Politika, Politológia | Anarchizmus » A nemzeti anarchizmusról

A nemzeti anarchizmusról A nemzeti anarchizmus egy olyan politikai szemlélet, ami az 1990-es években fejlődött ki, mint afféle “harmadik út” csoportosulás, akik az anarchizmus, a nacionalizmus, illetve a “nemzetiségi szeparatizmust” elegyítették. Intellektuális gyökereit Julius Evola-tól meríti, illetve a neo-spengleriánus Parker Yockey-től, de befolyással voltak rá Pierre-Joseph Proudhon, Mikhail Bakunin, Peter Krotopkin, Lev Tolsztoj, Murray Bookchin, Richard Walther, Darré és Max Stirner is. A jelentés ezen értelemben a nemzeti anarchizmus kifejezést és fogalmat Troy Southgate (Anglia), Peter Töpfer (Németország) és Hans Cany (Franciaország) alkotta meg, a ma már nem működő Nemzeti Forradalmi Párt (National Revolutionary Faction) által, ami annak ideológiáját is meghatározta. Történet: A nemzeti anarchizmus története egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza, amikor is Helmut Franke német író kapcsolatba került a Konzervatív

Forradalmi Mozgalommal, ami meghatározta politikai nézeteit. Angliában a korai 1980-as években egy Fekete Kos nevű csoport olyan ideákat kezdett el vallani és kialakítani, amiket nemzeti anarchizmusként és anarcho-nacionalizmusként rebesgettek. Ennek ellenére a jelenlegi elnevezés a francia nemzeti anarchistától, Hans Cany-től származik, aki a korai 1990-es években kezdte el használni a nemzeti anarchizmus kifejezést, a nemzeti liberalizmus és anarcho-identitással együtt. Körülbelül ezzel egy időben egy politikai stratégiai nézeteltérés miatt Richard Hunt (Richard Hunt zöld anarchista aktivista, akit széles körben kritizálták anarchista közösségeken belül a nacionalizmus iránti rokonszenvéért) elhagyta szerkesztői gárdáját az Zöld Anarchista (Green Anarchist) című magazinnak és megalakította saját folyóiratát: az Alternatív Zöld-et (Alternative Green). Az Alternatív Zöld hitvallásának megfelelően a politikai paletta minden

részéről közölt híreket, így a Zöld Anarchista megmaradt stábja folyamatosan azzal vádolta Hunt-ot, hogy fasiszta, míg a baloldali író/aktivista Stewart Home mind az Alternatív Zöldet, mind a Zöld Anarchistát öko-fasizmussal vádolta. Az 1990-es évek közepén Troy Southgate, a Brit Nemzeti Front és a Nemzeti Harmadik Út korábbi tagja elkezdett Hunt zöld anarchizmusa felé nyitni és azt nemzetiségi szeparatizmussal keverni (amit, Hunt nem támogatott), hogy megteremtse a nemzeti anarchizmus egy új formáját. 1998-ban Southgate megalapította a Nemzeti Forradalmi Pártot (NRF), és megkezdte ténykedését, mint annak titkára. Egy ideig ő is az Alternatív Zöld szerkesztői tagja volt. Később megtagadta a forradalmi csoport koncepcióját és 2003-ban az NRF feloszlott, majd ő és néhány NRF tag kapcsolatba került az angol központú Ellenkultúra Fórummal, a Cercle de la Rose Noire-val, aminek Southgate az elnöke lett. Southgate, mint az Új

Jobboldal szervezőjeként is ténykedik, annak a csoportnak, amit a francia Nouvelle Droite inspirál. A világon számos ország fiatalja fogadta el a nemzeti anarchizmust, mint szövetséget, amely egy olyan ideológia-közi szövetséget kezdeményezett, ami a nyugati világ jelenlegi kormányaival szemben áll. Nézetek: A nemzeti anarchisták a hierarchiát a kormányban vélik gyökerezni és a kapitalizmust elnyomónak tekintik. A nemzeti identitás vonalán szerveződő tevékenységet támogatják és egy olyan decentralizált rendet látnak maguk előtt, ahol a hasonló gondolatmenetű emberek önkéntesen megalapítják és tartják fenn a pontosan kivehető közösségeket. Ezeket pontosabban Törzsi Anarchistáknak lehetne nevezni. A nemzeti anarchizmust a baloldaliak természetesen “leleplezték”, és szélső jobboldali ideológiának nyilvánították. A nemzeti anarchizmus az anarchizmus legfőbb vonásaiban osztozik, leginkább abban, hogy megpróbálja

