Történelem | Középiskola » Történelem érettségi tételek, 2004

1/A A démosz küzdelme a politikai hatalomért A GÖRÖG TÁRSADALOM A KR. E VIIIVI SZÁZADBAN Az ipar és a kereskedelem fejlődése, az árutermelés, majd a pénzhasználat kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont általában megnehezítette a parasztság helyzetét. Voltak ugyan, akik az új rendszerbe is bele tudtak illeszkedni, de a többség sorsa rosszra fordult. Az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok nem győzte a versenyt az arisztokrata nagybirtokkal, s mindjobban eladósodott. Az arisztokraták bekapcsolódva az árutermelésbe mind mohóbban akarták növelni birtokaikat, s biztosítani kívánták a megműveléshez szükséges munkaerőt. Ezért fizetni nem tudó, szerencsétlen adósaiknak nemcsak földjét foglalták le, hanem ha ez nem volt elég, az adóst is rabszolgájukká tették. Ezt nevezzük adósrabszolgaságnak Akinek csak földjét vették el, az föld híján igazában elvesztette polgárjogát is,

nyomorult koldusként tengődött, és örülhetett, ha elszegődhetett béresnek valamely arisztokrata nagybirtokra. Az eladósodás azonban olyan mértékű volt, hogy a nagybirtok már nem tudta a föld nélkül maradtak tömegét foglalkoztatni. A megélhetés és jog nélkül maradtak kénytelenek voltak más területekre kivándorolni. Így jöttek létre a Fekete- és az Égei-tenger partvidékén, valamint Szicíliában, Dél-Itáliában telepek, ahol a kitelepülők újra földhöz és polgárjoghoz jutottak. Ezt a mozgalmat nevezzük görög gyarmatosításnak (Kr. e VIIIVI sz) A gyarmatosítás eleinte az arisztokrácia érdekeit is szolgálta. Megszabadult a veszedelmessé váló nincstelen tömegektől, s a gyarmatosításba bekapcsolódva anyagilag is gyarapodott. A gyarmatosítás azonban fejlesztőleg hatott az iparra és a kereskedelemre. Ezáltal az addig jelentéktelen iparos- és kereskedőréteg gazdasági súlya megnőtt. A politikai hatalom viszont az

arisztokrácia kezében volt, s ez az iparosokra és a kereskedőkre éppoly nyomasztólag hatott, mint a parasztságra, ezért az iparosok és a kereskedők összefogtak a parasztsággal. A társadalomnak ezt a részét nevezzük köznépnek, démosznak. Az egyre erősebbé váló démosz az arisztokráciával szemben politikai egyenjogúságért küzdött. Ebben a politikai küzdelemben nemcsak gazdasági erejére, hanem megnövekedett katonai jelentőségére is támaszkodhatott. A korábbi arisztokratikus lovas harcmodorral szemben egyre nagyobb lett a nehézfegyverzetű gyalogság fontossága. A gyalogság pedig a démosz jobb módú tagjaiból került ki. ATHÉN A KR. E VIII VII SZÁZADBAN Nagyjából ezen az úton haladt Athén fejlődése is Az örökletes királyságot arisztokratikus köztársaság váltotta fel. Az állam élén kilenc, évente váltakozó, arisztokrata származású tisztviselő, az arkhón állt. A feladatokat egymás közt megosztva, ők irányították

az állam politikai, gazdasági, vallási életét, intézték a hadügyet és az igazságszolgáltatást. Mellettük állt a volt arkhónokból álló tanács, mely Arész hadisten dombján tartotta tanácskozásait, s ezért az Areioszpagosz (Arész-domb) tanácsának hívták. A politikai hatalmat tehát itt is az arisztokrácia tartotta kezében Az adósrabszolgaság létezése miatt szabadságában is fenyegetett és politikai jogfosztottsága miatt elkeseredett démosz nyomására Kr. e 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket. Ezek a törvények igen szigorúak voltak (ma is közmondásos a drákói szigor), s túlnyomórészt az arisztokrácia érdekeit szolgálták. Mégis mivel mindenkitől ismert törvények voltak némi határt szabtak az arisztokrata bíróságok önkényének. A démosz legfájóbb sérelme az adósrabszolgaság volt. Ezt Drakón sem szüntette meg, ezért a társadalmi harcok egyre élesedtek. Végül Kr e 594-ben az arisztokrácia és a

démosz közös megegyezéssel Szólón arkhonra bízta azt a feladatot, hogy az állam ügyeit rendezze. Szólón tehát mint költeményeiben is kifejtette olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, függetlenek, ahol az egyénnek joga, sőt kötelessége, hogy a közösségre hasson, de ahol felelős is tetteiért és szavaiért, s nem akarja kivonni magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól sem, ahol tehát egyén és közösség viszonya kölcsönös. Ez a felfogás azóta is alapelve minden demokratikus közösségnek. A TÜRANNISZ. A démosz és az arisztokrácia közti harc során a legtöbb poliszban bizonyos egyensúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia birtokolta a földek és a politikai hatalom nagy részét, de a gazdasági hatalom jelentős része, a termelésben egyre fontosabbá váló ipar és kereskedelem a démosz kezében volt. Az arisztokrácia tehát már nem tudta a politikai hatalmat szilárdan a

kezében tartani, a démosz viszont még nem olyan erős, hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni a politikai hatalmat. Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták, akik maguk is érdekelve voltak a kézművesség és a kereskedelem fejlődésében, a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a lényegében a démosz érdekeit szolgáló rendszert nevezzük türannisznak, a rendszer élén álló személyt türannosznak. A türannisz a poliszok egy részében már a Kr e VII század végére kifejlődött. 1 PEISZISZTRATOSZ TURANNISZA. Athénban a Szólón reformjai után kialakult egyensúlyi helyzetben Peiszisztratosz teremtette meg a türanniszt (Kr. e 560527) Véget vetett a belső harcoknak, s ezzel a gazdasági élet fölvirágzásához teremtett alapot. Az iparosoknak a türannisz alatt végbemenő nagy építkezések adtak bőséges

munkalehetőséget. Peiszisztratosz külpolitikája egész sor fontos polisszal teremtett baráti kapcsolatot, s ez nemcsak politikailag növelte Athén jelentőségét, hanem kereskedelmét is fejlesztette. A parasztságot a vidékre kiszálló bíróságokkal védte az arisztokrácia hatalmaskodásától. A démosz megerősítését szolgálta Peiszisztratosz vallási politikája is: az elsősorban az arisztokrácia körében népszerű istenalakok, mint pl. a delphoi Apollón tiszteletének ellensúlyozására előkelő szerepet juttatott az inkább a parasztság körében kedvelt Dionüszosz isten kultuszának. A Dionüszosz-ünnepek alkalmával adták elő még a türannisz idején az első drámákat. A TÜRANNISZ BUKÁSA. Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább tudjon fejlődni, a politikai hatalmat is birtokába kellett vennie. A türannisz ezt nem engedte, s így a démosz fejlődésének gátjává vált: ezért el kellett buknia. A türannoszok természetesen nem

akarták a hatalmat átadni A feszültség Peiszisztratosz utódai alatt egyre nagyobb lett, végül az athéniak Kr. e 510-ben elűzték a türannoszokat KLEISZTHENÉSZ. A türannoszok elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot (Kr e 508) Attika lakosságát területi alapon tíz phülébe (fűlé = kerület) osztotta. Minden phülé három részből állt: az egyik volt a városban, a másik a partvidéken, a harmadik a szárazföld belsejében. Egy-egy phülébe tehát mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került, így a szavazás alkalmával a helyi arisztokrácia nem érvényesíthette befolyását. Ez azért volt jelentős, mert minden phülé 5050 tagot küldött az ötszázak tanácsába, ahol tehát minden társadalmi csoport képviselve volt. Az ötszázak tanácsa vitatta meg előzőleg a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat, s a tanács gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról is. A

tanács tagjai és a tisztségviselői egy évig maradtak hivatalban, és ez alatt fizetést kaptak A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta (később sorsolta) a tisztviselőket, döntött háború és béke kérdésében. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. A népgyűlés hatalmát nem csorbította lényegesen az sem, hogy Kleiszthenész meghagyta az Areioszpagosz tanácsának azt a jogát, hogy a tisztviselőket ellenőrizze, és politikai ügyekben bíráskodjék. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak is lettek. Ebből az arisztokráciát sem zárták ki, ellenkezőleg - ami eddig csak az arisztokráciát illette meg, azt most minden szabad polgárra kiterjesztették. Ügyeltek is az athéniak, hogy e kettős büszkeségüket kár ne érje, ne legyen olyan egyén, aki - mint türannosz - a polgárok közössége fölé

kerekedjék. Kleiszthenész reformja betetőzte a Szolónnal kezdődő és Peiszisztratosszal folytatódó fejlődést. A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia. 2 1/B Az agrárolló értelmezése Magyarországon 1918-1933 között Magyarországon a gazdasági válság leginkább a mezőgazdaságot sújtotta, ahol a túltermelés jelei már 1928tól megnyilvánultak. A nemzetközi gabonapiac túlkínálata árcsökkenéshez vezetett Az agrárolló szétnyílt, (a mezőgazdasági cikkek árai csökkentek, az iparcikkeké nőttek). A búza nagykereskedelmi ára az 1920-as évek második feléhez viszonyítva közel 70%-kal csökkent. A gabonatermelés válságát enyhítendő 1933. nyarán a kormány bevezette az ún boletta-rendszert Ennek lényege az volt, hogy a termelők a vevőktől minden eladott mázsa gabona után a vételáron felül gabonajegyet, bolettát kaptak. Ezekkel

adót lehetett fizetni, és készpénzre is átválthatók voltak A boletta-rendszer a gabonatermelő birtokosokon segített, a városi lakosság kenyérellátását viszont drágította. 1930-tól a válság az ipart is elérte, elsősorban a termelő eszközöket gyártó iparágakat. Az újabb iparágakat a válság - az állami beavatkozás miatt - alig érintette (textil-, bőr-, vegyipar). A nemzetközi pénzügyi- és hitelrendszer összeomlása 1931-ben elérte Magyarországot is. Az emelkedő adók miatt a mezőgazdaság eladósodott. Az adósságteher nyomasztotta a nagybirtokosokat is, de katasztrofális hatását elsősorban a birtokos parasztság érezte meg. Mindez visszahatotta az agrárproletariátus helyzetére is. A birtokon kevesebb bérmunkást alkalmaztak, inkább a felverteket dolgoztatták többet A mezőgazdasági cselédek készpénzt szinte nem is láttak, bérüket terményben kapták meg. 1 2/A Ismertesse és értékelje Augustus monarchiáját. Caesar

meggyilkolása után a polgárháború kiújult, megint zűrzavaros és rendkívül véres korszak következett. Kezdettől fogva világos volt, hogy Caesar gyilkosainak programja - a köztársaság régi formájának helyreállítása - megvalósíthatatlan. A harc tehát személyes hatalmi érdekekért folyt Antonius - aki Kr e 44ben Caesar consultársa volt - Caesar politikai örökösének tekintette magát Ugyancsak hatalmi igényekkel lépett fel Octavianus, Caesar unokaöccse. Kr e 43-ban Octavianus szövetkezett Antoniusszal és Lepidusszal a lovasság parancsnokával - Caesar gyilkosai és a szenátusi párt ellen így jött létre a második triumvirátus Antonius és Octavianus a hadsereggel átkeltek a Balkánra, és Philippinél Kr. e 42-ben döntően megverték Brutus és Cassius hadait. A triumvirek közötti barátság csak látszólagos volt Lepidust hamarosan lemondatták rangjáról. Antonius a birodalom keleti részeinek, Octavianus pedig a nyugatiaknak vált

urává A két politikus közt egyre több ellentét keletkezett, majd amikor Octavianus elérkezettnek látta az időt a döntésre, a fegyverekhez nyúlt. A döntő tengeri csata Actium mellett zajlott le Kr e 31-ben, és Octavianus győzelmével végződött. A következő években Octavianus Egyiptomba nyomult Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követett el, így Egyiptom római provinciává vált. Octavianus a Római Birodalom egyedüli ura lett Ezzel az évtizedes polgárháborúk kora lezárult, de a köztársaság is megbukott. Octavianus lemondott a triumviri rendkívüli hatalomról, és a hatalmat „átadta" a szenátusnak. Az alaposan megtisztogatott szenátus azonban „felkérte", hogy továbbra is intézze az állam kormányzását, és az Augustus kitüntető névvel ruházta fel. Augustus meghagyta a köztársasági hivatalokat, de jogkörüket fokozatosan a saját kezébe vonta. Legfontosabbnak a princeps címét tartotta. A princeps a szenátus

elnöke volt, aki először szavazott egy kérdésben. Augustus tehát nem tagadta meg nyíltan a köztársaságot, mint Caesar, sőt jelszava is a „köztársaság helyreállítása" volt. A valóságban a hadseregre támaszkodva felszámolta a köztársaságot, és új államformát alakított ki. Amely tulajdonképpen egyeduralom: monarchia volt Caesar nevéről császárságnak, első évszázadait pedig principatusnak nevezzük. Augustus egyeduralmába egy idő után az ellenpárt hívei is beletörődtek, mert uralma idején a korábbi állandó létbizonytalanság véget ért. Legelső feladat a rend és a nyugalom helyreállítása volt. Augustus a mindenfelé kószáló fegyveres rablóbandák és csavargókat katonasággal verte szét, így helyreállította a közbiztonságot. A bíróságokat újjászervezte, számukat megnövelte. Általában a rabszolgatartó társadalmi rend megszilárdulására törekedett Ezért erkölcsi és családvédelmi törvényeit,

amelyekkel a „régi jó erkölcsöket" akarta helyreállítani. A kiváltságos rendek, a szenátorok és lovagok gazdasági hatalmát nem korlátozta, de politikai szerepüket szigorúan ellenőrizte. A népet ingyengabona osztásával és cirkuszi játékokkal elégítette ki. Uralkodása idején indult meg a császári közigazgatás kiépítése. A provinciák egy részét a szenátus kormányzatára bízta, a többi, a stratégiailag fontosabb, az ő közvetlen irányítása alatt állt. Különleges helyzete volt Egyiptomnak, mivel innen származott a legtöbb pénzjövedelem. Augustus külpolitikájában a függő kérdések végleges rendezésére törekedett Keleten a parthusok elleni háborút befejezte, nyugaton Hispániát és Galliát végleg lecsendesítette, észak felé a Rajna és Duna határvonal kialakítása volt a cél, valamint meghódította Pannóniát. 1 2/A A Római Köztársaság válsága, a válság megoldására irányuló törekvések A

HÓDÍTÁSOK TÁRSADALMI HATÁSAI. A nagy birodalom létrejötte hatalmat és busás jövedelmet hozott Róma vezető rétegeinek. A provinciák jövedelmeit elsősorban a kereskedőréteg fölözte le A hajótulajdonosok élvezték a növekvő forgalom előnyeit. A tartományokban szedett adókat, vámokat, bányák üzemeltetését bérbe adta a senatus ezeknek a pénzembereknek. A bérlők előre, egy összegben fizettek az államnak, s a provinciák lakóin a bérleti díj többszörösét hajtották be. Akik szállítással, adóbérlettel foglalkoztak, Róma törvényei értelmében kénytelenek voltak lemondani a politikai pályáról, nem vállalhattak hivatalt. Így elkülönült egy réteg, amely a politikai életben közvetlenül nem vett részt, a lovagrend. Róma politikai vezető rétege a nagybirtokos arisztokrácia volt. Ők adták a főhivatalnokokat, a senatus tagjait Innen ered csoportjuk neve: senatori rend. A meghódított területeken saját és az „ager

publicusból” kihasított földekből nagybirtokokat, latifundiumokat alakítottak ki, melyeket, mint magántulajdonukat kezelték. Ezekben a gazdasági egységekben piacra termeltek, s a jövedelem növelése érdekében sok újítást vezettek be. A győztes hadjáratok után tízezrével hozták Itáliába a rabszolgákat, így áruk csökkent, s az olcsó munkaerő alkalmazása megfelelő irányítás mellett kifizetődővé vált. Nőtt a rabszolgamunka aránya A nagybirtok fejlődése kedvezőtlenül érintette a kisbirtokos parasztságot. A parasztok nem tudták megfizetni, s kisbirtokaikon nem is lett volna kifizetődő a rabszolgamunka. Így ennek hasznát sem élvezhették Az új eljárások náluk lassabban hódítottak teret. Megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, melynek jövedelmezősége csökkent. A gazdasági verseny sok parasztcsalád tönkremeneteléhez vezetett Földjeiket kénytelenek voltak eladni. Ezeket felvásárolták a nagybirtokosok, s

latifundiumaikhoz csatolták A legszélesebb társadalmi csoport, a parasztság lecsúszásával új réteg keletkezett: a plebs. A földjüket vesztettek ugyanis a városokba, elsősorban Rómába vándoroltak, hogy ott szerezzenek megélhetést. TIBERIUS GRACCHUS. A felvetődő problémákat - a parasztság tönkremenetele, a plebs létszámának növekedése - a rabszolgamunka elterjedése s a városállam birodalommá válása hozta létre. A kortársak számára azonban a közvetlen ok, a parasztkérdés vált nyilvánvalóvá. Természetes tehát, hogy a megoldást is a parasztság régi állapotának visszaállításában látták. Tiberius Gracchus volt az első politikus, aki ennek a programnak a megvalósításához fogott. Előkelő római családból származott. A Hannibált legyőző Scipio unokájaként látta a növekvő belső ellentéteket Kr e 133ban, mikor néptribunussá választották, törvényekkel kívánta megoldani e feszültségeket Felújította a

LiciniusSextius-féle földtörvényt, mely korlátozta az „ager publicusból” megszerezhető föld nagyságát Ennek értelmében a latifundiumok jelentős része az állam kezébe került volna vissza. A földeket Tiberius kisbirtokok formájában kívánta felosztani, s az új birtokosokat védve, tiltotta ezek eladását, nehogy azok ismét egy kézben összpontosulnak. A volt birtokosoknak a hadizsákmányból kártérítést kívánt adni, ennek ellenére reformja természetesen a senatori rend heves ellenállásába ütközött. A törvényt nem tudták érvényteleníteni Mikor azonban Tiberius Gracchus, hogy a reform végrehajtását biztosítsa, a köztársaság törvényeit megsértve a következő évben is a néptribunus kívánt lenni, utcai összetűzések robbantak ki, s Tiberius Gracchust mintegy 300 hívével együtt megölték. A földreform ugyan tovább haladt, de nem a Tiberius Gracchus kívánta ütemben CAIUS GRACCHUS. Tiberius Gracchus tragikus bukása

után egy évtizeddel (Kr e 123) öccsét, Caius Gracchust választották néptribunussá, aki folytatta a reformokat. Tanulva bátyja kudarcából, szélesebb támogatást kívánt maga mögött tudni a senatori renddel szemben. Elsősorban a lovagokra számított, s mint néptribunus, nekik kedvező döntéseket vitt keresztül. A lovagok jövedelmét új bérletekkel gazdagította S ami ennél is fontosabb volt számukra, biztosította zavartalan tevékenységüket azáltal, hogy a provinciákban történő visszaéléseket lovagrendi bíróság elé utalta, kiszolgáltatva ezzel a provincialakókat azoknak, akik a visszaéléseket elkövették. A tömeget is maga mellé kívánta állítani, s ezért leszállította a gabona árát. Földet ajánlott a nincsteleneknek egy Karthágóban létesítendő colonián. Táborát tovább szélesítendő, az itáliai szövetségesek egy részének római polgárjogot akart juttatni. Ám nem számolt azzal, hogy ez az intézkedése

szembeállítja a római plebsszel, melynek legfőbb tulajdonát, polgárjogát értéktelenítette volna el, s teremtett volna számukra versenytársakat. Ezt a helyzetet az ellentábor ügyesen kihasználta, s demagóg (népámító) módon Karthágónál jóval előnyösebb itáliai telepítést javasolt. A táborától megfosztott Caiust ezután istenkáromlással vádolták, mondván, az átkos Karthágó földjén akart coloniát létrehozni. Romában több ezer hívét lemészárolták, ő pedig öngyilkosságba menekült (Kr. e 121) A legyilkoltak vagyonát a győztesek elkobozták POLGÁRHÁBORÚS HELYZET. Figyelemre méltó, hogy a politikai problémákat egyre durvább erőszakkal oldották meg. Ez már a polgárháború előszele volt Egyetérthetünk Plutarkhosz szavaival: „A történelem 1 bizonysága szerint a királyok óta ez volt az első felkelés, amelyet római polgárok vérével, öldökléssel fojtottak el.” A vezető réteg egymással ellentétes

csoportra oszlott, a senatori rendre (nagybirtokosok) és a lovagokra (kereskedők). A senatori rend tagjai közvetlenül részt vettek a politikai életben, erre utal megjelölésük, míg a lovagok (a vagyoni beosztás szerinti lovas szolgálat révén) számára ez tilos volt. Két politikai csoportosulás jött létre: az optimaták, akik a köztársasági hagyományokra, a régi szokásokra hivatkoztak, és a néppárt, melynek elnevezése onnan ered, hogy politikai harcaikban szélesebb bázisra törekedvén, a nép érdekeit kifejező követeléseket is hangoztattak (pl. földosztás) A Gracchusok példája bebizonyította, hogy a köznép támogatásának óriási szerepe lehet a politikai kérdések eldöntésében. Valójában mindkét irányzat, miközben programját kívánta megvalósítani, a hatalom megragadására tört. 2 2/B Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások 1989. június 13 és szeptember 19 között Magyarországon folyó politikai egyezető tárgyalások

összefoglaló elnevezése. A NK célja azon tervek megalkotása volt, amelyek biztosították az ország számára a diktatórikus jellegű politikai rendszerből a békés átmenetet a többpártrendszerű demokratikus államrendbe. A tárgyalások eredményeképpen sarkalatos törvényeket fogadott el a magyar parlament. Módosították az alkotmányt. Eszerint Magyarország köztársaság, független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. Az alkotmány tiltja a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló magatartást. Kiiktatja a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezető szerepét, deklarálja a többpártrendszert, s hogy egyetlen párt sem gyakorolhat közhatalmat. Garantálja az emberi jogokat és kimondja, hogy a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú. Az alkotmány rendelkezik köztársasági elnöki hivatalról, az elnököt az országgyűlés négy évre választja,

korlátozott vétójoga van, s egyben a hadsereg főparancsnoka is. A sarkalatos törvények közé tartozik az Alkotmánybíróságról szóló rendelkezés. E testület feladata az alkotmányvédelem, a jogállam védelme. Tagjait az országgyűlés kilenc évre választja Joga van megsemmisíteni az alkotmányellenes törvényeket és más alkotmányellenes jogszabályokat és értelmezni az alkotmányt. Döntései ellen fellebbezni nem lehet A pártok működéséről alkotott törvény jogilag is szabályozza a már létező pártok működését, megtiltja a munkahelyeken a szervezkedést, és a pártok számára költségvetési támogatást biztosít. A parlamentarizmus alapjait szabályozza a XXXIV. (34) törvény az országgyűlési képviselők választásáról Ennek értelmében 176 képviselőt egyéni kerületben, 152 képviselőt területi listáról, 58 képviselőt országos listáról választhat a polgár. A választás titkos, közvetlen, minden nagykorú

egyenlően választhat. Egy jelölt állításához 750 írásos ajánlat szükséges. Területi listát az a párt állíthat, amely a választókerületek negyedében képes volt jelöltet állítani Országos listát az a párt állíthat, amely legalább hét területi listát állíthatott. Az egyéni kerületekben akkor kerül sor 2. fordulóra, ha egyetlen jelölt sem érte el az 50% + 1 szavazatot Nem jut mandátumhoz az a párt, amely nem éri el a leadott listás szavazatok 4%-át. A sarkalatos törvényekhez lehet sorolni a Munkásőrség megszüntetéséről szóló törvényt, és a népszavazásról, valamint a büntető törvénykönyv módosításáról, a ki-és bevándorlásról szóló rendelkezéseket. 1 3/A Mutassa be a pápaság és a császárság küzdelmét a hatalomért A CLUNYI REFORM. A Krisztus születésének ezredik évfordulójára várt világvége, a sorscsapásszerű külső viking, arab és magyar - támadások, valamint a hűbériséggel

együtt járó hatalmaskodások hatására a X-XI században az embereket buzgó vallásosság kerítette hatalmába. Elterjedt a szenteknek és földi maradványaiknak, az ereklyéknek a tisztelete. Zarándokutak épültek a fontosabb kegyhelyekre: a spanyolországi Compostelába, Szent Jakab sírjához, Jeruzsálembe a Szent Sírhoz. Az embereknek többé már nem felelt meg az elvilágiasodott, erkölcseiben megingott, a világi hatalmaktól függésbe került egyház. A X században reformmozgalom indult a burgundiai Cluny bencés kolostorából Helyreállították a kolostori fegyelmet, visszatértek Szent Benedek szabályaihoz. A PÁPASÁG A REFORMOK ÉLÉN. A XI században került sor a világi papság reformjára A reformerek felléptek az egyházi méltóságok vásárlása, a szimónia ellen, hogy tudatlan és erkölcstelen emberek ne kerülhessenek főpapi székekbe. A papság erkölcseit kívánták erősíteni a papi nőtlenség (cölibátus) követelésével Megindult a

küzdelem „az egyház szabadságáért”, vagyis azért, hogy a püspökök, érsekek, és a pápa megválasztásába a világi hatalmak ne szólhassanak bele. A római pápa a XI. század végére megszerezte a nyugati kereszténység vezetését („pápai primátus"), és kivívta a világi hatalomtól való függetlenségét. Az 1059-es lateráni zsinat - a Lateránban volt a pápák római lakhelye a Vatikán előtt - előírta a papi cölibátust, s megtiltotta a világi invesztitúrát, vagyis, hogy világiak iktassák be hivatalukba a püspököket. Kimondták, hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell megválasztaniuk A reformok erőskezű végrehajtója egy egykori clunyi szerzetes, Hildebrand (1073-1085, VII. Gergely néven pápa) volt, aki a pápaság szempontjából értelmezte a reformokat. VII Gergely a hitélet megtisztításán túl politikai követeléseket is megfogalmazott (Dictatus Papae, 1075): kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római

katolikus egyházon belül, felsőbbséget a világi - elsősorban a német-római császári - hatalommal szemben. A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG A XI. SZÁZADBAN A Német-Római Birodalom Európa legnagyobb és legerősebb állama volt. A császárok meg tudták őrizni a központi hatalom tekintélyét, így befolyásuk alá vonhatták Közép-Európa új királyságait, s uralmukat Itáliában is elismertették. Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet érintették, a császárság támogatta. A hűbériség világában az invesztitúra nem pusztán formai jog, hanem jelentős hatalom volt. Mivel a német hűbéri rendszerben az egyházi nagyhűbéresek döntő szerepet játszottak, a császár elutasította a pápaság követeléseit. A központi hatalom ugyanis az országrészeket uraló főpapokra támaszkodott a világi főnemességgel szemben. A világi nagyhűbéresek részben volt törzsi területeket (sváb, bajor, szász, frank) birtokoltak, s igyekeztek függetlenné

válni, így a VII. Gergely által megkérdőjelezett invesztitúra jog létében veszélyeztette a birodalom egységét. AZ ÖSSZECSAPÁSOK ELSŐ SZAKASZA (1075-1122). IV Henrik (1056-1105), válaszul Gergely reformjaira, 1076-ban a wormsi birodalmi gyűlésen a hozzá hű német főpapokkal megfosztotta méltóságától a pápát. VII Gergely viszonzásul kiátkozta IV. Henriket Ezzel felmentette Henrik hűbéreseit esküjük alól, s ezt a hercegek ki is használták. A császár engedni kényszerült, 1077 telén Canossa várának kapujában mezítláb három napig könyörgött bocsánatért a pápától. A pápa, a kor szokásainak megfelelően, a vezeklőnek kénytelen volt megbocsátani. Az egyházba visszafogadott Henrik először leszámolt németországi ellenfeleivel, majd haddal indult Itáliába a pápa ellen. Ekkor már nem használt a kiátkozás, a császár elfoglalta Rómát, s megkoronáztatta magát Azonban a császár sem győzött: az új reformpápa, II. Orbán

(1088-1099) nem engedett követeléseiből, s az európai katolikus udvarok sorra elismerték az új, kiterjesztett pápai hatalmat. V Henrik császár (1106-1125) kompromisszumra törekedett: 1122-ben II. Callixtus pápával Worms-ban konkordátumot kötött A konkordátum különválasztotta az invesztitúrában az egyházi (pásztorbottal és gyűrűvel) és a világi (jogarral) méltóságba való beiktatást - az előbbi a pápa, az utóbbi a császár joga volt , így a Német-római Birodalomban a császár továbbra is hűbéreseinek tudhatta a főpapokat. A MÁSODIK NAGY ÖSSZECSAPÁS. V Henrikkel kihalt a Száli-dinasztia, s a császári címért két hercegi család, a bajor és szász területeket birtokló Welfek és a sváb Staufok indítottak harcot. A hosszú küzdelemből a Staufok kerültek ki győztesen. I. Frigyes (1152-1190) jövedelmei növelése érdekében elrendelte a gazdag itáliai városok birodalmi adóztatását. Függetlenségüket megsértve élükre

saját embereit nevezte ki, s beleszólt a pápaválasztásba is Így egy táborba tömörítette a pápaságot és a lombardiai városokat. III Sándor (1159-1181) pápa és a vele szövetségre lépő lombardiai városok (Lombard Liga) egyesült ereje 1176-ban Legnanonál legyőzte a császár 1 lovagjait. Itt mutatkozott meg először a gyalogság fölénye a lovagi harcmodorral szemben I Frigyes - a wormsi konkordátum alapján - békére kényszerült a pápasággal szemben, és kénytelen volt elismerni a lombardiai városok függetlenségét. A PÁPASÁG KÍSÉRLETE AZ EURÓPAI HEGEMÓNIÁRA. A császári trónért folyó harcok kedveztek a pápaságnak, III. Ince (1198-1216) uralkodása idején a pápaság hatalma kiteljesedett II Frigyes császár (1194-1250), aki élete nagy részét Itáliában töltötte, Szicíliában mintaállamot hozott létre. Sikeres itáliai politikájának ára az volt, hogy a német területeken szabad kezet adott nagyhűbéreseinek. Először

az egyháziak, majd a világi hercegek is uralkodói jogokat csikartak ki maguknak. A császári hatalom névlegessé vált, s halála után a Német-római Birodalom teljes anarchiába süllyedt, évtizedekig nem is volt császár (nagy interregnum, 1256-1273). 2 3/B A diktatúra megakadályozásának garanciái az Alkotmányban A mai magyar Alkotmány (1949. évi XXtörvény) rendelkezései biztosítják, hogy hazánkban ne alakulhasson ki diktatúra. Az erre vonatkozó legfőbb rendelkezései a következők: 1. Kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, ahol minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Tiltja, hogy a társadalom valamely szervezetének, szervének, vagy állampolgárának a tevékenysége a hatalom erőszakos megszerzésére, gyakorlására, vagy kizárólagos birtoklására irányuljon. Egyben előírja, hogy ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton

mindenki jogosult és egyben köteles is fellépni. 2. Megengedi, hogy az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett pártok alakuljanak és működjenek, amelyek közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, azonban közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak, állami szervet nem irányíthatnak. A szakszervezetek érdekképviseleti szervekként szabadon működhetnek. 3. Az állam védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét Elismeri az ember sérthetetlen és alapvető jogait, melynek tiszteletben tárása az állam elsőrendű kötelessége. Az alapvető jogokat hazánkban a legmagasabb szintű jogszabály, a törvény állapíthatja csak meg. - Az Alkotmányunk kinyilvánítja, hogy a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. 4. A diktatúra kizárhatóságának fontos biztosítéka a parlamentáris demokrácia Ennek érdekében az Alkotmány előírja, hogy a Magyar

Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. A törvényeket a nép által választott 386 tagú parlament hozza, amely gyakorolja a népszuverenitásból eredő jogokat, biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. A legfontosabb törvények meghozatalához nem elegendő a képviselők egyszerű szótöbbsége, hanem a kétharmad szavazata szükséges. 5. A parlament által alkotott törvények, és egyéb jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat, amely alkotmányellenesség megállapítása esetén a kifogásolt törvényt vagy egyéb jogszabályt teljes egészében, vagy részben megsemmisíti. 6. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ombudsmann) az alkotmányos jogokkal, a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatosan tudomására jutott

visszásságokat kivizsgálja, az orvoslásuk érdekében intézkedéseket kezdeményez. 7. Az igazságszolgáltatást a független bíróságok gyakorolják A fentieken kívül az állampolgári jogokat az ügyészség is védi, amely egyben fellép az alkotmányos rendet veszélyeztető cselekményekkel szemben is. 8. Fontos biztosítéka a diktatúra kialakulása kizárhatóságának a hatalmi ágak megosztása Nevezetesen a törvényhozói (Országgyűlés), végrehajtói (kormány, minisztériumok) és a bírói hatalom egymástól való elkülönülése és egymással való egyensúlya. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egyik szerepe sem nőhet olyan súlyúra, hogy a másikat alárendelheti magának. 9. A demokrácia fontos biztosítéka a választási rendszer, amely szerint minden 18 életévét betöltött magyar állampolgár titkos választással szabadon választhat és választható. 10. A sajtó-, szólás-, lelkiismereti-, vallás-, gyülekezési- és egyesülési szabadság

ugyancsak garancia a diktatúra kialakulásának megakadályozására. 1 4/A Mutassa be és értékelje Szent István király államszervező munkáját A fejedelmi hatalom előretörése a 10. század folyamán erős ellenállást váltott ki a szolgálatra kényszeríttet törzs- és nemzetségfőkben és azok katonai kíséretében. Érthető, hogy Géza utódának, Istvánnak először a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia. A dunántúli Koppányi, az erdélyi Gyulát, majd a Temesvidék urát, Ajtonyt győzte le. Ezzel István az egész ország ura lett 1000-ben királlyá koronáztatta magát Koronát a pápától kért és kapott, ami az emelkedő pápai hatalom figyelembevételét jelentette. A koronázással a fejedelemség helyét a feudális királyság váltotta fel. A hatalom alapja a földbirtok lett Az ellenállás felszámolása után az egykori nemzetségi szállásföldeknek közel kétharmad része a király kezére került, és csak egyharmad maradt a

nemzetség kezén. Így alakult ki a királyi vármegye szervezete, amely tulajdonképpen a fejlődés betetőzője volt, a központi hatalom érdekeinek megfelelően. A vármegye területén kaptak birtokot azok a nyugati jövevény vitézek, akik Istvánt a kezdeti harcokban segítették, és akik továbbra is katonai szolgálattal tartoztak. Az Istvánkori társadalom két alapvető részre tagolódik: szabadok (liberek) és rabszolgák (szervusok) A szabadok és rabszolgák között jogi, vagyoni és kötelezettségben különbségek voltak. Jogi szempontból a lényeges különbség az volt, hogy a rabszolgák nem rendelkezhettek azokkal a személyi és politikai jogokkal, amik a szabadokat megillették. Ezek a szabad házasságkötés, szabad költözés, szabad végrendelkezés fegyverviselés, és a politikai közügyekben való részvétel joga, más néven aranyszabadság (Auera Libertás). A szabadok társadalmába tartozott a király (Rex), az egyházi és világi

főemberek (arisztokrácia), vitézek (minesek), közrendűek (vulgarisok). István az új rendet törvényekkel is igyekezett megerősíteni Két törvénykönyvét ismerjük, amely a következőket tartalmazza: magántulajdon feletti végrendelkezés; királyi jogok védelme; a vasárnapok és ünnepnapok megtartása; aki nem vesz részt misén, azt megbüntetik; szándékos gyilkosság esetén pénzbüntetés; feleség meggyilkolása esetén tinóval kell fizetni; thalio-elv módosítása: kardrántásért halál jár, a felszabadított rabszolgákat nem lehet újra rabszolgasorba kényszeríteni; aki misén mormog, azt dorgálják meg, vagy ostorozzák meg; magántulajdon védelme; szabadság védelme. A királyi hatalom megerősödésével egy másik folyamat is fordulóponthoz érkezett: az egyház szervezése. A kereszténységgel több évszázada voltak kapcsolataink. A térítést cseh, olasz és német papok erőteljesen folytatták István alatt fejeződött be, és az

egyházszervezet kiépítése is megindult. Latin rítusú egyházszervezet kiépítését szorgalmazta: tíz püspökség (veszprémi, győri, pécsi, pannonhalmi kalocsai, egri, csanádi, bihari, erdélyi, váradi), két érsekség (esztergomi, kalocsai). A püspököket a király nevezte ki a Szent-Benedek rendi szerzetesek közül A püspököknek voltak alárendelve a papok, akik az igehirdetés feladatát végezték. A királyi magánbirtokokon jöttek létre a püspökségek,, önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német érsekség uralma alá kerüljön. A világi egyházszervezet mellett a szerzetesség is meghonosodott Az egyház anyagi alapjáról István nagy birtokadományokkal és a lakosság szolgáltatásainak szabályozásával gondoskodott: „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanennyi szolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával.

Ruhákról és oltárterítőkről a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított A nyugati írásbeliség is meghonosodott nálunk, így vált lehetővé a törvények írásba foglalása. Megindult a hazai papképzés A kereszténységgel függ össze a kőtemplomok építése is, elsősorban a püspöki székhelyeken. A hazai talajba ültetett nyugati formák egyik első terméke István királynak fiához, Imre herceghez írt intelme. Ebben a jó és helyes kormányzás alapelveit fogalmazta meg az első magyar király. A világi szervezet kiépítésének részeként létrehozta a vármegyerendszert, amely 44 vármegyéből állt s ebből 24 határvármegye volt. Valamennyi megye egy-egy vár határát jelöli. Élükön a király által kinevezett és tőle függő ispán állt, akinek jogkörébe tartozott a közigazgatás, a bíráskodás és a végrehajtás. Feladatukat általában fegyveres erővel -

általában 400 vitézzel végezték Az egyházi és világi szervezet egyidejű kiépülése miatt nem alakult ki pontos funkciómegosztás közöttük: pl. a vasárnap betartása mindkettőjük feladata volt A király döntéseit a szenátus (királyi tanács) segítette, hagyta jóvá. Ennek tagjai: az érsekek, püspökök, világi tisztviselők, megyés ispánok Az igazságszolgáltatást a falu bírái végezték. István hozzájárult a társadalom átformálásához, a hűbéri társadalom alapjainak lerakásához- Állam- és egyházszervező munkájának elévülhetetlen eredménye, hogy a Kárpátmedence népei számára - először a történelem során - létrehozta a keresztény feudális- monarchiát. István király az államalapítással jelentősen hozzájárult a magyar etnikum fennmaradásához, hiszen politikai keretet biztosított a fejlődés további menetéhez és védelmi erőt állított a külső feudális hatalmakkal szemben. Magyarország a nyugat-európai

országok színvonalára emelkedett, valamint a híd szerepét töltötte be: összekötötte Délkelet-Európát Nyugat-Európával. 1 Ismertesse I. Szent István államalapító tevékenységét A 933-as merseburgi és a 955-ös augsburgi vereség hatására a nyugati irányú „kaladozások” véget értek. Keresni kellett a békés beilleszkedés módját, és meg kellett szerezni a társadalmat a letelepedett életmódhoz. Ezt a feladatot 972-től uralkodó Géza fejedelem végezte el. Géza külpolitikája A magyarok két nagy terjeszkedő birodalom, a Német-Római és a Bizánci közé szorultak, melyek között szövetség jött létre 972-ben. Gézának legalább az egyik hatalommal szövetséget kellett kötnie Bizánccal lehetetlen volt, mivel a fejedelem családja a Bizánc-ellenes szövetséget támogatta. A rivális törzsfőnökök viszont Bizánchoz közeledtek. Géza nyugat felé fordult, ezért 972-ben üzent I Ottó császárnak a kereszténység

elfogadásáról. A nyugati térítés egy Brúnó nevű püspökhöz fűződik, aki a császár megbízásából érkezett Magyarországra. Ő keresztelte meg a fejedelmi családot, és megalapította a pannonhalmi Szent Márton <nem tudtam elolvasni>. 973-basn Géza elküldte követeit Quedlinburg-ba a Német-Római császártól függő uralkodók találkozójára, de maga a fejedelem nem hódolt a császár előtt. A birodalommal közös határ a Lajta folyó lett. Civakodó Henrik bajor herceg és II. Ottó, majd III Ottó háborúskodásában a császárt támogatta a fejedelem 995 után békét köt az új bajor herceggel, a későbbi II. Henrik császárral, melyet dinasztikus házassággal pecsételnek meg István (Géza fia), és a bajor Gizella között. Géza szövetségi kísérleteket tett a lengyel és a bolgár uralkodókkal, illetve Velencével, ezért egy-egy lánya a hercegek felesége lett. Géza belpolitikája Belpolitikájára is a békére való törekvés

volt a jellemző, letörte a lázadó Horka hatalmát, az erdélyi Gyulát pedig házasság útján állította saját oldalára. Céljai között az államszervezés három jellemzője megfigyelhető: erős központi hatalom, területileg egységes ország, és a kereszténység felvétele. I. István 997.-ben Géza halála után „művét”, a keresztény szellemű primogenitúra alapján hatalomra került fia, István folytatta. 997-1001-ig nagyfejedelemként, majd 1001-1035-ig királyként uralkodott Államszervező tevékenységét kemény harcok árán tudta elkezdeni. Először a szemirátust érvényesíteni akaró Koppánnyal került összetűzésbe, aki a somogyi dukátust örökölte, pogány volt, és a pogány sógorházasság szokásának megfelelően feleségül kívánta venni Géza özvegyét, Saroltát, és meg akarta ölni Istvánt. A döntő csatára 998-ban Veszprémnél került sor A nagyfejedelem serege élén Vecelin volt, aki párviadalban megölte Koppányt.

