Irodalom | Középiskola » Irodalom érettségi tételek, 2006

Petőfi Sándor szerelmi költészete Petőfi Sándor a szabadság, szerelem és az életöröm költője. Költészetére a romantika jellemző, de annak szélsőségei nélkül. Közvetlenségével megteremtette a lírai realizmust. Az így létrehozott költészet teljesen megváltoztatta az irodalom arculatát, szemléletét, témáját, hangnemét és stílusát is. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, de ez tudatos művészi munka eredménye. Stílusának forrása a mindennapi beszélt nyelv és a népköltészet. Ilyen eszközök a verset indító természeti kép, a sorismétlés, a szerkezet egyszerűsége. Gyakran használ egymáshoz közel álló asszociációkat, kedvelte az ellentéteket is. Mondat fűzése egyszerű, a mindennapi beszélt nyelvet követi. A politika mellett másik nagy ihletforrása a szerelem, szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát, akibe első látásra beleszeretett, ám a lány visszautasította egészen egy

évig, amikor is Petőfi a Reszket a bokor, mert. című versében lemondani látszott Júliáról. Ettől a lány megrettent, s levelében szerelméről biztosította a költőt. Pontosan megismerkedésük évfordulóján Erdődön megtartották az esküvőt Nászútjukat Koltón töltötték gróf Teleki Sándor kastélyában. Feleségéhez írt versei igazán egyedülállók. Ebben a korban megváltozott a szerelmi költészet, mert már nem a szerelem vágya, hanem maga a szerelem volt a költészet tárgya. Hiányzik Petőfi verseiből az udvarlási formula. Amit kimond, azt a szerelmi vallomás forró hangján teszi. Nem hal meg a szerelem érzése a költő házassága után sem Házastársi lírája a világirodalom legnagyobbika, Szenvedély, játékosság és az újra és újra felfedezett boldogság uralkodik ezeken a verseken. Júlia iránt érzett szerelem minden mozzanata megtalálható verseiben. Az érzelem születése a Reszket a bokor, mert, a nászút alatt a

Szeptember végén, 1848-ban írta Minek nevezzelek című versét. Szeptember végén című versét Koltón írta, ahol nászútját töltötte feleségével. Ez a vers költészetének egyik legszebb elégiája. Ez a vers nemcsak gyönyörű vallomás a szerelemről, hanem egy fájdalmas vallomás is az emberi élet és boldogság mulandóságáról. Rejtélyessége éppen abban áll, hogy a költőt a legnagyobb szerelem idején lepi meg az elmúlás gondolata. A természet közeli hervadása figyelmezteti saját fiatalságának, boldogságának mulandóságára. A verset szép természeti képpel indítja, az első és második sorra az ötödik és hatodik sorok válaszolnak, ezen belül is éles ellentétek találhatóak (bérci tető völgy). A harmadik sorban található közvetlen kérdéssel hitvesét is bevonja a versbe, ő is jelen van. Mind a négy évszak megtalálható a versszakban: tél – hó, tavasz – kikelet, nyár – lángsugarú nyár, ősz – sötét hajam

őszbe vegyül. A megjelenő vizuális képek igen színesek, a vers lüktetése feszült hangulatot kelt, mely érzelmi ellentmondásban van. A második versszak első sora: „Elhull a virág, eliramlik az élet” a világirodalom legszebb sorának tartják. A parányi természeti kép egy életre vonatkozó általánosításává válik. Ebben a szakaszban saját korai halálát jósolja meg, félelme jelenik meg attól, hogy hitvese elhagyja őt. Ezt a rettegést a zaklatott hangvételű három kérdése igazolja Itt már nemcsak beszél feleségéhez, hanem fizikailag is megjelenik: „Űlj, hitvesem”. A következő szakaszban felsorakoztatja a szentimentális költői eszközök egész kelléktárát, ilyen az özvegyi fátylát eldobó asszony és a sírból kilépő Petőfi. Reménykedik, hogy Júlia örökre megőrzi szívében, s a vers utolsó soraiban szerelmi vallomással búcsúzik. Petőfi hitvesi lírájának egyik legkülönb darabja a Minek nevezzelek?. A

rapszódiába a cím is utal arra, hogy a költő nem talál szavakat Júlia szépségének és a tőle kapott boldogság kifejezésére. A vers éppen ezt hazudtolja meg, mert feleségét aligha ünnepeltek hasonló szavakkal. Minden versszak elején bizakodik abban, hogy megtalálja a megfelelő szavakat, ám a végére a kétségbeesés hangulata jelenik meg. A strófák nyitó és záró kérdése között áramlanak a költői képek. A különböző hosszúságú sorok szabálytalansága és a rímelés hiánya a nem korlátozott érzelmi kitörésének külső jele. Az első négy strófa képei egy-egy találó metafora kibontásából származnak. Először a szemek ámulatából próbál erőt meríteni a megnevezési szándék. A szerelem patakja a lélek tengerébe folyik. Majd a tekintet, a tavaszt ébresztő hangok zengése, végül az ajkak rubintköve lesz az a forrás, melynek célja a kifejezőképesség fokozása. A negyedik strófában a csók tüzében fakadó

boldogság nem ismer térbeli és időbeli korlátokat, ez a boldogság-érzet az örökkévalósággal azonosul. A költő már elhangzottakat nem tartja elég méltónak és kifejezőnek. A hiábavaló erőfeszítések után megállapodna az egyszerű és igaz „édes, szép, ifjú hitvesem” megszólításban, de ezt is bizonytalanná teszi. A vers nyitott marad, a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének kifejezésére. 9. TÉTEL Arany János balladái Remekmű mindig akkor keletkezik, ha valamely nagy tehetség megtalálja a tehetségének leginkább megfelelő műfajt és tárgyat. Ilyen volt Aranyra nézve a ballada, költői sajátosságai alkalmasak voltak a balladaköltészetre. A ballada tragikuma vonzotta őt, hajlott az erkölcsi kérdések komor felfogására, a bűn és a bűnhődés problémájához. Költői stílusának fő törekvése volt a tömörítés, sűrítés, ami megfelelt a ballada előadásának. Szerette és tanulmányozta a

népköltészetet, főként a skót és a székely népballadákat. A ballada drámai feszültségű, szaggatott menetű, rövid, rendszerint tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj, párbeszédes és lírai elemekkel. Az elnevezés a "ballare" (táncolni) alapszóból ered, szövegét ugyanis eredetileg táncolva-énekelve adták elő. A szövegből hiányzó összefüggéseket a tánc világította meg. Később a tánc és az ének elmaradt, ezért érezzük az ún. "balladai homályt", a sejtelmességet Arany számára azonban a ballada zeneisége fontos maradt. A balladában az egyén erkölcsi felfogása a közösség felfogásával ütközött. A romantikusok érdeklődéssel fordultak a népköltészet, s annak egyik műfaja, a ballada felé. Kedvelték a műnemek keveredését; a ballada is lírát, drámát és epikát ötvöz Az erkölcs és a lélektan Arany legfontosabb témái. Balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Arany balladáival

az 50-es évek derekán jelentkezik, személyes válságkorszakából kiutat jelentenek számára. A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük, ugyanis a balladák történelmi példázatával a nemzeti öntudatot erősíti, a hagyományokhoz való hűséget hirdeti. Aranynak két nagy balladakorszaka van: az ún nagykőrösi, valamint élete alkonyán az Őszikék-korszak. Arany a nagykőrösi tanársága idején írt balladákkal emelkedik ki a szabadságharc leverése és Petőfi elvesztése miatt kialakuló válsághangulatából. A nagykőrösi balladák zöme történelmi tárgyú (pl. Szondi két apródja, A walesi bárdok, VLászló, stb), de erős lélektanisággal népballadákat is írt (Ágnes asszony, A walesi bárdok, stb.) Az Őszikékkorszakban eltűnik a történelmi téma, a nép élete mellett megjelenik a nagyvárosi élet tematikája (pl. Tetemre hívás, Vörös Rébék, Naturam furca expellas, stb) Arany balladáinak egyik különös vonása és újszerűsége a

szerkesztés. Balladái szerkezetüknél fogva lehetnek egyvonalúak (az események időrendi egymásutániságban egy cselekményszálon bontakoznak ki) vagy párhuzamos szerkesztésűek (kétszólamúak; különböző, de egyidejű cselekményszálak fonódnak itt egymásba). Egyvonalú (egyszólamú) balladái, pl.: Ágnes asszony, A walesi bárdok Kétszólamú, pl a Szondi két apródja Az Ágnes asszony című költemény lélektani ballada, amely a nagykőrösi balladák sorába tartozik. Az első négy strófában - a balladai homálynak megfelelően - még csak sejthető valamiféle bűn, de csupán szórványos utalások történnek erre (a véres lepedő, a hajdú megjelenése). A következő szerkezeti egységben (5-19) a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finom eszközökkel festi a megőrülés belső folyamatát. Ágnes asszony bűne - szeretőjével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban

világosodik meg. A 20 strófától kezdve a ballada visszatér a vers indításához, s hosszú évek történetét sűríti néhány versszakba. Az idő múlását néhány motívum jelzi csupán (pl. a ronggyá foszlott lepedő) A refrén érzelmi reagálást foglal magában - a riadt megdöbbenéstől a felháborodáson és a részvéten át a szánalomig. Arany balladáiban egyedi-egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol, különös gondot fordítva a lélektani indokoltságra. A lelkiismeret-furdalás súlya kergeti tébolyba Edward királyt is, aki tetteiért még dicsőítést vár a legyőzöttektől. Új motívum a költők, a walesi bárdok helytállása: egy sem lett hazaáruló. Keletkezéséhez kapcsolódik, hogy Aranyt felkérték, írjon ódát a Magyarországra látogató királyi pár tiszteletére 1857-ben. Ő ezt nem vállalta el, de helyette megírta A walesi bárdokat. 2 Ady szimbolizmusa két szabadon választott vers alapján Az új irodalmi-művészi

törekvések az ő költészetében teljesedtek ki első ízben: neve egy új korszak kezdetét jelöli irodalmunkban. Az első olyan a magyar irodalomban, akinek foglalkozása volt az írás, hiszen művészi törekvése először publicisztikájában teljesedett ki. Vállalta a meg nem értettséget, bár mindig a figyelem középpontjában állt: eredeti költészete és újszerű, a lírát megváltoztató tevékenysége miatt. Az Új versek korszakos jelentősége az új tartalomnak, új mondanivalónak új, korszerű formában való megjelenése. De mi volt ebben az új mondanivalóban, ami a kortársakat annyira mellbe vágta? Ha megvizsgáljuk a kötet kritikáit, azonnal látjuk, hogy A magyar Ugaron ciklus robbant ekkorát. A nemzeti önismeret, amely minden nép haladásának fontos feltétele, a legnagyobb európai magyaroknak Apáczai Csere Jánostól Kazinczyig mindig emésztő gondja volt. Adyban Nagyvárad óta élt, Párizsban tág nemzetközi perspektívát kapott, s

a hazai politikai élet kérdései nyomán is világossá vált a gyötrő kérdés: mit ér az ember, ha magyar? Erre a cseppet sem könnyű kérdésre próbált meg válaszolni Ady A magyar Ugaron ciklusban, olyan költeményekben kifejezni ezt - hogy csak a legjelentősebbeket említsük -, mint A Hortobágy poétája, az Ének a porban, A Tisza-parton, a Lelkek a pányván, A Krisztusok mártírja, Találkozás Gina költőjével, s persze A magyar Ugaron. A kérdést hosszú idő után először úgy teszi fel valaki, hogy nem a dicső magyar múltat kérődzi vissza és nem a magyar nép eleve tragikusnak rendelt sorsából indul ki, hanem jó történelmi érzékkel a kis népek reális lehetőségeit veszi számba. A magyar Ugaron Ady művészi törekvésekben és életformában messze szakadt már a feudális, falusi Magyarországtól: egy újfajta, kritikai jellegű önszemléletet tudatosított. A magyar Ugar Ady legszerencsésebb, mert legmélyebbről megfogott és

legtöbbet magába sűrítő szimbólumai közé tartozik. A vers belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként Feszítő ellentétek találhatók a költeményben: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földdel, a szent humusszal; a virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok, a vad indák kerülnek szembe. A versnek lefelé menő kompozíciója van Az 1-2 versszakban az ébresztő, felfedező, cselekvő szándék az aktív, de a 3-4. strófában már az Ugar válik cselekvővé: a dudva, a muhar, a gaz húz le, fed be, altat. Az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én (a költő, a művész) sorsa az aláhullás, a közönségességben való elveszés. A csöndben a kacagó szél ironikusan kíséri a nagyra törő szándékok elbukását. Ady nemcsak a megbotránkoztató szerelem merészségét vállalta, hanem azt is, amit mások nem mertek kimondani: a vér mellett az élet másik nagy mozgatóereje az arany, a

pénz. Nagy szerepet kapott korai költészetében a pénz és a szerelem motívuma s a halál gondolata. Örökösen apró pénzgondokkal küszködött. Párizs luxusában döbbent rá igazán a maga szegénységére. Szemében mindenható hatalommá vált a pénz, az arany Az élet a modern világban a pénzért folytatott harc csataterévé változott. Ilyen jellegű költeményei először a Vér és arany ciklusban kapnak helyet (Mi urunk: a pénz). Harc a Nagyúrral A pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. A gyors cselekvés, az igék nagy száma, a szaggatott előadás és a tragédiát sejtető befejezés a ballada műfajához közelít. Feltűnő a versben a felzaklató ismétlések nagy száma. Az 1 versszak a félelem, a fenyegetettség érzését sugallja. Szembetűnő a megöl szó háromszori előfordulása s a kapkodó, lihegő mondatok rövidsége. A költő látomásában az embert elpusztítani akaró hatalom disznófejű Nagyúrrá vált

Mindezek ellenére ott munkál a küzdeni vágyás is: "ha hagyom". A későbbiekben az ember és a nem-emberi szörny harca kiélezettebben folyik: a lírai hős először hízeleg a szörnynek, majd könyörgésbe vált át - erre a rém gúnyos nevetéssel válaszol. A 4-7 strófákban a lírai én drámai monológja következik. A 9-10 versszak a költemény drámai csúcspontja A könyörgés vad küzdelembe csap át: a megalázott emberség harcba száll a süket közönnyel. De a mitikussá növesztett összecsapás ("ezer estre múlt ezer este") is hiábavaló. A küzdelem a reménytelen helyzet ellenére is tovább folyik. A költeményben ott van a mégis-morál szépsége - a Harc a Nagyúrral nem csupán dekadens életérzést, belenyugvó lemondást szólaltat meg, hanem a vele való szembeszállást is. A mindenféle embertelenséget megtestesítő szörnnyel szemben a harcot még a legreménytelenebb helyzetben sem szabad feladni. Babits: Jónás

könyve A 20. század elején a modern, esztétikai tekintetben magas szintű irodalom kiemelkedő alakja Babits Mihály. Művein évezredek klasszikusainak nemes hatása érződik Lírájára a gondolati-filozófiai mélység, a töprengő eszmélkedés jellemző. Ennek folytatója lesz Szabó Lőrinc és József Attila, majd Pilinszky János. Babits elsősorban a gondolati líra terén hozott újat, de ki kell emelni műfordítói munkáját és irodalomtörténeti, kritikai tanulmányait is. Az 1908-tól Nyugat című folyóirat egyik vezéralakja. Az "őszirózsás" forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt egyetemi tanár, majd a forradalom bukása után megfosztják katedrájától, és sokáig mellőzik. A Baumgarten-díjakat kiosztó alapítvány kurátoraként alkalma nyílik a fiatal költők, írók műveinek támogató megjelentetésére. Babits a Jónás könyvét operációja után vetette papírra, s a Nyugat 1938. évi szeptemberi számában jelent

meg. Ehhez fűzi hozzá egy évvel később a Jónás imáját Babits ekkor egész Európa pusztulásától rettegett - új erővel vetődött fel a kérdés: mit tehet a költő, a művész a barbár erők ellen? A négyrészes elbeszélő költemény bibliai történet mögé rejtett önéletrajz, nagyszabású lírai önvallomás. A küldetéstudat ünnepélyessége mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is. A kezdetben gyáva Jónás, aki "rühellé a prófétaságot", komikus és szánalmas figura, groteszk alak. A korábban félénk Jónás Ninivében önmagát is túlkiabálva, kérlelhetetlenül igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad. A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették arra Jónást, hogy prófétáljon: felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól. Babits versének a története híven követi a bibliai elbeszélést, ám a Bibliában a niniveiek hallgatnak a próféta szavára, így logikus, hogy az

