Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » Társadalompolitika tételek

Társadalompolitika tételek Tematika 1; A jóléti állam fogalma, tipizálása /K: Péter Flóra: Növekedés a határokig 503-528. o/ 2; A jóléti politika kialakulása Angliában. A Beveridge-terv /K: Richard Titmus: Szociálpolitika és gazdasági haladás 239-250/ 3-4; Az USA jóléti politikája /K: R. Dabrendorf: Definíció kérdése: az osztályalatti, a modern társadalmi konfliktus gondolatai K: Gans: Mire szolgálnak az érdemtelen szegények3-18. o K: R. B Freman: Miért követ el sok amerikai férfi bűncselekményt, és mit lehet tenni ez ellen? 28-41 o K: Kovács Ilona: Jövedelemelosztás és jövedelemegyenlőtlenség az Egyesült Államokban 19-38. o/ 5; A szociáldemokrata, vagy svéd modell /A: Gallai Sándor: A skandináv modell/ 6; Németország jóléti politikája /K: G. Backer-J Steffen: Gazdagság nyugaton, szegénység keleten? 3-27 o/ 7; A válság jelei. Kritikák a jóléti államot illetően /K: Segalman-Masland: A bölcsőtől a sírig 150-166. o /K:

Fodor Edit: Európai jóléti állam a globalizáció kereszttüzében 14-37. o/ 8; Magyarország jóléti városai a rendszerváltás időszakában /K: Andorka-Kondratas-Tóth I. Gy: A jóléti rendszer jellemzői, és reformjának lehetőségei 1-29 o/ 9; Jóléti útkeresés a ’90-es években /K: Tóth I. György: Félfordulat a jóléti rendszerben - Népszava K: Lévai-Kiss: Merre tart a szociálpolitika? K: Dr. Katona Tamás: Helyzetkép 30-40 o/ 10; Az EU-hoz való csatlakozás szociális dimenziója /K: Ferge Zsuzsa: Mennyire fontos az egyesült Európa társadalmainak minősége? 3-13. o/ 11; A társadalompolitika fogalma, értékrendszere, a társadalompolitika és a szociálpolitika kapcsolata /K: Ferge zsuzsa: Társadalmi újratermelési modell/ Társadalompolitika szakirodalmak 1; Lévai Katalin-Széman Zsuzsa: Társadalmi trigonometria 2; A jóléti állam (R.M Titmus: Szociálpolitika és gazdasági haladás) 3; R. Dahrendorf: A modern társadalmi konfliktus

Definíció kérdése: Az osztályalatti 4: H. Gans: Mere szolgálnak az érdemtelen szegények? 5; R. B Freeman: Miért követ el sok amerikai férfi bűncselekményt és mit lehet tenni ez ellen? 6; Ferge Zsuzsa: Mi lesz, ha nem lesz? Az állam és a civilizációs folyamat 7; Ferge Zsuzsa: Szociális törvénykezés a rendszerváltás óta 1; A jóléti állam fogalma, tipizálása Jólét: Azoknak a dolgoknak a gyűjtőfogalma, amit az emberek szeretnének birtokolni. Boldogság, kielégítettség, hasznosság. Jól élünk, egészségben, nélkülözés nélkül Megelégedettséget jelent. Jóléti állam: Az állampolgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást jelent. Az állampolgárok jólétét elsősorban szociális szolgáltatásokkal lehet biztosítani. A jóléti államot a szolgáltatásai, feladatai határozzák meg Legfontosabb feladata: - a szélsőséges szegénység és a nélkülözés megszűntetése. Mindenkinek

garantál minimális jövedelmet a nélkül, hogy figyelembe venné az egyének piaci értékét, munkáját teljesítményét. - Védelmet nyújt bizonyos kockázatokkal szemben, erősíti az egyének, családok védekezőképességét bizonyos kockázatokkal szemben (betegség, baleset, munkanélküliség). Biztosításokon, nyugdíjrendszereken keresztül erősíti ezeket - Megszűntesse a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségeket. A pénzek újra elosztásával, redisztribúcióval oldja meg. A gazdagoktól a szegényekhez, a gyermektelenektől a gyermekesekhez csoportosítja át a pénzeket. Esélyegyenlőség biztosítása minden embernek. Bemenet mindenki azonos esélyekkel induljon, a kimenet pedig a szocializmus. A mai jóléti államok a bemenetre teszik a hangsúlyt Oktatási (óvodai, iskolai) rendszerrel. - Minden állampolgár számára biztosítja a szolgáltatások és juttatások igénybevételének a lehető legmagasabb szintjét. Alapelve: mindenkit egyenlő

bánásmódban kell részesíteni Célja: Az állampolgárok számára biztosítani a minimális életszínvonalhoz, a minimális jövedelemhez, élethez, lakáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, a támogatáshoz való hozzájutáshoz (a kockázat bekövetkezése esetén) a hozzájutást. A célok megvalósítására rendelkezésre álló eszközök: pénzbeni és természetbeni ellátások. Finanszírozás: állami és magán jellegű Jóléti pluralizmus: - közösségi ellátást nyújt, közösségi finanszírozással. (pl: állami általános iskola, állami egészségügy) - közösségi ellátást magánalapból finanszírozzák (pl: Soros Alapítvány) - Közösségi ellátás részben közösségi, részben magán alapból biztosítják (pl: óvodai, iskolai étkeztetés) - Magánellátás, amelyet teljes mértékben központilag finanszíroznak (pl: Idősek Otthona: az Egyház működteti, az állam finanszírozza, Start Rehabilitációs Központ, Periféria

Egyesület) - Magánellátás, teljes mértékben magánfinanszírozás (pl: magánklinika) - Magánellátás, részben magán, részben közösségi finanszírozás (pl: magániskola) Nem szükségszerű, hogy a jóléti államban a jólétről az állam gondoskodjon, miként az sem szükséges, hogy amit az állam finanszíroz, neki kelljen végrehajtani. A Jóléti állam típusai: 1; Richard Titmus háromféle jóléti államot különböztet meg: - Rezidnális modell:(maradék, hátralék) Sajátossága, hogy az egyének a szükségleteiket két természetes csatornán elégítik ki. A piac és a család. Az állami jóléti ellátás csak ezek csődje esetén lép be, és csak ideiglenesen. A legelesettebbeken segít, a szegények ellátására koncentrál - Ipari teljesítmény-modell: Az állami jóléti intézmény gazdasági kiegészítőként működik. Fő intézménye a TB, az ellátások zömében munkavégzéshez, és járulékfizetéshez kötődnek. A

munkateljesítmény, érdem és hatékonyság alapján elégítik ki a szükségleteket. - Intézményes, redisztributív modell: Jellemzője, hogy mindenkire kiterjed, állampolgári jogon szükségletekre alapoz, univerzális ellátásokat nyújt a piacon kívül. Bírálják, mert ez a modell azt sugallja, hogy egymásra épülnek történelmileg. A bírálók szerint másfajta felosztásra van szükség. 2; Gosta-Esping Andersen svéd szociológus megalkotta a saját jóléti államtípusait. (Az elmúlt 100-150 évet vette figyelembe.) - liberális jóléti államok: Alacsony az univerzális ellátások köre, alacsony színvonalon működnek, alacsonyak a TB-i ellátások. Szolgáltatásai segélyezésre, és szegényekre korlátozódik. Szigorú szabályok szerint a segélyezés vagyoni és jövedelmi teszt Érvényesül a rászorultság és a kevésbé választhatóság elve. Olyan minimális ellátást nyújt, hogy érdemesebb legyen elmenni dolgozni. A munkájukból éljenek

meg az emberekés inkább magánellátásokat vegyenek igénybe. Központi szereplője a piac, és a gazdaság. Két társadalmi réteg különül el: o gazdagok, akik meg tudják vásárolni a magánellátást, ami jó színvonalú o szegények, akik csak az állami ellátást tudják igénybe venni, ami kevésbé jó színvonalú - Konzervatív jóléti államok: Központi szereplője a család. A hagyományok fenntartásán, vallásosságon, erős egyházi befolyáson alapul. A társadalompolitikában is a hagyományos ellátórendszer fenntartására törekszik. Hagyományos, egykeresős családmodell, a feleség feladata a gyermeknevelés. Nemi szerepek, tradicionális és konzervatív gondolkodásmód. A TB a kereső férjen keresztül terjed ki a nőre A családpolitika erős vonása, hogy a gyermekvállalásra ösztönöz, magas a családi pótlék, és különféle támogatásokkal biztosítja a gyermek nevelését. Az óvodai, bölcsődei intézményrendszer fejletlen (baby

sitter). A szubszidiaritás elve érvénysül, a család erősítése a cél. Az állam csak akkor lép be, ha a család ereje kimerül Célja a hagyomány fenntartása, a hagyományos társadalmi rétegződés fenntartása. Magába foglalja a státuszkülönbségek és a hierarchia fennmaradását. (Ausztria, Németország, Francia ország, Olaszország) - Szociáldemokrata (skandináv) jóléti államok: Központi szereplője az állam. Szociális jogokat biztosít a szegényeken kívül a középrétegnek is. Célja, hogy jó színvonalú, széleskörű ellátásokkal teremtse meg a társadalmi egységeket, integrálja a társadalmat. Alapelve: univerzális ellátások biztosítása, intézményes redisztribúció Kérdés: a teljes foglalkoztatás elérése Okai: Ezzel akarja a szegénység kialakulását elkerülni, valamint magas költségeket igényel, amit csak akkor tud fedezni, ha minél többen dolgoznak. A nőknek sem kellet választani a munka és a család között.

