte a következőket: . Lefelé mentem, lefelé, mélyen be a földbe. Valami düh árasztotta el az egészet, én pedig borzalmasan féltem Minden szürke volt, félelmetes zaj hallatszott, csikorgó, vicsorgó, mintha vadállatok

csikorgatták volna a fogukat." Raymond Moody azt írja, hogy sok ember kijelentette, olyan élőlényeket látott, akiket a fizikai világhoz való ragaszkodásuk csapdába ejtett; nem tudtak elszakadni a vagyonuktól, emberektől, szokásoktól. Egy asszony is beszélt ezekről a zavarodott emberekről: Mélyen lehajtották a fejüket, szomorúság, kétségbeesés áradt belőlük, úgy csoszogtak, mintha bilincsben lett volna a lábuk, olyanok voltak, mint akiket kimostak, sötétek, szürkék. Úgy tűnt, hogy örökké ott fognak csoszogni körbe-körbe, és nem tudják, hogy hová is mennek, nem tudják, kit követnek vagy mit keresnek. 31 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Amikor elhaladtam mellettük, még csak fel sem emelték a fejüket, hogy megnézzék, mi is történik. Mintha ezt gondolták volna: Nos, vége van Mit is csinálok itt? Mi is van itt egyáltalán?" És csak ez a szélsőséges, összetört, reménytelen

viselkedés - nem tudták, hogy mit csináljanak, hová menjenek, kik voltak. Úgy tűnt, hogy állandóan kóborolnak inkább, mintsem hogy leüljenek. Elindultak előre, azután kicsit balra fordultak, tettek néhány lépést, majd visszatértek jobbra. Egyáltalán semmit sem csináltak Mintha kutattak volna valami után, de hogy mi után, azt nem tudom". 7. A delok: egy tibeti halálközeli élmény Érdekes jelenség a delok, amit nyugaton kevéssé ismernek, de népszerű Tibetben. Tibetiül delok annyit jelent, hogy . a halálból-visszatért Hagyományosan a delok olyan ember, aki látszólag . belehalt valamilyen betegségbe, s a bardóban találja magát Meglátogatja a pokol régióit, ahol tanúja lesz a halottak feletti ítélkezésnek s szenvedéseiknek. Néha a paradicsomba vagy a Buddha -mezőkre is ellátogat, olykor egy istenség kíséretében, aki védelmezi és megmagyarázza neki, mi is történik. Egy hét múlva visszaküldik a delokot a testébe, a

Halottak Urától visz üzenetet az élőknek, hogy szellemi gyakorlatra és jótékony életre sarkallja őket. A deloknak sokszor nehezen hiszik el történetét, és egész hátralevő életét azzal tölti, hogy újra és újra elmondja élményeit, hogy másokat a bölcsesség ösvényére vezessen. Néhány híres delok életrajzát leírták, és Tibet-szerte vándorló énekmondók adják elő. A delokok élményei sok vonatkozásban megegyeznek nemcsak a Tibeti halottas könyvben leírtakkal, hanem a modern halálközeli élményekkel is. Lingza Csökji híres tizenhatodik századi delok nõ volt, aki Tibetnek abból a részéből származott, ahonnan én is. Életrajzában elmondja, mint történt meg, hogy észre sem vette, s már halott volt, csak arra eszmélt, hogy kívül van a testén, és látta, hogy egy disznó teste fekszik az ágyán, s az õ ruhái vannak rajta. Hiába igyekezett minden erejével beszélni a családjával, amikor elindultak a temetési

szertartására. Dühös lett rájuk, hogy nem is méltatták figyelemre, s nem adtak neki még egy tál ételt sem. Amikor gyermekei sírtak, akkor azt érezte, hogy . véres és gennyes jégeső esik , s ez borzalmas fájdalmat okozott neki Amikor azonban a gyakorlatokat végezték, nagy örömmel töltötte el, s mérhetetlen boldogság volt, amikor végül az érte meditáló mester elé ért, aki tudata természetében nyugodott, s ekkor a delok és a mester tudata eggyé vált. Egy idő múlva hallotta, hogy szól hozzá valaki; az apja hívta, s Ő követte. A bardo régiójába érkezett, ami olyan volt, mint egy vidéki táj Onnan egy híd vezetett a pokol régióiba, oda, ahol a Halál ura a halottak jó és rossz cselekedeteit vette számba. Ebben a régióban különféle emberekkel találkozott, akik elmesélték neki történetüket, s látott egy nagy jógint is, aki azért jött a pokolba, hogy megmentse az élőlényeket. Végül Lingza Csökjit visszaküldték a

világba, mivel hiba csúszott a nyilvántartásba, rosszul jegyezték fel a nevét és a családját, és még nem érkezett el az idõ, hogy meghaljon. Visszatért a testébe, felgyógyult Magával vitte a Halottak Urának üzenetét, és élete további részét azzal töltötte, hogy mesélte az élőknek az odaát tapasztaltakat. A delok élmények nemcsak régen voltak ismeretesek, jelenleg is előfordulnak ilyen esetek Tibetben. Néha a delok egy hétre is elhagyja a testét, találkozik rég meghalt emberekkel, sokszor olyanokkal is, akiket nem is ismert, akik üzeneteket küldenek vele a rokonaiknak, és kérik, hogy hozzátartozóik így bizonyosfajta gyakorlatot végezzenek el az érdekükben. A delok ezután visszatér a testébe, és átadja az üzenetet. Tibetben ez megszokott eset, s kialakult módszerekkel ellenőrizték a delokot, nem csaló-e. Dilgo Khjence rinpocse lánya mesélte Franç oise Pommare-nak, a delokokról szóló könyv szerzőjének, hogy Tibetben,

míg a delok túlvilági útján járt, a testnyílásait vajjal bedugaszolták, és az arcát árpalisztből készült anyaggal kenték be, ha ez a vaj nem olvadt el, és az álarc nem törött össze, akkor valódinak tartották a delokot. 32 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A delok hagyomány ma is él Tibetben és a Himalája vidékén. A delokok teljesen hétköznapi emberek, gyakran nők, akik nagyon mélyen hisznek és elkötelezettek. Néhány órára meghalnak. a buddhista kalendárium bizonyos napjain, s legfőbb szerepük, hogy üzeneteket közvetítsenek az élők és holtak között. Senki sem halhat meg félelem nélkül, teljes biztonságérzetben, amíg nem ismeri fel igazi tudatát. Csakis ez, a hosszú évek során, kitartó meditációkkal elnyert felismerés teheti tudatunkat szilárddá a halál folyamatának káoszában. Ez a legvilágosabb, a legeredményesebb és a legmegfelelőbb tanítás. Úgy találtam, hogy a modern

embernek oly ösvényre van szüksége, amely dogmáktól, fundamentalizmustól, különlegességektől, metafizikus összetettségtől és egzotikus kulturális cicomáktól mentes, egyszerű, ugyanakkor olyan mély ösvényre, amelynek követéséhez nem kell remeteségbe, kolostorba vonulni, hanem összefér a mindennapi élettel, s mindenhol gyakorolható. Forrás: Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról. Magyar Könyvklub 1995Összeállította: Boros Katalin Halálközeli állapot az országúton - Egy száguldó autóban eltűnt az idő Aznap úgy délelőtt tíz órakor szálltam be a kocsimba, éppen bevásárolni indultam. Megrekedt meleg volt az utastérben, ezért lehúztam az ablakot és néhány száz méternyi bekötőút után ráhajtottam az országútra. Ugyanazzal a mozdulattal kapcsoltam be a rádiómat, mint bármikor máskor, ha elindulok valahová. Azon a reggelen jókedvvel ébredtem és a délelőtti bevásárlásom is izgalmasnak ígérkezett,

ráhangoltam egy könnyűzenei csatornára és gondtalanul énekelni kezdtem hangosan, a sugárzott dallal szinkronban. Annyira jól éreztem magam, hogy éneklés közben fel sem tűnt, hogy már csaknem száz kilométeres sebességgel száguldok a város felé. Ritmikusan ingattam a fejem a jól ismert ütemre és egyre felszabadultabban énekeltem, olyannyira, hogy a kezeimmel is verni kezdtem a ritmust a kormányon, mint egy dobos. Egészen eddig a pillanatig fantasztikusan telt a napom, egyre magasabban szárnyaltam a zene és a sebesség kábító eksztázisában, amikor egyszer csak valahonnan a fejem felől közvetlen az arcom elé ereszkedett egy óriási nyolclábú pók. Az első pillanatokban nem is fogtam fel igazán mi történik, de amikor tudatosodott bennem, hogy egy nagyméretű pók került rám valahonnan, azonnal pánikba estem. Gyerekkorom óta félek a pókoktól, valahogy irtózom tőlük, és most egy ilyen nagy hasú szörnyeteg lógott a képembe. Szinte

önkívületben csapkodni kezdtem a kezeimmel és a pók valahogy az ölembe pottyant. Teljesen leblokkolt az agyam, már nem voltam tudatában annak, hogy épp az országúton haladok nagy sebességgel. Eltűnt a zene varázslatos magával ragadó hangulata és egy pillanat alatt dermesztő rémület lett úrrá az egész testemen. Reflexszerűen csapkodtam az ölembe pottyant pók felé, de az sehogy sem esett le onnan. Az undor és a félelem, hogy talán meg is csíp, még inkább arra ösztökélt, hogy mindkét kezemmel hadonásszak. Nagy hiba volt. A gépkocsi irányítása teljesen kicsúszott az ellenőrzésem alól és mire észrevettem magam, már forgott velem a világ. Szinte fékezés nélkül borultam fel, annyira lekötött a rám ereszkedő nagyméretű pókkal való viaskodás. A következő pillanatban már nem a póktól féltem, hanem a vészesen közeledő tragédiától, hogy teljesen összetöröm magam. Beszorultam a kormány és az ülés közé, a fejemre

csuklott a kocsi teteje és mire mozdulatlanná vált az autó, elvesztettem az eszméletemet. 33 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Ezek után valami nagyon furcsa történt velem. Mintha feleszméltem volna, mindent látni kezdtem és olyan magasztos érzések kerítettek hatalmukba, amelyeket azelőtt sohasem éreztem. Információk kezdtek áramlani a tudatomba és olyan volt mintha minden eggyé válna, mintha én lennék a minden és a minden lenne én. A teremtés ősi pillanatát éreztem meg akkor és valahogy tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen minden egyetlen pillanat alatt zajlik, a létezés és elmúlás drámája, amelyben részt vesz minden élő és élettelen az egész világegyetemben. Hirtelen, kétséget kizáróan rádöbbentem, hogy nincs jövő, nincs múlt, nincsenek titkok és bűnök, nincs helyes és helytelen, nincs fent és lent, nincs nagy és kicsi, jó vagy rossz, mindezek csupán a mi korlátozott, időrendi sorrendbe

kényszeríttet fizikai világunkban léteznek. Fogalmam sincs meddig tarthatott ez az egész, mert az idő múlását nem érzékeltem, olyan volt, mintha nem létezne az idő. Világossá vált, hogy az idő mint tényező, valójában nem is létezik, ez csak egy illúzió, vagy szemfényvesztés. Nem tudom hogyan jutottam erre a következtetésre. Különleges fényben tündököltem, úsztam a boldogságban, annyira felszabadító érzés volt, amilyet nem éreztem addig. Úgy éreztem akár örökre ott tudnék maradni, annyira más volt ez az érzés. Semmi ehhez foghatót nem tudok megemlíteni Esténként, amikor egyedül vagyok sokszor gondolok vissza arra az állapotra, elmélkedek és rettentően vágyom oda vissza. Megpróbálom felidézni azt az érzést, de sajnos ez nem olyan mint amit akkor éreztem. Néha sikerül legalább megközelítőleg felidézni és akkor határtalanul boldognak felszabadultnak és megkönnyebbültnek érzem magam. Élményem hirtelen ért

véget, valahogy tudtam, hogy újra vissza kell jönnöm. Ez akkor és ott egyértelmű volt számomra, de utána már nem tudtam visszaemlékezni, miért is kellett visszatérnem ide. Abban a létezésben minden olyan tiszta és valóságos volt, megszabadultam minden problémámtól, nem éreztem félelmet, csak nyugalmat és szeretetet. Akkor arra gondoltam, hogy mi mindannyian onnan jövünk, csak nem is tudjuk, mert elfelejtettük. A halállal pedig mindannyian oda térünk vissza, csak ezt se tudjuk. Ezért olyan hálátlan és nehéz a sorsunk, mert senki sem tudja valójában hová tart, csak sodródunk az életünk viharaiban, és fogalmunk sincs a ránk váró világról. Azt hiszem, ott és akkor megismertem a teremtés titkát, de sajnos az élményem után ez valahogy elhomályosult előttem. Néha még fel tudom idézni azt az érzést, de az információk tömkelege, ami élményem közben tolult a tudatomba, magamhoz térésem után fokozatosan eltűnt. Sajnos nem

tudom, hogy miért kell ennek így lennie, csak azt tudom, hogy egy olyan világban jártam, amit az emberek, talán mennyországnak írnak le. Forrás: Árvai Attila:Paranorma, Magánkiadás, 1998 , ára: 749,-Ft. Dr. George Ritchie: Egy orvos halálközeli állapotban Dr. George G Ritchie orvos, Dr R Moody barátja, lelkes kutatója a klinikai halálélményeknek. A saját klinikai halála közben tapasztaltakat írja le a Visszatérés a holnapból című könyvében, melyőõl az alábbiakban adunk ismertetőt: 1943 telén történt. 20 éves voltam December 22-én kellett megkezdenem tanulmányaimat a Virginiai Orvosi Kollégiumban, Richmondban, a szülővárosomban. Az európai bevetésre felkészítő kiképzőtáborban Nyugat-Texasban súlyos influenzát kaptam és már tizedik napja feküdtem 38-40 fokos lázzal. Tudtam, ha a 20-án kora hajnalban induló vonatot nem érem el, lemondhatok az orvosi egyetemen induló képzésről. Az indulás előtti este újra éreztem, hogy

magas lázam van. Tudtam, hogy tüdőgyulladásom lehet Az órát hajnali 3 órára húztam fel, egyenruhámat a székre tettem, hogy kéznél legyen az indulásnál. 34 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Köhögési roham ébresztett fel. Fájt a fejem, a mellkasom égett, éjfél volt Éreztem, hogy a testem csurom víz. Elaludtam, majd hirtelen arra ébredtem, hogy levegőért kapkodok 2 óra múlt tíz perccel. Vigyázva felkeltem, hogy a többieket ne zavarjam Felvettem az egyenruhát. Rémesen szédültem Az éjszakás ápolótól hőmérőt kértem, és 1 perc múlva akartam leolvasni a lázt, de nem tudtam, mert a higanyszál egész a tetejéig ért. Hordágyon vittek, majd arra emlékszem, hogy a röntgenszobában estem össze. A röntgengép surrogása egyre hangosabb lett. Hirtelen leültem. Körülnéztem, egy kicsi helyiségben voltam, a ruháim az órám, semmi nem volt körülöttem. A helyiségben csak egy ágy egy szék és egy asztal

volt Gondolkoztam, hogy kerültem ide? A röntgenhelyiségben elájulhattam. Ekkor eszembe jutott a vonat Le fogok késni a vonatról! Gyorsan kiugrottam az ágyból és a ruháimat kerestem. Az egyenruhám nem volt a széken. Sehol Megfordultam és megdermedtem Valaki feküdt az ágyamban Meglehetősen fiatal, barnahajú ember volt. De ez lehetetlen! Én voltam, aki az ágyból éppen felkeltem. Egy pillanatig ez a rejtély foglalkoztatott De nem volt idõm, kisiettem a helyiségből. közvetlenül velem szemben volt a gyógyszeres szoba ajtaja, égett a lámpa, de a nővér nem volt benne. Beléptem, de sem a ruháimat, sem a cipőmet nem láttam Halkan elhaladtam az alvó katonák mentén és azon gondolkoztam, vajon hol lehetnek a ruháim? Visszamentem és az irodahelyiségek mellett kiléptem a folyosóra. Egy őrmester jött velem szemben. Bocsánat őrmester! - mondtam Nem látott egy idevaló ápolót? Nem válaszolt, még csak rám sem nézett. Csak jött felém anélkül,

hogy lassított volna Vigyázzon! - kiáltottam, és oldalt ugrottam. A következő pillanatban elhaladt mellettem és nem tudtam felfogni, miképpen nem ütköztünk össze. Aztán megláttam egy nehéz fémkaput a folyosó végén, ami a szabadba vezetett. Ha már a vonatról lekéstem, csak találok valamilyen lehetőséget, amellyel Richmondba juthatok, gondoltam. Szinte öntudatlanul sebesen rohantam, ahogy soha azelőtt Tulajdonképpen se hideget se meleget nem éreztem. Amikor lenéztem, elcsodálkoztam, hogy a bokrok teteje van alattam. A Berkeley tábor távolinak tűnt Az értelmemmel igyekeztem megfejteni, hogy amit tettem lehetetlennek tűnt mégis megtörtént. Egy város fényei tűntek fel alattam, a kereszteződéseknél lámpák villogtak. Valahogy Richmond felé igyekeztem, ezt attól a pillanattól fogva tudtam, amikor a kórház kapuján kijöttem. Egy rendkívüli széles folyót pillantottam meg, és a másik parton egy nagyvárost. Ugyanakkor észrevettem, hogy

egyre lassabban mozgok. Éppen előttem két utca találkozásánál Pabs Blue Ribbon Beer, Cafe feliratokat betűztem ki. Amíg befelé bámultam, megállapítottam, hogy nyugalmi állapotba kerültem. Az érzés 15 méterrel a föld felett lebegni furcsa volt De nem volt idõm ezen gondolkodni, mert egy férfi jött a járdán, arra gondoltam, megtudhatom tőle, melyik város ez és milyen irányban haladtam. - Meg tudná mondani kérem, melyik város ez? - kérdeztem Miközben mellette találtam magam a járdán. Szóltam újra, de nem hallott engem Kinyújtottam a bal kezemet, hogy a vállához érjek, de nem volt ott semmi. Ott az ismeretlen város járdáján kezdődtek hihetetlen gondolataim. A férfi teljesen természetesnek látszott. Velem történt valami Mintha elvesztettem volna a tapintás képességét, és azt, hogy meglássanak. Az őrmester se látott meg a kórházban Ha ezek ketten nem látnak, akkor ha eljutok a virginiai Orvosi Kollégiumig észrevesznek-e ott? Ha

karácsonyra hazamennék és a saját családom nem látna, rettenetes lenne. Hirtelen eszembe jutott a fiatalember, akit a betegszobában az ágyamban fekve láttam. Tényleg én lettem volna? A szilárd részem, amelytől valamilyen megmagyarázhatatlan módon elváltam? Ha én vagyok, hogy kerülhetnék vissza hozzá? Ismét mozgásba lendültem, valószínűleg a visszafelé vezető úton haladtam. Végül fogyni kezdtek a fák és feltűntek a Berkeley tábor barakktetői, sötét árnyékok a hófödte talajon. A kórház központja előtt megálltam, besiettem. Ott volt a felvételi hely, ahol tíz napja jelentkeztem A folyosóra kerültem, de megálltam, mert az étteremhez vezetett. 35 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Vajon hol van a kórterem, ahol valamivel ezelőtt felébredtem? Több folyosón keresztül egy nagy helyiségbe jutottam, ami ismerősnek látszott. Minden ágyban alvó testek feküdtek, de az amit én kerestem, egy kis

szobában feküdt a bejárat közelében. Türelmetlenül néztem be mind a három kis szobába. Az első kettő üresen állt, a harmadikban egy férfi feküdt, mindkét lába gipszben, nyújtó felszerelésben. Visszatértem a folyosóra Ennek a hatalmas kórháznak melyik szárnyán van az a kis szoba? Törtem a fejem és megpróbáltam emlékezni valamire. Amikor a röntgenszobából visszavittek, és felébredtem, annyira elfoglaltak a gondolataim, hogy Virginiába jussak, hogy körül se néztem. Egyik kórteremből a másikba mentem, és egy további riasztó igazságra jutottam. Sohasem láttam önmagamat Csak a kétdimenziós tükörképemet láttam, ami egy üvegből rám bámult. Végül eszembe jutott a gyűrűm Az ovális Pi gamma-delta gyűrű A fekete ovális onix arany bagollyal. Az egyik kamrában valaki volt az ágyban. A lepedőt egészen a fejére húzták, csak a karja lógott ki természetellenesen mereven. A bal kéz harmadik ujján egy kis arany bagoly volt, az

ovális fekete onyxon. Valami rémeset éreztem Az ember az ágyban halott volt De én nem voltam halott! Gondolkoztam. Mint egy őrült kapkodtam a lepedő felé Nem voltam biztos magamban. Ekkor a helyiségben a fény változni kezdett. Hirtelen észrevettem, hogy egyre világosabb lett A kórteremben lévő valamennyi izzó nem tudott volna ilyen fényt kibocsátani. Hihetetlenül erős lett a fény. Most láttam meg, hogy nem fény, hanem egy férfi volt, aki a szobában megjelent, egy fényből való férfi és azt hallottam: Kelj fel! Felálltam és csodálatos bizonyossággal tudtam, Isten fiának jelenlétében vagyok. Úgy látszott ez a fogalom bennem alakul ki, de mégsem csak egy gondolat volt. Tökéletes tudás volt Ugyanazzal a belső bizonyossággal mindenek felett tudtam, hogy szeret engem. Az erőnél, ami a lényéből áradt, sokkal nagyobb volt a feltétel nélküli szeretete. Ha azt mondom, mindent tudott rólam, akkor ez nyilvánvaló volt. Sohasem szereztem

még ilyen tapasztalatot Mindenfelől körülvett valami, és az alakok közt sok olyan volt, mintha én magam volnék. Az alakok mozogtak a térben és az időben. Láttam magamat életem előző jeleneteiben Láttam sok hibámat párhuzamosan a jelenetekkel. Sok száz, ezer jelenetet láttam, normális méretekben hetekbe telne ezt a sok eseményt végignézni. Hirtelen ellenkezés támadt bennem: hogyan lehet valakitől számon kérni ezt, aki még az életét igazán el se kezdte? - A fénylény válasza nem volt elítélő, hanem végtelen szeretettel hangzott: . a halál minden korban bekövetkezhet." Ez persze igaz Mit tettél az életeddel?" - kérdezte Végre megértettem, hogy a kérdés a szeretet felől érdeklődött. Rájöttem, hogy nem tudtam, hogy ilyen szeretet lehetséges. A lény ezután tanulságos utazásra vitt, testetlen földhöz kötött lények pokoli világát mutatta meg nekem. Embereket láttam, akik a közvetlenül mellettük lévők

jelenlétéről semmit sem tudtak. Például egy irodaház egyik helyiségében egy ősz hajú férfi egy levelet diktált Mögötte alig 2 cm-re egy másik férfi állt, talán 10 évvel idősebb, és állandóan a mikrofont akarta kivenni a kezéből. Szünet nélkül parancsokat és tanácsokat osztogatott neki, pedig a másik férfi láthatólag se nem látta, se nem hallotta. Ismételten felfigyeltem ezekre a jelenségekre, emberekre, akik a közvetlenül mellettük lévő másik jelenlétéről nem tudtak, nem láttak semmit. Láttam egy kantinban egy csapat futószalag munkást, egyik asszony közülük cigarettát kért, de a másik rá se figyelt. Kivett egy csomag cigarettát a munkaruhájából, anélkül, hogy az asszonyt megkínálta vagy észrevette volna. Az sóváran nyúlt újra és újra feléje Azután valami különöset láttam: a férfiak egy része a pultnál állt ugyan, de képtelennek látszott a poharat a szájához venni. Láttam, hogy újra meg újra

