Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Zilahy Gyula - A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének kérdése az Európai Uniós csatlakozás során

ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Zilahy Gyula A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének kérdése az európai-uniós csatlakozás során 78. szám Témavezető: Kerekes Sándor Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. május 78. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 Tartalom 1. BEVEZETÉS 3 2. AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE AZ EURÓPAI UNIÓBAN . 5 2.1 Az Európai Unió politikájának jellemző vonásai 6 2.2 Az Európai Unió politikáját meghatározó tényezők 8 2.3 A megvalósítás eszközei 13 3. A MAGYAR TÁRGYALÁSI POZÍCIÓ KIALAKÍTÁSA 30 3.1 Az üvegházhatású gázok hazai kibocsátása 30

3.2 "No-regret" opciók a magyar gazdaságban 33 3.3 Kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek 36 4. AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK CSÖKKENTÉSÉNEK INDIREKT HATÁSAI 41 4.1 Indirekt környezeti hatások 42 4.2 Makrogazdasági hatások 44 4.3 A jövedelemelosztásra gyakorolt hatások 45 4.4 Foglalkoztatás 48 4.5 Fenntarthatóság 50 4.6 A költségek korrigálása 51 4.7 Az indirekt hatások nagyságrendje 51 5. KÖVETKEZTETÉSEK 53 IRODALOMJEGYZÉK . 57 MELLÉKLETEK . 62 A ZÖLD BELÉPŐ SOROZAT KIADVÁNYAI. 66 2 1. Bevezetés Az üvegházhatású gázok kibocsátását célzó nemzetközi erőfeszítések, illetve Magyarország Európai Unióhoz történő várható csatlakozásának fényében egyre nagyobb jelentőséget kap a hazai szén-dioxid, illetve egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának a cs ökkentése. Bár az ország által 1997 végén Kiotóban tett vállalás teljesítése várhatóan nem jelent komoly gondot a gazdaság

számára, az elmúlt két-három évben körvonalazódni látszanak azok az elsősorban a fejlett iparral rendelkező országok számára előnyöket kínáló lehetőségek, melyek kihasználásával Magyarország is előnyökhöz, illetve a belépés során kedvezőbb tárgyalási pozícióhoz juthat. Az Európai Unió a nemzetközi tárgyalásokat megelőzően egységes politikát alakított ki az üvegházhatású gázok csökkentésének mértékét illetően, azonban a megvalósítás mikéntjét tekintve korántsem egységesek a nézőpontok. Annak ellenére, hogy a karbon/energia adó bevezetésének a kérdése már 1992-ben felmerült és az Európai Bizottság több javaslatot is tett a közös energia/CO 2 adó bevezetésére (Európai Bizottság, 1997a), még nem valósult meg az üvegházhatású gázok csökkentésének egységes szabályozása. Ezért az egyes tagországok más és más módon próbálják megvalósítani a mérséklés általuk vállalt mértékét.

Hazánk szempontjából fontos figyelemmel kísérni, hogy a csatlakozás várható időpontjáig melyet jelenleg 2002-2005 közé jeleznek - milyen változások fognak végbemenni a tagországok egységes fellépésének érdekében, azaz milyen szabályozási formát kell majd idővel Magyarországon is alkalmazni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Kiotói Konferencián megfogalmazott ún. rugalmas (flexible) mechanizmusok 1 újfajta lehetőségeket 1 Ezen eszközöket, melyek közé a s zennyezési jogok nemzetközi piaca, a Joint Implementation és a Clean Development Mechanism tartozik újabban inkább a kiotói mechanizmusok elnevezéssel illetik a " rugalmas" kifejezéssel szemben egyes tagországok - elsősorban a fejlődő országok - által támasztott fenntartások miatt. 3 kínálnak a fejlett iparral rendelkező országok számára, melyek célja, hogy globális szinten biztosítsák az üvegházhatású gázok csökkentésének

költséghatékonyságát, illetve - ezzel egy időben - csökkentsék a fejlett gazdaságok számára felmerülő költségeket. Magyarország és a többi átmeneti gazdaság helyzete speciális. A volt szocialista országokban az energiahatékonyság fejlesztése előtt számtalan lehetőség áll, melyek tőkeigénye általában jóval elmarad a nyugat-európai vagy észak-amerikai hasonló beruházásokétól. Mindez lehetővé teszi, hogy hazánk aktívan részt vegyen a kiotói mechanizmusok alkalmazásában és kiaknázza az ezzel járó pozitív hatásokat. Ezeknek az előnyöknek a mértéke azonban attól függ, hogy a csatlakozási tárgyalások során milyen álláspontot sikerül érvényesíteni. E tanulmány célja annak a bemutatása, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni az eredményes tárgyalás érdekében. A tanulmány első része az Európai Unió üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos politikáját, az egyes tagországok álláspontját

mutatja be. A második részben a hazai helyzet, illetve az integrációs folyamat során elképzelhető forgatókönyvek kerülnek bemutatásra, végül a tárgyalási pozíció szempontjából adunk konkrét javaslatokat. A tanulmány elkészítésében a Budapesti Műszaki Egyetem Környezetgazdaságtani és Műszaki Jogi Tanszékén végzett, Szlávik János által koordinált kutatásokra támaszkodhattam, melyek során Csutora Mária és Nemcsicsné Zsóka Ágnes (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék) voltak a m unkatársaim, illetve segítségemre voltak a Zöld Belépő kutatás keretében korábban elkészült tanulmányok is. 4 2. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése az Európai Unióban Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése különösen összetett feladatot állít a nemzetközi környezeti politika elé hiszen az elmúlt évtizedek során a fosszilis tüzelőanyagok

elégetéséből származó szén-dioxid kibocsátás növekedése a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen velejárója volt 2. A fejlett országok üvegházhatású gáz kibocsátása jelentősen meghaladja a fejlődő gazdasággal rendelkező országokét, annak ellenére, hogy azokban az előállított nemzeti jövedelemre jutó kibocsátás mértéke viszonylag magas. Ebből a tényből adódik az a fejlett és fejlődő országok közötti véleménykülönbség, mely a kialakult probléma megoldásában való részvétel - azaz az anyagi terhek viselése - körül forog. Az üvegházhatású gázok csökkentéséről szóló tárgyalások során az Európai Unió egységes álláspontot képviselt és a Kiotói Konferencián a legambiciózusabb csökkentési terveket javasolta. Ennek az egységes fellépésnek a hátterében azonban különböző gazdasági fejlettséggel és az ehhez tartozó különböző üvegházhatású gáz kibocsátással rendelkező országok eltérő

érdekei állnak, melyeket a Kiotói Konferenciát megelőzően sikerült összehangolni. Ennek a közelítési folyamatnak, illetve az egyes tagállamok és az Európai Unió álláspontjának az ismerete elengedhetetlen feltétele annak, hogy felmérhessük Magyarország lehetőségeit az integrációs folyamat során. 2 A légköri szén-dioxid koncentráció antropogén eredetű növekedése mintegy 60%-kal járul hozzá a globális klímaváltozáshoz. A fennmaradó 40% több gázvegyület között oszlik meg, mint például a metán, a CFC-k, a dinitrogén-oxid, stb. 5 2.1 Az Európai Unió politikájának jellemző vonásai Az Európai Unió álláspontjának kialakításában számos európai, illetve országos szintű szervezet vesz részt. Ezek között kiemelt szerepet tölt be a Bizottság, az egyes országok kormányzatai, az Európai Parlament, a B íróság, illetve más, kevésbé formális szervezetek, mint az ipari vagy környezetvédelmi lobbik. A közös

politika kialakításával kapcsolatban négy alapvető jellemző érdemel említést (Gerhardsen, 1998). Egyrészt fontos kiemelni, hogy az Európai Unió tagállamai közötti megállapodás egyik fontos eleme a tagállamok közötti teherviselés megosztása. A közös politika kialakítása során számos érv szólt mind a közös politika mellett mind pedig ellene, azonban a következő pontban részletesen is kifejtett okokból következően a tagállamok egy olyan közös stratégia elfogadása mellett foglaltak állást, mely egyben az államok különböző mértékű teherviselését is kifejezi. Ilyen mértékű tehermegosztás az egyes országok között példa nélkül áll akár az Európai Unió politikáját akár általában a nemzetközi megállapodásokat tekintjük. A teherviselésnek az összes országra kiterjedő megosztását azonban már az Európai Unió sem tartotta számára előnyösnek - hiszen az Egyesült Államokkal és Japánnal fennálló

versenyelőnyét éppen a költségek Unión belüli megosztása szavatolta -, ezért eredetileg egységes, minden államra egyformán vonatkozó csökkentési kvótát javasolt a Kiotóban is. Másodszor, az üvegházhatású gázok kibocsátásának problémája a teljes gazdaságra hatást gyakorol és ezért csak az összes érintett ágazat bevonásával lehet megoldani. Az Európai Uniónak az 1992-2002 közötti időszakra vonatkozó ötödik környezetvédelmi programja a környezetvédelmi politika más területekkel való integrálásának célját fogalmazza meg. Ezt az elvet azonban mindezidáig nem sikerült átültetni a gyakorlatba. Az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos közös kötelezettségvállalások azonban nem valósíthatóak meg az integrált 6 szemléletmód alkalmazása nélkül ezért várhatóan a közeljövőben az ötödik környezetvédelmi program is közelebb kerülhet a megvalósuláshoz. Harmadszor, a közös politika kialakítása azt is

feltételezi, hogy egyes döntések - például a megvalósítás elősegítésének érdekében alkalmazandó szabályozó eszközökről - az egyes országok szintjéről részben vagy teljes egészében átkerülnek a Bizottság hatáskörébe. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ha egy területen a döntéshozatal egyszer európai szintre emelkedett, akkor a jövőben felmerülő kérdések is ezen a szinten fognak elbírálásra kerülni. A negyedik következménye annak, hogy a kérdésfeltevést a tagországok szintjéről a Bizottság szintjére emelték az, hogy ezzel a B izottság illetékessé vált a t agországok képviseletére a nemzetközi hadszíntéren. Ez azt jelenti, hogy a Tanács a nemzetközi jog által meghatározott önálló jogi személyként kötelezettségeket vállalhat az üvegházhatású gázok kibocsátása korlátozásának területén. 7 2.2 Az Európai Unió politikáját meghatározó tényezők Annak megértéséhez, hogy a cs atlakozási

tárgyalások során milyen pozíciót foglalhat el Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén szükséges, hogy meghatározzuk az Európai Unió politikájának hátterében húzódó megfontolásokat. Egységes fellépés. Az Európai Unió a globális klímaváltozás környezeti problémaként való megjelenését követően azonnal egységesen lépett fel és kezdeményező szerepet vállalt a nemzetközi tárgyalások során. Ez a kezdeményező szerep az Unió által vállalt kötelezettségek mértékében is tükröződik. Az egységes álláspont kialakításának indítéka elsősorban a Bizottság törekvései között keresendők, melyek szerint a Bizottság célja, hogy az Unió lelkiismereteként funkcionálva a legszorosabb szövetség kimunkálásán dolgozzon, illetve minél több területet vonjon be a közös döntéshozatal körébe. A közös politika kialakításának további indoka, hogy az Egyesült Államok és Japán a

tárgyalások kezdeteitől fogva tartózkodó álláspontot képviseltek, mely megnyitotta a kaput ahhoz, hogy az Unió magához ragadja a kezdeményezést. A közös politika kialakításához az is hozzájárult, hogy az Unión belül leginkább zöldpártinak’ nevezhető, jelentős befolyással rendelkező államok (elsősorban Németország, illetve Dánia és Hollandia) célja saját környezetvédelmi iparuk támogatása és a s zigorúbb előírásokkal az exportpiacok biztosítása az Unión belül, illetve a n emzetközi egyezmények szigorítása révén az egész világon. Ezen államok elsősorban tehát versenyképességi szempontból támogatták a közös fellépést és ezzel egy időben a jelentős kötelezettségvállalást. Németország esetében mindehhez még az is hozzájárult, hogy a kibocsátás csökkentést viszonylag alacsony költséggel, a volt Kelet-Németországhoz tartozó területeken képes megvalósítani. 8 Ezen felül azoknak az országoknak

is érdeke a közös álláspont kialakítása, amelyek az elkövetkezendő években - a gazdaság várható gyors fejlődése miatt - nem lesznek képesek az üvegházhatású gázok csökkentésére (mint például az ún. " cohesion countries"-hoz tartozó Spanyolország, Portugália, Görögország, illetve Írország 3) hiszen a közös fellépés számukra is lehetővé teszi, hogy aláírják a Protokollt anélkül, hogy ezért jelentős áldozatokat kellene hozniuk a változatlan struktúrájú növekedés oltárán. Magyarország helyzete bizonyos fokig emlékeztet ezen országokéhoz. Hazánk jelenlegi vállalását feltehetően a meginduló gazdasági növekedés ellenére is képes lesz teljesíteni, további szigorítások esetén azonban - akár a 20082012 közötti időszak letelte előtt vagy azt követően - felmerülhet az is, hogy a hazai gazdasági növekedést a kibocsátás-csökkentési mutatókban is el kell fogadtatni. Közös teherviselés. A

tárgyalások folyamán kérdésként merült fel az egyes tagállamoknak az Uniós kötelezettségvállalásból való részesedése. Ezt a tárgyalások első fázisában az egyes államok várható kibocsátásainak arányában határozták meg majd felállítottak egy semleges kritériumrendszert, mely figyelembe veszi az adott tagállam adottságait és mely a későbbi kötelezettségvállalások során is hasznosítható majd. A közös vállalás. A Tanács 1997 márciusára elfogadta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye számára a Közösség által javasolandó tárgyalási pozíciót, mely a s zéndioxid kibocsátás egységes, 15%-os csökkentését irányozta elő 2010-ig az 1990-es szinthez viszonyítva minden a Keretegyezményhez csatlakozott fejlett állam számára. A Környezetvédelmi Tanács júniusi ülésén a miniszterek egy közbenső csökkentési célban is megállapodtak, mely 7,5%-os mértéket írt elő a 2005-ig terjedő időszakra. A

