Meteorbecsapódás a Holdon

Dátum: 2008. február 25. 00:00:00.
Forrás : Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Páratlan technikai bravúr! 2008. február 21. hajnalán látványos teljes holdfogyatkozást figyelhettünk meg. Néhány ezer km-rel nyugatabbra, az amerikai kontinensen a helyi holdkelte után látszott a jelenség, minden szempontból kedvező körülményeket teremtve részletes megfigyelésekhez. George Varros tapasztalt marylandi amatőrcsillagász a Hold elsötétülését kihasználva apró égitestek holdi becsapódásainak felvillanásaira vadászott érzékeny digitális videokamerájával,

A hasonlóan korábbi megfigyeléseihez, ezúttal is sikerrel járt! 20 cm-es f/5 Celestron N-8 Newton-távcsövére szerelt kamerájával nagyon rövid ideig tartó villanást észlelt az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) délnyugati pereme közelében. A mindössze három kockán rögzített jelenség 03:19:57 UT-kor következett be a már nagyrészt elsötétült és a totalitás fázisa felé közeledő Holdon (a totalitás közepe bő hat perccel később következett be).

Egy apró égitest becsapódása a Hold felszínébe meglepően kis műszerrel is detektálható fényjelenséget okoz. A nyíl által jelzett felvillanás az Oceanus Procellarum délnyugati pereme közelében történt (kép: George Varros, Mt. Airy, Maryland, USA).

A holdi meteorbecsapódások a látható fény tartományában már kisebb távcsövekkel is megfigyelhetőek. Az észlelés előfeltétele, hogy a jelenség a Hold éjszakai oldalán, esetleg teljes holdfogyatkozáskor következzen be, hiszen a fényes oldal ragyogása elrejti az ott történő becsapódások villanásait. Az elmúlt években emlékezetesek voltak a perseidák, leonidák és geminidák meteorrajai idején észlelt holdi meteorbecsapódások. 2005 óta a NASA Marshall Űrközpontjában már közel száz holdi meteorbecsapódást regisztráltak. Jelen sorok írásáig George Varros észlelése az egyetlen teljes holdfogyatkozáshoz kötődő jelenség, aminek meteoroidját csak gyenge aktivitású februári rajokhoz lehet kötni. Lehetséges például, hogy a február 2-25. között jelentkező és február 8-i gyakorisági maximumában óránként 3-5 hullócsillagot produkáló Alfa Kentauridák raj egyik meteora, esetleg egy sporadikus apró kődarab csapódott égi kísérőnk felszínébe.

Három fotó a George Varros által észlelt felvillanás időpontjához közel. A középső felvétel mindössze 10 másodperccel az amerikai megfigyelés után készült, de már azon sem látszik semmi utófénylés (a szerző felvételei).

A napjainkban újraindult holdkutatás első két űrszondája a japán SELENE és a kínai Chang'e-1 már holdkörüli pályáról részletesen tanulmányozza a Hold felszínét és kozmikus környezetét. Talán nem teljesen reménytelen, hogy a már működő, ill. a közeljövőben pályára állítandó holdszondák (pl. a NASA LRO-szondája) nagyfelbontású kameráival megtalálják az új becsapódási alakzatot, például egy fényes felületű friss kráterecskeként a Viharok Óceánja peremén. A holdészlelő amatőrcsillagászok számára pedig egy tudományos szempontból is érdekes – bár nagy türelmet és megfelelő műszereket igénylő – program lehet a holdi meteorbecsapódások megfigyelése és jól dokumentálható digitális formájú rögzítése.

Bővebben:

George Varros holdi meteorbecsapódásokról szóló honlapja

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Fidel Castro élete és Kuba története

Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.

A holdraszállás története

Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt arra, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi idő állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.

A vikingek

A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.