Koppány testét felnégyelték, és Esztergomba, Veszprémbe, Győrbe és Gyulafehérvárra vitték. István testőrei Haut, Pázmány és Orci voltak. 1003-ban anyai nagybátyjával, az erdélyi Gyulával kellett harcot vívnia, mivel az nem ismerte el hatalmát. A harcokból István került ki győztesen, ezért Erdély behódolt. 1008-ban legyőzi István a pogány fekete magyarokat és felállítja a kalocsai és a pécsi püspökséget. István szembe került Ajtony vezérrel is, aki a Veres, a Tisza, az Al-Duna és az Erdélyi középhegység által határolt hatalmas terület ura volt. 1002-ben felvette a bizánci kereszténységet, de pogány módon élt tovább 1028-ban a Csanád vezette királyi sereg győzedelmeskedett csak Ajtony felett, és az említett területek Istvánhoz kerültek. István törvényei Két törvénykönyve született: 1. törvénykönyv: 1001 körül 2. törvénykönyv: 1030-1038 körül 1. törvénykönyv: • szabad végrendelkezés joga • a

királyi és magántulajdon védelme • a vasárnap és ünnepnap megtartása: nem munkanap; mindenkinek templomba kell mennie (kivéve a tűz őrzőjét). Aki nem teszi ezt, megbüntették: a katolikus hitelemek betartása és betartatása 2 a gyilkosság már bűncselekménynek számít, a büntetés mértéke különböző volt, attól függően, hogy az illető milyen társadalmi rétekbe tartozott és kit ölt meg • ősi szokásokat módosította • a rabszolga felszabadítást támogatta, de a szabadokat nem szabadott szolgasorba süllyeszteni • szabályozta a templomi viselkedést • pénz ellenében bármely rabszolga felszabadítható 2. törvénykönyv: • az egyház szerepének növelése (10 falu -> 1 templom) • egyházi javak biztosítása a királyi és egyházi főemberek által • egyházi adó = tized = dézsma kötelezővé tétele • a lopást mint bűncselekményt nem ítéli el • csak büntetlen előéletű lehetett <nem tudtam elolvasni>

Külpolitikája: 1025-ben Bizáncot segítve győzött a bolgárok felett 1017-ben kiverte az országból a lengyeleket, és győzött a besenyők felett 1018-ban lengyel szövetségben orosz hadjáratban vett részt 1019-ben szövetséget kötött a kijevi fejedelemmel, bölcs Jaroszláv-val 1030-ban II. Konrád Német-Római császár a csehekkel szövetkezve megtámadta Magyarországot, István azonban győzelmet aratott felettük és 1031-ben magyar-német-cseh béke született, amelynek értelmében Magyarország megkapta a Lajta és a Narva folyók menti területeket. • Társadalom Két alapvető részre tagolódott, melyek között jogi, vagyoni és kötelességbeli differenciák voltak. • Szabadok • Rabszolgák (nem rendelkeztek azokkal a személyi és politikai jogokkal, amik a szabadokat megillették. Ezek a szabad házasságkötés, a szabad költözés, szabad végrendelkezés, szabad fegyverviselés és politikai közügyekbe való résvétel joga = köz-, vagy

aranyszabadság) I. szabad társadalom (jogilag egységes) 1. király (Rex) • Arisztokrácia (egyházi [Asztrik és Gellért püspök] és világi főemberek [Hant, Pázmány, Orc, Imre herceg, Aba Sámuel, Csanád] – szűk csoport) 2. vitézek (milesek) • Fegyveres szolgálatot teljesítenek a királynak, alkalmanként az ispánnak, nagyuraknak • Viszonylag tisztes vagyonnal rendelkeztek 3. közrendűek (vulgaisok) • Ők a legnépesebbek • Szerény vagyonnal rendelkeztek, vagy már teljesen elszegényedtek • Adót fizettek a királynak • A lesüllyedés veszélye fenyegette őket, fokozatosan a rabszolgák szintjére süllyedtek II. rabszolgák (semmisek) • Teljes jogfosztottság, vagyontalanság, mindenféle szolgálatra kötelezték őket • Felszabadítás után a teljes aranyszabadság birtokába juthattak István Intelmei (Imre herceghez) • Nem István a megfogalmazója, hanem az udvar egyik egyházi tagja • A jó uralkodó erényeit sorolja fel 10

intelemben • Az egyházi főemberek tiszteletben tartása és megbecsülése • A világi főemberek véleményének figyelembe vétele • Az „idegenek”, „jövevények” gyámolítása és becsben tartása: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” Az Egyházszervezet kiépítése • 10 püspökséget alapított, ebből kettőt érseki rangra emelt: Esztergomot és Kalocsát 3 • • Az egyházszervezettel egyidejűleg építette ki a vármegyerendszert (közigazgatási egység), kb 44 vármegyét alakítottak ki A vármegyék élén az ispánok (comes) álltak, akiket a király nevezett ki. Feladatuk volt: bíráskodás, hadsereg vezetése, a vármegye jövedelmeinek behajtása (2/3, 1/3) Géza és István államszervező tevékenysége A honfoglalás kori magyarság egy bomló törzsi társadalom, amely kezd letelepülni, azonban még jó ideig megtartja régi szokásait. Egyik ilyen a zsákmányszerző-felderítő hadjárat, ismertebb nevén

a kalandozás Ezek a hadjáratok két fő irányban folynak: nyugatra és keletre, az érintett területek pedig: a Frank birodalom, Itália, a Balkán, és Hispánia egyes területei. Összesen mintegy 43-47 kalandozásról tudunk, amelyek többnyire sikeresek. A siker oka egyrészt a messze hordó magyar íjban, másrészt a nyugaton uralkodó anarchiában rejlik Az első kudarcok 933-ban Merseburgnál és 955-ben Augsburgnál érik a magyarokat. Az érintett területek csak úgy menekülhettek meg az évenkénti rablóhadjáratoktól, hogyha adót fizetnek a magyaroknak. 924-ben a szász király, I. Henrik kilenc évre megváltja magát a magyarok támadásaitól, eközben megszervezi az ellenállást 933-ban megtagadja az adófizetést, és az ezt megtorolni induló magyar seregeket Merseburgnál megveri. Az utolsó nagy nyugati kalandozás 955-ben történt, amikor Ottó fejedelem ellen lázadás tör ki. Ezt próbálják a magyarok kihasználni, de Ottó 955. augusztus 10-én

megsemmisíti a magyar sereget, a monda szerint a csatából csak a hét gyászmagyar tér vissza. 962-ben I Ottó létrehozza a Német-Római Császárságot, egy erős központi hatalommal rendelkező monarchiát, amely már sikerrel veri vissza a magyar támadásokat, ezért 962től a nyugati kalandozások megszűnnek, a kelet felé irányuló hadjáratok pedig 970-ig tartanak. A hadjáratok elsődleges célja a zsákmány- és fogolyszerzés, de az olasz főurak sem átátallottak a magyarokat segítségül hívni trónviszályaik eldöntésére. A kalandozások másik célja az új állam elismertetése volt a környező országokkal. A kalandozások sikertelensége és a bajor herceg által vezetett 951-es pannóniai megtorló hadjárat előrevetíti a német függést. Ezt ismeri fel Géza, Árpád dédunokája, aki 972-től 997-ig fejedelem Géza célja egy szervezett állam létrehozása, a belső politikai helyzet megszilárdítása és a keresztény vallás államvallássá

tétele. Gézának sikerül a fejedelmi hatalmat kiterjeszteni az egész országra, amennyiben a törzsfők egy részét megnyeri elképzelésének, a többieket pedig fegyverrel kényszeríti ugyanerre, kizárólag a gyula, az erdélyi fejedelemtudja függetlenségét megtartani. Ezért Géza elveszi Saroltot, a gyula lányát Géza már 972-ben követeket küld I. Ottóhoz, és keresztény papokat valamint lovagokat kér, hogy Magyarországon térítsenek, illetve a fejedelmi hadsereget nyugati mintára megszervezzék. A fejedelmi család áttér a keresztény vallásra, de Géza megtartja a pogány szokásokat is. Géza elsődlegesnek tekinti az államszervezet kiépítését, ezért kerüli a háborúkat Ennek érdekében gyerekeit a környező államok uralkodócsaládjaiba házasítja be. Így lesz Vajk (István) a bajor Gizella férje (996), három lánya pedig a velencei dózse, a lengyel herceg illetve Aba Sámuel felesége. Ez utóbbi Északkelet-Magyarország törzsfője,

később magyar király (1041-44). Géza szakít a szeniorátusi örökléssel, mely szerint a legidősebb testvér vagy unokaöcs a trónörökös, és bevezeti a primogenitúrát, vagyis az egyenes ági örökösödést. Géza fia, Vajk 997-től fejedelem, akire jó külkapcsolatok, szilárd fejedelmi hatalom és egy kiépülő államszervezet maradnak. István összetűzésbe kerül unokaöccsével, Koppánnyal, aki a szeniorátusi rend alapján magának követeli a hatalmat. Miután ellenfele seregeit leverte, Koppányt felnégyelteti, és holtteste darabjait kiszögellteti Győr, Veszprém és Fehérvár várkapujára. A negyedik darabot elküldi a gyulának a miheztartás végett. István 1000-ben koronát kér a pápától, II Szilvesztertől, és 1000 december 25-én vagy 1001. január 1-jén Esztergomban királlyá koronázzák Istvánt, ezzel megszületik a keresztény magyar állam Ezután István folytatja az egységes állam kialakítását, 1003-ban meghódítja Erdélyt,

majd Ajtonnyal, a délkeleti területek urával számol le, így a királyi hatalom teljesen kiépült. István hadműveleteinek sikerességét az apjától rámaradt lovagi hadseregnek köszönheti. A legyőzött törzsfők birtokait királyi birtoknak minősíti, ami ez által Magyarország kétharmadát teszi ki. István megszervezi a közigazgatást, Magyarországot 45 királyi vármegyére osztja, amelyek élén az ispánok állnak. A megyékben várak vannak, amik kő- vagy földsánccal körülvett települések. Ezek élén várjobbágyok állnak, akik a vár védelmét látják el, emellett pedig a várnépet is igazgatják. Várnépnek nevezik a várban élő termelőerőket, akik ugyan szabadok, de végérvényesen a várhoz kötődnek, valamint ők fizetik a termény- és a pénzadókat is. A vármegyeispánokat a nádorispán fogja össze, aki az uralkodó utáni legfontosabb személy, ő inkább egy politikai mint gazdasági irányító szerepét tölti be (királyi

magánbirtok népei és az udvarnokok felett is bíráskodhat). Az ispánoknak és a királynak jogukban áll a várban megszállniuk és eltartatniuk magukat, amikor pedig nincsenek ott, akkor szállásadót szedhetnek. A királyság 4 legfontosabb szerve a királyi tanács, ami a nádorispánból, az ispánokból, a püspöki karból, lovagokból és a királyi család fontosabb tagjaiból áll. Az uralkodónak illik a tanács véleményét kikérni, ami azt jelenti, hogy a tanácsnak bele kell egyeznie a döntésekbe. István a törvényeit két könyvben foglalja össze, amik 1018-ban és 1030-ban jelennek meg. Ezekben a magántulajdon védelméről, az egyházszervezésről és a bűnösök büntetéséről ír. István külpolitikájának célja az ország egységének megtartása a külföldi támadások visszaverésének árán. Ennek érdekében II Baszileiosszal, a bizánci császárral szövetséget köt a bolgárok ellen, és segíti őt a bolgárok elleni harcaiban.

Észak- Felvidéket a lengyelek próbálják megszerezni, de István megegyezik sógorával, a lengyel királlyal. 1030-ban II Konrád, a német-római császár támad ellene, de a támadást visszaveri, majd 1031-ben békét köt vele. Az egyházszervezet kiépítése már Géza alatt megkezdődik, ő alapítja az első apátságokat és püspökségeket. Fia tovább folytatja a katolizálást, továbbá kötelezővé teszi, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. István idejében Zalavárott, Bakonybélben, Pécsváradon és Pannonhalmán apátságok, Veszprémben, Pécsett, Győrött, Egerben és Vácott pedig püspökségek működnek. István alapítja meg az esztergomi, később pedig a kalocsai érsekséget, és kinevezi az első esztergomi érseket, Asztriket. Az egyház fenntartására kiveti a dézsmát, más néven tizedet. István 1018-ban megnyitja a nyugatról Magyarországon keresztül Jeruzsálembe vezető zarándokutat. Az egyházszervezet kiépítésében

nagyon fontos, hogy a magyar egyház nem a németnek van alárendelve, mint a honfoglalással egy időben alakult államoknál, hanem egyenesen a Vatikánnak. Ezáltal közvetve a Magyar királyságnak is nagyobb a függetlensége a Német-Római Császárságtól. A gazdasági életben nagy változást okoz, hogy István pénzt veret, ami értékállóságát sokáig megőrzi. A városokban hetente vásárokat tartanak, először vasárnap, majd az egyház kérésére átteszik szombatra. A hét többi napján is igyekeztek vásárokat rendezni a város környékén, hogy a kereskedők mindenhol eladhassák áruikat. A vásárokból befolyt összegből, az adókból és a vámokból a királyt királyketted illeti meg, a maradék pedig az ispáné. István legégetőbb gondja azonban az utódlás kérdése. Gyermekei ugyanis sorra meghalnak csecsemő- vagy kisgyermekkorukban, csak Imre éli túl a gyerekkort. Neki írja István „Intelmek” című könyvét, amelyben

felvilágosítást ad a bölcs kormányzás módszereiről. Imrét sikerül elfogadtatnia utódjának az arisztokráciával, de legnagyobb bánatára 1031-ben Imre vadászat közben meghal, ezért Orseolo Pétert nevezi ki utódjává és nem Vazult, apai unokatestvérét. Ennek érdekében megvakíttatja Vazult, fülébe forró ólmot öntet, ekképpen uralkodásképtelenné teszi őt. Vazul fiainak ezért Lengyelországba kell menekülniük, nehogy ők is apjuk sorsára jussanak. 1038 augusztus 15-én István meghal, utódja Orseolo Péter Istvánt az egyház érdemeinek elismerése mellett 1083-ban szentté avatja, akiről ezért a magyarság sokáig csak, mint szent királyról beszél. 5 4/B Demokráciát biztosító pontok az Alkotmányunkban A Magyar Köztársaság alaptörvénye az Alkotmány. Az Alkotmányban az állam meghatározza saját működésének szervezetét, jogi rendjét és az alapvető állampolgári jogokat, szabályozza Magyarország külállamokhoz való

viszonyának alapelveit. Az Alkotmányt 1949 évi XX törvényként 1949 augusztus 20-án fogadta el az országgyűlés. 1989 október 23-án lépett hatályba az Alkotmány átfogó módosítása, tekintettel arra, hogy a tervgazdálkodásra épülő népköztársasági államrendet a demokratikus jogállam és a piacgazdaság váltotta fel. Az Alkotmány a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el Az Alkotmánnyal jogszabály vagy az állami és önkormányzati irányítás egyéb jogi normája nem lehet ellentétes. A Magyar Köztársaságban az Alkotmányt és annak módosításait is ugyanaz az országgyűlés alkotja meg, ami az Alkotmánynak alárendelt törvényeket is hozza. Az Alkotmánytörvények meghozatalához azonban az országgyűlési képviselők kétharmadának az egyetértő szavazata szükséges. Az Alkotmányban biztosított jogok érvényesülésének egyik legfontosabb garanciája az, hogy az Állam, az állami intézmények, és az önkormányzatok

alkotmánysértő jogalkotásával szemben alkotmányossági panasznak van helye, amelyet az Alkotmánybíróság bírál el. Az államforma Az Alkotmányban rögzített jogok és kötelezettségek: Az Alkotmány I. fejezete meghatározza az államformát, miszerint Magyarország olyan független, demokratikus jogállam, ahol minden hatalom a népé. Rendelkezik a pártokról, szakszervezetekről és más érdekképviseletekről, amelyek szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek, közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, közhatalmat azonban közvetlenül nem gyakorolhatnak. Külkapcsolatok Az Alkotmány kiemeli, hogy a Magyar Köztársaság a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét elutasítja, a világ valamennyi népével és országával együttműködésre törekszik, elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog

összhangját, felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért. A jogalkotás rendje Az Alkotmány értelmében a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja. A tulajdonhoz való jog Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát, védi a házasság és a család intézményét, védelmezi az ifjúság érdekeit, elismeri és érvényesíti mindenki jogát a szociális biztonsághoz és az egészséges környezethez. Az Országgyűlés Az Alkotmány külön fejezete rendelkezik az

Országgyűlésről, amely a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve. A következő fejezet a köztársasági elnök tisztségét rögzíti A köztársasági elnök Magyar Köztársaság államfője, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Egyéb állami szervek Az Alkotmány meghatározza az Alkotmánybíróságnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az Állami Számvevőszéknek, a Magyar Nemzeti Banknak, valamint a fegyveres erőknek a feladat és hatáskörét. A kormány A Kormányról szóló fejezet értelmében a kormány többek között védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait, a törvények végrehajtását, irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés,

valamint a szociális és egészségügyi ellátás állami feladatait és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket, közreműködik a külpolitika meghatározásában, a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt. Az önkormányzatok Az önkormányzatokról szóló fejezet szerint a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárok az őket érintő helyi köz-ügyeket önálló, demokrati-kusan működő képviselőtestületek útján intézik. 1 Az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A legfőbb ügyész és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes

üldözéséről. Alapvető jogok és kötelességek Az Alkotmány az alapvető jogok és kötelességek körében biztosítja az élethez és az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a szabad vélemény­nyilvánításhoz valamint a békés gyülekezéshez való jogot. Biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát, a gyermekeknek a védelemhez és a gondoskodáshoz fűződő jogát. Biztosítja a munkához és olyan jövedelemhez való jogot, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Rögzíti a kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek, valamint a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti

különbségtételnek a tilalmát. A törvényesen Magyarország területén tartózkodó külföldit az Alkotmány alapján megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga. A szabadságától az egyént csak a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, a bíróság előtt mindenki egyenlő, és joga van független és pártatlan, nyilvános tárgyaláson történő bírósági igazságtételhez. A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti az ártatlanság védelme, valamint a védelem joga Az Alkotmány szerint a törvények előírásai szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. 2 5/A Mutassa be a társadalmi fejlődésben megfigyelhető változást II. András és IV Béla

korában III. Béla halála után fiai, Imre és András között trónviszály keletkezett A viszály jó alkalom volt arra, hogy a főurak újabb és újabb birtokadományokat szerezzenek támogatás fejében. Így az önálló gazdaságaikra támaszkodó nagybirtokosok ereje, politikai hatalma tovább nőtt. II András (1205-1235) uralkodásának idején a királyi birtokok nagyon megfogyatkoztak. A királyi vármegyerendszer nem volt képes ellátni közigazgatási és katonai feladatait. A királyi birtokok csökkenése és a hadjáratok kiürítették a királyi kincstárat II András az elvesztett jövedelmek helyett a királyi jogon szerzett ún. regálejövedelmekre akart támaszkodni A királyi hatalom hanyatlása nagy veszélyt jelentett a királyi vitézek, a szerviensek számára. A feudális nagyurak ugyanis nem elégedtek meg a királyi nagybirtokok megkaparintásával. A közbeékelt birtokokat is igyekeztek megszerezni, és tulajdonosaikat, a királynak katonai

szolgálattal tartozó és tőle személyükben függő közép- és kisbirtokosokat pedig hatalmuk alá vonni. Hasonló sor várt a várjobbágyokra is Mindkét réteget az fenyegette, hogy állandóan a nagybirtokosok magánseregeiben kell katonáskodniuk. Eltérő okok miatt ugyan, de szinte az egész társadalom szembekerült a királyi hatalommal. A várnépek és parasztok támogatásával 1222-ben, a fehérvári tövénylátó napon kényszerítették a királyt, hogy jogaikat törvényben, az Aranybullában erősítse meg. Az Aranybulla 31 cikkelyből állt, megvalósítása azonban a királyi hatalom erőtlensége miatt elmaradt. A szerviensek sem védték meg a bulla cikkelyeit a nagybirtokosok önkényeskedéseitől, ezért szervezkedni kezdtek érdekeik más formában való érvényesítésére. Először 1232-ben választottak szolgabírákat a jogtalanságok megtorlására, önvédelmük elérésére. Innen számítjuk a nemesi vármegyék kezdetét A XIII századtól

sorra megalakultak a nemesi vármegyék, a földbirtokosok önkormányzati szervei. II. András halála után fia, IV Béla (1235-1270) lett az uralkodó Ő nyomban hozzáfogott a nagybirtokosok megfékezéséhez, a királyi tekintély visszaállításához, valamint megkísérelte a királyi várbirtokok visszaszerzését. IV Béla törekvése az erős királyi hatalom megteremtésére az adott korban mindenképpen szükséges volt, de eszközei hibásak voltak: az elődei által eladományozott birtokok visszavétele az egész uralkodói osztályt szembefordította vele. Ezért a legteljesebb közönnyel fogadták a hírt, hogy a mongol (tatár) horda közeledik. A tatárok nagy erők összevonásával 1241 márciusában áttörték a magyar védelmet és behatoltak Erdély területére. Pesten közben 60 ezer ember gyűlt össze a király körül, és a Batu kán vezette mongol fősereg ellen indultak. Batu a Sajó menti Muhi pusztán mért hatalmas csapást Béla seregére, 1241

április 11-én. A király az ellenség visszavonulása után hozzálátott az élet, a munka feltételeinek kialakításához. Az elnéptelenedett országrészeket benépesítette. IV Béla emberi és politikus nagyságát mutatja, hogy képes volt korábbi tévedéseiből tanulni. Maga is adományozott földeket Béla törekedett arra, hogy erősítse a társadalomnak azokat a rétegeit, amelyekre a nagybirtokosokkal szemben támaszkodhatott. Megerősítette a szerviensek jogait, amelyre törvényeket is hozott. Ez a törvény nevezte először nemeseknek a szervienseket, a nagybirtokosokat pedig ettől kezdve báróknak hívták. IV Béla szövetségeseinek tartotta a városokat is A tatárjárás után a legfejlettebb „vásáros” helyeknek kiváltságleveleket adott, néhányuknak megadta a vámmentes kereskedelem jogát, a szabad bíró- és tanácsválasztást. A tatárjárás utáni munkaerőhiány jelentős mértékben változtatott a paraszti rétegek sorsán is. Az

elnéptelenedett falvak földesurai pedig örömmel fogadták a birtokaikra máshonnan érkező hospeseket. IV. Béla tatárjárás utáni politikájának elkerülhetetlen következménye volt a bárók további erősödése Ha a köznemesek nem akartak felőrlődni a bárókkal szembeni ellenállásban, s meg akarták őrizni vagyonukat, valamelyik nagyúr szolgálatába kellett állniuk. Részt vettek birtokai gazdasági irányításában harcoltak magánhadseregükben. Ők alkották uruk udvarát, környezetét, tágabb értelemben vett családját Ezért is nevezték őket a nagybirtokos familiárisainak. Utódai szintén tehetetlenek voltak a nagybirtokosok hatalmával szemben. 1 5/A Mutassa be a társadalmi fejlődésben megfigyelhető változást II. András és IV Béla korában 1 5/B ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete Ötvenegy alapító ország által - a jaltai konferencia alapján 1945. június 26-án létrehozott szervezet Alapokmánya 1945 október 24-én

lépett hatályba -, amelynek feladata a világbéke fenntartása és a nemzetközi együttműködés fejlesztése. Az ENSZ Alapokmánya, amelynek vázlatát a II világháború alatt az USA, NagyBritannia és a Szovjetunió készítette el, a taglétszám növekedése és a szervezet profiljának kiszélesedése ellenére is gyakorlatilag változatlan maradt. Az ENSZ-nek hat fő szerve van. A Közgyűlés az a plenáris testület, amely az ENSZ munkájának legnagyobb részét ellenőrzi, felügyeli az alárendelt szerveket, meghatározza a prioritásokat, és megvitatja a nagy fontosságú nemzetközi ügyeket. A tizenöt tagú Biztonsági Tanács öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió - 1992től helyét Oroszország foglalta el - és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van; a maradék tíz tagot kétéves periódusokra választják. A Tanács elsődleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása;

határozatai a Közgyűlésétől eltérően az összes többi tagra nézve kötelezőek. A Tanács felhatalmazást kapott kötelező érvényű szankciók elrendelésére, tűzszünetre való felhívásra és békefenntartó erők felállítására (ezek az erők 1988-ban Nobel-békedíjat kaptak). A vétójog azonban megakadályozta számos vitába, így például a vietnami válságba való beavatkozást. A Titkárság a főtitkár vezetése alatt tizenhatezer embert foglalkoztat az ENSZ székhelyén, New Yorkban, és további ötvenezret világszerte. Ez a személyzet nem a nemzeti kormányoknak, hanem kizárólag az ENSZ-nek tartozik felelősséggel, és számottevő diplomáciai munkát végez. A főtitkár gyakran a nemzetközi politikai élet kiemelkedő alakja, akinek lehetősége van önálló kezdeményezések megtételére. A Nemzetközi Bíróság tizenöt bírából áll, akiket a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés jelöl ki. Mivel csak államok terjeszthetnek be

ügyeket elé, ítélkezése a vitás kérdésben érdekelt államok közös megegyezésén múlik. Ezen kívül az ENSZ különféle szervezeteit jogi tanácsokkal láthatja el. A Gazdasági és Szociális Tanács tagjait a Közgyűlés soraiból választják; gazdasági és szociális területen ellenőrzi a különféle bizottságok, küldöttségek és szakértői csoportok munkáját, valamint koordinálja az ENSZ különféle ügynökségeinek munkáját. A Gyámsági Tanács ellenőrzi a gyámsági területek önrendelkezés felé való fejlődését Az ENSZ az Alapokmányban megállapított területeken kívül az alárendelt ügynökségek egész sorával rendelkezik, amelyek nagy része saját alapszabályzattal és tagsággal bír, és néhányuk előzménye még az ENSZ előtti időkre nyúlik vissza. A nagyobb ügynökségek a következők: Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (Food and Agricultural Organization, FAO), Kormányközi Tengerészeti Tanácsadó

Szervezet (Intergovernmental Maritime Consultative Organization), Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Authority), Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank of Reconstruction and Development) (Világbank), Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet (International Civil Aviation Organization), Nemzetközi Fejlesztési Egyesülés (International Development Association), Nemzetközi Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation), Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (International Fund for Agricultural Development), Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Orgnnization), Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund), az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO), Egyetemes Postaunió (Universal Postal Union), Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union), Meteorológiai

Világszervezet (World Meteorological Organization), Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO). Az ENSZ-nek - a Közgyűlés negyvenhatodik ülésszaka idején - százhatvanhat tagállama volt. Általában olyan fórumnak tekintik, ahol az egyes államok nemzeti érdekeiket érvényesítik. Nem tartják tehát világkormányzati szervnek, pedig komoly befolyásoló szerepe vitathatatlan. 1 5/A Luxemburgi Zsigmond kül- és belpolitikája A KIRÁLYI H ATALOM Ö SSZEOMLÁSA. Lajos végakaratának megfelelően azonnal megkoronázták Máriát, ami vőlegénye, Zsigmond számára a trónt jelentette. A helyzet rendeződni látszott, ám az özvegy királyné Garai Miklós nádor segítségével nem engedte ki kezéből a hatalmat. A délvidéki bárók a nemességre támaszkodva meghívták (Anjou) Kis Károly nápolyi királyt. Megkezdődött a három bárói szövetség, a ligák harca a hatalomért. A véres trónharcokból Zsigmond került ki győztesen,

akit 1387-ben megkoronáztak. Cserébe szövetséget kötött az őt támogató bárókkal. A trónharcok idején Zsigmond kénytelen volt a főméltóságokat közöttük szétosztani. A honorbirtokokat, vagyis a tisztségekkel járó királyi várak nagy részét örökbirtokként szerezték meg. Az ország várainak alig 20%-a maradt királyi kézben A LI GÁK ÉLÉN - A K IRÁLYI H ATALOM M EGSZILÁRDÍTÁSA. Zsigmond kezét a bárók erősen megkötötték, de a tehetséges politikus szívós munkával megerősítette helyzetét. Elődeihez hasonlóan új, hozzá hű idegeneket és nemeseket emelt bárói rangra (Stíborici Stibor, Cillei Hermann, Ozorai Pipó, Perényiek, Rozgonyiak). Politikája ellenállást váltott ki, és a nagyhatalmú Lackfiak szembefordultak vele. 1401-ben a kancellár és a nádor vezetésével a királyt lefogták, és az országot a „Szent Korona” nevében kormányozták. Ám a király nem rettent meg, hívei kiváltották, s a következő évben a

régi liga kapitulált. Ettől kezdve Zsigmond szilárdan ült trónján, a hozzá hű bárókkal együtt kormányzott. Garai Miklós lett a nádor, Stibor az erdélyi vajda, Ozorai Pipó a temesi ispán. URALKODÓ - NEMESSÉG - EGYHÁZ – VÁROSOK. Zsigmond ugyan a körülötte csoportosuló bárókkal kormányzott, azonban más erőkre is támaszkodni kívánt. Nemcsak bárói közé emelt nemeseket, de igyekezett elősegíteni a nemesség renddé szerveződését, bevonva képviselőiket az országgyűlések munkájába. Erősítette a nemesség szerepét a vármegyében, amit az úriszéki ügyek fellebbviteli bíróságává tett. Megnövelte a megyei törvényszékek hatáskörét a hatalmaskodások visszaszorításában. A Zsigmond ellen fellépő bárói mozgalmakban a pápa támogatásával a magyar főpapok is részt vettek. Ezért Zsigmond 1404-től királyi engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését Magyarországon (királyi tetszvényjog). Ragaszkodott az

egyházi méltóságok kinevezési jogához (főkegyúri jog), melyet 1404-ben a konstanzi zsinaton elismertetett a pápával. A XIV. század elején a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan folytatódott a városok szerepének növekedése Nőtt a földesúri joghatóság alatt élő mezővárosok és a nyugati értelemben vett városok, a szabad királyi városok száma. Zsigmond pártolta a városfejlődést, kiváltságokat adományozott, támogatta az egységes (budai) súly- és mértékrendszer elterjedését, vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket. Ösztönözte rendi szerveződésüket, meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre. HARCBAN A T ÖRÖKKEL. Szerbia eleste után a török portyák rendszeresen pusztították a magyar Délvidéket. Zsigmond évről évre támadó hadjáratokat indított a török ellen 1396-ban nemzetközi lovagi hadai élén az Al-Dunánál Nikápoly közelében ütközött meg I. Bajazid hadaival A csata nem

hozta meg a várt sikert. A fegyelmezetlen francia lovagok a török martalócokat szétszórva megbontották a keresztény hadrendet, pedig csak ekkor csaptak össze a szpáhikból és janicsárokból álló török főerőkkel. A csata elveszett, öldökléssé fajult Zsigmond is csak hívei önfeláldozásának köszönhette életét Ismét bebizonyosodott, hogy eljárt az idő a lovagi harcmodor felett. MEGOLDÁSI K ÍSÉRLETEK: TELEK KATONASÁG, VÉGVÁRI RE NDSZER. A kitűnő politikai érzékkel rendelkező Zsigmond felismerte, hogy fel kell hagyni a támadó hadjáratokkal, s tartós védelemre kell berendezkedni. A törökök ankarai veresége (1402) lehetőséget adott az országnak a felkészülésre A király, látva a banderiális hadsereg hiányosságait (alacsony létszám, nem tartózkodik állandóan a Délvidéken, fegyelmezetlen), az 1397-es temesvári országgyűlésen elfogadtatta a telekkatonaság rendszerének bevezetését. A telekkatonaság nagy létszámú (a

hosszú határvonalra elegendő) könnyűlovas haderőt jelentett volna a portyázó török ellen. Zsigmond a védelmet a végvárakra és az ütközőállamok rendszerére építette. Engedményekkel, s ha kellett, fegyverrel Magyarország hűségén tartotta Havasalföld, Szerbia és Bosznia fejedelmeit. A határ mentén végvári rendszert hozott létre; ezek ellátására a védelemben érdekelt déli vármegyéket kötelezte. Így az erősödő török támadásokat jórészt még az ütközőállamok területén sikerült megállítani. Galambóc elvesztésével a török portyák már közvetlenül Magyarországot veszélyeztették, de a Zsigmond által létrehozott végvári rendszer egészen 1521-ig megvédte az országot. 1 AZ 1437 -ES ER DÉLYI F ELKELÉS Az ország keleti felén elterülő Erdély mind gazdaságilag, mind társadalmi fejlődésében elmaradt a nyugati területektől. Az elégedetlen parasztok - a hozzájuk csatlakozó kisnemesekkel és románokkal -

Budai Nagy Antal vezetésével fellázadtak. A nemesség engedményekre kényszerült, amit a kolozsmonostori hiteleshelyen írásba is foglaltak. A magyar nemesség, a székely előkelők és a szász polgárság képviselői Kápolnánál egyezségre léptek a parasztok és a törökök ellen. A nemesi hadak a felkelést Kolozsvárnál leverték A kápolnai unió képezte az alapját a sajátos, hármas tagozódásit, erdélyi rendi szerveződésnek. A három nemzet (magyar, székely és szász) ebben az értelemben nem etnikai, hanem rendi jellegű volt. 2 6/B Felvilágosodás A felemelkedő polgárság eszmeisége, az a folyamat, amelyben a polgárság társadalmi, politikai mozgalmai során már nem művészeti (reneszánsz) vagy vallási (reformáció), hanem filozófiai elméletet, elveket használnak. Általános világnézeti értelemben mind végig megőrzi a racionalista hagyományt is „a világ az ész alapján magyarázható, az világ mint egy maga ésszerű”.

Képviselői: Angliában Locke: Főműve 2 értekezés a polgári kormányzatról: ⋅ A társadalom és annak irányítása megegyezésen, társadalmi szerződésen nyugszik. A szerződésben az emberek lemondanak jogaik egy részéről, pl. az önbíráskodásról, és ennek fejében alapvető jogaikat a kormányzat biztosítja. ⋅ Tökéletes államformának az angol alkotmányos monarchiát tekintette • Franciaországban Helvetius: ⋅ Kijelentése: „Elveim egyedüli bírája az ész és a tapasztalat” ⋅ Az embert a természet ösztönei, szükségletei által meghatározott érzetei mozgatják. „Az em ber természettől fogva jó, egoizmusa (önzés) nem mond ellen jóságnak, mert értelmes egoizmus, melyben egybe esik az egyén és a közösségi érték” ⋅ „Ha a természet – az ember környezete – az embert determinálja (befolyásolja) akkor ezt megfelelően kell berendeznie.” Montesquieu: Főműve A törvények szelleméről: ⋅ Az alkotmányos

rendszer az igazi mintakép, amelynek alapelvét a törvényhozó, végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásában látja!  Montesquieu elv Voltaire: ⋅ A népnek szüksége van vallásra, de nem szorul intézményes hitre! ⋅ „tiporjátok el a gyalázatost” – az egyházra célozva, ám Isten nélkül valójában még a filozófia sem lehet meg  deista volt. ⋅ Számára az Isten a világ magyarázat hasznos elve: „Ha Isten nem volna, ki kellene találni” Holback: német, de Franciaországban élt. Főműve A természet rendszere ⋅ „A világegyetem minden létezőnek ez a hatalmas foglalata, semmi másból nem áll, mint anyagból és mozgásból” Rousseau: Főműve a Társadalmi szerződés ⋅ Alapgondolata: a civilizáció megrontotta az embert – eredete a polgári társadalomban van, azé pedig a tulajdonban, így minden baj oka a tulajdon. ⋅ Jelszava: „Vissza a természethez!” – legyen erős tulajdon, de csak az állam kezében, olyan

társadalmi szerződést kell kötni, melyben az állam határozat ismét a népé lesz – ez a népfelség elve = népszuverenitás elve  a francia forradalom vezető eszméjévé vált. ⋅ Államában nincs helye az ateistáknak (Isten tagadó): „Az ál lam s enkit nem k ötelezhet a rra, hog y higgyen, de száműzheti azt, aki nem hisz, nem, mint istentelent, hanem mint társadalomellenes lényt.” Diderot: Főműve Az Enciklopédia, mely egész Európában elterjesztette a szabad gondolkodást. ⋅ Az enciklopédisták a társadalmi haladást kizárólag a tudás szétáramlásától várták. ⋅ A deizmus álláspontjáról áttértek a következetes ateizmusra. • 1 7/A Ismertesse Hunyadi János küzdelmét a török ellen, elemezze Mátyás király külpolitikai törekvéseit Hunyadi János küzdelmei a török ellen Luxemburgi Zsigmondot veje, Habsburg Albert követte a trónon. Albert halála után az egyik főúri apát V László néven Albert csecsemőfiát

ismerte el királynak, a másik a lengyel Jagelló Ulászlót hívta meg a trónra. Ulászló pártján állt Hunyadi is, akire a király a déli végek védelmét bízta. Hunyadi János küzdelmeit a török ellen három részre oszthatjuk, céljuktól különbözően. Az 1441, 1442-es években Hunyadi a török hódítás megállítását támadással akarta elérni. 1441-ben betör Szerbia területére, és vereséget mér Isza bégre. 1442-ben viszont Merid bég tört be Erdélybe, és egészen Gyulafehérvárig nyomult. Ekkor Hunyadi vereséget szenvedett Szent Imrénél, majd népfelkelést hirdetett és egyesített erőivel győzelmet aratott Vaskapunál. Szintén ebben az évben Hunyadi győzelme aratott a Jalomita folyónál. Az 1443-1448-ig tartó időszakban Hunyadi fő célja a török visszaszorítása volt a Balkánról keresztény összefogással. 1443-1444-ig tartó hadjáratot hosszú téli hadjáratnak nevezik Résztvevői magyarok, lengyelek, szerbek és bosnyákok

voltak, valamint a hadjárat során csatlakozott hozzá Kasztrióta György szkander bég is. A hadjáratot a II. Murád szultánnal megkötött béke zárja le A békekötés értelmében a török hadisarcot fizet a magyaroknak. Tíz évre szóló béke volt, a békét azonban pápai unszolásra Ulászló megszegte és újabb hadjáratot indított a török ellen. Habár a török sereg kétszerese volt a magyar seregnek a megvívott ütközet mégis a fiatal, becsvágyó Ulászló meggondolatlanságán bukott el, így Hunyadi vereséget szenvedett Várnánál, 1444. novemberében 1448-ban Hunyadi újabb hadjáratot indít a havasalföldi erőkkel, ez azonban a II rigómezei vereséggel végződött. A vereség oka az volt, hogy az albán segítség nem érkezett meg, valamint az, hogy Brankovics György szerb fejedelem áruló lett, már török vazallusként viselkedett. Hunyadi célja törökellenes harcainak utolsó szakaszában már a török védekezéssel való megállítása

volt. 1453. májusában II Murád szultán elfoglalja Konstantinápolyt 1454-ben pedig Brankovics György Szerbiája ellen támadt a török. Ekkor első alkalommal Hunyadi felmentette az ostromlott székhelyet, második alkalommal azonban már nem segített. 1456 júliusában II Mohamed óriási sereggel megkezdte Nándorfehérvár ostromát. Hunyadi azonnal Nándorfehérvárra sietett, az őrséget megerősítette, Szilágyi Mihályt pedig kinevezte a vár kapitányává. A várvédők hősiessége együttesen vezetett a sokszoros túlerőben levő ellenség megfutamításához. A Nándorfehérvári diadal volt Hunyadi utolsó győzelme A győzelmet nem tudta azonban kiaknázni, mert pestisjárvány áldozatául esett. 1459-1464 között Mátyás király a déli határ védelemének kialakítását végezte aktív védekezéssel. Magyarország ebben az időszakban sem az osztrák hadseregre, sem a pápára, sem a császár, sem a cseh, lengyel király segítségére nem

számíthatott. Tűrni kellett, hogy II Mohamed megerősítse hatalmát a Balkánon. 1459-ben Szerbia, 1462-ben Havasalföld, 1463-ban pedig Bosznia kerül török hűbéri függésbe. Ennek hatására Mátyás seregével átlépte a határt délen és elfoglalta Jajcát Majd 1464ben és 1476-ban újabb városokat foglal el a törököktől 1479-ben Kinizsi Pál és Báthory István részvételével lezajlik a kenyérmezei csata. Mátyás külpolitikája Apjával ellentétben nem elsődleges célja a török kiűzése a Balkánról, hanem egy közép-európai impérium létrehozása, amelyhez meg kellett szereznie a Cseh királyi és a Német-római császári címet. Ennek hatására 1468.-tól kisebb megszakításokkal folyik a cseh-magyar háború 1469-ben megkötik a háborút lezáró olmützi békét, melynek értelmében a katolikus cseh rendek királlyá választották Mátyást. Elfoglalja Sziléziát és a német városok csatlakoznak hozzá. 1471-ben Podjebrad György

halála után a cseh országgyűlés Jagelló Ulászló herceget választotta királlyá, így újabb cseh-magyar háború kezdődik. Mátyásnak osztoznia kellett a cseh királyi címen. 1471-1474-ig Mátyás Lengyelország ellen vívott háborút Kísérletet tesz a császári cím meg szerzésére is, és szövetkezett a III. Frigyessel szembeforduló ausztriai urakkal A török támadás zűrzavarában Bécs körüli várakat foglal el. III Frigyes megígérte, hogy elismeri választófejedelemnek, mint cseh király 1482-1487-ig háborút vív III. Frigyes ellen 1485-től áthelyezi székhelyét Bécsbe Semlegesítette a cseh és lengyel Jagelló urakat, és felvette a kapcsolatot Iván orosz fejedelemmel, de a Német-római Birodalom választófejedelmei ellen fordultak, így a császári címet nem tudta megszerezni. 1490-ben váratlanul meghalt 1 7/A Hunyadi Mátyás belpolitikája A trónra lépés körülményei 1456 Nándorfehérvár után Hunyadi János meghalt és V.