Széleskörű intézményrendszer az apák bevonásával. Kiemelkedő támogatást kaptak a gyerekek, idősek fogyatékosok. (Svédország, Norvégia) 3; Göran Therboru két szempontot vett figyelembe: - az államoknak a teljes foglalkoztatásához való jogot - a szociális jogosultság szintjét E kettő figyelembe véve négy típust különböztet meg: o Azok az államok, amelyek erősen elkötelezettek a teljes foglalkoztatás iránt, és és kiterjedt a szociális jogosultság szintje. (Ausztria, Finnország, Norvégia Svédország) o Nem elkötelezett a teljes foglalkoztatás iránt, de jól kiépített szociális rendszerük van. (Belgium, Dánia, Hollandia, Franciaország, Ír ország, Németország, Olaszország) o Erős a teljes foglalkoztatás, de alacsony a szociális szolgáltatások rendszere. (Japán, Svájc) o Sem a teljes foglalkoztatás iránti elkötelezettség, sem a szociális ellátórendszer nem magas fokú. (Ausztrália, Kanada, USA, Anglia, Új-Zéland)

2; A jóléti politika kialakulása Angliában. A Beveridge-terv Angliai szegény törvények (zárt típusú). 1500-1600 Anglia az ipari forradalom hazája. Itt alakult ki először a pauperizmus, az ellátatlan szegényréteg. A dologházak már nem voltak képesek befogadni őket 1934-ben bevezették a nyílt típusú szegénygondozást (II: Erzsébet), ahol a kevésbé választhatóság elve érvényesült. A zárt típusú szegénygondozás mellett minimális segélyezést alkalmaztak. A jóléti államok a 2. világháború után jöttek létre, amelyek gyökeresen szakítottak az előző szegénypolitikával. Gyökereiben az 1900-as évekre vezethető vissza A 18-19 században a szegénypolitika hiába alkalmazta akár a zárt, akár a nyílt típusú szegénygondozást, mégis tömegek éltek nyomorban, melyet nem sikerült megszűntetni. 1900-1940 között nagyarányú gazdasági változás ment végbe: - nőttek a munkalehetőségek - emelkedett a lakosság életszínvonala

- jelentősen nőttek a munkabérek Mégis egy kettős társadalom alakult ki: - akik a gazdasági fellendülésből sokat éreztek a saját helyzetük javulásában - a másik pórus, akik továbbra is nyomorban éltek az 1900-as évek elején Angliában kezdődtek meg az első olyan kutatások, amelyek kifejezetten ezzel a réteggel foglalkoztak. Ezek a kutatások arra próbáltak meg rámutatni, hogy melyik társadalmi réteget érinti a nyomor, és ennek mi az oka. (Raventree, Chars Booth szociológusok Angliában). Tudasotították a vezetőkkel, hogy mi az oka annak, hogy tömegesen élnek nyomorban: - kimutatták, hogy a nyomor legfontosabb oka a munkanélküliség. Ezért pedig nem az egyének felelősek, hanem ez társadalmi hiba. A szegénység felszámolásához az Államnak munkalehetőséget kell biztosítania minden állampolgárnak. - Fontos a nyugdíjrendszer és a családi pótlékbevezetése. Ezen kutatási eredmények nagymértékben közrejátszottak a jóléti

politika kialakulásában. További előzménye volt a 2. világháború 1940-ben támadták meg a németek Angliát, és 1940 telén az angliai csatában sorozatosan bombázták Londont és a nagyobb városokat. Churchill nagyfokú ellenállásra és kitartásra szólította fel az angol népet, és mindent elkövettek, hogy Angliát ne sikerüljön elfoglalni. A katonáskodáshoz sok pénz kellett, és Churchill azt az ígéretet tette az angol népnek, ha belenyugszanak abba, hogy a költségvetés nagy részét hadi célokra fordítják, és győztesen kerülnek ki a háborúból (tehát nem foglalják el Angliát), akkor a korábbi hadicélokra fordított összeget szociális ellátásokra, jóléti célokra fogja fordítani. 1940 telén megnyerték az angliai csatát. 1941 telén Churchill beváltotta az ígéretét. Green Wood (egészségügyi miniszter) megbízást adott Sir William Beveridge-nek, hogy dolgozzon ki egy olyan szociális ellátórendszert, amely a nyomort VÉGLEG

megszűnteti az országban. Tehát széles tömegeknek biztosít jólétet Beveridge: Angol nemesi családból származik. A megbízás előtt az Oxfordi Egyetem szociálpolitika tanára volt, a settleman mozgalom elindítója. (Settleman mozgalom: arra irányult, hogy a szegénységet felszámolja. A segítők kiköltöztek a nyomornegyedekbe, és a saját életmódjuk által próbáltak egy olyan mintát nyújtani az ott élőknek, hogy pl: hogyan kell takarékoskodni, oktatták a gyerekeket stb. Olyan kiutat próbáltak teremteni, ami mintául szolgál. Beveridge 5 évig lakott ilyen nyomornegyedekben) 1942-re Beveridge összeállított egy újfajta tervet: Beveridge terv, vagy Beveridge jelentés. 1943-ben bevezették Angliában. Több alapelve korábbi tapasztalatokra vezethető vissza, figyelembe vette a korábbi szociális kutatásokat, követeléseiket és ezeket is felhasználta: A munkanélküliség kérdése Az államnak munkalehetőségeket kell biztosítania minden

állampolgár számára ahhoz, hogy a nyomor megszűnjön. A hangsúly azon van, hogy az ÁLLAMNAK kell ezt biztosítania (Ez a nagy eltérés a korábbi szociálpolitikával szemben). Az államnak kell felelősséget vállalnia az állampolgárok jólétéért. A klasszikus liberalizmus gyökerei voltak Angliában meghonosodva, ezzel szemben áll a Beveridge terv. Ugyanis az államnak igenis bele kell szólnia az állama fejlődésébe, és garanciát kell vállalnia az állampolgárok jólétéért. Szociális biztonság rendszere: Minden állampolgárra kiterjedő szociális ellátórendszert hozott létre, amely univerzális ellátásokat biztosít. Ez garantálta az állampolgároknak a: - nyomor megszűnését - az egészségügyi ellátást - az oktatást - a munkalehetőséget A Beveridge terv: Osztály Ellátás Járulékfizetés munkanélküli és munkaképtelenségi a befizetett ellátások munkavállalók támogatás, öregségi összege magasabb, mint a nyugdíj, eü.