Úr megkegyelmezett a városnak. A Jónás könyvében gúny és süket közöny fogadja a prófétát, akinek nem teljesedik be jóslata. Ebben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei talán túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Az elbeszélő költemény többnyire 11 szótagos sorokból áll, archaizáló nyelvezetű, ünnepélyes lejtésű. Gyakoriak a sorátlépések, a rímek virtuózan pongyolák Babits nagy művének végső tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elől. Nem az önvád szólal meg a Jónás könyvében, hanem Babits belső vívódása az erkölcsi kötelesség kiállásra késztető parancsa és a közszerepléstől visszahúzódó természete között. A vers az igazi prófétaság lényegére tanít egy olyan történelmi pillanatban, amikor hamis próféták serege homályosítja el a napot. Jónás nem akart próféta lenni - bele is bukott szerepébe Nem kellenének többé próféták? De

igen, csak nem egészen úgy, ahogy Jónás hitte. Támadniuk kell azt, ami rossz, de nem szabad presztízskérdésből elpusztítaniuk az egészet. "A szó tiéd, a fegyver enyém" - mondja az Úr. A fegyver a történelem erőié Tudatossá tenni e történelmi erőket, irányt mutatni nekik, tisztázni a feladatukat: ennyi, nem kevesebb és nem több a próféták szerepe. Ksztolányi: Hajnali Részegség A Nyugat első, nagy nemzedékének képviselője Kosztolányi Dezső. Kortársai közül rendkívüli tehetségének virtuóz eleganciájával tűnt ki. Senki a magyar irodalomban nem verselt olyan bámulatos könnyedséggel, bravúros rímeléssel, mint ő. Távol állt tőle mind Ady küldetéstudata, mind Babits morális szigorúsága. Az ő erkölcse a szépség volt - az alkotás függetlenségét hirdette. A költő - meggyőződése szerint - nem tehet semmit a társadalomért Nem "eszméket" hangoztatott: árnyalatok, hangulatok tűnnek föl

verseiben. Kosztolányi magát inkább a homo aestheticushoz számította, de a politikától való visszahúzódás, az esztétikum szívós védelme egyben morális tettnek is számított, kiállásnak a szellem függetlensége mellett. Kosztolányi költészete a 30-as években elmélyült. Legnagyobb költeményeit az elmúlás könyörtelenségének erősödő tudata, a megsemmisüléstől való félelem váltotta ki, mégis az élet szépségéről szólnak legszebb alkotásai. Az igazán nagy versek a Számadás című ciklusában jelentek meg. A kötet központi tárgya a halállal szemben elfogadható magatartás kialakítása A magyar líra egyik legcsodálatosabb darabjában, az 1933 őszén írt Hajnali részegségben a beteg ember számvetését készíti el. A közeledő halál sejtelmében egyre mélyebben éli át az öröm, a boldogság ritka alkalmait. A költő a Logodi utcai ablakból az egész világra kilát. Mi is ott állunk a költő mellett, és beletekintünk

vele együtt "tárt otthonokba". Megdöbbentő állapotrajzot kapunk az emberi-földi nyomorúságról, az élet gépies sivárságáról. Aztán hirtelen mintha valami varázslat történne az ablakban álló költővel. A "báli éj" látomása következik Hasonlatokkal bontja ki a gyermekkor emlékét. A vízió impresszionista festőisége, atmoszférateremtő művészisége mutatkozik meg a képi-nyelvi közegben. A játékos hangulathoz hozzájárulnak a csengő-bongó rímek és a ritmus is Az utolsó három versszak - a harmadik szerkezeti egység - a mű végső gondolati általánosítása. A költő visszatér a földi alaphelyzethez A látomást a halál közelében érzi boldognak a költő. A Hajnali részegség időszakára a költő már tudja: az életnek mégis van értelme: "mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam". József Attila József Attila költészete példa és mérték lett, s ez a hatás máig élő. Ady a 19

századi világkép megrendülését élte át a 20. sz küszöbén, József Attila már az Ady tapasztalataival is dúsított 20 századi világképét, amelyben a társadalom és az egyén sorsa még kiélezettebben vetődik fel. Nemcsak saját korának, hanem az utána következő korszakoknak, az egész 20. századnak az alapkérdéseit tudta költészetének fő mozgatójává tenni, méghozzá a korban lehetséges poétikai eljárások szintézisének megteremtésével. Élete: 1905. április 11-én született Budapesten Édesanyja Pőcze Borbála, vidékről származott, és mosónő volt. Édesapja, József Áron szappanfőző munkás volt, majd „Amerikába vándorolt”, de csak Romániába jutott el. József Attilának két testvére volt: Jolán és Etus Anyja egyedül maradván az Országos Gyermekvédő Liga révén Etussal együtt Öcsödre adja nevelőszülőkhöz, ez az első törés József Attila életében. 1918-ban meghal édesanyja, ez a második törés

Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni Ambivalens érzések jellemzik, egyszer gyűlöli, egyszer imádja. Édesanyja halála után sógora, Dr Makai Ödön veszi magához, aki iskoláztatni is hajlandó, így kerül Makóra. Itt figyelmek fel először verseire Később Juhász Gyula fedezi fel Szegeden, atyai jó barátja és tanítója lesz. Az ő segítségével jelent meg első verseskötete 1922-ben, a Szépség koldusa. A szegedi egyetem bölcsészkarán volt hallgató, s a francia nyelvet vette fel a magyar mellé. A szegedi egyetemről eltanácsolják a Tiszta szívvel c verse miatt 1925ben Bécsbe ment, majd Párizsba 1930-ban belekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, aki több évre élettársa lett. 1935-től lappangó idegbetegsége többször is előtört, a pszichoanalitikus kezelések sem segítettek. Paradox módon a költő utolsó szerelme is pszichológusnő volt, Kozmutza Flóra. 1936-ban a

Szép szó című folyóiratnak lett a társszerkesztője. 1937-ben betegsége egyre jobban elhatalmasodott, a kórházi ápolás sem használt Nővérei vették magukhoz penziójukba Balatonszárszón. Maga vetett véget életének 1937-ben, egy tehervonat kerekei alatt halt meg. 1936 szép szó különszáma történelmi tanulmányok: Mai magyarok régi magyarokról Ennek az elején jelent meg, felkérésre írta. Ünnepélyes hangvételű költemény. Műfaja óda (időmértékes) 3-as tagolású, jambusok találhatóak benne (-u). 3-as tagolású a vers. A formával is érzékelteti a részek különállását I. 6 soros versszakok ABABCC II. 4 soros versszakok ABAB III 8 soros versszakok ABABCDCD 1. Hasonlatra épül A költő szemlélődésével indul. A felszín a látványt jelenti, a mély a lényegeta külső látvány hatására egy belső folyamat indul meg benne: a múltról gondolkodik. Az első rész vsszakaiban az első 4 sor mindig konkrét, az utolsó 2 összefoglaló

jellegű általános. A II vszban a folyó mozgását, állandó változását írja le az igék és a hasonlatok segítségével. Hérakleitosz ,,Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba.” Csepergő eső költő Hosszú eső ősember Örök eső idő végtelenje ↓ Múlt Az utolsó sorban mondja meg, hogy a múltról gondolkodik. Az utolsó szakaszban előkészíti 2. szerkezeti egységet A temető sírköveire a meghalt ősökre asszociálnak. I. Múlt II. Múlt és jelen összekapcsolása 2. Ebben a részben ellentétekre épít Kimondja, hogy az embert meghatározzák ősei. Elődeink erőfeszítései sokszor a mi életünkben hoznak változást v eredményt. Arra mutat rá, hogy a történelmi folyamatok, korszakok megértéséhez idő és rálátás kell. Aki benne él, az nem biztos, hogy átlátja A költő szemléletét is meghatározza a családja, a származása, a vagyoni helyzete. 3. Saját családján keresztül mutat rá az etnikai A szülők a gyerekeikben élnek

tovább. Az ember számára csak így lehetséges az örökkévalóság A vsz a keleti filozófia hatását mutatja (buddhizmus): a világ sokfélesége egyetlen szubsztanciából alakult ki és újra minden eggyé válik ↓ Minden legbelső lényege A 3. vsz a világgal azonosítja magát (metafora) = minden ember önmagában hordozza a teljes múltat Konkrét történelmi eseményekre utal, valamint céloz az etnikai sokszínűségre. A vszak végén a 3 idősíkot összekapcsolja. Az utolsó vszak előretekint és a feladatokat fogalmazza meg A két kulcsszó a dolgozni, rendezni ↓ Szűkebb értelemben a társadalmi problémák rendezésére gondol, tágabb értelemben jelentheti a Duna mentén élő népek megbékélését és összefogását. A költő szerint igenis szembe kell nézni a történelem zaklató kérdéseivel. Újra megjelenik a Duna képe, így keretessé teszi a képet. A Dunát azonosítja a múlttal, a jelennel s a jövővel, mert a Duna mindent látott, lát

és látni is fog. A szép Szó negyedik-ötödik száma Mai magyarok régi magyarokról címmel történelmi tanulmányokat tartalmazott. Az antológiát József Attila A Dunánál (1936) c költeménye vezette be Ez is az eszmélés verse, az óda modern változata. Az óda három részből épül fel: az elsőben a költő odafordul a tárgyhoz, a másodikban kinyilvánítja felfogását róla, a harmadikban pedig levonja belőle a magatartást meghatározó következtetést. Az I. rész főmotívumát a Duna képe és ennek asszociációi alkotják Az egész részt áthatja a víz ősképe, mely az idő örökké egy, mégis újuló áramlását érzékelteti. A közvetlen környezet, a rakodópart lépcsőjéről szemlélt folyó látványával kezdődik a költemény. A messziről áramló víz a múltat idézi fel A folyó hullámai és történelem, az eső és a múlt a költő belső világában eggyé válnak. A vízképzetet gazdagítja az eső képe is, hiszen a folyót az

eső teszi naggyá. Az időbeliség a létezés történetiségére is utal. A Duna ritmusossága is fontos, mert a hullámzik, ringat, remeg szavak az emberre is utalnak Ez a hármasság a lét szakaszait jelöli: a kisgyermeket, a felnőttet és a halálba távozottat. A ritmusosság elmélyíti annak a tudatát is, hogy minden mindennel összefügg. A költő szerint az embernek a történelmi idő zaklató kérdéseivel szembe kell néznie. A strófák hat jambikus lejtésű sorból állna A keresztrímes első négy sor minden szakaszban ellentétes mégis összetartozó jelenségeket mutat be. Az itteni Dunaképzet egy keretet ad a versnek az utolsó résszel Ez a rész kifejti a vezérmotívumot is, elindítja a mű többi motívumát, gondolatát, képét. A II. rész összefoglaló válasz az I részben felmerült kérdésekre: a jelen embere csak „százezer ős” tapasztalatát elsajátítva munkálkodhat, az ősök küzdelmei pedig a jelen emberének erőfeszítéseiben

nyerik el értelmüket. Az általános emberiségmúlt örökösének tartja magát a szemlélődő Végső soron az egyén materialista módon felfogott halhatatlansága fogalmazódik meg, s ezért is jellemző a paradoxonos kifejezésmód. Kifejezi, hogy egyén nélkül nincs összesség és fordítva Ez a rész tételeket fogalmaz meg, ezért megváltozik a strófaszerkezet és a hangnem. A versszakok végéről elmarad a két páros rímű zárósor, és minden sorpár egy teljes mondat, egy-egy kijelentés. A III. részben a költemény hangja ünnepélyes és emelkedett lesz A költő a múltból és a jelenből vonja le a tanulságot a jövő számára. Először saját közvetlen múltját veszi birtokba, aztán egyéni létét kiterjeszti az őssejtig valamennyi ősre, végül már az egész világot felöleli. Ez a részlet a keleti filozófiák hatását mutatja. A történelembe a múlt minden eseménye egyenrangúan beletartozik A teljes múltat a költő a történelmi

harcok két típusával, a nemzeti és osztályküzdelmekkel érzékelteti. Az utolsó két sorban jelenik meg a „rendezni” ige, ami nemcsak a Duna-völgyi népek megbékélését és összefogását jelenti, a felhívás egy nagy társadalmi rendezésre s az abban való részvételre is vonatkozik. A strófák meghosszabbodnak, nyolc keresztrímű sorból állnak. A mondatok is nagyobb ívet írnak le, nemegyszer átnyúlnak a következő sorba. A vers három része az eszmélkedés három állomása: az első a látványszerű, a második a képzetes szemléltetés, míg a harmadikban mindkettő nyomatékosan benne van. A vers végül az emberiség részeként szemléli a magyarságot. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A XVIII. század magyar irodalom legnagyobb lírikus költője Élete: A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője Debrecenben született Apja borbély és seborvos volt, korán meghalt Anyja diákok étkeztetésével tudta fenntartani a

családot Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, majd jogot tanulni ment Sárospatakra Tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával Megismerkedett Vajda Juliannával (Lilla), akit a szülei máshoz adják feleségül Bekerült a csurgói gimnáziumba helyettes tanárnak 1804-ben meghűlt, örökölt tüdőbaja súlyosabbá vált 1805-ben meghal Az estve       Keretes szerkezetű; pictura – sentencia – pictura A természet romlatlanságát állítja szembe az emberi civilizáció romlottságával. Szép természeti képpel indít => látvány + hanghatások A pictura részt rokokó jegyek jellemzik (finomság, könnyedség). A költő vágyik ebbe a környezetbe. A gondolati szintet előkészíti a természeti képekkel. A könnyedséget, bájt felváltja a komorság o Egyre durvább hangok = átvezetés o Amíg az ember meg nem jelenik, addig minden tökéletes. o A természeti szépet

felváltja a társadalmi rút.  A sentencia rész rousseau-i gondolatokat jelenít meg. A természetben élő ember szabad volt és boldog, a magánytulajdon megjelenése előtti társadalom volt az ideális. A magántulajdon minden rossz forrása. Mindenki egyenlőnek születik, csak a társadalom határozza meg, hogy milyen lesz A természeti idillt hirdeti. o Az emberiség megosztottá vált (gazdagok – szegények) o Az anyagi gyarapodás vágya szülte a különböző adókat (porció, dézsma) o A magántulajdon az emberek között bizalmatlanságot szül; tolvajjá, kapzsivá tesz.  A gondolati rész után újra pictura következik. A költő bemutat néhány kincset, amely még nem magántulajdon, még romlatlan (pl. holdvilág, levegő, természet zsongása)  Az utolsó előtti versszak ironikus. Optimizmus iróniába bújtatva (= lehet, hogy nem valósul meg)  Személyes zárás, a költő visszatér az egyes szám első személyhez.  A verset patetikus

befejezés zárja: hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlőnek születik  A vers végéről hiányzik, hogy mit is kellene mindez ellen tenni. Petőfi például forradalomra buzdítana. Csokonai nem lázít; visszavonul a természetbe  A mű magyaros verselésű. Felező 12-es Klasszicista vers: o 2 alapvető rész:  Leírórész  Tanító, elmélkedő rész  Leírórész: o Az est hangjaival kezdődik o A hangulat melankolikus, nyugodt, bágyadt, édesbús o A táj nyugodt, szép, kiegyensúlyozott o Csokonai hangulata párhuzamba vonható a természet hangulatával  Átvezető rész: o A természet és a költő ellentétbe kerül egymással o A költő a társadalommal is ellentétben van   o A természet és a társadalom is ellentétben van Tanító, elmélkedő rész: o Költői kérdéssel indul A szabad ember miért tette saját magát rabbá? o Leírja a magántulajdon kialakulását o Szembeállítja a múltat a jelennel. A

múltat tagadva mutatja be, ezzel fokozva a feszültséget. A jelen igazságtalan, rossz, nincs egyenlőség kialakultak a szegények és a gazdagok. A múltról egy dolgot állítva mond el: az emberek tudtak mértéket tartani o „Mindenki jónak született, rosszá csak a társadalom teszi.” (Rousseau) o Negatív képet fest le a társadalomról mindössze a levegő, a holdvilág és a madarak éneke maradt meg mindenkinek. o Mindezekkel szembeállítja a gazdagok fárasztó bálozásait o A természeti jogokat szembeállítja a társadalmi változásokkal o A társadalom elkezd a saját törvényszerűsége szerint működni, ez a működés igazságtalan Megtalálható benne a szentencia (az antiköltők mondásainak, tanításainak részletező kifejezése) és a piktúra (a természet, tájak, évszakok és az emberek leírása) Az estve (1794.): Az iskolai változat címe: Az estvének leírása. Ezt követte az 1789-es Az estve, majd a végső változat A változás

iránya, hogy a tiszta piktúra szentenciával töltődik, s a tájleíró versből bölcseleti ódává emelkedik. Szerkezete: 1–2. egység: piktúra; klasszicista vonásokkal az iskolai versgyakorlatból örökölve a stíluseszközök tobzódásával festi meg az első világ harmonikus képét, a nyugalom, a rend, a célszerűség világát. (A nyitókép allegóriának is felfogható megszemélyesítése, további megszemélyesítések, költői jelzők, metaforák, alliterációk nem csupán a költői eszközök gazdagságát, hanem az ábrázolt természet szépségét is érzékeltetik.) A 3. egység megszólítása és felszólítása a piktúrából a szentenciába vezet át, előrevetítve a második világ, az emberi társadalom, a civilizáció diszharmóniáját. A 4. egység megszólítással és költői kérdéssel kezdődik Csokonai Rousseau tanait követi, gyakran rímbe szedi a francia filozófus tanításait. Utal Az emberek közötti egyenlőtlenség

eredetéről és alapjairól című értekezésre. Felidézi az Emil című műből azt a gondolatot, hogy: “mert gonosz erkölccsel senki sem született”. Az általános érvényű megállapításokat néhol a magyar valóságra is vonatkoztatja Az 5. rész egyértelmű állásfoglalás a természet harmonikus világa mellett A 6. rész a vers zárlata; emelkedett hangnemével műfajváltást is jelez, ódai magasságba emeli a leíró jellegű költeményt. Az utolsó sorban az ‘ember’ szó használata ismét Rousseau-ra utal, tehát nem biológiai, antropológiai, hanem filozófiai értelemben használja a kifejezést (lásd: Emil, vagy a nevelésről bevezetője). Stilisztikai szinten a vers élesen kettéválik a piktúrára és a szentenciára, eszmei szinten azonban szorosan összetartoznak, ellenpontozzák egymást. A verselés felező tizenkettes; Bessenyei tette a felvilágosodás korában a gondolati-leíró versek, költemények versformájává. Mikszáth

