Hová rejtsük a szén-dioxidot?

Dátum: 2011. december 06. 00:00:00.
Forrás : Greenfo

Az Energiaklub legújabb tanulmánya szerint nem megalapozott a szén-dioxid földalatti tárolásának szánt szerep a klímaváltozás elleni küzdelemben. A geológiai tárolás lehetősége annak ellenére kap egyre nagyobb figyelmet a nemzetközi tárgyalásokban, hogy a módszer körül sok a bizonytalanság.

A CCS (Carbon Capture and Storage) nevű technológia lényege, hogy a fosszilis energiahordozók égetése során keletkező szén-dioxidot egy bonyolult és költséges eljárás keretében leválasztják és csővezetékeken a kőzetrétegbe juttatva elhelyezik. Az Energiaklub frissen kiadott tanulmánya annak lehetőségét járja körül, hogy az unió szintjén, de elsősorban hazánkban milyen reális lehetőségek rejlenek a technológia alkalmazásában.

Világviszonylatban csupán alig tucatnyi működő CCS projekt ismeretes, Európában pedig jelentős késésben vannak a kísérleti projektek. Ennek ellenére az unió mégis napirendjére tűzte a földalatti szén-dioxid-tárolás lehetőségeinek kiaknázását, mint a távlati klímacélok „elengedhetetlen” kellékét. Az első kérdés, amely ezzel kapcsolatban felmerül, hogy tisztán éghajlatvédelmi célok állnak-e a tervezett közel 3,5 milliárd eurós támogatás mögött, vagy adott esetben a Kínával, az USA-val és Ausztráliával szembeni gazdasági versenyelőny ígérete húzódik meg a háttérben, lévén, hogy a terület gyakorlatilag még szűz terepnek számít. A kérdés tüzetes vizsgálatát indokolja az a tény is, hogy a fosszilis alapú energiatermelésre tervezett CCS nem olyan „klasszikus” klímavédelmi eszköz, mint pl. a megújuló erőforrásokra alapozott energiatermelés vagy az energiahatékonyság, amelyek hozadéka egyértelműen pozitív. A kérdés külön pikantériája, hogy a geológiai tározókban „elvermelt” CO2-t az emberiség történeti korszakainak nagyságrendjével vetekedő ideig, 10-100 ezer évig kellene a föld alatt tartani. A technológiának megvannak a maga vitathatatlan előnyei is, amelyeket az Energiaklub tanulmánya a fentebb kiragadott aggályok mellett szintúgy tárgyal.

A CO2 földalatti tárolásában rejlő valódi potenciál megállapításához a tanulmány három, a technológia alkalmazásának intenzitására alapozott forgatókönyvet is elemez. Ezek alapján elenyészőnek látszik annak az esélye, hogy 2015 előtt érdemi beruházások induljanak meg. Az előrejelzések egyébként 24-90 euró közé teszik a CCS tonnánkénti költségét, amely akár meg is duplázhatja az előállított energia árát - ráadásul ennél egyelőre olcsóbban lehet kvótát venni az EU ETS piacon. A technológia csupán jelentős állami támogatás mellett lehet működőképes, így viszont jelentős erőforrásokat vonhat el a bizonyítottan eredményes klasszikus eszközöktől, így az energiahatékonyságra fordított forrásoktól.

A tanulmány a különféle szempontok tüzetes vizsgálatát követően arra a végkövetkeztetésre jut, hogy hazánkban a CCS létjogosultsága nem megalapozott – mint ahogyan nemzetközi szinten is megkérdőjelezhető.

„A földalatti szén-dioxid-tárolás lehetséges szerepe az éghajlatváltozás hazai mérséklésében” című tanulmány innen letölthető:

http://energiaklub.hu/sites/default/files/ek_ccs_tanulmany_2011.pdf

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Kötvény ETF befektetésekről

Számos befektetési lehetőség érhető el egy kisbefektető számára. A részvények, kötvények, opciók, árutőzsdei ügyletek, befektetési alapok lehetőséget nyújtanak a diverzifikálásra, hasonlóan a kötvény ETF-ekhez. Azon befektetőknek ajánljuk cikkünket, akik érdeklődése túlmutat a magyar állampapírokon, a kötvénypiacon szeretnének olcsón diverzifikálni, akár kontinensen-, szektorokon átnyúlóan.

Az 1956-os forradalom története I.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.

Óvakodj a vajhaltól!

A vajhalat az egész világon szeretik, így az európai országokban is megtalálható, időnként hazánkban is. Ezt a halfajt több néven is ismerik: fehér húsú tonhal, olajhal, Hawaii olajhal, Hawaii vajhal, kígyómakréla és közönséges vajhal. Az igazi vajhal neve angolul butterfish, avagy közismertebb nevén aratóhal. Amiért most szó van róla, hogy fogyasztása rémtörténetekbe illő székelési élménnyel járhat!