Filozófia | Tanulmányok, esszék » Dr. Szigeti András - Bevezetés a bölcselet tudományába

Gábor Dénes Főiskola Műszaki Informatika Szak Tantárgy: Filozófia Vezetőtanár: Dr. Szigeti András FILOZÓFIA Bevezetés a bölcselet tudományába Házi dolgozat Filozófia A filozófia alapirányai és diszciplínái a kezdeti görög filozófia tükrében A sok tekintetben ma is meghatározó szemlélet kialakulását, az európai filozófia alapjait az ókori görögöktől kaptuk. Nyilvánvaló, hogy az eltelt évezredek során, az emberi ismeretek, tapasztalatok következtében nagyon sok kezdeti tézis és hipotézis megdőlt, de tudnunk kell – a bölcselet nyugati története az időszámításunk előtti VII. század közepén kezdődött Milétoszban Thalésszal, az első bölccsel. A filozófia, magyarul bölcselet, a megismerés általános formája, amely a lét nagy kérdéseire keresi a választ. A filozófia kifejezés Platóntól ered, aki azt vallotta, hogy csak az istenség lehet bölcs, a halandó ember csak szeretheti a bölcsességet. (Philos =

szeretet, szophia = bölcsesség) Ahhoz, hogy a filozófia történetét megismerhessük, és lényegét megérthessük, tudnunk kell alapvető fogalmakat, kifejezéseket. Azokhoz a fogalmakhoz, gondolatokhoz, melyek az antikvitásban gyökereznek, tehát az alapok megértéséhez, segítségül hívtam a kezdetek nagy szellemeit, tanításaik lényegén keresztül. A filozófia alapirányai A filozófia az ember alapvető kérdéseivel, a keletkezés, az elmúlás, a lét, a megismerés, a gondolkodás, a lélek, a boldogság, a túlvilág, az ok és a cél, az ember és az isten a világmindenségben elfoglalt helyének és szerepének kérdéskörével foglalkozik. A filozófia a legmagasabb rendű értelmi tevékenység, olyan elvont gondolkodási forma, amelyre az ember a civilizálódás fejlett fokán vált képessé, de a filozófia művelése nem pusztán öncélú tevékenység, hanem általános érdek, a legmagasabb rendű és legnemesebb tett. A természetfilozófia nem a

mitológiában, hanem a természetben keresi a válaszokat. A görögök mitológiájában megtalálhatók a keresett válaszok (például a világ teremtése), de a dolgok összességének, mint egésznek a vizsgálatával, megkísérli a világ racionális leírását. A keleti filozófiák – mint a kínai vagy a hindu világszemlélet – alapja, a természet és a miszticizmus szoros összefonódása. A filozófia tárgya:  a világ egysége,  az anyag és szellem természete,  az ember és a történelem értékei  az ember szabad és meghatározott magatartása A filozófia diszciplínái Kezdetben a filozófia maga volt a tudomány, amely magába foglalta az ókori tudományok valamennyi ágát. A görög bölcselők nem „csupán” 2 Filozófia gondolkodók, hanem – érdeklődési körüktől függően – képzett csillagászok, geométerek, geográfusok, matematikusok, orvosok voltak. Az i.sz XX században a filozófia antik hagyományokon alapuló

felosztása a következő volt, vagyis az alap filozófiai diszciplínák: 1. Metafizika (érzékfeletti) Eredetileg az Arisztotelész által kidolgozott, első filozófia, a lét tudománya és az elvek tana, amely bölcsesség az első princípiumokról (alapelvekről és ősokokról) szóló, illetve a létezővel, mint létezővel foglalkozó tudomány, teológia, valamint a szubsztanciáról szóló elmélkedés. A metafizika a középkori filozófiában a lét végső alapjait kutató tudománnyá lett, amely vizsgálja a minden más tudomány által előfeltételezett alapfogalmakat. Ezek: lét, létezés, mozgás, tér, idő, dolog, ok, cél, erő, anyag, stb. A klasszikus metafizika a végső okok mennyiségén és minőségén alapul. A metafizika vezérelvét, vagyis a végső okok számát tekintve:  Monizmus: Egyetlen okra vezet vissza mindent.  Dualizmus: Két egyenrangú, ellentétes és egymásból nem levezethető végső okra vezeti vissza a lét kérdését. Az

anyagi és a szellemi alapelv a két szubsztancia. A végső okok minősége szerint:  Materializmus (anyagi): vezető elve az anyagi lét elsődlegessége és teljes megismerhetősége, a szellemi létezés csak másodlagos (monizmus)  Spiritualizmus (szellemi): az őselv a szellemi létezés, azaz a lehetőségek vagy jelenségek folyamata. (monimus)  Dualizmus (materializmus és spiritualizmus): az előbbi két vezető elv együtt érvényes  Metafizikai mechanizmus: alapvető a kauzalitás vagy oksági törvény, a jelenségvilág végső soron okok és hatások kapcsolódása.  Teológia (hittudomány): eleve meghatározott célok szerinti létezés, fejlődés (finalitás) 2. Ontológia (lételmélet) Az ontológia vagy lételmélet olyan filozófiai alaptudomány, amely magát a létet és valamennyi létezőt, azaz a teljes valóságot, a lét egészéből kiindulva vizsgálja és értelmezi. Meghatározza a legáltalánosabb létfogalmakat a tényleges