próbálnak a pohárhoz nyúlni, de a kezük áthatol a tömör poháron. Ezekről a férfiakról hiányzott a fényburkolat, amit a többiek körül láttam. 36 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Láttam, hogy egy fiatal matróz dülöngélve felkel a bárszékről, két vagy három lépést tesz és a földre zuhan. Társai megfogták és elhúzták De ami feltűnt, az, hogy az eszméletlen matróz fejénél a fényburok megnyílt, és ahogy egyre jobban hasadt ketté, a testetlen lények egyike, aki a söntésben mellette állt úgy látszott ráugrik. A következő pillanatban az ugró alak eltűnt. Egész biztos vagyok benne, hogy addig a pillanatig két külön személyt láttam, s ezután már csak egy volt. Láttam egy 50 év körüli asszonyt, egy hasonló korú férfit követett az utcán. Te nem alszol eleget, Marjorie sokat parancsolgat neked, stb Szavaiból kivettem, hogy a férfi anyja lehetett, de az nem vett róla tudomást. Vajon ilyen

a halál, láthatatlannak lenni az élők között és folyton beleavatkozni az ügyeikbe? Hirtelen tudtam, hogy ezek a test nélküli lények már nem tudtak a földdel kapcsolatot tartani, de a szívük még oda húzott. Ezt érzem én is? Remegve gondoltam a gyűrűre, orvosi kiképzésemre Láttam egy fiatalembert, folyton egy férfinak beszélt: . sajnálom Apu ismételgette Kérdésemre a Fénylénytől gondolati úton válasz érkezett: öngyilkosok, akiket tettük valamennyi következménye fogva tart. Az a gondolat, hogy ez a pokol, és hogy ez itt a földdel egyenlő szinten létezik, amit az azonos helyen lévők nem látnak és nem hallanak, hidegzuhanyként érintett. Forrás: Dr. George Ritchie: Visszatérés a holnapból, Ecclesia, 1991 Melvin Morse: Gyermekek halálközeli élményei Dr. Melvin Morse a HKÉ kutatások terén elkötelezett gyermekorvos Olvasóink a 00/3 és 6 számban olvashattak tőle két cikket, a gyermekek halálközeli tapasztalatairól. Az alábbi

két eset, a Closer to the light (Közelebb a fényhez) c. könyvéből való, amelyeket a Seattle Childrens Hospital-beli (Seattlei Gyermekkórház) tapasztalatai alapján gyűjtött. 6.sz páciens: "Hiba lenne megnyomni a gombot" A 8 éves Michelle-t édesanyja vitte be a kórház sürgősségi osztályára azzal, hogy a gyerek betegnek érzi magát és rendkívül szétszórt. Miután egy ápolónő vizelet-mintát vett tőle, Michelle eszméletét vesztette. A vizeletből és más tesztek alapján az orvosok megállapították, hogy a kislány diabetikus kómában van. A legmagasabb vércukorszintje volt, amelyet ebben a kórházban valaha mértek. Több napig kómában volt, amíg magához nem tért Olyan meghökkentő dolgokat mondott, hogy kiszállt a testéből, és választási lehetősége volt, hogy megnyomjon-e egy gombot, azaz, hogy visszajöjjön-e vagy sem. Amikor én a gyerekkórházi irodámban több héttel a felgyógyulása után Michellel beszélgettem,

nem akart erről az élményéről beszélni. Szégyenlősen kerülte a témát, vonogatta a vállát, amikor arról kérdeztem, hogy emlékszik-e valami speciális élményre a kórházi idejéből. Csak miután kezébe adtam egy papírt és ceruzát, hogy rajzolja le mi történt, kezdett felengedni és beszélni a halál mezsgyéjén történt emlékeiről. Azt mondta, hogy amikor elájult, erős hányingere volt és szédült: "Egyszerre csak ott lebegtem a testem fölött és néztem le magamra. Két orvos tolt engem egy hordágyon egy szoba felé. Mindkettő nő volt Furcsán éreztem magam Beteg voltam és nagyon fájt a fejem, amikor anyukám behozott a kórházba, de ahogy ott lebegtem, jól éreztem magam." 37 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Az édesanya - aki jelen volt - mesélte nekem, hogy még más is történt, de Michelle nem akart beszélni. Erre újra adtam neki papírt és ceruzát, hogy rajzoljon, ha akar És ő akart

Amikor a ceruzája fehér ruhás embereket rajzolt, újra elkezdett beszélni a HKÉ második részéről. Az élmény emocionálisan nagyon megviselte Michelle-t. Nagyon lassan mesélte az élményét, fel sem pillantva a papírról: "Valahol feküdtem. Mögöttem egy csomó fehér ruhás ember volt Beszéltek hozzám. Előttem két gomb volt, egy piros és egy zöld A fehér ruhás emberek állandóan arra bíztattak, hogy nyomjam meg a piros gombot, de én tudtam, hogy a zöld gombot kell megnyomnom, mert a piros azt jelentené, hogy nem jövök vissza. Megnyomtam a zöld gombot és felébredtem a kómából. Nem tudom honnan tudtam, hogy a piros a rossz gomb. De így volt, mert itt vagyok" Ez az eset a HKÉ-k számos elemét tartalmazza. Először is - a testén kívül van Képes arra, hogy tökéletes részletességgel leírja mi történt az újraélesztése alatt. Olyan részleteket, mint pl. a különféle műszerek helyzete, hány ember volt a szobában, Michelle

mind pontosan leírta. És döntést is kellett hoznia, hogy visszatérjen-e a testébe, amely szintén egyik eleme a HKÉ eseteknek. Az általam vizsgált gyermek HKÉ esetek 50%-ánál fordult elő ez az elem, hogy dönteniük kellett, hogy visszatérjenek-e a testükbe. Michelle esetében, ez, a gomb megnyomása volt, másoknál megkérdezték, hogy maradni alkarnak-e vagy visszatérni. Egy másik gyerek azt mesélte, hogy egy fehér ruhás hölgy vigasztalta és kérte, hogy menjen vele egy sétára. A kislány azt mesélte, hogy amikor elfáradt a sétában, elhatározta hogy visszatér Mindenesetre, egy tudatos döntés kell a visszatérésre. Felnőtt tanulmány eseteknél csak kb 20%-nál fordul elő ez a döntési kényszer a visszajövetelre. Michelle fehér ruhás lényeket látott - ez is egyik alapeleme a HKÉ-nek. Ő inkább orvosoknak írja le őket mint "fénylényeknek". Amikor azt kérdeztem tőle, hogy miből gondolja, hogy orvosok voltak, azt válaszolta,

hogy: "nagyok voltak és fehér ruhába voltak öltözve, és én nagyon féltem tőlük". 7. sz páciens: "Másztam fölfelé az alagútban" Mark története a legelbűvölőbb a gyerek HKÉ-k közül, a kora miatt is, mert amikor történt, csak kilenc hónapos volt. Csak amikor 3 éves lett, akkor mesélte el Mark a szüleinek, rendkívüli élményét. Az ő visszaemlékezése két okból is bámulatos Először is a legtöbb ember semmire nem emlékszik ilyen korából, másrészt Marknak soha nem beszéltek a szülei arról, hogy megállt a szíve. Marknak 9 hónapos korában, egy súlyos bronchiolitisze (hörghurut) volt. A kórház sürgősségi részlegében teljesen leállt a szív- és tüdőműködése Az orvosoknak több mint negyven percig tartott, amíg újraélesztették. Végül sikerült A legtöbb embernél mentális hátrányokkal jár az ilyen eset, de nem így Marknál. Teljesen felgyógyult és normál növekedést és fejlődést mutatott a

halál küszöbének átlépése óta. Egy karácsonyi ünnepi előadás után Mark azt mondta, hogy Isten nem is úgy néz ki, ahogy az előadásban éppen láthatták. Amikor apja azt kérdezte, mit ért ez alatt, Mark elmesélte, ami vele történt azon az izgalmas éjszakán 2 évvel korábban: "Láttam orvosokat és nővéreket fölöttem állva, amint megpróbáltak föléleszteni. Kirepültem a teremből és a váróterembe mentem, ahol láttam nagymamát és nagypapát sírni egymásba kapaszkodva. Azt hiszem, azt gondolták, hogy meg fogok halni." 38 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Aztán beszámolt arról, hogy látott egy hosszú, sötét alagutat, amiben elkezdett mászni fölfelé. Azt mondta, segítő kéz nélkül nehéz lett volna másznia, de tudja ki segítette. Az alagút végén egy ragyogó fényt látott, ami továbbmenésre késztette. Egy "fényes helyet" talált és rohant a mezőkön át Istennel.

Rendkívül élénk lelkesedéssel mesélte ezt az Istenhez való futást Azt mondta, hogy a mennyországban kettős-ugrásokat lehet csinálni, (ezt a kifejezést később, egy másik pácienstől is hallottam) és mindezt erőfeszítés nélkül. Isten akkor azt kérdezte tőle, vissza akar-e menni haza. Mark azt felelte nem, de Isten azt mondta neki, hogy újra visszajöhet még valamikor. Mark élénken emlékezett az élményére, egészen 5 éves koráig, amikor az orvosok eltávolították azt a mesterséges légcsövet, amely azt a betegségét volt hivatva korrigálni, amit tracheomalaciának, azaz légcsőrendellenességnek neveznek, amely laza, lógó légcsövet jelent. Ekkortól kezdve az élmény-emlék halványodni kezdett. Azt gyanítom, hogy a trachea (mesterséges légcső) eltávolítása jelezte a tudatalattijának, hogy nincs többé életveszélyben, és emlékezése ezért kezdett megszűnni. Ma Mark egy jó kiállású kamasz, akinek szép reményei vannak arra,

hogy fizikoterapeuta, vagy atléta tréner legyen. Először a legtöbb ember szkeptikusan fogadja ezt az esetet. Ahogy egyik kollégám mondta: "Egy kilenc hónapos gyerek mászik fel a mennybe? Na ne!" És megkérdezem, tud egy kilenc hónapos gyerek HKÉ-re emlékezni? A válasz: igen. A legfrissebb kutatások szerint a tanulás-emlékezet sokkal korábban kezdődik, ahogy korábban gondolták. Egy kutatási kísérletben 7 hónapos csecsemők videón nézték, hogyan kell egy játékot összerakni. A kutatók ezután odaadták a játékdarabokat a gyerekeknek, akik ezután képesek voltak azokat összeállítani annak eredményeként, ahogy a videón megtanulták. Amikor a kontrollcsoportnak adták a játékokat, akik nem látták a videót, nem voltak képesek összeállítani a játékokat. (Szemlézte: Déri Anna) Dr. Melvin Morse: A gyermekek halálközeli tapasztalatairól (folytatás) A hároméves kisfiú, Logan lakóházuk medencéjében úszkált egy

úszóövvel, és valahogy kicsúszott belőle. Kis idővel később keresztapja találta meg a medence alján és szájon keresztüli mesterséges lélegeztetéssel hozta vissza az életbe. A mentő vitte a Seattle Gyermekkórházba, ahol további segítséget kapott. Amikor Logant megkérdeztem, mi is történt vele, amikor a medence mélyén volt, lelkesen kiáltotta, mintha egy nagy titkot árulna el társainak: “Láttam a Napot!” Boldog mosolya ahogy ezeket mondta - nem arra utaltak, hogy valami borzalmas élménye lett volna 3 héttel ezelőtt. Olyan őszinte átéléssel mondta ezt, hogy - ünnepélyesen kijelenthetem - 15 éves tudományos szkepticizmusom, amit nem tudott több száz felnőtt és 6-14 éves gyermekek klinikai halálélménye megingatni, ezennel megszűnt. 39 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A gyermekkórházban és a repülős mentőszolgálatnál számos halálközeli állapotból visszatért emberrel találkoztam, de úgy

véltem, hogy egyedül orvosi felkészültségünktől függött, hogy ezek az emberek nem haltak meg. Logan még abban a korban volt, amikor egy gyerek még nem tud hazudni, nem fantáziál, és a környezet kultúrája még nem nagyon befolyásolja kijelentéseit. Szerencsére, amikor édesanyja először hallotta gyermekétől, hogy látta a Napot, amely úgy nézett ki, mint a ‘happy face’, nem kérdezett tovább, mert tudta, hogy rossz kérdezéssel beleszuggerálhat valamit a gyerekbe. Amikor Logant arra kértem, hogy mindent meséljen el arról, ami a medencében történt, nem órákat mesélt mint egy felnőtt, hanem azt mondta: “Amikor kicsúsztam az úszóövemből, lefelé mentem, majd újra felfelé, majd újra lefelé, és így csináltam: orcáit felfújta, száját csücsörítette, ahogy a gyerekek a víz alatt tartani szokták a levegőt.” Amikor rákérdeztem, hogy hogyan is nézett ki a Nap, azt válaszolta: “Mint egy bohóc! Mint a “mosolygó arc”.