újrarendezni az emberi kapcsolatokat hangsúlyozva azt, hogy a kormány és a kapitalizmus hierarchikus struktúráit közösségi döntéshozatallal kell helyettesíteni. Troy Southgate kijelentette: “Hiszünk a politikai és a gazdasági decentralizációban. Más szóval egy pozitív lefelé irányuló trendet szeretnénk látni, ahol az olyan bürokratikus intézmények, mint az ENSZ, a NATO, az EU és a Világ Bank, illetve az olyan államok politikája, mint Anglia és Németország gyökerestül megsemmisülnek, helyükre pedig autonóm közösségek lépnek.” A nemzeti-anarchizmus olyan gazdasági gyakorlatokat támogat, amit leginkább a “közösködéssel” és disztribucionizmussal lehetne jellemezni, ahol a hangsúly az eszközök, illetve a termékek széles körű tulajdonlásán van kisvállalkozások formájában és dolgozók szövetkezeteiben. A forradalmi konzervativizmus koncepciója alkotja a nemzeti anarchizmus központját az anarchisták számára. A

nemzeti anarchizmus elutasítja a liberalizmust, mint a nemzetek és a kulturális identitás társadalmi hanyatlásának fő okát. Elveti a fasizmust és kommunizmust, mint merev, totalitárius rendszert, illetve elutasítja a nemzetiszocializmust, mint a totalista kormányzás megbukott diktatúráját. Ez az ellenállás ugyanakkor az anarchista mozgalom szélesebb köreiben őszintétlennek és megtévesztőnek találják. A Zöld Anarchista közölt egy cikket, amelyben megvádolja a nemzeti anarchistákat azzal, hogy az egyes államok kormányai támogatják őket, abban részt vesznek a fasiszták abbéli céljukból, hogy lejárathassák az anarchizmus fő és “valódi” irányvonalát. Az Antifák (antifasiszták) támogatja az erőszakos fizikai ellenállást a nemzeti anarchistákkal szemben, amit a szélsőjobb részének tekint. Autonómia és szeparatizmus: A nemzeti anarchizmus egy olyan társadalmi modellt támogat, ahol a közösségek szeparatizmust

gyakorolnak az etnikai, vallási és szexuális orientációs vonalak mentén úgy, hogy képesek együtt létezni a kevert és integrált közösségek mellett anélkül, hogy bármiféle erőszakot kellene alkalmazni. A koncepció szerint mindenki maradjon meg a saját közösségében (nemzeti, etnikai, stb.) a hegyi kultúra ne keveredjen a sivatagival Úgynevezett “autonóm zónák” megteremtését látják jónak, amelyek a saját szabályaik szerint működnének egy állandó lakóhelyen, egy közösségen belül anélkül, hogy szigorú etnikai megkülönböztetés vagy erőszak áldozatai lennének, amit a sovinizmus egyébként támogat. A nemzeti anarchizmus a fajirtást, gyilkosságot a társadalmi megalkuvást szükségtelennek tartja, zsarnokinak és a “szabad elméjű emberek” elleni sértésnek. A nemzeti anarchizmus néhány követője - mint az már fentebb szerepelt - támogatja a nemzeti szeparatizmust is, de nem a fajgyűlöletet, vagy a faji

felsőbbrendűséget (mint a fehérek vagy feketék felsőbbrendűséget. A nemzeti anarchisták - Southgate-t is beleértve hiszik, hogy a faji, illetve a kulturális keveredés tönkreteszi a kulturális sokféleséget, a kultúrák keveredése elpusztítja az egyes, vagy az összes abban részt vevő kultúrát. Fenntartják, hogy a faji szeparatizmus megállítja a fajgyűlöletet azáltal, hogy engedi a veleszületett kultúrák és a különbözőségek folytatódását. Southgate szerint: “Számunkra a “nemzet” fogalma nem egy területhez kötődő, határokkal rendelkező államhoz kötődik, hanem faji, nemzeti hovatartozáshoz, amely minden ember természetes felülete” illetve “Mindannyian a saját területünket keressük, amiben élni szeretnénk a saját elveink szerint.” A nemzeti anarchisták szerint minden közösség szabadon gyakorolhatná azt a gazdasági és politikai formát, amit választ addig, amíg az nem ütközik más közösségek azon jogaival,

