|
Dátum: 2008. január 22.10:55:24. Forrás : doksi.net/hu |
Csokonai ezt a művét Lilla- korszakában írta. Szentimentalista művei közé sorolhatnánk. Tulajdonképpen a magányosságban keres vigaszt, menedéket a viszonzatlan szerelem gyötrelmei elől. Hiszen pont ennek az évnek elején adták férjhez Lillát egy gazdag kereskedőhöz, és így Csokonai minden reményét elvesztette, hogy szerelme valaha is övé legyen. A költő lelkében örvénylő érzések megnyugvást keresnek, és úgy véli, hogy a csendben, magányban találják meg azt. 1798-ban Kisasszondon írta ezt a versét Csokonai. Ihletője valószínűleg egy csendes, ámde természeti csodákban gazdag, vonzó szépségű, nyugodt park lehetett, ahol fáradt lelke fájdalmaira gyógyírt lelt.
E versében a költő a magányosságot személyesíti meg, és mint egy nőalakhoz szól. Leírja kettejük viszonyát, illetve őt, magát is, mintha valóságos élő személy volna. Szinte isteníti, "kedves istenasszonynak" nevezi, végtelenül jónak, és kedvesnek mutatja be: "Mentsvára a magán szomorkodónak". Mint egy jó anya, vagy mint egy kedves asszony, aki gondoskodik az elesettekről:
"Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez a nyakára hágott,
Kiséred és apolgatod;
Magát magával bíztatod."
A magány e műben valami olyan, ami Csokonai életéből hiányzik. Egy szerető, gondoskodó nő, feleség, vagy anya, aki ha szomorú vagy megvigasztal, és osztozik örömödben, ha jó a kedved. Hűséges, és nincs hazugság szavaiban, megérti őt:
"Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
Nincs tettetés, sem csalfaság szavadba,
Hív vagy, nem úgy, mint mai
Színes világ barátai.
Csokonai megteremtette magának saját álomvilágát, ahol igazán boldog volt, és ahol szeretet övezte. Ott a magány volt "istenasszonya", ő pedig a megfáradt vándor, aki megnyugvást keresett és talált, és e helyen igazán örömteli lehetett élete:
"E helybe andalogni jó,
E hely poétának való."
Ebben az időszakban, vagyis a 18. század végén valóságos kultusza volt a szentimentalista irodalomban, a befeléfordulásnak, az emberektől való elrejtőzésnek, vagyis a magány megjelenítésének. A vers szentimentalista stílusban íródott. Természetesen e stílusirányzat más nyomai is felfedezhetők a versben: többek között jellemző a versre a melankólia, a boldogság utáni vágy, a magány motívuma (hisz az egész vers e téma köré épül), és a természet szeretete is, hiszen a verset olvasva többször is megjelenik a természet:
"Honnyod csupán az érző
Szív és szelíd falu s mező."
A vers műfaja elég összetett, mivel ez az óda és az elégia tulajdonságait is magában hordozza. Elégia, hiszen hangulata meglehetősen melankolikus, a reménytelen szerelem képei is fölvillannak, de egyben egy óda is a magányhoz. Az ilyen verseket elégik- ódának szokták nevezni.
Figyeljük meg jobban a vers szerkezetét. Több részre is oszthatjuk: az első részben örömét írja le a költő, hogy rátalált a Magánosságra:
"Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam,
Hogy itt Kisasszondon reád találtam,"
A következő nagyobb szerkezeti egység a 2. és 3. strófákból áll. Itt a magány "otthonát" mutatja be, vagyis azt, hogy a fáradt lelkek, hol találhatnak megnyugvást. Mindezt tájleírásba ágyazva tárja elénk a költő. Ebben a részben találunk klasszicista vonást is:
"Két hegy között a tónak és pataknak
Nimfái kákasátorokban laknak;
S csak akkor úsznak elő,
Ha erre bőlcs s poéta jő."
Itt visszautal Csokonai az ókori görög és római mitológiára, ami jellegzetes klasszicista sajátosság. Ám ebben az esetben ez a négy sor különleges társadalmi mondanivalót is takar. Mint tudjuk a nimfák a természetben éltek, és sok esetben a szépet, a jót, az ártatlanságot személyesítik meg. Csak a jó embereknek jelentek meg, akik tisztelték őket, a természetet és egymást is, azonban, akik nem, azok számára láthatatlanok maradtak. Mint ahogy a versben is láthatjuk, "csak akkor úsznak elő, ha erre bőlcs s poéta jő.", tehát a bölcseknek és poétáknak jelennek meg a nimfák, és ezzel egyben mintha a többi ember fölé emelnék őket. Valójában pedig azt hangsúlyozza ki, hogy az élet szépségeit, értékeit csak a művelt emberek veszik észre, mert csak ők méltóak rá. Ez a felfogás is klasszicista eszméket hordoz.
A 3. nagy szerkezeti egység a 4. és 5. versszakokból áll. Ez az előző rész ellentéte. Azt a világot mutatja be, amit a Magánosság elkerül: "Te a királyok udvarát kerűlöd,
Kerűlöd a kastélyokat;
...
Futsz a csatázó trombiták szavától,
Futsz a zsibongó városok falától:"
A 6-7. versszakok a magány jótéteményeit fogalmazzák meg, erőt adó, éltető forrás itt magány, aki az egyszerű költőből, a semmiből világot teremtő zsenit formál. Ez a motívum pedig a romantika korai jele.
A negyedik rész Csokonai és a Magánosság ("kedves istenasszony") kapcsolatáról beszél nekünk.
