Történelem | Tanulmányok, esszék » Lukács András - Vulkánrobbanás és világméretű sötétség indította el a középkort

Lukács András Vulkánrobbanás és világméretu sötétség indította el a középkort? Katasztrófatörténelem A hatodik századdal kezdodo nagy történelmi átrendezodés – az avarok népvándorlása, az iszlám birodalom felvirágzása, a bizánci birodalom bukása – közvetlen kiváltó oka egyetlen nagy természeti katasztrófa, aminek következtében szélsoséges klimatikus változások történtek világszerte – állítja David Keys, az angol The Independent címu lap archeológus munkatársa. Keys szerint ezek a klimatikus változások vezettek végül az európai status quo, ezen belül is a Bizánci Birodalom megrendüléséhez, ezzel egyidejuleg az iszlám, valamint a törökök felemelkedéséhez. Ennek a globális klimatikus változásnak tehát máig tartó hatásai vannak. A Krakatau vulkán ma is aktív. Egyszer már biztosan megrázta a Földet A szélsoséges idojárást okozó természeti katasztrófa Keys szerint Kr. u 535 körül következett be,

aminek nyomán a Nap fényereje meggyengült. Errol a természeti katasztrófáról több forrás is említést tesz, többek között az Egyház története címu munkájáról ismert Epheszoszi János monofizita történész, Epheszosz püspöke: „Jel jött a Napból, amilyen fajtát soha ezelott senki sem látott és nem is számolt be ilyenrol. A Nap elsötétült és tizennyolc hónapon át tartott a sötétsége. Minden nap úgy négy órát sütött, és még ez a fény is halovány árnyék volt csupán” Errol az eseményrol ír Prokopiusz bizánci történész is: „És ebben az évben került sor a legrémisztobb elojelre. Merthogy a Nap ragyogás nélkül bocsátotta ki fényét, ahogy a Hold ebben az egész esztendoben, és szerfelett olyannak tunt, mint a fogyatkozásban levo Nap, mivelhogy sugarai nem voltak sem világosak, sem olyanok, amilyennek megszokhattuk.” A nap ereje meggyengülésének természetes következménye lett a szokatlanul huvös éghajlat,

Epheszoszi János szerint „a gyümölcsök nem értek meg, és a bor olyan ízu lett, mint a savanyú szolo.” Kézenfekvo a kérdés, hogy milyen természeti katasztrófa okozhatta a nap fényerejének ilyen drámai csökkenését. Keys szerint három katasztrófa következtében kerülhet annyi por a levegobe, ami a napfényt a beszámolókban említett módon képes elhomályosítani: aszteroidabecsapódás, üstökösbecsapódás vagy vulkánkitörés. Úgy véli, az 535-536-ban bekövetkezett klimatikus katasztrófa mögött a híres-hírhedt vulkánnak, a Krakataunak egy korábbi, eddig nem ismert kitörése áll. (A Krakatau általunk eddig ismert kitörése 1883 augusztusában történt. A robbanás hangja mintegy 3500–4000 kilométernyire elhallatszott, a következtében létrejött szökoár által pedig közel 36 ezer ember vesztette életét.) Keys elmélete szerint a vulkánkitörést követo szélsoséges idojárás következményeként tört ki az a pestisjárvány,

amely 540 körül vette kezdetét és mintegy kétszáz évig tartott, miközben végigtarolta Európát. Keys szerint ez volt az elso – a klimatikus változásokkal kapcsolatba hozható – csapás, amely megrendítette a Bizánci Birodalmat, a járvány következtében ugyanis a korábban közel félmilliós Konstantinápoly lakossága százezresre csökkent. David Keys kifejti: a bekövetkezett klimatikus változás okozta az avarok meggyengülését a korábban nekik alárendelt türkökkel szemben, aminek következtében 557-558-ban elindultak Európába – a földrész jelentos részét sikerült elfoglalniuk a következo húsz év során. Az író felteszi a kérdést, vajon miért gyengült meg az avarok pozíciója korábbi vazallusaikkal szemben, a szélsoséges idojárás ugyanis mindkét népet ugyanúgy sújtotta. A válasz valószínuleg az avar életstílusban keresendo, akik portyázásokra és az ehhez elengedhetetlen lótartásra rendezkedtek be, szemben a

türkökkel, akik erdei vadászattal, fémmegmunkálással is foglalkoztak. Egy rövid, néhány évig tartó száraz idoszak valószínuleg megtizedelhette a lóállományt, ez vezethetett az avar hadiero (átmeneti) drámai meggyengüléséhez. Keys véleménye szerint az avarok hódítása szintén egy olyan ok, amely végül Bizánc megroppanásához vezetett. A Bizánci Birodalmat végül az iszlám részérol érte a megrendíto ereju csapás – 1453-ban, amikor az ottomán erok elfoglalták Konstantinápolyt –, és Keys szerint ez az esemény szintén kapcsolatba hozható a 900 évvel korábbi katasztrófával. Keys alaphipotézise rendkívül tetszetos – elméletének alátámasztására felhozott érvei azonban nem bizonyító erejuek: nem sikerül meggyozoen alátámasztania azt, hogy például a pestisjárvány kialakulása a klimatikus változásnak közvetlen következménye, mint ahogy nem meggyozo az sem, hogy a szélsoséges idojárás a kizárólagos oka az

avarok vándorlásának és türkök felemelkedésének. A legjelentosebb problémát azonban hipotézise központi elemének – mely szerint az iszlám vallás kialakulásának és térhódításának elsodleges oka szintén a már említett természeti katasztrófa – igazolása okozza. Keys szerint ugyanis a katasztrófát követo természeti csapások, járványok okozta apokaliptikus várakozások készítették elo a terepet az iszlám vallás elterjedéséhez, majd az iszlám katonai hódításhoz. Ez a megközelítés azonban – a könyv többi részéhez hasonlóan – rendkívüli módon leegyszerusíti a 6 század valóban izgalmas világméretu változásait kialakító folyamatokat