valósággal való gondolati és szabad érintkezés megvalósítása céljából. 3. Episztemológia (ismeretelmélet) Az emberi megismerés eredetével, lényegével, és korlátaival foglalkozik. Attól függően, hogy hol keresi az ismeret keletkezését:  Racionalizmus: az ismeret forrása az emberi ész  Empirizmus: az ismeret forrása az emberi tapasztalás, érzékelés 3 Filozófia  Kriticizmus: racionalizmus és empirizmus egybefoglalása a tapasztalat adja a nyers ismeretanyagot, amit a gondolkodás dolgoz föl. Az ismeret érvényességét tekintve:  Dogmatizmus: az ismeret föltétlen érvényes és igaz.  Szkepticizmus: semmiféle ismeret nem magánvaló és igaz.  Szubjektivizmus: az ismeret érvénye az egyén felfogásából fakad.  Relativizmus: az ismeret érvénye a meglévő ismeretekhez kapcsolt.  Pozitivista empirizmus: csak a szabályszerű érzékelésben keletkezett ismeretek lehetnek az igazság, a valóság tolmácsolói. 

Pozitivista kriticizmus: tartalmilag csak azok az ismeretek érvényesek, amelyeket el lehet gondolni, nem mennek túl a gondolkodáson. Ha túlmennek, érvényességük csupán a transzcendens (a megismerés határain túli) gondolatvilágra korlátozódik.  Idealizmus: az ismerettartalom csak képzet, amely már az öntudatban benne van  Realizmus: az ismerettartalom tárgyi valóság, ismerésünktől függetlenül megvan. 4. Antropológia (lélektan) A filozófiai antropológia elmélet az emberről. Az emberi természetet szeretné meghatározni úgy, hogy egyesíti a különböző empirikus (tapasztalati) kutatások eredményeit. Az emberi egyéneket mind környezetük teremtményeiként, mind saját értékeik teremtőiként fogja fel Az idők folyamán kialakultak – az általános filozófiai irányt megtartva – az egyes szaktudományokat előtérbe helyező diszciplínák, mint 5. Természetfilozófia A természetbölcselet latin megfelelőjét, a „philosophia

naturalis” elnevezést először Seneca használta az i.sz I században Platón és Arisztotelész fizikájára, amely magában foglalta a természetről és az életről szóló összes ismeretet, valamint a lelki magyarázatát. A természetbölcselet az antik görög filozófia kezdeteivel indult, csúcsán Démokritosz atomelméletével és Platón ideaelméletével. 6. Történetfilozófia A történetfilozófia elnevezést ugyan Voltaire adta, de az ókorban Thuküdidész és Tacitus a filozófiai gondolkodás segítségével tárta föl a valóságos események valóságos vagy valószerű okait. Az újabb történetfilozófiák a népek történetében az általános illetve az egyforma mozzanatokat keresik, hogy azokat az egyetemes, azaz minden népre érvényes törvényszerűségek magyarázatát adhassák. Így a történetfilozófia az emberek cselekvéséből törekszik megállapítani az egyes korokat mozgató eszméket, s ezek szükségszerű megvalósulását. A

történelemnek csupán értékelő leírása lehetséges, mert a múlt eseményeinek sokaságából minden kiválasztás bizonyos szempontok szerint történik, ezek mögött pedig, valamilyen érdek, vagy valamilyen filozófiai elmélet húzódik meg. Így a szigorúan vett történeti leírás mindig egyben értékelés is, 4 Filozófia azaz a történelmi események egy bizonyos nézőpont szerinti jelentése adja a történetfilozófiát. 7. Nyelvfilozófia A nyelvfilozófia, másként analitikus filozófia, a nyelvhasználat filozófiája. A nyelvet és fogalmait logikailag és nyelvileg elemzi. Eleinte a jelentés elmélete, azután a tudat filozófiája A szavak szerepét abban látták, hogy az eszméket eljuttassák az egyik tudattól a másikig A naturalista tudatfelfogást elvető nyelvfilozófia nem a tudatot, hanem továbbra is a nyelvet elemzi. 8. Jogfilozófia: A jogfilozófia vagy jogelmélet a jogtudomány alapjainak, előfeltételeinek vagy elveinek elmélete,

amely a jogtörténet, a lélektan és az etika alapján a jog lényegével vagy eszméjével, eredetével vagy keletkezésével, fejlődésével, belső rendszerével, céljaival és legmagasabb normáival foglalkozik. 9. Társadalomfilozófia A reneszánsz mozgalma, az empirizmus filozófiája. A természettudományos fejlődés hatására a társadalomról hasonló tudományos igényű leírások, magyarázatok és előrejelzések bontakoztak ki, mint a természetről. A felvilágosodás korára a társadalmi jelenségek magyarázatát már nem vallási a valóság közvetlenül tekintett tényeivel és azok törvényszerű összefüggéseivel magyarázták. A szociológia viszonylag új tudomány, melynek módszertani kérdései, tudományos határai csak nemrég alakultak ki. A szociológia–tudomány a társadalmi élettel, a társadalmi lét és történés formáival, tényezőivel, törvényszerűségeivel, keletkezési, fejlődési feltételeivel, elveivel, céljaival

foglakozik. 10. Politikafilozófia A politikafilozófia a legelvontabban tisztázza a politika fogalmát, és alakítja ki a politikai véleményalkotás érveit. Tágabb értelemben véve olyan elmélet, amely a társadalomról, a jogról szól Szűkebb értelemben a közélet mély és elvont kérdéseit taglaló filozófia az államról, a politikai etikáról, az individuumról. Meghatározza a demokrácia elméletét, vizsgálja az államot és intézményeit, tisztázza a szuverenitás, a hatalom tekintélye és a politikai engedelmesség kérdéseit. Platón politikai, filozófiai szempontból ideális államot írt le. Arisztotelész a létező politikai intézményeket elemezte. 11. Tudományfilozófia A tudományra vonatkozó általános kérdésekkel foglalkozván kitér a tudománycsoportok közötti kapcsolatokra és az egyes tudományok fogalmi problémáira. Vizsgálja a tudományos élet és a való világ viszonyát Állásfoglalásra serkent a tudós és társadalom