ellátás, járulékok összege temetési segély munkanélküli ellátás, a befizetett ellátások átképzési támogatás, munkaadók (önálló összege magasabb, mint a dolgozók, alkalmazottak) öregségi nyugdíj, eü. járulékok összege ellátás, temetési segély anyasági segély és ellátás, 13 hét szülési szabadság, háziasszonyok nem fizetnek járulékot különélési támogatás, öregségi nyugdíj, eü. ellátás, temetési segély munkanélküli és átképzési munkaképes-korú támogatás, öregségi nem fizetnek járulékot munkanélküliek nyugdíj, eü. ellátás, temetési segély gyermeknevelési pótlék, munkaképes kor alattiak nem fizetnek járulékot eü. ellátás, temetési segély munkaképes kor felettiek öregségi nyugdíj, eü. ellátás, temetési segély nem fizetnek járulékot Elemzés - sokan nem fizetnek járulékot (40csoport) Azt a politikát képviseli, hogy a nyomorból emelje ki ez a rendszer az ott lévőket mindenféle

feltétel nélkül => az első két osztályba tartozóknak kellett finanszírozniuk az egész ellátórendszert, hiszen egyedül ők fizettek járulékot, valamint az állam finanszírozta egy részét a saját költségvetéséből. - A korábbiakhoz képest egészen új ellátási formák jelentek meg: o Munkanélküli segély: Továbbra is működött a kevésbé választhatóság elve, ami nem veszélyezteti a munkavállalási kedvet. Beveridge szerint Anglia gazdasága kb 10 %-os munkanélküliségi rátát bír elviselni. => a segélyt bevezették ugyan, de ez annyira minimális volt, hogy arra ösztönözte az embereket, hogy dolgozzanak => 1 éves munkanélküliség után kötelező volt átképzéseken részt venni o Öregségi nyugdíj: az állam garanciát vállalt, hogy a lakosságot ellátja 60-65 év felett, de ez az ellátás is olyan alacsony összegű volt, hogy ez arra ösztönözte a lakosságot, hogy saját maguk gondoskodjanak az öreg korukról. (A

munkanélküli segély összege megegyezett az öregségi nyugdíj összegével). o Temetési segély: családonként egyszer lehetett igénybe venni o Különélési támogatás: Válás esetén járt a háztartásbeli nőnek. o Gyermeknevelési pótlék: Nem a szülőknek járt, hanem kifejezetten a gyerekeknek. o Egészségügyi ellátás: A Beveridge terv a betegség elleni védelmet is garantálta. Olyan egészségügyi ellátórendszert alakított ki, melyet minden réteg ingyen vehetett igénybe, tehát univerzális ellátás. (Alapellátások, szemészeti vizsgálatok, fogászati vizsgálatok, és minden preventív szűrővizsgálat). Kórházi kezelés esetén állami kórházban ingyenes az ellátás a munkanélkülieknek és az időskorúaknak. A többi osztályba tartozóknak fizetni kellett. Az állami kórházak mellett szorgalmazták a magánintézmények létrejöttét, és ezt lehetővé is tették. => A többi rétegbe tartozók ide jártak ha magasabb színvonalú

ellátást akartak kapni. - A szegényjogon járó segélyezés teljesen eltűnt. A Beveridge terv nem szűntette meg teljes egészében, de csak rendkívüli esetekben lehetett a Beveridge terv bevezetése után igényelni. (pl: árvíz, vagy tűzvész esetén) A jóléti állam első megnyilvánulása a Beveridge terv az univerzalitása miatt, illetve mert egy elemi, minimális jóléthez való garanciát nyújtott minden állampolgárnak.  A Beveridge terv életbelépése után Amerikában, majd a többi európai országban is a Beveridge terv alapján próbáltak egy széleskörű, univerzális ellátórendszert kialakítani. A liberális felfogásváltozott a klasszikus liberális felfogáshoz képest az állami garancia által, de mégis megmaradt ez a gondolkodás a szociálpolitikában: - egészségügyi ellátás kérdésében mindenki maga dönti el, hogy milyen ellátásban akar részesülni, tehát szabadon választhat - az öregségi nyugdíj és a munkanélküli

támogatás adott, tehát szabadon választhatnak az egyének (bár itt az összeg arra ösztönzi őket, hogy legyenek önellátóak, de a választás szabad). 3-4; Az USA jóléti politikája Tulajdonságok: I; Az államformájából ered, hogy a liberalizmus uralkodik, annak a fellegvára. Ebből következik, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az önrendelkezésre. Az egyes államok közigazgatásilag külön egységet alkotnak, saját autonómiával rendelkeznek, saját maguk dolgozzák ki jóléti ellátásaikat. Az összes jóléti ellátás közül két ellátást szabályoznak szövetségi szinten, tehát minden államban járnia kell. - segély - egészségügyi hozzájárulás: o MEDICAID: időseknek ingyenes gyógyszerellátás o MEDICARE: munkanélkülieknek ingyenes gyógyszerellátás, és egészségügyi ellátás (csak állalmi kórházakban) II; Utolsók közt valósította meg a jóléti politikát, az későn bontakozott ki, és hamar krízisbe ment. Okai: 1;

A jóléti állam kialakulásának első jele a TB bevezetése volt. (No-ban az 1800-as évek végén alakult ki), Amerikában, 1935-ben vezették be. Ekkor még egészségügyi ellátásokat jelentett, és nem sikerült a gyakorlatban szövetségi szinten működtetni. A második világháborúban az Amerika csak katonákat küldött, területén nem dúltak harcok. 1941. januárjában megalakult az úgynevezett Athlanti Charta: (USA, Anglia, Franciaország). Leszögezték a résztvevők legteljesebb körű együttműködését gazdasági téren, munkaügyi szabályok terén, és a szociális védőháló megtervezésének területén. 2; A második világháború előtt Roosevelt elnök: a háborúba való belépés előtt egy deklarátumot dolgozott ki, melyben megfogalmazta, hogy az amerikai lakosságnak milyen céljai vannak a második világháborúban, és miért vesznek részt ebben. - vallásszabadság - szólásszabadság - szükség nélküli léthez való jog - félelem

nélküli léthez való jog 3; A Beveridge tervnek is nagy hatása volt. Amerikában egy ehhez hasonló tervet dolgoztak ki és vezettek be 1943-ban. A hasonlóságok: - új ellátásként itt is bevezették a családi pótlékot - kiépült az öregségi nyugdíjrendszer - kísérletet tettek egy szociális védőháló létrehozására a gyakorlatban is, amely az első két ellátáson kívül magába foglalta még az egészségbiztosítást, munkahelyi balesetbiztosítást, és a munkanélküli biztosítást. Nem vették át egy az egyben az angliai ellátásokat. Sajátosságok: - az ellátások nem állampolgári jogon járnak, hanem munkahelyhez, foglalkozásokhoz kötött ellátásokként - Nem épült ki egy állami társadalombiztosítás, hanem a biztosítás magánbiztosítások formájában terjedt el.  Megteremtődtek az alapjai az ellátórendszernek. A ’60-as években polgárjogi mozgalmak bontakoztak ki: - afro amerikai lázadások, melyek azonos jogokat

követeltek a feketéknek a fehérekkel szemben => minden szövetségi államon végigsöpört. Nem csak emberileg követeltek egyenlőséget, hanem az oktatásban és az életszínvonalban is. - Feminista mozgalmak, melyek során a nőknek követeltek azonos jogokat, azonos felszólalási lehetőséget a férfiakkal szemben. - Hippi mozgalmak, melyek során a fiatalok követeltek radikális társadalmi változásokat, és szemléletváltozást. Ezek mind változásokat sürgettek, és hátrányos helyzetben élőknek követeltek jobb életlehetőségeket. => Az amerikai politikusok rájöttek, hogy törekedni kell egy igazságosabb állam kialakítására. => Emelték a nyugdíjakat, a szegényeket megcélzó új szociálpolitikai intézkedéseket hoztak, és kedvezményes bérlakás-építési programokat vezettek be. Ezen kívül az egészségügyi ellátórendszert és az oktatást is megreformálták. (Medicaid, Medicaer) A feketék és fehérek közti

különbségek fennmaradtak, ami további változásokat sürgetett. 1965-ben megjelent Michael Harnigton könyve A másik Amerika címmel: a feketék és a fehérek közti különbségekről szól, mely során etikailag kettévált a társadalom. => Más társadalmi képet mutat.  Reformokat hoztak az igazságosabb társadalomért. Cannady 10 éves programot hozott létre Harc a szegénység ellen címmel. Célja, hogy az etikai különbségeket felszámolják Cannady halála után az őt követő elnök nem folytatta tovább a programot, de elsőként megindultak a társadalompolitikai kutatások, melyek olyan elméleteket dolgoztak ki, melyek ezeket a különbségeket csökkenthetik. (Ezek az elméletek a törvényhozásig nem jutottak el) Elméletek: 1; Kettős munkaerőpiac elmélete: A GDP emelésére helyezik a hangsúlyt. Ha a GDP nő, akkor nőnie kell a lakosság életszínvonalának is. Ez a gyakorlatban nem így valósult meg, mert a gazdaság fejlődésével

