Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Jogi ismeretek az egészségügyi ellátásban

Adatlap

Év, oldalszám:2009, 15 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:80
Feltöltve:2009. június 25
Méret:123 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Jogi ismeretek az egészségügyi ellátásban Bevezetés Napjainkban alig akad az életnek olyan területe, ahol ne lenne szükségünk legalább alapvető jogi ismeretekre. Így van ez az egészségügy terén is A jogi ismeretek tanulása lehetőséget biztosít átfogó ismeretek megszerzésére: a jog lényegéről, szabályozó szerepéről, társadalmi szükségességéről, a jogállami intézményekről, az államhatalom, az államigazgatás rendszeréről, a jogalkotásról és a jogalkalmazásról. A tantárgy elsajátításával képet kapnak a jogszabályok rendszeréről, a szakterületeket szabályozó jogi előírásokról. Hivatásukat a vonatkozó szabályozók megtartásával lesznek képesek gyakorolni. A tantárgy segít a problémamegoldásban, az emberi alkotmányos állampolgári alapértékek tiszteletében a jogi, szervezeti és intézeti eszközrendszer megismerésében. A jog kialakulása és fogalma Az ember létének egyik meghatározó jellemzője, hogy

ősidőtől kezdve közösségben él. A közösségen belül sokrétű és bonyolult kapcsolatok alakultak ki, amelyek szabályozást igényeltek. A szabályozás szükségességét a közösség védelme indokolta, például más közösségek, természeti jelenségek ellen. Tehát már az ősközösségi társadalomban is voltak olyan szabályok, amelyek meghatározták az emberek magatartását. Ezek a magatartásszabályok a szokások voltak, amelyeket az emberek az ismétlődő élethelyzetekben követtek. A szokások érvényesülését az emberek lelkiismerete, a magatartási szabályok helyességébe vetett belső meggyőződése biztosította. A szokások általános jellemzője: meghatározott élethelyzetekre előír valamely magatartást, és az előírás megszegését szankcionálja. Az emberek magatartásának szabályozásában fontos szerepet tölt be az erkölcs is. Az erkölcsi követelmények olyan általános érvényű magatartásszabályok, amelyeket a

közmegegyezés alakított ki, és a közvélemény ereje támaszt alá. Az erkölcsi elvek kialakításában, és megfogalmazásában jelentős szerepe van a vallásnak, például a tízparancsolatnak. A társadalmi fejlődés magasabb fokán, az államalakulással egyidejűleg keletkezett a JOG. A társadalmi berendezkedést olyan magatartási szabályokkal védték meg, amelyeknek a betartását az állami erőszak eszközeivel biztosították. A jog magán hordozza az eddig bemutatott magatartásszabályok jellemzőit két különbséggel: a szabályokat az állam szervei állapítják meg, és megtartásukat az állami szervek kényszerítik ki, akár állami erőszak alkalmazásával is. Tehát joggá egy szabály akkor válik, ha az állami úton kikényszeríthető. A jog fogalmának meghatározását így adhatjuk meg: olyan állami akaratot kifejező általános magatartási szabályok összessége, amelyet állami szervek alkotnak. Az embereknek a társadalomban való

együttélését szabályozza, illetve az adott társadalmi berendezkedés védelmét szolgálja, érvényesülését az állam kényszerítő eszközökkel is biztosítja. A jog tehát abban különbözik a szokástól és az erkölcstől, hogy a szokás és az erkölcs érvényesülését önkéntes követés biztosítja, a jog pedig állami eszközökkel, akár állami erőszak alkalmazásával is kikényszeríthető. A jog feladata A jog legfontosabb feladata, hogy a társadalom megfelelő működéséhez szükséges rendet és biztonságot kialakítja, fenntartja. Mivel a társadalomban ellentétes érdekű és akaratú emberek, közösségek élnek együtt, szükséges, hogy legyenek mindenkire kötelező szabályok. Ez a jog szabályzó feladata. A jog társadalomalakító feladata, hogy közreműködik a társadalomban élő emberek és közösségek magatartásának tudatos alakításában. A jognak nagy szerepe van például nagyobb társadalmi változások idején,

amikor új jogintézményeket kell létrehozni, vagy a régi jogintézményeket kell megszüntetni. A jog harmadik feladata, hogy a társadalom tagjai között keletkezett konfliktusokat megoldja. A jog konfliktusfeloldó feladata nem feltétlenül azt jelenti, hogy a felek között felmerült vitát állami szervnek, például a bíróságnak kell eldöntenie. A jog megvalósulhat úgy is, ha a felek elfogadják, és önkéntesen a jog előírásainak megfelelően cselekszenek. A jogforrás és a jogszabály A jogforrás fogalma kettős jelentésű: – jelenti egyrészt a jogalkotót, vagyis azt az állami szervet, melynek hatásköre van a jogalkotásra – jelenti másrészt magát a jogszabályt. A jogalkotó hatáskör az alkotmányból származik. Azok az állami szervek bocsátanak ki jogszabályt, amelyeket az alkotmány erre felhatalmazott. Ilyen állami szervek: – az Országgyűlés, – a kormány, – a miniszterelnök és a kormány tagjai, – a helyi önkormányzat