felelősségéről, különös tekintettel a kutatási területek, eszközök, veszélyes eredmények közzétételére és felhasználására. 5 Filozófia 12. Vallásfilozófia A vallás olyan meggyőződés, mely az emberi megismerésben, gondolkodásban, érzelmekben, akaratban és cselekvésben nyilatkozik meg. Elismeri a személyes vagy személytelen túlvilági, transzcendens, emberfölötti erők működését. E meggyőződéshez a világ erkölcsi rendjébe vetett hit párosul, minek nyomán fejlett etikai vallás jön létre. Aquinói szent Tamás szerint a vallás az értelmes teremtmény (ember) odarendelése (viszonya) az istenséghez, mint első elvhez és végső célhoz. Ma nyolc fejlett etikai vallás van:         bráhmanizmus vagy hinduizmus jainizmus (dzsainizmus) buddhizmus kínai univerzizmus párszizmus zsidó vallás kereszténység iszlám Az örök világtörvény vallásai, a hinduizmus, a buddhizmus, az univerzizmus szerint a

világ örökkévaló, nincs kezdete és vége, mert a keletkezés-elmúlás egymást követő váltakozó folyamatában megújul. A keleti típusú vallások a körforgás vallásai, ahol a világtörvényhez alkalmazkodik minden élőlény, az emberek és az istenek is. A túlvilágba vetett hitnek nincs túl nagy jelentősége. A Hindukus hegységtől nyugatra a történeti isten-kinyilatkoztatás vallása a kereszténység és az iszlám. A kozmoszt és lakói életét a világnál végtelenül hatalmasabb istentől származtatja, aki mindent a semmiből teremtett és korlátlanul uralkodik a mindenség fölött. 13. Logika A logika tudományos tárgya a gondolkodás, de nem a gondolkodás lelki folyamata, hanem a gondolkodási alakzatok vagy gondolatformák és ezek kapcsolódásai. A gondolkodás logikai formája az ítélet A gondolat építőköve a fogalom, de a gondolat csak ítéletként közölhető. Így a gondolkodási folyamat a fogalmakkal és ítéletekkel végzett

logikai műveletek összessége. Az ítéletalkotás köznyelvi formája valamiről, valamely tulajdonság vagy kapcsolat meglétének vagy hiányának állítása. Állításunkat, ítéletünket mi igaznak tartjuk, mások vitatják, hamisnak tartják Egy-egy állítás logikai formája az ítélet, tehát vagy igaz vagy, hamis, egyszerre a mindkettő nem lehet. 14. Esztétika (széptan) A művészet filozófiája, a világ tökéletességére vonatkozó érzéki megismerés. A szépművészet tudománya (kallisztika) az egyeduralkodó esztétikai elem. Esztétikai stílusok: egyiptomi, görög, római, nomád, reneszánsz, klasszicista és így tovább. 6 Filozófia 15. Etika (erkölcstan) Az erkölcsiség forrását, tárgyát vagy célját vizsgálja. A morál az általános emberi értékeket és a cselekedetek értékelésére alkalmas kritériumokat (erkölcsi normákat) vizsgálja. Főbb kategóriái az erény és bűn, a jó és rossz, az egoizmus (önzés) és altruizmus

(önzetlenség), a kötelesség és tiltás és még sokféle irányzat. A Szókratész előtti filozófia A ion iskola képviselői többnyire csak a minőséget boncolgatták, hogy a létezőket alkotó lényeget és változásaik okát megkeressék. Platón és Arisztotelész kora előtti időkből a filozófusok műveiből csak töredékek és utalások maradtak fenn az utókor számára, így csak néhány gondolatból lehet következtetni elképzeléseikre. A legfontosabb koncepció, mely az egész antikvitás felfogását jellemezte, hogy az anyagi világ elemekből épül fel. Az arché, vagyis az ősanyag az, amelyikből minden más anyag keletkezik. Négy alapvető elemet tekintenek vizsgálódásuk tárgyának, ezek a föld, a víz, a tűz és a levegő, más-más elemet jelölve meg archénak aszerint, hogy mit tartanak az élethez nélkülözhetetlennek. Thalész (Kr. e 640-550) A hét milétoszi bölcs (szofosz) egyike Thalész, matematikus, földmérő és

mértantudós, csillagász, hadmérnök, bölcselő és gazdag kereskedő volt, aki ismereteit kereskedelmi útjai során, egyiptomi papoktól tanulhatta. Előre jelezte az i.e 585-ben bekövetkezett napfogyatkozást, megállapította az év hosszát és a téli és nyári napforduló idejét. A Nílus áradását természeti folyamatnak tekintette. Véleménye szerinte a Hold önmagában sötét égitest, fényét a Naptól kapja, a Föld pedig a vízen nyugszik. Tanítása szerint az egyetlen ősanyag (az arché) a víz, mely létrehozta az összes földi létezőt, és elmúltával minden létező vízzé válik ismét. Filozófiája a monizmust képviseli. Anaximandrosz (Kr. e 611-546) Thalész tanítványa és követője volt, aki világtérképet készített, és rövid értekezést írt a kozmológiáról (világmindenségről). Szerinte a létezők végső oka, létrehozója egy minőségileg meghatározhatatlan (apeiron), s nem valamilyen tényleges elem. A meleg és a hideg,

