Középiskola > Műelemzések > Móricz Zsigmond Tragédia c. művének elemzése

A mű cselekménye az alföldi pusztán játszódik aratás idején idénymunkások körében. Mindössze 1,5-2 nap alatt lejátszódik a történet. A szereplők éppen déli pihenőjüket töltik, Kis János pedig a többiektől külön egyedül eszi meg almásételt, fiával mit sem törődve. Már itt fény derül arra, hogy gondolatai csak az evés körül forognak. A lakodalom hírére lázong, amiért nem hívták még ez idáig őket, az aratókat.

Az alaphelyzet kibillentő oka, hogy a gazda, Sarudy az aratókat is meghívja lánya lakodalmába. Az esemény felbolygatja a parasztok életét. Ez meghatározza a novella szerkezeti felépítését, mégpedig a mű 2 szerkezeti egységre tagolható. Egyrészt az aratás közbeni pihenő elmélkedéseiről, a lakodalom várásáról, és végül a lakodalom Kis János számára végzetes kimeneteléről.

A novella főszereplője Kis János, egy a sok paraszt közül, nem lényeges szereplő Móricz számára, nem is tudjuk meg egyértelműen, hogy néz ki. Külsejére egyrészt a „szeplős, málészájú” fiúnak az apjához való nyomatékos hasonlítása
(„ijesztően hasonlított hozzá”), másrészt a szereplő jellegtelenségére vonatkozó néhány tagadó („nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes”), ill. állító formájú megjegyzés utal („két szeme volt meg egy orra”; „felkelt”; „megházasodott”). Kis János nevéből élete, személyisége csökkent értékére következtethetünk.

A műben a főszereplő beszéde nem kap helyet, alig szól pár mondatot (azt is az evésről természetesen), ennek következtében megállapíthatjuk, hogy a főhős jelentéktelen ember, akinek nem számít a szava, úgyis minden gondolata csak az evés körül forog. Az állandó éhségben lévő állapota jellemvonássá rögzült Kis János számára. A költő megfogalmazza, hogy ez az éhség apáról-fiúra szállt, a következő sorokban: „Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát, s amint feléje sujtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.” Ezek a sorok szomorú életérzést váltanak ki az olvasóból, mely értelmében a Kis családban a szeretnél is fontosabb volt az evés iránti vágy.

Kis Jánosra a lakodalom híre örömünnepként, lehetőségként hat. Fejébe veszi, hogy törik szakad kieszi Sarudyt a vagyonából, életében egyszer jól fog lakni. Ez az elhatározás abszolút nem reális, a cél együgyű és nevetséges lázadás. Az elkeserítő az, hogy Kis János ezt hősies küzdelemnek, feladatnak tartja.

Ezek után a főhős gondolatai csupán a közelgő lakodalom körül járnak. Saját gondolatait túllicitálva tűzött ki képtelenebbnél képtelenebb ételmennyiségeket, melyeket el kíván fogyasztani.

Különös szerepe van a drótozott edénynek a szövegben, mely kétszer is szerepet kap. Először a mű elején, a pihenő folytán ráragadt a lábára, majd lerúgta, mintha a szegénységet, az éhezést kívánná lerúgni magáról. Majd miután kiderült a lakodalom és elmélkedett mennyit fog enni és ezt a mennyiséget ellentétbe állította azzal, hogy egész életében csupán annyit evett, amennyi beleférne abba a drótozott edénybe, melyet a mezőn a minap felrúgott. („Ha azután együvé öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha,- avval tán még az az ócska fazék se lenne tele,amit ma felrúgott a mezőn.”)

