Irodalom | Tanulmányok, esszék » Az itáliai pásztorjáték

Az itáliai pásztorjáték Más néven: pasztorál, pastorale. Drámai műfaj, színjátékforma, a pásztori költészet színpadi változata. Kialakulása az olasz humanisták működéséhez kapcsolódik Később Európa-szerte virágzó műfaj, s még a XVIII. Század végén is nőttek új hajtásai Első formája a párbeszédekre osztott vergiliusi ecloga, s az abban szereplő nevek később is előfordulnak, például: Mopsus; Corydon; Tityrus; stb. A műfaj összefügg a bukolikus költészettel Ha pásztorjátékot olvasunk, megelevenednek előttünk a régmúlt korok emlékei. Elénk tárul a nemesi udvarok világa: a rizsporos hajviselet, előkelően, divatosan öltözött dámák, ott van az urak arcán, gesztusain a természetbeli, a néptől eltérő világuk. Viselkedésük olyan, mintha színjátékban lennének. Valamit mutatniuk kell magukból, de igazi énjük más Ők csak idemenekülnek, ebbe a világba, ez a létforma csak egy álarc. Vajon miért jönnek ők

ebbe a környezetbe? Mit keresnek valójában? Talán egy elveszett paradicsomot. De ne felejtsük el, hogy ők csak játszanak: a valóságos pásztorok munkáját, életmódját nem ismerik. A pásztorélet idilli ábrázolását a nápolyi J. Sannazaro hozta divatba az 1504-ben megjelent Arcadia című regényével. Az ő nyomán lett a pásztorjáték kedvelt, sűrűn szereplő színhelye a valószínűtlenül békés, idilli Árkádia erdős tája. Szereplői a klasszikus nevet viselő pásztorok és pásztorleányok, valamint a görög-római mitológia játékosabb alakjai, mint a nimfák és az Echo. A pásztorok természetes, egyszerű életében a legfőbb gond a szerelem: az eltávozott, vagy eltűnt kedves után való sóvárgás, hollétének felderítése. A műfaj majdnem mindig az udvari színjátszáshoz, a kastélyszínjátszáshoz, a szabadtéri színjátszáshoz, a főúri műkedvelőkhöz fűződik. Ez a gondatlanság, a szerelemnek ez a játékosan erotikus

megvilágítása tükrözi az életformájukat. Az első jelentős pásztorjáték Tasso: Aminta c műve volt 1573-ban, amit Csokonai Vitéz Mihály fordított magyarra. Még népszerűbb volt Guarini műve, az Il pastor fido, melyet Handel választott operatémául, és ez lett Vivaldi szonátasorozatának címe is. Ennek egyik utánzata: Castelletti Amarilli c játéka, amit Balassi ültetett át magyarra. (Szép magyar komédia) A pásztorjáték kiemelkedő művelője a 16-17 században Montchrestien és Hardy, Angliában Lyly. Hatása Shakespeare művein is érződik A műfaj igen népszerű volt Spanyolországban is, Lope de Vega is több, ilyen nemű komédiát írt. Az Itáliában, 1600 táján kialakuló opera szintén pásztori témákat választott A 17. század elején Richelieu bíboros írókört alapított, melynek kedvelt műfaja volt a pásztorjáték. Ennek keretében tisztázódott először a klasszikus hármas egység elve, amely aztán a tragédiára vonatkozólag

kötelező szabállyá vált. Moliére is felhasználta a 1 pásztorjátékot műveiben. A 18 században azonban végképp eltűnik az irodalomból A műfaj utolsó említésre méltó darabja Goethe pásztorjátéka. A pásztorjáték kedvelt műformája volt a 17-18. század jezsuita irodalmának, ekkor azonban a szerelem már háttérbe szorult. Torquato Tasso Olasz költő, született: Sorrentóban 1544. március 11-én, meghalt: Rómában 1595 április 25én A jezsuitáknál tanult Nápolyban, aztán teológiát, jogot, filozófiát hallgatott Padovában Elnyerte II. Alfonz herceg kegyét, az ő buzdításaiknak engedve fogott nagy eposza megírásához is. Természeténél fogva melankolikus és ingerlékeny lévén, azt vélte, hogy mindenütt az irigyek ármánykodásai veszik körül. Rómában az olasz poéták legnagyobb dicsőségében akarták részesíteni s költői koszorúval megkoszorúzni. De Tasso a koszorúzás ünnepélye előtt még néhány nappal előtt

