Sport | Horgászat » A csuka

Csuka Elterjedés, élőhely: Csuka (Esox lucius) Európában valamennyi édesvízben megtalálható, Angliától egészen Oroszország keleti részéig. egyaránt megtalálja életfeltételeit a mély, hideg vízű nagyobb tavakban (Írország, Svájc, Skandináv országok), mint az alig pár négyzetméteres gyorsan felmelegedő tavacskákban, kubikgödrökben. Rendkívűl jól alkalmazkodó halfajta Európán kívül számos rokona él az Egyesült Államokban, Kanadában. Az egyik ilyen csukafajta a muskie, amely nagyobbra nõ meg mint európai rokona, testalkata hasonlít, viszont színezete eltér. Ugyancsak a tengerentúlon él a lánccsuka amely ugyan kisebbre nõ meg mint a muskie, de jobban hasonlít színezetében az európai csukára, lánc szerű mintázat van az oldalán. Folyókban a lassúbb folyású részeket kedveli, a kis halrajokat követi, előszeretettel áll be kőgátak, sarkantyúk , partbiztosító kőrézsűk mellé. Tavakban keresi a vízinövényes

részeket, sokszor annyira befészkeli magát a vízinövények közé, hogy csak a feje látszik ki. Nádtisztások mellet, tuskósokban is előfordul. Stégek, horgászállások árnyékában is szívesen húzza meg magát Bányatavakban, ahol nem nagyon van növényzet, a meder egyenetlenségei nyújtanak megfelelõ helyet neki. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan előront zsákmányára, amelyet egyetlen ugrással ragad meg. Testfelépítése, érzékszervei: Testfelépítése annyira jellegzetes, hogy más halunkkal össze sem lehet téveszteni. teste torpedó alakú, bőre erősen nyálkás, síkos, pikkelyei aprók erősen bőrbenőttek. Színezete oldalán csukaszürke, kissé sárgás árnyalattal, hasa piszkosfehér. Úszói nagyok fejlettek, farok úszója nagyméretű az elrugaszkodásra alkalmas, hátúszója a test utolsó harmadában helyezkedik el a farokalatti úszóval egyvonalban, ezek a vízben való kormányzást segítik. A csuka kezdősebessége

zsákmányoláskor, kb. 30-50 km/h Páratlan úszóina színe téglavörös Feje kacsacsőrszerűen megnyúlt, szeme nagy, látása kitűnő, zsákmányszerzésben ennek az érzékszervének legnagyobb szerepe (adatok szerint fejlett a színlátása). Szája nagy, csontos, benne kb. 600 tűhegyes fog Az alsó álkapcsán helyezkednek el az úgynevezett kapófogak, amelyek a legnagyobbra nőttek, felső álkapcsán az ugyancsak tűhegyes, kefefogazat helyezkedik el. A fogak állandóan pótlódnak, tehát ha egy fogat elveszít a csuka rögtön az álkapocsban nõ helyette egy másik (preparált csukatrófeákon nagyon jól meg lehet figyelni). Félelmetes csukafogak. Szaporodás, egyedfejlõdés: Az egyik legkorábban ívó halunk, ívása sokszor már a jég alatt is elkezdődik, ami február március hónapra tehető (a horgászszövetség emiatt megváltoztatta a fogásának tilalmi idejét február 15-tel kezdődően, mivel sok ikrás csukát fogtak ki ebben az időszakban).

Rendszerint a part menti sekély, felmelegedõ vízben rakja le nagyméretű ikráit, amelyek néhány nap múlva kelnek ki. A csukalárva első napjaiban a szikzacskóból táplálkozik, a szikzacskó felszívódása után, táplálékát zömmel apró rákok képzik. Néhány centis korában tér át az igazi ragadozó életmódra. Növekedése apróhalban gazdag vízterületen gyors, kb 3 év végére eléri a 40 cm-es testhosszúságot. Maximális testsúlya 30 kg lehet, ezt fõleg hideg vízû mély tavakban éri el Táplálkozás: Miután áttér a ragadozó életmódra, étlapján nagyszámban halak szerepelnek. Előszeretettel fogyasztja a sárgásabb tónusú halakat (kárász, compó), valamint az élénk színű halakat pl. vörösszárnyú keszeg. Megfogja a szúrós hátúszójú sügért is érdemes kipróbálni csaliként az akváriumban tartott aranyhalat, élénkpiros színével felhívja magára a ragadozó figyelmét, s ráront mint a bika a vörös posztóra. A

csuka idősebb korában jelentős kárt tehet a tógazdasági ponty állományban. Előfordul, hogy halakon kívül elkapja a békát, vízbe pottyant egeret, pockot, nagyobb példányai a vízen úszó madarakat is lehúzhatják. A csukára mint vizeink tigrisére fokozottan jellemző a kannibalizmus, ami annyit jelent, hogy az állomány sűrűségéből adódóan felfalhatják egymást, egy csuka nálánál alig kisebb fajtestvérét is képes elnyelni