a nedves és a száraz ellentétének különböző arányú elrendezettsége hozza létre a föld, a víz, a levegő és a tűz elemét. Ebből származik valamennyi égbolt és a bennük lévő kozmoszok. Középpontban a száraz elem: a Föld, körötte a nedves elem, a víz, e körül a hideg elem: a levegő, és legkívül a meleg elem, a tűz. E négy elem folyton mozgásban van és átalakul egymásba, mert a dolgok szükségképpen abban az elemben pusztulnak el, amelyből keletkeztek. Bölcselete a monizmusban gyökerezik 7 Filozófia Anaximenész (Kr. e 568-499) Anaximandrosz tanítványa. Megmagyarázta a szél, a hó, a jégeső, a villámlás, a földrengés, a nappali és éjjeli szivárvány keletkezését, s a holdfogyatkozást. Napórát állított fel Szerinte az ős ok, a kezdet a mindent betöltő lég, benne köd és sötétség. A világ e levegő tűzzé ritkulása és vízzé, földdé sűrűsödése útján jött létre. A világegyetem részei nem

különböző dolgokból állnak, hanem csupán abban különböznek, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben tartalmazzák ugyanazt a dolgot. Ez is a monizmusra jellemző gondolkodás. A dór iskola képviselői szerint a dolgok kezdete és lényegi elve a szám. Legfőbb céljuk a dór erkölcsi és nevelési elvek tudományos rendszerbe foglalása a gyakorlati élet számára. Ezek a szinte megmásíthatatlan szabályok már gyermekkoruktól kezdve tegyék a dór ember életét hangzatossá és harmonikussá Székhelye Kroton Püthagorasz (Kr. e 580-500) A tapasztalás bizonytalansága a számok filozófiájához, a geometriaimatematikai gondolkodás fejlődéséhez vezette a püthagoreus iskola alapítóját, aki létrehozta azt a misztikus, vallásos szektát, amely összekapcsolta a matematika tudományát a számmisztikával, a keleti vallások lélekvándorlás elméletével és a titkos trák tanítás (orfizmus) túlvilági életre vonatkozó tanaival. A kiinduló elem a szám,

amely magát a mindenséget alkotja, és rendezi az egyes létezőket harmóniába, szimmetriába. Minden dolognak két összetevője van, a határtalan (az anyag, amit nem tudunk megismerni másként, csak a határoló, a szám segítségével) és a határoló (a szám). A határtalan és a határoló egyesülése hozta létre az első atomot, amely a kiterjedéssel rendelkező pont, a szám. Az egységek térbeli kiterjedése mutatja, hogy a számoknak teste van. Nemcsak a testek, a társadalmi jelenségek is számokból állnak A megismerés a számon alapszik, mert az anyag érzékelhető alakját a számok adják, tehát megállapításuk szerint az Egy egész számú többszöröse a világ minden létezője, amely úgy jött létre, hogy a világ őseredeti egysége belélegezte az őt körülvevő határtalant. Az egység ezzel részekre bomlott, s létre jöttek az első számok. A lélek anyaga valamilyen finom porszerűség, avagy a lélek a test erőinek, ellentéteinek

harmóniája. Az élőlények rokonok, minden élőben egyforma lélek lakik (démon), de ugyanaz a démon többféle testet ölt egymásután. A lélek bűntől való megtisztításának eszköze a tudomány és a zene. Erre a filozófiai irányelvre a metafizika monizmusa jellemző, de felfedezhetők benne az idealizmusra utaló jelek is, mégsem mondhatjuk, hogy idealista filozófus volt, a szó mai értelmében. A püthagoreus felfogásban az idők folyamán lényeges változások mentek végbe „a misztikus sallangok” lehántásával, és azzal a katartikus felismeréssel, hogy egy négyzet oldalát és átlóját nem lehet összemérni, vagyis egymásnak nem egész számú többszörösei. Így a szám nem lehet a 8 Filozófia világ elemi atomja. A szám-atom fizikai felfogást felváltotta az absztraktmatematikai szemlélet, amely mindinkább kiteljesedett számelméleti és geometriai tudásuk révén, és így a görög tudományosság legfontosabb elemeivé váltak.

Taraszi Arkhütasz (Kr. e 400-350) A legnagyobb püthagoreusok egyike, aki foglalója, a matematikai mechanika és geometriában háromdimenziós modellel problémáját. Új zenei harmóniát határozott számmisztika segítségével magyarázta. a matematika első rendszerbe logika megalapítója volt. A megoldotta a kockakettőzés meg. Az emberi viszonyokat a Hérakleitosz (Kr. e 544-480) Nem tartozott a milétoszi iskolához, de annak fő irányelvét vitte tovább. A kis-ázsiai Epheszosz filozófusa volt. Tanítása szerint a létező világ a létezők sokaságáról, pluralitásáról győz meg. A mindenséget ugyanakkor egynek gondoljuk, de az egyenként felfogott létezők elgondolt lehetséges sokaságával népesítjük be. A világegyetemet alkotó és fenntartó végső ok az örök változás, mert semmi sem állandó és változatlan, minden örökös folyásban, fejlődésben van, ami ellentéteket hoz létre. A természetfolyam egyetlen tulajdonsága, hogy örök,