képviselő- testülete. A jogszabály: az arra felhatalmazott állami szervek által alkotott, és kihirdetett általános érvényű, tehát mindenkire kötelező magatartásszabály. Az alkotmány kétféle jogszabályt ismer, ezek: – a törvény és – a rendelet. Megemlítendő, hogy korábban a már megszűnt Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott. A törvényerejű rendeletek egy része ma is hatályban van. Jogforrási hierarchia Annak ismeretében, hogy melyek a jogalkotó állami szervek, és azok milyen jogszabályokat alkotnak, jelentik a Magyar Köztársaság jogforrási rendszerét. Ezek szerint: – az Országgyűlés törvényt, – a kormány kormányrendeletet, – a miniszterelnök, illetve a kormány tagja miniszterelnöki, illetve miniszteri rendeletet, – a helyi önkormányzat képviselő- testülete önkormányzati rendeletet alkot. A sorrend egyben a jogforrási hierarchiát is tükrözi. A jogforrási hierarchia azt jelenti, hogy az

alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, például kormányrendelet szabályai nem lehetnek ellentétesek törvényi rendelkezésekkel. Az alkotmány A jogforrási hierarchia csúcsán az alaptörvény, az ALKOTMÁNY áll. Kitüntetett helyét bizonyítja, hogy szabályai még magát a jogalkotót is kötik, tehát az Országgyűlés sem hozhat az alkotmánnyal ellentétes törvényt. A magyar alkotmány a Magyar Köztársaság állami és társadalmi rendjére, kormányzati szerveire, államszervezetére, az alapvető állampolgári jogokra, kötelezettségekre vonatkozó jogszabályok összessége. A Magyar Köztársaság alkotmánya az 1949. évi XX törvény, amelyet az óta többször módosítottak. Az alkotmány tartalmazza: – a politikai rendszerre, az államhatalom jellegére, – a gazdasági, politikai berendezkedésre és ennek védelmére, – a kormányzás szervezetére, feladataira, felelősségére, – a

közigazgatásra, a helyi önkormányzatokra, az igazságszolgáltatásra, – az alkotmányosság védelmére, az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó alapvető szabályokat. Ahhoz, hogy az alkotmányban rögzített alapvető szabályok érvényesüljenek, további törvények, jogszabályok megalkotása szükséges. Az alkotmány megalkotásához és megváltoztatásához az országgyűlési képviselők 2/3- ának szavazata szükséges. A törvény A törvény az Országgyűlés által alkotott az egész társadalmat érintő kérdéseket szabályozza. Vannak olyan társadalmi viszonyok, amelyek csak törvényben szabályozhatók. Ezek a kizárólagos törvényhozási tárgyak. Ilyenek: – a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelenségű intézményeire, az állam szervezetére, működésére és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvető rendelkezések, – a gazdasági rendre, a gazdaság működösére és

jogintézményeire vonatkozó alapvető szabályok, – az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei, ezek feltételei és korlátai, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályai. A törvényt évszámmal, római számmal és tv. rövidítéssel kell jelölni Például: 1989. évi VI tv A kormányrendelet A kormány kormányrendelet az alkotmányban meghatározott feladatkörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján ad ki. A kormányrendelet kiadására akkor kerül sor, ha az állampolgárok helyzetét alapvetően érintő társadalmi viszonyokat, vagy különböző szervekkel kapcsolatos kérdést kell szabályozni. A kormányrendelet sorszámmal, évszámmal, zárójelben a hónap és a nap, amikor a Magyar Közlönyben megjelent, és kormány r. rövidítéssel jelöljük Pl: 45/1990. (III 12) kormányr A miniszterelnöki és a miniszteri rendelet A miniszter feladatkörében és törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján

ad ki rendeletet. A miniszteri rendelettel egy tekintet alá esik a miniszterelnöki rendelet Miniszteri rendelettel a minisztérium feladatkörébe tartozó kérdések szabályozhatók, ha az állampolgárokra vagy különböző szervekre nézve jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztet. A miniszteri és miniszterelnöki rendelet jelölése hasonló a kormányrendeletéhez, de itt a minisztérium nevének rövidítése szerepel. Pl: 13/1992 (I 21 ) IM r Az önkormányzati rendelet törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására, és a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére ad ki rendeletet az önkormányzat. A jogszabályok kihirdetése és közzététele A jogszabályok kihirdetésének módja a hivatalos lapban való közzététel. A Magyar Köztársaság hivatalos lapja a Magyar Közlöny, amely tartalmazza: – a jogszabályok

