Irodalom | Középiskola » A Homéroszi eposzok világa

A Homéroszi eposzok világa Az ókori görög kultúra kialakulása jelentette az európai kultúra kezdetét is. Az egyetemes európai kultúra, mint múltjára tekint vissza az ógörög irodalomra, színházművészetre, építészetre és szobrászatra, s az ezekből áradó világ- és emberszemléletre. Világszemléletük legnagyobb újdonsága "az ember felfedezése": az a felismerés, hogy minden élőlény között a leghatalmasabb az ember, ő lett minden dolgok legfőbb mércéje és végső célja. Ebből az emberközpontúságból következik, hogy isteneiket is emberi formában ábrázolták. A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll össze. A mű leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mű hexameterben van írva, valószínűleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen előadni énekes alkotásként. Fontos, hogy tér és

időábrázolásuk nem megegyező Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem ugyanaz a személy - Homérosz - írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Iliász és az Odüsszeia is az ő alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltőnyi idő van (kb. 50 év) Valószínű, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Iliászt, és - akár Homérosz volt az író, akár nem mindenkeppen túl akarta szárnyalni. A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van: Mindkét alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitől szabadult Prométheusz Thetis istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az időben készült elvenni Thetist, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az

ünneplők közé „A legszebbnek!” felirattal Az almáért Pallasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Pariszt, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. Ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Parisz megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Iliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Iliász befejeződik. Az utóbbi mű azt írja le, hogy Odüsszeusz már 7 éve bolyong távol az otthonától. Ogügie szigetén van Pallasz Athéné „fogságában”, aki látja, hogy Odüsszeusz haza akar menni, még úgy is, hogy lemond az örök ifjúságról, halhatatlanságról, és a szép istennőről is. Athéné ráveszi az isteneket, hogy segítsenek Odüsszeusznak

hazajutni. Ezzel párhuzamosan otthon, Ithakában a feleségét ostromolják a kérők, pusztítják Odüsszeusz vagyonát, s egyetlen fiát is meg akarják ölni. Ezek után megint Odüsszeuszról ír a költő, aki elindult a szigetről és kalandjait meséli el a phaiákoknak. A mű 2 nagy egysége Ithakában játszódik. Odüsszeusz próbára akarja tenni a feleségét, a kérőket, s egész környezetét, ezért koldusnak öltözve tér haza. Majd amikor mindent látott, hogy mi történik, és már nem tudja tovább elviselni a megaláztatásokat leszámol a kérőkkel és a hűtlen szolgákkal. A megölt kérők rokonai háborút akarnak indítani Odüsszeusz ellen, ám az istenek megakadályozzák ezt, s helyreáll a rend Odüsszeusz otthonában. Az eposzokra szintén jellemzőek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori időben újszerűnek számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált

eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdődik, amely valamelyik múzsához szól („Férfiakról szólj nékem, Múzsa”). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik - Akhilleusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétől kezdődnek, hanem a dolgok közepébe vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja a hősöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket, melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmű hasonlatokat tartalmaznak (Pl.: Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplőről. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa, megmutatja az akkori férfi, női emberideálokat, azok külső és belső tulajdonságait.

Megtalálhatjuk - az Iliászban Akhilleusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész művön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját. Kisebbnagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is A két eposzban még közös, hogy hősei vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario). Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Iliászban az események kronologikusak, időrendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza Mindkét műben fontos szerepet játszanak a főhősök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert állít fel követendő példának. Az Iliász főhőse, Akhilleusz isteni származású, hatalmas erejű, nagy bátorságú ember. Jellemző, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hősi

halállal megszerezendő dicső hírnevet választja. A másik kiemelkedő alak Hektor. Ő is vitéz, nagy erejű férfi, és ő is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az életét, családját Ezeket az embereket a dicsőség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás hajtja. Katonai vitézsége mellett kitűnő mesterember (pl: tutajt ácsol), az ész embere. A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesítet ideál létezik. Az Iliászban Andromakhé (Hektor felesége) és Briszéisz (Akhilleusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Pénelopé. Ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak, családszeretők. Az istenek szerepe az Iliászban rendkívül nagy. Ők döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tőlük függ sorsa (Pl.: A

két sereg harcát megelőzően egy párviadalban Menelaosz majdnem legyőzi Pariszt, de Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már saját maga irányítja a sorsát. Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Iliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyvben, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhilleusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre

megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Iliászban. Az Iliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk, hogy az Iliász földhözragadt mű Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény (Pl.: Hektor halála), fenséges pedig, ha egy embertől emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhilleusz gyilkos tombolása) A hősköltemény a trójai háború utolsó 52 napjáról szól. Az Odüsszeiára jobban illik az „utazó-kalandregény” jelző Odüsszeuszt egy nimfa szerelme és Poszeidon haragja tartja távol Ithakától. Az ő 10 éves hányattatásairól szól az eposz, mely 40 napot ír le, ám az eposz idő illetve térbeli kiterjedése sokkal nagyobb. A hős szinte minden pillanatát a tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél választja meg. Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az

Iliászban Akhilleusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést rendezett a kérők között, mint Akhilleusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett. Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember