Földrajz | Középiskola » A Hold megismerése, kutatása, szerepe a földi életben

http://www.doksihu Hold megismerése, kutatása, szerepe a földi életben A Hold átmérője 3476 km, felülete 38 millió km2. A Földtől való közepes távolsága 384 000 km. Hőmérséklete a nappali oldalon 130 °C, az éjszakain -150 °C Saját fénye nincs, a Nap fényét sugározza vissza. A Hold felszínén nagy kiterjedésű síkságok („tengerek”), hegységek, kráterek, szakadékok, hatalmas szikladarabok vannak, és jelentős részét vastag portakaró borítja. Legmagasabb hegyei elérik a 8 km magasságot A Hold kora kb 4,6 millárd év, tehát a Földéhez hasonló. Légköre nincs, felszínét a meteorit-becsapódások formálják Hiányzik a víz is, és nincs szél. A Holdon az árnyék és az ég mindig fekete A Hold igazi megismerése a holdexpedíciók révén kezdődött el. Első emberként az amerikai Neil Armstrong lépett a Hold felszínére (Apolló-II.) 1969 július 21-én az Apollóprogram keretében A Hold felszínének automatikus szondákkal

való részletes felderítése és feltérképezése, valamint a kb. 45 tonnás Apolló űrhajórendszer kifejlesztése lehetővé tette, hogy 1969 júliusában Armstrong és Aldrin amerikai űrhajósok - az Apolló-II űrhajó utasai elsőként lépjenek a Hold felszínére. Az első embereket további öt holdexpedícióban még 10 űrhajós követte 1969. és 1972 között Az Apolló-15, -16, -17 kísérletben már holdautót is használtak, és így az átvizsgált, illetve bejárt terület több tíz kilométerre tágult. Az expedíciók során összesen mintegy 400 kg holdkőzetet hoztak a Földre, a Holdon pedig komplex műszerrendszereket hagytak mágneses, gravitációs, szeizmikus, lézeres és napszélmérésekre. Ezek a műszerek sok éven át működtek. Az Apolló-programban a Holdról szerzett mérési adatok feldolgozása több mint 10 évig tartott. Annak ellenére, hogy az első öt évben minden látványos űrkísérletet a Szovjetunió hajtott végre, a Holdért

folytatott versenyben alulmaradt. Ennek egyik fő oka az űrhajózás vezetői közötti személyi ellentétben keresendő. Későn, csak a hatvanas évek közepén, az amerikaiakhoz képest 4-5 éves késéssel kezdték el létrehozni az N-1 óriásrakétát. Ez a rakéta, amely az Apolló űrhajórendszert szállító 111 m magas, kb 2800 tonna, induló tömegű amerikai Saturn-V hordozórakétát megközelítő méretű volt, alacsony Föld körüli pályára kb. 100 tonnát tudott volna felvinni (a Saturn-V 135 tonnát szállított!) Az N-1 rakéta négy startja 1969-72. között sikertelen volt A közepes teljesítményű szovjet Proton rakéta segítségével azonban 1968-70-ben a Hold körülrepülésére alkalmas űrhajót, a Szojuzhoz hasonló Zondot, automatikus üzemmódban sikeresen kipróbálták. Mi több, 1968 szeptemberében a Zond-5 fedélzetén repült először élőlény, egy teknős a Holdhoz. A szovjet űrkutatók az Apolló-programmal párhuzamosan a Hold

felderítését robotszondákkal végezték 1969-76. között Ezeknek a szondáknak (Luna-16, -2 -24) az egyik csoportja fúrással talajmintát vett a Holdon és azt a Földre szállította. A második csoport holdjárműveket, Lunohod-1-et és -2-t szállította a Holdra (Luna-17, -21). A Lunohodok több tucat km hosszú terepen felszíni felvételeket, mágneses méréseket készítettek, analizálták a talajt, lézerfény-visszaverő tükreik nagy pontosságú Föld-Hold távolság-meghatározást tettek lehetővé. A holdrobotok harmadik csoportja (Luna-19, -22) éveken keresztül Hold körüli pályáról fényképezte felszínt, és vizsgálta az égitest környezetét (gammasugárzási és töltöttrészecske-mérések). A Hold, mint a Föld egyetlen kísérője a többi bolygó holdjaihoz hasonlóan többféle mozgást végez. Az egyik fő mozgása a tengely körüli forgás A Földnél jóval lassabban forog. A másik mozgása a Föld körüli keringés A Hold esetében

összefüggés van a tengely körüli forgás és a keringés ideje között: mindkettő pontosan megegyezik, ezért a Földről szemlélve a Holdnak mindig csak az egyik felét láthatjuk. A Hold még egy harmadik http://www.doksihu mozgást is végez, a Földdel együtt kering a Naprendszerben. A keringő Hold ellipszis pályáját 27,3 nap alatt futja be. Ugyanennyi idő alatt fordul meg saját tengelye körül A Holdon közel 15 napig tart a nappal, ugyanennyi ideig az éjszaka, vagyis egy nap hossza meghaladja a 29 földi napot (ez a földi hónap alapja). A Hold tömegvonzása okozza a földi árapály jelenséget