Ezután kezeit a levegőbe emelte, újra boldogan elkiáltotta magát: “Én láttam a Napot!” és elviharzott játszótársaihoz. Tudtam, hogy a gyerek egy személy-féleséget látott, akinek arca volt, mosolygós volt, fény és szeretet sugározhatott belőle - egy felnőtt rendszerint így írja le a “Fénnyel” való találkozást. Nejem megkérdezte, hogy miért ennek a gyereknek az egyszerű beszámolója érintett meg engem ennyire, miért nem inkább az az eset, ahol egy nő a szívátültetés alatt több száz mérföldre lakó rokonaival folytatott telepatikus beszélgetést? Vagy a szomszédnő esete, aki elhunyt édesapja születésnapjairól minden évben megemlékezik, sőt családi fényképet is készítenek, ahol minden alkalommal egy fénykör fogja össze a képen lévőket. “Még te vizsgáltattad meg a képet ill. a filmet, hogy nem hamisítás-e vagy anyaghiba? Válaszom az volt, hogy nekem nem a felnőttek esetei a bizonyítóak, hanem a gyerekeké,

akik nem Istennel, Jézussal vagy rokonokkal találkoznak a klinikai halálban, hanem saját szavaikkal pl. így írják le azt, aki visszaküldi őket: egy fény, amiben sok klassz dolog volt Hogy a fényélményt nem az agy oxigénhiánya váltja ki, egyértelművé teszi Diane Komp (Yale Egyetem rák specialistája) vagy Tamminen finn kutató vizsgálatai, akik több mint 3000 (!) gyermek misztikus élményeit vették nagyító alá. A vizsgált személyeknél semmilyen agyi anomália (dysfunktion) nem fordult elő. Én eddigi kutatásaimban áttanulmányoztam a halálközeli tapasztalatok (a továbbiakban HKT) neurológiáját, vizsgáltam a ‘god spot’ (isteni pont)-ot az agy mélyebb rétegeiben, ami feltehetően a HKT biológiai forrása, továbbá az agy által kiváltott HKT-vel kapcsolatos vegyi folyamatokat. Interkulturális kutatást folytattam Japánban és Afrikában HKT témában és megvizsgáltam a témát a sámánok leírásai és a spiritualitás oldaláról is.

Az objektív kutatóhoz méltóan adatokat gyűjtöttem és összefüggéseket kerestem. Előadásaimban mindig hangoztattam, hogy a HKT-k csak a halál előtti fázisról árulnak el valamit, nem arról, ami utána jön. Ezt azért tettem, hogy az emberek megértsék, engem csak a tudományosan rögzített tények érdekelnek, nem a sztorik. Logan esete emocionálisan érintett, megértettem, hogy egy gyereket is nagy boldogsággal tud eltölteni ez az élmény, ami sok felnőttnek pálfordulást is jelent életében. Már nem tisztán orvosi esetnek tekintem a témát - bár továbbra is ugyanúgy kutatom - hanem leszerényedve, tényként kell elfogadnom, amit a gyerekek is gyakran mondanak: valaki visszaküldi őket az életbe. Egyszer 45 percig küzdöttünk egy páciens életéért. Amikor már beszélni is tudott, rám förmedt: “Hol van az, aki engem visszaküldött ide, az életbe?” Azt válaszoltam: “Talán inkább mi küzdöttünk azért, hogy ez sikerüljön.”

Válasza egy tényt közölt: “ 40 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Nem hiszem, a gépetek nem működött, mert a gép csatlakozója nem volt bedugva a konnektorba!” Így volt, a defibrillációs géppel történt ez meg. Ezt később vettük észre Logan esete persze nem győzne meg egy szkeptikust. Számos eset jelzi a tudománytörténetben, hogy nehéz azokat a gondolkodókat meggyőzni, akik megrögzötten ragaszkodnak a múltban feltárt részigazságokhoz, még akkor is, ha a jelen már más irányt vett. Amikor Lister a 19 században azt tanította, hogy a sebészeti műszereket sterilizálni kell, többnyire csak a fiatal sebészek követték útmutatását, mert ők hittek a láthatatlan baktérium létezésében. 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a régi generáció háttérbe szorulásával a műszerek sterilizálása a sebészeti kultúrában rutinná váljon. Talán meglepő, hogy James Randi (hivatásos szkeptikus) az ABC-NEWS

műsorában igyekezett néhány eset kapcsán lejáratni a szellemi gyógyítások lehetőségét és a spirituális élmények, észlelések valódiságát, de Logan esetével nem tudott megbirkózni, sem azt nevetségessé tenni. Logan esete után megszerveztem az “Élet Végén” Spirituális Gondozó Szövetséget Steattle körzetében. (End-of-Life Spiritual Care Coalition) Kutatandó prekoncepciónk az, hogy halálközelben a spirituális intuíciók és észlelések valósak. Elemzéseink tárgyai lehetnek előérzetek, amelyek a halál közeledését jelzik, HKT, a halál lefolyása, megosztott (empátiás) HKT. Az esetgyűjteménnyel viták és elemzések bázisát szeretnénk felépíteni, amelynek célja a halálközelben lévők gondozásának javítása. Egy fiatal fiú, aki HK állapotban volt és “egy nagy makaróniban, amelyben szivárvány volt” utazott, maga mondta: “minden öreg embernek el kell mondanotok, mi fog történni velük, ha meghalnak!”

Véleményük szerint, a családok hamarosan rá fognak jönni, hogy fontos nekik ez az ismeret, amely talán az ember életének legmegrázóbb tapasztalata - ami ráadásul még meg is osztható másokkal, azok tájékoztatására. 6 hónap alatt számos orvos, ápoló, szociális munkás és egészségügyi alkalmazott csatlakozott hozzánk. Számos nagyobb Seattle közeli kórház ad széleskörű támogatást munkánkhoz. Logan tehát nemcsak a HKT-hoz való hozzáállásomat, hanem munkámat is befolyásolta. Azóta még jobban figyelem azokat a gyerekeket, akik HK tapasztalatokat éltek át. Sokszor én vagyok az első, aki beszél velük először, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Az első beszélgetésekkor még látni szemükön és arcukon azt a lelkesedést, átszellemülést, ami később már nem látható, ha már többször elmesélték az esetet. Az ilyen beszélgetéseket videóra és hangszalagra is veszem, amelyeket az Internet honlapomra is rá fogok tenni.

Igazak-e a halálközeli élmények? Logan esete nekem ezt bizonyította. Azt tanítja, hogy a hétköznapi realitás fátyla mögött, mint a gyerekek öltöztetése, iskolába kísérése, stb., a boldogság szeretne ránk kiáltani! Egy nevető valaki, egy szerető fényarc. (Forrás: Vital Sings. Az Iands különkiadása, a gyermekek halálközeli élményeiről, 18 évfolyam, 1999/3. szám 20 A/4-es oldal Fordította: Liptay András) Megjegyzésünk: P.MH Awather orvos (aki önmaga is HK állapotba került egyszer), 277 KH állapotba került gyermek esetét gyűjtötte össze, elemezte és kísérte figyelemmel életüket. Egy szomorú tényt állapított meg: a KH állapottól számítva 10 éven belül a gyerekek 21%-a öngyilkossági kísérletet hajtott végre. Fő oka: a gyermek visszavágyódik a “szerető semmibe”, különösen, ha életében nem kap elég szeretetet, ill. ha nem tudta az élményt életébe integrálni, azaz ha nem kapott segítséget annak

megértéséhez. Ez az utókezelés fontosságára irányítja a figyelmet És mi a helyzet Magyarországon:? 41 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A halálközeli tapasztalásról A „Német Orvosi Lap“ 2003 junius 6-i, 23. számából, A-1594 oldal, „Aktuális témák“ rovat Az orvosok ma már nem jelenthetik ki, hogy hallucináltak azok az emberek, akik halálközeli állapotba kerültek. Sok esetben ez a tapasztalás gyökeresen megváltoztatja az újraélesztett emberek életét. Azok, akik a halál közelében jártak, olyan észlelésekről tudósítanak, hogy pl. saját testük felett lebegtek, egy alagútban haladtak, amelynek a végén egy sugárzó fény várta őket, szinte életük filmje pergett le előttük, találkoztak elhunyt személyekkel, és csodálatos környezetet láttak. E történések hatására személységük jelentősen megváltozik Ezt a folyamatot nevezik „halálközeli tapasztalásnak“ (near death experience,

NDE)1 A kutatók feljegyzéseiből: „Állapotom annyira kilátástalan volt, hogy lemondtak rólam, és a főorvos halottnak nyilvánított. Amint egy lepedővel letakartak, egy nővér az orromnál egy rezzenést vett észre. Ekkor kezdtek újraéleszteni. Eközben úgy éreztem magam, mintha egy színpadon lennék. A hátsó jobb sarokban egy alagút vagy egy cső nyílt meg, és egy olyan fény áradt ki belőle, amit nem lehet leírni. Tovább mentem az alagútban.Az alagút végén nagy rétet pillantottam meg, ami olyan színekben tündöklött, amit szintén nem tudok leírni. A pasztellszínek olyan finomságait láttam, amiben nem tudtam eleget gyönyörködni. Mintha a ködből lépet volna ki, megjelent 3 személy. Az első kettőben a nagyszüleimet ismertem fel. Nagymamám feltartotta mindkét kezét, mintha meg akart volna állítani Ettől a pillanattól kezdve a látott táj kezdett távolodni. Ismét láttam az alagutat, a fénnyel, majd hamarosan minden sötétbe

borult.“ Így írta le egy 44 éves technikus amit megélt egy szívinfarktus és az újraélesztés kapcsán . „Ez egy tipikus halálközeli állapot volt, amit egy német reprezentatív felmérés is igazolt, ahol 2000 állampolgárt kérdeztek meg. A megkérdezettek kb 5 százalékának volt hasonló élménye“- mondja Michael Schröter-Kunhardt. A heidelbergi pszichiáter a Nemzetközi Halálközeli Állapotokat Kutató Szövetség2 németországi elnöke aki több mint 230 ilyen esetet gyűjtött és értékelt ki. Tanulmányában közreadja a KH-állapotot megéltek írásos beszámolóit, amelyet még két kérdőívre adott válaszok egészítenek ki. Az egyik kérdőívet az amerikai pszichiáter, Bruce Greyson állította össze, amely 18 elemet tartalmaz. A válaszok alapján ki lehet szűrni a KH eseteket az álomélményektől Egy másik kérdőív segítségével a pszihopatológikus eseteket lehet jól elhatárolni a KH esetektől. Schröter-Kunhardt szerint a