15%-os vállalást az egyes országok között a különböző szektorok várható teljesítményét figyelembe véve 3 A "cohesion countries" közé azok az országok tartoznak, melyek GDP-je nem éri el a tagállamok GDP-jének a 90%-át. 9 állapították meg, mint például az energiaszektor, az energia-intenzív iparágak, a közlekedés, a könnyűipar, a mezőgazdaság, a háztartások és a szolgáltatások. Ezen kívül mérlegelték az energiahatékonysági intézkedések lehetőségeit is az egyes tagállamokban. Ezen felül nem osztották fel a teljes 15%-ot a tagországok között, hanem mindössze 9,2%-ot míg a fennmaradó 5,8%-ot a tervek szerint csak a Kiotói Protokollban való megjelenése után szándékoztak elosztani. A következő tábla az egyes országokra lebontott célokat tartalmazza 1. táblázat Az egyes tagállamok CO 2 -kibocsátásának csökkentése a Tanács javaslata alapján 4 Tagállam A CO 2 -kibocsátás csökkentésének

mértéke 1990-ről 2010-re, % Belgium -10 Dánia -25 Németország -25 Görögország +30 Spanyolország +17 Franciaország 0 Írország 4 +15 Olaszország -7 Luxemburg -30 Hollandia -10 Ausztria -25 Portugália +40 Finnország 0 Svédország +5 Egyesült Királyság -10 European Council (1997a) 10 A fenti vállalások 1997 márciusát követően még módosultak. Egyrészt a 2010-es időpontot a 2008-2012 közötti időszakra módosították, másrészt egyes tagállamok jelentősen változtattak korábbi elképzeléseiken. A Kiotói Konferencián az Európai Unió mindazonáltal a 15%-os csökkentést használta tárgyalási alapként. A konferencia eredményei és az azt követő események. A Kiotói Konferencián heves támadások érték az üvegházhatású gázok csökkentésnek az Unió által javasolt szintjét, illetve a tagállamok közötti tehermegosztás tervezett mikéntjét. Az Egyesült Államok, Ausztrália és Japán a n

emzetközi versenyben elfoglalt pozícióikat féltették a túl szigorúnak tartott kibocsátás-csökkentéstől, míg a fejlődő országok fenntartották korábbi álláspontjukat. Az Európai Unió végül 8%-os csökkentést vállalt, míg az átalakulóban lévő gazdaságok közül az EU társult országai 6-8%-os csökkentést vállaltak, így hazánk 6%-os csökkentésre kötelezte el magát az 1985-87-es bázishoz viszonyítva. A társult tagok esetében a m egbeszélések másik tárgyát az jelentette, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően várhatóan hogyan módosulnak majd a kötelezettségvállalások. Az Európai Unió nyomására az Egyesült Államok végül 7%-os míg Japán 6%-os csökkentést vállalt, mely igazolta az EU vezető szerepre törekvő politikáját. A Kiotói konferenciát követően 1998. november 2-a és 13-a között Buenos Aires-ben ültek ismét tárgyalóasztalhoz az országok a t agok negyedik UNFCCC Konferenciájának (COP4

5) keretében. E tanácskozás célja az volt, hogy előrelépést hozzon a Kiotói Konferencia által nyitva hagyott kérdésekben, azonban azt a benyomást keltette, hogy bár előrelépés történt, de a vártnál lassabb ütemben halad előre a kibocsátások korlátozása. Elsősorban a következő találkozó feladatköreit illetően sikerült megállapodni, mely szerint döntéshozatalra csak a 2000. év októberében tartandó hatodik konferencia keretében fog sor kerülni (COP6) 5 Tagok Konferenciája (Conference of the Parties) 11 Az európai, ázsiai és Egyesült Államokban működő vállalkozások jelentős része a zöld technológiákban, illetve a forgalmazható jogok piacában rejlő lehetőségeket mérlegelve stratégiát változtatott és feladta korábbi lassító törekvéseit. A fejlődő országok egy részének álláspontjában is változás tapasztalható és Argentína, illetve Kazahsztán önkéntes kötelezettségvállalásokat tettek a 2

008-2012-es időszakra. November 12-én hatvanadikként az Egyesült Államok is aláírta a Kiotói Protokollt, melyet eddig két ország ratifikált. A Kiotói Konferenciát követően a résztvevő államok három csoportosulás köré tagozódtak (Torvanger, 1998). Az első csoportba az ún "esernyő országok" ("the umbrella group") tartoznak, mint Ausztrália, Kanada, Izland, Japán, Új Zéland, Norvégia, Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok. A második csoportot az Európai Unió 15 országa, illetve 8 KözépKelet Európa-i ország alkotja, elnevezése: "az EU és barátai" ("EU and friends”) A harmadik csoportba a G77-ek és Kína tartozik. A következő tábla az egyes csoportosulások tárgyalási pozíciójára keres magyarázatot. 2. tábla Az egyes országcsoportok tárgyalási pozíciója A klímaváltozás hatásai A csökkentés költségei Alacsony költségek Magas költségek 6 Kevésbé sebezhető a

klímaváltozás hatásai által Sebezhető a klímaváltozás hatásai által AOSIS 6 A legtöbb G77 ország és Kína Ambiciózus célok, de az iparosodott országok kell megtegyék az első lépéseket Norvégia OPEC Ambiciózus célok, de sokba fog Intézkedések lelassítása, a kerülni csökkentés költségeire összpontosít USA, EU, az "esernyő csoport" legtöbb országa Ambiciózus célok, ha jelentős a lakosság aggodalma Kis Szigetországok Szövetsége (Alliance of Small Island States) 12 2.3 A megvalósítás eszközei A Kiotói Konferenciát megelőző tárgyalásokon a célállapotok felvázolásával szemben viszonylag hangsúlytalan maradt a megvalósítás módja, illetve az azt szolgáló eszközök megállapítása. A kiotói tárgyalások során azonban már központi szerepet kaptak az ún rugalmas eszközök, melyek célja, hogy a l ehető leginkább lecsökkentsék a kibocsátáscsökkentés költségeit - elsősorban az iparosodott

országok számára. A kiotói mechanizmusok elismerésének első számú támogatója az Egyesült Államok, mely a nemzetközi eszközök lététől tette függővé kötelezettségvállalását. A nemzetközi lehetőségek alkalmazásán felül az egyes országok számára nyitva hagyták a hazai gazdaságban alkalmazható eszközök megválasztásának a lehetőségét, melyek az Európai Unió számára is rendelkezésre állnak akár tagállami akár közösségi szinten. Ezen eszközök a következők (Holtsmark, Alfsen, 1998): • adók, • forgalmazható szennyezési jogok, • direkt beavatkozás, önkéntes megállapodások, közös projektek és egyéb nem piackonform eszközök. A fejezet következő részében az Európai Unió és a tagállamok által alkalmazott eszközöket majd a nemzetközi mechanizmusokat tárgyaljuk végül megvizsgáljuk együttes alkalmazásuk feltételeit. 2.31 Az Európai Unióban alkalmazott eszközök Az Európai Unió közös

szabályozásának egyik legsikeresebb területe a környezeti szabályozás. Számos direktíva és egyéb szabályozás foglalkozik a különböző környezeti elemek védelmével és elmondható, hogy az Uniós szintű döntéshozatal döntő szerepet játszik a tagállamok környezetvédelmi intézkedéseiben. 13 A szén-dioxid, illetve egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását illetően a közös szabályozás azonban még várat magára. Az elmúlt években többször is felmerült egy közös CO 2 /energia adó bevezetése, de a feltételeket tekintve eddig még nem sikerült megállapodni. A közös szabályozás kialakulásáig a tagállamok egy részében egymástól független rendszereket vezettek be. Ezen felül az Európai Unión belül is léteznek az energiaszerkezet átalakítását célzó programok. A következőkben az imént felsorolt eszközöket mutatjuk be vázlatosan a) Az üvegházhatású gázok közösségi szabályozása Bár az 1992-ben

meghatározott 5. Környezetvédelmi Akcióprogram a közgazdasági eszközök európai szinten történő alkalmazását javasolta, mindezidáig csak a tagállamok szintjén történt valódi előrelépés (különösen a skandináv országokban). A közösségi szintű energia/karbonadó bevezetése évek óta várat magára, melynek egyik legfontosabb oka NagyBritannia ellenállása, melyhez hozzájárul az ipari lobbik heves tiltakozása is. A közösségi szintű fellépést az egységes energia/karbon adó hiányában a különböző energiatakarékossági programok jelentik. A Bizottság 1992-es javaslata szerint az energiaadót 1993-tól kellett volna bevezetni amikoris a hordónkénti olajegyenértékesre 3 dol lárt kellett volna kivetni. Ezt az összeget évente egy dollárral növelve az adó mértéke 2000-re elérte volna a 10 dol lárt. Ennek következtében a benzin ára 6%-kal, míg a dízelolaj ára 11%-kal emelkedett volna, amitől azt remélték, hogy a

szén-dioxid kibocsátást az 1990-es év szintjén tartja (Palánkai, 1995). A Bizottság legutóbbi javaslata (Európai Bizottság, 1997a) az energia/karbon adó bevezetéséről nem egyszerűen egy újabb adó kivetésének a tervezete, hanem az adórendszer átstruktúrálását tűzi ki céljául. Az ún adó-semlegesség elvének értelmében a javaslat felhívja a tagországokat arra, hogy az új adó bevezetésével, azzal arányos mértékben csökkentsék az élőmunkára kivetett adóterheket. 14 Jelenleg egyedül az ásványolajra vetnek ki az Európai Unióban adót, melynek értéke azonban 1992 óta változatlan. A Bizottság értelmezése szerint ez piaci torzításokhoz vezethet mind a tagállamok között, mind pedig a különböző energiahordozók tekintetében. A javaslat szerint a tagállamok környezetvédelmi megfontolások alapján differenciálhatják a kivetendő adó mértékét - amennyiben az meghaladja a minimális előírt értéket. Az új adókat a

szénre, a földgázra, illetve az elektromos áramra vetnék ki. A javaslat minimum értékeket határoz meg az üzemanyagokra és a tüzelőolajra. A javaslat értelmében az egyes országok adókedvezményben részesíthetik vagy felmenthetik az adófizetési kötelezettség alól a m egújuló energiaforrások használatát. Ezen felül a Bizottság által előterjesztett direktíva-tervezet visszatérítéseket is lehetővé tesz azon vállalatok számára, melyek termelési költségekhez viszonyított energiaköltsége meghalad egy bizonyos mértéket. A javaslat ellen számos ipari lobbi küzd, mint például az Európai Vegyipari Tanács (European Chemical Industry Council, CEFIC), melynek véleménye szerint a tervezet bevezetésével jelentősen romlana az Európai Unió vállalatainak nemzetközi versenyképessége (CEFIC, 1997). Ezen felül azzal érvelnek, hogy az energia/karbon adó nem éri el hatását, azaz nem ösztönöz a kibocsátások csökkentésére, illetve

azzal, hogy a vegyipar jelentős, 20%-os energiahatékonyság-javítást vállalt 2005-ig az 1990-es szinthez képest. Bár az egységes energia/karbon adó még várat magára, 1993 óta Tanácsi döntés határozza meg a t agországok kötelezettségeit a CO 2 és más üvegházhatású gázok monitorozásának területén (Európai Tanács, 1993a), illetve számos döntés és program született az energiahatékonyság növelésének a területén 7. 7 Lásd: Európai Tanács 1982, 1985a, 1985b, 1986 15 Az energiahordozók hatékonyabb használatának támogatását célozták meg a SAVE, illetve a SAVE II programok (Európai Tanács, 1993b, 1996). Ezek olyan projektek támogatását tűzték ki célul, melyek az energiahatékonyság javításán keresztül csökkentik a kibocsátást. Céljuk az Európai Unió által a nemzetközi konferenciákon tett kötelezettségvállalások teljesítésének az elősegítése. A SAVE II program közösségi források igénybevételét

is lehetővé teszi, illetve megnyitja a programot a Közép-Kelet Európa-i államok előtt is. Az ALTENER, illetve a folytatásául szolgáló programok (Európai Tanács, 1993c, 1998a) célja az üvegházhatású gázok csökkentése az alternatív (megújuló) energiahordozók részarányának növelésével. Költségvetése 74 m illió ECU Az ETAP az Unió energiapolitikájának jövőjével kapcsolatos tanulmányok, vizsgálatok, illetve előrejelzések számára nyújt keretet. Megvalósítására az Unió 5 millió ECU-t különített el A SYNERGY célja a n emzetközi kooperáció elmélyítése az energiahordozók területén, melynek megvalósítására 15 millió ECU áll rendelkezésre. A CARNOT egy olyan speciális program, melynek célja a tiszta szilárd tüzelőanyagot alkalmazó technológiák támogatása 3 millió ECU-s költségvetéssel. b) Az egyes országokban alkalmazott eszközök A közösségi szabályozáshoz képest az egyes tagállamok üvegházhatású

gázok kibocsátával foglalkozó szabályozása jóval kiterjedtebb és sokrétűbb. A következőkben a legfontosabb eszközöket vesszük sorra. b1) Önkéntes megállapodások Annak ellenére, hogy a közösségi szabályozás területén a piackonform közvetett eszközök alkalmazását tűzték ki elsődleges célként az üvegházhatású gázok csökkentésének területén is jelentős szerep jut az egyes tagállamokban az ún. önké ntes megállapodásoknak Míg a kibocsátások megadóztatását csak néhány országban vezették be, addig majdnem minden 16 tagállamban megtalálható az önkéntes megállapodások valamilyen formája. Az Európai Unió 5. Környezetvédelmi Akciótervének értelmében a fenntartható fejlődés megvalósításának érdekében törekedni kell az új megközelítések, illetve az iparral való kooperáció kialakítására (Európai Bizottság, 1997a). Az Európai Unió a következőkben határozza meg az önkéntes megállapodások

előnyeit (EPCEM, 1997): • a proaktív megközelítés elterjesztése az iparban, • költséghatékonyság, • testre szabott intézkedések, • a közös célok gyorsabb és egyszerűbb megvalósítása. Az önkéntes megállapodásokat a következő területeken alkalmazzák sikerrel a különböző tagállamok: • hulladékgazdálkodás, • a CFC-k fokozatos kivonása, • szennyezőanyagok kiváltása termékekben, • szennyezett területek megtisztítása, • a szén-dioxid kibocsátások csökkentése. Bár a tagállamok szintjén az önkéntes megállapodások kedvező tapasztalatokkal szolgáltak, közösségi szinten való alkalmazásuk még várat magára. 17 Az önkéntes megállapodásokkal szemben az EU által támasztott követelmények: • átláthatóság, • hatékonyság, • hitelesség és • az EK alapszerződésének, illetve a belső piacra vonatkozó követelményeknek és a versenyképességre vonatkozó szabályoknak való megfelelés. Az