hogy a saját választásuknak megfelelő életvitelt kövessék. Ugyanakkor a nemzeti anarchisták hiszik, hogy a környezetvédelem és megőrzés olyan ügy, melyben minden embernek együtt kell működnie. Azokat a területeket és határvidékeket, amelyek nem mutatnak jelentősebb emberi fejlődést együttes erővel kell fönntartani. A “szabad zónák” pedig, az abban részt vevő felek közti egyetértés által lennének kialakítva. Általános kérdések és válaszok a nemzeti anarchizmussal kapcsolatban: Kérdés: Miért „nemzeti-anarchizmus”? Biztos, hogy a nacionalizmus összeegyeztethető az anarchizmus elveivel? Válasz: A nemzeti-anarchisták nem támogatják a nacionalizmust abban az értelemben, hogy az mesterséges államformákat, határvonalakat és határokat tekint megvalósíthatónak. Valójában mi Indo-európaiaknak tekintjuk magunkat, vagyis részének egy olyan etnikai örökségnek, ami nemcsak Európában van jelen, hanem olyan országokat is,

mint Irán, Afganisztán, India és Tibet. Sőt, mi a „Nemzet” fogalmát egy sokkal tágabb értelmezésben használjuk, nem pedig a 19. sz-i imperializmus behatárolt egyházi értelmezésében Amikor nemzetről beszélünk, mi a fogalom alatt a törzsi és szervezeti felépítését értjük. Ezért a mi álláspontunk arról, hogy „Nemzet” nem a területhez kötő, határokkal gátolt materialista fogalom, hanem a faji, kultúrális hovatartozás, ami minden ember saját természetes felülete. Kérdés: Tehát Ön valamiféle eurázsiai szuperhatalmat támogat? V: Nem. Hiszünk a politikai, társadalmi és gazdasági decentralizációban Más szavakkal élve egy olyan pozitív lefelé mutató trendet szeretnénk megvalósítani, ahol az olyan bürokratikus koncepciók, mint a UN, NATO, EU vagy a Világ Bank, sőt az olyan szuperhatalmak is, mint amit Anglia, az USA vagy Németország képvisel, koncepciójukban gyökerestül elpusztulnak és helyükre autonóm

közösségek kerülnek. Ugyanakkor tekintve, hogy a nemzetianarchizmusra mindig úgy fognak tekinteni - természeténél fogva -, mint századlagos lehetőségre, szükségessé válik olyan ideák felé nyitni, amelyek jelenleg teljes mértékben kívül állnak a nyugati igazságszolgáltatáson, törvénykezésen és struktúrán (pl.: direkt demokrácia) Kérdés: A nemzeti-anarchisták rasszisták? V: Semmi esetre sem. A mi elképzeléseink a saját fajtánk, kultúránk és identitásunk iránti szeretetből fakad, illetve a mások iránti őszinte tiszteletünkől. Ez az állásfoglalás teljes mértékben szemben áll a fajgyűlölettel és alapjaiban minden ember önmeghatározásának megvalósulásán nyugszik. Sőt, nem támogatjuk a fehér-fekete felsőbbrendűség elvét sem és nem is erőltetjük a mi nézőpontjainkat másokra. A nemzeti-anarchisták olyan faji szeparatisták, akik kapcsolatokat szeretnének kiépíteni a hasonló gondolkodású egyénekkel vagy

szervezetekkel tekintet nélkül a faji vagy etnikai hovatartozásukra. Úgy gondoljuk, hogy a fajkeveredés legalább annyira veszélyezteti az emberiséget, mint a környezetszennyezés az állatvilágot. Bajtársainkkal együtt a világ minden táján arra törekszünk, hogy az emberiség természetes állapotát megőrizzük. Az pedig már más kérdés, hogy ellenzőink minek vélnek minket. Kérdés: Tehát törvényen kívül helyezné az összes fajilag kevert házasságot? V: Nem, egyáltalán nem. Ezek olyan ügyek, amelyekben az érintetteknek kell dönteni, bár kétségtelen, hogy ezek a mi közösségi értékrendjeinken és gyakorlatainkon kívül állnak. Kérdés: Mi van, ha az emberek nem értenek egyet az Önök ötleteivel? V: Rendben van. Nincs ezzel semmi problémánk egészen addig, ameddig nem akadályoznak meg minket abban, hogy a saját területünket és földünket birtokoljuk, ahol a saját elveink és hitvilágunk szerint élhetünk. Amennyiben meg