Kálmán Mikszáth Kálmán a XIX század magyar regény és novellairodalom nagy művésze. Szklabonyán született (magyarok és szlovákok lakta Felvidék). Pesten jogot tanult. Felesége Mauks Ilona Pestre költöznek ahol újságíró Elválnak, ezek után Mikszáth szegeden és pesten dolgozik. 18881 jó palócok, a tót atyafiak c. novellás köteteisiker, elismerés, dicséret Országgyűlési képviselő. Több társaság tagja (MTA) Elsősorban prózaíró: (regényeket is ír) - dszentry-regények Beszterce ostroma A Noszty fiúk este Tóth Marival - történelmi regények: Különös házasság A fekete folt Jelentősek a karcolatai: rövid elbeszélés. Palócföldön a Nógrád megyei Szklabonyán született 1847. január 16-án gazdálkodó kisnemesi családban A középiskola alsó hat osztályát a rimaszombati református gimnáziumban végezte. Selmecbányai református líceumban érettségizett. Tevékeny tagja volt az iskolai önképzőkörnek A pesti egyetemen

négy évig jogot tanult, azonban diplomát nem szerzett. Majd Balassagyarmaton lett tisztviselő Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával, akivel 1873-ban össze is házasodott. Ezt követően Pestre költöztek, ahol Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett. 1874-ben saját költségén kiadta első könyvét Elbeszélések címmel, két kötete hozta meg számára a kívánt sikert. Kálmán fiuk már születése másnapján meghalt. Súlyos anyagi gondjai miatt kénytelen volt elválni feleségétől Két és fél évig az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztője, itt érett igazi művésszé. Ezt követően 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Megjelentette új elbeszéléseit A tót atyafiak (1881), ill A jó palócok (1882) címmel, melyek meghozták a várva várt elismerést. Anyagi helyzete rendeződött, í gy ismét megesküdhetett 1882-ben szeretett feleségével. A Petőfi Társaság, a Kisfaludi Társaság valamint az MTA

mellett a Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja. Az eladó birtok , Szent Péter esernyője, A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás. 1882-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentetett meg A Tisztelt Házból címmel (ironikus hangnem). Egyre inkább kiábrándul kora politikájából, ekkor műveiben ennek az érzésének ad hangot. Ezután novellái, elbeszélései, regényei gyors egymásutánban követték egymást. A gavallérok, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász, Két választás Magyarországon, A Noszty fiú esete a Tóth Marival, Mikor a mécs már csak pislog (novelláskötet), Különös házasság, A fekete város. Népszerűsége nőttön nőtt, szinte már Jókaiéval vetekedett Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910-ben a 40 éves írói jubileumi ünnepségek után néhány nappal, 1910. május 28-án váratlanul meghalt Mikszáth parasztábrázolása: Mikszáth műveire kezdetben nagy

hatással volt Jókai romantikája, mégis eltért tőle. Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humorjellemző. Műveiben a korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta: az úri svihák, a csirkefogó ill. az úri Don Quijote, az illúzióvilágban élő, nemes eszmékért reménytelen harcot vívó egyén. A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az ún asztali beszélgetéseket. Történeteinek hangneme nem elborzasztó, az író inkább igyekszik tompítani a tragikus események élét. Általában ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel legtöbbször tragikus események történnek, meg akarja győzni az olvasót arról, hogyha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat. Novelláiban a természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal, az érzelmek előképét vagy utórezgéseit mutatja be. Azonban a

paraszti életet nemesi szemüvegen keresztül szemléli, ezért óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hozzá. Minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van. Tehát Mikszáth Kálmán Móriczcal ellentétben nem valóságosan festi meg a parasztokat. Szegény Gélyi János lovai 1. Cselekménye 2. Szerkezet: - expozíció: itt is hosszú ( a lovak bemutatása), megismerjük az alaphelyzetet. Alaphelyzet: Gélyi János a régi szeretőjét vette el feleségül és lagziba készülődnek. - bonyodalom: János meghallja a felesége és egy öregasszony sugdolózását és gyanút fog. - kibontakozás: elindulnak a lagziba és Klári puhatolózik, kérdezősködik, hogy mi lesz a lagziban. - tetőpont: Klári ledobja a fehér virágot, tehát meg akarja csalni a férjét. - megoldás: Gélyi a szakadékba hajtja a lovakat. 3. Jellemek: Gélyi János Vér kára Hűséges Hűtlen(meg akarja csalni a férjét) jó gazda, ért a lovakhoz,

szereti az állatokat Özvegy volt mikor hozzáment Gélyihez, akinek a szeretője volt. Témája: hűség kérdése. 4. Stílus: szerkezete egyszerű, könnyen érthető, az élőbeszédhez hasonlít Sok a befejezetlen mondat () további gondolásra készteti az olvasót (nem mond ki mindent egyértelműen, csak finom utalásokat tesz). 5. Természet leírása: lovak leírása kerül előtérbe Pletyka: Klári beszél erről A parasztábrázolás tartalmi és stilisztikai jellemzői Mikszáth novellás köteteiben A Tót atyafiak és A jó palócok A mai kiadások egy kötetben jelentetik meg e két gyűjteményes könyvet, ezzel azt a látszatot keltve, mintha két kötet szervesen összefüggnek, kapcsolódna egymáshoz. Ennek pont az ellenkezője igaz A Tót atyafiak négy darab hosszú elbeszélést tartalmaz, míg A jó palócok kb. 15 rövid történetet Az első világa elég rideg, ezt azzal magyarázzák, hogy a történetek helyszíne a zordonabb Felvidék északi

részén, a Tátra és Fátra magasaiban van. A Tót atyafiak kötet leghíresebb elbeszélése Az a fekete folt című Műfaja nem egészen felel meg a novella általános műfaji követelményeinek, annál ugyanis nagyobb terjedelmű. Az elbeszélés két részre osztható, a tényleges cselekmény az elbeszélésen belül tiszta novellát alkot. Ennek kezdőpontja valamivel az elbeszélés közepe előtt van, az előtte való részek Olej (a bacsa) alaposabb megismerését segítik elő. Többféle viszonylatban láthatjuk: Megismerjük kapcsolatát a természettel, az álatokkal, feleségével, lányával és bojtárával. Ez alapján a bacsa (számadó juhászgazda) egy mély érzésű embernek tűnik fel. Felesége iránti hűségére, szeretetére utal, hogy még 16-17 év távlatából is őrzi a szeretet asszony emlékét. Foglalkozása miatt alig kerül kapcsolatba emberekkel, talán ezzel magyarázható, hogy a külvilág iránt nem tudja kimutatni érzelmeit, s emiatt

érzéketlen, rideg embernek tartják. Míg a kis novella meg nem kezdődőik, minden kapcsolatában harmónia van, békében él a természettel, fákkal, madarakkal, juhaival, lányával. Ez a békés harmónia azzal bomlik meg, hogy megérkezik Taláry Pál herceg, akié az egész birtok, a legelők, az erdő, az akol és minden. Taláry egy másfajta értékrendet hoz be a novella világába. Ez jóval hitványabb és embertelenebb, mint az Olejé, s ennek csúcsán a pénz áll. Az Olej világához tartozó három szereplő áldozatává válik a külső világ behatolásának Olej gyakorlatilag eladja a lányát. Tisztessége utólag erősebbnek bizonyul, de már késő Tehetetlen fájdalmában felgyújtja a neki ajándékozott akolt a birkákkal. Anika enged Taláry csábításának, s bár további sorsáról (miután Taláryval elszökik) nincs szöveg, ez mégis könnyen elképzelhető. Matyi, a bojtár is áldozat. Bár nem követ el semmiféle megingást, vagy bűnt, mégis

bűnhődik, megfosztják őszinte, tiszta szerelmétől, Annikától. A mű címe kettős jelentésű, ténylegesen a porrá égett akol nyomát, a tűzvész nyomait jelenti, de jelképesen az Olej bacsa becsületén esett foltot is. Radnóti Miklós A 20. század modernsége ellenére mégis feltűnnek ókori jellegben verselő költők is A magyar irodalomban ezt az irányt Babits Mihály és Radnóti Miklós képviseli. A magyar költészetben Berzsenyi óta van jelen a klasszicista stílusjegy. Radnóti versformáiban kötődik az elődökhöz, nevéhez fűződik az ekloga (pásztori költemények dialógus formában) újbóli megteremtése. Radnóti még középiskolás korában ismerkedett meg Gyarmati Fannival: ebből bontakozott ki az a nagy szerelem, mely forrása lett hitvesi lírájának. Szegedre már költőként érkezik. A Kortárs című irodalmi folyóirat köré tömörülnek barátaival Kötetei két tendenciát mutatnak: az egyik az avantgárd, a másik a

klasszicizálás. A klasszicizálás visszatérés az ókori görög-római művészetekhez: klasszikus műfajok, időmértékes strófák, időmértékes verselés. Ez az irány erősödik fel művészetében. Az avantgárdban a versek legfőbb tárgyköre a természetélmény s a természetben otthont találó ujjongó szerelmi érzés. A költemények többségét a reneszánszra emlékeztető derűs, pogány életöröm szövi át, de jelen vannak halkabb hangú elégiák is. 1935-ben megjelent Újhold című kötetében változást, elsősorban stílusváltást figyelhetünk meg: a költemények közérthetőbbek, világosabbak lettek. Radnótinak az irodalom a szellemi ellenállás lehetősége volt, életforma volt számára: nem pusztán önkifejezés, hanem a humánus élet egy lehetősége. Vonzódott a klasszicista költészethez, melynek jellemzői: a pontosság, az arányos szerkezet és a tiszta képek használata, a stíluseszközök közül pedig a megszemélyesítés

és a hasonlat. A külső világ embertelensége, irracionalitása a belső világ, a versek világának harmóniájával kerül szembe. Ikrek hava 1939 lírai vallomás. Apja halála után nagybátyja taníttatja: kereskedelmi iskola majd textilipari szakiskola. 1930 Szeged magyar-francia tanári szak. ↑ Numerus clausus 1935 megszerzi a tanári diplomát. Ebben az évben elveszi gyarmati Fannit. Megjelenik 4 kötete Újhold c. Zsidó származása miatt állást nem kapott. Származása miatt többször behívták munkaszolgálatba 1940 1942-43 1944 újra behívták, hiába tért át a katolikus hitre. Szerbiába vitték (Bor). Lager Heidenau. - Ady, Babits hatása erős a költészete indulásakor. - Avantgárd hatása érződik. - 1935-től a költészete klasszicizálódik. Kötött forma, időmértékes verselés jellemzi. 1938 Vergilius 10 eklogája 2 nyelvű. Ő a IX-et fordította: a polgárháborús időszakban elgondolkodik Vergilius a költő és a költészet

lehetőségeiről.Radnóti is önmagáról Elkezd eklogákat írni. Ecloga= pásztorköltemény (szemelvény, gyűjtemény, válogatás). Párbeszédes, hexameteres Ie. III szd Theokritosz (görög) Pásztorokról ír Bukolikus költészet (bukolosz=marhapásztor). Ie. I szd Vergilius Eclogae (10) [eclogé] Radnóti összesen 8 eklogát írt. 1938-44 összefoglaló jellegű, háborús idillek: a borzalmak között is a békés élet szépségéről ír. 6. ekloga nincs Néhány irodalomtörténész szerint a Töredék a 6 ekloga Radnóti eklogái A műfaj gyökerei a római irodalomig tekintenek vissza. Az idill megfelelt a bukolikának (bukolikus költészet), ez pedig az eclogának. 1938-ban bilingvis (kétnyelvű) kiadást terveztek olyan művek megjelentetésével, amelyek a világirodalom szabadságvágyat megszólaltató műveit tartalmazza. Az volt a céljuk, hogy a klasszikus kulturális örökséget a példaadás szándékával felmutassák, illusztrálva, hogy a kultúra,

az emberi szellem elpusztíthatatlan. Ehhez értékőrző magatartás párosul Radnóti Vergilius IX eclogáját fordítja: rádöbben arra, hogy a műfaj alkalmas a kor lényegének megragadására. Ciklust tervez, amely tíz darabból áll, de csak nyolc készül el és egy előhang. 7. ecloga Hexameterekben íródott. -UU daktilus. -spondeus -U trocheus Amikor harmadjára elvitték munkaszolgálatba Szerbiába és a bori központi táborból a Lager Heidenauba került. - ez az első verse onnan és a feleségének írja. Különböző hosszúságú szakaszokból áll, de mindegyik sora hexameteres. 5x szólítja meg a feleségét Elégikus hangnemben beszél, bizalmas csendes hangon. Részletesen ír a táborról 1 szakasz: este van, a foglyok befejezték a munkát. A jelzős kifejezés, a megszemélyesítések, a metafora ezek mind azt fejezik ki, hogy a foglyok csak álmunkban tudnak innen kiszabadulni. A 2. szakaszból megtudjuk, hogy mindenki az otthonáról álmodik, mert

mindenki hazavágyik Az első sor egy szürreáliskép. A költő aggódik – a kérdések fejezik ezt ki Rákérdez a költészet értelmére, hogy érdemes-e írnia költészet ad neki erkölcsi erőt ahhoz, hogy tartsa magát. Ebbe kapaszkodik bele 3. szakasztól kezdve felerősödik, annak a részletezése, hogy milyen a tábordokumentumértékű leírásezáltal leplezi le a fasizmus embertelenségét (nincs zseblámpájuk, nem lehet könyvük). A 4. szakaszban hangsúlyozza, hogy mindegy ki milyen nemzetiségű vagy vallású, az emberek, foglyok egyformán szenvednek és ugyanarra vágynak. Magát egy metaforával fogoly állatnak nevezi. Itt is leírja a konkrét körülményeket (fegyveres őrök) A fogolytársak elaludtak, csak a költő virraszt. Nagyon hiányzik neki a felesége Szerelmi vallomással zárja le a verset. Az utolsó sor Horatiustól származik Hetedik ecloga Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a

megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát Theokritoszhoz (Kr. e 3 század) kapcsolható a műfaj megteremtése Az ekloga párbeszédes pásztori költemény, ahol jelen van a természet meghitt közelsége, az eszményített világ - a korabeli valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet megfogalmazója. Maga az ekloga szó Vergilius Eclogae ("szemelvények", "válogatások") művével terjedt el, előtte a pásztori költeményeket bukolikus (bukolosz - marhapásztor) költészetnek nevezték. Radnótiban Vergilius IX. eclogájának lefordításakor fogant meg további eklogák írásának szándéka A költeményekben saját helyzetére, életének, sorsának veszélyeztetettségére ismert rá. Az ő eklogái afféle "háborús idillek": az emberi méltóságot megsemmisíteni akaró barbársággal szegül szembe bennük a

megsemmisíthetetlen: a művészet és a szellem ereje. A bori lágerben írt első költeménye a Hetedik ecloga. Tárgyias részletességgel ír benne a fogolytábor körülményeiről, miközben meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a költő feleségével, akit a képzelet maga mellé varázsol. A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozásai: a rideg valóság és az álom, a tábor és az otthon, a jelen és a múlt mosódik össze, fonódik együvé. 11. Tétel Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem (Barokk eposz) Élete: A 17-ik századi magyar barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége. Politikus, költő, prózaíró és hadvezér volt, irodalommal csak a törökkel folytatott csaták szüneteiben foglalkozott. Számára mindennél előbbvaló volt a hazáért való küzdés, és majd csak utána következett a politika és a költészet, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán. A horvátországi Ozaly

várában, vagy Csáktornyán született nagybirtokos arisztokrata családban. Apja korán meghalt, s fiai (volt egy Péter nevű öccse) nevelését a királyra és Pázmány Péterre bízta, ezáltal Habsburg-hű, és katolikus nevelésben részesült. Tanulmányait a grazi jezsuitáknál, majd a bécsi és nagyszombati egyetemen végezte. 8 hónapos tanulmányúton járt Itáliában, megfordult Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében is (barokk hatás). Közismert volt műveltsége, hat nyelven beszélt 1637-től Csáktornyán él, és állandó háborúskodást folytat a birtokait zaklató törökkel. Legfőbb céljának a török teljes kiűzését tekintette. A bécsi udvar arra kényszeríti, hogy vegyen részt a 30 éves háborúban ill az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elleni hadjáratban Felmerül benne Magyarország és Erdély egyesítésének gondolata, hogy azután együttes erővel űzhessék ki törököket az országból. 1646 februárjában

feleségül vette Draskovich Mária Eusébiát, aki 5 év után meghalt. Eusébia korai halála miatt újra megházasodott (1652-ben-Löbl Mária Zsófia) 1645ben kezdte írni a Szigeti veszedelem című híres eposzát 1646-ban tábornokká majd 1647-ban horvát bánná nevezték ki. A török elleni harcok bázisának a Délvidéket igyekezett kiépíteni, s közben hadtudományi tanulmányokat folytatott. Tábori kis tracta c műve egy katonai kézikönyv része, mely a hadsereg szolgálati szabályzatáról, szervezéséről, ellátásáról szól. Vitéz hadnagy c. munkája több száz elmélkedés gyűjteménye, ezekben az ideális hadvezér személyét fogalmazza meg, és a hadvezetés kérdéseiről töpreng. Az 50-es években ráébredt arra, hogy az ő és a magyarság céljai szemben állnak a királyi udvar politikájával. 1655-ös nádorrá választását a bécsi udvar megakadályozta. Ekkoriban írta Mátyás király életéről való elmélkedés c. tanulmányát Az

írásban Mátyás alakjával az ideális nemzeti uralkodót mutatja be, aki példát mutat egy centralizált magyar állam kiépítésére. Zrínyi sejtette, hogy a Török Birodalom újabb nagyszabású hadjáratra készül Magyarország ellen, a várható események ihlették legmegrázóbb röpiratát: Az török áfium ellen való orvosságot. A vitairat logikus érveléssel vezeti az olvasót az állandó nemzeti hadsereg megteremtésének gondolatáig. A bécsi udvar kinevezte Zrínyit a magyarországi hadak fővezérévé a Bécs felé irányuló török offenzíva miatt, de a közvetlen veszély elmúlása után leváltották a fővezéri posztról. A következő évben sikeres hadjáratot vezetett a Dunántúl déli részén, ám az ősz folyamán aláirt vasvári béke még erőteljesebb szervezkedésre ösztönözte az udvari politikával szemben. 1664-ben Csáktornya mellett, egy vadászaton, egy felbőszült vadkan áldozatául esett. A közvélemény merényletre

gyanakodott. Zrínyi halálával a magyarság elvesztette függetlenségi mozgalmának leghivatottabb vezérét. A Szigeti veszedelem, mint barokk eposz Zrínyi a Szigeti veszedelem című művével a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt honosított meg, az eposzt. Zrínyi mintái általában az ókori klasszikus eposzok voltak (Homérosz Iliásza vagy Vergilius Aeneise), de erősen hatott rá Tasso Megszabadított Jeruzsálem című eposza is. Forrását a 16 századi históriás énekekből s a protestáns jeremiádokból meríti (E históriás énekek vallásos történelem szemléletét folytatja.) A halhatatlanságot biztosító nagy műve dédapjának, a szigetvári hősnek állít emléket. Dédapjának 1566-os Szigetvár védelmét dolgozta fel témaként barokk eposzában. Zrínyi művét több helyen is históriának nevezi. A művet valószínűleg 1647-48 telén fejezhette be 1651-ben kisebb költeményeivel együtt Az Adriai Tengernek Syrenaia címmel jelent

meg nyomtatásban (Bécsben). A barokk jelleg megmutatkozik még a monumentális kompozíción túl a valóságos és realisztikus ábrázolásban és az események misztikus, vallásos szférába emelésében. A történet a valóságon alapul, de főképp a keresztény vallásból származó csodás mitológiai elemekkel színesíti a művet, és bőven él antik mitológiai utalásokkal is. A terjedelmét tekintve 15 ének, amely összesen 1566 strófából áll (Ez egyben utalás az ostrom évére.) A mű ütemhangsúlyos, bokorrímes (a a a a - rímképletű) és négyütemű 12-es sorok jellemzik. Két tetőpont: ostrom (10 ének), megdicsőülés (15 ének) Műfaja: eposz hősköltemény, verses nagyepikai műfaj, mely az antik minták nyomán jött létre Az eposz az epika műnemébe tartozó nagy terjedelmű elbeszélő költemény, melynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket hajt végre. Eposszá

nagyítás: A legendássá vált várvédelmet nemcsak a török és a magyar, hanem a török és a keresztény Európa kozmikus, világméretű harcának sorsdöntő eseményeként ábrázolta, amelyet tovább fokozott azzal, hogy földi és égi erőket is szerepeltet művében. A mű az égben indul, majd a harc végén a pokol erői is bekapcsolódnak, a 15-ik. énekben a hősöket az angyalok viszik fel az égbe. Szulimán szultán halálát, a valósággal ellentétben Zrínyi érdemének tünteti fel Az eposz alapján nem a tél, hanem Zrínyiék akadályozták meg a törököt abban, hogy Bécs felé tovább vonuljanak. A 13-ik énekig olyan, mintha Zrínyiéknek lenne esélyük győzni, ami az erkölcs erejét mutatja. Az, hogy a török mégis győz, csak a véletlennek, a török sátorba beszálló galambnak köszönhető, ezen illúziókeltések segítségével emeli a mű témáját eposzi magaslatra. Az eposzi kellékek barokkosítása: Zrínyi megtartja a klasszikus

eposzok formai hagyományait, az un eposzi kellékeket, annak szinte minden elemét alkalmazva. Pl: A nagy költemény ötödik sora pontos fordítása a Vergilius Aeneis c. eposzának megfelelő sorának - Propozíció:(Témamegjelölés): (2 vsz.) A Szigeti hős erkölcsi és katonai nagyságát, rendkívüliségét emeli ki (egyedül ő mert szembeszállni „ama nagy Szulimánnal”). - Invokáció: (Segélykérés) (3-6 szakasz) A múzsa, Szűz Mária segítségül hívása. - Enumeráció: (Seregszemle) Meggyőzi az olvasót hogy a védősereg a legkitűnőbb harcosokból áll. A két sereg leírását egymástól messzi helyezi el, így nem annyira feltűnő a számbeli különbség (magyarok 5. ének, törökök 9 ének) - Anticipáció: (előre sejtetés) A mű elején Zrínyi imája. A csata előtt Gabriel újra figyelmezteti: ma meghalsz. - Retardáció: (késleltetés) A feszültség fokozása érdekében Zrínyi előrejelzést és késleltetést használ pl: 10. ének