László visszatért és országos főkapitány lett Cillei Ulrik (Hunyadiak nagy ellensége). A Nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, de őt el akarták távolítani: a király és Cillei seregekkel érkezett oda, de Hunyadi Felkészült erre és fogságba ejtette a királyt és Cilleit. Hunyadi elengedte a királyt, de megölette Cillei, de megígérték, hogy nem lesz megtorlás Mégis Garai nádor követelésére Hunyadi László lefejezik és Mátyást pedig Prágába szállítják. 1457 meghal a király Hunyadi János sógora Szilágyi Mihály állt a Hunyadi párt élére, és a Garai vezette bárókat megegyezésre kényszeríttette. (Ez Szegeden történt) Hunyadi Mátyás lett a király, mellette 5 évig Szilágyi Mihály kormányzó lett, Garai lányát pedig feleségül kellett volna vennie, és büntetlenséget is meg kellett ígérnie. Mátyást Podjebrád György rávette, hogy vegye feleségül lányát, Katalint. 1458 január a királyi tanács és a

pesti tömeg királlyá választja Mátyást A trón megszilárdítása 1458-1464 Mátyás Csehországból hazatérve eréllyel lát az ország átszervezéséhez. V László embereit mellőzte, így Garait is. Szilágyi Mihályt sem tette meg kormányzónak, erre ő megsértődött, erre Mátyás Világos várába záratta. Erre a Garai csoport III Frigyesnek (V László nagybátya) ajánlotta a trónt Mátyás megosztotta a bárói tábort (címeket, rangokat adományozott). Például Újlaki Miklóst bosnyák királynak nevezte ki, ez időtáj Garai meghalt, így a Habsburgok megérkezésére nem volt fogadtatás. Mátyás és csapata Körmendnél kiszorította a Habsburg seregeket. 1461-1462 Mátyás megtörte a felvidéki Jiskra erőit is, a fogságba esett huszitákat besorozza (ez lesz a fekete sereg alapja). 1462-re Mátyás az egész Magyarország ellenőrizte 1463 Bécsújhelyen III Frigyessel szerződést kötött: • Ebben elismerik Mátyás királynak • 80000 aranyért

visszakapja a koronát • Ha utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a trón a Habsburgoké • 1464: Székesfehérváron megkoronázták Központosítás 1464-1471 Feltételek: A 15. századra Magyarország népessége 3,5 millió fő (mint Angliának ekkor) ennek 80% magyar Az egyszerű árutermelés megszilárdul. A mezőgazdaságra kettősség jellemző: • Földművelés: Kevés a majorsági föld, a termelés alapegysége a telek. Az adófajták: pénz, termény, mellet már nincs robot. Országos piac nincs, de kikezdenek kialakulni piac körzetek (városok) • Megjelentek a távolsági kereskedelem agrártermékei. Az Alföldre jellemző a szilaj marhatartás, ami nagy bevételeket hozhat. Erre a területre a mezővárosok a jellemzők, kb 300 mezőváros van ekkor, itt tehetős paraszti réteg alakult ki. Megjelennek a híres magyar szőlő és borvidékek is (Hegyalja, Sopron). Itt mezőváros mellett a szabad királyi városok is megjelennek, és itt nem csak a

parasztoknak volt szőlőjük, hanem a nemeseknek is. Ipar: Céhes ipar dominál még mindig, de Bártfa környékén megjelenik az első szétszórt manufaktúra (vászonnal foglakozott). A külső árukereskedelemre jellemző, hogy az export nagyobb volt, mint az import, de a bányák ezt a hiányt pótolták (sok ezüst, réz, kevesebb arany). Az ország gazdasága fejlődött, de a jövedelem termelő képessége nem tette lehetővé egy központi államszervezet és egy jól szervezet zsoldoshadsereg fenntartását. Társadalom: Sikerült a bárókat visszaszorítania, de o is nevez ki hozzá hu bárókat. A köznemesség zöme Mátyás párti volt, de Mátyás csak addig számíthatott rájuk, amíg az ösznemesi jogokat csökkenteni nem akarta. A magyar polgárság zöme nem magyar volt, a városokat Mátyás nem tekintette szövetségesnek, csak bevételi forrásnak. A német polgárság nem juthatott hivatalokhoz, állami feladatokhoz. Tehát: A központosítás társadalmi

oldalról nincs alátámasztva, csak egy nagyformátumú államférfihez kötődik. Események: Belső harcokat kihasználva 1463-ban II. Mohamed lerohanta Boszniát, Mátyás megvárta, míg elvonulnak a törökök és visszafoglalta 1463 telén az elfoglalt városok nagy részét (Jajca és még 40 város). Itt 1464 tavaszán létrehozta a Szrebernik bánságot. 1 1467 Kincstári reform: Új adókat jelöltek ki: eltörölték a kapuadót, és helyébe füstadót hoztak létre, tehát nem kapu után, hanem ház után adózott a jobbágy. A harmincad vám mellet bevezette a koronavámot, ami alól nem adott mentességet. A legfőbb bevétele mégis a hadiadó volt (subsidium, Habsburg Albert találta ki), ezt az országgyűlés ajánlhatja meg és az értéke 1 forint volt. Ezek a nemeseket is sújtották, hiszen ha le van terhelve a jobbágy, akkor ők nem tudnak annyi adót beszedni tőlük. Emiatt 1468-ban Erdélyben nemesi lázadás tört ki Mátyás megérkezésére Moldvába

menekültek Ekkor gyakori az országgyűlés (adómegszavazás miatt). A főbirtokokra saját embereket ültet (Vitéz János, Janus Pannonius). Mátyás ekkor létrehozta az állami hadsereg magját (cseh, német, lengyel zsoldosok), ennek első vezére Hag Ferenc volt, majd Haugwitz János, ennek a hadseregnek nagy volt a költsége (kb. 600000 arany évente), miközben az összjövedelem 800000-850000 arany volt csak. Külpolitika: Mátyás külpolitikáját több tényező befolyásolta Dinasztikus érdek. Podjebrád Katalin halála után Mátyás a cseh trónt nézte ki magának, innen lehetett volna az NRCS trónra is pályázni. Gazdasági: Egy fejlettebb cseh hozzájárulhatott volna a sereg fenntartásában. Mátyás nem zárkózott el a török harctól, de tudta, hogy ő gyenge ehhez. A Pápának megírta, hogy pénz vagy katona kell, ez nem jött, emiatt nem harcolt tovább. 1468: Pápai beleegyezés mellett megindult a harc Podjebrád György (huszita volt) ellen. Mátyás

elfoglalta Morvaországot, Sziléziát, Luzsicét, de a csehekkel nem bírt. Ez idő alatt két gond volt: 1471 meghalt Podjebrád György, de Jagelló Ulászlóra hagyta a trónt, ezzel Mátyásnak a lengyelekkel is kellet harcolnia. Nagy török beütéskor egészen Váradig mentek el. Ezek miatt elégedetlenség: A nemesek II. összeesküvése Ezt Vitéz János vezette és Mátyás helyére lengyel trónkövetelőt hoztak (János Kázmér). Mátyás fellépet ellenük Vitéz Jánost elfogatja, Janus Pannonius meghal, a trónkövetelőt kitessékelték az országból. Abszolutisztikus jegyek 1471-1490 Mátyás ekkor egyre több idegent foglalkoztatott az állami hivatalokban. A fő bázisa a hadserege volt, évente szedett hadiadót. Maga köré alulról fölemelt embereket (Kinizsi Pál - temesi ispán, Báthoryak - Vajda, Magyar Balázs, Szapolyaiak) helyezett. A kancellária ekkor már a királyi akarat végrehajtója. Új bíróságokat hozott létre: Király személyes

jelenléte bíróság, a király nem mindig vett rajta részt, ilyenkor a személynök helyettesítette. 1474: Boronko (Szilézia) legyőzte a cseh-lengyel seregeket. Ezután békére került sor 1476 Béke, melyben megtarthatta az elfoglalt területeket, és cseh király is volt, de nem volt választófejedelem. Ekkor még elfoglalta Szabácsot. 1479: Kinizsi és Báthory Kenyérmezőn leverték a törököket. Ezután Mátyás békét kötött, amit meghosszabbítottak. Új probléma: Aragóniai Beatrix az új felesége, de gyerek nincs, csak egy törvénytelen (Korvin János), Gond a Bécsújhelyi szerződés. Mátyás háborúval próbálta rávenni III Frigyest, hogy mondjon le a szerződésről 1483: elfoglalta Alsó-Ausztriát 1485: Bécs elfoglalása, ide tette a székhelyét, de III. Frigyes nem járult hozzá a változtatáshoz Ekkor Mátyás megpróbálta elfogadtatni Korvin Jánost, ezért 1486 engedményeket tett a rendeknek: Eddig a király nevezte ki a nádort, ezután

az országgyűlés választhatja a nádort. A nádor joga a király helyettesítése (országgyűlésben, bíráskodásban, hadak élén), de Mátyás nem tudta megszerezni a rendek támogatását. 2 7/B Egyenlőtlen fejlődés Az első világháborúig az erőviszonyokat döntően az európai hatalmak határozták meg. Óránk célja annak tanulmányozása, hogyan hatott a világgazdaság átrendeződése és a birodalmi politika a nagyhatalmak belső helyzetére, s a kettő együtt a nemzetközi kapcsolatokra. Az egyenlőtlen fejlődés. Nagy vonásokban ismerjük már azt a példátlan gyarapodást, mely a nagyipari termelésben a XX. század elejéig végbement A fejlődés lendülete azonban nem volt mindenütt egyformán erős. Franciaországban például kétszeresére nőtt harminc év alatt a termelés, az ország részesedése a világ termelésében mégis csökkent. A német ipar fejlődött (a nagyon alacsony szintről induló oroszt nem számítva) a leggyorsabban,

és a századfordulóra Európában az élre tört. Az egységes Németország már megalakulásakor fenyegető erő volt, demográfiai fölényéhez hamarosan ipari túlsúly is járult. Mint már érintettük, nem pusztán egyenlőtlen fejlődésről, hanem a „centrum", a fejlettek körének kiszélesedéséről és új súlypontok kialakulásáról, azaz a világgazdaság átrendeződéséről kell beszélnünk. Az új iparágak főként Németországban és az Egyesült Államokban alakultak ki, ide áramlott a legtöbb új tőkebefektetés. Itt alkalmazták a legmodernebb technikát és a legcélszerűbb üzemszervezési formákat Németország ráadásul megkapta Elzász-Lotaringia nagy vasérctelepeit és az óriási francia hadisarcot. A munkabérek viszont alacsonyabbak voltak, mint Angliában. Az USA fejlődését az európai kivándorlók tömegei, és az európai tőke pörgette föl. Franciaország és Anglia fejlődését a tőkekivitel is mérsékelte A vezető

ipari hatalmak egyenlőtlen fejlődése a nyersvas-termelésben. 1 8/A Melyek a reformáció kiváltó okai és főbb irányzatai Németország belsejében, a nagyobb városoktól távol jelentéktelenebb volt az árucsere és megmaradt a céhes iparszerkezet is. Az ország politikai szétforgácsoltsága csak megnehezítette a gazdasági élet fölívelését A köznemesek legtöbbje a kisnemesség, a lovagok rendjébe süllyedt, jelentős részük kezdett polgárosodni. A papság két, egymástól elég jól elhatárolható rétegre oszlott. A felső réteghez tatoztak a főpapok: az érsekek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi méltóságok. Ezekkel szemben állott a létfeltételeiben a tömegekhez közelebb lévő alsópapság. A XV század végén és a XVL század elején az egyház tekintélye rohamosan csökkent. Sokan támadták hatalmas birtokai, feudális kiváltságai fényűzése miatt; a polgárság olcsóbb egyházat követelt. A

városi középpolgárok elégedetlenek voltak a fejedelmek és az egyház uralmával. A németség 80%-át az erősen differenciálódott parasztság alkotta A többségük helyzete csak rosszabbodott. A XVI század elején Németországban a társadalmi osztályok és rétegek közötti ellentét az egyházzal szembeni általános elégedetlenség először a reformációban robbant ki. A reformáció a római katolikus egyház ellen irányuló XVI. századi mozgalmak neve Vallási, egyházszervezeti és dogmatikai reformok sorozatával megújította a kereszténységet és a katolikus egyházat, illetve reformlépésekre késztette azt (ellenreformáció). 1517. október 31-én Luther kiadja 95 pontját, innentől számítjuk a reformáció kezdetét 1521-ben II. Leó pápa egyházi, és V Károly császár birodalmi átokkal sújtja Luthert a worms-i birodalmi gyűlésen. 1523-ban Ulrich Zwingli fellépése a svájci reformáció kezdetét jelöli. 1524-1525 tart a nagy német

parasztháború. 1527-ben Svédország csatlakozik a lutheri reformációhoz. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen Luther hívei tiltakoznak (protestálnak) a reformáció terjesztésének tilalma ellen. 1530-ban kinyilvánítják a lutheri reformáció alapelveit (ágostai - augsburgi hitvallás). 1531-ben a német protestáns fejedelmek szövetséget kötnek V. Károly ellen 1534-ben VIII. Henrik angol király szakít a pápasággal és létrehozza az anglikán egyházat 1536-ban Megjelenik Kálvin János főműve a „Tanítás a keresztény vallásról" címmel. Ez a keresztény vallás rendszerét összegzi. Dánia és Norvégia csatlakozik a Lutheri reformációhoz 1546-1555 tart a protestáns német fejedelmek háborúja V. Károly császár ellen, amely az augsburgi vallásbékével zárul. A reformációnak több irányzata is elterjedt: Anabaptista: a reformáció azon irányzata, amely elveti a csecsemőkori keresztelés érvényességét, és a felnőttkori

keresztséget, a tudatosan vállalt vallást fogadja el. Antitrinitárius: szentháromság-tagadó. Servet Mihály által megalapított reformációs irány Protestáns: a reformáció azon hívei, akik a speyeri birodalmi gyűlésen a gyűlés határozatával szembeni ellenállásukról kapták nevüket. Hugenották: a kálvini reformáció franciaországi hívei. Puritán: a kálvini reformáció angol követői. 1 8/A A reformáció és az ellenreformáció harca A reformáció a Német-Római Császárságban alakult ki a 16. Században A Császárság ekkori helyzete eléggé széttagolt, a császár hatalma névleges, több száz tartomány, város alkotja az államot. A reformációt Luther Márton, Ágoston rendi szerzetes hirdette meg 1517. október 31-én, a wittenbergi vár kapujára függesztette ki a 95 pontot tartalmazó tételsort, amelyben az egyház megújítását követelte: annak visszatérését evangéliumi formájába. "Re-formáció":

visszatérés az eredetihez A tételsor közhírré tételének legfőbb ürügye, a búcsúcédulák árusítása volt. X Leó pénzért bűnmegváltást ajánlott, és ebből a bevételből akarta fedezni a Szent Péter Bazilika felújítását. A reformáció legfontosabb pontjai: • a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, azt is kegyelemből, szeretetből teszi, nem az érdekért • Isten és ember között nincs szükség az egyházra, a gyónást és a szentséget is elvetette a hét szentségből csak kettőt fogadott el: keresztség, Úrvacsora • Csakis a Biblia lehet mérvadó, a Bibliában pedig nincsen szó egyházról, ezért a pápa személyét is elvetette • Az egyházi birtokokat számolják föl (szekularizáció) A pápa ezért Luthert kiközösítette (exkommunikáció), 1520-ban az Ágoston-rendből is "kirúgták". V Károly, a császár pedig birodalmi átkot mondott Lutherre 1521.-es Wormsi edictumában, ami azt jelentette, hogy büntetés

nélkül meg lehetett ölni. Bölcs Frigyes, szász választófejedelem befogadta Luthert, Wartburgi várába menedéket kapott tőle. Hónapokig élt itt, s ez idő alatt lefordította a Bibliát német nyelvre, ezzel a német irodalmi nyelv alapjait is letette. Ezzel a hívők már saját nyelvükön hallgathatták az igét 1529-ben, a császár összehívta Speyerben a birodalmi gyűlést, ahol a Luther-hívők és a katolikus képviselők is részt vettek. Megállapodtak abban, hogy Luther és hívei megmaradhattak hitükben, de nem terjeszthetik azokat. A Luther-hívők ez ellen tiltakoztak (protestálnak), ezért a reformáció híveit ezentúl protestánsoknak hívjuk. A protestantizmus irányzatai: 1. Lutheránusok vagy evangélikus egyház: Philip Melanchton alapította meg 28 cikkelyben. 1530-ban állt össze az irányzat (Ez volt a legmérsékeltebb) Németországban kialakulnak a vallásháborúk. 1531-ben, a lutheránus hívők összefogtak és a katolikusok ellen

megkötötték a schmalkaldeni szövetséget. Ezért a német vallásháborúkat schmalkaldeni háborúknak is nevezzük. A szövetség élére Bölcs Frigyes állt Szekularizációk folytak, I Ferenc francia királlyal is szövetkeztek V. Károly ellen 1546-47-ben volt a háború legvéresebb szakasza, ezután viszont tárgyalások indultak a császárok és a lutheránusok között. 1555-ben megkötötték az Augsburgi vallásbékét, amely a katolikusok és a lutheránusok közötti megállapodás. A béke legfontosabb pontjai: • „Akié a föld, azé a vallás.” („Cuius regio, eius religio”) Eszerint a parasztnak azt a vallást kellett követnie, akinek a birtokán dolgozott. Azonban, ha más vallású volt, akkor átköltözhetett egy megfelelő vallású földbirtokos földjére. • A háború alatt szerzett földeket a Lutheránusok megtarthatják. • Aki Lutheránus lett katolikus főszemélyből, az elveszítette minden birtokát és címét. 2. Népi vagy paraszti

irányzat: Thomas Münzer nevéhez fűződik az irányzat megalapítása. Münzeri irányzatnak is nevezzük Münzer Zwichau-ban kezdett prédikálni. Az ún anabaptizmust hirdette (újrakeresztelés) Elvetették a csecsemőkeresztséget. Az ember csak felnőtt fejjel képes eldönteni, hogy akar-e az egyenlők közösségébe tartozni. Vagyoni egyenlőséget követeltek Ez a radikálisabb irányzat Mérsékeltebb szárnyuk is volt, amely a földesúri kötöttségek (9-ed, robot) eltörlését követelte. Nagy mozgósító erővel hat a parasztságra Ez vezet a történelem legnagyobb parasztháborújához (1524-25). Ez a német parasztháború Sváb földről indul, de szinte minden német tartományra kiterjedt. A thüringiai felkelést maga Münzer vezette Központja Mülhausen lett 1525-ben Münzer hadai súlyos vereséget szenvedtek. Minden tartományban a felkelést fokozatosan leverték, majd megtorolták: 100 ezer paraszt esett el a háborúban és a kínzások

következtében. 1 3. Polgári (svájci) irányzat: Ez a Kálvini reformáció. Ulrich Zwingli, zürichi lelkész a megalapítója Az ellen tiltakozott, hogy a svájciak katonaként pápai szolgálatba álljanak. Tanai belharcokat indított Svájcban 1531-ben a svájci kantonok ellen vívott harcokban esett el. Ekkor állt az irányzat élére Kálvin János, aki Luther Márton tanításai miatt kényszerült elhagyni Franciaországot. Ő nem egyházi személy, de alaptanításai megegyeztek Zwingli tanaival Mindketten a predisztenációt hirdették: isteni elrendelés. Az ember születése pillanatában dől el, hogy mire hivatott (jóra vagy rosszra). A becsületes, szorgalmas munka és az ilyen munkával szerzett vagyon a kiválasztottság jele A polgári rétegek körében terjedt el leginkább. Kálvin egyszerű, olcsó egyházat teremtett meg Az istentiszteletek is nagyon egyszerűek voltak, amelyek imából, prédikációból és éneklésből álltak. A kálvinista egyház

vezetését a lelkész és a választott hívekből álló testület, a presbitérium látja el. Ez a református egyház Kálvin hatalmát Genfben építette ki. Genf zsarnokává válik, a "genfi pápának" is nevezik Nem ismerte el a pápát, és semmiféle más irányzatot. Nem tűrte meg Genfben az antitrinitáriusokat (Szentháromság tagadók) Servet Mihály (orvos) teremtette meg ezt az irányzatot. Kálvin Genfben máglyán elégettette Kiűzték az antitrinitáriusokat. Nekik nagy hatásuk lesz egyébként majd Erdélyen Magyar nevük: unitáriusok A katolikus egyház megújítása: A tridenti zsinaton 1545-63. Az elvilágiasodás felszámolása. Főbb eredményei: • az egyházi visszaéléseket felszámolták • a katolikus egyház belső fegyelmét megerősítették, még cölibátust is • a papi nevelés szintjét magasabbra emelték • harcot is hirdettek a protestánsok ellen Felújították az inkvizíciót szent-officium (szent ítélőszék) néven.

Irányítását a jezsuita-rend kezébe adták A jezsuita-rendet Loyolai Ignác spanyol kisnemes alapította 1540-ben, Jézus társasága néven. Az indexet is összeállították. (Tiltott könyvek jegyzéke) 2 8/B A dualista állam A dualista Osztrák-Magyar Monarchia államrendszere. A hadsereg vezénylete és a miniszterek kinevezésének joga az uralkodó kezében maradt. Magyarország átvállalta az osztrák államadósságok egy részét, és Ausztriával közös vám- és pénzrendszert alakított ki. A közös gazdasági ügyeket 10 évenként újraegyeztették („gazdasági kiegyezés"). - - a kiegyezés alkotmányos, parlamentáris monarchiát teremtett a magyar parlament hatásköre: közigazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatásügy, gazdasági ügyek nem teljes szuverenitás: külügy, hadügy, pénzügy a közös ügyeket csak a király jóváhagyásával lehetett befolyásolni kétkamarás országgyűlés Magyarországon: képviselőház

(ciklusonkénti választás), főrendiház (arisztokrácia) ha egy javaslatot mindkét ház elfogadott, akkor küldték csak el az uralkodóhoz szentesítésre közjogi harcok: • 67-esek (a kormánypárt és támogatóik): a dualizmus változatlanságát akartak • 48-asok: nagyobb függetlenséget akartak 1875-90: Tisza Kálmán magyar pártok: Szabadelvű Párt, Függetlenségi Párt, MSZDP 1913-tól: • Tisza István (Tisza Kálmán fia) • kemény fellépés az ellenzékkel szemben • felkészülés az I. világháborúra 1 9/A Az ország három részre szakadása KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS. Mohácsot követően a koronáért elsőnek Szapolyai János szállt harcba Ő volt a leghatalmasabb földbirtokos, a legnagyobb haderő ura, Erdély vajdája, s a nemesség „vezére”. Szapolyai helyzetét erősítette az 1505-ös rákosi végzés, mely szerint a vajda, mint nemzeti király léphetett fel. Szapolyai (1526-1540) elfoglalta az ország jelentős részét, s 1526.

novemberében a Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta magát. A rendek érdekeikre hivatkozva az 1490-ben kicsikart koronázási feltételeket kötötték ki. Lajos halála után Habsburg Ferdinánd is Magyarország királyának tekintette magát. A Habsburg-barát bárók Pozsonyban gyülekeztek. 1526 decemberében Ferdinándot (1526-1564) királyukká választották Hívei oltalmat reméltek a Habsburg-dinasztiától a védtelen ország számára. POLGÁRHÁBORÚ. Ferdinánd a bátyjától kapott pénzen tízezer zsoldost fogadott, s Tokajnál csapatai döntő vereséget mértek Szapolyai seregére. Szapolyai Erdélybe hátrált, majd Lengyelországba menekült Ezután Székesfehérváron Ferdinánd fejére helyezték a Szent Koronát. Szapolyai nehéz helyzetében a Habsburgok ellenfeleitől remélt támogatást. A franciák és Velence biztatására segítséget kért a szultántól, aki támogatásáról biztosította. A török seregek rövidesen megindultak

Magyarország felé, hogy segítséget nyújtsanak a magyar királynak. A K IÚT NÉ LKÜLI ORSZÁG. Szapolyai már 1528-ban kisebb török segédhadakkal visszaszerezte a Tiszától keletre eső területeket, mivel Ferdinándnak elfogyott a pénze, s szélnek kellett eresztenie zsoldosai nagy részét. Szulejmán 1529-ben ellenállás nélkül nyomult előre hadai élén Magyarország földjén. Nem követelt semmit Szapolyaitól a hűbéri alázaton kívül, adót sem kellett fizetnie. Szulejmán elfoglalta, majd átadta János királynak Budát, ezután haderejével Ferdinánd székhelye, Bécs ellen indult. Az ostrom elhúzódott, az idő hidegre fordult, s a török haderőt csak kivételes esetekben tartották fegyverben az ősz beállta után. Szulejmánnak eredménytelenül kellett visszavonulnia. A török kudarca megnehezítette Szapolyai helyzetét Hívei jelentős része elhagyta, s az elkövetkező zavaros időkben a bárók hol az egyik, hol a másik király oldalára

álltak. A szultán 1532-ben újabb hadjáratot indított Bécs irányába. Ekkor azonban nem a Duna mentén, hanem a Dunántúlon keresztül vonultak csapatai, hogy lerövidítsék az utat, s hogy még érintetlen, így a sereg ellátását biztosító vidéken vonuljanak keresztül. 1532-ben azonban a Habsburgok is jelentős erőket tudtak KözépEurópában mozgósítani Ferdinánd, és a személyesen megjelenő V Károly vezetésével több, mint 100 000 német zsoldos állt Bécs térségében, hogy megütközzön a törökkel. Szulejmán hadai számos jelentős erősség mellett elhaladtak, amikor a Jurisics Miklós birtokában lévő kis vár, Kőszeg falainál megálltak. A hatalmas török haderő közel egy hónapig időzött Kőszeg falai alatt Feltételezhető, hogy a szultán csak az időhúzás kedvéért kezdett az ostromba, mert el akarta kerülni a számára kétséges kimenetelű összecsapást, vagy esetleg keletebbre kívánta csalni a német haderőt. A kőszegiek

hősi helytállásának következtében elmaradt az erőviszonyokat eldöntő küzdelem. A kortársak számára egyre világosabbá vált a tragikus valóság: a két nagyhatalom nem bír egymással, erőik Magyarországon egyensúlyban vannak. Egyiknek sincs elég ereje arra, hogy a másikat kiszorítsa az országból, de ahhoz elegendő, hogy az egyik magyar pártot támogatva az ország területén folytassák a harcot. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél szerződést kötött (1533), melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Jánosnak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken. A VÁRADI B ÉKE Az eredménytelen és értelmetlen harc megbékéléshez vezetett. I Ferdinánd és János király a Váradon 1538-ban megkötött egyezség értelmében kölcsönösen elismerte egymás királyságát; gyakorlatilag megosztották

az országot a fennálló helyzet alapján. János király halála után pedig, a béke értelmében, az egész ország Ferdinándra vagy utódaira szállt. János utódai nevében is lemondott a trónról; esetleges fiági örökösei számára a Szepességet és hercegi rangot biztosított az okmány. Ám Szapolyai másként értékelte az egyezséget, amikor fia született a Jagelló Zsigmond lengyel király leányával, Izabellával kötött házasságából. BUDA ELES TE - AZ O RSZÁG H ÁROM RÉSZRE SZAKADÁSA. Az erőviszonyok megváltoztak, amikor meghalt János király (1540). Halálos ágyán megeskette párthíveit, Fráter Györgyöt, Török Bálintot, hogy a váradi egyezséget megszegve pár hónapos csecsemő fiát, János Zsigmondot választják királlyá. 1 János hívei nehéz helyzetbe kerültek, mivel Ferdinánd érvényesíteni akarta jogait, és a nemesség nagy része nem bízott bennük. Ezért Fráter György Szulejmántól kért segítséget A szultáni

had felvonult Magyarországon (1541), és Török Bálint hadaival kiegészítve szétverte Ferdinánd hadseregét. Nemcsak a magyar urak nem bíztak a csecsemőben, de Szulejmán se látta megnyugtatónak hűbérese helyzetét. Csapatai 1541 augusztus 29-én megszállták Budát A török berendezkedett Budán; Török Bálintot elhurcolta, Izabellának és a csecsemőnek Erdélyt s a Tiszától keletre eső országrészt adta. KÍSÉRLET A Z O RSZÁG E GYESÍTÉSÉRE. Buda eleste megrázta a törökös politikát folytató magyar nemességet. Fráter György, aki Izabella és János Zsigmond nevében kormányzott, az események hatására változtatott politikáján, s úgy vélte, a török kiszorítása Ferdinánd jogara alatt lehetséges. Ezért megállapodott a Habsburg uralkodó követeivel. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond kárpótlás ellenében lemondott országáról, és átadta a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország

megtartására s Buda visszavételére. A három részre szakadt Magyarország A KIRÁLYI MAGYARORSZÁG. A XVI-XVII században a királyi Magyarország a Habsburgok, akik a magyar trón birtokosai is voltak ellenőrzése alatt maradt. A korábbi magyar állam harmadát kitevő országrész a Habsburg-vezetés alatt kialakuló közép-európai birodalom tagja lett. A hadszíntérré vált országrész szerepe leszűkült a török rohamainak feltartóztatására. A királyi székhely idegenbe került Noha ebben az esetben a rendek által megválasztott nádor helyettesítette volna a királyt, nem töltötték be e méltóságot. Helyette helytartókat neveztek ki az ország élére A pénzügyek irányítására létrehozták a Magyar Kamarát (1528), amely Pozsonyban székelt. Később az ügyvitel javítása érdekében a pozsonyinak alárendelt Szepesi Kamarával (Kassa) bővítették a kormányszéket. A királyi Magyarország lakossága nem haladta meg a másfél millió főt,

s az évi adó mennyisége az 500 000 forintot, így az uralkodó védelmére szorult a törökkel szemben. Új várrendszert kellett kiépíteni Erre a magánbirtokosok nem voltak képesek, így a jelentősebb véghelyeket a király a maga irányítása alá vonta, s óriási költségen, a kor elvárásainak megfelelően kiépíttette. Az új várrendszer néhány korszerű, 1000-1500 harcost befogadó nagy erősségből (Kanizsa, Szigetvár, Győr, Veszprém, Komárom, Fülek, Eger), két tucat 100500 katonával rendelkező közepes várból (Nógrád, Sümeg, Tata, Palota, Szerencs), és számos 20-50 katonát számláló őrhelyből állt. A H ÓDOLTSÁG. Az oszmánok által megszállt területen, a hódoltságban a török államberendezkedés, közigazgatás és tulajdonviszonyok váltak meghatározóvá. Az elfoglalt területekről a nemesség és a polgárság elmenekült, s csak a jobbágyok váltak alattvalókká. A hódoltságban kiépült a török közigazgatás A

magyarországi török erők élén a budai vilajet vezetője, a budai pasa állt. Az összes szerzemény a szultán kezébe került. A földek nagy részét a szultán kiadta szolgálati birtokként, ám a legjövedelmezőbb, védettebb birtokokat meghagyták közvetlenül a kincstár kezelésében (Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét, Gyöngyös). A fentiek alapján úgy tűnhet, az oszmánok teljes mértékben bekebelezték a meghódított földet, s azt a maguk képére formálták. A valóság azonban ennél bonyolultabb Az adóztatott területen a török kormányzat igazodott a ráják korábbi terheihez. A jobbágyok kapunként adóztak, járt a tized és az ajándékok, ezen kívül közmunkákra kötelezték őket. A befolyó adók azonban nem voltak elegendőek a török várvonal 30-40 000 fős őrségének fenntartására, s a magyarországi kiadások elnyelték a gazdag Egyiptom jövedelmeit is. A XVI. században még részben a kádik szolgáltattak igazságot, de a XVII

századra már vagy maguk a lakosok (parasztvármegye), vagy a nemesi megye intézte a közigazgatást, a polgári és büntető ügyeket. A megye büntetéssel sújtotta azt, aki nem magyar hatóságokkal intéztette ügyeit. Mutassa be a három részre szakadt Magyarországot, jellemezze a török világot a hódoltsági területeken. A mohácsi csata után Szulejmán serege akadálytalanul pusztította az országot, egészen Budáig. A török a tél közeledtével visszavonult de déli végvárait továbbra is megtartotta. A nemességet megtévesztette a török visszavonulása, s elsősorban a királyválasztás érdekelte őket. A székesfehérvári országgyűlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb főurat, Szapolyai Jánost választotta királlyá. A Habsburg párti nagybirtokosok, főpapok, pedig Pozsonyban Habsburg Ferdinándot emelték trónra. 2 1532-ben I. Szulejmán ismét Bécs ellen indult Az előrenyomulás Kőszeg alatt torpant meg Az

országban eközben tovább folytatódtak a párharcok. Ferdinánd és Szapolyai végül belátta, hogy nem tudja legyőzni ellenfelét 1538-ban Váradon békét kötöttek: megállapodtak abban, hogy Szapolyai halála után az egész ország Ferdinánd jogara alatt egyesül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születik. I János közben feleségül vette Jagelló Izabella lengyel királylányt. Egy évre rá fia született A kis János Zsigmond kéthetes volt, mikor Szapolyai meghalt. János Zsigmond gyámjai „György barát" vezetésével a sebtében összehívott országgyűlésen a csecsemőt királlyá választották. II Jánost Szulejmán is elismerte magyar királynak 1541-ben Ferdinánd seregei Buda ellen indultak, hogy átvegyék az országot. Fráter György a törököktől kért segítséget. Vendégeskedésük alatt a „várnézőbe" induló janicsárok kardcsapás nélkül megszállták Budát A szultán a Duna menti területet birodalma

részévé tette, ezzel Magyarország három részre szakadt. I Ferdinánd, az osztrák területekhez hasonló módon, Magyarországon is új, központi hivatalokat szervezett. A gazdasági ügyeket intéző magyar kamarát a bécsi udvari kamarának rendelte alá. A magyarországi rendek fokozatosan kiszorultak a legfontosabb ügyek irányításából. A török megszállta országrész és a királyi Magyarország mellett a XVI. Század második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. Erdély 1541 előtt sohasem volt önálló ország, létrejöttét a történelmi körülmények követelték A születőben lévő új állam vezetője névlegesen II. János volt A legfontosabb politikai döntéseket gyámja, Fráter György hozta. Politikailag Erdély nem volt független Hűbérura a szultán, akinek adót fizetett A belpolitikába a porta azonban nem szólt bele. Az Oszmán Birodalom I. Szulejmán idején érte el hatalmának

csúcsát A meghódított magyar területeket katonai célú közigazgatási egységekre, vilajetekre, azokat pedig szandzsákokra bontották. A vilajet élén a pasa, a szandzsák élén pedig a bég állt. A török birtokrendszer lényege szerint a meghódított föld - a rajta élőkkel együtt - a szultáné. Ebből a földterületből kaptak birtokot a tisztviselők és a hűbéres lovas katonák, a szpáhik A kapott földet azonban örökölni nem lehetett, s a földet a szultán bármikor visszavehette ideiglenes tulajdonosától. Ez a módszer rablógazdálkodáshoz vezetett Kedvezőbb helyzetben csak a khászbirtokon élők voltak, ők ugyanis szabott összeggel adóztak és egyéb tekintetben is védettebb helyzetben voltak. A XVI század közepén a települések adóköteles lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak földesuruknak. Az állami adók közül a legfontosabb a harádzs és az állami robot volt. A kincstár fennhatósága alatt álló mezővárosok

Kecskemét, Nagykőrös, Jászberény - nagyot fejlődtek Határuk több százezer holdra is megnövekedett A földművelés háttérbe szorult, a külterjes állattenyésztés fejlődött ki. Összességében a török hódoltság az ország pusztulását okozta. 3 9/B Az Európai Unió legfontosabb intézményei Európai Tanács (ET) € Az EU tagállamok kormányfőinek testülete € Feladata: stratégiát, politikai iránymutatást adjon az integrációnak € évi 4 alkalommal ülésezik, félévente elnöki tisztségváltás Miniszteri Tanács (MT) € Az EU legfőbb döntéshozó és jogalkotó intézménye € Részvevők: tagállamok kormányainak illetékes miniszterei € A külügyminiszterek a közös külpolitika döntéshozói € Havonta 1 napig ülésezés Brüsszelben € A miniszterek tagországuk népességének arányában rendelkeznek szavazatokkal, de a kisebb országoknak relatíve több szavazat jut Európai Parlament (EP) € Az EU másik fő jogalkotó

intézménye, legtöbbször az MT-vel együtt dönt az EB által előterjesztett törvényjavaslatokról € Ellenőrzési joga van az EB fölött € Gyakran hoz jogi hatályt nélkülöző határozatokat € Az európai képviselőket 5 évente választják € Székhelye: Strasbourg Európai Bizottság € feladata: a közösség egésze érdekének képviselete € Az EB a jogalkotás kezdeményezési jogának kizárólagos birtokosaként javaslatokat dolgoz ki a döntéshozó MT és EP számára € Brüsszelben ülésezik Európai Bíróság € Székhelye: Luxembourg € Feladata: a közösségi jog az egész EU-ban azonos módon érvényesüljön € Vizsgálja, hogy egy-egy tagország nemzeti jogszabálya nem ütközik-e egy közösségi jogszabállyal € Az EB kezdeményezhet eljárást a tagországok kormánya ellen is, ha azok nem ültetnek át egy közösségi jogszabályt saját jogrendszerébe határidőre € A közösségi joggal kapcsolatos ügyekben a tagállamok,

és az uniós intézmények is beperelhetik egymást az EB-n Gazdasági és Szociális Bizottság € az egységes belső piacot, környezetvédelmet, fogyasztóvédelmet, foglalkoztatást, iparpolitikát, szociálpolitikát érintő közösségi jogszabálytervezetekről véleményt formáló testület € Székhelye: Brüsszel Régiók Bizottsága € Konzultatív testület, amely a regionális, megyei, városi önkormányzatok képviselőit tömöríti Számvevőszék € A közösségi költségvetés ellenőre € Jogában áll mindenhol helyszíni vizsgálatot tartani, ahol közösségi pénzeket használnak fel € Székhelye: Luxembourg Európai Központi Bank (EKB) € A közös európai valutát, az Eurót bevezető tagállamok központi pénzintézete € Feladata az egységes valuta árstabilitásának, vásárlóerejének megőrzése, bankjegyek kibocsátása € Székhelye: Frankfurt Európai Beruházási Bank (EBB) € Az EU nonprofit fejlesztési pénzintézete €

Feladata: a közösségi célokat, elmaradottabb régiók felzárkóztatását, a közös infrastruktúrát banki eszközökkel segítse € Székhelye: Luxembourg Kormányközi Konferencia € Mivel az EU-nak nincs alkotmánya, ezt a funkciót az alapszerződések töltik be (legutóbbi a nizzai szerződes). A szerződések módosítására, új szerződés létrehozására egyedüli felhatalmazott intézmény a Kormányközi Konferencia. Európai Konvent € Az EU alkotmányát kidolgozni hivatott ideiglenes testület. € Székhelye: Brüsszel 1 10/A Mutassa be Erdély aranykorát Bethlen Gábor fejedelemsége idején Bocskai István halála után az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot választották meg fejedelemnek. Tőle, a kiváltságaik védelméért felkelt hajdúk segítségével a 18 éves Báthory Gábor szerezte meg a fejedelemséget. Báthory halála után az erdélyi rendek Bethlen Gábort (1613-1629) választották a fejedelmi székbe. Bethlen korának egyik

legnagyobb politikusa volt. Minden eszközt felhasznált az ország egyesítésére Felmérte azonban azt is, hogy a török még jelentős erőt képvisel, így vállalta a portától való függőséget. A Báthory Gábortól öröklött gazdasági káoszban erős kézzel és rövid idő alatt rendet teremtett. Az érdemtelenül szétosztott javak visszavételével jelentősen megnövelte birtokait. A nagyobb mennyiségben kivitelre kerülő cikkekre - higany, méz, viasz, marha - állami monopóliumot vezetett be. Gondja volt az ipar fejlesztésére is, külföldi mesterembereket telepített az országba. A felvidéki bányavárosokból az erdélyi bányaművelés színvonalának emelésére bányászokat hozatott. Szervezőmunkája eredményeként hallatlanul megnőttek Erdély bevételei Jövedelme félmillió arany körül forgott. Ennek jó részét állandó hadserege fenntartására fordította Bethlen Gábor az állam irányításában háttérbe szorította a rendeket, és

megerősítette a fejedelmi hatalmat. Ebben elsősorban a fejedelmi birtokokra, és az állandó hadseregre támaszkodott. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében futott össze. Támogatta a társadalom középrétegeit, s védelmezte a jobbágyokat is Az 1618-ban meginduló harmincéves háborúban Bethlen a független magyar állam visszaállításának lehetőségét látta meg. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés Bethlent Magyarország királyának választotta A harmincéves háborút magyar részről a Nikolsburgban II. Ferdinánddal megkötött béke zárta le, amelyre Bethlen a sokféle gond és kudarc miatt kényszerül 1621-ben. Visszaadta magyarországi foglalási területeinek nagy részét. Megkapott viszont élete végéig hét magyarországi vármegyét és a birodalmi hercegi címet Bethlen Gábor a tudományok és művészetek pártfogója is volt egyben. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, valamint a tudományok sikerének

érdekében gazdag könyvtárat hozott létre. Uralmának rövid 16 esztendejét Erdély aranykorának is szokták nevezni. Neki sikerült a belső és külső háborúktól pusztuló országrészt hatékony központi kormányzással a további romlástól megmenteni, gazdaságilag és kulturálisan fejleszteni, s bekapcsolni az európai államok rendszerébe. Erdély aranykora Bocskai István megüresedett trónját a Báthory-család sarja, Báthory Gábor (1608 1613) nyerte el. Az uralkodó azonban nem örökölte ősei tehetségét. Rövid uralma alatt hibát hibára halmozott Magára haragította katolikus alattvalóit csakúgy, mint a szász városok polgárait, akiknek kiváltságait elvette. A fejedelem betegesen gyanakvó volt, leghűbb embereiben sem bízott. A fiatal, de tehetséges hadvezért, Bethlen Gábort is árulással gyanúsította. Bethlen a törökhöz menekült 1613. őszén török sereg lépte át Erdély határait Élén egy hadvezér, Szkender bég lovagolt

Mellette egy török ruhás ifjú mutatta az utat. Bethlen Gábor, a leendő fejedelem volt az Miután el kellett menekülnie szülőföldjéről, ígéretekkel és ügyességgel elérte, hogy a szultán személyesen fogadja. A török császárt meg tudta győzni: adja neki Erdély trónját. Kolozsvárra érve a bég országgyűlést hívatott egybe, s a nemesek elé Bethlen Gábort állította fejedelemjelöltként. A megrettent urak nem tehettek mást: megválasztották uruknak Bethlen Gábor (16131629) uralma kezdetén tapasztalhatta, hogy hatalma milyen bizonytalan. Bár elődjétől nem kellett tartania, hiszen Báthory Gábort a hajdúk meggyilkolták, Bethlent eleinte csaknem mindenki gyűlölte. Ám a fejedelmet nem zavarta ez Belső reformok sorával szilárdította meg Erdély helyzetét Az üresen kongó kincstárt igyekezett megtölteni. Elődjei a legtöbb állami jövedelmet eladományozták Ezeket Bethlen csaknem hiánytalanul visszaszerezte. Az adóterheket a három

nemzet között arányosan osztotta meg A szászoknak visszaadta kiváltságaikat cserébe Gyulafehérvár lerombolt falait velük állíttatta helyre. Törvényt hozott arról is, hogy Erdély becses termékeit, a marhát, a bőrt, a sót, a mézet, méhviaszt, a vasat és a higanyt csak a fejedelmi udvar adhatja el külföldön. 1618-ban a cseh protestánsok fellázadtak a Habsburgok ellen. Erdély kálvinista ura számára nem volt kétséges, hogy meg kell segítenie őket a katolikusok ellenében. II Ferdinánd császár és király (16191637) katonái hátrálni kényszerültek, s az erdélyi sereg Bécset ostromolta. Bár a császári főváros falai alól Bethlen hada dolgavégezetlenül távozott, Észak-Magyarország szinte teljes egészében a hatalmába került. A magyar nemesek 1620 nyarán Bethlent királyukká választották. Bethlen Gábor igazi arca ekkoriban mutatkozott meg. A fejedelem, akit alig pár éve még szinte mindenki árulónak tartott, most tehetséges

hadvezérnek és bölcs diplomatának bizonyult. Bár királyságába a szultán is beleegyezett, mégsem koronáztatta meg magát, mert tudta, hogy a török túl nagy árat kér cserébe a 1 támogatásért. A Habsburgokkal is óvatosan tárgyalt A nikolsburgi békében (1621) Bécs ismét elismerte Erdély függetlenségét. Bethlen nem csak katonaként mutatkozott bölcs uralkodónak. Az udvarába látogató diplomaták némelyike arra számított, szegényes körülményekkel találkozik, de a fejedelem környezete semmiben sem maradt el a nyugat-európai uralkodóké mögött. Brandenburgi Katalinnal kötött házassága is azt a célt szolgálta, hogy a többi fejedelemmel egyenrangúnak tartsák. A soknemzetiségű és sokvallású Erdélyben Bethlen a hitéletben is igyekezett az egyensúlyt megőrizni. Maga kálvinista lévén, különösen ezt a vallást támogatta Bár békéiben rendre megígérte, hogy az elvett katolikus javakat visszaadja, a katolikus egyház

Bethlen uralkodása alatt is háttérbe szorult. De, ellentétben például Angliával, üldözésnek egyik felekezet sem volt kitéve Székelyföld megőrizhette katolikus jellegét. A fejedelem nagy fontosságot tulajdonított az oktatásnak is. Tanárai elé példaként a kiváló jezsuiták iskoláit állította (magukat a jezsuita szerzeteseket azonban éppen sikereik miatt kitiltotta Erdélyből). Bethlen 1629. november 15-én, halálos ágyán utolsó üzenettel fordult feleségéhez, Brandenburgi Katalinhoz, akit utódjának szánt. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára nincsen” írta a beszédre már képtelen uralkodó. Halála után az általa kinevezett főurak úgy döntöttek, hogy Bethlen özvegye nem örökölheti a trónt. Brandenburgi Katalin ugyan ragyogó szépségű volt, de tapasztalatlan asszony, akit a hadi dolgok közelébe nem akartak engedni. Rövid átmeneti idő után a fejedelmi trónra I Rákóczi György (16301648) került

A kiváló hadvezér folytatta Bethlen politikáját. Amikor a harmincéves háborúban a Habsburgoktól elpártolt a szerencse, alkalmasnak találta az időt a támadásra. Bölcsen nem teljes győzelemre, hanem csak Erdély függetlenségének megerősítésére törekedett. A linzi békében (1645) sikerült is megszereznie hét magyarországi vármegyét. A szerződés a protestánsok szabad vallásgyakorlatát is újra megerősítette 2 10/B USA Függetlenségi Nyilatkozat Az amerikai függetlenségi háború az 1776. évi Függetlenségi Nyilatkozattal lépett abba a szakaszba, amikor kinyilvánították a már egy esztendeje folyó küzdelem célját: az Angliától való elszakadást. A győzelem eredményeként megszületett a fehér telepesek által Európán kívül létrehozott első önálló állam, az első köztársaság. Ennek a folyamatnak befejező eseménye az államszövetség 1789-ben életbe lépett alkotmánya Az Egyesült Államok ma ismert

államszervezete és politikai berendezkedése valójában ezzel a máig érvényes alkotmánnyal alakult ki. Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata az angol anyaország és amerikai gyarmatai között 1775 áprilisában bekövetkezett fegyveres konfliktus következménye. Az első hónapokban nem fogalmazódott meg nyíltan az elszakadás gondolata. 1776 januárjában azonban megjelent az Angliából áttelepült Thomas Paine röpirata, a Józan ész, amely érvek sorával indokolta, hogy miért kell különválni a távoli anyaországtól. A kiadvány gyorsan népszerűvé vált a gyarmatokon, s áprilistól a Philadelphiában ülésező II. Kontinentális Kongresszus küldöttei bátorítást kaptak, hogy támogathatják a függetlenség kimondását támogató határozatot. A meghatározó lépést június 7-én Richard Henry Lee, Virginia küldötte tette meg, amikor javasolta egy megfelelő nyilatkozatot elkészítő bizottság kiküldését. Néhány napos vita után