s lényege az örök éteri tűz, amely az összes erőt és anyagtevékenységet alkotja. Az égés vezető elve a megmásíthatatlan természettörvény, míg az emberi lélek az ember jobbik felét alkotó láthatatlan erő, isteni szikra. A legfőbb követelmény, hogy az emberek megértsék a dolgok alapjául szolgáló összefüggést, vagyis azt, hogy „minden egy”, ám az „egy” folyvást változik. A lét nem állandóság, hanem folyamat, minden mozgásban, harcban, a múlás állapotában van, mégpedig az ellentétes elemek folytonos küzdelme. A változást a belső mérték, a logosz szabályozza Ezt nevezhetjük az anyagi világban létező autonóm természettörvény első megjelenésének Az ellentétek egysége nyilvánvaló: a tenger vize a legtisztább, és legszenynyezettebb egyben; a halaknak éltető ital, embernek halálos méreg; az út fel és le ugyanaz. A világ örökké élő tűz, mely fellobban, és kialszik mértékre. A tűz és ég

kiegyensúlyozzák egymást. A hideg dolog melegszik, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik. Minden kezdet befejezés, és minden befejezés kezdet, vagyis egyik sincs, a világ tehát örök. Minden elem a következő rovására gyarapszik, majd maga enged a másiknak. Ez magyarázza a természet körforgását: nappal-éjszaka, tavasz-nyár, ébrenlét-alvás. Minden ami él meghal, s ami meghal újjászületik A lélek száraz fénylés, a nedvességtől származik, s tér oda vissza A nedvesség felszívja a tüzes lelket, ez a lélek halála. A lelkeknek halál vízzé lenni, a víznek meg halál földdé lenni, de a földből víz lesz, a vízből pedig lélek. Ez az örök körforgás az öröklét filozófiája A gondolkodáshoz, mindenki közös javához kell igazodni, nem a látszathoz igazodva a legnagyobb dolgokat találgatni. Az ébren alvás nem engedi felfogni a logoszt, mert rossz tanítójuk az embereknek szemük és fülük, ha barbár a

lelkük. 9 Filozófia Hérakleitosz talán azt feltételezi, hogy a logosz egy értelmes rend, amely jelen van minden dologban, a természetben és az emberi gondolkodásban egyaránt, és ez a világ lényege. A dialektikus gondolkodás nyomait fedezhetjük fel, de ez nem jelenti azt, hogy filozófiája minden tekintetben dialektikus lett volna. Az eleai iskola tanítása monizmus, mert mindent a létre, mint egyetlen alapelvre vezet vissza. Ez örök és oszthatatlan, nincs meghatározva, mégis változatlan Az eleaták a megismerés igazságát, a tapasztalás csalhatatlanságának kérdését vizsgálják. Xenophanész (Kr. e 570-475) Költő, és vándor énekes volt, aki elsőként fogalmazta meg azt, hogy csak az érzéki tulajdonságok mellőzésével kialakuló tiszta gondolat lehet igaz ismeret. Tagadja azt a feltevést, hogy a mindenség érzéki tapasztalás útján megismerhető, mert szerinte senki sem tudhatja az igazságot az istenekről. Rendszerében az isten

és a világ egymástól elválaszthatatlan. A mindenség egyetlen egész, a mindenség maga az isten, és az isten a mindenség, ez az egységes örök alapelv. Az isten egy, a legnagyobb, aki sem alakra, sem gondolkodásra nem hasonlít a halandókhoz. De isten nemcsak szellemi, hanem anyagi is, mert gömb alakú, aki gondolkodásával fáradság nélkül mozgatja a világot. Parmenidész (Kr. e 515-445) A nagy tekintélyű törvényalkotó, az eleai iskola megalapítója, a jogtudós, aki több város alkotmányát írta, azt állítja, hogy az ismeret igazi forrása az ész és a gondolkodás, mert csak ezek a valóság megismerői. Csak az igazi létező létezik, a semmi, a nem-létező nem létezik. Ha azt állítom, semmi sem létezik, ezzel már valami létezését állítom. A gondolkodás ugyanis mindig valami tárgyra irányul, s amire irányul az a létező. A létező csak a léttel, a nem-létező csak a nem léttel lehet azonos. A létező egyetlen egy, egész gömb

alakú, mindenütt egyenletes, nincs benne hiány vagy üresség. Az igazi lét tulajdonsága tehát az egység, egyformaság, változhatatlanság és örökkévalóság. A világ létező és nem-létező egysége Az alapgondolat, tehát az, hogy a tapasztalás mindig sokfélének és változékonynak látszik, miközben időtlen, egy és állandó. Ebből az következik, hogy a megbízhatatlan tapasztalással szemben egyedül a gondolkodás képes kiküszöbölni az ellentmondást – a lét tehát azonos a gondolkodással. Mondhatnánk, hogy szemléletére az idealizmus jellemző, de a sok ellentétes elem, a töredékeiben fennmaradt életmű és a mai filozófiai értelmezés mellett nem lehet egyértelmű kategóriát felállítani. Lehetséges, hogy tőle ered az a napjainkban is használt mondás, miszerint „Gondolkodom, tehát vagyok.”? Zénón (Kr. e 489-430) Parmenidész tanítványa, aki híres apóriái (ellentmondásai) segítségével próbálta bizonyítani a