párhuzamosan csak egy bizonyos része fejlődött a lakosságnak, tehát törés figyelhető meg a lakosságban. A lakosság azon rétegének nőtt a jóléte, aki meghatározott munkahelyen dolgozott. (Ezekre a lakosokra jellemző, hogy munkahelyükön a teljes foglakoztatás érvényesül, stabil munkahelyük van, és tagjaik szakszervezeteknek, munkahelyükön keresztül jóléti ellátásokban részesülnek). A lakosság másik fele vagy szezonálisan dolgozik, vagy csak részmunkaidőben, vagy kiszorul a munkaerőpiacról, szociális ellátásban munkahelyükön keresztül nem részesülnek, munkabérük alacsony, érdekérvényesítő csoportnak nem tagjaik. A gazdasági színvonal növekedése csak azokat éri el, akik az elsődleges munkaerőpiacon dolgoznak, akik a másodlagoson, azoknak csökken az életszínvonala. => kettészakad a társadalom. Az egyik pólus, akik az egyre növekvő jólétben élnek, a másik pólusán azok élnek, akik egyre inkább elszegényednek,

mert sem a gazdasági változás, sem a szociális ellátás nem éri el őket. Az alsó réteg az UNDERKLASS réteg (osztály alatti réteg) Amerika nem tud és nem is akar ezzel a réteggel mit kezdeni. Mert az-az ideológia, hogy ha valaki dolgozik, akkor teremtse meg magának a feltételeket, akik nem dolgoznak, azok pedig felelősek a saját sorsukért, az állam nem felelős értük, nem köteles eltartani őket. 2; Negatív jövedelemadó Szükséges egy jövedelemhatárt meghúzni annál a szintnél, amit állampolgári jogon mindenkinek garantálni kellene. Ha ettől többet keresnek, akkor a jövedelmükből progresszíven kellene adózniuk (> jövedelem, > adó), akinek pedig a jövedelme nem éri el ezt a határt, annak ezt a hiányzó összeget meg kelen kapnia segélyként. (Nem vezették be) A ’60-as évek végére befejeződött az ellátórendszer kiépítése. A ’70-es években megkezdődött az ellátórendszer leépítése: 1973 olajválság =>

gazdasági folyamat visszaesett => az amerikai jóléti állam fokozatosan leépült. 1973-tól kezdve a jóléti kiadásokat fokozatosan csökkentették, és egész más területekre ment a szövetségi pénz: - új munkahelyek teremtése - új gazdasági ágak kifejlesztése (pl: informatika, robottechnika). - Szellemi kutatóközpontok kiépítése - Űrkutatás - Katonai fejlesztések  Visszaesések: - a bérlakás-program pénzügyi alapjait 75%-kal csökkentették, így megszűntek - a munkanélküli segélyek 20-30 %-kal csökkentek, és csökkentették a jogosultak számát is (a ’70-es években összesen 30%-uk kapott ellátást). - Csökkentették a minimálbér összegét (ez 1981 óta nem emelkedett). A jóléti politikának olyan rendszere alakult ki, ahol a jóléti ellátások munkaviszonyhoz kötődnek. (WELFARE STATE: jóléti állam, WORKFARE STATE: munkaközpontú társadalom) A közsegély leépülése: - 1943-ban vezették be Amerikában 4 társadalmi

réteg számára (1: szegény gyermekes családok, 2: vakok, 3: fogyatékosok, 4: időskorú nyugdíjasok). - Az első rétegtől megvonták a támogatást. A ’60-as évektől egyre több megszorító intézkedés volt a szegényes családoknál. (pl: egyedülálló anya igényelte, de nem kapta meg, arra ösztönözték, hogy vállaljon munkát, átképzésekre kötelezték, apasági pereket indítottak, vagy pl: fiatalkorú anyáknál kötelezően előírták, hogy legalább egy középfokú végzettséggel kell rendelkeznie, hogy a segélyt megkaphassa. Ha külön háztartásban éltek, olyanba költöztették őket, ahol legalább egy dolgozó felnőtt van, hogy ne kelljen önálló háztartást vezetnie). - 1996. Minden szövetségi államra nézve kötelezővé tették az állandó segélyezés eltörlését, a közsegélyt (többgyerekes családoknál) átmeneti segélyre módosították. (Maximum 5 évig járt). Ha már az átmeneti segély nem járt, akkor további

méltányosságból 25-30%-ot kaphattak továbbra is átmeneti segély jogcímen, de ezt csak nagyon rendkívüli esetben lehetett megigényelni és megkapni. (pl: fogyatékos gyermek születése, nagyszülők nevelik a gyermeket, államilag gondozott stb). Kategorikusan meghatározták a segélyezettek körét, kizárták az újonnan bevándorlókat stb. Értékelés: az ember szabad (az ideológia szerint), az államnak az a feladta, hogy egyenlő esélyeket nyújtson. Az életesélyeket biztosítják, ha önhibájából kerül nehéz helyzetbe az egyén, akkor a kormány nem vállal érte felelősséget, ha önhibáján kívül, akkor jóléti ellátásban részesül, de ezért valamilyen munkát végeznie kell. 5; A szociáldemokrata, vagy svéd modell Svédország szociáldemokrata jóléti állam. A szociáldemokrata ideológiának, a szociáldemokrata politikának széles hagyományai vannak Svédországban. Ezért a szociáldemokrata eszmék fontosak a

társadalompolitikában. Ezek közül a legfontosabb: - a szolidaritás (Svédország egy középosztályi társadalom megteremtésére törekedett. Se túl szegény, se túl gazdag ne legyen. Arra törekedtek, hogy ne minimálbért biztosítson az állam, hanem egy tisztes megélhetést: középszintet). - Erős szakszervezeti mozgalmak épültek ki. (Egyedülállóan, markánsan képviselik a svéd munkavállalók érdekeit, valamint befolyásuk is nagy). Az 1800-as évek végén kezdődött el egy jóléti ellátórendszer kiépítése. A kialakulás I. szakasz: Az 1880-aas évek. Ebben az időszakban alakult ki a TB. Svédország elsőként vette át a Bismarcki TB-t a szociális ellátórendszerébe. A munkásréteg szociális érdekeit védte, szociális ellátásukat kívánta megvalósítani. E miatt került be a svéd társadalompolitika gyakorlatába Erős hagyományai vannak a munkások védelmének, mely abban is megnyilvánul, hogy a SZDP a mai napig (kisebb

megszakításokkal) kormányzati pártként kapott hatalmat. (19321976 leghosszabb ciklus megszakítás nélkül, amíg hatalmon voltak) II. szakasz: 1930-1950 végéig. Ekkor olyan alapellátások jelennek meg a svéd jóléti politikában, melyek a mai napig jellemzik a svéd jóléti politikát. Ez a szociáldemokrata kormányzásnak köszönhető Alapelemei: - a szolidaritás ebben az időszakban kap hangsúlyt a svéd társadalompolitikában (erős középosztály). - Kialakulnak azok az ágazati szociálpolitikák, amelyek mentén a szociális ellátórendszer is kiépül. A szociálpolitika fő ágazatai: - lakáspolitika - munkaerő politika - családpolitika - egészségügyi politika Minden ágazatra az a jellemző, hogy ezek területének mentén a segélyezést megszüntették, háttérbe szorult, és átvették a helyét az állampolgári jogon járó univerzális ellátások. Már ekkor is a teljes foglalkoztatás kiépítésére törekedtek, és hogy az univerzális

ellátások munkavégzéshez kötöttek legyenek. Ebben nagy hatása volt a Beveridge tervnek A 2 világháború utáni helyzet pozitív hatást mutatott a rendszer kiépítésére. Az ’50-es évek végére lerakták a svéd jóléti állam alapjait. III. szakasz: 1960-1980-as évekig tartó korszak. Ez a svéd jóléti állam virágkora, kiteljesedésének korszaka. Jellemzője, hogy három fő alapeleme bontakozott ki ebben a korszakban: 1; jellemzője: - aktív munkaerő politika (olyan szolgáltatásokat dolgoznak ki, amelyek elősegítik, hogy az egyének újra foglalkoztatottak legyenek. Pl: csak végszükség esetén vezeti be a segélyezést, de mindent elkövetnek azért, hogy a teljes foglalkoztatás működjön). o Átképzések, képzések o Új munkahelyek létesítése o Munkaerő átköltöztetése o A foglakoztatás politikai szervek nagyon szorosan együttműködnek az oktatási intézményekkel, önkormányzatokkal, és a vállalatokkal  Ha vállalatok,