közül a törvényeket, a kormányrendeleteket, valamint a miniszterelnök és a miniszterek rendeleteit, – az Országgyűlés és a kormány határozatait, – a nemzetközi szerződéseket, – a személyi kérdésekben hozott döntéseket. A helyi önkormányzat rendeleteit a helyben szokásos módon kell kihirdetni, ami általában az önkormányzat hivatalos lapjában való közzétételt jelenti. Központi hivatalos lap még a Határozatok Tára, amelyben azok a kormányhatározatok jelennek meg, amelyeknek a közzétételét a kormány elrendelte. A jogrendszer áttekinthetőségét és a változások követhetőségét segíti elő a jogszabálygyűjtemények kiadása. Ilyen jogszabálygyűjtemények a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, amelyet évente adnak ki, illetve az ötévenként kiadott Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye. A jogszabályok érvényessége és hatálya A jogszabályok érvényessége azok kötelező erejét jelenti. Az érvényes

jogszabály létrejöttének a feltételei a következők: – az azt megalkotó szerveknek hatásköre van a jogszabály megalkotására, – beilleszkedik a jogforrási hierarchiába, vagyis nem ellentétes valamely magasabb szintű jogszabállyal és – megtörtént a jogszabály kihirdetése. Ha a feltételek bármelyike hiányzik a jogszabály érvénytelen, tehát nem létezik. A jogszabály alkalmazhatóságának másik feltétele a hatályosság. A jogszabályok hatálya azt fejezi ki, hogy a jogszabály milyen földrajzi területen, mely időszakban és milyen személyi körre alkalmazható. Ennek megfelelően a jogszabálynak: – területi, – időbeli, – személyi hatálya van. A jogszabály területi hatálya: Azt a földrajzi területet jelzi, amelyen a jogszabályokat alkalmazni kell. Ez pl a Magyar Köztársaság területe vagy az ország meghatározott része A jogalkotó szervek által alkotott jogszabályok általában az egész ország területén hatályosak.

Ha a jogalkotó azt akarja, hogy rendelkezése csak az ország egy részén, pl. egy megyében érvényesüljön, akkor a területi hatályt pontosan meg kell határoznia. Az önkormányzati rendelet hatálya csak az önkormányzat területére terjed ki. A jogszabály időbeli hatálya: Azt jelenti, hogy a jogszabályt milyen időszakban kell alkalmazni. A jogszabály meghatározott időponttól meghatározott időpontig hatályos. A jogszabályban meg kell határozni a hatályba lépésének napját. Ez kivételesen lehet a kihirdetésének napja, de általános követelmény hogy elegendő időt kell hagyni a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Lényeges alapelv a visszaható hatály tilalma. Ez azt jelenti, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabály akkor veszti hatályát: – ha a jogszabályban meghatározott idő lejárt, vagy – más

jogszabály hatályon kívül helyezi. A jogszabály személyi hatálya: Azokat a személyeket jelenti, akikre a jogszabály kötelező. A jogszabály hatálya általában kiterjed az ország területén tartózkodó személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. A magyar jogszabályok általában hatályosak az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárokra is. A jogrendszer Egy adott állam jogszabályainak összessége a jogrendszer. A Magyar Köztársaság jogrendszere a hatályos jogszabályok rendezett összessége. A jogszabályok egymást kiegészítve szabályozzák az életviszonyokat, ezzel is biztosítva a jogrendszer egységét. A jogrendszeren belül további megkülönböztetés a jogág. A jogág az azonos életviszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogszabályok összessége, pl. polgárjog vagy büntetőjog. Az egyes jogágakon belül megkülönböztethetők a szorosan összekapcsolódó életviszonyokat szabályozó

jogintézmények, pl. a polgári jogon belül a tulajdonjogra vagy a szerződésekre vonatkozó szabályok. A jog által szabályozott életviszonyokat jogviszonyoknak nevezzük. A Magyar Köztársaság államszervezete Az államhatalom jellege A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam, ahol minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A demokratikus állami berendezkedés a jogállam egyik ismérve. Ez azt jelenti, hogy nem létezhet olyan szerv, amely kisajátíthatná, korlátozás és ellenőrzés nélkül gyakorolhatná a főhatalmat. Ez a hatalmi ágak megosztásának elve. El kell különülnie a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomnak. Egyik hatalmi ág sem veheti át a másik feladatát, így egyik hatalmi ág kezében sem összpontosulhat olyan hatalom, amely önkényes hatalomgyakorlást eredményezhet. A hatalmi ágak megosztásának elve a Magyar Köztársaság

államszervezetére is jellemző. Az államhatalom gyakorlásában a következő szervek vesznek részt: – a törvényhozó hatalmat az Országgyűlés gyakorolja, – a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja és – az igazságszolgáltatás szervei a bíróságok. Ez a három hatalmi ág nem jelenti a Magyar Köztársaság államszervezetének teljességét, csak annak alapját képezi. Ezenkívül egyéb szervek is működnek pl köztársasági elnök, helyi önkormányzatok, Alkotmánybíróság stb. A Magyar Köztársaságban az államhatalom jellegét a köztársasági államforma, a független, demokratikus jogállam és a népszuverenitás adja meg. A szuverenitás az állami főhatalmat jelenti A népszuverenitás fogalma nem jelent mást mint azt, hogy a főhatalmat a nép gyakorolja. Magyarországon a nép a hatalmat kétféleképpen gyakorolja, így két módon juttatja érvényre a népszuverenitást: közvetetten és közvetlenül. A közvetett hatalomgyakorlás