önkéntes megállapodásoknak egyik fontos tulajdonsága, hogy sok esetben a vállalati szféra számára is jelentős előnyökkel szolgál a szabályozás hagyományos közvetlen és közvetett módszereivel szemben. Így például egy-egy vállalkozás számára célszerűbb egy előre ismert és kiszámítható megállapodást teljesíteni - mely a hatóság kezét is megköti, hiszen nem módosítható egyoldalúan -, mint egy kiszámíthatatlan, változó szabályozási környezetben mozogni. Ezen felül a szabályozás alá eső vállalatoktól a megállapodások betartása esetén a hatóság nem von el eszközöket, sőt támogatásokban is részesítheti a célok elérésének érdekében. Amennyiben az önkéntes megállapodások segítségével sikerül a célkitűzéseknek megfelelő mértékben lecsökkenteni a káros környezeti hatásokat, akkor a vállalatok mentesülhetnek az adókkal vagy kibocsátási díjakkal járó anyagi terhektől is (hiszen egy adórendszer

bevezetése esetén minden egyes kibocsátott egység után fizetni kell például a szén-dioxid adó esetében). A hatóságok az önkéntes megállapodások segítségével megtakaríthatják a törvényalkotási procedúra jelentős részét, illetve hamarabb eredményeket mutathatnak fel. Ezen felül a vállalatokkal kialakult kooperációt más területeken is kamatoztatni képesek. Nem meglepő ezért, hogy egyre inkább elterjed az önkéntes megállapodások alkalmazása az Európai Unióban, illetve más fejlett országokban. A rendszer hazai működésének is vannak lehetőségei, melyről a későbbi fejezetekben szólunk majd. A következő táblázat néhány tagországban alkalmazott önkéntes eszközt mutat be. 18 3. tábla A tagországokban alkalmazott önkéntes eszközök (IEA, 1996) Ország Energiatermelés, átalakítás és elosztás Dánia elektromos művek: szél-energia, biomassza támogatása A megújuló energiaforrások támogatása, alternatív

energiaforrások vidéken Franciaország Németország CO2 csökkentési célok az elektromos erőműveknek, gáz és vízszolgáltatóknak Görögország Finnország Írország a megújuló és biomassza energiaforrások használatának növelése az energiatermelésben Ipar Épületek és lakások Készülékek és berendezések Közlekedés megállapodások üveg- energiamenedzsment házgáz kibocsátókkal középületekben pazarló készülékek cseréje lehetséges megállapodások az energiamegtakarításokról az energiaintenzív ágazatokban vállalati CO2 vagy energia csökkentési célok speciális célok 16 szektor számára beruházási elkötelezettségek az energiamegtakarítás területén, energia auditok ágazati megállapodások hő- és elektromos energia megtakarítására a feldolgozóiparban és a kis- és középvállalkozásoknál, energia auditok Ön-auditok és jelentés a vállalatok energiaelszámolásairól az energiahatékony elektromos

készülékek és világítás elősegítése megállapodás az elektromos és földgázzal hajtott járművek támogatására készülékek energiahatékonysága, ökocímkézés új járművek üzemanyagfogyasztásának 25%-os csökkentése 1990 és 2005 között a fa energiájának használata, energia auditok és hatékony világítás a közintézményeknél hő/elektromos energiamegtakarítási célok a középületekben a lakások energiafogyasztásának értékelése és az építkezési szabályozásba való beépítése 19 Üzemanyagmegtakarítási célok a közületi szférában hűtőberendezések és mosógépek címkézése Több szektorra kiterjedő jelentés Iparágankénti jelentés (közös eljárás tervezés alatt) b2) CO 2 /energia adók A környezetvédelmi célú CO 2 /energia adókat számos tagállam alkalmazza az üvegházhatású gázok csökkentésének az érdekében. Bár céljukban általában megegyeznek, hatásaikban különbözőséget

mutatnak a szén-dioxidra - és más üvegházhatású gázra - kivetett adók, illetve az energiatermelésre-, felhasználásra kivetett adók 8. Míg a s zén-dioxidra kivetett adó elsődleges célja a vegyület légkörben való felhalmozódásának a csökkentése és ennek érdekében a szén alapú energiatermelés, illetve -felhasználás hatásfokának növelése (ebben az esetben a nukleáris energiára, a megújuló energiaforrásokra nem vetnek ki adót), addig az energiatermelés, illetve -használat megadóztatása nem differenciál az egyes energiahordozók között. Svédországban 1991 óta vetnek ki a fosszilis üzemanyagokra és tüzelőanyagokra CO 2 adót. Az adó mértéke az átlagos széntartalomtól és az egyes üzemanyagok energiaértékétől függ. Az adó bevezetésével jelentős mértékben csökkent a távfűtésre használt tüzelőolaj-felhasználás mennyisége, amit elsősorban biomassza égetésével váltottak ki (amely mentes az adók alól). A

svéd szabályozási rendszertől azt várják, hogy más területeken is éreztetni fogja a hatását. További jellegzetessége a rendszernek, hogy abban az esetben, ha a felhasználás csökkentett kibocsátással valósul meg, visszatérítés igényelhető. Svédországban ezen kívül adót vetnek ki az üzemanyagokra - a különböző környezeti kockázatokat figyelembe véve eltérő mértékben. Az energiahordozók esetében ezen felül azok kéntartalmára is vetnek ki adót, melynek célja a fosszilis energiahordozók arányának a csökkentése az energiaszerkezeten belül. A 4. t ábla az energiahordozókra kivetett adók központi költségvetésben betöltött szerepét mutatja Svédországban. 8 Részletesen lásd: Kaderják, 1998 20 Dániában 1992-ben vezették be a s zén-dioxid kibocsátásra kivetett adót, melynek célja az alacsonyabb széntartalmú energiahordozók alkalmazása, illetve az energiahatékonyság javítása. Dániában az adót az összes

szén-dioxid kibocsátást eredményező energiaforrásra kivetették a benzin, a földgáz és a bio-üzemanyagok kivételével. Az adó alapjául az üzemanyag elégetésekor keletkező CO 2 kibocsátás szolgál. Az egyes ipari felhasználók visszatérítést igényelhetnek az általuk megtermelt hozzáadott érték alapján. A szén-dioxid adón felül Dániában fogyasztási adót is kivetnek egyes energiahordozókra. Az 5. tábla a Dániában alkalmazott eszközöket mutatja be Az CO 2 /energiaadók tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy sok országban eredményesen működtetnek ilyen rendszereket mind az Európai Unión belül mind azon kívül. A bevezetés stádiumában általában felmerül a k érdés, hogy milyen adómértéket kell alkalmazni ahhoz, hogy valóban kimutatható eredményeket hozzon, illetve az, hogy milyen körre terjesszék ki a hatályát. Több esetben előfordul, hogy a leginkább energiafüggő ágazatokat kiveszik az adó hatálya alól

vagy valamilyen visszatérítésben részesítik a vállalatokat. Az Európai Unióban a CO 2 /energia adókat ellenzők - elsősorban ipari lobbik - egyik legfontosabb ellenérve, hogy az európai vállalatok az adó bevezetésétől függetlenül is magasabb energiaköltségekkel kell számoljanak mint tengerentúli társaik, ezért az új kötelezettségek egyértelműen tovább rontják versenypozícióikat. Véleményük szerint erre már csak azért sincsen szükség, mivel az Európai Unió így is a legambiciózusabb kötelezettségvállalásokat tette a nemzetközi tárgyalások során. Bár az adók hátrányos voltát rövid távon nem lehet kétségbe vonni, hosszú távon a magasabb energiaköltségek éppen az ipar erősödését eredményezhetik, illetve elősegíthetik a 21 környezetvédelmi ipar megerősödését, ami előkelő helyet foglal el az Unió néhány országának iparpolitikájában. A versenyképesség és a bevezetendő adó mértékének

vizsgálatakor azonban oda kell figyelni arra, hogy egy rosszul felépített rendszer számos vállalat fennmaradását veszélyeztetheti a kezdeti időszakban. 22 4. tábla A svéd költségvetés energiatermékekkel kapcsolatos bevételei, 1992/93, millió svéd korona (Meskó et al., 1996) A központi költségvetés teljes bevétele 404.000 Általános energiaadó 10.836 ebből: elektromos áram 6.660 fosszilis üzemanyagok 4.176 CO 2 adó 10.312 benzin 3.287 szén 1.958 olaj 4.779 földgáz 159 Üzemanyagadó 14.413 Vízierőművek elektromos áram termelésére kivetett adó 946 Atomerőművek elektromos áram termelésére kivetett adó 141 Kénadó 552 NO x díj (1100, visszajuttatva a díjfizetőkhöz) 0 Üzemanyagadó a magán légi közlekedésre 170 Gépjárműadó 4.100 Kilométeradó 3.235 Új autók forgalmi adója 1.660 Az energia-felhasználáshoz kötődő összes adó (az ÁFA nélkül) 46.365 A központi költségvetésből

való részesedése (%) 11 A teljes kormányzati bevételekből való részesedése (%) 6 A GDP-hez viszonyított aránya (%) 3 Italcsomagolások 115 Műtrágyák és rovarirtó szerek 181 Akkumulátorok 17 Adminisztratív díjak 75 Teljes környezeti adók/díjak (az ÁFA nélkül) 46.753 23 5. tábla Villamosenergia- és üzemanyagadók Dániában (Meskó et al, 1997) Energiahordozó Egység Fogyasztási adó CO 2 adó 1993 1994 1993 1994 DKr/liter 2,25 2,45 - - ólmozott benzin DKr/liter 2,9 3,1 - - dízelolaj, DKr/liter 1,67 1,67 0,27 0,27 DKr/liter 1,77 1,77 0,27 0,27 DKr/liter 1,49 1,49 0,27 0,27 DKr/kg 1,66 1,66 0,32 0,32 DKr/kg 1,5 1,5 0,28 0,28 kerozin, fűtés DKr/liter 1,49 1,49 0,27 0,27 kerozin DKr/liter 1,77 1,77 0,27 0,27 szén DKr/tonna 690 690 242 242 lignit DKr/tonna 505 505 178 178 DKr/liter 1,18 1,18 0,16 0,16 DKr/kg 2,0 2,0 0,3 0,3 villamosenergia DKr/kWh 0,27 0,3