A lakodalmi ebéd közben Móricz Kis János elszántságát úgy érzékeltette, hogy a főhős már az első fogásnál eltelt, mivel hozzászokott, hogy keveset eszik, de nem adta fel, megevett mindent, amit elé raktak, amit enni lehetett. A mű ezen, második szerkezeti egysége végigkíséri Kis János küzdelmét a tömérdek étellel és vélt küldetésének megfeneklését. Mindeközben az író érzékelteti a lakodalom többi menetét és többi szereplőjét is. Az egész vendégsereg kicsattanó kedvben van, mindenki mindenkivel beszélget, a hangulat a tetőfokára hág. A főhős ekkor ébred rá, hogy mennyire egyedül van a világgal, hogy személye mások számára jelentéktelen, továbbá azáltal, hogy nem közeledik másokhoz, elzárkózik a külvilágtól, így a többiek sem vesznek létezéséről tudomást.

A mű befejezéseképpen szükségszerű Kis János halála, mivel őrült rögeszméje csak étel általi halála révén teljesedhet ki. Móricz szomorúan írja le a haláltusát, („Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se fel.”;”Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett.”) ámde a lakodalom résztvevői tudomást sem vesznek róla, fel se tűnik nekik. („Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.”).

A történet ismeretében a mű címe is átértékelődik. A cím alapján a mű valami jelentős értékpusztulásról fog szólni, ezzel szemben rájövünk, hogy Kis János élete és halála ironikus közelítéssel kerül bemutatásra. Az író úgy alkotja meg a figurát, hogy az olvasó távolságtartása vele szemben erőteljesebb, mint együttérzése.

A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.

A szorost az észak–déli irányba tartó Olt vágta magának keletről a Fogarasi-havasok, nyugatról a Csindrel és a Lotru-hegység között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, Bojcától Râmnicu Vâlceáig tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, Câinenii Mari-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A Szeben folyónak az Oltba való torkolatán alul, Bojca községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik.

"Fogd be a szádat, mert jön a vámpír és megeszen!" Tartja a szólásmondás a moldvai Prut nevű járásban, ahol ezzel ijesztgették a rossz gyerekeket. Hogy Mi is az a vámpír?, arra leginkább így tudnánk válaszolni: az a halott, akinek a teste nem enyészik el; az a sátáni ember, akit a föld nem fogad be; akit a sírban az Ördög rontott meg; félördög; vadállat, vagy olyan kutya, vagy macska, mely halott teteme fölött ugrott át.

• Szincsák Anikó Tünde - A Harry Potter-jelenség vizsgálata a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei és városi könyvtár olvasói körében / 2002, 60 oldal
  
  
• Fendrik Bertalan - Móricz Zsigmond, Rokonok / 2007, 5 oldal
  
  
• Móricz Attila - Szövegszerkesztési feladatok Word-ben, szupertippek / 2001, 33 oldal
  
  
• Móricz novellái / 2010, 2 oldal
  
  
• Realista és naturalista látásmód, Mikszáth és Móricz Zsigmond írói világának összevetése / 2010, 3 oldal
  
  

Az 1920-as években Móricz Zsigmond a „történelmi osztály"-ban keresi az erőt a magyar ugar felszámolásához, a félfeudalizmusból való kilábaláshoz. „A Tündérkert” (1922) c. történelmi regénye után azt kutatja, hogy van-e Bethlen Gáborhoz fogható vezéralakja a jelennek, az ezeréves nemesi Magyarországnak. A cím azt sejteti: nincs. Az életet kitölti a léha...

Mikszáth parasztábrázolása Mikszáth műveire kezdetben nagy hatással volt Jókai romantikája, később eltért tőle. Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát. Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humor jellemző. A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az ún. asztali beszélgetéseket. Történeteinek hangneme nem...

Babits háborúellenes költészete az I.Világháború idején Mint minden problémát, a háborúhoz való viszonyát is először bölcseleti szinten tisztázza Babits. Kant „Az örök béke” című művéhez írt tanulmányában mutat rá a háborúnak erkölcsfilozófiai szinten embertelen voltára. Azért, mert az örök béke a valóságban nem valósulhat meg, az ember, illetve az...