(harc) - in medias rész: a történet közepébe vágás. - epiton ornaus: állandó jelzők. - toposzok: visszatérő fordulatok. - taumasztonok: csodás elemek. - epikus hasonlatok: nagy terjedelműek. - deus ex machina: isteni beavatkozás. - hexameter: időmértékes verselés. Barokk jellemzők a szerkesztésben: - Változatosság követelménye. - - Festői látásmódjával nemcsak az illúziókeltést, hanem a monumentalitást is szolgálja. Pl: a szultán külső jellemzése: fantáziát tágító, érzelmeket fakasztó képekkel jellemez, s a tényanyagok reális adagolásával szoktatja hozzá a valószerűtlen elfogadásához az olvasót. Reflexióelmélkedő részek, az író közvetlenül nyilvánul meg. Kulcshelyzetekben szónoklatokat alkalmaz, így a retorikus hangnemet jeleníti meg pl: Zrínyi buzdító beszéde az eskütétel előtt. Sokoldalúan hangulatteremtő, hangulatfestő kifejezésekkel jellemzi hőseit, érzéki hatású metaforákat, pompázó

jelzőket és bizarr akusztikájú verselési formákat alkalmaz - basa külső és belső jellemzése. Ellentétek, kontrasztok és párhuzamok fedezhetők fel a jellemzésekben: a török tábor megosztottsága, egymást pusztító ellenségeskedése ellentétben áll a magyarok egységével, önfeláldozó hitvesi szeretetével. A pokol-menny ellentéte a mű elején és végén. A magyar sereg: A török sereg: - kis létszámú várvédő csapat - nagylétszám, nagy erő - összeforrt, egységes, a katonák bátrak és elszántak - széthúzó, zendülésekkel teli sereg - erkölcsösek - züllött - önvédelmi harc, kereszténység és a haza védelme - anyagi javakért harcol - Zrínyi a katonák között él - a török szultán nem érintkezik katonáival - Zrínyi katonái élén tör az ellenségre - a szultán harcba küldi seregeit Alap párhuzam: Zrínyi és Szulimán Török barátság: Demirhám és Hamviván Magyar barátság: Juranics és Radivoj

Török szerelem: Deliman és Cumilla Magyar szerelem: Deli Vid és Borbála - - Felváltva látjuk a török és magyar tábort. Monumentalitás, mely a műfajválasztás tekintetében is megfigyelhető. Az eposz nagy terjedelmű, rengeteg szereplőt és nagyszabású hősöket vonultat fel. Lényeges, hogy a költő a várvédelmet nemcsak a török-magyar, hanem a török s az egész keresztény Európa világméretű eseményeként ábrázolta. Hosszú, tekervényes körmondatai, részletező hasonlatai is a barokk monumentalitást bizonyítják. Csataleírásban is a méretek felnagyítását alkalmazza (török sereg félelmetes ereje, nagysága, a magyarok erkölcsi fölénye stb.) Kisebb-nagyobb összecsapások felváltva követik egymást. Felváltva figyelhető meg a magánélet és a közélet is. Török és magyar szerelem. Földi és égi leírások. Halálok leírása: Arany János gyűjti össze, hogy hányféle halálnemet ír le Zrínyi, de nincs közte két

egyforma. Egy közös van bennük, hogy a törökök, mindig arccal lefelé, a magyarok arccal fölfelé maradnak a földön. Gyönyörködtetés (merabiblia) Lírai részek - „Szörnykatalógus” Erő Eposzi hasonlatok:  a természetből emeli ki képeket: vihar, zápor, tenger stb.  állatok tulajdonságait adja a hősöknek: farkashoz, bikához, oroszlánhoz, bivalyhoz hasonlítja őket. Zrínyi, mint barokk hős (Barokk eszménykép): A magyarság múltbeli sikerei Isten ajándékai. A magyarok azonban bűnökbe estek, (a magyarság bűneit sorolja fel) ezért a Mindenható büntetést mér a nemzetre: török hadjárat Magyarország ellen. A magyarság isteni büntetésnek tekinti a török csapást Az eposz hőse azonban kivétel, más, mint a többi magyar úr. Ideálteremtés a célja, követendő példaképpé emeli dédapját (ezért is halhatatlan) és a szigeti hősöket a jövő nemzedéke számára, mert a kereszténységért, Krisztus nevéért haltak

önzetlenül hősi halált. Egyszerre nemzeti és keresztény hősként mutatja be dédapját a barokk eszméknek megfelelően. (Athleta Christi vagyis Krisztus bajnoka, katonája). A mű elején még csak hétköznapi ember hibákkal, sőt bűnökkel (vagyonát árulásnak köszönheti, gyilkos) Azonban ekkor megtudja, hogy halál vár rá (3-szor hajol meg neki a kereszt- anticipáció) Ennek ellenére sem menekül el, vállalja a sorsát, és így a mű végére emberfölöttivé magasztosul. Szigetvár a romlott, a feudális anarchiában züllött országnak mindenben az idealizált ellenképe (szilárd, egységes, vitézség, erkölcsösség uralkodik ott és kitűnő vezér áll a maroknyi csapat élén). A vereséget győzelemként mutatja be (paradoxon elem): a védősereget győztesként tünteti fel a várat elfoglaló ellenséggel szemben azzal, hogy Zrínyi meghal, legyőzi a halált: Halálával Jézushoz hasonlóan megváltja népét. Neve példaként marad a következő

nemzedékek előtt (A 17-ik századnak, a dédunoka korának.) Erkölcsi Fölény: Szulimánnak csupán serege megszámlálhatatlan, a várbeliek azonban erkölcsi tekintetben szárnyalják túl a roppant török hadat. Zrínyi szózatot intéz katonáihoz és példák sorával igazolja, hogy hányszor diadalmaskodott már a magyar a török felett a nagy Isten segítségével. Ezen érvelések célja a meggyőzés Megesküsznek a katonák, hogy mindenképpen emberek s vitézek maradnak, s késszek teljesíteni szent kötelességüket. Ezután következik a seregszemle (enumeráció) - ebben megbizonyosodhattuk arról, hogy a vitézek között nagy az összetartás. Az ilyen egység és erkölcsi fölény fokozatosan megtöri az óriási létszámú török sereget és az ellenségen a szétzüllés és a belső viszály vesz erőt. A szigetiek győzelme teljessé és vitathatatlanná válik, de egy sorsdöntő véletlen visszatéríti az eseményeket a kötelező történelmi

realitásokhoz. Az ellenség elfogja a védősereg postagalambját, s kiderül, hogy a várat már csak alig 500-an védik, és hogy már több ostromot nem bírnak kiállni. Vértanúhalál: Az utolsó támadásban a pokolbéli szörnyetegek és angyallégiók is beavatkoznak. A várból kitörő zrínyi és katonái támadó harcban veszítik életüket. Az emberfelettivé magasztosult hős magát a menekülni készülő Szulimánt is megöli. Zrínyit nem fogja a kard, de végül egy janicsár puskagolyó végez vele. A megdicsőült keresztény vértanú már itt a földön a szentek boldog látomásában részesül és megnyílik számára Isten országa. A szigeti hősök mártírhalált szenvedtek hitükért, s Gábriel arkangyal vezetésével angyali légió viszi lelküket „Isten eleiben”. Az eposz célzata: A korának szóló figyelemfelhívás a művészet erejével – a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényével megmenthető az ország. A mű

mondanivalója: Ha a magyarság felemelkedik a szigeti várvédők szintjére, akkor Magyarország képes lesz legyőzni a törököt. A Habsburgoknak nem érdeke a török kiűzése, tehát Magyarországnak saját erejéből kell a félelmetes haddal szembeszállnia. A mű cselekménye: Főbb szereplők: Zrínyi Miklós - Szigetvár hős várkapitánya Magyar vitézek: Deli Vid, Farkasics Péter, Cserei Pá1, Juranics Lőrinc, Radivoj Borbála – Deli Vid felesége Turi György - Palota védője Kerecseni László - Gyula várának kapitánya Szolimán - a szultán Kumilla - a lánya Rusztán bég - Kumilla férje Delimán - tatár vezér, Kumilla szerelme Demirhám - szerecsen lovasok vezetője Hamvíván - Demirhám barátja Arszlán - budai basa Alderan - Demirhám bátyja, egyiptomi varázsló Mihály arkangyal Gábriel arkangyal és angyali serege. A Szűzanyához fohászkodik invokációjában: "Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt, / Arrol, ki fiad szent

nevéjért bátran holt, / Megvetvén világot, kiben sok java volt, / Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt. A történet a mennyben indul Isten, amint a földre tekint, úgy látja, hogy a magyarság erkölcsei megromlottak, széthúzás, cselszövés, istentelenség mindenhol. Ezért parancsolja meg Mihály arkangyalnak, hogy egy haragos fúriát bocsásson rájuk. Az arkangyal sajnálja az ártatlanokat, de teljesíti az Úr akaratát, s Alektó fúriát küldi Szolimán szultánhoz, hogy a magyarok ellen uszítsa. Szelim alakjában jelenik meg a fúria, aki Szolimán halott apja. Arra biztatja fiát, hogy a magyarokat támadja meg, mert könnyű sikert arathat az erkölcseikben megromlott magyarságon, ráadásul egybevág ezzel a budai basa, Arszlánjelentése is. Hatalmas sereget gyűjt, amely roppant erejű, a Török Birodalom legvitézebb harcosaiból áll: Delimán, tatár vezér seregével, Rusztán bég, Szolimán veje, a szerecsen Kazul basa, vitéz Amirassen,

Menethám, Demirhám, Hamviván, Alderan, vitéz mamelukok vezére, Kayer bég. Fényes, drága az öltözetük, fegyvereik, híresek a paripáik E seregszemle jól mutatja, hogy a török haderő jelentős túlerőben van. Amikor Arszlán hírül veszi, hogy Szolimán nagy seregével Magyarországra tart, elhatározza, hogy ő is hőstettet hajt végre, megtámadja Palotát, de Turi György a várból kicsap a törökökre, s jelentős pusztítást visz véghez soraikban. Eközben a főhadak elindulnak Nápolyból, nagyon jól felszereltek: hadigépeik, szállítóeszközeik, igavonóik: tevék, elefántok is vannak jócskán. Az előhadak elérik Gyulát, s elkezdik ostromolni, a védők Kerecseni László várkapitány vezetésével megadják magukat a jelentős túlerőben lévő törököknek, akik szabad elvonulást ígérnek a megadás ellenében, de nem állják a szavukat, s rabságba hurcolják a magyarokat. Szigetvárban Zrínyi Miklós várkapitány azért imádkozik, ha a

török az ő várukat támadná meg, akkor hősi halált halhasson a kereszténységért. A feszület háromszor a kapitány felé hajlik, s szózatot hall, ezzel jelezve, hogy imája meghallgattatott, s megadatik majd neki a mártírhalál. Fehérváron a szultán azon tanakodik, hogy Eger ellen vonuljon-e, vagy Szigetnél keljenek át a Dunán. Eger felé akar menni, s Mehmetet rendeli Dunántúlra, okulva a palotai akcióból. Mehmet Siklós közelében a szabad ég alatt táborozik le, Szkander tanácsa ellenére, aki jobban ismeri a helyi viszonyokat. Zrínyi meglepi seregével, Szigetvárról vitézeivel a török táborához lopózik. Másik száz katonáját elküldi a harcra kész török táborba, a törökök üldözni kezdik őket, s Zrínyi kis csapatával (Cserei Pállal, Farkasiccsal együtt) hátba támadja Mehmet seregét, akik jelentős veszteséget szenvednek el. Zrínyi és katonái diadallal térnek vissza Szigetvárra, ahol hősi halottaiknak megadják a

végtisztességet, hálaadás vár az élőkre, majd ünnepi lakoma. Szolimán, ahogy értesül e vereségükről, megváltoztatja döntését, s nem Eger ellen, hanem Szigetvár felé vonul, de előtte még jósoltat. Rossz előjeleket lát Kedildes dervis: nehezen fogják bevenni Szigetvárt, bár a szultán keményen hajtja embereit, ő maga nem jut be a várba, s nem fog részesülni a prédából. E jóslat ellenére is kitart terve mellett Az éjjel a jóslat mellett másik szerencsétlenség is éri a törököket: néhány ló elszabadul, s ők azt hiszik, hogy Zrínyi tört be a táborukba, egymást kaszabolják ijedtükben. Háromezren esnek áldozatul e pusztításnak. Zrínyi tudja, hogy a török a túlerejében bízik, de eszébe juttatja katonáinak, hogy hányszor diadalmaskodtak már felettük csellel, rendíthetetlen hittel. "Harcolnunk peniglen nem akarmi okért / Kell, hanem keresztyén szerelmes hazánkért, / Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért, /

Magunk tisztességéért és életünkért. " Ezután a vitézek mind hűséget esküdnek, s itt mutatja meg a szigetiek erejét, olyan vitézek a védők, mint Farkasics Péter, Juranics Lőrinc, Radivoj, Deli Vid. Ezután megírja jelentését a királynak és a fiával küldi el a várból. A szultán két vitézét küldi követségbe Halul béget és Demirhámot. Halul arról győzködi a várvédőket, hogy nem érdemes a német segítségére várniuk, azok ugyan nem fogják elsietni azt, de Zrínyiék kereken megmondják, hogy nem alkusznak a törökkel, mert ők nem a németekért hadakoznak, hanem hitükért. A vár alatt állomásozó török előőrsöt a várból kitörő magyarok az Almás-patakba szorítják vissza, a csatában Deli Vid legyőzi Hamvívánt, a fiatal szíriai vezért, a szerecsen bégek egyenként jönnek, hogy bosszút álljanak érte, mind közt a legderekabb Kamber, hű szolgája. Amikor Demirhám megtudja, hogy mit történt az Almás-patak

mellett, egyre türelmetlenebbül sürgeti a szultánt, hogy intézzenek támadást a vár ellen, ő különösen Deli Vid ellen készül. A várvédők előszeretettel lövöldöznek a várat körülvevő törökökre Farkasics azért van elkeseredve, hogy ő ágyban fog meghalni, mert nem gyógyul a sebesülése. A nevesebb török vitézek keresik a maguk embereit, Demirhám Deli Vidre feni a fogát, Delimán Zrínyit választotta ellenfeléül. Demirhám azzal az ajánlattal áll Deli Vid elé, hogy menlevelet szerez a szultántól, s vívjanak meg egymással. Deli Vid elfogadja a vitéz kihívását. A váratlan veszteségek miatt a szultán haditanácsot hív össze, ő maga egy oldalsátorban hallgatja vezérei tanácskozását. Rusztán nem akar nagy vérontást, ezért azt javasolja, hogy árkolják körül a várat, és éheztessék ki a várvédőket. Delimán e javaslatot nem tartja harcoshoz méltónak, s ő közvetlen harcot indítványoz, egyetért ebben vele Demirhám

is, aki hamarabb szólal meg, mint a szólás joga megilletné, ezért Petráf figyelmezteti a rendre. A szultán, hogy az egységet megőrizze, úgy intézi, hogy mindkét fél elégedett legyen: tüzérségi előkészítés után támadják meg a várat. Zrínyi azon tanakodik, hogyan lehetne segítséget kérni a magyar királytól. Két vitéz ifjú: Radivoj és Juranics jelentkezik, hogy majd ők áttörnek a törökök táborán, s elviszik az üzenetet. Éjjel indulnak útnak, a török táborban nagy pusztítást visznek véghez, már majdnem elérik az erdőt, amikor a janicsárok elfogják Juranicsot. Radivoj nem hagyja magára, hanem visszamegy érte, így mindkettőjüket megölik. Deli Vid megálmodja a két vitéz halálát, Zrínyivel a török tábort kémlelik, s látják a nagy riadalmat, amit a vitézek pusztítása okozott. A török tüzérség kellőképpen előkészíti az ostromot, a város, s a bástyák leomlottak, de a falak közé még nem sikerül

behatolniuk a törököknek. Csak azok juthatnak be, akiket a védők beengednek, majd gyorsan rájuk csukják a kapukat, s így nem tudnak megszabadulni, mert el is vágták a becsapódó kapukkal a visszavonulás lehetőségét. Delimánnak is így sikerül bejutni, mert bosszút akar állni egy gyermek török dalnok haláláért. Kaszabolja a védőket, és az első adandó alkalommal kimenekül a várból. Szégyelli, hogy megfutamodott, s tudja, hogy Rusztán gúnyolni fogja. Amikor ez megtörténik, Delimán kardot ránt, megöli Rusztánt Ez nagy zavart kelt a török táborban, mivel Delimán fontos vezér, de Rusztán meg a szultán veje. Demirhám békítő szándékkal viszi meg a hírt Szolimánnak, Halul bég elküldi a táborból Delimánt. Így talán sikerül lecsitítani a szultán haragját Demirhám hitlevelet szerez a szultántól, bajvívásra hívja ki Deli Videt. A két harcos a vár és a tábor határán vív meg egymással. A törökök, amikor látják,

hogy Demirhám vereséget szenved, százával támadnak Deli Vidre, Zrínyi sem nézheti tétlenül, katonáival kilovagol a várból, hogy lecsapjon a hitszegőkre. Deli csak úgy tud elmenekülni, hogy török föveget tesz a fejére, s a törökök közt elvágtat. Elkeseredetten bujdosik Delimán, Fejérvár felé tart, amikor Cupido szíven találja nyilával, s az elfojtott szerelme Kumilla iránt újraéled. Kumilla ezalatt a dajkáját kérdezgeti, mit tegyen, s amikor Fejérváron találkoznak, egymás karjába rohannak. A török táborban pattanásig feszül a húr, mindenki elégedetlen, mert Zrínyi Deli Videt mentő akciója során ismét sok török vezért kaszabolt le. Úgy érzik, hogy a szultán tehetetlen, harcosait fölöslegesen áldozza fel. Demirhám nagyon el van keseredve, hogy Deli Vid előtt szószegő lett, s még azt sem tudja, hová tűnt ellenfele. Szolimán egyre reménytelenebbnek ítéli helyzetét, s úgy dönt, hogy visszahívja Delimánt a

táborba. Delimán nagy dilemmába kerül, szeretne kedvesével együtt maradni, de vágyakozik a táborba is. Kumilla végül elkíséri a tábor felé, egy tisztáson pihenőt tartanak, Kumilla megszomjazik, s Delimán kígyóbőr poharával merít a forrásvízből. Nem tudja, hogy abban még maradt sárkányméreg abból az időből, amikor kedvese sárkánnyal küzdött. Amikor ezt a mérget a vízzel megissza, meghal Delimán iszonyú lelki fájdalommal napokig gyászolja szerelmét. Az álruhában török táborban rejtőzködő Deli Vid azon tanakodik, hogyan tudna feltűnés nélkül visszalopózni a várba. Felesége, Borbála siet a segítségére, aki török származású és a neve Haiszén, a férje kedvéért keresztelkedett meg. A török táborba megy, és törökül kérdezősködik, hogy a férje nyomára bukkanjon. Szerencsére egy szerecsen eldicsekszik neki, hogy az egyik sátorban Deli Vidre bukkant, aki éppen aludt, igyekszik jelenteni a jutalom reményében.