A közvetett hatalomgyakorlás azt jelenti, hogy az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi önkormányzati képviselő- testület tagjait, továbbá a polgármestert és a fővárosi polgármestert a választópolgárok választják. Választójog: Általános, egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Az általános választójog azt jelenti, hogy minden nagykorú magyar állampolgár rendelkezik szavazati joggal, tehát joga van ahhoz, hogy választó, illetve választható legyen. Az első az aktív választójogot, a második a passzív választójogot jelenti. Nincs választójoga annak: – aki a cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, – aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, – aki jogerős szabadságvesztés büntetés vagy büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll. A szavazás közvetlensége azt jelenti, hogy a választópolgárok

közvetlenül a jelöltekre adhatják le szavazatukat. A szavazás titkosságát biztosító szabályok pedig azt teszik lehetővé, hogy a választópolgár a nyilvánosság teljes kizárásával meggyőződése szerint adhassa le szavazatát. A közvetlen hatalomgyakorlás A népszuverenitás gyakorlásának másik formája a közvetlen hatalomgyakorlás. A magyar jogrend a közvetlen hatalomgyakorlás két formáját ismeri, ezek: – a népszavazás és – a népi kezdeményezés. Népszavazás: Országos népszavazást kötelező kiírni az alkotmány elfogadásáról, illetve helyi népszavazást pl. új község alakításáról Nem bocsátható országos népszavazásra pl a költségvetésről, a központi adónemekről, illetve helyi népszavazásra pl. az önkormányzat költségvetéséről, a helyi adókról szóló döntés. Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy

mérlegelés alapján kerül sor. Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a kormány, az országgyűlési képviselők 1/3- a vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el. Népi kezdeményezés: Népi kezdeményezés alatt olyan indítványt értünk, amely konkrét döntés meghozatalát kezdeményezi az Országgyűlésnél, illetve a helyi önkormányzat képviselőtestületénél. Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze napirendjére. Az országos népi kezdeményezéssel megfogalmazott kérdést az

Országgyűlés köteles megtárgyalni. Az országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni. Az Országgyűlés A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzat szervezetét, irányát és feltételeit. Az Országgyűlés feladatai: – megalkotja az alkotmányt, – törvényeket alkot, meghatározza az ország társadalmi- gazdasági tervét, – megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását, – dönt a kormány programjáról, – megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket, – dönt a hadiállapot

kinyilvánításáról, a békekötés kérdéseiről, – háborús veszély esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, – szükséghelyzet esetén- pl. elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség- szükségállapotot hirdet ki, – dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, – megválasztja a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyűlési biztosokat, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt, – a kormány javaslatára felosztja azt a helyi képviselő- testületet, amelynek működése az alkotmánnyal ellentétes, dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, megyei jogú várossá nyilvánításról, és fővárosi kerületek kialakításáról, – közkegyelmet gyakorol. Az Országgyűlés 386 tagból áll, amely hasonló lakosságszámú országok viszonylatában magas mandátumszámnak

minősíthető. Az Országgyűlés tagjai az országgyűlési képviselők, akiket az ország választópolgárai négyévi időtartamra választanak. Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. A képviselői mandátumok háromféleképpen keletkeznek: – egyéni választókerületben, – területi és – országos listán. A képviselői mandátumot tehát a választás keletkezteti, majd kapcsolódik hozzá a megbízólevél átadása, a mandátumhitelesítés és a képviselői eskü letétele. Az országgyűlési képviselők megbízatása megszűnik: – az Országgyűlés működésének befejezésével, – a képviselő halálával, – lemondással, – a választójog elvesztésével és – az összeférhetetlenség kimondásával. Az országgyűlési képviselőket mentelmi jog illeti meg, illetve rájuk összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. Az Országgyűlés munkáját választott tisztségviselők szervezik és

irányítják. Az Országgyűlés elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából. Az Országgyűlés állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására eseti bizottságot küldhet ki. A frakciók a pártok parlamenti képviselőcsoportjai. Az ugyanazon párthoz tartozó országgyűlési képviselők országgyűlési tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot hozhatnak létre. Az ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak egy képviselőcsoportot alakíthatnak. Képviselőcsoportot legalább 15 képviselő alapíthat Egy képviselő csak egy csoportnak lehet tagja. A képviselő kiléphet a frakcióból, a képviselőcsoport tagját kizárhatja. A kilépéssel vagy kizárással függetlenné vált képviselő csak hat hónap leteltével csatlakozhat más frakcióhoz. Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több mint a fele jelen van. Az Országgyűlés határozatait a jelenlévő