öttagú bizottságot választottak, amelynek rangidős tagja Benjamin Franklin volt, s amely az elkészítendő nyilatkozat megfogalmazását a "jó tollúnak" ismert Thomas Jeffersonra bízta. A bizottság az elkészített szöveget június 28-án nyújtotta be a kongresszusnak. A nyilatkozat A kongresszus július 1-jén nyitott vitát a függetlenségről, melynek kinyilvánításával már másnap mind a tizenhárom gyarmat képviselői egyetértettek. Ezt követően megvitatták és némileg módosították Jefferson szövegét, majd július 4-én fogadták el a nyilatkozatot. A július 2-ai elvi állásfoglalás a háború közös viselésének szándékát rögzítette, míg "A tizenhárom egyesült amerikai állam egyhangú nyilatkozata" külpolitikai célokat szolgált: a gyarmatokat ért sérelmeket és a különválás okait kívánta "a pártatlan világ" elé tárni. A Függetlenségi Nyilatkozat szerkezetileg három részre tagolódik: az

elvi bevezetés után következik a sérelmek felsorolása, majd a következtetés. A bevezetés fontos megállapításokat tartalmaz Mindenekelőtt leszögezi, hogy "minden ember egyenlőnek teremtetett". Jóllehet a 20 század végéről visszatekintve furcsa ezt olvasni egy rabszolgatartó társadalom deklarációjában – sőt, rabszolgatartó ültetvényes megfogalmazásában –, nyilvánvaló, hogy ezt a kitételt akkor csak a fehér lakosságra értették. (A gondolat így is forradalmi újdonságnak hatott.) Az egyenlőség – folytatódik a bevezetés – minden ember számára azonos és elidegeníthetetlen jogokat biztosít, mint a jog az élethez, a szabadsághoz és "a boldogságra való törekvéshez". Korábbi nyilatkozatokban ez a hármasság az élethez, a szabadsághoz és a tulajdonhoz való természetes jogot hirdette. Jefferson szóhasználata általánosabb értelmet adott az alapjogok harmadik elemének: a tulajdon helyébe a közjólét, a

közös boldogság megteremtésének társadalmi igényét emelte. (Azt a célt, melyet a francia jakobinusok is meg akartak valósítani, s amelyek érdekében létrehozták a Közjóléti Bizottságot, pontosabban amiért ennek az eredetileg politikai testületnek szociális feladatokat kívántak adni.) A bevezetés még egy fontos elvet leszögezett: a rossz kormányzattal szembeni ellenállás jogát. Eszerint, ha egy kormányzat nem tudja a fenti jogokat biztosítani, "a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje és új kormányzatot létesítsen". Jelentéktelen és múló nehézségek miatt nem kell ilyen lépéshez folyamodni, de ha "a visszaélések és bitorlások" folyamatosak, ha a népet "teljesen zsarnokság alá akarják hajtani", akkor a nép joga és kötelessége, hogy "az ilyen kormány igáját levesse és új védelmezőkről gondoskodjék". Ilyen volt – folytatódik a kiáltvány – e

gyarmatok "türelemmel elviselt szenvedése és ilyen immár a szükség", hogy megváltoztassák eddigi kormányzati rendszerüket. Ekkor következik a sérelmek részletezése, de nem azoké, amelyeket – a gyarmatok szerint – a londoni parlament követett el. A felsorolt visszaélésekért és bitorlásokért kizárólag az uralkodót, III. Györgyöt marasztalják el Ez egyébként természetes A parlament zsarnoksága ellen tiltakozva a királytól vártak támogatást, így még az előző évi fegyveres összeütközések után is azt remélték, hogy az uralkodó majd fejedelmi szavával teremt fegyverszünetet. III György azonban lázadónak minősítette a gyarmatokat, így a megbékélés utolsó lehetősége is szertefoszlott. A király személye iránti tisztelet, az alattvalói lojalitás lett volna az utolsó kapocs, amely a gyarmatokat az anyaországhoz fűzi. Így ezt kellett megtagadni, ezért kellett elítélni a "zsarnok uralkodót", aki a

sérelmezett törvényeket és rendeleteket jóváhagyta – vagy a szükségeseket megtagadta. A kongresszus tagjai, sőt a szélesebb közvélemény előtt sem volt titok, hogy az angol parlament megszavazta a zsoldosok toborzásának, hajók felszerelésének a költségeit, s az inváziós flotta már útban van Amerika 1 partjaihoz. A nyilatkozat ezt meg is örökítette, mondván: "Ebben a pillanatban idegen zsoldosokból álló sereget hoz [ti. a király] ellenünk, hogy bevégezze a halál, a pusztítás [] munkáját" Az angol hajóhad érkezésére tett utalást szó szerint kell értenünk, mivel a nyilatkozat szövegének vitájakor, július 3-án szálltak partra New York kikötője előtt, Staten Islanden az első angol egységek. Mindez jól mutatja a Kontinentális Kongresszus elszántságát, s azt is, hogy tudták: csak a harc nyílt vállalásával, a függetlenséget kimondva számíthatnak szövetségesre. Mint a nyilatkozat befejező, a

következtetéseket levonó sorai mondják: e gyarmatok immár szabad és független államok, s mint ilyeneknek "teljes hatalmuk van háborút viselni, békét kötni, szövetségre lépni, kereskedelmet űzni és mindazt tenni, amire független államok jogosultak". A dokumentum aláírói tehát vállalták a küzdelmet a függetlenségért, s – mint a befejező sorok mondják – "kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására életünket, vagyonunkat és szent becsületünket". A nyilatkozat ünnepélyes elfogadása azonban csak az első lépés lehetett a közös cél megvalósítása felé. Az angolok ugyanis nem szervezték meg a gyarmatok közös igazgatását, melynek gyakorlatát és tapasztalatait át lehetett volna venni. A közös küzdelem szervezője és irányítója a Kontinentális Kongresszus lett, amelynek jogosultsága azonban tisztázásra várt. Amikor Richard Henry Lee 1776 június 7-én indítványozta a nyilatkozat

elkészítését, azt is javasolta, hogy küldjenek ki egy bizottságot az államok közötti szövetségi szerződés elkészítésére. A június 12-én kinevezett bizottság egy hónap múlva be is nyújtotta a tervezetet Az angol sereg megérkezése, New York város – illetve Manhattan-sziget – feladása, Washington seregének visszavonulása s általában a védelem szervezésének gondjai közepette azonban nem maradt idő arra, hogy a tervezetet részleteiben megvizsgálják. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (Déclaration des droits de lhomme et du citoyen) Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án (Mika Sándor fordítása) A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői. a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és a polgár alább következő jogait. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi

különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet. A törvény a közakarat

kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell - s ha ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít

meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol. 2 Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti. XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben. XII. Az ember és a polgár

jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik. XIII. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közt egyenlően kell elosztani. XIV. A polgároknak saját személyükben vagy képviselők útján joguk van e közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani s azt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát. XV. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni XVI. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom

szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs. XVII. Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen - senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg - ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében. X. 3 11/A Rákóczi szabadságharc A LEHETŐSÉG. I Lipót politikája és a háborús szenvedések a magyar társadalom jelentős részét szembeállították a dinasztiával, ami 1647-ben lázadást eredményezett Tokaj-hegyalján. Ezt a császári haderő leverte. Hegyalján elsősorban a pórnép lázadt fel, a rendi sérelmek azonban a nemesség körében is elégedetlenséghez vezettek. Bercsényi Miklós felvidéki főnemes indította el a szervezkedést, megnyerve az ügynek II Rákóczi Ferencet, az erdélyi fejedelmek örökösét s egyben az ország legnagyobb birtokosát. A

fiatal Rákóczi látta, hogy az elégedetlenség önmagában nem elég, külső segítségre van szükség. Kapcsolatot keresett a franciákkal, azonban leleplezték és lefogták. Megszökött, s Lengyelországba menekült A spanyol örökösödési háború következtében a császári hadsereget szinte teljesen kivonták az országból. Ismét növelték az adókat, az elégedetlenség fokozódott. Rákóczi elfogadta a lengyelországi Brezánba érkező felső-Tisza-vidéki lázadó nép követeinek ajánlatát, és a mozgalom élére állt. A SZABADSÁGHARC KEZDETE. 1703 tavaszán a brezáni kiáltványban Rákóczi hiába szólt a „nemes és nemtelen” ország lakosokhoz, a nemesség a mozgalomban parasztlázadást látott, s Károlyi Sándor, Szatmár megye alispánja a megyei hadakkal szétverte a felkelőket. Rákóczi tudta, mennyire fontos, hogy a nemességet és a parasztságot egy táborban tudja tartani. A kényes egyensúlyt csak nehezen sikerült fenntartania.

Augusztusban adta ki az ún. vetési pátenst, melyben a hadba lépő katonáknak és közvetlen családtagjainak az állami é s f öldesúri s zolgáltatások al ól m entességet í gért. Egyúttal az onban a gy ulai pát ensben t iltotta a nemesség, a kastélyok elleni fellépéseket, s a fegyelem erősítése érdekében hadirendtartást adott ki. Az egység kialakítását szolgálta a vallási ellentétek tompítása. Intézkedései hatására a nemesség zöme csatlakozott, s csak kisebb része maradt a császárhoz hű labanc. Őszre már kuruc generális volt Károlyi Sándor is, akit sokan követtek. A kuruc csapatok gyorsan elfoglalták a Felvidéket, a Tiszántúlt és a Duna-Tisza közét. A Dunántúl és Erdély váltakozva hol császári, hol kuruc kézen volt. A szabadságharc sorsa azonban alapvetően nem a magyarországi hadszíntéren dőlt el A franciák 1704 nyarán Höchstadtnél vereséget szenvedtek, ezután reális cél már csak a rendi jogok biztosítása

lehetett. A magyar hagyományoknak megfelelően a kuruc hadsereg nagyrészt lovasságból állt, kevés volt a gyalogos, és szinte alig voltak képzett tisztek. A rendezett, fegyelmezett, összehangolt manőverekben a császáriak voltak fölényben. A bravúros portyákat kivéve a kuruc hadsereg a nagy csatákban alulmaradt Ezért az udvar viszonylag kis erőkkel egyensúlyban tudta tartani a magyarországi frontot, s birtokolta az ország legjelentősebb várait (Buda, Várad, Lipótvár, Szeged), ugyanakkor Bornemissza János labanc területen portyázva elfogta a császári főparancsnokot. A SZÉCSÉNYI ORSZÁGGYŰLÉS. Rákóczit az erdélyi rendek fejedelmükké választották (1704) 1705ben Szécsényben a magyarországi rendek (nemesek, jászok, kunok, hajdúk, vitézlő rend) szövetséget (konföderációt) kötöttek, s megválasztották Rákóczit vezérlő fejedelmükké. A fejedelem mellé 24 tagú szenátust rendeltek, tagjait azonban Rákóczi nevezte ki. Az iratok

kiadását és a külügyek irányítását a kancellária végezte a nagy műveltségű Ráday Pál irányításával. A gazdasági ügyek intézésére besztercebányai székhellyel létrehozták a Gazdasági Tanácsot, melynek fő feladata a hadsereg ellátása volt. A költségek fedezésére a fejedelem pénzt veretett A rézből készült érmék azonban gyorsan értéküket vesztették. A fegyverhiány csökkentésére állami manufaktúrákat is létrehoztak, de az igényesebb fegyvereket importálták. Ehhez, s a katonák zsoldjához a pénzügyi alapokat nehéz volt előteremteni. (A XIV Lajos által folyósított havi 10000 tallér elenyészően alacsony összeg volt.) A katonának álló jobbágyokat és közvetlen családtagjaikat mentesítették az állami és földesúri szolgáltatások alól, s a küzdelemben végsőkig kitartóknak hajdúszabadságot ígértek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kuruc hadsereg létszáma megközelítette a 70 000 főt. A vallási

megosztottságot úgy tompították, hogy engedélyezték a három nagy felekezet, a katolikus, az evangélikus és a református szabad működését. AZ ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS. A katonai helyzet 1706-1707-ben sem változott alapvetően Az ónodi országgyűlésre mégis sűrűsödő gondok közepette került sor. A parasztság elkedvetlenedett az elhúzódó háború miatt, ugyanakkor a nemesség egy része is szembefordult a fejedelemmel ősi szabadságjogainak sérelme miatt (adómentesség, rendi jogok, a vitézlő rend térnyerése). Az ellenzéket megfélemlítették, az országgyűlés megszavazta az adókat, amit a közteherviselés alapján a nemesekre is kivetettek jövedelmük után. A rendek az I. Lipót halála után trónra lépő I Józsefet (1705-1711) és a Habsburg-házat megfosztották trónjától A 1 detronizációtól a kuruc állam nemzetközi elismerését remélték, és lehetetlenné kívánták tenni a megegyezést a dinasztiával. A K ATONAI H ELYZET.

1708-ban a kuruc főerőket Trencsénnél a császáriak menetből legyőzték A kurucok jelentős része többé nem tért vissza a zászlók alá. A csata fordulópont a szabadságharc katonai történetében. Ezután folyamatosan csökkent a kuruc haderő létszáma és az általa ellenőrzött terület nagysága Kevéssé e llensúlyozta e zt a s úlyos v ereséget B éri B alogh Á dám br igadéros k ölesdi di adala. A he lyzet romlásával szaporodtak az átállások. Ocskay László brigadéros egész ezredével állt át; igaz, neki cselt vetettek, s a szintén áruló Bezerédi Imre brigadéroshoz hasonlóan a hóhér végzett vele. A fejedelem az 1708-as sárospataki országgyűlésen a jobbágyságot a rohamosan apadó hadsereg számára a hajdúszabadság ígéretével akarta megnyerni. A parasztság zöme azonban már nem bízott a győzelemben A kuruc hadsereg utolsó jelentős eredményét 1710 januárjában Romhánynál érte el. Érsekújvárt azonban már nem

sikerült felmenteni. Őszre a szabadságharc Északkelet-Magyarországra szorult vissza Szétzilálta a csapatokat a terjedő pestisjárvány, ami elvitte a legtehetségesebb főtisztet, Bottyán Jánost is. A nemzetközi katonai helyzet is kedvezőtlenné vált, a franciák malplaquet-i veresége a s panyol ör ökösödési háború utolsó, befejező szakaszának volt kezdete. XIV Lajos nyíltan tudatta Rákóczival, hogy békét köt, s beszünteti a magyar mozgalom támogatását. A k uruc di plomácia k ísérletet t ett az or oszok m egnyerésére. 1707 -ben V arsóban R ákóczi é s I P éter c ár szerződést kötött, de az oroszok számára a magyar mozgalom csak eszköz volt a svédekkel szemben, később pedig a törökkel kötendő béke elősegítését remélték ettől a kapcsolattól. A Habsburg Birodalommal szemben új frontot nyitni azonban nem állt érdekükben. A SZATMÁRI BÉKE. I József az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a

magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben magyar labanc főurat, Pállfy Jánost nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki tárgyalásokat kezdeményezett. A f ejedelem 1711 elején L engyelországba ut azott, hogy a cárral t árgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel. Károlyi ügyesen manőverezett, hogy időt nyerjen. Pálffytól először csak saját személyére és vagyonára szóló ajánlatot k apott. A t öbbszöri l evélváltás, t alálkozások s orán f okról f okra bont akozott ki a szélesebb körű megegyezés. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva t ovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárban gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek

Május elsején zeneszó, lobogó zászlók mellett a majtényi síkon a maradék kuruc hadak ünnepélyesen letették a fegyvert. A szatmári béke a résztvevők számára amnesztiát adott. Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására, s a vitás kérdések országgyűlési megvitatására. A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették. A megegyezés nem állította vissza a szabad királyválasztást, az ellenállás jogát, nem hozott létre magyar hadsereget, vagyis a magyar rendi alkotmánynak azon részei maradtak ki, melyek sértették a birodalom egységét. Ezek azonban belefértek a rendi gondolkodásba, mivel javarészt királyi felségjog alá estek. A kuruc mozgalom biztosította, hogy Magyarország elkerülje a csehek Fehér-hegy utáni sorsát, Magyarországon fennmaradt a rendi dualizmus. A szatmári béke megítélése jelentősen változott a magyar

történetírásban. A Habsburg-dinasztiával a későbbiekben is többször szembekerülő nemzet, eltávolodva a történeti valóságtól, az egyezséget károsnak ítélte. Károlyi Sándor a mozgalom árulójaként jelent meg A KURUC EMIGRÁCIÓ. Rákóczi nem kért a kegyelemből, nem t ért ha za K itartott mellette kö rnyezetének számos tagja: Bercsényi, Esterházy. Az újrakezdés lehetőségét keresve Franciaországba távoztak, de a franciák változtattak a H absburg B irodalomhoz fűződő viszonyukon. Így az ismét fellángoló törők harcok idején az emigráció egy része a fejedelmet követve Törökországba utazott. Megérkezésük idejére az oszmánok már békét kötöttek. A Porta Rodostóban jelölt ki számukra lakhelyet Életüket Mikes Kelemen leveleiből ismerhetjük meg A vezérlő fejedelem 1735-ben hunyt el, hamvait századunk elején hazahozták, s a k assai dóm altemplomában helyezték el. 2 11/B Keynes elmélete Az 1929 – 33-as

világgazdasági válságból való kilábalás elméleti összegzésére John Maynard Keynes angol közgazdász vállalkozott. Szakított a liberális gazdaságfelfogással, úgy vélte, a piac önmagában nem képes létrehozni és fenntartani a gazdasági egyensúlyt. A túltermelési válság leküzdéséhez a kereslet növelésére van szükség, erre az állam lehet képes Az állami gazdasági beavatkozás, az állami költekezés főleg az infrastruktúra területén kívánatos, az itt megvalósuló beruházások nem növelik az árkínálatot, viszont munkahelyek teremtésével bővítik a fizetőképes keresletet, és megszüntetik a munkanélküliséget. A kormányok nem avatkoztak be a gazdaságba, mert azzal sértették volna az iparűzés és kereskedés szabadságának több évszázados elvét. Keynes ezzel szemben azt hirdette, hogy a kormánynak be kell avatkozni a gazdaságba Nem elég, ha csak a költségvetés egyensúlyán őrködnek, sőt, akár az egyensúly

felborulása, akár túlköltekezés árán is meg kell fékezniük a válságot. Az 1929 – 33-as válsággal véglegesen lezárult a szabad versenyen alapuló tőkés termelés utolsó szakasza és egy addig nem ismert, új gazdasági rendszer alakult ki, amelyben természetessé vált az állam beavatkozása a gazdaságba, hogy annak egyensúlyát fenntartsa. Ennek érdekében figyelni kellett, hogy a munkavállalók fizetőképes vásárlóként jelenjenek meg a piacon. S az egységessé és telítetté vált világpiac következtében a tőkéseknek is érdekévé vált, hogy a munkás fogyasztóvá váljon. Ez a nagy átalakulás vetette meg a 2 világháború után kialakuló szociális piacgazdaság alapját Mire Keynes főműve, az 1936-ban kiadott „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete” napvilágot látott, a „keyneziánus forradalom” elvei a gazdaságpolitika gyakorlat részeivé váltak. 1933 után gazdasági fellendülés kezdődött 1

12/A Jellemezze a felvilágosult abszolutizmust II. József rendeletein, intézkedésein keresztül „Jozefinizmus”-on II. Józsefnek, a legtöbbet vitatott Habsburgnak elveit és kormányzási gyakorlatát értjük Ugyanakkor őt szokás a felvilágosodott abszolutizmus legjellegzetesebb képviselőiének tekinteni. A felvilágosult abszolutizmus előtt Közép- és Kelet-Európában hasonló feladatok állottak, mint amilyeneket a francia monarchia már egy évszázaddal korábban megoldott. Az uralkodók a XVIII század második felében a felvilágosodás egyes gondolataival is eljátszadoztak, bár például II. Katalin cárnő esetében ez felszínes máznak vagy porhintésnek tűnik. II József viszont filozofikus alkat volt, akire - ha nem is eredeti forrásból - hatottak a francia felvilágosodás tanításai. Rendeletek a modernizálás jegyében. A felvilágosodás korát hazánk történetében hagyományosan Bessenyei György „Ágis t ragédiája” című művének

megjelenésétől (1772) számítjuk. Az új eszmék beszivárgása valójában már egy évtizeddel korábban megkezdődött. Bessenyei a f elvilágosodás eszméit a k orabeli Bécsben szívta magába. Mária Terézia ismert rendeletei közel egyidősek Nem mennek ugyan túl azon, amire az abszolutizmus ál talában t örekedett, de l étrehozásuk k örül a bé csi k ormányszervekben e kkor már k itűnő és felvilágosult hivatalnokok bábáskodtak. II. József (1780-1790) negyvenévesen, hosszú várakozás után lett a birodalom egyedüli ura Vele született makacsságához fölhalmozódott türelmetlenség társult. II. József eszményképe az egységállam volt Mérföldes léptekkel látott hozzá, hogy eltérő fejlettségű, nyelvű, és alkotmányú országaiból szerves egészet, korszerű birodalmat gyúrjon. Csak abszolutisztikus eszközöket ismert. Ami Magyarországot illeti, meg sem koronáztatta magát (Ezért nevezték kalapos királynak) A koronát, országos

felháborodást keltve, a bécsi kincstárba vitette. Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak. Legnagyobb jelentőségű a valóban felvilágosult türelmi rendelet, mely megengedte a protestánsok vallásgyakorlatát és hivatalviselését. Bizonyos feltételek mellett új iskolák és templomok építését is lehetővé tette a protestánsok számára. Intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni. Hiába utazott a pápa Bécsbe - ezt nevezték fordított C anossa-járásnak -, n em t udta elhatározásában m egingatni. U ralkodói e ngedélyhez kötötte a pápai bullák k ihirdetését. A zokat a s zerzetes- és apác arendeket, a melyek ne m v égeztek valamilyen has znos m unkát (pl. betegápolás), föloszlatta A cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből A falusi papokat viszont támogatta, a plébániák száma 10 év alatt mintegy 1200-zal nőtt. II. József eltökélt szándéka volt, hogy a nemesi és az egyházi birtokot megadóztatja

A rendelet kihirdetésével azonban még várt. De kihirdették jobbágyrendeletét (1785-ben), mely szerint az örökös jobbágyi állapot megszűnt, s a jobbágy névnek a használatát is megtiltotta. Ismételten védelmébe vette a telki állományt A rendelet végrehajtásához nyomós érvet szolgáltatott az 1784. évi Hóna és Kloska vezette erdélyi parasztfölkelés. A közigazgatás átszervezésével II. József csökkentette a megyék jelentőségét, s ezzel ismét rendi érdekeket sértett. Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól Az úriszék pedig csak a jobbágyok egymás közötti pereire szolgált ezután. A legnagyobb fölháborodást Magyarországon a német nyelv hivatalossá tétele okozta. II. József nyelvrendelete példa arra, hogy a császár mennyire nem vette figyelembe a történelmileg kialakult föltételeket; másrészt milyen eltérő hatású volt országaiban egy-egy intézkedés, éppen a különbségek miatt. A német

nyelv kötelező oktatása az osztrák tartományokban a kulturális megújhodás forrása lett. Magyarországon viszont a magyar nyelv fölemelésének követését szögezték vele szembe. A magyar felvilágosítok magányos hangjának egyszeriben tömegei és főrangú hívei támadtak. Kik támogatták II. Józsefet? A kérdést úgy is föltehetnénk, kik voltak a jozefinisták? Mária Terézia fiának trónra lépését még Magyarországon is jóindulatú várakozás előzte meg. De rendeleteivel, s főként hogy azokat az országgyűlés mellőzésével hozta, a papság mellett a nemességet is hamar elidegenítette. A protestánsok, köztük a nemesek is, üdvözölték a türelmi rendeletet. Voltak, akik hivatalt is vállaltak Később azonban m ár n em a t ürelmi r endeletet di csérték, hane m nagy on i s i ndokoltan m indenfajta m egkülönböztetés megszüntetését követelték. Azt v árnánk, hog y a pol gárság a m odernizációs törekvések mögé ál ljon.

Csakhogy haz ánkban a polgárság túlságosan gyönge volt, és a megkülönböztető vámok továbbra is sújtottak. A parasztság bizakodása az állami adók, majd a török háború terheinek következtében kihunyt. 1 A felvilágosodás magyar hívei II. József mögött álltak (Igaz, a jozefinizmus válsága idején már a nemzeti ellenálláshoz csatlakoztak.) Másrészt II József támogatói között nem kevés olyan akadt, aki egy konzervatív abszolutizmus híve volt. II. József egyik fő támasza a részben plebejusszármazású értelmiség Szerepe, súlya nagyobb volt, mint számaránya. Az államigazgatás kulcspozícióiba is bejutottak (bár ott mindvégig döntő többségben maradtak az arisztokraták). A király nem törekedett arra, hogy tömegtámogatást szerezzen. Rendszere, mivel nem elégítette ki sem a haladás, sem a reakció híveit, zsákutcába jutott. II József népének első szolgája akart lenni, de halálos ágyán általános ellenszenv

áradt felé. II. J ózsef ren dszerének b ukása A belső bajokhoz külpolitikai bonyodalmak járultak 1788-ban Oroszországgal szövetségben hadat indított Törökország ellen balkáni birtokokért. „mi eleinktől elvétetett” A háború nagy emberveszteséget, kudarcot, a parasztság számára nélkülözést hozott. A francia forradalom megfosztotta szövetségesétől, XVI. Lajostól, aki húgának férje volt Belgiumban fölkelés tört ki, a gazdag tartomány elszakadt. A porosz hadsereg a határon állt A magyar rendek képviselői a porosz királlyal tárgyaltak a Habsburg-ház trónfosztásáról. II József halálos ágyán - a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével - valamennyi intézkedését visszavonta. A nemzeti ébredés, a központi kormányhivatalok az uralkodó halála után megbénultak, a végrehajtó hatalom a köznemesség uralta megyék kezébe került. A megyék a rendeleteket válogatás nélkül hatályon kívül helyezték Az ország a magyar

nyelv, a magyar ruha, a zene, a tánc új kultuszának lázában égett. Megalakultak az első magyar színtársulatok. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar nyelv tanítását a középiskolákban A francia forradalom hírei hazánkban is erős visszhangot keltettek, de a rendek egyelőre nem ismerték föl az események a ntifeudális élét. Ü dvözölték a z sarnok k irály hat almának megtörését, és R ousseau T ársadalmi szerződésére hivatkozva hangoztatták: a Habsburg-királyok megsértették a szerződést, és ezért elvesztették jogaikat. N épen c sak a ne mességet é rtették, d e az ál lami adók nö vekedését, a z em bertelen ú joncozást kifogásolva a parasztság védelmében is szót emeltek. II. Lipót (1790-1792), aki Józseffel annak legtöbb gondolatában osztozott, de rugalmasabb politikus volt, vállalta a tekintélyveszteséget. Engedményeket tett a poroszoknak, visszaadta az időközben elfoglalt területeket a török portának. A

belső ügyek intézésében így szabad kezet kapott Hogy a magyar nemességet zsarolja, nem riadt vissza a parasztság és a polgárság zendítésétől. A nemzetiségeket is szervezkedésre bátorította A nemesség, amely elvesztette határokon túli támaszát, a hazai feszültségek és a francia forradalom balratolódása láttán meghátrált. Az uralkodóház és a magyar nemesség kompromisszumot kötött Lipótot a hagy ományos módon, az e skü l etétele után m egkoronázták. A r endi al kotmányt é s M agyarország alkotmányos önállóságát megerősítették. A társadalmi reformok szükségességét ugyan hangoztatták, a reformok előkészítésére rendszeres bizottmányokat küldtek ki, de a kérdések megvitatása kitolódott a távoli jövőbe. II. József egy tollvonással megsemmisítette alkotását, de sem a rendek, sem az udvar nem volt többé azonos azzal, ami tízéves uralkodása előtt volt. A nemesség legjobbjai, akiket a felvilágosodás

szelleme is megérintett, II. József java törekvéseit magukévá tették. Az „Istentől való”, lényegét tekintve feudális hatalom polgári jellegű korlátozása is fölmerült 2 12/A Mária Terézia Az uralkodása: 1740-1780 A trónutódláskor dinasztikus háború indult. Ennek az volt az oka, hogy a Habsburg birodalom újra meggyengült (a 30-as években több vesztes csata: törökök, dél-Itáliában; aktív külpolitika miatt kiürült a kincstár; no lett az uralkodó) III. Károly törekedett arra, hogy női ágon is elfogadtassa az öröklést, ebbe a német tartományok bele is egyeztek, de ez csak taktikai megegyezés volt, hiszen, ahogy Mária Terézia hatalomra került, egyből bejelentették igényüket Szilézia területére, ami ekkor a birodalom legfejlettebb tagja volt. Erre megindult a Habsburg örökösödési háború. Habsburg örökösödési háború (1740-1748) Mária Terézia jól érezte, hogy a német rendek ellen csak a magyar rendek

segítségével tud eredményesen fellépni. Ezért a magyar rendekhez ment kezében a gyerekével és megkérte őket, hogy segítsenek, erre a magyar rendek a vérüket és életüket áldozták a királynőért (“vitam et sanquinem pro rege konto”) és összeült 1741.-ben Pozsonyban az országgyűlés, ahol megszavaztak 30-40 ezer embert a királynő mellé Sajnos így is elveszítették a háborút a Habsburgok. Erre megegyeztek a poroszokkal, eszerint a poroszok megkapták Sziléziát, de cserébe Mária Terézia maradt az uralkodó. Ezt az elvesztett területet még egyszer vissza akarták szerezni, ezt a hétéves háborúban (1756-1763), de itt is kudarcot vallottak. Mária Terézia rájött, hogy ahhoz, hogy a birodalom újra “tündököljön” reformokat kell végrehajtani. 3 nagy reformot hozott. • 1749-ben Haugwitz gróf javaslatára megadóztatta az örökös tartományba lévő nemeseket. • 1754-ben Kaunitz (pénzügyminiszter) javaslatára létrehozta a

Vámrendeletet. Ez egy merkantilista elvekre épülő vámhatár volt. Eszerint két határ létezett a birodalomban Az egyik volt, ami az egész irodalmat körülvette, erre az volt a jellemző, hogy az ipari termékekre nagyon magas vámot szabott ki, de az alapanyagok behozatalát nem annyira korlátozta. Ezzel az volt a céljuk, hogy az iparcikkeket exportáljanak. A másik vámhatár a magyar és az osztrák határ között volt Itt a magyar termékek közül az iparcikkekre magas volt a vám, de a behozott iparcikkekre pedig alacsony, ezzel ellentétben a mezőgazdasági termények kivitele a magyaroknak volt kedvezőbb, a behozatalát pedig védték. Ez az intézkedés a magyar gazdaság agrárjellegét erősítette. Hatása: Ennek hatására Magyarország vámuniót alakított a tartomány többi részével. A magyar mezőgazdaság megerősödött, ezzel a majorsági gazdálkodás szerepe nőtt, megindult az erősebb nemesi árutermelés. Ez konzerválta a meglévő politikai,

társadalmi, gazdasági viszonyokat. A fő exportcikk a bor, az élő állat és a búza lett. Ezzel a rendelettel viszont a magyar ipar szinte tönkrement és nem alakultak ki versenyképes iparágak Bár a 18. század második felében Mária Terézia férjének Lotharingiai Ferenc voltak kezdeményezései, korlátozott hazai piacra termelő iparágak fejlesztésére, ezért manufaktúrákat hozott létre Cegléden, Halicsban. A legfőbb baj az volt, hogy a mezőgazdaságban felhalmozódó tőke nem került át más gazdasági ágba (inkább felélték, vagy földet vettek belőle). Az adóbevétel növelésére irányult a harmadik intézkedés. A legfőbb adóalany a paraszt volt, tehát védeni kellett őket (felvilágosult). Nagyon sokféle adó terheli a parasztokat: • Állami adók: hadiadók (forspont, kvártély, elszállásolás, porció), országgyulés költségei, vármegyék költségei. • Egyházi adók: tized. • Földesúri adók: kilenced, robot, ajándék,

banalitások (földesúri monopóliumok). A sok adó miatt lázongások törtek ki az ország egész területén. 1735 Szegedinác Péró vezette parasztfelkelés volt Békés megye területén, de ezt hamar leverik. Ez vezetett oda, hogy Mária Terézia felismerte, hogy a parasztokat védeni kell “Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk.” Szabályozni kell a terheiket Ezután újabb lázongások következtek (Mádéfalvai veszedelem, Székelyek, majd a Dunántúl is felkelt 1764). Erre 1767-ben Magyarország területére (Erdély kivételével) bevezették az úrbéri pátenst (urbárium). Ebben szabályozták a paraszti terheket. A paraszti szolgáltatás a telek nagyságától tették függővé (sessio) Évente 52 igás vagy 104 gyalog robotot kellett teljesíteni. Szabályozta ezen felül az ajándék nagyságát is Ez a rendelet törvényes viszonyt teremtett a földesúr és a jobbágy között. De ez megindította a jobbágyság erőteljesebb differenciálódását,

hisz a nyugati megyék be tudtak kapcsolódni a mezőgazdasági kereskedelembe, így ott néhány paraszt felemelkedett. 1 Mária Teréziára jellemző volt, hogy abszolutisztikus eszközökkel kormányzott (rendeletekkel). • 1754 Határrendelet • Urbárium • 1777 Ratio Educations: oktatási rendelet, mely szerint kötelező az elemi oktatás 6-12 éves korig anyanyelven, ezután lehetett középiskolába járni, ahol 3 év volt grammatikai osztály és 2 év volt gimnáziumi osztály. 1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára helyezte át, és kiegészítette orvosi képzéssel is. • Fejlesztette a közegészségügyet, minden településen kötelező volt egy bába, és járásonként egy orvos. • 1761 Államtanácsot hozott létre • Magyar Nemzeti Testőrséget hozott létre (120 főből állt), ennek az volt a célja, hogy udvarhű arisztokrata csoportot hozzon létre, itt volt testőr Batsányi János. • Szegényházakat, dologházakat, árvaházakat állítatott

fel. 2 12/B Dictatus Papae Dictatus Papae - VII. Gergely pápa dekrétuma a hatalomról (1079-ben tette közzé) VII Gergely 1073-1085 között volt pápa. Eredeti neve Hildebrand volt, és Cluny-ban volt szerzetes A pápai bulla 27 pontban nyilatkoztatja ki a pápa elsőségét a világi hatalmakkal szemben. A pápai hatalom csalhatatlansága és tévedhetetlensége mind a korábbi, mind a későbbi pápai és egyházi döntéseket igazolta és azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha valamennyi világi uralkodó a római pápa vazallusa lenne. A dekrétum összefoglalja azt, miben áll a pápa világuralmi szerepe. • Kétségbe vonja a bizánci egyház isteni eredetét. • Az invesztitúra jog egyedül a római pápát illeti meg. • Súlyosan érintette a német-római császárt, hiszen legfőbb támaszai a püspökök voltak. A dekrétum érvényesítésével megszűnt volna a német püspökök császártól való függése, s ez kedvezett volna ellenfeleinek, a nagy

német hűbéruraknak. IV Henrik válaszul a reformokra 1076-ban a wormsi birodalmi gyűlésen a hozzá hű főpapokkal megfosztotta méltóságától a pápát. VII Gergely ezért kiátkozta Henriket. A császár engedni kényszerült, ezért 1077 telén Canossa várának kapujában három napig könyörgött a pápa bocsánatáért, aki a kor szokásainak megfelelően megbocsátott. • A pápa császári hatalommal bír, mivel „egyedül ő használhat császári jelvényeket". • A legfőbb bírói hatalom a pápa kezében van, aki bárki ítéletét megváltoztathatja: „Senki fölötte nem ítélkezhetik", vagyis a pápa a világ legfőbb tekintélye. • A 22. pont szerint a római egyház még soha nem tévedett, így az Egyház ítéletei helyesek, az Egyház által elítéltek számára a világi bíróság nem adhat kegyelmet. A IV. Henik és VII Gergely közt folyó invesztitúra harcok nem hoztak teljes győzelmet a pápa számára A harcnak mégis nagy

jelentősége volt, hatására sajátos egyensúly alakult ki Európa államaiban a világi és egyházi hatalom között. 1 13/A Angol polgári forradalom A gazdaság és a társadalom a XVII. század első felében Anglia az új század küszöbén négymillió lakosával másodrendű hatalom. A lakosság jelentős része azonban a két-háromszázezres Londonban és annak tágabb környékén összpontosult. A népsűrűség pedig a fejlődés fontos tényezője lehet! A meggazdagodott kereskedők, a City bankárai még monopóliumokat, azaz egyedárusítási jogokat hajszoltak, de szaporodtak az ipari vállalkozások is. Tipikus formája a szétszórt manufaktúra: a vállalkozók a munkát falun lakó családoknak adták ki. Ez utóbbiak többnyire a földek bekerítése miatt vesztették el megélhetésüket Főleg a finomposztó vált keresett kiviteli cikké. Sokat ígért a kőszén növekvő fölhasználása és a fémkohászat fejlődése. A külkereskedelem

lebonyolítására és az első gyarmatok kihasználására sorra alakultak az állami monopóliummal rendelkező részvénytársaságok, amelyek fantasztikus, olykor évi 500%-os hasznot hoztak. Legrégebbi a Moszkvai, leghatalmasabb a Kelet-indiai Társaság volt. Az angol fejlődés kulcsa a mezőgazdaság tőkés átalakulása. A jobbágyság a szigetországban már a múlté A parasztok kisebb része földjének polgári értelemben vett tulajdonosa, kisgazda, vagy meggazdagodva, úri birtokos lett, többsége pedig - földjétől megfosztva - kisbérlő vagy bérmunkás. A parasztság mint osztály fokozatosan megszűnt. A mezőgazdasági termékek iránt nagy volt a kereslet. A nyereségre vágyó gazdag emberek a falu felé tekintettek: földbirtokot vettek vagy béreltek. Pénzt fordítottak a földek megjavítására, bérmunkásokat alkalmaztak. A nemesi birtokosok és a szabadparasztság is bekapcsolódott az árutermelésbe, s gazdagodott Az árutermelésre áttért nemesi

birtokosok, az újnemesség és a polgárság között ezért sok kérdésben érdekazonosság volt. Az abszolutizmus válsága Angliában 1603-ban a Tudor-házzal rokon skót Stuart-ház tagja, I. Jakab (a kivégzett Stuart Mária fia, 1603-1625) lépett a trónra. A művelt, de túlságosan is öntudatos király az angol trónon a középkori kegyosztó szerepét játszotta, és a hatalmi szervezet megerősítését tűzte ki célul. Az anglikán egyházra támaszkodva abszolutizmusra tört. Fölborította a régi és új osztályok, a korona és a parlament között a Tudorok idején kialakult kényes egyensúlyt. Akkor történt ez, amikor a polgári átalakulásban érdekelt rétegek tovább erősödtek, és a spanyolok elleni háborúban - akkor még a korona oldalán - összeforrtak. (Lásd II oszt 194. lap!) A polgárság és az újnemesség a parlamentre támaszkodott, melynek hatásköre és tekintélye Erzsébet óvatos reformpolitikája következtében megnőtt. Angliában

ekkor - elvben - már lehetőség volt arra, hogy a parlament a törvénysértő minisztereket felelősségre vonja. Ennél is félelmetesebb fegyver volt a parlament kezében az adómegszavazás joga. Jakab, majd fia és utódja, /. Károly (1625-1649) anyagi követeléseit a parlament sorozatosan megtagadta A felbőszült uralkodó a parlamentet 1629-től össze sem hívta, korlátlan önkényuralmat gyakorolt. A király megkísérelt olyan pénzforrásokat fölkutatni, melyek nem függtek a parlamenttől. Egyik próbálkozása volt a már említett monopóliumok árusítása. Régi hűbéri jogokat rángatott elő a lomtárból, és megnehezítette a földek adásvételét. Könnyű belátni, hogy mindezzel éppen a vállalkozói szabadságot sértette, és a polgárság, az újnemesség - a tőkés fejlődés- elevenébe vágott. Az uralkodó mai szemmel rokonszenves művészetpártolása is csak bőszítette a takarékos polgárokat. Az angol polgárságnak még nem volt saját

nemzeti eszmerendszere. Politikai mozgalmai vallásos formában, a reformáció radikálisabb, kálvini irányzatával összefonódva jelentkeztek. Az abszolutizmussal szembeforduló puritánok (latinul purus = tiszta) a teljes személyi és vagyonbiztonság mellett azt is követelték, hogy söpörjenek ki a templomokból minden, a gyűlölt római hitre emlékeztető külsőséget. Töröljék el az arisztokratákhoz húzó püspökök hatalmát, és az egyház vezetését választott testületre, a presbiterekre bízzák. A presbiteriánusoknál is messzebb mentek az independensek (függetlenek). Minden egyházközséget önállónak tekintettek, és semmilyen emberi előírást sem fogadtak el, ha az véleményük szerint ellentmondott az isteni törvénynek (valójában a polgári gondolkodásnak). I Károly kegyetlenül üldözte a puritánokat A skót fölkelés A forradalom kezdete. Skócia Angliától a gazdasági fejlődésben elmaradt, de nyugtalan, forrongó társadalmát a

reformáció szellemisége déli szomszédjáénál erősebben átitatta. Igaz, a skót nemesség a királytól független, választott világi személyek irányította kálvini egyházszervezetet nemesi demokráciaként értelmezte. Az Angliában nevelkedett I Károly viszont - angol mintára - meg akarta szüntetni a skót egyház önállóságát. A skótok fegyvert ragadtak hitük és politikai különállásuk védelmében I Károly ellenük küldött csapatai csúfosan szétfutottak. A királynak pénzre és katonára volt szüksége, ezért szorult helyzetében 1640 tavaszán - majd 12 év szünet után - összehívta a parlamentet. 1 Az angol parlament két házból állt. A felsőház arisztokratái és püspökei az abszolutizmust támogatták Az alsóházban az újnemesség képviselői kerültek többségbe Ezért a király a parlamentet három hét múlva föloszlatta (rövid parlament). De a skótok Angliába is betörtek, és I Károly ősszel, hogy a háborút

folytathassa, a parlamentet újra összehívta, amely 1653-ig együtt is maradt {hosszú parlament). Angliában a forradalom szerve - kezdetben - a parlament Ez kimondta, hogy csak saját határozata alapján lehel föloszlatni. A királyi szabadalmak törvénytelenek, adót szedni pedig a parlament fölhatalmazása nélkül tilos. A parlament magának igényelte a miniszterek és a hadsereg ellenőrzésének jogát is A parlament történelmi sikereit azonban csak a londoni kézművesek, dokkmunkások, tengerészek tömegerejével a háta mögött vívhatta ki. 1640-42-ben London időnként fegyveres táborra emlékeztetett A leggyűlöltebb kegyenc, Strafford (sztreford) elfogatásának jóváhagyását például a királyi palota ostromára fölvonuló nép kényszerítene ki. A lordkancellárt elítélték, és százezernyi ujjongó tömeg előtt lefejezték A király Londonba hívta a hozzá hű nemeseket, a „gavallérok"-at, s ezek London utcáin véres jeleneteket

provokáltak a parlament puritán híveivel, akiket nyírott hajukról „kerekfejűek"-nek neveztek. De amikor a király személyesen akarta letartóztatni az ellenzék vezetőit, kudarcot vallott. A következő napokban pedig szemben találta magát a fölfegyverzett parasztokkal megerősödött londoni néppel. Ekkor (1642 január 10-én) elhagyta a fővárost, és az elmaradott északra ment, majd Nottinghamben nyíltan fölvonta lobogóját. Anglia két táborra szakadt. Kitört a polgárháború A polgárháború (1642-1649). A parlament tábora volt az erősebb, és főleg a gazdagabb Ezt támogatták az iparilag fejlett déli délkeleti országrészek, a virágzó városok, a hajóhad. A király csak a fejletlenebb nyugati és északi területek nemességére, a meggyöngült anglikán egyházra és - felesége révén - nemi francia támogatásra számíthatott. Az abszolutizmus fölszámolása után azonban a parlament egysége megbomlott. Az újnemességre és a

jómódú polgárságra támaszkodó presbiteriánusok a megegyezést keresték a királlyal. A presbiteriánus hadvezérek kudarcot kudarcra halmoztak. A király jól begyakorolt lovassága és „fehérkabátos" gyalogsága már-már Londont fenyegette. A parlament independens szárnya - mely a középrétegeket és a parasztságot képviselte - magához ragadta a kezdeményezést, és Cromwell vezetésével megszervezte az „új mintájú hadsereg"-et. A katonákat a jómódú parasztokból és kézművesekből toborozták. A fanatikus puritán harcosokat forradalmi lelkesedés és mély vallásos hit jellemezte. A tisztek közül sokan a nép fiai voltak Jelszavuk ez volt: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!" Cromwell pedig így nyilatkozott: „Jobban szeretek magam mellett egy egyszerű daróc ruhába öltözött kapitányt, aki tudja, hogy miért harcol, és szereti is azt, mint egy gentlemant, aki semmi egyéb." A harcok egészen 1648-ig

