Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Szendrey Bea - A szubpolitika újragondolása

A Szubpolitika újragondolása Túlléptünk a modern politika vasketrecén? Boris Holzer és MADS P. Sorensen A cikkben a szerzők arról szólnak, hogy egyre jobban erősödik az intézményesült politika és az azon kívül rekedtek közti kapcsolat, ill. a hagyományos politikai téren kívül szereplők súlya a modern társadalomban. A korábbi idők társadalmában a szereplőnek volt lehetősége a politikát alakítani a modern korban a politikacsinálás és eszközei állami monopóliummá váltak. A szerzők ezt „politikai kisajátításnak” nevezik. Ez azonban a polgároktól való elidegenedéshez vezetett „Ulrich Beck német szociológus Kockázat-társadalom. Útban egy másik modernitásba c könyvében azt fejtegette, hogy a gazdaság, a technológia, a piac, az individualizáció, a demokratizálódás, a környezeti kockázatok és más modern folyamatok ma egészen mássá formálják a társadalmat, mint amilyennek a modern nemzetállamok rendjében

elképzeltük, s hogy ezt a változást meg kell tanulnunk megérteni és kezelni.” A szubpolitika fogalma valóban felhívja a figyelmünket a formális politika rendszere, a hatalmi források és hatásaik közti azon kapcsolataira, amik a bürokratikus politikai rendszer „vasketrecének” korlátain túl vannak, melyben sokszor kisléptékű, egyéni döntéseknek van közvetlen politikai hatásuk. Az cikk írói szerint a szubpolitika célja az emberek életkörülményeinek megváltoztatása, de ezt nem demokratikus úton szerzett legitimitásként próbálja elérni. Két csoportra bontják, passzív és aktív szubpolitikára. A passzív szubpolitika esetén a társadalmi résztvevők akaratukon kívül érnek el társadalmi változásokat. Az aktív szubpolitikáról beszélünk, amikor annak résztvevői célzatosan társadalmi változást akarnak elérni.(pl Társadalmi mozgalmak) A szubpolitika jelenség a tudomány, a zöld-, etikus- és politikai fogyasztók, ill. a

nagyvállalatok területére osztható. 1 Tudomány Ezen a területen a politika akaratlanul lemarad a fejlődéshez képest és kénytelen a tudósok, kutatók véleménye alapján döntéseket hozni így a tudomány nagymértékű befolyásra tesz szert a politikában. Ezen a területen a passzív szubpolitikára jó példa az orvostudomány és a genetikai fejlődés. Mára a társadalom vált a kísérletezés alanyává A szerzők véleménye szerint az ezen a területen dolgozó szakemberek nem szándékosan politizálnak, de mégis nagy szubpolitikai hatása van a tevékenységüknek. A zöld-, etikus- és politikai fogyasztók Holzer és Sorensen a 1995-ös Shell olajtársaság elleni bojkottot hozzák fel példának. A zöldek akciója jól mutatja, hogy hogyan kényszeríti ki akaratát a hagyományos politikai csatornák nélkül egy új politikai kultúra. Másik jó példa a Fair Trade mozgalom, melynek célja a harmadik világ szegény rétegeinek megsegítése. Ezek

a termékek drágábbak, mint versenytársai, de a vásárlók hajlandók megfizetni a többlet költséget a méltányos kereskedelemért cserébe. Ezen társadalmi rétegek nem ár és minőség alapján vásárolnak egy terméket, hanem környezetvédelmi, morális, politikai szempontok vezérlik őket. A nagyvállalatok Minden cég működésének vannak akaratán kívüli politikai mellékhatásai (ilyen passzív mellékhatás például a környezetszennyezés) ill. végeznek aktív szubpolitikai cselekedetet is, ilyen például a lobbi tevékenység. Ezért ezen a területen ténykedő cégek szubpolitikája magában foglalja mindkét típust. Az elmúlt években a nagyvállalatok nem hagyhatták figyelmen kívül a társadalmi és civil szervezetek jogi, környezetvédelmi, társadalmi szempontok figyelembevételének követeléseit. Mindezen elvárásokra a nagyvállalatok csak politikai megközelítéssel tudnak reagálni, egyszerre kell profitábilisnak, környezetvédőnek

és a társadalmi problémákra fogékonynak tűnniük. A szerzők hangsúlyozzák a pozitív és negatív szankciók alkalmazását is. Ilyen pozitív szankció például a kenőpénz, amikor egy cég pénzügyileg ösztönöz valakit arra, hogy a cég számára kedvező politikai döntést meghozza. Negatív szankció, amikor egy cég azzal fenyegetőzik, hogy kivonul a piacról. 2 A szubpolitika hatalmának eszközei A szubpolitikának két fő típusa van az aktív szubpolitika, ahol a szereplők célja, hogy politikai aktorokká valljanak és a passzív szubpolitika, ahol a szereplők akaratlanul vállnak azzá. Ezen szereplők a pozitív és negatív szankciók alkalmazásából, ill. a „bizonytalanság eltüntetéséből” nyerik forrásaikat. A negatív szankciók a leghatékonyabb és legdirektebb hatalmi eszközök. A negatív szankció, akkor nem következik be, ha a követelő megkapja, amit követel. Pozitív szankció például a már említett Fair Trade termékek

tudatos vásárlása. Szankciók nélkül is lehet befolyást gyakorolni. Ez abból adódik, hogy a szakértők véleményét elfogadják kényszer erők alkalmazása nélkül is, azok, akik nem rendelkeznek kellő információval az adott téma kapcsán. Emiatt a tudósoknak jelentős hatalmuk lett, hiszen képesek eltüntetni egy adott témával kapcsolatos társadalmi bizonytalanságot, azáltal, hogy szakértőként a véleményüket ráerőltetik más információhiányban lévő szereplőre. Forrás: Hammer Ferenc, Miért utálják a politikát Magyarországon, 2005 Készítette: Szendrey Bea Budapest, 2009. 3