Betekintés: Fábián Zoltán - A MIÉP története 1993-2006 között

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) története létrejöttétől napjainkig ( 1993 - 2006 ) Politológia házi dolgozat Fábián Zoltán WCC2YR Az alakulás előzményei A MIÉP történetét figyelemmel kísérők már az 1985-ös monori, az 1987-es lakiteleki és az 1988-as lakiteleki találkozókat is egyértelműen a MIÉP létrejöttének fontos előzményeinek tekintik. A MIÉP az MDF népi-nemzeti elveket valló szárnyának kényszerű kiválásából és önállósulásából keletkezett, amelyet az Antall által, az SZDSZ-szel 1990-ben kötött paktum jelentős mértékben felgyorsított. Ezt a paktumot Antall az MDF vezetőségének előzetes hozzájárulása nélkül írta alá. Ezt többen a tavaszi nagytakarítást elsikkasztó, a régi garnitúrát helyén hagyó megállapodásként értékelték. A média, a kulturális élet és az oktatásügy továbbra is ugyanazokban a kezekben összpontosult, mint korábban, megakadályozva ezzel a lényegi

rendszerváltozást. A paktum becstelen jellegét később (1993) az SZDSZ-es Kis János (azóta kilépett a pártból) is elismerte: „Amikor Antall József megállapodott az SZDSZ akkori vezetőivel, egyebek között az volt a célja, hogy megszilárdítsa a helyzetét az MDF-en belül: távol tartsa a hatalomtól pártjának alapító atyáit és semlegesítse a fórumista szélsőjobboldalt.” A MIÉP megszületéséhez vezető útnak mindezek csupán előzményei. Célegyenesébe 1992 augusztus 20-án jutott el a nemzeti radikalizmust képviselni szándékozó tömörülés, amikor Csurka István a Magyar Fórumban közzétette a Néhány gondolat a rendszerváltozásról c. tanulmányát. A Néhány gondolat az Antall-kormány reális helyzetét mutatta be népi-nemzeti szemszögből, ami ezúttal is hatalmas tiltakozást váltott ki, köszönhetően a baloldali túlsúlyú médiának. Elek István azt nyilatkozta, hogy „Csurkának meg kell tagadnia szörnyszülöttjét, ami

kiszaladt a tolla alól”, Debreczeni József, az MDF „Liberális Műhelyének” másik vezéralakja pedig nemes egyszerűséggel „náci ideológiai alapvetésűnek” minősítette az akkor MDF alelnök Csurka dolgozatát. A folyamatos –külföldről és Magyarországról egyaránt jelentkező– rágalomhadjárat miatt a nemzeti radikális nekiláttak saját útjuk egyengetésének. Csurka István létrehozta a Magyar Út Alapítványt, amelynek politikai célkitűzéseit így fogalmazta meg: „az országvezetésre felkészíteni, helyzetbe hozni a nemzeti szellemű keresztény középosztályt” (1992). A beteg Antall József pedig mint rémült öregasszony siránkozott az őt interjúvoló Pest Hírlapnak: „Csurka István [] igenis a politikai hatalom megragadására és az általa elképzelt politikai program végrehajtására készült és készül” (1993). Úgy fejtette ki mindezt, mintha nem ez lenne minden vérbeli politikus egyetlen célkitűzése, mintha

mindez alkotmány- és törvényellenes szervezkedést jelentene. A fentiek dacára Csurka nem hagyta el a pártot, hanem továbbra is a lakiteleki úton maradt. A párt 1993. január 22-én megtartott VI országos gyűlésén a feszültség tapintható volt, hiszen dönteni kellett, hogy „Antall vagy Csurka”. Antall kerekedett felül 674 szavazattal, míg Csurka 536-tal az elnökség tagja lett. Az MDF-ben ezután természetesen semmi sem változott meg, ezért szinte spontán módon alakult meg a magyar Út Körök Mozgalom, amely Csurkát választotta elnökéül, és a nemzetépítő államot politikai célkitűzéséül. Innentől kezdve ez a mozgalom képviselte a hazai nemzeti radikális hangot és kiállást. Végül 1993. június 5-én, a balatonföldvári Club Hotelban ülésező MDF országos választmánya kizárta Csurkát a pártból. A születés Amint azt az MDF VI. tisztújító gyűlésének voksarányai is bizonyítják, Csurkával az MDF releváns csoportja