elhúzódtak. A skótok először az angol parlament, utóbb a király oldalán küzdöttek (aki ismételten polgárháborút támasztott). A döntő ütközeteket - Marston Moor (masztn mur) Nasbey (nézbi) és Preston mellett Cromwell nagyszerű katonái sorra megnyerték. A király a hadserég fogja lett A győzelmek a presbiteriánusok és independensek ellentétét tovább élezték. Nehezítette Cromwell helyzetét, hogy egyre erőteljesebben jelentkezett - és a katonák között is híveket talált - a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata amely teljes jogegyenlőséget, és kimondatlanul bár, polgári köztársaságot Az independenseket az a veszély fenyegette, hogy a kalapács és az üllő közé kerülnek. Cromwell azonban összefogott a levellerekkel, lezárta a hadműveleteket, és a győztes forradalmi hadsereggel bevonult Londonba (1648. december 2) A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben mindössze 100

independens képviselő maradt („csonka parlament"). A felsőházat föloszlatták Stuart Károlyt, „a zsarnokot, az árulót, a gyilkost és a haza ellenségét", halálra ítélték és kivégezték. Anglia - 1649-ben - köztársaság lett A feudális földbirtok, a feudális nemesség politikai hatalma és a királyi önkény tehát megszűnt, azaz elhárultak az akadályok a tőkés fejlődés, a szabad vállalkozás kibontakozása elől. Ezért játszódott le Angliában polgári forradalom, és ez adja az eseménysorozat világtörténelmi jelentőségét. A köztársaság és a protektorátus évei (1649-1660). A koronabirtokok, egyházi uradalmak fölvásárlásával a gazdagok még gazdagabbak lettek. Cromwell viszont határozott, olykor kíméletlen intézkedésekkel a leveller katonák zendüléseit letörte, és a leveller irányzatot fölszámolta. A népi mozgalmak letörése az angol forradalom történetében a fordulópontot jelenti. A forradalomban eddig

mindig a radikálisabb irányzat (és társadalmi réteg) került hatalomra, szövetségben az alatta állóval. A levellerek mozgalmának elfojtásával a polgári köztársaság támogatóinak száma megfogyatkozott. 2 Az angol katonai sikerek nyomán létrejött Anglia, Skócia é, Írország politikai egysége - a későbbi NagyBritannia. Cromwel fokozta a flottaépítést, és megszavaztatta a hajózási törvény (1651, lásd a szemelvényt!), mely a hollandokkal, „a tenger fuvarosaival" sorozatos tengeri háborúkhoz vezetett. Lassan kirajzolódtak egy nagyhatalmi politika körvonalai. A hatalmi vetélkedésben és a belső nyomással szemben meg nőtt a hadsereg szerepe. Az utolsó években, 1658-ban bekövetkezett haláláig, Cromwell mint lordprotector (kormányzó) katonai diktatúrát gyakorolt. A királyság visszaállítása (restauráció) Cromwell halála után a katonai diktatúra rendszere - tömegbázis híján - összeomlott. A gazdasági élet

nehézségei, a huzavona a politikai porondon arra késztette a gazdag polgárságot és az újnemességet, hogy megegyezést keressen a kivégzett I. Károly fiával „Rend" utat áhítoztak Amikor a trónkövetelő megígérte, hogy nem veszik vissza azokat a földeket, amelyeket az arisztokrácia, nehéz helyzetbe jutván, 1642-től eladott, valamint szavatolta a vallásszabadságot, II. Károly néven királlyá koronázták (1660) II. Károly, és különösen utódja, II Jakab semmit sem tanultak elődjük végzetéből A tulajdonviszonyokat ugyan nem merték megbolygatni, de a parlamentet fokozatosan kikapcsolták a kormányzásból. Ezt lehetővé tette XIV. Lajos francia király rendszeres pénzügyi támogatása - Anglia viszont függvényévé vált a hatalom tetőpontján álló Franciaországnak. A francia szövetség nyílt katolizáló törekvésekkel járt együtt. A francia térnyerés és a katolikus veszély láttán a vetélkedő politikai csoportok és a

különböző vallási felekezetek megtalálták a közös nyelvet. A parlament Orániai Vilmost. Hollandia kormányzóját, II Jakab vejét hívta meg a trónra Az alkotmányos monarchia kiépülése. Orániai Vilmos erős had-! sereggel partra szállt Angliában (1688) Mindenki hódolni sietett, a magára maradt II. Jakab pedig Franciaországba menekült II Jakab elűzése, és fiának, a trónörökösnek a mellőzése a legitimitásnak, a trónöröklés elfogadott rendjének - a kontinensen még sérthetetlen - fölrúgását jelentette. Győzött a népfelség elve A vér nélküli rendszerváltozás „dicsőséges forradalom" néven vonult be a történetírásba. Volt történetíró, aki „hasznos forradalom"-nak nevezte. A fordulat után elfogadott Jognyilatkozat (1689) elvei alapján a XVIII században Angliában kifejlődött a: alkotmányos monarchia rendszere. A közhatalom megszilárdulása kedvezett a gazdaság fölvirágzásának. A törvényeket a

választott parlament hozta, a hadsereg, a pénzügyek a parlament hatáskörébe kerültek. A kormány tagjait a többséghez jutott párt soraiból a király nevezte ki, de a parlamentnek tartoztak felelősséggel. Úgy mondták: „A király uralkodik, de nem kormányoz". A személyi és vagyonbiztonság védelmében fokozatosan kiépültek a király tói és a parlamenttől független bíróságok. Anglia gazdasági virágzása, az angol intézmények célszerű működése tanulmányozásra és részben utánzásra is késztette a kontinens államférfiit. Az újra fogékony gondolkodók, pl a francia felvilágosodás képviselői ihletet merítettek az angol társadalmi átalakulás idealizált képéből. 3 13/A Az USA születése és története a rabszolgaság megszüntetéséig AZ ÉSZAK-AMERIKAI ANGOL GYARMATOK. A XVIII századra Észak-Amerikában - Kanadától Floridáig - 13 angol gyarmat jött létre. Míg a déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban

voltak, az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniák. Ide először az Angliában üldözött puritánok települtek, akik magukkal hozták az önigazgatás és a szabad véleménynyilvánítás igényét. Északon a farmergazdálkodás vert gyökeret. A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett Nem paraszt, egy személyben egyesítette a földművest és a mesterembert. A farmer maga építette házát, cipőt és ruhát készített, gyertyát öntött, szappant főzött, és ha úgy adódott, mellékesen postamester volt vagy vegyesboltot nyitott. Délen a néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el. A föld birtoklásáért földbért kellett fizetni. A nagy haszonra törekvő árutermelés feudális kötöttségekkel párosult (kötött földbirtok, személyi függés), és ez utóbbiakat az angol királyi kormányzat erősíteni igyekezett. A XVIII. században a gyarmatoknak szorosabb volt a kapcsolatuk - gazdasági téren is - az anyaországgal,

mint egymással. Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása Ez, és az északról, Kanadából fenyegető francia „pápista” veszély szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Első kezdeményezője Benjámin Franklin, a nagy természettudós, író és politikus volt. ANGLIA ÉS A GYARMATOK VISZONYA KIÉLEZŐDIK. Amerika a XVIII század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is bontakozott. (A hajóépítésben például az északkeleti kikötők dokkjai már versenyt is támasztottak.) Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufölvevő-piacoknak tekintette. Meg akarta akadályozni, hogy az amerikai gazdaság saját lábára álljon. Az ellentétek kipattanását a francia-angol gyarmati háború elodázta. Miután a háborút megnyerték, a diadalittas és elvakult angol pénzemberek hozzáláttak, hogy megfojtsák izmosodó vetélytársukul. Megtiltották, hogy az amerikaiak az Allegheny (eligeni)

hegységtől nyugatra fekvő vidékekre települjenek. Vámokkal sújtották a nyugat-indiai szigetekre irányuló kereskedelmet, és törvénytelennek nyilvánították a papírpénz kibocsátását, tovább növelte az elkeseredést a bélyegtörvény, amely minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetett ki. Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, mert a parlamentben nem volt képviseletük. Félelmetes fegyverhez nyúltak: bojkottálták az angol árukat, érezhető veszteségeket okozva ezzel az anyaországnak (és gyorsítva az amerikai gazdaság fejlődését). Az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták. Az angolellenes küzdelemben átmenetileg egymásra találtak a gazdag déli ültetvényesek, az északi manufaktúratulajdonosok, farmerek, kispolgárok, munkások. A nyugati földek elzárása pl a gazdag földspekulánsokat és a földre vágyó nincsteleneket egyaránt érintette. A

katonák beszállásolása és a nem névre szóló, bármikor alkalmazható házkutatási engedélyek kiadása pedig az alapvető szabadságjogokat sértette A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat, de fönntartotta az angol parlament adókivetési jogát. Ezt az elvet hirdette az egyedül meghagyott teavám Az amerikaiak válaszul a tengerbe szórták három hajó rakományát. („Bostoni teadélután”, 1773) Állandósultak a fegyveres összecsapások 1774. szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa III György angol király kijelentette: „Az amerikai kormányzat a lázadás állapotában van.” 1775 április 19-én Lexingtonnál eldördült az első sortűz: az „eredmény” nyolc amerikai halott. Még ezen a napon Concordnál az összehívott fegyveres farmerek megfutamították az angol katonaságot. Kitört a függetlenségi háború A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT. 1776 július 4-én a kongresszus

elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot Megszületett az új, független állam, az Amerikai Egyesült Államok. A FÜGGETLENSÉGI HARC GYŐZELME. Az erőviszonyok - papíron - az angoloknak kedveztek Jól fölszerelt, kitűnően képzett hadseregük hatalmas flottájuk - és korlátlan pénzügyi hitelük volt. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és az angolokat támogató ún. loyalistákkal (azaz a királyhoz lojális, hű), hazai árulókkal is meg kellett küzdeniük. A „patrióták”, a hazafiak forradalmi serege azonban nagy erkölcsi fölényben volt az angol hadsereggel szemben, mely részben pénzen vásárolt német zsoldosokból állott. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak, míg az angoloknak a háború folyamán sohasem sikerült megszervezniük a rendszeres utánpótlást. Az am erikai csapatokat kezdetben f ájdalmas k udarcok i s érték. A z angol ok be vették N ew Y

orkot, am ely a háború végéig a kezükön maradt. Az első jelentős győzelmet a fölkelők 1777-ben ar atták A K anadából előrenyomuló Burgoyne (bögojn) csapatait bekerítették, és Saratogánál fegyverletételre kényszerítenek. 1 A saratogai győzelem után Franciaország - a visszavágás vágyától égve - szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is Az angol tengeri hegemónia ekkor még ingatagnak bizonyult és összeomlott. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781-ben Yorktown (joktaun) mellett francia segítséggel Washington bekerítette és fölszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783-ban a Versailles-ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét. A FÜGGETLENSÉGI H ÁBORÚ JELENTŐSEGE ÉS AZ A MERIKAI AL KOTMÁNY. Az amerikai kolóniák sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és

függetlenségi háború, amelyet a kortárs Európa a felvilágosodás eszméinek gyakorlati alkalmazásaként értékelt. Különösen a francia társadalmi-politikai helyzetre hatott erjesztően. A függetlenség elnyerése után azonban nyitva maradt a kérdés: létrejönnek-e a közös intézmények és törvények, kialakul-e az egységes amerikai nemzet, vagy a fölszabadult gyarmatok külön utakra lépnek. Nem kevés belső küzdelem után 1787.-ben összeült a szövetségi (alkotmányozó) gyűlés, és megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát. A végrehajtó hatalom a négy évre választott elnök kezében összpontosult, akit megbízatásának lejárta előtt nem lehetett megbuktatni. A törvényhozó hatalom a választott képviselők alkotta képviselőházat és a szenátust (együttesen: a kongresszust) illette. Számos biztosíték gondoskodott a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói halalom szétválasztásáról és egyensúlyáról. A

kiegészítések (1791) megteremtették a gyülekezés, a szólás, a sajtó szabadságát és az egyháznak az államtól való elválasztását. Az „alapító atyák” jó munkát végeztek A világ legrégibb érvényben lévő alkotmánya kedvező föltételeket teremtett a szabad vállalkozás, a tőkés gazdaság „amerikai” ütemű fejlődése és a polgári demokrácia kibontakozása számára. ÉSZAK É S DÉL ELTÉRŐ FEJLŐDÉSE. Az Egyesült Államok atlanti partvidékén, Angliával szinte egy időben végbement az ipari forradalom. 1860-ra - a világtermelés 15%-ával - az USA már a negyedik ipari hatalom A hajóépítés és a könnyűipar mellett kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág. Északon ugyanis a fejlődés egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt Amerika gyors fejlődését legjobban a vasútvonalak hosszának növekedése szemlélteti. A vasút kapcsolta be a távoli

földeket a világpiac vérkeringésébe. A vasút civilizálta a „vadnyugatot”, a vasút hozta a kivándorlók tömegeit. A lefektetett sínek hossza 1870-ben elérte az 50 ezer mérföldet Ez nagyjából annyi, mint Európa összes országának vasútja. Az amerikai Délen az ültetvényes gazdálkodás vált uralkodóvá. Az ültetvényeken Afrikából behurcolt néger rabszolgák dolgoztak. A megtermelt nyersanyag - első helyen a gyapot állt - főként az európai gazdaságot táplálta. A társadalom szerkezete - szemben Észak demokratikus hagyományaival - rendkívül ellentmondásos volt. A törvény egyenlőnek mondta a gazdagot és a szegényt, és a rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. „szegény fehérek" milliói nem vonhatták kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól pedig a legelemibb személyiségi jogokat is megtagadták ÉSZAK É S DÉL

ELLENTÉTÉNEK KIÉLEZŐDÉSE. A politikai szenvedélyeket egy-egy államnak az Unióba való fölvétele kavarta föl: engedélyezzék-e az új államban a rabszolgaságot vagy sem. Kansas (kenszesz) fölvételekor (1854) az ellentétek már fegyveres harccá fajultak. A déli államok, tudván, hogy a bevándorlás Északot erősíti, az Unióból való kilépést fontolgatták. Az ellentétek a pártviszonyokat is meghatározták. A hagyományos két párt közül a demokrata párt - miután a radikális elemek kiváltak - a déli érdekek szószólója lett. A liberális párt romjain létrejött köztársasági párt viszont a farmerek és a gyáriparosok gyűjtőmedencéjévé vált. Programjába vette a rabszolgaság korlátozását, és a telepesek ingyen földhöz juttatását. A köztársaságiak demokrata szárnya már ekkor a rabszolgaság eltörlését követelte. Ezért harcolt számos egyházi és világi szervezet, emberbarát és forradalmár. A rabszolgaság

eltörléséért folytatott harc legendás hőse és mártírja volt John Brown, aki már a kansasi polgárháborúban kitűnt. Néhány elszánt emberrel fölkelést akart kirobbantani, de vereséget szenvedett, és halálra ítélték (1859). Másfél év múlva a farmerek és munkások ezrei a „John Brown testé”-t énekelve mentek a harctérre. A POLGÁRHÁBORÚ. 1860-ban a köztársaságpárti Lincolnt választották az Egyesült Államok elnökévé Válaszul 11 déli állam kilépett az Unióból, és új konföderációt (laza államszövetséget) alakítottak. Lincoln az elszakadt államokat lázadóknak nyilvánította. Kitört a polgárháború (1861-1865) A háborúban akkor következett be fordulat, mikor mind a politikában, mind a harcászatban radikális elveket érvényesítettek. 1863-ban Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását a lázadó államok 2 területén. Törvénybe iktatták, hogy a farmerek (115 holdig) ingyen

földet igényelhetnek a megnyitott nyugati területeken. Munkás- és farmerezredek alakultak, amelyek maguk választották parancsnokaikat. Új, tehetséges vezérek tűntek föl, mint Grant és Sherman tábornokok. A négerek északra szöktek, és tömegesen a hadseregbe léptek A déliek sorozatos vereségek után letették a fegyvert. Öt nappal később a rabszolgatartók bérgyilkosa halálra sebezte Lincolnt. Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött. Ez a forradalom fölszámolta a rabszolgatartást (most már az Egyesült Államok egész területén). Mivel a déli vezető réteg vagyona - voltaképpen tőkéje - nagyrészt rabszolgákból állt, a rabszolgák fölszabadítása a tulajdon kisajátításával volt egyenlő. A mezőgazdaságban uralkodóvá lett a szabad farmergazdaság. Egymással vetélkedő ellenséges államok helyett hatalmas, egységes nemzeti piac született, mely a vállalkozói gazdaság minden addiginál

hatalmasabb növekedésének nyitott utat. 3 13/B Savaria A város helyén állt katonai tábort Claudius császár 43-ban Colonia Claudia Savaria rangra emelte, ahová kiszolgált katonákat telepítettek. A „Borostyánkő út” néven ismert kereskedelmi útvonal mellett létrejött gyorsan fejlődő városban Donatianus császár hatalomra jutása után nagy építkezések folytak. Ekkor épült a Capitolium Trias Szentélye és a görög-római vallás több temploma is. Ez tette lehetővé, hogy amikor a provinciát két részre osztották, Savaria lett Felső-Pannónia vallási központja és a polgári helytartó székhelye. A pannóniai légiók Septimus Severust 193-ban kiáltották ki császárnak, aki a markomann háborúk befejezése után nagymértékben segítette a város további építését. Ebben az időben épült fel az Isis-szentély Diocletianus keresztényüldözésinek idején Quirinus sisciai püspököt a savariai helytartó a városban lezajlott

nyilvános tárgyalás utána halálra ítélte és a hagyomány szerint a nyakára kötött malomkővel a Perint patakba dobatta. A mártír püspököt az egyház szentté avatta, de Savaria nevét a kora középkori világban mégsem ő, hanem egy római katonatiszt fia tette ismertté. Szent Márton, a későbbi püspök, Gallia apostola 317 táján itt született Az Észak-Itáliában felserdült ifjú már keresztényként tért vissza szüleihez és anyját a Szent Márton kútjaként ismert helyen megkeresztelte. Márton savariai születése nagy jelentőségű A Maroving-dinasztia, akiknek védőszentje lett, itt építettek központot. A szent szülőhelyét állítólag Nagy Károly frank király, 1051-ben pedig IX. Leó pápa is felkereste A 455-ben bekövetkezett földrengés nyomán a város elpusztult 1 14/A Kossuth és Széchenyi programja a Haza és haladás kérdésében Széchenyi AZ 1825-27-ES ORSZÁGGYŰLÉS. Még visszhangoznak a fülekben az ellenálló

megyék zajos ülései, amikor a követek az 1825-ben végre ismét összehívott országgyűlésre Pozsonyba siettek. Ferenc az európai események és a fokozódó nemesi ellenállás hatására jobbnak látta némi teret engedni a rendi alkotmánynak. Az országgyűlés azonban csalódást okozott azoknak a messzebbre látó birtokosoknak és értelmiségieknek, akik a kiutat - ha tapogatózva is -, de már a feudális viszonyok megreformálásában keresték. A rendek megrekedtek sérelmeik fölhánytorgatásánál, s legfőbb törekvésük a nemesi alkotmány körülbástyázása maradt. Az országgyűlés kevés előremutató törekvése közül az egyik a magyar nyelv ügyének f ölkarolása v olt. A z ünnepelt vezérszónok Felsőbüki Nagy Pálnak az elkorcsosult arisztokráciát ostorozó beszéde hatására, de „kimondhatatlan é s t öbb napig tartó belső küzdések után” fölállott e gy fia tal, is meretlen a risztokrata, s a következőket mondta: „Nekem itt

szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét föláldozom reá.” Gróf Széchenyi Istvánnak hívták A dúsgazdag nagybirtokos család fia felelősségérzetét múzeumalapító édesapjától, Széchényi Ferenctől örökölhette. Édesanyja az első magyar gazdasági főiskolát, a Georgicont Keszthelyen megalapító Festetich György nővére. Gyermeksége a bé csi pal ota é s a nagy cenki k astély k özt m egosztva t elt. I fjúkora nagy történelmi megrázkódtatások idejére esett: huszártisztként tanúja a napóleoni hadsereg megrendítő agóniájának, és táncolt a győzelmet ünneplő Bécs fényűző báljain. A könnyelmű életet azonban csömör és heves lelkiismeret-furdalás követte. Tudatos önműveléssel, utazásokkal készült új életére. Legnagyobb a hatása az

angliai útnak: rádöbbentette hazája elmaradottságára SZÉCHENYI, A RE FORMPOLITIKUS. Széchenyi hazatérése után csillapíthatatlan tettvággyal vetette magát a magyar közéletbe. Arisztokrata neveltetése révén a köznemesség rendi szemléletét, nemesi nacionalizmusát kezdettől elutasította. De arisztokrata társaitól is különbözött abban, hogy osztálya felvirágoztatását az egész népjólétre emelésével együtt képzelte el. Már első gyakorlati kezdeményezései: a Tudományos Akadémia megalapítása és a hazai társas élet szervezése (lóverseny, kaszinó) fölülemelkedtek a rendi korlátokon. 1830-ban - korábban naplójába zárt - töprengéseivel a nyilvánosság elé lepett. Hitel című művében az eddig csak szórványosan fölbukkanó gondolatokat merész újításokkal egészítette ki és összefüggő reformprogramba foglalta. Széchenyi a robotoltató, jobbágynyúzó gazdálkodásnak emberszeretetből és józan gazdasági

megfontolásból egyaránt ellensége volt. A mezőgazdaság kapitalista átalakításához viszont pénzre, hitelre volt szükség A hitelt azonban még a nagy vagyonú Széchenyitől is megtagadta egy bécsi bank, mert a nemesi birtokot eladni, elárverezni nem lehetett. Az ősiség törvényének megszüntetése logikusan maga után vonta volna a nemesek földvásárlásának jogát és a nemesek adózását. Mivel a robot haszontalan és erkölcstelen, meg kell szüntetni a jobbágyok egyéb feudális kötelezettségeivel együtt, de úgy, hogy a birtokosokat károsodás ne érje. Széchenyi programjában benne rejlett tehát a jobbágyfelszabadítás, de lassan, a fejlődéssel együtt vélte megvalósítani. Hogy milyen módon, azt nem fejtette ki pontosan A Hitelt megjelenése után négy egymást követő kiadásban elkapkodták. Szakkérdéseket tartalmazó könyv Magyarországon addig ilyen sikert nem aratott. Széchenyi elképzeléseinek ellentmondásossága azonban már

ekkor megmutatkozott. Bár szenvedélyes szavakkal ostorozta az arisztokráciát, ezt javító szándékkal tette, a vezető szerepet saját osztályának tartva fönn. Az angol példára hivatkozva igyekezett rábírni őket, hogy önként tegyék meg azt, amit máshol kénytelenség, azaz a forradalom következtében kellett elfogadni. Leghevesebben mégis az arisztokrácia támadta a Hitel gondolatait. Bírálta Széchenyi művét a régi típusú ellenzék művelt képviselője, gróf Dessewffy József (A Hitel című munka taglalatja, 1831.) Széchenyi a kormányzat támogatását is hiába várta. Magukévá tették viszont rendszerét a reformok szaporodó köznemesi hívei. A támadásokra Széchenyi Világ (értsd: világosság) című munkájában (1831) válaszolt. Különösen a jobbágyságról, „a magyarság utolsó zálogáról” írt meleg szavakat. Tragikusan időszerűvé tette ezt az 1831-ben kitört felvidéki parasztfölkelés. Széchenyi az eseményekből az

idő sürgetését olvasta ki, és közzétette Stádium című könyvét, melyben - a fokozatosságot félretéve - rendszerét sűrítve tárta a nemzet elé. SZÉCHENYI G YAKORLATI ALKOTÁSAI. Széchenyi hallatlan munkabírással és szervezőkészséggel kezdeményezte a hazai közlekedést javító munkálatok egész sorát. A Vaskapu hajózhatóvá tételéhez már 1831ben hozzákezdtek Irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit Kezdeményező szerepe volt a dunai 1 gőzhajózás megindításában. A hajózás fejlesztését szolgálta a hajógyár és a téli kikötő létesítése Népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést (a reformkorban nevezetes selyemmanufaktúra működött Pesten), és az ö érdeme az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése. A Stádium 12 pontja: 1. a Hitel De hitelt, ha egy osztályt sem akarunk az abbuli kirekesztés által felette keményen büntetni, mindaddig nem állíthatni fel valódi sikerrel míg nincs. 2.

eltörölve az Aviticitas (Ősiség – ősiség törvénye) Ennek eltörlése pedig szükségképp maga után vonja 3. a Fiscalitas (A kincstár joga a birtokra a család kihalása esetén) megszüntetését Minthogy továbbá nem elég, ha a hitelező az ingatlant csak exequalhatja [végrehajthatja], de azt neki teljes bátorságban bírhatni is kell, mert másképp kis kamatra pénzt nem fog adni; többször lehetne pedig a hitelező nemtelen, mint magyar nemes: szükségképp foly mindenkire a 4. Jus proprietatis (Birtokszerzés joga) Ha pedig a nemtelen is bírhat ingatlant, kell neki teljes személyi-s vagyonbeli bátorság, azaz 5. törvény előtti egyformaság És - mert sikertelen a törvény, ha azt mindig csak egy felekezet magyarázza6. törvényes pártvéd Ezen utolsó két törvény azt vonja maga után, hogy 7. a házipénztár s országgyűlési költségek a nemestül is idomzat szerint (a birtok arányában) viseltessenek. Ezen törvények következésében új

életre ébredend a hon, s nagyobb lévén a mozgás, szükségképpen foly, hogy 8. a vizek elrendezése, utak készítése s jó karbantartása, valamint a belvámok - mindenkitül egyenlően fizetve - országgyűlési tárgyak legyenek: mert ilyesekben harmónia és szoros egybehangzás kell. De mind e mellett a szorgalom hatalmasan nem léphet elő; s így félre kell vetni, mint káros akadályt 9. a monopóliumokat (állami és földesúri egyedárusítási jog), céheket, limitatiókat (hatósági árszabás) s egyéb ilyen intézeteket örökre. De, hogy egészen el ne külföldiesedjék az ország, s a külintelligentia még könnyebben és szaporábban ne nyomjon el minden nemzeti sajátságot (attól tartottak, hogy a sorompók hirtelen fölemelésével az üzleti élet német nyelvű lesz), mint most, 10. 1835-dik esztendő 1-ső napjától fogva csak magyar nyelven írott s íratandó törvény, ítélet, parancs, folyamodás, alkotandó conctractus [szerződés],

egyezés, számadás s.at lesz hazánkban kötelező erejű Mindez azonban még nem elég a magyar hon dolgainak rendes forgására, a felsőbb parancsolatokban a legnagyobb egyformaság kell, eképp 11. csak a Helytartó Tanács közbevetése és befolyása által kormányoztassunk S mindennek fő garantiája legyen 12. a nyilvánosság (a törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága) Kossuth BÉCS K UDARCA, AZ ELLENZÉKI S ZELLEM DIADALA. A reakció alaposan elszámította magát a törvénytelenségekkel. Már Wesselényi perbe fogásának visszhangja is jelezte, mennyire megváltoztak a politikai nézetek és erőviszonyok. A nemesi szólásszabadság brutális korlátozása ismét egyesítette az örökváltság ügyében korábban meghasonlott alsótáblát. Az országgyűlésen Kölcsey visszavonulása után a fiatal Deák Ferenc vezette az ellenzék ellentámadását. Az alsótábla megszavazta a sérelmi föliratot, s ahhoz a főrendek makacs

ellenszegülése dacára csaknem húszszori üzenetváltás után is ragaszkodott. A reformeszmék nem egy addig udvarhű megyében is diadalmaskodtak. Szaporodtak a kaszinók és olvasóegyletek, ahol a szegényebb nemes ifjak, diákok, vidéki értelmiségiek a polgári államok berendezkedésével ismerkedtek. Helyenként már a parasztok is forgatták az újságokat Az elítéltek az egész születendőben lévő - nemzet mártírjai lettek Az udvar megrettent és taktikát változtatott Dessewffy Aurél gróf, a tehetséges fiatal arisztokrata felsőbb sugalmazásra a magukat „fontolva haladóknak" nevező konzervatívokból pártot szervezett. Az ellenzék néhány javaslatát megszelídítve és kisajátítva arra törekedett, hogy az ingadozók megnyerésével az ellenzék táborát megossza. Pálffy kancellárt pedig, akinek a törvénytelenségekben közvetlen része volt, az udvar menesztette. Az 1839-40-ben ülésező országgyűlést a liberalizmus előretörése

és az udvar megváltoztatott taktikája jellemezte. Lényeges eredmény volt az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása és az ipari üzemek alapításának 2 engedélyezése bárki számára. Az országgyűlés megbélyegző határozatát megelőzendő, a politikai perek elítéltjei amnesztiát kaptak. Lovassy, mint tudjuk, a börtönben megőrült, Wesselényit megtörte és va ksággal f enyegette a b etegség. Kossuth a f ogságban ne mzetgazdaságtant é s an gol ny elvet t anult. M egacélozódva és t ettvágytól é gve l épett ismét a politikai élet porondjára. KOSSUTH F EGYVERE, A PESTI HÍRLAP. Landerer pesti nyomdatulajdonos, a bécsi titkosrendőrség ügynöke váratlan ajánlatot tett a mit sem sejtő Kossuthnak: vállalja 1841. januárjától induló hírlapjának a szerkesztését A kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Különben sem tartották veszélyesnek az addig

kis példányszámban megjelenő lapok hatását (A Pesti Hírlap 60 példánnyal indult!) És ha szükséges, éppen a lap szolgálhat ürügyül, hogy elhallgattassák ellenfelüket. Kossuth fölkészültsége és zsenialitása új fegyvert teremtett az ellenzéki mozgalom számára: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit, a reformok híveinek szemszögéből elemezve azokat. A cikkek a jelen bírálatát a jövő fölvázolásával kötötték össze, egységes programmá ötvözve és kiegészítve az addig fölmerülő reformgondolatokat. Ez szétsugárzott az ország minden zugába, és magával ragadta a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozó olvasókat. TOVÁBB A N EMZETI ÉR DEKEGYESÍTÉS Ú TJÁN. Kossuth független nemzeti államot akart (Ezt a Habsburg Birodalmon belüli gazdasági és politikai magyar különállásként kell érteni.) De azt is fölismerte, hogy az ország új társadalmi

renddel viselős. A reformok első nemzedéke még ijesztgette a nemességet a parasztháború rémével, hogy engedményekre bírja. Céljuk a parasztság semlegesítése volt Kossuth viszont azt hirdette, hogy a nemesség, még ha szívvel-lélekkel akarja is, akkor sem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül. A szövetség ára: szabad, korlátozás nélküli földtulajdon a parasztnak. Nem elegendő az önkéntes örökváltság (1848-ig a jobbágyok 1%-ának sikerült megváltani magát.) Kötelező örökváltság kell, melyet a parasztság az állam támogatásával törleszt. Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a terhek közös viselése. A nemzeti egység föltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését, a népképviseletet Kossuth a cenzúrára és az ingadozókra tekintettel a merészséget megfontoltsággal egyesítette, és a megvalósításban

fokozatosságot ajánlott. Mégis, programja már tartalmazza a polgári tulajdonviszonyok és a politikai egyenlőség megvalósításának körvonalait. Kossuth látta tehát, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemességre vár, mert a hazai polgárság gyönge, és részben nem is magyar. Nem mondott le azonban a polgárság erősítéséről és megmagyarosításáról Ez utóbbi jelentőségére Ausztriának az a terve döbbentette rá, hogy a német vámszövetséghez csatlakozik. Ha megvalósul, a magyarországi polgárságban túlsúlyra juthatott volna a német elem. ÚJ P ROGRAMPONT: ÖNÁLLÓ N EMZETI I PAR. Kezdetben Kossuth - a szabad kereskedelem híveként elképzelhetőnek tartotta a magyar ipar fejlődését a birodalmi vámhatárokon belül Nagy része volt az Iparegyesület, majd a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák

ipar közös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Levonta a következtetést: az iparfejlesztéshez magyar védővámok kellenek. A követelést az ellenzék magáévá tette, jóllehet ez már Magyarország és Ausztria viszonyát is érintette. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővám-rendszert szorgalmazó törvényjavaslatot. A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a kérdés érdemi tárgyalását Az ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet: Védegyletet alakított (1844). A Védegyletnek szerte az országban számos fiókja alakult. Ezzel az ellenzék országos szervezetre tett szert A Védegyletbe belépők vállalták, hogy hat éven át csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik. SZÉCHENYI ÉS KOSSUTH V ITÁJA. Széchenyi, akit az egész ország tisztelt gyakorlati tevékenységéért, nem tagadta meg eszméit sem. Az

idő azonban túllépett rajta Mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, és a nemesség tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Wesselényivel i fjan k ötött bar átsága m ár k orábban e lhidegült, Wesselényi f üggetlenségi t örekvései m iatt. Széchenyit a P esti H írlap pe dig ne m m indennapi s zenvedéllyel f ogalmazott v itairat, a Kelet N épe k iadására késztette. 3 Széchenyi István Kossuth Lajos Kapitalista Akarja polgári átalakulás mezőgazdaságipar Gazdaság (monopóliumok: limitáció - melyik ágát hatósági szabályozás, céhek kapitalizál – ják? eltörlése)infrastuktúra (közlekedés- Duna szabályozása, sorrendben utak építése- karbantartása és kereskedelem fejlesztése) Robot és dézsma eltörlése Jobbágy kérdés Idomzat: birtok arányában Közteher adózzanak

viselés, általános adók Arisztokrácia vezetésével, a nép Társad. bázis kizárásával Ki vezesse az átalakulást? Reformokkal. A Habsburg birodalmon belül. Nebáncsvirágként kezelte ezt a kérdést, ne nyúljunk a Habsburgokkal való viszonyhoz (félt). Hitel (kölcsön) nélkül nincs fejlődés Módszer Akarja 125.oiparmezőgazdaság1843-44-es országgyűlésen terjeszti törvényjavaslattá hogy Magyarországon védővámot kell bevezetni Védegylet megalapítása: csak magyarországi árut vásárolnak hogy fellendítsék a magyar termékeket. „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás” Általános kötelező örökváltság részben állami kárpótlással Fokozatosan kell bevezetni, először csak a háziadót, mely a megyei követek költségeit fedezné Köznemesség vezetésével népképviselet útján, a nép részvételével. Arisztokráciáról vallja: „Velük és általuk, ha nekik tetszik, nélkülük, sőt ellenük, ha kell” Ha

reformokkal nem megy, forradalommal. 1844. után elszakadás a Habsburg birodalomtól. Érdekegyesítés: a nemességet + jobbágyságot közös nevezőre kell hozni (jobbágyfelszabadítás) távolabbi cél, a független Magyarország megteremtése miatt. Ellene van a magyar nyelv Magyar erőszakos terjesztésének. 1842-es nyelv ügye, Akadémiai beszéde: a magyar nemzetiség nyelv ismerete nem jelenti a jó kérdése hazafiasságot. A nemzetiségi kérdés megoldását Magyarország. felemelkedésének egyik eszközének látja. 4 14/B Az Újszövetség, kereszténység főbb tanításai Az Újszövetség az ókeresztény irodalom legfontosabb tanításait foglalja magába Részei: 1. 4 evangélium alkotja („jó hírt”, „örömhírt” jelent) Az első 3 könyv Máté, Márk ill. Lukács evangéliumaként ismert A szerzők Jézus életének: születésének, tanításainak, az emberekért vállalt kínhalálának, keresztre feszítésének elbeszélésekor ugyanazt a

hagyományanyagot dolgozták fel, s szöveg szerint is sok műveikben az azonosság. Ezért szinoptikusoknak (együtt látók) szokás nevezni őket. A 4., a János – evangélium azonban lényeges eltéréseket mutat a szinoptikusokhoz képest Jézusról elsősorban, mint Istenről beszél, aki bár emberi testet öltött magára, de isteni lényegét, tekintélyét és hatalmát szüntelenül kimutatja. Máté elsősorban a zsidók számára írt könyvet, annak bemutatására törekedett, hogy Jézus személyében és művében „beteljesedett az Írás”, ő az a Megváltó, akit Isten ígért a próféták jövendölései által. Lukács evangéliuma színesebb és művészibben számol be Jézus születéséről. Közli Jézus születésének hírüladását: Gábor angyal, akit Isten küldött Galilea Názáret nevű városába, „kegyelemmel elhalmozottnak” nevezi Máriát és tudatja vele, hogy szűz létére fiút fog szülni Jézus szenvedéstörténetét, passióját

mind a 4 evangélium lényegében azonos módon mondja el. A tékozló fiú példázata Lukács evangéliumában olvasható. 2. Az apostolok cselekedetei, az őskeresztény egyház története Ehhez kapcsolódik Pál 14 levele – „Pálfordulás” 3. Jelenések könyve (Apokalüpszisz) szimbolikus látomásai azt a hitet kívánják megerősíteni, hogy az 1 évszázad keresztényüldözései ellenére Krisztus egyháza diadalmasan fennmarad, ellenségei pedig el fognak pusztulni. 4. Bibliafordítások, eddig több száz nyelvre fordították le - Septuaqinta - Vulgata: az Ó-és Újszövetséget kapcsolja össze egyetlen gyűjteménnyé. - 1590-ben Károly Gáspár is lefordította – református bibliafordítás (Vizsoly biblia) - Szilveszter János fordítása - Szenczi Molnár Albert – Aranyos biblia, a Károly féle fordítás helyesírás szempontjából átjavítva kiadja. 1 15/A Ismertesse az 1848. március 15-ei eseményeket, az áprilisi törvényeket Márciusi

ifjak: • Petőfi Sándor • Jókai Mór • Vasváry Pál • Irinyi József • Irinyi Dániel • Bujovszky Gyula • Degré Alajos • Vidats János • Nyári Pál • Kleuzá Gábor • Egressi Gábor Eseménytörténet: • Pilvax kávéházban (10-15 fő) • Egyetem orvosi kara (300-400 fő) • Egyetem tér (2000 fő) • Heckenast-Landerer nyomda (5000 fő) lefoglalják a nyomdagépeket, kinyomtatják a 12 pontot, a Nemzeti Dalt • Nemzeti Múzeum délután 3 óra (10000 fő) Vasváry Pál megnyitja a gyűlést • Városháza (15-16 ezer fő) A városatyákat felszólítják az együttműködésre, Holovits Boldizsár tanácsnok távozásra szólítja fel a tömeget, erre azonban nem kerül sor. Elfogadják a 12 pontot Az egybegyűltek 13 fős forradalmi választmányt alakítanak. Elnöke Bottenliller Leopold alpolgármester Tagjai: o Petőfi Sándor o Vasváry Pál o Nyári Pál o Irinyi József o Irinyi Dániel o Kleuzá Gábor o + 6 polgári személy • Buda –

helytartótanács 3 pontban fogalmazzák meg követeléseiket o Cenzúra eltörlése o Táncsics Mihály szabadon bocsátása o A helyőrség ne avatkozzon be az események alakulásába Közben megérkezik Almássy Móricz a diétáról, és azt üzeni haza, hogy szüntessék be a mozgolódást. A Helytartótanács elfogadja a 3 pontos követelést. A késő esti órákban összeül a forradalmi tanács, és megtárgyalják az események menetét. • Este 8-kor a Nemzeti Színházban egy francia darab helyett a Bánk Bánt mutatják be Áprilisi törvények: 1) társadalmi átrendeződés • jobbágyfelszabadítás -> úrbéri szolgáltatások (pénz és terményjáradék, egyházi tized, robot, stb.) megszüntetése -> a parasztok az általuk használt föld szabad tulajdonosai lesznek. A kártérítést az állam vállalja magára. • Ősiség eltörlése • Közteherviselés • Keresztény felekezetek egyenjogúsága 1 • A politikai jogok területén megszűntek a

származási különbségek 2) alkotmányos államberendezkedést szolgálják • népképviseleti országgyűlés • a választójogot vagyoni vagy műveltségi cenzushoz kötötték (Európában nálunk a legalacsonyabb) (1/4 jobbágytelek kellett csak, az iparosoknak pedig állandó segéd) • felelős minisztérium élén a miniszterelnök, akit az uralkodó nevezett ki, és a kormányát bármikor felelősségre vonhatta. Kormány = minisztérium = végrehajtó hatalom Az államélet teljes irányítását kezébe vette. • Az uralkodó bármely rendelete csak akkor volt érvényes, ha azt a felelős miniszterek egyike „ellenjegyezte” = aláírta • Az országgyűlés jogit bővítették, költségvetés megszavazása nélkül nem lehetett feloszlatni azt • A királyt távollétében a nádor helyettesíti • Sajtószabadság törvénybe iktatása • Politikai szabadságjogok • Nemzetőrség felállítása, amely az alkotmányos rendre ügyel 3) Magyarország