A bátor asszony azonnali cselekvésre szánja el magát, kiabálni kezd, hogy tolvajt fogott. Erre Deli Vid is kiszalad a sátorból, de időközben előkerül a kádi is, aki az igazat akarja tudni. Nincs más választásuk, azonnal, bármi áron menekülniük kell, Deli Vid lóra pattan, feleségét is a nyeregbe kapja, s a vár felé nyargalnak. A szultán kénytelen újabb haditanácsot tartani, immár az ő füle hallatára bírálják a vezetést, s fejetlenséggel vádolják. A török táborban nagy a zűrzavar, a katonák is zúgolódnak. Váratlanul sikerül elcsípniük egy postagalambot, amelyet Kanizsára küldtek A levélből kiderül, hogy Zrínyiék már csak két napig tudják tartani magukat, alig ötszázan vannak, és ők sem egészségesek. Kitartanak amellett, hogy a várat az utolsó csepp vérükig védelmezzék. A törökök támadásoknak ez a hír újabb lendületet ad, lövetik a várfalakat Alderán, az egyiptomi pap felajánlja, hogy megidézi az alvilág

erőit a törökök érdekében, ehhez tizenkét keresztény ifjúnak a torkát kell elvágni egy erdei tisztáson, s vérükből lehet elővarázsolni a Fúriákat, Harpiákat, Briareusokat, Styx és Léthe urait, Belbuzelt, Plútót és Sterapont. Más mitológiai gonosz szellemek is készséggel ajánlják fel szolgálataikat Hazret Alit is előteremtik a föld gyomrából, de mit sem ér, mert a keresztények istene nagyobb Mahometnél. Astragora még a nagy szelek: Boreas, Orion, Eurus Iáncait is eloldja, hogy táplálják a várat pusztító tüzet, a sötét lelkek ott kószálnak a védők között. Zrínyi próbálja megnyugtatni embereit, hogy mindezek elviselése csak növeli dicsőségüket. Rettenthetetlenek az ellenséggel szemben. Elérkezett az utolsó csata ideje, a két vitéz: Deli Vid és Demirhám összemérte erejét. A döntő csatában, melyet tanúk nélkül a becsületért vívnak, mindketten halálosan megsebesítik egymást, előbb Demirhám, majd Deli Vid

adja ki a lelkét. Zrínyi is készülődik az utolsó küzdelemre, maga köré gyűjti megmaradt katonáit, s biztatja őket, hogy Isten megbocsátott. "Nem haragszik már ránk, mert itt büntetését / Megvette büneinkért, s igaz törvényét / Bételjesítette: most hüvség érdemét / Az nagy mennyben késziti s oda visz minket." Az áldozatuknak meglesz az értelme "Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk / Egész ez világnak evvel példát hagyjunk. " Zrínyi készül a halálra, szép fegyverzetet választ, zsebébe 100 aranyat tesz, gyilkosa jutalmául, a többi kincset megsemmisíti. Isten a mennyei seregek élén trónol, s leküldi Gábrielt angyalai élén, hogy a sötét erőket kergessék el. Gábriel elűzi Alderán alvilági szellemeit, Zrínyi pedig maradék katonáival kitör a várból. Delimán rögtön a bánra akarja vetni magát, de az angyali seregek közbelépnek, s Zrínyi lekaszabolja a török vitézt. Ekkor Szolimán ellen

fordul, a szultán rémülten menekülne, de a bán utoléri, s kettéhasítja. Zrínyit nem fogja török fegyver, legyőzhetetlen, megközelíthetetlen, végül egy janicsár puskagolyója éri. Halála pillanatában az angyali sereg körülállja, s lelkét Gábriel arkangyal maga viszi az égbe a többi hős lelkével együtt. A költő Zrínyi Miklós méltó dédapja szelleméhez, a mű záró részében (perorációban) így köszön el az olvasótól. "De híremet nemcsak keresem pennámmal / Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal, / Mig élek, harcolok az ottomán haddal, / Vígan burittatom hazám hamujával. 12. Tétel Illyés Gyula Koszorú Élete: Költészete és munkássága az avantgárd jegyében indult. Kötődött a Nyugathoz, a népi írók táborának tagja volt és végül nemzeti költővé vált. Közvetítő munkája is jelentős Életműve szerteágazó, szinte minden műnemben jelentőset alkotott. A demokrácia hiányosságai miatt főleg a

kisemmizett dolgozó tömegek érdekeit kívánta szolgálni, foglalkoztatják a nemzeti gondok is, de a legfőbb küldetésének mégis a szociális reformok kiküzdését, és parasztság szociális felemelését tartja. Felsőrácegrespusztán született Eredeti neve: Illés Gyula Apja (Illés János) uradalmi gépész volt. Középiskolai tanulmányait a dombóvári, majd a bonyhádi gimnáziumban végezte. Ezután édesanyjával Budapestre költöztek, ahol először még egy gimnáziumi osztályt végzett el, majd négy osztályt kereskedelmi középiskolában. A budapesti bölcsészkar magyar-francia szakos hallgatója, és közben illegális munkásmozgalmi tevékenységet is végez. A várható letartóztatás elől 1921-ben Párizsba ment, ahol megismerkedett a francia szürrealizmus képviselőivel. 1926-ban amnesztiát kapotthazatérhetett 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát, egy leánygyermekük született Több helyen is dolgozott: volt tisztviselő,

sajtóreferens, több újságnál is dolgozott, köztük Kassák avantgárd lapjainál, a Nyugat szerkesztőségében (ismeretség Babitscsal, Szabó Lőrinccel és József Attilával) és a Válasznál, a népi írók lapjánál is. 1941-44 között a Nyugatot folytató magyar folyóirat (Magyar Csillag) szerkesztője. 1931-től négyszer kapott Baumgarten-díjat és összesen háromszor volt Kossuth-díjas. A német megszállás után bujdosni kényszerült 1945 után sok kritika érte, mert meglátta a hibákat a kommunizmusban és ezeket szóvá is tette, nem volt elvakult kommunista, ezért műveit nem vagy csak szelektálva és késve adták ki. A hatvanas években már tekintélye vitathatatlan. Elismert költővé vált és a nemzeti költőknek kijáró tisztelet övezte. Temetése leginkább egy ellenzéki tüntetéshez hasonlított Koszorú:  A vers 1970-ben született. A vers himnusz az anyanyelvhez és az azt használókhoz A magyar nyelv ügye nálunk mindig is fontos

volt, összefonódott a történelmünkkel. Az anyanyelv története egyúttal a magyarság története is (Bessenyei György Magyarság című röpirata: „Minden nép a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. 1844-ben államnyelvé vált a magyar). Műfaja: Óda-himnusz A mű egy szabad vers, amelyben szabadon áramlanak a gondolatok, különböző hosszúságúak a sorok és a szakaszok. Sok benne a soráthajlás, a sorok szinte úgy fonódnak együvé, mint a koszorút alkotó ágak. Gyakoriak benne az írásjelek (vessző, pontosvessző, gondolatjelek, kettőspontok) és a zárójeles közbeékelések, valamint a kötőjeles szóösszetételek, amelyek a magyar nyelv kifejező erejének változatosságát fejezik ki. A vers néhol időmértékes lejtésű és mindvégig a daktilus (− U U) ereszkedő ritmusában szól. A mű három szerkezeti egységre bontható Az első hét sor külön áll. E/2- személyben szólítja meg a magyar nyelvet Az indításban a

veszélyhelyzetet ragadja meg, és a feszültséget azzal fokozza, hogy az alany a harmadik sorban van. A magyar nyelv helyzetét értékeli, kígyóhoz hasonlítja: azért nem bír felemelkedni, mert megalázták. A koszorú azt illeti, aki elfojtva, megalázottan, a talaj szintjén, fű között, a gazban él. Érdekes képet alkot, a tűzre és a lángra utal A nyelveken szólás isteni ajándék, hivatás. A második szerkezeti egységben a költő egy hasonlatsorral visszalép a múltba, azokra utal, akik használták a magyar nyelvet és ezáltal meg is őrizték azt. A parasztok, gyermekek, lányok használták a nyelvet, nem pedig a nemesek, mert ők németül vagy franciául beszéltek. A tatár és török időket említi meg a költő, mint a himnuszban, de a magyar nyelv ezeket a borzalmakat is átvészelte. Hangsúlyos a konokul ismétlődő most helyzete lesz, a történelem és a jelen a hajszálgyökér motívumában egyesül. A költő a „most” háromszori

megismétlésével visszatér a jelenbe. Ezután a költő azt sorolja fel minek/kinek nyelve a magyar. Körképszerűen sorolja fel azokat a rétegeket, akik ismerik és használják a nyelvet, s akiket a társadalom másik fele, a valamilyen hatalmon lévő nem ért meg, habár ők is magyarul szólalnak meg. Utal a határokon túl élő a világban szétszóródott magyarokra is A felsorolásnak sodra van, és egyre erősebb, terjedelmesebb, bonyolultabb gazdagabb. A vers záró részében a költő lesz a központi alak, kívülállóként szól önmagáról. A költő önértékelése tudatos és pontos, utal a nyelvtudására és elismertségére is. A koszorú az elismerés jelképe, a nyelv iránti tisztelet kifejezése. Illyés úgy érzi, hogy minden elismerés és dicséret az anyanyelvet illeti. A verset egy metaforával zárja, amelyben a költővé nevelő anyanyelvet és az emberré nevelő édesanyja képét játssza egymásba, hiszen a nyelvre az édesanya tanít meg.

A jelző az anyanyelv megtartó, éltető erejére utal. A Koszorú folyamatosan a negatív társadalmi élethelyzeteket sorolja fel és a fölmagasodás hiányát mutatja. 13. Tétel Örkény István Tóték (groteszk mű) Élete: Budapesten született, jómódú zsidó családban. Apjának több gyógyszertára is volt A fővárosi piarista gimnáziumban érettségizett, majd először a műegyetem vegyészmérnöki karán azután pedig a tudományegyetem gyógyszerészeti karán végezte a felsőfokú tanulmányait, később vegyészdiplomát is szerzett. Az apja külföldre küldte, és a háború kitörése előtt Londonban és Párizsban élt. A 30-as évek közepétől kezd el írni, 41-ben pedig megjelenik első novelláskönyve (Tengertánc). 1942-ben munkaszolgálatra hívják be, a szovjet frontra viszik (a doni harctérre) majd hadifogolytáborba kerül. 1946 karácsonyán érkezett haza Fiatalkori munkáiban erősen érvényesül a groteszk szemlélet, a leggroteszkebb

élménykör, a háború hatására írt szociografikus művek prózában és drámában (Emlékezők, Lágerek népe, Voronyezs). Barátjával Déry Tiborral együtt a reformkommunisták közzé tartoztak, ezért művei csak 1962 után jelenhettek meg. Örkény írói világában a magyarság sorsa, magatartása a központi kérdéskör. 1958-63 között az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott Szabadidejében állandóan írt. A 60-as években talál igazán magára: élesen látó, intellektus szemszögéből mutatja meg az élet groteszk helyzeteit, ebben az időben tér vissza ifjúkorának groteszk szemléletmódjához. 1967-ben mutatták be a Thália Színházban a Tótékat, Kazimir Károly rendezésében, amelyből Fábri Zoltán rendezett filmet Isten hozta, őrnagy úr címmel (1969-ben). A mű színpadra kerülésétől kezdve Örkény egyik évről a másikra beérkezett íróvá vált. 1969-ben a Macskajátékot kisregényből színpadra dolgozta át, és két év múlva

be is mutatták Szolnokon, Székely Gábor rendezésében, amelyet 1974-ben Makk Károly filmesített meg. A két dráma nemzetközi elismerést hozott számára (1969-ben) Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját, idehaza pedig Kossuth-díjat kapott 1973-ban. Sajátos műfajt teremt, az un. egyperces novellákkal, amelynek elnevezése a terjedelmükre vonatkozik A pályája utolsó évtizedében a drámáké a főszerep. Ismertebb drámái: Vérrokonok, Kulcskeresők Utolsó kisregénye, a Rózsakiállítás az ember haláláról és a halál tudatáról szól. A groteszk: A groteszk megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és a tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket, torzságot,

rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életrehívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése. Groteszk: nevetséges + ijesztő Abszurd: képtelen, lehetetlen A groteszk összetett fogalom, egy esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki. A groteszk, mint világszemlélet, ábrázolási módszer a romantika korában nyert polgárjogot, összefüggésben az egység szétesésével, az értékbizonytalansággal. Boris Eichenbaum Gogol novellisztikája kapcsán fogalmazta meg híres elméletét, mely szerint a groteszk ábrázolás lényege, hogy az író sajátos, öntörvényű világot teremt, melyben nem érvényesek a valóság törvényei, az önmaga ellentétébe átcsapó értékrend válik jellemzővé. Örkény értelmezésében a groteszk kibillent bennünket a hétköznapi nézőpontunkból, megtanít más szemszögből nézni

a dolgokat, s ezzel olyan többlettudást ad, amelynek birtokában már nem tekinthetjük egysíkúnak, például csak jónak vagy csak gonosznak a világot, a világ jelenségei, az emberi magatartásformák új arcukat mutatják, egyszerre láttatva ily módon a dolgok színét és fonákját. A groteszk közeli rokona az abszurd Tóték: A kisregényt 1964-ben írta. A háború, a front és a fogolytábor sorsdöntő élmények voltak Örkény életében, s ezt legteljesebben a Tótékban tudta megragadni. A mű fő témája nem a háború, a cselekménye a hátországban játszódik. maga a történet pedig rendkívül egyszerű A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik. A második világháború idején Tót Lajos, mátraszentannai tűzoltóparancsnok és családja vendégül lát egy őrnagyot, az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát, aki szabadságra érkezik haza Magyarországra. Természetesen

abban a reményben látják vendégül, hogy megnyerve a tiszt jóindulatát, könnyebb beosztást és főleg biztonságosabb elhelyezést szerezzenek a fronton harcoló fiuknak. A vendégségbe érkező őrnagy idegeit azonban igencsak megviselte a partizánok ellen viselt háború, kívánságaival teljesen átalakítja a falu és a család életét, s a legkülönbözőbb őrültségekkel bosszantja Lajost, a feleségét és Ágikát. Tóték katona fiuk érdekében vállalják az őrült vendéget, és őrültségeit Tóték állandóan az őrnagy kedvébe járnak, és csak a regény végén lázadnak fel. Az őrnagy legfőbb szórakozása a dobozolás, azaz a kartonból vágott kötszeresdobozok készítése. A műben a helyzet képtelenségét fokozza, hogy az olvasó már az elbeszélés elején megtudja, hogy a fiú, Tót Gyula zászlós halott, a család áldozat vállalása tehát teljesen értelmetlen. Tóték azonban ezt nem tudják, és ez teszi a történetet groteszké.

Az idegileg kikészült Tót Lajos a dobozkészítéshez használt hatalmas margóvágóval négy darabra aprítja a visszatérő őrnagyot. A Tóték a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. A műben a zsarnok csak az áldozat szerepét elfogadók révén válhat zsarnokká. A Tóték-ban a szélsőséges, össze nem illő elemek összefonódását a deformáció segíti elő. Az abszurd helyzetet szemlélteti a Tót család szokásainak fokozatos átalakulása, deformálódása és akaratuknak, gondolkodásuknak agresszív megbéklyózása. Nemcsak a személyiségek, hanem az egész környezet deformálódik. A látszat ellenére felfordul a világ, senki sem azt teszi, amit kellene Az író mindenben a családfőt állítja a középpontba. Az őrnagy eredetileg maga is áldozat, de nem lehet sajnálni. Az őrnagy piheni jött, Tótékhoz, de nem képes rá, mert nem tud alkalmazkodni a civil élethez. A hátországban és a fronton történt események

összekapcsolásában kulcsszerepe van a postásnak (A bolond csak jó híreket továbbít Tótéknak). A rossz hírt hozó sürgöny megsemmisülésének a groteszk általánossá válásában is jelentősége van, ezáltal válik Tóték cselekedete hősi áldozatvállalássá, hiszen ha tudomásuk lett volna a sürgönyről, akkor nem vállalták volna tovább az őrnagy vendéglátását (mást tud az olvasó és mást a szereplő). Az őrnagy szembefordul a környezetével és állandó agresszív játékot űz vendéglátójával, és az őrnagynál nagyobb fizikai adottságokkal rendelkező Tótot, mindig valamely szokásának feladására készteti, ehhez igénybe veszi Mariska és Ágika segítségét (pl: A sapkalehúzás, vagy a dobozhajtogatás: nevetséges és megalázó). Családtagokat szembe fordítja egymással Aki az első pillanatban meghunyászkodik, azt nem bántja, aki megpróbál ellenállni, azt megtöri. A családfő viseli a legnehezebben a változásokat

Ahogy Tót megtörik, úgy adja fel fokozatosan egyéniségét is. Végül Tót megszökik a sorozatos megaláztatások elöl, Tót magatartása várakozó és a kivárás második világháborús hazai magatartásformát példázza. Az őrnagy távozása után a családtagok első dolga mindent visszahelyezni a megszokott rendbe. Tót úgy vélte, hogy ismét helyreállt a régi rend, azonban az őrnagy azonban váratlanul visszatér és ez Tótot arra készteti, hogy likvidálja. Ennek az az átvitt értelme, hogy az erőszak erőszakot szül, és erőszakot használó diktatúrát csak erőszakkal lehet megállítani. Tót érezte azt, hogy az ő személyisége az igazi tét. Nem Tótékat, hanem a világot ítéljük el A műben az őrnagy képviseli a hatalmat és a fasizmust, Tóték pedig az áldozatot, és a kiszolgáltatott kisembert. A cselekvés iránti bizalom, egyúttal a cselekvésképtelen emberi magatartás bírálata jelenik meg a Tótékban is. A Tóték, egy

groteszk történet arról, hogy a kisember miként kerül egy kegyetlen és ostoba hatalom abszurd szorításába. A hatalom és az áldozat viszonya különös dialektikában jelentkezik: nemcsak az őrnagy nyomja el és alázza meg a vendéglátóit, hanem Tóték is felkínálkoznak neki, sőt ötleteket adnak szeszélyeihez. Kettőjük viszonya így bonyolultabb lesz, nemcsak az őrnagyot ítéljük el, hanem gyáva és szolgalelkű házigazdáit is. Őrkény elítéli azokat, akik eltűrik az erőszakot és nem szállnak szembe vele. 15. Tétel Antikvitás Odüsszeia (Odüsszeusz alakja) Homéroszi eposzok: Az európai irodalom kezdetét az ókori görög mondákra épülő két hatalmas elbeszélő költemény jelzi, az Íliász és az Odüsszeia, amelyek a Trójai mondakörhöz kapcsolódnak. Az ókori hagyomány mind két eposz költőjének Homéroszt tartja. A homéroszi eposzok valószínűleg a Kr. e 8 században keletkezhettek Már az Íliász és Odüsszeia előtt is

létezett görög epika, de ezeket énekmondák nemzedéke tartotta fenn és adta tovább. Ezek az ún genealógiai énekek lehettek a homéroszi eposzok legfontosabb műfaji előzményei. A két eposz azonban nem ide tartozik. Mindkét eposz egy-egy alapmotívum köré épül, a mondaanyagot feldolgozva a Trójai mondakörhöz kapcsolódik, melyek a trójai háborúról szóló mítoszokat dolgozza fel. Az Iliász és Odüsszeia nyelve több dialektikus elemet foglalt magába, a köznapi életben soha nem beszélt műnyelv volt, s újszerű vers formája sem tette lehetővé az énekes előadást. Egy kivételes képességű, zseniális költő tudatos alkotásairól van szó mindkét eposz esetén. A Trójai mondakör: Mindkét eposz története a Trójai mondakörhöz kapcsolódik. (Tíz évig tartó háború, amelyet a görögök Trója ellen vívtak). A rengeteg emberi szenvedést okozó trójai háború mitologikus oka két isteni nászra, házasságra vezethető vissza.

