Oktatás | Könyvtári ismeretek » A könyvtári állományvédelem, házidolgozat

A könyvtári állományvédelem - A védelem célja, értelme - A szabályzat, könyvtárosi feladatok - A védelem eszközei, lehetőségei Az állományvédelem célja és értelme Az állományvédelem mind maguknak a dokumentumoknak a megőrzését, illetve helyreállítását értjük. A könyvek, kéziratok jórészt szerves anyagokból állnak Minden szerves anyag idővel könyörtelenül pusztulásra van ítélve. Ebből az következne, hogy a gondjainkra bízott könyvek és kéziratok lassú pusztulása elkerülhetetlen. A könyvek fizikai valójának az enyészettől való megkímélése egyenrangú és egymást feltételező feladat. Kívánatos és célszerű, hogy minden könyvtárnak legyen gyűjteményfejlesztési és állományvédelmi szabályzata. Ez a szabályzat szükséges többek között olyan döntések meghozatalakor, hogy egy tartós de nem végleges megőrzésre szánt dokumentum esetében (amikor a mű megléte fontos és nem az adott kiadás), ha az

megrongálódott, a helyrehozatala vagy a kicserélése (törlés az állományból és új beszerzés) a célszerűbb. Az állományvédelmi szabályzatnak tartalmaznia kell - a megelőző állományvédelem keretében betartandó elveket, eljárásokat, szabályzatokat és elvégzendő teendőket; - katasztrófatervet és a katasztrófa vagy hasonló nemkívánatos esemény bekövetkezésekor végzendő tevékenységeket; - a javító, helyreállító, restauráló munkák előkészítésével, megrendelésével, ellenőrzésével kapcsolatos alapelveket és feladatokat. Ezek a feladatok elsősorban könyvtárosi feladatok vagy a könyvtárosok által kiadandó és ellenőrzendő feladatok (biztonsági kérdések, műszaki feladatok, takarítás stb.) Az állomány védelme A könyvtári állományvédelemre két lehetőség áll fenn. Ezek eltérő eszközökkel ugyan, de végső céljukat tekintve feltételezik, illetve kiegészítik egymást: a) a megelőző állományvédelem

gyakorlata, mely igyekszik a könyvtári állomány egészét megfelelő fizikai és kémiai kondícióban tartani. b) konzerváló-javító tevékenység, mely az egyes, kiválasztott dokumentumok konzerválását illetve restaurálását tartja szem előtt. a) A megelőző állományvédelem - A biztonság - Tűz elleni védelem - Vízbetörés elleni teendők A biztonság Gondoskodni kell az illetéktelen behatolás elleni védelemről és arról, hogy a könyvtárból csak legális módon lehessen dokumentumokat kivinni. A rejtett biztonsági csíkkal ellátott dokumentumok és az ezeket érzékelő biztonsági kapuk segíthetnek a könyvtolvajlás megakadályozásában. A legbecsesebb dokumentumokat őrző raktári részekbe csak a megfelelő biztonsági előírásoknak megfelelően szabad belépni a könyvtár munkatársainak. A tűz elleni védelem A tűzvédelem megszervezése a könyvtár vezetőjének feladata és felelőssége. A tűzmegelőzési program kiterjed

többek között a könnyen gyulladó anyagok kezelésére, tárolására, a könyvtárban levő elektromos berendezések és vezetékek használatára is. Fontos a rendszeres ellenőrzés. Teendők vízbetörés esetén - A vizes vagy nedves dokumentumokat azonnal ki kell vinni a raktárból. - Ellenőrizni kell a levegő relatív páratartalmát. - A vizes, elázott köteteket nem szabad azonnal tisztítani vagy letörölni. Egyenesen, talpukra állítva, legyezőszerűen kinyitva kell száradni hagyni. - A vizes lapok közé itatóspapírt kell helyezni. Nem szabad próbálkozni az összeragadt lapok szétválasztásával nedves állapotban. - A különálló pergamenlapokat fektetve kell szárítani; a sarkokra nehezéket kell rakni. Környezeti károsító tényezők A nem megfelelő környezet az adott helyiségben lévő összes dokumentumot egyszerre károsíthatja. 1. Abszolút és relatív légnedvesség A könyvtári dokumentumok szerves anyagai mindig tartalmaznak