önállóságát biztosították a Habsburg Birodalmon belül • Magyarország és Ausztria perszonálunióban van egymással (az uralkodó V. Ferdinánd, majd Ferenc József) • A külügyek terén nem valósult meg Magyarország önrendelkezése. A külügyek az uralkodói felségjogok közé tartoztak, a követek az uralkodó személyét képviselik a külországokban. Ezért a külügyi hálózat együtt maradt, Bécsből irányították. A magyar beleszólás biztosítására hozták létre a „király személye körüli minisztérium” intézményét, amelynek élén gróf Eszterházy Pál állt. Az áprilisi törvények Erdélyre, Horvátországra és a határőrvidékre egyaránt vonatkoztak, ez hiba volt. Az áprilisi törvényeket nem tartották be, és nem engedelmeskedtek a felelős minisztériumnak. A Bécsben kinevezett új horvát bán, Jellasics személyében megkezdődött az ellenforradalom. Az áprilisi törvények hiányossága: érdemben nem foglalkozott a

nemzetiségi kérdéssel, illetve a nemzetiségi jogok biztosításával. A magyar nyelv ismeretét azonban csak az országgyűlési képviselőktől követelték meg 2 15/B Az athéni államszervezet működése (Kleiszthenész) A türannoszok elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot (kr. e 508) Attika lakosságát területi alapon 10 phülébe (kerület) osztotta. Minden phüle sztratégoszt választott Minden phülé 3 részből állt: az egyik volt a városban, a másik a partvidéken, a harmadik a szárazföld belsejében. Egy-egy phülébe tehát mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került, így a szavazás alkalmával a helyi arisztokrácia nem érvényesíthette befolyását. Ez azért volt jelentős, mert minden phülé 50-50 tagot küldött az ötszázak tanácsába, ahol tehát minden társadalmi csoport képviselve volt. Az ötszázak tanácsa vitatta meg előzőleg a népgyűlés elé kerülő

törvényjavaslatokat, s a tanács gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról is. A tanács tagjai és a tisztségviselők 1 évig maradtak hivatalban, és ez alatt fizetést kaptak A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta (később sorsolta) a tisztségviselőket, döntött a háború és béke kérdésében. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. A népgyűlés hatalmát nem csorbította lényegesen az sem, hogy Kleiszthenész meghagyta az Areioszpagosz tanácsának azon jogát, hogy a tisztségviselőket ellenőrizze, és politikai ügyekben bíráskodjék. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak is lettek Ebből az arisztokráciát sem zárták ki, ellenkezőleg: ami eddig csak az arisztokráciát illette meg, azt most minden szabad polgárra kiterjesztették. Ügyeltek is az athéniak, hogy e kettős

büszkeségüket kár ne érje, ne legyen olyan egyén, aki – mint türannosz – a polgárok közössége fölé kerekedjék. Hogy a türannisz visszaállítását megakadályozza, Kleiszthenész bevezette a cserépszavazás intézményét. A vezető tisztségviselők minden évben megkérdezték a népet, hogy kíván-e cserépszavazást. A szavazáson arról kellett dönteni, kire gyanakszanak, hogy türannosz akar lenni. Kleiszthenész reformja betetőzte a Szolónnal kezdődő és Peiszisztratosszal folytatódó fejlődést. A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia. 1 16/A Az ipari forradalom és következményei MIT NE VEZÜNK I PARI F ORRADALOMNAK? Kb. egy évtizeddel a francia forradalom kitörése előtt Angliában az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart mindössze néhány évtized alatt a gyárakban folyó tömegtermelés váltotta föl. A

manufaktúrákban az egyszerű munkamegosztás során elemeire bontották a munkafolyamatokat. Ezeket a következő lépcsőben gépesíteni lehetett. (A gép - technikai szempontból - szerszámokat mozgató szerkezet) A termelés eszközei kéziszerszámok helyett egyre ötletesebb és egyre termelékenyebb gépek lettek. Míg ezeket azelőtt víz, esetleg szél hajtotta meg, most a bárhol és folyamatosan fölhasználható gőz lett a legfontosabb energiaforrás. A gépek, és a gőz átalakította a munkahelyet, és új üzemformát eredményezett: a gyárat Bányák, magaskohók már korábban is működtek. A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag, a készáru, a munkaerő olcsó és gyors szállítását. Megszületett a termelőeszközök piaca Kifizetődővé vált a gépgyártás. Az „ipari forradalom” kifejezést valószínűleg a francia forradalom mintájára kezdték használni már a múlt század húszas éveiben. Valóban, az élelemtermelés és a

városépítés forradalma óta az ipari forradalom eredményezte az emberiség életében a legmélyebb átalakulást. Az ipari forradalom kezdete (1780 körül) meghatározható, lezárulása annál kevésbé. Lényege éppen az, hogy „kitörése” óta szakadatlanul és egyre gyorsuló ütemben bővült az anyagi javak termelése. Az egyes országokban más-más időpontban kezdődik, és más-más időpontban zárul le egy-egy szakasza. AZ I PARI F ORRADALOM E LŐFELTÉTELEI. Tudjuk, hogy a korábbi századokban a kereskedelem és az ipar föllendülése, valamint a városiasodás ismételten beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességének korlátaiba. Angliában viszont már a forradalom előtt kialakult a föld polgári tulajdona, és tőke áramlott a mezőgazdaságba. A XVII-XVIII században a feudális kötöttségek után fokozatosan megszűntek a föld közösségi használatának maradványai is (nyomáskényszer, közös legelő). A legelőket

föltörték, a vizenyős területeket kiszárították. A háromnyomásos gazdálkodást fölváltotta a vetésforgó Holland mintára takarmánynövényeket termesztettek, megnőtt az állatállomány. A földeket rendszeresen trágyázták Az angol mezőgazdaság képessé vált arra, hogy csökkenő mezőgazdasági népességgel növekvő városi lakosságot tartson el. A mezőgazdasági termelés gyorsabban nőtt, mint a lakosság Amikor ál talánossá v ált, hogy az ugar on t akarmánynövényeket t ermeljenek, a ny omáskényszer f ölöslegessé vált, majd megszűnt, teret engedve olyan új növényeknek, mint a burgonya. A kö zségek és a f öldesurak á ltal egykor közösen használt legelőknek a f ölosztása a nagy üzemek ki alakulásának k edvezett, m ert az e gykori feudális bi rtokosok a nagy t áblákat (a s zokásjog al apján a k özös t erület 1/3-át) kapták, míg a t öbbnyire már nincstelen parasztok egyenként életképtelen parcellákat. A föld

nélküli parasztok mezőgazdasági bérmunkásként vagy - növekvő számban - bányászként, ipari munkásként dolgoztak tovább. Az ipari forradalom kibontakozásának föltétele a jól működő hitelszervezet. 1694-ben megalakult az Angol Bank. A nagy pénztőkék fölhasználását meggyorsította a gyarmatok kifosztása A profit és a gazdasági fejlődés az állami politika fontos célkitűzése lett. Nagy előnyt jelentett Anglia sziget volta, a jól tagolt tengerpart, a számos kikötő. Az olcsó teherszállítást kezdetben - a part menti hajózás jelentette AZ IPARI FORRADALOM KIBONTAKOZÁSÁNAK FOLYAMATA. A termelés gépesítése csak akkor gazdaságos, ha biztosítható a termelés folyamatossága. Ezért a gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődik Az egyetlen tömegfogyasztási cikk, amelyre a XVII. században folyamatosan igény van, a ruházat A textilipar vált az angliai ipari forradalom „húzó” iparágává. Előbb a fonást

gépesítették, majd megjelentek a szövőgépek. A textilipar alapanyaga mindinkább a gyapot lett. Gépesítették a gyapot-előkészítést, a pamutvászon színezését is Az olcsó pamutingre csaknem mindenkinek szüksége volt. Anglia hihetetlen ütemben növelte a pamutvászon kivitelét A nyersanyagot a tengeren túli ültetvények rabszolgái termelték. Az angol ipar nyersanyagéhsége így tartotta fönn évtizedekig az újkori rabszolgaságot. A brit törvények ugyanakkor az angol földre lépett rabszolgát szabadnak nyilvánították A gőz hajtóerejét a hellenisztikus kortól ismeri az emberiség. A XVIII század folyamán számos föltaláló járult hozzá a gőzgép tökéletesítéséhez és gyakorlati alkalmazásához. Bányaszivattyúként, fújtatóként már a század első évtizedeitől (hazánkban 1723.-tól) elterjedt Gépek meghajtására azonban csak az a t ökéletesített változat volt alkalmas, amelyet James Watt skót mechanikus szabadalmaztatott

1769.-ben A kibontakozó ipari forradalom megkövetelte a s zállítás és a közlekedés fejlesztését. Mac Adam skót mérnök tervei a lapján műutak épültek („makadám út”), de a v ízi s zállítás m ég m indig ol csóbb v olt. A XVIII s zázad vége a csatornaépítés jegyében telt el. 1 A vassínt ismerték. Állati vagy emberi erővel csilléket húztak rajta Nagy ugrás az volt, amikor a Stockton és Darlington k özött m egépült s ínpáron 1825 -ben végigpöfögött egy Stephenson (sztifnszn) nevű gépész gőzmozdonya. Stephenson egyébként csak 15 éves korában tanult meg olvasni Az első nehézségek leküzdése után Anglián valóságos vasútépítési láz lett úrrá. A vasútépítés újabb jelentőséget adott a gőzgépnek, s piacot teremtett a szén, a vas számára. De meg is oldotta ezek olcsó szállítását. 1830 és 1850 között a szén- és vastermelés megháromszorozódott Az amerikai Fulton (faltn) a gőzmozdonyt megelőzve

1807-ben bemutatta az első üzemképes gőzhajót. Hódító útja azonban kevésbé volt látványos. Előretörését a század negyvenes éveitől a vashajók megjelenésének köszönhette. M a m ár ne héz e lhinni, de k orábban 100 e mber k özül 99 t agadta, hogy v asból é pült haj ó fönnmaradhat a vízen. Megindult a hírközlés rohamos fejlődése. A franciák optikai távközlő berendezéseit csak tiszta időben lehetett használni. Morse föltalálta a vezetékes távírót A század közepén már lefektették az első tengeri kábeleket Az új ugrás a gépek előállításának gépesítése volt. Az ügyes műszerészek kézi szerszámokkal gyakorlatilag bármilyen szerkezetet elő tudtak állítani, de lassan és drágán. A gépek iránti növekvő kereslet kifizetődővé tette sorozatgyártásukat. A gépgyártásban a forgácsológépek játszották a kulcsszerepet. A faiparban régen használatos eszterga-, maró-, gyalu- és fúrógépeket - ezeket

emberi vagy vízi erővel hajtották - továbbfejlesztették, s minden alkatrészüket vasból készítették. Bevezették a szabványokat (kötelezően egységes méreteket) A vasútépítés és a gépgyártás nagy tőkéket igényelt. A könnyűipari befektetések viszont, az erős verseny miatt, már nehézségekbe ütköztek. A fölhalmozott hatalmas összegek szén a nehéziparba áramlottak Ez a tőkés iparosítás klasszikus útja. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát, és befolyásolta az egyes országok katonai teljesítőképességét. Az ipari forradalom Angliája a XIX század középső harmadára világhatalomra tett szert AZ IPARI F ORRADALOM DEMOGRÁFIAI (NÉPESEDÉSI) KÖVETKEZMÉNYEI. Az ipari forradalommal együtt jár a lakosság gyors növekedése. A lakosság abszolút szaporodását azonban hiba volna teljes egészében az ipari forradalom következményének tekinteni. A népesség növekedése már korábban megindult, mert a tőkés

mezőgazdaság több élelmet termelt, és mert megfékezték a járványokat. A viszonylagos népességfölösleg, mely a városokba özönlik, egyenesen föltétele az ipari forradalom kibontakozásának. (Olcsó munkaerő!) Az ipari forradalom okozta demográfiai változásokat a lakosság növekedésénél jobban jellemzi a falusi és a városi lakosság arányának megváltozása - a város javára. Például Manchester és Birmingham lakossága 1800-ban 77, illetve 71 ezer, 1850-ben 303 és 242 ezer volt. Az ipari forradalom visszahatott a mezőgazdasági fejlődésre: megjelentek az első mezőgazdasági gépek. Tovább javultak a higiénés viszonyok (pl. a városok csatornázása vagy a vezetékes ivóvíz terjedése révén) Ilyen módon az ipari forradalom hozzájárult az ún. demográfiai robbanáshoz (a népesség ugrásszerű növekedéséhez). Következmények A BÉRMUNKÁSOK OSZTÁLYÁNAK KIALAKULÁSA. Azt már tudjuk, hogy az ipari forradalom kibontakozásának egyik

föltétele a városi népesség földuzzadása volt, és ezt a gyarapodást a növekvő termésfölöslegek táplálták. A gabonaárak csökkenése és a gyapjúárak növekedése arra ösztönözték a nagybirtokosokat, a nagybérlőket, hogy a szántókat legelőkké alakítsák, a közös földek egy részét elkerítsék, kisbérlőiktől megszabaduljanak. A városi olcsó tömegcikkek eljutottak a faluba, és tönkretették a falusi kézműipart. Később megjelentek a mezőgazdasági gépek. A mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb munkáskezet igényelt A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak, és bérmunkássá lettek. 1819-ben például az 1200 lakosú Toblach tiroli faluban 37 kézműves élt, köztük 7 cipész, 5 molnár, 4 kovács, 3 takács, 2 bognár (kerékgyártó), 1 kádár, 1 kesztyűkészítő, 1 tímár. E mesterségek képviselőiből a XX század derekára csak egy cipész (a helyi bőráru-kereskedés tulajdonosa) és

két műkovács maradt. A kistermelők, kézművesek, céhlegények, bedolgozók bérmunkássá válása, ami az egyéni sorsokat illeti, fájdalmas folyamat volt. Az egyes emberek nem értettek semmit Csak azt látták, hogy ha a vállalkozó gépeket vásárol, a társadalomnak már nincs rájuk szüksége, és szerény megélhetésük forrásait elvesztik. Angliában sok helyen kalapácsot ragadtak, és a gépeket összezúzták. Különösen drámai változások történtek például a textiliparban. A szövésben a gépesítés egy nemzedékkel később következett be, mint a fonásban. A fonalat általában kiadták, és a takács otthon dolgozott, egész családjával együtt. Később a szövőgyárak terjedése tízezrek munkáját tette fölöslegessé Az elkeseredés a lyoni selyemszövőket 1834-ben, a sziléziai takácsokat 1844-ben fölkelésbe hajszolta. 2 A MUNKÁSOK KI SZOLGÁLTATOTTSÁGA. Az ipari forradalom tehát százezreket ragadott ki eredeti

környezetükből és életformájukból, az új ipari központokban azonban nem mindenki talált munkát. A polgári átalakulás eltakarította az útból a szabad vállalkozás, a szabad alku akadályait, de szó sem volt még olyan törvényekről, amelyek a munkás jogait védték volna. Ha nem volt megrendelés, a munkás azonnal az utcára került. Ha munkáját - a gépek alkalmazása révén - a felesége vagy a gyermekei is el tudják végezni, helyette őket alkalmazták, még kisebb fizetségért. A nagy munkaerő-kínálat miatt a munkabérek egyébként is a létminimum alatt maradtak. Jellemző a kor politikai gondolkodására, hogy az általános szabadságjogok védelmében Angliában a XVIII-XIX. század fordulóján mind a munkások, mind a vállalkozók szervezetbe tömörülését törvényben tiltották meg. JÓTÉKONYSÁG É S U TÓPIA. Az ipari forradalom metropoliszaiban egymás közvetlen közelében tárultak föl a hihetetlen gazdagság, és a kirívó

nyomor, a jólét önhittségének és a megalázó emberi elesettségnek szélsőséges példái. A gazdagságot az egész társadalom termelte, a társadalom jó része azonban csak morzsáiból részesült A nyomor, a létbizonytalanság éppúgy megfosztotta az egyént emberi méltóságától, mint korábban például a törvény előtti egyenlőség vagy a személyes szabadság hiánya. E kihívásra sokan, sokféle módon keresték a választ. Mind a keresztény humanizmus, mind a felvilágosodásban gyökerező emberbarátság szükségszerűen jutott el az anyagi és szellemi nyomorúságot enyhítő jótékony programokig. Akadtak munkáspapok, mint például a ham burgi protestáns Johann Wicher vagy a katolikus Adolf Kolping, akik maguk köré gyűjtötték a család és otthon nélkül kallódó ifjakat, fiatal munkanélkülieket, vándorló iparoslegényeket, szállást, ellátást nyújtottak számukra, és képezték őket. Angliában a canterbury-i ér sek vezette bi

zottság k érte f öl R obert O went ( 1771-1858) a jótékony gyárost, hogy dolgozzon ki nyomorenyhítő módszereket. O wen ar ról v olt ne vezetes, hogy s aját ü zemében i gyekezett em berhez m éltó kö rülményeket teremteni, korlátozta a gyermekmunkát, iskolát, óvodát, kórházat, az öregek számára otthont alapított. Owen fölismerte, hogy a jótékonyság önmagában kevés a társadalmi bajok orvoslására. Ahhoz, hogy az embereket fölemeljük, az életkörülményeiket véglegesen meg kell változtatni hirdette. Elképzelései szerint ezeket Amerikában megkísérelte a gyakorlatba is átültetni - olyan termelőegységeket kell létrehozni ahol mindenki birtokos és munkás. Az önkormányzattal rendelkező közösség gondoskodik a termelésről és az elosztásról. Hasonló utat javasolt a francia Saint-Simon (1760-1825), akinek tanítványai később vallási szektát alapítottak, s az ugyancsak francia Fourier (1772-1837), akinek falanszterét Madách

Az ember tragédiájában vitte színre, kritikus ábrázolásban. Hármójukat - másokkal eg yütt - utópistaként s zokták e mlegetni. A z e lnevezés M orus T amás U tópia (Seholsincs) című regényét idézi, és arra utal, hogy elképzeléseik megvalósíthatatlanoknak bizonyultak, n em utolsósorban az ért, m ert f igyelmen k ívül hagy ták a pi ac t örvényeit. B ennük t isztelhetjük v iszont a gaz dasági szövetkezés előfutárait. ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS A PARLAMENTI DE MOKRÁCIA VISZONYAI K ÖZÖTT. A polgári állam nemcsak szabadabbnak mutatkozott elődeinél, de erősebb is volt, mert független tulajdonosok viszonylag széles rétegét tudhatta maga mögött. A gazdag vállalkozókon és pénztulajdonosokon kívül különösen az ipari forradalom klasszikus országaiban, Angliában, Belgiumban s részben Franciaországban is, nagy létszámú középosztály létezett. Az ipari proletariátus ezekben az országokban sohasem képezte a társadalom

többségét A polgárság különböző irányzatai (Angliában a konzervatívok és a liberálisok) a sajtó- és szó lásszabadság viszonyai között nyíltan vitatkozhattak arról, hogy milyen politika a leghasznosabb a gazdasági élet számára. A liberálisok kivívták a szervezkedés szabadságát. A választójog nagyon szűk volt: a választójogból kirekesztett gyáriparosok és a munkások a választójogi küzdelemben voltaképpen szövetségesek. Amikor azonban 1832-ben a választójogi reform választójoghoz juttatta a gyárosokat, kiéleződött a viszony a munkaadók és a munkások között. Ekkor viszont a hagyományos konzervatív politikai erők szociális rokonszenve fordult a munkások felé, hiszen azok lázadása most már az új tőkés társadalom képviselői ellen irányult. A képzettebb munkások tudtak írni és olvasni. A városokban és a növekvő üzemekben sokan voltak egy tömegben. Fölismerték, hogy milyen erő rejlik a szervezettségben

Önművelő és önsegélyező egyleteket, valamint szakmai érdekképviseleti szervezeteket, szakszervezeteket (angolul: trade union) alakítottak. A munkásszervezetek éltek az angol parlamentarizmusban rejlő lehetőségekkel. Küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban önálló alkotmányjavaslattal, charter-rel (csarter) léptek föl A kibontakozó tömegmozgalmat chartizmusnak nevezték. A c hartista m ozgalom k ihasználta a s zólás- és s ajtószabadságot, s nagy propaganda-hadjáratot i ndított. Az Észak C sillaga című chartista újság 60 000 példányával Európa legnagyobb lapja volt. Bár a chartisták véleménye m egoszlott a békés é s a f orradalmi módszerek al kalmazásában, az ál talános t itkos v álasztójogot 3 kérvény (petíció) f ormájában ny újtották át a pa rlamentnek. H árom íz ben ö sszesen m integy tíz millió a láírást gyűjtöttek. A parlament - utoljára 1848-ban - a kérvényeket elutasította A

chartizmus - kudarcai ellenére - nagy előrelépés volt a modern demokrácia kialakulásának történetében. A chartista gyűléseken honosodott meg és szerzett becsületet a munkás név. A munkások politikai tapasztalatokat szereztek a parlamentáris intézmények működéséről. A tömegmozgalmak hatására a negyvenes években Angliában gyári törvények születtek. Megtiltották például a nők és a 10 évnél fiatalabb fiúk földalatti foglalkoztatását. Korlátozták a nők és a fiatalkorúak munkaidejét is A FORRADALMI M UNKÁSMOZGALOM K EZDETEI. A legerősebb forradalmi hagyományokkal Franciaország rendelkezett. Ráadásul az 1830 júliusi forradalom kevesebb jogot hozott, mint az 1832-i választójogi reform Angliában. A társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták (a szó használata is Franciaországból terjedt el) a munkásokat forradalomra hívták föl. Auguste Blanqui (blanki, 1805-1881) a teljes politikai és vagyoni

egyenlőséget tűzte ki célul. A megvalósítás érdekében a diktatúrát is megengedhetőnek tartotta. Fél életét börtönben töltötte, mert kis csoportok élén összeesküvések sorát szervezte. Louis Blanc (blan, 1811-1882) elsőként hirdette meg a munkához való jogot, és követelte, hogy az állam gondoskodjon a munkanélküliek foglalkoztatásáról. Bízott abban, hogy az általános választójog bevezetésével a társadalmi betegségek meggyógyíthatok. Az 1848 februári forradalom Luis Blanc több elgondolását megvalósította. Proudhon (1809-1865) a tőkét (ezt nevezte tulajdonnak) lopásnak minősítette, és a kistermelők társadalmáért lelkesedett. Tagadta, hogy az igazságos csere megvalósításához erőszakra, vagy állami intézményekre lenne szükség. Az anarchisták előfutára A forradalmi munkásmozgalom kialakulására és fejlődésére a legnagyobb hatást Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Enges (1820-1895) gyakorolta. Mindketten a

porosz fönnhatóság alatt álló, erősen iparosodott Rajnavidéken születtek Marx apja jómódú ügyvéd, Engels apja gazdag textilgyáros volt Marx egyetemi tanulmányait Berlinben végezte, doktori értekezését filozófiából írta. Magáévá tette a nagy német filozófus, Hegel dialektikáját, mely szerint a világ az ellentmondások harca (tézis – antitézis - szintézis) útján halad a beteljesülés felé, s az emberi elme a dialektika birtokában következtethet a jövőre. De míg Hegelnél a külső világ változásai az eszme változásaitól függnek, Marxnál fordítva: az eszmék függnek azoktól a viszonyoktól, amelyek az emberek között a termelés során kialakulnak. Úgy mondta: „a lét határozza meg a tudatot". Marx a tagadás tagadásának menetét az egymást követei történelmi korokra alkalmazta. Az első ízben francia történészek által leírt „osztályharc” fogalmát általánosította, és a történelmet osztályharcok

történetének minősítette. Az önmagát túlélt „osztálytársadalmak" romjain minőségileg magasabb rendű új osztálytársadalmak jöttek létre. Az utolsó nagy ellentmondás: a munka és a tőke harcának eredményeként a kapitalizmus pusztulásával - Marx szerint - megvalósul az osztály nélküli társadalom. A Rajna vidéki kézműipar tönkremenéséből és az angol korai kapitalizmus elemzéséből Marx azt a következtetést vonta le, hogy a társadalom a végtelenségig leegyszerűsödik, az egyik oldalon a nincstelenek állnak, míg a másik oldalon a termelés eszközei olyan kevés kézben összpontosulnak, hogy azt a munkások akiket sújt a gépek terjedésével növekvő munkanélküliség - könnyűszerrel kisajátíthatják. Marx - Proudhonnal ellentétben - célul tűzte ki az államhatalom meghódítását. Marx - Engels közreműködésével - nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé. Az 1848 február elején Párizsban megjelent

röpirat a maga idejében visszhang nélkül maradt, de Marx és Engels nézetei a XIX. század utolsó harmadában már komoly befolyást gyakoroltak az időközben megalakult munkásszervezetek és pártok programjaira. 4 16/B Nemzeti jelképeink A magyar államcímer története A nemzeti címer minden ország legfontosabb jelképe, történelmének szimbóluma. Magyarország címerének változásai a nemzeti történelem sorsfordulóit tükrözik. A háborúk és békekötések, a belső harcok, forradalmak, trónváltozások, uralkodó dinasztiák és rendszerek bukásai mind-mind változásokat eredményeztek a mindenkori címerben. I. (Hunyadi) Mátyás idején a vágásos címer főcímeire vált A magyar kiscímer végleges alakja I Ulászló korában született meg, ezt vette fel később I. Ferdinánd A címerpajzs fölött látható korona a XVI. században végleg zárt koronává vált, a hármas halom koronája továbbra is nyitott leveles korona maradt. A

kiscímer fő elemei: • a vörös-ezüst vágások • a kettős kereszt • a nyitott abroncskoronával ékesített hármas halom, és a pajzsra helyezett Szent Korona. A magyar királyok a meghódított tartományok címerét is felvették címerükbe, így alakult ki az ország nagycímere. Kossuth-címer: Kossuth Lajos vetette le a koronát a nemzeti címerről. A Habsburg-ház trónfosztása után a kiskoronát is eltávolították a hármas halomról. Károlyi Mihály miniszterelnök visszaállíttatta a korona nélküli Kossuth-címert. A Horthy-korszak idején meg az 1848-as állami kiscímert használták. Az 1946 február l-jén kikiáltott Magyar Köztársaság állami jelképe a korona nélküli Kossuth-címer lett. 1949. augusztus 18-ától Magyar Népköztársaság új magyar címert használt 1957-ben újra megváltoztatták az államcímert. A pajzs a nemzeti színeinkre vágott tárcsapajzs A pajzstartó mindkét oldalán búzakoszorú látható, amelyet

vörös-fehér-zöld és vörös szalag fog át. A sisakdísz lebegő vörös csillag, amely aranysugarakat bocsát a pajzsot övező kék mezőre. A magyar parlament 1990 nyarán úgy döntött, hogy az ország új címere a történelmi címer legyen. Ez az úgynevezett koronás kiscímer: hegyes talpú hasított pajzs, amelynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. A második vörös mezőben a zöld hármas halom aranykoronás, középső, kiemelkedő részen ezüst talpas kettős kereszt áll. A pajzs felső szélén a magyar korona nyugszik A magyar zászló Magyarország nemzeti színei: piros-fehér-zöld. Az első zászló, amelyen együtt szerepel a három szín, 1601ből származik 1945 után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer kerüli a zászlóra-. Az 1949 évi Alkotmány a címert a hagyományokat és a történelmi jogfolytonosságot figyelmen kívül hagyva - a népköztársasági címerrel váltotta fel. A rendszerváltozás óta ismét a

koronás címer díszíti a piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogót A magyar korona I. (Szent) István király állam- és egyházszervező munkáját testesítette meg a királyi korona, amelyet II Szilveszter pápától kapott 1000-ben, s amivel megkoronáztatta magát. A pápa által adott koronának akkor kettős jelentése volt. Jelentette egyrészt azt, hogy a magyar király spirituálisán közvetlenül a római pápától függött, s nem vált a német-római császár hűbéresévé. Ez az adott viszonyok közölt a szuverenitást jelképezte. Másrészt a világi uralom jelképe volt a korona, amit a pápa azzal adott át a királynak, hogy országában a Római Katolikus Egyház törekvéseit támogassa. Az első korona eltűnt, legvalószínűbb, hogy az eredeti magyar koronát 111. Henrik német-római császár ejtette zsákmányul, s a birtokába került koronát visszaküldte Rómába. A korona két részből áll. A korona alsó, görög eredetű részén az egyik

rekeszzománc lemezen "Géza, Turkia hű királya" szövegű görög felirat olvasható a magyar uralkodó mellképe mellett, fején pedig olyan diadém látható, mint a korona alsó része oromdíszek és függő láncok nélkül. Ezt a koronát, Dukász Mihály bizánci császár adta Gézának. A mai korona felső része talán egy középkori koponya-ereklyetartóhoz hasonlít Eredeti alakjában a keresztszerűen összeillesztett pántokat a tizenkét apostol képe díszíthette, s a négy pántot a trónoló Krisztust ábrázoló lemez foghatta össze. A pántokról egy-egy lemezt levágva csupán nyolc apostol képével építettek be a szent ereklyetártól a koronába. A magyar nemzeti Himnusz A magyar Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790-1838), a reformkor nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810-1893), zeneszerző és karmester szerezte 18441 bcn. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház

mutatta be 1844-ben Az ország törvényileg elfogadott Himnusza azonban csak 1903-ban lett. Ugyancsak nemzeti himnusznak tekintik Magyarországon a Szózat című költemény megzenésített változatát. A költeményt a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Vörösmarty Mihály (1800-1855) írta 1836ban, míg zenéjét Egressy Béni (1814-1851) szerezte 1840-ben. 2 17/A Ismertese az egységes olasz és német egységek kialakulásának lépéseit! Az olasz egység kialakulása (1849 utáni helyzet Itáliában) - Velence és Lombardia Itáliában. A forradalomtól elűzött uralkodók és az osztrák helyőrség visszatér: Panama, Toscana, Modena. A Pápai Állam francia fennhatóság alatt A nápolyi és szicíliai királyság a Bourbonok uralma alatt A piemonti és Sard királyság önálló liberális alkotmánnyal rendelkezik, miniszterelnök Cavour Az egység megvalósításának lehetőségei: „alulról” népi mozgalommal Mozzini vezetésével

„felülről” dinasztikus úton Cavour gróf vezetésével Előzmény: 1857-es ipari válságforradalmi válság érlelődése 1859. olasz (francia szövetség) – osztrák háború döntő csata: SOLFERINO szövetségesek győzelmeVILLAFRANCA-i fegyverszünet amit a Zürichi béke zárt le Napóleon közvetítésével Tartalma: Lombardiát elveszíti Ausztria és Olaszországhoz kerül Velence osztrák fennhatóság alatt marad Közép-Itáliában tiltakozás, tömegmozgalom 1860. Szicília: Ezrek hadjárata Garibaldi vezetésével Döntő csata, győzelem: MARSACA 1860. Torinói szerződés: Franciaország megkapja Savoyát és Nizzát 1861. Kikiáltják a részleges olasz egységet Velence és a Pápai Állam egységen kívüli. Államforma királyság, II: Viktor Emmanuel az uralkodó 1864. Felerősödnek a köztársasági mozgalmak Garibaldi vezetésével 1866. Porosz-osztrák háború: a franciák kivonják csapataikat a Pápai Államból, az olaszok bevonulnak az

örök városba, teljessé válik az olasz egység. A német egység kialakulása: A 19. sz második felében Németország gazdasági értelemben egységes, ezért elviselhetetlenné válik a politikai széttagoltság. A kapitalista fejlődés a mezőgazdaságban porosz úton ment végbe = megmaradtak a junker (orosz földbirtokos) – birtokok (nagybirtok-latifundium), de átalakultak bérmunkást alkalmazó árutermelő nagygazdasággá. Az iparban a termelőeszközök gyártása túlszárnyalta a fogyasztási javak termelését. Szénbányászat terén 1 helyre kerültek, a gépgyártás 3, a gyapotfeldolgozás 4szeresére nőtt. Új ipari központok jöttek létre: Lipcse, Hamburg, Köln, Ruhr-vidék. Dinamikus fejlődés a közlekedésben, vasúthálózat kiépülése (Berlin és Hamburg között). Az egység megteremtésének útja: 1. Ausztria vezetésével a nagy német egység: minden német lakta terület egyesítése 2. Poroszország vezetésével kis német egység:

Ausztria kizárásával 1849. május: Berlin- Háromkirály uniója: Poroszország, Szászország, Hannover és 28 kis és középnemes állam 1850. május: Frankfurt: Ausztria átengedi Poroszországnak a jogot, hogy megtartsa hatalmi helyzetét az É-Német államok szövetségében, de ez a poroszoknak kevésnek bizonyult, így I. Vilmos porosz király mozgósította seregét 1862. Otto von Bismarc, Brandenburgi földbirtokos lett Poroszország miniszterelnöke. Bismarc koncepciója: a kor nagy kérdései: nem szónoklatokkal és nem a többség szavazatával döntik el, hanem vérrel és vassal (háborúval). Vaskancellár – háborúk sorozatával kell megoldani. Az országgyűlés megkérdezése nélkül hatalmas összegeket fordít a hadsereg fejlesztésére: 1 1. 1864 Poroszország (Ausztria szövetséges) Dánia (Schleswig + Holstein) dán tartományokért folyik a háború, poroszok győznek, Ausztria ellen fordulnak 2. 1866 Poroszország (olasz

szövetség)Ausztria Döntő csata Sadova és Königsgratz között porosz győzelemmel, de Olaszország megkapja Velencét a szövetségért. A poroszok létrehozzák az É-Német szövetséget, melyből Ausztriát teljesen kizárják A DNémet államok megszerzése sértette a francia érdekeket, ezért 1870. Franciaporosz (bosszú Sadováért, Franciaország provokálta, III Napóleon nem talált szövetségeseket) 1870. szeptember 2 Sedan-nál Bismarc (porosz) győzIII Napóleon hatalma véget ér 1871. január 18 Versailles-ban kikiáltják a Német Egységet, a császár I Vilmos porosz király lett Elzász és Lotaringia Németországhoz kerül (revans francia részről). Az 1871-es német alkotmány értelmében az állam első embere a császár, akinek hatalmát a kormány korlátozza. Törvényhozó hatalom a birodalmi gyűlés = Reichstag. A végrehajtó hatalom feje a kancellár – miniszterelnök 2 17/A Egységes olasz és német állam ITÁLIA A XIX.

SZÁZAD DEREKÁN Itália nem több, mint földrajzi fogalom - hangoztatta 1848 előtt Metternich Valóban, I tália a R ómai B irodalom buk ása ut án k özel m ásfélezer é ven át a t eljes pol itikai s zéttagoltság állapotában volt. Területén német, spanyol, francia hódítók osztoztak, virágzó városállamok születtek és tűntek el. A pápaság - Róma székhellyel - Itália középső területein világi hatalommal bírt A XVIIXVIII században a Bourbon-Habsburg e llentétek ak adályozták az egységesülést. N apóleon l étrehozott ugy an e gy nagy obb, a francia birodalomtól függő olasz államot, a bécsi kongresszus után azonban Itália ismét az osztrák császársághoz t artozó L ombard-Velencei K irályságra, az os ztrák be folyás al att ál ló k özép-itáliai k is fejedelemségekre, a P ápai Államra és a N ápoly-Szicíliai Királyságra esett szét, amely utóbbiban a Bourbonok oldalága uralkodott. Alkotmánya csak a szárd-piemonti

királyságnak volt Itália területi széttagoltsága gazdasági különbségekkel párosult. Míg északon, mindenekelőtt Piemontban már kibontakozott az ipari forradalom, délen, Nápolyban és Szicíliában a lehangoló stagnálás, sőt hanyatlás jelei mutatkoztak. Nem véletlen, hogy a gazdasági és politikai egység kezdeményezői jobbára észak-olaszok voltak De az egységes és alkotmányos Olaszországtól várták sorsuk jobbra fordulását mindazok, akik megcsömörlöttek a kis kényurak önkényeskedéseitől, a szellemi és a gazdasági élet kisszerű korlátaitól. Itália egyesítésére elvileg két út kínálkozott. Az egyik: a népfelség következetes érvényesítésével elűzni a feudális dinasztiákat és kikiáltani az Olasz Köztársaságot. Ezt hirdette Giuseppe Mazzini (1805-1872) Úgy vélte, az olasz nemzet egymaga is képes elbánni Ausztriával. Köztársasági érzelmű volt az 1848-49-es forradalom legendás hőse, Garibaldi is. Másként

látta a helyzetet Cavour (1810-1861), az alkotmányos Piemont zseniális miniszterelnöke. Úgy gondolta, hogy az olasz egység művéhez külső szövetségesre van szükség, és a legitimitás valamilyen látszatára. Célja Olaszországnak az alkotmányosan uralkodó savoyai (piemonti) dinasztia vezetésével történő egyesítése volt. Az olaszok nagy többsége végül is - a realitásokat elismerve - a dinasztikus megoldás mögött sorakozott föl. CAVOUR DIPLOMÁCIÁJA. A piemonti miniszterelnök 1855 tavaszán 15 000 olasz katonát küldött a Krímbe Jól látta, hogy az Itália fölött gyámkodó Franciaország és Ausztria közül az olasz területeihez makacsul ragaszkodó Ausztria a veszélyesebb. A piemontiak a krími háborút lezáró béketárgyaláson a tárgyalóasztalhoz ülhettek, nem sokkal később pedig titkos szerződést kötöttek a francia császárral, aki szintén ellenezte Ausztria itáliai jelenlétét. III Napóleon persze másként képzelte el

az olasz egységet, mint az olasz hazafiak: laza szövetségi államot szeretett volna látni, élén a pápával. A „kis” Napóleon, a nemzeti ügy „bajnoka” az olasz egység támogatásáért Nizza és Savoya átengedését kérte. Cavour ebbe is beleegyezett. Most már jöhetett a háború És Ausztria hagyta magát provokálni A számára lehető legrosszabb pillanatban hadat üzent Piemontnak (1859). A kezdeményezés sokba került: fölmentette a Német Szövetség államait a segítségnyújtás kötelezettsége alól. Cavour a gyáriparosok, a kereskedők érdekeit képviselte. Erős liberális pártot szervezett, gazdasági reformokat kezdeményezett. A köztársasági és demokrata mozgalmakat távol tartotta a politikától, de attól nem riadt vissza, hogy Piemontot az emigránsok központjává tegye. A magyar ügy őszinte barátja volt Piemontban megszervezték a magyar légiót. Az osztrák hadsereg főparancsnoka, Gyulay Ferenc táborszernagy hamar elvesztette

a kezdeményezést, és visszavonult a Ticino mögé. Jún 4-én Magentánál a francia-piemonti csapatok nagy győzelmet arattak Ferenc József átvette a fővezérséget, de a makacsul védekező „osztrákok” jún. 24-én a rendkívül véres solferino-i csatában vereséget szenvedtek. A lipcsei csata óta nem látott Európa ilyen véres ütközetet. A csatateret 50 000 elesett vagy súlyosan sebesült katona teste borította. Egy Dunant nevű genfi polgár, át élvén, m int pus ztulnak e l a s ebesültek a s zervezeti ellátás hiányában, visszatérve Svájcba, megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Az „osztrák” hadsereg sok nemzet fiaiból állt. Solferínónál is besorozott magyarok tízezrei harcoltak Szomorú tény, hogy Ausztria 1849-1867 között vívott háborúiban több magyar esett el a császár egyenruhájában, mint a szabadságharc zászlai alatt. A solferinói győzelem után III. Napóleon, olaszokat és magyarokat egyaránt elárulva, sokak

számára váratlanul Villafrancában fegyverszünetet kötött. Piemont megkapta Lombardiát, de Velence az ún várnégyszöggel, az előzetes megállapodás ellenére Ausztria kezén maradt. Az elsietett fegyverszünetet csak részben lehet III. Napóleon ingatagságával és a pápabarát francia körök nyomásával magyarázni A francia csapatok kimerülőben voltak, Poroszország pedig mozgósított, és Franciaországot kétfrontos háború fenyegette. 1 GARIBALDI H ADJÁRATA. AZ E GYSÉGES OL ASZ KI RÁLYSÁG Az olaszok a villafrancai fegyverszünetet nemzeti sorscsapásként élték meg. Modenától Szicíliáig fölkelések sora robbant ki A közép-itáliai kis államok elűzték Habsburgbarát uralkodóikat, és 1860. tavaszán népszavazással Piemonthoz csatlakoztak Cavour politikusi művészete most abban mutatkozott meg, ahogyan a területi változásokat a nagyhatalmakkal mindenekelőtt Angliával - elismertette. Garibaldi, a fölkelők segítségére sietve,

1860. május 11-én 1067 vörösinges önkéntessel - köztük magyarokkal - partra szállt a szicíliai Marsalában. Serege hamarosan 20 000 főre gyarapodott Rövid, véres hadjáratban a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott. Garibaldi seregében kulcsszerepet játszottak a magyar főtisztek: T ürr I stván al tábornagy, É ber N ándor é s Éberhardt Károly dandárparancsnokok, Dunyov István ezredes. Csupán a döntő volturnói csatában nyolc magyar tiszt halt hősi halált, Dunyov lábát pedig amputálták. A Garibaldi rendeletére fölállított magyar légiót Mogyoródy Adolf volt honvéd őrnagy vezényelte. Türr István - Garibaldi távollétében - a nápolyi királyságban harcoló csapatok főparancsnoki tisztét is betöltötte. A köztársasági érzelmű Garibaldinak Szicíliában és Nápolyban teljhatalma volt, de letette azt Viktor Emmanuel kezébe. 1861 március 18-án kikiáltották az olasz királyságot, amely immár egyesítette egész Itáliát -

Róma (a pápa székhelye) és Velence kivételével. A főváros átmenetileg Firenze lett RÓMA V AGY HALÁL! Az olasz egység megkoronázása. Cavour Garibaldi győzelmei után lefegyvereztette a pápai sereget, de Rómát az ott állomásozó francia helyőrség miatt nem vehette birtokba. A nagy államférfi hamarosan meghalt, halála súlyos veszteség volt többek között a magyar emigráció számára is. Utódai és a király mindent elkövettek, hogy ne keveredjenek újabb háborúba. Garibaldi 1862. nyarán kiadta a jelszót: „Roma o morte!” (Roma vagy halál!) - és Róma ellen vonult Augusztus 29-én Aspremonte-nél útját állták a királyi hadak, Garibaldi sebesülten fogságba esett. 1866.-ban Olaszország, mint Poroszország szövetségese, hadat üzent Ausztriának Bár az olaszok ebben a hadjáratban vereséget szenvedtek, hála a porosz győzelmeknek és a francia közbenjárásnak, Velencét mégis megkapták. Amikor azonban Garibaldi vörösingeseivel

ismét Róma elfoglalására indult, a franciák visszaverték. A francia diplomáciának így sikerült rövid idő alatt, két lehetséges szövetségesét (Ausztriát majd Olaszországot) elveszítenie a fenyegető porosz háború küszöbén. A porosz-francia háború kitörését követően a francia csapatokat hazarendelték Rómából, és az olaszok 1870. szept. 20-án bevonultak az örök városba A pápa a Vatikánba zárkózott Megszületett az egységes olasz nemzeti állam. Német egység AUSZTRIA VAGY POROSZORSZÁG? A z eg ykori N émet-Római B irodalom s zéttagoltságát m egpecsételte a westfáliai béke. A napóleoni epizód után 1815-ben létrejött Német Szövetség is 35 ál lam és négy szabad város laza szervezete volt. A csekély jogkörrel bíró birodalmi gyűlésben az osztrák császár elnökölt Nem változtatott ezen az 1848/49-ben elvetélt forradalmi kísérletek sora sem. 1849 végén a 19 éves Ferenc József, ha formálisan is, 65 millió

embert kormányzott. Európa politikusainak többsége sokáig magától értetődőnek tartotta, hogy Németország egysége Ausztria és a katolikus Habsburg-dinasztia vezetésével fog megvalósulni. Ezt a megoldást, amely a Német Szövetség valamennyi államát magába foglalta volna, „nagynémet” egységként emlegették. A nagynémet egység megőrizte volna a középkori univerzalizmus (nemzetek fölötti egyetemesség) bizonyos elemeit. A Habsburgdinasztia a német államok viszonylag laza föderációját képzelte el, nem utolsósorban azért, hogy megtarthassa nem német országait (Magyarországot. Észak-Olaszországot, Galíciát stb) A német szövetség második legerősebb állama, a Hohenzollernek Poroszországa a XVIII. század derekától Ausztria egyre veszélyesebb vetélytársa lett. Népessége egészében a XIX század közepén is kisebb, mint Ausztriáé, de ez a népesség - szemben az osztrák császársággal - sokkal nagyobb arányban volt német.