képviselők több, mint felének szavazatával hozza. Az alkotmány megváltoztatásához, valamint az alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához- pl. hadi állapot kinyilvánításához, fegyveres erők alkalmazásához- az országgyűlési képviselők 2/3- ának szavazata szükséges. Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. A törvényjavaslatokat az Országgyűlés elnökénél kell benyújtani. Az elnök a törvényjavaslat benyújtását az országgyűlés következő ülésén bejelenti, és megnevezi a kijelölt bizottságot. Az országgyűlési képviselő által benyújtott törvényjavaslat azonban csak akkor kerül az Országgyűlés elé, ha azt a kijelölt országgyűlési bizottság is támogatja. A benyújtott törvényjavaslatot a kijelölt bizottság véleményezi. Ezt követően a törvényjavaslat az Országgyűlés elé kerül, és az

országgyűlési képviselők módosító javaslatokat nyújthatnak be. A köztársasági elnök Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése fölött. A köztársasági elnököt az Országgyűlés titkos szavazással választja meg öt évre. A köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte. Az elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újra választani A köztársasági elnök feladatai a következők: – képviseli a magyar államot, – a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, a szerződések megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges, – megbízza és fogadja a nagyköveteket, illetve a követeket, – kitűzi az országgyűlési és a helyi önkormányzati általános választásokat, az országos

népszavazás időpontját, – részt vehet, felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, – javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére, – népszavazást kezdeményezhet, – kinevezi és felmenti az államtitkárokat, a Magya Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az egyetemi tanárokat, megbízza és felmenti az egyetemek rektorait, kinevezi és előlépteti a tábornokokat, megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, – címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket adományoz, és engedélyezi viselésüket, – gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, – dönt az állampolgársági ügyekben, és vannak egyéb feladatai, amelyeket külön törvény határoz meg. A köztársasági elnöknek a törvényben meghatározott intézkedéseihez a miniszterelnök vagy miniszter ellenjegyzése szükséges. Ez arra szolgál, hogy az ellenjegyző miniszter a kibocsátott intézkedésért a felelősséget a

köztársasági elnöktől átvállalja. A köztársasági elnök tehát független, nem felelős az Országgyűlésnek, az alkotmány számára így politikai döntést általában nem biztosít. A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. Az elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért díjazást nem fogadhat el. A köztársasági elnök megbízatása megszűnik: – a megbízás idejének lejártával, – az elnök halálával, – a feladatkör ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevő állapottal, – az összeférhetetlenség kimondásával, – lemondással, azonban a lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges és – az elnöki tisztségtől való megfosztással, amely felelősségéhez megállapítása során következhet be. A kormány A kormány a végrehajtó hatalom legfelsőbb szerve. A

kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki A kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A kormány tagjai a kormány megalakulása után az Országgyűlés előtt esküt tesznek. A kormány feladatai a következők: – védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait, – biztosítja a törvények végrehajtását, – irányítja a minisztériumot, a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja a tevékenységüket, – a belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, – biztosítja a társadalmi- gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósításukról, – meghatározza a tudományos, kulturális fejlesztés állami feladatait, biztosítja az ezek

megvalósulásához szükséges feltételeket, – meghatározza a szociális, az egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről, – irányítja a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését, – veszélyhelyzet esetén, valamint a közrend, a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket, – közreműködik a külpolitika meghatározásában, nemzetközi szerződéseket köt, és ellátja az egyéb feladatokat, melyeket külön törvény határoz meg. A kormány a miniszterelnök útján azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. A kormány zárt üléseket tart, amelyeket a miniszterelnök vezet. A miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. A kormány tagjai a kormánynak és az Országgyűlésnek felelősek, tevékenységükről kötelesek a kormánynak és az Országgyűlésnek

beszámolni. A kormány tagjai részt vehetnek, és felszólalhatnak az Országgyűlés ülésein. A kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek törvénnyel vagy a kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A kormány megbízatása megszűnik: – az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával, – a miniszterelnök vagy a kormány lemondásával, – a miniszterelnök halálával, – a miniszterelnök választójogának elvesztésével, – a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, – ha konstruktív bizalmatlanság esetén az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja, és új miniszterelnököt választ. Ha a kormány megbízatása megszűnik, az új kormány megalakulásáig a kormány hivatalban marad. Miniszterek és felső szintű vezetők A miniszterek vezetik az államigazgatásnak a feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk

rendelt szerveket. A minisztériumokat a miniszterek vezetik A miniszter megbízatása megszűnik: – kormány megbízatásának megszűnésével, – lemondásával, felmentésével, halálával, – választójogának elvesztésével és – összeférhetetlenség megállapításával. Felső szintű vezetők: – a politikai államtitkár, – a közigazgatási államtitkár, – és a helyettes államtitkár. A politikai államtitkár: A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A politikai államtitkár megbízatása a kormány megbízatásának megszűnéséig tart. Feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, a miniszter helyettesítése és egyéb ügyek ellátása. A közigazgatási államtitkár: A miniszternek a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt vezeti a minisztérium hivatali