KH-élmény az oneiroidok (álomszerű képek) különleges, archetypikus formája. 1 A használatos magyar kifejezések és röviditések: halálközeli állapot (HKÁ), halálközeli élmény (HKÉ), klinikai halál (KH) állapot vagy KHÉ ill.KHÁ (KH-élmény/állapot) A fordító 2 International Association of Near Death Studies (IANDS), USA. 42 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A kiváltó okok különfélék lehetnek: komplikációk az operáció folyamán, baleset, agyvérzés, szívinfarktus, öngyilkossági kísérlet stb. „Végül is nem meghatározott betegségtől függ a KH állapot, ill. a megélt jelenségek, hanem a halálközeliség objektív és szubjektív megélésétől“mondja a pszichiáter Tanulmányában abból a szempontból vizsgálta meg a beszámolókat, hogy az élményesek mit éltek meg leggyakrabban. Eszerint a jelenséget megélők 89%-a nyugalmat, békét vagy jó közérzetett jelzett, 77 %- a „erős fényt“

is tapasztalt. Azt a helyzetet, hogy a tudatuk a testükön kívül van és pl fentről nézik saját testüket, a megélők 61%-a jelezte. Alagútélményről 47% tudósított, élete eseményeinek filmszerűen való lefutását 30% említette. Egyesek -a testenkívüli állapot után pánikhelyzetbe kerülnek, amit „pokoli környezetnek“ neveztek Ekkor fenyegető hangokat és erőket észlelnek. Ezek az észlelések azonban nem tekinthetők álmoknak Általában, a KH állapotot nem szabad összetéveszteni az álommal– sem a kómás állapottal- mondja SchröterKunhardt. Az álomban mindenki saját egyéni tapasztalatait dolgozza fel, egyéni és igen különböző álomképek kíséretében. Ezzel szemben a halálközeli állapotokban figyelemre méltó, hogy az azt megélők megközelítőleg egyforma típusú képeket írnak le és hasonló tapasztalatokról beszélnek. Nem játszik szerepet, hogy az élményes fiatal vagy öreg, hívő vagy ateista. Nem érdekes, hogy

milyen nemzetiségű, mi a végzettsége vagy a neme - ezek nem befolyásolják, hogy fellép-e a KH-észlelés, és hogy az milyen tartalmú. Ennek ellenére, Schröter-Kunhardt szerint: a közös alapelemek - mint a fényjelenség, az alagútélmény és a látott tájak - a vallási környezetnek vagy a kultúrkörnek felelnek meg. Így például a KH állapotban egy buddhista szerzetes lótuszvirágos kertet lát, míg európaiak és amerikaiak paradicsomi környezetről számolnak be. Ugyanakkor annak nincs jelentősége, hogy az élményes hallott-e már erről az jelenségről, vagy sem. Mint azt a pszichiáter esetgyűjtéséből megtudjuk, gyermekek, akik még sohasem hallottak a jelenségről – hasonló élményről számolnak be, mint a felnőttek. Hogy mi a KH élmény kiváltója, hogyan működik, milyen agyi mechanizmusok hatnak, hogy az agy képeket tudjon létrehozni, az „lényegében ismeretlen“ - mondja Schröter-Kunhardt. Sokféle magyarázat ismert, de egyik

sem tudja a KH állapotot teljes körűen megmagyarázni. Nem lehet azt mondani, hogy pl. a KH-észlelés egy pszichózis, mert felléphet úgy pszichésen egészséges, mint idegbeteg embernél is. A HKÉ-nél hiányzik a pszichotikusok zavaros gondolkodása, a hirtelen érzelmi hullámok, a félelem és a boldogság érzés gyors változásai. A pszichés betegek HK élményét egyértelműen meg lehet különböztetni, pszichopatalogikus élményeiktől, mert azok formailag és tartalmilag jelentősen eltérnek. A heidelbergi pszichiáter szerint ugyanakkor a HKÉ-k kétségtelenül disszociatív teljesítmények, védik az Én-t a halálközeli veszélyezettség esetén fellépő erős fájdalmak és a szervezet szétzilálása ellen. Ezt a disszociációt az időérzékelés megváltozása és a szokásos agyi tevékenység megszűnése, de ugyanakkor a rendszerint elfojtott pszichikai tevékenység előtérbe kerülése jellemzi. A halálközeli élmény nem lehet egy reakció a

halál elhárítására, mert valójában senki sem menekül olyan esemény elemzésébe, amely félelmeket kelt. Ellenkezőleg, annak megfigyelése, hogy az ember tudata eltávolodott a testéből3, sőt annak megpillantása, hogy teste életveszélyben van: még nagyobb félelmet kell, hogy ébresszen, mint a KH állapotot előidéző pl. baleset vagy a műtéti beavatkozás tudata A leírások szerint inkább a közelgő halál elfogadása – és nem annak félelemmelteli elutasítása – az, ami a halálközeli állapotot indukálja. Számos esetben a negatív érzületek - mint pl a félelem szakítják meg a HK észlelés folyamatát Ilyenkor a tudat elfojtása, az öntudatlan állapot az egyetlen archaikus elhárító mechanizmus, amely megoldja a helyzetet. 3 „testenkívűliség“, out-of-body (OBE) esetén. A fordító 43 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Schröter-Kunhardt szerint a KH-ban megfigyelt univerzális elemek arra mutatnak,

hogy a HKÉ nem a szubjektiv vágygondolkodás terméke, mert az sokkal szerteágazóbb változatokat eredményezne. Sőt a HKÁ megélés elemei, a régóta ismert, un misztikus megtapasztalások egyes részelemeit is tartalmazzák: mint az egységélmény, a tér és idő transzcendenciája, mély érzések, a szentség érzése az élmény objektivitásának/ realitásának érzékelése, egyes jelenségek leírhatatlansága, képtelenségek (paradoxia), továbbá az irányultság és a magatartásforma megváltozása. Így azt is mondhatnánk, hogy ezidőszerint a HK-élmények a leggyakrabban előforduló misztikus-vallásos tapasztalások.4 A halálközeli tapasztalások megváltoztatják a világnézetet. Schröter-Kunhardt szerint egyetemessége azt is jelenti, hogy a HKÉ elhatárolható a hallucinációtól. A hallucinációk ugyanis mindig teljesen egyéniek. Az agyi hypoxia sem magyarázat a HK-élményekre. A hypoxia, hyperkapnia, ANOXIA?? (oxigénhiány ill.

oxigéndúsulás???) gyakran koncentrációs, döntésképtelenségi és emlékezetzavarokat, továbbá illuziókat és teljesen egyéni hallucinációkat válthat ki, és csak nagyon ritkán HK-élményeket.5 Elképzelhetetlen, hogy éppen a hypoxia lenne felelős, sőt segítené elő az un. életfilm jelenséget, amely egy óriási anyagot feldolgozó agyi csúcsteljesítménynek tekinthetőmondja Schröter-Kunhardt. Továbbá, számos olyan eset is ismert, ahol a normális szintű oxigén és széndioxid szint mellett állt be a KH, így hypoxia/hyperkapnia sem állhatott elő. Ugyanakkor testi hallucinogenek, mint Dimethyltryptamin vagy Andandamide, amelyek a testi cannabis- receptorokkal kapcsolódnak – részt vehetnek a KH alatt előforduló képek létrehozásában. Kisérletileg kimutatták, hogy a résztvevők 80%-a az első fokozatú hallucinogének, mint pl. az LSD, Cannabis és Ketamin hatására a KH elemeit váltották ki Feltehetően az endorfinok biztosították a

fájdalommentességet a KH ideje alatt. Az endorfinok azonban nem tudnak képeket indukálni. A holland arnheimi Rijnstate kórház szívsebésze, Pim van Lommel társaival tanulmányt írt a KH állapotról amit a Lancet folyóirat jelentetett meg (The Lancet, Vol 358, December 15, 2001, 2039–2044). Lommel és munkatársai 344 pácienst kérdeztek meg újraélesztésük után. Rögzítették és kiértékelték a páciensek korát, nemét, gyógyszerezését és diagnózist. Az újraélesztettek 18%a jelezte, hogy a HKÉ-kre tipikus képeket láttak Megállapították, hogy a betegség illetve a gyógyszerelés nem hozható kapcsolatba a látott képekkel. 2 és 8 évvel az eset után kérdőívekkel felmérték, hogyan alakult az élményesek életvitele. Ezt összehasonlították azon újraélesztett betegek beszámolójával, akik nem éltek meg HKÉ-t. Az eredmény: a HK-élmény erős személyiségváltozást idéz elő. Schröter-Kunhardtnak is hasonló tapasztalatai vannak.

Számos megélő értékrendje és világnézete gyökeresen megváltozott. Ekkor kezd érdeklődni a kultúrkörének megfelelő vallások iránt. A KH-t megéltek legnagyobb részénél – összehasonlítva azokkal akik nem láttak ilyen képeket – kimutathatóan erősen csökken a félelem a haláltól, de a halál utáni életről való hit szignifikánsan erősödik. Lommel szerint „Döbbenetes tény az, hogy egy pár perc megélés jelentős és tartós változást okoz az ember életében“. Ezek a változások azonban konfliktusokat váltanak ki és komoly következményekkel is járnak, mint állásváltoztatás, válás és egyéb változások az emberi kapcsolatoknál. Schröter-Kunhardt is azon a véleményen van: „ a HKÉ megélése - szemben a könnyebb balesetekkel és betegségekkel - egy életre szóló élmény!“. 4 Az amerikai Gallup Intézet 1980 körüli felmérése alapján, az USA-ban kb.15 millió ember került már a KH állapotába. A fordító 5 A

10 kórházra kiterjedt több éves megfigyelés alapján a KH esetek 18%-ban fordult elő észlelés. A fordító 44 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Tapasztalata szerint sokan nem mernek beszélni élményeikről, félnek, hogy nem veszik őket komolyan. Ezért javasolja, hogy, a klinikai halált megéltek esetében az orvosok és az ápolók kérdezzenek rá, hogy mit élt meg a páciensük? Fontos, hogy a beteg által észlelt képeket és érzéseket a terapeuta ne deklarálja elsietve hallucinációnak, hanem próbálják meg együtt mélyen analizálni az esetet, mert a páciensben kialakuló új világkép igencsak nehéz feladat elé fogja állítani a megélő önértékelését és emberi kapcsolatait is. Írta: Arne Hillienhof (Fordította és copyright: Dr. Liptay-Wagner András, PhD, Revitál Alapítvány, az IANDS magyarországi képviselete, 1053 Budapest, Ferenciek tere 4.) 45 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay

István J. C Hampe: A meghalásról másképpen - A dimenzióváltásról - A hospice tevékenységről a 99/4. számban jelent meg egy írás, amelyben a hospice alapelveiről, céljairól, életre hívásának okairól adtunk rövid összefoglalót. Ebben a számban - J. C Hampe gondolatai alapján - a társadalmi szemlélet és a kórházi gyakorlat átalakulásának szükségességéről olvashatunk, valamint a meghaláshoz való viszonyunk megváltoztatásához kapunk megfontolandó tanácsokat. Aki élete során a haldoklási élményekkel szembesül, nemcsak ismereteit, hanem a halálhoz és a haldoklóhoz való kapcsolatát is átértékeli. Társadalmi gyakorlat, hogy a haldoklás nagy ügyét eltoljuk magunktól. Sok mindent megtanít ez a társadalom az ifjúságnak, de a haldoklásról és a meghalásról elenyészően keveset beszélnek az iskolákban és az egyetemeken. Orvostanhallgatóink nem kapnak elég tájékoztatást, hogy a haldoklókkal, a gyógyszerek

adagolásán és ápoláson túl hogyan kell bánni. A haldoklókkal való bánásmódunk gyakorlatában még sok a megváltoztatni való, ha arról akarunk beszélni, hogy a segítségükre vagyunk. Legtöbb esetben mellettük állunk, de egészen tehetetlenül A kórházaknak, ahol ma a legtöbben meghalnak, egészen más tiszteletet kellene tanúsítania a haldoklókkal szemben. Mindenütt szemináriumokra lenne szükség a jelenlegi gyakorlat megváltoztatásához. Ezeknek kevésbé kellene azonnal technikát javasolni, mint egyébként az orvostudományban, hanem meg kellene próbálni - elsősorban - a meghalás pszichés hátterét megvilágítani, amely mélyebb emberi megértést tenne lehetővé. Napjaink orvostudományának fel kell ismernie, hogy az ember nem gép, amelynek rosszul működő részeit az orvosnak ki kell javítania. A beteg nem tárgy, hanem Isten előtt lévő személy. Halála sokkal több, mint egy biológiai tény A meghalás nem végzet Paracelsus, aki

maga is nagy orvos volt, ezt mondta: „A beteg az orvos, az orvos pedig a segédje.” A legfőbb hibát ott követjük el, hogy a haldoklónak tulajdonítjuk saját reakcióinkat és egy normális ember elképzeléseit. Egy normális ember belső egyensúlyát a haldokló megzavart egyensúlyával egy szintre állítjuk és azzal zárjuk, hogy a haldokló észlelési képességét már megfogta a „kaszás” keze és szenved ettől az állapottól. Így elemezzük intelligenciánkkal azt az állapotot, amely túl esik értelmünkön és logikánkon. Ha egy haldoklóval vagyunk együtt, megpróbáljuk elképzelni, hogy mit érezhet? Meghalását kívülről nézve, besoroljuk őt a mi pszichés világunkba, amely az élnivágyás és a birtoklási mohóság világa. De ő már kilépett ebből a világból vagy azon az úton van, hogy távozzék belőle, és minden azon múlik, hogy megpróbálunk mellette maradni, ha felismerjük, mi van vele valójában, mit mond ő saját

magának. A klinikai halálból visszatérők beszámolóiból ismeretes, hogy a haldoklási szakasz és a meghalás sokkal „szebb” élmény mint azt eddig - logikán alapuló gondolkodásunk alapján hittük. A beszámolók valószínűvé tették, hogy a halottas ágy melletti vigasztaló szavunk is a legtöbb esetben rosszul megválasztott. Az utolsó szakaszban a haldokló túl van vigaszunk határán. Bíztatásunk, sajnálatunk nem tudja őt visszatartani Az ágyon fekvő, már „elmenni” készülő embernek nincs szüksége a mi sajnálatunkra. Ellenkezőleg, egy olyan öröm felé halad, amelyre nekünk talán még sokáig kell várnunk fájdalmasan. Azt kéne tennünk, hogy egy darabig együtt menjünk a haldoklóval, elkísérjük őt, de nem mi fogjuk őt vezetni, hanem ő vezet minket. Mindenkinek, akinek haldoklókkal van dolga, elsősorban egy egyszerű szabályt kellene elfogadnia, amelyet a témában jártas tapasztalt orvosok mindig is ismertek és amelyet a

haldoklási élmények megerősítenek: a haldokló sokkal tovább van öntudatánál mint azt a 46 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István legtöbben hiszik. Mindig számítani kell arra, hogy hall és megért mindent, bár úgy tűnhet, hogy a haldokló nem hall, hiszen nem válaszol. A szemével sem ad jelt és a kezét sem tudja már megmozdítani. Ő mégsem egy előttünk lévő tárgy Éppen a segítő, gyógyító munkának nem lenne szabad a testet az embertől, a vegetatív életet a lelkitől elválasztani. A társadalomnak utat kell találnia, amelyen az ember kilábal biológiai élete imádatából, felismeri, hogy az élet Isteni ajándék és a meghalás nem megsemmisülés, hanem dimenzióváltás. A haldoklási beszámolókból tudhatjuk, hogy a haldoklók tudata már egy új dimenziót ért el, de még sokáig figyel az ittenire. Észleli környezetét, miközben mi mindebből semmit sem látunk. Főleg a tapintási érzék marad meg

mindvégig Sokszor elmesélték a klinikai halálból visszatértek, milyen világosan éreztek érintést és kézszorítást a meghalásban. Annak az orvostudománynak, amely erre figyel, egészen másképp kellene állnia az utolsó fázishoz, mint ahogy ez a jelenlegi kórházi gyakorlatban szokásos. Úgy nem ápolható és nem gyógyítható a test, ha lélek nélkülinek tartják. A haldoklásnál nincs jobb segítség a haldoklónak, mint az a lelki gondozás, amely nem tér ki a meghalás elől, hanem olyan felvilágosítást ad a haldoklásról, ahogy azt - a beszámolók tanúsága szerint - a haldoklók ténylegesen átélték. Eloszlatják azoktól a rémalakoktól való félelmet és rettegést amelyeket az ember tudatlansága miatt épített fel. Akinek a lelki gondozás eme feladata jut osztályrészül, aki persze lehet az orvos, az ápolónő, a hozzátartozó vagy a lelkész is, az utolsó órában ne lépjen fel sámánként, aki a végső pillanatban varázslás

által minden elhibázott dolgot rendbe hoz. De bárki is üljön az ágy mellett, át kell vennie azt a feladatot, hogy segítsen elhárítani a meghalás hamis elképzelését, a félelmet. Ez éppen akkor törhet fel, amikor a földi végről az igazság kendőzetlenül kiderül. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a lelki gondozó a haláltól kifejezetten a tabu jelleget fogja elvenni. Éppoly kevéssé működik közre annak elfojtásában, mint ártalmatlan színben való feltüntetésében. Azzal a bizonyossággal lesz a haldokló mellett amelyet a hit ad. Ezért az alázatosság és a türelem a legszebb erényei Magától értetődő, hogy ezt nem lehet megtenni a kórházi rutin nyolcórás munkanapján. Sokkal inkább az lenne a kívánatos, hogy a feladatot több vállra helyezzék. De ez csak akkor lesz így, ha a meghalás természetéről szóló tudomány széles körökben elterjed, ha ebbe kórházaink egész személyzetét beavatják és beköltözik a családokba

a meghalás tudománya. Haldoklóink közül legtöbben elkülönülnek tőlünk, mert a haláltól mint személyes, névtelen ellenségüktől félnek, és ebben büntetést, Isten haragját és a magányosságot látják. A haldoklási beszámolók megmutatták a haldoklás utolsó szakaszára nézve azt, hogy itt egy más, világosabb könnyedebb hangulat uralkodik, amely a meghalás valósága. Ahol ezt elfogadják, ott az ember könnyebben kitarthat haldokló embertársa mellett. Ha valaki nem halad feltartóztathatatlanul a sötétség felé, ahogyan gondoltuk, hanem a fény felé halad, már nem lesz részvétünk tárgya többé, sőt talán még irigyelhetjük is. Akkor másképpen leszünk vele és másképpen leszünk mellette, mint azelőtt. Ha társadalmunk jobban tudná, hogy a meghalás nem ok a rémületre és nem jár fájdalommal, csak egy eddig zárt kaput nyit ki, talán egészen másképpen közeledne az igazság kimondásának kötelezettségéhez. El kell oda

jutni, hogy az orvosok és a betegek ne külön-külön, hanem egymással is nyíltan beszéljenek a meghalásról, az orvosok, ápolók, lelki gondozók és a teológusok ugyanarra a végkövetkeztetésre jussanak, hogy az ember haldoklását utolsó élettevékenységként, szép és nagy felszabadító élményként fogadják és fogadtassák el. (Forrás: Johann Cristoph Hampe: Hiszen meghalni egészen más Kiadó: Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya 1993 Összeállította: Horváth Attila ) 47 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István A Vatikán a „szellemi elem” azonnali továbbéléséről 1998. október 31-én a svájci Bild Zeitung tudósítója 21x5 cm-es címmel közölt le egy cikket, amelyből pár sort idézünk: „A pápa Rómában zarándokoknak a következőket mondta: Ne gondolják az emberek, hogy a halál utáni élet csak az utolsó ítélettel kezdődik. A halál után egy egész különleges helyzet áll elő. Egy

átmeneti állapotról van szó, amikor a test feloldódik és egy szellemi elem továbbélése kezdődik el. Ennek tudata van és saját akarata. Így az ember létezik, jóllehet nincs már teste! A nemzetközi pápai teológiai tanács egy tagja közlése szerint: A halál pillanatában az ember egy óriási felfedezést tesz. Nemcsak azt, hogy a lélek elhagyja a testet, hanem az ember megérti az idő titkát, azaz időtlenné válik, belép az örökkévalóságba.” Eddig az idézet Egy nappal később több német újságban is megjelent a hír, néhánynál az első oldalon. A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano német fordításában november 6-i dátummal egy részletesebb tudósítást közölt az október 28-i ún. pápai generál-audienciáról A cikkben csak ez a téma került kitárgyalásra, ószövetségi és újszövetségi idézetekkel alátámasztva. A cikk vége felé egy forrásra való utalás volt található, amely a Hittani Kongregáció

(Tanítóhivatal) 1979. május 17-i eszkatológia (végső dolgok) témájú nyilatkozatára utalt Egy szellemi búvárt persze felingerel egy ilyen eset. Beindult a forrás utáni ‘kanosszajárás’. Budapesten csak egy francia nyelvű példányt találtunk, így azt német kapcsolatokon keresztül próbáltuk megszerezni. Megtudtuk, hogy több templom járatja a lapot, de a felkeresettek közül egyiknek sem volt ismerős a téma, és „ilyen régi lapot nem is tartunk” jelszóval zárultak le a beszélgetések. Az Interneten talált német egyházi kiadó segítségével kaptunk egy vatikáni telefonszámot, majd találtunk egy kedves hölgyet, aki hajlandó volt másnap lemenni a pincébe, és az archívumból előszedni a kért lapot, majd faxon megérkezett a 3 oldalas anyag. Fenti kalandot csak azért írtuk le, hogy a kedves olvasóval érzékeltessük, egy kívülálló, laikus nem könnyen jut el az eredeti forrásokhoz. A téma bár nyilvános, de nem került

„túltárgyalásra”, mint azt a számos óvó figyelmeztetésből és Ratzinger kardinális egyházpolitikai magyarázataiból egyértelműen le lehet szűrni. 48 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Tény az, hogy a keresztény egyházaknál a végcél, a feltámadás, nem központi téma (még ha a pokollal, a bűntető Istennel való fenyegetés az egyház történelmében gyakran elő is fordult) a fókusz a törvényre irányul, és annak betartására, az evilági életvitelre. Tehát a keresztény vallás nem „mennykóros” - mint azt egy papneveldében szokták mondani. Mégis, a tájékozatlan hívő, különösen ha az elmúlt 50 évben még nehezen is jutott hitoktatáshoz vagy az eszkatológiát tárgyaló irodalomhoz, csak - csak érdeklődővé válik, ha megérinti a téma (közeli rokon halála, egy saját belső pl. fényélmény, vagy a klinikai halálba jutottak /kb. 4000 regisztrált eset/ döbbenetes, gyakran egybehangzó

beszámolói ) Ilyen helyzetbe került a pápa maga is 1979-ben. A Brinkley és Perry szerzőpár „Zurück ins Leben” 6[1] c. könyve 145 oldalán írja a következőket: „Egy vatikáni püspök szívinfarktust kapott 1979-ben. Beállt a klinikai halál állapota Visszatérése után sok társának elmondta élményeit. A látottak annyira mély benyomást keltettek az egyházatyákban, hogy II. János Pál is felkereste a lábadozó püspököt, akit megkérdezett, látta-e Istent? A püspök ezt nem tudta megválaszolni, de elmondta, hogy az alagút végén egy idegen köszöntötte, aki elkísérte őt egy ragyogó és szeretetet sugárzó Fényhez. A visszaútban (teste felé közelítve újra) átlebegett a Vatikán falain, többek között áthaladt a pápai öltöző-szobán is. A pápa feltett kérdésére, milyen ruha volt rajta, a püspök részletesen leírta a ruházatot, amit a pápa a reggeli misére ott felöltött!” Hogy van-e összefüggés Raymond Moody