0,1 0,1 villamosenergia, DKr/kWh 0,24 0,27 0,1 0,1 ólmozatlan benzin könnyű dízelolaj, szabvány könnyű üzemanyagolaj nehéz üzemanyagolaj üzemanyag kátránytartalom gépjármű üzemanyagként használt gáz folyékony petróleum gáz fűtés 24 2.32 A Kiotói Protokollban nevesített eszközök A Kiotói Protokoll három olyan eszközt vezet be, melyek alkalmazása egyrészt megkönnyíti a vállalt kötelezettségek teljesítését, másrészt pedig elősegíti a kibocsátás csökkentéséhez kapcsolódó költségek minimalizálását. Mint arról már korábban esett szó, az Egyesült Államok álláspontja nagy mértékben függött ezeknek a nemzetközi mechanizmusoknak a bevezetésétől, illetve a rájuk vonatkozó szabályoktól. A következőkben bemutatandó eddig még a globális problémák megoldásában sem alkalmazott eszközökről jelenleg is folynak a tárgyalások, gyakorlati alkalmazásuk még várat magára. A rugalmas mechanizmusok

közé a következő eszközök tartoznak: - a forgalmazható kibocsátási kvóták rendszere; - a közös megvalósítás (Joint Implementation, JI) és - a tiszta fejlődési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM). Ezen eszközök azon az elven alapulnak, hogy az elhárítás mértékének növekedésével az elhárítás költsége is emelkedik, azaz az elhárítási határköltségek az elhárított mennyiség függvényében monoton növekednek. A rugalmas mechanizmusok közös jellemzője éppen az, hogy lehetővé teszik az iparosodott országok számára, hogy a saját gazdaságaikban rendelkezésre álló igen költséges megoldások alkalmazása mellett együttműködjenek más fejlett vagy fejlődő országokkal és ezáltal jelentős költségmegtakarításokat érjenek el anélkül, hogy az káros következményekkel járna a környezet állapotára. a) A forgalmazható kibocsátási kvóták rendszere A nemzetközi szinten is forgalmazható kvóták

rendszerében azon országok - elsősorban Oroszország és a többi átalakulóban lévő gazdaság - melyek üvegházhatású gáz kibocsátása a 25 megjelölt időszakra várhatóan nem éri el a Kiotói Protokollban vállalt szintet felkínálják szabad kibocsátási kvótáikat a f ejlett országok számára. A piacon kialakuló ár az ezen országok által képzett kínálatnak, illetve a fejlett országok elhárítási költségeinek lesz a függvénye, hiszen a szennyezési jogok iránti piaci keresletet az elhárítás határköltsége határozza meg. A szennyezési kvóták piacán a l egnagyobb keresletet az Egyesült Államok fogja támasztani míg az Európai Unió várhatóan saját országaiban fogja csökkenteni az egyes üvegházhatású gázok kibocsátását. Emellett elképzelhető, hogy az EU is vásárol a n emzetközi piacon megjelenő szennyezési jogokból. b) A közös megvalósítás (JI) A kvótákkal való kereskedelmen felül a Kiotói Protokoll

lehetőséget teremt az ún. közös megvalósítás vagy angol nevén Joint Implementation alkalmazására is, melyet két olyan állam között lehet értelmezni, melyek egyaránt meghatározott kibocsátási kvótákkal rendelkeznek a Kiotói Protokoll keretében. A közös megvalósítás tehát két iparosodott állam együttműködését jelenti, melynek során a befektető ország kibocsátást csökkentő projektet finanszíroz a befogadó országban. A kvótákkal való kereskedelem és a JI közötti választóvonal nem teljesen egyértelmű. A kvótákkal való nemzetközi kereskedelem során a m egállapított ár alapján játszódik le a tranzakció, míg a JI esetében a befogadó ország a becsült kibocsátás-csökkentés alapján adja át kibocsátási kvótáinak egy részét. A gyakorlatban a kibocsátási kvóták és a J I együttes alkalmazására fog sor kerülni. A Protokoll értelmében a magánkézben lévő szervezetek csak a megfelelő

hatóságok hozzájárulásával vehetnek részt JI projektekben és a részvétel koordinálását az országos szintű szabályozás segítségével kell megvalósítani. Amennyiben ez például adók bevezetését jelenti, 26 akkor a résztvevő beruházó cég számára arányosan alacsonyabb adómértéket kell megállapítani. c) A tiszta fejlődési mechanizmus Bár a Kiotói Protokoll nem határoz meg a fejlődő országok számára semmilyen kibocsátáscsökkentési határértéket a tiszta fejlődési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM) segítségével kihasználhatóak a fejlődő országokban jelen lévő viszonylag alacsony tőkeigényű csökkentési lehetőségek is. A CDM keretében egy fejlett gazdasággal rendelkező ország egy fejlődő országban kezdeményezi az üvegházhatású gázok csökkentését célzó beruházást. A CDM azonban nem csak a fejlett országok kibocsátás-csökkentésének a költségeit minimalizálja, hanem lehetővé

teszi a fejlődő országok számára is, hogy kiaknázzák az üvegházhatású gázok csökkentéséből fakadó ún. indirekt előnyöket (Zilahy et al, 1998) A kibocsátás-csökkentésért cserébe a beruházást végző országok kibocsátási kvótákat kapnak, melyeket nemzeti vállalásaik teljesítése során használhatnak fel. Bár feltehetőleg jelentős költség-megtakarításokat lehet elérni a CDM segítségével, egy a használata során felmerülő probléma lehet, hogy még a JI eseténél is nehezebb meghatározni az egyes projektek kibocsátás csökkentő hatását azaz a beruházásért cserébe járó kvóta mennyiségét. A forgalmazható kvóták piacának és a C DM-nek az összefüggésére jellemző, hogy a CDM segítségével megvásárolható kibocsátás-csökkentési kvóták várhatóan felső határt szabnak majd a k vóták piacán, mivel amennyiben túl magasra emelkedne egy egységnyi kibocsátási kvóta ára az egyes országok még mindig

választhatják a CDM eszközét. 27 2.33 A kiotói mechanizmusok és az Európai Unió eszközeinek együttes alkalmazása Amint azt az előző részek bemutatták, számos lehetőség létezik, mely segítséget nyújthat az Unió kötelezettségvállalásainak a teljesítésében a közösségen belül és a nemzetközi színtéren. Várhatóan ezeket az eszközöket nem egymástól elszigetelve, hanem egymást kiegészítve fogják alkalmazni az egyes államok, hiszen ez által lesznek képesek a költségek minimalizálására. Az eszközök együttes alkalmazásánál azonban figyelmet kell fordítani az összehangolásukra, hiszen ha egy vállalkozás azon felül, hogy meg kell feleljen a h azai szabályozásnak még a nemzetközi piacokon is felléphet előfordulhat, hogy a hazai szabályozás nem éri el a kívánt hatást. Ezért például igen fontos a különböző mechanizmusokban való részvétel feltételeinek a kimunkálása. Amennyiben az Európai Unió az

egységes CO 2 /energia adó bevezetése mellett dönt miközben lehetővé teszi a vállalkozások számára a nemzetközi kvóta-kereskedelemben való részvételt, úgy meg kell oldani az adó mértékének a kvóták árához való igazítását. Ha egy vállalkozás a nemzetközi piacon kvótákat vásárol, akkor azokat a hatóságnak átadva adójóváírást kell kapjanak (Holtsmark, Alfsen, 1998). Ha az adó mértéke magasabb, mint a k vóták nemzetközi piacon kialakult ára, akkor a vállalatok elhárítják kibocsátásuknak azon részét, melynek elhárítási költsége a kvóták ára alatt marad, másrészt a fennmaradó kibocsátásaiknak megfelelő mennyiségű kvótát vásárolnak, melyeket azután átadnak a hatóságoknak. Ha az adó mértéke alacsonyabb, akkor éppen ellenkezőleg, a vállalatok elhárítanak ameddig az elhárítás határköltsége nem éri el az adó mértékét és nem vásárolnak a nemzetközi kvóta-piacon. Ebben az esetben a

kibocsátáscsökkentés mértéke nem éri el a megfelelő szintet 28 A fentiek alapján a hatékony működés feltétele az adó mértékének a nemzetközi piacon kialakuló árhoz való folyamatos igazítása. Ez azonban a gyakorlatban nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg. Ha lehetővé akarjuk tenni a vállalatok szereplését a nemzetközi kvóta-piacon, akkor ésszerűbb a forgalmazható kvóták hazai - közösségi szintű - bevezetése. Jelen fejezet az Európai Unió üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikáját mutatta be, illetve ismertette a hatóságok rendelkezésére álló különböző eszközöket és azok alkalmazásának eddigi tapasztalatait. Az Európai Unió közös tárgyalási pozíciót foglalt el és kezdeményező szerepet vállalt a kibocsátás-csökkentésről szóló nemzetközi tárgyalások során. E politika mögött azonban a tagországok eltérő érdekei állnak, mely tény az egyéni

vállalások eltérő mértékében is tükröződik. Ez a tagállamok közötti eltérés Magyarország számára is lehetőséget ad a legmegfelelőbb csökkentési forgatókönyv kiharcolására. 29 3. A magyar tárgyalási pozíció kialakítása Amint arról már a korábbiakban is szó esett, Magyarország a Kiotói Konferencián olyan kötelezettségeket vállalt, melyeket várhatóan beavatkozás nélkül is képes teljesíteni. Ennek oka, hogy bár a h azai energiahatékonyság messze elmarad az Európai Unió átlagától a csökkentés báziséveként választott 1985-87-es időszak óta az ipari termelés éveken át tartó csökkenése volt a jellemző. Ebből - a jelenleg érvényben lévő megállapodásokat alapul véve következik, hogy hazánk kedvező tárgyalási pozícióba kerülhet a csatlakozási tárgyalások során. A következő részekben bemutatjuk az üvegházhatású gázok csökkentésének hazai helyzetét, majd ismertetjük az ország számára

lehetséges forgatókönyveket. Végül az elmondottakat összegezve felvázolunk egy lehetséges tárgyalási pozíciót. 3.1 Az üvegházhatású gázok hazai kibocsátása Magyarország helyzete az üvegházhatású gázok kibocsátásának területén alapvetően megegyezik a többi közép-kelet európai átalakulóban lévő gazdaság helyzetével. Erre általában jellemző az energiahatékonyság alacsony foka, mind a termelési folyamatok, mind a felhasználás során, az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás alacsony, illetve a megtermelt értékre jutó kibocsátás magas volta (Mészáros, 1998). Ennek magyarázata az elmúlt rendszer pazarló magatartásában keresendő, illetve abban, hogy az átalakulás során még nem állt rendelkezésre elegendő tőke a hatékonyságot javító intézkedések meghozatalára. 30 6. tábla Európai országok fontosabb szén-dioxid kibocsátási mutatói (Mészáros, 1998) Ország Mt C t C/fő kg/C/dollár GJ/fő kg C/GJ

Belgium 26,2 2,8 0,15 149 18,8 Dánia 13,9 2,7 0,11 117 23,1 Franciaország 97,4 1,7 0,08 99 17,2 Görögország 18,8 1,9 0,29 118 16,1 Nagy-Britannia 153,0 2,7 0,16 132 20,5 Portugália 11,2 1,1 0,19 51 21,4 Magyarország 18,0 1,7 0,64 92 16,3 7. tábla Magyarország CO 2 kibocsátása 1994-ben ágazatonként ezer t/év % Erőművek 20937 32,7 Egyéb hőtermelés 3009 4,7 Ipar 14027 21,9 Közlekedés 6925 10,8 Mezőgazdaság 1723 2,8 Szolgáltatás 3258 5,1 Lakosság 14064 22,0 Összesen 63943 100,0 A nemzetközi egyezményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Magyarország óvatos politikát folytatott, amit a fejlett országok megértéssel vettek tudomásul, hiszen a tárgyalások eredményeképpen a Magyarországi kötelezettségvállalás bázisértéke az 1985-87 közötti évek kibocsátásának az átlaga, és 6%-os csökkentést vállaltunk a 2008-2012-es időszakra. Ezt összehasonlítva az Európai Unió

által vállalt 8%-os csökkentéssel (az 1990-es bázisévhez képest) a következő táblázatot kapjuk: 31 8. tábla Magyarország kötelezettségei hazánk, illetve az Európai Unió kötelezettségvállalása alapján (millió tonna) Magyar vállalás szerint EU vállalás szerint 83,6 (1985-87) 69 (1990) 78,6 (6%-os csökkentés) 63,5 (8%-os csökkentés) Bázisidőszaki kibocsátás Magyarországon 2008-2012-re vállalt kibocsátási szint A magyarországi CO 2 -kibocsátás jövőbeli alakulásának a b ecslésével számos nemzetközi kutatás foglalkozott. Tajthy (1995) a holland EFOM és az Argonne National Laboratory ENPEP nevű számítógépes modelljét használva határozta meg a kibocsátás lehetséges jövőbeli mértékeit négy különböző forgatókönyvet feltételezve. A forgatókönyvek a karbonadó és az energiaadó bevezetésének lehetőségeit vették figyelembe a 9. tábla szerint 9. tábla Adószcenáriók a CO 2 kibocsátás

csökkentésére A B karbonadó tartalom energiaadó tartalom 0 0 2000-től 5000 Ft/t C 0 2010-től 10000 Ft/t C C 2000-től 10000 Ft/t C 0 2010-től 20000 Ft/t C D 2000-től 35 ECU/t C 2000-től 0,7 ECU/GJ Az elemzésekből kiderül, hogy a hazai gazdaság szén-dioxid kibocsátása 2010-re még beavatkozás nélkül sem haladja meg a Kiotói Protokollban hazánk által vállalt mértéket (10. tábla). 32 10. tábla A szén-dioxid kibocsátás alakulása az egyes adószcenáriókban (millió tonna) 2000 2005 2010 A 67,37 71,72 75,62 B 65,77 68,64 71,60 C 64,4 67,2 68,81 D 64,4 67,31 71,71 3.2 "No-regret" opciók a magyar gazdaságban A dán Riso National Laboratory által kezdeményezett és a Budapesti Műszaki Egyetem által koordinált nemzetközi kutatás a magyar gazdaságban megvalósítható szén-dioxid csökkentési opciók közgazdasági elemzésére irányult (Szlávik et al, 1999). E kutatás elsődleges célja az egyes

csökkentési opciók költségeinek meghatározása és a m egvalósításra érdemes opciók kiválasztása volt. Az elemzés során a k özületi szférában, a h áztartásokban, illetve az erdészetben fennálló szén-dioxid csökkentési lehetőségek vizsgálata történt meg. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett költségvizsgálat során az opciók értékeléséhez az ún. határköltség elemzés módszerét alkalmaztuk (Marginal Abatement Cost: elhárítási határköltség, MAC), melynek keretében az egyes opciók megvalósítása során felmerült direkt költségek és hasznok számbavételére került sor. A közvetlen költségek közé a kezdeti beruházás költségei, illetve a projekt megvalósításához kapcsolódó egyéb költségek, mint például az adminisztratív költségek (melyek a projektek állami támogatásához kapcsolódnak), stb. tartoznak A kutatás nem tért ki az esetleges állami beavatkozások - támogatások - részletes