cégek leépítést terveznek, akkor a leépítést előre jelzik a foglalkoztatás politikai szerveknek, hogy idejében tudjanak intézkedni, hogy ne maradjanak az emberek tömegesen munka nélkül. Ha valaki átképzésen vesz részt, akkor a képzés időtartama alatt kapja a fizetést, de az idő alatt nem kell bejárnia dolgozni, és addig mást foglalkoztatnak valakit az ő állásában. Ha valamilyen cég veszteséges, akkor automatikusan az állam a felszámolását. Segíti azt is, hogy a felszabaduló munkaerő gazdaságos, nyereséges cégnél helyezkedjen el. Az állam nagy segítséget nyújt új iparágak nyitásában. (Ericson, Volvo) - passzív munkaerő politika (ha munkanélküliség lép fel, akkor azt passzív eszközzel kezelik pl: munkanélküli segély) 2; Szolidarisztikus bérpolitika: A középosztály megteremtésére törekszenek. Ez a cél ezzel is => a munkabérek ne legyenek sem túl alacsonyak, sem túl magasak (erős, hosszútávú kormányzási

szándék). Ez a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy minden szakmát, foglakozást kategorizálnak, melyet az állam határoz meg, és ezeket a béreket kell adni az egyes szakmába tartozóknak. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár mindenkinek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs fizetésbeli különbség nők és férfiak között, nincsenek regionális különbségek (helyi), nem számít, hogy valaki egyéni vállalkozónál, vagy cégnél dolgozik e. 3; Munkavállalók alapja: (Svéd találmány). Pénzalapot jelent, ami a szolidarisztikus bérpolitika következménye Mivel a szolidarisztikus bérpolitika előírja, hogy a bérek sem túl alacsonyak, sem túl magasak nem lehetnek, nyereséges vállaltokat nem üzemeltetnek, és prémiumokat nem fizethetnek, bérmegtakarítás keletkezik. Ezzel a bérösszeggel a szakszervezet rendelkezik Ezen keresztül a szakszervezetek igen nagy befolyást szerezhetnek a vállalatok irányításában a munkásokon keresztül. (Sok

közgazdász azt mondja, hogy piacellenes, mert nem spontán piaci következmény, hanem az állam bérpolitika révén jött létre. Akik mellette vannak, azok azzal érvelnek, hogy lehet, hogy piacellenes, de nem profitellenes, tehát támogatja a gazdaság fejlődését). Az 1980-as évekre Svédországnak ezek jelentik a markáns alapelemeit. Kialakult a jóléti állam az 1980-as évek végére, ami elsősorban a teljes foglalkoztatást tűzte ki célul, másodsorban pedig a jóléti ellátásokat a foglalkoztatáshoz köti, és az egyéni jólétet mindenki maga teremtse meg önmagának. Ezzel szemben a nemdolgozók közül azok, akik önhibájukon kívül nem dolgoznak alacsony összegű ellátásokat kapnak. (pl: svéd nyugdíjrendszer: több pillérű nyugdíjrendszer - állampolgári jogon jár alapnyugdíj - plusz kiegészítő nyugdíj: önkéntes- magán-, és vállalati nyugdíj pl: egészségügyi ellátások: teljes mértékben univerzálisak: főleg állami

intézményekben történik. A magánellátások szűk körűek Pl: oktatási intézmények és szociális szféra dettó). A ’80-as évek végén lakossági tiltakozás bontakozott ki az állami bürokrácia ellen. Követelték, hogy a központi állammal szemben kapjanak nagyobb autonómiát a helyi önkormányzatok és a civil szféra. IV. Szakasz 1991-ben politikai változás következett be. A svéd SZDP súlyosan megbukott Ebben az évben a konzervatív párt nyert. Nem kérdőjelezte meg a svéd jóléti politika alapelemeit, de számos reformot vezettek be: - adónövelés - nyugdíjkorhatár növelése - csökkentették az állami lakástámogatásokat - engedélyezték a magánintézmények létesülését (erőteljesen a gyermekellátó intézményekben és a szociális intézményekben nyilvánult meg). 1994-ben újjab választásokra került sor, ahol újra a SZDP nyert. (Azóta is kormányzati pártként működik. Tovább folytatták a reformokat Ennek oka: - sokba

kerül, mert a jó színvonalú univerzális ellátások sokba kerülnek - bebizonyosodott, hogy a teljes foglakoztatást Svédországban is nagyon nehéz fenntartani, tehát a tartós munkanélküliség Svédországban sem elkerülhető. Reformokat befolyásoló külső tényezők: - Svédország UNIO-s tagsága. Ők léptek be legkésőbb Sok elutasító népszavazás után 1995. január 1 óta tagja az UNIO-nak Ennek oka, hogy az UNIO-s országok közt jogharmonizációnak kell lennie, ami Svédország esetében visszafejlődést jelentene. Attól tartott a lakosság, hogy leépülést hoz majd a szociális vívmányokban, és hogy nem fogják tudni tartani a teljes foglalkoztatást. Ekkor majd megjelenik a nagyarányú munkanélküliség, és nem lesz tovább finanszírozható a magas színvonalú univerzális szociális ellátórendszer. - Közép-Európa-i országok UNIO-s csatlakozása. Ez pedig azért jelent a svédeknek gondot, mert attól félnek, hogy nagy számban jelennek

majd meg a közép-európai potenciális munkavállalók, ami munkanélküliséget jelenthet, csökkenhet a munkabér, a színvonal, valamint attól tartanak, hogy a külföldi munkavállalók sokkal alacsonyabb munkabérét dolgoznak majd, és nem csak a teljes foglalkoztatás szűnik meg, hanem a bérpolitika is felborulhat. SZDP: Képes-e megújulni, reformokat véghezvinni, mennyire érvényesül még a szociális ideológia, vagy mennyire tartós ez az ideológia és nem választanak-e másik ideológiát? 6; Németország jóléti politikája Németország konzervatív típusú jóléti állam. Sajátossága: a szociális jogok biztosítása, valamint az, hogy a jóléti politika mindig akkor erősödött meg, amikor Németországot egyesítették. Két egységesítés történt, és mindkét alkalommal bővültek a szociális jogok 1871: első egyesítés: Előtte a mai Németország területén kb. 300 fejedelemség működött teljes szuverén fejedelemként, külön

közigazgatással, gazdasággal. 1871 Január 11-én írták alá az egyezményt a Versailles-i palota tükörtermében. Angliában és Franciaországban először politikai és gazdasági jogokat biztosítottak, Németországban pedig szociális jogokat (1883 TB). A munkástömegeket akarták elsődlegesen megnyerni, politikai választójogokat csak az első világháború után iktatták törvénybe. 1989: második egyesítés: Az NDK és az NSZK területi egyesítése. (Német Demokrata Köztársaság, és a Német Szövetségi Köztársaság). Nagy volt az eltérés a szociális jogok, a gazdaság, és a politikai berendezkedés tekintetében, aminek a teljes egyesítése a mai napig folyik, az egységes német társadalom létrehozásának érdekében. Ismét a szociális jogokat próbálták meg kiterjeszteni az egész német társadalomra annak érdekében, hogy megnyerjék őket az egységes Németország eszméjének. Ez szinte teljesen egyirányú folyamat volt, ami annyit

tesz, hogy az NSZK fejlettsége miatt (jobb életszínvonal, stb.), az ott működő dolgokat próbálták meg átültetni a volt Kelet-német területekre - tarifapolitika megállapodást kötöttek, aminek a célja, hogy a két országrészben az árakat és a béreket közelítsék egymáshoz. Látványosan működött: az egyesítés utáni években a volt NDK területén a munkabérek évente 25%-kal emelkedtek, míg meg nem közelítették az NSZK-s színvonalat. - Óriási összegeket vontak el és csoportosítottak át az NSZK területéről különböző beruházásokra, aminek legnagyobb részét szociális célokra fordítottak. (1991: 140 milliárd márkát csoportosítottak át fejlesztési célokra). Teljes egészében a volt NSZK-s szociális törvényeket és ellátásokat valósították meg a volt NDK területén. (A mai Németország, mint jóléti állam azokban a hagyományokon nyugszik, melyet a második világháború után a volt NSZK területén kiépítettek.

Törvények stb) Az egyesülés utáni német jóléti állam jellemzői: Németország konzervatív típusú jóléti állam, mert sok olyan jellemzője van, amely konzervatív jellemvonásokat tükröz: - Németország szociális berendezkedése családközpontú. (Az ellátások arra irányulnak, hogy a családokat erősítsék, és a család legyen az a közeg, amely segélyt nyújt a krízishelyzetben - szubszidiaritás alapelve érvényesül, azaz mindig az egyénhez legközelebb eső szinten kell segíteni, ahol a probléma keletkezik. Ezeknek a szinteknek – segítő köröknek – kötelességük segíteni, hogy segítsenek, de csak akkor, ha az előző már kimerült. - Fontosak a helyi kisközösségek. (Vallási kisközösségek dominálnak ) Az egyházak nagyon jelentős, nagyon erős szociális tevékenységet végeznek. - Az önkormányzat, mint segítő kör - Az állam, mint segítő kör: olyan felelős segítő kör, ami az egyén a családok jólétéért felelős.