meghalt. A római San-Onofrio-kolostorban temették el, ahol szobrot is állítottak neki. Tasso nemes, méltóságos, megkapó költői nyelvénél fogva első helyet foglal el az olasz versművészek között. Az Aminta Az Aminta mitológiai tárgyú pásztordrámája idilli világával, mélabús hangulatával Tasso költői egyéniségét tükrözi. Tasso 1573 márciusában alkotta meg művét, s ez év július 30-án mutatta be először a híres Gelosi Társaság. Az első nyomtatás 1581-ben, Velencében jelent meg. Pedig Tasso mindent megtett azért, hogy ne adják ki művét: attól tartott, barátai becsapják és kihasználják. A mű azonban hatalmas sikert aratott mind az itáliai városokban, mind Párizsban, Londonban, szerte Európában. Pásztorkölteményként az Aminta nem egyedülálló, de a legjobbak közé tartozik. Sok forrást felhasznált: eclogákat, vígjátékokat, tragédiákat. Az Aminta egy különös erdei mese. Tasso művében nagyon sok az átmeneti

jelenség: epika vegyül a lírával, költészet a zenével, rengeteg a költői kép és a metafora. Az Aminta pásztori, sőt inkább erdei idill, melyben az ember boldogabb lehet, mint az adott társadalom keretei között. Az erdő a cselszövés, civódás nélküli, szelíd, csendes együttlét világát jelképezi Ennek a derűs nyugalomnak az ellentéte az a szenvedély, ami a műben tombol. Maga a játék inkább elbeszélő, mint drámai. Jellemzőek a hosszú monológok, melyek lendületet adnak az egyik központi cselekménynek, amikor is Aminta megmenti Szilviát. 2 Az egész művet keretbe fogja a prológus és az epilógus. A mű az előbbivel indul, aki egy komikus figura, ő maga a Szerelem, vagyis Ámor, pásztorruhában. Megtudjuk, hogy Amintába már belelőtte nyilát, s az a célja, hogy Szilvia, a jéghegyszívű nimfa is legalább ilyen szerelemre lobbanjon a férfi iránt. Az első felvonásban először a két barátnőt, Dafnét és Szilviát

láthatjuk. A tapasztalt Dafne próbálja meggyőzni szűzies, szemérmes barátnőjét, hogy változtasson életmódján. Szilviát ugyanis nem érdekli a szerelem, csak a vadászatban, az íjakban és a nyilakban leli örömét. Nagyon gyakori motívum ez az Amintában: juhászkodással nem is találkozunk, a juhok helyett is farkasok vannak jelen. Szilvia szíve most olyan, akár egy kőszikla, gyűlölettel érez Aminta iránt, hiszen megsértette őt szerelemével. Ezután Amintával és jó barátjával, Tirsivel találkozhatunk. Ez a jelenet az előzőt tükrözi: most éppen a bölcs és tapasztalt Tirsi vigasztalja Amintát, aki Szilvia miatt kesereg, már elvesztette minden reményét, nem tud másra gondolni, csak a halálra. Többször visszatérő motívum a pásztorjátékokban, amikor a szerelemesek egy fára vésik fel haláluknak okát, most Aminta is erre készül. Még gyermekkorában szeretett bele az aranyhajú Szilviába, s most az eltűnt kedves után sóvárog,

felidézi emlékét, mosolyát, szelíd szemét és édes szavait. De kedvese úgy fut szavától, mint kígyó a varázstól. A második felvonás úgy kezdődik, hogy „a két cselszövő”, Tirsi és Dafne beszélgetnek. Dafne elárulja, hogy már észrevette: Aminta Szilviát szereti. Hiába tett meg mindent azért, hogy a nő viszont szeresse Amintát, hajthatatlan. De Dafne tudja, milyen teremtmény valójában a nő: elfut a férfiak elől, de közben azt kívánja, érjék utol, küzd, de a másik győzelmét kívánja. Dafne tervet forral, amiben Tirsi segítségét kéri: „El kell mennem Szilviával A forráshoz, mely hirdeti Diánát Amely frissülésre vadásznimfát hív. Ott, tudom bizonnyal, ruhátlan teste hull a hűs habokba. A bölcs ért a kevés szóból! Ha van eszed, elég ez.” Ezután Aminta Tirsit faggatja, mit tudott tenni az érdekében. Tirsi megosztja tervét barátjával, de most férfinak, bátornak kell lennie. Aminta kezdetben vonakodik, de