tapasztalás és a gondolkodás viszonyában a 10 Filozófia tarthatatlan ellentmondást. Szerinte a mindenség összetartozó egységes egész, így nincs jogunk a létezők több voltáról beszélni. Apóriáin keresztül lehet leginkább megérteni bölcselete lényegét. Az érzéki megismerés elfogadása elleni apóriája: Ha egy szem köles leesik s nincs zaja, akkor a véka köles kiöntésének sincs, s ha mégis van, mert halljuk, akkor az egy szemnek is van zaja. A sokaság elfogadása elleni apóriája: Ha mindennek helye van, akkor a helynek is kell lennie helyének, azaz ha minden létező térben van, a térnek is térben kellene lennie, s így tovább a végtelenig. A mozgás, változás elleni apóriái: Minden testnek, hogy egyik pontból a másikba jusson, végtelen utat kellene befutnia. Ez azonban véges idő alatt lehetetlen. Tehát a mozgás lehetetlen A két test által azonos idő alatt, azonos iram mellett befutott azonos pálya megkétszereződik, ha

ellenkező irányból találkoznak, azaz az egész út megtételéhez szükséges idő azonos a fél út megtételéhez szükséges idővel, ami ellentmondás. Az eleai iskolához tartozó két filozófus nevét kell még megemlíteni: Empedoklész (Kr. e 492-432) Orvos, költő, filozófus és mágus volt, aki azt hangsúlyozza, hogy a megismerésben érzékszerveinkre is támaszkodnunk kell, nem csak az értelemre. A megismerés eredménye a négy őselem, a föld, a víz, a tűz és a levegő, amikből a világ áll. Az elemek eredeti minőségüket nem veszítik el, és nem alakulnak át egymásba, ugyanakkor végtelenül oszthatók, tehát nem atomos állapotúak. Az elemi részek keveredését, egyesítését a szeretet, szétoszlását, felbomlását pedig a gyűlölet okozza. A szeretet tehát egyesíti a különböző nemeket és szétválasztja az azonosakat, míg a gyűlölet szétválasztja a különböző nemeket és egyesíti az azonosakat. Anaxagorász (Kr. e 500-428) Az

első dualista felfogású filozófus, aki nem négy, hanem végtelen sokféle elemet feltételez. Ezen elemi részek örökkévalóak, érzékileg fel nem fogható kicsinyek és mindegyiknek meghatározott mennyisége van. Nála a haj a haj, a csont a csont, a hús a hús részecskéjéből jön létre. Semmi sem születik vagy pusztul, hanem csak egyesül, keveredik a már létező dolgokkal vagy kiválik belőlük. A születés tehát helyesen, keveredés, az elmúlás pedig felbomlás. Anaxagorász feltételezett testeket mozgató erőt, amely a rendezetlen káoszból a rendezett világot, a kozmoszt alakította ki. A kialakulás első lökését az anyagtól különböző Núsz (értelem, ész, szellem) adta A világ kialakulása úgy történt, hogy a Núsz az őstömeget egyik pontján meglökte, azaz mozgásba hozta az eredeti keveréket, s ez forgó, örvénylő körmozgással szélesen kiterjedve átterjedt az egész tömegre s az tölcsérformában kiszélesedett. Mechanikus

hatásra válnak ki a különböző anyagok Káosz levegő éter felhő víz föld, mely utóbbi hideg hatására megszilárdult víz. A gyors forgás miatt a földről leváló kövek izzásba jönnek, és ezek lesznek az égitestek. Az ember, a keze által, a legértelmesebb az élőlények között. 11 Filozófia Atomelméleti iskola Képviselői azt tanították, hogy nemcsak a létező, a teret betöltő test, a teli létezik, hanem az üres is létezik, ami az eleaták szerint nem létező. Az atomisták szerint a létező dolgok végső elemei nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is egyenlők: másrészt tagadják az anyagon kívül álló mozgatóerőt, mert a mozgási képességet az anyag tulajdonságának tartják. Leukipposz Az atomelméleti iskola megalapítója. Szerinte minden létező tovább oszthatatlan, parányi testekből, atomokból áll, amiknek anyaga teljesen azonos. Az atomok csak alak, helyzet és elrendezés szerint különböznek

egymástól. Közöttük csak az üres tér van A nyomás és taszítás mozgatja őket. Démokritosz (Kr. e 470-361) A görög hagyomány szerint tanítómestere Leukipposz volt, akinek tulajdonítják az atomelméleti iskola megalapítását, bár munkáiból semmi sem maradt fenn. Démokritosz jártas volt a természettudományban, matematikában, csillagászatban, nyelvészetben és filozófiában. Ö az antik tudás első rendszerezője. Az érzékelt világ sokasága, mozgása és változása létezéséből arra következtet, hogy léteznek állandó, változatlan, de mozgó részecskék, atomok, és létezik az üres tér, amelyben a mozgás lehetséges. A mozgó testnek pedig a mozgáshoz szüksége van üres térre. Sűrűsödést és ritkulást tapasztalunk, amelyeknek szintén üres térre van szükségük. Az atomok örökkévalók, minőségileg egyenlők, de nem egyformák. Születés és pusztulás nincs is, csak az atomok összetételének változása. A világ az

atomok körforgásából keletkező örvénylő mozgással jön létre. A könnyebb atomok az égboltot, a nehezebbek a földet alkotják. Az atomok száma és az üres tér is végtelen, s a mozgás soha nem szűnik meg, végtelen sok világ létezhet, amelyek mindegyike hasonló atomból áll. Az első materializmuson alapuló világnézet megalkotója volt, aki csak az anyag és a belőle fakadó törvény alapján állította fel lételméletét, melyet nem terhelt teremtő, szellem vagy egyéb ősok. Epikurosz (i.e 372-270) A démokritoszi atomista filozófia etikáját fogalmazta meg életművében. Nemcsak a testek, hanem a lélek is atomokból áll. A szellemi javakat, az anyagiak fölé kell helyezni. Tetteink értékét a szándék határozza meg A szofisták és Szókratész Az eddig tárgyalt valamennyi ókori bölcselő a hellén kultúrterület perifériáján élt és működött: Kis-Ázsia partvidékén, Itáliában, Szicíliában vagy Trákiában. Az ie V századtól