elemzésére, amelyre több lehetőség is rendelkezésre áll. A MAC-görbék kiszámításakor az első fázisban csak a k özvetlen - és egyben a l egnagyobb részt képviselő - energiamegtakarításból eredő hasznok lettek feltüntetve. A kutatás második 33 fázisa kitért a közvetett - indirekt - költségek és hasznok vizsgálatára is, melyek elemzésének a szükségességéről a következő fejezetben szólunk. A részletes kutatás 11 c sökkentési opciót ölelt fel 9, melyeket mind a lakossági mind a kommunális szféra esetében megvizsgáltunk. A vizsgálatok során figyelembe vett csökkentési opciókat az 1. sz melléklet tartalmazza Az egyes opciók elemzésekor kétféle időtávot tételeztünk fel. Közép távon, azaz 2010-ig a lehetséges maximális megvalósítás 25%-át feltételeztük, míg hosszú távon 50%-os megvalósítással számoltunk. Ilyen magas értékeket csak állami beavatkozással lehet megvalósítani még abban az esetben is,

ha az egyes beruházások belátható időn belül megtérülnek. Ennek többek között az az oka, hogy általában igen magas kezdeti beruházási költségeket foglalnak magukban, melyekre legtöbbször nem áll rendelkezésre fedezet. A 2. sz melléklet egy, a v izsgálat eredményéül kapott MAC-görbét mutat be, mely a közép távú (2010-ig - 25%-os) megvalósítást jellemzi 3%-os diszkont ráta mellett. A feltüntetett görbe figyelembe veszi az opciók együttes megvalósítása által előidézett energiaszerkezetváltozást is. Amint az az ábrából látszik a 11 csökkentési opció együttes (25%-os) megvalósítása esetén az éves szén-dioxid kibocsátás 2010-re mintegy 3,3 m illió tonnával csökkenne, mely a kiotói bázisévet tekintve 3,4%-os csökkentést jelent. Az ábráról leolvasható az is, hogy ennek a kibocsátás-csökkentésnek több, mint a fele, kb. 2,1 m illió tonna (a bázisévi kibocsátás 2,5%a), negatív költségekkel valósítható meg

Az ilyen opciókat az irodalom a "no-regret" azaz 9 A csökkentési opciók meghatározását - a lakossági és kommunális szférában leginkább megvalósítható 41 opció azonosítását - az Energiagazdálkodási Intézet munkatársai végezték el dr. Lontay Zoltán vezetésével A részletes elemzéshez ezek közül választottunk ki tizenegyet. 34 fájdalommentes jelzővel illeti, ami arra utal, hogy ezeket akkor is érdemes megvalósítani, amennyiben eltekintünk a szén-dioxid kibocsátásra való kedvező hatásuktól. A kiválasztott 11 c sökkentési opció azonban a lakossági és kommunális szféra szén-dioxid megtakarítási potenciáljának is csak egy töredékét jelenti, melyhez még hozzájárulhatnak az iparban, a közlekedésben, illetve a mezőgazdaságban jelen lévő energiahatékonysági intézkedések. Az eddigiekben leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy Magyarország helyzete a széndioxid - és egyéb üvegházhatású

gáz - kibocsátásának területén kedvező. A termelés 90-es évek első felében tapasztalható jelentős visszaesésének, a kedvező kötelezettségvállalásnak és az energiahatékonyság fejlesztésében rejlő lehetőségeknek köszönhetően a nemzetközi vállalásoknak közép távon (a kiotói megállapodásban célként kitűzött határidőig) meg tudunk felelni. 35 3.3 Kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek Az előző pontban a szén-dioxid kibocsátás hazai helyzetét mutattuk be. Ezek a körülmények, illetve a nemzetközi szerződésekben Magyarország és az Európai Unió által vállalt kötelezettségek sajátos helyzetet teremtenek. A következőkben ezt mutatjuk be A csatlakozással kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon alkalmazkodnunk kell-e az Európai Unió kiotói vállalásához vagy elegendő a magyar vállalás teljesítése. Mindezek fényében három forgatókönyvet vázolhatunk fel: • „Kiotó-stratégia”. Magyarország

ragaszkodik a Kiotói Protokollban vállaltakhoz és derogációt kap a s zén-dioxid kibocsátás további csökkentése alól, azaz csak a 2008-2012 közötti időszak letelte után kell alkalmazkodnia az Európai Unió közös üvegházhatású gázokkal kapcsolatos politikájához. • „Beilleszkedési stratégia”. A magyarországi vállalásoknak a csatlakozás pillanatában be kell illeszkedniük az Európai Unió közös klímapolitikájába. • „Független fejlődés”. Magyarország belátható időn belül nem csatlakozik az Európai Unióhoz, ezért attól független kibocsátás csökkentési politikát folytathat. A következőkben az első két forgatókönyvre helyezzük a hangsúlyt, mivel a harmadik bekövetkezésének a valószínűsége igen alacsony, illetve következményei nagy mértékben hasonlítanak az első forgatókönyv következményeihez. 36 A) A „Kiotó-stratégia” Amennyiben a kiotói vállalások a csatlakozást követően is

érvényben maradnak Magyarország számára, akkor - amint az a 8. és a 10 táblákból megállapítható -, a kötelezettségek teljesítése nem igényel közvetlen beavatkozást. Két tényezőre azonban figyelmet kell fordítani: i) beavatkozás hiányában a távolabbi előrejelzések a kibocsátások erőteljes növekedését jelzik előre, ami a gazdasági fejlődés meglódulásának a következménye, ii) törekedni kell az európai államok átlagos szintjénél alacsonyabb költségekkel megvalósítható kibocsátás-csökkentési intézkedések megvalósítására, illetve a nemzetközi és hazai - azaz közösségi szintű - mechanizmusokból származó előnyök kihasználására. Amennyiben Magyarország számára a csatlakozást követően is a Kiotói Protokollban meghatározottak maradnak kötelezőek, akkor a környezeti politikának elsősorban a hosszú távon várható fejleményekre kell koncentrálnia. Napjainkig nem merült fel komolyan a szén-dioxidra,

illetve más üvegházhatású gázokra vonatkozó szabályozó bevezetése hazánkban. Erre alkalmat adhatott volna az ún környezetterhelési díjról (KTD) szóló törvény tervezete, melynek levegőszennyezésekre vonatkozó tételei azonban nem tartalmazzák a s zén-dioxid kibocsátás díjjal való terhelését. Ennek ellenére a K TD tervezett bevezetése - az egyéb levegőszennyezők csökkentésén keresztül - jelentős hatással lehet a szén-dioxid hazai kibocsátására és bevezetése egybevágna az 5. Környezetvédelmi Program azon célkitűzésével is, mely szerint növelni kell a piackonform eszközök alkalmazásának az arányát az Európai Unión belül. A KTD bevezetése a számos vele járó előny ellenére sem egyszerű feladat, mivel az energiaszektor jelentős erővel lép fel ellene a várható jelentős anyagi terhek miatt. Amennyiben azonban az Európai Unió hosszú évek vitái után bevezeti a CO 2 /energia adót, akkor legkésőbb a csatlakozást

követő néhány éven belül Magyarországon is be kell azt 37 vezetni. A korábbiakban láttuk azonban, hogy igen sok nehézséggel jár az adók és a nemzetközi mechanizmusok együttes alkalmazása, ezért elképzelhető, hogy hosszú távon a szabályozásnak nem ez a módja fog megvalósulni az Unión belül. Mivel a Kiotói Protokollban vállaltakon felül a magyar gazdaságban számos alacsony költségű opció megvalósítására van lehetőség, ezért a fejlett tagállamok számára előnyös lehet kötelezettségeik egy részének Magyarországon történő teljesítése. Magyarország számára az ilyen jellegű beruházások lehetősége számos előnnyel járna. Egyrészt meglétük hangsúlyozása a csatlakozási tárgyalások során enyhítheti azt a nézőpontot, mely szerint a környezetvédelem a csatlakozásra váró országokban az egyik legproblémásabb kérdés. Másrészt az országban kibocsátási kvóták fejében elvégzett beruházások az ipar

fejlődéséhez is jelentős mértékben hozzájárulhatnak. Amennyiben ugyanis Magyarország képes megfelelni a kötelezettségeknek és jelentős alacsony költséggel megvalósítható csökkentési potenciálja marad, akkor ezeket a beruházásokat elvégezve Európa többi országa, vagy akár más fejlett országok is olcsó kvótákhoz juthatnak (például JI projektek keretében). Amennyiben megvalósul a szennyezési jogok nemzetközi forgalmazása és a k ibocsátáscsökkentés költsége Magyarországon alacsonyabb, mint a kvóták kialakult ára a nemzetközi piacon, akkor érdemes hazai beruházásokat kezdeményezni, majd a hatásukra keletkező kvótákat a piacon értékesíteni végül a bevételeket környezetvédelmi célokra lehet fordítani. A külföldi beruházások, a közös projektek vagy a kvótákkal való kereskedelem értékeléséhez igen fontos az ún. indirekt hatások figyelembe vétele is, melyeket a következő pont mutat be részletesen. 38

B) „Beilleszkedési stratégia”. Amennyiben a második forgatókönyv valósul meg, a csatlakozással egy időben Magyarország is be kell illeszkedjen az Európai Unió közös politikájába. Ez esetben csak akkor térhetünk el a közösségi átlagtól (8%-os csökkentés az 1990-es bázisévhez képest), ha valamelyik másik állam a tervezettnél jelentősebb csökkentést eszközöl. Ebben az esetben a következőket kell megfontolni: i) Magyarország részesedése az Európai Unió CO 2 kibocsátásából, ii) a többi átlagos fejlettséget el nem érő tagállam kibocsátásának alakulása. Amennyiben a Magyarország által Kiotóban vállalt kötelezettséget (78,6 millió tonna CO 2 , lásd 8. tábla) az Európai Unió által alapul vett 1990-es évi kibocsátáshoz (69 millió tonna) viszonyítjuk, akkor azt kapjuk, hogy a hazai szén-dioxid kibocsátást a 2008-2012-es időszakra mintegy 14%-kal növelhetjük. Ezzel áll szemben egyrészt az Európai Unió által

vállalt 8%-os csökkentés másrészt az egyes tagállamok eltérő vállalásai. Amint azt a tanulmány első felében bemutattuk, a „cohesion countries” számára az Unió igen jelentős növekedést is „engedélyez”, miközben a fejlett államok jóval az átlag felett csökkentenek. Ebbe a k épbe belefér egy magyarországi 14%-os növelés is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai kibocsátás volumene az összes Uniós kibocsátáshoz képest nem jelentős (lásd 6. tábla) Mindezekből következik, hogy a beilleszkedési forgatókönyv esetében ugyan a közösségi politika játssza az elsődleges szerepet, az Európai Unió kötelezettség-vállalását az sem veszélyezteti, ha Magyarország számára 14%-os növekedést tesz lehetővé - azaz nem változik hazánk kötelezettsége a Kiotóban vállaltakhoz képest. Amennyiben a csatlakozás pillanatában már érvényben lesz a közösségi szintű CO 2 /energia adó vagy valamilyen más eszköz és

azt Magyarországnak kötelezően alkalmaznia kell, akkor 39 feltehetően sikeresen alá lehet ígérni a 14%-os növekedésnek. Hasonló helyzet alakulhat ki, ha Magyarország a csatlakozást megelőzően bevezeti a környezetterhelési díjat vagy valamilyen más hasonló hatású eszközt. Összefoglalva elmondható, hogy ha sikerül elérni, hogy Magyarország számára az Unió „engedélyezze” a 1 4%-os növekedést az 1990. évhez képest a „beilleszkedési stratégia” megvalósulása esetén, akkor a helyzet hasonlóan alakul, mint a „Kiotó-stratégia” esetében, azaz Magyarország képes lesz jelentős mennyiségű kibocsátás-csökkentési kvóta értékesítésére a nemzetközi piacokon. Ha a tárgyalások során ennél alacsonyabb növekedés elismertetésére van csak remény vagy a kibocsátások csökkentésének elvárása merül fel, akkor az ország saját maga is intézkedéseket kell hozzon a kibocsátás csökkentésének érdekében

legyen az a közösségi szabályozás átvétele, vagy valamilyen más forma. Ebben az esetben is valószínű azonban, hogy találhatók olyan a fejezet első részében ismertetett no-regret opciók, melyek segítségével akár a 8%-os csökkentést is realizálni lehet (különösen, ha az indirekt hatásokat is figyelembe vesszük) anélkül, hogy az a gazdaság számára jelentős megterhelést jelentene. 40 4. Az üvegházhatású gázok csökkentésének indirekt hatásai 10 Az üvegházhatású gázok csökkentésének költségeit és hasznait számba véve megkülönböztethetünk úgynevezett közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt) hatásokat (Zilahy, 1999). A direkt pozitív hatások közé általában az elsődleges célként kitűzött üvegház gázok csökkentését, illetve az ezzel szorosan összefüggő energiamegtakarítások pénzben kifejezett értékét sorolják, míg a direkt költségek közé a megvalósítással közvetlenül