barátja meg sem hallgatja, sietni kell, hiszen telik az idő. Harmadik felvonás: Tirsi tűnik fel, aki kétségbeesetten keresi Amintát. Nem tudja, hol lehet, már arra gondol, hogy öngyilkos lett. A pásztorok kórusánál érdeklődik felőle Ekkor egy nagyon hosszú 3 monológ következik, amelyben elmeséli a szerelmesek történetét a kórusnak. Bűntudata van, amiért rábeszélte Amintát a cselre. Megtudjuk, hogy a két barát valóban meg is érkezett a forráshoz, de hirtelen Dafne sikítása ütötte meg a fülüket: Szilviát erőszak érte. Aminta azonnal a segítségére sietett, s meztelenül találta egy fához kötözve. Ekkor előbukkant a szatír, s Aminta azonnal rárontott, s így megmentette szerelmét. Kedves szavakkal közeledett hozzá, hogy kioldja a csomót, a nő azonban semmit sem válaszolt, csak szégyenkezve a földre hajtotta fejét. Szilvia, amint meglátta, hogy szabad, gőgösen, megvetően szólt Amintához: „Pásztor, ne érints, dianás

eskü őriz; Lábamról a kötést magam leoldom.” Aminta erre elfutott, s Tirsi azóta sem látta. A következő jelenetben már Amintát láthatjuk, Dafne vigasztalja. A férfi egyre csak kesereg, a halálba akar menekülni fájdalma elől Ekkor érkezik meg Nerina, aki szörnyű hírt hoz: Szilvia halott, a farkasok megtámadták a vadászaton, s már csak a fátylát találta meg. Negyedik felvonás: Kiderül, hogy Szilvia életben maradt, s bár nagy volt a veszély, de megmenekült a farkasoktól. Tőle tudjuk meg, hogy a lakmározó ordasok valamilyen állat tetemét vették körül, és az a farkas, amely őt üldözte, szokatlanul nagy volt, szinte valamilyen mesebeli lénynek képzelhetjük el. Csakhogy Szilvia megtudja, Aminta eltűnt, mikor meghallotta kedvese halálhírét. Szilvia ugyanolyan cinikus most is, mint korábban, nem félti Amintát, hiszen nem látta, milyen eszeveszetten indult el Szilvia segítségére. Most kezdi megérteni, mennyire szereti őt a férfi,

s hogy milyen durván viselkedett vele, elsírja magát, ami a szerelem jele. Azonban: „Késő az irgalom már, És késő az ész, mert már mit se számít.” A következő jelenetben Szilvia meghallja, amint a hírnök a pásztorok kórusával közli Aminta halálhírét. A nő kétségbe esik, mikor megtudja, hogy Aminta még az utolsó pillanatokban is őt szólította, s most követni akarja szerelmét a halálba. Művet a kórus és a pásztor, Elpino párbeszéde zárja le, s fogja keretbe. Aminta és Szilvia szembenéztek a halállal, lélekben már mindketten annak birodalmában jártak, és így kapták meg legnagyobb jutalmukat, a mindent elsöprő, boldog szerelmet. Az Aminta egy rendkívüli tehetség egyik kiváló alkotása, az egész európai irodalom igen fontos része. A mű ugyanúgy hatott a romantikára, mint az opera kialakulására is, de a magyar barokk irodalmat is nehéz Tasso nélkül elképzelni, szellemét ott lehet érezni Zrínyi 4 Miklós

hőskölteményein is. Az egész mű fő témája a szerelem és annak hatásai Tasso a szerelemnek nagyon sok formáját mutatja be: a fiatalos örömtől a felnőtt kiábrándultságig. Felhasznált források:  Világirodalmi lexikon  www.irodalomlaphu  Torquato Tasso: Aminta – Szerelmes versek (Eötvös József könyvkiadó, Budapest, 2002) 5