szervezetét. A helyettes államtitkár: A közigazgatási államtitkár javaslatára a miniszter nevezi ki, szintén határozatlan időre. Feladatát a közigazgatási államtitkár irányítása alapján látja el A helyettes államtitkár irányítja a minisztérium szervezeti egységeinek munkáját, és dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A közigazgatási és a helyettes államtitkár pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat. Mindketten szakmai vezetők. Az Alkotmánybíróság Az Alkotmánybíróság az alkotmány betartásának legfontosabb őre. Az Alkotmánybíróság működését 1990- ben kezdte meg. Az Alkotmánybíróság 11 tagját az Országgyűlés választja meg, azok közül a jogi végzettségű, büntetlen előéletű, magyar állampolgárok közül, akik betöltötték 45. életévüket Az alkotmánybírák kiemelkedő tudású elméleti jogászok vagy legalább 20

évi jogi szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszűnik: – a 70. életév betöltésével, – a megbízatási időtartam leteltével, – halállal, – lemondással, – összeférhetetlenség megállapításával, – felmentéssel, – kizárással. Az Alkotmánybíróság legfontosabb feladatai: – az előzetes és utólagos normakontroll, – jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, – az alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása, – az állami szervek, az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése, – a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése, – az alkotmány rendelkezéseinek értelmezése, és egyéb feladatok, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. Mivel az alkotmány a jogrendszer csúcsán helyezkedik el,

fölötte áll minden más jogszabálynak, így ha valamilyen jogszabály az alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz, alkotmányellenességről beszélünk. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Ez tehát a megalkotott jogszabályok alkotmányosságának utólagos vizsgálata, tehát az utólagos normakontroll. Az utólagos normakontrollt bárki indítványozhatja Az előzetes normakontroll a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény előzetes vizsgálatát jelenti. Az előzetes normakontrollt a köztársasági elnök indítványozhatja Az országgyűlési biztos és az ombudsman Az országgyűlési biztos: Az országgyűlési biztos eljárását bárki kezdeményezheti, és a biztos hivatalból is eljárhat. Az országgyűlési biztos eljárását akkor lehet kezdeményezni, ha a kezdeményező megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv

eljárása, ennek során hozott határozata, illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nem volt számára biztosítva. Eljárást kezdeményezni a jogerős határozat közlésétől számított egy éven belül lehet. Ombudsman: Az ombudsman a hozzá benyújtott beadványt köteles megvizsgálni. Ha az országgyűlési biztos a lefolytatott vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság fennáll, annak orvoslására ajánlást tehet a felügyeleti szervnél vagy végső eszköze az országgyűlési nyilvánosság. Az ombudsmanoknak figyelemfelhívó szerepük van A bírói szervezet A Magyar Köztársaságban igazságszolgáltatásra kizárólag a független bíróságok jogosultak.

Működésük során: – védik, biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, – büntetik a bűncselekmények elkövetőit, – az állampolgárokat a törvények tiszteletére nevelik, – ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét, érvényre juttatják a törvényesség követelményeit. A hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. A Legfelsőbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja hat évre, elnökhelyetteseit a Legfelsőbb Bírósaág elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A bírósági szervezetrendszer felépítése jelenleg háromszintű: – a helyi bíróságok ( városi és kerületi bíróságok ), – a megyei bíróságok, Budapesten a Fővárosi Bíróság és – a Legfelsőbb Bíróság. Törvény elrendelheti az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is. Ilyenek a munkaügyi

bíróságok, amelyek a fővárosban és a megyékben működnek. A törvény a háromszintű bírósági szervezetet négyszintűvé alakította át azáltal, hogy a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság közé beiktatta a kizárólag fellebbezési bíróságként működő ítélőtáblákat. Az ítélőtáblák felállítását azonban a kormány elhalasztotta A bíróságra tartozó ügyekben első fokon általában a helyi bíróság jár el. A helyi bíróság általános hatáskörű bíróság. Ez azt jelenti, hogy minden ügy idetartozik, csak az nem, amit a törvény a megyei vagy Fővárosi Bíróság hatáskörébe utal. A megyékben a megye területére kiterjedő illetékességgel megyei bíróság. Budapesten a Fővárosi Bíróság működik. A megyei bíróság jár el: – első fokon a törvények által hatáskörébe utalt ügyekben, – másodfokon pedig elbírálja a helyi bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket. Az ügyészség:

A Magyar Köztársaságban az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Az ügyészség feladatai a következők: – törvényben meghatározott esetekben nyomozást végez, – felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, – képviseli a vádat a bírósági eljárásban, – felügyeletet gyakorol a büntetés- végrehajtás törvényessége felett, – általános törvényességi felügyeletet lát el, pl. vizsgálja a közigazgatás döntéseit, – közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket. A polgári jog A polgári jog fogalma és forrásai A polgári jog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a

társadalom vagyoni és személyi viszonyait szabályozzák a mellérendeltség és az egyenjogúság elve alapján. Mellérendeltség azt jelenti, hogy egyik fél sincs a másiknak alárendelve. Az egyenjogúság elve alapján az egyik félnek sincs joga követelését önhatalmúan érvényesíteni, erre csak állami eszközök útján van lehetősége. A polgári jog legfontosabb forrása a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény ( Ptk ) A Ptk. átfogja a polgári jog egészének rendszerét, ezért minden más polgári jogi jogszabályt a Ptk rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell alkalmazni. A polgári jog többi forrását szinte lehetetlen felsorolni. A Ptk legjelentősebb módosítása 1977- ben történt, majd 1980- tól napjainkig több mint húsz alkalommal módosította a törvényalkotó, amely ennek ellenére máig megőrizte eredeti szerkezeti felépítését. Hat részből, ezen belül címekből és fejezetekből áll, közel 700

paragrafust tartalmaz. A Ptk. szerkezete Első rész – Bevezető rendelkezések. Itt fogalmazódnak meg a törvény alapelvei és célja Második rész – A személyek. A jogalanyokra és a személyek polgári jogi védelmére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Harmadik rész – A tulajdonjog. A tulajdonra és a birtokra vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze Negyedik rész – A kötelmi jog. A szerződések általános szabályaival, a szerződésen kívül okozott kárért és a jogalap nélküli gazdagodásért való felelősséggel, valamint az egyes szerződések külön szabályaival foglalkozik. Ötödik rész – Az öröklési jog. Tartalma az öröklési jog általános szabályai, a törvényes öröklés, a végintézkedésen alapuló öröklés és az öröklési jog hatásai. Hatodik rész – Záró rendelkezések. Az értelmező rendelkezéseket tartalmazza A személyek A polgári jog alanyai: – természetes személyek pl. az ember, – jogi

személyek pl. az állam, a gazdasági társaságok közül a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság, – jogi személyiség nélküli jogalanyok pl. a betéti társaság és a közkereseti társaság Jogképesség: Jogképesség alatt azt értjük, hogy a polgári jogi jogviszony alanya lehet az ember, az állam és a jogi személy. E három jogalany jogképessége nem teljesen azonos terjedelmű Az állam és a jogi személy nem rendelkezhet olyan jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek jellegüknél fogva csak az emberhez fűződhetnek pl. a házasságkötés Ezzel szemben cselekvőképességgel a jogalanyok közül csak az ember rendelkezik. Cselekvőképesség: A cselekvőképesség az embernek az a joga, hogy saját akaratnyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Kizárólag azt az embert illeti meg, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, azaz akaratnyilatkozata

kialakításában szellemi és testi fogyatékossága nem akadályozza. A cselekvőképességet sem lehet korlátozni szerződéssel vagy egyoldalú nyilatkozattal. Az emberek csoportjai a cselekvőképesség szempontjából három csoportra oszthatóak: – teljesen cselekvőképesek, – korlátozottan cselekvőképesek és – cselekvőképtelenek. Cselekvőképes: Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Cselekvőképes, aki a 18 életévét betöltötte, tehát nagykorú és a 16 évesnél idősebb, de 18. évesnél fiatalabb kiskorú, aki házasságot kötött A házasságkötés nagykorúságot eredményez. Aki cselekvőképes maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot, cselekedeteinek jogi következményeit képes előrelátni. Korlátozottan cselekvőképes: Korlátozottan cselekvőképes a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, feltéve, hogy nem cselekvőképtelen, továbbá az a

nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. A kiskorúság a tizennyolcadik életév betöltéséig tart A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. A korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is: – tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja pl. házasságkötés, – megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, – rendelkezik munkával

szerzett keresményével, – megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. Cselekvőképtelen: Cselekvőképtelen a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú, továbbá akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, illetve gondnokság alá helyezés nélkül is az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá azt a nagykorút, valamint a 14- 18 életév közötti kiskorút helyezi a bíróság, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége elmebeli állapota vagy szellemi vonatkozása miatt állandó jelleggel teljesen hiányzik. A bírói gyakorlatban a cselekvőképtelen állapotba kerülés leggyakoribb oka az alkoholos befolyásoltság, de a belátási képesség hiányát kiválthatja más ok, így például gyógyszer, kábítószer- fogyasztás, illetőleg az altatás

következményeként előállt bódult állapot is. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője jár el. Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen személy által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. Törvényes képviselő a kiskorúak esetében a szülő, ennek hiányában a gyám, nagykorúak esetében a gondnok. A törvényes képviselő jognyilatkozatai bizonyos esetekben akkor válnak érvényessé, ha azokat a gyámhatóság jóváhagyta. Jogi személy: Jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek. A Ptk - ban felsorolt legfontosabb jogi személyek a következők: – a költségvetési szerv, – a szövetkezet, – a jogi személyiségű gazdasági társaság pl. a kft és a bt, – a közhasznú társaság, – az egyesület