Itt az állam hathatós, jelentős segítséget nyújt, ha már minden más segítő kör kimerült. Valóban kompenzálja azokat a problémákat, amiért az egyén és a család segítségért fordult hozzá. Kompenzálás elve A többi jóléti állammal összehasonlítva a legnagyobb különbséget az állam szerepében lehet felfedezni. (Máshol az állam a munkalehetőséget biztosítja, a teljes foglalkoztatásra törekszik, valamint arra, hogy a foglalkoztatás alapján teremtsék meg maguknak a szükséges jólétet. Ez a liberális jóléti állam). Ezzel szemben a német állam nem mint a foglalkoztatás elősegítője lép fel, és nem köti a segítséget munkavégzéshez, hanem az állam valódi segítséget nyújt magas szinten. Legfőbb szociális ellátások: Négy fő ágból tevődik össze: Szociális segélyezés Ez a legrégebbi szociális ellátó ágazat, mely Németországban nyílt típusú. (Eberfeld, Strassburg). Társadalombiztosítás -

betegbiztosítás - munkahelyi balesetbiztosítás - rokkant biztosítás - nyugdíjbiztosítás - munkanélküli biztosítás Szociális kárpótlás Eredetileg az első világháború végén vezették be Németországban a háborús veteránok, sebesültek részére. Azóta ezt kiterjesztették bűncselekmények és terrorcselekmények áldozataira. Szociális fejlesztés Mindazok a fő szociális ágazatok, melyek a háború után a volt NSZK területén alakultak ki. - lakástámogatások - családi ellátás - tanulmányi hozzájárulások Németországra jellemző néhány tipikus ellátás: Nyugdíjrendszer: - időskorú nyugdíj: A nyugdíjkorhatár egységesen 65 év, és mindenki, aki ezt a korhatárt eléri, az jogosult nyugdíjra függetlenül attól, hogy hány évig dolgozott. (van korengedményes nyugdíj, melynek egészségeseknél a korhatára 63 év, részlegesen munkaképteleneknél 60év). - Özvegyi nyugdíj: o Nagyösszegű, ha az özvegy betölti a 45.

életévét, ha munkaképtelen, vagy ha legalább egy kiskorú gyermeket eltart. o Kisösszegű: Itt tipikusan érvényesül a szubszidiaritás és a kompenzálás elve. Az elhunyt munkahelyétől is igényelhet az özvegy ún. hátramaradotti járadékot, az államtól pedig a nyugdíj mellé túlélő segélyt. Ha fiatalon hal meg valaki, és a szülők életben maradnak, akkor igényelhetnek felmenői járadékot, melynek az a funkciója, hogy az idősekről gondoskodjanak. Anyasági ellátás: - Anyasági segély: Szülés előtti 6. héttől kezdve a szülés utáni 8, vagy 12 hétig jár Összege egyenlő a kismama korábbi nettó keresetével, ha a kismama alacsony fizetési kategóriába tartozik. Ha magasba, akkor pluszfizetést kap, tehát nagyobb összeget kap, mint a korábbi nettó fizetése. (Azért, hogy ne azért vállaljanak gyereket, hogy az ellátást jelentsen, valamint a jobb jövedelmű fiatalokat is ösztönözzék gyermekvállalásra). - Nevelési pótlék: A

gyermek egy éves koráig járt, de csak akkor, ha heti 18 óránál nem dolgozik többet a szülő. Ennek összege minden esetben azonos a korábbi keresettel - Családi pótlék: Általában a gyerek 16 éves koráig jár, de ha a gyermek később egyetemre, vagy főiskolára jár, akkor mindaddig jár neki a családi pótlék, amíg a tanulói jogviszony fennáll. - Eltartási előleg: Azoknak az egyszülős családoknak jár, ahol a gyermek 6 év alatti, és az apa ismeretlen, vagy nem fizet gyerektartást. Nem kell visszafizetni, folyósításakor nem néznek rászorultságot. (Ha a család nem egységes, az állam kompenzál) Munkanélküli ellátások: Munkanélkülinek tekintik azokat, akiknek nincs állásuk, és azokat is, akik heti 18 óránál kevesebbet dolgoznak. Továbbá azok is igényelhetik, akik valamilyen gazdasági krízis miatt nem tudnak elegendő munkaórát ledolgozni. (pl: természeti katasztrófa, valamilyen szakma hanyatlása stb.) - Pénzbeni

támogatások: o Munkanélküli járadék (összege abban az esetben, ha legalább egy kiskorú gyermeket tart el, az előző nettó keresetének 68 %-a, ha nem tart el kiskorút, akkor 63 %-a. Az igénylés időtartamát befolyásolhatja, hogy mennyit dolgozott előtte. 17 hét-1 évig járhat, de akik hosszú évekig dolgoztak, azok akár 2 évig is kaphatják). o Munkanélküli segély: (Időtartama elvileg korlátlan. Ezt viszont jövedelemigazoláshoz kötik. Összege, ha van kiskorú gyermeke, akkor az aktív keresetének 58 %-át kapja, ha nincs, akkor 56 %-át). - Természetbeni ellátások: (Képzések, átképzések, munkaközvetítések.) Németországban, ha egy vállalat csődbe megy, akkor az ott dolgozók nem válnak automatikusan munkanélkülivé, hanem 3 hónapig a korábbi fizetésüknek megfelelő fizetést kapják. A jóléti állam működési módjának három típusa Megnevezés Liberális Konzervatív Szociáldemokrata Szociális jogok rászorultság

osztály és státusz alanyi, állampolgári segélyezés TB alapjövedelmek nagy kicsi kicsi Jóléti intézmények szerepének megoszlása piackorrigáló (ha valaki nem érvényesül a piacban, akkor jóléti ellátást kap) státuszkonzerváló egyenlősítő Természetbeni foglalkoztatás és teljes foglalkoztatás iránti elkötelezettség kicsi korlátozott nagyfokú Adminisztráció helyi és központi állam, és a piac keveredik korporatív önkorányzatiság (korporációs testület= munkaadók+mukavállalók+állam) állami Újraelosztás kicsi közepes nagyfokú Szegénység nagy közepes kicsi Társadalmi jelleg a társadalom kettészakadása család és egyház középosztályos társadalmi jelleg Példa USA, Kanada, Ausztrália Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország Skandináv államok (elsősorban Svédország) A jövedelemfennttartás eszközei A magánbiztosítások köre 7; A válság jelei. Kritikák a jóléti

államot illetően A válság jelei: Sokáig nem mutatkoztak meg. A kezdetektől 1968-ig töretlenül fejlődött a jóléti állam. A fejlődéhez hozzájárul, hogy az ’50-es években Európa kettévált - volt a szocialista országok tábora: hangoztatták, hogy náluk nincs szegénység, nincsenek társadalmi egyenlőtlenségek. Ez a nem polarizált társadalom, mikor egy réteg alkotja. (Homogén) - és volt a kapitalisták tábora: komolyan vették a szocialisták kijelentéseit, ezért indult meg náluk a jóléti államok fejlődése A ’70-es években megfogalmazódtak az első kritikái: 1. Kritika: az egalitárius (egyenlősítő) szemlélet bírálata: Egyenlőségre törekszenek a társadalomban. A bírálók szerint ez a szemlélet rossz hatással van a gazdaságra és a társadalomra. Ahhoz, hogy az egységes társadalmat kialakítsák a költségek fedezésére túl sok pénzt vonnak el a gazdaságtól. Ennek társadalmi negatív hatása van: a gazdagok rétege

középréteggé süllyedhet. A gazdaságra is negatív hatással van, mert visszafogja a gazdaság teljesítőképességét. Ha hosszútávon a gazdaság teljesítménye és még a társadalmi negatív hatás is jelen van, akkor a társadalom hosszútávon elszegényedik. 2. Kritika: a jóléti állam pazarlását kritizálja: Pazarol a jóléti állam azzal, hogy univerzális szolgáltatásokat nyújt. Így olyanok is igénybe veszik, akik nem szorulnak rá. A kritikusok szerint a megoldás: a szociálpolitika piacosítása Ha ez a piacosítás nem történik meg, akkor az hosszú távon a szolidaritás hiányával fog járni. A felső rétegek akiktől sokat von el az állam, egyre elégedetlenebb lesz, felelősségre vonhatják a jóléti államot, amiért nem jól gazdálkodik a pénzükkel. Ez később egyfajta államellenességhez vezethet. 3. Kritika: Büntesse meg az állam azokat, akik jogtalanul veszik igénybe a szolgáltatásokat. Legyenek az államnak megszorító