azidőtájt ismertté vált kutatása és a pápa előbb tárgyalt személyes élménye, valamint az alábbiakban kiadott határozat között, - nem tudjuk! Mindenesetre a téma akkortájt napirenden volt.” Ha nem is teljes és pontos fordítást adunk, megpróbáljuk a megértést áhító keresztények szempontjából igen érdekesnek és fontosnak tartható dokumentum „szellemét” hűen visszaadni. A szerkesztő megjegyzései kurzív írással olvashatók ill a lábjegyzetben találhatók Nagyon fontos dolog a Halálközeli Élményt emberekre történő odafigyelés! 6 49 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Kevesen tudják, de sokan az élmény után öngyilkosságot követnek el, mert visszakívánkoznak oda, ahonnan visszajöttek! A felnőttek esetében 3-4% - s az öngyilkossági arány, de gyerekek estében eléri a 20% -t is! Egyszerű példa: Kisgyerek átéli a Halálközeli Élményt, és miután neki még nincs valláshoz köthető

képe, egy kellemes fénylény beszélget vele a szeretet energiájába burkolva, és sugárzik a jóság belőle. Utána visszatér a fizikai síkra ahol nem érzi többet annyira jól magát, vagy megszidják a szülei valamiért, vagy esetleg megverik, és Ő úgy dönt, hogy visszamegy a biztonságot adó meleg fénybe! Egy másik példa: Van egy házaspár, akinek tervei vannak a jövőjüket illetően, de a férj, aki festő leesik a létráról, és átéli a balestében a Halálközeli Élményt! Miután kikerül meggyógyulva kórházból, a felesége ennek nagyon megörülve újra kezdi a jövőjük tervezését, új lakás, úja autó, utazás szép helyekre és ekkor a férj megszólal: „bocsáss meg drágám, de ez engem már nem érdekel”! Mert átértékelődtek benne az érzések, a fizikai sík mozzanatinak fontossága, vagy érdektelensége, és rájött a férj, hogy mi fontos ebben az életben, és mi az ami haszontalan! Sok esetben válás lesz a vége, mert

komoly szemléletváltással jár egy ilyen élmény átélése, és a másik fél ezt nem érti meg. Sajnos nem mindenkinek történik szemléletváltás, az betudható a fizikai ego erősségének, vagy annak az egyszerű statisztikának, hogy a klinikai halált átélt emberek 25 – 27% -nál tapasztalható meg élmény, a többi esetben nem. Egyszer úgy szerepeltem a tv egyik adásában, hogy több klinikai halált átélt emberrel beszélgettem, és akkor rájöttem, hogy ezek az élmények mind beavatások voltak a mi esetünkben, mert akik ott voltak a felgyógyulás után a szellemtan, gyógyítás területén kezdtek el munkálkodni. Egyik „társam” egy egyesületet alakított, ahol ingyen gyógyítanak és segítenek lelki sérült embereket, a másik ezoterikus újságíró lett és riporter lett, ahol a lélek és szellem dolgaival foglalkozik, az én munkásságomat meg többen ismerik, de ugyanezt tapasztaltam meg más, riportokban látott embereknél is, mindegyik

kilépett a fizikai sík gondolkodásmódjából, és elkezdte segíteni, tanítani emberi testbe zárt lélektársait, testvéreit. Nézzünk még egy pár érdekes esetet: Amerikában az űrkutatók vadászgéppilótákkal önkéntes alapon teszteltek, és olyan sebességgel forgatták őket a gravitációs gépen, hogy pár másodpercre a vér kiment az agyukból, beállt a klinikai halál, volt aki 18 mp –ig. volt ilyen állapotban! Érdekessége a dolognak, hogy akiknek voltak emlékeik, azok kb. fél óra történéseiről számoltak be, annyi minden történt velük ezalatt a pár másodperc alatt, bizonyítva ezzel azt is, hogy „odaát” nincs idő, csak állapot! 50 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István ------ Egy kedves öreg ismerősöm (97 éves) a kórházba került. Bementem meglátogatni a HKÉ tanfolyam vizsgája után. Szegény nagyon összetörte magát Sírva mondta, hogy legszívesebben meghalna már, mert nagyon fárasztó már neki

az élet. Csak fél a haláltól Ekkor elmeséltem neki, hogy Halálközeli Élményekkel foglalkozom, és pont most jöttem a tanfolyamról. Elmeséltem neki, hogy nem kell félni a haláltól, már én is voltam odaát, szellemünk tovább fog élni. Erre a szomszéd ágyban megszólalt 45 éves hölgy beteg, hogy neki is volt 1994-ben egy Halálközeli Élménye. Érdeklődéssel ültem le mellé és kértem, hogy mesélje el Kiderült, hogy megütötte a fejét, egy szekrényajtó ráesett és agyrázkódást kapott. Agyérgörcsök jelentkeztek nála és egy röntgent készítettek nála, kontraszt anyagot juttattak a vérébe a vizsgálathoz. Mint kiderült, az anyag hatása olyan, hogy egymillió emberből egy, ha érzékeny az anyagra és ez Ő volt és a szervezete úgy reagált az anyag hatására, hogy leállt a keringése és beállt a halál. Halotta, hogy valaki azt mondja, hogy meghalt A következő pillanatban egy csodálatos aranyszínű sivatagban (Ő Szaharának

nevezte) találta magát, ahol pálmafák voltak és Ő egyre csak futott, futott. Csodálatos boldogság érzés járta át, nagyon sokáig tartott a futás és egyre könnyebb volt számára. Nem tudta megmondani, hogy mennyi ideig volt az aranyszínű sivatagban, de egyszerre nagy fájdalom közepette a testében találta magát orvosokkal körbevéve. Nagyon haragudott rájuk, mert jobb lett volna a Szaharában, mint a földi valóságban. Ekkor tudta meg, hogy újraélesztették Azt nem tudta megmondani, hogy mennyi ideig volt a klinikai halál állapotában. Megkérdeztem, hogy történtek-e olyan események az életében azóta, amit különlegesnek tart. Elmondta, hogy az eset óta nincs halálfélelme. Megérezte két alkalommal a szerettei halálát Első esetben az édesanyjáét, második esetben három nappal már férje halála előtt tudta, hogy el fognak búcsúzni egymástól örökre. Most gerincműtétre várt a kórházban, mert kapott egy bakteriális fertőzést,

ami a gerincére húzódott. ------ B. Anna halálközeli élménye, 2001 Röviden az élményem előtti életemről. Ateistaként éltem már gyermekkoromban is, bár szüleim köteleztek hittanórára járni. Amit ott a papoktól hallottam nem értettem, számomra fontos kérdésekre nem válaszoltak. Azt mondták ne zavarjam az órát és a többieket, ne kérdezzek hülyeségeket. Egy idő után hallgattam és csak eljártam, mert szüleim úgy akarták Megkövetelték, hogy engedelmes legyek. Pedig otthon is azt tapasztaltam, hogy szüleim sem hisznek, nem járnak templomba. Felnőtt koromban szinte "saulként" folytattam Akiről megtudtam, hogy hisz Istenben, gúnyoltam, kinevettem. Az életet úgy ahogy van, értelmetlennek találtam. Mindenkire haragudtam, beleértve önmagamat is, hogy élek Minek ez az egész? Kérdezgettem gyakran önmagamtól és másoktól. 51 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Tanulunk, dolgozunk, betegeskedünk,

házasodunk, gyerekeket hozunk a világra, hogy ők is, ahogy elődeik, szenvedjenek majd meghaljanak értelmetlenül. Mégis férjhez mentem, és 3 gyermekem volt, akiket természetesen ateistaként neveltünk, férjemmel teljes egyetértésben. Fiaim már óvodás korukban büszkén vallották, hogy ők bizony pogányok. A legsúlyosabb hit elleni kirohanásom az élményem előtti nagypénteken történt a munkahelyemen. Üzemi konyháról hozták az ebédet Finom gulyásleves volt, tele hússal. Tudtam, hogy pukkadásig ehetem magam, mert a többség, hitük miatt nem fog húst enni. Az ebédlőasztalnál evés közben végig gúnyolódtam Buta szentfazekaknak neveztem őket. Azt is mondtam, nem értem, hogy tanult emberek hogy lehetnek ilyen ostobák Gondolják végig mennyi nyomor, fájdalom, öldöklés van a világon. Isten nincs, de ha mégis van, biztosan nem jóságos. Az Ő gonoszsága minden emberei gonoszságot fölülmúl, mert nem akadályozza meg. Néhány hónap

múlva 1991 nyarán néhány hetes terhességgel kórházba kerültem, mert problémáim voltak. Ott a terhességi teszt pozitív lett, de az ultrahang szerint üres volt a méhem. Megállapították, hogy méhenkívüli terhesség, amit másnap műteni kell Nem bírtam ki másnap reggelig. Éjszaka elvesztettem eszméletemet Hajam tépve, arcom összekarmolva, fetrengtem leestem az ágyról, amire szobatársaim fölébredtek és szóltak az ügyeletes orvosnak. Bevittek a műtőbe. Egyszer csak teljes megdöbbenésemre azt tapasztaltam, hogy állok a műtőben, ahol éppen műtenek valakit. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy velem valami baj van, mármint az elmémmel. Emlékezetkiesésem van, állapítottam meg Minek jöttem én ide, és miért nem zavarnak ki? Ennyire el vannak foglalva az orvosok, hogy észre sem vesznek? Ennek ellenére nem akartam kimenni, sőt meg se mertem moccanni. Nagyon ideges lettem Ha észrevesznek mit mondjak? Hiszen nem emlékszem hogy jöttem ide.

Akkor biztos elmeosztályon kötök ki. Pedig úgy éreztem teljesen normális vagyok, vagy minden elmebeteg így érzi? Valami mégsem stimmel. Akkor vettem észre, mintha magasabbról szemlélném a műtétet, mint ahogy magasságomra emlékszem. Lenéztem a kövezetre Szörnyűség! Nem állok, lebegek, vagy hallucinálok. Újabb furcsaságot láttam Az orvosok körül fény van és azt érzem aggódnak a betegért. Következő pillanatban azt vettem észre, hogy nem lélegzem és szívverésem sincs. Végképp összezavarodtam, hiszen tanulmányaim szerint ez az állapot egyenlő a halállal, a megsemmisüléssel. Mi ez az egész, hiszen élek, jól érzem magam, nem fáj semmim és ráadásul milyen könnyű vagyok. Ekkor hirtelen a semmiből ott "termett" egy fénylény. Döbbenten bámultam Jé egy fényből álló élő ember. A látványtól és a belőle sugárzó szeretetből egyre jobban szégyelltem magam Hirtelen eszembe jutott minden az addigi életemről.

Lejátszódott bennem sok kimondott és ki nem mondott gonoszságom, sok ember kigúnyolása, a régi, már elfelejtett hittanórák. A szégyenérzet mellett azonban elöntött a boldogság. Már tudtam, hogy nem hallucinálok, már tudtam a műtőasztalon az én testem fekszik, amit én működtettem idáig. Tehát ez a halál Állapítottam meg. Az ember nem, csakis a teste semmisül meg A Fénylény mindaddig csak mosolyogva állt velem szemben, majd megszólalt. Velem jössz? Nem akarok Veled menni, haza akarok menni. Van 3 gyerekem - válaszoltam Tudom - mondta De a legkisebb még csak 1 éves, olyan picike, vele akarok lenni, föl szeretném nevelni. Azt mondta: - most azért vagy itt, hogy elvegyenek tőled egy gyereket, hogy az örök emlék legyen. Mégsem éreztem Őt gonosznak, inkább egy fájdalmas tanításnak tartottam ezt az eseményt. Hiszen akiből ilyen semmihez nem hasonlítható szeretet árad az nem árt, nem tesz rosszat senkivel. 52 Halálközeli

Élmények Összeállította: Karsay István Hazaengedlek, - mondta, de soha többé nem élhetsz úgy ahogy eddig. Mondd el az élményedet másoknak. Majd mindig érezni fogod, kinek és mikor - Én ezt nem tudom megtenni. - De meg tudod tenni, mert Én ezután mindig veled leszek. - Akiket gúnyoltam, most álljak eléjük, hogy tévedtem? Képtelenség. Nem fognak hinni nekem - Ők lesznek kevesebben, de az az ő bajuk. Hidd el ugyanolyan hévvel fogsz mellettem állni, mint eddig ellenem. Elkezdtem aggódni, hogyan fogom elmondani két fiamnak, férjemnek, mindazt amit eddig hittünk nem igaz. Hogy fogadják, mi vár rám ezek után? Azt mondta ne aggódjak, a gyermekeim útját már egyengeti. Nem értettem, hogyan, de elhittem Neki, biztosan úgy van És a férjem? - kérdeztem. Ő nehéz eset - válaszolta - De hinni fog? - Nem árulom el, mert akkor nem fogsz küzdeni. Érdekelt miért van ennyi gonoszság e világban. Azt mondta, majd megértem, hogy nem az Isten az oka.