akarnák akadályozni az életvitelünket a saját közösségünkben és területünkön, azt fasiszta és tekintélyelvű tettnek tekintjük. Nem áll szándékunkban elítélni másokat, vagy hozzákötni őket a mi akaratunkhoz. De ha azok, akik elleneznek minket, nem tisztelik a szabadságunkat és, azt akarják, hogy máshol keressünk helyet magunknak, azokkal szemben nem habozunk megvédeni magunkat. Kérdés: Hogy tervezik a nemzeti-anarchisták céljaik megvalósítását? V: A kapitalista rendszer a különböző források állandó kisajátításán, kiszipolyozásán alapszik, saját túlélése érdekében. Az elkövetkezendő években ugyanakkor a nemzetközi kapitalizmus ugyanúgy szét fog esni lassanként, ahogy annak idején a Római Birodalom is - ami ugyanúgy a terjeszkedési politikára és a periféria ellenőrzésére alapozta önmagát - szétesett saját kapzsiságának és ambíciójának a súlya alatt. Ezért siettetnünk kell annak összeomlását

azáltal, hogy bátorítjuk a forradalmat és a bojkottokat a perifériákon, megfosztva ezzel a városi központokat az értékes forrásaiktól. Ha az elhagyott embereket felruházzuk erővel az ún Harmadik Világban, véglegesen levághatjuk egyenként a karjait a kapitalizmus polipjának. Ezt egészen addig kell tenni, amíg annak politikai és gazdasági erejének gyökerei el nem pusztulnak. Belülről pusztítjuk el és belőle teremtünk újat - ez a nemzeti-anarchizmus legfőbb mondanivalója. Kérdés: De az erő központjai leginkább Európában és Észak-Amerikában vannak, mi lesz a Nyugatból így? V: Kit érdekel!? A nyugati civilizáció egész léte a kisajátításon és a kapzsiságon alapszik. Sőt ez egy olyan generált történelmi folyamat, ami megfosztotta az emberiséget annak eredeti, legelső állapotától és megengedte egy szűk rétegnek, hogy a sokaság kárára legyen gazdag. Kérdés: De ez a folyamat biztosan technológiai visszaeséshez fog

vezetni? V: Természetesen. A nemzeti-anarchisták nincsenek kiszolgáltatva a technológiának legalábbis annak, ami árt a környezetnek - de tény, hogy abban a pillanatban, amikor az internacionalista rendszer összeomlik, az emberek szükségszerűen visszatérnek egy sokkal természetesebb életvitelhez. Meg fogják találni azokat az alternatív módszereket, amivel megoldhatják a fűtést, vízellátást és egyéb alapvető dolgokat. Az emberek rá lesznek kényszerülve, hogy környezetszennyező járművek nélkül éljenek (ezek felváltandóak környezetbarát üzemanyaggal hajtott szállító eszközökre), szupermarketek nélkül (lévén, hogy önmaguk, illetve a közösség is megtermelhetik az ott kapottakat), talk show-k nélkül, vagy központi fűtés nélkül (mivel ezt felváltja az alternatív fűtés). Ezek mind egy sokkal nyugodtabb életvitelhez fognak vezetni, pusztán azért mert az átlagos „vadászó-gyűjtögető” életmód napi öt órát vesz

igénybe azért, hogy a legalapvetőbb szükségleteket kielégítse. Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy a nemzeti-anarchizmus direkt az életnek egy primitívebb módját támogatja. Ellenkezőleg Alig hisszük, hogy az embereknek ezzel valaha is szembe kellene nézniük. A technológiai fejlődés nem állna meg, pusztán egy alternatív, tudatosabb természetesebb élet megteremtése lesz szükséges saját, illetve környezetünk érdekében. Ennek szükségessége egyszerű: ha nem változtatunk ezen sürgősen, kiirtjuk saját magunkat és nem lesz mit megteremteni. Kérdés: Mi az út a nemzeti-anarchizmus felé? V: Folytatjuk kapcsolataink kiépítését a többi anti-globalistával, remélve, hogy végül mi leszünk az anti-kapitalista mozgalom zászlóvivői és művelői. Ebben a szellemben bővítjük köreit, ennek a barátságnak és együttműködésnek a hasonló gondolkodású emberekkel közösen mind Európában, mind pedig világszerte. Ágoston Dániel