vizet. A levegő nagy vagy kicsi relatív nedvességtartalma hatással van az anyagok nedvességtartalmára, és ezáltal állapotára. Különösen károsító hatásúak a hőmérséklet és a relatív légnedvesség gyakori, nagy, hirtelen változásai. 2. Fényhatás Az erős fény árt a dokumentumoknak, különösen a szerves anyagokból készült tárgyaknak; a károsodás visszafordíthatatlan. Leginkább a napfény és a neon csövek UVsugárzása káros, mivel roncsoló hatású, (foto)kémiai reakciókat indít el 3. A levegő szennyező anyagai A levegő különféle (légnemű, cseppfolyós és szilárd) szennyező anyagokat tartalmaz (pl. vízpárát, kormot, baktériumokat). A porban igen kis méretű, szilárd szennyező anyagok vannak, változó összetételben (pl. ásványi anyagok, természetes szerves anyagok) A por által megkötött víz segíti a gombák és baktériumok életműködését. Biológiai károsító tényezők 1. Penészgombás fertőzés 2.

Rágcsálók 3. Baktériumok 4. Rovarfertőzés 1. Penészgombás fertőzés A fertőzött dokumentumot a raktárból ki kell vinni. Ügyelni kell arra, hogy a penész-spórák ne kerüljenek a raktár légterébe. A dokumentumot a kezelésig jól lezárva /letakarva kell tárolni. Kezelés elött a gombafertőzött dokumentumot meg kell szárítani A fertőtlenített dokumentumok visszahelyezése elött a környezetet (padló, állvány, polc) erősebb fertőtlenítőszerrel le kell törölni. 2. Rágcsálók Ha rágcsálóra utaló nyomot találunk, csapdát, egérfogót kell felállítani. Méreg kihelyezése vagy kiszórása tilos (az elpusztult tetemek további fertőzést okoznak). 3. Baktériumok Mikroszkopikus méretű, egysejtű növényi szervezetek; az élethez folyékony állapotú vízre van szükségük. Gyorsan szaporodnak A könyvtárakban csak katasztrófák (árvíz, csőtörés) esetén jelentenek veszélyt. 4. Rovarfertőzés A könyvtárakban előforduló

károsító rovarok sokféle módon kerülhetnek be az épületbe, pl. bútorokkal, fertőzött könyvekkel, ragasztókkal stb. Fennmaradásuknak és szaporodásuknak kedveznek a raktárak falrepedései, a por, a (takarítás nélküli) nyugalom. A rovarfertőzött dokumentumokat a fertőzés észlelését követően azonnal ki kell vinni a raktárból és fertőtleníteni kell. b) A konzerváló – javító és helyreállító állományvédelemi tevékenység Célja és feladata a dokumentumok állapotának fenntartása, konzerválása, azaz az állapot romlásának, további romlásának megakadályozása, lassítása. A megelőző állományvédelmi tevékenységektől annyiban különbözik, hogy a konzerváló állományvédelmi feladatot állományvédelmi szakemberek látják el (pl. könyvkötés, mikrofilmezés). Állományvédelmi felmérés és terv A konzerváló és javító helyreállító állományvédelmi tevékenység előkészítéséhez, meghatározásához,

elvégeztetéséhez és ellenőrzéséhez szükséges könyvtári feladatok ellátását segítheti, ha van a könyvtárnak állományvédelmi terve, illetve ezen alapuló középtávú és távlatokra vonatkozó cselekvési programja. Ez része lehet az állományvédelmi szabályzatnak Az állományvédelmi terv megalapozott előkészítését segíti az állományvédelmi felmérés, ami képet ad a könyvtár állományvédelmi helyzetéről. A felmérésnek ki kell terjednie a dokumentumok - állapotára, - tárolási feltételeire, - használatuk körülményeire A dokumentumok állapotának felmérése az állomány nagysága, jellege alapján meghatározott mintavétellel történik. A felmérés elött rögzíteni kell - a vizsgálandó dolgokat (pl. a könyv papírja, a könyvtest, a kötés stb állapota), - a minősítés kritériumait (pl. mikor jó, megfelelő, illetve rossz állapotú a dokumentum, illetve annak egyes alkotóelemei) - a javasolt teendőket (pl.