Kérdésemre megmutatta milyen lesz nagyobb korában az akkor 1 éves lányom. Meglendítette fénykarját és azt mondta - ilyen lesz 3 évesen. Csodálkozva néztem a 3 dimenziós képet világoskék fodros ruhájában. Majd a kép eltűnt Újra oldalra mutatott kezével és azt mondta -íme itt 20 évesen. Kissé idegennek tűnt ez a felnőtt nő, de aztán felismertem benne kicsi lányom vonásait, szöszke haja bár itt már barna, mégis ő az. Ezután azt mondta - Élj a tízparancsolat szerint, és ne dohányozz, mert az rongálja az életet. Majd újra meglendítette fénykezét, mire "eltűnt" az egész kórház. A térben lebegünk, éjszaka van, ragyognak a csillagok. Valahol, tőlünk, nem messze egy lebegő fényvárost láttam, ami olyan csodálatos, hogy nem lehet kifejezni. Utolsó mondata ez volt : Emlékezz a 7-es számra, mert az az én számom. Biztos voltam benne, hogy ennek is, mint minden másnak amit mondott nagy jelentősége van, természetesen majd

megértem - gondoltam. Egyre inkább távolodott a fényből épült város felé, én pedig visszazuhantam testembe. Egy pillanatra nagy fájdalmat éreztem, és egy nyekkenő hangot hallottam, mint amikor valaki nagyon hanyatesik, aztán mély öntudatlanságba zuhantam. Csak két nap múlva tértem magamhoz. A szobatársaim szóltak a nővérnek, bejött Megműtöttek - mondta. Tudom - válaszoltam Honnan tudja? - kérdezte csodálkozva, de nem mondtam, hogy láttam. Attól tartottam, a nőgyógyászatról rögtön a pszichiátriára vinnének Azt mondtam: Éreztem, hogy be van kötve a hasam. Fájdalmaim ellenére életemben először, igazán boldognak éreztem magam. Aztán délután telefonon keresett egy rokon, akivel korábban súlyos hitvitáink voltak. Elmondta, hogy két fiam náluk van Borzasztóan szabadkozott, hogy amit mondani akar csak egy pap rábeszélésére meri megtenni, de már engem ismerve előre tudja a válaszom. Mégis megkérdezi, hogy az ő lelkiismerete

tiszta legyen. Nos hétfőn egy egyházi szervezésű tábor kezdődik, mondta neki az illető pap Jót tenne ennek a két fiúnak. Olyan gyorsan igent mondtam erre a táborozásra, hogy még a lélegzete is elakadt az illetőnek. Nem erre, hanem nagy tiltakozásra számított - mondta, és nem értette. Mondtam neki, majd megérted, ha meglátogatsz, elmondom miért igen a válaszom. Örömömben sírtam, hogy máris ilyen nyilvánvalóan egyengeti a gyerekek útját a Gondviselés. Mikor hazajöttek a fiúk a táborból, addigra én is otthon voltam Boldogan rohantak be az ajtón, és köszönés helyett azt kérdezték: Miért nem mondtad, hogy van Isten? Mert eddig én sem tudtam - válaszoltam, másoknak meg nem hittem el, majd elmondtam mi történt a kórházban. 53 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Ami pedig a legnagyobb csoda az életemben, hogy minden védekezésem ellenére egyszer csak "véletlenül" terhes lettem. Mikor

kiszámoltam a feltételezett gyerek megszületésének időpontját, már biztos voltam benne. Igen gyerekünk lesz Már tudtam, a gyerek akit 1991 júliusában elvett tőlem, visszakaptam ajándékba az élményem 7. évfordulójára (Mert 7-es az ő száma) Így is történt. 1998 júliusában szintén éjjel vittek a műtőbe és császármetszéssel, mint akkor, világra jött a kisfiam, de most erre a világra. (Forrás: REVITAL Alapítvány, 2001) És most következzék egy barátom levele, akivel a HKÉ élményekről leveleztem: Szia István! Az én HK élményemről: életemnek egy asztrológiailag is igazolható mélypontján (lelki válságoktól kezdve amit csak akarsz.) első Szaturnusz revolúciómkor történt meg velem, hogy kegyetlenül berúgtam. De azt is el kell itt mondanom, hogy abban az időben pszichiátriai ambuláns kezelésre is járta, injekciókat, meg különböző szorongáscsökkentő, kedélyjavító, antidepresszánsokat, altatókat, nyugtatókat,

minden francot kaptam. Nyilván, mivel egy számomra megoldhatatlannak látszó lelki válságról volt szó, fentiek szart sem értek. Lényeg a lényeg, hogy abban az időben még a BIOGAL-ban melóztam (ennek jó húsz éve már) és másnap szédületes másnapos voltam. Ami önmagában még bizonyára nem lett volna baj, de rászedtem néhány gyógyszert abban a reményben, hogy majd talán jobban leszek. Hát, minden várakozásom ellenére egyre rosszabbul lettem Mikor úgy éreztem, hogy ez már több egy egyszerű rosszullétnél, a harmadikról valamilyen általam sem teljesen kontrollált módon lejutottam a második emeletre. Itt volt a műszerészek szobája és segítséget kértem. A srácok felfektettek egy munkapadra és rövidesen hoztak egy hordágyat, mert akkor már szerintem képtelen lettem volna lábra állni. Levittek az üzemorvoshoz, aki egy nő volt és az asszisztensével fogadott. A srácokat elküldték, engem meg felfektettek egy fehér

vizsgálóasztalra. Kérdezgettek, de egyre távolodott a hangjuk, én pedig egyre nagyobb bizonyossággal éreztem, hogy most meg fogok halni. És ez a bizonyosság egy picit sem rémített meg, hanem valami halálosan mély belső nyugalom és várakozás uralkodott el rajtam. Kezdtem a sötét világűrt érezni, ahol magam is expandáltam és egyre hatalmasabbnak éreztem magam. És ez valahogyan - mint egy tudathasadásos állapot - két síkon zajlott. Egyrészt kinn éreztem magam a csillagok között, másrészt láttam magam valahonnan a mennyezet tőlem bal hátulra eső sarkából, ahogyan fekszem az ágyon halottfehéren és hallottam a két nő egyre idegesebb szóváltását, hogy pulzus 40, vérnyomás negyven és esik, azonnal koffeint, intravénásan. Nem tudom, nem hiszem, hogy bármit is ki tudtam mondani, de valahol a belsőmben sikítottam, hogy nem, koffeint ne. lényeg, hogy végül tényleg valami más vérnyomásemelő szert választottak és én újra a

csillagok között voltam, mégis valahogyan egy folyosón, vagy alagútban. De innentől már biztosan Te is ismered a sztorit, messze-messze egy hívogató fényt láttam, amelyet el akartam érni. igen messze volt, de egyre inkább közeledtem hozzá És ahogyan közeledtem, egyre inkább erősödött (de diszkréten) valamilyen csodálatos zene. 54 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Olyan, amilyet én még soha sem hallottam és a bennem lévő bátorságot fokozatosan felváltotta az a hatalmas, nem is tudom, talán kozmikus, mindenesetre emberfeletti szeretet, amely sugárzott rám, és amit én boldogan próbáltam visszasugározni. Alakok tűntek fel a fényben, és az egyik elém indult. Nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hazaérkeztem, hogy ez az a hely, a boldogság, a szeretet, amelyet életemben mindig kerestem, de a lény, akinek az erős fényben nem láttam az arcát (valamilyen hosszú, bibliai köntös vagy tunika volt rajta) szelíden

megfordított és azt mondta: még nem lehet. Még nem jött el az ideje, nekem még fontos, elvégzendő feladataim vannak, de megígérte, hogy majd találkozunk úgy is, amikor köztük maradhatok. Egész lényéből szeretet és kedvesség és valamiféle szomorúság sugárzott És én elindultam visszafelé. Nagyon szomorú voltam, mégis örültem Aztán feloszlott a sötétség és én ismét láttam magam az ágyon. Ömlött rajtam az izzadtság, csakúgy, mint a doktornőről és az asszisztenséről. Aztán egyszer már nem kívülről láttam magam. Egy darabig hagytak pihenni, majd jó negyedóra múlva egy mentő jött értem és hazavitt. Hosszú évekig (legalább olyan 5-7 ) nem beszéltem erről az élményemről senkinek, mert féltem, hogy teljesen hülyének fognak nézni. Aztán addigra megoldódott a legtöbb problémám, a Szaturnusz is kilépett a revolúcióból és lett egy testi-lelki jó barátnőm, aki elmesélte a HK élményét, de úgy, hogy még az

állam is leesett, mert azt állította, hogy miután ővele ez megtörtént, a szelleme éjjelente rendszeresen elhagyta a testét, össze - vissza kóborolt és volt olyan is, amikor alig talált vissza a saját testéhez. Hát, mit mondjak, ezzel az övé lett a pálya, de szerényen én is elmeséltem az én élményemet, amelyet nagy megértéssel és bólogatva hallgatott végig. Ez az én sztorim, bizonyára nem "nagy durranás", lényeg, hogy azóta én fokozottan hiszek az élet utáni életben, a reinkarnációban, a karmában és mindenek felett az ezoterikában. Érdekesnek, de tarthatatlannak gondolom a dokiknak a HK élménnyel kapcsolatos endorfin elméletét. Ami a legérdekesebb, hogy /fiatalság bohóság/ egyszer szereztem egy 10 mg-os morfium ampullát és megkértem egy ápolónő ismerősömet, hogy adja be. Hát, mit ne mondjak, nem akarta, sehogyan. A végén addig egyezkedtünk, hogy azt mondta, rendben, beadja, de csak akkor, ha szerzek egy olyan

ampullát, amely szignózva van, sorszámmal, gyártási számmal, „anyámtyúkjával” ellátva, és akkor sem adja vénába, csak muszkulárisan. Ez később megtörtént és ami az érdekesség, hogy az érzés, amire kíváncsi voltam, és amit megtapasztaltam sok tekintetben hasonlított a HK alatt érzett ellazultsághoz, lebegéshez, szintén csodálatos zene, de itt színek is, viszont minden alagút-aspektus nélkül. Itt senki nem szólt hozzám, nem kerestem senkit, nem akartam elérni semmit - igaz, igen jól éreztem magam. Summa summárom, még ha lenne valami abban a bizonyos endorfin - elméletben a HK alapvetően más. Üdv! Péter 55 Halálközeli Élmények Összeállította: Karsay István Kedves Olvasóm! Remélem segítettem neked a HKÉ élmények megismerésben, közelebb hoztam ezt a területet hozzád. Annyit tudni kell, hogy mi, akik ezt az élményt megéltük a Halál kapuját igaziból nem léptük át, csak a kapu előtt álltunk! Gondolkoztam

rajta, hogy az előadásom végére beillesszem-e DR. GEORGE G RITCHIE: VISSZATÉRÉS A HOLNAPBÓL c könyvét, ami nagyon érdekes, és egy HKÉ élményt dolgozz fel regényalakban, de úgy döntöttem, hogy aki el szeretné olvasni, az e.mailben kérje tőlem, és elküldöm szívesen! Címem: karsay@vnet.hu Szeretettel. Budapest, 2006-10-27 56