és a köztestület, – az alapítvány stb. Tulajdonjog Tulajdonjog alatt azokat a jogosultságokat értjük, amelyek a tulajdonost a tulajdonjogviszony alapján megilletik. A tulajdonjogviszonyt a polgári jog meghatározó jogviszonyának tekintjük. Alkotmányos alapelv, hogy a magántulajdon és a köztulajdon egyenjogú és azonos védelemben részesül. Jogi értelemben a dolog a tulajdonjog közvetett tárgya. Abból, hogy valami a tulajdonjog tárgya lehet két dolog is következik. Egyrészt a dolog felett a tulajdonos gyakorolhatja a tulajdonost megillető jogokat, másrészt a tulajdonossal szemben állók kötelesek a tulajdonjogból folyó jogosultságukat tiszteletben tartani. A rendelkezési jog: A legfontosabb tulajdonosi jogosultság, amely a legjobban kifejezi a birtokba vett dolog feletti tulajdonosi hatalmat. A rendelkezési jog a következő részjogosultságokat foglalja magában: – a birtok és a használat, hasznok szedése, átengedése, pl.

haszonélvezet, – a dolog tulajdonjogának átruházása, pl. adásvételi, ajándékozási szerződés, – a dolog biztosítékul adása vagy más módon megterhelése, pl. jelzálog, – a tulajdonjoggal való felhagyás, kivéve az ingatlant, mert annak a tulajdonjogával nem lehet felhagyni. A tulajdonost terhelő kötelezettségek: – a terhek viselése, – a kárveszély viselése, – a szükséghelyzetben okozott kárviselés. Az öröklés: Az örökösök az örökhagyó halála pillanatában megszerzik mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek a halál időpontjában az örökhagyó tulajdonában álltak és az örökséghez tartoztak. A tulajdonjog megszűnése: A tulajdonjog megszűnik, ha a tulajdonjogot más szrezi meg, vagy a dolgot azzal a szándékkal hagyja el a tulajdonos, hogy végleg felhagyjon a tulajdonjoggal. Elhagyással csak ingó dolgok tulajdonjoga szüntethető meg. A tulajdonjog megszűnik a dolog megsemmisülésével is. A kötelmi jog:

A kötelem meghatározott és egymással mellérendeltségben lévő személyek között létrejött polgári jogi viszony, amelynél fogva a jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamely vagyoni szolgáltatást teljesítsen. A követelt vagyoni szolgáltatás általában egyenértékű a jogosult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenéssel, pl. egy dolog átadása vagy feladat elvégzése A kötelezettség teljesítését különféle vagyoni szankciók biztosítják. A kötelem keletkezhet szerződésből, szerződésen kívüli károkozásból és jogalap nélküli gazdagodásból. A legtöbb kötelem szerződésből ered. A szerződés két vagy több fél joghatást kiváltó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata. A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés jogalanyai a felek, az egyik fél a jogosult, a másik fél a kötelezett A konkrét szerződésben a

felek pozíciói is meghatározottak pl. az adásvételi szerződésben eladó és vevő. Szerződéses jogviszony keletkezik: – ha a felek szerződést kötnek szabad akaratukból, – ha a felek szerződést kötnek, mert azt jogszabály számukra kötelezően előírta, – szerződéskötés nélkül is, ha jogszabály vagy hatósági rendelkezés így rendeli, – egyoldalú nyilatkozat alapján kizárólag jogszabályban meghatározott esetekben, – bírósági határozat alapján, ha a felek között szerződéskötési kötelezettség áll fenn, de a felek nem tudnak megállapodni, – egyéb szerződés alapján. A szerződés A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jöhet létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell

lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Az akaratnyilatkozatok megjeleníthetők szóban, írásban vagy ráutaló magatartással. A szóban tett nyilatkozat az együttesen jelenlévő felek között elhangzott nyilatkozat pl. a telefonon vagy bármilyen hanghordozón pl magnószalagon tett nyilatkozat Írásban tett nyilatkozat, amikor a felek együttesen elkészítik a szerződésről szóló okiratot pl. levélben, táviratban, telefaxon tesznek nyilatkozatot. Ráutaló magatartással tett nyilatkozatok köré nagyon tág pl. felszállunk a villamosra, árut teszünk a bevásárlókosárba, pénzt dobunk az automatába stb. A polgári jog általános szabálya az, hogy szerződést kötni bármilyen alakban lehet Ez alól a szabály alól jogszabály vagy a felek megállapodása tehet kivételt pl. a törvény írásba foglalást követel meg az

adásvételi szerződésnél. Akaratnyilatkozatot tenni és szerződést kötni nemcsak személyesen, hanem képviselő útján is lehet.