összefüggő költségek tartoznak (például a kezdeti befektetési vagy a folyamatos működtetési költségek, illetve egy állami támogatást élvező program esetében a megvalósítással járó kormányzati költségek). Ezen költségtételek általában viszonylag pontosan előre láthatóak, illetve befolyásolhatóak és megbecsülhetőek. Ezzel szemben az indirekt hatások csak közvetetten érvényesülnek, ezért gyakran nem számszerűsítik azokat, annak ellenére, hogy értékük jelentősen befolyásolhatja egy csökkentési opció megítélését. A közvetett hatások között a következő tételeket kell számba venni: - a csökkentési opciók tágabb értelemben vett környezeti hatásait; - a makrogazdasági hatásokat; - a jövedelemelosztásra gyakorolt hatásokat; - a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat; - a fenntarthatóságra gyakorolt hatásokat, illetve - a költségek korrigálását. 10 A szén-dioxid kibocsátás csökkentésére irányuló

opciók indirekt hatásaival a már említett RISO által kezdeményezett és a BME által koordinált kutatás második része foglalkozott, ld. Zilahy et al, 1998 41 4.1 Indirekt környezeti hatások Az egyes kibocsátás-csökkentési opciók indirekt hatásai között általában a legnagyobb súllyal a környezeti hatások jelennek meg, ugyanis az energia-felhasználás hatékonyságának javítása nem csak az üvegház gázok kibocsátására van kedvező hatással, hanem más, az energiatermelés során felszabaduló légszennyező anyagok kibocsátását is csökkenti. Hagyományos erőművek esetében például egyúttal kevesebb lesz a kén-dioxid, a nitrogénoxidok, a por, stb. kibocsátása is Ha az energiahatékonyság növelésével el lehet kerülni például egy atomerőmű felépítését, akkor az ellenkező esetben ebből származó kockázatok elkerülése az indirekt környezeti hatások közé tartozik. Amikor ezeket az indirekt környezeti hatásokat

vesszük figyelembe felmerül a kérdés, hogy az eredményül kapott energiamegtakarítás mekkora kibocsátás-csökkentéssel jár együtt. Ekkor eljárhatunk úgy, hogy az adott gazdaság energia-szektorának átlagos kibocsátásával számolunk vagy ellenkezőleg, feltesszük, hogy először a legkevésbé hatékony, leginkább szennyező erőművek bezárásával kell számolni. Ez utóbbi esetben a megtakarításokra egy felső becslést kapunk, ezért indokolt a konzervatívabb becslést eredményező átlagos kibocsátási értékekkel számolni. Egy-egy csökkentési opció nem csak az energiafelhasználás csökkentésén keresztül rendelkezhet negatív vagy pozitív környezeti hatásokkal. Egy, az ablakok vagy épületek szigetelésére irányuló projekt egyúttal csökkenti a l akások zajszintjét is. A használati melegvíz megtakarítását célzó különböző felszerelések a vízfelhasználást és ezen keresztül a szennyvíz keletkezését is

csökkentik. Az erdőtelepítés a CO 2 megkötésén felül is számos pozitív környezeti hatással jár - például az eredeti ökoszisztéma visszaállítása, a biodiverzitásra, a tájképre gyakorolt hatás, stb. 42 Mivel ezek az elsősorban pozitív környezeti hatások akár meg is haladhatják a csökkentési opciók megvalósításának a költségeit, nagyon fontos, hogy minden ilyen hatás figyelembe vételre kerüljön. A vizsgálat második lépésében meg kell kísérelni az indirekt környezeti hatások fizikai mennyiségekkel történő leírását a projekt teljes várható élettartamára. Sok esetben már ez a munka sem végezhető el kellő pontossággal, hiszen nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a beavatkozás nélküli jövőképre (az ún. „baseline scenario”-ra) vonatkozóan Ha például ismerjük egy új ablak hangszigetelési tulajdonságait, de nem ismerjük a jelenlegi lakások zajszintjét nem tudunk következtetéseket levonni a

zajszint csökkenését illetően. Talán a legnagyobb problémát a költségek, illetve hasznok pénzértékben való kifejezése jelenti. Ennek során meg kell határozni, hogy egy bizonyos szennyezőanyag egységnyi mennyiségű kibocsátása mekkora kárt okoz pénzértékben kifejezve. Ez a lépés sokszor nehézségekbe ütközik, hiszen egy-egy szennyező anyag számos hatással lehet a környezetre: az emberi szervezetre, az állat- és növényvilágra (és ezen keresztül a mezőgazdasági termelésre), az ember által készített építményekre, stb. A szakirodalom számos olyan módszert ismer, melyek segítségével közelítő adatokat kaphatunk. Az emberi szervezetre gyakorolt hatások méréséhez például az adott szennyezőanyag hatására a halálozások számában beállt változást, illetve az emberi élet statisztikai értékét használják. Az ilyen jellegű számítások eredményei természetesen csak kellő fenntartással fogadhatóak el, hiszen olyan

tényezők számszerűsítésére vállalkoznak, melyeknek nincsen a piacon kialakult ára. A kutatást megkönnyíti, hogy a fejlett országokban többféle módszer alkalmazásával is meghatározták egyes szennyező anyagok teljes gazdasági 43 hatását 11. Az adatokat a fejlődő, illetve átalakulóban lévő országokra is alkalmazni lehet, ha figyelembe vesszük az egyes országok közötti fejlettségbeli eltéréseket. Magyarországon végzett számítások szerint az 1 PJ energia-felhasználásra eső egészségügyi költségek mintegy 12 m illió forintot, a környezeti károk pedig 30 m illió forintot tesznek ki (1996-os áron) (Lontay, 1996). 4.2 Makrogazdasági hatások A csökkentési opciók makroökonómiai hatásai közé a GDP-re, illetve annak területi és szektorális megoszlására, a foglalkoztatásra és a kereskedelemre gyakorolt hatások tartoznak. Számottevő makrogazdasági hatással azok a projektek rendelkeznek, melyek az energiaszerkezet

vagy a földhasználat jelentős változását okozzák, illetve módosítják az energiahordozók piaci egyensúlyát (például az árak növelésével). A keresleti oldali (demand side management, DSM) beavatkozások (például a már korábban is említett ablakcsere vagy épületszigetelés) általában nem eredményeznek olyan mértékű makrogazdasági hatásokat, melyek jelentősen módosítanák az elemzés végeredményét (az ablakcsere esetében például az építőipari kibocsátás növekedése csak nagy megrendelt mennyiségek esetében mutatható ki). Amennyiben azonban a kereslet nagy arányú csökkenését sikerül elérni, akkor az már kimutatható hatással van a kínálat alakulására. Ilyen eset fordulhat elő, ha például egy erőmű felépítése szükségtelenné válik. Makroökonómiai hatásaikat tekintve nagyobb jelentőségűek a kínálati oldali beavatkozások. Egy erőmű modernizálása vagy felépítése, a hálózat korszerűsítése nagyobb

mennyiségű 11 Az indirekt környezeti hatások értékelésére irányult például az E urópai Unió ExternE projektje, az an gol CSERGE kutatás illetve lásd Rowe, R. D et al által készített ‘The New York Environmental Externalities Cost Study: Summary of Approach and Results’ (in: The External Costs of Energy: Proceedings, CEC, Brussels). A témában lásd még: Aaheim et al., 1997 44 munkaerőt igényel, illetve az energiaszerkezet jelentősebb módosítását eredményezheti, mint a kereslet befolyásolásán alapuló projektek. Külön említést érdemelnek az erdősítéssel kapcsolatos projektek, melyek számos munkahelyet teremthetnek és a mezőgazdasági termelésre is jelentős hatással vannak. A makroökonómiai hatások feltárására modelleket alkalmaznak. E modellek képesek figyelembe venni az egyes szektorok, illetve régiók közötti kapcsolatokat. Működésükhöz meg kell határozni a b aseline, azaz beavatkozásmentes forgatókönyvet, mely

azt fejezi ki, hogy az adott projekt megvalósítása nélkül milyen változások állnak be a g azdaság szerkezetében 12. A modellek segítségével előre jelezhetőek az energia szektor által más szektorokra, illetve a g azdaság egészére gyakorolt hatások vagy felvázolható az egyes energiahordozók felhasználása az energiaszektoron belül. Ez utóbbira szolgál például a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett már korábban is említett kutatás. 4.3 A jövedelemelosztásra gyakorolt hatások Az elemzések során figyelembe kell venni az egyes projektek jövedelemelosztásra gyakorolt hatását is, ugyanis az opciók egy része nem egyformán befolyásolja a különböző jövedelmű csoportok jólétét. Az elemzés elvégezhető egy mátrix felállításával, mely tartalmazza az egyes csoportok számára okozott hasznokat és károkat azok valós értékén. A vizsgálatok során feltétlenül ki kell mutatni, ha léteznek olyan érdekcsoportok, melyek a projekt

hatására veszteségeket szenvednek el és egyúttal képesek annak megakadályozására, hiszen ennek elmulasztása a projekt létét veszélyezteti. A jövedelemelosztás vizsgálatánál nem csak a különböző jövedelemmel rendelkező csoportok azonosítására kell figyelmet fordítani, hanem a vizsgálatnak ki kell terjednie az összes olyan 12 lásd például: Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1994 és U.S Country Studies Program, 1998 45 csoportképző ismérvre, mely jelentős különbségeket eredményezhet. Ilyen csoportok lehetnek az egyes nemzetiségek, az iskolai végzettség vagy a v idéki és városi lakosság megkülönböztetése. Amennyiben a megvalósítandó projekt jelentős hatással van ezen csoportok egyikére-másikára, akkor fel kell térképezni és meg kell határozni ezt a hatást annak érdekében, hogy a megvalósítás során ne lépjenek fel váratlan akadályok. Az egyes jövedelemszintek közötti eltérésnek azért is nagy a

jelentősége, mivel egy alacsonyabb jövedelmű csoport tagjai számára a beruházási költségek jóval nagyobb megterhelést jelentenek, illetve az eredményül kapott megtakarítások jelentősebb részt képviselnek az energiaköltségeken belül mint a magas jövedelműek számára. Ennek a problémának a k ezelésére a k özgazdaságtanban a j övedelem társadalmi határhasznát használják (Marginal Social Utility of Income, MSUI) (Zerbe et al, 1994). Eszerint egységnyi változás a jövedelemben a jólét eltérő változását eredményezheti attól függően, hogy milyen jövedelmi csoportot vizsgálunk. Willig és Bailey három általánosan elfogadott feltételezéssel élnek: 1. az MSUI a jövedelem növekedésével csökkenő tendenciát mutat, 2. az MSUI nemnegatív, 3. a szegényebb személytől gazdagabb felé történő jövedelemáramlás nem kívánatos (Willig és Baily, 1981, idézi Zerbe et al). Ezután felteszik, hogy egy A projekt akkor és csak akkor

kedvezőbb egy B projektnél, amennyiben a legszegényebb egyének h csoportjának okozott összes tiszta haszon nagyobb A projekt esetében, mint B projekt esetében bármely h értékre. A Willig-Baley kritérium lehetővé teszi, hogy csak olyan projekteket fogadjunk el, melyek nem okoznak előnytelen 46 jövedelem-változást, azonban olyan esetekben is a projekt elvetéséhez vezethet, amikor a tiszta haszon pozitív. Egy másik megközelítés az egyes jövedelmekhez ún. elosztási súlyokat rendel (distributional weights) mint például a Feldstein által kifejlesztett módszer. Javaslata szerint a súlyok a jövedelem függvényében adhatóak meg a következő formában: F(y) = (y / y50 )-δ ahol y50 a jövedelem medián értéke az y pedig a k érdéses jövedelem mértéke. (Atkinson az y50 érték helyett az egy főre jutó nemzeti jövedelmet használja.) Amennyiben δ = 0, akkor az összes jövedelem a m ediánnal azonos súllyal szerepel, azaz 1-gyel. Ha a δ >

0, a kkor az MSUI a jövedelem növekedésével csökkenni fog, annál gyorsabban, minél nagyobb a δ. E módszer alkalmazásának során felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi többlet-információt szolgáltat a döntéshozók számára szemben a nyertesek és a vesztesek egyszerű felsorolásával, illetve az a tény, hogy segítségével olyan projekteket is igazolni lehet, melyek esetében a hasznok nem érik el a költségek mértékét. Harberger szerint a fenti módszer hátrányainak kiküszöbölésére figyelembe kell venni, hogy egy jövedelemtranszfer haszna nem lehet nagyobb, mint a transzfer leghatékonyabb alternatív módon való megvalósításának költsége. Ennek értelmében a következőképpen kell eljárni (Zerbe et al, 1984): (1) az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők felé történő jövedelemáramláshoz mint további hasznot hozzá kell számolni a transzfer leghatékonyabb alternatív módjának költségét, illetve (2) a s zegények által viselt

bármely költséghez hozzá kell számolni a kompenzálásuk leghatékonyabb módjának a költségét. E módszer elve, hogy a 47 gazdagoktól a szegények felé történő jövedelemáramlás kedvező, de nem értékelhető nagyobb mértékben, mint egy hatékony alternatív jövedelemtranszfer költsége. Mindezen módszerek alkalmazásával elérhető, hogy figyelembe vegyük az egyes projekteknek a jólétre gyakorolt hatását. A csökkentési opciók csoportosítását figyelembe véve megállapítható, hogy a kereslet oldali beavatkozások általában nem gyakorolnak jelentős hatást a jövedelemelosztásra. Az ilyen jellegű projektek általában önkéntesek és gyakran állami támogatással valósulnak meg. Ebben az esetben megfigyelhető, hogy teljes támogatás hiányában a legszegényebb háztartások általában nem képesek a k ezdeti beruházás költségeinek a viselésére és egy bizonyos jövedelmi szint alatt nem valósulnak meg a projektek. A kínálati

oldalt befolyásoló projektek közül elsősorban azok jellemezhetők jelentős jövedelmi hatásokkal, melyek megváltoztatják a piaci árak kialakult szerkezetét. Amennyiben egyes energiahordozók ára megemelkedik ez a különböző csoportokat eltérő mértékben érinti. Ezen összefüggések vizsgálata ezért elengedhetetlen feladat az egyes projektek értékelésekor. 4.4 Foglalkoztatás Az egyes csökkentési opciók jelentős negatív vagy pozitív hatással lehetnek a foglalkoztatott munkaerő nagyságára, illetve összetételére. Amennyiben az opció megvalósítása jelentős mennyiségű berendezés előállítását igényli - mint például egy meglévő berendezés cseréjére irányuló projekt esetében -, akkor kimutatható az ehhez szükséges munkaerő pozitív hatása is. Az elemzés során figyelembe kell venni, hogy az új munkahelyek egy részét munkanélküliekkel, másik részét pedig jelenleg máshol alkalmazottakkal lehet feltölteni.