intézkedései. Ha nincs, akkor lazul az állampolgári fegyelem, és még inkább nőnek a szociális követelések. Ezen bírálók követelték, hogy az állam pontosan határozza meg a szociálpolitika fogalmát, feladatait, és konkrétan határozza meg az egyéni és társadalmi szükségleteket, valamint az egyéni és társadalmi felelősséget. 4. Kritika: A ’70-es évektől úgy tűnt, hogy a jóléti állam fejlődése megrekedt. Ezért a bírálók az államot hibáztatták, mivel túlzottnak tartották az állam szerepét. Vonuljon ki az állam a jóléti politikából, és adja át a helyét önkéntes szerveződéseknek, civil magánszervezeteknek, egyházaknak. Ezek a bírálók is elismerték, hogy szükség van jóléti szolgáltatásokra, csak az állam szerepét kell csökkenteni. Nem kérdőjelezték meg a jóléti állam létjogosultságát Kérdés: ki tegye, illetve finanszírozza a jóléti szolgáltatásokat? 5. Kritika: A gazdasági szakemberek oldalától

érte a jóléti államot. A közgazdászok szerint a jóléti állam túlnőtte önmagát, mert a szolgáltatásai olyan magas költségekkel járnak, hogy meghaladja a gazdaság teljesítőképességét. Két irányból bírálták az államot: - a liberálisok szerint a jóléti állam csak nyűg a gazdaság nyakán, mivel gátolja a természetes piaci folyamatokat, így torzítja a gazdaság teljesítőképességét, felmorzsolódik, önpusztítóvá válik ez a jóléti berendezkedés. Megoldás: o karcsúsítani kell a jóléti államot o korlátozni o vagy teljes egészében megszűntetni - radikális baloldaliak: elismerték ők is, hogy gátolja a természetes piaci folyamatokat, de szerintük nem a jóléti állam válságban, hanem a tőkés berendezkedés. Ezért ha a jóléti állam szolgáltatásait karcsúsítják, akkor ugyan az lenne az eredmény, mint a liberálisok szerint, tehát tönkremenne. A ’90-es években is válságban van a jóléti állam, ezen

kritikák ma is élnek. Politikusok úgy foldozzák a jóléti államot, hogy megmentsék a válságtól. Ma három olyan tényező, probléma van, ami teljes egészében megremegtetheti a jóléti államot: - a népesség elöregedése 1990-2040 között az OECD országok között a lakosság elöregedése 30-400 % között várható. 30% várható a skandináv országokban Nagyobb %-ban Ausztráliában, Kanadában, Törökországban. A 21 században a gazdaság nem fogja elbírni az ilyen nagyszámú idős népesség eltartását. Az akkori dolgozók nem lesznek képesek arra, hogy eltartsák az öregeket. Az embereket képessé kell tenni arra, hogy az idősek ne jelentsenek gondot a gazdaság számára. Megoldás: saját maguknak kell gondoskodni az öregkorról. Az egészségügyi kiadásokat is megrongálja ez a probléma - munkanélküliség kérdésköre Az első hullám 1973-ban következett be az OECS országaiban (az olajárrobbanás miatt) A ’80-as évek közepétől

napjainkig tartó súlyos munkanélküliség van, ez tartós, kb. 10%-os. - zöldek kritikája A jóléti állam továbbfejlődését meg kell akadályozni, mert ez szorosan kötődik a gazdasági növekedéshez. Ha a gazdasági növekedés a jelenlegi szinten marad, akkor ez hosszú távon veszélyeztetheti az emberiség fennmaradását. Mert a véges energiaforrások kimerülnek, a hulladéktermelés, környezetszennyezés ellep minket. A gazdasági növekedésnek emberhatása is van: - stresszből adódnak betegágak - jólétből eredő - tényleges ember szükségletek eltorzítása - nem megfelelő munkaerő Ezek önpusztítóvá teszik a jóléti államot. Kidolgoztak egy javaslatot: A gazdasági növekedést az úgynevezett fenntartható határain belül kell tartani, tehát olyan szinten, ami nem veszélyezteti az emberiség fennmaradását. Ehhez a jövőben szemléletváltozás lesz szükséges. Ez a szemléletváltozás egy újabb kihívást jelent. A jóléti állam nem

fog szétesni a jövőben sem, de ehhez radikális átalakulásra lesz szüksége. Négy terület van, ahol átalakulásra lesz szükség: - a szociálpolitikának, sokkal nyugalmasabbnak kell lennie, mint amilyen eddig volt - erősödni, bővülni fognak a szelektív ellátások, a liberális, konzervatív államokban erősödik, a szociáldemokratában nem, és ezek fognak a jövőben a legradikálisabb átalakuláson keresztülmenni. - Az állam és a piac hatalmával szemben erősíteni kell az egyszerű állampolgár hatalmi helyzetét, segíteni kell az önszerveződéseket, állampolgári mozgalmakat. Biztosítani kell a jövőben, hogy az állampolgárok képesek legyenek egy saját maguk által kialakított életterv szerinti életvitelre - Az állam szerepét illeti: hiába bírálják az államot a jövőben is szükség lesz rá. Az államnak nem szabad teljesen kiszorulni a szociálpolitikából, lehet csökkenteni a hatalmát, de továbbra is meghatározó szerepe kell,

hogy maradjon. 8; Magyarország jóléti városai a rendszerváltás időszakában A rendszerváltás előtti helyzet: A volt államszocialista rendszer jóléte berendezkedése viselte a konzervatív modell elemeit, szociáldemokrata sajátosságok is megfigyelhetők. De ezek mind a kommunizmus alapelveire, értékeire épülnek. Ez a modell kommunista, konzervatív modell Jellemvonások: - legfontosabb célja a teljes foglalkoztatás (az aktív korosztály többsége munkaviszonyban is állt) - a szociális szolgáltatások munkaviszonyhoz kötötten jártak (nyugdíj, családi pótlék, egészségügyi ellátás) - kevés szereplője volt (teljesen az állam keretein belül működött)=> - az állampolgárok kiszolgáltatott helyzetben voltak, nem volt választási lehetőségük - az állam mellett a munkahely volt még nagyon fontos szereplő (lakást, ösztöndíjat, üdülőket, óvodákat, munkásszállót adott, tartott fenn) - nagymértékű volt a rediszrtibúció (a

jóléti állam költségeit a dolgozók fizetéséből finanszírozták) - kettős célja volt o meglévő státuszok konzerválása (voltak előnyös társadalmi rétegek, melyek előnyeit tovább erősítette a jóléti állam) o egyenlősítő funkció (figyelmen kívül hagyták a szükségleteket, mindenki egyforma szolgáltatást kapott) - az adminisztrációt a központi állam végezete A rendszerváltás után a szociálpolitikusok gondolkoztak, hogy kéne átalakítani európai típusúra a jóléti államot. Három lépést dolgoztak ki: - szükség van jól kiépítetett szociális védőhálóra (hogy felfogja a szegényeket, a rendszerváltás veszteseit) - ezt a hálót nem lehet a volt eszközökkel megvalósítani, hanem az ellátások összhangban kell, hogy legyenek a gazdaság teljesítőképességével. Ne veszélyeztessék a piaci viszonyokat. Ösztönözni kell az állampolgárokat az adófizetésre, a megtakarításra, a munkavállalásra. - Csökkenteni kell

az állam feladatvállalását, a központi állam szerepét. Az 1980-as évek végén a GDP-ből szociális célokra fordított összegek alapján Magyarország az alacsonyabb szintű OECD országok szintjéhez állt közel. Az oktatásra fordított költségek alapján Ausztriához, egészségügyi kiadások tekintetében Görögországhoz, a nyugdíjkiadások tekintetében Norvégiához hasonlítunk. A ’90-es évek elején az összes állami kiadás 57%-át a GDP 38%-át fordították szociális kiadásokra. Dilemma a politikusok részéről, hogy milyen típusú jóléti államot kell követni. Három fő elmélet született erről: 1; új szegénypolitikát akartak létrehozni. Ezen politikusok szerint nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, e miatt nincs elég pénz a szociálpolitikára. => azokat kell támogatni, akik a leginkább rászorulnak. A segélyezésben látták a megoldást Ez negatív társadalmi következménnyel járhat. : - a rászorulók hosszabb távon

kirekesztődnek a társadalomból - a szegénypolitika akadályozza a modern európai normákhoz közelítő jóléti politika kialakulását. Ha hagyományos szegényintézményeket hozunk létra, (pl: hajléktalanszálló) gátolják azt, hogy modern jóléti intézményrendszer kialakuljon hazánkban. A segélyezés kategóriákat hoz létre, megalázó, hosszabb távon pazarló. Kis hatékonyságú társadalompolitikára képes 2; piacosítani és privatizálni kell a szociálpolitikát. A piaci elveket akarták erősíteni Az alapvető szükségletek csak egy jól működő piacgazdaság képes kielégíteni. Nagy szerepet szántak a szociális szférába való befektetésnek és olyan vállalkozóknak, akik halandók szponzorálni a szociális tevékenységeket. Negatív következmények: Nem lehet egy jól működő piacgazdaságot máról holnapra kiépíteni, legalább 10 év kell hozzá. Nehéz olyan befektetőket találni, akik a szociális szférába befektetnek. Ehhez