szimpatizált. A puskaporos hordót jellemzően ezúttal is Antall gyújtotta meg: 1993. május 11-én, saját pártja akarata ellenében, az ellenzéki SZDSZ szavazatainak segítségével (paktum?) a parlament elfogadta a hazaárulással felérő magyar-ukrán alapszerződést. Mindössze 39-en szavaztak nemmel Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy nagyjából e nemmel szavazók közül kerültek ki a majdani MIÉP alapítói. A Pesti Hírlap 1993. május 26-i száma szokatlan koalíciós mozgásokról számol be: „Az MDF 29 képviselője tegnap megalapította a Magyar Igazság Nemzetpolitika Csoportot”. Június 14én tíz MDF-es képviselő –mindahányan a csoport tagjai– kilépett az MDF parlamenti frakciójából, és külön kormánypárti képviselőcsoportot alakított. Az új, Magyar Igazság nevet viselő frakcióba többen jelezték csatlakozási szándékukat, 1993. június 21-én pedig megalakult a Magyar Igazság Párt. Június 24-én nyújtották be a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Fővárosi Bírósághoz a bejegyzési kérelmet, de nem várt elutasításban részesültek: ilyen néven már volt párt bejegyezve. Végül a párt végleges neve Magyar Igazság És Élet Pártja lett A MIÉP-nek megalakulását követően nem egyszemélyű, hanem társelnöki vezetése volt: Csurka István és Horváth Lajos. A MIÉP szóvivője az ismert rádiós személyiség, Győri Béla lett Álljon itt a 17 alapító tag neve, akik az alakulási jegyzőkönyvet hitelesítették: Horváth Lajos, Csurka István, dr. Polgárdy Géza, Tóth-Kurucz János, Kelemen József, Miklós Árpád, Marsi Péter Pál, Papolczy Gizella, dr. László Jenő, László András, Farkas Elemér, Rejtő Lajos, Varga Zoltán, dr. Drippeyné Szűcs Katalin, dr Drippey Dénes, Csurka Endre, dr Réti Miklós Az éppen felállt párt mindennemű infrastruktúra, számottevő tagság és pénz nélkül kezdte meg működését. A frissen alakult MIÉP-nek szövetségese nem, többnyire csak ellenségei

voltak, ugyanis a kezdetektől kezdve hisztérikus lejárató propaganda indult ellene a balliberális kézben lévő tömegtájékoztatás (így van ez ma is). Azonban óriási erősséget jelentett az a tény, hogy az úgymond jobboldali pártok közül egyedül a MIÉP-nek volt mindig is saját sajtója. Antall nem fordított gondot az MDF médiahátterének kiépítésére, mivel nem látta be, hogy korunkban csak az létező, amiről hírt ad a média. Csurka ezért különös gonddal vigyázott az 1989. október 21-én indult Magyar Fórum kiadói jogára, majd az 199-ban indult Havi Magyar Fórumra is, amit 1999-ben példa nélküli módon követett a Bocskai Szabadegyetem és a Bocskai Színpad. Ekkor műsoraik is voltak az ATV-ben (ekkor még nem létezett a Hit Gyülekezete), s emellett saját rádióval rendelkeztek (Pannon rádió). A könyvheteken rendszeresen jelentek meg a kortárs és klasszikus írók legújabb kötetei a Magyar Fórum Könyvek keretein belül.

Látható volt, hogy a magyar társadalom egyértelműen szükségét érezte egy nemzeti radikális párt létezésének, amit a pártba való tömeges belépési hullám is jól jellemez. Az első öt év Az 1994-es választásokon elért 1,3%-os eredmény kielégítő volt annak fényében, hogy a párttal szembeni vádak – kirekesztés, antiszemitizmus, populizmus– folyamatosan áradtak a médiából. A választások jelentőségét az jelentette, hogy a kampányolás következtében a párt országosan is ismertté vált. A párt ellenségei akkor ijedtek meg igazán, amikor 1994 március 15-én, a Szabadság téren a MIÉP megrendezte első saját szervezésű tömegdemonstrációját, méghozzá azonnal több tízezer résztvevővel. Már 1994-től jól érzékelhető a párt azon törekvése, hogy az ekkor felerősödő baloldal erejét ellensúlyozandó, jobboldali össznemzeti összefogás jöjjön létre. Ezt a célt szolgálta a február 20-án megrendezett látványos,

de semmi folytatásra reményt nem adó Csurka-Torgyán közös nagygyűlés. A Magyar Fórum szeptember 22-i számában hozt