Számításba kell venni ezen felül a szabadidő értékét - hiszen a munkanélküli számára 48 rendelkezésre álló szabadidő is értéket képvisel - és a f oglalkoztatás pozitív egészségügyi hatásait is. A foglalkoztatásra gyakorolt ilyen jellegű pozitív hatásokat ellensúlyozhatja az energiaszektorban alkalmazottak számának csökkenése a cs ökkentési opció hatására. Ilyen eset állhat elő például egy erőmű szükségtelenné válásával. Ezzel szemben azonban gyakorlatiasabb az energiatermelés marginális csökkentését feltételezni az egyes erőművekben, ami - figyelembe véve a munkaerő iránti kereslet rugalmatlanságát is - azt eredményezi, hogy a legtöbb csökkentési projekt eredményeképpen nem kerül sor jelentős létszámcsökkentésre az energiaszektorban. Hasonló helyzet állhat elő például a víztakarékosság esetében, amikor is az ivóvíz iránti csökkenő kereslet nem feltétlenül jelenti a

vízművek által alkalmazottak létszámának jelentős csökkenését (Nemcsicsné, 1998). A foglalkoztatás hatásainak elemzésekor is figyelemmel kell lenni az összes pozitív és negatív hatásra. Ezek közül a legfontosabb a m egnövekedett munkavégzés által eredményezett értékteremtés, melyet a kifizetendő munkabérekkel jellemezhetünk. Ezen felül fontos figyelembe venni a munkavállalással elveszített szabadidő értékét, illetve a foglalkoztatás egészségügyi hatásait és a munkanélküliségi segély megtakarított mértékét. Régóta ismert, hogy azoknak az egészsége, akik valamilyen oknál fogva elveszítették munkájukat és hosszabb ideig nem találnak maguknak új munkalehetőséget kimutatható mértékben gyengébb, mint dolgozó társaiké. Ez a jelenség annak ellenére megfigyelhető, hogy számos munkahely az egészség károsodását okozza. A munkában állók kedvezőbb egészségi helyzetét részben megmagyarázza, hogy számos

betegség megakadályozza a munkavállalást, azaz az egészség feltétele a munkavállalásnak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a munkanélküli lét önmagában is káros az egészségre (lásd például: Moser et al, 1987). A csökkentési opciók vizsgálatakor a munkahely-teremtés e pozitív hatását a mortalitás csökkenésének segítségével számolhatjuk. 49 A munkába állás negatív hatása a munkavállalóra nézve a szabadidő jelentős csökkenése. Ezt a szabadidőt a munkába állás veszteségeként kell elszámolni és jelentősen függ a szabadidő iránti preferenciáktól, illetve az adott munkavállaló vagyoni helyzetétől. Hasonló elemzések során a szabadidő értékét a bruttó bér arányában szokták megadni és figyelembe venni a foglalkoztatás által okozott hatások között. 4.5 Fenntarthatóság A környezeti hatások egy másik vetülete a csökkentési opcióknak a fenntarthatóságra gyakorolt hatása. Mivel a különböző

projektek elsősorban az energia felhasználásában eredményeznek változásokat az energiaszerkezet megváltozásának fenntarthatóságra gyakorolt hatásai a legjelentősebbek. Ilyen hatás például a fosszilis energiahordozók megújuló energiahordozókkal való helyettesítése. Magyarországon a megújuló energiahordozók (víz, nap, szél, biomassza) használatának aránya igen alacsony, ezért egy-egy projekt jelentős változást hozhat ezen a téren. A csökkentési opciók közül például egy napenergiát hasznosító melegvíz előállító berendezés, melyet csak a lakossági szférában szerelnek fel a megújuló energiahordozók arányának 1-2%kal való növekedését eredményezi. Hasonló eredményt lehet elérni egy energiaerdő telepítésével, mely telepítését követően fokozatosan szén-dioxidot köt meg, majd kivágva energiahordozóként hasznosítható. Egy ilyen jellegű projekttel jelentős mennyiségű fosszilis energiahordozót lehet

megtakarítani, miközben elősegíti az erdők ökoszisztémájának a fenntartását, azaz az erdőkben élő állat- és növényfajok fennmaradását is. Az erdőtelepítés hozzájárulhat a talajok megőrzéséhez, illetve a mezőgazdaság jellemzően alacsony környezeti hatású ágát képviseli, mely illeszkedik a fenntarthatóság koncepciójába. 50 A fenntarthatóságra gyakorolt pozitív hatások pénzértékben való kifejezése gondot okozhat: leginkább a fenntarthatóságra gyakorolt hasonló - árnyékprojekt - megvalósításának költségeivel becsülhető, illetve egy részük az indirekt környezeti hatásoknál vehető számba. 4.6 A költségek korrigálása Az egyes csökkentési opciók elemzése során meg kell határozni azokat a tényezőket, melyek a piaci árakat eltérítik az erőforrások használatának valódi költségétől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elemzések során használt adatokat korrigálni kell a kereslet-kínálat

alakulását befolyásoló adók, támogatások, stb. mértékével 4.7 Az indirekt hatások nagyságrendje A mellékletekben megtalálható táblázatok az indirekt költségek elemzésének egy konkrét példáját, a lakossági szektorban megvalósítandó ablakcsere esetét mutatják be (Zilahy et al, 1998). Az 1 sz Melléklet az ablakcsere projekttel közvetlenül járó gazdasági hatásokat tartalmazza, azaz a beruházási és adminisztratív költségeket, illetve az ezekből közvetlenül származó energia-megtakarításokat. A projekt keretében évi 80 ezer új ablak beszerelésére kerülne sor, mely ablakok szigetelésének jellemzői jelentősen meghaladnák a j elenlegi nyílászárókét. A táblázat utolsó előtti sorában található meg a közvetlen költségek és hasznok összevetéséből eredményül kapott éves pénzáramlás (cash-flow). Eszerint az első tíz évben a projekt költségei meghaladják a hasznokat, ezután azonban - az

energia-megtakarításoknak köszönhetően - nettó haszon jelentkezik egészen a berendezések élettartamának a végéig. A 2. sz Melléklet az indirekt hatásokkal módosított cash-flow-t mutatja Ennek a projektnek a keretében indirekt hatások között a környezet állapotában bekövetkező hatások, illetve a foglalkoztatási hatások lettek számszerűsítve. Amint az a két tábla összehasonlításából kitűnik, az indirekt hatásokat figyelembe véve a projekt élettartama során a cash-flow átlagosan évente mintegy 25%-kal javult. Ez az érték 51 azonban nem tartalmaz számos - elsősorban a projekt kis mérete miatt - nehezen számszerűsíthető pozitív és negatív hatást, mint például a makrogazdaságra vagy a jövedelemelosztásra gyakorolt hatásokat, illetve a foglalkoztatás esetében a k ereslet csökkenésével összefüggő negatív hatást. Ezeket figyelembe véve a 25%-os arány az indirekt hatások alsó becsléseként vehető figyelembe.

Annak felmérése, hogy az ilyen formában értelmezett közvetett hatások milyen arányt képviselnek a gazdaság egyéb területein megvalósítható kibocsátás-csökkentési opciók esetében még további munkát igényel, azonban az már most is megállapítható, hogy az ilyen jellegű indirekt hatások figyelmen kívül hagyásával számos kedvező lehetőség maradhat kihasználatlanul. 52 5. Következtetések Az Európai Unió környezetvédelmi intézkedései között különleges helyet foglal el az éghajlat változását okozó gázok, elsősorban a szén-dioxid kibocsátásának a szabályozása. Az Unió a kezdetektől fogva egységesen lép fel e területen, mely a környezetvédelmi politikát tekintve is egyedülálló jelenség. Az egységes fellépés számos okra vezethető vissza, melyek között megtalálható a vezető szerepre való törekvés éppúgy, mint az egyes országok jól felfogott érdeke. A kevésbé fejlett, elsősorban dél-európai

országok számára az egységes vállalás azt jelenti, hogy az elkövetkező években is tovább növelhetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, így elhárítva a gyors fejlődés eme akadályát. A fejlett országok ezzel szemben az átlagos 8%-ost meghaladó csökkentést kell megvalósítsanak, ami hosszú távon elősegítheti a hazai ipar versenyképességének a javulását illetve az indirekt hatások kiaknázását. Magyarország helyzete sok tekintetben hasonlatos a gyorsan fejlődő, elmaradottabb országokéhoz, azonban egyedi vonásokat is mutat. Egyrészt az ipar elmúlt évtizedben tapasztalható erőteljes visszaesésének következtében a szén-dioxid kibocsátás is jelentősen lecsökkent másrészt az energiatermelés, illetve felhasználás korszerűtlensége miatt számos ún. no-regret opció áll rendelkezésre a magyar gazdaságban. A kiotói tárgyalások során az ország el tudta ismertetni a következő évek fejlődési tendenciáit, ami a cs

ökkentési százalékhoz választott bázisévekben mutatkozik meg és ezáltal olyan mértékű vállalást tett, mely nem teszi szükségessé a hazai lehetőségek teljes mértékű kiaknázását. Ennek eredményeképpen a kiotói vállalások nem jelenthetnek gondot a gazdaság számára. 53 Jelen tanulmányban sorra vettük az Európai Unió által az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban képviselt politikát, bemutattuk a legfontosabb nemzetközi fejleményeket, illetve az Uniós döntéshozatal mentetét, legfontosabb befolyásoló tényezőit. Ezután ismertettük a magyarországi szén-dioxid kibocsátás jellemzőit, a hazai szabályozás hiányosságait végül felvázoltunk három lehetséges forgatókönyvet, melyek a hazai kibocsátás-csökkentési politikát az elkövetkező években meghatározhatják. Az első forgatókönyv azon alapul, hogy a Kiotó-stratégia értelmében az ország a csatlakozást követően is a kiotói megállapodáshoz

ragaszkodik és figyelmen kívül hagyja az Unió politikáját. Ebben az esetben várhatóan nincs szükség új szabályozóeszközök bevezetésére csak akkor, ha időközben a vállalások tovább szigorodnak, illetve a 2012-ig terjedő időszakot követően, mivel a szén-dioxid kibocsátás mértéke beavatkozás nélkül addigra hazánkban is bizonyosan meghaladja a vállalt szintet. A második beilleszkedési forgatókönyv szerint az országnak át kell vennie az Európai Unió által vállalt célokat. Ekkor fontossá válik az a tény, hogy más, hazánknál ugyan fejlettebb, de az uniós átlagnál gyengébb gazdasággal rendelkező országok számára jóváhagyták a kibocsátások növelését az elkövetkező 10-12 évben. Erre hivatkozva elérhetőnek látszik, hogy Magyarország a csatlakozást követően is fenntartsa jelenlegi kötelezettség-vállalását - vagy ami ugyanazt jelenti: elismertessen egy, az 1990. évi kibocsátáshoz képest 14%-ot meg nem haladó

mértékű kibocsátás-növekedést. Az Európai Unió számára az újonnan csatlakozni kívánó országok a szén-dioxid kibocsátás szempontjából a csökkentés alacsony költségekkel való megvalósítását teszik lehetővé. Ezt mutatja a magyar gazdaságban rendelkezésre álló „no-regret” opciók számossága is. Ezeknek a beruházásoknak a m egvalósításával további lehetőségek merülnek fel a szennyezési jogok piacán: minél több ilyen fájdalommentes opciót valósít meg az ország, annál nagyobb kínálattal léphet fel a szennyezési jogok nemzetközi piacán. Ezért a jövőben nagy hangsúlyt 54 kell fektetni az energiahatékonysági intézkedések állami támogatására, ami az Európai Unió gyakorlatába is illeszkedik. Az ilyen jellegű beruházások megvalósítása közvetett előnyökkel is jár, melyek akár 25%-kal is módosíthatják az egyes projektek pénzáramlását, amint azt az indirekt hatásokról szóló fejezet is

