Betekintés: József Attila, Holt vidék és Petőfi Sándor, a Puszta télen című művek összehasonlító elemzése

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


József Attila, Holt vidék és Petőfi Sándor, a puszta télen c. versek összehasonlító elemzése Mindkét költő használ hasonlatokat, megszemélyesítéseket. Ezek azonban stílusukban és jelentésükben is eltérnek egymástól, pedig mindketten ugyan arról a dologról, a kies pusztaságról írnak.  József Attila az utolsó versszakban: a parasztok és a földesurak között lévő örökös alárendeltségi viszonyt. Amit a tájon látunk, az mind a földesúré, és mindent a parasztok művelnek meg neki. Minden az uraságnak van, neki "fagy a szőlő, neki durrog az az erdő". Amíg a parasztok közül "egy pipázik, de harasztot", addig az uraság biztonságos otthonában tengeti életét, amelyet a parasztok tartanak fenn.  Petőfi a táj szépségébe feledkezik bele, s semmilyen többletjelentést nem akar közölni az olvasóval. Ő itt született, s az Alföld élményét senki sem veheti el tőle: Élményszerűen mesél erről a

tájról. Ezt mutatja a "Hej" felkiáltás is, amellyel a vers kezdődik A költemény bővelkedik a hasonlatokban, metaforákban és megszemélyesítésekben. Petőfi is leírja a pusztaságot, s ő is az emberekhez jut el a tágas, végeláthatatlan térből. József Attilával együtt mindketten szólnak a télire az istállókba hajtott állatokról. "Üres most a halászkunyhó és a csőszház, csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz". A béresek jól megérdemelt pihenőjüket töltik, "leveles dohányt" szívnak. Mindkét versben megjelenik a pipázó, pihenő béres, és a jószág, melyet behajtottak a pusztáról. A csárdák is csendesek, hiszen "hóval söpörték be a szelek az utat". A hó teljesen elszigetelte egymástól a tanyákat, az emberek családias légkörben töltik napjaikat.  József Attila minden mondatában a vers mondanivalóját készíti elő, s az utolsó versszakban félreérthetetlen világossággal

tárja fel azt az olvasó előtt. Az egész verset áthatja ez az egyre fokozódó szókimondás, amely a végén ki is tör.  Petőfi rejtett gondolatai ezzel ellentétben a puszta igaz szeretetét, az Alföld iránt érzett hazafiasságot és a természet szépségét fejezik ki. Míg József Attila metaforái mögött ott lapul a földesúr elleni leküzdhetetlen harag, addig Petőfi érzékien ragadja meg mind az első, írott síkban, mind a második, a többletjelentés síkjában a táj gyönyörűségét és annak természeti értékeit. Említést tesz a juhnyájról, a fáradt madarakról, a "szénázó" jószágról, a halakról és a halászokról, az utakról. Ezek mögött nem állhat semmilyen politikai vagy társadalmi érdek. Ez az Alföld Mind a két költő habár egy témáról, a téli magyar pusztáról ír, mégis különböző érzelmeket fejeznek ki verseikben. Mindketten az első versszakokban a tájat festik le Már ebben is különbségek

vannak, hiszen ahány ember, annyiféle ízlésvilág létezik. Minden költőt más ragad meg egy olyan hatalmas dologban, mint az Alföld. Sok érdekessége van, s ezek minden emberből más érzelmeket váltanak ki. A pusztaság szó van akiben a végeláthatatlan róna képét idézi fel, de van aki átvitt értelemben fogja fel, s az elmaradottság, vagy éppen az egyszerűség, a monoton szürkeség érzését kelti fel benne. Minden ember más Mindenki külön egyéniség. Ebből adódik ez a különbségköltő és költő között Mindegyik a maga életére vetíti le a témát, átszűri saját lelkén azt.  egy egy tájnak, egy helyzetnek a leírásával kezdődik  a leirt, bemutatott tárgyi világ már hordozza a vers gondolati elemeit is előre meghatározza, milyen képekkel fogunk találkozni a mű során  Ez egyértelműbbé válik, ha belegondolunk a puszta szó rokon értelmű szavaiba: magányos, elhagyatott, üres, lakatlan, néptelen, sivár. Ez

József Attila holt vidék c.művére is igaz, hiszen a cím már magában hordozza puszta szó rokon értelmű szavait, ezzel felvázolva azt mire számíthatunk a műben.  Megfigyelhető, hogy a vers minden versszakában valamilyen kapcsolatban megjelenik az ember: akár hasonlatban, akár megszemélyesítéssel vagy az emberi élet kellékeinek említésével (tanya, csőszház), s bizonyos versszakokban csakugyan emberek jelennek meg (béres, csaplár, csaplárné, betyár). Az emberek megjelenése a műben is arra utal, hogy ez nem pusztán tájvers, s ezt erősíti az utolsó strófa. Míg J.A művében is megjelenik az ember A kietlen sivár világ nem általános emberi és egyéni létérzés érezhető versében embernélküli. Az emberi nyomorúságtól haldoklik a vidék.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!