javítandó, gyors javítást igényel, azonnal kivonandó az olvasói forgalomból stb.) A mintavétel alapján kapott eredmények értékelése és a teljes állományra vonatkozó kiterjesztése alapján, továbbá az állományvédelmi és gyűjteményfejlesztési szabályzat szempontjainak figyelembevételével lehet elkészíteni a könyvtár állományvédelmi tervét és ennek, valamint a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően a különböző időszakokra szóló cselekvési programot. A konzerváló állományvédelem eszközei, lehetőségei 1. Könyvkötés 2. Az eredeti dokumentum használatának korlátozása vagy helyettesítés más információhordozóval 1. Könyvkötés A könyvkötés mind a megelőző, mind a javító, helyreállító állományvédelemnek meghatározó eszköze. A puhatestű új könyvek, újságok, folyóiratok bekötése jelentősen megnöveli ezek élettartamát, használhatóságát. A végleges megőrzésre szánt újságok és

folyóiratok esetében azonban mérlegelendő, hogy a köttetés vagy a savmentes kartonból készült dobozban történő tárolás a célszerűbb megőrzési forma. Ahol az olvasószolgálat nem tudja garantálni a bekötetlen évfolyamok teljességének megfelelő ellenőrzését ott célszerűbb a köttetés. Ha a könyvtárnak nincs saját kötészete, körültekintő gondossággal kell kiválasztani azt a könyvkötő műhelyt, ahol a köttetést megrendeljük. A javító, helyreállító köttetésnél vagy restaurálásnál fokozottan érvényes, hogy csak megfelelő felkészültségű könyvkötő (restaurátor) kezébe adjuk a javítandó dokumentumot. A szakszerűtlen beavatkozás sokkal többet árt a dokumentumnak, mintha semmit nem csináltak volna vele. 2. Az eredeti dokumentum használatának korlátozása vagy helyettesítés más információhordozóval A megelőző, konzerváló állományvédelem gyakran alkalmazott megoldása az eredeti dokumentumok kivonása a

használatból vagy a használat erős korlátozása. Ezt az alkalmazást szokták alkalmazni különösen értékes dokumentumok (pl. kéziratos kódexek) esetében, amikor a dokumentum jó állapotban van, de értéke, fontossága miatt a használatát korlátozzák. Ez a megoldás akkor is, ha nagyobb mennyiségű dokumentum kerül veszélyeztetett állapotba, akár az intenzív használat miatt, akár az anyagokba végbement kedvezőtlen változások miatt (pl. megsárgult, törékennyé vált újságok) és nincs lehetőség e dokumentumok tömeges javítására, kezelésére. Ezért a további állapotromlást megelőzően, valamilyen helyettesítő információhordozót használunk, az eredetit pedig raktárban őrizzük. Az eredeti dokumentumokat helyettesítő eljárások: a) Reprint vagy facsimile kiadás b) Papírmásolat készítés c) Mikrofilmezés d) Digitalizálás a) Reprint vagy facsimile kiadás Ez az eljárás közelíti meg legjobban a helyettesítendő

eredetit, de ez a legdrágább megoldás is. b) Papírmásolat készítés Ez az eljárás is viszonylag költséges, ezért többnyire csak szükségmegoldásnak használják. Maga a másolási eljárás pedig erősen rongálja az eredeti dokumentumot. c) Mikrofilmezés A legelterjedtebb, állományvédelmi szempontból pedig a legmegfelelőbbnek tartott megoldás. A dokumentumok állományvédelmi célú mikrofilmezését általában 3 ok teszi indokolttá: 1. Az eredeti dokumentum rendkívüli értéke, ami miatt – állapotától függetlenül – szigorúan korlátozzák használatát; 2. A dokumentum rossz – vagy erősen romló – állapota, ami indokolja az eredeti kivonását a használatból; 3. A dokumentum intenzív használata, ami előbb – utóbb állapotának számottevő romlásához vezet. A mikrofilmezés történhet egyéb célból is, pl. az elveszett mű pótlása vagy a könyvtár állományából hiányzó mű ily módon történő „beszerzése”

céljából. d) Digitalizálás Állományvédelmi előnyei: - A digitalizálás feltételeinek megteremtése olcsóbb, mint a mikrofilmezés feltételeinek megteremtése, ezért több könyvtár is a digitalizálás lehetőségével él; - Bizonyos dokumentumok esetében alkalmasabb eljárás, mint a mikrofilmezés, pl. térképek. Felhasznált irodalom: Horváth Tibor – Papp István: Könyvtárosok kézikönyve 4. Kastaly Beatrix: A könyvtári állomány védelme és megóvása Kastaly Beatrix: Állományvédelmi alapismeretek