Athén átvette a görög városállamok közötti vezető szerepét, és megnyitotta kapuit a tudományok és művészetek jeles képviselői előtt. Ezt az időszakot tekintjük a görög klasszikusok korszakának, amikor Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái születtek, melyeket ma is szívesen adnak elő. Ekkor írta vígjátékait Arisztophanész, a történelmet Hérodotosz és Thuküdidész. Szobrászatával évezredekre 12 Filozófia meghatározta az esztétika irányát Pheidiász, míg Szókratész az erkölcstant oktatta az athéni piacon, az utcákon vagy a kikötőben. A görög demokrácia kibontakozásának nagy korszaka volt ez, mely a belviszályok és a külső támadások következtében azonban hamarosan bomlásnak indult. A szofisták azok az emberek voltak, akik a kor addigi oktatási normáinál – a megnövekedett igények hatására – magasabb fokú oktatást kínáltak vándortanítókként városról-városra járva. Irodalomtörténeti,

irodalomelemzési, kurzusokat tartottak, de mennyiségtant és retorikát is oktattak, vagy arról szónokoltak, hogy miként lehet az életben a legjobban boldogulni, s mindezért a hallgatóságuktól fizetséget kaptak. Tévedés azt hinni, hogy valamiféle filozófiai iskolát hoztak volna létre, mert működési területük nem a filozófia volt, bár képviseltek egy szellemi áramlatot, amely ledöntötte a hamis bálványokat, felszabadította az egyéniséget, de nem adott olyan új irányt, ami erkölcsi támasztékot jelentett volna. Voltak néhányan, akik jelentős filozófusnak számítottak, de jó néhányan csupán nagyszerű szónokok voltak, akik szájhősködésükkel, a végletekig fejlesztett vitakészségükkel romboló hatást értek el. Platón, Arisztotelész és Iszokratész iskolái a szofisták eltűnéséhez vezetett. Prótagorasz (Kr. e 481-411) Azon kevés szofisták egyike, aki valóban ragyogó és nagy hatású filozófus volt. Szerinte

megismerésünk csakis érzéki megismerés lehet Minden ember előtt csak az létezik, amit létezőnek tart, s az nem létezik, amit nem tart annak. Úgy véli, a természet lát el érzékekkel, de az ember az igazságérzetet és a tisztességérzést csak tapasztalat útján sajátíthatja el. Megállapítja, hogy az istenekről semmi biztosat nem tudunk: sem azt, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek. Így minden igazság viszonylagos Az ember a mértéke minden dolognak. Gorgiász (Kr. e 483-385) A természetjogi felfogás elindítója volt. Azt állítja, hogy nem létezik semmi, de ha létezne is valami, nem lehetne megismerni, és nem lehetne az ismereteket másokkal közölni. Úgy tűnik, mintha inkább csak a valószínűségeket keresné, nem pedig az igazságokat. Hippiasz (Kr. e 485-415) Véleménye szerint a törvények jogtalanul kötik meg az embert, és a természetes élet csak az államon kívüli élet lehet. Prodikosz Tanítása szerint a vallás az ember

hálaérzetéből születik. A jó tehát az, ami hasznos. Szerinte a haláltól sem kell félni, mert míg élünk, a halál nincs jelen, mikor pedig meghaltunk, már mi nem vagyunk jelen. 13 Filozófia Szókratész (Kr. e 469-399) Nem maradt utána sajátkezű írásos anyag. Filozófiai gondolkodását a róla készült művekből lehet rekonstruálni. A mai tudomány a szókratészi gondolatok leghitelesebb tolmácsolásának Platón és Arisztotelész Szókratészról szóló műveit tekinti. Elfogadhatjuk azt az állítást, miszerint ő volt a gyakorlati filozófia (etika) megalapítója. Nagy jelentőséget tulajdonított az önismeretnek, célja volt a biztos tudás elérése. Szókratész módszere az indukció volt: az a logikai módszer, mellyel az ismert egyes esetekből következtetett az általánosra. A helyes tudás azért fontos, mert az erény nem más, mint a jó ismerete. Az erény így tanítható és az ember legnemesebb feladata az erény tanulása és

gyakorlása, mert az ember a jót csak tanulással ismerheti meg. A cél nem szentesítheti az eszközt A törvényellenes cselekedet minden körülmények között rossz. Szókratésznél jó az, ami a természet törvényeinek megfelel. Megvádolták, hogy megrontja az ifjúságot és istentelen, ezért törvényszék elé állították, és halálraítélték, de nem vonta vissza állításait és nem menekült el az ítélet elől. Saját példáján mutatva meg azt, amit egész életében hirdetett, hogy a törvényt tisztelni kell Szókratészi iskolák Megarai iskola Alapítója Eukleidész (Kr. e 450-380) Az istennek is nevezett egyet a jóval azonosította, mely jó tehát örök és változatlan. Ha azt állítod, hogy hazudsz, s ekkor igazat mondasz, akkor feltétlenül hazudsz. Cinikus iskola Alapítója Antiszthenész (Kr. e 445-365) A gyönyört mint etikai célt elveti. A cinikusok csak az érzékelő egyed létezését fogadják el A lélek halhatatlanságát is