A német egység végül Poroszország vezetésével, Ausztria kizárásával, protestáns ihletésű nemzetállamként valósult meg („kisnémet egység”). Ami azonban számunkra magától értetődő, a kortársak számára váratlan fordulat volt A politizáló magyarok - 1848-tól - szintén sokat vártak a né met egység megvalósulásától. Magyarország egy harmadik változatban volt érdekelt: abban, hogy Ausztria föloldódjék egy erős, alkotmányos Németországban. Ez ugy anis M agyarország f ájdalommentes l eválását é s önál lósodását e redményezhette v olna. T együk hoz zá, hogy az ötvenes években Anglia a német egységben, Oroszország a német anarchiában volt érdekelt. „FORRADALOM FELÜLRŐL.” POROSZORSZÁG M ODERNIZÁLÁSA A múlt század középső harmadának Európájában különösen a német területek gazdasága fejlődött gyorsan. Az ipari forradalomban élen járó rajnai tartományok Poroszországhoz tartoztak. 2

Poroszországban a jobbágyfölszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot. (A magyar jobbágyfölszabadítástól eltérően a porosz parasztok az úrbéres földek egy részének átadásával váltották meg magukat.) A nagybirtok a mezőgazdaság modernizálásának élére állt A kisparaszti gazdaságok közül sok tönkrement, s a volt gazdák mint munkaerő, a gyorsan terjeszkedő nagyipar rendelkezésére álltak. 1845-1861 között a gőzgépek száma hatszorosára, az ipari termelés egy évtized alatt a kétszeresére emelkedett. A z es seni Krupp-művek munkáslétszáma például 1848 -ban 7, 1873 -ban 12 000 fő A gé pgyártás európai jelentőségű. Rohamosan bővült - a katonai szempontból is fontos - vasúthálózat. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze, és Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Németország gazdasági egysége a hatvanas évek elejére lényegében megvalósult. Annál nyilvánvalóbb

ellentmondást jelentett a politikai széttagoltság. Ami a politikai viszonyokat illeti, 1849 után a legtöbb német államban, így Poroszországban is, fönnmaradt az alkotmányos monarchia, szemben az abszolutisztikusán kormányzott Ausztriával. Ez kezdetben (s csak látszólag) Ausztriának kedvezett, mert a porosz parlamentben a liberálisok I. Vilmos hadsereg-fejlesztési terveit ismételten leszavazták. (Az ipari forradalom útjában álló akadályokat viszont elhárította a kormányzat) 1862 szeptemberében a porosz király Ottó von Bismarckot a porosz junkerek (földbirtokosok) tehetséges képviselőjét nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck miniszterelnökségét megelőzően Szentpéterváron majd Párizsban volt követ. A konzervatív politikus nagy diplomáciai gyakorlatra tett szert Különösen III Napóleontól tanult sokat: hogyan kell a népakarat látszatának megtartásával, a társadalom egy részének manipulálásával lényegében diktatórikusán

kormányozni. Bismarck parlamenti fölhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését. „Németország nem Poroszország liberalizmusára, hanem hatalmára figyel. a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal döntik el. hanem vérrel és vassal” - mondta A nemesi származású tisztek vezette hadsereg független volt a parlamenttől. A politikában reakciós tábornokok a harcászatban forradalmároknak bizonyultak Bevezették az általános védkötelezettséget, és a legmodernebb technikát (hátultöltő, vontcsövű fegyverek) a francia forradalom hadseregének tömegszerűségével egyesítették. HÁBORÚK A NÉMET EGYSÉGÉRT. Az előjáték a schleswig-holsteini háború volt A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal. 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Bismarck azt hirdette, hogy német területet elidegeníteni nem szabad Ausztria nem akart kimaradni a politikai előnyöket ígérő

vállalkozásból, ezért Poroszország mellett maga is beavatkozott a konfliktusba. Dánia gyors vereséget szenvedett, a hercegségeket a két győztes fölosztotta, egyszersmind a viszály magvát is elvetve. Bismarck ekkor már nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863.-ban kapott porosz támogatásért III Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni, a Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. Egyébként III. Napóleon nyomdokaiba lépve, konzervatív politikus létére sem habozott (a még mindig sokkal népesebb) Ausztria ellen latba vetni az olasz egységtörekvéseket és a magyar emigrációt. A német államok többsége azonban Poroszország ellen foglalt állást. Poroszország erre a német

szövetséget föloszlottnak nyilvánította. Különösen olasz szövetségesének gyors veresége után egész Európa a „vaskancellár” látványos bukását várta. Nem így történt. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba. Königgrátznél a porosz ismétlőpuskák tüzében a Benedek Lajos táborszernagy vezette osztrák főerők egyetlen nap szétolvadtak. Európa most vette tudomásul a gazdasági és katonai változásokat, melyek Poroszországban végbementek. Bismarck megfékezte a porosz győzelmi mámort, és enyhe föltételeket szabott a legyőzöttnek. Olaszország megkapta Velencét, Ausztria pedig kijelentette, hogy „hozzájárul Németország újjáalakításához az osztrák császárság részvétele nélkül”. Poroszország - az általános választójog alkalmazásával - létrehozta az Északnémet Szövetséget (Bismarck III Napóleon gyakorlatából azt is megtanulta, hogy

az általános választójog nem föltétlenül veszélyezteti a konzervatív körök uralmát.) A francia-német vetélkedésnek köszönhette függetlenségét a kicsiny Luxemburg. A nagyhercegség - korábban a Német Szövetség tagja, de a holland király birtoka - egyike volt azoknak a területeknek, amelyekkel Bismarck III. Napóleont kecsegtette Amikor azonban Franciaország 90 millió frankkal kártalanította Hollandiát, a porosz csapatok (1867 tavaszán) Luxemburgot megszállták. A porosz-francia háborúnak a londoni konferencia ezúttal még elejét vette: Luxemburgot semleges területté nyilvánította. 3 Bismarck az osztrák békében már a francia háborúra gondolt. A dél-német államok (Bajorország, Württemberg, Baden stb.) bekebelezéséhez ugyanis Franciaország csataterein át vezetett az út III Napóleon maga üzent hadat, de az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborúban egyedül maradt, és gyors vereséget szenvedett. Amikor a Sedannál

bekerített francia csapatok kapituláltak (szept 2), III Napóleon is fogságba esett. Két nap múlva Párizsban kikiáltották a köztársaságot Az egyesült német katonai erők tovább folytatták a hadműveleteket a Francia Köztársaság ellen. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél már nem Németország egysége, hanem Elzász-Lotaringia elszakítása és óriási összegű hadisarc kicsikarása volt. 1871 január 18-án az egybegyűlt német fejedelmek a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Új nagyhatalom született 4 17/B A rend, a rendiség és a familiaritás Rend: a 13. századtól az azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezők csoportja Franciaországban: papság, nemesség, polgárság, Angliában: lordok, nemesség, polgárság. Rendiség: Nyugat – Európában a 13. századtól, Közép – Európában a 15 századtól a gazdasági és politikai fejlődés következtében az egyes társadalmi csoportok

rendekbe szerveződtek, s érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatokban és a rendi gyűlés révén az országos politikában. Ezáltal a hűbéri kapcsolatok helyett a rendekre és azok szerveire épült a társadalom és az állam. Familiaritás: - A 13. századtól a 16-ig századig általánosan elterjedt a familiáris viszony - A nyugat-európai vazallitással rokon vonásokat mutat. - A kétoldalú szerződésen alapuló lekötelezési viszony  a jogállást megőrző familiáris, „szolgáló családtag” védelem, tartás és ellátás fejében urának hűséggel és különféle szolgáltatásokkal tartozott (a szolgáló familiáris kötelezettsége, az úr vagyonának gyarapítását segítő teendők ellátására is kiterjedhetett, de nem jobbány termény és munkaszolgálatot feltételező tevékenység). - Szabad megállapodás  a szolgálati viszony nemcsak a felek halálával szűnhetett meg, hanem a felek megegyezésével is. - A familiáris

bármely jogállású világi és egyházi férfi lehetett, kivéve a királyt. - A familiáris szolgálatai: • A legalapvetőbb a fegyveres szolgálat volt (ez nemcsak a hadi vállalkozásban való részvételt jelentette, hanem az úr és családja oltalmazását is). • Az úr gazdaságának és várainak igazgatása (az úriszékeken való részvétel). • Hivatali szolgálat • Speciális feladatok  bajnok, vagy bajvívó, akinek az volt a feladata, hogy a perbeli bizonyítással szolgáló bajvívásban ura ügyéért kiálljon és megvívjon, szerepet kaptak uruk gyermekeinek nevelésében is. - Az úr lehetett bármely szabad egyházi és világi birtokos, természetesen maga a király is. 1 18/A A kiegyezéshez vezető út és a kiegyezés 1849-ben a Habsburg birodalmi kormányzatban 2 irányzat került előtérbe: 1. Windischgratz által kidolgozott föderalisztikus elképzelés 2. Schwarzenberg miniszterelnök által kidolgozott centralisztikus elképzelés 

Ez valósult meg a neoabszolutizmus keretében. A kiegyezéshez vezető út állomásai: 1. Haynau rémuralma: 13+1 vértanú kivégzése (aradi vértanúk), ezrek elítélése, emigrációja (nemzetközi felháborodást keltett) Haynau menesztése Az emigrációban élő magyarokat Kossuth irányította. A szabadságharc leverése után 2 polgári városba; Vidinbe és Sumlába mentek, onnan Törökországba, aztán Londonba és az USA-ba. Az amerikai városokban tartott beszédeiben támogatást (anyagi, katonai) akart szerezni a magyar ügynek (függetlenség kérdése), de ez eredménytelen. 1852-ben visszatérve Európába, először Torinóba = Turin, majd 1859. máj 6-án Párizsban Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval megalakítják a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, mely az emigráns kormány szerepét töltötte be. Tervükhöz (magyar függetlenség megvalósításához) III. Napóleon francia császár, Garibaldi (olasz forradalmár) és Cavour (piemonti miniszterelnök)

segítségére számíthatott. A segítség elmaradt az 1859-es villafrancai fegyverszünetet követően Ekkor alakult meg olasz földön a Magyar Régió (Klapka régió), melynek fegyveres akciói meghiúsultak. 1862-ben Kossuth, Klapka és Pulszki Ferenc megfogalmazták a Dunai szövetség tervét, mely a korábbi 1850-51-es konföderációs terv alapjaira épült. Tagállamai voltak: Magyarország, Szerbia, Horvátország, Románia (Erdély) Minden tagállam önálló törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervvel, valamint önálló közigazgatási szervvel rendelkezett. Közös ügyük a hadügy, külügy és a kereskedelem volt A közös irányítást a Szövetségi Tanács végezte, melynek vezetője más-más nemzetiségű lett volna (tagállamból). A Dél-szláv erőket akarták egyesíteni, a német és orosz birodalom ellen.  Ez meghiúsult Kossuth folyamatosan elszigetelődött, haláláig Torinóban élt 1862-94-ig 2. A Bach rendszer: Nevét Alexander

Bach a legmagasabb rangú főtisztviselőről kapta, aki a neoabszolutizmus jegyében irányított. Intézkedései: - Közigazgatás átszervezése - Különválasztották Erdélyt, Horvátországot és létrehozták Délvidéken a határvidéket - A magyar területet 5 részre osztották: Buda, Pozsony, Kassa, Sopron, Nagyvárad. Megszűnt a vármegyék önkormányzata. - Közigazgatás nyelve a német - A cenzúra megakadályozta a szabad véleménynyilvánítást - Osztrák adó, jog és iskolarendszert vezettek be - Megszűntették a Mária Terézia által létrehozott kettős vámhatárt (belső vámhatár) - 1852-ben eltörölték a Nagy Lajos által 1351-ben bevezetett ősiséget - 1853-as úrbéri pátensben (nyílt parancs) a jobbágyfelszabadítást, mint a 1848-as vívmányt tekintette érvényesnek A parasztság tovább differenciálódott20%-a már nincstelen zsellér volt, akiket a mezőgazdaságban idénymunkásként, kubikusként és vasútépítőként használtak.

A rendszer támogatói a hadsereg, a hivatalnokok (csehek, németek: „Bach-huszárok”), a papság és a titkos rendőrség volt. 3. A bé csi ko rmányzat i ntézkedéseire a m agyar t ársadalom n agy r észének válasza a p asszív e llenállás vo lt, melynek szószólója Deák Ferenc volt (a nemzet prókátora, a haza bölcs). Lényege: nem vállalnak hivatalt és közszereplést nem politizálnak nem fizetnek adót kijátsszák a rendeleteket szűk körben megemlékeznek a szabadságharc fordulópontjairól Egyéni megoldásoksikertelenek 4. A kül politikai e semények m iatt ( olasz-német egységért folyó h arcok) F erenc J ózsef en gedményekre kényszerül: - meneszti Bachot - 1860. okt 20-án kiadja az Októberi Diplomát, mely alkotmányos, föderalisztikus és abszolutisztikus elveket tartalmazó alkotmánytervezet. Ennek értelmében az uralkodó jogköre marad a külügy és a hadügy, de 1 alkotmányos intézményeket hoz létre, amelyek

korlátozzák az uralkodói jogkört. A Birodalmi kormányban helyet kap egy tárca nélküli magyar miniszter.Ez a magyarok számára kevésnek bizonyul 5. 1861 febr 26 Ferenc J ózsef k iadja a Februári p átenst, mely centralisztikus és a lkotmányos e lképzeléseket tartalmazott. Tartalma: 343 tagú birodalmi gyűlésen Magyarország 85, Erdély 26 képviselőt delegálhatott. Magyarországon helyreállították a Magyar Kancellária és a Helytartótanács hivatalait.A magyarokat ez sem elégítette ki 6. 1861 ápr 6-os magyar országgyűlésen többsége ellenzéki volt, 2 párt játszott jelentős szerepet: - Teleki László vezette Határozati párt: Ferenc Józsefet sem ismerik el törvényes királynak, ezért az országgyűlés határozat formájában mondja ki döntését: Áprilisi törvények visszaállítása - Deák Ferenc vezette Felirati párt: Ferenc Józsefet a Pragmatica Sanctio értelmében törvényes királynak fogadják el, és felirat

formájában értesítik az uralkodót a döntéseiről: a 1848-as törvények visszaállítása. Módszerük: a 2 párt között nemcsak módszerben (határozat ill. felirat) volt különbség, hanem abban is, hogy a ’48-as törvények visszaállítását a Határozati párt minimumnak, Felirati párt maximumnak tekintette. 7. Schmerling-féle p rovizórium ( ideiglenes, át meneti ál lapot) 1861-65 Államminiszter, aki a centralizáció intézkedéseit még szigorúbban akarja megvalósítani. A külpolitikai körülmények (német egységért folyó harcok) Ferenc Józsefet kompromisszumos politikára késztették 8. 1865 ápr 16-án a Pesti Naplóban megjelent Deák Ferenc „húsvéti cikke”, melyben kifejezésre juttatta, hogy hajlandó az áprilisi törvények revíziójára (felülvizsgálat) azaz a közös ügyek (külügy, hadügy, pénz) elfogadására. 1867. kiegyezés  Ferenc József a jún 8-i megkoronázása után jún 27-én szentesítette a 12

törvénycikkelyt, mely a kiegyezésről szólt. Tartalma: - Budapest és Bécs között dualista (torlódott, kétközpontú) monarchia jön létre Osztrák-Magyar Monarchia néven. A két állam között perszonálunió jött létre, közös uralkodó Ferenc József magyar király, osztrák császár - Mindkét államnak van önálló független törvényhozó szerve (birodalmi gyűlés), végrehajtó hatalma (felelős kormány). - A közös minisztériumok a had- és külügy és ezek költségeit fedező pénzügy. A közös ügyek ellenőrzésére mindkét parlament 60-60 főt delegálhatott. - A monarchia közös seregének, a KuK-nak (Kaiser und König) vezényleti nyelve a német és parancsnoksága az uralkodó joga volt. Emellett megalakult a korlátozott számú magyar honvédség - Gazdasági kiegyezés is történt: Magyarország önálló vámterülettel rendelkezett és vámunióra lépett Ausztriával, amit 10 évente megújítottak. - Magyarország részt vállalt a

közös tervekből, ez az ún. kvóta, ami 36, 4%-ot jelent A kiegyezés legnagyobb ellenzője Kossuth Lajos volt, aki a Deákhoz írott Kasszandra levelében felhívja a figyelmet a kiegyezés negatívumaira. 2 18/B Az ókori keleti társadalmak Az ókori keleti társadalmak Az ókori keleti társadalmak a lakosság megélhetését az öntözéses gazdálkodásra alapozott fölművelés biztosította. A gazdasági élet központjai az egyes uralkodók, templomok és nagybirtokosok háztartásai voltak. Ezért szokás az ókori keleti társadalmaknál háztartási gazdálkodásról beszélni. A háztartás többé-kevésbé zárt egység volt Az ókori keleten ismertek sok olyan növényt, amelyet ma is termelünk, pl. a gabonaféléket (Egyiptom, Mezopotámia), a kölest (India, elő-Ázsia, Egyiptom), a rizst (Kína), az ipari növények közül a lent (Egyiptom), gyapotot (India), gyümölcsök közül az almát (ElőÁzsia) és az őszibarackot (Perzsia). Örökségek,

tudományok 1. Csillagászat Égitestek állásainak megfigyelésenaptár, holdév, amely 365-ös napév30 napos hónap (Egyiptom). A vízi óra és hordozható napóra szintén az egyiptomiak nevéhez fűződik. 2. Számtan, mértan Egyiptom: tízes számrendszer, csonka gúla térfogata, félgömb területe Mezopotámia: tízes és hatos számrendszer, a kör 360-ra osztása, négyzetre- és köbre emelés. Egyenletek, helyi értékek, trigonometria. India: arab számok 3. Technikai találmányok Egyiptom: papirusz Mezopotámia: égetett tégla, kerék, kocsi, vitorla Főnícia: bíborfestés, üveg, pénz Kína: selyem, porcelán, iránytű, papír, lőpor, könyvnyomtatás 4. Jogtudomány: Hammurappi (Óbabilón) Mózes (zsidó vezető) Manu (India) 5. Orvostudomány Az emberi test megismerése, vérkeringés, múmiák (Egyiptom) 6. Az írás fajtái: Kína: képírás (szó- és fogalomírás) Egyiptom: hieroglifa (szó- szótag- betűírás) Hieratikus

(leegyszerűsített hieroglif, papi kézírás) Démotikus (teljesen leegyszerűsített népi írás) Mezopotámia: ékírás (szótagírás) Főnícia: 20 mássalhangzóból álló hangjelölő írás 7. Írásos emlékek: Palesztína: Biblia, (Ószövetség) Egyiptom: Halottak könyve (intelmek) Kína: Dalok könyve 8. Építészeti emlékek Egyiptom: piramisok, Szfinx Mezopotámia: zikkurátok (lépcsős templomok) Babilon: Szemirámisz függőkertje Kína: Nagyfal India: sztupák (a szentek ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények) 9. Vallás Monoteista (egyistenhit): zsidók Vallási dualizmus (2 ellentétes istenben való hit): perzsák Politeizmus (több istenhit): Egyiptom Brahmanizmus Buddhizmus 1 19/A Ismertesse az erőviszonyokat és a katonai eseményeket az I. világháborúban ERŐVISZONYOK, A HÁBORÚ KEZDETE Bár igen kevesen számítottak arra, hogy 1914. nyarán a nagyhatalmakat is érintő, világméretű háború fog kitörni, a háborús

feszültség évek óta érzékelhető volt a világpolitikában. Az alapvető problémát a nagyhatalmak terjeszkedési igénye, imperializmusa jelentette. Az újonnan felmerülő célok megvalósítása, vagy a korábban megszerzett területek megtartása a századforduló tájékán a gyarmatosító államok által szinte teljesen felosztott világban sorozatos konfliktusokat eredményezett. Az ellentétek elsimítására ekkor még a diplomácia eszközei is rendelkezésre álltak, a szerződések, a szövetségek azonban békeidőben is - a korábban megszokottól eltérően - szövetségi rendszerek kialakulásához vezettek. Először az 1879-ben Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia által létrehozott kettős szövetségre épülő hármas szövetség jött létre 1882-ben Olaszország bevonásával. Románia 1883-ban csatlakozott A másik oldalon a közeledés az 1892-ben megkötött és a következő évben ratifikált oroszfrancia szerződéssel indult. A

tömörülés névadója az 1904-ben létrehozott angol-francia szívélyes megegyezés, „entente cordiale” lett. Az oroszok és az angolok közötti nézeteltéréseket egy 1907-ben aláírt egyezmény tisztázta. A háborús készülődés jeleként felgyorsult a fegyverkezés is. Ebben a II Vilmos császár irányításával egyre agresszívabbá váló németek jártak az élen Flottafejlesztési programjuk különösen az abszolút tengeri fölényét féltő Nagy-Britanniát fenyegette. 1914-ig azonban a különösen Észak-Afrikában és a Balkánon jelentkező sorozatos konfliktusokat a nagyhatalmak békés eszközökkel is kezelni tudták, hiszen egyikőjük sem akart komoly háborút. Ebben az évben viszont Németország úgy érezte: most vagy soha. Fegyverkezési előnye birtokában változtatott korábbi óvatosságán, vállalta a háború kockázatát. 1914. j únius 28 -án több felfegyverzett merénylő állt készenlétben a trónörökös meggyilkolására, aki

a Bosznia-Hercegovina területén szervezett hadgyakorlatra érkezett feleségével Szarajevóba. Szerbia nemcsak a hadgyakorlatot tartotta provokációnak, hanem az ünnepélyes fogadás napját is, ugyanis 1389-ben ezen a napon szenvedett vereséget Rigómezőnél a török haderőtől. A fenséges pár egy nyitott kabrioletben haladt Szarajevó utcáin. A korábbi sikertelen merénylet miatt megváltoztatták az útvonalat, de a konvojt vezető autó sofőrjét nem tájékozatták a változásról. A tétovázó sofőr lefékezett, és ekkor történt a tragédia Gavrilo P rincip é ppen ot t rejtőzött el, s a mindenre elszánt ifjú, az Egyesülés vagy Halál (Fekete Kéz néven ismerték) titkos szervezet tagja t üzet ny itott a k ocsi ut asaira. A t rónörökös é s f elesége r öviddel a m erénylet ut án m eghalt G avrilo Principet e lfogták, a bíróság tekintettel arra, hogy a merénylő még nem töltötte be 20. életévét, húsz év fegyházbüntetésre í

télte. G avrilo P rincip és t ársai f orradalmároknak hi tték m agukat, ám f orradalminak v élt tettük a 20. század egyik leggyilkosabb háborújának ürügyévé vált Az ürügyet a szarajevói merénylet adta. 1914 június 28-án Bosznia-Hercegovina fővárosában egy Gavrilo Princip nevű szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. A szerb és bosnyák többségű tartomány 1908 óta a Monarchia része volt, de az annexió tényét a szerbek nem voltak hajlandóak tudomásul venni. Tiltakozásukat fejezte ki ez a politikai gyilkosság A Monarchia háborúpárti erői a Szerbiával történő fegyveres leszámolást szorgalmazták. Azt azonban mindenki sejtette, hogy a háború nemcsak e két országot érinti majd, hiszen Szerbia mögött ott állt a balkáni szláv népek nagy támogatója: Oroszország. Ezért Bécs Berlin állásfoglalását kérte Az egyértelmű német támogatás megnyugtatta Tisza István magyar

miniszterelnököt is, aki kezdetben a háború ellen lépett fel. Nyugtalanította ugyanis a románok eltávolodása a hármas szövetségtől, s ennek ellensúlyozására Bulgária bevonását szorgalmazta. Ferenc József ezek után a háború mellett döntött. Július 23-án megérkezett Belgrádba a Monarchia ultimátuma, melyet Szerbia csak szuverenitásának feláldozásával fogadhatott volna el. Mivel erre nem volt hajlandó, július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezután már szinte automatikusan léptek a háborúba mindkét fél szövetségesei. 1914 augusztusában Szerbia oldalán lépett hadba Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Montenegró és Japán: az antanthatalmak. A másik oldalon a központi hatalmak sorakoztak fel: az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és októberben Törökország. Kitört a világháború HÁBORÚS CÉLOK ÉS TERVEK A háború kezdetén minden résztvevő állam kormánya biztos volt abban, hogy

az igazság az ő oldalán áll. Számíthatott népe és egyháza lelkes támogatására. A katonákat ünnepélyesen búcsúztatták, úgy vélték, az ősz végére, „mire a lombok lehullanak”, döntő többségük hazatér majd. A hadvezérek gyors, támadó hadműveletekre számítottak, mely elképzeléseket a 19. század háborúi alátámasztani látszottak A németek alapvető háborús célja a kontinentális hegemónia megszerzése volt. Haditervük alapjait Schlieffen vezérkari főnök dolgozta ki a századforduló után. Kulcsmozzanata a kétfrontos háború elkerülése volt Ennek 1 értelmében a francia hadsereget egy Belgiumon át indított támadással hat hét alatt meg kellett volna semmisíteni, a győzelem után pedig az oroszok ellen bevethető lett volna az egész német haderő. Franciaországot a reváns vágya, tehát Elzász-Lotaringia visszaszerzése és megtépázott tekintélyének helyreállítása mozgatta. A francia hadvezetés

elháríthatónak vélte a Belgiumon keresztül várható német támadást, ezért hadserege zömét a Lotaringián át indított hadjáratban kívánta bevetni. Az oroszok a háborútól balkáni befolyásuk növekedését várták. Hadseregük nehézkes mozgósítása ellenére azonnali támadást kívántak indítani Kelet-Poroszország ellen, míg az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben a védekezést választották. Az orosz főerők felfejlődése után a front középső részén terveztek döntő támadást Ausztria-Magyarország alapvetően azért lépett a háborúba, mert balkáni pozíciójának biztosítása szempontjából nélkülözhetetlennek tartotta Szerbia meggyengítését. Ezért hadserege Szerbia lerohanására készült, kisebb erői pedig Oroszország feltartóztatására álltak készen. Talán Nagy-Britannia akarta a nagyhatalmak közül legkevésbé a háborút. Számára pozícióinak megtartása volt a cél. Ehhez továbbra is világelső flottája és a

brit szigetek megvédésén túl Franciaországban is bevethető ám csekély létszámú - szárazföldi hadereje állt rendelkezésre Az 1914-es évben közel 20 millió katona sorakozott fel az antant és a központi hatalmak oldalán, hogy gyors döntést csikarjon ki abban az összecsapásban, amit a kortársak úgy neveztek: a nagy háború. KATONAI ESEMÉNYEK 1914-1918 Év Hónap Diplomácia / politika Hadműveletek 1914 Június 28. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban (háborút kiváltó ok, ürügy) Július 23. a Monarchia ultimátuma Szerbiának Július 28. A Monarchia hadüzenete Szerbiának Augusztus Kölcsönös hadüzenetek Európában ⋅ Német támadás Belgium, majd Japán hadüzenete Németországnak Franciaország ellen = Nyugati front => Világháború ⋅ Monarchia támadása Szerbia ellen = Déli front ⋅ Orosz hadműveletek KeletPoroszországban és Galíciában – Keleti front ⋅ Német győzelem Tannenberg-nél – Keleti front Szeptember ⋅

I. Marne-i csata (Nyugati front) németek <-> franciák – állóháború ⋅ Német győzelem a Mazuri tavaknál (Keleti front) Október Törökország hadba lép a Központi ⋅ Törökország belépésével új frontok hatalmak oldalán nyílnak a Kaukázusban és Mezopotámiában, Palesztinában és a Dardanelláknál November ⋅ A német flotta áttörési kísérletének kudarca Helgoland-nál (Északi tenger) December ⋅ Állóháború a Szerb / Déli fronton is 1915 Február ⋅ Újabb német támadás a Mazuri tavaknál (Keleti front) Március ⋅ Orosz támadás, elesik Przemysl (Keleti front) Április ⋅ A belgiumi Ypern-nél először vetnek be harci gázt a németek (Nyugati front) Május Olaszország hadba lép az Antant ⋅ A központi hatalmak (Osztrákoldalán Magyar Monarchia + Németország) 2 Gorlice-nél áttörik az orosz frontot (Keleti front) ⋅ Megnyílik a Délnyugati front: Doberdo-i fennsík; Isonzó, Piave folyók; Tiroli hegység 1916

Szeptember Bulgária hadba lép a Központi hatalmak oldalán Október ⋅ Szerbia harapófogóba kerül => Szerb front összeomlása (Szerb front) ⋅ Német támadás Verdun ellen (Verdun-i vérszivattyú: 1 millió áldozat) Február - December ⋅ Monarchia sikeres támadása az Isonzó folyónál (Délnyugati front) ⋅ Legnagyobb tengeri ütközet Skagerak-nál, Jutland szigetnél, döntő győzelem nincs ⋅ Orosz támadás (Bruszilovoffenzíva) => az orosz csapatok a Kárpátok vonaláig vonulnak – Uzsok, Vereckei hágó, Tatár hágó ⋅ Angol-francia támadás a Somme folyónál: harckocsik (tankok) bevetése => gépek csatája (Nyugati front) Románia hadba lép az Antant ⋅ Román csapatok betörnek Erdélybe oldalán Németország békeajánlatát az antant ⋅ A Monarchia és a német csapatok visszautasítja visszaszorítják a románokat, és elfoglalják Bukarestet ⋅ IV. Károly (Osztrák Magyar ⋅ Németország bejelenti a korlátlan Monarchia

uralkodója) béketárgyalási tengeralattjáró háborút kísérlete ⋅ Polgári demokratikus forradalom Oroszországban Az USA hadba lép az Antant ⋅ Az Antant-támadás (angol-francia) oldalán Franciaországban elakad (Nyugati front) Görögország hadba lép az antant ⋅ Az orosz támadás (Kerenszkijoldalán offenzíva) Lenberg-nél (Lvov) elakad => német ellentámadás ⋅ A Monarchia csapatai a 12. Isonzói hadművelettel elfoglalják Caporetto-t (Caporetto-i csoda) ⋅ A támadás a Piave folyónál elakad Bolsevik hatalomátvétel Oroszországban Oroszország fegyverszünetet, majd békét köt Németországgal Wilson USA elnök bejelenti 14 pontos béketervét Bulgária kapitulál ⋅ A német támadást az oroszok Február Május Június Július Augusztus December 1917 Február Április Június Október November December 1918 Január 9. Szeptember 29. Február 23. 3 megállítják Narva és Pszkov térségében ⋅ Német támadás a Somme

folyónál (Nyugati front) ⋅ II Marne-i csata: az angol, USA, francia csapatok részvételével folyó antant támadás eredményeként a német hadsereg összeomlik ⋅ Német hadsereg fekete napja Március Július Augusztus Augusztus 9. Október 30. November 3. November 11. - Törökország kapitulál A Monarchia aláírja a Padovai fegyverszünetet Németország aláírja a Compiegne-i erdőben a kapitulációt Október ⋅ Olasz támadás a Piave folyó mentén, ahol a Monarchia hadserege vereséget szenved és felbomlik Wilson 14 pontja: • Nemzetek Szövetsége = Népszövetség, világbéke biztosítására: 1919. Április 29 (ENSZ elődje) • Titkos diplomácia megszüntetése • Tengerek, kereskedelem szabadsága • Gyarmati rendszer átszervezése • Megszállt területek kiürítése • Elzász és Lotharingia Franciaországhoz csatolása • 10. pont: Az Osztrák-Magyar Monarchia népei számára biztosítani kell a lehetőséget a szabad fejlődésre • 4.

pont: fegyverkezés csökkentése 4 19/B A manufaktúrák és céhek közti különbségek Céh Nyugat-Európában a XI-XII., Magyarországon a XVI századtól kialakuló iparforma Az azonos mesterséget űző mesteremberek hozták létre valamely felsőbb hatóság (király) engedélyével. A céhek biztosították és szervezték a mesterek részvételét a város életében, és a szűk piac miatt korlátozták a versenyt. Meghatározták ki mivel, mennyit és mennyiért termelhet. A céhek ügyeltek a minőségre, de akadályozták az újításokat: drágán és keveset termeltek. A legfejlettebb területeken (Flandria, Itália) a XIV-XV Századtól már gátolták a fejlődést Nem volt munkamegosztás. A céhes ipar a feudalizmus meghatározó iparformája, nevét a szakmánkénti céhekről kapta. A céh jelenti az azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezetét. Az első céhek Flandriában alakultak a XI-XII században, majd sorozatosan jönnek létre Nyugat-

Európában; Kelet-Közép-Európában a XIV. századtól jelennek meg A céhek legális működését a céhlevél igazolta, amelyet általában az uralkodótól kaptak. A céhszabályzat pontosan meghatározta a munkaidőt; azt, hogy egy mester hány inast és hány legényt tarthatott; a feldolgozandó nyersanyag minőségét; és a mesterré válás feltételeit. A mesternek voltak inasai, akik tulajdonképpen mindenesek voltak, belőlük lettek a legények, akik a műhelyben dolgoztak. A legények egy bizonyos idő után vándorútra keltek, más városok céheinél tökéletesítették tudásukat, majd hazatérve elkészítették a remeket. Ez a céh mestereinek elbírálása alá esett, ha megfelelt, a legény mesterré vált, és műhelyt nyithatott. A céhszabályzat tiltotta még a céhen belüli munkamegosztást, és más mester árujának ócsárlását. Ezek mellett a céh megvédte tagjait a kontároktól, a céhen kívüli mesterektől, továbbá lényeges szerepet

töltött be a város védelmében, ugyanis veszély esetén minden céhtagnak meg volt határozva, hogy a városfal melyik pontján kell őrszolgálatot teljesítenie. A céhek minden iparágban jelen voltak a kézműipartól a textiliparon át egészen a fémművességig A céhek a manufaktúrák uralkodóvá válásával szűntek meg, amikor a tőkés termelés kialakult, és a céhek már képtelenek voltak kielégíteni a tömegtermelésre való igényt; ez Nyugat-Európában a XVI. századra tehető Tudni kell azonban, hogy Kelet-Közép-Európában a feudalizmus megmerevedése miatt- és Franciaországban céhek továbbra is fennmaradtak, sőt Magyarországon a XVIII-XIX. században második virágkorukat élték A francia céhek luxuscikkekre szakosodtak, mert a manufaktúrák kielégítették a tömegigényeket, de drága tárgyak nagy mennyiségű előállítása kereslet hiányában nem volt kifizetődő. Magyarországgal egy kicsit más a helyzet, az 1754-es vámrendelet

beépítette a Habsburg- birodalomba, ahol a cseh és az osztrák manufaktúrák voltak a meghatározóak, továbbá a magyarországi termelőerők kipusztulása és ez által a kismértékű kereslet nem tette szükségessé a manufaktúrák alapítását. A magyar céheket hivatalosan csak 1872-ben szüntették meg, helyüket az ipartestületek vették át Manufaktúra Újlatin szó. Főként kézműves technikán alapuló, üzemben belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzem. A földrajzi fölfedezések által beindított gyarmatosítás olyan mennyiségű készterméket igényelt, főleg a könnyűiparban, hogy azok kielégítésére a céhes keretek már nem feleltek meg. A manufaktúrák elődje a bedolgozós rendszer volt, ahol a munkát, például a szövést kiadták egy egész falunak, majd a késztermékeket begyűjtötték. Ez a módszer már sokkal hatékonyabb és olcsóbb volt a céhes termelésnél, de számos iparágban alkalmazhatatlan volt. A manufaktúrákban

felismerték, hogyha bevezetik a munkamegosztást, ezáltal nem kell mindenkinek nagyfokú szakképzettséggel rendelkezni, valamint a mozdulatok automatizálódnak, és sokkal többet lehet termelni. A manufaktúrákban még mindig kézi erővel és kézi szerszámokkal dolgoztak, de már sokkal olcsóbban, mint a céhekben, vagy akár a bedolgozásos rendszerben. A manufaktúrákban dolgozhattak bérmunkások is, éppen azért mert a munka nem követelt nagyfokú szakképzettséget. A manufaktúrák már egymással is versengtek a piacokért, ez a korszak a szabad versenyes kapitalizmus. A manufaktúráknak két formája létezett, a szétszórt- és a központosított manufaktúra. A manufaktúrák értelemszerűen tömegcikkeket termeltek, de emellett foglalkoztak fémmegmunkálással és könyvnyomtatással is. Az egyes országokban léteztek azok sajátosságait kihasználó manufaktúrák is, így például Hollandiában a hajógyártást, az üveg- és drágakő-megmunkálást

is manufaktúrák végezték. Angliában szintén manufakturális kertetek között folyt a hajógyártás a bányászat és a hadiipar is. 20/A Bethlen konszolidáció Ellenforradalom (Bethlen-korszak) (Horthy-rendszer) 1. Peidl Gyula: 1919 aug 1-6 Célja: a kapitalizmus visszaállítása, államosított gyárakat visszaadta a tulajdonosoknak. A polgári demokrácia megteremtése illúzió maradt 2. Friedrich István: ellenforradalmi kormányt alakít Befejezi a kapitalizmus visszaállítását a földbirtok visszaadásával. Elnöksége idején tombol az ellenforradalom, vagy fehérterror Vezetői: Prónay, Héjas, Osztenburg vezette tiszti különítmények, támogatói a MOVE, ÉME. A tanácsköztársaság vezető politikusai, illetve az azzal szimpatizálók ellen irányult. Több mint 1000 áldozat: Számuel Tibor, Latinka Sándor, Korvin Ottó, Somogyi és Bacsó Béla. A Friedrich-kormányt az antant nem ismerte el, és egy hivatalos megbízottat küld Magyarországra Sir

George Clerk személyében, azzal a szándékkal, hogy segítse egy koalíciós kormány megalakulását. 3. Huszár Károly: koalíciós kormány alakít 1920 januárjában nemzetgyűlési választásokat tartanak az általános titkos választójog alapján. Eredmények: 1 hely: Kisgazda párt, 2 hely: KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja). 1920. március 1-én Horthyt kormányzóvá, és legfőbb hadúrrá választják Király nélküli királyság 1944 március 15.-ig 4. Simonyi Semadám Sándor: 1920 június 4-én aláírták a Trianoni békediktátumot, melynek következtében: − Magyarország elveszíti területének 2/3-át, lakóinak száma 18 millióról 8 millióra csökken, 3,9 millióan Romániába, Csehszlovákiába és a Szerb - Horvát - Szlovén királyságba kerülnek. − A békediktátum nem szankcionálta a nemzeti kissebségek jogait, így azok meg illetve nem megadása az utódállamokon állt. − A magyar haderő maximum 35 ezer fő lehetett,

megtiltották az általános hadkötelezettségen alapuló sorozást. − 1921. május 1-től 30 éven át az utódállamnak jóvátételt kellett fizetni, melynek összegét később 200 millió aranykoronában állapították meg. − A békediktátumot kevésbé ismert politikusok írták alá: Benárd Ágoston, Drahse Lázár 5. gróf Teleki Pál: földrajz tudós, 1920 július – 1921 április Törvényjavaslatok: − Horthy kormányzói jogkörét bővíti − Numerus clausus = zárt szám, zsidóellenes törvény, nem emelték törvényerőre. „Az országban élő népfajok és nemzetiségek országos arányszámuknak megfelelően kerüljenek felvételre (egyetemre és jogakadémiára) s az elbírálásnál érvényesíteni kell a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményeit.” Az intézkedés mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe. − Rend törvénye: KMP törvényen kívül helyezése, illegalitásba

kényszerítve, mindez az államrend védelme érdekében. 6. Bethlen István 1921 április – 1931 augusztus − A dualizmus kori hatalmi viszonyokat akarta konzerválni a liberális szemlélet jegyében − 1921. november 6-án megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása (detronizáció- IV Károly) Előzménye: IV. Károly kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére (királypuccs) 1921 márciusában Központja Szombathely, Mikes püspök fogadta és látta vendégül a Püspöki Palotában. Október: Fegyveres menet: Dénesfa, Sopron, Budaörsnél harcoltak a királypártiak (legitimisták) és a kormány erői, utóbbi győzött, trónfosztás, Károly Madeira szigetén halt meg. − 1921. decemberében aláírják a Bethlen – Peyer (MSZDP) paktumot (politikai kompromisszum), a kormány megegyezik a szociáldemokraták vezetőivel, azaz a kormány biztosítja az MSZDP legalitását, a szakszervezetek szabad működését, sajtószabadságot, valamint a gyülekezési

jogot. Cserébe az MSZDP megszakítja kapcsolatát az emigrációval, tartózkodik a sztrájkoktól, szakít a liberális blokkal és nem folytat szervezkedést a közalkalmazottak – postások, vasutasok és mezőgazdasági munkások – körében. − 1922 januárjában Bethlen belép a kisgazda pártba, melynek programját nem fogadja el, így a KNEP-pel egyesítve létrehozza az Egységes Pártot, ami a kormánypárt szerepét tölti be. 1 − 1922. január 24 minisztertanácsi rendeletével korlátozza a nők választójogát Új választójogi törvény: visszaállítja vidéken a nyilvános szavazást és a 2 kamarás parlamentet (képviselő- és felsőház). Az új törvény értelmében tartják meg a választásokat júniusban. A legtöbb mandátumot az egységes párt kapja 245-ből 143-at, MSZDP 25 mandátumot kap. − 1920-22. Földreform: Nagyatádi Szabó István Tartalma: Az ország területének 8,5%-a kerül felosztásra: o kb. 200 ezer paraszt kap 1-2 holdas

birtokot o kb. 100 ezren 20-50 holdasat Ez volt az ún vitézi telek, amelyet a Horthy által alapított Vitézi Rend tagjai kaptak, vagyis azok a katonaviselt férfiak, akik az I. Világháború, és az azt követő események idején sokat tettek a magyar állam védelméért. Az első külpolitikai sikerek: − jugoszlávok kivonulása Dél-Magyarországról − 1921. december 14 Soproni népszavazásSopron és környéke továbbra is Magyarországhoz tartozik, Sopron = „Civitas Fidelissina” (leghűségesebb város) − 1922. Magyarország belép a Népszövetségbe, majd később kilép − 1927. magyar-olasz szerződés − 1928. magyar-lengyel szerződés A külpolitikai vonalvezetést Bethlen idején is a stabilizáció fenntartása mellett a békediktátum revíziója jellemezte. Gazdaság: A mezőgazdaság létfeltételei a háború előttinél kedvezőtlenebbek voltak. Okai: • Az egész régió hátrányos helyzetben volt: csökkent a mezőgazdasági export

Nyugat-Európában, ez alól csak Csehszlovákia volt kivétel. • Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági integrációja megszűnt, helyette a térség államaiban az önellátás (Autarchia) és a protekcionista vámpolitika jellemző. A mezőgazdaság és a nehézipar elveszítette felvevőpiacát. A többi könnyűipari ágazat alacsony szinten maradt a korábbi import miatt. Az infláció átmenetileg előnyösebb volt annak, aki eladott, s előnytelen annak, aki vásárolt: pl. bérből élők számáraszűkült a belső piac. Megoldás:  külföldi kölcsönök  külföldi működő tőke beáramlása (főleg angol) Kölcsönök: − 1924-ben a Népszövetségtől 250 millió aranykoronát kaptunk, évi 7,7%-os kamattal. 20 év alatt kellett visszafizetni (emellett még 200 millió aranykorona jóvátételt is kellett adni) − 1926. december - 1927 január: pénzügyi reformkorona helyett pengő és fillér bevezetésevéget vetett az inflációnak (5,7 pengő =