Tündareósz király feleségét, Lédát Zeusz hattyú alakjában csábította el, és Léda két hattyútojást hozott a világra. Az egyik tojásból Heléné és Klütaimnésztra, a másikból két fiú, Kasztór és Polüdeukész kelt ki. Helénét a spártai király, Menelaósz, Klütaimnésztra pedig Agamemnón hitvese lett. A másik isteni házasság oka a Végzetnek az a döntés volt, melyet Prométheusz árult el az ezüstlábú Thetisz istennőnek (Akárkinek lesz is a felesége Thetisz, hős és nagyszerű fia születik (Akhilleusz)). Zeusz döntése alapján Thetisz férje csak is földi halandó lehet. Az istenek által kiválasztott férj Péleusz volt, a mürmidónok hős királya. A lakodalmat a bölcs és tudós Kheiron kentaur barlangjában tartották, ahol megjelentek az olümposzi istenek is. Csak Erisz, a viszály istennője hiányzott a vendégseregből, őt ugyanis nem hívták meg. Ezért bosszúból egy aranyalmát gurított az ünneplők közé "A

legszebbnek!" felirattal. Három istennő: Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité civakodott Erisz baljós ajándékáért. Zeusz Pariszt, a trójai királyfit kérte fel döntőbírónak, aki Aphroditének ítélte az aranyalmát, Aphrodité ugyanis a világ legszebb asszonyát (Hellenét) ígérte neki jutalmul. Héra és Pallasz Athéné soha nem tudták elfelejteni a Parisztól elszenvedett sértést és az egész trójai nép esküdt ellenségei lettek, míg Aphrodité a későbbi nagy háborúban a trójaiakat támogatta. Parisznak sikerült megszöktetnie Helénét Spártából, s magával vitte a királyi kincseket is. A görögök saját nemzeti büszkeségük sérelmének tartottak az asszonyrablást, s az egyesített görög törzsek Agamemnón fővezérlete alatt 10 éves elkeseredett háborút vívtak Trója ellen. Beteljesedett Prométeusz jóslata is: Thetisz fia, Akhilleusz valóban dicsőbb lett apjánál; ő volt a trójai háború legbátrabb, erőben és

hősiességben mindenki mást megelőző katonája. A várost végül is csak Odüsszeusz cselével tudták elfoglalni és elpusztítani. A trójai mondakör rendkívül szerteágazó, és sok részmondából tevődik össze. Az eposz: Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény. Hőse rendkívüli képességekkel rendelkezik, és természetfeletti lények támogatásával - de nem varázserő lévén – nagy, az egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez. Eposzi kellékek: A klasszikus eposznak állandó elemei, az un. eposzi kellékek  Invokáció- Valamely istenség segítségül hívása.  Propozíció- A téma megjelölése.  „In medias res”- (A dolgok közepébe vágó) kezdés.  Enumeráció- Seregszemle, a szembenálló hősök és csapatok bemutatása (általában a cselekvés megindítása után).  Divina machina- Csodás elemek természetfeletti lények beavatkozása az emberek életébe.

 Állandó jelzők és ismétlések.  Epikus hasonlatok (nagy terjedelmű, részletező, szinte önálló életet élő). Időmértékes verselés: Az Íliász és az Odüsszeia is időmértékes verselésű, a szöveg ritmusát a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. A két eposz soraiban a ritmikai alapegység a versláb, amelyek közül csak a daktilus, a spondeus és a trocheus fordul elő a két műben. Tulajdonképpen daktilusokból és spondeusokból épül fel az eposzok hagyományos sorfaja a hexameter, amely hat verslábból áll. Az első négy versláb daktilus vagy spondeus, az ötödik mindig daktilus (egy hosszú, két rövid), az utolsó rendszerint spondeus (két hosszú), esetleg trocheus (egy hosszú, egy rövid). Odüsszeia: Hektor halála után Trója hamarosan elesett, Odüsszeusz fortélyának köszönhetően (Odüsszeusz az Íliász egyik jól ismert szereplője). A győztes görög harcosok

hazatérhettek családjukhoz. Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra vártak hiába szerettei Ithakában Odüsszeuszt egy nimfa szerelme és Poszeidon haragja tartja távol otthonától. Az ő viszontagságos küzdelmeiről, 10 éves hányódásáról és hazatéréséről szól az Odüsszeia. Később keletkezett, mint az Iliász, szerzője jól ismerte elődje művét. Szerkesztőtechnikájában átveszi az „in medias res” kezdést is. 24 énekre tagolódik, 12110 hexametert tartalmazó hősköltemény. Az eposz cselekménye egyszerre két szálon, két szintéren indul meg Témája: Odüsszeusz hazatérésének tíz esztendejét, meséli el, bár csak egyetlen eseménysort emel ki: Odüsszeusz hazatérését Ithakába. Az események mindössze 40 napot ölelnek fel, ennyi idő telik el a cselekmény megindulása – a hős hazatérését elhatározó isteni gyűlés – és befejeződése – az ithakai békekötés – között. Az eposz világa - a 40 napnál - időben és

térben mégis sokkal tágasabb. Az Odüsszeiában jelentős szerepet kap a múlt A háborút átélt szereplők visszatekintő elbeszéléseiben megelevenednek a trójai háború utolsó mozzanatai és a hazatérést megelőzően átélt kalandok sorozata. Az Odüsszeia és az Íliász cselekményei kiegészítik és megmagyarázzák is egymást. A háború kimenetelét eldöntő faló története pl csak az Odüsszeiában, derül ki. Eltérések: Téma Istenek szerepe Embereszmény Iliász Odüsszeia Egy eseményt mutat be (Akhilleusz haragját) Korlátlan hatalommal rendelkeznek. Az emberek az istenek játékszerei. Hős, bátor katona Egyedül Odüsszeuszhoz kötődik Korlátozott szerep. Az emberek alakíthatnak a sorsukon. Okos, bölcs, tapasztalt ember Világkép Hírnévvel nyert boldogság, a Az élet a legfontosabb név halhatatlansága. Új embereszmény: Odüsszeusz: Az Odüsszeia bevezetése egyetlen embert állít a középpontba, és a főhős jellemzésére

szolgál. Az Odüsszeiában a főhős a 33 jelző valamelyikének kíséretében jelenik meg. Az Odüsszeia világképe eltér az Íliászétól és embereszménye is más, mint Akhilleuszé. Az Íliászban a harci dicsőségben nyert halhatatlanság, a sohasem múló hírnév jelentette az életideált. Akhilleusz alvilági panaszkodása azonban a régi eszmények elvesztésének bevallását jelenti. Az Odüsszeiában a hírnévvel nyert halhatatlansághelyébe az élet lép legfőbb értékként. Egy új történelmi korszak és a társadalmi változások kezdetén született meg az Odüsszeia, egy olyan korban, amelyben az arisztokrácia szerepe hanyatlott, s a lassanként meginduló árutermelés és kereskedelem egyéni kezdeményezést, találékonyságot és szellemi mozgékonyságot kívánt. Ezek a pozitív eszmények jelennek meg Odüsszeusz alakjában is. Odüsszeusz bár kiváló harcos, de legfőbb erényei mégis az okosság, az igazságosság, a minden tudatos

megismerésének szomjúsága, a kompromisszumokra való képesség, a hajlékonyság a jó ügy érdekében, a tapasztalat szülte óvatosság, a körültekintő óvatosság és a cselekedetek következményeinek latolgatása. Az Odüsszeusz embereszménye tehát nem a „bátor ember” hanem sokkal inkább a sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus. Ez a másfajta emberideál is azt bizonyítja, hogy az Odüsszeia később keletkezett. Az istenek korlátozott szerepe: Odüsszeusz társainak pusztulása már nem végzetszerű, nem kikerülhetetlen csak önmagukat kellene legyőzniük, lelküket megfékezniük. Pusztulásuknak az oka a balgaság, a buta, ostoba vétkek és a gátlástalan mohóság Pl. birkalopás A bölcs, az eszét használó, a lelkét megfékezni tudó Odüsszeusz nehezen bár, de hazatér. Az Odüsszeia egész története azt példázza, hogy az ember nemcsak vállalhatja, de alakíthatja is a reámért sorsot. Az Odüsszeiában, az Íliászal

ellentétben az emberek sorsáról már nem kizárólagosan az istenek rendelkeznek, ezt mutatja, hogy a műben az istenek szerepe meglehetősen korlátozott. Az istenek közül csak kevesen avatkoznak be a cselekménybe, s inkább szemlélők, mint irányítók. Végső cél a hazatérés, fő értékek tehát az otthon és a család Bonyolultabb szerkezet: Bonyolultabb a szerkezete, mint az Íliászé: az eposz cselekménye egyszerre, egy időben, két szálon, két színtéren indul meg. Az első négy énekben csak szó van Odüsszeuszról, szerkezeti szempontból mégis fontos funkciója van ennek a résznek. Az első négy részben bemutatja az anarchiába fulladt Ithakát, ahol felborult az erkölcsi rend. Bizonyítja Pénelopé hűségét és zavart tétovaságát, valamint bemutatja Télemakhosz (Odüsszeusz fia) gyermekből férfivá érését és apjának méltó harcostársává válását. A következő négy ének párhuzamosan, egy időben zajlik az előző négy

énekkel, itt változik a színtér és átlépünk a mesék birodalmába. Ogügié szigetén találkozunk először a főhőssel, ahol már hét évet töltött fogságban. Odüsszeia csodálatra méltó lelki ereje megmutatkozik bolyongásának utolsó előtti állomásán, ahol a legnehezebb próbákat kell kiállnia. Legyőzi önmagát és megfékezi a lelkét Odüsszeusz a maga készítette törékeny bárkán kel útra Ogügié szigetéről és Húsz nap alatt, érkezik meg Szkhéria szigetére. Itt megismerkedik a királylánnyal (Nauszikával) és szüleivel, akik vendégül látják. Az Odüsszeia egyik legbájosabb jelenete Odüsszeusz találkozása Nauszikával. Az Odüsszeiában elmosódnak az isteni és az emberi világ határai A következő négy énekben a jelen idejű elbeszélés megszakad, helyette felkomorlik a múlt és Odüsszeusz elmeséli a phaiákoknak a háború utáni kalandjait. A költő távol tartja magát ezektől a fantasztikus meséktől és hősének

adja át a szót. A hazafelé tartó út történeteit időrendben meséli el a hős. Odüsszeusz társaival tíz kalandon megy keresztül 1 Feldúlják Iszmarosz városát, rabolnak, fosztogatnak, de a kapzsi mohóság miatt többen elesnek. 2 A lótuszevők szigetén három társát erőszakkal kell kiszakítani a mámor kábulatából. 3 A küklopszok szigetén megvakítja Pholüphémoszt, aki Poszeidón gyermeke volt. Odüsszeusz hat társát elveszíti ugyan, de másik hatot és önmagát megmenti, sőt gazdag zsákmánnyal tér vissza a hajókhoz. Ez a rész az okosság és találékonyság nyers erőszakkal szembeni eredményességét szemlélteti. 4 A klüklópszok után az Aiolié nevű szigetre érkeznek Itt Aiolosz a tengeri viharokat keltő szeleket egy bőrtömlőben áttadja Odüsszeusznak, amit gyanakvó társai kibontanak és az így keletkezett vihar Ithaka partjai közeléből visszasodorja hajóikat Aiolosz szigetére. 5 Ezután Télepüloszba jutnak, ahol az

óriások kősziklákat dobálva zúzzák szét Odüsszeusz hajóit, és a tizenkettőből csak egy marad épségben (az Odüsszeuszé). 6 Aiaié szigetén Kirké istennő hatalmába kerülnek a hajósok, akiket disznóvá változtatott, Odüsszeusz Hermész segítségével menti meg őket. 7 Kirké tanácsára a főhős leszáll az alvilágba, hogy Teiresziásztól jóslatot kérjen, megtudja, hogy a hazaút nem lehetetlen, csak lelküket kell megfékezniük. A jóslat után találkozik anyja szellemével, akitől hírt hall az ithakai állapotokról. Az alvilágból visszatérve a főhős a megmaradt társaival újra elhajózott Kirkéhez, s az istennő feltárta előtte a hazatérés további veszedelmeit. 8 Amelyben a Szirének csábítása elől Odüsszeusz a társaival az árbochoz köteti magát és a társai fülét pedig viasszal tömi be. 9 A veszélyes tengerszorosban hat emberét feláldozza, hogy megmentse a többi lelkét. A hat társát a hatfejű tengeri szörny

Szkülla falta fel 10 A legtragikusabb epizód – Thrinakié szigetén Kirké és Teiresziász figyelmeztetése, tiltása ellenére hat napig féktelenül lakmároztak a Napisten, Héliosz legszebb marháiból, ennek következményeként a szörnyű viharban hajótörést szenvednek, csak Odüsszeusz éli túl, aki egy gerendába kapaszkodva kilenc napon áthányódott a tengeren, míg végül Kalüpszó szigetére vetette ki az ár. Az Odüsszeia első 12 éneke az előzményeket beszéli el, s a kalandok felsorolásánál érződik a mű csúcspontja. A második 12 ének a hazatérést adja hírül, és ettől kezdve a jelenhez kanyarodik vissza a cselekmény. Az eposz teljes második fele Ithakában történik, s a költő most már időrendben adja elő az eseményeket. A két cselekményszál összekapcsolódik Agamemnón tanácsát megfogadva Odüsszeusz Pallasz Athéné segítségével vénséges koldusnak öltözve érkezik meg, hogy senki ne ismerje fel. Felméri az

embereket, hogy ki hű hozzá a 108 kérő elleni harcban. A végső rendteremtésig azonban Odüsszeusznak az embertelen és durva sértések sorozatát kell végigszenvednie. Végül Pénelopé javaslatára íjversenyt rendeznek és a 108 kérőt irgalom nélkül legyilkolják. A 12 bűnös szolgálót Télemakhosz akasztja fel az udvaron, s kegyetlenül kivégzik a kérőket segítő kecskepásztort is. Odüsszeusz jogos ítéletet hajtott végre és a büntetés mértéke megfelelt a bűnnek. Találkozik édesapjával és feleségével, de ezután még egy nehéz feladat vár Odüsszeuszra és hű társaira: Szembe kell nézniük a kérők rokonainak seregével, azonban a kérők rokonainak bosszúját Pallasz Athéné közbenjárása meg fékezi (deus ex machina). Odüsszeuszt a kíváncsisága, a tudásvágya és az ismeretlen titkok megismerésének óhaja sodorja a veszedelmekbe. A főhős törvényt, rendet keres és visz a barbárság világába, és higgadtan, leleményes