Az utolsó két versszakban egy újabb szerkezeti egységet fedezhetünk fel, egyben az utolsót is. Itt már megjelenik a halál utáni vágyódás, a szabadulni akarás, de egyben nagyon nyugodt is. Úgy véli, ha eljő a halál, akkor már minden más lesz, nem fog többé fájni az evilági szenvedés, ott végre békét lelhet: "Áldott Magánosság! öledbe ejtem
Ottan utólsó könnyemet,
Végtelen álmaidba elfelejtem
Világi szenvedésemet."
A költői eszközök közül kiemelném a megszemélyesítés, hiszen már maga a cím is egy megszemélyesítés. Megtestesíti a magányosságot, hiszen hozzá beszél, neki ír, és valahol ezzel Lillához szól. Lilla iránt érzett gyötrő szerelme juttatta oda, hogy jobban kedveli már a magányt, mint a nyüzsgő társasági életet, és szívesebben sétál a természetben, mint az örvénylő sokaságban a város utcáin. Ez a megszemélyesítés végigvonul a versen, vagyis allegóriává teljesedik ki. Másik igen fontos költői eszköze még e versnek az ellentét. Ellentét van a 2- 3. és 4. szerkezeti egység között, például:
"Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
...
A félelem s bú a vad únalommal-
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
...
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan."
Ezekkel az ellentétekkel fokozást ér el a mű végére. Ellentétet találunk a vers első és utolsó versszaka között is. Az első és utolsó versszakokban majdnem ugyanazok a képek jelennek meg, de az értelmük megváltozik. Az első versszak még a természet nyugodtsága, idillje utáni vágyakozást jelenti, míg az utolsó strófában már az örök magányosságra, az elmúlásra vár, azt próbálja siettetni. A mű első és utolsó sora teljesen ugyanaz ("Áldott Magánosság, jövel!), ámde jelentésük, a másik 10 versszak miatt már nem egyezik. A többi strófa értelme, és a közöttük fellépő ellentétek miatt nem jelentheti ugyanazt ez a két sor.
A mű strófaszerkezete meglehetősen újfajta. 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak (11-8-11-8-11-11-8-8), az azonos szótagszámú sorok rímelnek. Így az első négy sorban kereszt-, a második négy sorban páros rímeket találunk. A sok rím miatt a mű egészen "dallamos", a sorvégi rímek szinte csilingelnek. Ebben is ellentétre bukkanunk, hiszen a vers melankolikus hangulatához csengő rím párosul, ami éppenhogy a boldogság kifejezésére alkalmas.
E versében Csokonai elhagyatottságának ad hangot, bár ezt csak burkolt formában közli az olvasóval. Fájdalmai elől bujdokolva a Magánosság erdejébe jut, ahol végre úgy érzi igazi megnyugvást lelt, ezért hát hívja, várja szinte e fájdalmas földi lét lezárását, az elmúlást, hogy az örök magányosságba burkolózva elfeledhesse bánatát, gyötrelmeit. Ez a vers, azt hiszem, Csokonai Lilla- korszakának egyik legmegrázóbb és egyben legszebb alkotása is, melyet igazán talán soha senki sem fog tudni teljesen megérteni.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A grúz - dél-oszétiai háború
A dél-oszétiai háború 2008 augusztusában kezdődött fegyveres konfliktus az egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között. Oroszország szerint Grúzia népirtást hajtott végre az oszétok ellen, ezért megtámadta a Dél-Oszétiát elfoglalni készülő grúz erőket, majd a támadást Oszétián kívül is folytatta. Grúzia szerint Dél-Oszétia megtámadására a már korábban megindult orosz csapatmozgások miatt volt szükség.
Grúziáról bővebbenGrúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
Az ÓriáspandaAz óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), régebbi nevén bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában. Könnyedén felismerhető a szemét, fülét és kerek testét körülvevő nagy fekete foltjairól. Az óriáspanda veszélyeztetett állat, mintegy 1600-3000 egyed él szabadon Kínában. A WWF jeleként és gyakran általában az állatvédelem jelképeként világszerte ismertté vált.
Kapcsolódó doksik- Román nyelv és irodalom középszintű írásbeli érettségi vizsga megoldással, 2012 / 2012, 29 oldal
- Dr. Osztovits Szabolcs - Irodalom IV / 1997, 41 oldal
- Az IMF hitel csapdái, gazdasági bérgyilkosok, a birodalom urai, önjelölt szakértők és a terror mítosza / 2012, 3 oldal
- Molnár Brigitta - A Karoling Birodalom felbomlása / 2007, 14 oldal
- Irodalom érettségi tételek, 2008 / 2008, 37 oldal
A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében
A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében A remény keresése és elvesztése, majd a reményvesztés után az irracionális remény utáni puszta vágyakozás Vörösmarty Mihály költészetében meghatározó jelentősséggel bíró, alapvető téma - legyen szó akár személyes sorsról, akár nemzeti létről, akár az emberiség jövőjéről. Ezen...
A bűn és bűnhődés témája az irodalombanA bűn fogalom általában úgy él az emberek tudatában, hogy bűn az, ami törvénybe ütköző; illetve bűn az, ami lelepleződik, és így büntethető. A bűn "megoldása" a büntetés. Persze ez is az evilági felfogás szerint. Ha azonban minden bűnnek a büntetés lenne a kompenzálója, akkor az egész emberiség börtönben ülne szüntelen. Hiszen, ha szigorúan vesszük, akkor minden nap bűnöket...
Az ismétlődés szerepe Ady Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára című versébenAz ismétlődés egyike a legrégebbi nyelvi, stilisztikai eszközöknek. Annyira ősi, hogy kialakulását a költészetével helyezik egy időpontra. A versmondás szorosan összekapcsolódott a mágiával, amikor a varázsló, a sámán különböző drogok és monoton mondókák segítségével révületbe kerülve, magasabb hatalmakkal érintkezve segítette a közösséget. A munkadaloknak is fontos...
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