óriási pénzre van szükség és nagyon alacsony nyereséggel járnak, nem sok vállalkozót vonz. 3; vegyes rendszer kialakításában gondolkodtak. Elismerik, hogy az alapellátások területén minden állampolgárt megillet az állami garancia. Ezen ellátásokat ne az állam nyújtsa, hanem magán- és piaci szervek. Az álla feladata csak annyi lenne, hogy finanszírozza a magánszektor pénzügyi forrásait. Ez a rendszer három elemből épülne fel: - állam - piac - magánszféra 9; Jóléti útkeresés a ’90-es években 1; Elismerték, hogy szükség van szociális védőhálóra. Elemeit alkotnia kell: - oktatás - egészségügy - munkaerőpiaci politika - pénzbeni ellátások (a családi pórlék kiemelt fontosságú legyen és univerzálisan járjon) 2; A társadalompolitikában szükség van szegénypolitikára is, de ez a szegénypolitika csak akkor lesz hatásos, ha jól céloz. Leginkább a: - munkanélkülieket - öregeket - betegeket - sokgyerekeseket kell

megcélozni 3; A segélyezésnek jól szervezettnek és szabványozottnak kell lennie. Központilag meg kell határozni egy segélyminimumot, ami alá az ellátások nem süllyedhetnek. Ettől eltérhetnek, se ez alá ne kerüljön. 4; Foglalkozási politikára irányult. A munkanélküliség több éves probléma, tovább kell fejleszteni a munkanélküli ellátásokat, úgy hogy kidolgozzuk az ún. speciális munkanélkülisége eseteket: - tartós - pályakezdő - etnikumbeli munkanélküliségi problémák 5; A biztosítások kérdéskörét illeti. A TB mellett ösztönözni kell a magánbiztosítások kiterjesztését. Új kockázatokra is ösztönözni kel az embereket, hogy kössenek magánbiztosításokat: - munkanélküliség - infláció - súlyos betegség ellen 6; Nyugdíjproblémákra irányult. Magyarországon nagy a nyugdíjasok aránya és a fiatal nyugdíjasok aránya. A fiatal nyugdíjasokat ne csak nyugdíjban részesítsük, hanem meg kell szervezni a: - folyamatos

egészségügyi ellenőrzésüket - rehabilitációjukat Ez spórolásra ad lehetőséget, vagy átcsoportosíthatjuk a megtakarított összeget, így növelhetjük az idősek nyugdíját. Az 1993. évi szociális törvény az ellátásokat szépen rendezte A kormányzati döntések a munkanélküliség kezelését szabályozzák. A magánbiztosítások „elárasztottak” minket Lassan beépülnek ezen külföldi javaslatok a szociálpolitikába. 11; A társadalompolitika fogalma, értékrendszere, a társadalompolitika és a szociálpolitika kapcsolata A társadalompolitika és a szociálpolitika a közhasználatban összemosódik. A két szó eredete: Szociál: társadalom, társadalompolitika nem egyenlő társadalom + politika A politika egyfelől művészet, másfelől (Kossuth Lajos szerint) a lehetőségek tudata. Mai értelemben a politikát összetevői szerint definiálják, mely szerint három összetevője van: - érdek (mindig konfliktusokon keresztül jelenik meg,

sosem önállóan) - akarat - hatalom (a döntések befolyásolására törekszenek a politikusok) Ezek szerint a politika fogalma: érdek által meghatározott akarat, amely a hatalom befolyásolására törekszik. A társadalompolitika a társadalmi viszonyok újraelemzését, a társadalmi struktúra alakulását kívánja befolyásolni. Miközben az emberek mindennapi életüket élik, nemcsak önmagukat és családjukat tartják fenn, hanem azon intézményeket is, ahol tevékenykednek. A hétköznapi élet során az emberek közötti különbségek nőnek, vagy csökkennek, vagy ugyanolyanok maradnak. Ilyen pl: - anyagi különbségek - tudásbeli különbségek - hatalmi különbségek - érdekérvényesítésben lévő különbségek A társadalompolitika kulcsfogalma, folyamata: Társadalmi újratermelés. Ez az a folyamat, ahol az előbb említett különbségek nőnek, vagy csökkennek, vagy ugyanolyanok maradnak. Részei: - biológiai újratermelés (reprodukció). A

létfenntartáshoz szükséges javakat termeljük újra - szimbolikus javak újratermelése. Ilyen javak a tudás, kultúra, nyelv, hitrendszer, szokások, jog, művészetek, társadalmi normák, ideológiák - a kisebb társadalmi egységek (család) összetartó erejének újratermelése Meghatározó szerepe van a társadalmi újraelosztásban: - gazdasági viszonyoknak - hatalmi viszonyoknak - munkaviszonyoknak - tulajdonviszonyoknak Nagyon sok elemre gyakorol hatást (pl.: gazdaságpolitika, kultúra, oktatáspolitika, egészségpolitika, foglalkozáspolitika, szociálpolitika, bel- és külpolitika). A társadalompolitika, mint rendszer mindenféle politikai alrendszert magába foglal, minden társadalmi csoporttal foglalkozik, minden társadalmi csoport életébe beavatkozik. Ennek a beavatkozásnak a célja: - szegénység elkerülése - kockázatok elkerülése - társadalmi igazságosság - teljes foglalkoztatottság Ezeket a beavatkozásokat a társadalompolitika mindig

értékek maghatározásával teszi. Van egy értékrendszere, amely meghatározza a társadalompolitikai beavatkozások célját. Legfontosabb értékei: - a sorsmeghatározó társi egyenlőtlenségek elkerülése. Elutasítása - szolidaritás - autonómia (önrendelkezés) megvalósítása a legnagyobb akadályokba ütközik, mert mindig relatívan korlátozott marad. => Ha valakinek autonómiát adnak, az beleütközik másol érdekeibe - léthez való jog, létbiztonság fontosságának elismerése - biztosítsa a beleszólási jogot a döntési folyamatban - szakma, hit, tudomány és eszmerendszer által meghatározott tevékenységrendszer - az előnyök és hátrányok elosztására, újraelosztására irányul - mindkettőnek azonos a célja: a társadalmi egyenlőtlenségeket és feszültségeket csökkentse - mindkettő meghatározza a kielégítendő szükségletek körét, vagy azt, hogy ez a szükséges kielégítés kik által milyen módszerekkel történjen -

mindkettő az elszegényedést akarja megakadályozni, illetve az életszínvonal csökkenését - azokat a problémákat akarják megoldani, amelyek a társadalom más alrendszereinek nem megfelelő működésből keletkezett - ezen alrendszerekbe mindkettő közvetlenül avatkozik be Különbségek: Alapvető és egyetlen különbség a kettő irányultságából adódik: Társadalompolitika: - az egészre irányul - az összes társadalmi csoporttal foglalkozik - az összes társadalmi alrendszerre vonatkozik - preventív - képessé akar tenni a társadalmi és gazdasági események káros hatása elleni védekezésre - szemléletet ad, funkciókat határoz meg - célja a társadalmi béke megvalósítása Szociálpolitika: - részre irányul - csak a szociálpolitika alanyaira terjed ki (inaktívak, gyerekek, nyugdíjasok, depriváltak, deviánsak) - egyetlen társadalmi alrendszerre vonatkozik - védelmez a társadalmi és gazdasági események káros hatásaitól -

elkülönült, önállóan működő rendszer, amely a gyakorlati megvalósításra helyezi a hangsúlyt - célja a jólét biztosítása