bemutatta. Ezen felül Magyarország nem csak az Európai Unió államai felé értékesíthet majd kibocsátási kvótákat a kvóták nemzetközi kereskedelmének keretén belül, hanem lehetőség nyílik a legnagyobb potenciális vásárló, az Egyesült Államok felé történő értékesítésre is. Mivel a fejlődő országok költségviszonyai még hazánknál is kedvezőbb lehetőséget jelentenek az iparosodott országok számára, fontos felhívni a befektetők figyelmét a térség által nyújtott relatív előnyökre, mint például a stabilitásra és a megszerezhető kvóták mennyiségének előre jelezhetőségére. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére alkalmazott szabályozó mechanizmusok még kialakulóban vannak. Magyarország jelenleg nem korlátozza a széndioxid kibocsátást, amit a kedvező kötelezettségvállalás, illetve az indokol, hogy az ország legfontosabb feladatául a gazdasági fejlődés

előmozdítását tűzte ki. Az Unió tapasztalatait figyelembe véve rövid távon alkalmas eszköznek bizonyulhatnak a legnagyobb kibocsátókkal való önkéntes megállapodások. Ezen a területen jelenleg elmaradás tapasztalható a magyar gazdaságban annak ellenére, hogy az önkéntes eszközök számos előnyt nyújtanak mind a szabályozó hatóság, mind pedig az üzleti szféra számára 13. Ezen felül azonban adandó alkalommal az Európai Unió által bevezetésre kerülő egységes szabályozást is át kell venni, legkésőbb a csatlakozást követő néhány éven belül. 13 Többek között ilyenek az információs aszimmetria kiküszöbölése, az adminisztrációs költségek csökkenése és az együttműködés elmélyítése a hatóságok szemszögéből illetve a kiszámíthatóság és a további szigorítás elkerülésének előnyei az üzleti szféra számára. 55 Amennyiben az Unió nem képes közösségi szintű szabályozás létrehozására,

akkor is gondoskodni kell valamilyen ösztönző rendszer létrehozásáról, mivel a hazai kibocsátások hosszabb távon (a Kiotó által felölelt időszakon túl) - állami beavatkozás, illetve a nemzetközi lehetőségek kiaknázásának a hiányában - jelentősen megnövekedhetnek. Összefoglalva megállapítható, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére irányuló lehetőségek kiaknázása a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelésen túl Magyarország számára párhuzamosan két szempontból is előnyös: egyrészt, a "no-regret" opciók megvalósítása (melyek mennyisége az indirekt hatások figyelembevételével még tovább bővül) hosszú távon komoly környezeti és gazdasági előnyökkel jár, amint azt számos nemzetközi és hazai kutatás is kimutatta; másrészt a nemzetközi mechanizmusok várható alkalmazása során az ilyen módon megtakarított kibocsátási kvóták értékesítése illetve a közös megvalósítás is

jelentős bevételeket hozhat az ország számára. 56 Irodalomjegyzék 1. H A Aaheim, K Aunan, H M Seip, 1997, Social Benefits of Energy Conservation in Hungary, An examination of alternative methods of evaluation, CICERO Working Paper 1997:10, University of Oslo 2. CEFIC, 1997, Chemistry and Industry News, 19970407 3. Climate change in the European Union, Environmental Issues Series No 2, European Environment Agency, Copenhagen, 1996 4. EPCEM, 1997, Possibilities for Negotiated Agreements on Energy Efficiency between the Chemical Industry and Government in CEE Countries, IVM/VU Project Group, Amsterdam, April 1997 5. dr Faragó T, dr Szerdahelyi Gy, dr Poós M, dr F R Rijsberman, J Gupta, Energiafelhasználás és szén-dioxid kibocsátás Magyarországon és Hollandiában: becslések, összehasonlítások, jövőképek, Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1994 6. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1994, Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása

Magyarországon, Nemzeti beszámoló az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben foglalt kötelezettségek végrehajtásáról 7. M Gerhardsen (1998), Who governs the EU environmental policy? Policy Note 1998:4, CICERO, University of Oslo 8. B J Holtsmark, K H Alfsen, (1998) Coordination of flexible intruments in climate policy, Report 1998:4, CICERO, University of Oslo 9. IEA (International Energy Agency), 1996, V oluntary Actions for Energy-Related Abatement 57 10. Kaderják P, Bartus G, 1998, A karbon/energia adó mint a szén-dioxid kibocsátás mérséklésének eszköze Magyarországon, UNEP/GEF project "Economics of GHG Limitation 11. Kerekes, S, Kiss, K, 1998, Uniós elvárások és csatlakozási stratégiák a környezetvédelemben, in: Gazdaság és környezet - Útban az Európai Unió felé, MTA, Budapest 12. Lontay Z, Tényleg nyugodtak lehetünk? Lélegzet, 1996/5 13. Meskó K, Nemcsicsné Zs Á, Pálfi J, Szabó L, Szabó S, Szendi S, Vörös K,

Zilahy Gy., 1997, Az állam pénzügyi szerepe a környezetvédelmi programok finanszírozásában a fejlett országokban, Management Vezetés-Szervezési Tanácsadó Kft. 14. Mészáros E, 1998, Légszennyező anyagok hazai és európai kibocsátása, in: Gazdaság és környezet - Útban az Európai Unió felé, MTA, Budapest 15. K A Moser et al, 1987, Unemployment and Mortality: Comparison of the 1971 and 1981 Longitudinal Study Census Samples, British Medical Journal, 294 16. Nemcsicsné Zsóka Á, 1998, The indirect costs and benefits of GHG limitation measures in Hungary, Part II. Installation of low-flow faucets and shower heads 17. Palánkai T, 1995, Az európai integráció gazdaságtana, AULA 18. Szlávik J, Pálvölgyi T, Ürge-Vorsatz D, Füle M ( szerk), 1999, E conomics of Greenhouse Gas Mitigation, RISO-BME-KTM 19. Tajthy T, 1995, Egy karbonadó bevezetésének lehetőségei, kézirat, Budapest, idézi Kaderják, Bartus, 1998 20. A Torvanger 1998, The state of the Kyoto

Protocol negotiations, After the fourth UNFCCC Conference of the Parties (COP4) in Buenos Aires, 2-13 November, 1998, Policy Note 1998:5, CICERO, University of Oslo 58 21. US Country Studies Program, 1998, Hungarian Country Study Team, Hungarian Climate Change Action Plan, Systemexpert Consulting Ltd., Budapest 22. R D Willig, E E Baily, 1981 Income Distributional Concerns in Regulatory PolicyMaking, in: Studies in Public Regulation, Gary Fromm, ed, Cambridge, Mass: MIT Press 23. R O Zerbe, Jr, D D Dively, 1994, Benefit-Cost Analysis, In Theory and Practice, Harper Collins College Publishers 24. Zilahy Gy, Nemcsicsné Zsóka Á, A Markandya, A Hunt, 1998, The Indirect Costs and Benefits of Greenhouse Gas Limitation: Hungary Case Study, Prepared for the UNEP Collaborating Centre on Energy and Environment, RISO National Laboratory, Roskilde, Denmark 25. Zilahy Gy, 1999, Az üvegházhatású gázok koncentrációjának csökkentésére irányuló intézkedések közgazdasági

elemzése, Gazdaság, vállalkozás, vezetés, Műhelytanulmányok, Vezetési és Szervezési Tudományos Társaság, 1999/1 59 Az Európai Unió dokumentumai 1. Európai Bizottság (1997a), The Commission proposes a common system for the taxation of energy products, Brussels, 12 March, 1997, IP/97/211 2. Európai Bizottság (1997b), Communication to the Council and the European Parliament on Environmental Agreements, Europe Environment, No 492, Brussels 3. Európai Tanács, 1982, 82/604/EEC: Council recommendation of 28 July 1982 concerning the encouragement of investment in the rational use of energy 4. Európai Tanács, 1985a, Council resolution of 15 J anuary 1985 on the improvement of energy-saving programs in the Member States 5. Európai Tanács, 1985b, Council resolution of 15 March 1985 on the rational use of energy in the building sector 6. Európai Tanács, 1986, C ouncil resolution of 15 S eptember 1986 on improving energy efficiency in industrial firms in the Member

States 7. Európai Tanács, 1993a, 93/389/EEC, Council Decision of the 24 June 1993 f or a monitoring mechanism of Community CO 2 and other greenhouse gas emissions 8. Európai Tanács, 1993b, Council Directive 93/76/EEC of 13 S eptember 1993 t o limit carbon dioxide emissions by improving energy efficiency (SAVE) 9. Európai Tanács, 1993c, 93/500/EEC, Council Decision 10. Európai Tanács, 1996, 96/737/EEC: Council Decision of 16 December 1996 concerning a multiannual programme for the promotion of energy efficiency in the Community (SAVE II) 11. Európai Tanács, 1997a, Community Strategy on C limate Change, Document 6309/07 Council conclusions 60 12. Európai Tanács, 1998a, 98/352/EC: Council Decision of 18 M arch 1998 c oncerning a multiannual programme for the promotion of renewable energy sources in the Community (Altener II) 13. Európai Tanács, 1998b, 2123dr Council meeting, Energy, Brussels, 13 November 1998 61 Mellékletek 1. sz melléklet Szén-dioxid

csökkentési opciók a háztartási és a kommunális szférában Kódszám Csökkentési opció megnevezése 1.11 Tetők, falak és alapok utólagos szigetelése meglévő épületekben 1.15 Ablakcsere meglévő épületekben 1.220 Programozható fűtésvezérlés 1.222 Meglévő gáztüzelési egységek feljavítása (égőbeállítás, karbantartás) 1.31 Egyedi mérés - melegvízfogyasztás 1.32 Víztakarékos kifolyók és zuhanyrózsák 1.33 Aktív napenergiás fűtőrendszerek használati melegvíz készítésére 2.11 Több kompakt izzó 2.12 Technológiaváltás: fényforrások és szabályozórendszerek cseréje 2.41 Közös szellőztető rendszerek helyett egyediek - Energiaerdő telepítése 62 Forint 140000 1.33p 120000 100000 80000 60000 2.41h 40000 20000 1.32h 1.33h 1.32h 2.12p energy forest 1.11h 1.11p 1.222 1.15h 1.15p 0 0 -20000 -40000 -60000 1.220 1.31 500000 2.11h 2.11p 1000000 1500000 2000000 2500000 3000000

Elhárított GWP, tonna 2. sz melléklet A csökkentési opciók elemzésével készített elhárítási határköltség-görbe (MAC-görbe) 63 35000 3. sz melléklet A csökkentési opciók közvetlen hatásai Új ablakok száma ezer 0 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 80,67 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 Fűtési Beruházási Energiameg- Adminiszt- Cash flow Megtakarítás energia költség takarítás ratív (direkt) megtakarítás költség TJ (Mrd forint) (Mrd forint) (Mrd forint) (Mrd forint) tonna GWP 0 0 0 0 0 0 763,20 16,74 0,74 0,17 -16,17 67300,59 1526,40 16,74 1,47 0,17 -15,43 134601,17 2289,60 16,74 2,21 0,17 -14,70 201901,76 3052,80 16,74 2,94 0,17 -13,96 269202,35 3816,00 16,74 3,68 0,17 -13,23 336502,93 4579,20 16,74 4,41 0,17 -12,49 403803,52 5342,40 16,74 5,15 0,17 -11,76 471104,10 6105,60 16,74 5,88 0,17 -11,02 538404,69

6868,80 16,74 6,62 0,17 -10,29 605705,28 7632,00 16,74 7,35 0,17 -9,55 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 7632,00 0,00 7,35 0,00 7,35 673005,86 6868,80 0,00 6,62 0,00 6,62 605705,28 6105,60 0,00 5,88 0,00 5,88 538404,69 5342,40 0,00 5,15 0,00 5,15 471104,10 4579,20

0,00 4,41 0,00 4,41 403803,52 3816,00 0,00 3,68 0,00 3,68 336502,93 3052,80 0,00 2,94 0,00 2,94 269202,35 2289,60 0,00 2,21 0,00 2,21 201901,76 1526,40 0,00 1,47 0,00 1,47 134601,17 763,20 0,00 0,74 0,00 0,74 67300,59 64 4. sz melléklet A csökkentési opciók közvetett hatásai Év 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 2026 2027 2028 2029 2030 2031 2032 2033 2034 2035 2036 2037 2038 Új ablakok Fűtési energia Foglalkoztatás- Környezet Cash-flow Megtakarítás megtakarítás beli hatások hatások (módosított ) ezer darab TJ Mrd forint Mrd forint Mrd forint tonna GWP 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 80,67 763,20 1,22 0,18 -14,77 67300,59 80,67 1526,40 1,33 0,36 -13,74 134601,17 80,67 2289,60 1,33 0,53 -12,83 201901,76 80,67 3052,80 1,33 0,71 -11,92 269202,35 80,67 3816,00 1,33 0,89 -11,00 336502,93 80,67 4579,20 1,33 1,07 -10,09 403803,52 80,67 5342,40 1,33 1,25 -9,18

471104,10 80,67 6105,60 1,33 1,43 -8,26 538404,69 80,67 6868,80 1,33 1,60 -7,35 605705,28 80,67 7632,00 1,33 1,78 -6,44 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 7632,00 0,00 1,78 9,13 673005,86 0,00 6868,80 0,00 1,60 8,22 605705,28 0,00 6105,60 0,00 1,43 7,31

538404,69 0,00 5342,40 0,00 1,25 6,39 471104,10 0,00 4579,20 0,00 1,07 5,48 403803,52 0,00 3816,00 0,00 0,89 4,57 336502,93 0,00 3052,80 0,00 0,71 3,65 269202,35 0,00 2289,60 0,00 0,53 2,74 201901,76 0,00 1526,40 0,00 0,36 1,83 134601,17 0,00 763,20 0,00 0,18 0,91 67300,59 65