tagadják, amit szélsőséges naturalista életmóddal is alátámasztanak. Kürenei iskola Alapítója Arisztipposz (Kr. e 435-355) Szerinte egész tudásunk egyéni benyomásokból, a dolgok bennünk keltett hatásaiból áll. A különféle testi és lelki gyönyörök jelentik a legfőbb jót. A jelen dolgozatban már csak a felsorolás szintjén említhetem meg a legnagyobbakat, Platónt (i.e 427-347) és Arisztotelészt (ie 384-322), akik maradandó értékeket, a tudomány rendszerbe foglalását, alapfogalmait alkották meg hatalmas és igen terjedelmes életművükkel, és évszázadokra megszabták a haladás, a fejlődés irányát. Az utánuk következő görög filozófusok – a sztocizmust, epikureizmust, szkepticizmust és újplatonizmust képviselők – elméletei csak a nagy elődök munkásságának ismeretében vizsgálható, ezért Platón és Arisztotelész munkássága a filozófia megismerésének már a következő fejezete, de dolgozatom befejezéseként

egyegy gondolatot idézek korunk tudósainak tollából, mely tükrözi e nagy gondolkodókról alkotott véleményüket. Dr. Szigeti András Filozófia című Főiskolai jegyzetében így ír Platónról: 14 Filozófia „Platón munkássága meglehetősen szerteágazó, a tudományok minden területén maradandót alkotott.” 1 „Platón életműve korábban nem tapasztalt egységet teremt a világra vonatkozó tudásunk különböző területei között. Harmincnégy – neve alatt ránk maradt – dialógusában átfogja az emberi élet minden területét, művészetet, erkölcsöt, természet-ismeretet, társadalomelméletet, politikát. Ezek azonban nem maradnak meg különböző szféráknak, hanem szerves egységben állnak össze; ily módon létrejön az antik tudás első filozófiai rendszere.” 2 Arisztotelész is, tanítómesteréhez, Platónhoz hasonlóan igen jelentős eredményeket ért el személyes és tanítványai kutatásai kapcsán. A megszerzett

ismeretek következtében számos új tudományágat hozott létre főleg olyan területeken, ahol előtte mások még nem jártak. Filozófiai munkásságán túlmenően, szenvedélyes természetkutatóként legfontosabb területe a biológia, de csillagászati, meteorológiai, kémiai, fizikai és pszichológiai megfigyeléseket is végzett, és bár számos tévedésére azóta fény derült, nem vitathatjuk el érdemeit. Benedek István A tudás útja című tudománytörténeti munkájában így fogalmazza meg véleményét: „A nagy emberek nagysága a sajátjuk, tévedésük a koruké. Arisztotelész az időszámításunk előtti IV. század szellemóriása volt, korlátaiban korának gyermeke (mint mindenki), ám a tudomány enciklopédiájának nagyvonalú felvázolásában az egész emberiség ajándéka.” 3 Felhasznált irodalom Dr. Szigeti András: Filozófia (Főiskolai jegyzet, LSI informatikai Oktatóközpont, Budapest, 2001.) Filozófiai Kisenciklopédia (A nyugat

filozófiája és filozófusai, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.) Benedek István: A tudás útja (Gondolat Kiadó, Budapest, 1985.) Dr. Darai Lajos Mihály: Filozófiatörténet (Egyetemi jegyzet, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 2002.) Idézetek: 1-2 Dr. Szigeti András: Filozófia 3 Benedek István: A Tudás útja ( Budapest, 2001.) 18; 19 oldal (Gondolat Kiadó Budapest, 1985.) 64 oldal 15 Filozófia Tartalomjegyzék A filozófia alapirányai és diszciplínái a kezdeti görög filozófia tükrében . 2 A filozófia alapirányai . 2 A filozófia diszciplínái. 2 1. Metafizika (érzékfeletti) 3 2. Ontológia (lételmélet) 3 3. Episztemológia (ismeretelmélet) 3 4. Antropológia (lélektan) 4 5. Természetfilozófia 4 6. Történetfilozófia 4 7. Nyelvfilozófia 5 8. Jogfilozófia: 5 9. Társadalomfilozófia 5 10. Politikafilozófia 5 11. Tudományfilozófia 5 12. Vallásfilozófia 6 13. Logika 6 14. Esztétika (széptan) 6 15. Etika

(erkölcstan) 7 A Szókratész előtti filozófia . 7 A ion iskola. 7 Thalész (Kr. e 640-550) 7 Anaximandrosz (Kr. e 611-546) 7 Anaximenész (Kr. e 568-499) 8 A dór iskola . 8 Püthagorasz (Kr. e 580-500) 8 Taraszi Arkhütasz (Kr. e 400-350) 9 Hérakleitosz (Kr. e 544-480) 9 Az eleai iskola . 10 Xenophanész (Kr. e 570-475) 10 Parmenidész (Kr. e 515-445) 10 Zénón (Kr. e 489-430) 10 Empedoklész (Kr. e 492-432) 11 Anaxagorász (Kr. e 500-428) 11 Atomelméleti iskola . 12 Leukipposz . 12 Démokritosz (Kr. e 470-361) 12 Epikurosz (i.e 372-270) 12 A szofisták és Szókratész.12 A szofisták . 13 Prótagorasz (Kr. e 481-411) 13 Gorgiász (Kr. e 483-385) 13 Hippiasz (Kr. e 485-415) 13 Prodikosz . 13 Szókratész (Kr. e 469-399) 14 Szókratészi iskolák . 14 Megarai iskola . 14 Cinikus iskola. 14 Kürenei iskola . 14 Felhasznált irodalom .15 16