ésszel számítja ki a következő lépést. Odüsszeusz éppen azért emberi mert nem „tökéletes” A főhős katonai erényei mellett megmutatkoznak a „polgári” erényei is. Odüsszeusz jóindulatúsága abban mutatkozott meg a műben, hogy megpróbálta megmenteni társai életét, de ők az ostoba bűneik miatt elpusztultak. Impresszionizmus Impresszionizmus : A pillanati benyomást mutatja meg, hangulatokat fest le, homályos és foltos képekben. Jellemzõ rá a színnel és a fénnyel való játszadozás Keveredett a szimbolizmussal. Minden új festői kifejezésmód heves vitába szállt a megmerevedett akadémizmussal, és a és a vele vívott harcban erősödött meg. – Ilyen modern, új festészeti irányzatként jelentkezett a század második felében az impresszionizmus. Ez valójában végső kiteljesedése és betetőzése volt annak a természetelvű ábrázolási folyamatnak, amely a reneszánsztól kezdődően a valóság minél életszerűbb

bemutatására törekedett. A festők a pillanatnyi benyomást akarták rögzíteni vásznaikon, azt a látványt, amely pillanatról pillanatra változhat. Ezért gyors ecsetvonásokkal dolgoztak, mellőzték a rajzos kontúrokat, s a színfoltok sajátos összhatására törekedtek. Ez a festői módszer a zeneművészet mellett hatott a szépirodalomra is. Az irodalmi Impresszionizmus is futó benyomásokat, lírai hangulatképeket, a leírásokban erőteljes atmoszférateremtő hatásokat kívánt közvetíteni. Ebben a törekvésében érintkezett más irányzatokkal, a szimbolizmussal és a szecesszióval is. Legfőbb nyelvi eszköze a színes jelzős szerkezeteket alkalmazó nominális stílus (lehetőleg mellőzi az igéket, főlek névszókat használ), a mondat értékű szavak halmozása. Szimbolizmus Szimbolizmus: A szimbólum szó jelentése jelkép, a szimbolizmusban viszont nem ilyen értelemben szerepel. A szimbolizmusban nem bizonyos tárgyak tásrsíthatók

fogalmakkal, hanem a képi sík egésze adja meg a mű mondanivalóját. Mindezt csak megsugallja, nem lehet pontosan értelmezni. Nincs konkrét összefüggés, részmegfelelés a kép és a rejtett tartalom között, csak hangulati összefüggés. A kép önállóvá válik Szimbolista vonás a zeneiségre való törekvés, a lágy asszonánc, az alliteráció, a homályosság. Hétköznapi nyelven kifejezhetetlen, kimondhatatlan jelentéstartalmak(lelki folyamatok, belső élmények, hangulatok) érzékletes – többnyire látomásszerű – képsorral való kifejezése. A modern életérzések és az újfajta lelki tartalmak kifejezésének legcélravezetőbb irányzataként alakult ki a szimbolizmus. Először a lírai költészetben jelentkezett, s innen terjedt el más művészeti ágakban (festészet, zene) is. A szimbolizmus mint a 19 század második felének és a századfordulónak az irányzata nem azonos a szimbólumok használatával. A szimbólum vagy jelkép ősrégi

szókép: valamely gondolati tartalom elvont eszme, fogalom érzékletes képpel való kifejezése, helyettesítése. Pl a lánc a rabság, a fekete szín a gyász, a lant a költészet érzéki jele. A kapcsolatot , az összefüggést ezekben a megszokás, a megegyezés, a hagyomány hozta létre. A szimbolista költészetben az érzékletes – rendszerint kibontott, továbbított – kép vagy képrendszer önállóvá válik, önmagára irányítja a figyelmet, s mintegy arra kényszerít, hogy kutassuk fel a szövegösszefüggésen belül keletkezett jelképes értelmezést. A kép vagy képrendszer csak megsejtet, sugall, szuggerál valamilyen pontosan nem tudatosított s éppen ezért nehezen megmagyarázható homályos érzést, mélyebb, „rejtettebb” lényeget, többértelmű jelentéstartalmat. A kép és tartalom között többnyire csak hangulati összefüggés van A szimbolista líra képhasználata merészebb és mozgékonyabb lett, ugyanakkor szubjektívabb,

homályosabb is, s nem is mindig követhető. A szimbolisták keresték az új szókapcsolatokat és a nyelvi mágiát. A világos megnevezést kerülő sugalmazás szükségképpen együtt jár a homályossággal, a kevésbé érthetőséggel, de a költök bátran vállalták ezt a következményt. Úgy vélték, hogy míg a világosság, a hiányzó mélység jele, a homály már önmagában költői. Ezzel függ össze a szimbolizmus arisztokratizmusa is: csak kevesekhez, a kiválasztottakhoz akar szólni. Szimbolista vonás a zeneiségre való törekvés is, ez azonban nem csilingelő csengést-bongást jelent, inkább azt a hatást, amit a zene gyakorol az emberre. A tiszta rímnél jobban szerették a lágyabb asszonáncot, s kedvelték az alliterációt. A szimbolista líra erős hangulatisága érintkezik az impresszionista költészettel, s e két irányzathoz tartozó alkotásokat nem mindig lehet egymástól elkülöníteni. Az albatrosz Baudelaire legmélyebb élménye

lehetett az emberi természet kettőségének átélése, hogy az emberben benne él az állat és az angyal is, a romlottság és a tisztaság is. Soksok versében szólaltatja meg az ember gyarlóságát, a züllés undorát s a vágyakozó sóvárgást az „Ideál” felé: „Mikor a részegek a hó- s vérszínű hajnal jöttén sajogva már érzik az Ideált, rajtuk titkos erő üli meg bosszuját és az ittas barom mélyén felsír egy angyal”(A lélek hajnala). E tragikus sors igazi átélői és áldozatai a művészek, a költők, akik éppen túlfinomult érzékenységük miatt a legotthontalanabbak az emberi társadalomban. A világ nyers közönségessége és a tiszta ideál közötti vergődés Az albatrosz című költemény témája is. Az első három strófa epikus jellegű allegorikus képsort mutat be: a rabul ejtett, a magasságból a mélybe kényszerített madár szánalmas, esetlen sutaságát. A költemény két végletet állít szembe: a „fenn” és a

„lenn” világát, a magasságot és a mélységet. Az ellentétet fokozza, hogy különböző előjelű értékek kapcsolódnak mindkét térbeli tartományhoz. A „fenn” egyértelműen a kéklő tisztaságot, a végtelenséget, a korlátok nélküli szabadságot, a szép kalandokat, a földtől való elszakadást: a pozitív tartalmú értékeket hordozza. Ez az albatrosznak, a vizek nagy madarának az igazi, éltető eleme, sajátos közege. Itt felszabadultan csatangoló, kalandokra szálló utas, „a kéklő lég ura”, „szép csoda”, „légi herceg”. A metaforák sokasága a hangulatkeltés eszközeként az együttérzés kifejezője. – „Lenn” csak fásult és unatkozó, durva élcekkel szórakozó matrózok vannak: ez a rabság, a megalázás, a rút röhögés és romlottság világa. A „fenn” értékei „lenn” értéktelenné válnak, visszájukra fordulnak. A kéklő légben gyönyörűen szálló nagy madár ebben az idegen közegben „esetlen,

bús, beteg”, s éppen magasba emelő szárnyai teszik nevetségessé, félszeggé, kiszolgáltatottá. Kiválik méltatlan környezetéből, más mint a többiek, s ezért magányos, védtelen és sebezhető: csüggedten tűri a megaláztatást és a gúnyolódást. A költői leírás rendkívül érzékletes, s az erős hangulatiság már az első három strófában is sejteti, hogy a képek többet és mást jelentenek, mint csupán egy érdekes jelenet egyszerű közlését. A képsor túlmutat önmagán: az értékpusztulás tragikus élményét, a tisztaság és a szépség elkerülhetetlen konfliktusát sugallja a durvasággal, a közönségességgel. – Baudelaire azonban az utolsó versszakban még megmagyarázza, mintegy megfejti a korábbi képsor allegorikus-jelképes tartalmát: a mélybe kényszerített albatroszhoz hasonlóan gyötrődik és szenved a magányos, lenézett költő is a hozzá méltatlan, őt megérteni nem tudó durva környezetben. A szellem

embere lenn, a földön „bús rab”, saját világából kiragadva mások gúnyolódásának, élcelődésének megvetett célpontja. A magánhangzók szonettje A magánhangzók szonettje (1971) is az impresszionista-szimbolista költészet különös versei közzé tartozik, s A részeg hajó mellett a költő legismertebb alkotása. Nem pusztán Rimbaud „színes hallása” teszi jelentőssé a szonettet, hanem a hangszínekhez kapcsolódó impressziók, kavargó látomások szokatlansága. A kezdő sor izgatott felkiáltásai a hangokat először különböző színekkel azonosítják, majd a hangokhoz – az egyes színeknek megfelelően – zaklatott képzetek, látomások fűződnek. Ezek a logikailag nem indokolható, csak az érzékek összezavarásából fakadó képzetek egyegy színvilágon belül is, de a színek hangok egymásutánjában is vakmerően ellentétes képeket, érzéseket, hangulatokat idéznek. Ahogy a színek között is megtalálható az ellentét

(fekete-fehér), ugyanúgy kerül egymás mellé a látomásokban a szenny és a tisztaság, a rútság és a szépség, az undor és a lelkesedés. Mindez nem pusztán költői játék csak, mélyebb összefüggéseket is rejt magában a költemény. Mivel az alfa és az ómega évszázadokon keresztül a kezdet és a vég s egyben az istenség megszokott jelképe volt, a színekhez kapcsolt képzetekben is fölfedezhető egy bizonyos fölfelé haladó, emelkedő tendencia: az undort kiváltó bűzös szennytől (talán a földi gyötrelmektől, gyarlóságoktól) eljut a vers az anyagtalan, megtisztult csönd szférájába, „melyben világok és angyalok kerengnek”, és a szerelemmel jelzett tiszta érzelmek, eszmények régióiba. Mindez azt a sejtést is sugallja, hogy az új költészet a maga sajátos módszereivel és eszközeivel, a hangok bűvös varázsával a valóság teljességét képes megragadni, elérkezhet az ismeretlenhez, a világ új értelmezéséhez.

Shakespeare Shakespeare életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fővárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s időközben meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján 1616. április 23-án. Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. Drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a

VIII Henrik kivételével az összes királydráma, regényes színművek és vígjátékok mint a Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ban jelentette meg Venus és Adonis című „mitológiai románcát“. Rá egy évre a Lucretia meggyalázása c. elbeszélő költeményét Ekkor írhatta szonettjeinek legnagyobb részét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem volt 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot. Pályájának második felében világszemlélete komorabbá vált. Művészete ekkorra ért be igazán Kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, Troilus és Cressida, az Othello, Lear király, Macbeth és az Antonius és Kleopátra. Pályája végén új drámatípust teremtett, a Téli rege és A vihar innen valók. Rómeó és Júlia: A szeretet és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és Júliának. Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetett A tragédia

középpontjában a szerelem áll, az új típusú reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti megegyezéseken alapult. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek. A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek, ábrándos, kamasz, lobbanékony fiatalember az egyik és egy 14 éves lány a másik. A kettejükben fellobbanó rendkívüli erejű szenvedély teszi őket tragikus hőssé Már a prológus-szonett is a balsejtelmek atmoszféráját festi fel. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a szerelmet. A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívül már senki sem veszi komolyan a vak gyűlölködést. Az

expozícióban Sámson és Gergely szófacsaró hetvenkedésével s hencegő hősiességük gyors lelepleződésével indul a darab. A szolgák tréfás kötözködése váratlan hirtelenséggel csap át majdnem véres küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). Majd az egész szembenállás komikumba fullad, mikor a két agg, tehetetlen családfő akar hálóköntösben egymásnak rontani, de az asszonyok szavára megszeppennek. A herceg közbelépése és a halálos ítélet lehetősége egy váltással megint komorabbá teszi a hangulatot. Majd a családok közti harag ismét eltűnni látszik mikor Júlia apja elismeréssel beszél Rómeóról, de a rá következő napon ismét felizzanak az indulatok és Mercutio és Tybalt meg is halnak párbajban. A régi és az új elvek szinte minden szereplőben keverednek egymással. Capulet például a szabad párválasztást támogatja, de mikor lánya előjön ugyanezzel az ötlettel, elutasítja őt és még az esküvő napját is

egyel előbbre hozza. Ez a kettősség érvényes Párisra is Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, eléggé sérülékeny érzékeny fiú. A mű elején Róza után szomorkodik, mivel szerelme a lánnyal nem teljesült be, nem tart barátaival, az első utcai párbajban sincs benne. Capuleték báljára sem akar elmenni. Azonban mégis elmegy a bálba és itt kezdődik meg a bonyodalom, hisz nem Júlia és Páris jönnek össze, hanem Júlia és Rómeó találnak egymásra. Először nem is tudják egymásról, hogy honnan származnak, majd mikor származásuk kiderül először megijednek, majd szerelmük ereje ledönti ezt az akadályt. A dráma fordulópontja akkor jön el mikor az amúgy békés Rómeó bosszúból megöli Tybaltot. Így már esélye sincs a Capulet lány kezére, sőt még a hercegi paranccsal is szembeszegült, halál vár rá. Azonban kedvezőek a tanúvallomások és csak száműzik Az ifjú szerelmesek még eltöltenek egymással egy

éjszakát és ezek után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó távozása után Júlia magára marad és döntenie kell sorsa felől. Látszólag belemegy a kényszerházasságba, de csak azért, hogy időt nyerjen. Tervet sző, hogy tecchalálba zuhan és így nem kell férjhez mennie. A gyógyszer amit kap 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik. Rómeó azonban váratlanul hazatér, és mikor meglátja a halottnak tűnő Júliát végez magával. Júlia miután felébred, végez magával Két gyermekük halála után a két család ráébred gyűlölködésük ostobaságára, de hibájukat már nem tudják jóvátenni. A tragédia hatása megrendítő és felemelő, megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét amit Rómeó és Júlia képviseltek. Figyelemre méltó még a tragédia lírai hangvétele, néhol például a hajnali búcsúnál. Továbbá a tragédia nyelvi virtuozitása is jelentős újítás, ez a

fiatalok hencegő szócsatáinál észrevehető. Madách Imre 1823.január21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován nagy múltú középnemesi családban. Édesanyja, Majtényi Anna gazdag lányként került a Madách családba: az ő hozománya volt a csesztvei kúria és birtok, mely később fontos szerepet játszott a költő életében. A családfő halála (1834) után az özvegy férfias eréllyel és okossággal irányította a hatezer holdas birtokot. Ez nyújtotta Madách Imre számára élete végéig az anyagi függetlenséget, az alkotáshoz szükséges háborítatlan védettséget. Öten voltak testvérek: két lány és három fiú. Imre – öccseivel együtt – magánúton végezte tanulmányait; a vizsgákat a váci piarista gimnáziumban tették le. Madách 1837 őszétől a pesti egyetemre került: két évig az ún. filozófiai tanfolyam, majd a jogi kar első évének hallgatója volt. Fővárosi tanulmányai idején került a szellemi élet

sodrába: magába szívta a reformkor liberális atmoszféráját, romantikus ízlését és népszeretetét. Megismerkedett Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös műveivel, Shakespeare, Victor Hugo alkotásaival; eljárt az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az ebben az évben meginduló Athenaeum című folyóiratot. Műveltségét, művészi és tudományos érdeklődését segítette, hogy latinul, németül, franciául olvasott. Már 1840 júliusában Pesten megjelent első s egyetlen verseskötete Lantvirágok címmel. Ennek lírai darabjait a Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelem ihlette. A jogi fakultás első évének elvégzése után elhagyta pestet s gyengülő egészségét pöstyényi gyógyfürdőzéssel igyekezett javítani. Sztregován magánúton készült további jogi vizsgáira. 1841-ben befejezte egyetemi tanulmányait Egy év múlva megszerezte ügyvédi képesítését. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték

aljegyzőnek. Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzőségről, de továbbra is jelentek meg cikkei a Pesti Hírlapban. 16 évesen írta az első drámáját és Az ember tragédiája előtt már hat tragédiája és egy szatirikus vígjátéka volt készen. Egyik sem volt jelentős alkotás 1844-ben a losonci bálban megismerkedik Fráter Erzsébettel. A házasságot a rokonok ellenezték, mondván a leány nem való feleségnek. Az esküvőt a Nógrád megyei Csécsén tartották 1845-ben Madách anyja átadta a csesztvei birtokrészt és kúriát. Három gyermekük született: Aladár, Jolán, Borbála Betegeskedése miatt Madách nem vehetett részt a szabadságharcban. A családban sorozatos tragédiák. 1849 őszén Csesztvén bújtatta Gracza Antal és Zákony István felvidéki gerillavezéreket, 1851-ben pedig parócai birtokán rejtegette Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát. Feljelentették, 1852

augusztus 20-án letartóztatták Pozsonyban, majd Pesten raboskodott. Birtoka jövedelmét lefoglalták 1853-ban bizonyítékok hiányában elengedték Távolléte alatt a felesége elidegenedett tőle; elváltak (az asszony később eladósodott, részegeskedett, 1875-ben meghalt). Madách egy ideig magányosan élt Sztregován, gondolati költeményekre helyeződött a hangsúly. 1859-ben komédiát írt Aristophanes modorában (nincsenek felvonások, kardalok tagolják a párbeszédeket). A mű címe A civilizátor István bácsi, a falusi gazda szívélyes - patriarkális viszonyban él cselédeivel, kik az akkori Magyarország nemzetiségeit képviselik. Megjelenik azonban Stroom, a civilizátor, aki a barbár keleti világot kívánja műveltté tenni. A Bach-rendszer politikáját gúnyolja ki és felveti a nemzeti kérdést is. 1859-től 1860-ig írta, 1862-ben jelent meg Az ember tragédiája Ez a mű a "Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?" kérdésre keresi

a választ. Műfaja szerint drámai költemény. A Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjai sorába választotta 186061-ben megírta Mózes című drámáját Ez már nem tragédia, hanem dramatizált eposz Bibliai történetet mesél el, ahogy a népvezér Mózes szembekerül a "hitvány tömeggel". Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861-ben a pesti országgyűlésen a radikálisabb határozati párthoz csatlakozott. Egészségi állapota egyre romlott, 1864 október 5-én Alsósztregován halt meg "vízkorban". Mindhárom fő műve parabolikus szerkezetű XV. A Paradicsomon kívül: Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tőle függ hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzők: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végső kétségbeesésében