1 $) − 1924.-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank Stabilizáció és mérsékelt konjuktúra (gazdasági fellendülés) 1926-1929. Magyarország közepesen fejlett agrárpiaci ország lett A mezőgazdasági termelés stagnált, belterjessé vált. A javuló értékesítés okai: az olcsó munkaerő és a növekvő piac a városokban. Az iparban olyan ágazatok fejlődtek, melyeknek nem volt jelentős előzménye, pl.: elektrotechnika (Orion rádió), de jelentős a textilipar és villamos-ipar gyors fejlődése is, valamint a gépipar, és a közlekedési eszközök gyártása. (Kandó villamos-mozdony) Látványos a fejlődés a vegyiparban (olaj, műtrágya, tisztítószerek) A villamosenergia-termelés négyszeresére nőtt. A bauxitbányászat fejlődése jelentős A fejlődéssel összefügg a konzervipar fejlődése. A Bethlen kormány népjóléti minisztere Vas József, akinek kezdeményezésére kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást 1927-ben. − A városi

munkásság 80-90%-ára kiterjedt a biztosítás − 1928. bevezetik a kötelező öregségi, rokkant és özvegyi árvasági biztosítást − 1928. létrehozzák az OTI-t = Országos Társadalmi biztosító Intézet 2 Klebensberg Kunó gróf 1922-1931 vallási és közoktatási miniszter − 1926. Népiskolai törvénye értelmében 3500 új tanteremmel bővült az iskolarendszer, 1930-ra valósul meg 1 tanteremben 60-ról 40-re csökken a tanulók száma. − Egyetemi központokat hozott létre: Pécs, Szeged, Debrecen − Sváb-hegyen csillagvizsgáló − Tihanyban biológiai kutatóintézet − A lakosság 90%-a tud írni, olvasni 1930-ra − Külföldi tanulási lehetőség: Bécs, Berlin: Collegium Hungarioum, Római Magyar Akadémia „A magyar hazát elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Az ellenforradalmi rendszer ideológiája: nem volt filozófiai szinten kidolgozott egységes eszmerendszer Alapelemei: − Keresztény

gondolat = fajvédelem. Az őrségváltás gondolatában is megjelenik − Agrárius gondolat. Bizonyos földreformot helyesel, amellyel az a cél, hogy a szegény parasztságot leválasszák a munkás osztályról oly módon, hogy a parasztságon belül a gazdag paraszti befolyást erősítsék. A földosztó demagógiával maguk mellé akarják állítani a földreformhoz ragaszkodó és nagy politikai törvényerőt képviselő Kisgazda Pártot. − Nemzeti = integer Magyarország megteremtése, ami a trianoni béke revíziójára épít (felülvizsgálat). Felhasználva IRREDENTA jelszavakat ( „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” – szélsőséges nacionalizmus). Sajátos az ellenforradalmi rendszer konszolidációjában az, hogy formális, liberális engedményeivel a zsidó kispolgárságot is a rendszer keretei közé tudta iktatni (zsidó származású kispolgárság tömegbázisként való elfogadása), mint a rendszert nem

veszélyeztető, annak lojális (hű) és rendkívül mérsékelt baloldali ellenzékét. 3 20/B Spárta társadalma, politikai intézményei Társadalom: A dór hódítók a Peloponnészoszon alakították ki a maguk államaikat. Ezek közül a legjelentősebb Spárta volt Társadalma a meghódítottakra és a hódítókra oszlott. A síkságon lakó leigázott őslakosságnak, a helótáknak keserves sors jutott. Mindenüktől megfosztották őket, velük műveltették a spártaiak földjeit Életük – haláluk ura a spártai állam volt, ezért állami tulajdonban lévő rabszolgáknak tekinthetők. Az ipari munkát a körülfekvő hegyeken lakók, az ún. körüllakók végezték (nem voltak teljes jogú polgárok) Az alávetettekkel szemben kíméletlenül jártak el, termelőmunkát kizárólag velük végeztették, ezt a munkát mélységesen lenézték, a spártai állam arisztokratikus jellege mutatkozott meg benne. Ezért is nézett minden görög államban az

arisztokrácia, mint példaképre Spártára, s ezért is támogatta Spárta társadalmi harcok esetében mindig az arisztokráciát. (A hódító spártaiak maguk közt a nemzetiségi rend egyenlőségének fönntartására törekedtek. Ezt a célt részben gazdasági eszközökkel, részben neveléssel iparkodtak elérni. A földtulajdon kifejlődésének megakadályozására a földet parcellákra osztották és állami tulajdonban maradtak, csak használatra kapták meg. Hogy ne alakulhasson ki kereskedelem más államok lakóival vaspénzt használtak, a betelepített idegeneket pedig szépen lassan elűzték. Az egyenlőség fönntartását és a spártai hódítók uralmának biztonságát szolgálta a nevelés állami ill. katonai jellege is.) Politika: Az állam törvényei azt hangoztatták, hogy a spártaiak mind egyenlők, bár ez a gazdasági életben névlegessé vált. A politikai életben az egyenlőség még névleg sem volt meg Az állam vezetői mindig ugyanazokból

a családokból kerültek ki, a tényleges hatalom szűk kör kezében volt. Egyén és közösség viszonya nem volt kölcsönös. Az egyén egész életében ki volt szolgáltatva a közösségnek, de ennek ügyeibe a többség bele nem szólhatott. A spártai állam csak névleg volt egy közösségi társadalom állama. 1 21/A Az olasz fasizmus Az első világháborút követő gazdasági és politikai válság Olaszországban különösen erős volt. Az uralkodó osztályok, félve a forradalomtól, felkarolták Benito Mussolini mozgalmát, mely radikálisnak tűnő szociális és nacionalista demagógiával vezette le a tömegek forradalmi vágyát. A fasiszta mozgalom alapját az 1919-ben, Milánóban megalakult Fascio di Combattimento (Harci Szövetség) nevű szervezet jelentette, melynek tömegbázisát a volt frontharcosok alkották. 1920 őszére a szervezkedés tömegmozgalommá fejlődött. A gyárosok anyagilag támogatják a mozgalmat, a földbirtokosok bosszúra

szomjaznak a földfoglalások miatt. Az akkori miniszterelnök Giovanni Giolitti nem alkalmaz erőszakot ellenük 1921-ben megalakult a Nemzeti Fasiszta Párt, élén (duce) Mussolinivel és még ugyan ebben az évben megalakul a szélsőbalos szocialistákból az Olasz Kommunista Párt, Antonio Gramsci vezetésével. Az olasz fasiszta berendezkedés kialakítása két szakaszra osztható: 1) Az olasz fasizmus első szakasza 1922-től 1925-ig tartott. 1922 október végén Mussolini nagy fasiszta tömegdemonstrációt hajtott végre, hívei élén 50 000 fegyveresével bevonult Rómába (Jelszavai: „Marcua su Roma” – Menetelés Rómába), kikényszerítve ezzel, hogy a király őt nevezze ki miniszterelnöknek. Október 30-án III. Viktor Emánuel miniszterelnökké nevezte ki Mussolinit, aki koalíciós kormányt alakított, a belügy és a külügyi tárcát megtartotta magának. Ebben a periódusban nem történnek lényeges változások, hivatalosan is megalakul a

párthadsereg, a Nemzetbiztonsági Milícia. Ekkor még Mussolini együttműködik a liberális és a néppárti miniszterekkel. Az új parlament megnyitása után Giacomo Matteotti szocialista képviselő szót emelt a választási csalások miatt, mire a fasiszták meggyilkoltatták. Meggyilkolása nagy vihart kavar, szertefoszlottak azoknak az illúziói, akik azt hitték, hogy 1922. után megegyezhetnek a fasizmussal 2) Az olasz fasizmus második szakasza 1925-től 1943-ig tartott. 1925 január 3-án Mussolini a képviselőházban bejelentette, hogy véget ért a fasizmus átmeneti időszaka és kezdetét veszi az igazi diktatúra, a totális fasizmus kiépítése, amelynek legfontosabb jellemzője az egypártrendszer. Ettől kezdve feladja a nem fasisztákkal való együtt működés taktikáját. A fasiszta diktatúra másik jellemzője, hogy saját fegyveres szervezete van Olaszországban: az önkéntes Nemzetbiztonsági Milícia (a 19. századi diktatúrák reguláris –

sorozásos hadseregre támaszkodtak). Majd módosították az alkotmányt, ezzel lehetővé téve a rendeleti úton való kormányzást. Mussolini ezek után csak a királynak tartozott felelősséggel és a parlament jóváhagyása nélkül is hozhatott törvényeket. A parlament ezzel formálissá vált, ezért 1928-ban az olasz parlament feloszlatta magát és helyébe a Fasiszta Nagytanács került, mely az államhatalom vezető szerve lett, élén Mussolini-vel. Mivel a tagjai fasiszta miniszterek illetve a párt vezetői lettek, ez a pártállam megvalósulásának kezdetét jelentette. A Fasiszta Nagytanács intézkedéseivel felosztott minden pártot a Nemzeti Fasiszta Párt kivételével. A gazdasági életben is az állammonopolista tendencia érvényesült, azaz irányított gazdaság, ami már nem átmeneti jellegű, mint amilyet a háborús szükségletek diktálnak, hanem állandó, végleges gazdasági irányzat. 1926-tól Mussolini bevezette a „korporatív” rendet

(korporáció = testület, hivatásrendi államszervezet), amely az egész olasz gazdasági életet 22 korporációba tömöríti. Az volt a céljuk, hogy a nép érdekeit a pártok helyett a szakszervezetek képviseljék úgy, hogy a munkaadók, a munkások és az értelmiségek azonos testületbe tartozzanak. A korporációk megválasztják képviselőiket a központi kongresszusba, amely a kormány tanácsadó testülete. 1927-től a Munka Törvénykönyve alapján ezek a korporációk úgy műkődnek, mint a dolgozók és a munkáltatók közös érdekképviseleti szervezete. Mussolini a 30-as évek közepéig mérsékelt külpolitikát folytatott, ez azonban nem jelentette azt, hogy nem voltak hódítási céljai, hanem először szerződésekkel szerette volna megerősíteni országa pozícióit. Elsősorban az Adriai és a Földközi-tenger feletti uralomra és az afrikai olasz gyarmatok kiterjesztésére törekedett. Az első világháború előtt Magyarországhoz tartozó

Fiume kikötővárost a békekonferencia a Szerb – Horvát Szlovén Királyságnak ítélte. Erre Gabriele d’Annunzio költő és kalandor a mellé állt 2000 katona élén bevonult a városba 1919. szeptemberében és Fiumét Olaszországhoz csatolta A kormány azonban nem vállalta a kalandot, s a délszlávokkal 1920-ban kötött szerződésben lemondott Fiuméról, miután azt szabad várossá nyilvánították. 1923-ban Mussolini elfoglalta Fiumét és Olaszországhoz csatolta E külpolitikai sikere után a nemzeti becsület helyreállítójaként tiszteleghetett. 1924-ben diplomáciai kapcsolatokat létesített a 1 Szovjetunióval, bizonyítva szocialista voltát és a Párizs-környéki békékkel való szembenállást. 1929-ben XI Pius pápával megkötötte a lateráni szerződést, mely tisztázta az olasz állam és az egyház 1870 óta tartó rendezetlen viszonyát. 1932-ben elfoglalta Albániát, 1936-ban Abesszíniát A fasiszta mozgalmakra általánosan

jellemző, hogy egymásnak ellentmondó elemeket ötvöznek programjukban. Ideológiájuknak alapja a más népek gyűlöletéből fakadó sovinizmus = szélsőséges nacionalizmus. Kommunista ellenesek – munkásmozgalom ellenesek, antiliberális Nem általánosan jellemző az antiszemitizmus = zsidóellenesség. De az olasz nem olyan vad, mint a német Csak 1938-tól kezdve vezetik be az első zsidótörvényeket, de ezeknek a megvalósítását a mélyen vallásos érzelmű lakosság megakadályozza. Az erőszakot egyben módszernek is tartják. 2 21/B István Király Intelmek Imre hercegnek írta, a helyes uralkodás iránymutatásának szánta (Imre herceg vadászat közben meghalt) Tartalma: • Katolikus hit megőrzése • Egyházi rend betartatása • Főpapok tisztelete • Világi főemberek és vitézek tisztelete • Igaz ítélet és türelem gyakorlása • Idegenek befogadása és gyámolítása: „Mert az egynyelvű ország gyenge és esendő” • A királyi

tanács véleményének figyelembe vétele • A fiak kövesség elődeiket (uralkodás) • Imádság megtartása • Kegyesség és irgalmasság; többi erény (bátor, türelmes, erős, alázatos, igazságos, becsületes, szemérmes) 22/A Magyarország részvétele a második világháborúban Gróf Teleki Pál (1939. február – 1941 április) Külpolitika: 2 irányvonal 1. nem hadviselő álláspont Magyarország fegyveres semlegessége: Nyugati hatalmakkal való kapcsolatfelvétel. Jugoszlávián keresztül történik: 1940. decemberben aláírják a jugoszláv-magyar örökbarátsági egyezményt 2. revíziós politika Folytatja elődei politikáját, akiknek az első bécsi döntés (1938. november 2) értelmében Magyarország visszaszerezte a Felvidéket és a Kárpátalja déli részét. 1939. február 24-én Magyarország csatlakozik az Antikomintern Paktumhoz 1939. tavaszán visszakerül Magyarországhoz Kárpátalja egésze, majd a második bécsi döntés

értelmében (1940. augusztus 30) Magyarország visszakapja Erdélyt és a Székelyföldet 1940. november: Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez Jugoszlávia megtámadása 1941. március 25: A Jugoszlávia által aláírt háromhatalmi egyezményt belpolitikai válság követte >> államcsíny. Az új kormány semmisnek tekintette az elődei által aláírt egyezményt >> Németország elhatározza Jugoszlávia megtámadását, melyhez Olaszország, Magyarország, és Bulgária segítségét kéri. A német támadás 1941. április 6-án indul meg Jugoszlávia ellen Magyarország még habozik, de Teleki öngyilkossága sem akadályozza meg Horthyt és köreit abban, hogy részt vegyenek a támadásban. Németország sürgetésére a magyar haderők 1941. április 11-én a baranyai háromszögnél lépték át a határt A hadművelet 1941. április 17-én ért véget a szövetségesek győzelmével Magyarország megkapja Bácskát, a Baranyai háromszöget,

és a Muraközt. Bárdossy László (1941. április – 1942 március 7) CASUS BELLI: 1941. június 26-án Kassa, Munkács, Rahó bombázása (ismeretlen felségjelű repülőgépek) Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen Horthy Miklós és Werth Henrik vezérkari főnök sürgetésére történt. 1941. július 1-én kiküldik a Keleti frontra a 45 000 fős úgynevezett gyorshadtestet 1941. decemberében a németek Moszkva alatt elszenvedett veresége után a magyar kormány vállalta, hogy nagyobb létszámú hadsereggel vesz részt: 1942. tavaszával kiküldik a II magyar hadsereget 1942. január 4-én Újvidéken, Zsablyán, és környékén a csendőri és honvédségi alakulatok, a csetnikek elleni akció ürügyén a polgári lakosság között tömeggyilkosságot követtek el. 5000 polgári személy: szerbek és zsidók estek áldozatul. Kállay Miklós (1942. március 9 – 1944 március 22) 1942. szeptemberében a németek bekerítették Sztálingrádot A

szárnyakat olaszok, magyarok, románok biztosították. A II magyar hadsereg Jány Gusztáv tábornok parancsnoksága alatt azt a parancsot kapta, hogy 200 kilométer hosszúságú szakaszt védjen a Don folyó mentén. 1943. januárjában (12 - 13) Voronyezs térségében, az uriv-i áttörés, egy nagy erejű szovjet támadás a II magyar hadsereg katasztrofális vereségéhez vezetett. Becslések szerint mintegy 40 000 katona hősi halált halt, 70 000-en pedig megsebesültek, eltűntek, vagy hadifogságba estek. Az olaszországi hadi események (1943. szeptembertől a szövetségesek hadműveletei) arra kényszerítik a németeket, hogy megszállják Magyarországot. 1944. március 19 – Magyarország német megszállása Az ország szuverenitása megszűnt, de a németek továbbra is szövetségesnek, és nem megszállt országnak tekintették Magyarországot. 1944. március 22-től Sztójai Döme egykori berlini magyar nagykövet lett a miniszterelnök, mellette Edmund

Wessenmayer teljhatalmú megbízott, aki egyben német nagykövet. A román fordulat (1944. augusztus 23-án a királyi Románia átállt a szövetségesek oldalára) hatására Horthy is aktivizálódott, és Sztójai helyett Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnökké 1944. augusztus 29-én Lakatos Géza kormánya azt a feladatot kapja, hogy a szövetségesekkel kössön fegyverszünetet a Szovjetunióval való közvetlen kapcsolatfelvétel útján. Ezzel egyidejűleg folytassák a háborút a németek oldalán A magyarok (a Kárpátokban harcolók) azt a feladatot kapták, hogy tartóztassák fel a szovjeteket. Eközben Horthy-ék 1 elhatározták, hogy létrehozzák a Kiugrási Irodát ifj. Horthy Miklós vezetésével A kiugrást kizárólag a honvédség megbízható tábornokaival képzelte el. 1944 szeptember végén fegyverszüneti delegáció indul Moszkvába Faraghó Gábor altábornagy vezetésével. Előzmény: A Dél-Erdélyben indított magyar offenzíva

összeomlott. 1944 október 8-án Moszkvában Molotov közli a feltételeket: Magyarország vonja vissza csapatait és köztisztviselőit az 1937-es határok mögé, azonnal üzenjen hadat Németországnak. 1944. október 15-én (a kiugrás napja) Horthy rádióbeszédben bejelentette proklamációját, Magyarország hadat üzen Németországnak, azonban hadparancsa homályos volt, és nem is jut el a harcoló alakulatokhoz >> zűrzavar. A kiugrás napján elrabolják a németek ifj Horthy Miklóst >> Horthy lemond, és Szálasy Ferencet nevezi ki miniszterelnöknek. 1944 október 16-án visszavonja az előző napi proklamációját, és bejelenti Szálasy kormányfővé való kinevezését és a harcok folytatását. Dálnoki Miklós Béla tábornok az Észak-kelet Kárpátokban harcoló első magyar hadsereg parancsnoka 20 000 katonával, köztük több törzstiszttel (pl.: Kéri Kálmán) átáll a Vörös Hadseregbe Elszigetelt akciók: • Börzsönyben:

Görgei-zászlóalj • Kárpátokban: Puszta Gyula vezetésével • Borsodi iparvidéken • Salgótarjáni szénmedencében: Nógrádi Sándor Magyarországon a Nyilas-uralom 1944. október 15-étől 1945 áprilisáig tartott Az államfői jogok gyakorlását ideiglenes jelleggel és nemzetvezető címmel Szálasy Ferenc, a Nyilas-keresztes párt, és a Hungaria Mozgalom vezetője, mint miniszterelnök gyakorolta. 2 22/B Az angol jognyilatkozat Az 1689-ben kiadott Jognyilatkozat elvei alapján a XVIII. Században Angliában kifejlődött az alkotmányos monarchia rendszere. A közhatalom megszilárdulása kedvezett a gazdaság felvirágozásának A törvényeket a választott parlament hozta, a hadsereg, a pénzügyek a parlament hatáskörébe kerültek. A kormány tagjait a többséghez jutott párt soraiból a király nevezte ki, de a parlamentnek tartoztak felelősséggel. Úgy mondták: „A király uralkodik, de nem kormányoz”. A személyi és vagyonbiztonság

védelmében fokozatosan kiépültek a királytól és a parlamenttől független bíróságok. Anglia gazdasági virágzása, az angol intézmények célszerű működése tanulmányozásra és részben utánzásra késztette a kontinens államférfiit. Az újra fogékony gondolkodók, pl a francia felvilágosodás képviselői ihletet merítettek az angol társadalmi átalakulás idealizált képéből. A társadalmi értékrend legfontosabb meghatározójává a vagyon vált, a pénz lett a cél, a pénz volt a hatalom. Az általános vagyonosodással azonban együtt járt egyesek teljes elnyomorodása. A jómódú otthonok falain kívül koldusok raja kóborolt. 1 23/A Hidegháború A 2. világháború után a 2 vezető nagyhatalom (az USA és a mögötte álló nyugati tömb és a Szovjetunió és a mögötte álló keleti tömb) között kialakult nemzetközi feszültség ellenséges viszonyt keltett - ami politikai, gazdasági, ideológiai és fegyverkezési versengést

jelentett - nem vezetett tényleges fegyveres összecsapáshoz. Egyesek a hidegháborút a teheráni konferenciától (1943. nov 28 – dec 1 ) számítják Itt Sztálinnak sikerült keresztül vinnie, hogy a szövetségesek partra szállása a Balkán helyett Normandiába történjék. Ez meghatározta a későbbi hatalmi befolyási övezeteket. A 2. világháború befejezése (45 szept 2) után a vesztes tengelyhatalmak kiszorultak a nemzetközi politikából, a győztesek közül Nagy-Britannia középhatalom lett, csupán 2 igazi nagyhatalom maradt az USA és a Szovjetunió. Az USA gazdasági és katonai ereje látványosan megnövekedett a 2. világháború után, az atombomba és az „óceánpajzs” védelmében sebezhetetlen nagyhatalommá vált. A háború utáni világ ipari termelése felét az USA állította elő, vezető nagyhatalomként aktívan részt vett a nemzetközi életben is. Ezzel szemben a Szovjetunió hatalmas anyagi és emberi veszteségekkel került ki a

háborúból és így lett a világ 2. vezető nagyhatalma Bár a 12 milliós vörös hadsereg (1949 óta atombombával is rendelkezett) katonai óriássá is tette, ugyanakkor gazdaságilag nyomorúságos helyzetben volt. A nagyhatalmak közös célja a világbéke megőrzése és ezért hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ). A közös célok mellett a nagyhatalmaknak egyéni céljaik is voltak. A szovjet külpolitika Sztálin és Molotov függvénye volt, ami a cári hagyományokat követte, vagyis területszerző politikát folytattak. A legfőbb céljuk a szovjet politikai rendszer nyugatra történő exportálása, a Kelet-közép-európai érdekszféra kiépítése, Törökország meggyengítése és a Dardanellák feletti ellenőrzés megszerzése, valamint Kínában és Iránban a szovjet befolyás megerősítése. Az USA egyéni célja az európai gazdaság talpra állítása és gazdasági egységesítés volt. Nagy-Britannia egyéni célja a brit befolyás

megőrzése Görögországban, mivel Görögország a Földközi-tengeri brit pozíció kulcsa volt és a közel-keleti brit jelenlét fenntartását. Roosevelt félreismerte Sztálint, amikor azt feltételezte, hogy a Jaltában aláírt nyilatkozata (febr. 1-11) biztosítani fogja a szovjetek által megszállt országokban a demokratikus kibontakozás lehetőségét. Így vált Jalta az amerikai rövidlátás miatt Európa kettéosztásának kiindulópontjává. (hidegháború kezdete) 1945. második felében, Iránban egyre nagyobb lett a kommunisták befolyása, Kelet-Közép-Európa országaiban sztálini modell / szocializmus tért hódított. Egyre agresszívabbá vált a szovjet külpolitika, 1946-ban ultimátumban követelte Karsz és Ardabon átadását és a Dardanelláknál fekvő bázisok bérletét. A szovjet előretörésre válaszolt Churchill fultoni b eszédében 1946. márc 5 – „a Ba lti-tengertől az Adriáig vasfüggöny ereszkedett l e E urópára é s e z az E

urópa m ár ne m az az E urópa, am elynek f elszabadításáért k özösen harcoltak” Ezt a beszédet Sztálin a Szovjetunió elleni fegyverbe szólításként értelmezte. Az USA válasza a szovjetunió stratégiai bombázásának terve volt, beleértve az atombomba bevetését is. (A vasfüggöny a Szovjetunió által megszállt vagy befolyásolt közép-európai országok nyugati határa mentén kialakított - az eszmék, a gondolatok és az emberek szabad mozgását évtizedekig megakadályozó - határvonal. Ennek a valóságban is érzékelhető eleme volt a berlini fal vagy az érintett országok államhatárán húzódó szögesdrótkerítés.) 1947. febr Párizsban a vesztes államokkal aláírták a győztesek a békeszerződést, de a német kérdést nem tudták megoldani. Újabb kezdet lesz 1947. márc Trumann elnök bejelenti a feltartóztatás politikáját, amely doktrína megfogalmazója George F. Kennal volt: a szovjet terjeszkedés megakadályozása, Görög-

és Törökország védelme Német kérdés: 1947. dec megszakadtak a tárgyalások a megszálló hatalmak között 1948 tavaszán beszüntette működését a Szövetséges Ellenőrző Tanács, 1948. nyarán Londonban a 3 nyugati zóna képviselője, gazdasági egységesítésben egyeztek meg.  Valutareformot hajtottak végre Erre a Szovjetunió válasza: 1948 júl Varsóban a Kelet-európai országok külügyminisztereinek értekezletén érvénytelennek tekintették a londoni értekezlet állásfoglalását és 5 pontos határozatot, fogadtak el: - Németország demilitarizálása - Egységes kormányalakítás - Békekötés után a megszálló egységek kivonása - Valutareform a keleti országokban is 1948 – ban kezdődik a berlini blokád, amely során a szovjetek lezárták a Nyugat-Berlinbe vezető összes utat, vasutat így csak légi összeköttetés maradt a nyugati zónával. 1949 – ben Németország kettészakadt: 1. NSZK 1949 máj alakul meg, Konrád Adenauer

kancellár (nyugati modell) 2. NDK 1949 okt alakul meg (sztálini modell) 1951 – ben a 3 nyugati győztes hatalom megszűntette a hadiállapotot Németországban 1952. a bonni szerződésben létrehozták az NSZK állami szuveneritását, külügyminisztériumi és diplomáciai hálózatot építettek ki biztosítva az NSZK függetlenségét. Az NSZK magára vállalta Németország háború előtti tartozásait  1 Következménye, hogy a nyugati hatalmak engedélyezték német kereskedelmi hajók építését és leállították a német ipari üzemek háborús jóvátételként történő leszerelését. 1952 – ben az NSZK megállapodott Izraellel, melynek értelmében a háború szörnyűségek kárpótlásáért 3,5 milliárd Márkát fizetett az NSZK a zsidó államnak. 1955 – ben a Szovjetunió megszűntnek nyilvánította a hadiállapotot Németországban és visszaadta az NDK-nak a teljes szuveneritás formai elemeit, de továbbra is ott állomásoztak a szovjetek.

Az NSZK NATO tagságával eltolódott a német egység megteremtése. A győztesek nem tudtak megegyezni sem Japánnal, s Ausztria helyzetének rendezésében sem. 1947. jún 5 kezdődött az a párizsi konferencia, ahol George Marshall amerikai külügyminiszter felvázolta a róla elnevezett európai rekonstrukciós p rogramot, amelynek célja a prosperáló (fejlődő) európai gazdaság kiépítése, az integráció (együttműködés) eszközével. Tartalma: Németország kordában tartása, amerikai modell meghonosítása Nyugat-Európában, Európán belüli kereskedelmi és fizetési kapcsolatok sokoldalú alapra helyezése, új európai intézményrendszer bevezetése. Mivel a Marshall segély elfogadása az USA befolyásával járt volna, ezért a Szovjetunió utasítására a közép-európai országok elutasították a segélyt. Az USA részéről a Marshall-terv elutasítására a válasz gazdasági embargó bevezetése 1948. márc-tól Ez megfosztotta a

Kelet-Közép-Európa országait a stratégiai jelentőségű nyersanyagoktól, technológiáktól. A Marshall-terv Európa végleges kettészakadását jelentette Egyéb jellemzői: A Szovjetunió az 1943. – ban feloszlatott Komintern helyett 1947 szept létrehozta a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját (KomInform). Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai országok uniformizálása, a sztálini modell kiépítése. 1949. jan 25 a szocialista tömb országai létrehozták saját gazdasági szervezeteiket, KGST-t (kölcsönös gazdasági segítség tanácsa). 1949. ápr 4 a kapitalista tömb országai létrehozták saját katonai szervezetüket, NATO-t (Észak-atlanti Szerződés Szervezete). Célja a status quo (fennálló helyzet) fenntartása az Észak-atlanti övezetben, a demokratikus szabadság jogok megőrzése és politikai és gazdasági együttműködés. 1955. – ben az NSZK NATO tagsága miatt a szocialista tömb országai Varsóban máj 14

létrehozták saját katonai szervezetüket, a varsói szerződést. Tagok: Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária, NDK és Albánia. 1950 – es éveket a hidegháborús hisztéria jellemezte. A szovjet blokk országaiban koholt vádak alapján rendeltek koncepciós pereket (ezek törvénysértő perek, de nem mind koncepciós). Az USA-ban McCarthy szenátor Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságot állított fel az amerikai kommunisták üldözésére. Az USA szerette volna megakadályozni, hogy újabb országok kerüljenek a szovjet befolyási övezetekbe. Ez a világ több pontján fegyveres konfliktusokhoz vezetett Az USA a beavatkozásokon túl bővítette szövetségi rendszerét, stratégiailag mintegy bekerítve a szocialista tábort. Sztálin halála 1953. márc 5 után megenyhült a politikai népkör Utódja Hruscsov szembefordult a sztálinizmus legtöbb jelenségével. Ebben a helyzetben sikerült 1955-ben az osztrák

államszerződéssel az örök semlegesség fejébe Ausztria függetlenségét helyre állítani. A szovjet csapatok elhagyták Ausztriát A keleti tömb országaiban több megmozdulás jelezte, hogy a lakosság elégedetlen életkörülményeivel és a fennálló politikai rendszerrel. 2 23/B Magyarország lakói magyar német román szlovák szerb és horvát ruszin egyéb A korábbi századok rendi felfogása szerint a magyar nemesi nemzet tagja volt minden kiváltságos, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven beszélt. A jobbágyok viszont, akár magyarok voltak, akár más nyelvűek, nem tartoztak a nemesi nemzethez. Nyugat – Európában az állampolgárság és a nemzethez tartozás többnyire egybeesett, a nemzet államnemzetet jelentett. A Közép – Kelet – Európában élő népeknek nemzetté válása és ideológiája, a nacionalizmus – leginkább a kultúrának, mindenekelőtt a nyelvnek a közösségében ragadható meg (kultúrnemzet). A török

kiűzése után Magyarország szuverenitása és területi egysége nem állt helyre. A magyarság ugyan történelmi területeken (a magyar királyságon és Erdélyen) belül, de szláv, román, német többségbe ékelve élt. Irodalmi és történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy legjobbjaink miként olvasztották egybe a nép, a parasztság kultúráját a felsőbb rétegek európai értékeket is közvetítő kultúrájával, mint született meg a magyar kultúrnemzet Soprontól Kézdivásárhelyig. A jogok fokozatos kiterjesztése, az érdekegyesítés nemcsak a magyarokat, hanem a nemzetiségi tömegeket is bevonta egy majdani nagyobb közösségbe. Ennek a közösségnek a tagjai majdan azonos szabadságjogokkal rendelkeznek nyelvre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez az előzménye a liberális indíttatású egy politikai nemzet fogalmának, ami az államnemzet fogalmának sajátos magyarországi megfelelője. 1 24/A Magyarország a II. Világháború után

Belpolitika 1944. december 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt)⇒PLURALIZMUS Programjuk: - hadüzenet Németországnak (1944. december 28) - fegyverszünet a Szovjetunióval (1945. január 20) o Gyöngyösi László külügyminiszter o Vorosilov marsall - szélsőjobboldali szervezetek feloszlatása - háborús bűnösök népbíróság elé állítása - demokratikus szabadságjogok biztosítása - szociális intézkedések - 8 órás munkanap és fizetett szabadság bevezetése - földreform 1944. december 21 Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elfogadta az MNFF programját és megválasztották az Ideiglenes kormányt, melynek kormányfője Dálnoky Miklós Béla lett. 1945. január A kormány intézkedett a közigazgatás átszervezéséről, az igazoló bizottságok működéséről, a népbíróság

felállításáról, a fasiszta szervezetek betiltásáról. A törvényszékek tagjait a pártok delegálták, csak az elnök volt jogász. 59929 perben 477 halálos ítélet született, 189 embert kivégeztek (Kivégezték: Imrédy Béla, Bárdossy László, Sztójai Döme, Szálasi Ferenc, Jány Gusztáv, Endre László) A fegyverszünet (1945. január 20) után megkezdi működését a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) Vezetői: Vorsilov és Szviridov, a szovjetek és a szövetségesek részvételi aránya: 80% / 20%. A SZEB a párizsi békeszerződésig működött, de meghosszabbították 1947. szeptemberéig A SZEB tevékenysége a szovjet érdekek érvényre jutását segítette Magyarországon, a Kommunista Pártot támogatta. Az új magyar kormány csak a SZEB jóváhagyásával szervezhette meg az új hadsereget és rendőrséget. A cenzúra jogát fenntartva ellenőrizte a rendeletek kiadását, a sajtó és a rádió működését. 1945. március 17-én a

kormány elfogadta a földreform rendeletet, melynek kidolgozása a kommunista Nagy Imre nevéhez fűződik. Tartalma: - kisajátítható minden 1000 hold feletti birtok - a földesúri birtokokat 100 hold felett, a paraszti birtokokat 200 hold felett megváltás ellenében sajátították ki - a háborús bűnösök földjeit elkobozták - kb. 5,6 millió hold földet osztottak ki 642000 igénylő között Megalakult az Államvédelmi Osztály (ÁVO) Péter Gábor vezetésével. Az MKP utasításának végrehajtásáról gondoskodott. Később átalakult ÁVH-vá, 1956-ig nagy szerepet játszott a rendszer ellenségeinek likvidálásában illetve kínzásában. 1945. augusztusában megindultak a választási előkészületek Az új választójogi törvény értelmében minden 20. életévét betöltött polgár szavazhat, kivéve a háborús bűnösöket és a fasisztákat Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások eredménye: Az FKGP a mandátumok 57%át, az MKP

a 17%-át, az SZDP a 14%-át, az NPP 6,8%-át, a PDP 1,7%-át szerezte meg Bár az FKGP önállóan is alakíthatott volna kormányt, koalíciós kormány jött létre Tildy Zoltán (FKGP) vezetésével. A kormány összetétele: 7 kisgazda, 3 kommunista, 3 szociáldemokrata, 1 parasztpárti. 1 Pártok és politikusok: MKP (Lapja: Szabad nép) - Rákosy Mátyás - Farkas Mihály - Rajk László - Nagy Imre - Kádár jános - Révay József - Apró Antal - Gerő Ernő NPP (Lapja: Szabad szó) - Veres Péter - Erdei Ferenc - Illyés Gyula - Bibó István - Kovács Imre PDP (Lapja: Világ) - Teleki Géza - Szentiványi Sándor KDNP (Lapja: Hazánk) - Bálint Sándor - Barankovics István FKGP (Lapja: Kis újság) - Tildy Zoltán - Nagy Ferenc - Dinnyés Lajos - Dobi István - Gyöngyösi János - Kovács Béla - Varga Béla - Sulyok Dezső - Pfeifer Zoltán SZDP (Lapja: Népszava) - Peyer Károly - Marosán György - Szakasits Árpád - Rónay Sándor Magyar Radikális Párt

(Lapja: Haladás) - Kende Zsigmond - Csécsi Zsigmond Az első koalíciós válságot az ország államformájának kérdése váltotta ki. 1946 február 1-én kikiáltják a Magyar Köztársaságot. A köztársasági elnök: Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc lesz 1946. március 5-én létrejön a Baloldali Blokk: MKP, SZDP, NPP, Szakszervezetek Tanácsa Programja: - államosítások – a sztálini modell egyik eleme, amely a tulajdonviszonyokban radikális változást eredményez. o 1946. június 26: szénbányák államosítása o 1946. november 28: legnagyobb nehézipari üzemek államosítása o 1947. november 21: bankok államosítása o 1947. március 25: 100 főnél többet foglalkoztató üzemek államosítása o 1947. június 16: egyházi iskolák államosítása o 1949. december 28: a 10 munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítása - földreform rendelet következetes végrehajtása - tervgazdálkodás bevezetése, sztálini modell másik eleme –

1947. augusztus 1 – első hároméves terv Újabb koalíciós vita: az FKGP nem akar a tulajdonviszonyokban olyan radikális változást, mint az MKP (nem helyesli az államosítást). A gazdasági élet irányítására létrehozta a Gazdasági Főtanácsot, amely csúcsminisztériumként működött, élén Vass Zoltánnal. Az 1946-os év az újjáépítés terén jelentett fordulatot. Az MKP hangzatos jelszavaival: „Szélcsata! Hídcsata! Arccal a vasút felé!” vezető szerephez jut. Az MKP önerőből megfékezte a világ legnagyobb méretű inflációját, belső erőforrásokra támaszkodva. 1946 augusztus 1-jén megjelent az új valuta, a Forint 2 Az MKP módszere: „szalámitaktika” (Rákositól származik) A demokratikus erők felszámolása illetve a különböző demokratikus pártok, csoportok („szeletek”) viszonyítása a hatalomhoz. Sulyok Dezsőt és 20 kisgazda képviselőt, akik határozottabb politikát követeltek, kizártak a pártból.

Letartóztatták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, aki leghatározottabban állt ki a polgári rend és a parlamentarizmus védelmében. Mivel a parlament nem járult hozzá Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztéséhez a SZEB jóváhagyására a katonai rendészet Kovács Bélát letartóztatta, és munkatáborba szállítatta. !1947 február 25 – A diktatúra áldozatainak napja! A belügyminiszter, Rajk László feloszlatta a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületét (KALOT), valamint a Magyar Cserkészszövetséget és számos más társadalmi szervezetet. 1947. januárjában bejelentik az úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvés ügyét, több politikust letartóztattak, többek között Nagy Ferenc miniszterelnököt is vádolják, és emigrálásra kényszerítik. (Svájcba emigrál) Távollétében koncepciós perbe keverik, a koholt vádak és zsarolások hatására nem tér haza. Az új miniszterelnök Dinnyés Lajos

lesz. 1947. tavaszától újabb koalíciós viták kezdődnek a Marshall tervvel kapcsolatban A sztálini modell folytatódik: 1) a kommunisták kezdetben koalícióba lépnek más pártokkal 2) ideiglenes hatalom létrehozása, a kommunisták megszerzik a kulcsszerepeket a minisztériumokban (hadügy, belügy, gazdaság) 3) hamis vádakkal lehetetlenné teszik a koalíciós partnereket (koncepciós perek) 4) az egypártrendszer megteremtése a polgári pártok kiszorítása a hatalomból 5) erőszakszervezetek létrehozása, jogi akadály kiküszöbölése 6) államosítások, a magántulajdon megszüntetése, a politikai vezetők leváltása, a kultúra államosítása, és uniformizálása 7) sztálinizmus átvétele, átadása o iparosítás (a nehézipar egyoldalú fejlesztése) o mezőgazdaság kollektivizálása (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) o ideológiai, fizikai terror (kísérlet a vallástalanításra) Kísérlet a vallástalanításra Az 1949.-es

népszámlálás adatai szerint Magyarország lakosságának 40%-a katolikus vallású A katolikus egyház rendelkezett a legnagyobb társadalmi, közéleti, politikai befolyással. Mindszenty József hercegprímás esztergomi érsek a katolikus hívők százezreit mozgósította intézményeinek védelmében. 1948 januárjában Rákosi kiadta a jelszót: „Az év végéig végezni kell az egyházi reakcióval” A kommunisták országos kampányt indítottak az egyházi iskolák államosítása érdekében (1948. június 26) 1948. június 3-án egy véletlenül elsült puska ürügyén, amely Pócspetriben tragédiát okozott, hadjáratot indítottak a katolikus papság és az egész falu lakossága ellen. Az egész ország attól harsogott, hogy „klerikális” reakció rendőrt gyilkolt. 1948. december 26 – letartóztatták, majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték Mindszentyt Pere 1948 február 3-8.-ig tartott a népbíróságon A kommunisták bevezették a

KLERIKÁLIS reakció fogalmát: a római pápától a legkisebb falu plébánosáig mindenki reakcióssá vált. A börtön megtelt a katolikus egyház papjaival Letartóztatták Ordass Lajos evangélikus püspököt; lemondatták, meghurcolták Ravasz László református püspököt. 1961.-ben látványos pert indítottak Grősz József kalocsai érsek ellen is 3 Külpolitika 1946. február 27-én Magyarország lakosságcsere-egyezményt írt alá Csehszlovákiával Tartalma: Szlovákiában annyi magyart telepíthetnek ki, ahány szlovák Magyarországból Szlovákiába települt át. 1948.-1949 között 130000 magyar és 75000 szlovák lépte át véglegesen a határt A megmaradt felvidéki magyarságot súlyosan megalázták az úgynevezett visszaszlovákosítási törekvésekkel. 400000 magyar kényszerült nemzetiségének megtagadására, akik közül 41641 embert telepítettek erőszakkal a németekről megtisztított Szudéta-vidékre (Csehország). Ott mint háborús

bűnösöket közmunkára kényszerítették őket A szovjet vezetésű SZEB elrendelte a magyarországi németek kitelepítését, kb. 185000 németnek kellett Magyarországot elhagynia. Az intézkedések ellenére a magyar kormány egyszer sem alkalmazta a kollektív bűnösség elvét. 1947. február 10-én Párizsban aláírták a békeszerződést, melynek tartalma: - Magyarország határát a világháború előtti, 1937-es határok mögé szorították vissza - Magyarországnak 300 millió dollár jóvátételt kellett fizetnie az 1938-as árfolyamon. Ebből 200 millió dollár a Szovjetuniónak, 30 millió dollár Csehszlovákiának, 70 millió dollár Jugoszláviának. - A magyar hadsereg létszámát 65000 főben maximalizálták, ebből 5000 fő légierő. - A kisebbségi jogokat a békeszerződés nem szabályozta. - Magyarország szuverenitása csak papíron maradt meg, hiszen az országot a szovjet csapatok továbbra is megszállva tartották. Dinnyés Lajos

miniszterelnöksége idején 1947. augusztus 31-én bonyolították le a következő nemzetgyűlési választásokat. A választásokon induló pártok: a koalíció pártjai (FKGP, SZDP, NPP, MKP) 60,9%-ot szereztek A 6 ellenzéki pártnak 39,1% szavazat jutott. Újabb koalíciós kormány alakul Dinnyés Lajos miniszterelnök újjáalakítja kormányát: FKGP – 4, SZDP – 4, NPP – 2, MKP – 5. Kékcédulás választások, csalások A választók, ha nem lakhelyükön tartózkodtak a kékszínű névjegyzékkivonattal bárhol szavazhattak az országban. Az MKP hamis kékcédulákkal ellátott csoportokat szállított faluról falura, akik minden urnánál az MKP-ra voksoltak. A csalások kiderültek, ám a hamis szavazatokat nem érvénytelenítették. A választás megmutatta, hogy a magyar lakosság többsége a polgári demokratikus erők mellett állnak. A tényleges polgári demokratikus ellenzéki pártokra (Demokrata Néppárt, Magyar Függetlenségi Párt) mért

csapásokkal 1947/1948 fordulójára a koalíció látszatkoalícióvá vált. 1947. szeptemberében megalakult a Kominform, amelynek az MKP is tagja lett Ez a szervezet az MKP számára újabb kedvező feltételeket biztosított. Folytatódik a demokrácia, a parlamentarizmus és a többpártrendszer felszámolása. 1948. márciusában az MKP funkcionáriusainak értekezletén Rákosi felveti az ellenzéki pártoknak a politikai életből való kiszorítását, valamint a koalíció átalakításának fokozatos felszámolásának ügyét. 1948. június 12-14 Az MKP és az SZDP baloldalának egyesülési kongresszusa -> MDP – Magyar Dolgozók Pártja. Elnöke: Szakasits Árpád Főtitkára: Rákosi Mátyás Főtitkárhelyettesek: Farkas Mihály, Kádár János, Marosán György. A pártállam kezdete -> a fordulat éve 4 MDP programja: - életszínvonal emelése - termelőerők fejlesztése - a mezőgazdasági termelés növelése - a kizsákmányolásból eredő

jövedelmek csökkentése - tervgazdálkodás bevezetése (1947. augusztus 1, 1950) - SZU-val és a többi népi demokratikus államokkal való gazdasági együttműködés - szociálpolitika: társadalombiztosítás, egészségvédelem - kultúrpolitika o egységes 8 osztályos általános iskola bevezetése o egyházi iskolák államosítása o iskolán kívüli népművelés állami támogatása o közép-és felsőfokú oktatás reformja o nemzetiség kultúrájának támogatása Proletárdiktatúra 1947. július 23 – választójogi módosítás – kizárták: - az áttelepült csehszlovákiai magyarokat - a kitelepülésre jelölt németeket - a politikai okokból B listázottakat 5 Összefoglalás KÜLPOLTIKA - 1944. december 28 – hadüzenet Németországnak - 1945. január 20 – fegyverszünet a Szovjetunióval - 1945. február – 1947 február – SZEB működése - 1946. február 27 – lakosságcsere-egyezmény Csehszlovákiával - 1946 – németek kitelepítése

- 1947. február 10 – párizsi békeszerződés - 1947. június 5 – Marshall terv elutasítása - 1947. szeptember – KOMINFORM tagja lesz az MKP GAZDASÁG - 1945. március 7 – földreformrendelet - 1946. június 26 – szénbányák államosítása, államosítások kezdete - 1945. – 1946 – újjáépítési program az MKP vezetésével - 1946. augusztus 1 – új valuta, a forint. Stabilizációs program, az USA visszadja a Nemzeti Bank aranykészletét⇒20 millió dollár áruvásárlási hitelt ad - 1947. június 5 – Marshall segély elutasítása - 1947. augusztus 1 – hároméves terv elindítása, ár-és bérrögzítések, a tervgazdálkodás kibővítése - 1950. – első ötéves terv 6 BELPOLTIKA - 1944. december 2 – Magyar NFF megalakulása (Szeged) - 1944. december 21 – Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben - 1944. december 22 – Ideiglenes Nemzeti Kormány. miniszterelnök: Dálnoky Miklós Béla. Programja megegyezik az MNFF-ével. - 1945. tavasz

– a kormány átalakul az MKP javára: Nagy Imre lesz a belügyminiszter - 1945. november – választások (választójogi törvény) – koalíciós kormány alakul⇒miniszterelnök: Tildy Zoltán (FKGP). 1 koalíciós vita: államforma - 1946. február 1 – köztársaság kikiáltása. Elnök: Tildy Zoltán, miniszterelnök: Nagy Ferenc. - 1946. március – Baloldali Blokk - 1946. szeptember – MKP harmadik kongresszusa: módszer, program. 2 koalíciós vita, válság (államosítás, tervgazdálkodás) B-listázás - 1947. február – köztársaságellenes összesküvés vádja⇒áldozatai Kovács Béla és Nagy Ferenc⇒Dinnyés Lajos miniszterelnök (FKGP) - 1947. augusztus – választások (választójogi rendeletek). Nem törvényesek⇒Dinnyés Lajos átalakítja kormányát - 1948. – a fordulat éve MKP és SZDP baloldallá fuzionál⇒MDP⇒pluralizmus felszámolása, egypártrendszer kialakítása⇒úton a pártállam felé⇒proletárdiktatúra 24/B A

merkantilista gazdaságpolitika A Colbert (a király legtehetségesebb szakminisztere) által kidolgozott gazdaságpolitikát merkantilizmusnak nevezzük. A merkantilisták arra törekedtek, hogy a nemesfémet az országba vonzzák, kiáramlását pedig megakadályozzák. Franciaországban ekkor még nem volt bank- és hitelrendszer, mint Hollandiában és a gazdaság vérkeringésének fönntartásában nélkülözhetetlen volt a nemesfémből vert pénz. Colbert a külföldi árúkat védővámokkal tartotta távol, a hazai ipart kölcsönökkel támogatta. Vállalkozókat és szakmunkásokat csábított az országba. A merkantilista politika a középkori városi keretből kilépve az egységes nemzetgazdaság kialakítása felé tette meg az első lépéseket. Mindez kedvezett a polgárság izmosodásának 1