öngyilkos akar lenni: ő az első ember a világon, s ha meghal, megakadályozza a jövőt. Nem él már benne törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín kiábrándító világa teljesen érvénytelenítette. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: "Megy-é előbbre majdan fajzatom?". Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi előbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai Gyötrő kérdéseire nem kap egyértelmű választ Az Úr csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság

vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. Ő az élesztő erő, kijózanító szerepe "szép és nemesnek új csírája lesz". Az Úr válasza a Tragédia végszava: "Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!". Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a mű befejezése mégsem tragikus színezetű. Ez a befejezés azonban szervesen következik a cselekmény egészéből, hiszen Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság. Az ember tragédiájának a műfaja: Szokatlan alkotás a magyar irodalomban Az ember tragédiája. Ez az egyetlen mű a korszak nagy alkotásai közt, melyben a nemzeti kérdés, a sajátosan magyar problematika nem közvetlenül, központi elemként jelenik meg. A Tragédia az

egész emberiség, az egész európai civilizáció nevében szólal meg, másféleképpen karolja fel nemzeti ügyünket, mint a magyar irodalom többsége. A magyar jövőért aggódva is a nemzetté tudott emelkedni, ezért is jutott közelebb más nemzetek fiaihoz, mint a művészileg talán tökéletesebb, de túlságosan a nemzetétre központosított alkotások. Sajátos vonása a Tragédiának filozófiai jellege is Az ember tragédiája 15 „felvonásos” drámai költemény – szokatlan műfaj a mi irodalmunkban. A költőien megfogalmazott filozófiai eszmék mellett eltörpülnek a dráma, a színház megszokott követelményei (terjedelem, ember és világ reális ábrázolása), s ezért az ilyen művek kevésbé érvényesülhetnek a színpadon: az olvasónak nagyobb élményt nyújtanak, mint a nézőnek. Madách műve nem hagyományos „drámai alkotás”. A drámai költemény – más elnevezéssel: lírai dráma – tipikusan romantikus műfaj. A romantika

ugyanis fellazította a merev klasszicista műfaji határokat, s általában minden műfajt lirizált. A drámai költemények hőse voltaképpen maga az emberiség, melyet vagy egy konkrétan jellemzett ember (pl. Faust), vagy egy mitikus alak jelképez (pl. Ádám) A művek rendszerint az emberiség nagy problémáját ölelik fel, a filozófia végső kérdéseit boncolgatják: mi az emberi lét értelme és célja, van-e lehetősége az emberi haladásnak, mi a küzdelmek, a nagy eszmék és érzelmek jelentősége. Ezért is szokták a drámai költeményeket „emberiség-költeményeknek” nevezni Madách ismerte e műfajnak világirodalmi példáit: Goethe Faustját, Byron Manfredjét és Kainját. Vörösmarty Csongor és Tündéjét Kölcsey Ferenc: Hímnusz Kölcsey irodalmunk egyik legkivételesebb személyisége. Minden önösségtől mentes férfi, aki megtestesíti a reformkor összes nemes tulajdonságát; a tiszta, eszményi hazafiság legtökéletesebb

megvalósítója. Mint "homo politicus", a közért végzett nemes munkában kereste élete értelmét. Kölcsey, miután Kazinczy oldalára állt, elsajátította a klasszicista esztétikát, híve lett a nyelvújításnak, bár ez inkább csak tanulmányaiban jelent meg (Csokonai, Berzsenyi). 1814-ben készítette a Felelet a Mondolatra című gúnyiratot. A legtöbb ellenérzést vele szemben az 1817-es két recenzió váltotta ki (Csokonai- és Berzsenyi bírálat). Ekkor fordulat állt be Kölcsey gondolkodásában, ízlésében. Szembefordult a nyelvújítási harccal, s a kibontakozó romantika hatására az eredetiséget állította követelményként a fordításokkal szemben. Ezt kiválóan jelképezi az Iliász-per is (Kölcsey elküldte Iliász-fordításait Kazinczynak, s nem sokkal később saját fordítását látta viszont egy megjelenő kötetben. Ekkor Kazinczy az átvétel jogosságát hangsúlyozta, Kölcsey viszont plágiumnak - irodalmi lopásnak -

bélyegezte ezt.) Megváltozása tetten érhetők lírájában is: érdeklődése a népdal felé fordult. A Nemzeti hagyományok című tanulmánya már mindenestül a romantika talaján áll. Kölcsey korábban írt verseinek pesszimizmusa hatja át a Himnuszt is (1823. január 22, Cseke), de ebbe az imádságba ném Saját kéziratán a Hymnus cím után egy alcím következik: A magyar nép zivataros századaiból. Ez egyrészt az akkori cenzúra megtévesztésére szolgál, másrészt pedig jelzésértékűnek szánta: visszahelyezi költeményét a "zivataros századokba", a 1617. századi török hódoltság korába, s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe. A Himnusz létrejöttéhez nyilvánvalóan bizonyos - arra a korra jellemző történelmitársadalmi körülmények is közrejátszottak. Ilyen lehetett például az 1820-as évektől a nemesség egyre nagyobb elégedetlensége, nemesi mozgalmak kialakulása vagy az 1825-től

felpezsdült politikai élet előzményének körülményei. Érdemes azonban összehasonlítani Berzsenyi és Kölcsey személetét a nemzethalál, az összefogás hiányának jellemzéséből. Mindketten vallják: romlásnak indult a magyar, a nemzet, s ennek fő oka a belső viszály. Ám míg Berzsenyi elsősorban a nemesekben látta a nemzetet, mely képes lehet összefogni, Kölcsey ezzel szemben a legtágabb értelemben vett nemzetről, az egész magyar népről beszél. A költemény alaphelyzete: a nép megbűnhődte már bűneit, jobb jövőt érdemel. A történelmi visszatekintés, sőt visszahelyezkedés által szembesíti majd Kölcsey az egész Himnuszon keresztül a múltat (mely igen dicső, .) az értékszegény jelennel A pesszimista költő már csak a "sorsban" bízhat, reménykedhet: s e tág értelmű szó igazi megfelelője Isten, akit rögtön a költemény legelején szólít meg. Ő a történelem irányítója, az események mozgatója A Himnusz

kulcsfogalmai Isten nevével kezdődnek: úgy jelenik meg, mint aki belenyúlik a történelem folyamatába, irányítja azt, ámde mégis befolyásolható emberi erő által. Az első kulcsszó tehát Isten neve. Az 5 versszaktól azonban megszűnik Isten, mint cselekvő alany, s nem sokkal később (a 7. strófában) kimondatik a második kulcsfogalom: a szabadság elve A "bűneink miatt" szintén kulcsfogalom, hiszen Isten miattuk mérte ki a büntetést. S végül feltűnő a "haza"(hon) háromszori említése, mely ismételten egy fontos, meghatározó szava a költeménynek Az 1. versszakban megszólított Istentől "kaptuk ajándékba" a szép hazát, melyet bűneink miatt sújt a balsorssal s a vele járó szenvedéssel. Kölcsey itt az ún jeremiádok történelemlátását használja fel, amelynek alkalmazását tovább is viszi a költemény nagy részén keresztül. (A jeremiád 16-17. századi siralmas ének, melyek igen részletes

bűnlajstrommal is alátámasztják a büntetés jogosságát, majd elsiratják a magyarság pusztulását, széthullását. Ezt alkalmazza a Zrínyi is eposza I. énekében) A költemény műfaja himnusz, vallásos jellegű, de nem vallási vers. A két keretversszakkal (ez is bizonyítja himnuszi, vallásos jellegű imaformáját) együtt nyolc nyolcsoros, trocheusi periódusokban megírt strófából áll, a sorok 7+6 szótagszám szerinti osztásával. Rímelése eléggé igénytelen (Kölcsey ebben is követni kívánja a 16-17 századi költemények kezdetlegességét), s az első strófában található "nép-tép" keresztrímpár a Rákóczinótából csendült át ide. Általános felépítését, szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a történelmi visszatekintés hat versszakra terjed ki, ezek között a gondolati-érzelmi fordulat egyértelműen a 4. strófa elején következik be: "Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben,"

Szerkezetének tudatos kimértségét a múltból a jelenbe való szinte észrevétlen átmenet, az isteni cselekvéstől a valós emberi mozgásig tartó folyamat folytonossága jellemzi: a 2-4. versszakban Isten a cselekvő alany, az 5-7. strófában az ember szenved és cselekszik Ugyanilyen folyamatosan visz át a 6. strófa a jelenbe, a vers gondolati-érzelmi tartalma pedig az 5-6 versszakban válik a legsűrűbbé. Kölcsey verse tehát követi a jeremiádok szerkezetét a 2-3. strófában is Itt Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország virágkorát, az ellenséggel szembeni honvédő háborúkat, s Mátyás király hódításait (mint ismeretes, Mátyás 1485-ben foglalta el Bécset). Érdekes a versszak végén található alliteráció: "bús hadát / Bécsnek büszke vára" A 4 strófa versfordulat: nehéz bűntudat, vallomás, önbírálat. A balsors évszázadainak ijesztő (romantikus) képeit halmozza egymásra. A nemzeti

csapások felsorolásából kiérezhető, hogy jogos Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár Kölcsey a sorscsapásokat mégis túlzónak tartja. Bár az egyes versszakokat nem lehet egyértelműen "jó" illetve "rossz" minősítéssel ellátni természetesen a bennük szereplő események szempontjából -, ha ezzel mégis megpróbálkozunk (a keretversszakoktól eltekintve) szembetűnik, hogy népünknek kétszer annyi rosszban (4.,5,6,7) volt része, mint jóban (2,3) A katasztrófakép itt, a vers közepe táján válik teljessé, pl. a "rabiga", illetve a Tacitustól kölcsönzött félelmetes kép ("Vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének") által. A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az 5-6 versszak Komor indulatokat, izgatott lelkiállapotot sejtet az 5. strófa inverziója (fordított szósorrend) és a 6 versszak paradoxona ("nem lelé honját a hazában"), valamint néhány erős túlzás ("vérözön",

"lángtenger"). E versszakokban belső árulás, testvérháborúk, széthúzás "van", de összefogás, nemzeti öntudat az ami "nincs"- fejezi ki. A halmozások, erős túlzások is a szenvedést, a gyötrődést erősítik, s megemlítik még az üldözött szabadságharcosokat, reményeiket, szenvedésüket (Bocskai, Rákóczi). A 7 versszak vált át a múltból a jelenbe, a jelen értékszegénységébe, sivárságába. Itt saját koráról beszél a költő A tehetetlen kétségbeesés lesz úrrá a versben, ezt (és a múlt-jelen egymással való összehasonlítását) néhány ellentétpár is erősíti: vár állott - kőhalom; kedv, s öröm - halálhörgés, siralom; szabadság - kínzó rabság. A pusztulás láttán már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. A 8 strófa nem ismétlése az elsőnek: képei komorabbak. Itt még reménykedik, s ezzel együtt már nem áldást, hanem szánalmat kér Istentől. A Himnusz

keretversszakaiban felfedezhető az a "hősi pátosz", amely jellemzi Kölcsey korát (reformkor) és stílusát (romantika). A Himnusz fő mondanivalója az, hogy a magyarság maga okozta ugyan a vesztét, s ezért meg is bűnhődött, ám ismét joga van a jövőhöz, a jövő boldogságához. A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára, s így lett a magyar nemzet himnuszává, nemzeti énekünkké. i reményt sző az Isten kért és feltételezett áldása, ill. szánalma A magyar felvilágosodás 1772 – Bessenyei György: Ágis tragédiája 1825 – Vörösmarty: Zalán futása; első reformországgyűlés Mária Terézia, II. József, Ferenc császár uralkodásának időszaka Fő probléma: A polgárosodás és a nemzeti érdek ellentmondásos viszonya. Két korszak: 1772–1795 (Martinovicsék kivégzése, s egyúttal a magyar irodalom és művelődéstörténet “lefejezése”) 1795–1825 Bár az első korszakban

politikai jellegű törekvések is voltak, valójában az egész felvilágosodás ideje a politikai, gazdasági, társadalmi, identitásbeli, kulturális törekvése nyelvi kérdésként vetődtek fel. 1711 után háttérbe szorul a magyar nyelv, a német és a latin kerül előtérbe. Az ellenálló tiltakozás csak látszólag nyelvi kérdés, valójában az anyanyelv a függetlenség és nemzeti identitás gondolatának hordozója. (II József az adminisztráció területén kötelezővé tette a birodalomban a német nyelv használatát, ez ugyan elősegítette a modern közigazgatás és polgárosodás fejlődését, a latin nyelvűség magyar védelme viszont a Habsburg centralizáció ellen való tiltakozás volt.) Az anyanyelv előtérbe kerülését egyéb szempontok is indokolták: – A klasszicizmus esztétikája: alkalmassá tenni a nyelvet antik szerzők fordítására. – Herder organikus nyelvszemlélete szintén a nemzeti nyelv fejlesztését ösztönözte. Bessenyei

György A Szabolcs megyei Bercelen született 1746-ban vagy1747-ben. Családja a tehetős köznemesség közzé tartozott. A sokféle szétszórt földbirtok irányításában szükség volt mind a nyolc fiúra. Éppen ezért csak öt évet tanult a sárospataki kollégiumban(1755-1760), utána apja hazavitte gazdálkodni. – 1765-ben került két bátyja után Bercellről egyenesen Bécsbe, Mária Terézia testőrei közé. Itt döbbent rá hazája elmaradottságára, de saját műveletlenségére is. Szívós önműveléssel kezdte pótolni tudásának hiányait, nyelveket tanult, mohón szívta magába a korszerű műveltséget, s megismerkedett a Bécsben ekkor már divatos felvilágosodott eszmékkel. Testőrtársaiból afféle önképzőkört, önművelő társaságot szervezett 1773 elejéig szolgálata hűségesen a kirájnőt, ekkor azonban kilépett a gárdából. Bécsben polgári hivatalt vállalt: a hazai református egyház ügyvivője lett az udvarnál. Tele volt írói

tervekkel, egy tudós társaság életre hívásán is buzgólkodott. 1779-ben Pesten járt, már kigondolták néhányan a Hazafiúi Magyar Társaság tervét ( az elnök Orczy Lőrinc, a titkár Bessenyei, a jegyző Ányos Pál lett volna), működésére azonban nem került sor. Ebben az évben áttért a katolikus hitre, hogy állást kaphasson Bécsben: Mária Terézia az udvar könyvtár címzetes őrévé nevezte ki jelentős összegű évjáradékkal. Ezt az évdíjat vonta meg tőle 1782-ben II József, s ezért el kellett hagynia Bécset. 1782 őszén tért vissza Bercelre, a szülői házba, majd néhány év múlva visszavonult Bihar megyei birtokára. 1787-től Pusztakovácsiban gazdálkodott A negyvenéves Bessenyei elkezdte élni a „bihari remete” életét. Visszavonultságában sem lett hűtlen az irodalomhoz: alkotott továbbra is, de ezek a művek – köztük igen jelentős – kéziratban maradtak. Ebből az időből származik pl A természet világa című

hatalmas, több mint tízezer soros filozófiai költeménye, A bihari remete című értekezése. 1804-ben készült el Tariménes utazása címmel nagy terjedelmű, öt könyvre osztott államregénye, mely csak 126 év múlva, 1930-ban látott napvilágot. 1811.február 24-én halt meg Pusztakovácsiban Kívánsága szerint egyházi szertartás nélkül, kertjében temették el. Kulturális programja: Bessenyei György az új magyar irodalom első programadója, irodalmi életünk nagy tehetségű szervezője. Bár rendkívül termékeny író volt, s az irodalom mindhárom műnemében alkotott: írt lírai versektől kezdve klasszicista verses tragédiákon és prózai vígjátékon át eposzig és regényig mindent , elsősorban mégsem szépíróként tartja számon irodalomtörténetünk. Többre értékeli értekező prózáját s ezzel kapcsolatban programadó szerepét. Kulturális programját un Röpirataiban, ezekben a szép, világos és tömör prózában írt

tanulmányokban fejtette ki. Röpirataiból – a felvilágosodás által ihletett – következő gondolatmenet, kulturális program bontakozik ki: - a távoli és a legfőbb cél a „közboldogság”, a „közjó”, az „ország boldogsága; - a „közboldogság” legnagyobb akadálya a tudatlanság, a nép műveletlensége; - ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha minél szélesebb körben elterjesztjük a modern tudományokat. – ezt a tudományterjesztést csakis egy-egy nép anyanyelvén lehet megoldani; - a magyar nyelv egyelőre alkalmatlan a tudományok népszerűsítésére, mivel még nincs sem elég ”ereje”, sem „elégsége” az új gondolatok és érzések kifejezésére; - a nyelvművelő munka leghatásosabb eszköze a szépirodalom, mindenekelőtt a fejlett nyelvekből való fordítás; teremtsünk hát – ha kell – a semmiből szépirodalmat próbáljuk ki sokféle műfajban a nyelvet, támogassuk a könyvkiadást, segítsük a magyar színházi élet

kibontakozását, alapítsunk folyóiratokat; hozzunk létre a nyelv ápolására, az irodalom támogatására egy tudós társaságot, akadémiát, készítsük el a magyar nyelv grammatikáját, állítsuk össze szótárát! Bessenyei művelődési koncepciójában - mint az előbbi gondolatmenetből is kiolvasható - maga az irodalom nem öncélú, öntörvényű művészi tevékenység, csak nélkülözhetetlen és közvetlen eszköz ama távoli cél, a közboldogság elérése érdekében. Programjaiban még nem merült fel az eredetiség követelménye: szerinte a magyar irodalom része minden világi témájú magyar nyelvű könyv, írás, független attól, hogy fordítás avagy sem. – Bessenyei legfőbb követelése tehát a magyarnyelvűség. Magyarság A magyarság című értekezés Bessenyei kulturális terveinek nyelvi vonatkozásait bontja ki szenvedélyes vitázó hangon. Elcsodálkozó döbbenéssel állapítja meg, hogy a magyar nemzet „a maga anyanyelvét

felejteni láttatik”, éppen akkor, amikor „minden haza önnön nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik”, tehát midőn más nemzetek már anyanyelvüket használják a társadalmi és művészeti élet minden területén. – Szembeszáll a magyar nyelv értéktelenségét hirdetőkkel – az „aranyhegy” –hasonlattal érvelve: amilyen ostobaság egy „aranykővel” tele hegyre azt mondani, hogy nem ér semmit, mivel nincs bánya s bányász benne, ugyanúgy a magyar nyelv sem tehet róla, „ha fiai őtet sem ékesíteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják”. Felmerül tanulmányában a nyelvcsere gondolata is, hogy esetleg egy másik, már fejlett idegen nyelven kellene a magyar helyett terjeszteni a tudományokat. De végül is reménytelennek tartja, hogy a nép, kivált a magyar parasztasszonyok megtanuljanak „deákul, görögül, franciául vagy németül”. „Ha már így kénytelenek vagyunk nyelvünket

megtartani, tisztítsuk ki legalább és dolgozzunk előmenetelünkön.” Felvilágosult nemzetfogalmába beleérti már a parasztságot is, s épp a parasztság nyelvfenntartó szerepe az, mely nyelvünket mégsem engedi feledésbe merülni. A magyar nyelv apológiája a Magyarság második részében áthajlik nyelvünk értékeinek büszke és öntudatos dicséretébe: „Melyik nyelvnek is lehetne több édessége, méltósága, mélysége és könnyű kimondása, mint a magyarnak? Mind a deák, mind a francia, mind a németebb görcsösebb nála. Kivált poétaságra, éneklésre, régi történetek elbeszélésére, dicsérő beszédre egy nyelv sem haladja meg.” Megjelenik e művében a nyelvújítás gondolata is, általában az újítás, a modernizálás szükségessége, s a végén önmagát az üldözött újítók közé sorolja: „Eleitől fogva az újítók mindenütt üldözettek; kár, mert örökké meg kellene a dolgokat a dolgoktól különböztetni, hogy a

jó szolgák gonoszokkal együtt ne senyvednének; mindazonáltal csak kell mégis mindenütt olyanoknak lenni, kik magokat a közügyért ideig mocskoltassák és azokat szolgálják, kik abba hívek és ártatlanok.” A klasszicista követelmények szépirodalmi munkáira is rányomják bélyegüket. Tragédiáiban szigorúan betartja a „ hármas egység” szabályát, még még legremekebb vígjátékában, A filozófusban (1777) is ez uralkodik. A szokványos szerelmi bonyodalomba becsöppenő, kitűnően egyénített Pontyi ( a mű legfontosabb szereplője) egyszerre kritikája a divathóbortként jelentkező francia műveltségnek és a becsületes, patrióta, ám tudatlan és műveletlen parlagi nemesnek is, aki még az étkezésben is hazafi szeretne lenni: „ Nem kell nékem az a zöld lé, abból a húsból kérek, - nem is ehetik már itt az ember amiá a sok cifraság miá, - hát ez a veres lé? Hiszen berzsen ez, vagy micsoda? Hát az a kék tajték mi ott? Boldog

isten! Ha a nagyapáink láthatnák! Már hogy pántlikát mit felkapnak, ütné a kű; de a hasábul, gyomrábul is módit csinálni az embernek, ki látta?De utoljára kenyeret is gesztenye-puderbül süttetnek; de hiábavaló időt értünk.”